Ápr. 13-án kezdődött az egyhetes rendezvénysorozat, amellyel a szülőföld hódol nagy fia emléke előtt. A Kőrösi Csoma Sándor Egyesület immár hetedszer rendezi az ünnepségeket. A kovásznai és a csomakőrösi szoborkoszorúzás után diákkerekasztalt rendeznek. Nagykállóról és Dunakesziről is eljöttek a Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő iskolák diákjai. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./ Ápr. 19-én képzőművészeti kiállítás nyílt /Magunk keresése/, majd az Erdélyi kelet-kutatók című szimpózium következett. Ápr. 20-án Csomakőrösön, a koszorúzási emlékünnepségen dr. Kötő József EMKE-főtitkár mondott beszédet, majd ökumenikus istentisztelet következett, igét hirdetett. Mózes Árpád evangélikus püspök. Elültették a honfoglalás millecentenáriuma emlékére a tizenegy fát, ugyanezt tették a zárónapon, ápr. 21-én Kovásznán, a leendő Kőrösi Csoma Sándor emlékmúzeum kertjében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

"Tasnádon az utóbbi években egyre több nyolcadikat végzett tanuló Magyarországon folytatja tanulmányait. A következő helyekre mennek: Debrecen, Pannonhalma, Nagykálló. Utóbbi helységbe az év márciusában is féltucatnyian felvételiztek sikerrel. A helyi líceumból, a maturandusok közül is néhányan debreceni egyetemekre iratkoztak, akik májusban veszik fel a versenyt társaikkal. Ezekre a problémákra a helyi RMDSZ választmányi tagjai is felfigyeltek - téma is volt ez a legutóbbi gyűlésen. Most keresik a megoldásokat, hogy a jövőben mind kevesebben vándoroljanak el e kisvárosból. /Tordai József-Jenő, Tasnád: Irány az anyaország! ...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./"

Testvérvárosi találkozót rendeztek szeptember 19. és 21. között Nagykállón erdélyi, kárpátaljai és szlovákiai részvétellel. Erdélyt Tasnád képviselte a Sváb Néptáncegyüttessel, Kárpátaljáról Nagytécső, míg Szlovákiából Borsi települések voltak jelen a találkozón. Megemlékezésekre, kézműves-foglalkozásokról tartott bemutatókra, helytörténeti vetélkedőre, kórushangversenyre, konferenciára került sor. /Kovács Albert: Testvérvárosi találkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 25./

Keöpeczi Sebestyén József, Románia címerének magyar alkotója (Ötven éve hunyt el)
Fél évszázada, 1964. december 27-én hunyt el Kolozsváron nyolcvanhat éves korában Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész, heraldikus. Az évfordulóra jelentette meg a Tortoma Könyvkiadó Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész című, sokévi kutatáson alapuló, gazdagon illusztrált kötetemet. Ebből közlünk részleteket – az évforduló jegyében –, annál is inkább, hogy a világhálón főleg legendákon alapuló, ellenőrizetlen, téves információk keringenek a heraldikusról.
Származása A Sebestyén család háromszéki származású. Keöpeczi Sebestyén Jánost és általa apját, Pétert 1608. június 29-én Gyulafehérváron kiadott oklevelével emelte nemesi rangra és adományozott címert számukra és leszármazottaiknak Báthori Gábor, Erdély fejedelme. Keöpeczi Sebestyén József szülei: kőröspataki és köpeczi Sebestyén József és nagykállói Kállay N. Berta. Ifj. Sebestyén József 1878. november 12-én látta meg a napvilágot az akkor még Szolnok-Doboka vármegyei Széken. Apja épp vezértanító volt a faluban. 1881-ben már Magyarnemegyén, utóbb Nagysajón igazgató-tanító, végül Besztercére került. Az ifjú Sebestyén ott folytatta iskoláit, ahol apja éppen tanított. Beszterce után Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdét az 1898–1899-es tanév első felében vendégdiákként látogatta. A híresztelésekkel ellentétben más egyetemek hallgatói nyilvántartásában nem szerepel. Indulása Keöpeczi Sebestyén József első címertani jelentkezését a Genealogiai Füzetek című, Kolozsváron kiadott családtörténeti folyóiratból ismerjük. A lapot csíkszentmihályi Sándor Imre indította, s az 1903-as év eleji indulásakor kadicsfalvi Török Pál segítette, ám a társszerkesztő megbetegedését követően, még elhunyta előtt Keöpeczi Sebestyén József került e minőségbe, minekutána előzőleg grafikusként bemutatkozott. Sebestyénnek több mint száz rajza, főleg címerrajza jelent meg, de nemcsak szerkesztője és grafikusa volt a lapnak, hanem szerzője is, tizenhat tanulmánya látott nyomdafestéket benne.
