"A Szentendrei Régi Művésztelep alapításának hetvenötödik évfordulójára emlékezve Nagybánya évszázada címmel nyílt kiállítás szept. 20-án a település Művészet Malom galériájában. Az egykori Nagybányai Iskola művészei 1928-ban hozták létre a Szentendrei Festők Társaságát, tovább folytatva a sok évtizedes művészeti hagyományokat. Az alapítókra és az azóta eltelt háromnegyed századra emlékeznek Szentendre művészeti intézményei ezzel a kiállítással, melyen az egykori nagybányai mesterek munkái, illetve Nagybánya mai, kortárs alkotóinak művei láthatók. A megnyitón jelen volt Calin Fabian, Románia budapesti nagykövete és Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke, valamint a kiállító nagybányai művészek képviseletében hatan a román és ketten a magyar festők közül. A Szentendre-Nagybánya kapcsolatot erősíti a művészcsere program. /Guther M. Ilona: Nagybánya évszázada. Kiállítás Szentendrén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./"

"Szept. 27-28-án kétnapos szemináriumra került sor Marosvásárhelyen, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány szervezésében a nemzeti kisebbségek képviselete a helyi és központi közigazgatásban témakörben. A rendezvényen mintegy tíz nemzeti kisebbség képviselője vett részt, parlamenti képviselők, szenátorok, megyei tanácselnökök, alprefektusok, tanácsosok mellett. Virág György, a megyei tanács elnöke megnyitójában elmondta, hogy a Maros megyei tanácsban 8 politikai alakulat van képviselve. A magyar lakosság részaránya a megyében kb. 40%, ami a tanács összetételében is érzékelhető: a 41 tanácsos közül 17 magyar, illetve magyar a tanács elnöke is. Más kisebbség nincs reprezentálva a megyei tanácsban. Az anyanyelvhasználatról szólva közölte, hogy 2001 májusa után az intézmény irodáinak ajtaján is megjelentek a kétnyelvű feliratok, s hogy a 125 alkalmazottnak 28%-a magyar, de a románok többsége beszéli a magyar nyelvet. Viszont a megyei tanács hatáskörébe tartozó, állami költségvetésből fenntartott 11 kulturális intézmény vezetői közül csak egy magyar. Elmondta, hogy idén februárban vásároltak egy tolmácsgépet, emiatt kemény támadások érték. A megyei tanács, jelentette ki Virág György, nem tett mást, csak a törvényt alkalmazta. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mérlegre tette a 90-es évek elejétől megtett utat. A márciusi eseményektől indultunk, s oda jutottunk, hogy ma, a megyei tanács ülésein tolmácsgéppel anyanyelvükön szólalhatnak meg a kisebbségek, mondta. Az oktatási törvény mára biztosítja az anyanyelvű oktatást minden szinten, és sikerült szélesíteni ennek törvényes kereteit olyannyira, hogy mára önálló magyar iskolák vannak Nagybányán is például, vagy Máramarosszigeten. A magyarság képviselői sok központi állami intézményben jelen vannak (Audiovizuális Tanács, Román Nemzeti Bank, Számvevőszék, a Rádió- és Televíziótársaság, Versenyhivatal stb.). Viszont a kisebbségek nincsenek jelen a rendőrségben, a diplomáciában vagy a titkosszolgálatokban, akár az igazságszolgáltatás csúcsvezetésében. Az elnök határozottan kiállt a decentralizáció mellett. Ez jelentené az autonómiát, amelytől annyira félnek egyesek. Varga Attila képviselő kiemelte: ahogy anakronisztikus a nemzetállam fogalmához való ragaszkodás, épp olyan káros a nem megfelelően átgondolt autonómia-koncepciók szajkózása is. A tanácskozás végén Borbély László hasznosnak minősítette a találkozót. A parlamenti kisebbségi csoport elképzeléséről, miszerint egy országos kisebbségvédelmi hatóságot hozzanak létre, Borbély László kijelentette: erről már a héten tárgyalni fognak. /Mózes Edith: Véget ért a kisebbségi szeminárium. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./"

"A gazdag múlttal rendelkező, ám a második világégést követően betiltott Erdélyi Kárpát Egyesület nagybányai osztálya 1998-ban alakult újjá, azóta egyike legaktívabb civil szervezeteknek. Már az első évben országos tábort szerveztek az Izvorán, azóta is heti rendszerességgel meghirdetett túráik, kirándulásaik, télidőben vetítettképes előadásaik igen népszerűek. Okt. 3. és 5. között sok érdekességet kínált az Erdélyi Kárpát Egyesület Gutin Osztálya a nagybányai közönségnek. Az EKE-napok első délutánján a nagyváradi Sófalvi István "A természet anatómiája" címmel nyitotta meg kiállítását a nagybányai Teleki Magyar Házban, akit Deák László, a Gutin Osztály elnöke köszöntött. Érdekes előadások következtek. Deák László "EKE Gutin Osztály - múlt és jelen" címmel tartott diavetítéses előadást. /(dávid): Gazdag Kárpát-egyesületi évforduló volt a hétvégén. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 3./"

"Kovács Ferenc színházi rendező három éve elköltözött Szatmárnémetiből Marosvásárhelyre. Annak idején a legendás hírű nagybányai magyar társulattal együtt érkezett ide, és hosszú évtizedeken át a helybeli színjátszás egyik meghatározó személyiségeként tartották számon. Kovács Ferenc elmondta, hogy felesége, Elekes Emma színinövendék volt. 1953-ban végeztek, és az évfolyam együtt Nagybányára ment, színházat alapítani. Kovács Ferenc velük tartott, Nagybányára költöztek. Kovács Ferenc irodalmi titkár volt. A színtársulat átment Szatmárnémetibe, 1956-ban már itt kezdték az évadot, a Nagybányai Állami Színház Szatmári Magyar Tagozata néven. Harag György lett az első igazgató. Kovács Ferenc 1988-ban nyugdíjba ment. /Báthory Éva: Ötven éve elindultunk színházat csinálni. Beszélgetés Kovács Ferenc színházi rendezővel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 3./"

"Szárazbereken Bocskai István-szobrot avatnak október végén. A fejedelem 1606-ban járt a településen. A 76 éves Illés István úgy érzi, beteljesedett élete nagy álma. 1992-ben Budapesten megalakult a Bocskai Szövetség, amely alkalomra többen hivatalosak voltak Erdélyből is: Szatmárnémetit ő képviselte. Az alapítók úgy döntöttek, hogy a szövetség keretében működjön egy erdélyi tanácsadó testület is, amelyben hét személy kapott helyet. Ide őt is beválasztották. Amikor jobb volt a szövetség anyagi helyzete, díjakat osztottak ki a szavalóversenyeken, a magyar középiskolák legjobb tanulóit támogatásban részesítették Erdély öt városában. Ez az utóbbi időben, anyagi fedezet híján, abbamaradt. A Bocskai Szövetség munkájának alapján állították fel Nagyszalontán Bocskai István szobrát. Akkor született meg benne az ötlet, miért ne lehetne Szatmár megyében is szobrot állítani a fejedelemnek? A nagybányai levéltárban sikerült rábukkanni egy olyan iratra, amelyből kitűnt, hogy a fejedelem 1606-ban Szárazbereken járt. A faluban a református templom szószéke alatt van a latin nyelvű tábla, amelyik igazolja ezt. Illés István elindult támogatókat keresni a megye magyar közéletének személyiségei között. A legtöbb helyen megértésre talált, a megyei tanács összes RMDSZ-NDF-es képviselője saját juttatásából áldozott erre a célra, addig a városi tanácsból csupán négy személy tette meg ezt a tizenegyből. A fejedelem alakját Szilágyi Tibor képzőművész egyetemi hallgató mintázta meg. /Fodor István: Illés István álma valóra vált. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 7./ "

"Trianon előzményei és következményei a címmel volt okt. 3-án előadás és könyvbemutató Nagybányán a Teleki Magyar Házban. A rendezvény meghívottja Ádám Sándor Budapestről, aki a "Trianon bűne", "Trianon jogszerűsége" és hasonló könyveit ismertette. Többféle aktualitása is lehet manapság Trianonnak, írta Vásárhelyi D. Miklós. Történelmi szempontból az elmúlt másfél évtized a nagy változásoké volt Kelet-Európában. Korában örökkévalónak vélt (hirdetett) politikai rendszerek bomlottak fel, mesterségesen létrehozott országok hullottak darabjaikra, más országok egyesültek, állam- és katonai szövetségek omlottak össze. Sokakban felmerülhetett a kérdést: vajon nem lehetne a kedvező politikai konjunktúrát a javunkra fordítani? Miért épp a magyar nemzet várja tehetetlenül, karbatett kézzel, hogy elmúljon a talán soha vissza nem térő alkalom? Ludwig von Lang, a Vatikán kezdeményezésére 1984-ben létrehozott emberjogi intézet, az Institutum Pro Hominis Juribus főtitkára által 2001 februárjában megfogalmazott, s az ENSZ Háborús Törvényszékéhez eljuttatott levelében többek között a következőket írta: "...a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan. Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg. [...] Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye akkori közömbösségét." Az egyetlen gondolat, amely az elmúlt másfél évtizedben reálisnak látszó kiutat kínált a tudati-történelmi zsákutcából, az a nemzetprogram, amelyet a magyar polgári kormány a Kárpát-medencei magyarság szellemi-gazdasági egyesítésében, a magyarságtudat erősítésében jelölt meg, s amelyet Orbán Viktor volt miniszterelnök röviden csak így foglalt össze: "Merjünk magyarok lenni". Nagybányai magyar középiskolás diáklányok FÉLNEK román társaságban magyarságukat elárulni. Tartanak attól, hogy még el is verik őket. Ezt a félelmet úgy látszik genetikailag hordozunk magunkban, ez ijesztő. Ránkfér tehát a biztatás: merjünk (és akarjunk) magyarok lenni. És beszélni KELL Trianonról. Ahogyan 1848-ról is, Nagyenyedről is, a Don-kanyarról is, Recskről is, a Gulágról is, Szárazajtáról is. Meg az aradi Szabadság-szoborról. Csak így, magyarságunk vállalásával oldhatjuk fel Mohácstól, Trianontól eredeztethető görcseinket. /Vásárhelyi D. Miklós: Merni és nyerni. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 10./"

"Nagybányán elkészült a város neves szülötte, a középiskola névadója, Németh László mellszobra. A gimnázium által kiírt pályázatot megnyerve Kása Dávid szobrászművész kapott megbízást a mű elkészítésére. A szobor az iskola épületében fog állni. Kása Dávid a márványt választotta. Az alkotó várja, hogy elkészüljön a talapzat, s végre helyére kerüljön a műalkotás. /(déel): Elkészült Németh László szobra! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 10./"

"Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora /sz. Bukarest,1922. dec. 20./ dési zsidó család második gyermekeként született. A második világháború végén a nagybányai munkaszolgálatos századból menekülve szovjet fogságba esett, majd miután onnan is sikerült megszöknie, Németországba távozott. Egyetemi tanulmányait is ott kezdte meg, de az Egyesült Államokban fejezte be, politikatudományi doktorátussal, 1952-ben. 1956-tól a New York-i City University-n az összehasonlító politikatudomány tanáraként dolgozott, innen vonult nyugdíjba 1992-ben. Azóta professzor emeritusként az egyetem keretében működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet igazgatója. Braham professzort világszerte a holokauszt egyik neves tudósaként, a magyar holokauszt egyik fő szakértőjeként ismerik. A magyar és a román zsidó holokausztról több mint hetven könyvet írt, szerkesztett. Szeptember utolsó és október első napjaiban Braham professzor Erdélyben járt. Tibori Szabó Zoltán készített vele interjút. Románia vezetői kijelentették, hogy készek szembenézni a múlttal, készek bevezetni a holokauszt oktatását a középiskolák és a felsőoktatási intézmények tanrendjébe, de ennek nyoma még nem látható. Magyarországon a holokausztot már tanítják az iskolákban. Nem sok olyan ország van a volt szovjet blokkban, amely Magyarországhoz hasonlóan külön napot jelölt ki - április 16-ikát - a holokausztra történő megemlékezésre. A magyar kormányzat nem csupán a volt Páva utcai zsinagógában létrehozandó Holokauszt Múzeum felállítását támogatja, hanem azt a nemzetközi tudományos konferenciát is, amelyet jövő év áprilisában, a holokauszt 60. évfordulóján, Molnár Judit egyetemi tanár és kollégái, a Magyar Auschwitz Alapítvány közreműködésével szerveznek Budapesten. Magyarországon ma már sok holokauszttal kapcsolatos könyv jelenik meg. Braham kiadtam néhány évvel ezelőtt az 1984 és 2000 között ebben a témakörben megjelent könyvek és tanulmányok bibliográfiáját. Az ott szereplő 1500 cím túlnyomó része Magyarországon látott napvilágot, magyarul és más nyelveken. A bukaresti Hasefer Kiadó nemsokára megjelenteti Braham professzor A népirtás politikája című könyvének rövidített változatának román kiadását. Az eredeti kétkötetes kiadást a budapesti Belvárosi Kiadó 1997-ben jelentette meg, ennek rövidített, ugyancsak magyar nyelvű, mintegy 250 oldalas változatát pedig a szintén budapesti Új Mandátum Kiadó készítette el az idén. Utóbbit azzal a céllal adták ki, hogy a magyar középiskolákban és felsőbb oktatási intézményekben tankönyvként használhassák. Ennek a kötetnek a román nyelvű változatát Politica genocidului címen szintén ki fogják adni. A professzor másik terve többkötetes munka, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, amelyet több mint húsz kollégája közreműködésével készít. A munka az 1941-es népszámlálást alapul véve, a korabeli vármegyék szintjén vizsgálja a zsidóság sorsát. Ezen vármegyék közül néhány ma már nem Magyarországhoz tartozik, hanem az utódállamokban található. Így az egykori észak-erdélyi vármegyék Romániához tartoznak, a felvidékiek Szlovákiában, illetve Ukrajnában vannak, Bácska pedig Szerbia és Montenegro része. Az enciklopédián kívül két másik, egy magyar és egy angol nyelvű köteten is dolgozik. A magyar a Tanulmányok a holokausztról sorozat harmadik kötete, amelyben az egyik tanulmány Csík vármegye zsidóságának történetét mutatja be. A másik, az angol nyelvű, szintén a magyarországi holokauszttal foglalkozik - Studies on the Holocaust in Hungary címmel. /Tibori Szabó Zoltán: Demokráciát nem lehet hazugságokra építeni. Beszélgetés Randolph L. Braham érdemes professzorral, a holokauszt-kutatás jeles tudósával. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./"

"A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör megalakulásának 45. évfordulóját október elején ünnepelték. Az 1958-as esztendő, amelyet a színjátszó kör megalakulása évének tekint, egyben a nagy névadó, id. Lendvay Márton színész halálának századik évfordulója. Az 1958-ban alakult társulat elsőként Bródy Sándor: A medikus című színművét mutatta be, nagy sikerrel. A sikeren felbuzdulva már a következő előadást és kiszállásokat tervezték, amikor közölték velük, nem kértek engedélyt a hivatalos szervektől, így az előadást le kell állítani. Három évig tartott a némaság, míg a régi tagok együttműködésével, sikerült újraindítani a csoportot. Újabb három év elteltével azonban ismét megálljt parancsoltak számukra. Csak 1970-től működhetett folyamatosan a színjátszó kör, amely ma már Lendvay Márton nevét viseli. A megemlékezés során a Lendvay-szobrot megkoszorúzták a csoport tagjai és az érdeklődők. Kiss Kornél beszédében kitért arra, hogy a szobroknak nem csak történetük, de életük is van, az esetleges megcsonkítást, lefestést és ledöntést is mozdulatlanul, némán kell tűrniük. A Lendvay-szobor több mint száz éves élete sem mondható felhőtlennek. A művész szülőházának falán 1881-ben állítottak emléktáblát. Ezen a következő szöveg volt olvasható: "Márványlap hirdesd nagyságát tiszteletünknek, nagy színművészünk Lendvay itt született 1807. nov. 11." A táblát az 1980-as években, az épület tatarozásakor levették, az emléklap jelenleg az RMDSZ-székházában várja, hogy a főtér jövőre befejeződő felújítása végeztével visszakerülhessen eredeti helyére. 1900-ban Nagybányán leleplezték Lendvay Márton szobrát, a nagykőrösi Verő Hauer László szobrászművészt alkotását. 1936-ban kormányrendelet írta elő, hogy a helységnevek, utcanevek, cégtáblák és postai címzések csakis román nyelven használhatók. Ennek esett áldozatául a Lendvay-tér és a Lendvay-utca, s a szobrot is eltávolították talapzatáról, amelyet a városi múzeum raktárába zártak. 1940-ben a második bécsi döntés nyomán Nagybánya ismét Magyarország része lett. Ekkor újra felállították a szobrot. 1945 után ismét eltávolították, az Állami Levéltár udvarára vitték. 1958-ban, halálának századik évfordulóján a városi néptanács újabb felállításáról hozott határozatot. A 60-as években azonban a fősétány jobboldalán román nemzeti nagyságoknak állítottak pantheont, amelyből már "kilógott" a Lendvay-szobor. Ezért 1962-ben áthelyezték a fősétány jobboldalára, jelenlegi helyére. De itt sincs mindig nyugodalma. Volt már rá eset, hogy bemocskolták, vagy - mint a mostani évforduló tiszteletére is - trágár szavakat írtak rá. /Kis Kornél Iván: Negyvenöt év a színpadon. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 17./"

"Szept. 23-án ülésezett az ortodox-görög katolikus vegyes bizottság, ezúttal a nagybányai görög katolikus püspökségen. Megállapították, hogy néhány esetben megoldották a görög katolikus egyház vagyonvisszaigénylési kérését, de maradtak megoldatlan, feszültségterhes esetek, és bírósági perek vannak folyamatban. Az ortodox fél a perek felfüggesztését igényli, s a konfliktusok megoldása egyetlen módjának új templomok építését látja. A görög katolikus fél a püspöki és esperesi katedrálisok visszaszolgáltatását igényli, és azt, hogy ahol két (egy ortodox és egy görög katolikus) templom van, az utóbbit adják vissza jogos tulajdonosainak. Felpanaszolták, hogy egyes helyeken hatósági segédlettel igyekeznek akadályozni a görög katolikus közösség pasztorálását. Az ortodox fél kitart azon álláspontja mellett, hogy bármilyen visszaszolgáltatás csakis a hívek beleegyezésével történhet. /Nyolcadszor ülésezett az ortodox-görög katolikus vegyes bizottság. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 19./"

"Október 10-én kettős ünnepet tartott Nagybánya színházkedvelő magyarsága: 196 évvel ezelőtt (1807. nov. 11-én) született id. Lendvay Márton színművész, a budapesti Nemzeti Színház elődjének, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színháznak egyik legkiemelkedőbb színésze. Ugyanakkor 45 éve alakult meg Nagybányán az a több-kevesebb kényszerhallgatással működő amatőr színjátszó csoport, mely Lendvay nevét is több alkalommal fel óhajtotta venni, de ez csak 1989 után sikerült. 1956-ban a magyar színházi tagozatot áthelyezték Szatmárnémetibe, a nagybányai közönség színházi előadások nélkül maradt. Ezt az űrt akarta betölteni az 1958-ban megalakult csoport. A Lendvay-szobornál koszorút helyeztek el, majd Simori Sándor, a csoport mai, és Kiss Kornél, a csoport első vezetője méltatták az eseményt, bemutatva a nagy előd életét, tevékenységét, jelentőségét. Este a Városi Színházban Simori Sándor okleveleket és Lendvay Márton emlékplakettet adott át olyan közéleti vagy magánszemélyeknek, akik éveken át támogatták, segítették a csoport tevékenységét, illetve azon színjátszóknak, akik rendkívüli eredményeket mutattak fel. Ezt követte a Névtelen Csillak(ok), zenés visszatekintő az elmúlt 45 évre című díszelőadás. /Farkas E. Zoltán: Névadójukra emlékeztek a 45 éves Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány tagjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./"

"Immár Nagybányán is van pártlap, írta Dénes András a Bányavidéki Új Szóról. Időszakokban hangot ad a hivatalostól eltérő véleményeknek is, de amikor kell, akkor hűségesen szolgál. Hol marad a hiteles tudósítás, a sajtóetika, kérdezte. A hatalom sorozatosan megalázza a magyarságot /aradi "szoboravatás", az autonómia híveinek zaklatása/ "magyarral veri a magyart. Vezetőinknek ez az állapot tökéletesen megfelel." "Két szocialista államkasszából bőven futja a média és a civil szféra lekenyerezésére". Mindezt a polgári-nemzeti oldal képviseletében írta meg Dénes András. /Dénes András: Mit jelent(het) a PÉNZ? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 24./"

"Okt. 23-án megnyílt a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának negyedik közös tárlata a Teleki Magyar Házban. A kiállító festők, grafikusok, keramikusok, textilművészek, valamint a művészetkedvelő nagybányai közönség jelenlétében Dudás Gyula festőművész mondott megnyitó beszédet. A mai Nagybánya képviseletében mintegy 28 képzőművész kapott bemutatkozási lehetőséget, a kortárs anyagot többek között Tőrös Gábor 20 bronzszobra és Véső Ágoston félszáz művészfotója képviseli. Kétéves fennállása óta a Teleki Magyar Ház közel 25 egyéni és csoportos kiállításnak nyújtott otthont. /Dávid Lajos: Nagybányai képzőművészek őszi tárlata. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 24./"

"A Barabás Miklós Céh tagjának Deák Beke Éva /Kolozsvár/ textilművésznek Életvonalak fonala című kiállítása nyílt meg Szegeden. Bevezetőt mondott Banner Zoltán művészettörténész. Kányádi Sándor verseit előadta Sinka Károly, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Erre az alaklomra jelent meg a kiállító művész munkásságát bemutató album. Nagybányán a Teleki Magyar Ház a helybeli magyar képzőművészek őszi tárlatának nyújt otthont. A tárlatot Dudás Gyula festőművész, a Barabás Miklós Céh tagja nyitotta meg. Szervezők: Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága. /Kiállítási krónika. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./"

"Ötödik alkalommal rendezte meg Szilágycsehben Bogya György aligazgató a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. A versenyen Szatmár, Máramaros és Szilágy megyei csapatok vettek részt. Idén egyetlen zilahi csapat sem jelentkezett. A zsűriben tagjai között jelen volt vett Nagy Gyula, Szatmárnémetiben tanító pedagógus, akinek köszönhető a diákszínjátszó fesztiválok elindítása. A zsűri értékelése szerint első díjat kapott a nagybányai Németh László Gimnázium Filemile nevet viselő csoportja. Második helyen a marosvásárhelyi Csepűrágók, a harmadikon pedig a krasznai Tinikomédiások végeztek. Versenyen kívül lépett fel a székelyudvarhelyi Vitéz lelkek csoport. /J. L.: Szilágycseh. "Vitézeket" is nevel a diákszínjátszás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ "

"Okt. 25-én Felsőbányán a Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány lelkes tagjai pár év szünet után feladták a pihenést és új produkcióval álltak a színházlátogatók elé: három egyfelvonásost tanultak be rövid idő alatt, hogy egybegyűjthessék a város magyarjait. Kiss Kornél, a nagybányai Lendvay Márton Színjátszócsoport rendezője, hosszú időn át vezetője, vállalta a tíz kilométeres ingázással járó utazást, s minden estéjét ott töltötte a darabok rendezésével. Hitter Ferenc, a Műveltségszolgálat elnöke, az előadást megelőző köszöntőjében kiemelte a felsőbányai régi műkedvelő színjátszó hagyományokat és annak a szükségszerűségét, hogy ezeket nem szabad elhalni hagyni. /A Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány újra színre lép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./"

"Dénes András írására /Mit jelent(het) a PÉNZ?, BÚSZ, okt. 24./ reagált Tamási Attila , mondván, abszolút sajtószabadság nem létezik, egyetlen lap sem tud minden olvasója igényének megfelelni. A fennmaradásért az ilyen kis példányszámú szórványlapok (mint a BÚSZ) vívják a legádázabb küzdelmeket. A hozzászóló szerint a hetilap a máramarosi magyarságot szolgálja. Inkább az a baj, hogy egyre kevesebb magyar olvassa a lapot. /Tamási Attila: Cenzúrázatlan magánvélemény. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 31./ Szintén DénesAndrás cikkére reagált Valdman István. Az emberek elégedetlenek. Ha minden héten van aki elsírja magát a hetilapban, hogy milyen rossz, ez rontja a helyzetet. "Ha mindenki azon volna, hogy itt, Máramarosban is megteremtsük az anyaországi állapotokat, akkor azok hamarabb megvalósulnának. Nem elmenni érdemes, hanem itt dolgozni. Ezt kellene közvetítse minden cikk a hetilapból." /Ifj. Valdman István: A polgári-nemzeti gondolkodás képviseletében. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 31./"

"Okt. 27-28-án mutatták be Budapesten, Románia Kulturális Központjában Szatmár megye kulturális életének egy kis szeletét. A Szatmár Megyei Tanács finanszírozásával megszervezték a Szatmári Kulturális Napokat. A rendezvényt Szabó István, a Megyei Tanács elnöke és Riedl Rudolf alprefektus nyitotta meg. Bemutatták a Poesis című költészeti lapot és a Nagybányán szerkesztett Nord Literar című irodalmi lapot. A Művészeti Iskola Gaudeamus kórusa sikert aratott. Repertoárjukban a világhírű román és magyar szerzők művei mellett külföldi klasszikusok darabjai is helyet kaptak. /Túrós Lóránd: Szatmári (Román) Kulturális Napok Budapesten. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 31./"

"Kiss Kornél Iván a nagybányai színjátszásról írt, megjelenés előtt álló kötetéből közölt részletet a hetilap. A kommunista rendszerek több mint százmilliós emberveszteséget okoztak, amire nem volt példa a világtörténelemben. Az ötvenes években Nagybánya tartományi székhely volt. A tartományi párt és államvezetésben volt többek között Uglár József, Lőw Pál, Horváth József, Uglár Vilmos, Suta László. Közülük többen nem vallották magukat magyarnak, de magyar kultúrkörben nevelkedtek. Részben nekik volt köszönhető, hogy azokban az időkben, a diktatúra lehetőségeihez mérten, virágzott a magyar művelődési élet. Abban az időben Nagybányán hat magyar általános iskola és egy középiskola működött. Ezen kívül két szakközépiskolának voltak magyar tagozatai. 1953-ban a kolozsvári Szentgyörgyi István Színiakadémián egy kiváló tehetségeket ígérő évfolyam 18 tagja kapott oklevelet. Az összeforrott fiatal közösség egyik színházhoz sem akart elszegődni, hanem együttmaradva, új színház létrehozása mellett döntött. Együtt Nagybányára jöttek, így jött létre a nagybányai magyar színházi tagozat. Ez a színház három évig működött Nagybányán, amikor áthelyezték a színházat Szatmárnémetibe. /Kiss Kornél Iván: Elvinni a szót... A hatalom szorításában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 7./"

"A kormány nemrég módosította a közutak korszerűsítéséről szóló törvényt. A változtatás nyomán kimaradt a megépítendő autópályák közül a Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó szakasz. A leendő Budapest-Bukarest sztráda Kolozsvártól délnek fordulna, és Gyulafehérvárnál csatlakozna a dél-erdélyi sztrádához. A politikusok úgy tudják: az európai uniós nyomásra történő módosításnak nem lesznek negatív következményei, a Marosvásárhelyt érintő sztráda megépül, ám nem uniós forrásokból. Hideg zuhanyként hatott a módosítás - jelentette ki a Krónikának Kónya-Hamar Sándor. Kónya elmondta, az eredetileg tervezett nyomvonalnak a képviselőházban és a szenátusban elfogadott változatairól okt. 8-án döntöttek, másnap a kormány megkérdezésük nélkül fogadta el a 2003/94-es sürgősségi kormányrendeletet, amelyben az eredeti útvonal nem szerepel mint uniós támogatással megépítendő sztráda. A módosított mellékletben a határt Nagyváradnál "átlépő" autópálya Kolozsvártól Gyulafehérvár felé kanyarodik, ahol csatlakozik a dél-erdélyi sztrádához. Kónya-Hamar elmondása szerint a változtatás nyomán a Székelyföld kimarad mind az autó-, mind pedig a vasutak 2015-ig tartó uniós támogatású fejlesztési tervéből. A marosvásárhelyi, szatmárnémeti és nagybányai repülőterek sem szerepelnek a fejlesztési-korszerűsítési tervezetben. A képviselő mindezt "a rendeleti kormányzás eredményének" tekinti. Borbély László RMDSZ-képviselő szerint Miron Mitrea miniszterrel folytatott tárgyalásukon a tárcavezető megerősítette, továbbra is támogatják az eredeti, Marosvásárhelyt is érintő változatot. Borbély állítása szerint az RMDSZ-frakció már benyújtotta javaslatát a sürgősségi kormányrendelet módosítására. /Benkő Levente, Lázár Lehel: "Ködben" az észak-erdélyi autópálya. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./"

"Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője hozzászólt Dénes Andrásnak a Bányavidéki Új Szóban megjelent, a nagybányai helyi sajtót, valamint általában az erdélyi magyar médiát bíráló írása, továbbá a Tamási Attila és ifj. Valdmann István replikája, illetve magának a szerkesztőségnek a megjegyzése. Dénes László Dénes András megállapításait igazítaná ki, nem lehet általánosítani, az Erdélyi Naplót nem sikerült az RMDSZ etetőjéhez terelni. És vannak még olyan lapok, amelyeket nem köt köldökzsinór a pénzosztó párthoz, pártokhoz, államhatalomhoz. Dénes András abban tökéletesen igaza van, hogy ma már egy kezén megszámolhatja azokat a romániai magyar médiumokat, amelyek nem függnek a román és magyar hatalomtól, az RMDSZ-től, illetve a Romániában és Magyarországon s működő sajtótámogatási rendszertől, gyakorlattól. A politikum megtalálja az útját-módját annak, hogy lekötelezze valamilyen módon a médiát például a kisebbségek nyelvén megjelenő újságoknak szánt támogatások, reklámdíjak, egyéb kedvezmények célzatos áramoltatásával. Pártpolitikai döntések állnak amögött, hogy az egyik lapnak nagy összegeket juttatnak a Markó Béla elnökölte fő- és alkuratóriumok, a másiknak pedig semmit. /Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője: Rosszul van gombolva. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./"

"Az Erdélyi Féniks Szabadegyetem havi találkozója nov. 21-én lesz a Teleki Magyar Házban /Nagybánya/. Bemutatásra kerül Kaszta István: Lét és munka című kötete, amely válogatás a nagybányai szerző eddig megjelent legsikeresebb cikkeiből. Kaszta István: Amíg élünk, emlékezünk című első kötetét idén tavasszal mutatták be, ugyancsak a Teleki Házban. Az est másik vendége Eördögh Dénes vegyészmérnök, aki most tehetséges fotósként mutatkozik be a nagybányai közönség előtt. /Csoma György: Erdélyi Féniks: zene, fotó, irodalom. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./"

"Kolozsváron, a Ferenczi-házaspár irányította főtéri Gy. Szabó Béla Galériában Dudás Gyula festőművész először jelentkezett egyéni kiállítással. Dudás Gyula több mint negyven éve él Nagybányán. Tudatosan vállalta a festőiskola hagyományainak ápolását, továbbéltetését. /(n): Festői üzenet Nagybányáról. Megnyílt Dudás Gyula kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./"

"Nov. 21-én tartották Szatmárnémetiben, az Északi Színház bábtársulatának első előadását. A bábszínészek - Fóriss Emese, Cserey Csaba, Nagy Anikó és Bandura Tibor - a színház Pódium-termében adták elő a José Geal Plül Plüm kalandjai című meséje alapján készített bábjátékot, Szilágyi Regina rendezésében. Felhasználták az egykori Brighella Bábszínház által bemutatott, hasonló című darab kellékeit, de ezek felújításra szorultak. A jövőben felkeresik a város óvodáit és általános iskoláit, és megyei turnékra is indulnak majd. A távolabbi tervekben szerepel zilahi és nagybányai fellépés is. /(cl): Tegnap tartotta első előadását az Északi Színház bábtársulata. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 22./"

"Nov. 23-án került sor a szinérváraljai RMDSZ közgyűlésére. Szilágyi Adalbert Béla elnök köszöntötte a megjelenteket, köztük Böndi Gyöngyike képviselőasszonyt és Ludescher István Nagybánya-területi RMDSZ elnököt. Szilágyi A. Béla beszámolóját a népszámlálás Szinérváraljára vonatkozó adatainak ismertetésével kezdte. A városban 8094 (80,16 %) román, 1768 (17,51 %) magyar, 140 (1,38 %) cigány, 59 (0,55 %) német, 33 (0,32 %) ukrán, 2 (0,01 %) zsidó és egy cseh nemzetiségű polgár él, 2 százalékkal csökkent a magyarok számaránya. Ismét két magyar óvodáscsoport indult, siker az is, hogy az I-VIII. osztályokat nem vonták össze. Az idei év legrangosabb eseménye a Sylvester János születésének 500. évfordulóján rendezett ünnepségsorozat volt. Az évfordulót olyan fontos eseményekkel kapcsolták össze, mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlése és a Bocskai-díjak átadása. A Petőfi Sándor Versmondó Vetélkedőn a hat belföldi és hat magyarországi benevező közül Szinérváralja a második helyet nyerte. A helyi magyar az önálló magyar iskola (tagozat) létrehozásának ügyében lobbiznak, úgy néz ki, a közeljövőben ez eredményes lesz. Merli Ferenc, felszólalásában az elöregedést, a tagság körében uralkodó rossz hangulatot, az országos politika feszültséggócainak a kispolitikára való kihatásait, a magyarság egységének gyengülését említette. Elhatározták, hogy kulturális egyesületet alapítanak, a választmány a Sylvester János Egyesület név mellett döntött. Az egyesület elsősorban a pályázati lehetőségek kihasználásában szeretne segítséget nyújtani, de bármilyen civil, kulturális kezdeményezést támogat. /Tamási Attila: Szinérváralja: kultúránknak nem csak múltja, hanem jelene is van. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 28./"

"Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban ülésezett nov. 28-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testülete (KT), amelyen a már lezajlott, illetve a napokban Kolozs megyében sorra kerülő választógyűlésekről tanácskoztak, valamint előkészítették az EMNT megalakulására összehívott december 13-i küldöttgyűlést. Szilágyi Zsolt, a Kezdeményező Testület (KT) soros elnöke elmondta: a KT jelenlévő tagjai összeállították a meghívottak listáját, a napirendet, és megbeszélték a gyűlés menetrendjét. Szilágyi Zsolt beszámolt az eddig lezajlott jelölő fórumokról, nevezetesen az érmihályfalvi, zilahi, szilágysomlyói és nagybányai ülésekről, amelyeken már kijelölték a küldötteket a megalakulás előtt álló nemzeti tanácsba. /Ülésezett az EMNT Kezdeményező Testülete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Dokumentumértékű kötet jelent meg nemrégiben Balogh Béla nyugalmazott nagybányai történész-főlevéltáros szerkesztésében: Nagybányai boszorkányperek /Balassi Kiadó, Budapest/. Balogh Béla elmondta, hogy az adatgyűjtés a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Intézetének felkérésére kezdődött: igyekeztek feltárni a természetfeletti erőkben történő hit (boszorkányság, kuruzslás) világához kapcsolódó okmányokat, Pócs Éva témavezető irányításával. Az ötkötetesre tervezett A magyarországi boszorkányság forrásai című kiadvány első kötete 1997-ben látott napvilágot. A rendkívül gazdag nagybányai anyag azonban nem fért be ebbe a keretbe, ezért a Várostörténeti források címen most indult alsorozat első kötete lett. A 17-18. századi Nagybánya jegyzőkönyveit, peres iratait kellett átnézni. Az eredeti anyag már több mint tíz éve nincs Nagybányán, így csak mikrofilm formájában hozzáférhető. Nagybányán boszorkányság vagy kuruzslás vádjával mintegy 73 személyt fogtak perbe. Az utolsó boszorkányper Nagybányán Mária Terézia uralkodásának második évtizedében. volt A vádlottaknak szerencséjük volt, jött egy körlevél (1750-es évek közepén), hogy az ilyen jellegű ítéleteket csak a császári/királyi ítélőszék jóváhagyásával lehet végrehajtani. Tulajdonképpen ekkortól szűnnek meg az égetések, de a boszorkányság vagy kuruzslás miatt perbe fogottak üldözése helyenként még a 19. század első éveiben is nyomon követhető. /Szika Levente Zoltán: Nagybánya boszorkányai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Elvinni a szót... címmel hirdették meg nov. 29-re Nagybányán, a Teleki Magyar Házban Kiss Kornél Iván második könyvének bemutatóját. A könyv a nagybányai kortárs műkedvelő színjátszás krónikája, amelyet Kiss Kornél Ivánnál talán senki sem tudott volna hitelesebben megírni; ő volt az egyik szülőatyja, mozgatórugója s kerek 13 éven át (1970 és 1983 között) vezetője is. A könyv apropója a város híres színészszülötte, Lendvay Márton nevét viselő nagybányai színjátszó csoport 45 éves tevékenységének áttekintése, emellett igen értékes adalékokat is tartalmaz az erdélyi színházról, a népszínműről, a drámáról mint irodalmi műfajról és természetesen a Zazar-parti város színjátszásának történetéről az 1900-es évek elejétől. A könyvbemutatóra sokan eljöttek. /Elvinni a szót... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./"

"Dec. 6-án tartotta első konferenciáját a Romániai Magyar Nők Fóruma. Dudás Annamária társelnök megnyitó szavait követően Frunda György szenátor üdvözölte a konferenciát. Böndi Gyöngyike képviselő ismertette a nők, anyák, kismamák, családok jogait szavatoló legújabb törvényeket, majd elfogadták a szervezet alapszabályzatát és programját. Úgy döntöttek, hogy ezentúl a szervezet neve Romániai Magyar Nők Szövetsége lesz, és az RMDSZ-en belül fognak tevékenykedni. Elsősorban a helyhatóságokban kívánnak szerepet vállalni, és azt próbálják elérni, hogy az RMDSZ kongresszusi határozata értelmében a nők 15%-ban képviseltessék magukat a szövetség vezető döntéshozó testületeiben. Nem szerepelt a konferencia napirendjén és a napirend elfogadásakor sem született ilyenszerű javaslat, a nagybányai küldöttség hirtelen tisztújítást követelt. Az eredmény: leváltották Dudás Annamáriát, aki addig Böndi Gyöngyikével közösen töltötte be a társelnöki szerepet, s az elnökséget az addigi társelnök képviselőnő, Böndi Gyöngyike szerezte meg. /(mózes): Első konferenciáját tartotta a Romániai Magyar Nők Fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./ Botránnyá fajult a Romániai Magyar Nők Fórumának az ülése. Az ülésen alapszabályt változtattak, és menesztették a két elnöknő egyikét. A menesztett elnök úgy véli, a nagybányai tagok puccsot hajtottak végre. Országos szervezetté alakult át a legutóbbi közgyűlésen a Romániai Magyar Nők Fóruma, amely egyben felvette a "szövetség" elnevezést. Dudás Annamária szerint a közgyűlés teljesen törvénytelen volt. Elmondása szerint a rendezvényt konferenciaként szervezték meg. Szavazásról szó sem volt, hiszen alapszabály-változtatás vagy választások csak közgyűlésen kerülhetnek terítékre. "Puccsszerűen, a nagybányaiak javaslatára módosították az alapszabályt és kinevezték Böndi Gyöngyikét elnöknek. Még olyanokat is szavazásra buzdítottak, akik nem is voltak nőszövetségi tagok" - magyarázza a volt elnöknő. "Ezt a szervezetet én alapítottam két társammal, a képviselő asszony mindössze az én jóindulatomnak köszönhetően lett kinevezett elnök, ugyanis két hónapja kértem fel, hogy vállaljon szerepet a szervezet vezetésében" - tette hozzá felháborodva Dudás Annamária. "Mivel a határozatokat törvénytelenül javasolták és fogadtatták el, én továbbra is a Romániai Magyar Nők Fóruma elnökének tekintem magam, Böndi Gyöngyike pedig felőlem lehet akármilyen szövetség elnöke" - mondta el Dudás Annamária, hozzátéve, hogy sérelmeit nem hagyja orvoslás nélkül. /Lázár Lehel: Puccs történt a nőszövetségben? = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./"

"Dec. 5-én volt a Lendvay Márton Színjátszó Kör /Nagybánya/ újabb bemutatója, Szántó Armand-Szécsén Mihály: Paprikáscsirke c. bohózata, Simori Sándor rendezésében, Méhes Kati, a szatmárnémeti Harag György Társulat tagjának szakirányításával. A színészek telt házat, tapsot, a nézők pedig két órányi önfeledt szórakozást kaptak. /(Tamási Attila): "Paprikáscsirke". = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./"