Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) nemrég Monoki István-díjjal jutalmazta a nagyenyedi Bethlen Könyvtár könyvtárosát, Györfi Dénes történelem szakos tanárt, a könyvtár állományának szakszerű és elkötelezett gondozásáért. Harmincéves könyvtárosi munkája elismerése a díj, mondta a kitüntetett. A díj névadója is könyvtáros volt, fél évszázadon át a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Györfi Dénes megjelent kötetei: a Bethlen Kollégium Évkönyve (1995), Nagyenyed és Kollégiuma (1999), Nagyenyedtől az egyenlítőig (2001). Előkészületben van Vita Zsigmond levelesládája című könyve. Györfi a Bethlen Gábor Kollégium híres tanárait és diákjait népszerűsítette: Hegedüs Sámuelt, P. Szathmáry Károlyt, Vita Zsigmondot, Áprily Lajost, gróf Mikó Imrét, Szabó T. Attilát például. Előadássorozatot indított Aranylapok a Bethlen Könyvtárban címmel. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyed – Monoki István-díjjal jutalmazták a három évtizedes munkát. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Dr. Demény Piroska, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nevelési aligazgatója elmondta, a kollégium több olyan továbbképzést szervezett, amelyek a pedagógusok módszertani megújulását és modern ismeretek átadását segítették elő. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE), illetve a gyulafehérvári Tanítók Háza közreműködésével folytatták az óvónők, illetve tanítók Magister nevű képzésének megszervezését. Fehér megye magyar óvónőinek és tanítóinak lehetőségük nyílt magyar nyelvű továbbképzésen részt venni Nagyenyeden. Az Apáczai Közalapítvány egymillió forintos támogatásának köszönhetően a képzést kiterjeszthették a magyar nyelven tanító tanárokra is. Neves anyaországi és erdélyi szakembereket hívhattak meg képzéseikre. Idén folytatják a szakmai továbbképzéseket: együttműködnek a magyarországi Drámapedagógiai Társasággal és a budapesti Alela Műhellyel. A szülők igényeit felmérve vezették be az elemi osztályok számára a délutáni korrepetálást. Kisdiákok számára működtetik heti rendszerességgel a Mesekuckó tevékenységeit. Az iskola hagyománnyal rendelkező eseménye a gólyák irodalmi bemutatkozása, illetve a gólyabál. A kollégium diákjai tavaly több versenyen bizonyították helytállásukat, felkészültségüket. Népi táncegyüttesük és a Collegium Gabrielense régizene-együttes fellépéseivel népszerűsítette az iskolát. Tavaly meghirdették a Pápai Páriz Ferenc diáktudományos pályázatot. A Fenichel Sámuel nevét viselő diákkör tagjai külföldi neves tudományos ülésszakokon vettek részt. A tavalyi tanévben megalakult az Erdélyi Magyar Ifjak nagyenyedi szervezete, amely a Bethlen-napok alkalmából irodalmi – zenés összeállítással mutatkozott be. Áprilisban tartották a hagyományos szórványszínjátszó találkozót, melyre közel 250 gyermek érkezett Erdély minden részéből. /Simon Zsuzsanna: Folyamatos fejlődésben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Beszélgetés dr. Demény Piroska nevelési aligazgatóval. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/

Kilencedik alkalommal szervezték meg Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban a Szórványszínjátszó Találkozót május 2–4. között. Az esemény főszervezője dr. Demény Piroska magyartanár beszédében elmondta: a „Játszó Emberek Országa” hivatalosan is megnyitja kapuit. A szervezők köszönetet mondtak Kovács Éva és Kiss Tibor magyarországi szakembereknek és Fodor Mihály drámapedagógusnak, akik immár három éve vállalják a rendezvény szakmai irányítását és értékelését. /Szakács Bálint: Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./ A kollégium XVII. századi hagyományt elevenített fel 1999-ben, amikor megrendezte az első összejövetelt. A mostanitól a találkozó a Tanügyminisztérium által hivatalosan elismert rendezvények sorába került. A vakációs időpont miatt idén mindössze hat csoport jelentkezett. /Bakó Botond: IX. Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Május 16-án Kolozsváron a régi kollégiumoknak az irodalomhoz való kötődéséről volt szó a XVII. Szabédi Napok rendezvénysorozatán. Bartha Katalin Ágnes tartott előadást Szabédi és az Unitárius Kollégium kapcsolatáról. Szabédi Székely László nyolc évet tanult és 1925-ben érettségizett a kollégiumban, diáklapot szerkesztett és elnöke is volt az önképzőkörnek. Györfi Dénes a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diáklapjainak történetét vette számba. Róth András Lajos a székelyudvarhelyi református kollégiumban folytatott irodalomkutatásról értekezett. Dóczy Örs előadásának címe Klasszika literatúra a 18. század második felében a marosvásárhelyi ev. ref. kollégiumban volt, és a korabeli latin nyelvű oktatást vizsgálta. Szabédi László sírjának megkoszorúzásával zárultak a XVII. Szabédi Napok kolozsvári rendezvényei. A Házsongárdi temetőben Egyed Péter filozófus, író mondott beszédet. Május 17-én a résztvevők Szabédra látogattak, ahol ünnepi műsorral zárták az idei Szabédi-napokat. /Ö. I. B., K. K. : Szabédi, a diák és tanár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Szabédi László (eredeti nevén Székely) 1907. május 9-én született Sáromberkén, de igazi szülőhelyének ősei fészkét, Szabédot tartotta mindig. Akárcsak Bözödi György, ő is faluja és népe iránti tiszteletből vette föl annak nevét. Kolozsváron tizenhét esztendeje emlékeznek rá a születésnap közelében, Szabédon tizenötödszörre gyűltek össze a tudós nyelvész és kiváló költő tisztelői. Május 17-én Szabéd fogadta a zarándokokat. Benkő Samu akadémikus emlékezőbeszédében két 1946-os keltezésű levélre hivatkozott, amelyeket Kurkó Gyárfáshoz és Jordáky Lajoshoz intézett Szabédi László. Bennük kifejti, hogy az erdélyi magyarság egyetlen megmenekülési útja az összefogás. Összefogva kell vállalnia megörökölt intézményeit, köztük az egyházakat, az új világ építésében. Világnézeti különbségek nem okozhatnak ellentéteket az erdélyi magyarok között. Szabédi László emberi méltóságában és írói szabadságában sértve 1959. április 18-án választotta a tragikus kilépést e világból. /Bölöni Domokos: Emlékezés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Nagyenyeden a május 23–31-e között megszervezett hagyományos Bethlen-napok rendezvénysorozatot idén rendhagyó tevékenységek jellemzik. Lesz szó az egészséges táplálkozásról, szerveznek bábkészítést, bábozást, anyanyelvi és kommunikációs játékokat, sportnapokat, tornabemutatót, focimérkőzést. Más osztályok rendbe teszik a tanársírokat, meghallgatják Győrfi Dénes előadását. Május 24-én diáktudományos ülésszak kezdődik. A megnyitó előadás címe: Fenichel Sámuel az ember. Párhuzamosan vers és prózamondó verseny zajlik, amelyen minden versenyzőnek kötelező módon el kell mesélnie egy Mátyás királyról szóló történetet. /Bakó Botond: Bethlen-napok a nagyenyedi kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

Imponáló műveltségű ember volt Rácz Lajos német nyelv szakos tanár, akinek otthonában irodalmi-művészeti szalon működött, emlékeztek tanárukra május 23-án a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban egykori tanítványai, kollégái, barátai, amikor leleplezték a város egykori jeles pedagógusa tiszteletére állított emléktáblát. Két esztendővel ezelőtt a Mikes Kelemen Főgimnázium németkabinetjét nevezték el Rácz Lajosról (1912–1980), ebben az iskolában kezdte sepsiszentgyörgyi pályafutását, hazatérve másfél évtizedes nagyenyedi oktatói munka után. A Székely Mikó Kollégiumnak 1958–1971 között volt tanára. Mindkét emlékállítás kezdeményezője Gajai Mária, a Mikes-iskola német szakos tanára. Albert Ernő és Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium egykori és jelenlegi igazgatója, valamint Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató a tanárt és az embert méltatta. 1995-től Rácz Lajos szövegmondó emlékversenyt tartanak, tíz éve pedig az egykori jeles tanár családja Rácz Lajos-díjat alapított, amelyet évente annak a mikós tanulónak – tavalytól pedig egy mikeses diáknak is – adnak, aki kiváló eredményeket ér el a német, valamint a magyar nyelv és irodalom terén. /Fekete Réka: Rácz Lajos-emléktáblát avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./

„Nem annyira az ünnepségen van a lényeg, hanem nyílt napokon szülők, tanárok, érdeklődők részt vehettek a délelőtti oktatáson, délutánonként pedig közös tevékenységeket szerveztünk” – fogalmazott Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója a múlt heti ünnepség alkalmából. A Bethlen-napok keretében Fehér megye összes nyolcadik osztályos gyerekét pedagógusaival együtt vendégül látták, hogy bemutassák nekik a tantermeket, laboratóriumokat, bentlakásokat, étkezdét, azzal a nem rejtett szándékkal, hogy a következő tanévtől a Bethlen Gábor Kollégiumot válasszák. A kollégium hatodikos tanulói az Itt járt Mátyás király című színdarabot mutatták be, a Collegium Gabrielense régizene-együttes pedig reneszánsz táncokat lejtett a várban. /Tamás András: Tornabemutató és reneszánsz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Györfi Dénes Régi kéziratos kollégiumi diáklapok a Bethlen Könyvtárban címmel tartott előadást Nagyenyeden. A Bethlen Gábor Kollégiumban korán elkezdődtek az önképzőköri tevékenységek, már 1630–ból, a gyulafehérvári korszakból vannak adatokat az ilyen jellegű rendezvényekről, később, az Enyedre való áthelyezést követően egyre inkább virágzott ez a fajta tevékenység. 1791–től rendszeresen összegyűlt a Magyar Társaság, nyelvművelési kérdéseket megvitatni. A viták eredményeként jelent meg a Próba című kiadvány 1792–ben, 1837–ben a Virágkosár, 1847–ben pedig Korány címmel publikálták a diákok irodalmi jellegű próbálkozásait. A kiadványok között ritkaságnak számít az 1838-ban REG, azaz Reggel cím alatt megjelent kéziratos önképzőköri diáklap, amely egyetlen példányban lelhető fel a könyvtárban. Ez a folyóirat indította el a kritikus gondolkodást, amelynek eredményeként a következő évben Villám címmel egy kritikai lap is napvilágot látott. 