Dorin Florea polgármester utasítására november 18-án negyven RMDSZ-plakátot szedtek le Marosvásárhelyen a Kövesdombon. A plakátok még fél napig sem maradtak kinn azután, hogy Csegzi Sándor alpolgármester jóváhagyásával, a törvényeket és a helyi tanácsi határozatot betartva kerültek ki. Borbély László miniszter, Frunda György és Benedek Imre rendkívüli sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy a városi tanács úgy döntött, 900 választási plakátot engedélyez a város területén. Ebből az RMDSZ 150-et igényelt, amire megkapta a jóváhagyást. Frunda György szenátorjelölt közölte, bűnügyi feljelentést tesz a polgármester ellen, Borbély László képviselőjelölt a véleménynyilvánítási szabadság megsértését látta a történtekben. /Antal Erika: Leszedették Marosvásárhelyen az RMDSZ-plakátokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

A Súrlott Grádics irodalmi kör október 29-én Marosvásárhelyen a kövesdombi unitárius templom Bözödi Görgy termében tartotta őszi évadnyitó ülését. Maga a Súrlott Grádics öt éve működik. A kör tagjai alkotásaikból olvastak fel. A névsor: Baricz Lajos, Bölöni Domokos, Bögözi Attila, Csifó János, Fülöp Kálmán, Gáspár Sándor, Komán János, Kuti Csongor, Kuti Márta, Nagy Attila, Nagy Miklós Kund, Székely-Benczédi Endre, Sebestyén Péter. A szerzőket a körvezető Bölöni Domokos jelentette be. A fellépők verset, karcolatot, paródiát, színházi anekdotát olvastak fel. Külön színt hoz mindig a Cantuale énekegyüttes ötösfogata, valahányszor megtiszteli jelenlétével a kör rendezvényeit, ezúttal pompás ízelítőt nyújtott barokk dalműsorából. Tagjai: Nyilas Szabolcs, Biró Péter, Márton Zsolt, Szabó Levente, Ferencz Örs. /Büki S. Mihály: Jól dobbantott az irodalmi kör. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Kádár Dombi Péter 16. századi székely kályhacsempemintáit és eredeti kisszobrait állította ki a Marosvásárhelyen a kövesdombi unitárius templom Bözödi György-termében. /Kádár Dombi Péter kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

Egy teljes napon át imádkoztak
Élő imalánc Marosvásárhelyen
Rózsafüzérrel a kezükben, hangosan imádkozó kis csoportra lettek figyelmesek szombaton Marosvásárhely utcáin a városlakók. A katolikus vallás szokásvilágát idéző rózsafüzér-zarándoklatra Marosvásárhelyen első alkalommal került sor, a Máltai Segélyszolgálat kezdeményezésére. A szombati zord, hideg időjárás ellenére a hívek élő imaláncot alkotva körbejárták a város katolikus plébániáit, és mindenhol imádkoztak.
A rózsafüzér-zarándoklat résztvevői szombaton reggel 8 órakor indultak el az Egyesülés negyedbeli nemrég felavatott Szent Család templomból, majd a Szt. Imre, a medgyesfalvi Szt. Erzsébet, a kövesdombi Szt. Miklós- templom, a Tudor negyedbeli Szt. Kozma és Damján, a Köteles utcai minoriták temploma következett, majd a főtéri Keresztelő Szent János-plébánia volt a zarándoklat végső állomása. Az ötven- hatvan fős csapat végigjárta a várost, mindenik templomban imádkoztak, és mindenik helyszínen újabb hívek csatlakoztak hozzájuk. Mindenütt szinte teljesen sikerült megtölteni Isten szent hajlékát, a főtéri plébánián is több mint százan vettek részt a szentmisén – tudtuk meg Tulit Viktóriától, a Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi vezetőjétől, aki sikeresnek könyvelte el a szombati kezdeményezést, mint mondta, nem is gondolták, hogy ilyen sokan csatlakoznak hozzájuk. Tulit János, a segélyszolgálat illetékese hozzátette, jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy az imádkozó kis csoportot látva sok járókelő kalapot emelt és keresztet vetett, valamint az, hogy a hét plébánia hívei között sikerült kapcsolatot teremteni a közös ima által. A máltaiak úgy érzik, elérték céljukat, hogy a plébániák hívei a várost körbejárva élő imaláncot alkossanak, és a Szűzanya oltalmába ajánlják a várost és lakóit.
– A célunk az volt, hogy az imádság hatására leomoljanak a város lakóit egymástól és Istentől elválasztó falak – fogalmazott Tulit János. A Máltai Segélyszervezet hagyományt szeretne teremteni a rózsafüzér-zarándoklat megszervezéséből Marosvásárhelyen is, így várhatóan jövő októberben ismét lehetőségük adódik a híveknek, hogy rózsafüzérrel a kezükben, imádkozva végigjárják a város utcáit és katolikus plébániáit.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)

Templomot szenteltek Gerendkeresztúron
Kopjafa a II. világháború áldozatainak
A település csupán pár kilométerre van Marosludastól, de mivel nem a főút mentén található, kiesik a figyelem látószögéből. Pedig érdemes lenne több szempontból is odafigyelni rá. S ha a közvélemény érdeklődése elkerülte az utóbbi időben, akkor saját maga hívta fel a figyelmet: itt vagyunk, templomot, parókiát újítunk fel, kopjafát avatunk, s a valamivel kevesebb mint kétszázan magyarként, reformátusként próbálunk megmaradni a számunkra kijelölt göröngyös úton! A település a XIII. század végén, 1289-ben szerepel először írásos dokumentumban, Keresztur néven, ekkor azonban lakatlan településként említik, valószínű, hogy a tatárjárás idején pusztult el. Az időközben benépesült falu 1361-ben kőtemplomot építtet. 1848 októberében román felkelők a magyar lakosságot lemészárolták és a falu templomát felégették. Ezt 1856-ban újjáépítették. Ennek a templomnak a felújítását most fejezte be a gyülekezet. Tegnap főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésével, meghívottak jelenlétében felszentelték a felújított templomot. Ugyancsak tegnap avatták fel a II. világháborúban Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állított emlékművet.
