Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ 2003-tól több alkalommal szervezett fotótábort Udvarhelyszék községeiben. Eddig házigazdák voltak: Székelyvarság, Oroszhegy, Szentábrahám, Homoródszentmárton és Etéd. A nagy előd munkásságára való tekintettel az Orbán Balázs szemével elnevezést kapta ez a program, amelynek célja minden esztendőben egy-egy község, település képanyagának elkészítése. Az oroszhegyi fotóanyagból készült az a válogatás, amely május 10-étől a Lövétén látható. /Mihály János: Fotókiállítás a lövétei Népházban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

Tamás Pál, a Marosvásárhelyről Magyarországra telepedett, jelenleg Vácott élő művész meghatottan vette tudomásul, hogy Oroszhegyen, apja szülőfalujában kiállíthatja munkáit az utókor számára. A szobrászatban, grafikában, ötvösművészetben egyaránt jártas Tamás Pál népművész Bukarestben született, mert szülei ekkor éppen ott éltek. Oroszhegyen egyemeletes, hatszobás épületet biztosítottak a kiállítás számára. Tamás Pált az oroszhegyi hagyományok, a farsang, húsvéti szokások, aratás, marhavásárok ihlették. Szerkezetileg jól felépített népi ötvösmunkákat tekinthetnek meg az érdeklődők a Hargita megyei falu múzeumában. A művész a Marosvásárhelyen nemrég véget ért tárlatát költöztette át választott szülőfalujába. Tamás Pálról és alkotásairól hamarosan kismonográfia jelenik meg. /Antal Erika: Múzeum nyílt Oroszhegyen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Augusztus 12-ével kezdődően tartották a VI. Oroszhegyi Ifjúsági Napokat, 15-én pedig az oroszhegyi egyházközség ünnepét, a Nagyboldogasszony-napi búcsút. A hagyományos bállal zárultak az Oroszhegyi Kulturális Ifjúsági Egyesület és Oroszhegy község polgármesteri hivatala szervezésében megrendezett Oroszhegyi Ifjúsági Napok. A programok sorát a filmklub nyitotta meg, majd önismereti játékokra és szabadtéri koncertekre került sor. A búcsú napján kiállítást szerveztek az üknyédi cserkésztáborban alkotott gyerekmunkákból. Délután pedig Tamás Pál iparművészeti kiállítását lehetett megtekinteni. A Bukarestben született Tamás Pál művész tehetsége Marosvásárhelyen bontakozott ki, és közel húsz éve már Magyarországon él. Időközben felfedezte oroszhegyi gyökereit, és azóta úgy érzi, itt otthonra lelt, ezért művészetét is idehozta. A kiállításon bemutatott munkáit a községnek ajándékozta, hogy azok árából majd a helyi tehetséges gyermekek taníttatását támogassák. Az Oroszhegyi Kulturális Ifjúsági Egyesület idén már második évadját könyvelheti el. Az egyesület fele-fele arányban kiveszi részét a májusi Nárcisznapok szervezési munkálataiból is, októberre pedig készül a Gyermek Néptáncfesztivállal. A búcsúra sok elszármazott hazajön, ilyenkor a több mint 1900-as lélekszámú falu népessége majdnem megháromszorozódik. /Ünnepi hét Oroszhegyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./

Tamás Pál Bandi Dezső tanítványaként vált ismert autodidakta ötvösművésszé Marosvásárhelyen. Később családostól áttelepült Magyarországra. Tamás Pál megmaradt erdélyi embernek, rendszeresen hazajár, itteni közösségéért is tenni akar. A minap egy szép albummal jelentkezett ezek Tamás Pál fémdomborításait vonultatják föl. A művészt beajánló sorokat Sebestyén-Spielmann Mihály írta. Tamás Pál elmondta, hogy szeptember 15-én édesapja szülőfalujában, a Székelyudvarhely közeli Oroszhegyen avatják fel az első székely népművészeti ötvösmúzeumot. A létesítményt jelentős adományával alapozta meg, száz művét ajándékozta a településnek. Emellett azt is vállalta, hogy bizonyos munkái eladásával rendszeresen hozzájárul a továbbtanulni vágyó szegény helyi gyermekek támogatásához. /(nk): Népművészeti ötvösmúzeum Oroszhegyen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

Elhunyt Tamás Pál, akit a szünet nélküli tevékenység jellemzett, mindig voltak friss munkái. Magyarországon élt az utóbbi évtizedekben megváltoztathatatlan erdélyiként, kiállításai, fémdomborításai, rajzai sikeresek voltak. Nemrég Tamás Pál édesapja falujának, az udvarhelyszéki Oroszhegynek adományozta 100 fémmunkáját, létrehozva az első falusi székely népművészeti ötvösmúzeumot. A felajánlás az autodidakta művész dicséretes gesztusa volt. Tavaly megjelent album őrzi munkáinak egy részét. Tamás Pál Bukarestben született székely mesteremberek gyermeke, majd Marosvásárhelyen volt munkás. /N. M. K. : Tamás Pál nincs többé. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

A feliratos tábla szerint – Tamás Pál Rézműves Múzeum – már létezik, valójában inkább még csak állandó tárlat. A nemrégiben elhunyt Tamás Pál munkái láthatók Oroszhegyen a régi községháza egyik emeleti termében. Tavaly adományozta a művész mintegy száz alkotását a községnek. Nem is szülőfaluja Oroszhegy Tamás Pálnak. Bukarestben született székely mesterember gyermeke. Gyökereit keresve jutott el és lelt menedékre, otthonra Oroszhegyen. Nyugtalan lélekként, állandóan helyét kereső emberként tartja számon az emlékezet. Autodidakta művészként Marosvásárhelyen bontakozott ki tehetsége, Bandi Dezső egyengette útját, gróf Bethlen Anikó volt eszmei mecénása. A 90-es évek elején Vác mellé költözött családjával, de lélekben itthon maradt. És többnyire idejét megosztotta ottani és itteni otthona között. Tamás Pál Oroszhegynek adományozott alkotásait rézdomborításai uralják, sokoldalú művész voltát tanúsítva emellett tusrajzok, akvarellek, üveg- és kerámiaképek, lemez- és papírdomborítások sorakoznak. Tavaly gyönyörű album jelent meg munkáiról, Sebestyén-Spielmann Mihály írt az albumba méltatást. A Tamás Pál Rézműves Múzeumot, néprajzi részleggel társítva, a tervek szerint május 20-án nyitják meg. /Borbély László: Tamás Pál Rézműves Múzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 23./

Hargita megyében közel 1400 család lakásában nincs villanyáram. Ilyen tekintetben vezet az erdélyi megyék sorában. Az elkövetkező két évben változni fog a helyzet. Jelenleg a Parajdhoz tartozó Bucsin faluban, a Korond melletti Kalondán és Vadasmezőn még nincs villany, a közeljövőben az oroszhegyi Üknyéden, Sikaszóban, Farkaslaka újonnan épült lakónegyedeiben és a Gyergyóvárhegy vonzáskörzetébe tartozó Dudán, valamint Várhegyfülpén bevezetik a villanyáramot. /Kozán István: Villamosításra váró családok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

Zajlanak a Hargitai Megyenapok rendezvényei, grafikai, népi fafaragászati, illetve fotókiállítások nyíltak, színházi előadásokat és koncerteket láthatott, hallhatott a közönség. A gyergyószentmiklósi Pro Art Galériában Örmény örökségünk Erdélyben címmel nyílt fotókiállítás. Szentegyházán a Tamási Áron Iskola népi fafaragásoknak, Székelykeresztúron a Molnár István Múzeum pedig az elmúlt évek fotótáboraiban készült fényképanyagból válogatott kiállításnak adott otthont. Ez utóbbi összeállítás Keresztény hitünk képekben címet kapta. Csíkszeredában negyedik alkalommal rajtolt a Kárpát-medencei Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Grafikai Biennáléra beérkezett munkákból álló kiállítás. Oroszhegyen és Székelyszentkirályon adta elő mesejátékát a Tomcsa Sándor Színház. Május 22-én Gyergyószentmiklóson koncertezett Zorán, ezután Székelyudvarhelyen, majd Csíkszeredában fog fellépni. /Antal Ildikó: VII. Hargitai Megyenapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

A Zetelaki Napokat Balázsi Róbert szervezte. Június 22-én Born Gergely magyarságkutató a Kárpát-medence földrajzáról tartott előadást, melyben a nagyobb hangsúlyt a székelyföldi tündérvárak kapták. Az esti táncházon a Keleti Szél Szabad Csapat zenélt. Volt gulyásfőző-verseny, fellépett a Zetelaki Fúvószenekar, a Vadrózsa néptánccsoport, az oroszhegyi Boglárka együttes és a Kikerics gyermek-néptánccsoport. A falunapok vendége Vikidál Gyula volt. Az István, a király rockopera Koppányaként ismert színész-énekes óriási sikert aratott. Megkoszorúzták a két világháborúban elesettek emlékművét. A Dr. P. Boros Fortunát Líceum igazgatója, Illyés András elmondta, hogy miért éppen Bethlen Gábor-emlékplakettet avattak fel ezen a napon. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Zetelakának kiváltságlevelet adományozott, ezzel felmentve az adóktól és a katonai szolgálat alól. A Bethlen Gábor-domborművet a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola növendéke, ifj. Kolumbán Antal József készítette. /Veres Anna: XII. Zetelaki Napok és Deság Kapu Fesztivál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 25./

