A mezőbikácsi áldozatokra emlékeztek
Augusztus 3-án szerdán délután hat órai kezdettel a nagyváradi bazilika kápolnájában emlékeztek a hatvankét évvel ezelőtti mezőbikácsi éhséglázadás után ártatlanul meggyilkolt áldozatokra.
Az engeszetelő szentmisén Mahajduda János, a székesegyház segédlelkésze Kupán Árpád történésznek a mezőbikácsi tragédiáról szóló művéből idézett részleteket. Elhangzott, hogy a mezőbikácsiak közül sokan ma is kenyérkérésnek hívják az 1949 augusztus 2-iki eseményeket, melyeknek előzménye az volt, hogy a falusi dolgozók, a cséplőmunkások és a paraztok napi tizennyolc-húsz órán át végzett munkájuk után csak pénzte kaptak, élelmiszert nem, mint ahogy az korábban szoásban volt, csakhogy az embereke nem tudták elkölteni pénzüket, mert kenyér csak a a
városokban volt. Ez robbantotta ki az éhséglázadást, melyet a hatalom könyörtelenül megtorolt.
Imádkozzunk
Az első áldozat Iványi György római katolikus plébános volt, aki nem tartozott a zendülők közé, épp ellenkezőleg, igyekezett csitítani a kedélyeket, de mégis lelőtték. A hatalom többek között azzal indokolta tettét, hogy Iványi irredenta volt, ami azonban hamis vád volt. Bucskó István földművesnek azért kellett meghalnia, mert épp a községháza előtt haladt el szekerével, amikor a katonák megállították és ráparancsoltak, hogy emelje fel a kezét. Ő zavarában a vasvillájával együtt emelte el a kezét, és ez elég volt a katonáknak ahhoz, hogy lelőjék. A másik két halálos áldozat Bejan Petru és Turcut Petru volt, a hatalom ennyivel sem elégedett meg, további bűnbakokat keresett, és családokat toloncoltak kényszerlakhelyre. Kupán Árpádot idézve az igehírdető elmondta, hogy a zendülésnek nem volt nemzetiségi, etnikai jellege, kizárólag az emberek kilátástalan helyzete vezette őket a lázadáshoz. Ezt követően a lelkész elmondta, a világ túléli az elmúlást, a történelem túléli az embert, aki számára a megváltást Jézus hozta el. Mi felelősek vagyunk cselekedeteinkért, és cselekedeteink alapján kapjuk a büntetést vagy a jutalmat. A kereszténység nem önostorozás, önrombolás, hanem öntudatos és felelősségteljes vállalás, valamint megsejtése annak, hogy van egy jobb másvilág is. A legszerencsétlenebb ember az, akinek nincs hite, nem tud imádkozni, ezért ne engedjük, hogy a hitetlen világ cinizmusa megmérgezzen minket, – monsta Mahajduda János, aki végezetül arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a saját és szeretteink üdvőssége érdekében imádkozzunk.
Pap István
Kupán Árpád: Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában (Nagyvárad, 2005) erdon.ro

A szórvány igenis megmenthető
Nagyvárad
- Nem igaz, hogy a szórványban élőket nem lehet megmenteni- reagált szerdai sajtótájékoztatóján egy elmúlt hétvégi konferenciára Grim András, az RMDSZ szórványügyi ügyvezető alelnöke.
Az elmúlt hétvégén a Magyar Polgári Egyesület egész napos szórványkonferenciát szervezett, melyen Szilágyi Ferenc egyetemi oktató, az EMNP szakpolitikusa is felszólalt, azon meggyőződésének adva hangot, hogy a szórványban élő nemzeti kisebbségeket nem lehet megmenteni. Erre a kijelentésre reagált szerdai sajtótájékoztatóján Grim András, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványért felelős ügyvezető elnöke, megdöbbentőnek nevezve, hogy egy közéleti szereplő hogy mondhat olyat, hogy a szórványrégiókban élő, ott családokat alapító magyarokat nem lehet megmenteni. Arra hívta fel a figyelmet: az elmúlt három évben az RMDSZ-nek pont a szórványt érintő programja volt a legsikeresebb. Szervezetépítésbe fogtak, tizenkét községben hoztak létre új szervezeteket: Kövesegyházán, Dernán, Oláhszentmiklóson, Cséffán, Mezőbikácson, Váradszentmártonban, Szentandráson, Érábrányban, Vársonkolyoson, Diófáson, Nagyürögdön és Köröskisjenőn. Utána két nyári szórványprogramot indítottak 2011-ben és 2012-ben, több mint 20 településen rendeztek fórumokat, kulturális eseményeket, honosítási ügyintézést, és emellett könyvgyűjtést is meghirdettek, melynek keretében több ezer kiadvánnyal tudták gazdagítani a szórványkönyvtárakat.
Mindezen akciók sikerességét az elmúlt évi önkormányzati választások is jelezték, hiszen olyan helységekben jutottak mandátumhoz a tanácsokban, ahol eddig nem rendelkeztek képviselettel, például Diófáson, Alsóbiharkristyoron, Nagyürögdön, Érábrányban vagy Vársonkolyoson. Ugyanakkor 14 szórványközségben indítottak helyi listát, Telkiben pedig újraindult a magyar oktatás. „Közösségszervezéssel tehát szép eredményeket tudunk elérni a szórványban is. Nyilvánvaló, hogy ehhez szükséges a történelmi magyar egyházaknak, a civil szervezeteknek és az RMDSZ-nek az összefogása”, hangsúlyozta az ügyvezető alelnök. Hozzátette: sajnos negatív példák is vannak, hiszen Váradfenesen az RMDSZ ellen elindult EMNP ugyan nem jutott be a helyi tanácsba, de azért „sikerült” elvinnie egy testületi helyet, és az öt magyar önkormányzati képviselő helyett most csak négy van.
