A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Márton Árpád /sz. Magyarlápos, 1955. márc. 25./ képviselő Sepsiszentgyörgyön színész. Szükség van decentralizálásra, új tanügyi törvényre, agrárreformra, a vétójog alkotmányos biztosítására a kisebbség számára minden rá vonatkozó létfontosságú kérdésben. Hangsúlyozta: Csak az a lesz a miénk, amit magunknak kiharcolunk. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

"Tőkés László csak hatósági védelem mellett tudta megtartani püspöki vizitációját máj. 14-én Magyarláposon. A környékről autókon beszállított népes román csoport és néhányan a helybeliek közül is ellenséges lármával, énekléssel, soviniszta bekiabálásokkal zavarták az istentiszteletet. Gyalázodó szidalmak hangzottak el Tőkés László ellen: "Erdélyt akarod", "Kém vagy!", "Románia árulója" stb. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./"

Szilágyi Domokos Szatmárnémetiben álló szobra, a költő nagysomkúti, magyarláposi és batizi emléktáblája, a sződemeteri és szatmárnémeti Kölcsey-szobrok Kovács Albert Lázáriban élő kőfaragó-mester önzetlen munkája nélkül nem lennének. Ellenszolgáltatás nélkül segítette mindig az alapok öntésével, a betűk metszésével a Kölcsey Kört /Szatmárnémeti/. Aug. 18-án szülőfaluját, Lázárit kereszttel ajándékozta meg Kovács Albert, melyet a település parkjában állítottak föl, talapzatába belevésték a második világháború harcaiban, és a hadifogságban meghalt, távoli, jeltelen sírokban nyugvó lázáriak nevét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Egy holland alapítvány tagjai 22 tonnás kamionnal hoztak adományt: Nagybányára az elmúlt évben újraindult magyar iskolának, a Németh László Középiskolának hét számítógépet, Sárosmagyarberkeszre iskolai-óvodai felszerelést, azonkívül a hollandok három heti munkával felújították ebben a faluban az iskolát, beszerelték a vízhálózatot, Magyarláposra tűzoltó autót, Felsőbányára és Nagybányára a kórházba ágyneműt és orvosi szereket hoztak, továbbá Kolozsvárra, egy hallássérült gyermekekkel foglalkozó iskolába felszerelést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

"Emlékköny jelent meg Nagybánya Festőtábor címmel, az 1996-ban útjára indított magyarláposi nyári képzőművészeti alkotótábor rövid múltjáról. "1996 nyarán, az adottságok szerencsés egybeesése folytán, a bányavidéki Magyarláposon művészeti alkotótábor született" - írta Tőkés László püspök az emlékkönyv előszavában. A tábor célja a nagybányai festészet plein air hagyományainak ápolása és fejlesztése, a nagybányai művésztelep modellként való elismerése, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartás. Az emlékkönyv tartalmazza a három eddigi tábor résztvevőinek, meghívott előadóinak névjegyzékét Budapesttől, Szabadkán át Sepsiszentgyörgyig, majd egy-egy oldalt szentelve mindegyik művésznek, bemutatja azok rövid életrajzi adatait, fényképeit és egy-egy, a táborban készült alkotását. A könyv Tiszakécskén jelent meg. /Díszkiadás a Nagybánya Festőtáborról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./"

Második alkalommal szervezett keresztyén gyermektábort július első felében a Nagybánya-újvárosi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) Szamosardón. A hagyományossá vált nyári tábort kezdetben szegény gyermekek számára rendezték: az elsőt 1995-ben Sujoron, a következő hármat pedig Magyarláposon. A tábor sikerén felbuzdulva a vakáció hátralevő részében minden héten nyári vakációs klubbot működtetnek az IKÉ-sek a hittanórás gyermekek számára. Nagybánya körüli kirándulásokra viszik a gyermekeket. Pap Anikó népdalok tanítását is szeretné bevezetni. /Szamosardói táborozás. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 13-29./

"Negyedszer volt Magyarláposon Nagybánya-alkotótábor. Véső Ágoston festőművész, a telep művészeti vezetője elmondta, hogy a koltói Teleki kastélyban szeptember elejétől állandó tárlat mutat be tizenkettőt a láposi műalkotásokból. Véső Ágoston gyakran veti a művészettörténészek szemére, hogy szinte kizárólag csak Nagybánya múltjával foglalkoznak és nem a jelenével. Nem állunk olyan jól nemzeti kultúrkincseinket illetően, "hogy a nyugati divatok, a mesterséges, romboló célzattal működtetett ultramodern, posztavantgard irányzatok ellenében ne mentsük meg a menthetőt, s mindenekelőtt azt, amit Nagybánya képvisel, ami a magyar képzőművészet egyik legkimagaslóbb teljesítményének minősíthető." - Hamarosan Budapesten is kiállítás nyílik az elmúlt négy esztendő magyarláposi anyagából. - Pozitívum, hogy a tábor összetétele évről évre egyre jelentősebb művészekkel gazdagodik, ezúttal Németországból, Magyarországról, a Vajdaságból, Erdélyből és Hollandiából érkeztek kiváló művészek. /Nagybánya-képtár a Teleki-kastélyban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 1 - 7. - 649. szám/"

"Désen, a Ferenc-rendi katolikus templom felújítása alkalmából október 24-én hálaadó misét celebrált P. Benedek Domokos, az erdélyi Ferenc-rend provinciálisa. A felújítás 1997 tavaszán kezdődött. A ferencesek szobánként kapták vissza a kolostort, amelyben 1974-től a városi múzeum működött. A városban a ferencesek lelki és szociális gondozást végeznek. Van óvodás, hittanos, házas és idős csoportjuk. Az ifjúsági csoport elkezdte találkozásait a szórvány katolikus ifjúsággal, például Magyarláposon. A ferenceseknek könyvtáruk is van, melyet a magyartanár vezet. Börtönpasztorációt végeznek a szamosújvári elítéltek között. /Lukács Éva: "Akarom, fontos ne legyek magamnak" Teljesen felújították a dési Ferenc-rendi templomot és kolostort. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./"

A Nagybányai Református Egyházmegye megtartotta közgyűlését, Tőkés László püspök hirdetett igét. A közgyűlésen megállapították, hogy az egyházmegyében csökkent a kivándorlók és nőtt a templomlátogatók száma. Sipos István esperes ismertette az adatokat: az egyházmegyében 1996-ban 23,5 ezer református lelket számláltak, ez a szám három éve alatt közel háromezerrel lett kevesebb. Mindössze négy gyülekezetben /Koltókatalin, Magyarlápos, Sülelmed, Vámfalu/ lehet szaporulatról beszélni. A legtöbb gyülekezet felekezeti szempontból is kisebbségben él, emelkedik a vegyes házasságok száma. Máramarosszigeten nemrég befejezték a műemléktemplom felújítását, a koltóiak kopjafát avattak a világháborús áldozatok emlékére. /Dávid Lajos: Egyre többen járnak templomba Máramarosban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./

"Május 11-én Máramarosban tartották Véső Ágoston nagybányai festőművész, a város díszpolgára tárlatának megnyitóját, amely a művész életművének gerincét tárta a látogatók elé. A retrospektív kiállítás darabjai portrékat, tájképeket, csendéletet, utcarészleteket ábrázoltak, de teret kaptak az absztrakt munkák is ugyanúgy, mint a vallásos témájú korpuszokat (Krisztus-keresztek) ábrázoló képek. A 70 éves mester munkáit a nagybányaiság szelleme hatja át, lévén a város szülötte. Véső Ágoston - alkotói tehetsége mellett - igen jó szervező is: az utóbbi időkben az ő hathatós segítségével kerülhetett megrendezésre évről évre Magyarláposon a Nemzetközi Alkotótábor, amelynek most már Felsőbánya ad otthont. /Sz. L. Z.: Egy művész-pálya kincsei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 29./"

"A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó kör és Alapítvány aug. 13-18-a között első ízben szervezett táborozást a máramarosi színjátszók és kulturális programszervező részére Koltón, a református gyülekezeti otthonban, Varga Károly helyi református tiszteletes jóvoltából. A szórványban élő kis magyar közösségek összetartásáért munkálkodó színjátszók jöttek össze. A lendvaysok, a szinérváraljiak, a hosszúmezeiek, a kapnikbányaiak, ott volt Bodnacsuk Magdolna Rónaszékről, Melencsuk Rozália Magyarláposról, és máramarosszigeti Zahoránszky Ibolya is. Résztvevők érkeztek még Nagybányáról, Domokosról, Erzsébetbányáról és Felsőbányáról. Az előadók között volt Bessenyei István színművész, a Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ tagja, továbbá Kiss Kornél és Méhes Béla, a Lendvay alapító tagjai. Sajnos a pedagógusok nem jöttek el. Máramaros megyében még mindig sok helyütt attól is félnek, hogy magyarul megszólaljanak. /Dancs Artúr: I. Színjátszó Tábor - Koltó 2001. Színjátszásról a szórvány szórványában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./"