Július 7-én befejeződött a Csárdás és polka elnevezésű, egyhetes nemzetközi tánctábor Oroszhegyen. A táborban naponta közel száz gyerek vett részt, többnyire helybéliek, de voltak Székelyudvarhelyről, és magyarországi turisták is ellátogattak a tánc- és énektanításokra. A talpalávalót a budapesti Táltos együttes és a székelyudvarhelyi Keleti Szél Szabadcsapat húzta. A tábor megszervezését hagyományossá szeretnék tenni – mondta, Tóth István, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet művészeti igazgatója. /(bágyi): Sikeres tánctábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 10./

Karácsonyváró örömöket tartogat a vidék gondozottjainak és a velük sorsközösséget vállalóknak a dévai Szent Ferenc Alapítvány. December 14-én Böjte Csaba ferences szerzetes Oroszhegyen mutat be szentmisét az alapítvány keretében működtetett otthon gyermekeinek, családtagjainak, támogatóknak és vendégeknek. December 15-én lesz az Erdélyi Gyermekek Nagykarácsonya – a Parajd 2007 címmel meghirdetett, kisiskolásoknak szánt ünnepség. Böjte Csaba elmondta: nem csak az alapítvány gyermekeit várják, szeretettel hívják a legkisebbeket a sóbányai karácsonyváróra. A „legnagyobb ajándék az lesz, hogy szeretetben együtt lehetünk, és énekelhetjük sok száz gyerekkel a szép karácsonyi dalokat”. December 16-án, vasárnap Felsősófalván adventi istentiszteletet tartanak. A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium gyermekkórusa, a helyi iskolaház tanulói, a gyülekezet gyermekei és a konfirmandusok ünnepi műsorral készülnek. A református templomi ünneplés után Csaba testvér megáldja a nappali foglalkoztatót, amelyet Felsősófalván egy szép falusi parasztházban működtetnek. /Molnár Melinda: Erdélyi Gyermekek Nagykarácsonya rendezvénysorozat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 14./

Május 5-én Székelyudvarhelyen a választási eredményeket kiértékelő sajtótájékoztatót tartott dr. Vajna Imre, az MPP széki elnöke, illetve Thamó Csaba városi elnök. Az MPP öt községben nyert polgármesteri tisztséget, illetve versenyben van Gyergyószentmiklóson és további négy kisebb településen. Oroszhegyen és Varságon nem állítottak jelölteket. A Hargita megyei listára leadott szavazatok alapján Udvarhelyszéken az RMDSZ–MPP arány 64–36, Csíkszéken 70–30, Gyergyószéken pedig 65–35 % – tájékoztatott Thamó, aki hamisnak tartja a megosztásról szóló retorikát, mindössze hatalommegosztásról van szó. /(M. L. F.): Élet a 80 nap előtt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

Hagyományokat megörökítő fotótábor tevékenykedett a hargitai Lázárfalván. Ádám Gyula fotográfus vezetésével 2002 óta rendeznek alkotótáborokat a Hargita megyei falvakban. Ilyenkor tizenöt, többnyire hivatásos hazai és magyarországi fotós készít szociofotókat a falvak hangulatáról, az épületekről, és dokumentálja a hagyományokat, a különböző generációk életformáját. A mostani, 15. alkalommal szervezett fotótábor fő témája a változó Lázárfalva és a település még élő hagyományai. A fotósok az András Alapítvány Tókerti Tánctanoda elnevezésű tanyáján ütöttek tábort, onnan járják be a falut. A tervek szerint visszalátogatnak egy-egy helyszínre, hogy az időközben történt változásokat is lencsevégre kapják, ősszel például Oroszhegyre térne vissza a tábor. A korábbi fotótáborokban készült képek a Mindennapi kenyerünk és a Szeretünk Székelyföld elnevezésű magyarországi kiállításon több díjat is nyertek. /Székely Zita: Igaz legyen a fénykép. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

Székelyudvarhelytől 9 kilométerre van az ezernél alig több lelket számláló falu, Székelyszentkirály. A zömében katolikusok lakta falu ma Oroszhegy községhez tartozik. Augusztus 22-én kezdődnek a falunapok, 24-én, vasárnap pedig a hagyományos Szent István napi búcsút tartják. Székelyszentkirályon a plébános, Vass Ince elmesélte, évről-évre próbálkozik, hogy a búcsút a napján, augusztus 20-án tartsák, de eddig ez nem sikerült: a falubeliek hét közben nem tudják kellőképpen fogadni a messziről jött vendégeket, ezért a következő vasárnapon tartják a búcsút. A Szentkirály Szövetség minden esztendőben valamely, a szent királynak szentelt egyházközségben összegyűl és azt megajándékozza. Idén Székelyszentkirály egyházközsége Szent István királyt ábrázoló mellszobrot kap ajándékba, amelyet augusztus 24-én, vasárnap avatnak fel. A templom előtt már elkészült a talapzat, a szobrot erre állítják majd. /Lázár Emese: Székelyszentkirály búcsúja. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 21./

Kevés község van Udvarhelyszéken, amelynek még nincs hagyományőrző fesztiválja. Az elmúlt hét végén Oroszhegyen és Parajdon rendezték meg a két község sajátos fesztiváljait. Parjadon 14. alkalommal Nemzetközi Töltöttkáposzta Fesztivált rendeztek, Oroszhegyen a Szilvafesztivált másodszorra rendezték meg. /Bágyi Bencze Jakab: Udvarhelyszék hétvégi fesztiváljai. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Vándormozi címmel tíznapos programot szervezett a székelyudvarhelyi Transikon Egyesület és a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont: a Transikon alkotóinak filmjeit a város középiskoláiban vetítik, és az egyesület két vezetője, Bálint Arthur és Szabó Károly a filmkészítésről beszélget a diákokkal. „Hargita megyében egyetlen mozi sem működik, ezért próbálunk más lehetőséget keresni arra, hogy a filmjeinket eljuttassuk a nézőkhöz. Korábban jártunk falvakra is vetíteni – Gagyba, Etédre, Oroszhegyre – ezt folytatni akarjuk, de fontos, hogy a városban élő fiatalok közé is eljussanak az itt működő filmkészítőműhely alkotásai” – mondta Bálint Arthur rendező. A Vándormozi Bálint Ibolya új alkotását, az Apró örömöket is műsorra tűzte. A filmet Székelyudvarhelyen forgatták. Tíz élethelyzetet követtek. /Kovács Csaba: Életsorsok apróhirdetésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

A Bem-emlékünnepségek keretében december 14-én megrendezték a hagyományos szamoskrassói megemlékezést, ezenkívül koszorút helyeztek el a szamoskóródi Petőfi- és a nagykolcsi Oroszhegyi Józsa-emléktáblánál is. Kónya László, a megyei helyettes főtanfelügyelő elmondta: jövőre ismét kiadják a „Szatmáriak a szabadságharcban” című könyvet. Szamoskrassóban Sipos László helyi lelkész hirdetett igét, majd üdvözölte a megjelenteket, köztük Erdei D. István és Varga Attila parlamenti képviselőket, Kónya László helyettes főtanfelügyelőt, Thoroczkay Sándort, a szatmárnémeti Szent István Kör tiszteletbeli elnökét és Károlyi Kálmánt, a Szamoskóróddal testvértelepülési kapcsolatban álló Tiszakóród polgármesterét. Thoroczkay Sándor nem Bemről tartott előadást, hanem egyik közvetlen munkatársáról, Mikes Kelemen grófról, a neves író névrokonáról. Szamoskrassóban a Darvay-kúriánál folytatódott a rendezvény. Domokos Sándor, a község polgármestere köszönetet mondott azoknak, akik 11 évvel ezelőtt az emléktábla elhelyezését, illetve a Bem-múzeum létrehozását kezdeményezték. Az elöljáró csalódottan jegyezte meg: az ünneplők között nagyon kevés a fiatal, pedig a hasonló megemlékezések célja a történelmi hagyományok átörökítése lenne ifjaink számára. /Fodor István: Felújítják a szamoskrassói Darvay-kúriát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 15./

