Hányan vannak és mit veszítenek a Brexittel a román vendégmunkások?
A Brexittel ismét előtérbe kerültek a román vendégmunkások helyzete, és ismét csak kiderült az, amit korában is sejtettünk: Romániában egyetlen hivatalos szerv sem tudja pontosan megmondani, hány román állampolgár vállalt munkát a határokon túl.
A 2009-es gazdasági válság előtt nem hivatalos források szerint mintegy négymillió romániai vállalt munkát külföldön. A válságot követően azonban többen hazajöttek, jelenleg állítólag hárommillió román külföldi vendégmunkás van. A hivatalos adatoknak megfelelően – az Istat szerint – a legtöbb román vendégmunkás 2015-ben Olaszországban dolgozott, számuk meghaladta az 1,1 milliót. A második helyen Spanyolország áll, 800 ezer román vendégmunkással, majd Nagy-Britannia, ahol 200 ezer román állampolgár vállalt munkát.
Az tény, hogy a 2014-es választások alkalmával közel 379 ezer külföldön élő román állampolgár adta le szavazatát, a legtöbben természetesen ismét Olaszországban, majd Spanyolországot követően a Moldovai Köztársaság következett, amely megelőzte Nagy-Britanniát.
A román sajtó becslései szerint a külföldön élő románok 10-15 százaléka élt szavazati jogával. Ezt az arányt elfogadva, a többi országból beérkezett román szavazatok alapján arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államokban mintegy 200 ezer, Németországban és Belgiumban több mint 150 ezer, Ausztriában több mint 100 ezer, Kanadában nagyjából 80 ezer, Dániában és Ciprusban 60-60 ezer, Hollandiában, Svájcban és Írországban 50-50 ezer, Görögországban 40 ezer, Portugáliában 35 ezer, Luxemburgban pedig 30 ezer. Emellett több tízezer román él az Egyesült Arab Köztársaságban, Csehországban, Norvégiában, Svédországban, Ausztráliában, Izraelben, Szlovákiában, Törökországban és Magyarországon is.
A 2,15 millió tíz százaléka
Nagy-Britanniában az alkalmazottak száma meghaladja a 31,5 milliót főt, a munkanélküliség 5 százalékos, csökkenőfélben van. Állampolgárságuk szerint a foglalkoztatott munkaerőből több mint 28 millióan britek. A brit állampolgársággal nem rendelkezők száma 3,34 millió, közülük 1,9 millió nem uniós, 2,15 millió pedig uniós állam polgára. A külföldi munkaerő tehát a foglalkoztatottak nagyjából 10 százalékával egyenlő a szigetországban. A 2,15 millió uniós állampolgárnak mintegy 10 százaléka román állampolgár. Ez az arány viszont nem indokolja a román vendégmunkásokkal szembeni ellenszenvet Nagy-Britanniában.
A brit bérek még a nyugat-európai béreknél is magasabbak. A törvényben meghatározott minimálbér 7,2 font óránként, az átlagbér heti 503 font 40 órás heti munkaidőért, ami 26 ezer fontot jelent évenként. A londoni éves átlagbér 22-28 ezer font, vagyis havi 1834-2334 font között változik. Igaz, mintegy 10 millió foglalkoztatott csak részidőben dolgozik, vagyis fizetését is ennek arányában kapja.
Anglia drága ország
Egy Bukaresti napilap összefoglalójából kiderül, hogy Anglia drága ország. Egy kétszobás-hálószobás lakás bérleti díja Londonban havi 1100-1800 fontba kerül. Vidéken már jóval olcsóbban lehet lakást bérelni, Sheffieldben két szoba 350-550, Nottinghamben 400-460, Manchesterben 495-795, Southhamptonban 550-675, Liverpoolban 390-595 fontba kerül. A vendégmunkásoknak tehát általában osztozniuk kell a lakásokon, egy olyan házaspár jár a legjobban, amelynek mindkét tagja dolgozik.
A Tescóban a sertéskaraj 60 dekája 3,5 fontba, a 75 dekás marhából készült darálthús 3 fontba, a 95 dekás csomagolásban kapható csirkemell 5,5 fontba, fagyasztva 4 fontba, egy kiló borsó 1,35 fontba, a citrom darabja 0,35 fontba, 40 deka eper 2 fontba, a 80 dekás kenyér 0,85 fontba, a Pepsi Cola 1,75 literes kiszerelésben 1 fontba, a hajsampon 2 fontba, 2,6 kiló mosószer 4 fontba kerül. Ezek az árak nagyjából azonosak mind a fővárosban, mind pedig vidéken.
