"A központi 7-es számú vidékfejlesztési régió megyei tanácsainak elnökei aug. 1-jén Gyulafehérváron találkoztak, ahol számba vették a PHARE RO-0007.02-es jelzésű támogatási program keretében benyújtott projekteket. A program újonnan létrehozott mikro-, kis- és közepes vállalatok számára nyújt vissza nem térítendő támogatást. A hat megyéből összesen 288 igénylés érkezett be, Maros megye a maga 53 projektjével a 2. helyen áll. Virág György Maros megyei tanácselnök riasztó jelenségre hívta fel a figyelmet: Maros megye nyolc községében ugyanis a népesség fogyása 1966 óta elérte az 50-80%-ot (!), ezek Kozmatelke, Mezőrücs, Bala, Mezőbodon, Kisikland, Magyarbükkös, Csatófalva és Székelyvécke. További 16 településen a népességfogyás 30-50% közötti, köztük például Vajdaszentivány, Nyárádmagyarós, Havad, Gyulakuta és mások. /Bálint Zsombor: Elnéptelenedő községek a megyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7./"

Magyarbükkös magyar közössége református, 1968-ban 536 reformátust tartottak számon. Jelenleg a gyülekezet lélekszáma 263. Szép Eduárd lelkipásztor említette, hogy gyülekezeti házuk épül. Azt remélik, hogy 2003. őszéig sikerül befejezniük az építkezést. Marosludas környékén nincs ilyen jellegű épület, így ez a környékbeli református gyülekezetek közös rendezvényeire is alkalmas lesz. Ugyanakkor előadások, felkészítők számára is megfelelő teret biztosít majd. Az utóbbi években javításokat végeztek a templomban. Beépítették a templom falába Kemény János faragott kőcímerét. /Simon Virág: Fogyatkozó, de építő magyarbükkösiek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

Magyarózd valamikor virágzó település volt. Főleg a kollektivizálás után, lakóinak nagy része elköltözött. A második világháború után, majdnem annyi iskolás volt a faluban, mint most az összlakosság. Bentlakásos hétosztályos iskola működött itt. 1945-1955 között itt tanultak a szomszédos magyar falvak – Magyarbükkös, Magyaristvánháza, Magyarsülye, Medvés és Szentbenedek – gyermekei is az V-VII. osztályban. Az utóbbi három faluban a magyar lakosság aránya 20% alá csökkent. A 60-as években megszüntették az V-VII. osztályt, és a falu elemi iskolával maradt egészen a 90-es évek közepéig, amikor újraindult az V-VIII. osztály. Jelenleg minimális osztálylétszámú kisiskolás koptatja a padokat, s ismét veszélyben van a felső tagozat. 1989 után a falu testvérkapcsolatot vett fel a hollandokkal, akik támogatták az utcák lekövezését és a helybeli gazdáknak is segítséget nyújtottak, Holstein szarvasmarhát, traktort, mezőgazdasági gépeket, arató- cséplő gépet vásároltak, amelyet az egyház keretében működtetnek. A hollandok segítségével Magyarózdon a kastély felújítás is folyik. /Horváth András: A megmaradásért küzdő falu. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

Maros megyében 29 megválasztott polgármestere van az RMDSZ-nek az első forduló után, 17 jelöltje pedig a második fordulót várja. Ez növekvő tendenciát mutat 2000-hez képest, akkor 24 jelölt szerzett mandátumot az első fordulóban, öt pedig a másodikban. Sipos József Ádámoson, Osváth Csaba Ákosfalván, Balogh István Csíkfalván, Tar András Erdőszentgyörgyön, Veres Gergely Domokos Havadon, Simon István Kerelőszentpálon, Dósa Sándor Kibéden, Nagy Márton Koronkán, Ballai György Magyarbükkösön, Kocsis Albert Magyarón, Zsigmond Vencel Makfalván, Ercsei György Marossárpatakon, Vízi József Marosszentgyörgyön, Ördög Ferenc Marosvécsen, Varró Levente Mezőbodonban, Dávid Gyula Mezőmadarason, Bartha Mihály Mezőpaniton, Jánosi Ferenc Nagyernyén, Ferenczi György Nyárádkarácsonfalván, Kacsó Antal Nyárádmagyaróson, Gál Lajos Nyárádremetén, Dászkel László Nyárádszeredában, Madaras Árpád Sóváradon, Majlát Károly Székelyberén, Orbán Sándor Székelyhodoson, Szőcs Lajos Székelyvéckén, Péter Ferenc Szovátán, Vígh József Vámosgálfalván nyert az RMDSZ színeiben. /Még 17 RMDSZ-es polgármesterjelölt versenyben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

Magyarózdi általános iskolája augusztustól a település neves szülöttének, Horváth Istvánnak a nevét viseli. Külföldiek adományokkal is segítették a faluban élőket. Holland támogatással tanszereket, füzeteket, didaktikai eszközöket vásároltak és felújítást végeztek az iskolákban, mondta el Ferenczi Margit iskolaigazgató, aki immár hatodik éve vezeti a magyarbükkösin kívül Magyarózd, Gombostelke és Lándor iskoláját. Jelenleg a négy iskolában öt tanítónőt, négy óvónőt és tíz tanárt foglalkoztatnak. Magyarbükkösön 13 gyerekkel indul egy egy-négyes magyar tagozatú osztály, illetve 30-cal az öt-nyolc osztály román és magyar tagozattal. Gombostelkén és Lándoron is alacsony az osztálylétszám, az idei tanévre az előbbi településen 12 óvodás és 8 egy-négy osztályos, az utóbbin pedig 11 óvodás és 14 kisiskolás iratkozott be. Magyarózdon sikerült két I-IV. osztályos csoportot indítani, az V-VIII. osztályba 15-en jelentkeztek. A nagy távolságok miatt kardoskodtak amellett, hogy minden településnek maradjon meg a saját iskolája. /Mészely Réka: Kevés gyerekkel, de működnek Magyarbükkös község iskolái. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Március 7-én Marosvásárhelyen a prefektúra bejáratánál több egyházi elöljáró találkozott, kihallgatást kértek a prefektustól, mivel településeiken az egyházakat megillető javakat a mai napig sem szolgáltatták vissza. Szatmári Szilárd magyarózdi református lelkész elmondta, összefogott a Cintos és Bükkös községhez tartozó összes parókia – felekezettől függetlenül: ortodoxok, katolikusok, reformátusok és görög katolikusok –, mindegyiküknek megvan az egyéni panasza, a csekelaki református egyházközség földeket, erdőt és egy volt felekezeti iskolát igényelt vissza. A prefektus megígérte, hogy egy bizottság kivizsgálja a Cintoson és Bükkösön történteket. /(kilyén): Egyházi elöljárók a prefektusnál. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Az elöregedő Magyarózdon a hagyományhoz híven idén is, május 11-én emlékünnepséget szerveztek a falu szülöttje, Horváth István tiszteletére. - A szórványban élő gyerekeket össze kell kotornunk, akárcsak a búzaszemeket, mondta Horváth Arany, a költő lánya. – A kicsi magyarság mindig is nagy embereket nevelt ki magából. Horváth István mellett a Magyarbükkösön született Kemény János erdélyi fejedelemre is emlékeztek, de a neves személyiségek mellett a főszerep végig a gyerekeké maradt. A gyerekek Horváth István A sánta varjú című prózájából mondtak részleteket, a középiskolások pedig Kemény János-idézetekkel emlékeztek. A szórványban élő diákok jól szerepeltek. /Menyhárt Borbála: Közösséget teremteni a gyermekeknek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Január 19-én iskolát avattak Magyarózdon. Húsz gyerek köszöntötte rövid verses-dalos műsorral az egybegyűlteket. A meghívottak közül csupán Lokodi Edit megyei tanácselnök és Horváth Arany, az iskola nevét viselő Horváth István költő lánya jelent meg. Ballai György, Magyarbükkös polgármestere frissen sült fánkkal, üdítővel kínálta a megjelenteket. A kormány 300 ezer lejt utalt ki az iskola felújítására, így sikerült kicserélni az épület tetőszerkezetét, szigetelni a falakat, bevezetni a vizet, központi fűtést szerelni, belső vécéket és mosdókat kialakítani. A tanfelügyelőség jóvoltából új bútorzattal és tanfelszerelésekkel, számítógépekkel rendezték be a helyiségeket. Az iskolának az ‘50-es évek elején nagyon sok tanulója volt. A magyarózdi iskola 2004-ben vette fel a Horváth István nevét, ahová ma 19 gyerek jár óvodába, 17 I. -IV. osztályba és 21 tanuló V. -VIII. osztályba. /(kilyén): Háromszor született a magyarózdi iskola. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

Nőszövetségi konferencia és ifjúsági találkozó Magyarbükkösön
2010. szeptember negyedikén Magyarbükkösön került sor az immár hagyományossá váló Malozsa-völgyi nőszövetségi találkozóra. A Communitas Alapítvány által támogatott rendezvényen a szomszédos négy falu nőszövetségeinek tagjai szép számban vettek részt. A helyi lelkész köszöntőjét közös éneklés, majd Szövérffi Melinda, a megyei nőszövetség elnöknője által tartott áhítat követte, aki a Kolossébeliekhez írt levél 3:12 fényében rávilágított, hogy nemcsak a testünket szükséges ápolnunk, gondoznunk, hanem az is létfontosságú, hogy lelkünket is naponta felöltöztessük Isten "ruháiba". A magyarbükkösi nőszövetség rövid műsorát Becsky Borbála pszichológus gondolatébresztő elmélkedései követték. Szó esett a generációk közötti konfliktusokról, szerepeink, feladataink egyediségéről és az együtt töltött minőségi idő, valamint a közösség fontosságáról. Ezután az elhangzottak megbeszélése, énektanulás és ebéd következett.
Dr. Kurjatkó Tamás főorvos, családorvos beszélt a magas vérnyomásról, majd gyakorlati tanácsokkal is szolgált. Hisszük, hogy Isten megáldotta ezt az eseményt, és hogy mindannyian lelkiekben gazdagodtunk általa.
Szeptember 11-én Magyarbükkös adott otthont az immár harmadik alkalommal megszervezett Malozsa-völgyi ifjúsági találkozónak. A házigazda-lelkész által tartott áhítat után Papp Benjámin, a marosvásárhelyi cserealjai gyülekezet lelkipásztora beszélt arról, hogy mit jelent trendinek lenni és ezzel ellentétben Istennek tetsző életet élni, majd kiscsoportos beszélgetés következett. A zenei aláfestésről Póra Zoltán és zarándokcsapata gondoskodott. A délutáni program vetélkedőkkel, focival és csapatjátékokkal elegyítve zajlott. A találkozás tábortűzzel ért véget, rendezvényünket a Communitas Alapítvány támogatta.
Urbán Rudolf lelkipásztor, szervező
Népújság (Marosvásárhely)

NÉPSZÁMLÁLÁS 2011
Maros megye: gyorsabban fogynak a katolikusok az ortodoxoknál
Közel ötvenezer személlyel csökkent a megye összlakossága a 2002-es népszámlálás óta: tavaly már csak 531 380 személyt számoltak össze a kilenc évvel ezelőtti 580 851-hez képest.
Közel ötvenezer személlyel fogyott Maros megye összlakossága: az Országos Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint a megyében tavaly 531 380 személy élt a kilenc évvel ezelőtti 580 851-hez képest. Arányaiban ez a fogyás 9,1%-ot jelent.
A nemrég közzétett adatokból kiderül, a megyében enyhén, mintegy 12 ezerrel magasabb a nők száma (271 988) a férfiakénál (259 392).
Ha az anyanyelvi bontás szempontjából vizsgáljuk az adatokat, kiderül, a megye lakosságának 56,11%-a román anyanyelvű, ez abszolút számban 298 204 lakost jelent, a magyar anyanyelvűek aránya 38,87%-os, azaz 206 550 magyar anyanyelvű személy él a megyében. A tavalyi népszámláláson 23 035-en vallották magukat roma anyanyelvűnek, ez az összlakosság 4,3%-át teszi ki. A megyében továbbá 1202 német, 25 ukrán, 43 török, 3 tatár, 65 orosz és 311 más anyanyelvű személyt is összeszámoltak a népszámlálási biztosok. 1942 személy esetében nem léteznek anyanyelvre vonatkozó adatok.
A városi lakosok száma 267 568, 3756-tal alacsonyabb a falun lakók számánál, azaz a városi lakosság a falusi lakosság 98,6%-át teszi ki.
Mi változott az elmúlt kilenc évben
A 2002-es népszámláláson 580 851 személyt számoltak össze Maros megyében, azóta 9,1%-kal csökkent a megye népessége.
Marosvásárhelyen kilenc évvel ezelőtt 150 041 személyt vett nyilvántartásba a statisztikai hivatal, ebből 75 533-an románok, 70 108-an magyarok és 3660-an romák voltak. Tavaly már csak 127 849 személy élt a megyeszékhelyen, ebből 66943 román, 59204 magyar és 1054 roma anyanyelvűnek vallotta magát.
A Maros megyei 11 város összlakosságának a 48,4%-a lakik Marosvásárhelyen, a második legnépesebb város 31 677 lakossal Szászrégen, itt 21 619 román és 8547 magyar anyanyelvű személy lakik. Segesváron már csak 373 német anyanyelvű személy él, ehhez képest kilenc évvel ezelőtt 623 szászt számoltak meg. 21 032 román, 4778 magyar és 104 roma anyanyelvű személy is él az egykori szász városban, amelynek lakossága összesen 26 370 főre rúg.
Dicsőszentmártonban 20 685 lakos, Marosludason 14 775, Szovátán 10 234, Radnóton 8373, Nyárádszeredában 5359, Sármáson 6833, Nyárádtőn 6622 és Erdőszentgyörgyön 5055 személy lakik.
