"A mai Nyárádszereda község tizenegy történelmi települését mutatja be az ifjú monográfus, Gligor Róbert László. A községközpont (és a vele egybenőtt Szentanna és Andrásfalva) mellett a közigazgatásilag Szeredához tartozó Demeterfalva, Süketfalva, Székelytompa, Székelysárd, Kisszentlőrinc, Székelymoson, Székelybő, Vece vázlatos múltjával és jelenével ismertet meg az inkább csak füzetnek mondható kiadvány. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 16./"

A Nyárádszeredához tartozó Andrásfalván a református egyház évekig várt arra, hogy a visszaigényelt volt felekezeti iskolát – amely jelenleg kultúrotthon – birtokába vegye. Mivel ez mai napig nem történt meg, elhatározták, a volt kántori lakás helyébe gyülekezeti házat építenek. Az építkezést saját erőből tavaly kezdték el. Gecző András lelkész saját egyházi fizetéséről mondott le (csak az állami fizetését veszi fel), hogy az építkezést ezáltal is segítse. /(mezey): Gyülekezeti ház épül Nyárádandrásfalván. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7./

Svájcból érkezett szerelők dolgoznak Nyárádandrásfalván a református papilak és közösségi ház villanyszerelési munkálatain. A svájciak pihenőszabadságukat áldozták fel, hogy a szakmunkát elvégezzék. A kilencvenes évek elején jöttek először Azóta többszörmegjelentek, teljesen felújították a helybéli református templomot.. /Bakó Zoltán: Svájci segítség Nyárádandrásfalván. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Harang és torony nélkül nincsen otthon – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ államfőjelöltje okt. 29-án a Nyárádszeredához tartozó Nyárádandrásfalva református templomának harangszentelő ünnepségén. A nyárádandrásfalvi református egyházközség januárban látott hozzá egy új harang öntéséhez szükséges alapok gyűjtéséhez. A helyi közösség kérésére az RMDSZ vezetői idén ősszel az egyházaknak szánt támogatási alapból mintegy 300 millió lejt különítettek el erre a célra. Az egyházi méltóságok az istentisztelet során köszönetet mondtak az RMDSZ vezetőinek a nagyarányú segítségért. /Harangszentelés Nyárádandrásfalván. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

A nyárádandrásfalvi reformátusok harangszentelő ünnepségre gyűltek össze a Nyárádszereda város peremkerületének számító, hajdan Nyárádszentendre néven ismert falu hetvenöt éves templomában. Az Isten házával egyidős nagyharang ez év elején elrepedt, ezért újat kellett önteni helyette. Október végén megszólalhatott a harang. /Bakó Zoltán: A jövő nemzedékért szól az új harang. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Évente egyszer – sátoros ünnepen kívül is – zsúfolásig telik Nyárádszentanna református temploma. Megkoszorúzták a hősök emlékművét, majd ünnepi szentmisét tartottak a római katolikus templomban, vagyis a Szent Anna-napi búcsút. Délben azután református templomban Gecző András helybeli református lelkész hirdette az igét. A templom felújítása meghaladja a gyülekezet erejét. Ezért fordultak a megyei tanácshoz, ahol megértésre találtak Lokodi Edit Emőke elnökasszonynál, aki felkarolta ügyüket, az Országos Beruházási Alap felvállalta a templom megerősítését. Nyárádszentannán a kis park közepén kopjafa emlékeztet a falu egykori tanítójára, Veress Gáspárra /1907-1982/, aki 1928 szeptemberétől Nyárádszentanna kántortanítója lett; hű maradt egyházához és iskolájához élete végéig. – Tavaly Molnár Vince képeit mutatták be, idén Bandi Katalin üvegfestményeit. Ahol Gecző András lelkész felbukkan, ott rendszerint épül vagy felújítanak egy-egy templomot, Nyárádremetén, Nyárádandrásfalván, Nyárádszentannán kazetták készülnek, emlékművet avatnak, kopjafát állítanak, mintagyümölcsös és -szőlős indul. Sok Gecző Andrásra lenne szükség. /B. D.: Mikor az Ige tetté lesz. Vasárnap Nyárádszentannán. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Világi és egyházi összefogás iskolapéldája lehet a nyárádszentannai templom megmentése. Tanítani lehetne, ahogyan Gecző András lelkész minden eddigi állomáshelyén maradandót teremtett, hol új templom építésével, mint Nyárádremetén, hol restaurálással, emlékmű-állítással, mint Nyárádandrásfalván s most Nyárádszentannán. Hálaadó istentiszteleten szentelték újjá a megerősített nyárádszentannai református templomot. Igét hirdetett Pap Géza püspök. Mintegy három és fél milliárd (régi) lejt kellett „szerezni” a munkálatokra, ebben nyújtott segítséget a megyei tanács, Lokodi Edit Emőke elnök asszony, Borbély László megbízott területrendezési és -fejlesztési miniszter, cégek, szakemberek és kétkezi munkások. Mikor átvette hivatalát, mondotta Borbély László, áttekintette az iratokat, és döbbenten tapasztalta: a rendszerváltás 15 évében ez volt az egyetlen erdélyi magyar műemlék a felújítási programban. Azóta a szám 22-re emelkedett. /Bölöni Domokos: Megmentették a nyárádszentannai templomot. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

A Nyárádszeredához tartozó Nyárádszentanna református közössége július 22-én tartott ünnepségén az 1442-ben Hunyadi János rendeletéből újjáépített templom előtt felállított, faragott székely kaput avatta fel, s felszentelték a megújított 350 éves haranglábat. Gecző András, Szentanna és Nyárádandrásfalva református lelkésze köszönetet mondott a megyei RMDSZ vezetőségének, az egész település közösségének a segítségért, s nem utolsósorban azoknak a svájciaknak. Korábban ez a svájci közösség igen sokat segített a két falu (melyek mára már csak Nyárádszereda peremkerületei) templomainak, közösségi házának építésében, felújításában. A székely kaput Magyarsároson, Bandi Dezső tanítványa, Tóth Gyula tanító faragta, a vasalását az ugyancsak sárosi Szikszai Csaba végezte. /B. Z. : Svájci kürtszó Nyárádszentannán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Nyárádszeredában július 21. –augusztus 1-je között zajlanak a VIII. Vásár-városnapok. Az első napon Nyárádszentanna és Nyárádandrásfalva futballcsapatai mérkőztek meg. Másnap a templomban Beder Tibor történész tartott előadást a magyarságtudatról. Azért kell erről beszélni, mert a Kárpát-medencében kilencféle történelmet tanítanak, mert nemrég a szlovák miniszterelnök önmérsékletre és múltfeledésre szólította fel a magyar kisebbséget, mert Erdélyben is egyre több épületről kerül le előbb-utóbb a vakolat, amely eddig elfedte értékeinket – mondta az előadó. Gecző András helybéli lelkész köszönetét fejezte ki a Lokodi Edit Emőkének, a megyei tanács elnökének, aki hozzájárult a kis fatornyos templom felújításához, az ugyancsak jelen lévő Bandi Katalinnak, akinek jóvoltából a templomban jelen van Bandi Dezső művészi lelkülete. Székely kaput állítottak fel a templom bejáratnál. Megnyitják Bárczi András Évszakok című akvarellkiállítását, a kultúrotthonban Balázs Ferenc időszerűsége címmel hangzik el Cseke Péter előadása, népijáték-, népdal- és tánctalálkozót is szerveznek. /Kilyén Attila: VIII. Vásár-városnapok Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Doni megemlékezések
A történelmünk egyik legtragikusabb eseményének számító Don-kanyari offenzíva 71. évfordulójára emlékezve a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport és az EMKE Maros megyei szervezete megemlékezéseket szervez, együttműködve a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatallal és a programban szereplő egyházközségekkel. Szombaton, január 11-én 10 órakor Marosvásárhelyen, a római katolikus temetőben, a doni áldozatok emlékművénél tartanak megemlékezést. Aznap 17 órakor Nyárádszereda unitárius templomában ökumenikus istentiszteletre kerül sor, január 12-én 11 órakor pedig a nyárádandrásfalvi református templomban emlékeznek a doni áldozatokra.