Székelyföldi legendatérkép
Lidércek, manók, tündérek, sárkányok és ördögfiókák – csak néhány elem a székelyföldi mondák gyűjteményéből, melyek a Székelyföld legendatérképére felkerültek. A már száznegyvennél is több mondát, illetve annak kulcsfiguráit meseszerűen ábrázoló térkép jelenleg digitalizálás alatt áll, és a készítők tervei szerint hamarosan minden székelyföldi iskolában látható lesz.
Fazakas Szabolcs, székelyudvarhelyi vállalkozó lassan két éve gyűjti a székelyföldi mondákat, legendákat, ám még mindig találkozik újabb és újabb, csupán a helyiek emlékezetében élő csodás történettel, helyi legendával. Mihály Tibor, oroszhegyi mérnök és tanár épp a község határában található Mák várának, az Oroszhegy melletti „tündérlikak”, és a helyiek hiedelemvilágában gyógyító hatással felruházott Urusos kút legendáját meséli a legendatérkép ötletgazdájának. Az egykori vár elsüllyedését a helyiek egy tündér-testvérpár viszálykodásának tulajdonították.
A gyűjtőmunka nem eredménytelen: már több mint 140 székelyföldi legenda tündérei, török, tatár vagy székely harcosai, ördögfiókái kerültek ábrázolásra, s az egyre-másra előkerülő történetek is feldolgozásra várnak.
Kerülnek elő újabb mondák, sőt, ezután még több elő fog kerülni szerintem, mindenki kedvet fog kapni ennek a térképnek a megjelenése után, van viszont egy monda, amit nagyon rég keresünk, az Ördög-tó mondája, ami Csíkkarcfalva és Gyergyóalfalu között található, a Libán is nagyon közel van, például ennek hallottuk, hogy van egy mondája, próbáltunk utánanézni szakkönyvekben, de nem találjuk – közölte Fazakas Szabolcs, ötletgazda.
A mítoszok és mondák Márton Erika munkája által elevenedtek meg, a székelyudvarhelyi képzőművész a legendák fontosabb elemeit, szereplőit egy-egy látványos, mesés figurába bújtatta.
Az ötletgazda elmondta, egy európai uniós legendatérképen, legenda- és kulturális térképen Székelyföldről semmi nincs. Van 140 legendánk az egyetlen Drakulával szemben, és nem is akármilyen történetek, ezek a történetek akár a Loch Ness-i szörnnyel is felveszik a versenyt. Viszont nincsenek ezek megfelelően promolválva, népszerűsítve. S csak azon múlik az egész, hogy a turistának, a panziósnak, az idelátogatónak felhívni erre a figyelmét.
A székelyföldi legendák térképe a mai gyerekek számára is lebilincselő, fogyasztható legyen, két fiatal grafikus jelenleg a térkép digitális változatán dolgozik, ami már sokkal inkább a mai animációs filmekre emlékeztet.
Bár a legendatérképet egyelőre nem támogatja a román kulturális minisztérium, kivitelezői bíznak benne, hogy találnak olyan támogatókat, akik a helytörténeti, néprajzi és ismeretterjesztő fontosságon túl látnak turisztikai jelentőséget is benne, s támogatásukkal a legendatérkép hamarosan ott lesz minden székelyföldi iskolában.
Bán Kata
Duna TV. Erdély.ma

Szűkösre szabott tanévkezdés – Korgó gyomorral nem lehet himnuszt énekelni
Pénztelenség, személyzeti szűkítés, iskolaigazgatók leépítése, korgó gyomrú tanár, problémás gyerek – szűkre fogva Kocs Ilona szerint nagyjából ezek a jellemzői a most kezdődő új iskolai tanévnek. A szakszervezeti felelőst az udvarhelyszéki állapotokról kérdeztük.
Bár a tavalyi évhez képest nem sokat változott Udvarhelyszéken a diáklétszám, az általános tendencia mégis azt mutatja: egyre kevesebb tanulója lesz az iskoláknak. „Székelyudvarhely környékén évfolyamonként legtöbb egy osztály szűnt meg. Ez nem olyan sok, de bajnak elég”- mondja Kocs Ilona.
Román szakosok kerestetnek
A tanügyi szakszervezeti felelőstől azt is megtudtuk, Udvarhelyszéken továbbra is román szakos tanárokból van a legnagyobb hiány. A térségünkben történt iskolatáji változásokról szólva Kocs azt említette, hogy a tavalyi évhez képest idén Hargita megyében kilencvennel kevesebb katedra van, ami leépítést vagy szűkítést jelent. „Ennek egyharmadát Udvarhelyszéken kell megoldani. Nagyjából sikerült is, hiszen a logopédusok, iskolapszichológusok a helyi önkormányzatoktól a megyei tanácshoz kerültek, ezután onnan fizetik őket, illetve az iskolaigazgatókat is óraadásra kötelezik, és az óvodaigazgatóknak is csoportjuk kell legyen. Mindez már személyzetcsökkenést is hoz” – magyarázza Kocs. Mint hozzáteszi, felszámolták néhány udvarhelyszéki iskola vezető beosztását: Alsó és Felsősófalvát Parajdhoz csatolták, a szentléleki iskola igazgatásilag a farkaslakihoz került, Oroszhegy és Szentkirály pedig immáron egy iskolaközpontot képez, illetve Székelykeresztúron összevontak két óvodát: az Orbán Balázst és a Petőfi Sándort. „Az összevont iskolákban megszűnt az igazgatói poszt, vagyis azoknál az intézményeknél, ahol kicsi volt a gyereklétszám, személyzetcsökkentés történt. A községek, például Kányád és Fenyéd megúszták, hiszen a törvény azt mondja, mindegy, hogy mekkora a gyereklétszám, községenként kell egy iskola”. Nyomott hangulatú tanévkezdés
A diákokat is érintő gondokról Kocs Ilona úgy véli, hogy nem véletlen a logopédusok, iskolapszichológusok „átmentése”: korábban a fejkvótás rendszer miatt senki nem akarta fizetni őket, sokukat leépítették, aztán rájöttek, egyre több gyerek szorul rájuk. „Sok a beszédhibás, problémás gyerek. A családokban nagy a feszültség , a stressz, mindez pedig kivetítődik már a magzatra is, így sokan különböző problémákkal születnek” – magyarázta a szakszervezeti felelős. Szerinte az a központi és országos szintre kiterjesztett igyekezet, hogy a politikum a különböző társadalmi kategóriákat igyekszik egymásnak ugrasztani, rányomja a bélyegét a tanügyre is.
„Úgy látom, nyomott hangulatban kezdődik a tanév. A szülők félve viszik gyereküket az iskolába, mivel nem tudják, mi vár rájuk ott. A fiatal tanerő, ahelyett, hogy a katedrát választaná, inkább elmegy Nyugatra dolgozni, a nyugdíjazott tanárok pedig örvendenek, hogy megszabadultak a tanulóktól, a tanügytől, nem akarnak visszamenni tanítani” – érzékeltette Kocs Ilona a házuk táján uralkodó, tanévkezdés előtti hangulatot.
A szakszervezetis közölte: nem sok jót tud elmondani a 2011-2012-es időszak kezdete előtt. „Húsz esztendeje csak a selejt szaporodik, senki nem akar tanulni, senki nem akar tanár lenni, van persze jó példa, kivétel is. Olyan tanár is akad, aki ha belépőt kellene fizessen, akkor is elmenne az iskolába. Korgó gyomorral viszont nem lehet himnuszt énekelni” – összegzett Kocs.
Máthé László Ferenc
Hargita Népe. Erdély.ma

Parádés volt a színjátszó fesztivál
Népes tömeg, szülők, nagymamák és nagytaták várták a színjátszó csoportokat szombaton a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban: az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Székelyföldi Legendárium rendezte tizenkettedik Amatőr Színjátszó Fesztivál legendázó kis fellépői elsöprő sikert arattak.
Összesen kilenc színjátszó csoport jelentkezett a már hagyományos udvarhelyi fesztiválra, a helybéliek mellett Oroszhegyről, Székelyderzsről, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Máréfalváról, Zetelakáról és Székelyszáldobosról. Az ismert székelyföldi legendák egyedi feldolgozásait láthatta a nagyérdemű: a Móra Ferenc Általános Iskola Dömdödöm elnevezésű színjátszó csoportja bábokkal mutatta be a Firtos és a Likaskő legendáját, a parajdi Rapsonné unokái Áprily Lajos Mese a vár alatt című verses meséjét vitték színre, de megelevenedett a színpadon a Szent György-legenda és Csihán királyfiú is, illetve megtudtuk, hogyan kapta egy szál dobosáról nevét Székelyszáldobos. A közönség sokat és nagyokat nevetett, a színpadon pedig valódi színészi tehetségek is bemutatkoztak. A szünetben fagylaltkóstolás volt: a küküllőkeményfalvi Aticream Rt. Zete kedvence nevű legendás jégkrémét osztogatták a szervezők kicsiknek és nagyoknak.
Az eredményhirdetést megelőzően a Tóth Árpád színművész, rendező, Kudelász Nóbel, a Székelyföldi Legendárium kötet szerkesztője, Szűcs-Olcsváry Gellért, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színésze és a Székelyföldi Legendárium animációs film főhősének hangját kölcsönző Baricz Gergő alkotta zsűri értékelte a fellépéseket, illetve szakmai tanácsokkal látta el az ifjú színészpalántákat. A legjobb legendafeldolgozásnak a székelyszáldobosi Bikficek Egy szál dobos című előadása bizonyult, a legjobb díszletért járó díjat a Csiribiri Társulat kapta, a legjobb jelmezek Rapsonné unokáié voltak, a legjobb csoportos alakítást a marosvásárhelyi K. O. Média, míg a legjobb egyéni alakítást, a vásárhelyi csapat tagja, Köble Nóra nyújtotta. A zsűri különdíjakat is osztott: a legeredetibb szöveg elismerést a ZetEmberkék nyerték, valamint különdíjban részesült nagyszerű bábelőadásáért a Dömdödöm bábcsoport is, illetve a Székelyföldi Legendárium jóvoltából minden részt vevő csoport legendatérképet kapott ajándékba.
Kovács Eszter
szekelyhon.ro