1842-ben a kollégiumi önképzőkör már egy 276 oldalnyi kéziratos könyvet publikált Munkatár címmel. A szabadságharc okozta pusztítás után lehetetlen volt a tevékenység folytatása, de viszonylag hamar talpra álltak: tíz év múlva működött az önképzőkör. Ennek eredménye volt 1864–ben megjelent Jelszó: ELŐRE című gyűjtemény. A református teológia diáksága Theológiai Közlöny című kiadványának 1888-as második évfolyamából is fennmaradt néhány szám. 1892 decemberében indult be az Ifjúsági Közlöny. Az önképzőköri munka alkotásai díszes kötetben jelentek meg: Ifjúság 1916–1917. A háború utáni megváltozott helyzetben évfolyamonként alakultak önképzőkörök, a legtermékenyebb a korábban alakult, Kemény Zsigmond nevét viselő kör volt, amely a Haladjunk című lapban közölt. /Dvorácsek Ágoston: Aranylapok a Bethlen Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Fehér megyében az RMDSZ megyei listája 6353 szavazatot kapott, ami az érvényes szavazatok 3,97 százalékát jelenti, így nem sikerült a szövetségnek tanácsost bejuttatni a megyei tanácsba. Nagyenyeden a városi tanácsosok száma nem változott, az idei helyhatósági választások eredményeképpen szintén három városi tanácsos dolgozik majd az RMDSZ-nek a városvezetésben Rácz Levente, Kováts Krisztián és Krecsák Sz. Adalbert személyében. Kováts Krisztián, RMDSZ-es polgármesterjelöltnek 1400-an szavaztak bizalmat, ami az voksok 14,84 százalékát jelenti. Torockón az RMDSZ-es polgármesterjelölt, Szőcs Ferencre szavaztak a legtöbben, a szavazatok 65,9 százalékát sikerült megszereznie, így a lakosság visszaválasztotta régi polgármesterét. – Fehér megye egyik településén sem alakult Magyar Polgári Párt. /(di): Fehér megye. Fehér megye. Továbbra sincs megyei tanácsosa az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban működő Fenichel Sámuel Önképzőkör diákjai tíz dolgozattal neveztek be a Kutató Diákok Országos Szövetségének VI. Esszépályázatára. A díjátadásra május 31-én került sor, a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban. A Bethlen Gábor Kollégium diákjai a következő helyezést érték el: Szabó Emília végzős diák a történelem szekció első díját és az Életpálya kutatás harmadik díját nyerte el, további diákok negyedik és egy hetedik, helyezéssel gazdagították a Bethlen Kollégium sikerét. A dolgozatok irányító tanára Dvorácsek Ágoston fizika tanár volt. /Marosi Júlia: Újabb díjat nyertek a Fenichel Sámuel Önképzőkör diákjai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy megkezdték szétosztani az általános iskolákban a nyomtatványokat, amelyeken továbbtanulásra lehet jelentkezni. Arad megyében a Csiky Gergely Iskolacsoportban folytathatják magyar nyelven tanulmányaikat az általános iskolák végzősei. Szakács Ferenc igazgató közölte: az idei három elméleti középiskolai osztállyal szemben a 2008–2009-es tanévre négyet kértek. Fehér megyét illetően idén négy magyar nyelvű líceumi osztály indul a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Hunyad megyében idén ősszel két párhuzamos kilencedik osztály indul Déván a Téglás Gábor Iskolacsoportban. A megyében összesen 59 diák végez magyar nyelven nyolcadik osztályban, jelezte Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelő. Temes megye: Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban három kilencedik osztály indul, egyenként 28 tanulóval. A Gerhardinum Katolikus Líceumban magyar és román nyelvű, humán profilú osztály indul, 28-28 hellyel. /Választás előtt a nyolcadikosok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./

Puskás Attila kiadta édesapja, Puskás Lajos 1947-es börtönnaplóját a vele együtt raboskodó magyarok névsorával, és szekus-dossziéjának néhány válogatott darabjával. /Puskás Lajos: Más jövőt álmodtam. Napló, dokumentumok. Szerkesztette és magyarázó jegyzetekkel ellátta Puskás Attila. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008./ Az 1982 tavaszán elhunyt Puskás Lajos tanárra sokan emlékeznek Kolozsváron: többek között volt diákjai is. A harmincas évek végén a Magyar Népközösség keretében, majd 1940–1944 között a Tizes Szervezet élén végzett szociális és családvédelmi munkát. A Sziguranca már 1944 őszétől figyelte, internálták, szabadulása után pedig a „Legfelsőbb Tisztogató Bizottság” úgy döntött, hogy „semminemű vezető állami állást nem vállalhat”. 1947. május 5-én újból elhurcolták. A naplófeljegyzéseket olvasva, Dávid Gyula összehasonlíthatta az 1947-es és az 1956 utáni börtönt, 1956 után ugyanis ő került börtönbe. 1947-ben még rendszeresen kaphatnak csomagot hozzátartozóiktól, az internáltak maguk főzhették meg ebédjüket, a csomagban kaphattak olvasnivalót is. Az internáltak nap közben felkereshették egymást, sőt az akkor még meglevő kápolnában felváltva tartottak misét-istentiszteletet az ortodoxok, római katolikusok ér protestánsok. Ha pedig konfliktusba kerültek a börtön vezetőségével, az esetet a rabokból alakult „komité” tárgyalta meg a börtönparancsnokkal. Szabad idejükben előadásokat hallgattak. Idilli élet? Aki úgy gondolja, megpróbálhatja, írta Dávid Gyula. A Puskás Lajos által feljegyzett névsor, fontos dokumentum. Köztük volt Kakassy Endre író, műfordító, Koncz Rudolf kolozsvári, Kovács Károly zilahi és Elekes Viktor nagyenyedi református. kollégiumi tanár, Lévai Lajos és Haáz F. Rezső tanárok a székelyudvarhelyi ref. kollégiumból, Hadnagy János, a híres zetelaki plébános, Pásztai Géza szociáldemokrata politikus, Kiss Bertalan szatmári, Sass Kálmán érmihályfalvi ref. lelkész. Összesen 146 magyar értelmiségi, akiket a „demokrácia ellenségei”-ként, ítélet nélkül tartottak fogva 1947-ben Szamosújváron. Puskás Lajost szabadulása után állandóan megfigyelték, ezt mutatják a besúgói jelentések közölt válogatott dokumentumai. Fiát, Puskás Attilát 1958-ban húsz évre ítélték, 1964-es szabadulása után őt is a megfigyelték. /Dávid Gyula: Így éltünk Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Száz éve jelent meg az egyetlen magyar nyelvű, református kiadású Képes Biblia, amelyet Tóthfalusi József vártemplomi református