Önfeladás
Grim András azt is kiemelte, hogy a magyar kormány is hisz a szórvány jövőjében, hiszen a Bethlen Gábor Alap által meghirdetett pályázatok kiemelt figyelmet szentelnek ennek. Hangsúlyozta: azért is sajnálja, hogy a szórvánnyal kapcsolatban ilyen negatív attitűdök jelentkeznek, mivel nagyon sok ember dolgozik a tárgyal három régióban- a Sebes Körös völgyében, a Belényesi-medencében és Dél-Biharban- annak érdekében, hogy sikereket érjenek el. „Szilágyi Ferenc az ominózus kijelentésével ezeknek az embereknek a munkáját becsülte alá és vette semmibe, és ez nem jó, hiszen ha mi magunk mondunk le a szórványtelepülésekről, akkor saját magunk húzzuk az etnikai vonalakat még inkább visszafele, és ez hosszú távon ahhoz vezet, hogy önfeladás által valóban eltűnünk”-vélekedett.
Végül az ügyvezető alelnök arra is kitért, hogy az elkövetkezendő időszakban a hangsúlyt a kulturális rendezvényekre szeretnék helyezni, de ezen kívül folytatják a szervezetépítést is a szórványban, új körzeteteket alapítanának Fegyverneken, Esküllőn és Tataroson.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Új alapokra kell helyezni a közösségi szórványgondozást
Néhány gondolatot szeretnék megosztani a politikai műbalhé áldozatává lett szórványkonferencián tartott előadásom kapcsán. Nehéz nem rosszindulatot feltételeznem, hiszen olyanok nyilatkoznak az előadásomról, akik nem voltak jelen, és nem hallották azt.
Három megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakkal kapcsolatban: 1. Előadásomban felhívtam a figyelmet a szórvány téves értelmezéseire. Én nem tekintem szórványnak az önszervezésre képes közösségeinket, nyelvszigeteinket, akkor sem, ha kisebbségben élő helyi magyar közösségekről van szó. Számomra nem szórvány tehát Köröskisjenő, Érábrány vagy Mezőbikács. A szórvány funkcionális meghatározása tehát ez lenne: autentikus, helyi közösség, amely, létszáma és korlátozott társadalmi erőtartalékai miatt képtelen, vagy csak korlátozott mértékben képes az önszervezésre, vagy ahhoz külső segítségre van szüksége. Magyarán nem képes iskolát, egyházat önállóan fenntartani, a saját érdekképviseletét ellátni. A létszámbeli vagy aránybeli határértékek alkalmazását nem tekintem szerencsésnek. A fentiekből az is következik, hogy külső segítséggel ugyan, de a szórvány szervezhető, és nem hangzott el olyan kijelentés, hogy le kell mondani a kis közösségeinkről. 2. A történelmi-statisztikai tények viszont azt bizonyítják, hogy tartósan képtelenek voltunk megtartani a szórványközösségeinket – ez pedig ténymegállapítás, nem politikai akarat kérdése. Szerintem természetes, hogy egy magyar embernek rossz érzés ezt hallani, úgy ahogy nekem is az volt az adatokkal szembesülni. Egy kis létszámú, kisebbségben élő, korlátozottan szervezhető helyi közösség nem képes saját magát demográfiai értelemben fenntartani, legalábbis nem ezen a szervezettségi szinten, amelyen a mi közösségeink működnek. Ennek köszönhető, hogy az ötven, száz évvel ezelőtti szórványaink már gyakorlatilag nem léteznek, vagy ha mégis, akkor nyilván nem közvetlen leszármazás, hanem új betelepülők révén maradtak meg. 3. Aki jelen volt az előadáson, azt is hallhatta, hogy konkrét javaslatot tettem a szórványgondozás új alapokra helyezését illetően, igaz, én a közösséggondozást egyházi vonalon képzelem el, és nem politikai szervezetek imázsépítő tevékenységeként. Szakmai vitát szívesen folytatok a témában, politikai nyilatkozatokra a továbbiakban nem kívánok reagálni.
Szilágyi Ferenc, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke
erdon.ro,

Mártírfalu lett Mezőbikács
Nagyvárad- Csütörtök délután az RMDSZ székházában sajtótájékoztatót tartott Szabó Ödön parlamenti képviselő. Négy olyan, a nevéhez fűződő kezdeményezést ismertetett, amely törvényerőre emelkedik.
Négy olyan törvénykezdeményezést ismertetett legutóbbi sajtótájékoztatóján Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, melyekhez szerkesztőként vagy indítványozóként köze volt, és amelyek közül kettő már törvényerőre emelkedett, kettő pedig várhatóan hamarosan szintén megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Az első a 215. számú közigazgatási törvény 66. és 105. számú cikkelyeinek módosítására vonatkozik. Ezek a polgármesterek, illetve megyei tanácselnökök kabinetjei taglétszámát érintik, s eddig a bukaresti főpolgármester előnyt élvezett a többiekkel szemben amiatt, hogy a két cikkelyben úgy szerepelt: a kabinetjében egy adott számú poszt van, míg a többiek esetében maximális számú személyzetről szólt a jogszabály. A poszt és a személyszám pedig nem azonos, hiszen egy adott posztra több személy is alkalmazható, fél- vagy negyednormával például- magyarázta a honatya. A május 21-én elfogadott 119. számú törvénnyel azonban sikerült ezt a diszkriminációt kiküszöbölni azáltal, hogy most már mindkét szövegben a poszt szó található. A második sikerrel véghezvitt kezdeményezés a Bihar megyei Mezőbikácsot mártírfaluvá nyilvánította. Ezen a településen ugyanis 1949. augusztus 2-án a helyiek fellázadtak a kommunista hatóságok ellen, a felkelést azonban vérbe fojtották. Négyen az életükkel fizettek - a román nemzetiségű Turcuţ Petru és Bejan Petru -, illetve a magyar nemzetiségű Bucskó István és Iványi György. Utóbbi volt a helyi római katolikus plébános, akinek a holttestét elrettentésképpen három napig nem engedtek eltemetni. Emellett 15 családot kitelepítettek Konstanca környékére.
A másik kettő
A harmadik törvénnyé lett kezdeményezés arra vonatkozott, hogy a középiskolásoknak ismét legyen képviselete a tanintézmények igazgatótanácsában. Végül úgy sikerült módosítani a 2011/1. számú tanügyi törvény 96. számú cikkelyét június 1-jei hatállyal, hogy az iskolák igazgatótanácsában a szülők számára fenntartott helyek között egyet szavazati joggal biztosítani kell egy olyan diáknak, aki betöltötte 18. életévét.
