Jelenleg az ország negyedik legnagyobb magyar városa Sep­siszentgyörgy – Marosvásárhely, Kolozsvár és Nagyvárad után, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Csíkszereda előtt. A 70 000-es és 34 000-es lélekszámot felölelő skálán a maga 46 000 magyarjával számottevő koncentrációt képvisel a város. Vajon tudatában vagyunk-e a ténynek, s képesek voltunk-e azt összefogássá és hatalommá, erővé és befolyássá, kultúrává és pénzzé, munkahellyé és életlehetőséggé változtatni? – kérdezte a lap munkatársa, B. Kovács András. /(b. kovács): Negyedik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 20./

A hét végén Nagyváradon tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Népi Kézművesek Vásárát. A Rhédey-parkban tartott vásárra 112 mester érkezett az ország minden néprajzi tájegységéről, illetve Magyarországról. A korondi fazekasok, a szőttesek, népi motívumos ruhák, gyöngyök, írott és festett tojások vonzották a látogatókat. /Pap Melinda: Kézművesek randevúja.= Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Add a kezed! Ezzel a mottóval kezdte meg munkáját Nagyváradon a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete. Az elmúlt két év alatt összeforrt a csapat, s a nyugdíjasoknak szóló rendezvények szervezőjéből érdekvédelmi szervezetévé alakult – mesélte Jakab Ibolya, az egyesület ügyvezető igazgatója. Megpróbálnak azokon is segíteni, akik egyedül vannak, magányosak. Kéthavonta kultúrműsort szerveznek, s havonta megtartották a Kíváncsi Akadémiát, ahol az érdeklődők a szépirodalom, a történelem, a tudomány különböző területeiről hallhattak előadásokat. Legnagyobb gondjuk a székhelyhiány. Idén a Városi Művelődési Házban kaptak egy termet, ahol hetente két alkalommal fogadhatták a tagságot. /P. M.: Add a kezed! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Megnyitották Weiss István Frankfurtban élő fotográfus Ki látott engem? című kiállítását Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában. A Szigligeti Társulat egykori fotóművészének egyéni tárlatán azoknak az előadásoknak a képei jelennek meg, melyeket Szabó József, a színház egykori rendezője vitt színre, s melyek pár évtizede nagy sikert arattak. Az ünnepi műsort követően Implon Irén nyitotta meg a kiállítást, akit Rob Ibolya úgy konferált fel, mint a színház eme korszakának legavatottabb ismerőjét és krónikását. /Gálovits Zoltán: Weiss István fotó-emlékei Szabó József előadásairól. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 25./

Két héten belül jelentős összeget, mintegy 25 milliárd régi lejt utal ki a minisztérium a nagyváradi Kőrösvidéki Múzeum átköltöztetésére és az új székhely épületének felújítására, jelentette be Nagyváradon Adrian Iorgulescu tárcavezető. A közgyűjteménynek el kell elhagynia a hetvenes évek óta székhelyéül szolgáló római katolikus püspöki palotát, hogy azt a katolikus egyház jogerős bírósági ítélet nyomán visszakapta. Hasonló a helyzet a Bihar megyei könyvtárral is, amely a görög katolikus püspöki palotában működött, és amely szintén a kiürített laktanyakomplexum egyik épületében kap helyet. /Balogh Levente: Milliárdok az új múzeumnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Sikeres kezdeményezés főszervezője Bácsfainé Hévizi Józsa történelem szakos tanárnő, autonómiakutató, aki első alkalommal szervezte meg az autonómiavetélkedőt Európai integráció és önigazgatás címmel gimnazista fiatalok számára július 6-án Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében. A mintegy 34 csapatból a legjobb hat mérte össze erejét a döntőn. Csoportok érkeztek Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Nagykőrösről. A tanárnő fontosnak tartja a helyes nemzeti önértékelés kibontakoztatását a területi, egyházi és kulturális autonómiatípusok bemutatásával. A diákok felkészülését két könyv segítette: Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnökének műve: Autonómiák és autonómiatörekvések, illetve a tanárnő saját könyve: Autonómiatípusok Magyarországon és Európában. Az autonómiaverseny zsűritagjai között neves politikusok ültek: Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokrata Szövetségének elnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyar Demokrata Közösség elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Lipcsey Ildikó kandidátus történész. A gimnazista diákok felkészültségét mutatta, hogy mindegyik csoport bemutatta saját térségének adottságait, valamint többszintű autonómiamodelleket dolgoztak ki a fiatalok a helyi adottságok figyelembevételével. A versenyt a Beregszászi Magyar Gimnázium csapata nyerte, második helyezést ért el a nagyváradi Ady Endre Líceum csapata, harmadikként végeztek a Baróti Szabó Dávid Középiskola tanulói. A győztes csapatok Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnökének felajánlására lakiteleki üdülést nyertek, valamint részvételt a kiskunmajsai ’56-os táborban.  A verseny társszervezője az Erdélyi Szövetség, Lipcsey Ildikó vezetésével. /Frigyesy Ágnes: Autonómiaverseny a Szent Margit Gimnáziumban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

Tiltakozó beadvánnyal fordult Petru Filip polgármesterhez a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakciója. Sérelmezik, hogy a polgármesteri hivatal csupán román nyelven jelentette meg a várról szóló új folyóiratot. A periodika első száma júniusban jelent meg. Az RMDSZ-es tanácsosok azt is sérelmezik, hogy ebben nacionalista hangú írások is vannak, amelyek sértik a magyar közösséget. Pásztor Sándor tanácsos felhívást intézett a magyar történészekhez, szakemberekhez, hogy írásaikkal járuljanak hozzá a kiadvány színvonalasabbá tételéhez. A következő, októberi számban már magyarul is szerepelnek majd az írások. Marcel Bolos, az Ingatlankezelő Igazgatóság vezetője ígérte, hogy a szerkesztőbizottságot és a szakmai testületet magyar szakemberekkel egészítik ki. /Pap Melinda: Kétnyelvű kiadványt követel a nagyváradi RMDSZ-frakció. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