A gyakorlatilag Marosvásárhellyel összenőtt Marosszentkirály a legnépesebb község, itt többen laknak, mint például a városi rangú Nyárádszeredában vagy Erdőszentgyörgyön: a 7275 lakosból 4854 román, 2301 magyar, 97 roma anyanyelvű. Mezőbándon 6214 (2509 román, 2461 magyar anyanyelvű), Mezőpaniton 5999 (733 román, 4739 magyar, 523 roma anyanyelvű), Mezőcsáváson 5799 (2691 román, 2919 magyar, 186 roma anyanyelvű), Nagyernyén pedig 5697 (451 román, 4641 magyar, 605 roma anyanyelvű) személy él.
Legkisebb létszámú község Kozmatelke a maga mindössze 554 lakosával, Bala és Magyarbükkös lakossága sem éri el a 800 főt.
A megyében nincs színmagyar település, a legkevesebb román anyanyelvű személy Kibéden (6), Marosugrán (7), Székelyberén (8) lakik. A magyarok lélekszáma Kozmatelkén a legalacsonyabb, itt csupán egy magyar anyanyelvű személy lakik, Felsőrépáson és Görgénylibánfalván 4-4 magyar anyanyelvű személy él.
A községekben a legtöbb román anyanyelvű ember az 5055 lakosú Görgényhodákon (5039), Marosszentkirályon (4854) és Dánoson (a 4710 lakosból 4462) lakik.
A legnépesebb magyarlakta vidéki település a 7275 lakosú Marosszentgyörgy (4881), az 5999 fős Mezőpaniton (4739) és az 5697 lakosú Nagyernyén (4641) él.
A román közösség vidéken, Petelén a legnépesebb, itt a magát roma anyanyelűnek valló lakosság száma 1363 a 2912-ből. A 4372 fős Mikefalván 1034 a roma anyanyelvűek száma, Mezőbándon pedig 1244 a 6214-ből, lakik itt még 2509 román és 246 magyar anyanyelvű személy is.
Felekezeti megoszlás Maros megyében
A 531 380 lakosú megyében 282 000 ortodox (53%), 137 764 református (25,9%), 48 454 római katolikus (9,1%), 11 409 görög katolikus (2,1%), 1892 baptista (0,3%), 9354 pünkösdista (1,7%), 9060 hetednapi adventista (1,7%), 24 822 más vallású (4,6%), 2698 vallás nélküli (0,5%), és 546 ateista (0,1%) él, 3381 személy felekezeti hovatartozásáról nincs információ (0,6%).
A 283 812 városi lakosból 144 969 ortodox, 137 764 református, 28 466 római katolikus, 11 409 görög katolikus, 1050 baptista, 2800 pünkösdista, 3200 hetednapi adventista, más vallású 12 489, 1427 vallástalan, ateista 433. 1565 esetben nem létezik infó.
A falusi lakosság felekezeti megoszlása az előzetes népszámlálási adatok szerint a következő: a 267 568 falusi lakosból 137 031 ortodox, 77 584 református, 19 988 római katolikus, 4176 görög-katolikus, 842 baptista, 6554 pünkösdista, 5860 hetednapi adventista, 12 333 más vallású, 1271 vallástalan, 113 ateista, 1816 esetében nem létezik információ.
Összehasonlítva a 2002-es népszámlálás eredményeivel a római katolikus közösség fogyott a leghangsúlyosabban, 12,4%-kal alacsonyabb a hívek aránya, mint kilenc évvel ezelőtt. A reformátusok nagyjából a római katolikusok fogyásával megegyező arányban fogytak, 12,3%-kal vannak kevesebben. Ehhez képest az ortodoxok csak 8,9%-kal fogytak a 2002-es adatokhoz viszonyítva. Közművesítés és higiénia
A megyében 223 211 lakást számoltak össze, ebből 154 371-ben van vezetékes víz (69,2%), ugyanennyi csatlakozik a csatornahálózathoz. Az áramellátás 218 932 lakásban nem jelent gondot (98,1%), központi fűtéssel 100 455 lakás (45%) rendelkezik. A lakások 89%-a (200 229) rendelkezik konyhával, és 147 334 lakásnak fürdőszobája is van (66%).
A 116 229 városi lakás 90,9%-a(105 690) rendelkezik vezetékes vízzel, falun ez az arány 45,5%-os: a 106 982 vidéki lakásból 48 681-ben van vezetékes víz. A városi lakások 90,9%-a csatlakozik a csatornarendszerhez, a községekben ez az arány 45,5%-os. Árammal a városi lakások 98,1%-a rendelkezik, míg falun valamivel kevesebb (96,6%).
Városon 82 367 lakásnak van központi fűtése (70,9%), a vidéki lakások sokkal rosszabbul állnak ezen a téren (16,9%, abszolút számban: 18 088). Saját konyhával rendelkező lakások aránya városon 95,3%, falun pedig 83,6%. Lakásban fürdőszobával a városi lakások 66%-a rendelkezik, falun pedig csak a 41,5%-uk. Bala községben például a 423 lakásából mindössze 33-ban (7,8%) van fürdőszoba.
Kertész Melinda
Transindex.ro
2012

Frakciófegyelem és transzparencia
Egy év telt el a helyhatósági választások óta. Köztudott, hogy az RMDSZ megyei szervezetének elnöke folyamatosan járja a vidéket, ismeri a megyét. Tapasztalata szerint hogyan működnek a megye magyar önkormányzatai városokon és falvakon, és hogyan működik véleménye szerint a megyei tanács? – kérdeztük Brassai Zsombor megyei elnököt.
– Rendszeresen látogatom a vidéki önkormányzatokat, illetőleg napirenden vagyok a marosvásárhelyi önkormányzatokban történtekkel. Első összegző megállapításom az, hogy sajnos, nagyon jól érződik, hogy tavalyhoz képest megváltozott a politikai helyzet, a megyei tanácsot nem mi vezetjük, hogy kevesebb politikai eszközzel rendelkezünk, mint korábban. Ezt a helyzetet csakis jól felkészült szakmaisággal, illetőleg összezárt sorokkal lehet kezelni. Az RMDSZ- szervezetekkel való intenzív kapcsolattartásomnak is a célja, hogy elérjük ezt a teljesítményt. Úgy látom, hogy a politikai és gazdasági nehézségek dacára az önkormányzatainkban a polgármestereink tartják a frontot.
– Mennyire sikeresek azok az önkormányzatok, amelyeknek megújult a vezetése?
– A közmondás, hogy új seprű jól seper, itt is érvényes. És ez nemcsak látszat, egy év alatt mérni is lehet a közigazgatási vezetők teljesítményét. Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön, Gyulakután, Nyárádremetén például komoly előrelépés történt. Az erdőszentgyörgyi önkormányzatban, ahol nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznie a vezetésnek, beruházásokat, fejlesztéseket eszközöltek, hasonlóképpen Gyulakuta is kimozdult a holtpontról, Szeredában pedig lendületesen folytatódik az a fejlődés, amely szervesen kötődik a Nyárád menti kistérségi társulás fejlesztési stratégiájához.
Ide sorolhatnám a kisebb településeket is, például Magyarbükköst, amely Maros megye legkisebb önkormányzata és talán a megye legfiatalabb polgármestere vezeti: művelődési otthont tataroztak, utat javítottak, folytatják a csatornázást.