A negyedik kezdeményezés ugyancsak a tanügyi törvényt érintette, de a 18. cikkelyének 2. bekezdését, melyet úgy változtattak meg, hogy írásban kell kérni úgy a hittanórákon való részvételt, mint ennek a döntésnek a megváltoztatását.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hivatalosan is mártírtelepülés lesz Mezőbikács
Augusztus 2-án, vasárnap Mezőbikácson ünnepi megemlékezés keretében hivatalosan kis kimondattatik, hogy a települést mártírrá nyilvánítják az 1949. augusztus 2-ai vérengzés miatt. Ekkor a kommunista uralom és a rettenetesen elnyomó rendszer ellen fellázadó falubeliek közül a karhatalmi szervek négy embert, köztük a plébánost kivégezték, és további tizenöt családot deportáltak.
A román képviselőház plénuma május 27-én egy ellenszavazattal elfogadta azt az RMDSZ-kezdeményezést, amely Mezőbikácsot a kommunista ellenállás mártírtelepülésévé nyilvánítja. „A jogszabály egyfajta morális jóvátételt nyújt az állam részéről azoknak, akik életüket áldozták, vagy anyagi javaikat vesztették el a kommunizmus elleni küzdelemben” – mondta a törvény kihirdetésekor Szabó Ödön parlamenti képviselő, a jogszabály kezdeményezője. A Szövetség Bihar megyei politikusa felelevenítette, az Arad megyei Seprősőn 1949. július 31-én a kommunista rendszer ellen lázadtak fel az ott élők, két nappal később, augusztus 2-án pedig a Bihar megyei Mezőbikácson történt meg ugyanez, ahol az akkori kommunista diktatúra nevében működő hatóságok által alkalmazott rendfenntartás négy emberéletet követelt, illetve tizenöt családot telepítettek ki. Kivégezték Iványi György plébánost, továbbá Bejan Petrut, Bucskó István és Turcuţ Petrut.
A szomorú 1949-es eseményekről idén is megemlékeznek a településen. Augusztus 2-án, vasárnap ünnepélyes megemlékezés keretében hirdetik ki Mezőbikács mártírtelepüléssé nyilvánítását. A megemlékezés programja a következő: 10.00 óra – szentmise a római katolikus templomban; 11.00 – a Hivatalos Közlönyben megjelent törvény díszkötésének átadása, majd ünnepi beszédek; 11.20 – főhajtás és koszorúzás az emlékműnél; 11.45 – a törvény átadása az ortodox egyház képviselőjének; 12.00 – a mártírtelepülést jelző tábla leleplezése és megáldása a település bejáratánál; 12.30 – szeretetvendégség.
Szabó Ödön korábban kifejtette, hogy az államnak kötelessége legalább morálisan enyhíteni a kommunista diktatúra által okozott sérelmeken: „Az RMDSZ célja az volt, hogy a jogszabály rendelkezzen arról, hogy a Bihar megyei Mezőbikácson is áldozatokat követelt a diktatórikus rendszer. Az elfogadott törvény értelmében, idén már hivatalos keretek között is megemlékezhetnek a helybéliek az 1949-es eseményekről, illetve a törvényt az állam egyfajta bocsánatkérésének is fel lehet fogni. Kezdeményezésünket számos román párt képviselője is támogatta”.
Mezőbikács azonban nem pusztán az 1949-es mészárlás miatt mártírtelepülés, hanem egy öt évvel korábbi gyilkosságsorozat miatt is. 1944. szeptember 27-én egy még több áldozattal járó tragikus esemény történt: egy román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Bár a halállistájukon 80 személy szerepelt, végül „csak” 7 személyt állítottak elő és végeztek ki. A sortűz áldozatai: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (cigányzenész), Takács Mihály (bíró) és Varga György – emlékeztetett az esetre a mártírtelepüléssé nyilvánításkor Szilágyi Aladár közíró, az Erdélyi Riport munkatársa. 2004-ben Kupán Árpád nagyváradi helytörténész emlékezett meg a mezőbikácsi eseményekről a Reggeli Újságban. A neves váradi szerző írását teljes egészében alább olvashatják. Azért látjuk indokoltnak az újraközlést, hogy felelevenítsük azokat az eseményeket is, amelyekről mind a mai napig nehéz beszélni, ezt ugyanis sokkal nehezebb elfogadnia a többségi nemzetnek.
Borsi Balázs
A mezőbikácsi sortűz – amiről még ma is hallgatunk
Szeptember 27. a mezőbikácsi tragédiának az évfordulója. 1944. szeptember 27-én, a második világháború végéhez közeledve hét, szintén ártatlan civil személyeket végeztek ki ebben a kis bihari faluban. Rájuk még azt sem lehetett ráfogni, hogy szembeszálltak volna a hatalommal. Nekik egyetlen vétkük az volt – akárcsak a gyantaiaknak, magyarremeteieknek, hogy csupán a Bihar megyei áldozatokat említsük meg –, hogy más nyelven beszéltek, mint a négy év múltán visszatérő új honfoglalók.
A bikácsi történetet még a gyantainál és remeteinél is nagyobb elhallgatás, titkolózás övezte és övezi még ma is, ami megnehezíti, hogy a meglévő bizalmatlanságok, félelmek, sőt ellenségeskedések megszűnjenek.
Pedig szükség van az emlékezésre, a kényesnek számító kérdések felvetésére, az igazság kimondására. Nem azért, hogy a behegedt sebeket tépjük fel, hanem hogy megszabaduljunk végre az igazságtalanul reánk sütött bélyegtől. „Kibeszéljük szorongásainkat, elűzve ezzel éjszakáinkból, álmainkból, de lelkünkből is a rémet. Ha tovatűnnek a rémek, s nem lesznek titkolt és kimondatlan gondolataink egymás előtt, talán felnövekszik a nyelvi, tapasztalati, pszichológiai korlátokkal szétzilált bizakodás és bizalom is. Egymás iránt. És akkor hátsó gondolatok nélkül és a kölcsönös becsülés érzésével gyűlhetünk össze a mindenkori közös örömre.” Ezeket a nemes gondolatokat Köteles Pál Gyantán született író fogalmazta meg a Hotel Kárpátia című regényének utószavában. Ez a nem eléggé ismert mű 1989-ben jelent meg Magyarországon, és az 1944 szeptemberében Gyantán kivégzett 47 áldozat emlékét idézte föl, a szépirodalom eszközeivel, az események tényszerű, objektív bemutatásával.
