Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Nagysármás (ROU)
108 tétel
1990. február 14.
"Dokumentumot közölt a Romániai Magyar Szó, Király Károly Erdélyi Kálmán álnéven adott helyzetképet az elnyomott erdélyi magyarság helyzetéről 1981 márciusában. Példákkal mutatta be a nehéz helyzetet. A katonaköteles fiatalok lépten-nyomon a nemzeti diszkrimináció számtalan formájába ütköznek: nem használhatják egymás közt sem anyanyelvüket, nem írhatnak levelet magyarul, a magyar fiatalokat román vidékre viszik a katonaság idejére. A magyar végzős orvosokat, tanárokat Moldvába, Olténiába, román vidékre helyezik. A román tannyelvű osztályokba kényszerített magyar tanulók egymás között sem beszélhetnek magyarul. Nagyváradon az új igazgató megfenyítette a személyzetist: az üzemben nem lehet több magyar mint román. Sürgősen hozatni kell román munkásokat. Nagyváradra az utóbbi évtizedekben 25 ezer románt telepítettek be. Ugyanez történt Marosvásárhelyen Magyar városokban /Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda/ egész utcákat, főtereket, magyarlakta negyedeket bontottak le. Helyükbe tömbházakat húztak fel és románokat költöztettek be. Az 1977-es népszámlálásnál minden kérdésnek volt kódszáma, kivéve a nemzeti hovatartozás rubrikáját. Vegyes házasságok esetében nem írták magyarnak a családtagokat. Romániában a 2 milliós cigányságból 260 ezret ismertek el, a többit beírták románnak. A több mint 2 milliós magyarság a népszámlálás szerint 1,7 millió fő, hasonló a helyzet a többi nemzetiségnél is. A népszámlálás kérdőívet Bukarestbe szállították, az adatokat onnan közölték a helyi szervekkel. Nagysármáson például 1200 magyart tartanak nyilván. A református egyház nyilvántartásában 2300 magyar szerepel. Önkényesen tehát ennél a településnél 1100 magyart megfosztottak nemzetiségétől. Emiatt nincs magyar iskola Nagysármáson, de a környéken sem. 1980-ban a magyar tanulók 50 százaléka kénytelen román nyelven folytatni tanulmányait. A líceumi tanulóknak csak 30 %-a tanulhat anyanyelvén, noha például Marosvásárhely lakóinak 70 %-a magyar. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban az 1980/81-es tanévben 70 magyar IX. osztályba felvételizett tanulót áttettek a román osztályokba, mondván, csak két magyar osztály indulhat, noha 4 osztályra való tanuló sikeresen felvételizett. 1945 óta 1,5 millió románt hoztak be Erdélybe. Van sok megalkuvó magyar vezető, például Hajdu Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője. A magyarság több "képviselője", mint Gere Mihai, Fazekas Ludovic, a Kovászna megyei első titkár, Nagy Ferdinand, Szász Iosif, a Hargita megyei első titkár, Cseresznyés Béla, Korondi Stefan, Coppándi Sándor, Fejes Juliu, Furó Gyula, Hegedüs Béla funkcionáriusok, akik közül egyesek magyarul sem beszélnek, de mind karrierista nemzetárulók. Velük szemben van a többség, akik vállalják magyarságukat. Sokan vállalnak meghurcoltatást, lelki tortúrát /Zsuffa Kálmán sepsiszentgyörgyi lakos, Jenei Tamás bákói református lelkész, Király Károly és mások/, egyesek életüket is áldozták /Szikszai Jenő tanár/. Céltudatos kiállással sikerült kiharcolni egy-egy osztályt, Takács Lajos és Nagy Géza professzorok, Kovács Zoltán festőművész, Gáll Ernő szerkesztő, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Benkő Samu, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Bálint Tibor írók a Központi Bizottsághoz címzett tiltakozó táviratokkal elérték, hogy a kolozsvári piarista, 400 éves múltra visszatekintő középiskolát ne számolják fel egészen. /Erdélyi Kálmán (Király Károly): Hangok és vészhangok Erdélyből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., 14./"
1991. november folyamán
"A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./"
1994. március 17.