A Partiumi Keresztény Egyetemen, Nagyváradon szervezik meg az idei Kárpát-medencei Nyári Egyetemet, amely a térség főiskolásai és egyetemistái szakmai és tudományos műhelyének számít. Az augusztus 5-én kezdődő, egyhetes rendezvényre a térség egyre több országából, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbiából és Magyarországról érkeznek résztvevők. Az előadások fő témája a csatlakozás és az európai integráció, délután pedig az öt szakosztály – környezetgazdaság-környezetvédelem, közgazdaságtan, politológia, sajtó és kommunikáció, illetve szociológia – szekcióülései zajlanak. A táborozók az előadások szüneteiben számos kulturális és szórakoztató rendezvényen vehetnek részt. /Balogh Levente: Nyári egyetem az EU-integráció jegyében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A Szatmárnémeti MADISZ immár tizedik alkalommal rendezte meg Mezőpeteriben a kézműves– és néptánctáborát. Kánya László, a szervezet társelnöke szerint ez a táborozási lehetőség egyedülálló a maga nemében, hiszen egyedüli lehetőséget nyújt a résztvevőknek, hogy megismerkedjenek a vidék, azaz Szatmár megye hagyományaival, táncaival, népdalaival. A tábornak a Mezőpetri Általános Iskola adott otthont. A közel hetven táborlakó megismerkedhetett a szatmári és mezőségi táncokkal és népdalokkal. A talpalávalót a sepsiszentgyörgyi Piraszló és a nagyváradi Kicsi és csapata együttesek biztosították. /Bodnár Gyöngyi: Véget ért a tizedik kézműves– és néptánctábor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 7./

Megkezdődött az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon. „Meg kell találni azon hírközlési eszközöket, amelyeken új gondolatokat közvetíthetünk az autonómiáról”- szögezte le augusztus 7-én, a nyitónapon Nagyváradon Csoóri Sándor író. Az Antall József Alapítvány és a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete által, az európai integráció témájában szervezett egyhetes rendezvény másik meghívottja Balogh Júlia, a Duna II. Autonómia csatorna igazgatója volt. Balogh Júlia szerint az önrendelkezés kérdése megkerülhetetlen, hiszen az Európai Unió tagállamaiban már számos formája létezik. „Önrendelkezés nélkül nincs jövőnk. El kell érnünk, hogy biztosítsák számunkra az autonómiát; nem ajándékként, hanem azért, mert kijár nekünk” – hangsúlyozta. Leszögezte, a Kárpát-medence magyarságának egységesen kell fellépnie céljaiért, mivel így számbelileg is jelentős erőt képvisel. „Az utódállamok vezetői összehangoltan működnek, mindenütt egyformán támadják a magyar közösséget. Bár sok mindent szabad, nincs meg az a szabadság, amire valóban szükségünk lenne” – hangsúlyozta az igazgató. Csoóri Sándor előadásában saját életútja és a népi kultúra közötti viszonyt vázolta. Előadásában kifejtette, összefüggés mutatható ki a népi és a modern költészet között, és úgy vélte, a népi kultúránál nincs nagyobb nemzeti értékünk. „Ha nincs parasztság, aki őrizze, az értelmiségnek kell megőriznie” – vélte Csoóri. Hozzátette, véleménye szerint a 20. és 21. században felszínessé vált a kultúra, és fontos lenne a folyamat visszafordítása. /Balogh Levente: Csoóri: új gondolatok szükségesek az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Duray Miklós, Tőkés László és Toró T. Tibor tartott előadást az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon. – Az idei parlamenti választásokon megváltozott Szlovákiában a politikai légkör, ma már az egyre fokozódó magyarellenesség a jellemző – tájékoztatta Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke hallgatóit. A kormánykoalíció tagjai politikai nézetük alapján annyira különbözőek, hogy csupán két dolog kapcsolja össze őket: a magyarellenesség és a hataloméhség. „Jelenleg újraéledőben van a hétköznapi utcai magyarellenesség, amikor rászólnak az emberre, ha magyarul beszél, és lefestik a magyar nyelvű feliratokat, emellett pedig erősödnek a neonáci csoportok” – vázolta a felvidéki közállapotokat a politikus. Az előző években a felvidéki magyarság kormányzati szerepvállalásra ugyanazon okokból került sor, mint Romániában. Nem azért szorgalmazták Nyugaton, mert Washingtonban vagy Brüsszelben annyira szeretnék a magyarokat, hanem a Kárpát-medencei magyarság helyzetének rendezetlensége miatt, valamint azért, mert szükség volt az elszakított országrészek magyar politikájának ellenőrizhetőségére – fogalmazott. A magyar kormányzati szerepvállalás azért ért véget, mert az ország 2004-ben az EU tagjává vált, és már korábban, az MKP választási sikereit látva elkezdődött egy olyan folyamat, amely a magyar közösség politikai életből való kiszorítására irányult. Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Duray által mondottakhoz kapcsolódva emlékeztetett, a romániai magyarságot is „domesztikálni” kellett, hogy ne képezzen akadályt a román nemzetstratégiai célok elérésében, ennek eredményeként jött létre a neptuni egyezmény az RMDSZ vezetői és az akkori román kormányerők között. Tőkés úgy vélte, az RMDSZ teljes mértékben föladta az önálló magyar politizálást. „Ennek legnagyobb áldozata az autonómia, amelyet módszeresen szőnyeg alá söpörtek” – szögezte le a püspök. Az állami magyar egyetem, illetve a kisebbségi törvény elmaradása miatt az RMDSZ-vezetőkben fölmerült a párbeszéd lehetősége is, és talán létrejöhet egy autonómia-kerekasztal, majd a dialógus állandósulhat is egy Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet Keretében – hangoztatta a püspök. Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője szintén intő példának minősítette a felvidéki fejleményeket, és leszögezte, az egyezkedésre alapuló kamarillapolitika kudarcot vallott Romániában és Szlovákiában is. /Balogh Levente: Növekvő magyarellenesség, stratégiai kudarc. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

