Csoportos tárlat megnyitójával ünnepelték a nagyváradi Tibor Ernő Galéria fennállásának 17. évfordulóját, a jubileumi tavaszi kiállítást két hétig lehet megtekinteni. A Kanonok sori pincegalériát megalapító közösség tárlatán Gittai István költő köszöntötte a jelenlévőket, és a több mint húsz művészt egyenként is bemutatta. /Gergely Gizella: Tibor Ernő Galéria: fiatalodó közösség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Sürgősségi eljárást kezdeményez a parlamentben a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) vezetősége az intézmény akkreditálása ügyében – jelentették be a testület képviselői Nagyváradon. A PKE vezetősége nehezményezi, hogy Bukarest késlelteti a 16 éve működő, magyarországi finanszírozású egyetem akkreditálását. Tolnai István, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja szerint egyetlen olyan egyetem sincs az országban, amelynek akkreditálása ennyire elhúzódott volna. Az Országos Akkreditációs Tanács 2005-ben javasolta a parlamentnek, hogy törvényben ismerje el az egyetemet. Az akkreditáció azonban késett, időközben a tanács megszűnt, helyét tavaly a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség vette át. Az ügynökség eddig érdemben nem foglalkozott az üggyel, az átalakulásra hivatkozva halogatta az egyetem elismerését. Az ügy parlament elé terjesztését fél évvel ezelőttre ígérte az Oktatási és Kutatási Minisztérium, és annak előmozdítására Markó Béla miniszterelnök-helyettes is ígéretet tett, előrelépés azonban nem történt. Egy héttel ezelőtt Bukarestben senki sem tudta, hol akadt el a nagyváradi egyetem akkreditációs dossziéja. Sóki Béla képviselő, a parlament tanügyi bizottságának tagja szerint megmagyarázhatatlan, miért húzódott el ennyire a PKE elismerése. „Az Országos Akkreditációs Tanács megszűntével az akkreditációs folyamatok nem álltak le, azóta kilenc egyetemet ismertünk el. A nagyváradi egyetem dossziéját magam is kerestem, ám az nem jutott el a parlamentbe” – magyarázta Sóki. A múlt hét elején még Pásztor Gabriella tanügyi államtitkár sem tudott a dosszié hollétéről, majd kiderítette, hol akadtak el az iratok. „A Partiumi Keresztény Egyetemet öt másik egyetemmel egy csomagban javasolta akkreditálásra az Oktatási és Kutatási Minisztérium. Kiderült, a több száz oldalas dokumentumcsomagot már korábban átküldték az Igazságügyi Minisztériumba, onnan azonban visszajött kiegészítés végett. Ez megtörtént, a dosszié most Monica Macovei igazságügyi miniszter asztalán vár aláírásra” – közölte Pásztor. Az államtitkár hozzátette, az aláírás után az akkreditációs iratcsomó a kormány elé kerül, illetve a parlament tanügyi bizottsága ellenőrzi azt, majd az akkreditációt kimondó törvényjavaslat előterjesztése következik. A PKE vezetősége szerint valamelyest megnyugtató, hogy a dosszié hosszas nyomozómunka eredményeként előkerült, de nem mondtak le arról, hogy a kolozsvári Avram Iancu Egyetemmel közösen sürgősségi eljárást kérjenek. A PKE vezetői elrendelték, hogy a filozófia, menedzsment és zene tanszék vezetői is lássanak hozzá az akkreditációhoz szükséges dosszié összeállításához. Tőkés László püspök, a nagyváradi egyetem vezetőtanácsának elnöke közölte, ha a következő kormányülésen napirendre tűzik a PKE ügyét, akkor még ebben a tanévben megtörténhet a tanintézet akkreditálása. „Erre nagy szükség van, mert akkreditáció hiányában nem államvizsgáztathatunk, és európai uniós támogatásokra sem pályázhatunk” – magyarázta Tőkés. A 13 szak végzőseinek államvizsgáztatása korábban jórészt a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) történt, de ezt az egyezményt a kolozsvári tanintézet egyoldalúan felbontotta. „Andrei Marga, a BBTE akadémiai tanácsának elnöke azt állítja, az egyetem azért nem vállalja a nagyváradi végzősök államvizsgáztatását, mert azok konkurenciát jelentenek a BBTE-nek” – fejtette ki Tőkés. Az elmúlt napokban a református püspök Geréb Zsolttal, a PKE rektorával együtt felkereste a kolozsvári egyetem vezetőségét, és sikerült megállapodniuk abban, hogy a református didaktikai teológia-szakos hallgatókat Kolozsváron államvizsgáztatják. A többi szak végzősei Temesváron, illetve Bukarestben államvizsgázhatnak majd. Nagyváradon tavaly tették le az alapkövét annak a hatszintes épületszárnynak, amelynek építését idén be szerették volna fejezni, de a munkálatok elkezdésére nincs anyagi fedezet. Tolnai István bejelentette, április 9-én Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatalban ismertetik a nagyváradi egyetem fejlesztési tervét, ekkor derül ki, hogy megkapják-e az elkövetkezendőkben is a magyar kormány támogatását. /Gergely Gizella: Tévutas akkreditáció. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