Kapumentők ünnepeltek Ülkében
Százkilenc éves, nemrégiben felújított székely kaput avattak fel Ülkében. Az ünnepség az e hétvégi V. Ülkei Falunapok rendezvénysorozat legrangosabb programja volt, az átadáson a felújítási munkálatokat végző Kőlik Alapítvány képviselői is jelen voltak.
A falu legrégebbi háza előtt álló, százkilenc éves kapu felújítása érdekében összefogtak a települések: a mostani tulajdonos, az Ülkéért Alapítvány a máréfalvi Kőlik Alapítvány és az Europa Nostra-díjas Kovács Piroska segítségével valósította meg a néhai gazda, Szász Antal vágyát, a megrongálódott kapu régi pompájának visszaállítását. A közös munka azonban várhatóan folytatódik, ugyanis a felújítók az eddigi megvalósítások számbavétele után a közösség figyelmét a további tennivalók felé irányították.
Az avatóünnepségen a szervezők több ízben is megköszönték a Kőlik Alapítvány, valamint az oroszhegyi és a Hargita megyei önkormányzat segítségét. Bálint Elemér Imre, Oroszhegy község polgármestere beszédében kiemelte, a több mint százéves székely kapu a székelység múltjának jelképe. A kapu elválasztja a magánélet terét a köztértől, kinyílva azonban össze is köti az egyén életét a közösségével. A köztér szimbolizálhatja a nemzetet, a porta a kis, zártabb közösségeket, ilyenformán pedig a kapu a falusi közösségnek a nemzethez, a nagy egészhez való tartozását jelképezheti – emelte ki a polgármester, hangsúlyozva egyúttal a kis települések összefogásának nélkülözhetetlenségét.
Birtalan József, a kapumentő programot támogató megyei önkormányzat alelnöke megköszönte Kovács Piroskának és a Kőlik Alapítványnak az értékek, az örökség megőrzése érdekében tett erőfeszítéseit, s felkérte a helyi közösség tagjait, hogy alakítsanak ki partnerkapcsolatokat annak érdekében, hogy a székelyek kapui mindig nyitva állhassanak a jó szándékú emberek előtt. A kapumentő munkájáért Europa Nostra-díjjal kitüntetett Kovács Piroska rámutatott: a díszes kapu nem csupán egy építmény, hiszen a székelység szimbólumává nőtte ki magát. „Mostanra sikerült a világ elé tárnunk, hogy a székely kapu számunkra több mint tárgy. Az ülkeiek ezzel a kezdeményezéssel bebizonyították, hogy ragaszkodnak hagyományaikhoz, székelységükhöz” – jelentette ki, hozzátéve, reméli, hogy a következő falunapra a régi ház is az alapítvány tulajdonába kerül, s tájházat avathatnak az ünnepen. Ezt követően felolvasott egy kötelezvényt, amelyet aláírva az Ülkéért Alapítvány, valamint a helyi és megyei önkormányzat képviselői a megmentett érték megbecsülésére, megőrzésére, felelősségteljes karbantartására kötelezték magukat.
Az ünnepi hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor Oláh József helyi plébános felajánlotta a közösségnek a felújított, évszázados kapu Székelyszenttamáson található „nagy testvérét”, a kántorlak előtt álló, 1896-ban készült építményt. Mint elmondta, a 117 éves székely kaput az ülkei András Domokos állíttatta, ennek szerinte a frissen rendbe tett, a helyi Márton Áron által készíttetett kapu közelében lenne a helye, hogy „a két testvér találkozzon”. Kovács Piroska azonnal igent mondott az öreg építmény felújítására, erre az összegyűlt hallgatóság üdvrivalgásban tört ki. A plébános áldását követően a felújítási program támogatóit megajándékozták – a kapuállítás hagyományaihoz híven pálinkával –, majd a vidám koccintás után szinte kizárólag a jövőre vonatkozó tervekről, a további szükséges tennivalókról beszélgettek a részvevők.
Mint Kovács Piroska elmondta, a megrongálódott, évszázados kapu statikai helyreállítását tavaly sikerült befejezniük, továbbá kicserélték a tetőzetet, ez év tavaszára maradt a festés. „Vannak azonban még tennivalók. Amikor megvalósul a faluközösség azon álma, hogy a ház is köztulajdonba kerül, további munkálatokat végzünk” – adta tudtunkra.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Aki közösségben nő fel, maga is közösségépítővé válik
A kultúra olyan összetevő a közösség lelkében, mint szövetben az aranyszál, díszít, tartást és erőt ad. Annyira fontos, mint a levegő. Pénzbe kerül, de ugyanakkor megfizethetetlen is.
Udvarhelyszéken hosszú évek óta hagyomány, hogy udvarhelyi és környékbeli jeleseket, személyeket és csoportba szerveződött mű(vészet) kedvelőket tüntessenek ki. Idén tizenegyedik alkalommal tartottak a Magyar Kultúra Napja kapcsán díjátadó gálát. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, amikor felsorolták az együttműködő intézményeket és szervezeteket, elmondta, hogy a nem éppen rózsás gazdasági helyzet ellenére is igen színes volt ez a rendezvénysorozat, amelyet az utóbbi héten követhettünk végig Székelyudvarhelyen, és jól körvonalazódott, hogy „a közösen és egyetértéssel végzett munka, a kaláka sokkal eredményesebb”. Idén a díjazottak többnyire a színjátszás és a műkedvelés más műfajait művelők, a néphagyományokat közkinccsé tevők köréből kerültek ki.
A Sinka-házaspárt értékközvetítésért jutalmazták
Sinka Erzsébet és Ignác hosszú éveken át az anyavárosban tevékenykedett. Elévülhetetlen érdemeik vannak az egykori Népszínház létrehozásában. Huszár Sándor Jött egy lány… című darabjával kezdődött. Ez 1977-ben volt, abban az évben, amikor főszerepet játszottak, jegybe léptek és házasságot kötöttek. A komoly sajtóvisszhangot kiváltó előadásokkal előrukkoló székelyudvarhelyi Népszínháznak mindketten szervezői és tagjai voltak. Annak idején, amikor egyre inkább beszűkültek a társadalmi kulisszák, maguk az igazi színfalak alkalmasak voltak még sokáig arra, hogy áttételesen kimondható legyen az igazság. A színpad a magyar nyelv egyik utolsó fóruma volt.
Számos előadás címszerepében váltak a város és környéke kedvelt, közismert személyiségeivé. Sinka Ignác 1985 és 1991 között Művelődési Ház igazgatója is volt, olyan periódusban, amikor a rendszer – az állam, a megye, a város – egy fityinget sem biztosított a kulturális hajlék fenntartására. Muzsikusként is rendkívüli pályát futott be, hiszen a legendás Venyige együttes brácsása volt, részt vett a táncház- és a kalákamozgalom meghonosításában. Ez az időszak az 1970-es évek vége, amikor a Siculus klubban szervezett táncház kinőtte a termet, és ideiglenesen átköltözött a Gábor Áron Munkásklubba. Életük 1991 után gyökeresen megváltozott: mindketten visszatértek a tanügybe. Ócfalvára költöztek. Erzsébet 2000 óta az ócfalvi iskolában tanít. A házaspár nem csak a betűk, hanem a kultúra tágas országába vezeti be az általános iskolásokat. Ignác Felsőboldogfalván, Farcádon, Bögözben, Agyagfalván több száz gyermekkel kedveltette meg a muzsikát – előszeretettel tanítja a furulyázást –, és teljesen magától értetődő módon a színjátszást is megszeretteti vélük. Bögözben népdalvetélkedőket, Felsőboldogfalván gyermekszínjátszó-fesztiválokat szervez.
Lázár Béla értékteremtő munkájáért kapta az elismerést
Valamikor a szentegyházi vasüzem dolgozója volt Lázár Béla, ám az ipari munkát – akárcsak sok falustársával – már rég abbahagyatta véle a változó idő. Hosszú évek óta azonban műkedvelő táncosa, színjátszója, alkalmi újságírója, rendezvényszervezője a községnek. Tizenegy éve, 2003 óta igazgatja az időközben szépen felújított művelődési házat, amelyet Lövétén Népháznak neveznek. És a kultúrház igen sok alkalommal megtelik néppel: farsangi bálokat, kortárstalálkozókat, falunapokat szervez és bonyolít, maga szorgalmazza a műkedvelő előadásokat.
Másfél évtizede szívügyének tekinti a Kákvirág néptáncegyüttest, annak működését, tagságának és repertoárjának frissülését. A talpalávalót húzó zenekarban pedig brácsásként van jelen. A most kitüntetett művelődésszervező azt vallja, hogy nem tett mást, mint megfogadta azt, amit a Lövétén negyvenkét éven át szolgáló egykori pap bácsi mondott. Tornai Gergely esperes-plébános, az 1959-ben őt is keresztelő pap mondta volt annak idején, hogy „aki közösségben nő fel gyermekkorában, az felnőttként is jobban megállja majd a helyét a közösségben, s erre annak a báránynak a példáját említette, amely a sereg körül szaladgál, hiszen könnyebben elkapja a farkas.” Lázár Béla egy másik útravalót is hozott magával, egy olyan tanácsot, amelyet az öregek kórusának egyik tagja mondott. „A kultúra szervezéséért nem kell várni az elismerést, mert azt nem biztos, hogy megkapja az ember, de amennyiben megvan hozzá a tehetsége, ha megadta neki a Jóisten, akkor dolgozzék csak a köz javára, mert ha nem ezt teszi, akkor azt az utókor még számon kérheti rajta.”
Régi idők hangulatát őrzi az alsósófalvi Fonó Hagyományőrző Csoport
Az együttes tizenöt éve működik. Tagjai nem csak színpadokon és alkalmi rendezvényeken, hanem a hétköznapokban is igyekeznek életben tartani olyan szokásokat, amelyek másutt már kimaradtak. Fülöp Noémi tanítónő másfél évtizeddel ezelőtt hagyományőrző órákat vezetett be az iskolában. Mivel a kezdeményezés igen sikeres volt, a „tanórákat” kiterjesztette a falura is. Ma mintegy százfős csoportja van, amelyben gyermekek, fiatal felnőttek és idősek közösségi szinten, együtt éltetik és élik meg a tegnap már-már elfeledett hagyományaikat, gyakorolják a sóvidéki táncrendet, a néhai fonóházak játékait. Autentikus programjaikkal számos hazai és nemzetközi fesztiválra kaptak meghívást az utóbbi években. A Fonósok értékmentésért vehették most át az elismerést.
Elismerték a Napsugár Egyesület munkáját is
A Napsugár Egyesület alternatív óvodai programokat szervez: a közösségért kifejtett magas minőségű pedagógusi munkáért részesült kitüntetésben. Minden olyan készséget és képességet igyekszik feltámasztani a kisgyermekekben, amelyekre a hagyományos tanrendi programok során kevesebb idő és energia jut. Igyekeznek már zsenge korban bemutatni bizonyos kézműves foglalkozások alapfogásait, a népi mesterségek fortélyait játékos formában tanítják. Székhelyük a Bethlen Gábor utca 10. szám alatt lévő napközi otthonban található, de tevékenységük túllépi az intézmény kereteit, hiszen mindig keresik az együttműködést, képzéseket és tapasztalatcseréket szerveznek pedagógustársaik számára, olyan konferenciákat is, amelyeket annak a hitvallásnak a jegyében tartanak, hogy a személyiségfejlesztés alapjait az óvodás korban a néphagyományok útján, azok segítségével kívánják megvalósítani.
Az ünnepi est rangját Farkaslakáról, Oroszhegyről, Székelykeresztúrról, Lövétéről és Agyafalváról érkező műkedvelő színjátszók adták az általuk játszott repertoárból válogatott jelenetekkel.
Simó Márton |
Székelyhon.ro,