A dél-tiroli németek autonómiája példaként szolgálhat a romániai magyarok számára is – mutatott rá Oskar Peterlini, az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Dél-Tirolból érkezett meghívottja Nagyváradon. Az olaszországi német politikus, aki egyben a római szenátus tagja is, előadásában ismertette az Erdélyhez és a Partiumhoz hasonlóan az anyaországtól az első világháború után elcsatolt Dél-Tirol autonómiájának kiépítését. Emlékeztetett arra, hogy az olasz hatóságok az előzetes ígéretek ellenére, csupán azután hajlottak az önrendelkezés biztosítására, hogy az ötvenes-hatvanas években a németek robbantásokkal is nyomatékosították követeléseiket: többek között magasfeszültségű villamosvezetékeket röpítettek a levegőbe. Az autonómia jellegzetességeiről elmondta, Trentóban 70 tagú tartományi parlament működik, Bozenben pedig 35 tagú regionális törvényhozás. A regionális kormányban az etnikai arányoknak megfelelően képviseltetik magukat a különböző nemzetiségek. Az autonóm tartomány statútuma szerint helyi szinten dönthetnek az önkormányzatok ügyeiről, a telekkönyvi hivatalokról. Emellett az oktatás – beleértve a szakoktatást is -, valamint a legtöbb gazdasági terület a helyi döntéshozók hatáskörébe tartozik. A kormány az itt beszedett adók mintegy hetven-kilencven százalékát visszajuttatja a tartománynak. Dél-Tirolban teljes mértékben biztosított a kétnyelvűség, a közhivatalnokoknak a német és az olasz nyelvet is ismerniük kell, és ebbéli tudásukról külön vizsgán kell számot adniuk. Teljes a kétnyelvűség a rendőrségeken és a bíróságokon is, valamint törvény biztosítja, hogy a közhivatalnokok nemzetiségi megoszlása tükrözze a tartomány etnikai arányait. A német előadó után Szilágyi Zsolt politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke ismertette a romániai helyzetet, rámutatva, hogy a rendszerváltás után tizenhat évvel sem tapasztalható bizalom a román hatalom részéről, és a magyar közösség önrendelkezési törekvéseit továbbra is a nemzetbiztonság elleni merényletnek tekintik. /Balogh Levente: Konfliktusok helyett: autonómia. Dél-tiroli példa Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Augusztus 12-én Kolozsváron tartották a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának nyitóünnepségét. A világtalálkozón a Bocskai szabadságharcról és a bécsi béke 400., valamint az 1956-os forradalom 50. évfordulójáról is megemlékeznek, az egész Kárpát-medencére kiterjedő rendezvényeken. Az augusztus 12-22. között zajló ünnepségsorozat a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tartott Bocskai-emlékünnepéllyel kezdődött, az intézet udvarán felavatták Bocskai István mellszobrát. Tonk Sándor, az Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka Ady Endre sorait idézte, amelyek szerint Bocskai „elődje az igazi európai magyarnak”. Dr. Pap Géza püspök a jövő építésére hívta fel a figyelmet. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Bocskai örökségét méltatva emlékeztetett: a fejedelem felszólította az erdélyieket, hogy ne szakadjanak el Magyarországtól, és a magyarországiakat, hogy az „erdélyieket el ne taszítsátok”. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a magyar reformátusok köszöntését adta át az erdélyieknek, kiemelve, hogy az anyaországbeli magyarok is ugyanannak az örökségnek az őrizői. Felvetette a két évvel ezelőtti népszavazás kérdését, és a magyarországi református egyház nevében bocsánatot kért az erdélyiektől. A világtalálkozó több helyszínen folytatódik, Nagyváradon Református Ifjúsági Világtalálkozó zajlott, rendezvények lesznek Péterfalván (Kárpátalja), Bácsfeketehegyen (Délvidék), Kassán, valamint Sárospatakon. /Vincze Judit: „Tedd maradandóvá”. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./ A világ minden részéből érkezett református magyarok Bocskai István erdélyi fejedelem szobrát avatták a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán. A református egyház vezetői emlékeztettek, hogy a magyarországi református egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot”. Az 1996-ban a Bihar megyébe tervezett megnyitóünnepséget a román vallásügyi államtitkárság akkori vezetősége be akarta tiltani. Éppen ezért Csiha Kálmán és Tőkés László akkori református püspökök Nicolae Vacaroiu miniszterelnököt is megkeresték nyílt levélben, hogy tiltakozzanak a rendezvény megakadályozására irányuló hatósági szándék ellen. Az idei rendezvény zökkenőmentesen zajlott. A Protestáns Teológiai Intézetben tudományos előadások hangzottak el Bocskai István erdélyi fejedelem történelmi jelentőségéről. Délután a sportcsarnokban a nyitóünnepségen közel háromezren vettek részt. Többek között a kolozsvári Református Kollégium vegyes kara lépett fel. Tőkés László püspök kifejtette, a kommunizmus öröksége mellett azok is hibások a népszavazás végkifejletéért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányoltak. A 2004-es magyarországi népszavazás eredményére utalva leszögezte: vannak olyanok, akik Bocskai örökségét megtagadták. Tőkés szerint a 45 év kommunizmus a vétkes, amely „az osztályharc jegyében árkot ásott ember és ember közé”, és „történelmi feledékenységbe süllyesztette az ország népét”. /Borbély Tamás: Az összefogás jegyében találkoztak a világ reformátusai. Kolozsváron rendezték az V. Magyar Református Világtalálkozót. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ A határon túli politikai és társadalmi szervezetek mellett az egyházak teljes mértékben indokoltan vallják, hogy a Gyurcsány-kormány a népszavazás idején homlokegyenest mást képviselt, mint a többség. A református püspökök kijelentései rávilágítanak arra a szakadékra, amely a jelenlegi magyar kormány és a magyar egyházak között húzódik. Bölcskei Gusztáv bocsánatot kért a magyarországiak nevében a referendum eredménye miatt, másrészt pedig bevallotta, hogy a világtalálkozó szervezői nem álltak oda a magyar kormány elé pénzt kérni. A viszonyt jelzi, hogy a mostani magyar hatalom új nemzetpolitikai koncepciójában egyetlen szó sem hangzik el az egyházról, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Félrevert harangok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

Augusztus 14-én Nagyváradon a Magyar Református Világtalálkozó keretén belül megrendezték a Református Ifjúsági Világtalálkozót. Cserkészcsapatok, más településekről érkező diákok lepték el a várkert sétányait. A rendezvénysorozatot Szőnyi Levente ifjúsági lelkész nyitotta meg. Ezt követte a szabadtéri istentisztelet, melyen Ódor Balázs budapesti ifjúsági lelkész hirdette az igét. Takaró Mihály, a Magyar Reformátusok Világszövetségének főtitkára mondott beszédet, majd Tőkés László püspök keresztelt fiatalokat és idősebbeket. Németh Zsolt fideszes politikus a lapnak az ifjúsági találkozó lényegét és üzenetét egy mondatban megfogalmazta: „Amikor a politikai széljárás kedvezőtlen, fontos, hogy az egyházak megtartsák és beteljesítsék a magyarság nemzeti misszióját”. /Szőke Mária: Református Ifjúsági Világtalálkozó. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 14./