A megemlékezések mellett a Maros megyei katonai hagyományőrző csoportok emléktúrát szerveznek, melyen a résztvevők többek között második világháborús hagyományőrző egyenruhákban vonulnak majd, a 2. magyar hadsereg téli meneteléseit idézve fel. A részletes programtervezet: I. Megemlékezés a doni áldozatok marosvásárhelyi emlékművénél – január 11., szombat 10 óra – Gyerő Attila unitárius teológiai hallgató imája – ünnepi beszédet mond Benkő József történészdoktorandusz – Pál-Antal Sándor történész előadása – Ábrám Noémi műsorvezető éneke – koszorúzás – himnuszok eléneklése II. Megemlékezés Nyárádszeredában – január 11., szombat – gyülekezés a központban – 17: ökumenikus istentisztelet az unitárius templomban: Sándor Szilárd unitárius lelkész, dr. Köllő Gábor római katolikus plébános – dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke köszöntőbeszéde – Benkő József történészdoktorandusz előadása a Don-kanyari csatákról – Benkő Zsolt hagyományőrző őrvezető előadása az erdélyi katonai hagyományőrzésről – fellép a nyárádszeredai kórus Ferenczi Csaba vezetésével – a székely himnusz eléneklése – 18.30: Székely Endre református lelkész imája a református templomban – koszorúzás a nyárádszeredai világháborús emléktáblánál – a magyar himnusz eléneklése – 19: vacsora, emléklapok átadása – Tóth Sándor polgármester, házigazda köszöntőbeszéde – Miholcsa József hagyományőrző alezredes előadása a huszáréletről – ismerkedés, közös hagyományőrző eszmefuttatások, zene-ének, katonadalok – 24: takarodó január 12., vasárnap – 7: ébresztő – 8: reggeli – 9: felvonulás a hagyományőrző csoportokkal – 9.30: koszorúzás a nyárádszentannai háborús emlékműnél – 11: istentisztelet a nyárádandrásfalvi református templomban – 13: hazaindulás előtt falatozás és nótázás III. Megemlékezés az andrásfalvi református templomban – január 12., vasárnap 11 óra – istentisztelet – Gecző András református lelkész köszöntője – dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke köszöntőbeszéde – Benkő József előadása a Don-kanyari csatákról – Benkő Zsolt hagyományőrző őrvezető előadása az erdélyi katonai hagyományőrzésről
Népújság (Marosvásárhely),

Keresztényekként élni e földön
Nagyboldogasszony-napi emlékműszentelés Nyárádköszvényesen
Szűz Mária mennybemenetelének ünnepére idén igencsak sokan gyűltek össze Nyárádköszvényes katolikus templomában, mely ezúttal szűknek bizonyult. A késve érkezők az udvaron lehettek részesei a szentmisének. A zarándokbúcsú hagyományait megőrizve a környékbeli plébánosok, lelkészek együtt imádkoztak, osztottak áldást az egybegyűltekre, a világ gyermekeire, a zarándokokra.
A házigazda ft. msgr. Csíki Dénes pápai káplán, kanonok volt, a szentmisét ft. Oláh Dénes főesperes-plébános celebrálta. Amint szentbeszéde során t. Nagy László selyei lelkész elmondta, a közismert Mária- ábrázolás mellett, amelyen Mária ölében tartja a kisdedet, van egy ritkább, a XI. századból származó megjelenítés is, ahol a gyermek Jézus öleli át a ravatalon fekvő Máriát. Ez jelképezi Mária mennybemenetelét, melynek több megnevezése van. A Mária elszenderülése elnevezés a földi élet végső célját is jelzi. A boldogságos Szűz Mária mennybemenetele a második megnevezés, mely jelzésértékű, hisz földi élete során az ember arra törekszik, hogy tettei és szavai meghatározzák azt, hogy eljuthat-e a mennybe vagy sem. A Nagyboldogasszony elnevezés már Szent István idejében is jelentős ünnepnek számított, hisz ezen a napon ajánlotta fel az uralkodó népét és országát a nagyasszonynak, így lett Mária a magyarok nagyasszonya. Ha lelkileg igénytelenek vagyunk, önzők, anyagiakban bővelkedők, akkor is eltelik az életünk, ezért keresztények módjára kellene élni e földön – volt az igehirdetés végkövetkeztetése.