Máthé Éva köszöntötte 90. születésnapján Csőgör Lajos professzort /sz. Nagysármás, 1904. márc. 18./, akinek munkássága összekapcsolódik Marosvásárhely szellemi életével. Csőgör Lajos középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte és Kolozsváron fejezte be. 1940-től tanársegéd, 1944-től egyetemi tanár a fogászati tanszéken, majd a Bolyai Tudományegyetem rektora /1945-1949/, a Marosvásárhelyre költöző orvosi egyetem /Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet/ a fogászati tanszék tanára.1949-ben egy koncepciós perben bebörtönözték, 1955-ben szabadult, visszakerült az egyetemre, újból professzor lett, 1964-től 1967-ig az egyetem rektora lett. Bocskay István professzor, a fogászati klinika mai vezetője emlékezett vissza arra, milyen kiváló orvos volt Csőgör Lajos, fejlesztette az egyetemet, klinikákat alapított. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./ Csőgör Lajos Budapesten él.
1997. május 12.
"Vetési László lelkész a szórványkérdésről, annak egyházi vonatkozásáról fejtette ki gondolatait. "Az egyház az utolsó olyan intézmény, amely a kisközösségben intézményként működik, és ezért rá nehezedik minden teher." Több mezőségi faluban a lelkész a nyelveszakadt konfirmandusokat így tanítja meg: eu-s crs, tin reformata maghiar. Már románul tanulja meg, hogy ő magyar református, de megtanulja, él benne az eredet- és hovatartozástudat. "Ugyanígy cserélt nyelvet - de nem hitet - Küküllőkarácsonyfalva magyar reformátussága." A Fehér megyei Borbánd római katolikusai egy évszázada cserélték át nyelvüket, de nem a kultusz nyelvét. Ugyanez a helyzet Verespatak unitárius, katolikus és református népével. Nagyváradon működik egy olyan szlovák adminisztrációjú apácarend, melynek belső nyelve ma is magyar. Az egyház sokat tehet, anyanyelven szól és szervez. Szigetfalu volt Vetési László első gyülekezete, a Szeben megyei Bürkös, ahol a nősülni vágyók 30-40 km-re levő magyar faluba mentek, hogy magyar társat keressenek. "De fenntartható ez a modell?" Az egyház egyedül nem tud megfelelni a beolvadástól való őrzésnek. A múlt században Czelder Márton lelkész Havaselvére ment a hívek után, Koós Ferenc Bukarestbe, templomokat építettek. 1881-ben azután megszületett az a református egyház egyetemes zsinati döntése, ez új alapokra fektette a szórványmunkát. Ekkor mondták ki a körlelkészség megszervezését, új templomok építését. Az ekkor indult "szórványszolgálat egyik legáldottabb eredménye az, hogy még vagyunk a Mezőségen, Dél- és Belső-Erdélyben." A múlt század végétől szolgálatának nagy részét lelkészekre, gyülekezetekre építette az EMKE is. Trianon után jöttek Reményik Sándor versei. A falumisszió útbaindítását a népi irodalom adta: Szabó Dezső, Ignácz Rózsa, Makkai Sándor, Rákosi Viktor, Nyírő József. A Mezőség apostolaként említették a két világháború között Földes Károlyt, Mezőújlak lelkipásztorát. Az elmúlt nehéz évtizedekben Szegedi László /Magyarigen/ és Herman János /Nagysármás/ lelkészek tették mindig azt, amit kellett, a szórványmunkában. - Vetési László figyelmeztetett: még mindig nem született átfogó szórványstratégia. Közben egyre közelebb húzódik a tömbökhöz a nyelvhatár. - Vetésinek ez a tanulmány a Jelen és jövő a mai szórványkutatásban című kötetben jelent meg. /Vetési László: Szórványszolgálat és az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ "
1997. augusztus 18.
"Antonescu-szobrot lepleztek le Nagysármáson, ahol 1944. szeptemberében 126 zsidó esett áldozatául a vészkorszaknak. Ion Antonescu diktátor sorrendben a harmadik romániai szobrát Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. /Népszabadság, aug. 18./"
1997. augusztus 23.
"Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./"
1999. szeptember 30.
"Vetési László méltatta a nyolcvanéves Herman János nagysármási nyugalmazott lelkész, a Mezőség apostola munkásságát. Életműve: "legnagyobb temetőnknek, a Mezőség kellős közepének szolgálata", állapította meg. Körülötte a nyomor, a nyomasztó nyelvbénulás, a szüntelen hit- és nyelvváltás fájdalma. "Életműve a tanyától tanyáig, háztól házig, gondtól gondig, lélektől lélekig vezető gyalogutak hálátlansága." /Vetési László: Nyolcvanéves a Mezőség apostola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./"
2000. január 8.