A magyar kormány egyik fontos feladata lenne, hogy újból megteremtse a magyar–magyar párbeszéd kereteit – szögezte le az MTI-nek nyilatkozva Nagyváradon Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fideszes politikus az V. Magyar Református Világtalálkozó erdélyi eseményeinek alkalmából tartózkodott Nagyváradon, ahol részt vett és beszédet mondott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) központi rendezvényén, az ifjúsági nagytalálkozón. Az MTI-nek kifejtette: napjainkban a határon túli magyar ügy kettős kihívással szembesül. Egyrészt számolnia kell a szomszédos országokban ismét megerősödő nacionalizmussal. A politikus szerint ez részben azzal magyarázható, hogy megszűnt az európai uniós csatlakozás folyamatában korábban érvényesülő korlátozó hatás az említett országok nacionalista köreire. Ebben a helyzetben van ma a felvidéki magyarság, és félő – mondta a honatya –, hogy hasonló sorsra juthat majd az erdélyi magyarság is. Németh Zsolt utalt arra, hogy Romániában a Szekuritatéval együttműködőkről a román közéletben az a hiedelem kezd kialakulni, mintha mindenkinek, aki abban az országban „szekus” ügynök volt, feltétlenül magyarnak kellett lennie. Németh Zsolt szerint e szemlélet terjedése az elszabaduló magyarellenesség előszele. A másik kihívás, hogy az anyaországban a nemzetpolitika erős belpolitikai jelleget öltött a 2004. december 5-i népszavazás kapcsán. Úgy véli, a mai kormánypártok vannak nehéz helyzetben. Hiszen – mint fogalmazott – egyértelműen el kellene ismerniük, hogy a népszavazási kampányban rövid távú pártpolitikai megfontolásokból használták fel a határon túli magyarság ügyét, e téma révén manipulálták a magyar közvéleményt. Eddig legalább háromszor alkalmazta ezt a módszert a magyar baloldal – állította Németh Zsolt. A jelenlegi kormányzó koalíciónak be kellene látnia – mondta –, hogy ez megengedhetetlen politikai magatartás a határon túli magyarokkal szemben. Ki kellene alakítani egy egységes összmagyar nemzetpolitikai szemléletet – szögezte le a fideszes politikus. /Németh Zsolt: újból meg kell teremteni a magyar–magyar párbeszéd kereteit. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Statisztikai léptékben nézve pár ezer 1956-1959 között letartóztatott ember, több mint ezer kicsapott egyetemista, súlyos börtönbüntetések, húsz halálos ítélet történelmével szembesíti hamarosan Romániát egy Bukarestben készülő, Varga Andrea történész által koordinált kiállítás. Eredeti, egyedi, romániai '56-os dokumentumok bemutatásával készül megismertetni a közönséggel a kommunista/szocialista korszak történéseit az a vándorkiállítás, melynek anyagát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) archívuma alapján készítenek elő jelenleg Bukarestben. A tervezett állomásokon Craiova, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Iasi, Brassó, Bukarest – a korszak bemutatásának célközönsége egyrészt a diákság, és célja a tudatosítás, a tolerancia is – mutatott rá Varga Andrea projektvezető, történész. A magyarországi események ugyanis jelentős rokonszenvhullámot keltettek a romániaiak, elsősorban az erdélyi magyarság körében. Ezért a Szekuritáte kíméletlenül lépett fel a magyar közösség ellen, részben az etnikum rendszerhez hű tagjainak segítségével. 1956-ban erős magyarok iránti szimpátiahullám volt megfigyelhető a román diákság részéről is, de ezt később, sajnos, nem sikerült életben tartani. Mindent egybevetve, a magyar közösségek részéről a szervezők több mint 30 ezres látogatói létszámra számítanak. A kor hangulatának érzékeltetése céljából a kiállítási tárgyak mellett az ötvenes évek vizuális-akusztikai emlékeiből is ízelítőt nyújtanak korabeli újságcikkek, hirdetések, a kor slágerzenei számai, hazafias énekek, vagy híradórészletek a rádió archívumából. A kiállítást októberben Brüsszelben egy Románia csatlakozásáról szóló rendezvényen, majd novemberben Budapesten a második magyar-román közös kormányülésen is bemutatják /Gergely Edit: Szembenézés a rácson át. Romániai '56-os dokumentumokból készül áttörő, interaktív vándorkiállítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

István király oltárra emelése alkalmával Mercurius apát hozta magával megőrzés végett a Berettyó partján lévő famonostorába a szent király épségben maradt jobbját, innen a település neve, Szentjobb. László király később kőmonostort építtetett a falu határában. A szentjobbi apátság egyik legnagyobb képviselőjének, Mercurius apátnak egész alakos szobrát, Sánta Csaba szovátai szobrászművész alkotását, Tempfli József váradi megyéspüspök áldotta meg augusztus 19-én, az ünnepi szentmise után. /Szoboravatás Szentjobbon. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 20./

Szellemi gettósodáshoz vezethet, ha a többségi nyelven amúgy is nehezen kommunikáló erdélyi magyar diákok magyarul tanulnak az egyetemen – ez az egyik leggyakoribb kritika az erdélyi Sapientia Erdélyi Magyar Egyetemmel kapcsolatban, írta a budapesti Heti Világgazdaság /HVG/ hetilap. A Határon Túli Magyarok Hivatala egy korábbi jelentése azt nehezményezte, hogy az egyetem nem teljesíti a jogszabályban előírt főállású oktatói arányt. A Sapientiának még egy éve hátravan, hogy a legrégebben indult szakok esetében pályázhasson az akkreditációra. Az idén végzettek 90 százalékos sikerrel államvizsgáztak, ami a romániai körülmények között is kiváló eredménynek számít. Amíg nincs végleges működési engedély, az egyetem nem pályázhat a saját nevében más forrásokra – vagyis egy ideig nélkülözhetetlen számára a magyar közpénz. A magyar tárgyalópartnerek – a HVG értesülései szerint Gémesi Ferenc miniszterelnökségi szakállamtitkár és Arató Gergely (MSZP) oktatási politikai államtitkár – legfőbb érvének az akkreditáció tűnik. Valójában a fenntartások egy része inkább politikai természetűnek tűnik. A Sapientiát az Orbán-kormány hozta létre. Jelenleg a finanszírozó magyar államnak nincs beleszólása a Sapientia működésébe. Az Sapientia Alapítványt alapító történelmi egyházak képviselői döntenek a stratégia elfogadásáról, a költségvetésről, a rektor és a szenátusi tagok kinevezéséről. Tőkés László református püspök nevéhez köthető nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, amely része a Sapientia-hálózatnak. A Sapientia Alapítvány 2000-ben kötött együttműködési megállapodást a mások mellett Tőkés által alapított, három szakot már sikerrel akkreditált, mintegy ezer hallgatót képző nagyváradi egyetemet működtető Pro Universitate Partium Alapítvánnyal, amely alapján a Sapientia támogatja az egyetem működését és ingatlanfejlesztéseit. Az alapítvány mintegy 2 milliárd forintos állami támogatásának átlagosan 30 százaléka a nagyváradi intézményt illeti. /Hálójáték. = Heti Világgazdaság, aug. 23./