Évi tízezer font
A lap összefoglalója szerint egy házaspár, amelynek mindkét tagja dolgozik, és átlagos bért keres, továbbá nincs gyermekük, háziállatuk, nem dohányoznak, nem utaznak túlságosan sokat a tömegközlekedési eszközökön, nincs autójuk, évente összesen 52 ezer fontos keres – ebből nagyjából évi 10 ezer fontot tud félretenni.
Persze vannak ennél jóval kisebb és nagyobb fizetések is. Egy IT-szakember évente 80-100 ezer fontos keres, az infrastruktúrában foglalkoztatott mérnök évi 40-45 ezer fontért dolgozik, egy elektromérnök évente 33 ezer fontot vihet haza, a betegápoló évi 26-31 ezer fontot kap, egy átlagos vendéglői főnök keresete évente 28 ezer font, az ötcsillagos szálloda recepciósának azonban be kell érnie évi 18 ezer fonttal, a buszsofőr fizetése sem túlságosan magas (brit viszonylatban persze), évi 21-31 ezer font. Mindezekhez a szakmákhoz az alkalmazók szakképesítést követelnek.
Az egészségügyi szakmában viszont jók a fizetések. Egy fogorvos bére évi 80 ezer font, de elérheti a 100 ezer fontot is. A főorvos fizetése évi 70-72 ezer fontból indul. Csakhogy a legtöbb romániai orvos, amennyiben orvosként kíván dolgozni, hatalmas biztosítékot kell hogy lefizessen. Ennek az összegnek a hiányában a legtöbben ezért nem orvosként, hanem asszisztensként, nem egyszer ápolóként dolgoznak, évi 35-38 ezer fontért. Ami azonban romániai viszonylatban már egészen csinos összegnek mondható.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Figyelembe vették a régi világ megmaradt elemeit, így lett Segesvár az egyik legszebb középkori település
A Maros megyei Segesvárt Európa legszebb és legjobban megőrzött huszonöt középkori települése közé sorolta egy nemzetközi turisztikai portál.
A középkor a változás és a felfordulás időszaka volt Európában, de ekkortájt alakult ki a modern folklór. Ennek a kulturális befolyása legalább annyira jelentős volt, mint bármely más középkori eseményé. A falakkal körülvett városoktól a kastélyokkal rendelkező kis falvakig és gót menedékekig rengeteg jól megőrzött hely várja, hogy a látogatók felfedezzék. Ilyen gondolatok vezérelték a bigboytravel.com turisztikai szakportál munkatársait, hogy a régi világ hagyományait és megmaradt elemeit figyelembe véve, hosszas megfontolás után összeállítsák Európa legszebb középkori városainak huszonötös listáját.
Az első helyen Csehország fővárosa, Prága szerepel, második a németországi Rothenburg, harmadik a franciaországi Mont-Saint-Michel, negyedik a franciaországi Carcassonne, ötödik Skócia fővárosa, Edinburgh, hatodik az olaszországi Siena, hetedik az angliai York, nyolcadik a franciaországi Colmar, kilencedik a németországi Cochem, tizedik pedig a franciaországi Saint Paul de Vence. Következik az ausztriai Hallstatt, a tizenkettedik Segesvár, amely megelőzte az olaszországi Cinque Terrét és San Gimignanót, az angliai Chestert, San Marinót, a franciaországi Vitrét, az angliai Nottinghamet, a franciaországi Eze-t, a németországi Bamberget, az ausztriai Heiligenbrunnt, a spanyolországi Ávilát, a görögországi Rodoszt, a németországi Nürnberget és a portugáliai Monsantót. Továbbá a szerkesztők elismerésben, dícséretben részesítették Londont, Obidost (Portugália), Tallinnt (Észtország), Salzburgot (Ausztria), Troyest (Franciaország), Dubrovnikot (Horvátország), Párizst, Brugget és Gentet (Belgium), Giethoornt (Hollandia), Costwoldsot (Anglia), Goremet (Törökország) és Landsberg am Lechet (Németország). A bigboytravel.com Segesvár térsége kapcsán kiemelte még a Peleș-kastélyt (Sinaián található. I. Károly román király építtette 1873 és 1914 között) és a törcsvári kastélyt (Drakula-kastély vagy Bran néven is ismert, a várat I. Lajos magyar király engedélyével építették 1377-ben), valamint a Drakulaként ismert Vlad Țepeșt is, aki a legenda szerint a segesvári erődben született 1431. november 8-án és élete első öt évében itt élt, mielőtt családjával együtt 1436-ban Târgoviștére költöztek volna, a havasalföldi várost szintén Drakula-látnivalóként emlegetik. A kiadvány kitér arra is, hogy Kelet-Európában kevés a középkori jellegét megőrző település, mivel a térségben a legtöbb lakóháznak nádteteje volt a középkorban, amelyeken kifogott az idő vagy a háborúk.
Gáspár Botond / Székelyhon.ro