Még a választások előtt jó lenne létrehozni Székelyföld megyét, és így állítani felelős tisztséget betöltőket az élére – vélte a Székely Tanács gyergyószentmiklósi elnöke, és csatlakozott elképzeléséhez a Gyergyószéki Székely Tanács, valamint Árus Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség gyergyószéki elnöke is. Rajtuk kívül néhány érdeklődő volt jelen azon a beszélgetésen, ahol a Székelyföld megye létrehozásának módozatait latolgatták, mondván, Székelyföld megyének része kell legyen Marosszék is. /Balázs Katalin: Gyergyószentmiklós. Székelyföld megyéről beszélgettek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Bár Maros megyében még nem ért véget a Székelyföld területi autonómiája iránti igényt felmérő népszavazás, a Marosszéki Székely Nemzeti Tanács február 16-án sajtótájékoztatóján ismertette az eddig elért eredményeket. Marosvásárhelyen 22500-an adták le voksukat, a szavazatok pedig 97 százalékban foglaltak állást az autonómia mellett. A megye további 48-50 településén szavazó 12-13 ezer állampolgár 99 százalékban adott pozitív választ a referendumra. Valószínű, hogy a Székelyföld többi részéről származó szavazatokkal összeadva elégséges lesz arra, hogy alátámassza az autonómiaigényt az illetékes törvényhozó hatóságok előtt – jelentette ki Kelemen Ferenc, a Székely Nemzeti Tanács kampányfőnöke. /Nagy Székely Ildikó: Küldöttgyűlésre készül az SZNT. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Megjelent Bod Péter önéletírása című könyv a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Erdélyi ritkaságok sorozatának második köteteként, amelyet a vásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban mutatott be Káli Király István, a kiadó igazgatója és Szőcs Katalin szerkesztő. Az 1712-ben Felsőcsernátonban született Bod Péter élete ma is példaértékű lehet az erdélyi értelmiségiek számára. Bod Péter pap volt és író, aki a lelkészi tevékenység mellett a könyvkiadást és könyvterjesztést tartotta a legfontosabbnak. Önéletírásában, amely korának egyik jelentős dokumentuma, saját személyével keveset foglalkozott, de pontosan lejegyzett minden eseményt, ami környezetében, családjában, ismerőseivel történt. Az Erdélyi ritkaságok sorozatot a kiadó 20 kötetesre tervezi, a könyvek 2012-ig jelennének meg. Fennállásának 15. évfordulóját ünnepli idén a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. A néprajz forrásai és a könyvkiadás címmel kerekasztal-beszélgetést szerveznek, illetve bemutatják Magyar Zoltán Tetűbőr belezna és András Erzsi Erdei Kedvemre való, hogy meséljek című köteteit. A rendezvényen András Erzsi Erdei, Hideg Anna és Kisláposi András adatközlők is jelen lesznek a könyvek bemutatásakor. Márciusban az Erdélyi testamentumok harmadik, majd A Székely Székek a XVIII. században első, Marosszéket 1701–1722 között bemutató kötetét ismertetik. /Antal Erika: Bod Péter példája. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Szerzőit köszönti a 15 éves Mentor Kiadó, tájékoztatott Káli Király István, a működése során több mint 500 publikációt megjelentetett Mentor Kiadó igazgatója. A Mentor köszönti a néprajztudomány mestereit című – rendezvény február 22-én volt Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Az előadást február 23-án megismétlik Marosvásárhelyen. Bemutatják Magyar Zoltán: Tetűbőr belezna. Ördöngösfüzesi népmesék és egyéb történetek című munkáját, melynek forrásanyaga Hideg Annától és – a népművészet érdemes mestere címmel kitüntetett – Kisláposi Andrástól származik, illetve András Erzsi Erdei Kedvemre való, hogy meséljek című művét. A falujában hivatásos népi íróként tevékenykedő Erdei alkotása az Emberek és kontextusok című sorozat első kötete. A 30 kötetnyire tervezett sorozat valamennyi publikációjához a tervek szerint DVD-n csatolják majd az illető népi író teljes életművét. A történészek rendezvényén majd bemutatják az Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 között című művet, az Erdélyi testamentumok sorozat 3. kötetét, melyet Tüdős Kinga rendezett sajtó alá, illetve a Székely székek a XVIII. században sorozat első publikációját, a Pál Antal Sándor által szerkesztett Marosszék 1701-1722 között című kiadványt. /Nagy Székely Ildikó: Szerzőit köszönti a 15 éves Mentor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

15 éves a Mentor Kiadó, az évfordulót március 6-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében történész-meghívottakkal és könyvbemutatóval összekötött A történelem forrásai, történelemírás és könyvkiadás című vitaesttel ünnepelték meg. A marosvásárhelyi kiadó vezetője, Káli Király István emlékeztetett eddigi kiadványaik három csoportjára: a néprajzi, a történelemtudományi és a szépirodalmi könyvekre. Egyed Ákos EME-elnök kiemelte: a történelemre mai globalizált világunkban is szükségünk van. A Mentor Kiadó eddig 50 történeti címet jelentetett meg. Pál-Antal Sándor negyvenkét évnyi levéltárosi tapasztalatából idézett fel olyan részleteket, amelyek a forráskötetekhez kapcsolódnak. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a történész felelősségét hangsúlyozta. Szerinte egyre inkább megnő a szerepük a digitális adatbázisoknak, és fontossá vált angol nyelven is hozzáférhetővé tenni a magyar kulturális örökséget. Szabó Miklós kutató a helytörténetírás sajátosságait vázolta. Sipos Gábor EME-alelnök intézménye történelemtudományi kiadómunkáját ismertette. A találkozón bemutatták a kiadó legújabb műveit: Székely Székek a 18. században – Marosszék 1701-1722 között (sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor) és Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 (sajtó alá rendezte Tüdős S. Kinga). /Ö. I. B. : 15 éves a Mentor Kiadó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Tizenötödik születésnapját ünnepelte a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. „A szerzőkkel és a történetkutatással szembeni adósságunk hatalmas. Amíg egyetlenegy szerzőnk sem azzal keres fel bennünket, hogy mennyi jogdíjat fizetünk a kéziratáért, hanem azzal, hogy itt van egy újabb munka, és amíg egy olvasót is érdekel a könyv, addig kötelesek vagyunk kiadni a kéziratokat” – fogalmazott Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó igazgatója. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész szóvá tette, Erdélyben alig van olyan műhely, amely forráskutatással és előkészítéssel foglalkozna, ráadásul a kutatás nincs összehangolva, nem tudni, melyik időszak mennyire van lefedve, emiatt sok a fehér folt. Az est zárásaként a kiadó két legújabb művét mutatták be: Pál-Antal Sándor gondozásában ötkötetesre tervezett Székely Székek a 18. században című sorozat első kötetét – Marosszék 1701–1722 között –, illetve Tüdős S. Kinga gondozásában megjelent Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600–1660 című munkát. /Benkő Levente: Történelmi adósságok törlesztése. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