lelkipásztor szerkesztett. Erre emlékeznek június 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Vártemplomban. Az emlékünnepség keretében a magyar bibliafordításról tart előadást dr. Bustya Dezső nyugalmazott lelkész, Tóthfalusi Józsefről pedig Berekméri Árpád Róbert egyházi levéltáros beszél. Tóthfalusi József, a nagyenyedi teológia végzettje, 1893-tól püspöki titkár volt, 1895-ben került Marosvásárhelyre. Olyan híres pap volt, hogy az 1909-es, 400 éves Kálvin-évfordulón Erdély részéről ő koszorúzott Genfben. Életműve legmaradandóbb darabja a Nagy Képes Biblia, amely ezernél több illusztrációt tartalmaz, köztük számos híres festmény színes reprodukcióját. /B. Z. : Százéves a Marosvásárhelyi Képes Biblia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke elmondta, hogy az RMDSZ-nek 31 tanácsosi helyet sikerült elérni a megyében, de a nagyenyedi alpolgármesteri tisztséget is megszerezték /Krecsák Albert 57 éves vegyészmérnök/. Az RMDSZ alpolgármesteri tisztséget nyert Torockón, Marosnagylakon, Felvincen és Búzásbocsárdon. A szervezet a szórványban egyre inkább elöregedő választói háttérrel rendelkezik. Nem sikerült helyet szerezni a megyei tanácsban. Fehér megyében sokan román pártok listáján indultak, például Magyarlapádon, Magyarbecében, Torockón, Nagyenyeden. Krecsák Albert alpolgármester első megbeszélését rögtön az Utilitas vezetőjével, Szabó Bálinttal folytatta, akivel az enyedi vár felújításának megvalósíthatósági tanulmányról tárgyaltak, erre a pénzt az RMDSZ megyei szervezete harcolta ki a kormánytól. /Bakó Botond: Foglalkoztatja a városkép az enyedi magyar alpolgármestert. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Arad megyében 4546-an kezdik meg az érettségi vizsgát, közülük 78-an magyarul. 45-en németül, 33-an szlovákul. A Csiky Gergely Iskolacsoportban a vizsgabizottság elnöke, Köles János temesvári egyetemi tanár szerint rendben kezdődött meg az érettségi. Nagyenyeden a román szóbelin a Bethlen Gábor Kollégiumban vizsgázó diákok többsége 6-ost, 7-est, 8-ast kapott, de azért volt pár 10-es is. Hunyad megyében a magyar diákok Déván, a Transilvania Kollégiumban működő vizsgáztató központban szóbeliztek románból. Kocsis Attila, a Téglás Gábor Iskola igazgatója elmondta, 54 végzősük érettségizik. /Gáspár-Barra Réka, Pataky Lehel Zsolt: Vizsgadrukk. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

Az anyanyelv megőrzését, a kisebb-nagyobb csoportok szervezésének segítését tűzte ki célul a Művelődés című közművelődési folyóirat. A kolozsvári lapot tizenhét éve Szabó Zsolt főszerkeszti, aki elmondta, napjainkban a színjátszó csoportok és a kórusok jelentősek, utóbbiak talán szervezettebbek, mert az egyházközségekben újraalakultak a dalárdák. Marosvásárhelyen jelenleg kántorképző működik, amelynek végzősei az egyházközségekben szorgalmazzák a közös éneklést. Háromszéken és Hargita megyében is jelentős értéket képviselnek a kórusok. Fontos szerep jut a képzőművészetnek is, nyáron számos művészeti alkotótábort rendeznek. A közösség igényét jelzik a kórustalálkozók, mint például a Nyárád menti, Küküllő menti rendezvények, vagy Kalotaszegen az évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő tordaszentlászlói kórustalálkozó. A tanuló ifjúságot a Magyar Diákszínjátszók Szövetsége (Madipo) fogja össze. Szilágycseh lelkes csapata oroszlánrészt vállal a diákszínjátszók találkozóinak megszervezésében. A Sepsiszentgyörgyön működő Jádzó Egyesület munkája is kiemelkedő. A Művelődés folyóirat neveli a közművelődés utánpótlását. Tavaly, év végén a néprajz, helytörténet és művelődéstörténet ifjú szakemberjelöltjei számára hatodik alkalommal tartották a háromnapos Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját (Tudek) Kolozsváron. A Művelődés februári és márciusi számának Műhely rovatában kilenc résztvevő dolgozatát közölték. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) együttműködve bekapcsolódtak a Kolozsváron és Tordán szervezett konferenciák munkálataiba is, Aranyosszékről, Tordáról és Torockóról elhangzott előadásokból három lapszámnyit közölt a Művelődés. A konferencia teljes anyagából készült, Keszeg Vilmossal közösen szerkesztett Aranyos-vidék magyarsága című könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg. Eredményesnek bizonyult a Mezőség hagyományait feltáró tavalyi konferencia is, amelynek szövegeiből remélhetőleg testes kötet lesz majd. Ugyanakkor értékes munka folyik a nagyenyedi és székelyudvarhelyi diákműhelyekben is. A Művelődés folyóirat nyáron a képzőművészeti táborokkal való együttműködésre fekteti a hangsúlyt. Csepei János, Zilahon élő mérnök szülőfalujában, a Szilágy megyei Ippen kezdeményezett alkotótábort 1996-ban, azóta szoros kapcsolat alakult ki a Művelődés és az IPPART között. Idén Sólyomkőváron augusztus 10–20. között gyűlnek össze a határon inneni és túli képzőművészek, hogy aztán Szent István napján megnyissák az új műveiket bemutató tárlatot. A tábor szakmai vezetője Szabó Vilmos zilahi festőművész. /Bajai Ernő: Eredmények és tervek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Az Erdélyi Református Egyházkerület az utóbbi napokban Hargita megyére összpontosított. Az elmúlt héten Székelyudvarhelyen rendeztek hitvalló napokat, majd Gyergyószentmiklóson tartották meg az egyházkerületi közgyűlést. Dr. Pap Géza református püspök kifejtette, Kolozsvár volt a közgyűlések központja. Most úgy gondolták, el kell menni a végekre is. Így voltak annak idején a nagyenyedi egyházmegyében, a kollégiumban, illetve a magyarigeni, valóban kis lélekszámú szórványgyülekezet nagyon szép templomában, így jöttek most Gyergyóba is, a végekre, erősíteni azokat, akik itt végzik a szolgálatukat. Szórványterületen, a missziós gyülekezetekben a lelkipásztor munkája egészen sajátos. Az Erdélyi Református Egyházkerület területileg a Királyhágótól a Fekete-tengerig tart. Természetesen a Kárpátokon innen vannak a legjelentősebb egyházmegyék, de a Kárpátokon túl is vannak gyülekezetek. Nem könnyű szolgálati helyek ezek. Románia alkotmánya biztosítja a felekezeti oktatás lehetőségét, de nem jelent meg törvény, amely szabályozná. Készültek ugyan törvénytervezetek, de hol egyik, hol másik bizottságon nem mentek át. A püspök hangsúlyozta, szeretnének visszatérni a gyökerekhez, a 60 évvel ezelőtti államosítást megelőző korok állapotához. Akkor az egyház iskolát épített, saját iskolarendszert működtetett, saját erkölcsi normák alapján szervezte meg e tevékenységet. Kollégiumrendszerben gondolkodnak. E kollégiumok központokban jöttek létre Nagyenyeden, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, ahol nemcsak osztálytermek voltak, hanem bentlakások is. Megszűnnek a szórványban az iskolák, a diákok rákényszerülnek, hogy bejöjjenek városba tanulni. Ebben szeretnék segíteni őket. Fontos kérdés a teológia akkreditációja. Beadták a megfelelő iratokat, mégis elaludt az ügy. Most újra kellett kezdeni az egész akkreditáció kérdését. Úgy néz ki, hogy rövidesen meglesz az alapképzés akkreditációja, és meglesz a II. fokozat elismertetése, a mesterképzés, s remélik, a doktorképzés is. Erdélyben a református egyház a maga erejéből tartja fenn az oktatást. /Bajna György: Találkozni a végeken szolgálókkal. Beszélgetés dr. Pap Géza református püspökkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

A közösség múltjának ismerete a közösségi tudat egyik legfontosabb jellegzetessége. Az egyéni és közösségi identitásnak a legfőbb forrása az anyanyelvi kultúra. Nemzeti önazonosságunk kultúránk folyton változó, folyton alakuló történeti eredménye, írta Görömbei András magyarországi irodalomtörténész. Egy-egy erdélyi kollégium a tudomány és kultúra nagy alakjainak sorát adta a magyarságnak. „Ha a szellemi Erdélyt keresem, századokkal dacoló megtartó erejével az iskolák kapuján kell – ténylegesen vagy gondolatban – benyitnom” – Beke György ezekkel a gondolatokkal indította Régi erdélyi skólák című könyvét. Kolozsvár szellemi értékei révén kapta a Magyar Athén, a nagyenyedi Bethlen Kollégium pedig a schola Transsylvanica nevet. A kollégiumok – különösen a Trianon utáni időben – a nemzeti összetartozás-tudat alapintézményei. Körülöttünk minden nép államnemzeti koncepció jegyében szervezte meg önmagát. A magyarság pedig nyolc országba osztott nemzet. Ezek közül hét országban kisebbségben él. Németh László a minőség forradalmával akarta megújítani a magyarságot. A kisebbség életjogát is a minőségben látta. A kommunista diktatúra felszámolása után a kisebbségi magyarság minden országban megújította iskoláit, művelődési körülményeit. Ebben a megújulási folyamatban azonban napról-napra szembesülnie kell a kisebbségek létének felszámolására törő államnemzeti törekvésekkel. A kisebbségi magyarság művelődési és tanulási lehetőségei meg sem közelítik a többségi nemzet tagjainak lehetőségeit és művelődési arányait. Ez pedig képtelen egyenlőtlenség. A globalizáció nemzeti közösségeket megszüntető törekvései idején csak erős öntudatú és önismeretű nemzetek tudnak megmaradni és boldogulni. Az Európai Unión egyelőre kívül rekedt magyar nemzetrészek a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítésével őrizhetik meg magukat. Sok színnel gazdagodva újrateremthető a magyar nemzeti azonosságtudat. Ezt a lehetőséget biztosítja a magyarság számára az európai integráció. A nemzet szellemi-lelki újraegyesítésének alapja a nemzeti kultúra. Ezért van mindenütt döntő jelentősége az anyanyelvi iskolák, egyetemek működésének. Ezek a kisebbségi autonómiák szellemi műhelyei is. A nemzetstratégia nem nélkülözheti a kisebbségi magyar közösségek autonómia-törekvéseinek segítségét és a magyar nemzeti közösségek szabad kapcsolattartását szolgáló jogintézmények nemzetközi elfogadtatását. /Dr. Görömbei András: Nemzeti közösségeket teremtő kollégiumok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

Fehér megyében a 87 érettségire jelentkező magyar diák közül 74-en kaptak átmenő osztályzatot, 13-an pedig sikertelenül vizsgáztak. A 13 tanuló román nyelvből vagy matematikából vizsgázott sikertelenül. Újdonságnak számít, hogy ősztől a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban posztlíceális szállodai menedzser asszisztensi osztályt indítanak. /Bakó Botond: Fehér megye. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Elhunyt Letanovszky István (Máramarossziget, 1944. ápr. 11. – Nagyenyed, 2008. júl. 13.), a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára 1968-tól, majd 1990–92 között igazgatója. Franciaszakos tanárként órái élményszámba mentek, támogatott minden olyan kezdeményezést, ami a tehetséges diákokat felemelte. Hegyi túrákon vezette diákjait. A nehéz időkben kollégáival együtt, diákszínjátszókkal járta a szórványt, életet vitt a lehangolt közösségekbe. Igazgatóként elsőként szerezte vissza az iskola számára a kollégiumi státust. Részt vett a tanítóképző újraindításában. Azután érdemeit mellőzve leváltották tisztségéből. A meg nem értés áldozata lett. Mindez kiváltotta gyógyíthatatlan betegségét. Többször tett kísérletet arra, hogy visszatérjen a katedra mellé, de idegileg már nem bírta. /Bakó Botond: Letanovszky István emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./ Halálhíre mindenkit megrázott. Letanovszky István 1968-ban került Nagyenyedre, rá egy évre osztályfőnök, 1990-ben a kollégium igazgatója. Támogatott minden kezdeményezést a tehetséges diákokat illetően. Betegsége kettétörte tanári pályáját, de ha tehette, mindig ott volt a kollégium rendezvényein, érdekelte az iskola sorsa, jövője. „Letanovszky Pistit mindenki imádta, kitűnő francia szakos tanárként ismerték és becsülték nagyra” – hangzott el Kónya Mária aligazgatónő végbúcsú-beszédében. Temetése július 15-én lesz, Máramarosszigeten. /Marosi Júlia: Búcsú a Kollégium tanárától, egykori igazgatójától. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./

Ahol állami oktatás folyik egyházi ingatlanban, az épület állagmegőrzési és felújítási munkálataira a Tanügyminisztérium nem adhat állami támogatást, közben az épületek állaga romlik. Mindezek miatt Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár, Kató Béla református püspök-helyettes, Ladányi Árpád Fehér megyei alprefektus, Mihai Horatiu Josan nagyenyedi polgármester, illetve Cornel Sandu megyei főtanfelügyelő tanácskozott a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium helyzetéről. Pásztor Gabriella államtitkár példaként hozta fel a sepsiszentgyörgyi Mikó és a református kollégiumok, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna református, illetve a Szent László római katolikus kollégiumok esetét, melyek a Regionális Operatív Program (ROP) keretében elkezdték a szükséges hatástanulmányok elkészítését. Az állami tulajdonban eltelt hatvan év jelentősen megrongálta az enyedi Bethlen Kollégium épületkomplexumát. A nyolc épületből álló csoport három főépületére ez év januárjában 12 éves haszonkölcsön szerződést kötött a református egyházkerület a polgármesteri hivatallal, melynek értelmében az első öt év bérleti díját teljes mértékben felújításokba fektetik – ez elég lenne a ROP-nál benyújtott pályázat önrészének a fedezésére. Szabó Zsuzsa, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatója elmondta, már elkezdték a szükséges hatástanulmány elkészítését, amellyel a ROP-hoz fordulnak. Ötvenezer lejt kapott a hatástanulmány elvégzésére a Szent László Katolikus Gimnázium, közölte Zalder Éva igazgató. Az épület elfogadható állapotban van, a villanyhálózat cseréjére, valamint külső köntöscserére van mindössze szükség – közölte az igazgató. Regionális Operatív Programon keresztül próbálják korszerűsíteni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot is. A Székely Mikó Kollégium egyébként nem részesülhetne minisztériumi támogatásban, mert az épület a református egyház tulajdona. A megoldást a ROP jelenti. /D. Mészáros Elek, Illyés Judit, Tamás András Hogyan tovább, kollégium? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Borbáth Károly nemzedékének illusztris történésze lett volna, ha pályáját derékba nem töri a kommunista hatalom. A Művelődés folyóirat 5. száma egyebek mellett diákok dolgozatait közli olyan személyiségekről, akiknek élete és munkássága méltó az emlékezetre. Lelkészek, "népi specialisták", néptanítók sorsa sorjázik a kolozsvári egyetemen indult kutatómunka eredményeként, dr. Keszeg Vilmos tanszékvezető tanárnak köszönhetően, aki megszervezte és irányította-vezette a munkát. Borbáth Károlyról Farkas Margit egyetemi hallgató írt. Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 20./ Kolozsváron szerzett történelem szakos diplomát 1954-ben. Négy éven át Leningrádban aspirantúrát végzett, doktori címet kapott, disszertációja az erdélyi földviszonyokról szólt. 1958-ban egyetemi adjunktusnak nevezték ki a Bolyai Tudományegyetemre, de mivel nem volt hajlandó alávetni magát a rendszer történelemhamisító politikájának, tíz év után félreállították. Nagyenyedre "száműzték", főkönyvtárosnak a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárba, ahol ritka dokumentumok, középkori magyar kódexek tanulmányozásába merülhetett. 1977-ben Torockóra, a következő évben pedig Vargyasra került. Tragédiáját az állandó zaklatások jelentették, mind nagyobb nyomás nehezedett rá. Mindössze három tanulmánya maradt fenn. Tanítványai lábon járó könyvtárnak, élő lexikonnak nevezték. Kortársai szerint Erdély történetének egyik legjobb kutatója és ismerője volt. Emlékét őrzi a nevét viselő vargyasi iskola, hét és fél méteres síremléke Halálának körülményei máig sem tisztázottak. /b. d. : Borbáth Károly emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

Július 10–20-a között rendezték meg Nagyenyeden a III. Nemzetközi Alkotótábort fiataloknak, amelyen négy országból (Románia, Magyarország, Portugália, Oroszország) összesen húsz, 10-16 év körüli fiatal vett részt. Augusztus 10–26-a között kerül sor Nagyenyeden a XIII. INTER-ART nemzetközi művésztelep táborra. Vezetője Balog István nagyenyedi képzőművész, aki az Inter-Art elnöke is. A világ szinte minden sarkából érkeznek művészek. A táborral párhuzamosan folyik a Mail Art kiállítás tizedik rendezvénye, a nagyenyedi vártemplom múzeumában. /Érsek Attila: Művészeti tábor Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

