Bözödi György /1913-1989/ a romániai magyar irodalom méltatlanul mellőzött alkotója volt, 1945 után mindössze három könyve jelenhetett meg, 1958-ban Hazafelé címmel egy elbeszéléskötete, amelynek Nyugtalan pásztorok címmel kibővített változata következett 1968-ban, a Romániai Magyar Írók sorozatban. 1979-ben adták ki Nap és árnyék címmel egy versgyűjteményét. Bözödi György, a Termés folyóirat körének megbecsült alkotója fiatalon felhívta magára a figyelmet a székelység múltját és jelenét ábrázoló, nagy hatású szociográfiájával, a Székely bánjával /1938/, amely csak az 1989-es változás után jelent meg új kiadásban a Mentor Kiadónál 1997-ben, a Pallas-Akadémiánál pedig Nagy Pál fáradhatatlan szerkesztői munkájának köszönhetően két nagy tanulmánykötetét is kiadták (Földre írt történelem, Székely századok), s újra megjelentették Romlás című regényét. Hogy mi maradt a hagyatékban, pontosan nem tudni. Egész életében, házkutatások, betegségek kényszerszüneteiben a székelység múltjával és különösen a negyvennyolc-negyvenkilences forradalom történetével foglalkozott. Az Igaz Szóban több részlet is megjelent készülő, Gábor Áronról szóló történelmi regényéből. Nem lehet tudni, mennyi készült el a regényből, mint azt sem, hogy megmaradt-e a hagyatékban Jónás Ninivében című, negyvenes években írt regénye. Bözödit koholt vádak alapján bebörtönözték a negyvenes évek végén. Haláláig fáradhatatlanul dolgozott, a megjelenés legkisebb esélye nélkül. /Bogdán László: Bözödi György sorsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./