Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Máriaremete (HUN)
3 tétel
1997. május 20.
"Máj. 18-án ismeretlen tettesek vandál pusztítást végeztek Máriaremetén, a budapesti kegyhelyen, ledöntötték a keresztúti állomás szobrait, köztük a Szűzanya szobrát, éppen a másnapi budapesti körmenet előtt. Máj. 19-ére, pünkösd hétfőjére zarándoklatot hirdettek a budapestiek részére, melyet Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek vezetett. A kegyhelyre érkező hívek ezrei láthatták az előző éjszakai pusztítás nyomait. Paskai felhívta a hívők figyelmét arra, hogy ne engedjék a szívükben eluralkodni a haragot, a szeretet civilizációjára van szükség. - A hívek virágot helyeztek el a ledöntött szobrokra. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./"
2007. augusztus 14.
Nemzetünk védasszonyként tiszteli a Szűzanyát. Szent István király neki ajánlotta fel koronáját, az ő oltalmát kérte népének. A Magyarok Nagyasszonya – Patrona Hungariae – számos templomi és népénekben van jelen, az ő tiszteletére emelt kegyhelyekre ezrével járnak a búcsúsok. A magyarok búcsújáróhelyei között van Szeged-Alsóváros, Máriaremete (Budapest), Makkosmária (Budakeszi), Mátraverebély-Szentkút, Máriapócs, Máriagyűd, Csíksomlyó (Erdély), Sasvár és Mária-völgy (Szlovákia), Csatka, Bodajk, Máriakéménd, Máriakálnok, Máriakönnye (Vodica), Hajós, Máriabesnyő, Andocs, Vasvár, Vác-Hétkápolna és az erdélyi Máriaradna. Tizenkét nemzet tartja pártfogójának a Szűzanyát, az országok sorában ott van Franciaország, Ausztria, Bajorország, Lengyelország, Mexikó... A néphit szerint a Mária-ünnepek fordulónapok. Nagyboldogasszony napja egyes helyeken dologtiltó nap volt, kenyeret nem sütöttek, mert úgy tartották, hogy ilyenkor a tűz kitör a kemencéből. /Augusztus 15. – Mária-nap. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./
2011. június 14.
Felelősek vagyunk népünk és kultúránk sorsáért
Felelősek vagyunk népünk és kultúránk sorsáért, nekünk nem mindegy, hogy kihal-e a magyarság, és a kultúránk értékei megmaradnak-e – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Karizmák ünnepe a család évében elnevezésű pünkösdhétfői rendezvényen tartott pódiumbeszélgetésen a fővárosi Máriaremetén.
”Tudatosan kell azon fáradoznunk, hogy túléljen a magyar közösség, és nyíltszívű, egészséges, a történelmi realitásnak megfelelő nemzeti tudattal rendelkezzék.” A keresztény és katolikus magyarság életérzése az, hogy “mi a magyarságunkban értékesek vagyunk, és merhetünk szeretni mindenki mást is” – fogalmazott a bíboros.
Erdő Péter hangsúlyozta: meg kell becsülni a közösségi értékeket, tisztelni kell a többi népet is, valamint vallalni kell kiegyensúlyozottan identitásunkat. Rámutatott: a globalizáció keretei között egy kis ország “próbálhat megoldásokat keresni anyagi, emberi problémákra, de a nemzetközi pénzügyi összefüggések ennél jóval erősebbek”. Minél nagyobb a kísértés, annál kevesebben tudnak erkölcsileg szilárdnak megmaradni – jegyezte meg. Kifejtette: a mai világban azt sugallja minden, hogy az élet legfőbb értéke a pillanatnyi jó közérzet. Ha valaki így tekinti a saját életét, akkor nem számít számára családjának vagy nemzetének múltja, jelentéktelenebbé válik számára a jövő, és a felelősségérzete is csökken – húzta alá. A keresztények azonban nem a pillanatnyi jó közérzetet tartják a legnagyobb örömnek, hanem azt, hogy ha értelmesen élnek, ha megfelel az életük annak az isteni bölcsességnek és szeretetnek, amelyik a világot megalkotta, mert Istennek a mi saját, személyes életünk számára is tervei vannak – fogalmazott.
Pünkösd kapcsán a bíboros beszélt arról is, hogy a Szentlélek minden nyelven szólni akar, az új kommunikációs eszközökkel is. A család válságának hívott jelenséget a kulturális, antropológiai válság részének nevezte, mert az emberek sokszor rettegnek a jövőtől, amikor a pillanatnyi jó közérzetet keresik; ezért nem mernek házasságot kötni, mert “hátha anyagi nehézségeik lesznek, nem mernek gyermeket vállalni, mert hátha gond lesz azzal a gyerekkel”. Ha azonban “sosem vállalunk semmit, az élet akkor is eltelik, csak éppen azok az értékek fognak hiányozni belőle, amelyek miatt Isten nekünk ajándékozta a saját életünket”. A család nem puszta társadalmi kreatúra, “hanem a teremtett valóságnak a része, a teremtő Isten szándéka fejeződik ki benne” – fogalmazott.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Felelősek vagyunk népünk és kultúránk sorsáért, nekünk nem mindegy, hogy kihal-e a magyarság, és a kultúránk értékei megmaradnak-e – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Karizmák ünnepe a család évében elnevezésű pünkösdhétfői rendezvényen tartott pódiumbeszélgetésen a fővárosi Máriaremetén.
”Tudatosan kell azon fáradoznunk, hogy túléljen a magyar közösség, és nyíltszívű, egészséges, a történelmi realitásnak megfelelő nemzeti tudattal rendelkezzék.” A keresztény és katolikus magyarság életérzése az, hogy “mi a magyarságunkban értékesek vagyunk, és merhetünk szeretni mindenki mást is” – fogalmazott a bíboros.
Erdő Péter hangsúlyozta: meg kell becsülni a közösségi értékeket, tisztelni kell a többi népet is, valamint vallalni kell kiegyensúlyozottan identitásunkat. Rámutatott: a globalizáció keretei között egy kis ország “próbálhat megoldásokat keresni anyagi, emberi problémákra, de a nemzetközi pénzügyi összefüggések ennél jóval erősebbek”. Minél nagyobb a kísértés, annál kevesebben tudnak erkölcsileg szilárdnak megmaradni – jegyezte meg. Kifejtette: a mai világban azt sugallja minden, hogy az élet legfőbb értéke a pillanatnyi jó közérzet. Ha valaki így tekinti a saját életét, akkor nem számít számára családjának vagy nemzetének múltja, jelentéktelenebbé válik számára a jövő, és a felelősségérzete is csökken – húzta alá. A keresztények azonban nem a pillanatnyi jó közérzetet tartják a legnagyobb örömnek, hanem azt, hogy ha értelmesen élnek, ha megfelel az életük annak az isteni bölcsességnek és szeretetnek, amelyik a világot megalkotta, mert Istennek a mi saját, személyes életünk számára is tervei vannak – fogalmazott.
Pünkösd kapcsán a bíboros beszélt arról is, hogy a Szentlélek minden nyelven szólni akar, az új kommunikációs eszközökkel is. A család válságának hívott jelenséget a kulturális, antropológiai válság részének nevezte, mert az emberek sokszor rettegnek a jövőtől, amikor a pillanatnyi jó közérzetet keresik; ezért nem mernek házasságot kötni, mert “hátha anyagi nehézségeik lesznek, nem mernek gyermeket vállalni, mert hátha gond lesz azzal a gyerekkel”. Ha azonban “sosem vállalunk semmit, az élet akkor is eltelik, csak éppen azok az értékek fognak hiányozni belőle, amelyek miatt Isten nekünk ajándékozta a saját életünket”. A család nem puszta társadalmi kreatúra, “hanem a teremtett valóságnak a része, a teremtő Isten szándéka fejeződik ki benne” – fogalmazott.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)