– Apropó, Erdőszentgyörgy. Azért nem mennek igazán jól a dolgok, hiszen egy hónap alatt két RMDSZ-es önkormányzati képviselő is visszalépett, mert nem tudott azonosulni az RMDSZ jelenlegi vezetésének elveivel, állítva, hogy ebben a szervezetben nincs szükség olyanokra, akik gondolkodni is tudnak.
– Nagyon sajnálom, hogy végül is két értékes fiatal önkormányzati tanácsos lépett vissza, mert ők voltak ebben a testületben azok, akik tapasztalattal rendelkeztek, Hegyi László alpolgármester volt két mandátum alatt, Kovrig Zoltán több mandátumon át volt helyi tanácsos, és a térségben jól ismert civil szervezeti vezető. De azt is végtelenül sajnálom, hogy visszalépésük alkalmával azt inszinuálják, hogy az erdőszentgyörgyi testületben nincs helyük azoknak, akik gondolkodnak. Ezt a megfogalmazást bántónak is tartom a többi tanácsosra nézve, akik szintén fiatalok, igaz, hogy újak, és nem elég jártasok az önkormányzati munkában, de felkészültségük mindenképpen felhatalmazza őket arra, hogy jó munkát végezzenek. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy mielőtt visszaléptek volna a kollégák, azelőtt, a polgármester jelzésére válaszolva, a politikai alelnökkel, Péter Ferenccel és a kerületi elnökkel, Varga Józseffel közösen beszélgetésre hívtuk meg a polgármestert és a két önkormányzati tanácsost, és rendkívül pozitívan hangolva sikerült megegyezésre jutnunk, ahol a két tanácsos esélyt látott arra, hogy átgondolják álláspontjukat, és látták a lehetőségét, hogy együttműködjenek a polgármesterrel. Ennek dacára mégsem sikerült, mert a frakcióülésen néhány javaslatukat a többség leszavazta. Viszont egyáltalán nem kompromittálja az erdőszent-györgyieket, hogy frakciófegyelmet követelnek meg, várnak el egymástól, vagyis, ha nem sikerül a többséget meggyőzni a frakcióban, akkor a közös döntéshez alkalmazkodva várják el tőlük, hogy a tanácsülésen álláspontot fogalmazzanak meg. Ezt sajnos nem így tette a két fiatal tanácsos, és én ezért jogosnak tartom a velük szemben megfogalmazott bírálatot.
– A frakciófegyelem kapcsán jut eszembe, hogy egyesek szerint az RMDSZ-ben úgymond belső terror van, nem lehet sem nyilatkozni, sem különvéleményt megfogalmazni. Persze, egy pártban pártfegyelemnek kell lennie, de a magyar választók transzparenciát, átláthatóságot várnak el választott vezetőiktől.
– A szervezeti fegyelem és az átláthatóság egymásnak nem mond ellent. A szervezeten belül, frakcióban, különböző testületi üléseken, alkalma nyílik mindenkinek álláspontját megvitatni, megvédeni, annak érvényt szerezni. Azért is működünk úgy, hogy konzultatív testületeket állítottunk fel, hogy a felmerülő problémákat, pontosan a transzparencia érdekében, minél szélesebb körben tudjuk végigjárni. Viszont egyesek hozzászoktak ahhoz, hogy bármikor bármit mondhattak, amivel az RMDSZ presztízsét gyengítették. De szerintem az a normális, hogy szervezeten belül megvitatjuk a kérdéseket, közös álláspontra jutunk, és az álláspontunkat tolmácsoljuk a nyilvánosságnak. Hiszen a nyilvánosságnak nem politikai kalandorokra van szüksége, akik sokszor tények ismeretének hiányában kiállnak az utcasarkokra, és mondják a véleményüket. Egy erős szervezetre van szüksége, amely erős politikai testületként tud fellépni a különböző fórumokon, ahol az érdekeinket védeni kell. Ez a határozott álláspontom, és ez nem terror, hanem a demokrácia érvényesülése a szervezeten belül. Eddig azt kifogásolták, hogy nincs, most van, és lám, most ezt kifogásolták egyesek.
– Van-e tudomása a megyei elnöknek az erdőszentgyörgyihez hasonló konfliktusról a megye más önkormányzataiban?
– Arról nincs tudomásom, hogy valahol tanácsosok készülnének lemondani, de az kétségtelen, hogy a frakciófegyelem, mint olyan, az sokaknak kínos. Mert kordában tart, fegyelmezettségre késztet. És ez általában kínos szokott lenni, különösen egy olyan országban, ahol ahhoz szoktunk hozzá, hogy reggeltől reggelig, a különböző hírtévékben politikusok, a saját pártjuktól elvonatkoztatva, mint önálló politikai entitások mondják a magukét, nemegyszer komoly közéleti zűröket okozva ezzel, illetve kompromittálva egyáltalán a politikusnak a társadalmi megítélését. Én határozottan ellene vagyok az ilyen típusú politizálásnak, hiszek abban, hogy az egyeztetés, a szervezeten belüli egészséges vita sokkal erősebb szervezetet szavatol a választóknak, akik a bizalmukat belénk helyezték. Ilyen értelemben, nem is fogok ettől a szemponttól eltekinteni, továbbra is megkövetelem a frakciófegyelmet, ami sokszor nyilatkozási fegyelemben is meg kell nyilvánuljon.
– Tehát mindent egybevetve, mit mutat az egyéves mérleg?
– Új helyzetben kellett politizálni, a körülmények sem jók, hiszen a gazdasági lemaradás, a gazdasági hátrányok egyre nőnek, ennek dacára mégis azt hiszem, hogy továbbra is egy erős szervezetünk van, s a választóink bizalommal lehetnek, hogy a szervezettség, a fegyelmezettség segíteni fog abban, hogy a következő három évben még eredményesebbek legyünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Magyarellenesség
Az erdélyi "magyar" és "székely" előnevű települések elrománosítása
Lista a "magyar" illetve "székely" előnevű erdélyi településekről, illetve azok románra való fordításáról. Az alábbi 81 településnév román változatában mindössze egyetlen egy esetben szerepel a "magyar" megnevezés, Magyarmezőtanya vagyis Valea Ungurului esetében, illetve Magyarléta nevében is szerepelt régebb Lita Ungurească , de a mostani neve már Liteni.
Nem csak népesség szempontjából kellette elrománosítsa a román hatalom Erdély városait, falvait, a helységnevekkel is muszáj volt kezdjenek valamit, igyekeztek úgy leforditani az alábbi helységek neveit, hogy nyoma se legyen annak, hogy az valaha is magyar volt. Továbbá az is szemet szúr, hogy sok esetben tükörfordítást alkalmaztak, vagyis a létező értelmes magyar szavakat román csengésű értelmetlen szóra változtatták, ilyen pl. Magyarforró Fărău fordítása, Magyarigen Ighiu, Magyarsolymos Soimus, Magyarkapus ami románul Căpusu Mare vagy Magyarzsákod románul Jacodu és meg lehetne folytatni a sort. Az alábbi lista is remekül bizonyítja a dákó-román elméletet s azt, hogy "Erdély román föld".