A hegyközújlaki Partiumi Népfőiskola tíz éve működik. Legutóbb március 30-án tartottak előadást neves irodalmárok és történészek. A szépszámú közönséget a házigazda, Orbán Zoltán református lelkipásztor köszöntötte. Elsőként Raffay Ernő budapesti történész beszélt a két világháború közötti időszakról. Kiemelte: sokszor elhallgatnak dolgokat, az is előfordul hogy teljesen másképpen állítják be a történteket, mint ahogyan azok végbementek. Medvigy Endre budapesti irodalomtörténész Nyírő József életéről és munkásságáról beszélt. A „székelység írója” az emigrációban sem feledkezett el népéről, külhonban is folyton azért küzdött, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet a trianoni döntés igazságtalanságára. Azzal próbálta megvilágítani az igazságot, hogy regényeit azokra a tényekre építette, amelyeket mélyen elhallgattak vagy megmásítottak. Az én népem, Mádéfalvi veszedelem és a Néma küzdelem című regényei fénylő pontjai a magyar irodalomnak. Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium ügyvezető elnöke arra figyelmeztetett, hogy a versenyképesség érdekében a népfőiskoláknak mint civil szervezeteknek lépést kell tartani a technikai fejlődéssel. A magyarok őstörténetéről Pápay Zoltán, nagyváradi vállalkozó tartott előadást. /Borsi Balázs: Tízéves a hegyközújlaki Partiumi Népfőiskola. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 2./

Három Felvidékről érkezett költő, Ardamica Zorán, Balázs F. Attila és Szászi Zoltán mutatta be legújabb köteteit Nagyváradon és Nagyszalontán. A tollforgatók nem először jártak a Partiumban, a korábbi erdélyi magyar írótáboroknak ugyanis több ízben is vendégei voltak. A vendégeket Barabás Zoltán helybeli költő köszöntötte a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Központban. /Gergely Gizella: Felvidéki magyar költők a Partiumban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

A nagyváradi Dimitrie Cantemir Nyolcosztályos Iskola magyar tagozatos diákjainak szerveztek József Attila szavalóversenyt. A vetélkedőn ötödik-nyolcadik osztályos diákok vettek részt. A verseny előtt Székely Erzsébet aligazgató elmondta, a Cantemir Iskola magyar tagozatán összesen 98 gyermeket oktatnak. Egy-egy osztályba átlagosan 15 diák jár. Megcsappant a gyermeklétszám a magyar tagozaton. Emiatt nincs például jelenleg az iskolában magyar második osztály. /Tóth Hajnal: Szavalóverseny a Cantemir Iskolában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 3./

A keresztek egykoron hozzátartoztak a városnak vagy csak egy városrésznek az arculatához. Nagyváradon az akkoriban Papok szőlőjének nevezett domb tetején magasodott egy kereszt, amit szinte az egész városból látni lehetett. Az ötvenes években tűnt el onnan. Egy másik feszületet a mai Rozmaring, Olimpiadei utca és Kanonok sor találkozásánál volt. Ezt a feszületet talán 1953-ban rombolták le, amikor a villába a gépipari középiskola bentlakása költözött. Az ember azt hitte volna, hogy 1989 után a keresztek, feszületek eltüntetésének a korszaka lejárt. Tévedés. Az olaszi temető bejáratánál elhelyezett feszület korpuszának ellopásával folytatódott a kommunista korszak gyakorlata. A korpuszt Tempfli püspök gondoskodása pótolta. Azonban a temető parkká alakítását ő sem tudta megakadályozni. /Az eltűnt keresztekről. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 4./

Az egyik Bihar megyei napilapban megjelent olvasói levélre figyeltek föl az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének tagjai. Ebben egy nagyváradi hölgy elmesélte, milyen inzultus érte Nagyváradon egy drogériában, ahol magyarul próbált beszélni az üzletvezetővel, mire az ráförmedt: „Kifelé, hülye, tanulj meg románul!” Az EMI-sek megkeresték az üzletvezetőt, udvariasan elbeszélgettek vele, aki elmondta saját álláspontját, magyarázgatta, nem egészen úgy volt. Végül az EMI-tag egy román-magyar szótárral ajándékozták meg az üzletvezetőt. /Tóth Hajnal: Affér a magyar nyelv miatt. Szótárt ajándékoztak az EMI-sek az üzletvezetőnek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 5./

Varga Imre Visky S. Béla egyetemi tanárhoz intézett nyílt levelében reagált Adalékok egy kortárs magyar drámához című, az Erdélyi Riportban megjelent terjedelmes cikkéhez. Visky S. Béla társadalmi vitára bocsátotta azt a kérdést, hogy Tőkés László időközben diktátorrá vált-e. Varga Imre számára elképesztő, hogy Visky diktátornak minősíti azt, aki annak idején évekig harcolt templomok rombolása ellen, a romániai magyarság jogaiért, kockára téve a maga és családja biztonságát. A rendszerváltás után továbbra is bátran követelte egyházi javak visszaszolgáltatását, síkra szállt a Wesselényi Kollégiumért, a Bolyai Egyetemért, a jogtalanul elvett Lorántffy sportpályáért Nagyváradon. A püspök az elmúlt tizenhét év alatt jól felszerelt kollégiumot alapított Arany János név alatt azért, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem több száz magyar diákjának lehetőséget nyújtson az anyanyelvi tanulásra. A püspökség árvaházat és idősek otthonát támogat. Varga Imre nem ért egyet a Visky által leírtakkal, Tőkés László püspök alkalmas arra, hogy a romániai magyarság érdekeit tisztességgel képviselje Brüsszelben. /Varga Imre: Válasz Visky S. Béla egyetemi tanárnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Lejárt az a harmincnapos határidő, amelyet Nagyvárad tanácsa tűzött ki a városi főépítészi hivatal számára a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és a Szentháromság ortodox egyházközség által is igényelt sportpálya rendezési tervének elkészítésére. A sportpályáját a nagyváradi önkormányzat három éve a Szentháromság ortodox egyházközségnek adományozta. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a hozzá tartozó Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium vezetősége azóta peres úton és polgári engedetlenségi akciók sorozatával próbálja visszaszerezni azt a területet, amelyet az iskola mindenkoron használt. Tőkés László püspök levélben fordult Drincechez, felkérve az egyházfőt, hogy az ügy rendezéséig nyissa meg a sportpálya két évvel ezelőtt lezárt kapuit a magyar diákok előtt. /Gergely Gizella: Ortodox térfélen a labda. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Az országban egyedülálló, várostérképet és a helyszínekhez kötődő különböző adatokat tartalmazó digitális adatbázis készült el Nagyváradon, amely egységesíti a különböző hivatalok adattárolási rendszereit, és a lakosság számára is megkönnyíti az információhoz való hozzáférést. Az épületek, utcák, vezetékek elhelyezkedése mellett az adatbázis révén a folyamatban lévő munkálatok vagy a telekkönyvi hivatal bejegyzései is elérhetők. /Gergely Gizella: Elkészült Nagyvárad digitális adatbázisa. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 12-én Székelyudvarhelyen elkezdődött a XIV. Országos Diákszínjátszó Fesztivál, a csíkszeredai Mágamaszk, a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszó köre, a nagyváradi Létra, a székelyhídi Graffiti, a zilahi Wesselényi Kollégium és versenyen kívül a sepsiszentgyörgyi Osonó csapat mutatta be játékát. A Vitéz Lelkek szintén versenyen kívül játszotta a Rómeó és Júlia című musicalt, ellenben versenybe szálltak A mostoha monológja, avagy egy változat Hófehérkére című darabbal. /(bb): Játsszák az ODIF-ot. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 13./ A házigazda-szerepét hatodik alkalommal vállalták fel az udvarhelyiek. A rendezvényen tizennyolc erdélyi, illetve magyarországi diákszínjátszó csoport közel négyszáz fellépője vesz részt. /Diákszínjátszók Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

Misztótfalusi Kis Miklós, a tudós tipográfus Alsómisztótfaluban, Nagybánya közelében született 1650-ben és 305 éve, 1702-ben halt meg Kolozsvárott. Misztótfalusi Kis Miklós jeles, európai szinten is elismert tipográfus volt. Püspöki megbízásból kinyomtatta a nyelvezetében és helyesírásában is megjavított “Aranyas Bibliát,” aminek példányait hazahozta. Sok támadás érte a Szentírás állítólagos meghamisítása miatt. 1698. június 11-én, a nagyenyedi Vártemplomban volt az a zsinat, amely az eklézsia megkövetésére és művének, a védekezésként megírt Mentségnek a visszavonására ítélte. Ennek a pernek a 300. évfordulóján, 1998. június 11-én a templom előcsarnokában avattak emléktáblát, melyen Szabó Lajos drámájának utolsó szavai olvashatók: “Mondék magamban: Hozzáfogok én egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti, és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét. ” (Mentség) „Emlékeztetőül a tudós tipográfus nagyenyedi perének 300-ik évfordulójára. Nagyenyed 1998. jún. 7. A Romániai Református Egyház Zsinata. ” Ugyanebben az évben (1998. okt. 17) a Kollégium megalapítása 375. évfordulójának tiszteletére rendezett előadásra zsúfolásig megtelt Nagyenyeden a Vártemplom. Becslések szerint kb. 1500 ember volt kíváncsi Szabó Lajos drámájára Misztótfalusi életéről és küzdelmeiről. A Mentséget enyedi tanárok, diákok és papok adták elő. A rendező és főszereplő, az előadás mindenese ifj. Pásztori Kupán István ref. lelkész-tanár volt. Átdolgozta az eredeti drámát. Máshol is előadták a drámát, először Gyulafehérváron a Teológiai Szemináriumban, majd Csíkszeredában három különböző helyen, aztán a Kolozsvári Protestáns Teológián és a Királyhágómelléki Református Püspökség dísztermében, Nagyváradon, végül újból Nagyenyeden. Nagyenyed és Bethlen Gábor Kollégiuma csaknem tíz éve így állított emléket híres vén diákjának. /Bakó Botond: Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

Beczásy István, a háromszéki földbirtokosok egyik utolsó mohikánja is elment. Csendben, méltósággal, mielőtt a századik életévét betöltötte volna. Beczásy István a kitelepítés, üldöztetés után a kilencvenes években úgy lépett vissza a közéletbe, úgy indította újra a gazdálkodást, mintha fél évszázadig nem kényszerült volna kényszerlakhelyekre. Több mint egy évtizedes meghurcoltatása, kényszerlakhelye, majd állami szolgálata sem akadályozta meg abban, hogy dolgozzon. Legutóbb is arról beszélt: mit kellene tenni, hogy a székely nép ne váljék földönfutóvá. /Ferencz Csaba: A megmaradás öröksége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./ Megjelent az önéletírása: Beczásy István: Bekerített élet /Literator Kiadó, Nagyvárad, 1995/