Herman János lelkészt 1999. dec. 22-én temették el Nagysármáson. Az elhunyt a Mezőség Mózese, püspöke, mindenese volt, hívei Nagysármás körül a szétszórt kis tanyákon élnek, méltatta a lelkész tevékenységét Vetési László. Herman János ezen a vidéken szolgált Urának és népének egy fél évszázadon át. Ő a 20. század apostola, a tanyától tanyáig gyalogló szolgálatával. "Életéből és halálából meg kell tanulnunk az önzetlen szolgálat értelmét, azt hogy mindennap tennünk kell valamit másokért", hangoztatta a sírnál Vetési László. /Vetési László: Búcsú a Mezőség Mózesétől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2000. február 8.
A Maros megyei Nagysármás nagyközségben regionális kétnyelvű kisújság indult, a Graiul Campiei Transilvane, azaz a Mezőségi Kisújság első száma. A laptestbe magyar nyelvű cikkek, beszámolók is vannak. A kétnyelvű napilapban helyet kapnak a helyi hírek is, mint például Hermán János nagysármási tiszteletes temetése. A lapnak külön hangulatot ad a cikkek sajátos román és magyar tájnyelve, amely a Mezőséget oly távolinak, de egyben oly családiassá is teszik. A kisújság - amennyiben sikerül fennmaradnia - a mezőségi öntudat ébredését fogja segíteni. /Mezőségi kisújság. Kétnyelvű napilapot indítottak Nagysármás községben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2000. március 22.
Néhány hónapja új lap indult, a mezőségi Nagysármáson, a magyar és román nyelvű Graiul Campiei Transilvane (Mezőségi Kisújság) havilap. A második szám márc. 3-án látott napvilágot. A 12 oldalas lap magyar nyelvű oldalán az RMDSZ-farsangról és a református egyház fúvószenekaráról található beszámoló. A Szabadság keretében működő Bonifácz Ifjúsági Újságíró Tanfolyam (BIÚT) segítséget nyújthat a magyar nyelvű oldal szerkesztésében (stilizálás, korrektúra stb.). /Szabó Csaba: Izmosodik a Mezőség kétnyelvű havilapja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2000. szeptember 4.
Szept. 3-án kezdődött az XVIII. országos folklórfesztivál Marosvásárhelyen. Csaknem 20 vegyes tánckar lépett fel népviseletben. Idecspataka, Mezőméhes, Vajdaszentivány, Copa, Jobbágytelke, Vatava, Marosvásárhely, Nyárádmagyarós, Magyaró, Kelementelke, Kisfülpös és Erdőszakál Maros megyéből, Beszterce Naszód megyéből pedig egy Sebis nevű helyiség, Kolozs megyéből Mócs községhez tartozó falu - Chesau -, végül Hargita megyéből Sármás küldte el táncosait, muzsikusait. Sikeresek voltak a szász néptáncot bemutatók, hasonlóan a marosvásárhelyi cigányegyütteshez. /Járay Fekete Katalin: XVIII. Hagyományőrző Néptáncfesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./
2000. október 5.
Szept. 30-án és okt. 1-jén tartották Gyergyószentmiklóson a VIII. MŰSZIT-et. /Műkedvelő Színjátszó Találkozó/. A legkiemelkedőbb volt a dicsőszentmártoni Népszínház előadása. /Bajna György: VIII. Műkedvelő Színjátszó Találkozó Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./ A régebbi találkozók népesebbek voltak, idén a gyergyóiakkal együtt összesen öt társulat nevezett be, ezek közül is visszaléptek a marossármásiak. Az ok feltételezhetően a pénzhiány. Fellépett a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Színjátszócsoport, az aradi Kölcsey Egyesület diákszínpada, a dicsőszentmártoni színjátszócsoport és az erdőszentgyörgyi társulat. A bemutatókat szakmai megbeszélés követte. A találkozó záróakkordjaként a Figura Stúdió Színház előadta Sütő András Káin és Ábel c. drámáját. /Gál Éva Emese: A VIII. Müszit. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
2002. január 28.