Az erdélyi történelmi egyházak közül az unitárius az egyetlen, amely „kézbe vette” átvilágítását, és megpróbálja belső szabályzat révén kiszűrni soraiból azokat a lelkészeket, elöljárókat, akik az 1989-es rendszerváltás előtt kapcsolatban álltak a titkosszolgálati szervekkel. A más felekezetű magyar egyházi vezetők egy része megkésettnek, másik része természetesnek tartaná, ha a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) az egyházi elöljárók esetleges besúgói múltját megvizsgálná. Az átvilágítást ellenző püspökök, püspök-helyettesek elsősorban a manipulációtól tartanak. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke egyetért az egyházi méltóságok átvilágításával. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese szerint 1990-ben kellett volna az egyházi vezetőket is érintő átvilágítást elvégezni, mert ma már ez az eljárás a manipuláció lehetőségét adja. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök tájékoztatása szerint egyháza 2002-ben gyakorlatba is ültette az átvilágítást: akkor a zsinat elfogadott egy rendelkezést, amely bekerült az alaptörvénybe. A passzus szerint „a lelkészek, a főhatósági tisztségviselők és tisztségviselő jelöltek, a teológiai tanárok, és az egyházi képviselő tanács tagságára jelöltek a választást eszközlő egyházi hatóságnak kötelesek nyilatkozni az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel, továbbá az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel való esetleges kapcsolataikról”. A püspök hangsúlyozta, a 2002-es zsinati gyűlés óta ennek a rendelkezésnek a szellemében történnek a tisztviselő választások az unitárius egyházban. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök úgy véli, ha a CNSAS-nak törvényi kötelessége, akkor ellenőrizze az egyházi tisztségviselők múltját. Elsődleges fontosságúnak látja azonban a közjogi, közéleti személyiségek, minisztériumok, különböző hivatalok alkalmazottai, valamint a politikusok átvilágítását, ezután következhetne szerinte az egyház, a sajtó, az alapítványok. Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári római katolikus érsekség igazgatója elítélően vélekedik az átvilágító testületről. „Azt a bizonyos CNSAS-t mostanig manipulálták. Bedobnak a köztudatba olyan állításokat, melyeknek semmilyen reális alapja nincs” – jelentette ki. Tájékoztatása szerint néhány évvel ezelőtt Jakubinyi György érsek is kapott levelet a CNSAS-től, melyben közölték, hogy elkezdték átvilágítását. A levélben az is állt: ha két hét alatt lemond, leállítják a procedúrát. Az érsek a CNSAS felszólítására nem válaszolt. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspököt egy éve kérdezték meg hivatalosan, írásban, hogy közzétehetik-e a dossziéját. „Erre én azt válaszoltam, hogy nyugodtan, hiszen semmi terhelőt nem találhatnak rám nézve, de utána azt is hozzátettem, hogy van egy feltételem. Nem tudhatom, nem hamisítottak-e az én nevemben, a kézírásomat utánozva valamilyen terhelő bizonyítékot, ezt én először szeretném látni, hogy akár grafológussal is bebizonyíthassam, hogy nem az én írásom. A feltételem pedig az, hogy csak azután hozhatják nyilvánosságra, miután az összes ortodox papét, beleértve a pátriárkát is, közzétették. Azóta hallgatnak, nem érkezett semmilyen válasz” – mondta püspök. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök hátsó szándékokat lát az egyházfők átvilágításában. Hozzátette: „Ami személyemet illeti, állok elébe bármilyen átvilágításnak, biztos vagyok benne, hogy semmivel nem tudnak meglepni!” Toró T. Tibor képviselő augusztus 23-án vette először kézbe a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság székházában a mintegy 250 oldalas megfigyelési dossziéját. „Az iratcsomó az 1975 és 1989 közötti megfigyelésem adatait tartalmazza – számolt be a látottakról az RMDSZ-es politikus. – „Tizenkettedikes koromtól kezdődően összesen tizenöt személy jelentett fedőnévvel rólam. Az egyik osztálytársam például 14 éven keresztül írt rólam jelentéseket”. /Önmagát világítja át az unitárius egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Elhunyt Soltész József /Szatmárnémeti, 1945. szept. 17. – Szatmárnémeti, 2006. aug./ költő, író, fordító. A lázadva alkotó megpihent. A Forrás második nemzedékéhez tartozó költő, novellista, regény-, mese- és drámaíró, műfordító, publicista a 70-es, 80-as években a kortárs romániai magyar irodalom egyik legismertebb, legtermékenyebb, egyben legvitatottabb alakja volt. Az irodalomkritika vegyes fogadtatásban részesítette: hol magasba emelte, hol letiporta. Tehetségét azonban nem vitatták. Az 1980-as évek derekától, a kemény diktatúra szorításban elhallgatott, s szinte kizárólag a műfordításnak szentelte munkásságát. Egyetemi évei után is Kolozsváron élt szabadúszóként, szerkesztőként, majd visszatért szülővárosába, Szatmárnémetibe. Nagyváradon élt több mint tíz évig. A Kelet-Nyugat szerkesztője volt a hetilap indulásától néhány hónapig. Igazi öntörvényű alkat volt, aki felrúgott minden társadalmi kötöttséget. /Pataki István: Elhunyt Soltész József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 24./

Közös fejlesztési programot kíván kidolgozni Bihar és Hajdú-Bihar megye, valamint Nagyvárad és Debrecen önkormányzata – jelentette be Nagyváradon Bíró Rozália, a város alpolgármestere. Az elöljáró elmondta, a „Gondoljunk egy közös jövőt – Nagyvárad-Debrecen 2020” elnevezésű közös fejlesztési projekt ötlete az eurorégiós konferencián merült fel. – A határ két oldalán fekvő térségeknek együtt kell fejlődniük, és közösen kell értékesíteniük lehetőségeiket. Ezért Nagyváradnak és Debrecennek a nyugati régióközpontok mintájára kutatói központot kellene létrehoznia, amelynek a gazdaság fejlesztéséhez szükséges humán erőforrás felmérése és továbbképzése lenne a célja. Bíró Rozália szerint a stratégia már 2007 végére körvonalazódhat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a térség az európai uniós pénzalapokhoz is könnyebben hozzáférjen. A tervek szerint a központot a nagyváradi és a debreceni egyetem közreműködésével hozzák létre, és a később itt dolgozó szakembereket is a két felsőoktatási intézmény nevelné ki. /Balogh Levente: Nagyvárad, Debrecen: közös jövő. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Hosszan tartó betegség után elhunyt Acél Ervin /Temesvár, 1935. jún. 3. – 2006. aug. 24./, a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere. 1971 óta volt szereplője a nemzetközi koncertéletnek Európa számos országában, de Japánban, Észak- és Dél-Amerikában is. Karmesteri művészetét több mint 40 lemez örökítette meg. Számos mesterkurzust tartott Nagyváradon, Rómában, Assisiben, Bécsben és Szegeden. 1996-tól a Bécsi Zeneakadémia karmesterképző szakának docense volt, 1997-től az akadémia tanára. 1999 őszétől ismét a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere lett. /Meghalt Acél Ervin. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Kellemes meglepetésben volt részük a csíksomlyói országos katolikus ifjúsági találkozó résztvevőinek, ugyanis valamennyi jelen lévő román ajkú püspök magyarul is köszöntötte a kétnyelvű szentmisék résztvevőit – közölte dr. Nagy-György Attila, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye ifjúsági lelkésze. Mint mondta, a latin és görög szertartású szentmisék, valamint a délelőtti foglalkozások két nyelven zajlottak, hozzájárulva a találkozó kitűzött célja megvalósításához, a kiengesztelődéshez. Kétezerszáz regisztrált résztvevője volt az idei – harmincadik – jubileumi Csíksomlyói Ifjúsági Találkozónak (CSIT), amely ugyanakkor a tizedik Országos Katolikus Ifjúsági Találkozónak biztosított keretet. Ez volt az első CSIT, amely országos találkozó jelleget öltött. Több katolikus egyházmegye püspöki vagy segédpüspöki szinten képviselte magát a rendezvényen, csupán Roos Márton temesvári, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök és Robu Ioan bukaresti érsek nem tudott részt venni a találkozón, de jelen volt a foglalkozásokon dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József püspök, Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök, Petru Gherghel iasi-i püspök és Aurel Perca segédpüspök, Anton Cosa kisinyovi püspök, valamint az öt görög katolikus egyházmegye püspöke. A megjelent román görög katolikus fiatalok meglepve tapasztalták, hogy magyar ajkú görög katolikusok is vannak, ugyanis kárpátaljai magyar görög katolikus pap is tartott foglalkozásokat. A kiengesztelődés volt az idei találkozó témája. /Sarány István: Magyarul is köszöntő román püspökök. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