Markó Béla, az RMDSZ elnöke Nagyváradon Kiss Sándor megyei tanácselnök és Lakatos Péter képviselő társaságában nyilatkozva elismerte, hogy az RMDSZ további tisztségek megszerzésében érdekelt, de előzőleg nem beszélt Bihar megye megüresedett prefektusi tisztségéről Tariceanu kormányfővel. Markó kifejtette, az RMDSZ dönteni fog arról, miként szavaznak a parlamentben az elnök felfüggesztése kapcsán. Markó Béla megerősítette: az RMDSZ-nek nem érdeke a sok területi személyi változás, és nem is sietteti az új politikai algoritmusnak megfelelő kádercseréket. /Both Abigél, Szűcs László: Mérsékelt habzású kádercsere várható. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Április 15-én Aradon a minorita kultúrház előcsarnokában volt a Regionális Simonyi Napok ötödik rendezvénysorozatának megnyitója. A Simonyi-emléktábla 2004-es elhelyezése óta immár hagyományos a Regionális Simonyi Napok több hónapos rendezvénysorozatának aradi indítása – hangsúlyozta Bognár Levente alpolgármester, aki reményét fejezte ki: eljön az ideje annak is, hogy az aradi várban is emléktáblát kapjon Simonyi József óbester, ahol utolsó éveit rabságban töltötte. Dr. Hevesi József területi képviselő a hagyományok megőrzésének fontosságára figyelmeztetett, addig, amíg van kivel, kikkel. A Simonyi-emléktábla megkoszorúzása után a részvevők koszorút helyeztek el a Megbékélés parkjában a Szabadság-szobornál. Az emlékezés évek óta Aradtól Nagyváradon Debrecenen és Budapesten át Simonyifalváig terjed. /Kiss Károly: V. Regionális Simonyi Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./

A kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes mezőségi tánccal zárta április 14-én a 17. nagyváradi táncháztalálkozó gálaműsorát. . Az Ady Endre Gimnázium színpadán még fellépett a kalotaszegi Varga István „Kis Csipás” és bandája, valamint „Türei” Lengyel László és a debreceni Sugalló együttes. /Táncháztalálkozó az Adyban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság valamint az MTA Irodalomtudományi Intézete Illyés Gyula Archívuma április 17-én tartja Budapesten a Nagyváradon megjelenő „Partiumi Füzetek” könyvsorozat bemutatóját. A Partiumi Füzetek következő köteteit mutatják be: Mózes Károly: A nagyváradi egészségügyi oktatás történetéből, 2003. – A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról. Évkönyv. Szerk. : Dukrét Géza. 2003. – Nagyvárad tudós püspökei. Szerk.: Fleisz János. 2003. – Mózes Teréz: A révi népi fazekasság monográfiája. 2004. – Emődi János: Telegdi sírkövek, emléktáblák. 2004. – Jósa Piroska: Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál. Nagyvárad bombázása 1944-ben. 2004. – Bozsóky Krestyán Ilona: A temesvári iparoktatás kezdeteiről. 2005. – Dukrét Géza: Hegyköz. Történeti monográfia. 2005. – Kormányos László: Városfejlesztés Nagyváradon a 20. század elején. – Dukrét Géza: A bihari turizmus története. 2006. – Szilágyi József: Tóti község monográfiája. 2006. – Kovács Rozália: Érmihályfalvi temetők. 2006. – Dukrét Géza, Péter I. Zoltán: Nagyvárad városismertető. 2006. – Kupán Árpád, Dukrét Géza: 1956 emlékezete Bihar megyében. 2006./Meghívó/

Az Élet és Irodalomban Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai fakultásának igazgatója kifejtette, hogy a „román határ menti együttműködésnek nagy perspektívái vannak, de nem a békési, csongrádi, és bihari agrártérség számára. Vagy észrevettük, vagy nem, de a határ túloldalán már újjászerveződött az a nagyvárosokból – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár, Nagyszeben, Szatmárnémeti – álló modernizációs erőközpont, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Nem kérdés, ezek a városok néhány éven belül megkérdőjelezhetetlenül a valóságos történeti és gazdasági régió motorjaivá válnak. Mi pedig nem alkalmazkodunk hozzájuk, szűklátókörűen, csak az országhatárokon belül gondolkodunk. ” Magyarországnak ezen a vidékén a szocializmus a maga módján és átmenetileg „megoldotta” a helyi társadalom nincstelenjeinek problémáit. Az állami gazdaságok, a termelő- és ipari szövetkezetek és a hetvenes évek elejétől kitelepülő fővárosi nagyipar vidéki telephelyei felszívták a tömeget. Azonban ennek már vége, nő a leszakadás, a munkanélküliség. A térségi, hálózati és innovációs gazdaságfejlesztésnek szinte minden feltétele hiányzik. /Lokodi Imre: Hazafelé. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A hivatkozott cikk: Bod Tamás: „Politikai elitünk még mindig nem hiszi, hogy a tűzzel játszik” /Élet és Irodalom, 2007. márc. 30./