Egyre kevesebb a magyar Pusztakamaráson /az 1400 lakosból csak 198-an vannak/, két éve nincs magyar iskola sem. A napokban átadták a Duna Tv és a Hungária Televízió Közalapítvány közös ajándékát, egy tévékészüléket. Az ünnepségen a falu szülötte, Sütő András is részt vett. Arra való ez az ajándék, hogy a pusztakamarási gyülekezet a templomon kívül is halljon magyar szót — fogalmazott Birtha István kolozsvári esperes. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke úgy látja, az ajándék a pusztakamarásiakban a felfelé nézést erősíti. Sütő András üdvözlőbeszédében kifejtette: "Ez az ajándék fűti azokat, akik fáznak, akik a magyar nyelv melegét várják. A televízió lehetőség a kapcsolattartásra a nagyvilággal, hogy Pusztakamarás bekapcsolásával az összmagyar szellemi forgalomba, Pusztakamarás feltámasztását is szolgáljuk." Elmondta, hogy nagy álma szülőfalujának a Sütő-portán egy közösségi házat építeni. Az író említést tett a 2001-es algyógyi kiáltványról, amellyel sem a magyar értelmiség, sem a média nem foglakozott eleget. A szórvány problémáját boncolgató dokumentumot 62 református lelkész írta alá, ami ritkaságnak számít a szórvány a történetében. - Létezik ugyan magyar osztály a szomszédos Nagysármáson, a nagy távolság miatt azonban a pusztakamarási gyermekek otthon, román iskolát végeznek. A lelkész szombatonként a vallásórák után magyar órákat tart, de ez nem pótolja a magyar iskola megszűnéséből származó veszteséget. A lelkész szerint félő, hogy harminc év múlva Pusztakamaráson nem lesz magyar család. /Máté Erzsébet: Anyaországi támogatás Pusztakamarásnak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2002. március 20.
A Nastase-kormány egy héttel azelőtt jelentette be a háborús bűnösök kultuszát betiltó kormányrendelet elfogadását, hogy a NATO-csatlakozásra váró országok képviselői Bukarestben országuknak a holokauszthoz való viszonyulását is megvitatják. Az Amerikai Zsidó Tanács által szervezett nemzetközi megbeszélést a vilniusi csoport néven nyilvántartott országok március 25–26-i bukaresti tanácskozásával egy időben tartják az illető államok zsidó szervezeteinek részvételével. A rendezvényre meghívták a vilniusi csoport országainak nemzetiségi kérdésekben illetékes kormányhivatalnokait, akik arról számolnak majd be, hogy az illető államban hogyan kezelik a zsidó közösségi ingatlan-visszaszolgáltatás kérdését, a holokauszttörténet oktatásának és a népirtással kapcsolatos felelősségvállalásnak a problémáját.A résztvevőknek arról is számot kell adniuk, hogy országukban hogyan lépnek fel az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. A sürgősségi kormányrendelet meghozatalát márc. 18-án bejelentő Adrian Nastase kormányfő az Amerikai Egyesült Államokban 2001 őszén tett látogatása során a NATO-csatlakozáshoz kért zsidó lobbinak ígéretet tett: Románia orvosolni fogja a restitúció és az antiszemitizmus problémáit, és betiltja a háborús bűnösök, köztük Ion Antonescu marsall kultuszát.Bejelentését akkor a román kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok körében egyaránt elutasítóan fogadták. Adrian Paunescu a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt. Paunescu az Antonescu-per újratárgyalását kezdeményezte, míg az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. A Demokrata Párt parlamenti frakciója azt kifogásolta, hogy Nastase kormányfő attól függően kezeli a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik. A Nemzeti Liberális Párt értelmetlennek tartotta a kilátásba helyezett törvény csak általánosságban és nem nevesítve tiltja be a háborús bűnösök kultuszát. Adrian Nastase ígérete nem volt az első a hasonló ígéretek sorában. 1994 januárjában Abraham Foxmannak, egy amerikai zsidó elöljárónak Ion Iliescu államfő levélben fejtette ki: "Románia elnökeként – amint eddig is tettem – továbbra is határozottan fel fogok lépni bárminemű Antonescu rehabilitálását célzó kísérlet ellen, valamint azok ellen, akik megpróbálják elfelejteni háborús bűnök miatti felelősségét." Az államfő azonban nem lépett fel a marsall kultuszának elterjedése ellen. E kultusz eredményeként ma legalább hét Antonescu-szobor áll Romániában – köztük a Maros megyei Nagysármáson három évvel ezelőtt leleplezett szobor –, és szinte valamennyi nagyvárosban neveztek el utcát a marsallról. Az első Ion Antonescu szobrot 1993. október 22.