A Magyar Királyság címere
A folyóirat az első világháború kitörése s egyben a tulajdonos, kiadó, főszerkesztő Sándor Imre bevonulása miatt megszűnt, és Keöpeczi Sebestyén József Budapestre költözött. Kérelmet nyújtott be a Magyar Királyi Országos Levéltárhoz, hogy őt az intézményben előforduló címerfestési és díszírói feladatokkal megbízzák. A belügyminisztérium engedélyezte, hogy a kérelmező magát „az országos levéltár megbízott címerfestőjének” nevezhesse. Jókor volt jó helyen – e minőségében őt érte a megtiszteltetés, hogy az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság új középcímerét és állampecsétjét megrajzolja. Már dúlt a világháború, s a Monarchia még nem vette fel címerébe az 1908-ban annektált Bosznia és Hercegovina címerét. Az idő szorításában salamoni döntés született: 1915-ben mind az Osztrák Császárság, mind a Magyar Királyság középcímerébe berajzolták. A közös címereket a kor kiemelkedő címerművésze, Hugo Gerard Ströhl osztrák heraldikus rajzolta, a Magyar Királyság önálló jelképeit – az önállóság jegyében – magyar heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József. Keze alól került ki a magyar középcímer és kiscímer két-két változatban, azaz angyalokkal mint pajzstartókkal és – hivatalosan első ízben – cserefa- és olajággal övezve, valamint a királyság középcímeres pecsétjének rajza. A korábban használatos címert bővítették. A nagypajzs felosztása megmaradt, az első negyedben Dalmácia, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Erdély jelképe, a beékelést kettéosztották, Fiume címere szűkebb helyre került, balra tolódott, s a beékelés jobb felébe került Bosznia és Hercegovina címere. Köpecen Az első világháború során Sebestyén a 38. honvéd hadosztály 21. gyalogezredében teljesített szolgálatot. A Monarchia bukása után a szentkereszthegyi Kratochvil Károly altábornagy vezette Székely Hadosztály tisztje lett. Az alakulat 1919. április 26-ai demecseri fegyverletétele után Sebestyént mintegy hatszáz tiszttársával együtt a brassói Fellegvárba internálták, majd kényszerlakhelyet határoztak meg: Brassó 50 kilométeres körzetében választhatott települést. Köpecet – ahol addig még nem járt – gyakorlati megfontolásból választotta. Ott élt ismerőse: köpeczi Nagy Lajos nyugalmazott pénzügyminisztériumi számtanácsos, aki befogadta. Korábbi, rövid életű házasságai után ekkor következett be a Sebestyén élete további fordulását igencsak meghatározó egybekelés. Gazdája nevelt lányát, miklósvári Gyenge Ilonát vette feleségül 1919. augusztus 20-án a köpeci református templomban. Nászukból két fiúgyermek született: András László József 1920. július 11-én és Albert Lajos Viktor 1921. november 2-án. Sebestyén díszítette a köpeci református templomot, minekutána azt 1926-ban bővítették. Az eredeti templomhajó kazettás mennyezetű, hasonlóan kazettás mennyezettel látták el a déli bővítést is, ám a díszítés különbözik. A középső 4 x 4 kazettát helyi armalista családok címereivel díszítette. A mennyezet érdekessége, hogy a művész tükörben festette és tükörírással írta. A nyugati karzat mellvédjét szintén címerekkel díszítette. Középen a „Nemes Székely Nemzet” címere, melyet kétoldalt