A múlt héten ismeretlenek eredeti magyar neveikkel látták el Nagyvárad egyes utcáit. Többek szerint a tettesek megunták az RMDSZ tétlenségét, az RMDSZ helyi vezetője viszont természetesen nem díjazza az akciót. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi elnöke korábban kijelentette: az EMI polgári engedetlenségre is kész a magyar utcanevekért. Körös utca, Kapucinus utca, Zöldfa utca, Szent László tér – ezek az elnevezések jelentek meg Nagyvárad belvárosában, ezek azonban nem a helyi tanács által kihelyezett utcanévtáblák, hanem fekete festékkel, titokban az épületek falára rótt írások. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke azt nyilatkozta: nem tudja, kik lehettek a „tettesek”, de mint mondta, „úgy látszik, a kezdeményezésünknek hatása volt abban, hogy valakik ezt megcsinálták. Mi továbbra is folytatjuk hivatalos küzdelmünket az utcaelnevezések ügyében, de úgy látszik, egyesek megunták azt a módot, ahogyan mi küzdünk”, tette hozzá. Barta Béla, az EMI váradi alelnöke úgy értékelte, hogy ez minden bizonnyal üzenet az RMDSZ-nek, hogy tegyen többet a magyar elnevezésekért. Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az eset kapcsán kijelentette: „Vannak olyan típusú lehetőségek, melyekkel élni lehet. Jogos az, hogy legyenek magyar feliratok a városban, de azzal nem értek egyet, hogy éjjel valaki partizánakciószerűen felírja az épületek falára az elnevezéseket; már csak azért sem, mert azok az épületek lehetnek műemlékek, templomok is. Az épületek tulajdonosai biztos, hogy ennek így nem örülnek”. (A Bihari Napló nyomán) /Visszakapták nevüket Nagyvárad utcái. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

„Nagy a nyugtalanság a Magyar Református Egyházban. Tőkés visszaél egyházi hatalmával” – írta a Reformatorisch Dagblad tudósítója a holland reformátusok lapjának március 16-i számában. Cs. Gyimesi Éva szerint Visky S. Béla, a kolozsvári Református Hitoktatói Kar tanára, a teológiai tudományok doktora egyedül, már-már Don Quijote-i küzdelmet folytat az egyházon belüli nyilvánosság szabadságáért. Cs. Gyimesi Éva hangsúlyozta, hogy a legteljesebb átvilágítást a romániai magyar politikai elit elszabotálta, ezért példaadónak látja, hogy Visky S. Béla most az átvilágításra biztat. Cs. Gyimesi Éva szerint jelenleg „Tőkés László maga képviseli a hallgatás, sőt elhallgattatás falát, méltatlanul egykori önmaga és egyháza legjobb hagyományaihoz, hiszen lényegében – egykori hősiessége ide vagy oda – ma ő sem vizsgázik különbül demokráciából, mint előző rendszerbeli feljebbvalója, Papp László. ” Tőkés László püspök elhitetné mindenkivel, hogy „független jelölt”, „pártok felett áll”, holott úgy „focizik”, ahogyan csapatkapitánya, Orbán Viktor odaátról diktálja – írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve: „Ha a Vezér Budapesten kordont bont, rögvest maga is – kicsiben, váradi méretekben – ugyanezt teszi, és közös csapatuk ifjú középcsatára, doktor Hantz, Kolozsváron rúgja az egyetemi kapufákat. Az EMNT logóján ott az Árpád-sávos zászló, meg a turulmadár. Méltók-e az egykori hőshöz és mai palástjához úgy is, mint európai parlamenti képviselő (ön)jelölthöz a nemzeti kirekesztés szimbólumai?” /Cs. Gyimesi Éva: Elkorhadt a talapzat. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 19./; Előzmény: A magyar egyetemért kiálló Hantz Pétert elbocsátották.

Nagyváradon a Sas palotában mutatják be április 20-án – Erdélyben először – a Bolondok éneke című, Bereczki Csaba rendezte nagyjátékfilmet. A Horváth Imre /1906-1993/ nagyváradi költőről (is) szóló filmet 2001-ben forgatták a Körös-parti város utcáin, valamint a környező településeken, a többi jelenetet Párizsban vették fel. A főszerepben Eperjes Károlyt, a további szerepekben Maia Morgensternt láthatja a közönség. A francia–magyar–román koprodukcióban készült filmben a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatának művészei is felbukkannak. /Antal Erika: Bolondok éneke: hazatért a váradi film. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 19./