-én – két nappal azután, hogy az Amerikai Kongresszus megszavazta Románia számára a Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt – a sloboziai rendőrség udvarán avatták. Az ünnepségen részt vett Mihai Ungureanu, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, Corneliu Vadim Tudor és Romulus Vulpescu szenátor, Iuliu Furo, Dan Ioan Mirescu és Leonida Lari képviselők, valamint a rendőrség képviselői. A szobor leplezését Josif Constantin Dragan, a Ion Antonescu Marsall Liga tiszteletbeli elnöke végezte.1994 márciusában néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter első sajtótájékoztatóján kijelentette: "Ion Antonescu marsall – tevékenységének minden árnyoldala ellenére is – századunk hőse. Tudatosan öltötte magára a Krisztus-inget vállalván az ország vezető szerepét, amikor Romániának egy autoriter vezetőre volt szüksége.“ 1994. november 12.-én Piatra Neamton lepleztek le katonai tiszteletadással újabb Antonescu- szobrot. A leleplezési ceremónián koszorúval voltak jelen a Neamt megyei prefektúra képviselői. 2000 szeptemberében az ortodox egyház emelt Bukarestben szobrot Antonescu marsallnak. Emil Constantinescu államfő rövid úton felmentette tisztségéből a szoboravatáson megjelent vezérkari főnököt, Mircea Chelarut. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Törleszt a kormány. Időre született meg az Antonescu-rendelet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2002. március 22.
Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2002. május 8.
A nagysármási Antonescu-szobor ügyében interpellált írásban máj. 7-én Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor Octav Cozmanca közigazgatási miniszternél. A szenátor a miniszterhez intézett kérdést szóban máj. 13-án teszi fel. Eckstein elmondta, választ kért a minisztertől arra, milyen intézkedéseket szándékozik hozni a 31/2002-es kormányrendeletet megszegő nagysármási önkormányzat ellen: "sem Nagysármás kormánypárti polgármestere, sem a Maros megyei prefektus nem intézkedtek a marsallt ábrázoló mellszobor eltávolítása érdekében". A szobor eltávolítását a helyi hatóságok annak ellenére nem kezdeményezték, hogy a kormányrendelet alkalmazási határideje április 25-én lejárt. A fasiszta jelképek és szervezetek tilalmáról szóló rendelet érdemi tárgyalását a szenátus jogi bizottsága április végéről máj. 8-ra halasztotta. A rendeletet a Nagy-Románia Párt kívánja módosítani olyan értelemben, hogy annak hatálya ne terjedhessen ki a "sztálinista-kommunista bíróságok" által háborús bűnökért elítélt személyekre. Eckstein-Kovács Péter hangsúlyozta: meggyőződése, hogy a törvényhozás jelenlegi formájában fogadja el a kormányrendeletet. /Salamon Márton László: Eckstein számon kéri Nagysármást. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./
2002. május 29.
Antonescu marsall mellszobrát eltüntették Nagysármáson, üres a talapzat. /(lokodi): Szobrok visszavonulása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./
2002. június 29.
Távolítsák el Antonescu képmását Bukarestben a Viktória palotából, továbbá Calarasi-ból, Nagysármásból és a zsilavai börtön udvarából, kérik az amerikai biztonsági és európai együttműködési bizottság tagjai a román kormánytól. Amellett, hogy felszólították a kormányt egyéb, Antonescuhoz kötődő szimbólumok nyilvános helyről való eltávolítására, az amerikai kongresszusi képviselők azt is kérték, hogy ne akadályozzák többé a Holokauszt Múzeum tagjainak hozzáférését egész sor okirathoz. A bizottság úgy ítéli meg, hogy az Antonescuról továbbra is elnevezett utcák, a meglévő szobrok, valamint a róla készült festmény Viktória palotabeli elhelyezése ellentmond a kormányfő márciusi szónoklatának, amikor megígérte, hogy megszüntetik Románia kétértelmű viszonyulását a fasizmussal és szélsőségességgel szemben./ Távolítsák el Antonescu képmását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
2002. július 1.
