Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Nagykadács (ROU)
8 tétel
2003. augusztus 25.
"A két Nyikó menti település, a Kis- és Nagykadácsi közösség összefogásával aug. 23-án első ízben került sor falutalálkozóra Nagykadácsban. A 170 lelket számláló településen az emberek közmunkával kitakarították a sáncokat, újrameszelték a kultúrotthon, valamint az iskola épületét. Kádár Attila unitárius lelkész tartott ünnepi istentiszteletet. Ezt követően - a hazaszeretet, az otthonmaradás jelképeként felállított Pro Patria elnevezésű kopjafa felavatása következett a templomkertben. Este a művelődési házban folytatódott az ünnepség: a helyi műkedvelők alkalmi műsora után az István, a király rockopera csíksomlyói előadásán készült videofelvételt tekintették meg a jelenlévők. A település számos elszármazottja részt vett a falutalálkozón. /Szász Emese: Kadácsi falutalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./"
2003. október 9.
"Nagykadácsban óvodai csoport indult. A kadácsi óvodai csoport beindításához Verestóy Attila szenátor minisztériumi közbenjárását is igénybe kellett venni. Kádár Attila unitárius lelkész Nagykadácsban újraindította az óvodai oktatást. Ennek színhelye a papilak első szobája. Az óvónéni a pap bácsi, aki bútorzatot, szakkönyveket, játékszereket székelyudvarhelyi testvérintézményektől kapott. /Inczefi Tibor: Az óvónéni a pap bácsi. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./"
2005. augusztus 17.
Kadácsban a helyi unitárius tiszteletes Kádár Attila tájékoztatása szerint a rendőrség megtiltotta a hétvégi falunapok rendezvényt. A rendőr tájékoztatta a falu lelkipásztorát, hogy nem kap engedélyt az ünnepség megszervezésére, ahol a határon átívelő, jelképes nemzetegyesítés példájaként Hódmezővásárhely önkormányzatának képviselői személyesen tiszteletbeli polgári címet adományoznak Kis- és Nagykadács lakóinak, melyet közel ötszázan kérvényeztek. Péter Zoltán siménfalvi polgármester szerint a kadácsiak későn tájékoztatták őket, a falunapokról, s mivel Nyikómentén azonos időben több nagyobb méretű rendezvényt is tartanak és a rendőrség nem rendelkezik megfelelő számú rendfenntartóval, ezért nem tudják biztosítani a falunapok biztonságos lebonyolítását. – A rendőri tiltás ellenére, a rendezvényt megtartják. /Balázs Árpád: Rendőri tiltás ellenére falunapok Kadácson. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./
2005. szeptember 7.
A vidék unitárius lelkészei, élükön Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperessel, már a tragédia másnapján az árvízsújtotta székelyföldiek segítségére siettek. Csakhamar 60–80 ember érkezett a környékbeli falvakból, Gagy völgyéből, de Nagyajtáról, Vargyasról is. Annyi önkéntes érkezett, hogy minden családhoz akár 4–5 ember is mehetett iszapot hordani, takarítani. A hétvégi segítő akciót az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége szervezte, szeptember 2-án összesen 56 lelkész dolgozott a sáros-romos udvarokon. Az árvíz pusztította falvak segítésében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet is kivette részét. Szabó László ODFIE-elnök és csapata Kobátfalván, Nagykadácson, Székelyszentmihályon is tevékenykedett, gyakorlatilag reggeltől estig. /Közmunkázó unitárius lelkészek Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
2005. szeptember 20.
Alig három hét telt el az Udvarhelyszéken dúló árvíz óta. A legnagyobb pusztítást a Nyikó melletti falvak szenvedték el: tizenkét ember meghalt, egy eltűnt, házak, hidak dőltek össze. A katasztrófa nyomait a szorgos kezek sem tudták eltüntetni: iszapos veteményesek, kapufélfák kapu nélkül, romba dőlt vagy félig beomlott házak fogadják az arra járót. Siménfalva községben hat falut érintett az árvíz: Malomfalva, Kobátfalva, Simén­falva, Rugonfalva, Kis- és Nagykadács. Marosi Ferenc Nagykadácsról elmondta: augusztus 23-án megjelent egy rendőrkocsi, hogy ,,mindenki meneküljön, mert jön az árvíz!”. Mire kiértek a templomhoz, már jött is a víz. Rögtön az árvíz utáni napon jöttek az emberek segíteni, mindenki hozott, amit tudott. Szentegyházáról kenyérlisztet kaptak, Hódmezővásárhelyről pénzt küldtek, és egy mentőkocsit, amit szeptemberig használhatnak a falubeliek, utána át kell adniuk egy közeli, szintén árvíz sújtotta településnek. Segítőkész emberekben nem volt hiány. A kobátfalvi Deák Dénes és édesapja például szerda reggeltől szombatig járta a falvakat traktorral és utánfutóval, húzatták ki az iszapba ragadt járműveket, hordalékot, szállították az embereket, segítettek, amit kellett. /Nágó Zsuzsa Emese: Nyikó mente, árvíz után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./
2005. szeptember 26.
Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, illetve Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas igazgatója elmondták, hogy aktívan jelen vannak az udvarhelyszéki árvíz utáni segélyakciókban, összehangoltan jelentős anyagi, tárgyi és nem utolsósorban lelki segítségben részesítették a bajbajutottakat. Az újjáépítésből is kiveszik részüket. Szász János bejelentette, hogy a VilágCaritashoz fordultak, és pozitív visszajelzést kaptak: nagyjából 200.000 eurós összeg átutalásáról biztosították a szervezet erdélyi képviselőit. Ugyanakkor szeptember 11-én és 25-én a római katolikus templomokban gyűjtést szerveztek, és az így befolyt összeget is az árvíz által sújtott települések életre keltésére fordítják. Szász János, hozzátéve, hogy a szükségnek nincs vallása vagy felekezete: tíz kapcsolattartó emberük közül mindössze kettő katolikus. „Legfontosabb, hogy most építkezzünk“ – jelentette ki Kozma atya. Télig annyit kell megtenni, hogy mindenkinek legyen lakható helye. Ennek érdekében már építőanyagot, felszerelést szállítottak a bajbajutottaknak. A két szervezet ugyanakkor átvállalja a vidéki iskolák gyerekeinek étkeztetését. Szeretnének segíteni Siménfalván, Kobátfalván, Kis- és Nagykadácsban az iskola, az óvoda, a sportterem felújításábant, illetve építésében. /Máthé László Ferenc: A Máltai Szeretetszolgálat és a Caritas jövőnket tervezi. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./
2013. február 26.
XVI. ODFIE Versmondó- és népdaléneklő verseny
Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) február 22–24. között közel százharminc résztvevővel, Marosvásárhelyen szervezte meg a XVI. ODFIE Versmondó- és népdaléneklő versenyt a Bod Péter Diakóniai Központban.
A péntek délutáni beiratkozást, illetve hivatalos megnyitót követően beszélgetős műsorra került sor Mesterek társaságában címmel. Vacsora után gitárest zárta a napot. A tulajdonképpeni verseny szombat délelőtt kezdődött. Az idei versenyre 58 fiatal jelentkezett Erdély, de mindenekelőtt Székelyföld különböző településeiről.A verseny ebédszünete után az olthézvízi Oltovány néptáncegyüttes lépett színre. A gálát a marosvásárhelyi Kamaszok Ifjúsági Társulat, labor@pont.hu című előadása nyitotta meg. A darab Kozsik József és Kovács Botond színművészek, illetve Molnár Kinga közös rendezése. A versmondó verseny első díját Román Eszter vihette haza Kolozsvárra, második Fekete Kincső Hajnal (Nagyajta), a harmadik Ghinea Lóránd (Sepsiszentgyörgy). A Napsugár Gyermekirodalmi lap különdíjában Tana Zoltán (Bölön), Fábián Hermina Hajnalka (Nagykadács) és Pál Renáta (Kiskadács) részesültek. A közönségdíjat Ghinea Lóránd (Sepsiszentgyörgy) kapta. A népdaléneklő versenyen az első helyezést Csóg Csengele (Erdőfüle), a második díjat a dicsőszentmártoni Kovács Melinda nyerte, míg a harmadik díjat Demeter Henrietta (Gyepes) vihette haza. A közönségdíjat Fekete Hunor (Nagyajta) kapta. Vasárnap a Bolyai téren lévő unitáius templomban Andorkó Attila kénosi lelkész alkalmi szolgálata zárta az idei versenyt. A rendezvény támogatói a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Unitárius Egyház, a Magyar Ifjúsági Tanács, a Napsugár Gyermekirodalmi lap és az Antropocentrum Kulturális Egyesület .
Az ODFIE Elnöksége
Nyugati Jelen (Arad),
2014. szeptember 5.
Lefestették a magyar helységneveket Siménfalván
Megrongálták a Hargita megyei Siménfalva községhez tartozó szinte mindegyik település helységnévtábláját csütörtökön, az egyelőre ismeretlen tettesek fehér festékkel kenték le a magyar megnevezéseket.
Péter Zoltán, a község polgármestere kifejtette: Siménfalva, Szentmihály, Kis- és Nagykadács, valamint Kobátfalva falvakban több mint tíz táblán festették be a magyar feliratokat. Az elöljáró azt is elmondta: a rendőrség hivatalból eljárást indított, az ügyben azonban a polgármesteri hivatal is feljelentést tett, ugyanakkor az országos útügyi hatóságnak (CNADNR) is jelezték a történteket, és a megrongált táblák kicserélését kérték, az érintett útszakasz karbantartása ugyanis a CNADNR hatáskörébe tartozik.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta: tavaly kétszer fordult elő, hogy csíkszéki helységnévtáblákon a román megnevezéseket festették be feketére, de elmondása szerint az ilyesfajta kihágások nem gyakoriak a térségben. Hozzátette: ugyan minden esetben eljárást indítanak, de az elkövetőket legtöbbször csak tettenérés esetén kerítik kézre.
Erdély vegyes lakosságú térségeiben most is rendszeresen előfordul, hogy a magyar település-feliratokat – feltehetően átutazó autósok – bemázolják, de a Székelyföldön ez nem jellemző.
A 2001 óta hatályos közigazgatási törvény szerint azokon a településeken, ahol valamely nemzeti kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot, a település nevét az adott kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni a település bejáratainál, a román megnevezés alatt, azonos méretű betűkkel.
Románia megyéi közül Hargitában a legnagyobb a magyarok aránya: a 2011-es népszámláláson a lakosok csaknem 83 százaléka vallotta magát magyarnak. Siménfalvának a cenzus idején 3363 magyar, 33 román és 49 cigány lakosa volt.
Jánosi András , Krónika (Kolozsvár)