Ft. Oláh Dénes főesperes-plébános celebrálta a hívek szentáldozását, majd a házigazda ft. Csíki Dénes plébános mondott köszönetet az egybegyűlteknek, aki az áldást követően útravalóul arra intette a híveket, hogy az együttlétet tegyék széppé és ünnepnappá.
Ősök emlékezete
A katolikus templom udvarán Nagyboldogasszony napján egy rendkívüli, hányatott sorsú emlékmű felszentelésére került sor. A székely nép életét, kultúráját, harcát jelképező féldomborművet 1942-ben faragták a település kőfaragói, köztük a helybéli Tamás Lajos, az emlékmű ötletgazdája, valamint a nyárádandrásfalvi Nagy Béla faragómester. A település piacterén állították volna fel az I. világháborúban elesett hősök emlékének áldozva, de a II. világháború kitörése miatt tervük meghiúsult. A hozzávetőleg négy méter magas, kőtömbökből álló emlékművet a szocializmus éveiben a helységben szalmakazal alatt rejtegették.
1999-ben a Marosszentgyörgyön élő Bálint Ferenc műépítész elhatározta, hogy megmenti a kőfaragó őse, nagybátyja által tervezett és kivitelezett emlékművet. Fáradságot nem kímélve, valamint jelentős anyagi áldozatok árán kiegészítette a hiányzó darabokat, és saját költségén a jelenlegi helyére szállíttatta. Az emlékmű talapzatán magyar–román–angol nyelven olvasható: "Emlékezzünk a világ összes hősére, vértanúira, áldozataira". A kőfaragást is művelő, Nyárád- köszvényesről elszármazott szépkorú e nemes gesztusával a világháborúkban elhunyt hősöknek és Olaszországból ide vándorolt kőfaragó őseinek is emléket állított. A jelenlévők csodálattal és áhítattal állták körbe a nagyméretű terméskövekbe vésett féldomborműt, melyek alkotórészein körkörösen az a szimbólumrendszer van megjelenítve, ami a székely ember életét az évszázadok során végigkísérte.
Annak ellenére, hogy kemény kézi munkával és szaktudással vésték a Bekecs-hegyről származó kőszikla anyagába, a legparányibb jelenetek is jól kivehetők. A kezében puskát tartó székely határőr, a szántóvető, a nép harca, a kézfogás mint a székely–román barátság jelképe, az erdő mellett népviseletben táncolók csoportja, a templomi orgona, de a bánya a csillékkel, mely a székely nép megélhetésének egyik jelképe, a székely zászló a nappal és a holddal, a hét vár, a turulmadár, de nem hiányoznak a légi háborús jelenetek, a magyar korona és a címer sem. Ez utóbbit Bálint Ferenc kiszínezte – mint mondta, a címer megjelenítéséhez fontosnak vélte a színhasználatot. Az emlékmű két oldalán jól kivehető női arcok Szűz Máriát, a magyarok nagyasszonyát jelképezik.
Az emlékmű sorsát szívügyének tekintő műépítész – aki e jeles napon bizonyította, hogy tettei és szavai önzetlen keresztény emberre vallanak –, a talapzat oldalrészén elhelyezett márványtáblába véste a Székely himnusz szövegét is. A ft. Oláh Dénes főesperes-plébános által felszentelt emlékművet Bálint Ferenc a településnek adományozta, azon reményét fejezve ki, hogy az utókor is szeretettel ápolja és gondozza majd a háborúban elesett hősök emlékét, melyet e nem mindennapi emlékmű testesít meg.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Húsvéti határkerülés a Nyárádmentén
A húsvéti határkerülés középkori, egyházi-liturgikus eredetű szokása Közép-Európának és egyben a magyarságnak,amely korunkra csak a peremterületeken maradt fenn. Erdélyben katolikusok és protestánsok egyaránt gyakorolták. Az európai népek körében ismert rítus, hogy egy bizonyos területet vagy vetést körüljárással, mágikus körrel védenek meg a pusztításoktól, csapásoktól, zárnak el a gonosztól. Ennek a képzetnek még a kereszténység előtti korba nyúlnak agyökerei.