Nagyváradon tartotta éves ülését a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség (KRISZ). A három éve alakult szervezet eddig kerületi szinten munkatársképzőt, nyári tábort és néptánccsoport-találkozókat szervezett. Képviseltette magát a kolozsvári központú Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) is, amellyel a KRISZ hosszú távú kapcsolatot igyekszik kiépíteni. A királyhágómelléki ifjúsági szervezetet ugyan nem sikerült IKE néven bejegyeztetni, Tőkés László püspök azonban elmondta: tárgyalnak arról, hogy visszaszerezzék a Királyhágómelléki Ifjúsági Keresztyén Egyesület nevet a nagy múltú szervezet jogutódjaként működő ifjúsági szervezetnek. A két egyházkerület ifjúsági szervezetének képviselői május 5-én ülnek újra tárgyalóasztalhoz. /KRISZ-IKE közeledés. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának ritka (évadonként egy-két) aradi vendégjátéka megtölti a színház nagytermét. A színházkedvelő aradiak megelőlegezik a bizalmat a társulat tagjainak és rendszerint nem is csalatkoznak. Ez történt Zerkovitz–Szilágyi: Csókos asszony című operettjének április 19-i, telt házas bemutatóján is. Kár, hogy olyan ritkán jön hozzánk ez a remek társulat, mondogatták a nézők. Meleg Vilmos, a társulat igazgatója /a Zerkovitz-operett rendezője/ elmondta, hogy a következő, 2007–2008-as évadtól kezdődően szeretnének bérletes előadás-sorozatot indítani Aradon. /(Balázs): Élmény volt a Csókos asszony. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Költészet, zene és képzőművészet találkozása volt az április 21-én Nagyváradon megtartott egész napos Reményik-megemlékezés. A kolozsvári Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány és a nagyváradi evangélikus egyház szervezte rendezvény keretében konferencia és szavalóverseny is zajlott. A Reményik Sándor-díj idei kitüntetettjei: Barcsay Zoltán zeneszerző, Deák Ödön lelkipásztor (posztumusz), és Tempfli József püspök; a szavalóverseny első díját Gurka-Balla Ilona, a kolozsvári Református Kollégium diákja érdemelte ki. Az irodalmi konferencián Pomogáts Béla irodalomtörténész Reményik Sándor transzszilvanizmusáról beszélt Erdély földjének szelleme című előadásában. Verseiben a történelmi visszatekintés erős nemzeti elkötelezettséget hordozott. A megoldást a magyar kultúra, művelődés végvárainak éltetésében látta: a templomban és iskolában bízott. Láng Gusztáv irodalomtörténész Költő és szerep című előadásában bevallotta: bármilyen témához is nyúl, Reményik munkássága megkerülhetetlen. Trianonnal előállt egy új szerep, a kisebbségi sorba került erdélyi magyar költő szerepe – ezt elsőként Reményik vállalta fel, tudatosságát elsősorban a Végvári versek igazolták. Lírája visszafordulás a hazafias költészet hagyományaihoz, megalkotott egy sajátos, erdélyi költői szereptudat-modellt. Dávid Gyula Reményik Sándor, ahogy a kortársak látták című előadásában korabeli kritikusok, szerzőtársak írásainak idézésével ismertette Reményik költői fogadtatását. Van nagyobb erdélyi költő, mint ő, mégis ő az erdélyi költő. 1945 után költészete politikai perek tárgya, tilos volt olvasni, köteteit birtokolni. Nevét a nyolcvanas évektől próbálták visszahozni a köztudatba – ebben Kántor Lajos vállalt jelentős szerepet. Tempfli József püspök Reményik nagyváradi kapcsolódásait foglalta össze előadásában. A képzőművészeti tárlaton a kalotaszegi, zsoboki alkotótáborban készült alkotásokból tekinthetnek meg válogatást a jelenlévők, amelynek résztvevői Reményik verseiből merítettek ihletet. /Farkas Imola: A költők mondják ki azt, amit mi nem tudunk. Reményik Sándorra emlékeztek Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Április 20-án a magyar származású, argentin, de Kanadában élő Pablo Urbányi volt a vendége Nagyváradon a Várad folyóiratnak. Urbányi legújabb magyarul megjelent könyvét, az Isten állatkertjét /Noran, Budapest/ mutatta be a szerző és a kiadó vezetője, Kőrössi P. József. Urbányinak eddig két regénye – a Silver és a Naplemente szimptóma – jelent meg magyarul. Pablo Urbányi 1939-ben született a felvidéki Ipolyságon, és a háború után szüleivel kivándorolt Argentínába. Ott nőtt fel, alapított családot, majd 1977-ben életét mentve el kellett hagynia Buenos Airest, és Kanadába emigrált. /Both Abigél: Prérikről jött író Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Köteles Pál /Nagyvárad, 1927. ápr. 24. – Budapest, 1991. dec. 13./ emberjogi harcos volt, a nyolcvanas évek egyik markáns publicistája, a diktatúrával szembehelyezkedő, egyszersmind előle menekülni kényszerülő erdélyi írók (mint Beke György, Páskándi Géza) szellemi és politikai fegyvertársa. Ma is időszerű gondolata: „A politika-csinálók önmagukat is megbecsülnék azzal, ha azokra is odafigyelnének, akik alkalmatlanok ugyan pártfegyelemre s aláíró gyakorlatozásra, de gondolkodásukkal a nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, s cselekvésüket a jövő szükséglete határozza meg. Ez a csöndes küzdelem néha szélmalom elleni harcnak tűnhet. ” „A nemzet jövőjének elkötelezettjei. Itthoni, s határon túli magyarokért. ” Köteles Pál Nagyváradon tanult, Kolozsváron három félévet hallgatott a Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakán, 1946-tól már újságíróként dolgozott (Új Élet, Fáklya), 1950-ben letartóztatták, s hamis politikai vádak alapján elítélték. Volt azután segédmunkás Vajdahunyadon, építésztechnikus Váradon, ismét újságíró a Munkáséletnél. 1977-ben áttelepült Magyarországra, s az Alföld /Debrecen/ folyóirat szerkesztőségében helyezkedett el. 1988-ban jelent meg Búcsú Erdélytől című regénye. Az „erdélyi kérdést” megpróbálta a steril magyar közélet középpontjába állítani, és ezt az 1990-ben indult Erdélyi Magyarság című, általa főszerkesztett folyóirat jórészt erdélyi munkatársi körének segítségével sikerült is ideig-óráig fenntartania. /(bd): Eljött-e már az értés szabadsága? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