Mivel a bikácsi sortűz összekapcsolható – legalábbis kronológiailag – a gyantai mészárlással, röviden felidézzük ezt a történetet is.
A második világháború utolsó napjainak egyik legtragikusabb eseménye a Szalonta–Arad vonalon zajlott. 1944. szeptember 13-án a magyar honvéd csapatok betörtek Dél-Erdélybe, elfoglalták Aradot, előnyomultak a Fekete-Körös völgyébe is, megszállták Gyantát, majd a Vaskoh környéki Biharlonkához érve szembetalálták magukat a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével, és kénytelenek voltak visszavonulni. Feladták Gyantát, majd Aradot is. Ezek a hadműveletek mindkét fél részéről jelentős emberáldozattal jártak. A honvédsereg után nyomuló harmadik hegyivadász román hadosztály katonáinak egyes osztagai nagyszámú környékbeli önkéntes kíséretében bevonultak Gyantára, s a békés lakosságon töltötték ki bosszújukat. Legyilkoltak 47 személyt, gyermekeket, fiatalokat, öregeket, nőket, férfiakat vegyesen. Ezenkívül sok személyt megvertek, asszonyokat, lányokat megbecstelenítettek, gyújtogattak, romboltak, pusztítottak, raboltak. Hasonló eseményekre került sor a Belényes menti magyar falvakban, Magyarremetén 36 személyt gyilkoltak meg, az onnan elmenekült 6 férfit a kivégzés színhelye felé vezető úton ölték meg. Kishalmágyon és Szentmihályon 6–6 személyt, de itt csak férfiakat, fiatal fiúkat végeztek ki.
Mezőbikács sem kerülhette el a tragédiát, mivel a közelében húzódott az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó, 1940-ben a bécsi döntéssel megszabott határ. Bikács Magyarországhoz került. Már a szeptember 13-i magyar előnyomuláskor is voltak a falu határában harcok. A mezőbikácsi római katolikus parókai halotti anyakönyvében három magyar katona, egy honvéd és két szakaszvezető neve szerepel, azzal a bejegyzéssel, hogy a románok elleni harcban estek el, s ott temették el őket. Egyébként akkor még a harc valamennyi áldozatát az ortodox és a katolikus pap közös szertartással parentálta el, s a román áldozatok a görögkeleti temetőben nyertek végső nyugodalmat.
1944. szeptember 27-én egy előre nyomuló román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Itt, lévén a lakosság vegyes összetételű, tömegmészárlásra és nagyobb atrocitásokra nem került sor. Állítólag az önkéntesek között volt egy, korábban a faluból elmenekült személy, aki egy 80 nevet tartalmazó listát hozott magával azokról, akiket meg kell büntetni a magyar impérium alatti magatartásukért. Végül „csak” 7 személyt állítottak elő, köztük a falu bíróját és egy cigány zenészt (aki úgymond irredenta nótákat játszott). Az előállítottaknak nem volt semmi felróható bűnük, nem is folytattak ellenük semmiféle eljárást, ki sem hallgatták őket, csupán magyarságukért lettek az elvakult nemzeti gyűlölet áldozatai. Így az ő értelmetlen pusztulásuk még fájdalmasabb, még tragikusabb a háborúban elesettekénél. A hátramaradt családtagok fájdalmát és bánatát az is fokozta, hogy nemcsak nem kaptak soha kárpótlást, beismerést, elégtételt, de még beszélni sem beszélhettek tragédiájukról. Ha most felidézzük emléküket, abban reménykedhetünk, hogy ezt a fájdalmat „békévé oldja az emlékezés”.
A sortűz áldozatai a következők voltak: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (a zenész), Takács Mihály (a bíró) és Varga György.
A háború után Ambrus Péter, a Magyar Népi Szövetség nagyváradi és Bihar megyei tagozatának elnöke kezdeményezte a faji gyűlölködésből végrehajtott vérengzések vétkeseinek perbe fogását. Magánnyomozást folytatott, kihallgatási jegyzőkönyveket vett fel, névvel ellátott és névtelen vallomások tömegét gyűjtötte össze. Előbb a bukaresti kormánytól, majd a legfőbb ügyésztől is kérte a bírósági eljárás megindítását – mindhiába. Végül a Nagy Nemzetgyűléshez, az akkori román parlamenthez fordult panasszal, minden eredmény nélkül. Ambrus Péter nem sokkal halála előtt bízta a közel ezer oldalnyi gyűjteményét falubeliére, az író Köteles Pálra. Ebből az anyagból írta ő meg a Hotel Kárpátiát, még 1980-ban, de Magyarországon is csak 1989-ben láthatott napvilágot a regény.
Ma már nálunk sem számít tabunak ez a kérdés. Az események 50-ik évfordulóján, 1994-ben a bukaresti televízió magyar adása bemutatta Boros Zoltán Gyanta című dokumentumfilmjét, melyben a túlélőkkel készített interjúk alapján idézte fel a tragédiát. (A filmet a Duna Televízió Fekete vasárnap címmel vetítette a gyantai népirtás 60. évfordulóján, pénteken.) 1995-ben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Politikai Főosztálya egy fontos dokumentum-kötetet adott ki, Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról címmel. (Ebben sincs szó a bikácsi sortűzről!) A könyv előszavában a felelős kiadó Bodó Barna így fogalmazott: „(…) Mondassék ki, hogy az erdélyi magyar nem vérengző, nem idegengyűlölő és nem fasiszta. Nem barbár. (…) Mondassék ki végre a történelmi igazság olyan ügyekben, amelyekben évtizedeken át csak a hatalmi nacionalizmust alátámasztó félrevezetések kaphattak nyilvánosságot. (…) Mondassék ki a mi igazunk is”.
E bátor gondolatok megfogalmazása óta újabb kilenc-tíz esztendő telt el (írta e sorokat 2004-ben a szerző – szerk. megj.). Elmondhatjuk, hogy azóta némi haladás ezen a téren is tapasztalható. Szeptember 25-e óta emlékmű áll Gyantán. Ma már legalább nem vitatja a többség jogunkat az emlékezésre, az áldozatok iránti kegyelet lerovására.
Az az idő viszont – melynek eljövetelére Köteles Pál idézett szövegében vágyakozott – még most sem jött el. Továbbra is vannak tiltott és ki nem mondott gondolataink egymás előtt, nem tűnt el a gyanakvás, a bizalmatlanság, sőt az igazság kimondásának félelme sem. Mezőbikácson még ma is tabu az 1944. szeptember 27-i sortűz, s azok, akik tehetnének valamit az igazság kimondásáért, az áldozatok emlékének megbecsüléséért, felidézéséért, gyávaságból vagy megalkuvásból ezt még ma sem vállalják.
Kupán Árpád
(Reggeli Újság, 2004. szeptember 29.)
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lehetne magyarul?
Méltó módon emlékeztek a hétvégén a Bihar megyei mezőbikácsiak a kommunista hatalom ellen 66 évvel ezelőtt fellázadt elődeikre, akik közül négyen – magyarok és románok vegyesen, köztük a falu katolikus plébánosa – életükkel fizettek kiállásukért.
Dicséretes, hogy a bukaresti parlament nemrég mártírtelepüléssé nyilvánította a mindössze 570 lelkes Mezőbikácsot, amely egyébként nemcsak az 1949-es atrocitás, hanem az öt évvel korábban a román hadsereg által elkövetett vérengzés okán is rászolgált a titulusra. És azt se hagyjuk szó nélkül, hogy az apró partiumi faluban felállított tábla magyarul is hirdeti a frissen kapott elismerést, holott a közösség számaránya jóval alatta marad a közigazgatási törvényben szereplő húsz százaléknak. Rögtön keserűvé válik azonban a szánk íze a magyar szöveg láttán, amelybe egyszerre két szarvashiba is becsúszott: „mártír telepűlés”. Mindenképpen hasznos lett volna, ha a megrendelők még a felfestése előtt átfésültetik a feliratot egy, a magyar nyelv helyesírási szabályait ismerő pedagógussal, nyelvésszel, és akkor nem járnak úgy, mint a bihari RMDSZ öt évvel ezelőtt a nagyváradi utcanevek gyalázatos átköltésével. Köztudott, hogy nagyon sokan képtelenek vagy hanyagok megtanulni helyesen írni anyanyelvükön, ami sokak szerint a műveletlenség jele. A szégyen viszont hatványozódik, ha nyelvi fogyatékosságunkkal egész közösségünket megbélyegezzük. Évekig tartott, amíg politikai lobbik és alkuk árán sikerült kiharcolni, hogy erdélyi településeink nevét magyarul is feltüntethessük, de az anyanyelvhasználatért folytatott küzdelem korántsem tekinthető befejezettnek. Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen még ma is közelharcot kell vívni a többségi pártokkal, hatóságokkal, önkormányzatokkal a magyar helység- és utcanévtáblákért, az anyanyelven történő hivatalos ügyintézésért. A románok túlnyomó többségének persze nem tűnik fel egy magyartalan felirat, az erdélyi magyar közösség igényességéről, önbecsüléséről azonban rendkívül rossz bizonyítványt nyújtanak a különböző intézmények homlokzatán, helységnévtáblákon, sőt hivatalos szövegekben éktelenkedő, bántó tévedések. Amiket aztán végképp nem kenhetünk másokra.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Szobra lesz IV. Béla királynak
A Fekete-Körös Völgyi Magyar Napokról tartottak hétfőn sajtótájékoztatót az RMDSZ székházában. Bemutatták annak a IV. Béla-szobornak a makettjét, melyet jövőre fognak felavatni Várasfenesen.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet: hagyományt teremtettek abból, hogy ahol lehetőség adódik rá, a szórványközösségekben emlékhelyeket létesítsenek magyar személyiségeknek, illetve köztéri alkotásokkal jelöljék meg a múltunk jelentős eseményeit. A kezdeti időszakban arra fordították az energiájukat és erejüket, hogy a két világháborúban elesett helybéli magyar katonai hősöknek állítsanak emléket, majd a civil áldozatok következtek Köröstárkányban, Magyarremetén, Kisnyégerfalván, Gyantán és Mezőbikácson.
Az idén negyedik alkalommal, RMDSZ-es, civil és egyházi összefogással megrendezendő Fekete-Körös Völgyi Magyar Napokon pedig a kezdetektől arra törekednek, hogy olyan, a magyar történelemben vagy kultúrában fontos szerepet betöltő személyiségek előtt hajtsanak főt, akik összekötő kapcsot jelentenek az együtt élő nemzetiségek közt, vagyis nem lehet azzal vádolni őket, hogy munkásságuk megosztó lett volna. Ennek megfelelően az első évben egy Petőfi-makettet mutattak be, majd avatták fel a költő szobrát egy évvel később Belényesben, utána pedig Bartók-makettet lepleztek le tavaly, és áldják meg az immár kész szobrot az idén Köröstárkányban, illetve szintén ezen a hétvégén mutatják be Várasfenesen a IV. Béláról mintázott makettet, és avatják majd fel a szobrot 2016-ban. Valamennyi képzőművészeti alkotás Deák Árpád munkája.
A politikus hangsúlyozta: még a hivatalos román telekkönyben is úgy szerepel a településen található vár, hogy „cetatea lui Béla”. Az Árpád-kori erődítmény valószínűleg IV. Béla idejében épült, és a katolikus püspök nyári rezidenciájául is szolgált. Amúgy azért esett IV. Bélára a választás, mert a tatárokkal harcolt, és nem a románok ellen, az országban pedig, melyet konszolidált és védett, egyaránt éltek románok és magyarok is, így a többségi nemzet tagjainak sem lehet kifogása a szoborállítás ellen. A büszt amúgy úgy ábrázolja a királyt, hogy egy kardot tart függőleges helyzetben maga előtt, és a talapzaton két pajzs látható úgy, hogy egyiken kereszt, másikon a IV. Béla felirat van.