A nyárádmenti határkerülés tehát régmúlt idők egymásra tevődött emlékeit őrzi, különböző korú és funkciójú szokáselemek láncolata. Amikor 1969-ben mint riportúton járó, érdeklődő egyetemi hallgatónak Bedében Magyari Ferencék és Vadasdon Máthé Józsefék először sorolták falujuk húsvéti szokásrendjét, erre az összetettségre nem gondoltam, csak érdekesnek, különösnek találtam. Elhatároztam, hogy további "riporteri" búvárkodásba kezdek a szomszédos falvakban is. A régebbi leírások csupán két falura, Szentgericére és Vadasdra szorítkoztak, de hamarosan kiderült, hogy az emlékezetben elérhető adatok szerint szinte az egész Nyárádmentén és a szomszédos Kis- Küküllő vidékének több falujában is élt ez a szokás. Akkor a következő nyárádmenti falvakban kérdezősködtem: Andrásfalva, Bede, Jobbágyfalva, Nagyadorján, Nyárádgálfalva, Nyárádszentlászló, Nyomát, Szentgerice, Szentháromság, Nyárádszereda, valamint a Kis- Küküllő vidéki Vadasd, Havadtő és Rigmány. Ezekben a falvakban Szenháromság és Jobbágyfalva kivételével többségükben protestáns felekezetűek, reformátusok és unitáriusok laktak, laknak, akkor tehát a szokáseseménynek a protestánsok által gyakorolt változatával találkoztam.
A határkerülés protestáns modellje
Ezekben a falvakban a szokásegyüttes a következő fő mozzanatokból állt: 1. előkészületek; 2. gyülekezés és tisztségválasztás; 3. határkerülés és megcsapás; 4. fenyőágazás (virágozás) és 5. öntözés (hajnalozás, kántálás). A határkerülő menetben csak férfiak és legények vettek részt. A legények feladata volt, hogy a határon levő csorgókat, kutakat kitakarítsák, ők újították meg a falvak határait jelző dombocskákat, az ún. határhompokat is. Erre általában nagypénteken került sor egy-egy idősebb ember vezetésével.
Az esemény levezetésére tisztségviselőket választottak: királyt, ítélőbírót, csapómestert, oldalvédőket és sereghajtókat. A király általában idős, tekintélyes ember volt, maguk fölé emelték és háromszor kiáltották: "Határt kerülünk, búzát szentelünk, királyt emelünk". A király a többi tisztségviselővel együtt szabályokat, törvényeket állapított meg a megszólításra, a viselkedésre, és ezeket senkinek sem volt szabad áthágnia. Aki hibázott, annak megcsapás járt. A király parancsolt, az ítélőbíró ítélt, a csapómester csapott a hibázó hátulsó felére. A legtöbb megcsapást a fiatal legényeknek kellett elszenvedniük, akik először vettek részt a határkerülésben. Őket előreküldték, hogy keressék meg a falu határait jelző halmokat, a határhompokat, és ott tüzet gyújtsanak. A menet ellenőrizte, jó helyre rakták-e a tüzet, és mindenféle kifogást emeltek: megcsonkították a saját határukat vagy foglaltak a szomszéd faluéból. Az oldalvédők megragadták a suhancokat, és kezüknél-lábuknál fogva odaverték farukat a határhompokhoz, miközben többször kiáltották: "em-lékezzél, hogy itt van a határ".
Ezekben a falvakban egy középkori európai jogszokás, a megcsapás épült a határkerülésbe. E régi jogszokás helyi alakulását, népszokássá válását bizonyítja az egykori székely széki közigazgatási vezetők színjátékszerű évenkénti megválasztása a határkerülés ceremóniájának levezetésére. A faluközösség nemcsak a határok pontos ismeretét nyújtotta át a felnövő nemzedékeknek, hanem a termőföld megbecsülését, a munka- és rendszeretetet, az összetartozás érzését is. A határkerülésben a fiataloknak kötelezően részt kellett venni, próbákat kellett kiállni. A megcsapásos felavatásnak nemcsak birtokjogai, hanem sokkal szélesebb társadalmi jelentősége is volt: a felavatott fiatalok megkezdhették a legényéletet. Ugyanilyen funkciója volt a Kis-Küküllő menti Gyulakután és környékén a tavaszi csorgóújítás szokásának is.