„A színjátszás nem ide-oda járkálás a színpadon”
Négy évvel ezelőtt merült fel néhány zetelaki fiatalban az igény, hogy állítsák vissza a régi idők amatőr színjátszó csoportját. Azóta sikerült színre vinniük a Háry Jánost, és bár sokan lemorzsolódtak a társulattól, néhányan lelkesen kitartottak, és hamarosan bemutatják Örkény István Kulcskeresők című művét. Sebestyén Bernát, a csoport tagja és szervezője mesélt a kezdeti nehézségekről és a folytatás reményéről.
Ezelőtt tíz-tizenöt évvel volt egy csapat, amely ünnepnapokon előadott egy-egy előadást – mondta el Sebestyén Bernát. A karácsonyi előadások állandó címe Elmúlik karácsony volt, ezekben jeleneteket adtak elő, egész estés előadások pedig évtizedek óta nem voltak a zetelaki kultúrház színpadán.
A mostani színjátszó csoport megalakulása 2010-re vezethető vissza, de hosszas küzdelem után sem jutottak el a próbáktól az előadásokig, majd félévnyi szünet után egy részük ismét úgy döntött, teljes komolysággal szeretné újra megpróbálni a színjátszást. „Ahhoz, hogy ez a társaság belelendüljön a munkába, szükségünk volt Kovács Imre bácsira, aki néptáncoktató Zetelakán. Mindig szerette volna színpadra vinni a Háry Jánost. Mivel nekünk korábban táncot is oktatott, néhányunkat a csoportból kiválasztott, és neki is fogtunk. 2013. március 16-án volt a bemutató Zetelakán, de elvittük a darabot Zeteváraljára, Szentkirályra, Máréfalvára, Oroszhegybe, és volt olyan előadásunk is, ahol negyvenen voltunk a színpadon” – mesélte a kezdeteket Bernát.
A turné után ismét dönteniük kellett, hogyan tovább. A sikert bulival ünnepelték meg, ahova a társulat minden tagja hivatalos volt. „Nehéz volt az előadás próbafolyamata, nem úgy működik nálunk, mint a hivatásos társulatnál, hogy csak ezzel foglalkozunk, mindenkinek van munkahelye, másoknak iskolába kell járniuk, nagyon nehezen lehet összehangolni a társaságot. Egyesek teljesen lemerülten, de azért megérkeztek, s ez a jobbik eset volt. Olyanok is voltak, akik megunták a sok döcögős próbát, és azt mondták, ebből többet nem kérnek. A banketten hoztuk meg a döntést: szeretnénk komolyabban venni egy kicsit a színjátszást, minőségi előadásokat készíteni, s ezért keresnünk kell egy szakembert, aki ért a színházhoz.
Imre bácsi nagyon jó táncos, nagyszerű ember, de nem színész vagy rendező. Mi úgy próbáltunk hónapokon keresztül, hogy nem tudtuk például, mit kell tennünk a színpadon. Az utolsó próbákra eljött Tasai Ildikó is, és tőle kaptunk olyan útbaigazításokat, ami sokat segített rajtunk. Imre bácsit nem szeretnénk kizárni, de mellette szükségünk volt egy szakemberre, aki elvállal minket. Akkor készítettünk egy listát, hogy a harminc emberből ki szeretné komolyan folytatni. Végül tizenketten maradtunk, s úgy beszéltük meg, hogy szeptember végén kezdjük el a próbákat. Dunkler Réka egykori tanárnőmet kerestem meg, hogy ajánljon valakit. Ő javasolta Mezei Gabriella színésznőt, akit meggyőztem, hogy szükségünk van rá és vállalja el. Sokakban felmerült a kérdés a próbák során, hogy kell-e nekünk ilyen komoly darabbal foglalkoznunk, vagy inkább vásári komédiát kellene előadnunk. Néhányan Örkény mellett döntöttünk, a többiek pedig ilyen-olyan ürügyek miatt lassan elmaradoztak” – idézte fel a színtársulat történetét a csoport szervezője.
Nagy Attila polgármester megígérte, hogy a helyi önkormányzat támogatja a társulatot, akár anyagiakkal is, hiszen nekik is érdekük, hogy színvonalas előadásokat vigyenek színre.
Mezei Gabriella szakmai tanácsadóként vesz részt a munkában, inkább segít, mint rendez. „Először kicsit visszakoztam, aztán úgy gondoltam, nekem is kihívás szakmai szempontból, hiszen felnőttekkel még nem dolgoztam. Motiválnak az új emberek, úgy érzem, sokat alakult a csoport. Ők is megtapasztalhatták, hogy nem olyan egyszerű a színjátszás. Az előadásban a repülőparancsnok szövegében van egy olyan mondat, hogy a repülés nem ide-oda röpködés, és hát a színjátszás sem ide-oda járkálás a színpadon, hanem sokkal több ennél. Úgy gondolom, jó dolog sül ki belőle” – mondta a rendező, aki bízik abban, hogy sikeres lesz a februári előadás.
Nagyálmos Ildikó |
Székelyhon.ro,

Káromkodó, pesszimista népből imádkozó néppé válni
A boldog élet titka abban rejlik, milyen a viszonyunk Isten igéjéhez – mondta Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes, plébános, a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjének főszónoka több százezer zarándok előtt.
A pünkösdszombati szentmise prédikációjában a Maros-Küküllő kerületi főesperes kifejtette, hogy a boldog élet titka az ige figyelmes hallgatásában, majd az életben történő aprópénzre váltásában ölt testet. Elmondta, hogy az idei búcsú középpontjában álló Szűz Mária valóban boldog volt, mert szívébe véste ezeket a szavakat.
Mária alakjának fontossága kapcsán kiemelte, hogy a szentírásban sokat nem szerepel Jézus anyja, de a keresztény hit három legfontosabb mozzanatánál, Jézus megtestesülésekor, az emberiség megváltásakor, valamint az egyház születésekor egyaránt jelen volt.
Elég volt az értelmetlen zászlólengetésből, a nemzeti romantikából. Öntudatra kell ébrendni. Eljött a tettek, a munka ideje – mutatott rá Oláh Dénes. A mi dolgunk a hintót húzni, nem egymás torkába harapni. A hintó a nép, ezt jegyezzük meg. Az alázat nagy dolog – fogalmazott a főszónok.
Miért ne lehetnénk káromkodó, pesszimista nép helyett imádkozó népként ismert lenni a világban? Aki imádkozik, az Isten kezét fogja. Az ima egybekapcsol minket. Egymásba kapaszkodva imádkozzatok! – szólította fel a tömeget Oláh Dénes.
A Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben zajló szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta. A csíksomlyói pünkösdi búcsú idei mottója: Boldog a méh, amely téged hordott.
A zarándokok egyházi zászlók, magyar és székely lobogók alatt érkeztek szombaton délelőtt a csíksomlyói Hármashalom-oltár elé. Köztük volt van Áder János köztársasági elnök is, aki magánlátogatásra érkezett Erdélybe.
A legnagyobb magyar zarándoklatra többnyire gyalogosan érkeztek a szombat hajnalban (vagy már az előző napokban) útnak indult keresztalják – vagyis kereszt alatt vonuló, templomuk zászlója, és a településnevet jelző felirat mögé felsorakozó csoportok – a környező székely falvakból. Erdély, a Kárpát-medence és nagyvilág számos más pontjáról is érkeztek gyalogos zarándokok.
A Csíkszeredába vonaton, buszon vagy autóval érkezett zarándokok is gyalog tették meg a három kilométeres utat a Csíksomlyói Kegytemplomig, illetve kapaszkodtak fel a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe, ahol a pünkösdi búcsú szabadtéri szentmiséjét celebrálják.
A Szék útján összefüggő embertömeg özönlött szombat délelőtt a kegytemplom felé, amelyben feliratok, zászlók, sajátos kitűzők jelezték hordozóiknak a különböző Kárpát-medencei településekhez, kisebb közösségekhez való tartozását a felvidéki Tardoskeddtől a székelyföldi Oroszhegyig, a nyugat-magyarországi Fertőendrédtől a partiumi Aradig.
A fiatalok közül sokan székely népviseletbe, vagy cserkészegyenruhába öltöztek, mint például gyergyóújfalusi diákok. De távolabbi országok lobogói is feltűntek a tömegben. Krónika (Kolozsvár)

Élő Székelyföld Füzetek
Térségünkben az a szokás, hogy különböző jeles alkalmakra, falunapokra, évfordulókra kiadványokkal jelentkeznek az önkormányzatok vagy a civil szervezetek. Időnként egy-egy jó szándékú helytörténész rukkol elő saját könyvével, amellyel az elődök emléke előtt tiszteleg. Ez a füzet-sorozat azonban teljesen más, nem az ünnepek hangulatánban, hanem a hétköznapokban “íródik”, az idők árnyoldalait is firtatja, s folyton a továbblépés lehetőségeit keresi majd.Számos falumonográfia, egy-egy községet, egy-egy várost, kisebb-nagyobb tájegységeket bemutató, átfogó vagy alkalmi kiadvány születik, amelyek helyben lakóknak, elszármazottaknak és a látogatóknak egyaránt hasznosak lehetnek. Vannak alapos tudományossággal megszerkesztett dolgozatok, vannak inkább reklám-jellegűek, amelyek egy-egy szezonra valók vagy éppenséggel csak egyetlen alkalmat szolgálnak. Voltak olyan próbálkozások is, amelyek azt célozták meg, hogy igényesebb falufüzet-sorozatot készítsenek.
Ezek a kísérletek jobbára az egyházak keretein belül zajlottak – unitárius és református felekezetű településeken láttunk ilyen próbálkozásokat korábban –, de egy idő multán, támogatás vagy kellő hozzáállás híján abbamaradtak vagy még inkább megritkultak. Nem létezik ma Székelyföld-szerte olyan kezdeményezés, amely egyben, jól átgondolt rendszer mentén mutatná be településeinket, oly módon, annyira rugalmasan, hogy évről évre, akár szezonról szezonra követni tudná a helyi változásokat és az érdeklődő figyelmébe ajánlja a maradandót és az újat.
A Székelyföld iránt elkötelezett vállalkozók és cégek hathatós támogatásával most egy olyan füzet-sorozatot indítunk útjára, amely egyesíti és sűríti a hagyományos monográfiák, a tájékoztató füzetek és a turistáknak szánt információs kiadványok, valamint a folyóiratok tulajdonságait. Hirtelen felindulásból 513 székelyföldi települést számoltunk össze a történelmi székekben – a városokat és a peremvidékeket, illetve az „elveszett”Aranyosszéket leszámítva –, amelyet bejárni, s amelyről írni nem lesz egyszerű feladat. Többéves munka vár a most összeálló kis csapatra.
Ezt a feladatot nem tudja néhány szerkesztőségi munkatárs érdemben elvégezni, szükség lesz a helyi önkormányzatok, a pedagógusok, a helytörténészek, a lelkészek, a civilszervezetek és az üzletemberek közreműködésére is minden egyes helyszínen. Meglátogatjuk ugyan a közösségeket, írunk a látható dolgokról, fényképezünk, dokumentálódunk, de a hely igazi értékeit azok teljes mélységét és tartalmát csak az ott lakók ismerik és képesek valóságosan megmutatni nekünk és a világnak.
Bízunk abban, hogy a kialakuló egységes arculattal és az erős kézműves jelleggel kiadvány-sorozatunk ismert márkává válhat, hogy szolgálni lesz képes az elkövetkezőkben a helyi embert, s a helyben fellelhető értéket felmutatva idecsábítja majd tartalmas és jó találkozásra a látogatót.
Az első lapszám Oroszhegyről tartalmaz naprakész információkat, a soron következő kiadvány pedig Atyhával és Homoródkeményfalvával foglalkozik majd. A falvak mellett sor kerül a székelyföldi városok és fürdőtelepek “feldolgozására” is, jelenleg a székelyudvarhelyi füzet szerkesztése zajlik. A munkatársak bíznak abban, hogy a kialakuló egységes arculattal és az erős kézműves jelleggel ez a kiadványsorozat ismert márkává válhat.
Simó Márton, Székelyhon.ro

Támogatást biztosítanak, szavazatokat remélnek
Visszatérő vendég lett Csíkszéken Victor Ponta. A kormányfő az augusztusi Nyerges-tetői megemlékezésen tett látogatása után Csíkkozmásra érkezett szeptember 11-én, csütörtökön, iskolabuszokat és fejlesztési projektek támogatási szerződéseit adva át több polgármesternek. Az RMDSZ autonómiatervezetéről kevés szó esett, az együttműködésről annál több.
Az együttműködést, párbeszédet emlegették a legtöbben a kormányfő csütörtöki csíkkozmási látogatása alkalmával, ahol két államfőjelölt is találkozott. A felszólalók közül senki, még Victor Ponta vagy Liviu Dragnea sem mellőzte a magyar nyelvű üdvözlést.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Korodi Attila miniszter, közel hatvan polgármester, alpolgármester Hargita és Kovászna megyékből, a két megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke, képviselők jelenléte jelezte Kozmáson, hogy az esemény jelentősége túlmutat hét iskolabusz átadásán, valamint a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében aláírt támogatási szerződéseken. A Boga Alajos Általános Iskola udvarán tartott ünnepségre a kormányfő késve érkezett, az őt és Liviu Dragnea regionális fejlesztési minisztert szállító helikopter Csíkszeredában szállt le, onnan mentek kíséretükkel az alcsíki községbe.
Lenne még tennivaló
Petres Sándor prefektus üdvözlő szavai után Borboly Csaba következett, és a kormányfő jelenlétét kihasználva nemcsak a fejlesztésre szánt pénz fontosságát emelte ki, de felhívta a figyelmet arra is, hogy nem az asszimiláció, hanem a kivándorlás jelenti a legnagyobb problémát Hargita megyében. A Hargita megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke hozzátette, a megyében többletfinanszírozásra van szükség ahhoz, hogy ne kelljen tanintézeteket bezárni.
Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyanyelvű diákoknak külön tanterv szerint kellene oktatni a román nyelvet, és az 1-2. osztályosok számára Hargita megyében elkészített, sajátos román tananyagot tartalmazó tankönyvet is átadta Pontának. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke úgy értékelte, a Nyerges-tetői látogatás egy lépés volt a normalitás felé, amelyet most újabb, konkrét eredményeket hozó lépés követ.
A normalitás gesztusai
Jó napot kívánok – köszöntötte magyarul a kormányfő a jelenlévőket, kifejtve, a gyermekeknek anyanyelvükön kell tanulniuk, ugyanakkor tudniuk kell románul és angolul is, „mert román állampolgárok, de európai polgárok is vagyunk”. Közölte, a tanügyminiszterrel is konzultál a sajátos román tananyag ügyében. Fontosnak nevezte a vidéki települések fejlesztését, és úgy értékelte, a normalitás gesztusaira, lépéseire szükség van, még több találkozó ad erre lehetőséget.
Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter szerint mindenkinek fontos a gyermekek öröme. „A vidéken élő embereknek joguk van a járható utakhoz, vízvezetékhez, korszerű iskolákhoz, a civilizációhoz. A kormányprogramnak a fenntartható fejlődést kell szolgálnia” – szögezte le. Nem felejtette el a végén a buzdítást, hogy az elnökválasztás második fordulójában úgy szavazzanak, ahogy az ország számára szükséges.
„Amikor kormányra léptünk, a helyi közösségek fejlődésére gondoltunk. Az RMDSZ azért része ennek a kormánynak, hogy minden olyan helyi igényt támogasson, ami a közösséget szolgálja. Ezeknek az iskolabuszoknak az átadása és a ma aláírt településfejlesztési szerződések azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. A miniszterelnök és kísérete a járművek és a szerződések átadását követően Maroshévízre látogatott, ahol szintén iskolabuszt adtak át, majd a 174A jelzésű, felújított megyei utat tekintették meg.
Hét iskolabusz, sok pályázati támogatás
Csíkkozmás, Csíkszentmárton, Csíkmadaras, Gyimesfelsőlok, illetve a háromszéki Nagybacon, Előpatak és Szentkatolna polgármesterei vehették át az új iskolabuszokat, a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében Hargita megyéből a megyei önkormányzat, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Balánbánya, Tusnádfürdő, Székelykeresztúr, Szentegyháza, Csíkszentgyörgy, Szépvíz, Csíkszentlélek, Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkrákos, Csíkszentkirály, Madéfalva, Csíkszentimre, Zetelaka, Varság, Oroszhegy, Siménfalva, Parajd, Galambfalva, Máréfalva, Újszékely, Székelyandrásfalva, Etéd, Bögöz pályázatai részesülnek támogatásban.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