A főbb programok
Borsi Imre Lóránt főszervező, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnökétől megtudtuk, hogy szeptember 4-én, pénteken 17 órakor, a várasfenesi kultúrház udvarán zajló hivatalos megnyitó keretében adják át a makettet Várasfenesen. Másnap, szeptember 5-én, szombaton fél 12 óra körül, a tárkányi református templom előtti téren, az istentisztelet után avatják fel, és áldják meg Bartók Béla szobrát. Este a Nagy Feró vezette Beatrice-koncert vonzza majd valószínűleg a környéken lakókat. Szeptember 6-án, vasárnap este 19 órakor a belényesi művelődési házban megrendezett gálával zárul a IV. Fekete-Körösvölgyi Magyar Napok, melynek keretében átadják a Zsiskú János-szórványdíjat- a kitüntetettről ezen a héten dönt a megyei RMDSZ ügyvezető elnöksége-, illetve fellép a debreceni Hajdú Táncegyüttes.
Sebes-Körös Völgyi Magyar Napok
Szabó Ödön arról is beszélt: komolyan felmerült annak az ötlete, hogy a Fekete-Körösvölgyi fesztivál mintájára a jövő évtől kezdve megszervezzék a Sebes-Körösvölgyi Magyar Napokat is, lehetőleg ugyanazon a hétvégén, mint a másikat. Ennek érdekében várják a Nagyváradtól keletre eső szórványtelepülések helyi magyar vezetőinek, civiljeinek, lelkészeinek a jelentkezését, szívesen meghallgatják az ez irányú elképzeléseiket Sonkolyostól Mezőtelegdig, de akár Fugyivásárhelyt vagy Kisjenőt is beleértve, mert senkit se akarnak kizárni. Az ügyvezető elnök ugyanakkor köszönetet mondott a tömbmagyar vidékeken élő civil szervezetek, együttesek, iskolák, önkormányzatok vezetőinek, akik felajánlják a produkcióikat.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Folytatódnak a Szent László-évi események
Csütörtökön a Püspöki Palotában sajtótájékoztatót tartott Böcskei László megyés püspök, melyen ő és munkatársai azokat a rendezvényeket ismertették, melyeket a Szent László-év hátralévő részében szerveznek. Lesznek konferenciák, kiállítások, ünnepi szentmisék.
Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy „A jó ember jó kincséből jót hoz elő!” (Lk 6, 45) mottóval Szent László király 1192-ben történt szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeli idén a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye is. A jubileumi év egyik alappillérét képezik a regionális Szent László találkozók, amikor a szent király Nagyváradon őrzött ereklyéjét elviszik a plébániákra, hogy a hívekhez közelebb kerüljön lelkileg – életszentségének ismertetése és elmélyítése által-, de testileg is, a kegyelmet közvetítő koponyacsont jelenlétével. Eddig öt ilyen találkozó és imaalkalom volt az egyházmegye templomaiban (Nagyvárad-Székesegyház, Almásfegyvernek, Mezőbikács, Sólyomkővár, Székelyhíd) ,és minden ilyen ünneplés a hitben való megerősödést célozta meg. Az év legkiemelkedőbb momentumát a május 14-i Egyházmegyei Zarándoklati Nap jelentette, amikor 460 év után, egy napra ismét Nagyváradra – vagyis hazalátogathatott a Győrben őrzött Szent László-ereklye. A Szent László-év lelkipásztori jellegű, és kulturális, művészeti, értékeket bemutató, ápoló és továbbadó programjainak sora azonban még nem ért véget. Most vasárnap egyházmegyei zarándoklat lesz Szentjobbon. A főpásztor a régi hagyományokra alapozva, 2016-ban kiemelkedő szentélyé nyilvánította és egyben zarándokhelyként erősítette meg a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt szentjobbi plébániatemplomot. Évente két egyházmegyei zarándoklatot is elrendelt a kegyhelyhez: az első a papok és szerzetesek zarándoklata május 30-án (a Szent Jobb megtalálásának ünnepén), a második pedig a hívek zarándoklata Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) ünnepéhez eső legközelebbi vasárnapon, idén szeptember 10-én. A 11 órakor kezdődő szabadtéri szentmisén a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, Szent István és Szent László király oltalmát kérik. A szertartás főcelebránsa és szónoka Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti metropolita érsek lesz, és az áldást követően Szentjobb utcáin körmenetet tartanak a zarándokok a Brünn-i Fekete Madonna régi és felújított kegyképével. Folytatódnak a Regionális Szent László-találkozók is, szeptember 21-én a VI. találkozó, a román ajkú hívek számára a nagyváradi kapucinus templomban, majd szeptember 28-án a VII. találkozó Kárásztelken lesz. Október 5-én „Megújulás a gyökereknél” címmel a Szent László-év záró aktusaként és csúcspontjaként a nagyváradi vártemplomban kerül sor egy találkozóra, mely hitvallási formát ölt, és egyben az egyházmegye híveinek a Szent László által képviselt keresztény értékek megélésére való elköteleződést is fogja majd jelenteni. Minden régió képviselete, amely legalább 25 személyből áll, az ünnepélyes szentmisére elhozza Nagyváradra a regionális találkozók alkalmával megfogalmazott összegzéseket, ahol ősi hitünk melletti elköteleződés kifejezéseként Szent László egykori sírjának közelében ünnepélyes hitvallást tesznek.