A 15 éves Mentor Kiadó történész szerzőit köszöntötték Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, az est témája nagyrészt az erdélyi történetírás újjászületése volt. A hitelesen megírt történelem bizonyos mértékig képes összefogni egy társadalmat, ezért egy kisebbségi helyzetben lévő nemzetnek nagyobb szüksége van rá, mint bárki másnak – mondta Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület-elnöke. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi múlt csakis az összmagyar történelmen belül vizsgálható. Pál Antal Sándor Székelyföld közigazgatási területeihez kapcsolódó forrásköteteivel az elmúlt másfél évtizedben a Mentor háziszerzőjévé vált. – A 20. század magyar történelméből kimaradt a külső magyar világ. Az erdélyi múlt egy olyan titkos tudás tárgyát képezte, amely legfeljebb függelék formájában létezett az ekkori kézikönyvekben. A kisebbségtörténelmet maradéktalanul vissza kell csempészni a magyar történelembe, az Erdélyben intézményesült történetírást az összmagyarság közkincsévé kell tenni – mondta Szarka László, a budapesti Kisebbségtörténeti Intézet igazgatója. Szabó Miklós marosvásárhelyi történész a helytörténet fontosságáról értekezett. Marosvásárhely vonzásterületén az utóbbi időszakban megjelent 50-nél több kiadvány mutatja, hogy születnek a falumonográfiák. Sebestyén Spielmann Mihály Erdély emlékezete című, a Mentor 1997-ben indított sorozatát mutatta be. A sorozat a 35. kiadványához érkezett. 2008-ban ebben a sorozatban jelenik meg többek között Berekméri Róbertnek a Székely Hadosztályról szóló munkája. Pál Antal Sándor Marosszék 1701–1722 között című munkája az ötrészesre tervezett Székely székek a XVIII. században sorozat első kötete, amely név szerinti és falvankénti katonai és adóösszeírások által ismerteti a térség lakosságának nemzeti és vagyoni megoszlását, illetve társadalmi rétegződését. Az Erdélyi testamentumok sorozat harmadik köteteként megjelenő Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600–1660 között című kiadványt Tüdős Kinga, a bukaresti Történeti Intézet munkatársa rendezte sajtó alá. /Nagy Székely Ildikó: Tisztánlátó gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

A Kemény Zsigmond Társaság összejövetelén, október 29-én a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében Ráduly János tanár, néprajzkutató tartott előadást A székely (magyar) rovásírás emlékanyaga címmel. Ugyanabban az órában a nagyteremben az úgyszintén „kibédi” Madaras Gábor emlékére szervezett dalest műsorának tapsolt a nézősereg. A mindkét rendezvény iránt érdeklődő fájó szívvel választotta vagy egyiket, vagy a másikat. A rovásírás irodalma gazdag. Ráduly János egymaga kisebb könyvtárra rúgó cikket, tanulmányt írt 1990 óta. Kötetei nagyon kis példányszámban jelennek meg, a kereskedelmi forgalomban gyakorlatilag elérhetetlenek. Neve mégis „forog”, szakmai körökben és a világhálón egyaránt. Ha beütjük, cirka 1600 „találatot” jelez a masina. Ráduly kitért arra is, hogy a szakirodalomban volt olyan vélekedés, amely szerint a rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az előítélet már a múlté. A szerző hosszan sorolta az egykori Marosszéken jórészt őáltala föllelt és leírt rovásemlékeket, azok feliratait. Ráduly is azt vallja, hogy a rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű, „összmagyar” volt, amint azt a nagy turkológus, Németh Gyula jelezte: szerinte ugyanis a „székely írás” általános magyar „termék”, tehát más honfoglaló törzsek is ismerhették. Ráduly, „a kibédi remete” nem néz tévét, nincs telefonja, őt a világméretű energiaválság nem fogja sokkolni, mert a tudatos nemzetgyarapító szellemi munkát emelte életcéllá. /Bölöni Domokos: Kibéd üti Kibédet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

A 2008-as esztendő karácsonyának másodnapja, december 26-a új fejezetet nyit Nyárádszereda, a Nyárád mente, a történelmi Marosszék életében. Maros megye legmagyarabb kisvárosának piacterén, Bocskai István erdélyi fejedelem mellszobrával átellenben mintegy 25-30 résztvevő jelenlétében (nagyjából ennyi az ortodox hitű lakosság száma a háromezres Nyárádszeredában), sűrű keresztvetések közepette, fél tucat pópa részvételével elkezdődött a páratlan ceremónia. Egy darab központi földterület, a főtéri park északi része az első román világ idején a görög katolikus vallásúak birtokába került. A kommunizmus idején – köztudomásúlag – ezt a felekezetet törvényen kívül helyezték, ezért ennek hívei szinte mind egy szálig beálltak a római katolikus magyar egyház soraiba. Annak ellenére, hogy a római katolikusokká lett volt görög katolikusok az egyetlen törvényes jogutódai ennek a földterületnek, az ortodoxok vallásúak – gyanús körülmények között – nemrég elbitorolták azt. December 26-án – annak ellenére, hogy tulajdonjoguk nem tisztázott – radikális lépésre szánták el magukat, mit sem törődve azzal, hogy a Nyárádszereda Polgármesteri Hivatalától nincs építkezési engedélyük, önkényes lépéssel a pópák letették ortodox templomuk alapkövét. Létezik egy érvényes kormányhatározat, amely megtilt mindenfajta építkezést a főtéren, de az „államvallás” képviselői törvények fölött állnak. Nyárádszereda lakói – akik szerint – a létező két ortodox templom bőven kielégíti a maroknyi ortodox vallású nyárádszeredai hitbéli igényeit, megdöbbenéssel fogadják a nyilvánvaló provokációt. Vajon reménykedhetnek-e abban a helybeleik, hogy a kerületében frissen megválasztott szenátor, Markó Béla – aki egyben az RMDSZ szövetségi elnöke is – megteszi a megfelelő lépéseket ezen törvénytelenség megszüntetésére? Vajon a Maros Megyei Tanács magyar elnökasszonya, illetve a Maros Megyei Tanács egyik nyárádszeredai alelnöke, aki egyben kerületi RMDSZ-elnök is, keményen kiáll a Nyárád-szeredai magyarság mellett? /Csíki Sándor: Nyárádszeredában letették a harmadik ortodox templom alapkövét. = Erdely. ma, dec. 26./

Bözödi György munkásságába enged betekintést a csíkszeredai Székelyföld című kulturális folyóirat februári száma, amelynek hasábjain Nagy Pál kritikus, Vallasek Júlia irodalomtörténész és Cseke Péter író, szociográfus értekezik Bözödiről. Kilencven éve történt (Erdély megszállása és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem felszámolása) címmel írt a kiadványban Vincze Gábor történész, Barabás László néprajzkutató pedig ismertette Marosszéket mint történeti és néprajzi tájat, kulturális régiót. /A Székelyföld februári kínálata. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./

Akiket fog a figura /Mentor Kiadó/ címmel Barabás László néprajzkutató, a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola igazgatója kötetét mutatják be február 13-án Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A könyvben 126 településen gyűjtött 915 népszokás hiteles leírását találja az olvasó. Barabás László elmondta, első nagyobb kötete Sóvidéki népszokások címmel 1998-ban jelent meg, abban is szerepelt a farsangi ünnepkör és 2000-ben adta ki az Aranycsikók, maszkurák, királynék című kötetet, amely a közép-erdélyi dramatikus népszokásokról szól. A mostani könyv a farsangi ünnepkörről, dramatikus szokásokról szóló írások összegzése, amely Marosszék régiót öleli fel. A szerző 1982-től gyűjtötte az anyagot. Az volt célja, hogy minél sokoldalúbban dokumentálja a szokásokat, ezért fotósokkal, filmesekkel dolgozott együtt: Bálint Zsigmond, Schnedarek Ervin, Miholcsa Gyula, Haragos Zoltán, Jakab Tibor, József Ferenc, Molnár Zoltán és mások voltak a munkatársai. /Máthé Éva: Akiket fog a figura Marosszéken. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Maros megyének is készülnie kell a régiók újrarajzolását érintő szakmai vitákra, és remélhetőleg neki is fog, Hargita és Kovászna megye jó példájából kiindulva – írta Korodi Attila parlamenti képviselő Izsák Balázs SZNT-elnökhöz címzett válaszában, leszögezve, hogy Marosszék szerinte is a Székelyföldhöz tartozik, és csak azért nem kérte fel a Maros megyei tanácselnököt is az együtt gondolkodásra, mert ő maga Tusnádfürdőn született, így természetesen Hargita és Kovászna megye vezetőihez fordult először. Izsák Balázs előzőleg levélben figyelmeztette Korodi Attilát arra, hogy Marosszéket nem szabad kihagyni a tervezett, autonóm Székelyföld-régióból. /Korodi válasza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./

Marosszék Székelyföld része, hangzott el Makfalván, az első Maros megyei településen, ahol az autonómiát indítványozó határozattervezetet megszavazta a helyi önkormányzat. A székely majálist Makfalva és a Székely Nemzeti Tanács közösen szervezte. A hangulatos rendezvényen részt vett a magyar nagykövet, beszédet mondott Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő, Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke, Günther Dauwen, az EFA igazgatója, aki a flamandokat képviseli az Európai Parlamentben, a baszkok képviselője is. Felvonultak a szovátai huszárok, felléptek a helybeli és környékbeli iskolák kisebb és nagyobb diákjai. /(b. gy.): Székely majális. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./

Míg húsz évvel ezelőtt mindössze öt magyar történész élt Marosvásárhelyen, ma ennek az ötszöröse dolgozik és kutatja a múlt különböző szakaszait. Pál-Antal Sándor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának elnöke május 4-én a Magyar Tudományos Akadémiától Arany János-emlékérmet vehetett át. Pál-Antal Sándor elmondta, negyvenkét évig volt aktív levéltáros, s e tevékenysége elismeréseként 2002-ben megkapta a magyar levéltárosoknak járó legnagyobb elismerést, a Pauler Gyula-díjat. Kutatási területe Székelyföld története, a székely társadalom alakulása a különböző korszakokban. Ezen belül a legtöbb dolgozatot a népmozgalom és a társadalomkutatás terén írta, egy több mint 500 oldalas kötetben dolgozta fel a székely önkormányzat történetét 1848-ig. Egy másik kötet a marosszéki intézmények és pecséthasználatuk történetét taglalja, de megírta az erdélyi pecséttani kutatások történetét, a vármegyék, a székely és szász székek, valamint a városi pecséthasználat históriáját is. Forrásfeltáró és -közlő tevékenységet is folytat. E téren öt kötetet adott ki. Egyet Marosvásárhely jogszabályairól, kettőt az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról (az egyik Marosszékre, a másik Udvarhelyszékre vonatkozik) és elindított egy sorozatot A székely székek a 18-ik században cím alatt, amelynek keretében már a második kötet is megjelent és a következő két kötet kézirata is kiadásra kész. Marosvásárhely története egy évtizede a szívügye. Elérkezett az ideje annak, hogy végre egy átfogó Marosvásárhely-történet napvilágot lásson. Kiadás előtt áll Marosvásárhely történetének első kötete, amely a kezdetektől 1848-ig tárgyalja a város múltját. A közelmúltban jelent meg Sebestyén Mihály Időtára, amely a vásárhelyi események időrendi sorrendjét ismerteti. Pál-Antal Sándor az EME marosvásárhelyi fiókjának elnökeként célul tűzte ki a fiatal, pályakezdő történészek támogatását, irányítását. Rendszeresen tartanak tudományos ülésszakokat, az ülésszakok anyagának kötetekbe foglalják és kiadják. Így láttak napvilágot a Mentornál a Maros megyei magyarság történetével és Marosvásárhely múltjával foglalkozó tanulmánykötetek. A levéltár hivatalosan közigazgatási intézmény, ha valaki ott tudományos munkát akar végezni, a megszabott feladatok elvégzése és a munkaidő után gyakorolhatja azt. Pál-Antal Sándor (Karcfalva, 1939) az egyetemet a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte (1963). Disszertációját 2004-ben védte meg Kolozsváron. 1963–2005 között, 42 éven át a marosvásárhelyi Állami (utóbb Nemzeti) Levéltár munkatársa. Fontosabb munkái: Székely önkormányzat-történet (2002); A Székelyföld és városai (2003); Maros-széki intézmények és pecsétjeik (2004); Székelyföldi erdészet és faipar (társszerző Kádár Zsombor, 2002); Marosvásárhely XVII-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai (2006); Csíkmadaras története. (1996); Áldozatok – 1956 (2006); A székely székek a 18. században (Marosszék, Udvarhelyszék 2007,2009). /Antal Erika: A történelem vonzásában. Pál-Antal Sándor történész úgy véli, a történésznek nemcsak hivatali munkáját kell elvégeznie. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete, Marosvásárhelyi Székely Tanács, Maros megyei Magyar Polgári Párt, Marosszék Székely Tanácsa és a Történelmi Vitézi Rend közösen tiltakozott az ellen, hogy díszpolgári címet kapjon Lazar Ladariu, aki az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban. Lapjában folyamatosan rágalmazták nemcsak a magyarságot, de olyan románokat is, akik a magyarok és románok közötti kölcsönös tisztelet, megbecsülés, és a két nemzet közötti jó viszony megteremtéséért nagyon sokat tettek, mint Ana Blandiana, Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Gabriel Liiceanu, Doina Cornea, Smaranda Enache stb. Díszpolgárrá avatása magyarellenes provokáció, Marosvásárhely lakossága egészének is árt. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A marosvécsi cseresznyevásár akkor is összehozta a vidék népét, amikor még nem ez volt a neve. A falu magyarsága számára mértékjelző, hogy az immár egy éve létesített kis tájházat felavatta Bálint Zsigmond fotóművésznek az erdélyi templomokat felmutató tárlata, melyet dr. Barabás László néprajztudós, szokáskutató és a lap munkatársa, Bölöni Domokos mutatott be az érdeklődőknek. Éneklő gyülekezet a marosvécsi és Kemény Jánosnak, az erdélyi magyar színház és irodalom mecénásának köszönhetően Marosvécs Erdély egyik irodalmi zarándokhelyévé válhat. A marosvécsi várkastély melletti dendrológiai parkban Kemény János és Wass Albert hamvai nyugszanak, a Kemény János-emlékszoba mellé most oda sorolható a tájház, amelyben a könyvbemutatón Barabás Lászlónak Akiket fog a figura című marosszéki farsangi szokásgyűjteményét ismerhette meg a közönség. /b. d. : Tájház is van Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

Nyáron a fiatalok egy része a kikapcsolódás színhelyéül a népszerű táborokat és fesztiválokat választja – a Félsziget Fesztivált, a szejkefürdői Rockmaratont vagy az éppen aktuális EU-tábort –, akiknek viszont a néptánc, népzene, kézműves elfoglaltságok jelentik az igazi szórakozást, azok is megtalálhatják a kedvükre való lehetőségeket. Július 12-19-e között lesz a XI. Marosszéki Népzene és Néptánctábor Jobbágytelkén. Július 19-26-a között két tábor is zajlik, a XII. Magyarlapádi Néptánctábor és a Kézműves Alkotótábor. Az előbbi helyszíne a Fehér megyei Magyarlapád, a másiknak a Kolozs megyei Válaszút. Szintén Válaszúton kerül sor a XVIII. Mezőségi Népzene és Néptánctáborra /augusztus 9-16./ között. A XIX. Nemzetközi Kalotaszegi Népzene és Néptánctábor augusztus 2. és 9. között zajlik Kalotaszentkirályon. Augusztus 9-17-e között lesz a VI. Nemzetközi Szászcsávási Népzene és Néptánctábor. A IV. Buzai Táncháztáborra augusztus 11-16-a között kerül sor a Kolozs megyei Buza településen. /Kőrössy Andrea: Nyári táborok a népzene és néptánc kedvelőinek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Július 19-én, vasárnap zárt a XI. Marosszéki Népzene- és Néptánctábor. A Folk Center Alapítvány szervezte Jobbágytelkén, ahol családias, erdélyi hangulat várta az odaérkezőket. Nyárádmagyarósi, jobbágytelki, más nyárádmenti táncokat tanulhattak naponta haladók és kezdők. Táncház és folkkocsma minden este, felléptek hagyományőrző együttesek, adatközlő zenészek, táncosok és énekesek. Néprajzi előadásokat tartott Barabás László, Szabó György, Márton Béla és Márton Levente. Több mint kétszázan jöttek el az idei táborba, hatvan százalékuk erdélyi, harminc százalékban magyarországiak, a többiek a Vajdaságból, Belgiumból, Spanyolországból, Amerikából érkeztek. /Bölöni Domokos: Néptánctábor Jobbágytelkén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

Kíváncsi magyarországi turistacsoportok állnak meg Marosvásárhelyen, a Vártemplom gótikus szentélyrészében, hallgatják, amint sok évszázad székely-magyar helytállása elevenedik meg a városismertetőből. Azután megkérdezik a cikkírót, Ötvös József lelkészt, generális direktort: most akkor székely vagy magyar ez a város? 1616. április 29-ig biztosan székely volt ez a város, még nevében is /Székelyvásárhely/ ezt hordozta. Ekkor a Bethlen Gábor által adományozott kiváltságlevéllel együtt új nevet is kapott: Marosvásárhely. Az 1876-os közigazgatási átrendezésig a hét székely szék egyikének – Maros-széknek – volt a központja. A székely székek megszüntetése után is a köztudatban úgy élt, mint a legnagyobb székely város. Jelenleg elmondható, a székely nyomokat eltüntette a világváltozás. A cikkíró felvillant néhány székely emléket a város közelmúltjából. 1886. június 27-én megnyitották a városban a Székelyföldi Iparmúzeumot, amely 1944 őszéig élt. E székelyföldi múzeum épületét 1890-93 között nagyrészt (székely) közadakozásból építették fel. 1910-ben épült fel a sétálóutca végén a Székely-kioszk. Sokak emlékezetében él még az egykori Székely Színház, amely 1946. március 10-én nyitotta meg kapuit, két év múlva Állami Székely Színház néven működött, 1962-ben pedig már csak Állami Színház. 1956-ban a városban megalakult az Állami Székely Népi Együttes is, ami szép lassan Maros Művészegyüttesként járta a székelyföldi falvakat és városokat. A Vár sétány szobra őrzi a nagy székely vándor, Kőrösi Csoma Sándor emlékét. És itt van még a városban a Székely Vértanúk emlékműve. /Ötvös József: Hova lett a székely város? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

A rendezvények ügyében az elmúlt hónapok során nem alakult ki konszenzus a romániai magyar politikai és társadalmi szervezetek között. Az RMDSZ és az EMNT eddig nem hozta nyilvánosságra Csíkszeredában a rendezvényen terítékre kerülő, a Székelyföld fejlesztési stratégiáját vázoló memorandum és kiáltvány szövegét. Tőkés László nyilatkozatára reagálva Izsák Balázs SZNT-elnök leszögezte: ő sohasem nevezte ellenrendezvénynek a csíkszeredait. – Bemutatta Székelyföld első térképét a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó. Tulit Attila, a kiadó résztulajdonosa, a Sepsiszéki Székely Tanács állandó bizottságának tagja elmondta, a „jövendőbeli autonóm Székelyföld” első térképe a Magyar Élettér Alapítvány megbízásából készült. Az SZNT autonómiastatútuma alapján szerepelnek rajta az ott jegyzékbe vett székely székek és minden székely település, az autonómiára vonatkozó népszavazások is pontosan ezen a területen zajlottak. Székelyföld 9980 négyzetkilométer, lakossága 809 ezer fő, ebből 613 ezer fő, vagyis 76 százalék magyar. Jelenlegi területe nyolc székre tagozódik: Bardóc-Miklósvárszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék. Tulit Attila szerint a térképnek identitástudat-erősítő szerepe is van. „Minden székely embernek ismernie kell, és akárcsak a székely zászlónak, ennek is minden intézményben és házban ott a helye” – állapította meg. /Bíró Blanka, Rostás Szabolcs: Nagygyűlési láz a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Éllovas kíván lenni Sepsiszentgyörgy a széki társulások létrehozatalában, az MPP városi tanácsi frakciója kezdeményezte, az RMDSZ és Antal Árpád polgármester is támogatja az erre vonatkozó határozat mihamarabbi elfogadását. Ferencz Csaba MPP-s tanácstag bemutatta a székelyudvarhelyi nagygyűlésen elfogadott határozatokat, és javasolta, Sepsiszentgyörgy tanácsa elsőként kezdeményezze a sepsiszéki társulás létrehozatalát. Ha elkészült a tervezet, eljuttatják a többi sepsiszéki helyi tanácsnak is, mindenütt meg kell szavazni a társulásban való részvételt, mondta Gazda Zoltán, az MPP megyei alelnöke. Székelyudvarhelyen az önkormányzati nagygyűlésen arról is elfogadtak egy határozatot, hogy az egykori székek mintájára széki társulásokba tömörülnek a helyi önkormányzatok. A döntés értelmében ezek az önkormányzati társulások a következők lennének: Bardoc–Miklósvárszék Barót székhellyel, Csíkszék Csíkszereda székhellyel, Gyergyószék Gyergyószentmiklós székhellyel, Kézdiszék Kézdivásárhely székhellyel, Marosszék Marosvásárhely székhellyel, Orbaiszék Kovászna székhellyel, Sepsiszék Sepsiszentgyörgy székhellyel, Udvarhelyszék Székelyudvarhely székhellyel. /Farkas Réka: Létrehozzák a sepsiszéki társulást (Az RMDSZ is támogatja az MPP javaslatát). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

December 5-én énekkari találkozó volt a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban. A város magyar iskoláinak énekkarai mellett fellépett székely ruhában a Marosszéki Kodály Zoltán Énekkar. Az énekkart az Erdélyi Tündérkert Alapítvány Hátrányos Helyzetű Gyermekekért tartja fenn, amely a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek alapítványa. A tagok öt helységből valók, szombatonként közös próbát tartanak. /Guttman Mihály: Adventet köszöntő énekkari találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Folytatják a fejlesztéseket
Interjú Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei önkormányzat elnökével
Mi lenne az a három 2009-es sikerélmény, amiért most azt mondhatja: másfél évvel ezelőtt megérte újabb elnöki mandátumért versenybe szállni?
– A legnagyobb örömmel a Kultúrpalota kistermének átadása tölt el. Miután két évvel ezelőtt teljesen rendbe tettük a nagytermet, most sikerült restauráltatni a kistermet is, amely újra eredeti fényében pompázik. Sikerként könyvelem el a vidrátszegi nemzetközi repülőtér második termináljának a befejezését, valamint a kifutópálya feljavítását. Jó úton haladunk a pálya meghosszabbításáért tett lépéseinkkel is.
Folyik a kisajátítási procedúra, a tulajdonosok kártalanítása, és már az uniós pályázat tervén gondolkodunk. Persze ehhez bizonyos mértékben politikai támogatás is szükséges, de a pályázat sikere főleg a mi operativitásunkon múlik. Helyhiány miatt a kolozsvári röptér kifutópályáját már nincs hova fejleszteni. A napokban éppen a mi támogatásunkat kérték egy új, Désen felépítendő repülőtérre.
Az, hogy jelenleg jóval kevesebb járat indul Vidrátszegről, mint Kolozsvárról, tény. A tavalyi fejlesztések után azonban ismét érdeklődni kezdett a Ryanair, amely több járatát hozná Marosvásárhelyre. Végül még hadd tegyem hozzá, hogy amikor nem fog füstölni a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, nem lesz annyi ködös nap a környéken, így nem lesz mire panaszkodniuk a légi járatokat működtető cégeknek.
– Mire jut még az idei, amolyan túlélési költségvetésből?
– Folytatnunk kell a korábban elkezdett hulladékgazdálkodási, illetve víz- és csatornarendszer programunkat. Európai pénzekre számítunk, de még így is mindkettő sokat fog felemészteni, mert az önrésszel nekünk kell megelőlegeznünk a munkálatok elkezdését. Fel kell újítanunk a bábszínház részére vásárolt egykori zsidó művelődési központot és a volt pártszállodát, amelynek emeleti helyiségeit irodaházként használnánk.
A földszinti egykori pártkantinba a Kultúrpalotában már nem férő megyei könyvtár egy részét költöztetnénk. Szintén 2010-ben kezdenénk el a Csergedi-tetőre tervezett motorversenypályája építését, amely hazai szinten a legnagyobb ilyen jellegű létesítménynek számítana. Ezenkívül csak kisebb beruházásokkal számolunk, amelyekről éppen a napokban tárgyalunk az intézményvezetőkkel.
– Ha a költségvetésről, pénzszerzésről és -elosztásról van szó, mennyire érzi biztonságban magát azok után, hogy az RMDSZ kormányra került?
– Erre azt mondhatnám, hogy jól esik, hogy nem maradtam magamra. Viszont hangsúlyoznám, hogy az RMDSZ Bukarestben tevékenykedő politikusai eddig is támogatták Maros megyét. Odafigyeltek és követték a projektjeinket: amikor valami gond támadt, mindig próbáltak segíteni.
– Gondolja, hogy jót tesz a megyei önkormányzat-prefektúra-marosvásárhelyi városháza háromszög eddig egyáltalán nem felhőtlen viszonyának a PDL és az RMDSZ közötti, felső szinten hozott, de a megyékre is levetítendő együttműködési egyezség?
– Ha mindhárom intézmény végzi a maga törvényes keretek körülhatárolta dolgát, nem adódhatnak gondok. Annál is inkább, mivel érdekeink azonosak. Viszont, ha belegondolunk, hogy Marius Paşcan prefektus a megyei tanács ostorozásával zárta az elmúlt évet, idei első sajtótájékoztatóján pedig ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, elég nehéz felhőtlen együttműködésre számítani.
Hasonló a helyzet Dorin Florea polgármesterrel is, akinek meg kellene tanulnia, hogy az egyezség nemcsak addig tart, amíg felállunk a tárgyalóasztaltól. Én a hat év alatt rájöttem, hogy nem kell minden támadásra azonnal reagálni, főleg, ha percemberekkel van dolgom. A párbeszéd híve vagyok, ám úgy vélem, nem elég tárgyalni, meg is kell egyezni, és azt az egyezséget be kell tartani.
– A polgármester immár visszaköltöztetné a hivatalt a régi városházára, ahol a prefektúra és a megyei tanács székel. A főispán is belemenne a cserébe, most csak önökön múlik, hogy visszakaphatja Marosvásárhely Bernády György korában épült városházát vagy sem. Állítólag ön nem támogatja az RMDSZ által korábban szorgalmazott ingatlancserét.
– Engem ennél fontosabb gondolat foglalkoztat: amíg itt vagyok, restauráltassam ezt a csodálatos épületet, amely 2008-ban töltötte a századik évét. Habár a prefektúrával közösen működtetjük, a megyei tanács a saját pénzén készítette el a restaurálási terveket, szerezte be az engedélyeket. Most csak a kormányhivatal hozzájárulását várjuk a munkálatok elkezdéséhez. Ha Vásárhely jelképe ismét úgy fog kinézni, mint megálmodója és építője idejében pompázott, gondolkodhatunk a cserén. Viszont az sem tőlünk függ, hosszas folyamat, mely végső soron kormányhatározatot igényel.
– És fog úgy kinézni a hajdani városháza, mint Bernády idején? A kommunista hatalom által eltávolított, magyar jelképeket ábrázoló vitrál ablakok is visszakerülnek a helyükre?
– Egyelőre sajnos nem. A művelődési minisztérium korábbi válaszát idézve „annak még nem jött el az ideje”. A csodálatos ablakokat restauráltattuk, és kiállítottuk a múzeumban.
– Magyar jelképekkel vagy anélkül, sokszor tűnik úgy, mintha Maros megye, vagy legalábbis annak marosszéki oldala nem is lenne a Székelyföld része.
– Sajnos tényleg így van, és ez engem is nagyon zavar. Ennek két oka van. Egyrészt könnyű a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknak, mert minden egyes alárendelt intézménnyel jól együtt tudnak működni. Maros megyében, ahol már jó ideje kisebbségben vagyunk, nem tudjuk bizonyos kérdésekben érvényesíteni az akaratunkat, annál is inkább, mivel bizonyos határozatok megszületéséhez kétharmados többség szükséges. Ráadásul sokkal nehezebb lenne úgy vezetni az önkormányzati testületet, hogy folyton a Székelyföld közös dolgaival foglalkozzam.
Ettől függetlenül jól együtt tudunk működni kulturális, és akár önkormányzati vonalon is. A másik oka annak, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem lennénk része a székelyföldi régiónak az, hogy az ottani illetékesek egyszerűen kifelejtenek bennünket. A minap azzal hívott fel a Hargita megyei kollégám, hogy bocsássak meg neki, de Maros megyét véletlenül kihagyták a székelyföldi turisztikai reklámanyagból, ha viszont gondolom, írjak valamit, és újranyomtatják az egész anyagot. Mit mondjak, sértő ránk nézve, de ettől függetlenül tudunk jól együtt dolgozni.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A rasszista nap és az irredenta hold
A furcsa cím mögött szűkebb pátriánk, Marosszék egy túlbuzgó polgármesterének a "hőstettére" szeretnék kitérni. Pontosabban arról van szó, hogy Makfalva, azaz Ghindari (ez a hivatalos neve, a másik csak megtűrt) polgármestere feljelentette közvetlen munkatársait, azon (MPP-s) tanácsosokat, akik kitűzték a székely lobogót a polgármesteri hivatal, azaz a "Primöria" homlokzatára. A hírt olvasva, nehezen fogtam fel, hogy valójában mi is indokolhat egy ilyen "fegyvertényt". Tehát a polgármester úr feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség köteles hivatalból kivizsgálni az "ügyet". Saját szavaikkal élve meg kell vizsgálják, hogy a székely zászló mennyire irredenta avagy rasszista jellegű. (Képzelem, egyeseknek milyen perverz örömet okoz eme ügyön csámcsogni, melyet egy "lojális ungur" alattvaló kínált tálcán nekik. A polgármester úr jó pártkatona, túl jó. A polgármester úr úgy cselekedett, mint az a vadászkutya, aki nemcsak megfogja a vadat, de szét is marcangolja. A hűséges állat boldogan teszi le "megmocskolt" áldozatát a Gazda lábai elé, farkcsóválva várván az elismerést. De az elismerés elmarad. A Gazda kelletlenül félrerúgja az áldozatot (nem akarja bepiszkítani magát), és a túlbuzgó ebnek semmit sem ad. A Gazda hallgat, bosszús. Ki a fenének hiányzott ez a cirkusz? Pont most.
De lássuk csak, milyen szimbólumokról van szó.
Aranyló nap és ezüstszínű hold, kék háttérben. A székelyek címere. Ismereteink szerint a XVI. század végétől napjainkig benne van Erdély címerében. Benne volt a millenniumot ünneplő Nagy-Magyarország címerében. Amikor Ferdinánd román király 1922-ben felkérte Köpeczi Sebestyén Józsefet Nagy-Románia címerének megalkotására, bekerült a román államcímerbe is. És senkit sem zavart. 1992- ben elfogadták az új román címert, melynek kiindulópontja az 1922-es címer volt. Így a székely szimbólumok bekerültek az 1992-es mai címerbe is. És senkit sem zavartak annyira, hogy megváltoztassák őket.
Manapság tanúi vagyunk a székely közösség önkeresésének, önmeghatározási próbálkozásainak. Ennek hozadékaként a székely szimbólumokat és zászlót széles körben használják Csík, Gyergyó, Udvarhely és Háromszék számtalan településén (Marosszéken is vannak bátortalan próbálkozások), nemcsak a "polgári" oldal, hanem számtalan RMDSZ-es polgármester és önkormányzat is. Sőt, Hargita megyében éppen eme szimbólumok használatára bátorít az RMDSZ. Talán a szimbólumok szabad használata azon kevés dolgok egyike, melyben teljes összhang van a különböző oldalak között.
De van egy bátor honfiú ki szembeszáll az irredentizmusnak eme rasszista és szakadár áramlatával, a saját népével ha kell. De vajon végig tudja csinálni meghasonlás nélkül? Hogy mi lehet a fejében?
Ami a Hajdú Győző fejében lehetett...
A polgármester úr rossz politikát folytat. Lehet ugyan, hogy dicső tettét személyes bosszú mozgatta, de nem számolt azzal, hogy ez esetben a negatív reklám is reklám, meglehet, hogy akarata és szándéka ellenére e szimbólumok szélesebb körű használatát segíti elő a feljelentésével.
Polgármester úr híres, ismert lett... A kisember, aki egyből láthatóvá vált. Mindenesetre türelmetlenül várjuk, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ miképpen véleményezi túlbuzgó katonájának eme "hőstettét".
Addig is minden áldott nap felkel és lenyugszik Isten kék egén a rasszista nap és az irredenta hold.
Sásvári Előd. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Székely majális Makfalván
Marosszék – a Székelyföld része és Székelyföldön magyarul! – e kettős jelmondattal kívánta hangsúlyossá tenni a hétvégimajálist a Székelyföldi Nemzeti Tanács (SZNT). A második alkalommal megrendezett székelyföldi majálisra ismétMakfalván kerítettek sort, és ez a jövőben is így lesz, hiszen hagyományteremtőnek szánják. Szombaton közel kétezrenvettek részt az SZNT jó hangulatú – azonban politikától sem mentes – rendezvényén.
Idén többen jöttek el a rendezvényre, mint egy évvel korábban. Szikrázó napsütésben magyar lobogók lengtek majd minden sátoron (ott voltak a hármasfalusiak, székely-abodiak, gyulakutaiak, gernye-szegiek), a bográcsokban rotyogott a gulyás, népdalok, néptáncok vonzották a színpad köré a tömeget, délben már parázs volt a hangulat. A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs mellett a Magyar Polgári Párt vezetői szinte mind jelen voltak: Szász Jenő elnök, Kiss István alelnök, László György Maros megyei elnök. Az RMDSZ részéről senki nem jött el, bár a szövetség számos képviselőjét meghívták a rendezvényre. Távol maradtak Makfalva polgármestere és RMDSZ-es tanácsosai is.
Kiss Károly makfalvi református lelkipásztor és az SZNT helyi elnöke valamint a tisztségébe március 22-én visszahelyezett Vass Imre alpolgármester üdvözölte az embereket. Izsák Balázs hangsúlyozta, a majális kettős jelszavával ismét a figyelem középpontjába akarják emelni, hogy a Székelyföldön hivatalos nyelv legyen a magyar. Az autonómiára kitérve kijelentette: sikeres autonómiák ott működnek Európában, ahol létezik egy erős, regionális közösségi tudat. "Annak az előfeltétele, hogy Székelyföld autonómiáját elérjük, az, hogy Székelyföld közössége megélje azt a közösségi tudatot, amely egy történelmi folyamat során alakult ki és amelyet megpróbáltak 50 év alatt szétverni. Ezt kell újra feléleszteni és megerősíteni, hogy a székelyek tudatára ébredjenek annak, hogy ők hagyományokat, szellemi örökséget hordoznak" – mondotta. Hozzátette: "A székely majális pontosan arra való, hogy az emberek összegyűljenek és meghallgassák azt a közösségi üzenetet, amely a rendezvény elején elhangzik, utána együtt kötetlen beszélgetésekben fel tudják dolgozni, felszabadultan szórakoznak és közben megélik azt a közösségi élményt, amely ennek a szervezésnek az alapja volt." Izsák Balázs szerint a magyarországi változásokkal reális lehetőség nyílt arra, hogy Magyarország végre betöltse a gondoskodó hatalom szerepét Székelyföld, az egész magyarság esetében, éppen úgy, ahogyan Ausztria tette a dél-tiroli autonómiaküzdelemben. "Ezt várjuk el a magyar államtól, és világos jelzések vannak arra, hogy Magyarország fel fogja vállalni a gondoskodó hatalomnak a szerepét".
Szász Jenőt, az MPP elnökét éppen néhány székely atyafi szemrehányó kérdéseinek össztüzében találtuk, amelyek azzal a bizonyos december 1-jei bukaresti "koccintással" voltak kapcsolatosak, ezekre az elnök igyekezett indulatmentesen és hitelesen válaszolni, több-kevesebb sikerrel. Kérdésünkre kijelentette: örül annak, hogy a régi majálisozás után most tematikusan gyűltek össze a marosszéki emberek, és fontos üzenetet fogalmaznak meg: Marosszék a Székelyföldhöz tartozik, magyarul tartozunk a Székelyföldhöz. "Erre a fajta integrációra itt, a Székelyföldön is szükség van, mint ahogy a nemzeti integrációra a Kárpát-medencében. Szorgalmazzuk és sürgetjük a nemzeti integráció programját, és ennek megvannak az alapjai azáltal, hogy Magyarországon a Fidesz került kétharmados fölhatalmazással azon közjogi eszközökhöz, amelyekkel hatékonyan tudják segíteni Székelyföld autonómiáját. A Kárpát-medencét nemcsak kulturálisan, gazdaságilag kell egységes térként kezelni, ha nemzeti integrációban gondolkodunk, akkor politikailag is integrálni kell."
Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke üzenetében a magyar állam nemzetpolitikájára utalva hangsúlyozta: "A következő esztendőkben a Kárpát-medencei magyarság minden szellemi, anyagi, lelki erejének az összpontosítására lesz szükség ahhoz, hogy újjáépítsük a magyar államot és a magyar nemzetet. Ez a hatalmas munka csak együtt sikerülhet. Számítunk a székelység erejére".
A politikán túl természetesen jókedvűen mulatoztak a majálisozók, gulyás mindenkinek jutott, a 12 nagy bogrács a délutáni órákra már kiürült. A zsűrizés elmaradt, mert sokan hazaigyekeztek, de akik maradtak, azok jól szórakoztak, hiszen a műsor változatos volt: a makfalvi iskolások néptáncokat mutattak be, énekelt Samu Imola, a Barabás lányok énekeltek és szavaltak, énekelt-gitározott a makfalvi VIII. osztályos Bányai Borbála, a siklódi kórus és zenekar előadására is sor került, a szovátai huszárok toborzót szerveztek, Nagy Miklós és zenekara, a Defender együttes és Tóth Hunor alias Jokkero koncertezett.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Mátyus István- emléktábla a Vártemplom falán
A Mátyus István-napok még tartanak, nem értek véget – mondja a Székelyudvarhelyen élő orvosutódok egyike, dr. Mátyus András. – A 285 éve Marosszéken, Kibéden született és 1802. szeptember 9-én elhunyt orvostudósról, orvosenciklopédikusról emlékeztünk meg ez év augusztus 27–28-án. 27-én emléktáblát avattunk a marosvásárhelyi református temető múzeumkertjében, koszorút helyeztünk a címeres kőkoporsószerű sírkőre. Aznap koszorúztuk meg Kibéden az új Mátyus István Általános Iskola falára helyezett domborművet is. A következő napon megkoszorúztuk a művelődési ház előtti Mátyus István-szobrot, a református templom falán lévő plakettet és a néprajzi múzeum kopjafáját, majd a megnyitók, a köszöntők után orvostörténeti ülésszak zajlott a kultúrházban. Mátyus István kultuszát akként is szeretnők ápolni, hogy emléktáblát helyezünk el a marosvásárhelyi Vártemplom falára is, 2010. szeptember 26-án, vasárnap, a 10 órakor kezdődő istentiszteletet követően, 11 órakor. Az emléktáblát megáldja és méltatást mond nt. Henter György lelkész.
(A temetői és vártemplomi emléktáblákat dr. Mátyus András és dr. Mátyus Gyula öntették Székelyudvarhelyen, Lázár Imre öntödéjében.)
B. D. Népújság (Marosvásárhely)

Az SZNT – MPP – EMNT közös közleménye
Felháborítónak, minden szempontból elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, ahogyan a Magyar Köztársaság elnökének, dr. Schmitt Pálnak marosvásárhelyi látogatását a Kultúrpalota „házigazdájaként” a Maros Megyei Tanács megszervezte.
A Kultúrpalotában a Köztársasági Elnök által a 30 esztendeje elhunyt Márton Áron püspök tiszteletére az erdélyi magyaroknak adott emlékkoncerten az erdélyi magyar közélet, szervezeteinek és a történelmi magyar egyházak képviselőinek – az Elnöki Hivatal kérésére ugyanannyi, egyenlő számú – 40 –helyet illett biztosítani az intézmény földszintjén, az arányos, korrekt elosztás elve szerint. Mindezt Elnök úr beszédének szellemében, aki rámutatott: nemcsak bajban, hanem gond esetén is össze kell fognunk, mindig felül kell kerekednünk a széthúzáson.
Ehhez képes megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a Kultúrpalota legfelső szintjén biztosítottak számunkra ülőhelyet, miközben a földszinten az RMDSZ-eseknek fenntartott helyek üresek voltak, mert nem jöttek el a meghívottak.
Sajnálatosnak tartjuk a Kultúrpalota ügykezelését gyakorló Maros Megyei Tanács elnökének, az RMDSZ-színeket képviselő Lokodi Edit Emőke elnökasszonynak teljes emberi és szakmai alkalmatlanságról tanúskodó magatartását. Úgy véljük, cselekedetével és intézkedésével homlokegyenest ellentmondott az Elnök úr összefogásra való buzdításának, az egymás iránti tiszteletnek és elfogadásnak.
Az elnökasszony emellett elégtelenre vizsgázott az erdélyi magyarság vezetői előtt vendéglátásból, házigazdaként a legelemibb protokolláris feltételeknek sem tett eleget, sőt, készakarva háttérbe kívánta szorítani a társadalmunk neki nem tetsző részének a véleményét képviselőket.
Ezt a magatartást elutasítjuk, felháborítónak és sértőnek tartjuk.
Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke
László György, az MPP Maros megyei elnöke
Fodor Imre, az SZNT Maros széki szervezetének elnöke. Erdély.ma

A magyar tudomány ünnepe Szovátán
A novemberi ajándéknyárban egy pluszörömben is részesült Erdély legnevesebb fürdőhelye. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, marosvásárhelyi fiókja másodszor szervezte Szovátára a magyar tudomány napja egyik legrangosabb rendezvényét.
November 13-án a polgármesteri hivatal gyűléstermében a Székelyföld múltjáról értekeztek az erdélyi magyar történelemírás nagyjai. A tudományos ülésszakot a főszervező, dr. Pál Antal Sándor akadémikus, az EME marosvásárhelyi fiókjának elnöke nyitotta meg, majd dr. Sipos Gábor egyetemi előadótanár, az EME elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
A délelőtt folyamán dr. Sipos Gábor értekezett a székely múlt EME-gyűjteményekben lévő emlékeiről, majd dr. Egyed Ákos akadémikus a székely örökség témájának több, még kellőképpen nem tisztázott részét helyezte új megvilágításba. A néprajzos dr. Balázs Lajos csíkszeredai egyetemi tanár tartotta a nap egyik legérdekesebb témájú előadását egy keresztény kor előtti székely házasságkötési rítusról. Adatokban bővelkedett dr. Simon Zsolt marosvásárhelyi tudományos kutatónak az 1671-1672-es vámnaplók alapján írt, a csíki harmincadról szóló előadása. A Székelyföldön letelepedett örmények történetéhez is forrásértékű adatokat tartalmazott dr. Garda Dezső gyergyószentmiklósi egyetemi előadótanárnak a 18. századi és a 19. század eleji gyergyói-medencei életmódváltozásról szóló értekezése. Lírai hangulatot teremtett dr. Tüdős Kinga tudományos kutatónak egy elfelejtett 17. századi székely nagyasszonyról, Mindszenti Krisztináról szóló előadása.
A délutáni előadók sorát dr. Rüsz Fogarasi Enikő egyetemi előadótanár nyitotta meg marosvásárhelyi végrendeleteket ismertető értekezésével. Spielmann Mihály, a Teleki Téka főkönyvtárosa új oldaláról, vérbeli hadtörténészként mutatkozott be: Marosszék 17. századi haderejéről, és a harctéren elesettekről. Dr. Tamási Zsolt tanár előadása az alcsíki és a felcsíki papságnak az 1848-as forradalomban játszott szerepéről szólt. A székelyudvarhelyi céhek történetének megismerését szolgálta Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi muzeologus céhpecsét-bemutatója. 1956 eseményeinek Erdély magyar értelmiségijei általi átélést tükrözte Boér Hunor sepsiszentgyörgyi dokumentarista a Magyar Autonóm Tartomány múzeumainak kollektív tanácsa 1956. – 1957. évi irattárának bemutatásával. A magyar történetírás szombati ünnepét a főszervező dr. Pál Antal Sándor akadémikus egy elhanyagolt kutatási témakör, a kézműtörténeti kutatások számbavételével zárta.
A hagyományoknak megfelelően szovátai helytörténészek is szót kaptak. A történészként bemutatkozó Birtok György mérnök, havasgazda a legnagyobb székely tulajdon, az ős-Marosszék közbirtokosságának történetéről értekezett, napjainkig követve az eseményeket. Szinte a tragikomédia határát súrolta a közbirtok román államtól való visszaszerzésének a története, hiszen – jogtörténetünkben példa nélkül álló módon –, még a bírósági végrehajtót is kénytelenek voltak beperelni a birtokba helyezés elvégzése végett. Józsa András helytörténész Szováta legelső térképét mutatta be.
Egy-egy tudományos előadás, könyvbemutató alkalmat teremt városunk értelmiségének a számbavételére is, ami – egypár tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – jórészt nyugdíjasokra szűkül. A magyar tudomány napi előadás-sorozaton sajnos egyetlen, ma is aktív „tanügyi káder" sem volt jelen.
A rangos eseményre az EME marosvásárhelyi fiókegyesülete, Szováta Város Polgármesteri Hivatala, a szovátai Bernády Közművelődési Egylet szervezésében és a Communitas Alapítvány, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a Nyárádremetei Közbirtokosság, a kibédi Dósa Húsüzem és a szovátai Elixon üzletház anyagi támogatásával került sor.
Józsa András, Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföld címerei kifestőkönyvben
Csíkszereda – A karácsonyi ünnepek közeledtével Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Ferencz S. Alpár főtanfelügyelő a Székelyföld címerei című kifestőkönyvvel ajándékozta meg a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola tanulóit december 14-én, kedden.
A kifestőkönyvet Hargita Megye Tanácsának szakemberei a kicsik játszva tanulásának elősegítésére, szórakoztatására, identitásának fejlesztése érdekében készítette. A régi és az új székely címert, valamint Aranyosszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék és Udvarhelyszék címereit tartalmazó kifestőkönyvet a megyei önkormányzattámogatásával Márton Erika rajzolta Mihály János történész ötlete alapján.
– A Székelyföld címerei kifestőst még a karácsonyi ünnep előtt megpróbáljuk a megye összes I–IV. osztályos diákjához eljuttatni – nyilatkozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. – Jövő év elején újabb kiadvány megjelentetését tervezzük, amely a székelyföldi városok címerét tartalmazza majd, és egész Székelyföldön terjeszteni fogjuk. erdon.ro

Tízéves terv a magyar nyelvű oktatás felszámolására
"Különleges fontosságot adtam Románia történelmének és földrajzának, ugyanúgy, mint a román nyelvnek, mivel ez az ország egységes ország kell legyen."
Dr. Constantin Angelescu, 1931
(Folytatás január 29-i lapszámunkból)
Szovátán 1923 szeptemberében nyílik meg az állami román tannyelvű iskola, először bérelt épületben, majd kötelezik a községet egy új iskola építésére. Az iskolaépítéshez minden szovátai családnak, felekezetre való tekintet nélkül, hozzá kellett járulnia. A költségek fedezésére 5 ha községi erdőt adnak el. 1926-ra készült el az Ileana hercegnőről elnevezett iskola (a mai 2-es számú iskola utca felőli épületrésze). Szakadáton az egykori Éltető faüzem épületében állami iskolát hoznak létre.
Az állami iskolákban román nyelvű volt az oktatás. A törvénynek volt ugyan egy olyan kitétele, mely szerint a nemzetiségek lakta falvakban állami iskolákat indítanak az illető nemzetiség nyelvén, de a magyar nyelvű állami oktatás ígérete is sötét kelepcének bizonyult színmagyar falvainkban. Miután sikerült államivá tenni az ingyenes oktatás ígéretével a felekezeti iskolát, hamarosan sort kerítettek ennek román nyelvűvé tételére.
Az Angelescu-féle oktatási törvény I. fejezetének nyolcadik pontjából világosan kiderül, hogy a törvény fő célja a nemzetiségek erőszakos beolvasztása volt: "Azok a román származású állampolgárok, akik elfelejtették anyanyelvüket, kötelesek gyereküket román állami vagy magániskolában taníttatni." A falvainkba kihelyezett román tanítók, miután ígéretekkel meg fenyegetéssel sikerült pár tanulóval beindítaniuk a román állami iskolát, megkezdték az általuk "elmagyarosított románoknak" tartott székelyek gyerekeinek erőszakos, gyakran csendőri segítséggel való átíratását a felekezeti iskolákból. Névelemzések alapján keresték az ősi román családneveket színmagyar falvainkban. Így lett Suciu a Szőcsből, Dumitru a Demeterből stb.
1924-ben Szovátán Passat Gheorghe iskolaigazgató, csendőr kíséretében járva a falut, íratott be az első osztályba 18 tanulót. A következő tanévben a visszarománosítás végett beiskolázottak között: Barabasi, Domocos, Szabo, Lorintz családneveket találunk.
A szovátaiak visszarománosításáért ügyködő kultúrzónás tanítók – a román tannyelvű osztályok beindítása után, utolsó lépésként – a magyar felekezeti iskolák bezáratását tűzték ki fő céljukként. Tanfelügyelői ellenőrzéseken oktatási célokra alkalmatlannak nyilvánították a magyar iskolák épületeit. Iskoláik megmentése szinte erőn felüli intézkedésekre késztette egyházainkat. A századvégen Marosszék egyik legmodernebb iskolájának számító katolikus iskolát új teremmel bővítették a működési engedély megadásáért. A reformátusok lemondanak több évtizedes templomépítési szándékukról és iskola–imaház építésébe kezdenek. 1921. augusztus 21-én szentelik fel az új iskolát és a paplakot. Az építkezések ellenére tovább folyik az iskolák működésének akadályoztatása, szülők, gyerekek zaklatása a kultúrzónás állami tanítók által.
Magyar iskoláink mellett a törvény legfőbb áldozata a magyar tanító volt. Az Angelescu-féle törvény VII. fejezetének 113. pontja szerint tanító csak románul tudó, román állampolgár lehet. Nagy tapasztalatú, kitűnő tanítóinkat megalázó vizsgálatoknak vetették alá. A "vissza-fogadott" magyar tanítók, miután iratokkal bizonyították végzettségüket, a tanfelügyelőségtől kellett román nyelvtudásukat igazoló iratot szerezzenek a kinevezésükhöz. A visszafogadott magyar tanítók, a román nemzetiségűek után, utolsókként kaphattak kinevezést az esetleg megmaradt helyekre. A román államnak tett hűségnyilatkozat, a román nyelvvizsga sem jelentett biztos állást a magyar tanítóknak. Bármikor kidobhatták őket állásukból, ha a tanfelügyelő hiányosságokat észlelt nyelvtudásukban. Védelemre sehonnan sem számíthattak, 1927-re egyetlen magyar tanfelügyelő sem maradt Romániában. Nyári vakáció helyett két hónapos nyelvtanfolyamon kellett részt venniük a nem román származású tanítóknak. A tanfolyam vizsgával zárult. Két sikertelen vizsgát elbocsátás követett. A harmincas évekre a román nyelvűvé tett iskolákban megtűrt pár magyar tanító csak románul szólhatott tanítványaihoz.
Párhuzamosan a magyar nemzetiségűek elbocsátásával, magyarul egy szót sem tudó tanítókat hoztak kiemelt fizetéssel magyar falvainkba. "Azok a tantestületi tagok… akik nem származnak az alábbi megyékből, de elmennek a következő megyékbe: Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros, Udvarhely, Csík, Háromszék, Maros-Torda, Torda- Aranyos, Hunyad… és vállalják, hogy ténylegesen négy évet szolgálnak ezen megyék iskoláiban, mindaddig, míg ezekben az iskolákban tevékenykednek, 50%-os fizetésemelést kapnak; fokozatokat négyévenként szerezhetnek, az előléptetésre… megszabott időszak egy évvel csökken.
A kultúrzónába menő tanítóknak három hónapi fizetésükkel megegyező kihelyezési pénzt és ehhez járó juttatásokat adnak a házasok esetében, kétfizetésnyi összeget a nem házasoknak.
Az illető megyékben véglegesen letelepedő tanítók fokozatokat 3 évenként szerezhetnek és a rendelkezésre álló földterületekből 10 hektárnyi kolonizálási földet kapnak."
Dr. Constantin Angelescu igen optimista volt törvénye kidolgozásakor. Szerinte tíz év elegendő lett volna a Székelyföld elrománosítására: "A fent elsorolt összes intézkedést csak tíz évig alkalmazzák az elemi oktatásra vonatkozó törvény közzétételétől számítva". Népújság (Marosvásárhely)