Megkezdődött a Finnországban gyártott orgona felállítása a várad-rogériuszi református templomban. Hangzását és felszereltségét nézve egyedülálló lesz Romániában a finnországi Poriból érkezett orgona – mutatott rá Kristófi János Zsigmond nagyváradi orgonaművész. Felépítése azonban közel három hónapot vesz majd igénybe Az orgona Tőkés László királyhágó-melléki református püspök közbenjárására, valamint a rogériuszi templom presbitériumának a döntése nyomán került Nagyváradra. /Orgonájáról váljon híressé Nagyvárad. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 29./

Varga Andrea történész kutatásai alapján tekintette át a magyar-román tárgyalásokat, visszamenve Grósz Károly rossz emlékű 1988-as aradi látogatására. Göncz Kinga augusztus 28-án Bukarestbe látogatott. A román és magyar kapcsolattörténet tompítani képes a várakozás optimista hangoltságát. A két ország viszonyában folytonosan kiemelt szerepet játszott a kisebbségi kérdés, főként a magyar diplomácia nézőpontjából. A magyar kisebbség mindenkori helyzete minőségileg függött Bukarest magyarságpolitikájától. Az 1948-49-ban kiépült sztálini típusú rendszer alapvetően megváltoztatta a két ország kapcsolatrendszerét. A sztálini államközi rendszerben a külpolitika diplomáciai jelentősége devalválódott, degradálódott. A pártközpontú külkapcsolatokra szakosodott külügyi apparátusok igyekeztek a nemzetek közötti ellentéteket háttérbe szorítani. Az 1956-ban hatalomra került, Kádár János nevével fémjelzett politikai vezetés a problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett – ezt is várta el tőle a Kreml. A mosolydiplomáciát erőltették, annak ellenére, hogy a hatvanas évek első felében a budapesti külügyminisztériumban is felismerték: Romániában a nacionalizmus a párt- és állampolitika hivatalos, bár nem nyilvános részévé vált, és a magyar kisebbség helyzete folyamatosan romlik. Ennek ellenére az 1956-ot követő jó 30 évben az erdélyi magyarság problémáját minden esetben alárendelték a Moszkva által megkövetelt szívélyes „jószomszédi” politikának. A budapesti külügyminisztérium illetékesei számos – évek óta húzódó, megoldatlan, vitás – kérdésre hívták fel a pártvezetés figyelmét. (Például már ekkor javasolták, hogy az 1955-ben egyoldalú román lépésre megszűnt kolozsvári Útlevélhivatalt – már konzulátusi rangban – újra meg kellene nyitni, könnyíteni kellene a kölcsönös látogatás feltételeit stb.) Ennek ellenére az 1958. február 20-28. között Romániában „vendégeskedő” Kádár János és Kállai Gyula a bukaresti tárgyalásokon – a román fél szándékának megfelelően – a „kényes” problémákat még csak föl sem vetették, mindenben elfogadták a szomszédok ajánlásait. A román fél ugyanis ügyes taktikával elérte, hogy semmiféle konkrét megállapodásra nem került sor! A közös nyilatkozatban – az eredeti magyar javaslat ellenére – még csak utalás sincs a nemzeti kisebbségekre. Kádár és Kállai látogatása tulajdonképpen két momentum miatt maradt emlékezetes az erdélyi magyarság köreiben. A Marosvásárhelyre érkező delegáció nevében Kállai Gyula a Simó Géza Bútorgyárban megtartott nagygyűlésen előbb „megdicsérte” az RMP vezetését a kisebbségpolitikájáért („Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, [...] a szabad nyelvhasználat természetessé vált.”), majd sorra került „Erdély kérdése”. Először is kijelentette, hogy „a magyarországi ellenforradalom nyíltan felvetette területi követeléseit a szomszédos népi demokráciák felé”, és „felelevenítették a határkérdést”. Majd gyorsan hozzátette: „Megmondjuk világosan: Nekünk semmiféle területi igényünk nincs; azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje, és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját”. Kállai után két nappal, a bukaresti nagygyűlésen Kádár kijelentette, hogy „a Magyar Népköztársaságnak nincs egyetlen országgal szemben sem területi, sem más igénye”. Majd Kolozsvárott tartott beszédében leszögezte: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés...” Kállai és Kádár kijelentései nagy megdöbbenést keltettek az erdélyi magyar tömegekben. Sokan sejtették, hogy ez nem mást jelent, mint hogy Budapest „levette a kezét” az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott az asszimilációs politikájához. A félelmek igen hamar beigazolódtak. A találkozó után egy évvel bejelentette a bukaresti politikai vezetés a két kolozsvári egyetem, a Bolyai és a Babes „egyesítését” – amihez egy szava sem volt Kádáréknak – sőt, az 1959 júliusi titkos bukaresti tárgyalásain Kállai Gyula megnyugtatta a román partnereit (köztük N. Ceausescut!), hogy „pártunk Politikai Bizottsága tagjainak az a véleménye, hogy e kérdést az önök belső ügyének tekintik.” A két ország viszonya a hetvenes évek elején sem volt probléma-mentes. Hiába volt több magas szintű találkozó is a két ország párt-és állami vezetői között (1972. február 24-26. közt Bukarestben tárgyalt a Kádár János vezette párt- és kormánydelegáció), valódi előrelépés nem történt. Ekkor már a budapesti külügyi vezetés is tisztában volt vele, hogy az RKP vezetésének „alapvető célja továbbra is a nemzetiségek gyors asszimilálása”. A Kádár-Ceausescu találkozó közvetlen előzménye Lázár György miniszterelnök 1976. december 20-21-i bukaresti látogatása volt, amelyen a felek – a közös közlemény szerint – megállapodtak abban, hogy „az illetékes szervek gyorsítsák meg a kishatárforgalmi egyezmény megvalósítását, fejezzék be a konzulátusok (kölcsönösségi alapú) létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, terjesszék ki a magyar-román turisztikai együttműködést (beleértve a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak bővítését is)”. Ugyancsak ekkor állapodtak meg abban, hogy „meggyorsítják” a budapesti román, ill. bukaresti magyar kultúrházak megnyitását. (Erről még 1969-ben állapodtak meg!) Kádár és Ceausescu 1977. június 15-16-i nagyváradi-debreceni „baráti találkozó” magyar diplomáciai sikernek bizonyult. Ceausescu ugyanis hajlandó volt a közös nyilatkozatban kitérni a nemzeti kisebbségekre is, és magyar javaslatra bekerült az a kitétel, miszerint a két ország nemzetiségei „híd” szerepet töltenek be a kapcsolatok építésében. Megállapodtak arról, hogy mihamarabb megnyitják a kolozsvári, ill. debreceni főkonzulátusokat és a budapesti, ill. bukaresti kulturális központokat. Azonban, hogy a román fél – következetesen és kiszámíthatóan – nem tarja meg a korábbi ígéreteit. A kulturális központok 1989-ig nem is nyílhattak meg. A magyar főkonzulátus is csak a megállapodás után két évvel, 1979-ben nyithatta meg kapuját (hogy aztán egyoldalú román döntésre 10 év múlva megszűnjön). Az MSZMP legfelső vezetése tisztában volt a magyar kisebbség helyzetének fokozatos romlásával, amely a nyolcvanas évekre elviselhetetlenné vált. Ennek ellenére Kádárék nem léptek fel határozottan a helyzet javítása érdekében. Ennek okát egy hetvenes évek végi belső feljegyzésben így rögzítették: „Az MSZMP politikájának fő irányvonala, hogy előmozdítsa a MNK és a RSZK kapcsolatainak erősítését a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. (...) Az alapvetően problematikus kérdéseket napirenden tartjuk, és találkozóinkon azokat szóvá tesszük. Változatlanul érvényes, hogy a román relációban türelmes, higgadt magatartást kell tanúsítanunk és érdekeinket szívósan és következetesen kell képviselnünk. (...) A nemzetiségi kérdést úgy tekintjük, mint amelynek megoldása minden ország belső ügye. Nem kívánunk abba kívülről beavatkozni.” A nyolcvanas évek elejétől fokozatosan elhidegül a viszony a két pártvezetés közt, aminek okaként említhető Kádár személyes ellenszenve Ceausescuval szemben, akivel nem volt hajlandó találkozni. 1988-ban színre lépett az új első titkár, Grósz Károly. Grósz abból indult ki: „nem tehetjük meg, hogy két szomszédos szocialista ország első számú vezetői több mint tíz év óta nem találkoztak”. Noha a Külügyminisztérium, és a pártvezetés reformerei is azt javasolták, kösse előre tisztázott szigorú feltételekhez a találkozót, Grósz csak magamagára hallgatott. Ennek meg is lett az eredménye. Az 1988. augusztus 28-i aradi magyar-román csúcstalálkozó román relációban a magyar diplomácia egyik legnagyobb kudarcának tekinthető. Összefoglalásul megállapítható, hogy az 1956 és 1989 közti évtizedekben a magyar párt-és állami vezetés mindvégig – a Moszkva által elvárt – problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett. A magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partnerek szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. /Varga Andrea: Arad 1988/2006. A mosolydiplomácia nem talál fogást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