Új köntösben a templom
Rátoni Csaba fiatal lelkipásztor, amikor a gyülekezethez került, nagyon rossz állagú épületeket talált. A parókia ajtaját csak berúgni lehetett, a nyílászárók annyira tönkrementek, a templom dohos volt, mállott róla a vakolat. A presbitériummal közösen úgy döntöttek, felújítják mindkét épületet. A parókiára új nyílászárók kerültek, a falakat újravakolták, úgyhogy ma összkomfortos papi lak lett belőle. A templomon 2011 augusztus elsején kezdték el a munkát, közmunkával kívül-belül leverték a nedves, salétromos vakolatot. A komplex munkálatot, amely nemcsak újravakolásból állt, hanem szigetelésből, aláalapozásból, vízelvezetésből, belső-külső drénezésből, szellőző vakolat felviteléből is, amit Keszeg Jenő ludastelepi vállalkozó és csoportja kivitelezett. A drénezést speciális technológiával oldották meg, amelyhez a gógánváraljai gyülekezet biztosította a szükséges, falba ékelt – drága – anyagot. A templom belsejében, körülbelül embermagasságig gipszkartont helyeztek el úgy, hogy a fal szellőzhessen. Ezt a megoldást a gyulafehérvári református templomban látták. Mivel a torony tetőzete is megkopott, idén azt is újrafestették. A templomba új bútorzat került, amit két asztalos, Csegöldi István és Csegöldi Vilmos önkéntes munka gyanánt végzett el. – Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… de minket az Úristen és a támogatók is segítettek – mondta a lelkipásztor.
Lelkes támogatók
Mindezt a gyülekezeti tagok lelkes közmunkájával sikerült megvalósítani, akik nem a pusztulás fölött siránkoztak, hanem a megmaradás vágyának lelkületével álltak fiatal lelkészük és Csegöldi István főgondnok mellé. A munka mellett anyagilag is hozzájárultak templomuk széppé és otthonossá tételéhez. Az egyházfenntartói járulék mellett további legkevesebb 100 lejt adtak, de volt olyan is, aki sokkal többel járult hozzá a munkálatokhoz. Mivel a gyülekezet lélekszáma 200 alá csökkent, a kis gyülekezetet támogatni kellett, mert magára nem tudta volna előteremteni a szükséges pénzösszeget. Hála istennek, támogatókra találtak, s nem is kevésre. Ezek sorában: a marosludasi, az andrássytelepi, a kolozsvári Bulgária-telepi, a kövesdombi, a marosvásárhelyi Ludas utcai, a cserealji, a somosdi, a gógánváraljai református gyülekezet, a Kecei Polgármesteri Hivatal, a püspökség, de magánszemélyek is, Deé Gyula, Domokos János, Bartha Károly, Simon István szentpáli polgármester, Ciotlaus Cristian, Bartók Károly Magyarországról és sokan mások. A munkálatok több mint 50.000 lejbe kerültek.
A templomszentelési ünnepségre meghívták a támogatókat, az évek során itt szolgáló lelkészeket – Kántor Csaba főjegyzőt, Czirmay Levente marosludasi lelkészt és Sógor Gézát – is.
A parókián folyik a magyar oktatás
A gyülekezet új reménnyel, megújult hittel lép be az adventbe, a várakozás időszakába. – Mi, a gyülekezet nem is hittük volna, hogy ilyen szép templomunk lesz! Nagyon boldogok vagyunk! Ha több fiatal lenne, még boldogabbak lennénk! – mondta a harangozó.
A gyülekezet életkor szerinti összetételéről kérdezve, Rátoni Csaba lelkipásztor elmondta, hogy a kevesebb mint 200 tagból 30 a gyerek, akik román iskolába járnak, mert a faluban megszűnt a magyar iskola és az ingáztatásukat nem oldották meg. Hogy miért, arra most nem térünk ki. Ezért a parókián szombatonként magyar nyelvoktatás is folyik, 15 óvodásnak és kisiskolásnak, öt általános iskolásnak és 16 nyolc osztályt elvégzett fiatalnak. Az órákat egy helybeli nyugdíjas magyartanár tartja.
Kopjafa a honvédek és a helyi hősi halottak emlékére
A templomszentelés mellett egy másik fontos esemény is volt tegnap: a templomkertben felavatták a II. világháborús emlékművet. Ezt egyrészt – amit a kopjafa talapzatán található első tábla jelöl – a Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állították a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság jóvoltából. E nemes gesztus Pataky Józsefnek, a bizottság elnökének köszönhető, aki felvállalta az elesett honvédek nyughelyeinek "megjelölését". A faluban 22 honvéd esett el, többségük gyulai volt. Másrészt – amit a második tábla jelöl – a gerendkeresztúri hősi halottaknak állítanak emléket.
A református egyházközség szép ünnepét közös ebéd zárta, amely hálaadási együttlétként koronázta meg a befejezett munkát.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Gyöngykoszorúk gyöngye
Adventi néptánctalálkozó Marosvásárhelyen
December 21-én, szombaton, a Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, valamint a Folk Dancing and Music Egyesület szervezésében ismét sor kerül a Gyöngykoszorúk gyöngye című néptánctalálkozóra. A több mint két évtizedes múlttal rendelkező néptánc-mozgalom közelgő, marosvásárhelyi rendezvényével kapcsolatosan hétfőn délelőtt tartottak sajtótájékoztatót a szervezők a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában.
Mint azt Barabási Attila Csaba igazgató elmondta, sikeres évet tudhat maga mögött az együttes, amelynek kiemelkedő momentuma volt a nemrég Marosvásárhelyen megszervezett hivatásos néptáncegyüttesek találkozója. Azt követően partiumi turnén vettek részt, a soron következő rendezvényük pedig a Gyöngykoszorúk gyöngye lesz, amelyet annak idején a Szabó házaspár – György és Éva –, illetve az EMKE kezdeményezett. Hosszú évek óta az utóbbival közösen szervezik, egy hároméves kihagyást követően úgy gondolták: ha az EMKE és a Maros Művészegyüttes összefog, ismét lehet Gyöngykoszorú- találkozót szervezni Marosvásárhelyen. – Az első Gyöngykoszorút hét évvel ezelőtt szerveztük a városban, a hagyományt a továbbiakban is folytatni kívánjuk. Régi és újabban alakult néptáncegyütteseket is meghívunk, az idei találkozó nyitóünnepségén pedig megemlékezünk a Szabó házaspárról, akik 1991-ben elindították ezt a nemes és szép mozgalmat. Az idei Gyöngykoszorún szakmai kiértékelőt is tartunk, elsősorban az együttesek nyilvántartása végett, hiszen Maros megye rendelkezik az erdélyi megyék közül a legtöbb magyar néptáncegyüttessel. Az idei találkozónkra is több olyan formáció érkezik, amelyek eleddig még nem vettek részt a Gyöngykoszorún, és meghívjuk a nemrég lezajlott I. Széllyes Sándor Népdalvetélkedő felnőtt-, illetve gyerekkategóriáinak első és második helyezettjeit is. A magam részéről a Gyöngykoszorú-találkozók mindegyik részét átéltem, voltam résztvevő, szervező, újjáindító egyaránt, és fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mozgalom mindmáig önkéntes jelleggel működik. A Szabó György elképzelése szerint folytatjuk a hagyományt, a cél továbbra is az, hogy ne a pénz vezessen minket, a rendezvény maradjon meg találkozónak. A hagyományőrzésen túl sok szép emberi kapcsolat, házasság is született a Gyöngykoszorúnak köszönhetően. Erre a találkozóra szüksége van az erdélyi magyarságnak, a különböző településeken élő szervezők értéket mentenek a jövőnek. Megérdemelnék a kitüntetést. Az idei Gyöngykoszorúk gyöngye házigazdája a Napsugár táncegyüttes – Marosvásárhelyen közel húsz együttes lép majd fel, 300-400 táncost láthat majd a közönség. A találkozó hagyományai szerint ökumenikus istentisztelettel nyitjuk a rendezvényt. Ez egyrészt hangsúlyozza a rendezvény fontosságát, másrészt a Gyöngykoszorú szellemisége szerint való. Az idei esztendőben e találkozó lesz az utolsó rendezvényünk, de februárban már magyarországi turnéra indulunk, akkor Nyíregyházára, márciusban pedig Budapestre, majd Celldömölkre, Sátoraljaújhelyre és Pápára utazik az együttes, a továbbiakban pedig európai körútra is van esélyünk, és reményeink szerint hamarosan a táncvezetőképzésünket is elindíthatjuk – de ezekről bővebbet most nem szeretnék mondani.
Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke hozzátette: Szabó Éva temetésére holnap (ma – a szerk.) kerül sor, az egyesület saját halottjának tekinti. – 1991-ben volt az első Gyöngykoszorú, akkor Nyárádszeredában. Azóta a mozgalom keretében több mint száz találkozó került megszervezésre és tíznél több Gyermek- Gyöngykoszorún is részt vehettek az érdeklődők. Öröm látni felcseperedni, majd a szakmában elhelyezkedni azokat a fiatalokat, akik régen, gyermekként táncoltak a találkozókon. A találkozók az évek során több ezer embert szólítottak a Gyöngykoszorúk színpadaira. Nagy mozgalommá nőtte ki magát, viszonylag kis anyagi befektetéssel – és követendő példává vált. Marosvásárhelyen annak idején az adventi találkozóval indult a mozgalom, de ezt az egykori népi alkotások háza kisajátította magának, ezért lemondtunk róla. Utána találtuk meg Barabási Csaba Attilát és a Maros Művészegyüttest, és szép együttműködés vette kezdetét, amelynek köszönhetően mindmáig sikerült fenntartanunk a táncházmozgalmat. Mindezekhez hozzátenném, hogy hamarosan véget ér az EMKE Maros megyei szervezeténél töltött harmadik mandátumom, amelyet követően a visszalépés időszaka következik az életemben. De továbbra is vallom az EMKE jelmondatát – "Aki a köznek él, annak élni érdemes" – és a Gyöngykoszorúk szervezői az elkövetkezőkben is számíthatnak a támogatásomra – árulta el Ábrám Zoltán.
A Gyöngykoszorúk gyöngye marosvásárhelyi találkozójára december 21-én, szombaton kerül sor a művészegyüttes kövesdombi székházának előadótermében. A néptánccsoportok ünnepi műsora 11.30 órakor kezdődik és 16 óráig tart, ezt követően, 17 órától szakmai kiértékelő, valamint táncház lesz a Blue Pearl vendéglőben. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Trianonról – másként
Megemlékezés az összefogás és a nyitás jegyében
2010-ben a magyar kormány június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Azóta nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl is megemlékeznek az eseményről. Június 4-én 19 órától a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában tart közös rendezvényt a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ. A trianoni békediktátumról, az esemény következményeiről, mai tanulságairól Soós Zoltán történésszel, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával beszélgettünk.
– 95 évvel a magyarok számára tragikus döntés után megoszlanak a vélemények a trianoni békeszerződésről. Az első világháborút lezáró egyezmény egyrészt olyan sebet ejtett Európán, amely középtávon a második világháború kirobbanásához vezetett, másrészt, hosszú távon a – főleg az Osztrák–Magyar Monarchiából a magyarok által lakott területek kiszakításával – létrejött országokban a mai napig nem szűnő etnikai konfliktusokhoz. Hogyan kell visszatekintenünk ma az 1920-as döntésre?
– Köztudott, hogy a trianoni döntés következményeként az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, és az akkor meghúzott határok miatt a magyar nemzet szétszóródott, több országban kisebbségi státusba került. Sajnos, 95 évvel az esemény után azt tapasztalhatjuk, hogy az ún. határon túli magyar kisebbségek asszimilációja felgyorsult. Másrészt az elszakadt nemzetrészeken kialakult a helyi identitástudat, ami részben egyfajta összemosódást jelent a mindenkori államhatalommal. A tömbben élők kivételével, ahol a beolvadási folyamat kevésbé érződik, a szórványban élők körében sokan már nem tulajdonítanak fontosságot az anyanyelvhasználatnak. Elfogadják az asszimiliációt. Már a 20-30%-os arányú magyar közösségekben is egyre több a vegyes házasság, ami oda vezethet, hogy egyre többen mondanak le az anyanyelvükről. Valószínű, hogy többek között ezt ismerte fel a magyar Országgyűlés 2010-ben, amikor úgy döntött, hogy június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja. Ennek az eredménye az is, hogy ezen a napon a trianoni döntésről, a békeszerződés következményeiről nyíltan lehet és kell beszélni az Európai Unió kontextusában, ami megerősíti a helyi identitást, ugyanakkor szorgalmazza, hogy a kisebbségben levőknek az állami struktúrák teremtsék meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az anyanyelvhasználatot, hogy megőrizzék a kulturális identitásukat. Az unió érdeme az is, hogy megszüntette a trianoni békeszerződés után kialakult nemzetállamokat. Ez új helyzetet is teremtett, amelyet ki kell használnunk. Ugyanis, ha a – határon túli – magyarságban van élni akarás, akkor saját maguknak kell megkeresni azt az utat, amely a legjobban biztosítja a fennmaradást a történelmi határokon túl. Számomra az a legfontosabb üzenete e napnak, hogy amennyiben meg akarjuk őrizni az anyanyelvünket és kultúránkat, akkor mindenkinek – a családjában, a munkahelyén, bárhol – tenni is kell ezért valamit.
– Nyilván, azért nem ennyire egyszerű a kérdés, hiszen vannak olyan szakmai körök, ahol ma is azon vitatkoznak, hogy mennyire igazságtalan döntés született legfőképpen a magyarokkal szemben, és ezt a történelmi sebet az uniós tagság sem gyógyítja be.
– Nem kell letagadni ezt a történelmi tényt és igazságot. De ma már nem a revizionizmus szemszögéből kell megközelíteni a kérdést. Ez nem járható út az Európai Unióban. Inkább arról kell beszélnünk, hogy miben nyilvánul meg ez a tenni akarás a megmaradásunkért: a családalapításban, a társadalomban vállalt szerepünkkel, az intézményépítésben, a munkahelyteremtésben.
Marosvásárhelyen is meg kell erősítenünk közösségünket, hogy visszanyerjük meghatározó szerepünket a városban. Ez is fontos, mivel a trianoni döntés következményeként nagyon sok olyan városban, amely korábban meghatározó volt az erdélyi magyar történelemben és kultúrában, elveszítettük a többségünket, befolyásunkat a döntéshozatalban. Olyan városokra gondolok, mint Nagyvárad vagy Kolozsvár, amelyek rég eltávolodtak a tömbmagyarságtól. Kolozsvár hajdani szerepvállalását valamelyest át kell vegye Marosvásárhely. Ehhez összefogás kell, aminek némiképpen hangsúlyt adunk az előválasztással. Nincs helyük a különféle külső és belső destruktív elemeknek, amelyek ezt az egységet bomlasztják. Fontosnak tartom akár a nemzeti összetartozás napja kapcsán hangsúlyozni, hogy ha ez az összefogás megszűnne, akkor az egész folyamat sérülhet, aminek rövid, de leginkább hosszú távon lesz súlyos következménye. Láthatjuk, hogy az elmúlt 25 év mennyire meggyengítette a marosvásárhelyi magyarságot. A bizalmatlanság miatt sokan kivándoroltak. Ez a nap arra is alkalom, hogy az összefogás példáját, szükségességét újra a figyelem középpontjába helyezzük.
– Ha alaposabban elemezzük a trianoni döntés következményeit, akkor az átrendeződött Európában, amit ma Uniónak nevezünk, számos olyan törekvést tapasztalunk, amelyek a XIX. század végén az első világháború kirobbantásához vezettek. Gondolok itt az akkori és a mostani nemzeti törekvésekre. Véletlen egybeesések csupán?
– Nincs helyünk itt alaposan elemezni, hogy miként és hogyan jött létre a trianoni békeszerződés, hiszen erről könyveket írtak. Persze, történelmi szempontból ez is fontos. Ma is érdekfeszítő szakmai körökben az a kérdés, hogy miért esett szét egy olyan monarchia, amely egy évtizeddel azelőtt még teljes pompában tündökölt. Tulajdonképpen ennek a fényében figyelmen kívül hagyták a cseh, szerb vagy román nemzetiségi törekvéseket. S ha már párhuzamot kell vonnunk, akkor ebből ma is az a tanulság, hogy nem volt meg a nyitottság a hatalmat gyakorlók részéről a kisebbségek gondjainak orvoslására, ahogy ma is ez okoz feszültségeket a kisebbség és a többség között. Nem is azzal volt a gond, hogy a monarchia nem biztosította megfelelően az anyanyelvhasználatot, a kisebbségi jogokat. Mi több, a 19. század végén, a 20. század elején a monarchia több jogot biztosított, mint a mai európai uniós kisebbségvédelem. Például a hadseregben a nemzetiségiek nyelvén beszéltek, volt egy közös piac, amiből mindenki hasznot húzott, és volt reális gazdasági fellendülés. A monarchia szemszögéből ítélve nem voltak tisztában azokkal a kisebbségi értékekkel, amelyeket el kellett volna fogadniuk. Nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy mit jelentettek, miről szóltak a szerb, a cseh vagy akár a román nemzeti mozgalmak. Más értékrend szerint ítélték meg ezeket, nem adva teret a követelések megoldására, kezelésére. Mai szemszögből megítélve az akkori helyzetet, az Osztrák–Magyar Monarchiának a legnagyobb tévedése az volt, hogy a németek oldalán, az ő nyomásukra belépett az első világháborúba, hiszen tulajdonképpen nem is voltak erre felkészülve sem hadászatilag, sem politikailag. Ugyanakkor a monarchián belül a magyar királyságnak nem is volt érdeke háborúzni, mivel gyakorlatilag az akkori magyar lakosok az országhatáron belül éltek, viszonylag jó körülmények között. Ennek ellenére – a propaganda hatására – örömujjongással léptek be az első világháborúba Ferdinánd trónörökös halálának hírére. Ma már világos, hogy ez jól előkészített provokáció volt. Mindezek ellenére a legnagyobb áldozatot a monarchia és ezen belül Magyarország hozta, hiszen hozzávetőleges adatok szerint a birodalom 600.000 embert veszített. Ez természetesen nem mind magyar ember volt, hiszen ide számolják a más nemzetiségűeket is. Ha ennek a tanulságát kellene levonnunk, akkor továbbra is az a kérdés, hogy a 21. században van-e egy olyan mobilizáló erő, amely a kisebbségbe sodródott nemzetrészeket össze tudja tartani? Tudunk-e Marosvásárhelyen olyan jövőképet megfogalmazni, ami a magyarokat egy táborba tereli, tudunk-e olyan üzenetet megfogalmazni azoknak a román ajkú vásárhelyieknek, akik változást akarnak, hogy mellénk álljanak, s akár egy magyar polgármesterjelöltet támogassanak?
– A trianoni szerződés megkötését, az összetartozás napját a románság másként ítéli meg. Továbbra is a dákoromán kontinuitáselmélet előtérbe helyezésével bizonyítják történelmi létjogosultságukat Erdélyben, s erre hivatkozva számukra a trianoni döntés "igazságszolgáltatást" jelent. Ilyen helyzetből nehéz megérteni, hogy nekünk, magyaroknak mit jelentett a trianoni döntés.
– Az Európai Unióban már nem kellene vita tárgya legyen, hogy ki volt itt hamarabb. Ennek a kérdésnek a lényege elhalványul a 21. század Európájában. A mai politikai, gazdasági, katonai konstellációban nincs értelme az egykori magyar államfelépítésben gondolkodni, vagy bármilyen más revizionista gondolatokat megfogalmazni. Ennél fontosabb az a felismerés, hogy a több országba szakadt magyarság egy nemzet része. S még ennél is fontosabb az, hogy a kisebbségek tudják megtalálni azt a kommunikációs módot a többségi nemzettel, amivel eloszlatják a mesterségesen keltett veszélyérzetet. A román történelemoktatásban folyamatosan fenntartották, hogy a magyarok veszélyt jelentenek a románok számára, az egyfajta bűnbakállítás volt. A román hatalomnak pedig valóban legitimizálnia kellett magát Erdélyben, ezért találták ki ezt az őseredetet. Szerencsére ez a propagandaeszköz a szakmai körökben már leépülni látszik. Az is jó jel, hogy a román nacionalizmus is táptalajt vesztett, és ugyanez magyar részről is elmondható. Ezzel szemben fontos, hogy közösségünknek elmondjuk: az összefogás mellett feladatunk a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása, a gyerekvállalás, egy biztos jövőkép meghatározása Marosvásárhelyen. Az a közösség, amely a jövőbe tud nézni és építkezik, erős marad, amely a múltba ragad, és úgy gondolja, hogy ezen nem tud túllépni, nem talál megoldásokat, nem fogékony az újjászerveződésre, az veszít.