Április csaknem mindegyik napjára időzített előadást a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő mozgásszínházi műhely. A fiatal színészekből álló csapat április 24-25-én Budapesten lép fel a Dokk, a Párcipő és az Éden című produkciókkal, hazatérve pedig több előadást mutatnak be a Szent György Napok közönségének, szabadtéren is. A hónapot Kolozsváron zárja az M Stúdió. Az M Stúdió erdélyi turnéról tért haza nemrég legújabb előadásával, Örkény István Tóték című abszurd drámáját Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is telt ház előtt játszották. Az M Stúdió május elején Gyergyószentmiklóson is bemutatja az előadást, a Kisebbségi Színházak Kollokviumán. /Kovács Zsolt: Egy tragikusabb Tóték. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Évről évre a legfontosabb politikai eseményeket összegzi, háttértanulmányokkal világít rá, dokumentálja a jelentős társadalmi, közéleti kérdéseket a Romániai Magyar Évkönyv, amelynek a napokban megjelent a hatodik, 2006-os kiadása. A szerkesztő, Bodó Barna április 24-én Sepsiszentgyörgyön is bemutatta eddigi munkájukat, és beszélt a kiadással járó gondokról is. Minden közösség megpróbálja létét dokumentálni, erre szolgálnak a politikai, társadalmi, statisztikai évkönyvek – ismertette szándékukat Bodó Barna. Az emlékezet elmossa a legfontosabb politikai történéseket, ezek a kiadványok azonban megőrzik, a jövő kutatói, illetve a mai folyamatok iránt érdeklődők számára nyújtanak segítséget. Az évkönyv rovatait neves szakértők, többnyire kolozsvári egyetemi tanárok szerkesztik. Külön fejezet elemzi a politikai eseményeket, adatokat, folyamatokat vesznek számba szociológiai, demográfiai szempontból, kulturális, oktatási kérdésekkel foglalkoznak, figyelnek a társadalmi kihívásokra, a szociális és egyházi ügyekre, illetve minden évben elkészül egy nagyon komoly eseménykronológia és dokumentumgyűjtemény. Bodó Barna kiemelt fontosnak ítélt írásokat, és bemutatta az egyik háromszéki szerzőt, Váry O. Pétert, a Háromszék munkatársát, aki negyedik alkalommal publikált az évkönyvben. Az Romániai Magyar Évkönyv további megjelenése bizonytalan. A magyarországi támogatási rendszer szétverése pályázati lehetőség nélkül hagyta a szerkesztőket. Tavaly 90 millió lejt nyertek a Határon Túli Magyarok Hivatalától, az Illyés Közalapítványtól, illetve a Communitas Alapítványtól, a nyomdaköltségek azonban 96 millióra rúgtak. Idén már csak a hazai finanszírozásban reménykedhetnek. Ezért önkormányzati segítséget kértek. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, több évkönyv megvásárlását ígérte, és hasonlóan viszonyult a megkereséshez Csíkszereda, Nagyvárad, Szatmár városvezetője, illetve a Maros megyei önkormányzat. /Farkas Réka: Közéleti krónika, hatodszor (Romániai Magyar Évkönyv). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Információs napot szervezett Kolozsváron, a magyar főkonzulátuson Magyarország Miniszterelnöki Hivatala. A találkozó fő témája a magyar fejlesztéspolitika, valamint az anyaországnak a határon túli magyarságnak szánt támogatási stratégiája volt. A romániai magyar közélet jelenlevő személyiségei képet alkothattak a magyar kormány megújuló nemzetpolitikájáról. A magyarországi előadók: Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Rajnai Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal osztályvezetője, Hámory Jenő, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának szakmai főtanácsadója. Törzsök Erika kifejtette, az 1919-es impériumváltáskor az országhatárok elsődleges szerepe a bezárkózás volt, a 21. század elején ennek fordítottja tapasztalható, azaz „varratmentes”, határok nélküli Európa van kialakulóban. – Az Európai Unión belül érdektelen, hogy a régió területén ki milyen nációhoz tartozik, hiszen nem a régió etnicizálása a cél, hanem az, hogyan növeljük a térségben az uniós források lehívó képességét. Az anyaországi kisebbségpolitikát illetően kifejtette: az egységes kisebbségi szlogenek kiürültek. Az új kisebbségpolitika két pillére a támogatáspolitika és a fejlesztéspolitika. A határon túli magyarságnak szánt összeg 40 százaléka kerül majd Romániába. A Szülőföld Alap keretén belül helyet kap a politikai (Regionális Egyeztető Fórum által), a szakmai (a Szülőföld Alap szakmai kollégiumai által) és az operatív mechanizmusok szintje. „Nem ajánlatos a rendszerváltás utáni revanspolitikára épülő intézményrendszer újraélesztése. Hamis volt az az állítás, miszerint Magyarország majd megoldja a külhoni magyarság helyzetét. A beteg intézményrendszerhez brutálisan kell hozzá nyúlni” – közölte. Rajnai Gábor beszámolójából kiderült, a magyar kormány eddig évente 10–15 milliárd forintot költött a határon túli magyarság támogatására. A jövőben kettős célrendszert kell követni a kisebbségi politikában: egyrészt a kisebb célok közötti egyensúly, másrészt a fejlesztés- és a támogatáspolitika közötti kapcsolat megteremtése Az európai területi együttműködési programok (ETE) 2007–2013 közötti lehetőségeiről Hámory Jenő beszélt. Magyarország 2007-től tizenegy programban érdekelt, amelyek összértéke meghaladja a 386 millió eurót. Ugyanakkor három magyar–román projektet említett. A román Nemzeti Fejlesztési Tervről és az operatív programokról Horváth Réka, a BBTE tanársegéde értekezett. Az előadásokat követő beszélgetésen Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke kifejtette: Románia észak-nyugati régiója – ahova Kolozsvár is tartozik – szerencsés helyzetben van, hiszen az RMDSZ jól képviselteti magát az önkormányzatokban. Egri István, az Ermacisza képviselője a magyar érdekeltségű civil szervezetek nézőpontjából közelítette meg a kérdést. Csoma Botond jogász az önkormányzatok szerepét emelte ki. Kötő József, az EMKE elnöke a közösségi jövőképről, Farkas Mária közgazdász a hagyományra építő vállalkozó rétegről, Kós Ferenc vállalkozó a fiatalok eredményeiről, Somai József közgazdász pedig a szemléletváltásról beszélt. /Nagy-Hintós Diana: Térség- és intézményfejlesztés uniós forrásokkal. „Varratmentes” Európát szorgalmaz a megújuló magyar nemzetpolitika. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./ A Szülőföld Alap pályázati felhívásai többhónapos egyeztetés után születtek meg, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Regionális Egyeztető Fórum ülésén Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőjével közösen határozta meg az idei prioritásokat. Törzsök Erika elmondta: az új nemzetpolitikáról szóló információkat azokban a régiókban bemutatják, ahol nagyobb magyar közösségek élnek. Így a kolozsvári konferencia után Szatmárnémeti, Nagyvárad, Temesvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely városokban is hasonló fórumot szerveznek. Törzsök Erika szerint a gazdasági szférában és a közigazgatásban dolgozók, illetve a civil szférában tevékenykedők egy része értékeli a megújuló kétpillérű nemzetpolitika által biztosított lehetőségeket, és hajlandók együttműködni az új keretek között. Ugyanakkor idegen azok számára ez a sok munkát, innovációt és kreativitást igénylő megközelítésmód, akik „etnobizniszben gondolkodnak”, és „nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Törzsök Erika cáfolta a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) állásfoglalásában megfogalmazott állítások egy részét. A több mint száz romániai magyar civil szervezetet tömörítő szövetség szerint több lényeges szempont is kimaradt a Szülőföld Alap idei pályázati kiírásából. (MTI) /Erdélyben több helyi fórumon ismertetik a magyar kormány új nemzetpolitikáját. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./ „A sérelmi politika helyett kreatív, együttműködő és innovatív mentalitásra van szüksége a hazai partnereknek, hogy megragadhassuk az elénk táruló új lehetőségeket” – mondta el az Új Magyar Szónak Törzsök Erika Kolozsváron. Törzsök kifejtette, az anyaország új fejlesztéspolitika kiépítésével, közös gondolkodással és információkkal támogatná a külhoni magyarokat, „ami akár a pénznél is fontosabb lehet”. „Románia és Magyarország együttműködésében meg kell találni az erdélyi magyarok szerepét, akiknek új mentalitást kellene elsajátítaniuk” – figyelmeztetett Törzsök. A főigazgató felidézte, a tudást hogyan váltották kézzelfogható előnyökre a szlovénok. Ők szervezték meg az egykori Jugoszlávia gazdaságát, majd a kilépés óta ausztriai életszínvonalat teremtettek maguknak. /Stanik Bence: „Varratokat szüntettek” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/