"Aug. 12-17. között zajlott Szinérváralján a II. Amatőr Színjátszó Tábor. Simori Sándor, a nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány elnöke, a rendezvény fő kivitelezője beszámolt arról, hogy az utolsó percben futott be egy nagyobb pénzösszeg Nagybánya város önkormányzata jóvoltából, és így megtarthatták a megyei amatőr színjátszók rendezvényét. Az Illyés Alapítványban történt személyi változások miatt egyelőre a megnyert pályázatokra sem érkezett pénz. A táborba a résztvevők hét településről (Nagybánya, Koltó Magyarlápos, Domokos, Kapnikbánya, Rónaszék és Szinérváralja) érkeztek. Elméleti képzés is volt, bemutatták a "Jádzó Társaság"-ot. /(Farkas E. Zoltán): Műkedvelő színjátszó tábor Szinérváralján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./"

"Jan. 19-én, vasárnap mintegy ezerkétszázan jelentek meg a Nagybánya-óvárosi református templomban. A szatmári rendkívüli egyházkerületi közgyűlést előkészítő egyházmegyei ökumenikus imahét-nyitó istentiszteleten Tőkés László nagyváradi püspök hirdetett igét. Az egyes magyar felekezetek lelkipásztorai is megjelentek. Szilágyi A. Béla egyházmegyei főgondnok kifejtette: "Az önálló kolozsvári magyar egyetem megszüntetése utolsó éves hallgatóként akkora lelki megrázkodtatást jelentett számomra, hogy csak 40 év múltán tudtam kiheverni, amikor 1999. szeptember 11-én, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem megalapítói között lehettem" - hangsúlyozta, hozzátéve: az elszórványosodás felgyorsult. Misztótfaluban, Láposbányán, Misztbányán, Nagysomkúton, Magyarláposon 40 évvel ezelőtt még volt magyar nyelvű oktatás, ma már alig, vagy egyáltalán nem létezik. Ezekről a településekről a magyar gyermekeket kollégiumba kell juttatni. Nagybányán működik a Magyar Ház, ahol nyáron többek között játszóházat működtettek közel nyolcvan óvodáskorú kisgyerek számára - közülük nem kevesen román tagozatról kerültek ki. Megalakult a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága, újraindult a hajdani Erdélyi Féniks Szabadegyetem. Nagybánya, Koltó, Felsőbánya, Domokos, Máramarossziget, Szamosardó, Hosszúmező településeket évszázadok múlva is lakják majd magyarok, s az itt élőknek kötelességük az akkorra talán már megszűnő magyar szigetek tárgyi-szellemi örökségét, emlékeit is begyűjteni, megőrizni. /Vásárhelyi D. Miklós: Maradni és megmaradni. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 24./"

Immár hagyományossá vált a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által rendezett újévi fogadás, amely a köszöntés és köszönetnyilvánítás alkalma is egyben. Január 11-én az egyházkerületi székház dísztermében, mintegy százötven meghívott előtt került sor a Nagybánya-Festőtelep alkotóinak és szervezőinek a „Közjó szolgálatában" elismerő oklevél átadására. A díszokleveleket Tőkés László püspök nyújtotta át. A laudációban elhangzott, hogy köszönet illeti mindenekelőtt Véső Ágostont, aki főszervezője, irányítója és művészeti vezetője lett az új alkotótábornak. A tábor nem jöhetett volna létre, ha a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem áll a nemes ügy mellé. Elismerés illeti azt a közel ötven képzőművészt, aki a kezdetektől, 1996-tól Magyarláposon, majd 2000-től Felsőbányán meghívott alkotóként dolgozott. A nagybányai festőtelep bebizonyította, hogy Nagybánya ma már nemcsak hagyomány, újból képes a megújulásra. /(Varga Imre): Festőtábor a közjó szolgálatában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 23./

A Glasul Maramuresului című újság jún. 17-i számában megjelent közlemény szerint „A PNL, PD, PRM és UDMR (RMDSZ) közt létrejött megegyezés szellemében, kérjük ezeknek a pártoknak a szimpatizánsait Sülelmedről és Magyarláposról, hogy a PD jelöltjeire szavazzanak." Ez hihetetlen, az RMDSZ a Nagy-Románia Párttal kötött helyi megállapodást! – Az RMDSZ vezérei már nemcsak a Kempinskyben koccintgatnak, hanem itthon is, jegyezte meg dr. Sasi Nagy Béla. V. C. Tudor pártjával szövetkezni, aki azt mondta, hogy „az a disznóól, amit Magyarországnak neveznek" – szégyenletes. /Dr. Sasi Nagy Béla: Végre nyílt kártyákkal. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 25./

A nagybányai, november 10-i kampánynyitó nagygyűlés után – amelyen Markó Béla államelnök-jelölt és az országos kampánystáb is részt vett – dr. Bónis István, a Máramaros megyei parlamenti képviselőjelölt és a helyi kampánystáb egy része folytatta a vidéki magyarlakta települések választóival való találkozást. Szinérváralján, a kultúrházban beszélgetett el dr. Bónis István és a máramarosszigeti Váradi László szenátorjelölt a helyi választókkal, Nov. 13-án szombaton Magyarlápos szórványvidéken folytatódott a kampány. /Farkas E. Zoltán: RMDSZ-kampány Máramaros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Sok a megoldásra váró probléma a településeken, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni, derült ki az érintettek és Bónis István parlamenti képviselő találkozóján. Az eseményen a Gutinon-inneni területek magyarlakta településeinek (Magyarlápos, Erzsébetbánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Szinérváralja, Sárosmagyarberkesz és Misztótfalu) önkormányzati tisztviselői voltak jelen. Erzsébetbányán a munkahelyteremtést és a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak. Szinérváralján csökken a gyereklétszám; még egy-két év és nem indul első osztály, mert nem lesz elegendő gyermek. Megoldás lenne, ha a közeli Apáról „importálnának” a váraljaiak gyermekeket, ehhez azonban egy kisbuszra lenne szükség. Segítség lenne, ha az RMDSZ-en belül működne egy olyan 2-3 fős munkacsoport, amely feltérképezné az egyes magyarok lakta településeken felmerülő gondokat. /Dávid Lajos: Önkormányzati „sóhajok” a képviselő asztalán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 8./

Temesváron kollégák, ismerősök, színházbarátok körében ünnepelte május 13-án 79. születésnapját Ferenczy Annamária (Maya), a Csiky Gergely Állami Színház idén Hűség-díjjal kitüntetett tagja. A ma is töretlen lendülettel dolgozó magyarláposi születésű művésznő zene- és színiakadémiát végzett. Játszott a Kolozsvári Magyar Operában, a Nagyváradi Állami Színházban, az 1960-as évek második felében szerződött a temesvári magyar társulathoz. Több mint fél évszázados pályafutása során több mint 250 szerepben lépett fel. /P. L. Zs.: Mayát ünnepelték a színházban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

Nagybánya képzőművészei igyekszenek az egykori festőtelep hagyományait a jelenbe, jövőbe átmenteni. Véső Ágoston a református egyház segítségével évek óta szervezi a magyarláposi, felsőbányai táborozásokat, a Nagybányai Képzőművészek Társasága pedig a Teleki Magyar Házban rendezi közös tárlatait. Nagybánya képzőművészete él. Ezt bizonyítja a máramarosi képzőművészek 2005. évi közös tárlata, s a múlt héten a fiatal képzőművész, Strébeli Róbert által szervezett tanácskozás is, amely a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága ez évi terveit vitatta meg. Nagybányán a Music-CafeArt bár termeiben állította ki Craciun Judit / sz. Nagybánya, 1946/ pasztelljeit. Craciun Judit eredeti kivitelezésű kerámiatárgyai mindig külön színt képviseltek a máramarosi képzőművészek évi tárlatain. /Klacsmányi Sándor: Nagybányai művésztervek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 20./

Magyarláposon Melencsuk Rozália, a helybéli magyarság mindenese, önkormányzati képviselője, RMDSZ-elnöke, pénztárosa, a közösségi élet egyik mozgatója elhatározta, hogy újraindítják az amatőr színjátszó mozgalmat. Rozália asszony és férje, nyugdíjas erdészmérnök még tagjai voltak a magyarláposi valamikori színjátszó csoportnak. /Simori Sándor: Új kezdet Magyarláposon. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 17./

Ferenczy Annamária /sz. Magyarlápos, 1926. máj. 13./ színésznő a napokban betölti nyolcvanadik életévét. A rivaldák fényében töltött közel hatvan évet. Maját (ez a “civil” neve) szeretik és tisztelik. Még mindig jelen van a színpadon. Pályája kezdete óta vezeti szerepei lajstromát; jelenleg a 177. bejegyzésnél tart. Szerencsés színészalkat, a tragikai és a vígjátéki szerepekre egyformán alkalmas. Volt királynő és koldusasszony, finom úri nő és utcalány. Operaénekesnek készült Kolozsváron, de hangszálai megbetegedése miatt módosítania kellett elképzelését, átiratkozott a színművészeti karra. Az énekléshez azonban sohasem lett hűtlen. 1951-ben Erdély fővárosát, Nagyváradra cserélte. Az ottani társulatnál aratta első visszhangos sikereit. A váradi évekből szívesen emlékezik vissza a Hubay-Vas-Ránki zenés darabjában, az Egy szerelem három éjszakájában aratott sikerére, s az elsőrangú prózai szerepekre is. Több mint négy évtizede Temesvár magyar társulatához szerződött. Az utóbbi évadokban is fellépett. Ferenczy Annamária a Csiky Gergely Színház örökös tagja, a kisvárdai fesztiválon életmű-díjat kapott, a Temes megyei önkormányzattól Pro Cultura Timisiensis érdemérmet, a Magyar Játékszíni Társaságtól Hűség díjat, legutóbb pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti-díjjal jutalmazták Budapesten. /(Szekernyés Irén): Nyolcvan virágszál Ferenczy Annamáriának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójára emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben. A Hozzon egy szál virágot című megemlékezést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezte a költő Ravensburg sétányon álló emlékszobránál. „Egy nemzedék nevelkedett Szilágyi Domokos versein, prózáin, műfordításain, s ez arra kötelez minket, szatmárnémetieket, hogy fejet hajtsunk életműve előtt” – mondta Muzsnay Árpád. Az EMKE alelnöke szerint nem kellett volna Szilágyi Domokos szekusmúltját nyilvánosságra hozni mindaddig, amíg az ügyet szakemberek nem vizsgálják ki, és bizonyítékok birtokában nem döntenek arról, hogy a költő jelentései valóban ártottak-e valakinek. Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójáról korábban a nagysomkúti szülői háznál, valamint a későbbi lakhelyeiként ismert Magyarláposon és Batizon is megemlékeztek. /Szilágyi Domokosra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Bőven akad még fehér folt Szilágyi Domokos életművében
Két nap alatt három helyszínen – Szatmárnémetiben, Nagysomkúton, valamint Kolozsváron – emlékeztek meg Szilágyi Domokosról a hétvégén a költő halálának 35. évfordulóján. „Bőven van még mit felfedezni Szilágyi Domokossal kapcsolatban, az alaposabb kutatások fényében pedig jobban megismerhetővé válhat a költő, és jobban tudjuk majd értékelni életművét” – ez volt az egyik alapvető következtetés, amelyet levontak a hétvégén Szatmárnémetiben tartott irodalmi tanácskozás résztvevői.
Szilágyi Zsófia Júlia úgy vélte, Szilágyi Domokos írásainak körülbelül egyharmada máig ismeretlen. Az irodalomtörténész két évvel ezelőtt adott ki egy kötetet, amelyben az általa felfedezett számos olyan költemény is szerepelt, amelyre különböző lapokban, levelekben bukkant rá. Mint elmondta, azóta is talált a nagyközönség számára eddig ismeretlen Szilágyi Domokos-verset. Muzsnay Árpád, a rendezvénysorozat főszervezője hasonlóképpen vélekedik – mint a Krónika érdeklődésére kifejtette: igen hasznosnak tartaná, ha valaki felvállalná az erdélyi magyar írók, költők intézményes formában történő kutatását, ugyanis nagy szükség lenne a kritikai kiadásokra ahhoz, hogy alapos képet alkothassunk egy-egy irodalmár életművéről.
Muzsnay Árpád szerint a munkát mielőbb el kell kezdeni, hogy a kiadvány 2013-ra, a költő születésének 75. évfordulójára elkészülhessen.
Szilágyi Domokos családi levelezésével kapcsolatban például Csirák Csaba szerkesztésében korábban megjelent egy kötet, kellene azonban ennek a „párja” is, azaz jó lenne megismerni azokat a leveleket, amelyeket neki írtak, illetve a költő különböző szerkesztőségekhez írt leveleit is. Az irodalmi tanácskozás keretében Láng Gusztáv megpróbálta elhelyezni Szilágyi Domokost az erdélyi és az összmagyar lírában, kitérve a központ és a periféria viszonyára a második világháború utáni magyar irodalomban. A szatmárnémeti szobor koszorúzását megelőzően Nagy Gyula magyartanár a lázadó művészből a hatalommal megalkuvó értelmiségivé lett költő életútja kapcsán megfogalmazta a kérdést: érdemes-e vállalni a prófétasorsot, van-e célja az értelmes cselekedetnek egy irányvesztett társadalomban? Majd felelt is rá: „olvasatomban a válasz lehangoló”.
Nagy Zsuka költő, nyíregyházi folyóirat-szerkesztő saját, Szilágyi Domokos által ihletett versével idézte meg a költőelődöt, majd a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai, illetve Havas Judit, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa mondott verset. Muzsnay Árpád az EMKE, Kereskényi Gábor pedig a szatmárnémeti önkormányzat nevében a magyar líra népszerűsítéséért kitüntetett két színművészt, Marcel Mireát és András Gyulát. A szombati, nagysomkúti megemlékezésen a nagybányai Németh László Gimnázium diákjai is szavaltak, valamint részt vett az ünnepségen Magyarlápos küldöttsége, ahol gyermekéveit töltötte a költő.
„Szilágyi Domokos a tragikus magyar költői sors megtestesítője, életművében sikerült egyesítenie a beláthatatlan magasságokat és mélységeket” – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja szombaton a költő sírjának megkoszorúzásán, a Házsongárdi temetőben. „Fontos tanulság számunkra Szilágyi Domokos élettapasztalata, amely a megbékélés jegyében fogalmazható meg. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy képesek legyünk átérezni és megérteni a ránk hagyott életművet” – fogalmazott a főkonzul. Kántor Lajos ugyanakkor kifejtette: nem a Házsongárd lakójára kell emlékeznünk, hanem az élő költőre. A Kolozsvár Társaság elnöke szintén az életműben fellelhető mélységre és magasságra hívta fel a jelenlevők figyelmét, majd hozzátette: Szilágyi Domokos soha nem tartozott a divatos költők közé, rendhagyó módon kell rá tekintenünk.
A költő halálának 35. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat a Kolozsvár Társaság székhelyén folytatódott, ahol Szilágyi Domokos a mai emlékezetben címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést. „Hatalmas életműről beszélhetünk, amelynek megértése és megfejtése nem egyszerű. Az egyik legfontosabb kérdés talán az, hogy a költő ismert-e határokat, és ha igen, hogyan lépte túl ezeket” – indította a beszélgetést Kántor Lajos, az esemény moderátora. Mint mondta, már több éve próbálkozik egy kettős életműfeltárással, amelynek során Szilágyi Domokos mellett Szabédi László erdélyi költő műveit szándékszik megfejteni.
„Az életművek elemzésével szeretném felrajzolni az adott korszak képét is, Erdélynek ezt a furcsa, de termékeny időszakát. Az egymásra vetítésnek köszönhetően a művek különös megmutatkozásának lehetünk tanúi, emellett pedig minden bizonnyal Szilágyi Domokos nagysága is hangsúlyosan kirajzolódik majd” – részletezte Kántor Lajos. „Úgy gondolom, ha nem egy brutális korban születik, Szilágyi életműve sokkal játékosabb lett volna, hasonlóan Weöres Sándor verseihez” – vélekedett az eseményen Pécsi Györgyi magyarországi irodalomkritikus. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész ugyanakkor elmondta: a teljes életmű feltárása és feldolgozása nagyon sok időt és anyagi fedezetet feltételez, amelynek megvalósítására jelenleg nincs intézményesített eljárásmód. Hozzátette: a költő verseinek kutatása továbbra is az önkéntesek feladata.
Kőrössy Andrea, Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Teremtsünk hitközösséget és nyelvi otthont a fiatalok számára
Beszélgetés Vetési László lelkipásztorral, szórványügyi előadóval
– Az 1989 előtti erőszakos asszimilációs törekvéseket a rendszerváltozás után ennek egyféle „rejtett” formája váltotta fel, amelynek sajnos megvan a maga romboló hatása, még akkor is, ha nem olyan mértékű, mint korábban. Úgy tűnik azonban, hogy az erdélyi magyar közösséget jelenleg sokkal inkább egyfajta „önkéntes beolvadás” veszélye fenyegeti. Mi a véleménye erről?
– Alapvetően ez így történt, a kérdés azonban árnyaltabb. Erőszakos asszimilációs jelenségekről, 1989 után is beszélhetünk. Jelentősen kifinomult az eszköztár, egy alattomos lélektani hadviselés zajlik: a kisebbségi nyelv hatalom általi megbélyegzése, a folyamatos etnikai sértegetések, a nyelvhasználat visszaszorítása a magánszférába, jogfosztottság fenntartása, a „másodrangú állampolgár” pszichózisa. Ezek mind az erőszakos asszimilálás kategóriájába tartoznak. Ennek nyitánya volt, mintegy hatalmi beintésre a marosvásárhelyi fekete március, ahol egyszerre érvényesült a félelemkeltés, megbélyegzés és elüldözés szándéka. A természetes asszimilációt a szabadság is szülte. Felszámolódtak az etnikumokat elválasztó, sajátosságaikat kijelölő évszázados határok, kiegyenlítődtek az etnikai-, nyelvi és regionális különbségek, sérültek a szabályok és a belső tiltások is. Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy aranyosszéki vagy kalotaszegi magyar havasi vagy mócvidéki románnal házasodjon. Most viszont mindent és mindenkit hasonló szintre emelt (vagy süllyesztett) az azonos munkahely, a közös külföldi munkavállalás, itthon a közös munkaasztal, a közös élettér, a szórakozáskultúra, és a fiatalok nagyrészt vegyes környezetben szocializálódnak.
– Nemrég látott napvilágot a nagybányai és bányavidéki magyarság képviselőinek kétségbeesett felhívása a helyi magyar közösségekhez – elsősorban pedagógusokhoz, szülőkhöz, fiatalokhoz – amelyben az önkéntes beolvadás ellen emelik fel szavukat, az egyik veszélyt pedig éppen a vegyes házasságokban látják.
– A nagybányai nyilatkozat szép, felelős személyek felelősségteljes megnyilatkozása a régiójukat és az egész erdélyi magyarságot érintő kérdésekről. Az eredményekre és a hatására vonatkozólag azonban, sajnos, már több kérdőjel vetődik fel bennem. Követi-e összefogás, cselekvés? Nem biztos, hogy a magyarság jelentős tömegei mozgósíthatóak a kiáltó szókkal. Ha ez a dokumentum cselekvésre ösztönzi azt a régiót, amelynek szánták, akkor az nagyon jó lesz. Nagybánya környéke van olyan fontos az erdélyi-partiumi és az egyetemes magyarság számára, hogy komoly helyi és országos összefogás szülessen az oktatásért, a művelődésszervezésért, iskolafejlesztésért, gyermekprogramokért, és nem utolsó sorban az egyházak közösségépítő szolgálatáért. A történelmi Kővár-Máramaros két vidékéről van szó, amelyeket szintén utolértek a XXI. századi kisebbségi magyar sors nagy gondjai és kérdései. Azért is jellegzetes területek, mert két nagyvárosában (Nagybányán és Máramarosszigeten) − a nagy többségi beözönlések mellett − az utóbbi fél évszázadban egy hagyományos, történelmi, magyar polgári réteg mellé egy új, gyári munkás magyar népesség is telepedett. Ezeknek sokarcú és változó az önazonosság megőrző igénye. A városok mellett jelentős, életképes szigetfalvak (Koltó, Magyarberkesz, Szinérváralja, Domokos, Aknasugatag, Hosszúmező) is megmaradtak. Igen nehéz a sorsuk azonban a fogyó magyar népességű, nemrég még virágzó bányatelepüléseknek, a kis szórványoknak, amelyek kemény küzdelmet folytatnak az asszimiláció ellen (Felsőbánya, Miszbánya, Erzsébetbánya, Visó és Borsa). Ezekben a folyamatokban a magyarságnak sikerült olyan jelentős eredményeket is felmutatni, mint például a Németh László és a Leövey Klára nevét viselő nagybányai, valamint máramarosszigeti középiskolák, illetve a nagybányai Teleki Ház. Ezen megvalósítások és sikerek ellenére bárki észreveheti a nagy magyar közösségi gondokat, amelyek az említett Új Kiáltó Szó megfogalmazásához vezettek.
– Melyek ezek a konkrét gondok?
– Hosszú lenne a felsorolás, és ezek országos kisebbségi gondok. A városokat és falvakat egyaránt érintő, felgyorsuló, hihetetlen méreteket öltő vegyes házasság, nyelvromlás, nyelvi kényelem – ez utóbbi szinte eléri a nyelvi igénytelenséget – az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvi közösség iránti igény lanyhulása, és általában minden kisebbségi etnikumhoz kapcsolódó értékőrzésről való lemondás. A kiterjedt „anyanyelvi oktatássérült” és „anyanyelvi írástudatlan” magyar réteg kialakulása és jelentős számbeli növekedése.
A mai Máramaros megyének érdekes és rendkívül értékes színfoltja az a néhány szigetfalu, amely elszánt küzdelmet folytat a magyarság megőrzéséért, a közösségi élet fennmaradásáért. Köztük Koltó a legismertebb helység és emlékhely, amely Petőfi-zarándoklatok központjaként ismert, ám ez erőt is ad a helyi közösségnek további túlélési cselekvésekre is. Koltó szomszédságában levő, Katalin névre hallgató – nemrég majdnem színmagyar – településnek már nehezebb a helyzete, mert Nagybánya román kertvárosává kezd alakulni. Magyarlápos és Domokos – előbbi város, a másik magyar falu a Lápos völgyében – szintén együtt küzd meg a többségi környezet asszimiláló hatásával. A Tisza mentén az egyetlen majdnem színmagyar település Hosszúmező, amely a máramarosszigeti Leövey Klára Gimnázium diákutánpótlását nagyrészt biztosítja. Mindenütt egyre nehezebb megharcolni a többség nyelvi agressziójával, a „nem érdemes magyarul beszélni”, „a román iskolában jobban érvényesül” jelenséggel.
– Beszélhetünk-e arról, hogy 1990-től kezdődően felgyorsult ez a folyamat?
– Az asszimilációs folyamatok nem egységesek, egyirányúak, hanem különböző változó vonulatokat mutatnak Erdélyben. Erről a kisebbségkutatók konkrét adatokkal tudnak szolgálni. A városi asszimiláció, a vegyes házasság mértéke mögött pontosan nyomon követhető a magyar etnikai csoport erőteljes elszigetelődése, elmagányosodása, vagy a régi otthonhoz, az „elhagyott szülőfalu”-hoz való kötődése, e kötődés foka is. Különösen akkor, ha ezt a kapcsolatot továbbra is folyamatosan ápolja az illető: hazajár családtagjaihoz, egyfajta agrárturizmusi kapcsolatot valósít meg. Így gazdagodik és épül az anyanyelvi közösség- és otthonélménye is. Hasonló kapcsolat volt megfigyelhető az 1990-es években, a nagy intenzitású magyarországi munkavállalások idején. Azok a bányavidéki, partiumi magyarok, akik a jelzett időszakban nagyobbrészt Magyarországon vállaltak munkát, javult nyelvi kifejezésmódjuk, gazdagodott szókészletük, és egyértelművé vált a magyarsághoz tartozásuk értéke. Úgy tűnik, ez lassan a múlté. Különösen Máramarosban ezt legalább egy évtizede felváltotta a helyi román, ukrán, ruszin többséggel együtt zajló spanyol-olasz munkavállalás hisztériája, amely egyértelműen más irányba vezeti magyarjainkat.
– Melyik tényező a legaggasztóbb a romániai magyarság „önkéntes” beolvadását illetően?
– Kettő különösen aggasztó méreteket öltött: sokan azért választják a román nyelvű oktatást, mert azt feltételezik, hogy akkor jobban érvényesül a gyermek. Ez egyébként nem csak erdélyi és csak magyar jelenség: ugyanerről panaszkodnak Felvidéken és Délvidéken is, de ugyanezekkel a tévhitekkel kell megküzdenie minden kisebbségi vezetőnek, a magyarországi szórványromán oktatásnak is pl. Méhkeréken. Ez afféle hóbort, divat szórványban. Egyik, erről szóló vidékjáró előadásomban így fogalmaztam, hogy „abban a tévhitben élünk, hogy az érvényesülés, a siker, a pénz többségfüggő kategória, hogy ezt csak románul lehet elérni úgy, hogy gyermekeink útjából eltakarítunk minden magyar értéket, mert az akadály.” Évek óta próbáljuk meggyőzni a közösségeket, a szülőket és magukat a gyermekeket, hogy a „jobban érvényesülés” tévhit. Másfél éve szinte egy időben jelent meg Péntek János nyelvészprofesszor értekezése arra vonatkozólag, hogy gyermekeinknek miért érdemes magyar iskolát választani; illetve Varga László marosvásárhelyi lelkész nyílt levele ugyanerről. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány szervezésében Fehér megye valamennyi jelentős települését végigjártuk a dicsőszentmártoni Kökényes táncegyüttessel nevelni, oktatni és művészi élményt is nyújtani. „Minden magyar gyermeket magyar iskolába” mottóval előadások, beszámolók hangzottak el. A hatását még nem tudjuk pontosan lemérni.
A másik nagy gond a rendkívüli méreteket öltő vegyes házasság. Ami ezt illeti: nem csak az erdélyi, hagyományosan magyar jellegűnek érzett nagyvárosokban, hanem a szigetfalvainkban is nagy gondot jelent. Ennek hátterében a férfi és nő kapcsolatának teljes átalakulása, a régi társadalmi – közösségi szabályozások megszűnése áll elsősorban, továbbá az etnikai határok összemosódása és az etnikai másság elértéktelenedése. Tudjuk, a párválasztás bölcsője az ifjak közösségi életének színtere: iskola, baráti kör, egyház, szórakozás, hobbitevékenységek. Nagyon sok szülő elfelejti, hogy az iskola nyelvének kiválasztásával nagyrészt kijelöljük a gyermek teljes pár- és etnikumválasztását is. Évek múltával hiába jövünk kétségbeesve, hogy „hát én nem ezt akartam”! Azt azonban nagyon sok példa mutatja, hogy azokon a településeken, ahol a fiatalságnak szervezett anyanyelvi közösségi életet biztosít az egyház, egy-egy művelődési csoport vagy alapítvány, a vegyes házasság folyamata jelentősen lassítható. Mi mindenütt azt szorgalmazzuk a gyülekezeti munka megszervezésében, a fiatalokkal való foglalkozásban: tessék közösséget teremteni a fiatalok számára, mely nem csak hitközösség, hanem nyelvi otthon is. Példaként említeném a sok-sok gyülekezeti ifi csoportot, tábort, közös programot. A szamosújvári Téka tánccsoportot, amelynek fiataljai már nem csak együtt táncolnak, hanem szabadidejüket többnyire ebben a baráti közösségben töltik. Ez pedig a párválasztás bölcsője is lehet. Ezt és sok, ehhez hasonló példát kell Erdély-szerte népszerűsítenünk, szorgalmaznunk és segítenünk, de elvárnunk és megkövetelnünk is. Pontosan nyomon követhető, hogy ahol különösen magasra emelkedik a vegyes házasságok száma, ott nagyon nagy mulasztások érhetők tetten a közösségi élet szervezésében és az egyház ifjúsági munkájában is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Csodákat tett egy Facebook-felhívás a szórványban
Máramaros megye szórványmagyar iskoláinak felét sikerült ellátni magyar meséket tartalmazó dvd-vel, került 6 darab dvd- és videólejátszó is, illetve rengeteg könyv egy rendkívül sikeres közösségi akciónak köszönhetően, amely 2013 december végén pezsdítette összefogásra a magyar anyanyelvű Facebook-felhasználókat.
A Lápos-hegység alatt, Magyarlápostól északkeletre fekvő Tőkésen, egy bányavidéki szórvány faluban tart fakultatív magyar órákat Molnár Judit tanítónéni, aki hetente három alkalommal jár ki a mintegy 20 kilométerre fekvő településre Domokosról, hogy 22 gyermeket tanítson az anyanyelvén.
Magyarok, akik nem ismerik anyanyelvüket
A gyerekek magyar családokból vagy vegyes házasságokból származnak, de nem tudnak magyarul. „A nagyszülők némelyike még beszéli a nyelvet, hellyel-közzel a szülők is, de a gyerekek már nem tudnak” – mesélte a maszol.ro-nak a tanítónéni, aki szerint itt a magyar közösség annyira beolvadt már a román közösségbe, hogy otthon is ritka vagy teljesen hiányzik a magyar szó. A falu népessége 2100 fő, ebből 100 ember vallja magát magyarnak.
Ezelőtt egy évvel vállalta el a tanfelügyelő kérésére a fakultatív magyaroktatás tanítását Tőkésen Molnárné, aki Domokoson tanít, és már nyugdíj előtt áll. Jelenleg 22 gyerek van beiratkozva a fakultatív anyanyelv-oktatásra Tőkésen, melynek az iskolai osztályzása ugyanúgy kötelező, mint bármely más tantárgyé a közoktatásban.
Megtudtuk, hogy a fakultatív anyanyelvtanulásra ciklusonként lehet csak beiratkozni, tehát előkészítő osztályban, első, illetve ötödik osztályban. Molnár tanítónéni gyerekei előkészítőtől nyolcadikosokig kerülnek a padba és hetente háromszor ismerkednek a magyar nyelvvel.
„Nagyon nem tudnak... az elején arra gondoltam, irodalmat, nyelvtant lehet tanítani nekik, de erről le kellett mondanom” – magyarázta a pedagógus, akinek ebben a nehéz helyzetben az az ötlete támadt, hogy versekkel, mondókákkal, dalokkal, felolvasással próbálja közelebb hozni a gyerekekhez az anyanyelvüket.
Bábelőadással jött a mentő ötlet
December végén a „7ed7 színházi estek az erdélyi szórványban” elnevezésű kolozsvári színházi projekt kezdeményezői látogattak el Máramaros megyébe egy összetett színházi játékkal, amelynek bábos és vetített elemei is vannak. A sors úgy hozta, hogy a tőkési iskolabusz nem tudta volna beszállítani a gyerekeket Domokosra, így a színházasok mentek ki hozzájuk, és az utazási költséget is vállalva, ingyen tartottak előadást Tőkésen. Csakhogy a gyerekek alig értették az előadást, pedig az anyanyelvükön szólt...
„Akkor beszélgettünk el a bábszínházasokkal arról, hogy ezek a gyerekek mennyire szeretnének magyarul tudni, és hogyan segítsünk rajtuk” – mesélte Molnárné. Megszületett hát az ötlet, hogy mesefilmekkel, rajzfilmekkel, ismeretterjesztő filmekkel és természetesen könyvekkel lehetne segíteni a csoport nyelvtanulását.
A kolozsvári társulatnak köszönhetően a tervnek híre ment a Facebookon, 260 megosztást kapott a felhívás alig néhány óra alatt, úgyhogy az újév már hozta is a cd-ket, dvd-ket és könyveket tartalmazó csomagokat, adományokat. Molnárné lapunknak azt is elmondta, hogy a tervnek akkora híre ment, hogy már a Román Televízió bukaresti magyar szerkesztősége és a Duna televízió is felkereste őket, sőt, a válaszúti Kallós alapítvány munkatársai azonnal jelentkeztek, hogy sokéves tapasztalatukkal segítsék a máramarosi szórványtanítókat az anyanyelvi oktatásban.
Elindult a mesefilm-áradat Bányavidékre
A tanítónénihez év elején 4-5 csomag érkezett Magyarországról, valamint további csomagok Kolozsvárra jutottak el, ahonnan majd továbbítják Domokosra a pedagógusnak. A tanítónéni ígéretet kapott a Román Televízió bukaresti magyar szerkesztőségétől is arra, hogy magyar nyelvű, román feliratos mesefilmeket, rajzfilmeket, könyveket is fognak kapni hamarosan.
A nagybányai Teleki Magyar Ház is részt vállal a gyűjtésben-osztásban, hogy megkönnyítsék a kezdeményezés terjesztését. Markó Hajnal, a Teleki Ház képviselője lapunknak elmondta, hozzájuk első sorban elektronikus úton érkeztek magyar nyelvű mesefilmek, rajzfilmek, töméntelen mennyiségben.
„Idővel ezeket a hang- és képanyagokat megírjuk dvd-re és elküldjük a tanítónéninek, illetve más, Máramaros megyei szórványtelepülésekre is” – mondta Markó. Tájékoztatása szerint a Teleki Magyar Ház a maga módján évek óta szívügyének tekinti a szórványmagyarok felzárkóztatását az anyanyelvhasználathoz. Rendszeresen előadásokat, kulturális tevékenységeket szerveznek a mintegy tucatnyi „nagyon szórvány” településen, így került a kolozsvári bábcsoport is a térségbe. Az intézmény évről évre pályázati úton támogatást nyer, hogy legalább havonta eljusson a magyar szó minden településre valamilyen formában.
Munkájukhoz tartozik az is, hogy ismertebb-nevesebb előadókat győzzenek meg arról, hogy kisebb, alig néhány tucatnyi közönség előtt is fellépjenek, interaktív műsorokat hozva létre, amelyet a kis szórványközösség is magáénak érezzen. „Erre példa egy nemrégiben szervezett táncház Kapnyikbányán, ahol a helybéliek kérték, hogy a vendég népzenei együttes maradjon kicsit tovább, mulatozni is” – mondta el lapunknak örvendezve Markó.
A Teleki Ház képviselője szerint hozzáállás kérdése, hogy két generáció alatt csaknem teljesen elfelejtődik az anyanyelv egy családban. „Sokan feladják magukat egy vegyes házasságban vagy vegyes nemzetiségű közösségben, semmiféle rossz szándék vagy külső megszorítás nem kell ehhez. Nagyon kevés az a tudatos ember, aki felméri, hogy a gyereknek csak nyernivalója származik abból, ha két nyelven boldogul, és abból az egyik az ősei anyanyelve” – összegezte Markó Hajnal.
Játék útján lehet megőrizni az anyanyelvet
Erre a problémára talált megoldást Vadas László kolozsvári színházi rendező, aki immár két éve vezeti a „7ed7 színházi estek az erdélyi szórványban” elnevezésű projektet. Mint elmondta, a projekt első szakaszában a dél-erdélyi szórvány településeket keresték fel színházi előadással, roppant sikert aratva.
„Beszélgetve a helybéliekkel, derült ki, hogy nem, vagy csak alig tudnak magyarul – mondta el Vadas a maszol.ro-nak. – Óriási élmény volt látni, hogy az előadás végén nyolvanéves nénikék felálltak és karácsonyi énekeket énekeltek nekünk hálából, hogy magyar szót hallhattak – de beszélni már nem tudtak. Azt mondták, szinte gyerekkoruk óta nem használják anyanyelvüket, de a dalok megmaradtak, azokat ma is éneklik”.
Az első év dél-erdélyi élményei és szellemi elégtétele hozták a lendületet a folytatáshoz, így tavaly a bányavidéki szórvány településeket járta be a „7ed7 színházi estek az erdélyi szórványban”, Oscar Wilde Boldog hercegével, Demeter Ferenc kolozsvári bábos előadásában. A megható történetet összesen 19 alkalommal, Monóban, Szamosardón, Misztótfaluban, Láposbányán, Máramarosszigeten, Hosszúmezőn, Rónaszéken, Kapnikbányán, Koltón, Sárosmagyarberkeszen, Felsőbányán, Domokoson, Tőkésen, Tőkésbányán és Erzsébetbányán, nagybányai óvodákban és iskolában, valamint a Teleki Magyar Házban adták elő gyermekeknek és felnőtteknek alig öt nap leforgása alatt.
Az előadóművész Demeter Ferenc a maszol.ro-nak elmondta, meglepő, de Közép-Erdélyben is, sőt Kolozsvártól alig néhány kilométerre is léteznek olyan szórványtelepülések Kajántó, Bodonkút és Diós környékén, ahol bár élnek még magyarok, nem ismerik az anyanyelvüket. Rajtuk segít azzal, hogy időről időre ellátogat egy-egy bábelőadással, amelyre aztán az egész település lakossága eljön kicsitől nagyig, mert szeretik, és jól érzik magukat.
Harmadik szakaszra is készül a Vadas László vezette projekt, idén a királyföldi magyarokat, illetve a csángókat keresik fel két bábjátékkal. A kezdeményezést a Bethlen Gábor Alap támogatja. „Egyetlen generációt sem zárunk ki az előadásokból, melyeket úgy rendezek, hogy a gyerekeket megnevetteti, a felnőttek némelyikének pedig könnyeket csal a szemébe” – magyarázta a rendező, hiszen a projektnek pont az a célja, hogy megőrizze az anyanyelvet, ciklusosan visszatérő jelenléttel életben tartsa ott is, ahol a mindennapok elmossák az anyanyelvápolás fontosságát.
Pásztor Krisztina
maszol.ro,

Beiskolázás a szórványban: mentik a menthetőt
Több magyar osztály megmentésén fáradoznak a szakemberek az észak-erdélyi szórványban, ahol az alacsony diáklétszám és a tervezett tanügyi átszervezés miatt több településen zárhatják be a magyar iskolát, óvodát. Dél-Erdélyben a szakoktatás beindítása kérdéses, mivel nem biztos, hogy egyaránt jutna gyerek az elméleti és szakosztályokba.
Bár Király András oktatási államtitkár szerint a kisebbségi oktatás esetében a szaktárca megpróbálja fenntartani a jelenlegi iskolahálózatot, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese a napokban felszólította a szülőket, pedagógusokat: azonnal jelezzék, ha az átszervezés során a magyar oktatást veszélyeztető intézkedésekről értesülnek. Azáltal, hogy a szaktárca február elejéig kitolta a beiskolázási tervek leadásának határidejét, a magyar szakemberek időt nyertek a szórványbeli problémák megoldására.
„Ne a magyar oktatáson akarjanak spórolni!"
Az RMDSZ oktatási főtitkárságára több jelzés is érkezett, pedagógusok, szülők hívták fel a figyelmet a magyar oktatás számára hátrányos változtatásokra – mesélte a Krónikának Magyari Tivadar. A szövetség oktatásért felelős főtitkárhelyettese elmondta, Kolozs megyéből három óvodából, Maros, Fehér és Bihar megyéből egy-egy iskolából érkezett panasz.
„A Bihar és Fehér megyei esetben már a betelefonálók is jelezték, hogy időközben megoldódott a helyzet, ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy helyben intézkedtek" – mesélte lapunknak Magyari. Mint mondta, a felhívásuk is arra vonatkozott, hogy az RMDSZ helyi szervezete, a helyi magyar szakemberek próbálják orvosolni a problémát, és a többi ügyet is a megyei tanfelügyelőségekhez továbbították.
„Nem tudunk mindenhol ott lenni, nem is állítjuk ezt magunkról, ezért kell a szülők, az érintett pedagógusok jelzése. Nem kell arra gondolni, hogy nagy, általános magyarellenes felindulás van, de az apró visszaéléseket is meg akarjuk előzni" – hangsúlyozta az oktatási főtitkárhelyettes, aki szerint esetről esetre el kell dönteni, mi az, ami fenntartható.
„Nem arról van szó, hogy az észszerű változtatásokat is megakadályozzuk, csak mert valakik számára hátrányos. Lehetnek fájó, terhekkel járó átszervezések, például, ha egy település egyik iskolájában öt-hat gyerek van osztályonként, a másikban 14-16. Ilyen esetben is hívnak a szülők, hogy visszaélés történik, de ez esetben csak azt tudjuk mondani, hogy az összevonás elkerülhetetlen. Ez már nem kisebbségellenes intézkedés, ha Magyarországon lennénk, és a Fidesz adná a polgármestert, akkor is össze kellene vonni, mert nem lehet fenntartani" – részletezte az okokat Magyari Tivadar. Hangsúlyozta, a szövetség azt szeretné megelőzi, amikor „kimondottan a magyar oktatáson akarnak spórolni, mert az egyeseknek nem fontos."
Megtartanák a jelenlegi hálózatot
Az RMDSZ szakemberei azon dolgoznak, hogy a jelenlegi magyar oktatási hálózat megmaradjon, ne változtassanak rajta – szögezte le a Krónikának Király András, emlékeztetve, hogy a tanfelügyelőségek február elejéig haladékot kaptak az új beiskolázási tervek elkészítésére. „A városokban, a nagyobb közösségekben elképzelhető, hogy lesznek kisebb átalakítások, mert ezekben nem lehet létszám alatti osztályokat működtetni, de a szórványmegyékben igyekszünk mindent megtartani" – jelentette ki Király.
Mint részletezte, a létszám alatti osztályok működését továbbra is a szaktárca oktatási hálózatért felelős vezérigazgatóságának, a gazdasági, illetve a kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgatóságnak kell jóváhagynia, így megvan a lehetőségük a monitorizálásra. Király András szerint a minisztérium részéről pozitív hozzáállás tapasztalható, azonban február elején derül ki pontosan, hol milyen változtatások vannak, és hol kell ténylegesen beavatkozni.
A szaktárca pozitív hozzáállásáról számolt be lapunknak Balázs Dénes Beszterce–Naszód megyei tanfelügyelő is, aki elmondta: csütörtökön videokonferenciát tartottak a kisebbségi oktatás kérdésében, ahol a minisztériumi illetékesek arról biztosították őket, hogy az alacsony létszám ellenére fennmaradhatnak azok az anyanyelvű oktatást biztosító iskolák, amelyek közelében nincs hasonló tanintézet. Kifejtette, mivel a minisztérium február 5–10-éig meghosszabbította a beiskolázási tervek leadásának határidejét, még van esély, hogy néhány veszélyeztetett osztályt megmentsenek.
Tíz település van veszélyben
A kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő szerint Beszterce-Naszód megyében tíz település van, ahol a létszámhiány miatt megszűnhet a magyar tannyelvű iskola. Ezek egyike Teke, ahol a következő tanévre csak három gyerek maradna az elemi iskolában. Létszámgondok vannak Mezőveresegyházán és Magyarberétén is, de Magyarnemegyén is csak egy elemi osztály maradna az eddigi kettő helyett.
Az iskolabezárás a leginkább a tekei gyerekeket érintené hátrányosan, mivel a legközelebbi magyar tanintézet 25 kilométerre található, magyarázta a tanfelügyelő. Rámutatott, folyamatosan csökken a diáklétszám, jelenleg több olyan iskolát működtetnek, ahol hétnél kevesebb gyerek van. Mint mesélte, öt-nyolc osztályos bentlakásos általános iskola Vicében működik a Bástya Egyesületnek köszönhetően.
Az az elképzelés, hogy megyei szinten 7-8 iskolaközpontot hoznak létre többek között Szentmátéban, Magyardécsén és Besztercén, ezek biztosítanák az 5–8. osztályos magyar gyerekek anyanyelven való taníttatását. „Minden olyan településen, ahol 6-8 gyerek van, működtetjük tovább az iskolákat, ahol csak 2-3 akad, ott megpróbálunk fedezetet keresni a szállás, illetve utaztatás költségeire" – részletezte a körvonalazódó megoldást Balázs Dénes.
Szülői tiltakozás Máramarosban
Máramaros megyében kilenc magyar osztályt fenyeget a megszűnés veszélye, de a szülők abban reménykednek, hogy a szaktárca meghallgatja ezek további fenntartására vonatkozó, hivatalosan is benyújtott kérésüket – tájékoztatta lapunkat Hitter Annamária. A Máramaros megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő szerint a máramarosszigeti Leőwey Klára Gimnáziumban a tervek szerint a 2. és 3., illetve az 5. és 6. osztályokat vonják össze.
Szamosardón eddig három alsó tagozatos magyar osztály működött, a következő tanévre azonban csak kettőt engedélyez a minisztérium. A szülők azonban nem hajlandók ebbe beletörődni, ahogy Magyarláposon sem abba értenek egyet azzal, hogy a községhez tartozó Domokosra vigyék az elemista gyerekeket.
Hitter Annamária jó hírekkel is tudott szolgálni. Mint mondta, Koltón a megszűnés veszélye fenyegetett két létszámgondokkal küzdő magyar osztályt is, azonban az önkormányzat átvállalta a fenntartási költségeket, így nem lesz leépítés. A tanfelügyelő szerint a legdrasztikusabban a felsőbányai iskolát érintené az átszervezés, ahol összevonják a 3–4., illetve 5–6. osztályt, így gyakorlatilag felére csökken a magyar osztályok száma.
Hosszúmezőn és Szinérváralján is fennáll ez a veszély, azonban a szülők valamennyi településen kérik, hogy maradjanak meg a jelenlegi osztályok. Hitter Annamária hangsúlyozta: a végső döntést Bukarestben hozzák meg, és tapasztalatai szerint a nyolc gyereknél többet számláló osztályokat engedélyezni szokták, de még ötfős osztály működtetésére is akad példa. Noha az oktatási törvény beszél létszám alatti és létszám feletti osztályokról, nem rögzíti számszerűen, hogy pontosan mi számít „létszám alattinak", mutatott rá a tanfelügyelő.
Kérdéses a szakoktatás beindítása
Temes megyében a tavalyival megegyező beiskolázási tervet képzeltek el, de a végleges változatról itt is a későbbiekben döntenek. Elviekben azonban megtartják a két középiskolai osztályt a temesvári Bartók Béla Gimnáziumban, valamint a teológiai profilú kilencediket a Gerhardinum Római Katolikus Gimnáziumban, de a magyar inasképzés beindítása nem kivitelezhető.
„A gyermeklétszám rendkívül alacsony, magyar nyelvű szakosztályt nem tudunk indítani" – magyarázta lapuknak Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes, az RMDSZ megyei elnöke. Elmondta, a Bartókban fele-fele osztályokat indítanak, hogy a diákoknak legyen némi választási lehetősége. Az egyik kilencedik matematika-informatika és természettudományi profillal működik majd, a másik közgazdaságtan és társadalomtudomány szakra oszlik.
„Temes megyében egy generációnyi gyermek korábban mintegy 80 diákot jelentett, az utóbbi három évben ez hetvenre csökkent" – mutatott rá Halász. Ennek eredményeként csak remélni tudják, hogy a tervezett osztályokat el is tudják indítani, hiszen a magyar oktatásban 15–20 fős létszámmal számolnak. A temesvári magyar középiskolák Krassó–Szörény és Arad megyéből is vonzanak diákokat, magyarázta Halász, de ami az öt-nyolc osztályt illeti, vidéken szinte kizárólag összevont osztályok működnek.
Kérdéses a szakoktatás beindítása Hunyad megyében is, ahol az egyetlen magyar nyelvű gimnáziumban, a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban ősztől is két középiskolai osztályt indítanának. Megyeszerte összesen 49 gyermek végzi a nyolcadik osztályt, és mivel Kocsis Attila Levente igazgató szerint a lemorzsolódás minimális, a két osztály betöltése nem ütközhet akadályba.
Akárcsak az elmúlt évben, az iskola vezetősége idén is matematika-informatika, illetve turisztikai profilú osztályt szeretne indítani. „Elképzelhető, hogy lenne igény a szakoktatásra is, ezt a napokban mérjük fel, de nem hinném, hogy három osztályt meg tudnánk tölteni" – vélekedett a Krónikának Kocsis Attila Levente.
Iskolatámogató önkormányzatok
Osztályösszevonástól, magyar iskolák megszűnésétől Arad megyében sem kell tartani, itt ugyanis az önkormányzatok felvállalták az anyagi gondokkal küzdő tanintézetek támogatását – tájékoztatta lapunkat Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Mint mondta, ennek köszönhetően a következő tanévben ugyanannyi magyar osztályt akarnak indítani, mint tavaly, a megyeszékhelyen pedig szakoktatásra is van lehetőség. Jelenleg 7–800-ra tehető a magyar nyelvű óvodások száma, ám ez szintenként mintegy százzal csökken, a román oktatás elszívó hatása miatt az aradi Csíki Gergely Főgimnáziumban csak mintegy 300 középiskolás diák tanul.
Az oktatás finanszírozásánál figyelembe kellene venni, hogy egy magyar iskola milyen területen fekszik, hiszen szórványban mindig alacsonyabb az osztálylétszám – mutatott rá Bognár Levente, Arad alpolgármestere. Tájékoztatása szerint a megyeszékhelyen eddig sikerült meggyőzniük az önkormányzat többségi tanácsosait arról, hogy megvédjék a város egyetlen magyar tannyelvű főgimnáziumát, még ha a jogszabályok nem minden esetben pontosítják a támogatási lehetőségeket.
Brassó megyében sincs veszélyben a magyar oktatás, bár az elmúlt időszakban látványosan csökkent a gyermeklétszám, hangsúlyozta Szabó Mária Magdolna. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta, az átszervezés még nem fejeződött be, a tervek szerint a brassói 8-as számú általános iskola magyar osztályait fogják átköltöztetni az Áprily Lajos Gimnáziumba, de még ez esetben sem született végleges döntés.
A 8-as iskolában nem is alakult meg minden évfolyamon a magyar osztály, és a létezőkben is kevés a gyermek, első osztályban például nyolcan tanulnak, magyarázta. A főtanfelügyelő-helyettes szerint vidéken nem lesz átalakítás, hiszen általában egy településen egyetlen iskola működik, így szerinte ennél jobban már nem lehet ésszerűsíteni.
Szucher Ervin, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Krónika (Kolozsvár),

Nagybánya, az erdélyi művészet alfája
Lezárult a Nagybánya Tájképfestő Telep 20. Alkotótábora Felsőbányán a hét végén. Az augusztus 31-én kezdődött táborban 19 képzőművész vett részt a Nagybánya melletti kisvárosban Erdélyből, Magyarországról, Németországból és Angliából.
A Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) megalakításának 75. évfordulóján, 1996 júliusában Tőkés László püspök kezdeményezésére Magyarláposon nyári alkotótelepet szervezett Véső Ágoston festőművész és néhai Lugosi Mihály helybéli lelkipásztor. Olyan kulturális missziót vállaltak ezzel, amely biztosította a magyar képzőművészet egyik legnagyobb teljesítményének, a világhírű nagybányai festészet hagyományainak ápolását és továbbéltetését, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartást.
Szombaton az idei tábor zárásaként táborzárást megelőző napon az impozáns felsőbányai római katolikus templomban ökumenikus hálaadó istentiszteletet tartottak. Tőkés László, a KREK előző püspöke többek között az egyház és a művészet szoros kapcsolatáról szólt. Egyfelől az alkotóművészetet mint szakrális szolgálatot hangsúlyozta ki, másfelől az egyház és a hitélet művészeteket megtermékenyítő, jótékony hatását húzta alá.
Az ökumenikus istentisztelet után a felsőbányai RMDSZ székházában nyitották meg az alkotótáborban készült munkákból rendezett tárlatot. Az anyagot válogató és méltató művészettörténész, Vécsi Nagy Zoltán el is mondta: e szerény hajléknál méltóbb környezetet érdemelnének a színvonalas alkotások. Ennek mentén Véső Ágoston – miközben röviden visszatekintett az alkotótábor két évtizedére – a szervezési nehézségekről is szólt, valamint azokról a körülményekről és viszonyulásokról, amelyek miatt ez a rangos partiumi művészeti intézmény, a Nagybánya Festőtelep még mindig nem nyerte el az őt megillető figyelmet.
Takács Péter kolozsvári konzul a magyar kultúra fontos helyszínének nevezte Felsőbányát, egyetértve Vécsi Nagy Zoltánnal, aki a Nagybánya-jelenséget az erdélyi művészet alfájának nevezte, amely mindmáig nem nyerte el méltó helyét az egyetemes és a magyar művészettörténetben. Véső Ágoston megköszönte minden eddigi és mai munka- és alkotótársának – külön is a román partnereknek – az elmúlt húsz esztendőt, elmondva: 13 országból 140 művész vett részt az általa vezetett táborokban az évek során, legtöbbjük vissza-visszatérő, néhányan sajnos már csak alkotásaik révén lehetnek velünk, dicsérte a kitartókat és üdvözölte a fiatalabbakat.
A táborvezetőt Szakács Imre festőművész, a Szentendrei Régi Művésztelep vezetője, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke köszöntötte és méltatta baráti meghatódással.
Krónika (Kolozsvár)

Jubileumi tárlat Váradon
Idén húszéves a Nagybánya Tájképfestő Telep, ebből az alkalomból nyílik kiállítás december 4-én 6 órakor a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti kiállítótermében.
Az erre az alkalomra összeválogatott közel ötven alkotást bemutató tárlatot Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint Bráda Tibor és Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművészek nyitják meg.
Kulturális misszió
A Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításának 75. évfordulóján, 1996 júliusában Tőkés László püspök kezdeményezésére Magyarláposon nyári alkotótelepet szervezett Véső Ágoston festőművész és néhai Lugosi Mihály helybéli lelkipásztor. Olyan kulturális missziót vállaltak ezzel, amely biztosította a magyar képzőművészet egyik legnagyobb teljesítményének, a világhírű nagybányai festészet hagyományainak továbbéltetését, valamint a Kárpát-medencei művészek közötti kapcsolatok ápolását. A Nagybánya Képzőművészeti és Kulturális Egyesület 2000-től a felsőbányai Bódi-tónál és környékén szervezte meg a Nagybánya Tájképfestő Telep alkotótáborát, mindvégig Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész szakmai irányításával. 2015. augusztus 31-én megnyitották Felsőbányán a festőtelep huszadik táborát, szeptember 12-én pedig a táborzáró ökumenikus hálaadó istentisztelet után tárlatot rendeztek a frissen megszületett munkákból. Ekkor hangzott el: festőtelep immár két évtizede végzi áldásos szolgálatát, ám a bizonyos körülmények és viszonyulások miatt ez a rangos partiumi művészeti intézmény még mindig nem kapta meg az őt megillető közfigyelmet. Sőt, noha a Nagybánya-jelenséget sokan az erdélyi művészet alfájának tartják, az mindmáig nem nyerte el méltó helyét az egyetemes és a magyar művészettörténetben.
erdon.ro

Nagyváradra vitték Máramaros tájait
Többek között a sokszínűséget és a minőséget tartotta szem előtt Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész, amikor a Nagybánya Tájképfestő Telep elmúlt húsz évének közel ötszáz alkotása közül kiválasztotta azt a több mint negyven munkát, amelyek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) előcsarnokában január végéig tekinthetők meg.
A művésztelep szakmai vezetője a hétvégi megnyitón rámutatott: a felsőbányai tábor „dialógus-módszerrel” dolgozik, különböző stílusú festőket hívnak meg, vitatkoznak, egymástól tanulnak, de mindennél fontosabb, hogy ők nem a természetet másolják, hanem a természet által inspirálva vetik vászonra az érzéseket. Eddig összesen tizenkét ország mintegy százötven művésze vett részt a nyári alkotótáborukban, amely a nagy előd, a nagybányai festőtelep és -iskola hagyományait követi, újjáélesztve azt, amit annak idején a szocreál megpróbált a gyökerestől kiirtani.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh által szervezett jubileumi kiállítás megnyitójakor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy püspöksége idején a Máramaros megyei Magyarláposon az ő kezdeményezésére jött létre az első nyári alkotótábor. Egyszeri alkalomra szánták a Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításának 75. évfordulóján – 1996 júliusában –, de a folytatás nem maradt el.
A Nagybánya Képzőművészeti és Kulturális Egyesület 2000-től a felsőbányai Bódi-tónál, illetve környékén szervezte meg a Nagybánya Tájképfestő Telep alkotótáborait. Az európai parlamenti képviselő azzal a reménnyel köszöntötte az egybegyűlteket, hogy az egyesület hamarosan székházat kaphat, így intézményesedhet a tábor.
Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész szerint a nagybányai festőtábor annak idején egész Magyarországon éreztette hatását. A festő nosztalgiával idézte fel a nagy elődök törekvéseit, kritikusan jegyezve meg: gondatlannak bizonyult az utókor az örökség kezelésében. „Nagyon nagy feladat vár az ifjúságra, hogy a felejtés folyamatát megállítsák, és úgy alakítsák a jövőt, hogy ennek a korszaknak méltó emléke maradjon az eredeti helyszínen” – vélte a festőművész.
Véső Ágoston hangsúlyozta, a kilencvenes évek végén nagyon nagy igény volt a hagyományok megmentésére, azóta pedig évről évre egy olyan alkotótábor várja a művészeket, ahol példamutatóan jók a kapcsolatok, szeretet és tisztelet sugárzik a részt vevőkből. A 20. alkotótábor egyébként szeptember 12-én zárult Felsőbányán.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Izmosodó magyar érdekképviselet
VÁLASZTÁSI ÖSSZEFOGLALÓ – Míg a helyi tanácsokban nem mindenhol sikerült megőriznie képviseletét, a megyei önkormányzatokban azonos, vagy az eddiginél nagyobb súllyal vág neki az újabb választási ciklusnak az RMDSZ.
A részeredmények szerint a szövetség 2281 helyi, illetve 93 megyei önkormányzati képviselői mandátumot szerzett. A Magyar Polgári Párt (MPP) 158 helyi és 6 megyei, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 207 helyi és 6 megyei, míg az EMNP–MPP-koalíció 33 helyi tanácsi helyet mondhat magáénak.
A nagy arányban magyarlakta partiumi megyékben a vasárnapi voksolást követően nem változott jelentősen a helyzet. Míg a négy évvel ezelőttinél jóval gyengébb eredmények miatt Nagyváradon elveszített két tanácsosi mandátumot az RMDSZ, a Bihar megyei önkormányzatban sikerült megőriznie az eddigi hét tanácsosi helyet. Mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és vezetője, Ilie Bolojan váradi polgármester bejelentette, hogy kétharmados többségével egyedül kormányozná a megyeszékhelyt, Huszár István alpolgármesteri széke inogni látszik. Megyei szinten azonban a PNL rászorulhat a szövetség támogatására, a 17 mandátum az egyszerű többséghez sem elég. A testületben a Szociáldemokrata Párt (PSD) 9, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 2 tanácsossal van jelen.
Szatmár megyében a megyeszékhelyhez hasonlóan a megyei tanácsban is nő az RMDSZ-es önkormányzati képviselők száma, a jelenlegi 12 helyett 13-an ülnek a frakcióban, mely a testület legnagyobb csoportja. A részleges eredmények szerint a PSD 9, a PNL 7, az ALDE 4 mandátumot mondhat magáénak.
Többen képviselik a szövetséget a Kolozs megyei önkormányzatban is, ahol a korábbi öt tanácsos helyett a következő négy évben heten alkotják az RMDSZ-frakciót. A lista hatodik helyezettje Keizer Róbert, az MPP Kolozs megyei elnöke, aki a két párt közötti együttműködés révén szerzett mandátumot. A PNL 18, a PSD 12 mandátummal büszkélkedhet.
Kolozsváron szintén növelte súlyát a szövetség, és a korábbi négy helyett immár öt képviselője van, és 274 szavazat hiányzott a hatodik mandátum megszerzéséhez. Ennek hiányában a töredékszavazatok visszaosztásakor a PNL-nek jutott egy újabb mandátum, így 17 tanácsosa van, míg a PSD öt tanácsossal van jelen a testületben. Soós Sándor megyei elnök szerint az Erdélyi Magyar Néppárt eredményei is jobbak. Míg eddig 7 községben 11 tanácsosuk volt, a vasárnapi voksolás eredményeként 11 községben 15 képviselőjük lát munkához. Körösfőn 4, Bánffyhunyadon 2, Egresen, Ördöngösfüzesen, Bálványosváralján, Gorbóban, Nagyesküllőn, Kolozson, Tordaszentlászlón, Magyarkapuson és Széken egy tanácsosi mandátumot szereztek.
Máramaros megyében az RMDSZ két tanácsossal van jelen a megyei önkormányzatban, és akárcsak eddig, két önkormányzati képviselőt küld a nagybányai tanácsba is, miután 283 szavazata hiányzott a harmadik mandátum megszerzéséhez. Máramarosszigeten is két magyar jutott be a tanácsba. Koltón, Sülelmeden és Erzsébetbányán 3, Felsőbányán 2, Szinérváralján, Misztótfaluban, Magyarláposon, Égerháton és Kővárremetén 1 tanácsost juttatott be a szövetség. Hosszúmezőn a polgármesteri szék mellett 5 tanácsosi helyet is szerzett az RMDSZ, az MPP-nek és az EMNP-nek 1–1 képviselője van.
Beszterce-Naszód megyében 16 településen 26 tanácsosi mandátuma van az RMDSZ-nek. Besztercén, Magyarnemegyén, Felőrben, Apanagyfaluban, Mezőköbölkúton, Mezőörményesen, Tekében, Galacfalván, Nagysajóban, Sajónagyfaluban és Sajóudvarhelyen egy Bethlenben, Szentmátéban, Kékesen, Rettegen két tanácsos lett. Árpástón a polgármesteri tisztség megőrzése mellett hét tanácsosa van az RMDSZ-nek. A megyei önkormányzatba azonban ezúttal sem sikerült bejutni.
Akárcsak Szeben megyében, ahol ellenben eggyel több helyi tanácsosi mandátumot mondhat magáénak a szövetség, hét településen 8-an képviselik a magyarságot. Medgyesen két, Balázstelkén, Bürkösön, Kiskapuson, Erzsébetvárosban, Vízaknán és Küküllőalmáson egy-egy RMDSZ-es szerzett tanácsosi mandátumot, utóbbi községben 19 szavazat hiányzott a másodikhoz.
Brassó megyében is erősödött a magyar képviselet, a megyei tanácsba az eddigi kettő helyett három képviselőt sikerült bejuttatni, míg Brassóban sikerült megtartani a két tanácsosi helyet. Kovács Attila megyei elnök szerint Ürmösön, Alsórákoson és Apácán megőrizték a polgármesteri széket, míg Tatrangon száz vokson múlt, hogy nem lett magyar elöljáró. Itt egy másik magyar jelölt is indult függetlenként, aki 129 szavazatot kapott. A tanácsosi lista alakulása is a magyar–magyar versenyen múlott: az RMDSZ-nek 16 voks hiányzott a hatodik mandátum megszerzéséhez, a független magyar tanácsosjelölt 80-at kapott.
A megyei elnök sikerként értékelte, hogy olyan szórványtelepüléseken is sikerült tanácsosi mandátumot szerezni, mint Halmágy és Botfalu, míg Kőhalomban egy helyett két tanácsosuk lett. Bodolán 27 év után három helyett négy magyar tanácsos tevékenykedhet a testületben. A magyarlakta települések közül Höltövény, Kóbor, Krizba, Kaca, Zsiberk, Homoród, Olthévíz, Szásztyúkos és Keresztvár tanácsában van magyar képviselő.
Temes megyében 33 helyi tanácsosa lesz az RMDSZ-nek a következő négy évben, ebből kettő Temesváron, 3 pedig Zsombolyán. Halász Ferenc megyei elnök szerint Lugoson 13 szavazat hiányzott az egy mandátum elnyeréséhez, míg Dettán hiába érték el a küszöböt, nem jutottak be a tanácsba, ezért mindkét helységben kérték a szavazatok újraszámlálását. Igazfalván a polgármesteri szék mellett 2 tanácsosa lesz a szövetségnek, Végváron 4 segíti a magyar elöljáró munkáját. Óteleken, Újszentesen 3, Bálincon, Bégamonostoron, Kastélyon, Máriaföldén, Újváron 2, Gyéren, Fényen, Nagycsanádon, Tolvádon, Törökszákoson 1. Újmosnicán egy magyar tanácsos van, de utóbbi településen akár a második mandátum is meglehet, mondta a megyei elnök.
Krónika (Kolozsvár)