Támogatás székelyföldi árvízvédelemre
Hargita és Kovászna megye összesen 9,7 millió lejt kap árvízvédelemre, illetve az árvízkárok felszámolására – jelezte közleményben az RMDSZ sajtószolgálata.
Országos szinten a kormány tartalékalapjából az árvíz sújtotta településeket összesen 169 millió lejjel támogatja. A kiutalt összegből Hargita megye 7,2 millió lejt kap, amiből több utat és hidat javítanak ki. A megyei tanács ügykezelésében lévő utak és hidak javítására 2,8 millió lejt különítettek el. Munkálatokat végeznek a 132A jelzésű megyei úton, itt kijavítanak egy hidat is.
Ugyancsak ebből az összegből a 127A jelzésű megyei út esetében is elvégzik a víz okozta károk orvoslását három híd kijavításával. A 127-es jelzésű megyei utat szintén javítják, akárcsak a 134A jelzésű, a 135-ös, illetve a 136B megyei utat, több hidat és átereszt.
Több település is pénzhez jut a károk enyhítésére: Csíkszereda (5 ezer lej), Kápolnásfalu (145 ezer), Oroszhegy (600 ezer), Gyimesközéplok (700 ezer), Tölgyes (155 ezer), Oklánd (10 ezer), Madéfalva (16 ezer), Homoródalmás (95 ezer), Csíkkozmás (33 ezer), Farkaslaka (2,6 millió), Siménfalva (60 ezer).
„Fontos, hogy gyorsan kijavítsák a rongálódott útszakaszokat és hidakat, hogy ne romoljon tovább az állaguk, ezért igyekeztünk, hogy a kormány mihamarabb elfogadja ezeket az intézkedéseket, és a megfelelő pénzösszegeket különítsék el a magyarlakta településeknek is” – nyilatkozta a kormányülést követően Korodi Attila környezetvédelmi miniszter.
Július végén Hargita megyében Farkaslaka községben okozta a legnagyobb kárt az áradás. Az idei heves esőzések a legnagyobb árvízkárokat az ország keleti, déli és délnyugati részén idézték elő.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)

Amikor elszakad a cérna
Megvert falusi asszonyok sok esetben kényszerülnek a csűrben, istállóban vagy a szomszédnál éjszakázni. A városon élők rosszabb helyzetben vannak, hiszen nincs, ahová menekülniük az erőszakoskodó férjük, élettársuk elől. Legtöbb esetben a nincstelenség, a pénz hiánya okoz feszültségeket.
A Székelyföldön is jól ismert családon belüli erőszakról Tankó Évával, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság munkatársával beszélgettünk.
„Egyre többen fordulnak a gyermekvédelmi vezérigazgatósághoz segítségért, mint a családon belüli erőszak áldozatai, olyan is volt, hogy hárman telefonáltak egy nap alatt” – mondta Tankó Éva.
A családon belüli erőszak lehet verbális, fizikai, lelki, de kevésbé ismert formáit is bünteti a törvény: a kulturális és gazdasági erőszakot is. „Ha az egyik fél nem engedi a másiknak, hogy szabadon gyakorolja a vallását vagy használja az anyanyelvét, akkor kulturális erőszakról, ha pedig elveszi a pénzét, vagy nem enged beleszólást a pénzügyi döntésekbe, akkor gazdasági erőszakról beszélhetünk” – magyarázta a családon belüli erőszak problémájával foglalkozó szakember.
Fizikai bántalmazás miatt panaszkodnak többen
Tankó szerint Székelyföldön a fizikai és a lelki erőszak a legjellemzőbb. „Akkor kérnek segítséget, amikor már nem bírják tovább, elszakad a cérna. Nem bírják a légkört, a durva szavakat, a bántalmazást, emiatt reszketnek és pánikrohamaik vannak” – magyarázta. Falun és városon azonban másképp kezelik ezeket a helyzeteket: falvakon a közösség jobban ellenőrzése alatt tartja a jelenséget, a szomszédok is segítőkészebbek, ismerik egymást, és tudják, kikkel van nagyobb probléma.
„Falun szokás az, hogy a férj vagy az élettárs az asszonyt megveri, elhajtja, és szegény istállókban, csűrökben vagy a szomszédoknál kényszerül aludni. Városon azonban nincs, ahová menekülni, a szomszédok, ha hallják, hogy cirkusz van, inkább kihívják a rendőrséget” – fejtette ki a szakember. Hozzáfűzte, sok esetben indokolt is, mikor nagy a veszély, hogy az egységes segélyhívón, a 112-es számon kérjenek segítséget.
Menedékközpontok
Az áldozatok sok esetben függnek a bántalmazójuktól. „Önbizalmuk nincsen, nem bíznak abban, hogy egyedül is fenn tudják tartani magukat, pénzt tudnak keresni. Sok esetben nem merik elhagyni az erőszakos párjukat” – vázolta a helyzetet Tankó. Pedig segítséget tudnak nyújtani az igazgatóság munkatársai, hiszen amellett, hogy van egy sürgősségi központjuk, az adott helyzetet mindig megvizsgálják, elbeszélgetnek az érintettekkel, konzultálnak arról, hogy a gyerekeket szükséges-e kivenni a családból vagy sem. „A valóságban nem tudjuk, hány ilyen eset van. Biztosan nagyon sokan hallgatnak, mert nem tudják, milyen lehetőségeik vannak” – véli a szakember. Többek között pszichológiai tanácsadással, ügyintézéssel, adott esetben a válás lebonyolításában, menedékközpontokba való elhelyezéssel tudnak segíteni azokon, akik kérik, helyzettől függően pedig orvoshoz vagy törvényszéki orvoshoz küldik az áldozatokat.
„A dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal és egy vásárhelyi menedékközponttal van jó kapcsolatunk, az utóbbiak nemcsak az áldozatokkal, hanem a bántalmazókkal is foglalkoznak, indulatkezelést biztosítanak számukra” – részletezte a gyermekvédelmi igazgatóság alkalmazottja. Tőle tudjuk, hogy ha önként vállalják az indulatkezelést, akkor nagyobb a gyógyulási arány, kevésbé eredményes, ha bírósági rendeletre vesz részt valaki ezen a kezelésen. 2012-ben módosították a 2003-ból származó 217-es törvényt, amely lehetővé tette, hogy a bíróság által kiadott védelmi rendelet alapján a bántalmazót ideiglenesen eltávolítsák a lakásából, attól függetlenül, hogy tulajdonos-e vagy sem. Továbbá távolságtartási végzést is kérhet az áldozat, ehhez egy űrlapot kell kitöltenie, ebben is segítenek az igazgatóság munkatársai.
Gyermekek is fordulnak segítségért
A családon belüli erőszak áldozatai nemcsak a nők, hanem a férfiak vagy akár az idős szülők és sok esetben a gyermekek is lehetnek. Tankó úgy tapasztalta, hogy sok esetben az anyák erőszakosabbak a gyermekeikkel, mint az apák, például, ha rossz jegyet visznek haza az iskolából. Az igazgatósághoz egyébként a középiskolás korúak szoktak inkább fordulni, akik tudatosabbak a jogaikat illetően, de sok esetben túloznak.
A pénznélküliség a fő ok
Legtöbb esetben a nincstelenség, a pénz hiánya okoz feszültségeket a családban és vezet agresszivitáshoz, vagy ha valamilyen válság, változás történik az életükben, például, ha valamelyik fél elveszti az állását. További okok az alkohol- és drogfogyasztás, illetve a szerencsejáték-szenvedély.
Gyilkosságig fajult veszekedés
Gheorghe Filiptől, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, hogy ebben a hónapban a megyében három esetben lépett közbe a rendőrség erőszakos viselkedés miatt. Oroszhegyen egy asszony alkohol befolyásoltsága alatt összeveszett élettársával, és egy bicskával torkon szúrta.
Barabás Hajnal, Székelyhon.ro

