Marosújváron az elmúlt napokban ért véget az általános iskolások számára szervezett szórvány- és bibliatábor. A másodszor megszervezett tábor Bartha Sándor, a helyi református lelkész és felesége, Ilona, valamint Cseterás Borbála egyetemi hallgató kezdeményezésére született meg. A résztvevők – közel negyven gyerek – nemcsak helybeliek voltak, hanem a környező szórványtelepülésekről is érkeztek. Együtt vakációzott, tanult és szórakozott Marosmedvés, Maroslapád, Maroskoppánd, Maroscsesztve és Marosnagylak ifjúsága. A gyerekek nagy része nem tanulhat anyanyelvén, mivel a falvakban már nem működnek magyar nyelvű iskolák, a távolabbi bentlakásos iskoláztatás pedig sok szülő számára anyagilag megoldhatatlan. /Vetési Júlia: Sikeres szórványtábor. Marosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Maros menti falvak egykori leírása
A Nagyenyeden megjelenő Közérdek című hetilap 1893-as évfolyamát tanulmányozva, Alsófehérmegye északkeleti részének, vagyis a marosújvári járás felső részének ismertetése utazási modorban című folytatásokban megjelent leírás vonta magára a figyelmemet. Szerzője Szabó Gyula maroscsúcsi állami iskolai tanító. Kilétéről, sajnálatos módon, semmit nem sikerült azonosítanom. Írása alapján viszont kijelenthető, hogy értelmes, jól felkészült, sokoldalú ismeretekkel rendelkező pedagógusról van szó, aki kellő szakértelemmel vizsgálta és vetette papírra az útjába ejtett falvak történelmi múltjának legfontosab vetületeit, korabeli állapotának pillanatnyi helyzetét.
A szerző, írása bevezető részében, vagy ahogy maga nevezi, az Előismertetésben a marosújvári járásban levő 5 körjegyzőséget ismerteti. Így a nagylaki körjegyzőség Hari, Nagylak és Káptalan falvakat, a maroscsúcsi Koppáns, Csúcs, Gabud és Gezse helységeket, a csekelaki Batiz, Csekelaka, Czintos, a magyarbükkösi Bükkös, Istvánháza, Ozd, Lándor, Gambucz, míg a kutyfalvi Kutyfalva, Szentjakab, Oroszi, Péterlaka helységeket foglalta magába. Ezen falvak közül Nagylak, Káptalan, Maroskoppánd, Csúcs, Gezse, Oroszi, Kutyfalva a Maros völgyében, annak bal partján, a többi az ózdi patak völgyében és annak jobb és bal oldali mellékvölgyeiben, Hari pedig a forrói völgyben helyezkedik el. Ezen falvak határainak terjedelme 36 163 kat. hold, melyből a falvak területe 754 hold 607 négyzetöl, szántó 16 733 hold 18 négyzetöl, kaszáló 5253 hold 1290 négyzetöl, legelő 6212 hold 627 négyzetöl, erdő 4876 hold 393 négyzetöl, szőlő 598 hold 415 négyzetöl, nádas 30 hold 987 négyzetöl, terméketlen 1706 hold 612 négyzetöl. E falvakban 2527 házban lakott 12 138 lélek, nemzetiség szerint: 4635 magyar, 92 német, 7262 román, 332 egyéb nemzetiségű. Vallás szerint: római katolikus 192, görög katolikus 5943, görög keleti 1651, református 3916, lutheránus 18, unitárius 43 és mózesvallású 176.
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

Maros menti falvak egykori leírása
FOLYTATÁS LAPUNK FEBRUÁR 11-I SZÁMÁBÓL
Gabud
A 665 lelket számláló, kétfelekezetű, teljesen román falu szőlőktől környékezve, sűrű gyümölcsösök között terül el. Eldugott elhelyezkedése miatt nemesség nem lakott benne. Teljesen jobbágyfalu volt, mindig a csúcsi birtokosoké. Régente pedig a Tomori, Ugron, Bánfi, Horda birtokosok kezén volt. Határa 1767 hold vizenyős, sovány, agyagos talaj, száraz időben búzát és kevéske törökbúzát terem. Lakóit nem bírván táplálni, a gezsei, csekelaki, csúcsi, koppándi határon voltak kénytelenek dolgozni. Határuk gyengeségét pótolta a 32 hold gyümölcsös és 43 hold szőlős, melyet elég szorgalmasan, de annál kevesebb szakértelemmel gondoztak. Ezért, egyedül a besztercei szilva kivételével, sem gyümölcsük, sem boruk nem remekelt.
A helybeli népszokásról pedig az alábbiakat jegyezte föl Szabó Gyula maroscsúcsi állami iskolai tanító: „Itt szokásban van karácsonyi ünnepek alkalmával a »Csillag« (mely a keleti bölcseket Jézus szülőhelyére vezérelte) hordozás és a »Turka« táncolás. A csillag borzos, egy vastag papirból ügyetlenül össze tákolt csillagot ábrázolni akaró valami, melyet »Tri crai de la rasaritu« kezdetű ének kiséretében mutatnak be pár krajcár honoráriumért. A »Turka« egy szeszélyesen felöltöztetett, tollukkal, rongyokkal, zörgökkel felcifrázott legény, kit a »kezes« vezet és táncoltat, kezében egy madárcsőrben végződő botot tart, arra támaszkodva végzi ügyetlen medve táncát, egy színes ágyterítőbe annyira be van burkolozva, hogy csak szemeit lehet a meghagyott két lyukon látni. Madárcsőrével folyton kelepel s csipdéseivel ösztönzi a »zsupinu gazdat« egy pár krajcár adására, mit csőrével vesz el és tesz a »kezes« kezébe. Az így összegyűjtött pénzmagból tartanak ünnepi befejező pálinka ivást.”
Szabadság (Kolozsvár)