Díjkiosztás
Csorba Sándor levéltáros arra hívta fel a figyelmet: október 14-én Egyháztörténelmi Konferenciát rendeznek, a címe: REX ADMIRABILIS – Szent László király műve és emlékezete. Az előadók: Marosi Ernő akadémikus, művészettörténész, Solymosi László, akadémikus, történész, Madas Edit, akadémikus, kódexkutató, az OSZK osztályvezetője, Klaniczay Gábor, történész, tanszékvezető, egyetemi tanár, Central European University, Jékely Zsombor, művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. Október 18-án a Szent László freskókiállítást nyitják meg. (Athleta Patriae – Válogatás a kun legyőzésének Erdélyi falkép ábrázolásaiból), mely rendezvényen Böcskei László elmondása szerint a Szent László-évben kiadott egyházmegyei érem aranyozott bronz változatával díjazzák azokat a személyeket, akik az elmúlt időszakban az értékmegőrzést szolgálták Váradon, azt, hogy Szent László öröksége megmaradjon (művészek, médiamunkások, egyszerű emberek stb.). Micaci Cristian pasztorális referens arra hívta fel a figyelmet: október 14-15-én a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye zarándok elöljáróit, papjait és híveit fogadják Nagyváradon. A zarándoklatot, amely a Szent László Év programját képezi, a plébániák szervezik, körülbelül 500 fő jelenlétére számítanak. Szombaton este közös vesperást imádkoznak a zarándokok, vasárnap délelőtt pedig szentmisén vesznek részt, és megismerhetik a Szent László király által alapított város vallási és kulturális örökségét. November 25 –én a VI. Egyházmegyei Kórustalálkozón, Érmihályfalván Szent László tiszteletét az egyházzene területén is szeretnénk elmélyíteni. Az esemény 10 órakor kezdődik az érmihályfalvi Páduai Szent Antal plébániatemplomban. Olyan gyakorló egyházi kórusok lesznek jelen, akik rendszeresen nyújtanak liturgikus szolgálatot templomainkban. Két szabadon választott és három kijelölt darabbal/egyházi énekkel készülnek, utóbbiakat a fellépések végén, közösen adnak elő a kórusok.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Dél-Bihari Magyar Nap lesz
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, a helyi RMDSZ-körzet és a VIDIFISZ rendezésében október 22-én, vasárnap 18 órától a Dél-Bihari Magyar Napnak szolgál helyszínéül a mezőbikácsi művelődési ház. A részleteket hétfő délelőtt ismertették a főszervezők az RMDSZ nagyváradi székházában.
Grim András, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke kifejtette: a Szövetség szórványstratégiájának egyik fő célkitűzése, hogy szórványnapok rendezésével is összefogja a szórványrégiókat, illetve -közösségeket, ezért bonyolítják le már éve óta a Fekete-Körös-völgyi, valamint a Réz-hegységi Magyar Napokat, ezen a hétvégén pedig a Dél-Bihari Magyar Napot is „útjára indítják”. Ezek a rendezvényeknek két előnye van szerinte: egyfelől erősítik a szolidaritást a magyar közösségen belül, másrészt pedig a nemzeti identitás megőrzéséhez is hozzájárulnak. Nyilván a legnagyobb szabású a szeptember első hétvégén zajló Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok, hiszen a Belényesi-medencében körülbelül 5-6 ezer magyar él. A Réz-hegységi Magyar Napok időpontja augusztusra esik, és a Felsőderna, Kövesegyháza, Tataros, Varaszótanya és Papfalva környéki 5-600 magyart szólítják meg a programokkal.
Október 22-én, vasárnap pedig immár Dél-Bihari Magyar Nap is lesz, melynek célcsoportja a Mezőbikácson, Cséfán, Oláhszentmiklóson, Biharsályiban, Váradlesen és Nagyürögdön élő, mintegy 5-600 lélekszámú szórványmagyarság. A bikácsi kultúrotthonba meghirdetett esemény fővédnöke dr. Fügedy Antal Levente római katolikus plébános, és a szervezésben segít még Breckó Mihály körzeti RMDSZ-elnök és a Vidéki Ifjúsági Szövetség is. A hivatalos megnyitót 18 órakor tartják. 18.10-től a Toldi Néptáncegyüttes lép fel, majd 18.45-től az MM Pódium Színház A bugaci határon – örökzöld slágerek és operettek című előadása nézhető meg. Az ünnepség ezután szeretetvendégséggel ér véget.
Lendület
Boda Gergely, a VIDIFISZ vezetője arról beszélt: a több 12 éves múlttal rendelkező VIDIFISZ eleinte főként észak-bihari ifjúsági szervezetek létrehozásában jeleskedett, 3 évvel ezelőtt azonban Dél-Bihar felé is nyittok, így alakultak meg az élesdi, az örvéndi és az árpádi ifjúsági szervezetek. Arra gondoltak, hogy a fiatalok lendület visznek a programjaikkal a szórványban élő magyar életébe, és aztán a későbbi tapasztalatok azt mutatták, hogy ezen várakozásuk be is igazolódott- magyarázta.
Elhangzott még, hogy a Dél-Bihar Magyar Nap lebonyolításához a Fechete Tibor vezette árpádi ifjúsági szervezet is csatlakozott. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Közönségsiker az I. Dél-bihari Magyar Napon
A Fekete Körös-menti Magyar Napok és a Rézhegységi Magyar Nap után egy újabb tájegység számára Dél-bihari Magyar Napot szerveztek vasárnap délután Mezőbikácson. Az ünnepi eseményre szép számú közönség előtt a helyi kultúrházban került sor, mely az alkalomra teljesen fel lett újítva.
Az első dél-bihari magyar napok rendezvényt megtisztelte jelenlétével, Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő, Grim András ügyvezető alelnök, megyei tanácsos, Ioan Purge Gyapjú község polgármestere, dr. Fügedy Antal helyi római katolikus plébános, a rendezvény fővédnöke. A zsúfolásig megtelt kultúrházban a helybeliek mellett, Cséffáról, Biharsályiból, Váradlesről, Árpádról és Szalontáról érkezett hallgatóság . Az előadások keretében, a szalontai Toldi Néptáncegyüttes tagjai, magyar néptáncokat adtak elő, a nagyváradi MM Pódium művészei operett énekekkel szórakoztatták a közönséget. Az előadás végén minden jelenlévőt szeretetvendégségre hívtak meg.