Az egység újabb ideje
Véget ért a Mikó-ügy, legalábbis annak romániai szakasza. Bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk: a román igazságszolgáltatás alkalmatlan rá, hogy ellássa a bírói hatalmi ágnak egy demokratikus államban betöltött szerepét. Hogy a jog betűjének jegyében és az igazságosság szellemében kimondja a végső szót vitás kérdésekben. Mert a Mikó-ügyben hozott ítélet, amely elorozza a kollégiumot jogos tulajdonosától, a jog szerint eljáró bizottság tagjait pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítéli, nemfelel meg sem a törvény betűjének–akit az ügy jogi részletei érdekelnek, alaposan felkészülhet a témából a www.13020.ro honlap monografikus, alapos tájékoztatásának köszönhetően –, sem az igazságosság szellemének. Azt üzeni, amit az említett honlap fejléce is rögzít: „bármit elvehetnek, bárkit bezárhatnak”. Kelemen Hunor megfogalmazásában: veszélybe került mindaz, amit az RMDSZ húsz év alatt elért.
Alku és jog
Nos, e kitétellel már lehetnek vitáink. Mert nem most került mindez veszélybe. Bírói tévedésnek számító ítéleteket eddig is hoztak. A román állam Erdély megszállása óta az igazságszolgáltatást használja gátlástalanul a magyarság megfélemlítésére, és ebben az 1989-es esztendő sem jelentett változást. Elég csak a zetelaki, oroszhegyi és kézdivásárhelyi elítéltekre utalni, amikor a székelységre nem alkalmazták a forradalmi cselekedetek vonatkozásában meghirdetett általános amnesztiát. A meglincselt milicistákkal nyilvánvalóan nem románságuk miatt végzett a felbőszült tömeg, hanem a Ceauşescu-korszakbeli kegyetlenkedéseik miatt. Erről világosan tanúskodik, hogy másutt is előfordult, hogy a forradalmi erőszak vetett véget a rendfenntartó erők túlkapásokról híres tagjai életének, de a meglincseltek között akadt magyar is, ugyanakkor a tisztességesen viselkedő román rendőröknek nem esett bántódásuk.
Hasonló a vásárhelyi pogrom ügye is. Ott a titkosrendőrség a román ortodox egyházzal közösen uszította a vásárhelyi magyarságra a feltüzelt és félrevezetett görgényvölgyi román parasztokat, majd a román bíróság a védekező magyarokat és a segítségükre siető cigányokat ítélte el koncepciós perekben, sok esetben lábbal tiporva az eljárásjogot. A Mikó-ügy tehát csak egy ebben a sorban. Nehezebb a szőnyeg alá seperni, mint a korábbiakat, és kényelmetlenebbül érinti az RMDSZ vezetését, hiszen épp a közel húsz esztendeje folytatott politikája értelmét kérdőjelezi meg. Precedens értékű ügyről van szó, amely negatívan befolyásolhatja a visszaszolgáltatásra váró több száz egyházi ingatlan sorsát, hogy a már visszaszolgáltatottak újraállamosításának lehetőségéről ne is szóljunk.
Visszatérve Kelemen Hunor kijelentésére: a „veszélyt” az jelentette, hogy az RMDSZ vezetése feladta a közjogilag körbebástyázott kollektív jogokért folytatott harcot, feladta az önálló magyar érdekű külpolitikát, feladta az autonómiaprogramot, politikáját az engedmények kialkudására korlátozta. Volt politikai elemző és jogász – például Borbély Imre és Tamás Sándor – a kilencvenes évek első felében írt tanulmányaiban rámutat a jogok és engedmények közti különbségre. Az alkotmányjogi szinten kodifikált közjogi státust, amely egyben a perspektivikus fennmaradás reményével kecsegtet, nem lehet egyetlen bírói döntéssel megvonni – ellentétben a bármikor eltörölhető engedményekkel. Ezért kellett volna erre összpontosítania az RMDSZ-nek az utóbbi negyed évszázadban, nem pedig a kisstílű bukaresti alkudozásokra.
Iránykeresés
Nem most, hanem 1996. november 28-án került veszélybe a magyar jövő, amikor az RMDSZ SZKT zöld utat adott az alapszabályzat megtiprásával, puccsszerűen eljáró Operatív Tanácsnak arra, hogy mindenféle feltételrendszer nélkül folytasson koalíciós tárgyalásokat a román választások győzteseivel. Ettől kezdve nem lehetett az erdélyi kérdés nemzetköziesítésére, a koszovóihoz hasonló nemzetközi rendezés kikényszerítésére összpontosítani. Izsák Balázstól Tőkés Lászlóig valamennyi, Nyugatot megjárt autonomista politikus elmondhatja, mekkora kárt okozott e lépés a külpolitika síkján. Egyik oldalról, ha a székelység területi autonómiaigényével keresték meg a különböző nemzetközi fórumokat, a logikus válasz az volt, hogy az erdélyi magyarság által demokratikus választásokon masszívan támogatott RMDSZ kormányon van, másrészt a kormányzati szerepvállalás teremtette meg a modellértékű román kisebbségpolitika hamis mítoszát. Érdemes leszögezni, hogy Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke is elismerte: a kormányzati szerepvállalással az RMDSZ lemondott az önálló külpolitika eszközéről.
Álságos most meglepődést színlelni. A helyes útra visszatérni viszont soha nem késő. Vannak, akik ezt meg is hirdették az RMDSZ-en belül. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester radikális hangütése teljesen indokolt, s ha ezt az RMDSZ hivatalos politikává emelné, a nemzeti autonomista tábornak erkölcsi kötelessége lenne azt támogatni. Mint ahogy közösen tüntetett valamennyi erdélyi magyar szervezet az Igazság napján, s mint ahogy közösen léptünk fel a Székelyföld területi autonómiája érdekében a Székelyek Nagy Menetelésén is, amelyet valamennyi, magát magyarnak mondó politikai erő támogatott, leszámítva Markó Bélát és Gyurcsány Ferencéket. S még akkor is ezt kell tenni, ha tudjuk, hogy az RMDSZ egyéni és klikkérdekekben gondolkodó, érték- és ideológiamentes képviselői, akik idén nyáron a kormányból kilépni akaró elnököt, Kelemen Hunort azzal alázták meg, hogy őt mondatták le miniszterelnök-helyettességről, de a szervezetet kormányon tartották, nem fognak belenyugodni a politikai irányváltásba. Már egyáltalán, ha sor kerül politikai irányváltásra.
Valóságkampány
Sajnos az utóbbi 18 évben nemcsak a nemzetközi tényezők pipálták ki az erdélyi kérdést a román nemzetstratégiai integrációs érdekeket kiszolgáló, a román vezetést külpolitikai nyomás alá helyezni nem akaró RMDSZ vezetés politikájának köszönhetően. Az RMDSZ-elit is kontraszelektálódott, klientúra- és patronázselv kezdett működni, a legitimáció nem alulról felfelé épül, hanem a lojalitáselvű kontraszelekció mentén felülről lefelé. A vezetés megkapja ugyan az alternatívanélküliség gondolatát és – a parlamentből való kiesés rémképét ügyesen sulykolva – a választásokon a magyar szavazatok többségét, innen viszont maga sáfárkodhat a román és a magyar állam által az erdélyi magyar közösségnek címzett forrásokkal, szabadon alakíthatja a szervezeten belüli nomenklaturális viszonyokat. Nem azoknak kedvezve, akik közösségszervezésben jól teljesítenek, hanem akik megfelelően kiszolgálják a vezetést.
Felettébb csekély az esélye az alapvető irányváltásnak, a brassói útra való visszatérésnek, de ha mégis sor kerül rá, az erdélyi magyar egység „demagóg” jelszava ismét hatékony fegyverré válhat. Egységbe tömörülve kellene hangunkat hallatni, felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a velünk megesett jogtalanságokra.
Természetesen e valóságkampány nem szorítkozhat a Mikó kollégium ügyére. Szólni kell elpusztított műemlékeinkről, beolvasztott, ledöntött szobrainkról, a vissza nem szolgáltatott egyházi ingatlanokról, a csángók anyanyelvi oktatásának és misézésének problémáiról, az erőszakos ortodox terjeszkedésről, a székely zászló elleni harcról, a könyv- és pólóelkobzásokról, Wass Albert-megemlékezések szervezői ellen indított, szólás- és gondolatszabadságot meggyalázó eljárásokról. Egyszóval arról a módszeres román önkényről, amely nemzeti közösségünk életerejének megtörésére és a homogén román nemzetállam megteremtésére irányul. S mindezen törekvések egyetlen ellenszeréről: a többszintű autonómiáról.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Meghonosítják a néptáncot – Gálaesttel zárják az udvarhelyszéki táncházkaravánt
Nagyszabású gálaesttel zárja az idei táncházkaravánt az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) és a máréfalvi rozetta ifjúsági egyesület a hétvégén Székelyudvarhelyen.
A néptáncos mulatságsorozat nyolc helyszínen körülbelül ezer érdeklődőt vonzott – a program idei, azaz harmadik kiadása keretében főként a gyerekek megszólítására törekedtek a szervezők. Mint mondták, rendkívül sikeresnek bizonyult a táncházsorozat, amely tavaly december 5-én indult udvarhelyszéki útjára.
Az első mulatságot Szentegyházán tartották, majd Zetelakán, Vágásban, Agyagfalván, Homoródszentpálon, Székelyszenterzsébeten, Oroszhegyen és Farkaslakán rophattak főként széki táncokat a népi kultúra kedvelői. „A helyszínek többségén néptáncoktatással egybekötött gyerek- vagy ifjúsági táncházakat tartottak, és minden helyszínen valamiért emlékezetes volt a mulatság” – számolt be András Loránd programfelelős.
Mint elmondta, az immár harmadik kiadást megért karaván célja a táncház minél szélesebb körben való népszerűsítése – akár „visszatelepítése” a falvakba. A szervezők ugyanis bevontak a karavánba olyan településeket is, amelyekben nem terjedt el a néptáncmozgalom. Idén például Vágás is szerepelt a helyszínek között, ahol nemrég alakult újra a néptánccsoport, ám ehhez képest sok fiatalt sikerült mozgósítaniuk.
„Ismét bebizonyosodott, hogy a térségnek szüksége van egy ilyen rendezvényre, hiszen sok fiatal nem találkozik élő népzenével” – mondta el András Loránd, hozzáfűzve, a szervezők a lehető legtöbb érdeklődőnek szeretnék megmutatni, hogy a népzenét nemcsak hallgatni lehet, hanem kitűnő szórakozási lehetőséget nyújthat, sőt „csajozni is lehet vele”.
A karaván záróakkordjaként a székelyudvarhelyi Filharmónia Teremben (volt Stúdió mozi nagytermében) február 7-én, szombaton este hét órakor szerveznek gálaműsort, amelyen felnőttek és gyerekek alkotta udvarhelyszéki néptánccsoportok, illetve távolabbról érkező tehetségek is közreműködnek.
A gálaműsort kosaras táncház követi a Márton Áron Ifjúsági Házban – zenész-házigazda a Kedves zenekar. A szervezők felkérnek mindenkit, hogy az este tíz órakor kezdődő mulatságon fogyasztásra szánt enni- és innivalót kosárban hozzák – hangsúlyozta András Loránd, hozzáfűzve, csütörtökig asztalt is foglalhatnak az érdeklődők a 0740-127412-es telefonszámon. A gálaestre és a kosaras táncházra is díjtalan a belépés.
Bálint Kinga Katalin
Krónika (Kolozsvár)