Mi nem tetszhetett az éber cenzoroknak?
A határkerülésnek ez a formája a legtöbb faluban a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben megszűnt. A tulajdonképpeni határkerülés nem jelentette az egész szokás együttes elhagyását. Közösségi funkcióját a húsvéti fenyőágazás (virágozás), az öntözés és hajnalozás vitte, viszi tovább változatos formákban. 1983 húsvétján Szentháromságon tapasztalhattam, hogy a falu népe mennyire ragaszkodik a három napig zajló eseményhez, milyen méltósággal és jókedvvel éli meg a feltámadás ünnepét. Néhány év múlva, 1988-ban három szomszédos nyárádmenti faluban – Szentlászlón, Gálfalván és Szentháromságon – vettünk részt Bálint Zsigmond fotós barátommal a szokáskör eseményein. Húsvét közeledtével, 1989 tavaszán az előző évi gyűjtésből riportot írtam, és szerettem volna megjelentetni az Új Élet című képes lapban, melynek akkor belső munkatársa voltam. A szerkesztőm – miután elolvasta –, megígérte, hogy "leadja", de a húsvét szót, mivel többször előfordult, egy kivételével kihúzta: határozzam meg másképpen a szokás idejét. Hasonló sorsra jutott a nagypéntek és a nagyszombat megnevezése is. "Összetörte" a piros tojásokat is, kihúzta a szövegből. Az öntözés szónak és cselekvésnek inkább megkegyelmezett. Az emígyen megnyirbált riportot a többi anyaggal elküldte Bukarestbe, ahol a lapot nyomták, de 1989 tavaszán mégsem jelent meg. Csak a fordulat után, a lap 1990 húsvéti számában mondhattuk el, hogy mi lett a sorsa: "Az alábbi írást 1989 húsvétjára szántuk. A cenzúra »éberen közbelépett«. Sejteni vélem, hogy mi nem tetszhetett az éber cenzoroknak: a nyárádmenti falvakban öregek és fiatalok, legények és leányok közösségi, vallásos és magyarságélményként élik meg a húsvéti szokást, és hogy ez napjainkban is vonzó: »Itt is virágozzék a szeretet fája, szálljon áldás minden székely házra, kívánunk kellemes húsvéti ünnepeket.«"
A határkerülés katolikus szokásrendje
Az 1980-as évek végén felkerestem a Felső- Nyárád mente katolikus falvait (Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Deményháza, Mikháza), mert azt hallottam, hogy a környéken még élő szokás a húsvéti határkerülés. Az első, felszínes tájékozódásból kiderült, hogy ezekben a falvakban a kommunizmus évtizedében is jártak határkerülni, sőt Nyárádremetén a szokás élete emberemlékezet óta folytonos. De az is hamar kiderült, hogy e falvak határkerülési szokásrendje különbözik a protestáns falvakétól. A gyűjtött adatokból és többszöri személyes részvétel (1990, 1991, 1994, 1996, 1999, 2011) nyomán kirajzolódott a nyárádmenti húsvéti határkerülés régiesebbnek tűnő, az udvarhelyszéki, gyergyói, csíki és háromszéki katolikusok határkerülésével rokon típusú, katolikus modellje.
Nyárádremetén minden húsvét hajnalán a búzával bevetett határrészt kerülték meg, a négyes határforgó szerint az egész remetei határ egynegyedét. Idősebb emberek és asszonyok, előimádkozók és előénekesek vezetésével, zászlókkal, feszületekkel, énekelve a határra vonultak. Az utcai és mezei kereszteknél megálltak, énekeltek, jó termésért, bőségért imádkoztak. A zsenge búzaszálakból koszorúkat fontak és a zászlókra akasztották, úgy vitték a faluba az élet, a feltámadás jelképeit. Zöld ágakat, fűzfaágat, mogyorófaágat is törtek, s megszenteltetés után az istállókba és a kapukra szúrták fel, szentelményként őrizték. Köszvényesen, Deményházán a határkerüléskor avatták fel az újoncokat, vagyis azokat a fiatalokat, akik először mentek határkerülni és a fiatal menyecskéket. Nyírfavesszővel a hátuljukra vernek: "egészséggel viseljétek" – mondják.