Augusztus 4-től nyújthatják be pályázati dossziéjukat az RMDSZ-színekben indulni kívánó képviselő- és szenátorjelöltek. Rangsorolásuk küldöttgyűléseken történik. Kolozs megyének 10 képviselő és 4 szenátor jár a törvényhozásban, ennek megfelelően 10 képviselői és 4 szenátori kerületre osztották fel a megyét. A legesélyesebb az a jelölt, aki a Bánffyhunyad központú, és a magyar többségű kalotaszegi falvakat tömörítő képviselői körzetben indul. Fehér megyét öt képviselői és két szenátori körzetre osztották fel – jelezte Rácz Levente megyei RMDSZ elnök, aki nincs megelégedve a körzetek felosztásával. A magyar többségű Torockót leválasztották Nagyenyed körzettől, és a Mócvidékhez csatolták. Így annak a választókörzetnek, ahova Nagyenyed is tartozik, csak 16,41 százaléka magyar. A két szenátori körzet Nagyenyed és Gyulafehérvár köré csoportosul, Enyeden 10,42, Gyulafehérváron pedig 2,06 a magyarság aránya. Szilágy megyében négy képviselői és két szenátori körzetben szavazhat a lakosság a parlamenti választásokon. Fekete Szabó András szenátor szerint a négy képviselői körzet: Zilah, Szilágycseh és környéke, Szilágysomlyó és környéke, valamint Zsibó és környéke. Szilágycseh körzetében a lakosság több mint fele magyar, ez 99–100 százalékos képviselői mandátumot jelent. A szenátori körzetek közül Szilágycseh-Szilágysomlyó körzetében az RMDSZ jelöltje kaphatja a legtöbb szavazatot, de nem éri el a fele plusz egyet, ezért az újraosztáskor dől el a szenátori szék sorsa. Elmondta: Szilágy megyének 1992 óta folyamatosan van egy képviselője és egy szenátora is a parlamentben. /D. I. – Sz. K. : Jelöltállítási start az RMDSZ területi szervezeteinél. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Idén a számok tükrében a magyar diákok még inkább menekülnek a régió magyar középiskoláitól, s ha az illetékesek nem teszik vonzóbbá az oktatási intézményeket, belátható időn belül már egyetlen magyar kilencedik sem töltődik fel. A Csiky Gergely Iskolacsoportban, Arad megye egyetlen önálló magyar tannyelvű iskolájában, amelyben az első osztálytól az érettségiig anyanyelvű oktatás folyik, a hat kilencedik osztály közül csak az egyikben, a közgazdaság szakon teltek be a 28 hely. A matematika-informatika (intenzív angollal) szakra eddig 16-an, a filológiára 13-an, a természettudományok szakra 12-en jelentkeztek; a szakmunkásképzőben a mechanika szakon 11, a faipariban csak 5 beiratkozott van. Szakács Ferenc igazgató elmondta: eddig három kilencedik volt az elméleti képzésben, a 2008–2009-es tanévre kértek négyet, amit jóváhagyott a tanfelügyelőség. Az általános iskolát végzettek számát tekintve joggal remélhették, hogy szükség lesz ennyi osztályra: idén 129-en fejezték be a nyolcadikat magyar tagozaton a megye 13 magyar tagozatos iskolájában, azonban közülük elsőre csak 79-en választották a Csikyt. Az iskola mindent megtett, hogy Aradra csábítsa a magyar diákokat. Bemutatkoztak a tanügyi vásáron, nyílt napok keretében behozták a vidéki iskolák nyolcadikosait, akik egy-egy napot a Csikyben tölthettek el. Arad megye északi részén, a Körösök vidékén idén több mint 20-an fejezték be magyar tagozaton az általános iskolát – Nagyzerinden 10-en, Kisjenőben (Erdőhegyen) 9-en, Ágyán 3-an –, de a Csikyt egy sem választotta közülük. Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgatója szerint az ő érdekükben kísérleteztek idén először magyar kilencedikes osztály beindításával Kisjenőben, amelynek vonzáskörzetében találhatók az említett települések. A Kisjenői Iskolacsoportban lett volna kereskedelmi szakmunkásképző szak magyarul. Minden évfolyamon van legalább egy osztálynyi magyar tanuló Kisjenőn a román osztályokban. Idén 8-an választották a kisjenői magyar szakmunkásképzőt. Temes megyében a magyar iskolákban nyolcadik osztályt végzett gyerekek alacsony száma miatt évek óta csak három magyar nyelvű kilencedik osztály indul. Idén a Gerhardinum Katolikus Gimnáziumban /Temesváron/ nem indulhatott magyar kilencedik, mert mindössze hatan jelentkeztek, jelezte Szabó Péter igazgató. Jövőre szeretnénk elindítani az általános iskolai oktatást a Gerhardinumban, magyar és román nyelven. A román osztályba jelentkezők között 14 magyar nevű diák van, de egyikük sem volt hajlandó átiratkozni a magyar osztályba. A megye legnagyobb magyar iskolájában, Temesváron a Bartók Béla Gimnáziumban viszont összejött mind a három magyar kilencedik osztály, de szabad helyek maradtak bőven. Virginás Tar Judit, a Bartók igazgatója elégedett a kilencedik osztályok összetételével. Egyedül a magyar szakos tanárokból van hiány. Jakab Ilona filozófiatanár borúlátó a magyar középiskolai osztályok jövőjét illetően. „A magyar gyerekek száma évről évre csökken, egyrészt a születések alacsony száma, másrészt az elvándorlás miatt. ” „Az asszimilációnak fokozottan kitett magyar közösségek elsorvadnak, ahol megszűnik a magyar nyelvű oktatás, ott ez a folyamat felgyorsul. ”Hunyad megyében a dévai Téglás Gábor iskolában minden valószínűséggel két kilencedik osztály indul, míg az előző években három osztály volt. A korábban létező szakmunkásképző osztály idén nem indul. Nem sikerült betölteni minden üres helyet a Fehér megyei magyar középiskolákban, sem a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, sem a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Szemináriumban. /Helyosztás kilencedikbe. Népszámosdi. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanári kara megrendülten vette tudomásul, hogy augusztus 13-án 54 éves korában elhunyt dr. Dominich Sándor, az iskola vén diákja és tiszteletbeli professzora. Dominich professzor a veszprémi Pannon Egyetem dékán-helyettese, a Műszaki Informatikai Kar tanszékvezető tanára volt. Meghívott tanárként nyugat-európai egyetemeken tartott előadásokat és számos tudományos cikket publikált. Bár korán elhagyta szülővárosát, Nagyenyedet, mindig figyelemmel követte a kollégium diákságának tevékenységét és amikor tehette, anyagilag is támogatta. Dominich Sándor volt a Bethlen Napok keretében rendezett Tudományos Diákköri Konferenciák fővédnöke, ebben a minőségében minden évben olyan témakörök kutatását ajánlotta, amelyek az iskola múltjával, neves tanárainak és híres diákjainak tevékenységével kapcsolatosak. Dominich így fogalmazta meg a legendássá vált Bethlen-szellem fogalmát: „A Bethlen-szellem magában foglalja a múlt ismeretét, az elődök tiszteletét, a magyarságtudatot, a vallási és etnikai toleranciát, a Kollégium szeretetét, a korszerű s igaz kultúrára való nevelést, a becsületes küzdés tudatát és vállalását. ” Temetése augusztus 18-án lesz Sopronban. /Dvorácsek Ágoston, kollégiumi tanár: Elhunyt a Kollégium tiszteletbeli professzora. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Idén hatodik alkalommal ünnepelt Fehér megye magyarsága a legnéptelenebb vagy teljesen elnéptelenedett szórvány települések templomainak egyikében a megyei RMDSZ szervezésében. Marosszentimre, Magyarigen, Alvinc, Verespatak, Boroskrakkó után a több mint kétszáz, a megye minden szegletéből összesereglett ünneplő augusztus 20-án az abrudbányai református templomban tisztelgett államalapító királyunk emléke előtt. A városka központjának három magyar templomának padjait valamikor megtöltötték a református, unitárius és római katolikus hívek. Ma a három felekezetnek mintegy negyven tagja él az Ompoly menti településen. Szent István napján, a gyönyörűen helyreállított református templom padjai, ahol vasárnaponként mintegy tucatnyi református dicséri az urat, sok évtized után ismét megteltek. Gábor Ferenc helyi református lelkész a társszervező Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület nevében üdvözölte a jelenlévőket. Az egyesületet 2007-ban hozta létre a hatezres kisváros maroknyi magyarsága. Gudor Botond magyarigeni református lelkész ismertette az 1849 májusában több mint ezer legyilkolt abrudbányai és verespataki magyar polgár tragédiájának történelmi hátterét, amelyet a tragikus eseményt megörökítő emléktábla leleplezése követett. Az esemény különös színfoltja volt Legendi Géza zalatnai festőművész kiállítása a helyi református parókia tanácstermében, amelyet Kopenetz Loránd Márton, az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület elnöke által vezetett városnézés követett. A séta során a résztvevők megtekinthették Abrudbánya magyar vonatkozású nevezetességeit, köztük a romos unitárius templomot (amelynek egyik harangja Nagyenyeden dicséri az Urat) és a több mint hétszáz éves római katolikus plébániát. A nagyenyedi küldöttség megkoszorúzta az ompolypreszákai emlékművet, amelyet a 160 évvel ezelőtt meggyilkolt zalatnai polgárok tömegsírja közelében állítottak a millenium évében. /Józsa Miklós: Abrudbánya. Szent Istvánra emlékeztek az Ompoly menti településen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Luka László András (Vasile Luca) egykori nagyhatalmú pénzügyminiszter Szentkatolnán született 1898. június 8-án, és 1963. július 23-án a nagyenyedi börtönben halt meg. Habár nem Lemhényben született, Luka élete végéig lemhényinek vallotta magát. Lemhényben az általános iskola falán – mely 1994 óta viseli a Bem József tábornok nevét, aki moldvai útjáról visszatérőben 1849-ben itt is átutazott – emléktáblát helyeztek el Luka, a Groza-kormány egykori pénzügyminiszterének tiszteletére. Ő építtette a jelenlegi alsólemhényi iskolát és a művelődési otthont, valamint a Brassót Bereckkel összekötő műutat. /Iochom István: Luka László Szentkatolnán született. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./ Luka László pénzügyminiszert 1952. augusztus 14-en letartóztatták közeli munkatársaival és a minisztérium felső apparátusával együtt és 1954 októberében életfogytiglani kényszermunkára ítélték.

Az Inter-Art Alapítvány augusztus 10–26. között Nagyenyeden rendezte meg a XIII. Inter-Art Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort, melyen tizenkét ország közel negyven képzőművésze vett részt a világ négy kontinenséről. Közben megnyílt a Bethlen kastélyban a hagyományos Nemzetközi Mail Art Kiállítás. A táborozó művészek az alkotómunka mellett megismerkedhettek Nagyenyed és vidéke néhány jellegzetességével, ellátogattak az Inter-Art muzsnaházi múzeumába és a Székelykő tövében fekvő Torockóra. Balog István, a tábor megálmodója és szervezője a résztvevőknek emléklapot nyújtott át. /Józsa Miklós: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./