"Tájékozatlansággal vádolta Razvan Theodorescu miniszter az amerikai Helsinki Bizottságot, miután a testület levélben ítélte el a román kormánynak az Antonescu-kultusz megfékezése terén tapasztalt következetlenségét. A Hillary Clinton szenátor kézjegyével ellátott levél a nagysármási, calarasi-i, jilavai és bukaresti Antonescu- szobrok, illetve portrék eltávolítását kérte a román kormánytól. Theodorescu szerint az emlékműveket már leszerelték kivételt képez a bukaresti Antonescu-szobor, amelyet a hatóságok "eltakartak". A miniszter hangsúlyozta: a marsall sármási szobra helyett egy helyi személyiség mellszobra került a talapzatra, Calarasi-ban az emlékmű készítőjének házába vitték a szobrot, Jilaván pedig már csak egy emléktábla maradt, amelyen többek között a marsall neve is szerepel. A háborús bűnösként halálra ítélt és kivégzett marsallnak a kormány épületében levő arcképéről a miniszter úgy vélte, a festmény nem tekinthető közszemlére kitett kultusztárgynak. Nagysármáson a helyi pópa az általa falumúzeumnak kinevezett ortodox fatemplom tornácán állította ki az Antonescu-szobrot, alig ötven méterrel az eredeti talapzat mögé. Eckstein-Kovács Péter a Krónikának azt nyilatkozta: szó sincs az amerikai Helsinki Bizottság tájékozatlanságáról. "A Helsinki Bizottság joggal tiltakozott: Antonescu Victoria-palotabeli arcképét - ha már annyira szükséges volt - úgy kellett volna ábrázolni, hogy abból kiderüljön: ezzel a történelmi szereplővel szemben a társadalomnak fenntartásai vannak" - tette hozzá Eckstein. /Salamon Márton László: Antonescu, mars el! = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./"
2002. július 27.
"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "
2002. szeptember 12.
"Magyarfráta községközpont, a hozzá tartozó településekkel, Szoporral, Berkenyessel, a tanyákkal kb. ötezer lakost számlál, ebből ezerkétszáz körüli a frátaiaké, közülük mintegy száztíz a magyar református lélek, papjuk Balla György fiatal lelkész. Szept. 8-án, vasárnap tartottak szórványtalálkozót a reformátusok. Mezőségi magyarok gyűltek össze a faluban, a Mócshoz tartozó Tótháza, továbbá Mezőméhes, Cegőtelke, Báld, Szentmáté, Szentmóric, Újős, Nagysármás és Mezőpanit és más kisebb falvak reformátusai, fiataljai. A templomban az új úrasztala 1998-ban készült. Magyarfráta felújított temploma, hűséges gyülekezete a megtartó erő. Vetési László országos szórványgondozó megerősítette: "itthont kell teremtenünk a világban - és ez az otthon Istennel kezdődik és végződik." A kun betöréshez kapcsolódik Szent László kútjának a története is. Az egész gyülekezet elsétált a mintegy másfél kilométernyire fekvő kúthoz, annak keserű vizét megkóstolni. /(b.d.) [Bölöni Domokos]: Szórványtalálkozó. Úszólecke a porban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 12./"
2002. szeptember 30.
"Szept. 28-án díjkiosztással zárult a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ hagyományos őszi tábora. Az Árkoson tartott szakmai tanácskozásra látogatott szept. 28-án az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla, aki megerősítette, hogy a MÚRE és az RMDSZ között nem alá-fölérendeltségi viszony, hanem partnerkapcsolat létezik. Markó megígérte, hogy ezentúl az RMDSZ szakemberei révén idejében eljuttatja a sajtónak az őt közvetlenül érintő jogi szabályozásoknak a tervezetét, lehetőséget teremtve arra, hogy a szakma előterjeszthesse javaslatait a készülő jogszabályozások kapcsán. A MÚRE és az RMDSZ korábban megállapodott abban, hogy az Illyés Közalapítvány pályázatokat elbíráló romániai alkuratóriumának sajtószaktestületébe fele-fele arányban küld szakembereket, Markó ezt most megerősítette. Kelemen Attila, a Transindex c. internetes újság főszerkesztője a világhálós lapkészítés világát vázolta. Gáspárik Attila az Országos Audiovizuális Tanács tagja a testület munkáját ismertette. Kövér Tamás a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében, Iván Károly a Határon Túli Magyarok Hivatala képviseletében tolmácsolta jókívánságait. Csép Sándor elnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök nyújtották át a következő elismeréseket: közéleti újságírás-díj: Ágoston Hugó (Krónika), életmű-díj: Vári Marianna (Marosvásárhelyi rádió), művelődési-díj: Ferenczes István (Székelyföld), fotós-díj, egész életpályája elismeréseként: Nagy P. Zoltán (Hargita Népe), rádiós-díj, egyéni teljesítményért: Oláh Gál Elvira (Bukaresti rádió), csapatmunkáért, a Rejtett világok c. műsorukért: Gergely Zsuzsa és Szuszámi Zsuzsa (Kolozsvári rádió), televíziós díj, egyéni teljesítményért: Balázs János (Román televízió magyar adása), csapatmunkáért, a Forgóajtó c. műsorukért: Gelmacean Vígh Emese, Sebesi Karen Attila, Kovács Zoltán, Kovács Ilonka, Pintican Tibor (Román Televízió kolozsvári stúdiója), Tomcsányi-díj: Sármási Bocskai János (Marosvásárhelyi rádió), riport-díj, sokévi faluriportjaiért: Kisgyörgy Zoltán (Háromszék), különdíj: Huber András (Dés), Pro Amicitia-díj: Mircea Toma (Academia Catavencu). /(benkő): Árkoson találkoztak az újságírók. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept.30./"
2002. október 28.