– Ön hangsúlyozta a nyitást a többség irányába. Van is erre kísérlet, ha csak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban a magyar előadások román feliratozását említjük például. Ennek ellenére vannak olyan vélemények, hogy ez identitásfeladás, meghasonulás. Vagyis mi nyitunk, adunk, de a többség ezt nem viszonozza, lásd a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét.
– Azt a közösséget, amely bezárkózik, és nem tud kifele kommunikálni, nem tudja elmondani, hogy számára mi és miért fontos, nem értik meg soha, és nem is fogadják el. S itt talán valóban vissza lehet egy kicsit utalni a 19. század végi osztrák–magyar monarchiabeli állapotokra. Ha nem tudjuk elmondani a román közösségnek, hogy számunkra miért fontosak a kétnyelvű utcanévtáblák, akkor ne is várjuk el, hogy ezt és az ilyen ügyeket zökkenőmentesen rendezzük. Az a fontos, hogy mi ne a nacionalizmus eszközeivel válaszoljuk a támadásokra. Mi nem akarunk mást, csak azt, hogy ebben a városban otthon érezzük magunkat. Ehhez keressük a partnerségüket, segítségüket. A bezárkózás, az elhatárolódás nem vezet eredményre, a széthúzás pedig még annyira sem. Trianon sérelme soha nem fog begyógyulni, hiszen mindennap szembesülünk a következményeivel, viszont a történelem hibáiból tanulnunk kell: ez pedig a tolerancia, az egymás kultúrájának a megértése, elfogadása, az összefogás. Nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mi, magyarok nem akarunk senkitől semmit elvenni. Egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy megértsék, elfogadják a mi igényeinket, hogy együtt, békesen éljünk, ahogy az elmúlt több évtizedben. Ha 2016-ban sikerül magyar polgármestert választani, akár a románság támogatásával is, akkor nem lesz gond a magyar utcanévtáblák kihelyezése, nem őrlődünk fel mesterségesen generált, destruktív viták során, hanem olyan jövőképet építhetünk, ami a közeledést szolgálja és az összefogást erősíti.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Túl kell lépni azon a traumán, amit Trianon jelent
Közös RMDSZ–MPP- sajtótájékoztató a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnökével
Miután tegnap reggel a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai találkoztak a történelmi egyházak vezetőivel, illetve az MPP és az RMDSZ politikusai munkamegbeszélést folytattak a bizottság tagjaival, Pánczél Károly, a bizottság elnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, illetve Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke sajtótájékoztatón számolt be egyrészt a találkozókról, illetve a nemzeti összetartozás napjának jelentőségéről.
Ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet
Bíró Zsolt kijelentette: Azonkívül, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából Marosvásárhelyre látogatott a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága, és Marosvásárhelyen jelképesen megemlékeznek a 95 évvel ezelőtti nemzeti tragédiáról, illetve a nemzeti összetartozás napját a Nemzeti Összetartozás Bizottsággal közösen tartják meg, munkamegbeszélésre is sor került.
Megköszönte ugyanakkor az RMDSZ ügyvezető alelnökének, Székely Istvánnak, hogy első pillanattól fogva pozitívan válaszoltak az MPP kezdeményezésére, és létrejöhetett a találkozó.
– Túl kell tudnunk lépni azon a traumán, amit Trianon jelent a magyar közösség számára, és azáltal, hogy 2010-ben ezt a napot a magyar kormány a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, jelentős lépést tettünk ennek érdekében. Trianonról megfeledkezni nem szabad, de azzal, hogy ma már közjogi értelemben is egységes a nemzet, előremutató lépést tettünk, és a jövőbe vetett hitről teszünk tanúbizonyságot.
Bíró a továbbiakban arról is szólt, hogy a politikai tárgyalások során terítékre került az autonómia kérdésköre is, beszéltek a székelyföldi autonómiatörekvésekről, az autonómiatervezetekről, és megerősítették, hogy ezek az autonómiatervezetek nem egymással versenyeznek, hanem kiegészítik egymást.
A legfontosabb az összefogás erősítése
Pánczél Károly elmondta, örömmel jöttek Marosvásárhelyre a nemzeti összetartozás napján, amit azonban beárnyékolt egy tragikus esemény. A nemzeti összetartozás program keretében magyar diákcsoportok jöttek Erdélybe, és egy kisfiú a Szent Anna-tóba fulladt.
