Szent királyok nemzetsége eladássorozat a Jelen Házban
A magyarság két és fél évezrede önmagát külön népnek tartja. 1100 éve itt él Európában, a „huzatos” Kárpát-medencében, ahol körülötte mindenki más nyelvet beszél. 
Itt találkoztak az (északról jött) szláv, a (délről jött) román, a (nyugatról jött) germán és a (keletről jött) uráli nyelvcsaládok. 
Ez a nép, életmódjából adódóan a mezgazdaság mellett zsákmányszerzésből (is) él. Sajátos harcmodora van: nagyon fegyelmezett, összehangolt könnyűlovas csapatai rendkívül mozgékonyak, rugalmasak, közelharcba ritkán bocsátkoznak, nyílzáporral harcolnak, ugyanis a visszacsapó íjukból kiltt nyílvessz ereje átüti a lovassági páncélt. Mivel Európának ez ellen a harcmodor ellen sokáig nem volt védekezése, ajándékokkal, békemegváltó adókkal tartotta távol a magyarokat, akik ez időtájt az egyensúlyt is biztosították a térségben – a morvákat támogatva megakadályozták a frankok kelet felé való terjeszkedését, az északi (nyugati) és déli szlávok közé éket vertek, akadályozták a germánok kelet felé, s a bizánciak nyugat felé való terjeszkedését.
A Nyugat összefogásra kényszerült, harcmodort váltott, így 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburg mellett vereséget mért a portyázó magyarokra.
A magyarok gyorsan váltanak. Mintegy varázsütésre abbahagyják a kalandozásokat, letelepszenek, felveszik a római katolikus vallást, és az európai szokásoktól eltér, egyedi, a nemzetségi szállásföldek egyesítésével szervezik meg államukat. Egy korabeli szemtanú (Gardizi) 1050-ben, ezt írja a magyarokról: „A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült és gyönggyel van berakva, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve.”
Itt van tehát egy nép, amely keletről jött, vadabb volt, mint az itt élők, de az ellenséges környezetben mégis gyökeret tud verni, megőrzi nyelvét, identitását, évszázadokon át a térség mérlegnyelve, s ebbe nem pusztult bele; és immár több mint 1100 éven át a sok vihar közepette is megtartva államiságát, ellenállt a nemzetek olvasztótégelye megemészt örvényének.
Akaratlanul is felvetődik a kérdés: hogyan lehet, hogy nála számosabb és erősebb népek kihaltak, vagy nyelvüket és őseik szellemi hagyatékát elfeledve, s ezzel nemzeti identitásukat is feladva, a szomszédnépeket gyarapítják, míg a mi népünk a népvándorlók közül egyedüliként megmaradva, gyarapodott, és az évszázadok során nemzetté érett?
Erre a kérdésre keresi a válasz gyökerét az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Nemzeti Tanács, 2014. november 18-án, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében tartandó KOPPÁNY VAGY ISTVÁN? tényfeltáró ismeretterjesztő rendezvénye.
A SZENT KIRÁLYOK NEMZETSÉGE eladássorozat, amelynek indítója a keddi rendezvény, bepillantást enged az Árpád házi királyok uralkodása mindennapjaiba.
Meghívott eladó: Szántai Lajos budapesti művelődéstörténész és magyarságkutató. Az est ötlet- és házigazdája: Murvai Róbert Dávid.
Társszervez: a budapesti Két hollós könyvesbolt.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)