Nyárádremetén és az egész nyárádmenti Szentföldön az egyházi processzióként megélt határkerülést a kommunista hatalom sem tudta betiltani, ki-kihagyásokkal megtartották a határbeli körmenetet. Az 1990 óta eltelt években, évtizedekben kiterebélyesedésének, jelentésbeli változásának, a résztvevők megfiatalodásának lehetünk tanúi. Erre a napra hazajönnek a falvakból eltávozottak nemzedékei, hogy az otthoniakkal közösségben ünnepeljenek.
Barabás László
Népújság (Marosvásárhely)

Újra Nyárádszereda adott otthont a XVII. Kurutty országos általános műveltségi vetélkedőnek
Pénteken délután népes gyermek- és pedagógussereg lepte el a város főterét.
A megnyitót a helyi művelődési házban tartották. Az ünnepi köszöntők után következett a csapatok bemutatása, majd a Bekecs tánccsoport Hamupipőke című csodálatos előadása. Ezt követően ki-ki szálláshelyére ment. A vendéggyerekek nyárádszeredai társaiknál voltak elszállásolva, a pedagógusok, szülők a helyi panziókban.
Szombat reggel az andrásfalvi iskola mögötti réten szorgos kezek felhúzták a sátrakat, berendezték a versenyhelyszínt, és elkezdődött a komoly megmérettetés nyolc témakörben. A négyfős kisdiákcsapatok honismeret, állatvilág, matematika, anyanyelv, zene, híres emberek, idegen nyelv és gyakorlati ismeretek témakörben csillogtatták meg tudásukat. A verseny érdekessége, hogy a csapatok különböző korosztályokból vannak, azaz első, második, harmadik és negyedik osztályokból összeállítva, és a csapat irányítása mindig a koridős kisdiáké.
A vetélkedő után a népes sereg a közeli erdőbe kirándult, majd visszatérve önfeledten játszott. Délután 6 órakor minden témakörben hirdettek nyerteseket, így senki sem ment haza üres kézzel. A verseny megszervezését nem támogatta a Tanügyminisztérium, ezért az anyagiak a helyiekre hárultak. Illesse dicséret a Deák Farkas Általános Iskola tanítói munkaközösségét, a csíkszentdomokosi Kurutty Omt- t, személy szerint Kurkó Istvánt, a verseny megálmodóját, Székely Csillát, a verseny szorgalmas hangyáját, a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatalt, a Bekecs táncegyüttes minden tagját, a Napsugár szerkesztőségét és minden lelkes támogatót, aki hozzájárult a 44 kisdiák felejthetetlen kuruttyolásához.
A következő évi megmérettetés helyszínét mindig a legnagyobb pontszámot elért csapat városában (sok estben falujában) rendezik. Az idén kitűnő versenyzéssel, jó csapatmunkával a nagyváradi FOURTUNA csapat diadalmaskodott, ezért a nagyváradiak már nekigyűrkőzhetnek a következő évi szervezésnek, hisz az idén – már másodszorra – Nyárádszereda szervezésből csillagos tízesre vizsgázott, és ezt nemcsak mi, Maros megyeiek, de a vendégek is állítják. Ne felejtsük el a helyi Unka Porontyok csapatát és lelkes felkészítőit ismételten megdicsérni, hisz nekik köszönhető, hogy szűkebb hazánk diákjai, pedagógusai Nyárádszeredába jöhettek, és magukkal vihették kellemes élményeiket.
Illese nagy elismerés Kátai Judit tanítót, aki Nyárádszeredából elsőként csatlakozott a kuruttyosok nagy családjához, a népes pedagógusi közösséget, akik ismételten felvállalták a nem kis feladatot.
A versenynap egyik fényes csillaga a 12 kg-os Kurutty-torta volt, aminek még mi, felnőttek is gyermekként örültünk.
Barátság, szeretet – e két bűvös szó jegyében teltek a hétvégi napok. A szombati tábortűz legyen vezérlő csillagunk megmaradásunk egén!