Mint mondta, a nemzetpolitikában Magyarországon 2010 óta gyökeres változás állt be, olyan új törvények és új Alkotmány született, amelynek értelmében Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért, megszülettek a közjogi és szellemi egyesítésnek a törvényi hátterei, mint a kettős állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény, és törvényt hoztak a nemzeti összetartozás napjáról. – Fájdalmas történelmi aktusra emlékezünk e napon, az 1920-as trianoni békediktátumra, ugyanakkor 95 év után tudomásul tudjuk ezt venni, előre nézünk fölemelt fővel, egyenes gerinccel, hisz összetartozunk. Ez a szellemi, közjogi összetartozás nyilvánul meg azonos nyelvünkben, a kultúránkban, a szellemi és épített örökségünkben, tehát a határokon átívelően a magyarság összetartozik. Nemzetpolitikánk legfőbb üzenete az, hogy abban igyekszünk támogatni az elszakított országrészek magyarságát, hogy a szülőföldjén megmaradjon és boldoguljon – jelentette ki Pánczél Károly.
Az egyházak vezetőivel folytatott megbeszélések egyrészt az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, illetve arról szóltak, hogy Marosvásárhelyen is fölmerült az igény, hogy a jól működő elméleti egyházi oktatás mellett szükség lenne a magyar anyanyelvű szakképzésre is.
A Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke örömmel üdvözölte, hogy a magyar pártok konszenzust, összefogást keresnek, mert csak ez hozhat eredményt a jövőben. A legfontosabb üzenetnek a nemzeti összetartozás mellett az összefogás erősítését nevezte.
"Az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe"
Székely István kijelentette: fontosnak tartják, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottság hitelesen tájékozódjék azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap szembesül a romániai magyar közösség, illetve, hogy közösen feltérképezzék az együttműködés lehetséges módozatait.
– Az RMDSZ-nek kiemelten fontos a magyar-magyar kapcsolat, és nemzetpolitikájának lényeges eleme az összmagyar integráció. Ennek jegyében tekintünk a nemzeti összetartozás napjára is, ez egy újabb lehetőség, hogy végigbeszéljük közös dolgainkat, visszaépítsük a működő kapcsolatokat, és az egymásra utaltság jegyében tekintsünk a jövőbe. Nem feledhetjük el ennek a napnak a történelmi jelentőségét, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezt jó programokkal, tartalommal töltsük fel.
Az RMDSZ és az MPP este 7-kor a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában tartott megemlékezést, ahol az együttes Imádság háború után című előadását láthatták az érdeklődők.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

XIX. századi hagyomány újraélesztése
Nagykorú a Szejkefürdői Unitárius Találkozó
A múlt hét végén került sor a 18. Szejkefürdői Unitárius Találkozóra, mely hozzávetőleg háromezer unitárius felekezethez tartozó hívet vonzott a Hargita megyex településre.
A találkozó idei mottója A szeretet a világ éltető lelke, amelyet Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója Jézus tanításának tolmácsolójaként hirdetett. A Marosi Unitárius Egyházkör esperese, Kecskés Csaba lelkipásztor megkeresésünkre elmondta, az augusztus második szombatján megrendezett találkozó a szeretet jegyében zajlott, és sikeresenek mondható. A Magyar Unitárius Egyház Püspöki Hivatala, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör és a Marosi Unitárius Egyházkör szervezte az immár hagyományossá vált találkozót.
Amint az esperes kifejtette, a múlt szombati együttlétet – mely valóban a szeretet és az együtt imádkozás jegyében zajlott –, a nagykorúság jelzője is megilleti. Tavaly óta az úrvacsoraosztás is a találkozó része, amit az erdélyi hat egyházkör felváltva szolgáltat. Ez alkalommal a szejkefürdői szertartáshoz a Marosi Egyházkör adományozta az úrvacsorai jegyeket: a kenyeret és a bort. Bálint Benczédi Ferenc püspök és Kedei Mózes, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Egyházközség lelkésze, illetve Orbán Árpád a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal részéről köszöntötte az egybegyűlteket. Szabó Előd ürmösi lelkész igehirdetését követően Kecskés Csaba, a kövesdombi egyházközség lelkésze bemutatta a Marosi Egyházkört, azt követően pedig Székely Kinga Réka homoródszentpéteri unitárius lelkész, hitéleti és missziói előadó- tanácsos úrvacsorai beszédet mondott. Az úrvacsoraosztásnál hat sátorban három- három lelkész szolgált a Marosi Egyházkörből. Ezt követően került sor Orbán Balázs sírjának megkoszorúzására, ahol Kilyén Ilka színművész egyéni előadóműsorával örvendeztette meg a jelenlévőket.
Amint az esperes kifejtette, ez alkalommal a kulturális műsort is a Marosi Egyházkör biztosította: a szabadtéri színpadon fellépett a Szabédi Unitárius Egyházközség kórusa és a Fürge Lábak néptáncegyüttes, a jobbágyfalvi férfikórus, valamint a szentgericei lányok üveges tánca szórakoztatta a jelenlévőket. Énekvezér Orbán Gyöngyike és Szabó Júlia volt.