Az egyházak, a civil szervezetek és az RMDSZ együttműködve szervezik Nagyváradon a hétvégén kezdődő, 16. Festum Varadinum rendezvénysorozatot. Az ünnepség keretében többek között komolyzenei koncerteket, népi mesterségek szemléjét és könyvbemutatókat tartanak. A rendezvénysorozatot a hagyományokhoz híven a Szent László-körmenet zárja. „A Varadinum életében három periódust különböztethetünk meg – értékelte Tőkés László püspök sajtótájékoztatóján. – Az első évek rendezvényeit a magyarság teljes összhangja, összefogása és az egyetértés jellemezte. A második periódus minden rendezvényét a széthúzás bélyegezte meg, míg újabban mindenki szervezi a maga ráeső részét, nem kaszálunk egymás szénájába, nincsenek ellentétek. ”A Varadinum az anyák napja és a gyermekvédelem jegyében megszervezett családi nappal veszi kezdetét április 28-án a Várad-réti református templomban. Ugyanezen a napon Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójáról is megemlékeznek. A nyitórendezvényt április 29-én a Várad-réti református templomban szervezik meg. A következő napokban 40 népi mesterséget mutatnak be az Apáról fiúra című rendezvényen. A népfőiskolák helyzetéről tartanak szemináriumot, bemutatkoznak a civil szervezetek, Pomogáts Béla tart könyvbemutatót, a Festum Varadinum emlékkönyvet is bemutatják, a rendezvénysorozatot a Honvéd táncegyüttes Bartók útjai című előadásának premierje zárja. /Gergely Gizella: Együttműködés a 16. Festum Varadinumon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./