három-három fejedelmi családi címer övez. Ezek állapota igen gyatra, mivel a második világháború után, az 1950-es évek elején a helyi milicista el akarta tüntettetni a rendszerellenesnek minősülő jelképeket, és szódás vízzel megsúroltatta a festményeket. A karzat mögötti falon egy nagyméretű festmény: kék pajzsban tűzből újjáéledő fehér főnixmadár. Keöpeczi Sebestyén József rengeteg címert festett. Ezek közül némelyek ismertek, mások elpusztultak, s számtalan magánlakások falát díszíti. A címerfestés mellett dalárdazászlókat is tervezett. Püspökök címerfestőjének is nevezhetnénk. Ismertebb a tény, hogy Erdély mélyen tisztelt római katolikus püspökének, Márton Áronnak Sebestyén tervezett címert, de címert festett még Majláth Gusztáv Károly és Vorbuchner Adolf gyulafehérvári, Pacha Ágoston temesvári püspöknek, valamint Napholcz Pál kinevezett, de fel nem szentelt szatmár-váradi püspöknek. 1927 és 1933 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum foglalkoztatta külső munkatársként. Tagja volt a múzeum Igazgatóválasztmányának. Nagyrománia címere 1921-ben őt érte a megtiszteltetés, hogy a megnagyobbodott Románia címerét megalkossa. A címer alapját a korábban használt, a Szathmári Pap Károly által rajzolt jelkép képezte, s az I. Ferdinánd király által kinevezett, majd módosított címerbizottság több javaslata is hatással volt rá. A testület tagjai nem tudtak dűlőre jutni, s az uralkodó kapott Alexandru Tzigara-Samurcaş művészettörténész ajánlatán, felfogadta Sebestyént. A külföldi útjáról hazatérő Samurcaşt a király kinevezte a címerbizottságba. A tudós memoárjában leírja, a megbízott rajzoló a bukaresti természetrajzi múzeumban kitömött sasokat igyekezett lemásolni, a testületben oly nagy volt az egyet nem értés és tájékozatlanság, hogy erre felhívta a király figyelmét. Constantin Argetoianu belügyminiszter beleegyezésével a király engedélyezte, hogy megfogadja az „erdélyi Köpecen élő Sebestyén József címertani szakértőt”. Samurcaş még leírja, Sebestyén több vázlatot készített, s azok közül választott a király.
Sebestyén Köpecen rajzolta meg a Román Királyság címerét három változatban: nagy-, közép- és kiscímer. Ezt 1921. július 18-án fogadta el a szenátus, 20-án a képviselőház, az uralkodó az erről szóló törvényt 23-án kihirdette és 29-én hivatalossá vált. Apró módosításokkal a királyi korona nélküli egykori kiscímert fogadta el Románia parlamentje 1992-ben új államcímerül.
Kolozsváron A II. bécsi döntést, Észak-Erdély Magyarországhoz csatolását követően, Sebestyén már 1940 októberében felment Kolozsvárra, ahol Kelemen Lajos az Egyetemi Könyvtárban biztosított számára állást. 1942-ben miniszteri jóváhagyással megkapta a könyvtártiszti besorolást. A román hatalomátvétel után bizonytalanná vált sorsa, míg 1946 végén nyugdíjazták, ám huzamosabb munkaviszony híján igen alacsony nyugdíjat kapott. 1945. január 20-án felsége elhunyt. Nemsokára mindkét fiát elvesztette. András 1946. június 16-án öngyilkosságot követett el. Albert világgá ment, apjának írt utolsó ismert levelét Nyírbátorból 1946. november 16-án keltezte. Azt írta: „arra semmi szín alatt ne számítsanak, hogy én haza menjek”, míg a világ nem változik.