A szórvány- és a tömbmagyarság oktatási kérdéseire különböző megoldásokat kell keresnünk – véli Pásztor Gabriella kisebbségi oktatási ügyekért felelős államtitkár, aki július közepén vette át a stafétát a nyugalomba vonuló Kötő Józseftől. A kolozsvári származású Pásztor Gabriella a BBTE francia–magyar szakos végzettjeként Nagyváradon kezdte tanári karrierjét 1980-ban. 1990 és 1998 között a nagyváradi George Cosbuc Líceum aligazgatója, 1998-tól 2006 júliusáig a Bihar Megyei Tanfelügyelőség magyar szakos tanfelügyelője volt. Elmondta, hogy a minisztériumban nem csak a tizenhét romániai kisebbség oktatási kérdéseivel foglalkozik, hanem a nemzetközi, illetve kétoldalú kapcsolatokkal és a beruházások megvalósításával is. Feladata még a parlamenttel való kapcsolattartás, a szenátusi és a képviselőházi szakgyűléseken való részvételt. A román nyelv oktatásával kapcsolatban tanácskozássorozat kezdődik, célja, hogy a magyar anyanyelvű diákok számára hozzáférhetőbb legyen a román nyelv és irodalom tanterv. A romániai magyar iskolahálózatot bemutató iskolatérkép már megvan, néhány hiányosságokat kell pótolni, hogy minél hamarabb közzé tegyék, és hogy jövőtől hozzáférhetővé váljon az érdekeltek számára. Ezt követően az évenként megejtett aktualizálások, pótlások gond nélkül megtörténhetnek. /Nagy-Hintós Diana: Pásztor Gabriella: hozzáférhetőbbé kell tenni a román nyelvet a magyar diákok számára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az egységes magyar református egyház létrehozásáról tárgyalt Nagyváradon a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS), valamint a Magyar Reformátusok Világszövetségének (MRVSZ) Választmánya. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az MRVSZ elnöke elmondta, a mostani tanácskozáson konkrét előkészítő munkálatok és egyeztetések zajlottak az egyház egységének helyreállításáról. „A Trianonban szétszakított egyház újjáépítéséről van szó” – nyilatkozta Tőkés László. A püspök hangsúlyozta, nem valami újat akarnak létrehozni, hanem azt akarják ismét életre hívni, amit Trianonban a magyarok megkérdezése nélkül, akaratuk ellenére szétszakítottak. Hegedűs Loránd volt Duna-melléki püspök, a MRETZS ügyvezető elnöke szerint olyan időszakban, amikor a nemzetiségük miatt érnek támadások magyarokat, válaszolni kell, ezért szükséges, hogy a szétszakítottság ellenére is megvalósuljon az egység. Hegedűs szerint a magyar nemzetrészeknek példaképként kell tekinteni a kárpátaljai magyarságra, mivel ez az egyetlen olyan nemzetrész, amelynek nőtt a lélekszáma. A tanácskozáson nyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között az egység jegyében október 15-ére meghirdették az MRVSZ vasárnapját, amelyet az összes református gyülekezetben megtartanak, a központi rendezvényei Miskolcon, a Kossuth utcai református templomban lesznek. Emellett októberre meghirdették a reformáció és a forradalom emlékhónapját is, és állást foglaltak a felvidéki magyarverések ellen. Erdélyi Géza felvidéki református püspök ezzel kapcsolatosan elmondta, gyanítható, hogy a magyarellenes atrocitások elkövetői mögött eddig ismeretlen erők állnak, akiknek az a céljuk, hogy megfélemlítsék a szlovákiai magyarságot. „Eddig már több ízben is történt magyarellenes provokáció szélsőséges szlovák csoportok részéről, ám a magyarság nem válaszolt rá. Úgy tűnik, egyeseknek az a céljuk, hogy botrányt keltsenek, és utána a magyarokat tegyék érte felelőssé” – hangoztatta a püspök. /Balogh Levente: Visszaállítják a régi egységet. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

Szeptember 3-án Nagyváradon, a várad-olaszi református templomban Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor, volt erdélyi püspök-helyettest kilencvenedik esztendejének betöltése alkalmából Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, s A Második Helvét Hitvallás magyarázata című könyvének második kiadását is ebből az alkalomból mutatták be. A professzor az említett zsoltár négyszeres üzenetét tolmácsolta. Az igében négyszer hangzik el az Úr neve. Az ünnepelt fia, Tőkés László református püspök beszámolt a jelenlévőknek az elmúlt napok egyházi történéseiről. Csűry István püspök-helyettes ismertette egykori tanárának könyvét. A jelenlévők megismerhették Tőkés István termékeny életútját, könyveit, tanulmányait, az üldöztetést és a kényszernyugdíjaztatást. A múlt rendszerben az igehirdetéstől is eltiltott professzor rehabilitációjára egyébként máig nem került sor. Kristófi János és Tolnay Tibor váradi festőművészek egy-egy munkájukkal ajándékozták meg az ünnepeltet. /Fried Noémi Lujza: Tőkés István professzort köszöntötték. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 4./

Románok bántalmazták a korábbi többszörös magyar bajnok kerékpárost és társát. Nagy II. Zoltán és társa egy mátrai versenyre készülve szeptember 2-án indultak Debrecenből, hogy a határ túloldalán lévő Érmihályfalvát érintve tegyenek meg egy általuk kijelölt útvonalat. Visszafelé tartottak, amikor a nyírábrányi határállomástól egy kilométerre, a román oldalon egy nagy sebességgel haladó gépkocsi leszorította őket az útról. Néhány száz méter után egy dűlőúton látták meg az autót a debreceni sportolók, akik az ott állók felé intve kérdezték, hogy ezt miért csinálták. Választ nem kaptak. Továbbhajtottak, rövid időn belül újabb gépkocsi vágott eléjük. Az autó utasai kiszálltak és a két kerékpárosnak estek. Előbb lökdösték őket, majd több ütéssel a földre tiporták és megrugdosták őket. A tagbaszakadt verőlegények magyarokat gyalázó fenyegetéssel távoztak a helyszínről. Nagy II. Zoltán elmondta, hogy a román határőrök hosszú vállvonogatás után, magyar kollégáik közbenjárására kezdtek el intézkedni. A megvert két magyar kerékpáros a debreceni rendőrkapitányságon is feljelentést tett. /Határmenti magyarverés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./ A két debreceni fiatalember arcán és testén még tisztán látszanak a bántalmazás nyomai. A férfiak magyarokat gyalázó fenyegetéssel hagyták ott őket. A sértettek a közeli határátkelő román tisztviselőitől kértek segítséget. „Körülbelül 2-2,5 órán keresztül semmi nem történt, akkor a barátom átment a magyar határőrökhöz elmondani, hogy mi történt. Akkor volt az, hogy a románokat odahívták a két határ közé, és akkor kezdtek el valamit lépni az ügyben” – mondta Pásztor Viktor. A határállomáson megjelent az egyik bántalmazó is, de később ő nyugodtan távozhatott. Az érsemjéni rendőrőrsön tettek feljelentést. Szerettek volna még Romániában látleletet felvetetni a sérüléseikről, de arra hivatkozva, hogy nem baleset történt, ezt nem engedték meg nekik. Idehaza tettek feljelentést a debreceni kapitányságon. Ott kapták a hírt, hogy a román hatóságok csak a kinti rendőrség orvosszakértői véleményét fogadják el, ezért viszont Nagyváradra kellene utazniuk. Duna TV. /Erdely.ma, szept. 4./

Mintegy 400 vállalkozó kapott különböző támogatást az utóbbi tíz évben a tevékenységében három megyére (Szatmárra, Máramarosra és a Szilágyságra) kiterjedő Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjától, pontosabban azon keresztül az Új Kézfogás Alapítványtól. Elsősorban kamatmentes (másfél millió forintos) mikrohitelekre, a vásárokra való kijutás támogatására és az ISO-minősítés megszerzése közben felmerülő költségek 50 százalékának megtérítésére van nagy igény, nyilatkozta Pécsi Ferenc közgazdász, a Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának elnöke, amely az Új Kézfogás Közalapítvány partnereként három megye vállalkozói számára nyújt segítséget. A vállalkozásfejlesztési központon keresztül ebben az évben külön lehetett pályázni a Szülőföld Programra. Talán a hiányos tájékoztatással függ össze, hogy Szatmár, Szilágy és Máramaros megyéből az első kiírásra, a fiatal vállalkozók sikeres indulását segítő pályázatra mindössze négyen jelentkeztek. Mind a négyen sikeresen pályáztak: két-két millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. A második kiírásra tízen küldtek be pályázatot. Pécsi Ferenc szerint azért nem jelentkeztek még többen, mert a feltételek közt szerepel egy magyarországi céggel való partneri kapcsolat kiépítése is. Méghozzá azzal a konkrét megállapodással, hogy az ottani partner 10 százalékkal beszáll az itteni vállalkozásba. Ez nehezen kivitelezhető, mert egy ismeretlen szatmári, vagy bányai fiatal még az oly kecsegtető ötletre sem kap könnyen pénzt egy nyíregyházi, vagy miskolci cégtől. Pécsi Ferenc arról tájékoztatott, hogy a magyarországi gazdasági megszorítások az Új Kézfogás által finanszírozott programokat egyelőre nem érintik, és azok továbbra is működnek, kivéve a korábbi mikrohiteleket. A szatmárihoz hasonló központ működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és még néhány erdélyi városban. /Sike Lajos: A finanszírozási program megmarad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./