"Okt. 25-én a Romániai Magyar Szórványtanács, az RMDSZ Maros megyei szervezetének, valamint a nagysármási református egyházközség és helyi RMDSZ közös szervezésében került sor a Nagysármás-völgyi értelmiségi tanácskozására. A szórványtanácsot Vetési László lelkész-tanár, az RMDSZ országos szervezetét Szép Gyula, a megyei RMDSZ-t Brassai Zsombor ügyvezető elnök képviselte. A rendezvény meghívottai voltak a Mezőségi-régió pedagógusai, lelkészei és RMDSZ tisztségviselői. Az értekezleten találkozhatott Mezőség értelmisége, számba vették a helyi gondokat. A szórvány-magyarság számára létfontosságú az egység megtartása. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az elszórványosodott kis magyar közösségek tényleges kapcsolatot alakítsanak ki egymás között. /Értelmiségi találkozó Nagysármáson. = RMDSZ Tájékoztató, okt. 28., 2315. sz./"
2002. november 16.
"Emlékezetes volt Nagysármáson, a református templomban nov. 10-én megtartott istentisztelet. A gyülekezet hallhatta a marosvásárhelyi Szabadi úti református egyház vegyes karát, az ünnepelt helybeli fúvósokat, továbbá a Sófalva és Mezőcsávás fúvósait és a nagysármási RMDSZ Boglárka nevű, iskolásokból álló együttesének énekkarát. A nagysármásiak fúvószenekara 1947-ben alakult, a fúvószenekar mindmáig működik. /Járay Fekete Katalin: Rendhagyó istentisztelet Sármáson. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./"
2002. december 18.
"Dec. 14-én felavatták Magyarsároson a felújított művelődési házat. Imát mondott magyar és román nyelven és megáldotta a házat Kozma Albert unitárius lelkész. Az alkalomból a községi tanács nevében díszpolgári címmel tüntette ki Bandi Dezső népművelő tanárt, a falu szülöttét. A 83 éves mester meghatottan emlékezett magyarsárosi gyermekkorára, diákéveire, szüleire, tanítóira, a falu lelkészeire. Székely Tihamér, az RMDSZ helyi vezetője örökös tagsággal tüntette ki Bandi Dezsőt. /b.d. [Bölöni Domokos]: Új hajlék Nagysármáson. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./"
2003. január 14.
"Nagysármáson, a mezőségi szórványban egy majdnem 1400 lelket számláló magyar református egyház küzd a megmaradásért. Szeptemberben ünnepelték a nagysármási református templom fennállásának századik évfordulóját. Nem kis munka volt 600 vendégnek teríteni, de a szeretet csodákat művel. Azonban a meghívott és beígérkezett Duna Televízió és az egyházi elöljárók nem jöttek el az ünnepségre. Nov. 10-én ünnepelte a gyülekezet a fúvószenekar 55. évfordulóját. A viszontagságosabb időkben is kitartottak és megmaradtak a mai napig. A nagysármási fúvószenekar nem küzd az utánpótlás hiányával. /Székely Sándorné Balogh Rozália, Nagysármás: Több figyelmet érdemelnénk itt, a végeken. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./ "
2003. január 21.