A megözvegyült címerművész újból házasságot kötött, utolsó felesége borbátvizi Balázs Hortenzia. Alkalmi munkákból és segélyekből tartotta fenn magát, a római katolikus és a református egyház foglalkoztatta. Kolozsvárra költözése után Sebestyén emléktáblákat tervezett és kivitelezett templomok számára. Ezek díszítőelemei főleg címerek. Utolsó emléktábláját a bikfalvi református gyülekezet megrendelésére halála előtt egy évvel, 1963-ban, 85 éves korában készítette. Sebestyén leszármazási táblákat is rajzolt. Azokat gazdagon illusztrálta az ősök családi címerével. Meghívókat, emléklapokat tervezett, tablók díszítését végezte, lásd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium néhány végzős évfolyamáét. Halála esztendejében tervezte meg az Erdélyi Református Egyházkerület falinaptárát. Alkotásai ismeretében Keöpeczi Sebestyén József heraldikust méltán tekintjük a legnagyobb magyar címerművésznek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az ötven éves Baráth Csabát köszöntötték
A polgármesteri hivatal előterében nyílt meg az ünnepi alkalomból összeállított tárlat.
Csütörtök délután különleges kiállításmegnyitó színhelye volt a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal képzőművészeti galériája. Baráth Csaba alkotásaiból nyílt tárlat egy ünnepi momentum kapcsán: a festőművész június 15-én töltötte be 50. életévét. Ez alkalomból mások mellett Gergely Csaba, a Szatmári Képzőművészek Egyesületének vezetője, a partnerintézmény Szatmári Művészeti Iskola igazgatója, Deac Mircea és Szatmárnémeti beiktatásra váró polgármestere, Kereskényi Gábor is köszöntötte a művészt. A Református Gimnázium diákjai énekkel és költeményekkel köszöntötték Baráthot.
Baráth Csaba Attila, Szatmárnémetiben született 1966. június 15-én, Szatmár megyei református magyar nemesi családok leszármazottjaként. Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, Kölcsey-s diákként érettségizett 1984-ben, majd műszaki rajzoló diplomát szerzett. 29 éve házas, két felnőtt fia van.
Az alkotás öröme kora gyermekkorától elkíséri. Önképző módon fejlesztette és fejleszti magát festészetben és egyéb művészeti ágakban. 1996-tól, 21 éve tagja a Szatmári Képzőművészek Egyesületének, kisebb nagyobb kihagyásokkal. 13 évig dolgozott a Szatmári Északi Színház alkalmazottjaként, sokrétű feladaokat ellátva. Ha kellett festő volt, ha kellett szobrász, ha kellett kellékeket gyártott, ha kellett bábokat tervezett és készített, de tervezett díszleteket előadásokhoz és bábelőadáshoz is.
Úgy van vele, hogy amit le tud rajzolni azt utána bármilyen anyagban meg tudja valósítani. Három éve a Szatmári Véndiákszövetség tagja, részt vesz a szervező munkában.
A Szatmári Képzőművészek Egyesületének tagjaként részt vett számos közös, csoportos és egyéni kiállításon és alkotótáborban: Szatmárnémeti, Nagykároly, Tasnád, Szinérváralja, Erdőd, Marosvásárhely, Sárköz, Nyírbátor, Nagykálló, Székesfehérvár. Alkotásai megcsodálhatók Olaszországban, Svédországban, Ausztriában, Magyarországon és idehaza.
Kedvenc technikája az olajfestészet, színei visszafogottak, képein fontos hangsúlyt kap a rajz. Témái: alakos kompozíciók, a mindennapi életből ellesett jelenetek, szeretettel fest állatokat, lovakat, bivalyokat, de földműveseket is. Erőssége az emberi karakterek ábrázolása.
szatmar.ro