Székelyhíd románul Săcueni Magyarremete románul Remetea Magyarberéte románul Bretea Magyarborzás románul Bozies Magyardécse románul Ciresoaia Magyarnemegye románul Nimigea de Jos Székelyzsombor románul Jimbor Székelyderzs románul Dârjiu Magyarbece románul Beta Magyarbénye románul Biia Magyarcserged románul Cergău Mare Magyarcsesztve Cisteiu de Mures Magyarforró románul Fărău Magyarigen románul Ighiu Magyarlapád románul Lopadea Nouă Magyarpéterfalva románul Petrisat Magyarsolymos románul Soimus Magyarsülye románul Silea Magyarszentbenedek Sânbenedic Székelyföldvár románul Războieni-Cetate Székelykocsárd románul Lunca Muresului Magyarandrásfalva románul Andreeni Székelyandrásfalva románul Săcel Székelybetlenfalva románul Beclean Székelydálya románul Daia Székelyderzs románul Dârjiu Székelydobó románul Dobeni Székelyfancsal románul Fâncel Székelylengyelfalva románul Polonita Székelymagyaros románul Alunis Székelymuzsna románul Mujna Székelypálfalva románul Păuleni Székelyszenterzsébet románul Eliseni Székelyszentkirály románul Sâncrai Székelyszentlélek románul Bisericani Székelyszentmiklós románul Nicoleni Székelyvarság románul Varsag Magyarderzse románul Dârja Magyarfodorháza románul Fodora Magyarfráta románul Frata Magyargorbó románul Gârbău Magyargyerőmonostor románul Mănăstireni Magyarkályán románul Căianu Magyarkapus románul Căpusu Mare Magyarkiskapus románul Căpusu Mic Magyarköblös románul Cubleșu Somesan Magyarléta románul Liteni, korábban Lita Ungurească! Magyarlóna románul Luna de Sus Magyarnádas románul Nădăselu Magyarókereke románul Alunisu Magyaróság románul Pădureni Magyarpalatka románul Pălatca Magyarpete románul Petea Magyarpeterd románul Petrestii de Jos Magyarsárd románul Sardu Magyarszentpál románul Sânpaul Magyarszilvás románul Prunis Magyarszovát románul Suatu Magyarvalkó románul Văleni Magyarvista románul Vistea Székelytamásfalva románul Tamasfalău Magyarfülpös románul Filpisu Mare Magyarfelek románul Feleag Magyardellő románul Dileu Nou Magyarbükkös románul Bichis Magyarherepe románul Herepea Magyarkirályfalva románul Crăiesti Magyarmezőtanya románul Valea Ungurului ! Magyarpéterlaka románul: Petrilaca de Mures Magyarsáros románul Deleni, korábban Saros Magyarzsákod románul Jacodu, németül Ungarisch-Sacken Székelyabod románul Abud Székelybő románul Beu Székelycsóka románul Corbesti Székelykál románul Căluseri Székelysárd románul Sardu Nirajului Székelyszállás románul Sălasuri Székelytompa románul Tâmpa Székelyuraly románul Oroiu Székelyvaja románul Vălenii Székelyhidas románul Podeni, korábban Hidis
Magyarellenesség.blogspot.ro

Magyarbükkös és környéke
Az egykori gazdag faluból mára szegényebb lett
Magyarbükkös szegény község. Mindössze 850 lelket számlál, azaz ennyi a községközpont, Magyarózd, Gombostelke és Lándor lakossága együttvéve. A magyar előnevet viselő falvakban többnyire magyarok, Gombostelkén románok, Lándorban fele-fele arányban románok és romák élnek. A magyar falvakban a lakosság túlnyomó része idős, a fiatalok elköltöztek. Az a kevés fiatal, aki maradt, mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik. Nyáron mindenki elmegy, külföldön keresnek szezonmunkát – mondta Mihály Ferencz polgármester abban az önkormányzati épületben, amely hajdanán a Kemény családé volt. Kemény János erdélyi fejedelem 1607-ben itt látta meg a napvilágot. Az épület már 1740-ben középületként, községházaként szerepelt a hivatalos iratokban. Az ingatlant nem igényelték vissza, a Kemények Bükkösről megfeledkeztek.
A községben folyó munkáról szólva a polgármester elmondta, hogy a tavalyi év végére felújítottak két kultúrházat, az ózdit és a gombostelkit, sikerült lekövezni a községi utakat s további három kilométer megyei úton végezték el a kövezést. Az aszfaltút csak Magyarbükkös központjáig tart, Ózdra köves úton lehet eljutni, annak ellenére, hogy a terv elkészült. Pénz viszont nincs hozzá.
Idén mind a négy faluban kialakítottak egy-egy játszóteret, amit a helyi költségvetésből finanszíroztak. Tervbe vették, hogy a régi bükkösi könyvtárat kultúrházzá alakítják, hiszen a jelenlegi, ami a kastélyban működik, nem felel meg a követelményeknek.
A birtoklevelek 70 százalékát kiosztották a községben. A közelmúltban 250 hektáron mérték fel a parcellákat, hogy további birtokleveleket oszthassanak ki. A mérést hektáronként száz lejért végzik, ami eléggé megterheli a költségvetést – számolt be a polgármester.
Négy-öt év múlva nem lesz aki konfirmáljon
Urbán Rudolf tiszteletes úr 2009-től szolgál a magyarbükkösi református egyházban. Pályafutása során megfordult Kebelében, Újszékelyen, a Bonus Pastor Alapítványnál is. Amikor a faluba került a gyülekezet 220 lelket számlált. Azóta a hívek száma 197-re csökkent, de valójában csak 150-160-an aktív tagok. Több mint fele ennek 60 év fölötti. – A fiatalok, általában a jó képességűek, elmennek tanulni, s többé nem jönnek vissza a faluba. Nincs amit csinálni itt, munka és megélhetőségi lehetőség nincs. A gyülekezeti életről elmondhatom, hogy vasárnap délelőttönként 40-50 ember jön el a templomba, főként idősek. A gyerekek vallásórára járnak, alkalmanként körülbelül 25-en. Kétévente tartunk konfirmációt, idén négy fiatal konfirmált. Úgy néz ki, hogy 4-5 év múlva nem lesz aki konfirmáljon. Három óvodásunk van. Tömbmagyar falvaink rohamosan leépülnek, a jelek szerint felére csökken a lakosság. Az a kevés fiatal, aki itt maradt, mert ragaszkodik a szülőföldjéhez, nehezen boldogul, a gazdálkodáson kívül semmilyen más lehetősége nincs. Próbáljuk felrázni a fiatalságot, rendezvényeken veszünk részt, például az Alsó-Maros menti egyházközségek közös ifjúsági istentiszteletein. A konfirmandusokkal Németországban voltunk – mondta a lelkész abban a gyülekezeti teremben, ahol az egyházi összejöveteleket szokták tartani. S miközben erről beszélünk, elővesz egy tablót, olyan fényképekkel, amelyeken nagyszámú csoportok láthatók. Mind bükkösiek, a felvételek a Hangya Szövetkezet 1933. évi ünnepségén készültek. Akkor, nyolcvan évvel ezelőtt még volt életerő a közösségben. Ha az elvándorlási folyamatot nem sikerül megállítani, a jelenlegi közösség is csak emlék marad.
Nyolc gyermek a magyar tagozaton
Bükkösön járva az iskolát sem kerülhettük el. Egy szép osztályterembe kopogtunk be, ahol éppen Balog Erzsébet igazgató tartott órát az V-VIII. osztályosoknak. Öt magyar gyermeknek. Annak az ötnek, akik még Magyarbükkösön maradtak. Ebből ketten ötödikesek, hárman hatodikosok. Hetedik és nyolcadik osztályos nincs. Ugyanez, sőt rosszabb a helyzet az elemi iskolában, ott csak három gyermek van. Egy elsős és két harmadik osztályos. A nyolcosztályos iskola tehát nyolc gyerekkel működik! Ha átlagot számolnak, osztályonként egy jönne ki!
Magyarózdon az elemibe 11 gyerek jár, van nulladik, második és harmadik osztályos. Az V-VIII.-ba szintén 11 gyerek jár, van ötödikes, hatodikos és nyolcadikos tanuló.
– Húsz gyermek ment el a magyarbükkösi iskolából, Ludasra ingáznak. A szülők úgy döntöttek, inkább ingáztatják a gyerekeket, holott itt az iskola. A folyamat évekkel ezelőtt megkezdődött, akkor is összevont osztályok működtek, az ötödikesek a hetedikesekkel és a hatodikosok a nyolcadikosokkal jártak. Jelenleg hat tanár tanít a községben. Úgy osztottuk be az órarendet, hogy egyik iskolából a másikba menve váltjuk egymást – mondta az igazgató.
Több mint húsz éve előfizetőnk
Magyarózdon Korodi Jolánhoz látogattunk el, aki túl a nyolcvanon, közelebb a kilencvenhez özvegyen él. Több mint húsz évig volt előfizetőnk és hűséges olvasónk. Bekopogtunk hozzá, az ágyról felkelve örömmel fogadott, pedig egyre nehezebb számára a mozgás, járni csak járókerettel tud. – Mindig szerettem olvasni, szeretem a Népújságot, mindig megrendeltük. Amióta a férjem meghalt, és én alig járok, elmaradt az újságrendelés. Az unokám, az Udvarhelyen élő Már István megígérte, három hónapra megrendeli nekem, mert tudja, hogy szeretek olvasni. Szokott hozni nekem a székelyföldi lapokból, de én inkább a helyi újsághoz ragaszkodom – mondta Jolán néni, akinek átadtunk a legfrissebb lapszámokból. Majd tisztáztuk, hogy unokája nem más, mint az Erdély-szerte híressé vált Székelygyümölcs projekt vezetője.
A Népújság jó egészséget és, lapszámjainkat olvasva, tartalmas időtöltést kíván!
120 szarvasmarha, 750 juh az ózdi farmon
A gyönyörű fekvésű települések lehangoló hírei – az öregedő lakosság, elnéptelenedő óvodák, iskolák – után olyan pozitívumot kerestünk, amely reményt adhat a jövőre nézve. Kisüzemekre, feldolgozóegységekre nem találtunk. Egy farmra látogattunk el, ahol hét embernek adnak munkát.
– Magyarózdon 2009-ben vásároltuk meg az állattenyésztési farmot két sógorommal, Gilyén Józseffel és Gilyén Istvánnal. A feleségem, Mihály Erzsébet Ildikó, a farm adminisztrátora. 120 szarvasmarhát és 750 juhot tartunk. A szarvasmarhából 62 fejős, a többi növendék vagy borjú. Napi 1200-1400 liter tejet termelünk, amit kétnaponta a Friesland tejfeldolgozó vállalat szállít el. A szarvasmarha-állomány többnyire Holstein fajtájú, de van körülbelül húsz erdélyi piros tarkánk is. A farmon hét alkalmazott dolgozik, de segédkeznek a Bonus Pastor terápiás otthon lakói is. A vállalkozáson belül 170 hektár szántót művelünk, emellett megdolgozzuk az alkalmazottak földjeit is. A termény nagy részét takarmányozásra használjuk. Juhaink a községi legelőn vannak. Magyarbükkösön három családnak van még nagyobb farmja, ők is húsz fölötti állatállománnyal gazdálkodnak. Gombostelkén egy gazdának van 30 fejőstehene – mondta Mihály Ferencz, aki agrármérnökként számolt be a farmon folyó munkáról, arról a vállalkozásról, amely több helybeli családnak ad megélhetést.
Még nem szedték le a kukoricát
Múlt héten, amikor a községben jártunk, esős, hideg, zord volt az időjárás. A kukoricatáblák szinte zölden szedetlenül maradtak. A mezőgazdasággal foglalkozók kétségbeesetten mondták el, hogy a gépek sem tudnak a földekre menni, annyira nedves minden.
Várták, hogy jóra forduljon az idő, ami be is következett, és így neki lehet fogni a kukoricaszedésnek. A termelők amiatt aggódnak, hogy nagyon visszaesett a kukorica felvásárlói ára, egy kilogramm kukoricáért csupán 40-50 banit fizetnek, holott tavaly 1 lejért lehetett értékesíteni. Ugyanez a helyzet a búzával is, amelynek kilójáért csupán 60 banit fizetnének, ennyiért azonban nem érdemes odaadni, hiszen így még a befektetett költség sem térül meg. Bíró Sándor alpolgármester a felvételen a kukoricatermést veszi számba.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Komlófesztivál lesz Keménynagyszőlősön
Augusztus két utolsó napján immár másodszorra rendeznek komlófesztivált a Dánoshoz tartozó Keménynagyszőlős faluban, a komlófarmon. Nem csak a komlóról, sörről szól a fesztivál – bár ez lesz a sláger –, lesz népművészeti vásár, biotermék és kézműves bemutató is.
A fesztivált szombaton este 6 órakor nyitják meg, s a szervezők azt ígérik, hogy a megnyitón jelen lesznek az ország legnagyobb komlóterjesztőinek képviselői, de eljönnek a legismertebb sörgyárak képviselői is, akik az Erdélyben ötszáz éve termesztett komló végtermékét, a sört fogják bemutatni és kóstolásra elhozni a fesztiválra.
A fesztivál színpadát egy komlóültetvény melletti harmincezer négyzetméteres platón állítják fel, körülötte a jellegzetes őszi betakarítási idény tartozékai szolgáltatják a díszletet (komlótövek cserépben, söröshordók, sütő- és disznótökök, kóréból készült pavilonok) továbbá őszi virágok, muskátlis kosarak. Az egész teret betöltik majd a kiállító standok, sörárusító teraszok, lacikonyhák.
A komlófal elé felállított színpadon közkedvelt együttesek (Taxi, Sarmalele Reci, Fără Zahăr, Paula Seling, Emeric Imre, Viu Grai, Genţiana, Liana Şuteu) lépnek fel, de marosludasi, radnóti, fehéregyházai, búni népi zenekarok is. A fő attrakció minden bizonnyal a sörpatak lesz. Ez egy 15 méter hosszú mederben csörgedező, a „partján” cserépbe ültetett komlótövekkel szegélyezett patakocska lesz, amelyben ezúttal nem víz, hanem sör folyik, s a meder végén vízesésszerűen ömlik alá egy nagy söröshordóba a folyékony kenyér. A hordóra csapot szerelnek, amelyből folyamatosan ömlik a korsókba a habzó nedű. A hordót kiszolgáló személyzet szász nemzeti viseletben (a férfiak bőrkötényben, a nők színes németes öltözékben) öltözik, tekintettel arra, hogy a falu a Segesvár környéki szász települések egyike.
Gyakorlati bemutatók is lesznek, amelyek során a közönség megismerkedhet a sörkészítés rejtélyeivel, erről szakemberek mesélnek majd az érdeklődőknek, de korabeli metszeteken, képeken, fényképeken is szemlélhetik a környékbeli sörkészítés 19–20. századi módját. Emellett a sörfőzésnél használatos korabeli eszközökből is kiállítanak jó néhányat.
A kicsiknek játszóteret rendeznek be a fesztivál keretében, a nagyobbak sportrendezvényeken vehetnek részt. Mindezek mellett nép- és iparművészeti tárgyakat árulók, játékkészítők, kézművesek is várják sátraikkal a nagyérdeműt, de lesznek helyben alkotó képzőművészek is. Emellett zöldség- és gyümölcsárus standok is várják a látogatókat.
A Maros megyei fejedelem halálának helyén
Érdemes ellátogatni a Keménynagyszőlős és Szásznádas közötti szekérút mellett, a falutól nem túl nagy távolságra álló sokszög-alapú, sátortetős emlékműhöz, amelyet az 1662-es csata helyszínén állítottak fel. Itt ütköztek meg 1662. január 23-án Kemény János volt-fejedelem valamint Apafi Mihály regnáló fejedelem és az őt támogató jenői bég, Kucsuk Mehemed hadai. Keményt Montecucolli császári seregei cserben hagyták. A harcban Kemény János csapata maradtak alul, maga a fejedelem is itt halt meg: állítólag lovak taposták halálra. Kemény János volt az egyetlen erdélyi fejedelem, aki a mai Maros megye területén született (Magyarbükkös, 1607. december 14.) és ugyancsak a megyében halt meg (Keménynagyszőlős, 1662. január 23.).
Bakó Zoltán, Székelyhon.ro

Maros menti falvak egykori leírása
A Nagyenyeden megjelenő Közérdek című hetilap 1893-as évfolyamát tanulmányozva, Alsófehérmegye északkeleti részének, vagyis a marosújvári járás felső részének ismertetése utazási modorban című folytatásokban megjelent leírás vonta magára a figyelmemet. Szerzője Szabó Gyula maroscsúcsi állami iskolai tanító. Kilétéről, sajnálatos módon, semmit nem sikerült azonosítanom. Írása alapján viszont kijelenthető, hogy értelmes, jól felkészült, sokoldalú ismeretekkel rendelkező pedagógusról van szó, aki kellő szakértelemmel vizsgálta és vetette papírra az útjába ejtett falvak történelmi múltjának legfontosab vetületeit, korabeli állapotának pillanatnyi helyzetét.
A szerző, írása bevezető részében, vagy ahogy maga nevezi, az Előismertetésben a marosújvári járásban levő 5 körjegyzőséget ismerteti. Így a nagylaki körjegyzőség Hari, Nagylak és Káptalan falvakat, a maroscsúcsi Koppáns, Csúcs, Gabud és Gezse helységeket, a csekelaki Batiz, Csekelaka, Czintos, a magyarbükkösi Bükkös, Istvánháza, Ozd, Lándor, Gambucz, míg a kutyfalvi Kutyfalva, Szentjakab, Oroszi, Péterlaka helységeket foglalta magába. Ezen falvak közül Nagylak, Káptalan, Maroskoppánd, Csúcs, Gezse, Oroszi, Kutyfalva a Maros völgyében, annak bal partján, a többi az ózdi patak völgyében és annak jobb és bal oldali mellékvölgyeiben, Hari pedig a forrói völgyben helyezkedik el. Ezen falvak határainak terjedelme 36 163 kat. hold, melyből a falvak területe 754 hold 607 négyzetöl, szántó 16 733 hold 18 négyzetöl, kaszáló 5253 hold 1290 négyzetöl, legelő 6212 hold 627 négyzetöl, erdő 4876 hold 393 négyzetöl, szőlő 598 hold 415 négyzetöl, nádas 30 hold 987 négyzetöl, terméketlen 1706 hold 612 négyzetöl. E falvakban 2527 házban lakott 12 138 lélek, nemzetiség szerint: 4635 magyar, 92 német, 7262 román, 332 egyéb nemzetiségű. Vallás szerint: római katolikus 192, görög katolikus 5943, görög keleti 1651, református 3916, lutheránus 18, unitárius 43 és mózesvallású 176.
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

Aggasztó helyzet a kisvárosi iskolák előkészítőiben
Maros megyében az összesítések alapján idén 5863 gyerek kezdi el az iskolát, ebből 1953 magyar. Az induló 303 előkészítő osztályból 110 magyar.
Az egyre fogyatkozó gyereklétszámról és azokról a körzetekről, ahol egyre inkább veszélybe kerül a magyar nyelvű elemi oktatás, Fejes Réka tanfelügyelőt kérdeztük.
A valóság az, hogy a gyerekek összeírásakor az iskolák több osztályt terveznek indítani, viszont korántsem biztos, hogy a kicsik mind az adott iskolában kezdik a tanévet. Ennek több oka van: lehet, hogy a szülő időközben meggondolja magát és más tanintézetet választ, s az sem kizárt, hogy a pszichológiai teszt során azt tanácsolják, még egy évet várjanak – mutatott rá a jelenségre Fejes Réka, a magyar nyelvű elemi oktatásért felelős tanfelügyelő.
„Ami a a magyar tagozatot illeti, nekünk a tavaly megyeszerte 116 előkészítő osztály volt betervezve, amiből végül 110 indult. Az idén annyit tervezünk indítani, amennyit tavaly is sikerült, tehát 110-et” – tudtuk meg a szaktanfelügyelőtől. Idén is volt arra eset, hogy a kövesdombi Liviu Rebreanu Általános Iskolában a felbecsült gyereklétszámra hivatkozva négy osztályt kértek, de mivel biztosak abban, hogy nem lenne meg a négy osztályra elegendő gyereklétszám, a tanfelügyelőség csak hármat hagyott jóvá.
Ha idén nem sikerül a 110 tervezett előkészítőt elindítani, az Fejes Réka szerint azzal magyarázható, hogy városi iskolák esetében nem indíthatnak osztályokat minimális létszámmal, azaz 12 gyerekkel (legkevesebb 20 gyerek szükséges), de jól ismert tény, hogy működnek osztályok 30 gyerekkel is. Vidéki iskolák esetében eltekintenek a fenti kritériumoktól, és ha egy adott településen összegyűl 12-15 gyerek, az már egy osztályra való csoportot jelent.
Vannak olyan körzetek, ahol szemmel láthatóan csökken a gyereklétszám, és nem tudnak annyi osztályt indítani, mint néhány éve. Ilyen körzet Szászrégen, ahol valamikor négy iskolában egy-egy új osztály indult, tavaly már háromra csökkent a számuk, és idén egyelőre csak két osztály indítását hagyták jóvá. Természetesen ebben közrejátszik a nagyváros vonzó hatása is, viszont ez a vidéki, kisvárosi magyar nyelvű oktatást sodorja veszélybe, mutatott rá a tanfelügyelő. Nemcsak Régenben, hanem Dicsőszentmártonban és Marosludason is elkeserítő a helyzet, hiszen mindkét településen nemrég még két előkészítő indult, idén viszont már csak egy-egy. Jó hír, hogy Nyárádszeredában és Szovátán még nincsenek ilyen nagy gondok. A többi megyei általános iskoláról Fejes Réka elmondta, nagyjából mind terveztek előkészítő osztályt, viszont ahol még a minimális gyereklészám sincs meg, ott szimultán osztályok indulnak.
Telefonon kerestük meg a marosludasi Ioan Vlăduţiu Gimnázium tanítóját, Hereşanu Ildikót. Az iskolában eddig is csak magyar nyelvű elemi oktatás zajlott, felső tagozaton a gyerekek az 1-es számú iskolában folytatták. Hereşanu Ildikó jelenleg a tanintézet utolsó magyar pedagógusa. A címzetes tanító három éve vette át az akkori másodikosokat, és már akkor tudta: el van döntve az, hogy miután az ő diákjai végeznek, többet nem indítanak magyar osztályt. A tanítónő elmondta: bár úgy néz ki, az állása nincs veszélyben, mégis elkeserítőnek tartja, hogy ősztől más településre kell ingázzon tanítani. A probléma gyökerei itt is a csökkenő gyereklétszámban keresendők, és ez a jelenség most már egyre korábban mutatkozik meg, példa erre az, hogy az óvodai csoportokat összevonták a napközisekkel. „Városszinten nincs annyi gyerek, hogy mindenhol megmaradjon a magyar tagozat” – mutatott rá a tanítónő. Emiatt Marosludason csak az 1-es számú iskolában indul előkészítő osztály, ahova a környező falvak (Magyarózd, Magyarbükkös, Kutyfalva) gyerekei közül is sokan is bejárnak majd. Egy másik aggodalomra okot adó tény, hogy a 12 gyereket számláló negyedik osztályból négyen román osztályban kezdik az ötödiket.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Fában menti át a mát az utókornak
A nyárádszeredai fafaragó mestert, Bíró Jánost is tüntette ki nemrég Könyv és gyertya díjjal a Maros megyei RMDSZ a megye magyarságáért vállalt közösségi szolgálata elismeréséül.
Bíró János 1954-ben született a Maros megyei Abafáján, itt végezte gimnáziumi tanulmányait, a középiskolát pedig Szászrégenben. A kolozsvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanult tovább, gyakornokként Nagyenyeden dolgozott, majd visszakerült Szászrégenbe. 1990-ben a nyárádmenti születésű felesége főkönyvelőként Nyárádszeredába került a Nyárád szövetkezethez, őt követve került ő is a településre. Technológusként, főgépészként, majd a bankszektorban dolgozott. Ma mindenki fafaragóként ismeri.
– Mióta farag Bíró János?
– Már első osztályos koromtól. Édesapám hegyező helyett bicskát adott a kezembe, amivel mindent összefaragtam, főleg az ujjaimat. A tudatos fafaragást 1970-ben kezdtem. Középiskolás koromban is készítettem portrékat és ágszobrokat, Baróthi Ádám legidősebb diákgenerációjának tagja voltam, ő igazgatta a munkáimat, de megengedte, hogy önállóan dolgozzam. Harmadéves egyetemista koromban a Zsigmond Emese vezette diákrádió jegyzetírója voltam. Egy kis kiállításom volt, Visszhang-díjat is kaptam Török Istvántól, aki ma a VIM Spectrum gyógyszertár igazgatója. Amikor Nyárádszeredába kerültem, pályáztam és nyertem, részt vehettem az első faragótáboromban Magyarországon, Vigándpetenden.
– Miket farag?
– A petendit magyarországi táborok sora követte, egyre több megrendelést kaptam kis és kötött székelykapuk készítésére, kopjafa, plakettek készítésére, templomi ereklyék, bútorzat díszítésére. 1997-ben végeztem a marosvásárhelyi Népi Egyetem néprajz szakán, itt szereztem alapot, és dísztárgyaktól kezdve emlékoszlopig, használati eszközökig, falitékáig sok mindent készítek.
– Hol állnak kapui?
– Nyárádremetén, Márkodban, Nyárádszeredában, Jobbágyfalván, Vadasdon, Kerelőszentpálon, fő művem a nyárádszeredai Bocskai István Gimnázium faragott kapuja. Magyarországon Dukán, Nyergesújfaluban, most készül Szomódra, és körvonalazódik egy Mórra a millennáris parkba. Gyakran faragok emlékoszlopokat, kopjafákat is. A honosítást köszönik meg Magyarországon a Kiskinizsen, Móron és Szerencsen átadott oszlopok. Itthon Backamadarason, Jobbágyfalván, Csíkfalván, Márkodban, Erdőszentgyörgyön, Magyardellőn, Búzásbesenyőben, a templomépítés évfordulójára Magyarózdon állítottunk kopjafát, Kemény János szülőfalujában, Magyarbükkösön is. Kopjafaegyüttesem áll Erzsébetvárosban a történelmi Ebesfalván, ahol Apafi Mihály fejedelem és Bornemissza Anna kopjafapárosa áll a templom előtt, de Magyarországon életfám is van Szentendrén, a Püspökmajorban.
– Mit jelent az Ön számára a faragás?
– A gépészmérnöki mesterségem „kifutott”, így a fafaragás hivatás lett számomra.
– Meglepte ez a kitüntetés?
- Nem tartom magam híresnek, ezért meglepett, hogy nyolcvanegynéhány esztendős tanárokkal együtt engem, mint hatvanegy éves „fiatalembert” is kitüntettek Könyv és Gyertya díjjal. Igaz, hogy volt közéleti tevékenységem is,de nem annyira jelentős, mint az, hogy megpróbáltam a tárgyi néprajz nyelvén közeledni az emberekhez szűkebb és tágabb hazánkban. Tartottam kopjafafaragási előadást az első Székely Szigeten Zeteváralján, az EMI gyergyószentmiklósi táborában és a szovátai unitárius templomban is. Gyerekeknek tanítottam fafaragást mintás és alakos megmunkálással Nyárádszeredában, Székelyberében és Márkodban. A Határtalanul nevű program keretében a szeredai Bocskai István középiskola diákjaival és a móri Perczel Mór szakközépiskolával készítettem kis székelykapukat, ők adták az elektrotechnikai részét – hiszen a kapuk gombnyomásra zárultak-nyíltak – , én a fafaragási rész irányítója voltam. Próbáltuk összekapcsolni a régit és az újat. Örömet találok a faragásban, minden egyes munkám egy kihívás, például a nyárádszentlászlói Pásztortűz panzió udvarán haranglábat állítottam a márkodi Sükösd családnak, de Magyarországon is készítettem haranglábat. Egy magyarországi barátom mondta: a fa nem örök, csak az erdő örök. Ebből a mulandó fából próbálok valamit átmenteni az utókor számára.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro