"A Csongrád megyei Mindszent küldte el üdvözletét és virágkoszorúját a távoli Ady-falvára. A zarándokló kis csapatot Benák Katalin, a helyi Könyvtár és Múzeum igazgatója vezette. Elmondta, hogy a Kárpát-medencében 17 elő- és utóneves Mindszentet számlálhattunk meg egykor. Ezek közül ma is több mint 10 Mindszentet emlegetnek. A települések nevüket a Mindszentek tiszteletére szentelt templomokról kapták. Magyarországon, Romániában és Szlovákiában találkozhatunk "mindszentes" helyekkel. A Csongrád megyei Mindszenten rendezték meg a Kárpát-medence első találkozóját az elő- és utónevek birtokosaival. Majd ismét összejöttek Budapesten, a Magyarok Házában a testvértelepülések, akkor jelen volt az erdélyi Érmindszent küldöttsége is. /S. Muzsnay Magda: Testvértelepülésről is érkeztek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

Bemutatták Érmindszent testvértelepülésén, a magyarországi Mindszenten élő Benák Katalin Érmindszent, Ady Endre szülőfaluja című könyvét. A kiadvány részben falumonográfia, bemutatja ugyanis a történelmi események mellett a helyi egyházakat is, vannak olyan részletek, amelyek a költővel kapcsolatban először látnak napvilágot, így Ady szülőfaluban való tartózkodását illetően. Benák Katalin a mindszenti Kulturális Központ vezetője, szakmája könyvtáros. /Fodor István: Egy falumonográfia, amelyen keresztül a nagy költőt is jobban megértjük. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 21./

Feltűzték a kokárdát Pusztinán
Abból az alkalomból, hogy magyar a parlament megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, a Csongrád megyei Mindszent város római katolikus hívei egy lourdes-i barlangot adományoztak a pusztinai Magyar Háznak, amit magyar mise keretében adtak át határon túli testvéreinknek. A misét Perlaki György, Mindszent egykori plébánosa celebrálta szeptember 12-én. Az ünnepen a falu apraja-nagyja feltűzte a kokárdát.
Pusztinán, hasonlóan a többi csángó településhez, az 1950-es években megszűnt a magyar nyelvű oktatás és a magyar nyelvű misézés. Dr. Nyisztor Tinka néprajzkutató 2006-ban Vatikánban a pápánál járt, aki áment mondott a magyar istentiszteletre, azonban a jászvásári püspökség továbbra sem járul hozzá. Jelenleg, olyan egyezség van érvényben, hogy csak akkor lehet magyarul misézni a településen, ha turisták érkeznek, és azok visznek magukkal papot.
Megtelt a Szent István tiszteletére felszentelt pusztinai templom azon a magyar nyelvű misén, amit Perlaki György szeged-tápéi pap szolgáltatott. Szinte mindenki kokárdát viselt, amit a mindszentiek vittek ki és adták minden jelenlévőnek a kezébe, akik maguknak tűzték fel a nemzetiszínű szalagot ruhájukra, ezzel fejezve ki magyarságukat.
A magyar nyelvű mise előtt Perlaki György találkozott a pusztinai pappal, Augusztin Benchea atyával, aki nagyon készségesen fogadta. Kiderült, ő is csángó-magyar, somoskai születésű. Perlaki atyának felajánlotta, kölcsön adja neki magyar nyelvű misekönyvét, amit a plébánián tárol, – hogy abból olvasson fel olvasmányt. Az istentisztelet előtt közel 20 pusztinai lakos gyónt magyarul a szegedi plébánosnál. A misére Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes küldött egy köszöntőt, amit felolvastak, és írásos formában megkapta a Magyar Ház igazgatója: Nyisztor Ilona, valamint a Szent István Egyesület elnöke: dr. Nyisztor Tinka.
„Szép ünnep a mai, hitünk megvallásáról és az összefogásról szól. Az itthoni és az otthoni magyarok összetartozását erősíti és fejezi ki a szobor formájában most átnyújtott lelki ajándék. Köszönet illet mindenkit, aki tett a mai ünnepért. Annál is inkább fontos, hogy Szűz Máriához kötődik az adomány, hiszem a Nagyboldogasszony – Szent István királyunk felajánlásával – mindannyiunk Nagyasszonya, pusztinaiaké, magyarországiaké, vagy a világ bármely vidékén élő magyar testvéreinké. Egy nemzet vagyunk, éljünk bármely szegletében a világnak” – írta Semjén Zsolt a levelében.
A mindszentiek, egykori papjukkal Pusztináról Lábnyikra utaztak, ahol Perlaki György atya találkozott a falu plébánosával, Compu Péterrel, aki Szegeden végezte a Hittudományi Főiskolát. A két pap 17 éve látta utoljára egymást.
A lábnyiki plébános és Perlaki György atya megállapodtak abban, hogy tavasszal egy hétig minden nap magyar misézés lesz a településen, amit György atya fog celebrálni. – thj – Erdély.ma

Csak az idén zárult Mindszenty perújrafelvétele
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia Történelem és személyiségek modulja keretében Balogh Margit kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást Mindszenty Józsefről az Ady Endre Líceumban.
A díszteremben megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. A meghívott Balogh Margit kandidátus előadása kezdetén arra hívta fel a figyelmet: Mindszenty József is megosztó személyiség a magyarság körében, a végletek közt hullámzik az értékelése. Világhírét tulajdonképpen annak köszönheti, hogy 1948. december 26-án a magyar államrendőrség letartóztatta. 1949. február 8-án első fokon életfogytig tartó fegyházra ítélték, melyet félévvel később a másodfokú ítélet is megerősített. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején három és fél napig volt szabad, majd menedéket kért és kapott az Egyesült Államok diplomáciai testületének épületében, ahol tizenöt évig, vagyis 1971-ig volt. A professzor asszony hangsúlyozta: Magyarország utolsó hercegprímásának életét és tevékenységét kritikus szemszögből, a különböző források szembeállításával próbálja bemutatni, az objektív valóság ismertetésére törekedve, mert meglátásában a történészek nem ügyészek, hogy ítélkezzenek.
Zalaegerszegi plébános
A későbbi bíboros 1892-ban született Pehm József néven egy Vas megyei kis faluban, Mindszenten. Szülei átlagos földbirtokosok voltak, akik a helyi plébános javaslatára elhatározták, hogy első fiúgyermeküket taníttatják és nem a földművelő szerepet szánják neki. Mindszentynek tehát tulajdonképpen tíz éves korában dőlt el a jövője, amikor egy nagyvárosba, Szombathelyre került iskolába. Bár származása miatt kisebbségi érzéssel küszködött, konok volt és szorgalmas. 1911-1915 között járt a papi szemináriumba, ahol már megmutatkozott a szépirodalom és a történelem iránti érdeklődése. Felszentelése után, 1916-ban jelent meg először Az édesanya című könyve, melyben a nők társadalmi szerepéről is értekezik. (Meglátásában az asszonyok helye a családi tűzhely mellett van, és gyermekeket kell szüljenek). Két évig egy faluban volt káplán, majd hittantanár lett Zalaegerszegen, az állami főgimnáziumban. Először 1919. februárjában tartóztatták le izgatás vádjával, ugyanis az őszi rózsás forradalom idején röpiratokat terjesztett és a királyság intézménye mellett agitált.
A házi őrizetét szülőfalujában töltötte, majd októberben ismét Zalaegerszegre került, plébánosnak. Az ezt követő negyedszázad meghatározónak bizonyult úgy a saját élete, mint a város történelme szempontjából. Összetett személyiségét alátámasztja, hogy megkerülhetetlen volt a helyi közéletben. Egyházi tevékenysége mellett újságot adott ki, ő volt a dunántúli Hűség Mozgalom vezetője, számos egyesületnek volt a valós vagy a tiszteletbeli elnöke, kulturális rendezvényeket szervezett és szakmai, vagyis egyháztörténeti munkába is belefogott. A prédikációiban nem használt hatásvadász elemeket, sőt, inkább lassan beszélt, és szigorúan ragaszkodott a formákhoz, a kánonjogi szabályokhoz. Amúgy aszketikus, puritán életvitelt folytatott, két gyengesége volt csupán, hogy szerette a dohányt (de azt is takarékosan) és egyszer vett magának egy Alfa Romeót. Összességében elmondható, hogy ezen 25 év alatt annyit fejlődött Zalaegerszeg, mintha püspöki székhelylett volna- magyarázta Balogh Margit.
Veszprémi püspök
A pápa 1944. március 5-én nevezte ki Mindszentyt (1942-ben vette fel ezt a nevet, mert németellenes volt és a Pehm nevet túl németesnek találta) veszprémi püspöknek, Angelo Rotta apostoli nuncius közbenjárásának betudhatóan. Magyar történelemformáló szerepe tulajdonképpen ekkor kezdődött. Horthyt akkoriban nem ismerte el (csak később, az emigrációban), és bár nyíltan nem ítélte el a zsidók deportálását, azért közömbös sem volt a sorsuk iránt. November 13-án személyesen vitte el a dunántúli püspökök memorandumát a miniszterelnök-helyettesnek, ez egy erkölcsi állásfoglalás volt. Irritáló tevékenysége miatt ezúttal a nyilasok tartóztatták le, így másodszorra 1944. november 27. és 1945. április 2. között volt börtönben. Miután Serédi Jusztinián hercegprímás meghalt, ismét némi meglepetésre, a Vatikán őt nevezte ki esztergomi érseknek. Óriási bizonyítási vágy működött benne, az állammal való első konfliktusainak forrása 1945-1948 között abból származott, hogy a királyság híve volt. Nem szervezkedett ellene, de azért nem is tett deklarációkat a köztársaság mellett, a nemzet öntudatának, önérzetének képviselője lett. Második római útja meghatározónak bizonyult a későbbi koncepciós perben (kémkedéssel, valuta üzérkedéssel és összeesküvéssel vádolták).
Mindenre nemet mondott, ami kommunista, baloldali vagy szovjet volt, ezért az államvédelmi hatóság felfigyelt rá, a közeli munkatársai közt is voltak besúgók, mondta a történész asszony. Úgy vélte: büntetőjogi felelősségre vonásba torkolló megfigyelése hátterében nem Moszkva állt, ez a „mi házi kommunistáink önszorgalmának tulajdonítható”. Harmadszor is letartóztatták tehát, 1948. december 26-án került 39 napos vizsgálati fogságba, „mely maga volt a tömény krimi”. A tárgyalás látszólag nyilvános volt, börtönévei alatt pedig különböző naiv módszerekkel megpróbált üzenni a külvilágnak. Egy újabb meghatározó pont a Mindszenty életében és a 20. századi magyar történelemben, amikor 1956. október 30-án kiszabadult, és november 3-án elmondta a rádióban a nemzethez intézett nyugodt, helyzetértékelő szózatát. Mint köztudott, másnap az amerikai nagykövetségen kapott menedéket, ahol 1971-ig volt.
Emlékiratok
Két alkalommal, 1958-ban és 1963-ban kínálkozott arra lehetőség, hogy elhagyja az épületet, ekkor ugyanis meghalt az éppen tisztségben levő pápa, és bíborosként Mindszenty részt vehetett volna a pápaválasztási konklávén, de a külügyminisztérium nem egyezett bele. Teltek az évek, változott a világ, így 1971-ben már inkább Mindszenty akarta elhagyni az országot, Balogh Margit szerint egyrészt azért, nehogy megfeledkezzenek róla, másfelől pedig amiatt, hogy kiadhassa az emlékiratait. Bécsben élt, és külföldi körutazásai során miséket tartott az emigrációban élő magyaroknak. 1974-ben hunyt el. 1990-ben a semmiségi törvény őrá is vonatkozott, de csak az idén zárult le végleg a perújrafelvétele azáltal, hogy a legfőbb ügyészség rehabilitálta őt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kevés a városlakó
A romániai lakosság 54,9 százaléka él városon – derült ki az Országos Statisztikai Intézet legutóbbi adataiból. Húsz esztendő alatt kevesebb mint egy százalékkal növekedett a városlakók száma.
Az elmúlt húsz esztendő alatt mindössze 0,6 százalékkal növekedett a városi környezetben élők száma Romániában – közölte nemrég az Országos Statisztikai Intézet. 1990-ben majdnem ugyanannyian éltek városon (a teljes lakosság 54,3 százaléka), mint 2011-ben (54,9 százalék). Ennek okait vizsgálva az Ziarul Financiar gazdasági lap szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy a városokban jelentősen lecsökkent az ipari tevékenységek száma, ezért sokan visszaköltöztek falura. Emellett nőtt a falvakban az életszínvonal, több településen kiépítették a csatornarendszert, ezért sok olyan személy vett vidéken lakást, aki városon dolgozik.
A város közelsége
A 2011-es népszámlálás és lakásösszeírás adatai visszatükrözik a gazdasági lap megállapításait. Csíkszereda lakossága például a 2002-es népszámláláskor még 41 ezer volt, 2011-ben viszont már csak 37 ezer. Ezzel szemben a Csíkszereda környéki települések lakossága enyhe növekedést mutatott, ami többek között azzal magyarázható, hogy sokan a városból ezekre a településekre költöztek. Csíkszentlélek községben legutóbb 1999 személyt számoltak össze, 2004-ben (Csíkszentkirálytól való leválásakor) viszont még csak 1720-an laktak a község három falujában (Csíkszentléleken, Fitódon és Mindszenten). A közel háromszáz lelkes növekedés a szomszédos Csíkszeredából kiköltözöttekkel magyarázható. Az ugyancsak Csíkszereda vonzáskörzetében található Csíkpálfalva esetében is ezzel magyarázható a lakosságszám emelkedése: 2002-ben még 1736-on laktak ebben a csíki községben, tavalyelőtt viszont már 1850-en.
A témával kapcsolatosan 2011 végén kértük ki Zsigmond Csilla szociológusnak, a Sapientia egyetem tanárának véleményét. Ő akkor azt mondta, hogy nemcsak a nemzetközi migráció, vagyis a külföldre költözés, hanem a környező településekre való kiköltözés is befolyásolta Csíkszereda lakosságának a csökkenését: az elmúlt években egyre többen költöztek ki a szomszédos falvakba, Fitódba, Csíkszentlélekre, Mindszentre, Pálfalvára vagy akár Csomortánba, növelve az ottani lakosság számarányát. „Tehát a nemzetközi trendekkel ellentétben Csíkszeredában nem külvárosok alakultak ki, hanem a szomszédos falvak kezdtek el fejlődni” – nyilatkozta az egyetemi tanár.
Ivóvízrendszerek kiépítése
Az urbanizációs folyamatok stagnálásának egy másik oka a vidéki településeken kiépített csatornarendszerek, vélik a szakemberek. Ez a megállapítás Hargita megye esetében is helytálló, ugyanis a legtöbb faluban az utóbbi tíz esztendőben épült ki a vezetékes víz- és csatornarendszer. Példaként megemlíthető a megyei önkormányzat Kisvíz elnevezésű programja, amely keretében 2011 végéig alacsony lélekszámú Hargita megyei falvakban – leginkább Udvarhelyszéken – több mint 400 kilométer vezetéket fektettek le, és kétezer lakos háztartásába juttatták el a vezetékes ivóvizet. Az Európai Unió tagállamai közül Máltán a legnagyobb, 100 százalékos az urbanizációs ráta, ugyanakkor Belgium és Hollandia lakosságának is több mint 80 százaléka él városon. Alacsony viszont az urbanizációs ráta a skandináv államokban: Finnország lakosságának például mindössze 38 százaléka él városon.
Kozán István
Székelyhon.ro,

Közösségi élmény népviseletben
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napjára érkezők között volt, aki családjával tartalmasan szerette volna tölteni idejét, volt akit a közösségi élményért ment, mások unokáikra akartak hatni, de voltak olyanok is akik kikapcsolódni, lelkiekben feltöltődni érkeztek.
A csíkszéki falvak bevett szokása, hogy a fiatalok az Ezer Székely Leány Napjára szekereken, énekelve vonulnak szülőfalujuktól a megyeszékhelyig, hogy ott népviseletbe öltözve közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában pedig hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve a két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan csíkszentgyörgy községbeli székelyruhás leány és legény – közöttük mi is – az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek a városba, ahol hangos énekszóval vonultak a Szabadság-tér irányába, közben integetve az út mellett álló, néhol mosolygó, néhol pedig könnyező nézelődők felé.
Népdaltól volt hangos a város
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot újra szekerekre szálltak és hangos énekszóval töltötték meg a Szabadság-teret, a Márton Áron utcát, illetve a Szék útját, hogy azt követően részt vehessenek a 11 órától, a Csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Közben egyre inkább benépesedett a Csíksomlyói Nyereg is: voltak akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves kiállítás és vásár asztalai közt sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal próbálták éhségüket oltani.
Tartalmas családi együttlét
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását nézte, mikor megszólítottuk a Gyergyóditróból érkezett Bíró Zsuzsannát. Kérdésünkre elmondta, édesanyjával és testvérével érkezett az eseményre. „Ez egy ilyen ritka alkalom, hogy együtt lehet a család, a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez itt egy tartalmas együttlét lehet családunknak” – osztotta meg a ditrói tanár.
Megmutatni a népzene, néptánc ízét
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára, eleinte a Zernyealji Néptáncegyüttes tagjait hívták, azóta viszont igyekeznek minél több fiatalt bevonni. „Szeretném, ha a fiatalok is ráéreznének, a népzene, a néptánc, a népviselet ízére, közösség összetartó erejére. Hiszen Gelencén is korábban volt egy időszak, amikor ezek el voltak hanyagolva, a népviseletek is a szekrényekben porosodtak” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Amit kommunizmusban nem tehettek
A fiatalok mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idejében, a fiatalságunk alatt mi nem tehettük” – elevenítette fel.
Székelységre nevelt unokák
Gál István, Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi kiemelte, büszkék a népviseletükre, szívesen őrzik a hagyományt általa. Megjegyezte, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is rendszerint felöltik a székely ruhát, úgy érkeznek Csíksomlyóra. „Próbáljuk belenevelni unokáinkba, hogy minek születtek – székelynek –, hogy mi szerint kellene élniük” – avatott be Gál. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel a székelyruhát, annál is inkább, hiszen ezen kívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Fontos a közösségi élmény, a hangulat
Csíkcsicsóról 130-an szekerekkel érkeztek az ünnepre. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén első alkalommal vegyen részt az eseményen, amibe bele is ment, hiszen számára is fontos a hagyományápolás, a székelység megőrzése. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt – új barátok szerzése – és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. A 16 éves, csíkrákosi Máthé Beáta és Székely Angyalka három éve, hogy rendszeresen megjelennek az Ezer Székely Leány Napján. Ami leginkább tetszik számukra, hogy sokan megjelennek székely népviseletben, s hogy gyönyörű táncokat járnak. A csíkszentgyörgyi Gál Enikő szeret táncolni, énekelni, ahogyan szereti a szekereken levő jó hangulatot is, emiatt jön minden évben.
Kömény Kamilla, Székelyhon.ro

Háromezer székely ruha az Ezer Székely Leány Napján
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napján jelentősen nőtt idén is a népviseletbe öltözők száma: szombaton délután a csíksomlyói Nyeregben már 2135 székely ruhába öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at.
A csíkszéki falvak fiataljai az Ezer Székely Leány Napjára minden évben szekereken, énekelve vonulnak a megyeszékhelyig, hogy ott közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve két Csíkmenaságról induló szekér is.
A több mint hatvan Csíkszentgyörgy községbeli székely ruhás leány és legény az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek Csíkszeredába, ahol énekelve vonultak a Szabadság térre.
Viselkedni is kell a viseletben
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot, újra szekerekre szálltak, és énekszóval vonultak végig a Szabadság térről, a Márton Áron utcán és a Szék útján, majd 11 órától részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén.
Idén az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Beszédében a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel, és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták, és halálra kínozták.
Közben egyre inkább benépesedett a csíksomlyói Nyereg is: voltak, akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves vásár asztalai között sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal csillapították éhségüket. A Nyeregben a megnyitót ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta.
A község vezetője arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tovább tudjuk adni utódainknak.
A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket méltatta, akik 1931-ben útjára indították a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak, és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők tartják a lelket a családban, és elsősorban ők szokták a hagyományt is továbbéltetni” – mondta.
Élmény idősnek, fiatalnak
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását szemlélő gyergyóditrói Bíró Zsuzsanna például édesanyjával és testvérével jött az eseményre. „Ritka alkalom, hogy együtt lehet a család: a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez az első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez tartalmas együttlét lehet a családunknak” – osztotta meg véleményét lapunkkal a ditrói tanár.
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk, már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára. „Szeretném, ha a fiatalok is megszeretnék a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, megtapasztalnák a közösség összetartó erejét” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Az idősebb korosztály tagjai is szép számban képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idején, a fiatalságunk éveiben mi nem tehettük” – mondta Péter Ilona.
Gál István Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi elmondta, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is felöltik a székely ruhát, így érkeznek Csíksomlyóra. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel ilyenkor a székely ruhát, annál is inkább, mert ezenkívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Csíkcsicsóról 130-an érkeztek szekerekkel. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén, első alkalommal vegyen részt az eseményen. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként.
Fiatalított népviselet
A rendezvény és a népviselet népszerűsége egyébként évről évre nő: ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól, a népviseletmustra zsűrijének elnökétől megtudtuk, egyre többen ismerik meg a hagyományos népviseletvarrás szabályait is.
„Olyan új ruhákban jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek újításaik ellenére is hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, hiszen nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általuk ismert öltéstechnikákat, jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át a fiatal nemzedék, akkor nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett Kissné Portik Irén.
Kömény Kamilla, Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)