"Nagysármáson él a tájegység talán legnépesebb, legéleterősebb magyar közössége. 4000 lakosának 40 százaléka magyar. Balázs Lajos 1996-tól szolgálja a ma 1375 hívet számláló nagysármási református egyházközséget. Elődjének, Hermán János tiszteletesnek az alakja körül valóságos legendák szövődtek. A 17 tagú helyi önkormányzati testületben az RMDSZ 4 tanácsossal képviselteti magát. A polgármesteri hivatal 18 alkalmazottja közül 4-en magyarok, ezek egyike Sallai Imre, aki egyben a helyi RMDSZ elnöke is. A helységnévtáblát itt is bemázolták. Az RMDSZ-nek jelenleg kb. 600 bejegyzett tagja van, közülük mindössze 180-an fizetnek rendszeresen tagsági díjat. Szkolka Attila kémia-fizika szakos tanár, az általános iskola aligazgatója 35 éve tanít Sármáson. Negyed századdal ezelőtt még magyar tannyelvű párhuzamos osztályok működtek, manapság már csak egy-egy osztályra futja a létszámból. A mostani tanévben az alsó tagozaton 72-en, a felsőn 93-an tanulnak. Nincs szakképzett magyar szakos tanáruk. A helyi fúvószenekart az egyházközség patronálja. Az egyház egy gyermekkórust is működtet, az RMDSZ pedig a Tulipán néptánccsoportot és annak ifjúsági tagozatát, a Boglárkát. /Szentgyörgyi László: Mezőségi oázis. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 21./"
2003. február 20.
"Febr. 19-én a szórványban működő tanintézmények támogatási programjának keretében, az Apáczai Közalapítvány támogatásával a sármási magyar tannyelvű óvoda értékes didaktikai anyagokkal bővült /színes tévé, CD- és videolejátszó, videokazetták, mesés- és gyerekkönyvek valamint sok játék/. A sármási óvodába 80 gyermek jár. /Didaktikai eszközök a sármási óvodának. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 20./"
2003. február 26.
"Febr. 23-án, vasárnap Mezőméhesre látogatott Marosvásárhelyről az alsóvárosi (Ludas utcai) református gyülekezet egy csoportja. A mezőméhesi református egyházzal testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak több mint két éve. A mintegy harmincfős marosvásárhelyi csoport részt vett a délelőtti istentiszteleten, majd a mezőméhesiek leányegyházába, Báldra látogattak. Igét hirdetett Tamás Endre Ottó, az alsóvárosi gyülekezet segédlelkésze. Mezőméhesen 188 református él, az összlakosság kilenc százaléka. Negyvenen járnak templomba. Méhesen magyar tagozat 14 éve nincs, Sármásra járnak a magyarul tanulók. A báldi gyülekezet hatvan lelket számlál, ott sincs magyar nyelvű oktatás. A szórványban élők számára igen fontos, hogy a "nagyobb testvérek" odafigyeljenek, foglalkozzanak velük - mondta Murár Mária zenetanárnő, karnagy. Ezt szolgálták az elmúlt évben szervezett szórványtalálkozók. /b.d.: Szórvány-találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./ "
2003. március 25.
"A megközelítőleg 40 százaléknyi magyar lakosságú Nagysármás mindkét bejáratánál lefestették a kétnyelvű helységnévtáblákat. A tavaly kitett tábla magyar nyelvű feliratát mintegy két héttel az elhelyezése után "ismeretlen" tettesek bemázolták. Ismeretlenek, hiszen senki ellen nem indult nyomozás, van, aki tudni véli, kik a festegetők. - Jeleztük a rendőrségnek, tanácsnak, polgármesternek, de választ nem kaptunk - mondta Sallai Imre helyi RMDSZ-elnök. A táblák azóta is változatlan állapotban vannak. Az intézmények kétnyelvű feliratozása sincs meg, azt mondták, ha lesz rá pénz, kikerülnek a kétnyelvű táblák. A településen a 18 éven felülieknek semmilyen szórakozási lehetőségük nincs. Februárban nagy értékű adományt kapott a nagysármási óvoda magyar részlege, melyet a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség pályázatán nyert el /színes TV, videolejátszó, CD-lejátszó, mesefilmeket tartalmazó videokazetták, gyerekdalokat tartalmazó CD-lemezek, könyvek, játékok/. /Lefestették a kétnyelvű helységnévtáblákat. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./"