Az ünnepélyes esemény elkezdése előtt a jelenlévő elöljárók, köszöntötték a megjelenteket. Elsőként dr. Fügedy Antal mezőbikácsi római katolikus plébános az első dél-bihari magyar nap fővédnöke szólt a megjelentekhez. Miután köszöntött mindenkit, kijelentette, hogy ennek az elképzelésnek, hogy magyar napot tartanak Dél-Biharban ő mint az esemény fővédnöke, ezt felkarolta és a lehetősége szerint támogatta. „Annál is inkább jónak tartom ezt az esemény szervezést, mivel azt szokták mondani, hogy a találkozások az emberek között az egy nagyon szép, és jó dolog. Ha még ehhez csatlakozik a beharangozott kulturális esemény, az mindenki számára egy örömöt jelent, nagyon jó ötletnek tartom, hogy ilyen napot rendezzünk itt Mezőbikácson, gratulálok az ötletgazdáknak, Grim Andrásnak, a helybeli Breckó Mihálynak, akik mindezt megszervezték. Azt is nagyra tartom, hogy Gyapjú község polgármestere is mellénk állt és a teljesen felújított kultúrházat felkészítették az eseményre, és rendelkezésünkre bocsátották. Kívánok mindenkinek jó szórakozást és érezzék jól magukat” – mondta a plébános.
Grim András a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, a rendezvény ötletgazdája, fő szervezője elsőként a rendezvényen jelen lévő polgármesternek köszönte meg, hogy melléjük állt és mindent megtett annak érdekében, hogy ez a Magyar Nap itt Mezőbikácson sikeres legyen. Ioan Purge Gyapjú (Gepiu) polgármestere – Mezőbikács közigazgatásilag ide tartozik – szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Arról beszélt, hogy öröm számára, hogy „ a mezőbikácsi kultúrház újra fogadhatja a vendégeket, mondhatjuk azt is, hogy ezzel a rendezvénnyel felavattuk a település Művelődési Házát”. Arról is szólt, hogy a kulturház rendbetételében nagy segítséget kapott a község a megyei tanácstól, melyet a jelenlévő megyei elöljáróknak megköszönt, majd jó szórakozást kívánt mindenkinek.
Jó ötlet volt
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő is szólt a megjelentekhez. Miután mindenkit szeretettel köszöntött, a szép számban összegyűlt közönséget, arról beszélt hogy: „nagyon jó ötlet volt amikor annak idején, felkértük Grim Andrást, hogy vállalja el a szórvány magyar közönségek gondjainak ápolását, hiszen az elmúlt években önök biztosan látják a Bihari Naplóban, de másutt is, hogy sorra rendezzünk akár a belényesi medencébe Fekete Körös-menti Magyar Napokat, aztán Réz-hegységi Magyar Napokat, immár az elmúlt napokban másod ízben. Ez már a harmadik olyan földrajzi régió, ahol egy speciális térségben élő magyar közösségnek próbálunk a térségen ahol élnek, összehozni egy rendezvényt, megtalálni azt a lehetőséget, hogy egymással találkozzanak a régió lakói, beszélgessenek, szórakozzanak érezzék jól magukat és nyilván utána egy jó vacsora mellett még tovább tudnak együtt lenni. Szerintem ez nagyon fontos dolog az életünkben, hiszen annyiszor elrobogunk a világban, annyiszor szétfutunk és csak annyi lehetőségünk van, hogy pillanatra megállunk, megnézzük szülőfalunkban, hogy jól vannak a hozzánk közel állók és tovább lépünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy közösségként éljük meg a minden napunkat. A gyermeink a facebookon vannak, azt tapasztaljuk, hogy sms-en kérdezik meg, hogy elkészült e a vacsora? Az az igazság, hogy lassan kezd elmúlni az a világ ami számunkra nagyon fontos volt. Ezért úgy értékelem, hogy újra a közösségbe kell tegyük az együttléteket, egyszerűen csak azért, hogy együtt legyünk. Úgy tekinthettünk a mai estére, mint egy kultúrház avatóra, ezt a polgármester is kijelentette” – mondta a képviselő. Majd megköszönte a polgármesternek, hogy mindent megetettek annak érdekében, hogy ebben a kultúrházban megtudták rendezni az első dél-bihari magyar napot. Majd arról is beszélt, „hogy ezen a vidéken abszolút kisebbségben vagyunk, és mégis sikerült ezt az eseményt megrendezni, megköszönve a helybeli elöljáróknak, a település RMDSZ elnökének Breckó Mihálynak, a római katolikus plébánosnak dr. Fügedy Antalnak áldozatos hozzájárulását a rendezvény sikeréhez „de az atya nemcsak itt, hanem azokban a településeken, mint Sályi, Cséffa ahol megfordul hozzájárul a magyarság összefogásához” hangzott el. Majd megköszönte az MM Pódium művészeinek, hogy itt vannak és műsorukkal szórakoztatják majd a közönséget, a nagyszolontai Toldi Néptáncegyüttesnek, hogy eljöttek és műsorukkal az autentikus magyar néptáncot mutatják be a közönségnek.
Kulturális műsor
A hivatalosságok köszöntői után, elsőként a Nagyszalontai Toldi Néptáncegyüttes tagjai léptek színpadra, autentikus magyar népi táncot adtak el, melyet nagy tapssal fogadott a közönség. Ugyancsak a néptáncegyüttes fiatalabb tagjai, magyar gyerekjátékokat adtak elő, kivívva a közönség elismerését, majd újra a nagyobbak következtek, ekkor már legényest is láthattunk. Őket az MM Pódium két kitűnősége Molnár Júlia színművésznő és Meleg Attila a társulat vezetője által bemutatott kiváló hangulatú operett dalok bemutatója következett. Igazi közönség sikert elért műsoruk ideje alatt, a hallgatóság vastapsa színesítette műsorukat, a közönség együtt énekelte az előadóművészekkel az ismert operett dalokat. A kulturális műsor végén minden jelenlévőt meghívtak egy szeretetvendégségre, ahol Grim András megköszönte a helyi RMDSZ elnöknek, helyi tanácsosnak Brecko Mihálynak a fáradozásait, az általuk elkészített finom bográcsgulyást, melyből minden jelenlévő fogyaszthatott. Mindenki úgy távozott, hogy jövőre ha egy másik településene is, de megtartják a következő Dél-bihari Napot. Dérer Ferenc / erdon.ro