Kikért szólnak a papok?
Csak úgy, dologidő tolongásában jut eszembe jó Püski Sándorunk. Mondhatnám azt is, hogy a bukaresti tüntetéssorozat reménykeltő hatása nyomán, hiszen Püski Sándor, a földműves család gyermeke (1910–2009) könyvkiadóként a magyar nemzeti reményt ápolta az Egyesült Államokban, majd Budapesten. Ő mondta 2000-ben: megengedhetem magamnak, hogy az új évezrednek két magyar költő prózájával együtt is nekivághassak. Mi voltunk azok, Döbrentei Kornél meg magam.
A bukaresti szivárgású reményeimet lelombozta kissé a hír, hogy a Székelyföldre dübörögve látogató fasisztoid román szervezetet, a Noua Dreaptăt hivatalosan is elfogadták pártként. Tehát indulhat fölfelé. Innen már csak egy ugrás a szlovákiai Nagydaróc, ahonnan kapom a hírt, hogy szlovák nyelven szlovák pap hirdeti az igét az egykor (1910-ben) színmagyar községben, magyaroknak…
Azon a bizonyos budapesti könyvbemutatón Püski Sándor óvott attól a veszélytől, mely ma is fenn áll: az elcsángósodástól. Nincs ebben semmi megalázó a csángómagyarok számára, inkább ránk, erdélyi, felvidéki – nem sorolom, nyolc országban szerteszét kergetett magyarok számára vészhelyzet az, amiben élünk.
Valamikori „még az én időmben” Kolozsvár, Marosvásárhely, Várad oltárnyivá nőtt-nemesedett a magyar kultúra számára. De a román szándék tagadta a ’70-es években a magyar szólást, hogy Isten malmai lassan őrölnek. Jött a bukaresti parancsolat, hogy a nevezett városok „zárt városokká” románosodtak: oda magyar nem költözhetett. Vásárhelyen már a magyar utcanevek is tilosak. És mivé leve Kolozsvár, Nagyvárad?
A csángók mai nap is küszködve kérik a magyar papok engedélyezését... Hol szunnyadnak, lám, a példa-keresztek, példalátványok?! Isten malmai mai napig sem őrölték meg az autonómia megteremtését. Ahhoz szükséges a mostani bukaresti tüntető tömeghez hasonló kiállás.
Jöjjön József Attila segedelmünkre egy sorával: „de az hol áll, hogy lássa, mint dobál halál...” Nem restellem a mostani bukaresti példát, de nem ám! Szó szerint az egész politikai, bűnös, harácsoló csürhe eltakarítását követelik. Nagy igazságok kimondásához nagy tömeg szükséges. Igaz, 1989 decemberében is lelkesedtünk, ki Pesten, ki Boldogfalván. Nemzeti eltakarításunk folyamatban van. Isten malmai nem nekünk őrölnek, s ilyen gyorsan. Nagydaróc, Klézse, Magyarigen, Bolya papjai kikért prédikálnak...
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely