Önerőből éledt újjá a kommunizmusban halálra ítélt Fehér megyei Lőrincréve. A Tompaháza községhez tartozó, kétharmad részt magyarok, egyharmad részt románok lakta 270 lelkes mindenki itthon van. A falut a Ceausescu-diktatúra el akarta tüntetni a térképről. A hírhedt faluromboló program szerint nemcsak Lőrincréve, hanem a községhez tartozó Magyarkapud, Pacalka, Meggykerék és Kissolymos is eltűnt volna a föld színéről. Lakóikat a Tompaházára tervezett tömbházakba költöztették volna. Közvetlenül a rendszerváltozás után Lőrincrévén nem voltak túl fényesek a kilátások. Akkor jött a változás, amikor Bárdi János rövid vendégmunka után hazajött Magyarországról. Ő volt családjával az első nagybani zöldségtermesztő. Lőrincrévén ragadósnak bizonyult a jó példa, s ma már gyakorlatilag az egész falu megélhetése a zöldségtermesztéshez kötődik. Horhát Miklós református lelkészt 1983-ban a teológia padjaiból egyenesen Moldvába küldték missziós lelkésznek. A bákói gyülekezet kilencven százaléka Erdélyből „száműzött” magyar orvosokból állt. A Szekuritáté állandóan arra volt kíváncsi: mikor és hol találkoznak, mivel foglalkoznak. Távollétünkben a szekusok hetente dúlták fel a lakásukat. A hívek névjegyzékét akarták mindenáron megszerezni, de azt ő a kabátzsebében hordta, így soha nem jártak sikerrel. Az eredetileg képzőművésznek indult lelkész ma is festeget. Patakfalván is szolgált, ott eltanulta a székelyektől az asztalosmesterséget, bútorait maga készíti. A lelkész patakfalvi kapcsolatai azóta is élnek: a két, nagyjából egyformán 180-180 lelkes gyülekezet összejár, családi barátságok alakultak ki. Ennek hozadéka, hogy a lőrincréviek a székelyektől tanulgatják a lakberendezést, amazok pedig a zöldségtermesztés titkaiba nyernek betekintést. Lőrincrévén szolgált egykor a kolozsvári protestáns teológia rektora, Juhász Tamás. E kapcsolat alapján alakult ki az a szokás, hogy a faluban rendszeresen gyűjtenek zöldséget a teológushallgatók javára. A lőrincrévi református gyülekezet nemrég visszakapta a felekezeti iskolát. A faluban arra alapoznak, hogy a fiatal házasok otthonmaradásával a közeljövőben megáll a népességfogyás. /Benkő Levente: Ahol mindenki otthon van. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Kónya Tibor iskolalelkész indította újra a cserkészetet Nagyenyeden, ahol irányításával jelenleg két csapat tevékenykedik. Enyeden már többször próbálkoztak a cserkészet újraindításával, s mint iskolalelkész, felvállalta az ügyet. 2004-ben képzetlen vezetőként működtette a csapatot. 2005 nyarán Kis Szabolcs biológiatanárral együtt elvégezte a Szlovákiai Magyar Cserkészképző Szövetség által szervezett segédtisztképző tanfolyamot. Idén júliusban szintén Szlovákiában kiscserkész-vezető képzésen vesz részt Kónya Gyöngyi és Orbán Katalin, segédtisztképzésre pedig Borbándi András és Szekeres Ildikó utazik. Millik Emese Budapesten tanul kiscserkész-vezetést. Nagyenyeden 30 kiscserkész van, és a nagyobbak száma is meghaladja a 25-öt. Július 29-e és augusztus 11-e között Magyarkapudon rendezik meg a nyári nagytábort, a kiscserkészeknek pedig a nyári tanyázást. /Takács Ildikó: Cserkészet Nagyenyeden. Emberebb embert, magyarabb magyart. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Mivel szórványvidékben élünk, legfontosabb célkitűzésünk az anyanyelv ápolása kulturális rendezvények szervezésével – mondta Király Edit, a Fehér megyei EMKE elnöke. A Fehér megyei EMKE az RMDSZ-szel együttműködve rendezvénysorozatot indított el Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban 2005-től kezdődően, a szórványban elő magyar gyerekek számára azokon a településeken, ahol nincs semmilyen magyar nyelvű oktatási forma – sem óvoda, sem iskola. Megyei szinten 12 településén – Szászsebes, Tűr, Alsókarácsonyfalva, Magyarkapud, Solymos, Magyarszentbenedek, Magyarsüllye, Hari, Maroscsúcs, Szászvesszős és Enyedszentkirály – van hasonló helyzet. Ezeken a településeken az anyanyelvvel való kapcsolat csupán a család és az egyház körében valósul meg. Minden évben az RMDSZ segítségével Mikulás-napot szerveznek Enyeden, ahol az említett településekről részt vesznek a gyerekek. Rövid verseket, népmeséket, mondókákat és népdalokat tanulnak és gyakorolnak, amit aztán az enyedi ünnepségen mutatnak be. Ajándékcsomagot kaptak a gyerekek, amiből sohasem hiányzott a magyar mesekönyv. A mesekönyvek adományokból gyűltek össze. Sikeresek voltak a 1956-os megemlékezések is. Felkeresték azokat az eléggé leromlott állapotú templomokat is, ahol már nincsenek hívek. Nagyenyeden heti rendszerességgel működik az EMKE-klub, helytörténeti témájú, vetítéssel egybekötött előadásokkal. /Szakács Bálint: Nem a látványosság a fontos. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Magyarlapád: várják szórványból a gyerekeket a felújított, kibővített iskolába
Kitárultak a kapuk pünkösdkor a magyarlapádi iskolában, templomban, a református parókia udvarán és a kultúrházban, gyerekek érkeztek szüleikkel együtt a környező mélyszórvány falvakból. Bemutatták nekik a régi, százéves lapádi iskolához épített új részt, az óvodát és az új tantermeket, a majdnem kész szórványbentlakást, amely a tervek szerint ősztől népesül be. Ezt követően az ősi templomban ünnepi istentisztelet zajlott a legátussal, ahol a helyi tiszteletes révén szintén szó esett az új bentlakás szerepéről. A kultúrházban folytatódott az ünnepnap, ahol egy hangulatos ifjúsági kultúrműsorral lepték meg a szülőket és gyermekeket, köztük a vendégeket is. Itt már teltházas környezetben zajlottak az események.
Háztűznézőben a vendégtanulók és szüleik
Az általános iskola épületét a helyi tanács állami pénzekből kiegészítette egy jelentős szárnnyal, amelyben az óvoda és újabb tantermek kaptak helyet, jobb munkakörülményeket teremtve a tanerők és a lapádi diákok számára, lehetővé téve nagyobb gyereklétszám befogadását. Székely Bányai Andrea óvónő elmondta, hogy alig három hete költözködtek be a gyönyörű óvodai termekbe, és még nincs meg mindennek a végleges helye.
Az udvari lépcsőkön jutottunk fel az egyházi tulajdonban levő felső épületsorra. A többfunkciós nagy tantermet már felújították, de a nyár folyamán bontással és teljes felújítással folytatódnak a munkálatok. Egyelőre a felújított teremben gyűltek össze a vendégek, iskoláskorú gyermekeik és szüleik, ahol fehér asztal mellett történt egyfajta ismerkedés és bemutatkozás. Sipos Margit korábbi igazgató szerint Magyarlapádon kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekekre, mert ők a „szemünk fényei”. Ezt a gyermekkultuszt, türelmet és szeretetet lépten-nyomon tapasztaltuk a délután folyamán, amit városi, vagy akár más vidéki településeken is ritkábban lehet észlelni. Gergely István igazgató beszélt a régi lapádi iskoláról, ahol a múlt század 50-es éveitől kétszáz fölé emelkedett a gyermeklétszám, ma körülbelül 140 tanuló jár az iskolába, de lassú gyarapodásra számítanak a szórványbentlakás működésével. A megjelent szülők döntöttek arról, hogy ide küldik gyermekeiket tanulni. Egy részük vegyes házasságban él, és eddig román nyelvű iskolába járatták gyermekeiket. Kis falvakból jöttek: Medvésről, Sülyéből, Kapudról, Háportonból, de Marosújvárról is érkeztek. Eddig iskolabusszal jártak be valamelyik közelebbi román iskolába. Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő biztató szavakat mondott a vendégszülőknek és csemetéiknek. Borbándi András helyi tiszteletes elmagyarázta, hogy döntésük révén gyerekeik igazi jó magyar vidéki környezetben élhetnek, tanulhatnak, hitben, lélekben, magyar identitástudatban megerősödve.
bakó
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarkapud szimbolikusan is kitárta kapuit
XIV. Szent István-napi találkozó
A Maros-völgy kapuja, a környék védelmezésére kijelölt Árpád-kori falucska évszázadokon át teljesítette küldetését, majd 1835–1837 között Kemény Zsigmondnak adott otthont, aki az itteni kastélyban vetette papírra első műveit. 2016-ban a falu 48 főre apadt református gyülekezete önerőből újította fel templomát, sőt a hívek az egyházközség emlékkönyvének megjelentetését is támogatták anyagilag. Ezen a kevésbé ismert, csodálatos helyen ünnepelte augusztus 20-át Fehér megye magyarsága, egyházi és politikai vezetők jelenlétében.
Fehér megyében Szent István napját minden évben más szórványközösségben ünneplik meg, idén a Gyulafehérvártól 27 km-re fekvő Magyarkapud adott otthont a rendezvénynek. A vendégek első állomása a szomszédos Lőrincréve református gyülekezeti háza volt, ahol Horhát Miklós lelkipásztor és neje, Ildikó nem csak finom kaláccsal és süteményekkel fogadta a vendégeket, hanem a falu híres szülöttjének, Karsai Zsigmond festőművésznek munkáiból kiállítást is szerveztek a jeles alkalomra.
BASA EMESE
Szabadság (Kolozsvár)