A Marosi Egyházkör műemlék templomairól dr. Furu Árpád tartott előadást, Nemes Gyula helytörténész pedig a nagyernyei Kelemen családról értekezett. Amint kérdésünkre a Marosi Egyházkör esperese kifejtette, a szejkefürdői találkozó gyökerei a homoródi unitárius búcsúra nyúlnak vissza. A Homoród mentén, az egykori Udvarhelyszék déli részén a Nagy- és Kis-Homoród patak hosszanti völgyeiben fekvő aprófalvas településfüzérek lakói nagyrészt unitárius vallásúak. A XIX. századból fennmAradt feljegyzések szerint a két Homoród mente unitárius vallású hívei az aratás befejeztével évente hálaadó ünnepségre és közös imádkozásra gyűltek össze. Ez a második világháborút követően megszűnt és a kommunizmus éveiben is szünetelt. Tizennyolc évvel ezelőtt élesztették újra Kedei Mózes, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Egyházközség lelkipásztorának ötlete nyomán, aki konfirmandusaival rendszeresen ellátogatott Orbán Balázs síremlékéhez, és a környék természeti szépsége és kisugárzása magával ragadta a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör akkori esperesét, így kezdődött a rendszerváltás után a szejkefürdői unitárius találkozók hagyományának újraélesztése – mondta el kérdésünkre a Marosvásárhelyi Kecskés Csaba lelkipásztor.
A Küküllődombói Unitárius Egyházközség gondnoka, Szabó Zsuzsánna kérdésünkre kifejtette, a Kis-Küküllő menti csapat számára rendkívüli élmény volt a délelőtt 11 órától késő délutánig tartó együttlét. Amint említette, a gyerekek játszósátrában és az ifjúsági sátorban a Marosi Egyházkör fiataljai a házigazdák ifiseivel tevékenykedtek. Mint jelezte, számukra felemelő érzés volt együtt imádkozni a szabadban, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre még több unitárius vesz részt a hagyományosan megrendezendő találkozón. "Remélem, hogy kinövi magát a rendezvény, és az unitárius hívekben tudatosul, hogy augusztus második szombatja a szejkefürdői együtt imádkozás napja, és arra az időpontra nem terveznek más programot, így évente gyarapodni fog a résztvevők lélekszáma" – hangsúlyozta Szabó Zsuzsánna ny. matematikatanár.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Szakaszzárás a „nulladikban”
Lezárult az előkészítő osztályokba való beiratkozás első szakasza. Megyénkben száz, ebből Marosvásárhelyen 20 „nulladik” osztály indul. A százban sajnos benne vannak az összevont osztályok is, hiszen sok vidéki településen csak egy fél- vagy negyedosztálynyi gyermek kezdi az iskolát az új tanévben.
Megyeközpontunkban a kövesdombi Liviu Rebreanu, a Dr. Bernády György, a Nicolae Bălcescu, a meggyesfalvi Serafim Duicu és a Romulus Guga iskolákban, valamint az említett tanintézményekhez csatolt központokban indul két-két osztály. A Bălcescu iskolában a Waldorf-osztállyal egészül ki a keret, a volt 1-esben a Rozmaring központba, a Gugában a hidegvölgyi Szivárvány Házba járó gyermekekből áll a második speciális osztály.
Az érdeklődés a tanintézetek iránt az idén sem egyenletes. Míg a központi iskolákat megrohanták a szülők, és sokan azt is vállalták, hogy a választott iskola körzetébe kérjenek ideiglenes lakhelyet, a városnegyedi iskolákban a beiratkozás első szakasza után maradtak még helyek az újraelosztás időszakára is (április 24–30. között). Néhol az iskola neve, fekvése volt a vonzó, másutt a tanítónőre „utaztak” a szülők – mondhatjuk a szlengből vett kifejezéssel. Ahol az alsó tagozatos pedagógus nagy népszerűségre tett szert, ott méhkaptárrá vált az iskola. Akinek egyszer vagy többször rossz hírét keltették a diákokkal való bánásmód miatt, legyen bármennyire is képzett, igényes tanító, attól menekülnek még azok is, akiknek a szomszédságában van az iskola. Ilyen kellemetlen helyzet alakult ki az idén az egyébként jó hírű Európa Általános Iskolában, amelynek előkészítő osztályába a szakos tanfelügyelőnő tájékoztatása szerint mindössze hat gyermeket írattak be. Hasonló okok miatt nincsen jelenleg ötödik osztály a katolikus iskolában, mert annak idején még az Unireában működő tanítónőről kialakult vélemény riasztotta el a szülőket. Az idén a Dr. Bernády György iskola iránt a legnagyobb az érdeklődés, ahova 80 gyermek dossziéját adták be, de most már eldöntött tény, hogy két osztály indul 60 kisiskolással. A Református Kollégium előkészítő osztályának 28 helyére 47-en iratkoztak fel, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba 39-en, akik közül 37 családnak állítólag az iskola körzetében van a lakhelye. Ezzel szemben várják az előkészítősöket a Dacia, a Coşbuc, a 7-es számú és a Bălcescu iskolákba, valamint egy-két helyre más városnegyedi tanintézménybe is.
A Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét illetően semmi sem változott, az előkészítő osztályokba a beiratkozásra való tiltás továbbra is érvényben van, bár a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár szerint lévén „vokacionális” iskoláról szó, még szeptemberben is lehet iratkozni, ha addig végre elismerik, hogy törvényesen működik az intézmény. Sajnos a 2017–18-as tanévre vonatkozó keretszámokról március 16-án elfogadott kormányhatározatban a miniszteri és kormányfői ígéretek ellenére sem szerepel a katolikus iskola, azzal a megjegyzéssel, hogy utólag is ki lehet egészíteni a keretszámokat. Bár így lenne, de ebben az egyre inkább összeesküvésnek bizonyuló szövevényben, amelyet a marosvásárhelyi magyar oktatás reményteljesen induló egysége ellen szőttek, egyre nehezebb bizakodónak lenni. Az igazunkról, a reményről mégsem mondhatunk le!
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)