Szilágyi Hajnal tanító, Marosvásárhely, Európa Általános Iskola, a Kurutty Maros megyei szervezője
Népújság (Marosvásárhely)

Az európai zene hordozói
Vasárnap a nyárádandrásfalvi református templom felújított orgonáján koncertezett, augusztus 6-án pedig a kibédi református templom Bodor Péter építette és szintén most rendbe hozott orgonáját szólaltatja meg Molnár Tünde Marosvásárhelyi orgonaművész.
Molnár Tünde Marosvásárhelyi orgonaművész 2004 óta várja a zenekedvelőket a Nyáresti orgonahangversenyek című sorozatára. Eredetileg a Kultúrpalota Rieger Ottó építette műemlék orgonáján játszott, majd miután elkezdték a városképet meghatározó szecessziós épület nagytermének felújítását, Marosvásárhely templomaiban koncertezett.
Azokban lépett fel, amelyek klasszikus, sípos orgonával rendelkeznek: a Vártemplomban, a belvárosi plébánián, a minorita, a ferences, a Gecse utcai és a Szabadi úti templomban. A művész minden évben más-más tematikára építi ezeket a hangversenyeket, volt esztendő, amikor az orgonák hangszínét emelte ki, vagy a zenei formákat tömbösítette, máskor zeneszerzők szerint választotta ki a repertoárt. A sorozat az idén átlépi a város határát.
Nem lehet helyettesíteni
Idén Molnár Tünde bemutat két vidéki, igen értékes, frissen felújított orgonát. Vasárnap este a nyárádandrásfalvi református templomban lépett fel, ahol Gecző András lelkipásztor meghívására mutatta be a Tordai Nagy Mihály építette értékes, műemlék hangszert. Augusztus 6-án a kibédi református templomban a Bodor Péter-orgonát szólaltatja meg, miután azt a Rotary Téka Klub anyagi hozzájárulásával Papp Zoltán udvarhelyi orgonaépítő rendbe hozta.
A fellépésekkel Molnár Tünde arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy Maros megyeben sok értékes hangszer van, és bár nem könnyű az anyagi alapokat megteremteni, a gyülekezetek ne hanyagolják el, hanem lehetőleg újíttassák fel azokat. „Nagyon sok helyen az a gyakorlat, hogyha elromlik az orgona, nem fordítanak gondot annak restauráltatására, inkább hoznak egy villanyorgonát. Ez csak átmeneti megoldás lehet, ahol sípos orgona van, ott érdemes megjavíttatni, mert ez a hangszer a több mint kétezer éves történetében magában hordozza az egész európai zenei kultúrát” – magyarázta a Vásárhelyi Hírlapnak az orgonaművész.
Madarak két orgonára
Ritka az, hogy egy templomnak két orgonája legyen. A Marosvásárhelyi Vártemplom – akárcsak a Budapesti Mátyás-templom vagy a debreceni Nagytemplom, a Nagyváradi bazilika vagy a Kolozsvári Szent Mihály-templom – két értékes műemlék orgonával büszkélkedhet. A Nyáresti orgonahangversenyek című sorozatának keretében Molnár Tünde csütörtök este ezeket is megszólaltatta. A hangverseny első részében a barokk hangszeren kora barokk műveket adott elő, majd a második részben a karzaton lévő orgonán játszott, miközben Bereczki Tollas László, a Vártemplom orgonistája és Strausz Imre István, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára a barokk hangszeren működött közre. Terényi Ede Madarak című, Molnár Tündének dedikált darabját adták elő, két orgonára és ütőhangszerekre alkalmazva.
Folytatódnak a hangversenyek
A legközelebbi hangversenyt július 14-én, csütörtök este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében tartja Molnár Tünde. Azt követően július 17-én, vasárnap este 7-től a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban koncertezik, július 24-én, vasárnap este 6-tól a Szabadi úti református templomban, július 28-án, csütörtökön ismét a Kultúrpalotában. Augusztusban Kibéden, majd a Bolyai téri unitárius templomban, és végül két alkalommal a Kultúrpalotában játszik. A hangversenyekre a belépés ingyenes.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)