.
Románok külföldön
A román és bolgár bevándorlás iránti brit és német félelemnek mintegy ellenpontjaként a tekintélyes El Pais spanyol lap arról ír vasárnapi számában, hogy az olaszországi egymilliós román közösség segíti, főleg a háztartásokban, az elöregedett társadalmat.
Az Olaszországban élő ötmillió külföldi közül minden ötödik román – hivatalosan. „De legalább 1,8 millióan vagyunk”, állítja az olaszországi román nők szövetségének elnöke. Szerinte a romániai bevándoroltak majdnem 70 százaléka nő, akik háztartási alkalmazottak, öregekre, gyermekre vigyáznak.
Spanyolországiban a románok száma, állítja az El Pais a spanyol statisztikai adatokra hivatkozva, 868 635 fő. 2000-ben nem volt több 6410 románnál, de aztán mind nagyobb számban jöttek, főleg az építőiparba, ahol munkáskézre volt szükség. 2004-ben már több mint 207 ezren voltak. Katalóniában jelenleg hivatalos adatok szerint 103 703, Valenciában 143 106 román él, de a legtöbben –216 495-en – Madridban vannak. „Vannak szervezett kelet-európai csoportok, amelyek hozzájárulnak egy kedvezőtlen kép kialakításához, a Madridban lakó románok többsége azonban az integrálódás nagyon jó szintjén áll”, nyilatkozta
Pablo Gómez-Tavira, a régió imigrációs hivatalának vezérigazgatója.
Nyugati Jelen (Arad),

Zavartalan megemlékezés Tompa Lászlóra és Nyírő Józsefre
„Tisztelt ügynök úr, arra kérem, rögzítsen mindent, ami ezen a megemlékezésen elhangzik, hogy mindenki tudhassa, nem valaki ellen, hanem magunkért szerveztük ezt a megemlékezést” – e románul elhangzó gondolattal nyitotta a Tompa-Nyírő megemlékezést Kisné Portik Irén.
Az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Rákóczi Szövetség által szervezett rendezvényen, mely a város kulturális programjának részét képezi, az est házigazdája hozzávetőleg negyven fős hallgatóság előtt szólt a két személyiségről. A videobejátszásokkal színesített ünnepség zavartalanul zajlott, mindössze a sajtó képviselői rögzítették az eseményt.
Selyem Antónia magyar szakos tanárként a két ünnepelt írói pályájáról szólt. Tompa Lászlóról mint a sorskérdéseket felvető csendes költőről, a jelentős műfordítóról beszélt, aki önként vállalt száműzetést, majd öreg korában kitört az általa vállalt magányból. Arról, aki a székelyek nagyjainak is emléket állított alkotásaiban. A Bicsak Péter által mondott Lófürösztés című vers után szintén a pedagógus méltatta Nyírő Józsefet, aki sosem szűnt meg a népének szószólója lenni, aki Kide plébánosa, később molnára volt, az Erdélyi Szépmíves Céh, majd a Helikon egyik alapítója. A mélyen katolikus és igaz székely halála utáni hányattatott sorsa egy képes összeállítás során került megelevenítésre, mely által a hallgatóság felidézhette a madridi exhumálást, a koporsó Budapestre szállítását, majd a székelyudvarhelyi, meg sem ásott sír előtt elhangzott beszédeket.
Szőcs Géza és Kövér László szavaikkal a rendezvényszervezők gondolatait is tolmácsolták – hangzott el a Karancsi teremben, ahonnan az egybegyűltek a város központjában, a Megmaradunk kopjafánál helyeztek el koszorúkat. A két koszorú felirata: „Emlékezünk – megmaradunk”, illetve „Kegyelettel adózunk – Nem felejtünk”.
A rendezvény során senki sem ejtett szót arról, hogy az eseményt megelőző napokban a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a „gyergyószentmiklósi hatóságok” megemlékezést rendeznek Nyírő József író tiszteletére, felszólította a belügyminisztériumot, a főügyészséget, a Hargita megyei prefektúrát és Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalát, hogy foganatosítsanak határozott és sürgős intézkedéseket az akció megakadályozása érdekében.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

Beavatkozik Szlovákia
Beavatkozási kérelmet nyújtott be Szlovákia abban az Európai Unió luxemburgi bírósága által vizsgált perben, amelyet Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke indított az Európai Parlament (EP) ellen. Az EMT elnöke tavaly decemberben fordult panasszal a luxemburgi bírósághoz az EP petíciós bizottságának „sorozatos jogsértéseire” hivatkozva, azt követően, hogy a testület tavaly októberben levette napirendjéről a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos beadványát, amelyben a szlovák hatóságok által a szlovák állampolgársági törvény alapján elkövetett jogsértéseket kifogásolta.
A bizottság korábban, tavaly májusban arról hozott döntést, hogy a szlovák alkotmánybíróság a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos döntésének megszületéséig nem veti el a beadványt. Erre októberben mégis sor került, holott a kassai székhelyű alkotmánybíróság a mai napig nem hozott döntést az ügyben. Lomnici Zoltán a szlovák beavatkozási kérelemre reagálva azt mondta az MTI-nek, a lépés is azt mutatja, a szlovák kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy „a hatóságai által elkövetett jogsértéseket” az európai fórumokon ne vizsgálhassák ki.
Lesz orosz gáz Európában
A Gazprom továbbra is maradéktalanul teljesíti földgázszállítási kötelezettségét Európába – közölte az orosz állami energetikai óriáscég sajtószolgálata tegnap. A tájékoztatás szerint erről Alekszej Millernek, a Gazprom elnökének és Günther Oettingernek, az Európai Bizottság energiaügyi biztosának Strasbourgban tartott tegnapi munkamegbeszélésén esett szó. Elhangzott, hogy „a Gazprom megbízható szállítója az orosz gáznak az európai piacra, és az is marad”. Miller és Oettinger azt remélte, hogy a Naftogaz ukrán állami gázcég is folytatja kötelezettségeinek teljesítését, és szünet nélkül továbbítja az orosz földgázt az európai fogyasztóknak. A szűkszavú moszkvai tájékoztatás szerint a strasbourgi megbeszélés résztvevői nagy figyelmet fordítottak a Naftogaznak a Gazprommal szembeni, 2,2 milliárd dollárt meghaladó adósságára.
Munkanélküliség végletekben
Hatalmas különbségek vannak az Európai Unió (EU) 272 NUTS 2 besorolású régiója közti munkanélküliségi mutatókban. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat közleménye szerint a 28 tagállamból álló EU-ban 2013-ban a legalacsonyabb munkanélküliséget Oberbayern régióban mérték (2,6 százalék) Németországban, azután következett a szintén német Freiburg (2,9 százalék), majd Ausztriában Salzburg régiója (2,9 százalék). Ezzel szemben a munkanélküliségtől leginkább sújtott régiók mind Spanyolországban voltak, Andalúziában 36,3 százalékos, a jóval kisebb méretű Ceuta régióban 35,6 százalékos, Melilla régiójában pedig 34,4 százalékos munkanélküliség volt. 2013-ban az EU-s átlag munkanélkül arány 10,8 százalék, és összesen 49 régió volt, ahol az átlag munkanélküliség fele, 5,4 százalék alatt maradt a regionális mutató. E régiók többsége Németországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában található. A másik oldalon 27 régióban volt az EU-s átlag duplája, 21,6 százalék, vagy még annál is nagyobb a munkanélküliségi ráta, ezek többsége Spanyolországban és Görögországban.
Lekerült a Községháza-felirat (Visszakoztak a kézdiszéki polgármesterek)
Kézdialmás és Kézdiszentlélek polgármesterei megelégelték a prefektúra zaklatásait, számtalan átiratát, a Községháza-felirat eltávolítása miatti pereskedést, és inkább levetették mindkét középületről a hatóságok által kifogásolt feliratot.
A Madridban élő Dan Tănasă szolgálatos feljelentő 2010 óta következetesen kérte a kormánymegbízottól a magyar nyelvű Községháza-felirat eltávolítását. Úgy tűnik, ügyködése ezúttal sikerrel járt, a két felső-háromszéki polgármesteri hivatal nem várta meg a végleges törvényszéki döntést. A székely zászlók egyelőre a helyükön maradtak.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem temethetik újra Nyirő Józsefet
Helyben hagyta szerdán a marosvásárhelyi táblabíróság a Hargita megyei törvényszék két évvel ezelőtti ítéletét, semmisnek nyilvánítva a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által kibocsátott, Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt – írja a kronika.ro.
Viorela Bejan, a táblabíróság szóvivője az Agerpres hírügynökségnek leszögezte: az ítélőtábla elutasította az udvarhelyi önkormányzat jogi képviselőjének az alapfokú ítélet eltörlésére vonatkozó javaslatát, a mostani határozat pedig végleges és megfellebbezhetetlen.
A csíkszeredai törvényszék 2012. júniusában a Hargita megyei prefektúra keresete nyomán formai okokra hivatkozva semmisítette meg az író nevére kibocsátott székelyudvarhelyi temetkezési engedélyt. Bár akkoriban Szász Jenő volt polgármester, a Nyirő újratemetését kezdeményező Székelyudvarhelyért Egyesület elnöke azt szorgalmazta, hogy utódja, Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester ne fellebbezzen a döntés ellen, hanem állítson ki egy hibátlan igazolást, az elöljáró a további pereskedés mellett döntött.
Nyirő József Madridból Budapestre szállított hamvainak 2012. május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi eltemetése amiatt hiúsult meg, mivel az író nevére a polgármesteri hivatal által kibocsátott temetési engedély egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztására) hivatkozott, és nem az 1953-ban kiállított elhalálozási anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja. Az emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását annak idején a magyar Országgyűlés kezdeményezte, a később meghiúsult újratemetést pedig az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász vezette alapítvány szervezte.
Az író földi maradványait jelenleg meg nem erősített információk szerint Budapesten őrzik. Szőcs Géza, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt kulturális államtitkára később sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, hogy a hamvak a táskájában lapultak a meghiúsult újratemetés helyett rendezett megemlékezésen – számol be a kronika.ro portál. Erdély.ma

Egy újratemetés hullámai
Szövegértési problémák vannak a magyar sajtóban a marosvásárhelyi bíróság múlt heti döntése kapcsán. Az egyik erdélyi orgánum ezzel a címmel közölt írást: Jogerős: nem temethetik újra Nyirő Józsefet, a Népszabadság világhálós oldalán pedig Nyirő újratemetve márpedig nem lesz címmel foglalkoztak a témával. Pedig mindössze annyi történt, hogy másodfokon is jóváhagyták a Hargita megyei törvényszék két évvel ezelőtti ítéletét, semmisnek nyilvánítva a székelyudvarhelyi hivatal által kibocsátott, a Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
Aki nem ismerné a történetet: a Magyar Országgyűlés Hivatala másfél évnyi, a román féllel is folyamatos egyeztetés után 2012. május 27-én meg akarta szervezni a Madridban nyugvó erdélyi író újratemetését. A kihantolás rendben megtörtént az Almuneda temetőben, de időközben megbukott a román jobbközép kormány, és a helyükbe érkező baloldali Victor Ponta és csapata kiváló lehetőséget látott (ebben is) a magyarellenesség felélesztésére, és különféle adminisztrációs eszközökkel ellehetetlenítette az újratemetést. A formai ok: az RMDSZ vezetésű székelyudvarhelyi városvezetés – szándékosan vagy véletlenül – hibás temetkezési engedélyt állított ki, ezt a megyei prefektúra azonnal észrevette és megtámadta a bíróságon.
A jogi megoldás már akkor, a két évvel ezelőtti újratemetési kísérlet napján is látszott: nem fellebbezni kellene, hanem kiállítani egy új, hibátlan engedélyt. A polgármester akkor nem volt elérhető – szolgálatait és az RMDSZ segítségét nem véletlenül köszönte meg egy közleményben a Ponta-kormány egy nappal a meghiúsult újratemetés után. A porhintés ráadásul folytatódik: pár napja a polgármester egy közleményben arról írt, hogy a polgármesteri hivatal részéről nem szükséges igazolás kiadása a hamvak temetése esetén, ezért semmi sem áll az újratemetés útjában.
Ehhez képest furcsa, hogy pénzt és időt nem kímélve másodfokon is pereskedtek a hibás igazolás miatt – Viorela Bejan, a táblabíróság szóvivője az Agerpres hírügynökségnek arról beszélt, az ítélőtábla elutasította az udvarhelyi önkormányzat jogi képviselőjének az alapfokú ítélet eltörlésére vonatkozó javaslatát, így a másodfokú verdikt végleges és megfellebbezhetetlen.
A történet legszomorúbb része, hogy nem ezen a jogi csűrés-csavaráson múlik az újratemetés. A jelenlegi román hatalom mindent megtesz, hogy megakadályozza a folyamatot, és árgus szemekkel figyelnek mindenkit, akinek szerepe volt az újratemetés előkészítésében.
Ha én Székelyudvarhelyen járok (jelen írás szerzője volt az eseménysorozat kommunikációs megbízottja, és az újratemetés tervezett időpontja előtti napon a román hatóságok órákra feltartóztatták, átkutatták, és a csomagjában talált – üres – urnát felnyitották – a szerk.), és kimegyek a temetőbe a barátom sírjához, percek alatt sportos testalkatú „látogatók” érkeznek a közelembe. Egy udvarhelyi származású, de Budapesten élő operatőr (ő szintén részt vett a Nyirő újratemetés folyamatában) az édesapja sírjához látogatott ki decemberben, és két egyenruhás csendőrt kapott kíséretül.
Tavaly év végén Fráter Olviér, a Magyar Országgyűlés megbízottja levélben érdeklődött a székelyudvarhelyi katolikus egyháznál, hogy elhárultak-e a jogi akadályai az újratemetésnek. Levelét a címzetteken kívül mások is olvasták: december tizedikén egy bukaresti parlamenti képviselő feljelentette a magyar állampolgárt a román ügyészségen azzal, hogy „háborús bűnöst” akar újratemetni!
Vainer Aurel nemcsak politikus, hanem a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének a vezetője is, és a feljelentésében arról ír: a magyar író újratemetése sérti a román kormány 31/2002-es sürgősségi rendeletét, amelyben megtiltják az béke és az emberiség elleni bűnök elkövetőinek kultuszát. A székelyudvarhelyi bíróság mellett működő ügyészség komoly vizsgálatot indított, és május ötödikén keltezett határozatában megszüntette a nyomozást Fráter Olivér ellen. A részletes indoklásban kifejtik: bekérték a román akadémiától, a Hargita, Maros, Kolozs, Szeben, Brassó és Bihar megyei állami archívumokból a bizonyítékokat arra, hogy Nyirő József népszerűsítette-e a fasiszta, a rasszista, a xenofób ideológiát, de a válasz minden esetben negatív volt. A sürgősségi kormányrendelet előírja, hogy háborús bűnösnek csak az nevezhető, aki ellen jogerős bírósági végzést hoztak. Nyirő esetében ilyet sem találtak sem Romániában, sem külföldön, és ezt az információt az Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Nemzeti Intézet is megerősítette az ügyészségnek. Mindezek értelmében a feljelentés nem volt jogos, az eljárást megszüntették.
Az elmúlt napokban többször is megkerestem levélben és más módon Vainer Aurelt, hogy milyen bizonyítékokra alapozta a feljelentését. ő különben is notórius feljelentő: egy másik akciója nyomán meghurcoltak két gyergyószentmiklósi személyt, akik a helyi kultúrotthonban két székelyudvarhelyi alkotó, Tompa László és Nyirő József munkásságára emlékeztek, írásaikból olvastak fel. A januári kulturális esemény után ügyészségi eljárás indult Vainer feljelentésére, aki a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében arról írt: „Bár nem volt tagja az 1944. októberi hatalomra kerülése után a budapesti zsidók ezreit halálba küldő szélsőséges és fasiszta Nyilaskeresztes Pártnak, Nyirő József a rezsim ideológiája propagandistájának számított”.
Vainer szerint az író a múlt század negyvenes éveiben „a kolozsvári Tűzharcosok magyar félkatonai alakulat tagjaként részt vett a kincses város környéki román lakosság terrorizálásában”. Ez egyébként új elem a Nyirővel szemben felhozott vádak között, és minden bizonnyal légből kapott nettó hazugság.
Amikor az első levelet írtam Vainernek (aki egyébként egyikre sem válaszolt), épp azt olvastam a hírekben, hogy Mircea Duşa jelenlegi bukaresti hadügyminiszter éppen Miron Cristea román pátriárkát dicsérte és állította az utókor elé követendő példaként a hősök napja alkalmával rendezett eseményen. Dusa – még maroshévízi polgármesterként – kezdeményezte a pátriárka szobrának a felállítását, amely azóta megtörtént. Ez azért érdekes, mert Miron Cristea kormányfőként 1938-ban 225.222 zsidó származású román állampolgárt fosztott meg az állampolgárságától és tett földönfutóvá – közülük sokan éppen Magyarországon kaptak menedéket. A politikus közben rendszeresen publikált antiszemita írásokat az akkori lapokba, egyebek között így fogalmazva: „nem lépni fel a zsidók ellen annyit tesz, hogy élve tartunk a pusztulás fele”.
A zsidó vezetőt arról is megkérdeztem, tervez-e feljelentést tenni az aktuális román hadügyminiszter ellen háborús bűnösök kultuszának propagálása ügyében. Erre a levelemre sem válaszolt.
Romániában nincs erő és akarat a holokauszttal való szembenézésre – a bukaresti politikusok minden eszközzel azt próbálják bizonyítani, hogy az ország mai területéről csak és kizárólag Észak-Erdélyben voltak zsidóellenes megmozdulások, így kizárólag a magyarok antiszemiták. A napokban avattak fel tizenkét táblát az erdélyi nagyvárosok vasútállomásain (erről majd szombaton, a Magyar Nemzet hétvégi Magazin mellékletében olvashatnak bővebben), amelyekből az derül ki, hogy a holokausztért a „horthysta fasiszta” magyarok a hibásak.
1967-ben Anthony Quinn főszereplésével készült egy film A huszonötödik óra címmel, amely egy román parasztember történetét beszéli el, akit zsidónak néznek, ezért koncentrációs táborba küldenének, és ő családjával Magyarországra menekült, mert ott érezte biztonságban magát. Bizonyára nem ez a bukaresti politikusok kedvenc mozija.
Lukács Csaba
Megjelent a Magyar Nemzet 2014. június 4-ei számában. Székelyhon.ro

125 éve született Nyirő József
Százhuszonöt éve, 1889. július 18-án született Nyirő József, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legnépszerűbb szerzője.
Az Udvarhely megyei Székelyzsomborban látta meg a napvilágot, ahol édesapja a helyi elemi iskola igazgató- tanítója volt – olvashatjuk az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portrésorozatában. A gyulafehérvári papnevelő intézetben tanult, majd a bécsi egyetemen teológiai doktori oklevelet szerzett, 1912-ben pappá szentelték. Ezt követően Nagyszebenben, majd Besztercén hittant tanított, lapokat szerkesztett, 1915-ben a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben kilépett az egyházi rendből, megnősült és Kide molnárjaként dolgozott tovább.
1920-tól, miután Haldoklik a székely című novellájával elnyerte a Zord Idők című irodalmi lap pályázatának első díját, írásból élt. 1923-ban többekkel együtt megalapította a Kaláka kiadóvállalatot, majd az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, és részt vett az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat létrehozásában is.
Első novelláskötete, az 1924-ben megjelent és országos sikert arató Jézusfaragó ember elbeszéléseiben tragikus emberi sorsokat ábrázolt mély együttérzéssel. 1926-os Havasok könyve című kötetéből készítette el 1941- ben Szőts István az Emberek a havason című filmjét, amely a velencei filmfesztiválon díjat kapott. Nyirő 1931 és 1933 között alsórákosi kisbirtokán gazdálkodott. Ekkoriban jelent meg Tamási Áron Ábel a rengetegben című műve, ennek sikerén felbuzdulva írta meg Uz Bence című regényét, amelynek tréfacsináló főhőse ugyanúgy a székely életrevalóságának és leleményességének képviselője, mint Tamási Ábele.
1933-tól Székelyudvarhelyen élt, majd Kolozsvárott a Keleti Újság felelős szerkesztője lett. Ebben az időszakban jelent meg a balladák tragikus világát idéző Kopjafák című novelláskötete, a Júlia szép leány című színműve és a Madéfalvi veszedelem című történelmi regénye. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki, 1941-ben – miután az 1940. augusztusi második bécsi döntés Észak-Erdélyt visszaadta Magyarországnak – Nyirő behívott erdélyi képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött.
1942 és 1944 között a jobboldali Magyar Erő című lapot szerkesztette, 1944-ben és 1945-ben a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagja volt. 1944 őszétől részt vett a soproni nyilas parlament tevékenységében, 1945 márciusában Németországba menekült. Az akkori magyar hatóságok 1947-ben eredménytelenül kérték ki mint háborús bűnöst a szövetséges hatalmaktól. 1950-től Spanyolországban, a Madrid melletti Escorialban élt, emigrációjában írta meg az Íme, az emberek és A zöld csillag című regényét, a Mi az igazság Erdély esetében című tanulmányt. Madridban hunyt el 1953. október 16-án. 2002 decemberében a "székelységhez hű írói munkásságát" posztumusz Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.
Nyirő elbeszélői világképét két alaptényező határozta meg: az egyik a trianoni döntés, Erdély elcsatolása, a székelység kisebbségbe szorulása, a másik pedig az író- publicista Szabó Dezső hatása. Műveiben a székely nép lelkét kívánta megidézni és bemutatni, ehhez – ahogy Pomogáts Béla írta róla – "természetes módon használta fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait".
A politikai tevékenysége miatt ellentmondásos megítélésű író hamvai hazahozatalának gondolata 2004-ben vetődött fel először, amikor a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában felavatták első köztéri szobrát, de az elképzelések meghiúsultak. A 2012 pünkösdjére tervezett újratemetés, amely politikai feszültség forrása lett Magyarország és Románia között, végül elmaradt, Székelyudvarhelyen csak megemlékezést rendeztek.
Népújság (Marosvásárhely)

A kormány Spanyolországban épít templomokat a tartalékalapból
Négy templom építésére különített el összesen hatmillió lejt a kormány: ezekből kettő nem is az országban található. A kormány az állami tartalékalapból egy madridi és egy barcelonai, valamint egy Gorj megyei és egy kolozsvári templom építésére ad pénzt.
(Transindex/hotnews.ro)
Nyugati Jelen (Arad)

Újabb milliók az adófizetőktől az ortodoxoknak
Újabb tizennégy millió lejjel támogatja a kormány az ortodox egyházat – derült ki a kabinet egyik új rendeletéből.
A kormány legutóbbi ülésén döntött arról, hogy összesen tizenhárom kolostor, székesegyház és egyéb, egyházi jellegű intézmény építésére utal ki pénzt.
Két Iaşi megyei kolostor építésére 500-500 ezer, ugyancsak két, Neamţ megyei kolostorra egyenként egymillió, egy Olt megyei kolostorra kétmillió lejt utaltak ki. Kolozsváron hárommillió lejt kapott az ortodox egyház intézményfejlesztésre, míg a Szeben megyei Kiskapus egyházi központjára 450 ezer, a Brassó megyei Fogaraséra pedig 2,35 millió lejt hagyott jóvá a kabinet az adófizetők pénzéből.
Az összegeket – akárcsak a korábbi alkalmakkor – a kormány tartalékalapjából juttatják az ortodoxoknak.
Múlt hét elején kiderült, hogy a kormány négymillió lejjel támogatja egy madridi és egy barcelonai ortodox templom, valamint több romániai kolostor építését.
Romániában az ortodox egyház – ha nem is deklaráltan – államegyháznak minősül, a kormányok rendszerint jelentős pénzekkel támogatják a görögkeleti egyházat, amelynek legnagyobb beruházása jelenleg a Nemzet Megváltása Katedrális Bukarestben.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)|

Romániában két külön ország létezik (Interjú Sabin Ghermannal)
„Az Erdélyre jellemző komolyságot, eleganciát, fegyelmet az ordenáré mitikásság, a balkanizmus, a tökmag civilizációja árasztotta el. Romániának volt egy esélye egyesülni Erdéllyel, eltanulni ezt-azt a szervezettségéből, értékrendszeréből.
Nem így történt; Románia bekebelezte Erdélyt – ezért csúszol el ma háromméterenként egy-egy flegmán a nagy sugárutakon” – írta Sabin Gherman kolozsvári újságíró 1988-ban az Elegem van Romániából című kiáltványban. Tizenhat évvel később, az elnökválasztás első fordulójának eredménye (mely Erdély és a Bánság kivételével vörösre festette az országot) és a szombaton lezajlott tüntetések után (melyeken az erdélyiek és a bánságiak tömegesen utcákra vonultak, az ország többi régiója azonban nem) a híres kiáltványban Sabin Gherman által megfogalmazott üzenet időszerűbbnek tűnik, mint valaha. Az Adevărul megkérdezte a kolozsvári újságírótól, mi a véleménye a romániai politikai színpadon tapasztalható legutóbbi fejleményekről. – Mi az oka annak, hogy az erdélyi és bánsági Ponta-ellenes tüntetéseken több ezren gyűltek össze, míg Bukarestben, Jászvásáron, Konstancán és más déli vagy keleti városban csak néhány százan vettek részt, több fontos városban nem is szerveztek ilyeneket? Sabin Gherman: szintén? Akár viccesnek tűnik, akár nem, a kormányon lévők diaszpóraként tekintenek az erdélyiekre és a bánságiakra – igen, képtelenek megérteni, hogy etika nélkül nincs demokrácia. A szavazási opción túlmenően elsősorban azért vonultak utcára az emberek, mert semmibe vették őket: a külügyminisztérium nem űzhet gúnyt a külföldre távozott románokból. Amikor pénzt küld haza és megmenti a GDP-t, akkor jó a diaszpóra, amikor választani akar, megalázzák. Erdélyben és a Bánságban az ilyesmivel nem lehet játszani, itt nem teheted meg, hogy ma elküldesz valakit az anyjába, holnap pedig úgy csókolgatod, mintha semmi sem történt volna. – Hogyan értelmezi az első forduló eredményeit mutató térképet – melyen Havasalföldet és Moldvát Ponta szavazói vörösre színezték, Erdélyt, a Bánságot pedig kékre Johannis választói? Ön szerint miként viszonyulnak ehhez a térképhez az erdélyiek és a bánságiak, illetve azok a térségek, ahol Pontára szavaztak?
– És azt a kérdést feltette magában, hogy nálunk miért mondják azt, hogy „eredményes munkát”, a Kárpátokon túl pedig, hogy „könnyű szolgálatot”? Az erdélyieknél és a bánságiaknál, amennyien még maradtak, szégyen alamizsnát elfogadni. Brukenthal báró, amikor a rászorulókon segített, azt mondta nekik, hogy végezzenek kaszáló mozdulatokat a nagyszebeni Főtéren – éppen azért, hogy ne gondolják úgy, bármi járna nekik munka nélkül. Megmaradt ez a rejtett emlékezet, benne van a génekben. Nálunk is járnak a koldusok portáról portára, de nem közvetlenül kenyeret és szalonnát kérnek, hanem azt kérdezik, hogy van-e felvágandó fa vagy begyűjtendő széna. Munkát kérnek. A Kárpátokon túl más a helyzet, kérdezzék meg Dragneától, miként sikerült egy olyan megyét, ahol Románia legjobb mezgazdasági területe van, az ország egyik legszegényebb pólusává változtatni. Észre kellene már vennünk, hogy a legszegényebb megyékben vannak a leggazdagabb kiskirályok. Ezért szavaztak így: mert Erdélyben és a Bánságban azt akarjuk, hogy jobb, Moldvában és Havasalföldön pedig azt, hogy rosszabb ne legyen.
– Ha valami kezdetének tekintjük az első fordulós szavazást és a hétvégi tüntetéseket, akkor ön szerint mi következik? Mit akarnak az erdélyiek és a bánságiak?
– Remélem, hogy egy kis tisztességet – én ezt kívánom. Az lenne a jó, ha létezne egy sor szabály, mely nem képezheti alku tárgyát függetlenül attól, hogy a bal- vagy a jobboldal kerül hatalomra, ez lenne a normális. Nem kezelheted úgy ennek az országnak a vagyonát, mint egy részeges, aki sorra adogatja el házából a bútorokat. A választási alamizsna kedvéért kiárusítják az országot, 17 milliárd dollárnyi rezet adtak oda százszor kisebb áron, eladták a kőlajat, és csodálkoznak, hogy Bécsben olcsóbb a benzin, mint Ploieşti-en, mindent el fognak adni csak azért, hogy megőrizhessék a hatalmat. Erdélyben és a Bánságban jobban látjuk – két évtizede – ezeket, mert itt kevesen vannak, akik még nem jártak külföldön, a határon túl vásárolunk gyógyszert, mert olcsóbb és jobb, oda visszük a feleségünket szülni, mert tisztább és olcsóbb a kórház, onnan veszünk magunknak ennivalót, füzeteket, autót, nagyjából mindent. Márpedig nem folytatódhat a végtelenségig, hogy azt látod, a határon túl ember vagy, a határon innen, saját országodban rab.
– Mi történik, ha Pontát választják meg elnöknek? Tehetnek valamit az erdélyiek és a bánságiak?
– Ha a választás tisz­tességes, a szavazók akaratának elismerése ugyanolyan fontos, mint maga a szavazati jog. De kétlem, hogy az urnákhoz engedik majd a diaszpórát. Mondok egy példát: Madridban 200 ezer román számára hét szavazókört nyitottak. Ibiza térségében egyetlenegyet sem. Olaszországban a nagy román közösségekkel rendelkező városi hatóságok konkrét megoldást küldtek a külügy­minisztériumnak – nem vették figyelembe., az Egyesült Államokban teljesen semmibe vették a vok­solni akarókat. És ha folytatódik ez a semmibevétel, akkor afelé hajlok, hogy Erdély és a Bánság az utcákon marad, akár Bukaresttel, Konstaancával, Jászvásárral vagy Craiovával együtt is.
– A választás azt jelzi, Romániában két külön ország létezik?
– Igen, határozottan. Az egyik azt kéri, hogy adjanak neki többet, és a baloldalra szavaz, a másik azt, hogy kevesebbet vegyenek el tőle, és a jobboldalra szavaz. Az előbbi az államtól és az alamizsnáitól függ, az utóbbit mindig falhoz vágják, ahányszor decentralizálást kér. És mivel Ponta azt mondta, hogy külföldön a románok Románia legnagyobb ellenségei, én azt mondom neki, hogy senki – sem Románián kívülről, sem azon belülről – nem húzott úgy határt Románia és Erdély közé, ahogy az neki, Románia kormányfőjének sikerült.
- A hétvégi temesvári tüntetésen felbukkant egy szalagplakát, melyen az állt: Kiraboljátok a Bánságunkat. Támogatjuk az adózási decentralizálást! Az emberek – Románia zászlója mellett – a Bánság és Erdély zászlóit lobogtatták. Miként értelmezi ezt az üzenetet?
– A Bánság kirablása évtizedek óta zajlik. Idézzünk Iuliu Maniutól: „Vegyük Temes Tartomány, egy viszonylag gazdag tartomány példáját. Az állam ebből a tartományból évente mintegy 5–6 milliárdot hajt be. Tudják, hogy ezekből a milliárdokból mennyi marad a közigazgatási, kulturális, gazdasági, egészségügyi stb. igényekre? 200 millió!” Erdély és a Bánság 1928-ban az országos költségvetés 86 százalékát biztosította, a Regát és Moldva 14 százalékot. Ezek konkrét számok, történelmi adatok. Meg tudom érteni, az 1915-ös Románia csődben volt, fejlődnie kellett és normális, ha az a testvér, akinek van, ad annak, akinek nincs. De az erdélyiek és a bánságiak pénze nem az egyszerű moldvaihoz vagy az egyszerű regátihoz került, hanem az ottani politikusbandákhoz. Moldva pedig nem fejlődött, ahogy a Regát sem, de a pénz elúszott. Az általunk kért adózási és közigazgatási decentralizálás rendezné, megfegyelmezné a szolidaritást: a segélyek többé nem haladnak át minisztériumokon, hanem konkrét tervekre mennek. Árvíz van Moldvában? Higgye el, sok erdélyi kész lenne elfogadni, hogy adója egy részét fordítsák gátakra – de ne a politikában tevékenykedő fejesek cégei kapják meg, azok csak papíron rajzolgatnak gátakat, melyek ott is maradnak, papíron. Nagyon jó, hogy Erdély és a Bánság zászlóival vonultak ki: egyrészt tiszteletben kell tartani az identitást, és csak az ügyeletes rettegők látnak fenyegetést a regionális identitásban – végül is a regionális kultúrák teszik egésszé a nemzeti kultúrát és identitást. Másrészről ugyanezek a rettegők hatkönyöknyi magasra ugranak Erdély zászlójának látványától, de csendben bóbiskolnak, amikor Ponta úr az ortodoxia felsőbbségét javasolja a választási versenyben. Tudja, mit? – én azt szeretném, ha minden erdélyi és bánsági házra ki lenne tűzve a mi zászlónk.
– Ezek a tüntetések számíthatnak a második forduló eredményében? Megmozgatják azokat a szavazókat, akik eddig otthon maradtak? Megváltozik a szavazási térkép? – Erdélyben és a Bánságban a térkép ugyanaz marad. Aki Nyugat felé tart, az érti. Aki Kelet felé, az túl későn fog felébredni, ha egyáltalán...
(Forrás: Adevarul.ro, fordítás: EuroCom – Romániai Sajtófigyelő)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mint a bumeráng
A katalánok nem tágítanak: előrehozott választást tartanak szeptember utolsó vasárnapján, amikor eldől, hogy Katalóniában az autonóm közösség függetlenné válásáért küzdő politikai pártok maradnak-e kormányon.
Amennyiben igen, megkezdődik a független Katalónia alkotmányának kidolgozása. A hír azért érdemel említést, mert a katalánok olyanok, mint a bumeráng: a spanyol kormány bármennyire is messzire dobja – azaz ellenzi – a gazdaságilag legfejlettebb spanyolországi régió kiválásának ötletét, a katalánok nem hagyják magukat, és kezdik elölről. Visszatérnek Madridba, mint a hajítófa.
Ezt a hozzáállást várná el több ezer, tízezer, százezer székely is a felhatalmazott politikusaitól: várná, hogy naponta ott szerepeljen a hírekben, hogy az RMDSZ, az MPP, az EMNP, az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS kilincsel Bukarestben és érvel Székelyföld területi autonómiájának fontossága mellett. Ha kidobják őket az ajtón, visszamennek az ablakon.
Ja, hogy még nem jutottak el Bukarestig? Még csak ott tartunk, hogy a politikai alakulatok egymás torkán próbálják lenyomni a saját autonómiatervezetüket? Baj. Nem merjük beismerni, de tény, hogy az autonómiaküzdelmek tekintetében nagyon lassan haladunk. Bizonyíték erre az, hogy gyakorlatilag nincs egy saját autonómiatervezetünk. És itt a saját szón a hangsúly, mert amik léteznek – merthogy több is van –, azok tulajdonképpen a már működő autonómiák „összeollózásai”. Egy kicsi elképzelés a dél-tiroli modellből, néhány gondolat a baszk önrendelkezésből, pár ötlet a finnországi Aland-szigeteki megvalósításból.
Nem jó ez így! Székelyföld számára olyan autonómiatervezetre van szükség, amelyik nem összeollózott szakdolgozat, hanem székely sajátosságokra épülő tervezet. Bármennyire is hangzatos dél-tiroli autonómiamodellel áhíttatni a székelyeket, hiba már működő területi autonómiák alapján követelni a mi autonómiánkat. Mert az olaszországi németek vagy a spanyolországi baszkok, esetleg a finnországi svédek teljesen más utat tettek meg történelmük során. Nekünk a saját múltunkból kell táplálkoznunk. És úgy kell tennünk, mint a katalánok: ha kitessékelnek, akkor is visszamegyünk. Úgy kell viselkednünk, mint a bumeráng, aminek különös alakja és viselkedése miatt sokan mágikus erőt tulajdonítanak.
Kozán István
Székelyhon.ro

Tisztújító kongresszust tart Madridban az Európai Néppárt
Madridban tartja kongresszusát az Európai Néppárt (EPP) szerdán és csütörtökön, ahol új elnököt és 10 alelnököt választanak. A párt elnöki tisztségére a jelenlegi elnök, Joseph Daul az egyetlen jelölt. A francia politikust két éve választották meg, miután a pártot 23 éven át vezető belga Wilfried Martens elhunyt. A 10 alelnöki posztra 12 jelölés érkezett, köztük Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője.
A kongresszusra 32 országból érkeztek résztvevők, összesen 14 állam- és kormányfőt, 11 uniós biztost és 750 küldöttet vártak. Ezen az RMDSZ küldöttsége is részt vesz Kelemen Hunor elnök vezetésével. A küldöttség tagjai továbbá Kovács Péter ügyvezető elnök, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők, Korodi Attila parlamenti képviselő, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke, valamint Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára, az RMKDM alelnöke.
A kongresszus honlapján közzétett tájékoztató szerint az egybegyűltek azokkal a kihívásokkal fognak foglalkozni, amelyekkel Európának szembe kell néznie, mint például a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, a gazdasági növekedés lehetőségei és a foglalkoztatás bővítése.
Szabadság (Kolozsvár)

Madrid, EPP-kongresszus
Az Európai Unió értékeinek védelmezése
Az RMDSZ a magyar közösség szempontjából is fontosnak tekinti a Madridban elfogadott célkitűzéseket.
"A Kárpát-medencei magyar közösség és Románia szempontjából is kiemelten fontosnak tekintjük az Európai Unió nyugat-balkáni bővítését, hiszen mindamellett, hogy hozzájárulna a régió stabilitásának megőrzéséhez és a hatékony együttműködéshez, a vajdasági magyar közösség is nyertese lesz ennek a folyamatnak" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök, az RMDSZ küldöttségének vezetője arról a kongresszusi dokumentumról, amelyet Uniónk védelme és értékeink népszerűsítése címmel az Európai Néppárt (EPP) madridi kongresszusán fogadtak el október 21-én, szerdán. Az RMDSZ delegációjának tagjai: Kovács Péter ügyvezető elnök, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők, Korodi Attila parlamenti képviselő, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, valamint Vincze Lóránt, az RMDSZ külügyi titkára is. Madridban az Európai Néppárt elnököt és alelnököket választott, különböző témájú szakpolitikai és sürgősségi határozatokat fogadott el. A küldöttek a spanyol néppárt javaslatára sürgősségi határozatot fogadtak el az államok területi egységének támogatásáról. Ebbe a dokumentumba az RMDSZ támogatásával bekerült a tagállamokon belüli autonómiatörekvések jogossága, az európai szinten működő autonómiaformák elismerése.
Az Uniónk védelme és értékeink népszerűsítése című európai néppárti dokumentum elsősorban az Európai Unió keleti és déli szomszédos államai révén felmerülő kihívásokra ad választ. Az EPP szerint az olyan értékek, mint a liberális demokrácia, a jogállamiság, a többpártrendszer, az erős civil szervezetek, a vallás-, vélemény- és gyülekezési szabadság, illetve a kereszténység minden korábbinál erősebben kérdőjeleződtek meg. Az Európai Néppárt meggyőződésében a jelenlegi kihívásokra hiteles választ a kereszténydemokrata értékek nyújthatnak.
A madridi kongresszus megerősítette a Nyugat-Balkán országainak csatlakozási perspektíváit, és arról is döntött, hogy támogatást nyújt az EU keleti határán túli országoknak, valamint új partnerséget ajánl Oroszországnak. Az Európai Néppárt fejlesztené a keleti partnerséget és a keleti szomszédsági politikát, ugyanakkor elutasítja az orosz agressziót, a vallási és etnikai közösségek üldözését, stratégiai partnerség kialakítására törekszik Törökországgal, a terrorizmus visszaszorítása érdekében megerősítené kapcsolatait Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel. Az EPP ugyanakkor igyekszik válaszokat adni a 2015 utáni időszak globális kihívásaira, a fenntartható fejlődés kérdéseire, valamint arra, hogyan fűzhetők szorosabbra a transzatlanti kapcsolatok. A kongresszusi dokumentum ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a tagállamoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az európai védelem és a biztonság szavatolására, illetve az összetett fenyegetések leküzdésére.
Az RMDSZ meglátásában jelentős jelzés az, hogy a dokumentum leszögezi: az esélyegyenlőség alapérték, a fejlődéshez való jog az egyén korától, nemétől, származásától, nemzetiségétől, vallásától, szociális státusától, faji hovatartozásától, szexuális irányultságától vagy egészségi állapotától független. A dokumentum ugyanakkor elutasítja az antiszemitizmust, az etnikai és vallási megkülönböztetést és a diszkrimináció egyéb fajtáit.
Az EPP kongresszusi iratában ugyanakkor arra biztatja az európai etnikai, vallási és kulturális közösségeket, hogy karolják fel az európai alapértékeket, vállaljanak felelősséget a béke és biztonság fenntartásában, utasítsák el a radikalizmus és az erőszak valamennyi formáját.
Népújság (Marosvásárhely)

Winkler Gyulát választották az SME Europe első alelnökének
Egyhangúlag szavaztak bizalmat szerdán Winkler Gyula EP- képviselőnek az Európai Néppárt madridi kongresszusának margóján megszervezett közgyűlésen az SME Europe első alelnöki tisztségbe való megválasztásakor. Az SME Europe az Európai Néppárt kis- és közepes vállalkozásokat támogató lobbiszervezete.
A közgyűlés megválasztotta a szervezet új elnökét Bendt Bendtsen EP-képviselő személyében, aki korábban gazdasági miniszter és a dán kormány miniszterelnök-helyettese volt. Ugyanakkor megválasztották az SME Europe új vezetőségi tagjait, elemzés készült az elmúlt időszak tevékenységéről és jövőbeni terveiről, valamint döntés született új tagok felvételéről.
"Meg kell erősíteni a következő időszakban az SME Europe kétirányú cselekvését: egyrészt gyakoribbá kell tenni a kis- és közepes vállalkozások társulásainak brüsszeli jelenlétét annak érdekében, hogy hatékonyabban tudják kihasználni az uniós lehetőségeket, másrészt egyre nagyobb szükség van az SME Europe jelenlétére a tagálla-mokban, különböző konferenciák, szemináriumok és a kkv-k képviselőivel szervezett közvetlen találkozók révén" – fogalmazott az RMDSZ EP-képviselője a megválasztását követő köszönőbeszédében.
Az SME Europe, az Európai Néppárt lobbiszervezeteként, céljának tekinti az európai jogalkotási folyamat követését és befolyásolását ennek egyszerűsítése és a bürokrácia csökkenése érdekében. Ugyanakkor kiemelt célja olyan üzleti környezet megteremtése, amely kedvez az európai kis- és középvállalkozások fejlődésének.
"Országunk és más kelet-európai államok esetében segítenünk kell a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy jobban kihasználják a közös európai piac lehetőségeit, hogy a jövőben hatékonyan tudják kiaknázni a globális piaci lehetőségeket is. Ezért kiemelten fontos, hogy Romániában a kkv-kat képviselő egyesületek jobb önszerveződésre, nagyobb hatékonyságra törekedjenek, és meggyőzzék a kisvállalkozókat a társulás előnyeiről" – nyilatkozta Winkler.
Az SME Europe közgyűlésén jelen voltak továbbá: Antonio Tajani volt európai biztos, az Európai Parlament alelnöke, Jaques Santer, az EB volt elnöke, mindketten tiszteletbeli tagjai a lobbiszervezetnek.
Az RMDSZ 2008-tól tagja az Európai Néppárt kis- és közepes vállalkozókat támogató lobbiszervezetének, Winkler Gyula EP-képviselő pedig 2012- től tölti be a szervezet egyik alelnöki tisztségét.
Az RMDSZ küldöttsége részt vett az Európai Néppárt (EPP) október 21–22-én megszervezett madridi kongresszusán. A szövetség delegációját Kelemen Hunor szövetségi elnök és Kovács Péter ügyvezető elnök vezeti.
Népújság (Marosvásárhely)

EPP-határozat a területi integritás sérthetetlenségéről
Az Európai Néppárt kongresszusa határozatot fogadott el az uniós tagállamok területi integritásának és nemzeti szuverenitásának védelméről szerdán Madridban.
A Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt (PP) által benyújtott előterjesztés rámutat, hogy a nemzetközi jog nem ismeri el a szabad önrendelkezést olyan esetekben, ha az önkényességet jelent, és a területi integritást aláássa egy független országban, ahol a kormány a teljes lakosságot képviseli annak faji, vallási, ideológiai megkülönböztetése nélkül. Kimondja, hogy ha egy uniós tagállam részét képező terület elszakad az anyaországtól, akkor elveszti tagállami státusát. A nagyobb autonómiára törekvés demokratikus jog ugyan, de az egyoldalú elszakadás kinyilvánítása túlvan a jogszerűségen, ezért azt a tagállamok nem ismerik el törvényesnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Nyirő József portréjához (Lélekdarabkák a térben)
Sok mindent mondanak róla, de valamit nagyon elhallgatnak, hogy létezik olyan hivatalos román ügyészségi határozat, amely világosan kimondja: semmilyen terhelő adat az íróra vonatkozóan nincs. Átkutattak mindent, de nem találtak semmit. Hogy mi mindennel próbálták besározni, most hadd ne soroljam. Itt a határozat román nyelvű szövege azoknak, akik Nyirő hallatán kígyót-békát kiabálnak.
Pedig határozat is született arról, miszerint: „Az Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézet nem rendelkezik olyan dokumentumokkal, melyek nevezett Nyirő Józsefről azt bizonyítanák, hogy bármely román vagy nemzetközi bíróság elítélte volna fasizmus, rasszizmus vagy emberiesség elleni bűntett vádjában.” Lásd a dokumentumot: 
Tiszta és világos, erről beszélek. Nyirő Józsefet 1945-ben Magyarországon sem nyilvánították háborús és népellenes bűnösnek. A végtisztesség megilletné, mint Isten bármelyik gyermekét. Nagy író volt, és ma is tovább él műveiben.
Nyirő nem Rideg
Nem véletlen, hogy egy megtévesztő fényképet is terjesztenek róla – az író valós portréja helyett –, hiszen a másik egy eléggé rideg, szomorkás, megtört arcképet ábrázol. A hamis fénykép nem Nyirő József írót mutatja, hanem Rideg Sándor (1903–1966) Kossuth- és József Attila-díjas magyar írót. Ez az ismeretlen „Nyirő-portré” a Székelyudvarhelyre tervezett temetési huzavona alkalmából került világhálós közforgalomba, és azóta is járja világ körüli útját. Rideg Sándor sem ismeretlen számunkra, legolvasottabb műve, az Indul a bakterház, az író első regénye 1939-ben jelent meg,  sikertörténet lett. A regény alapján filmet is készítettek 1979-ben azonos címmel, a magyar vígjátéknak 1980-ban volt a bemutatója.
Nem árt tudni, hogy a bakter szerepét eredetileg az erdélyi születésű Bencze Ferenc játszotta volna, ő azonban betegsége miatt nem vállalta el, így az utolsó pillanatban kapta meg Koltai Róbert. Mindezt azért jegyzem, hogy legyünk körültekintőbbek az igazi Nyirő-portré kiválasztásánál.
Család és ház
Valamikor a szombatfalvi részen a Hunyadi utcához tartozott a Toroczkai Wigand Ede-stílusban épült ház, az emberek már akkoriban is csodájára jártak a székely kúriának. A földszinten  kettős megosztásban az ebédlő, illetve az író dolgozószobája, könyvtára, de ha dolgozott, akkor az emeletre vonult vissza. A szobák falain a legnevesebb erdélyi képzőművészek és festők, Kós Károly, Bánffy Miklós gróf és Haáz F. Rudolf munkáit csodálhatta a vendég. A földszinten a konyha Ilona asszony „birtoka” volt, a víz a padlástérben elhelyezett nagy tartályból szaladt lefelé, a világítást villanyáram biztosította. Ha kiment a biztosíték, maga az író javította meg. Az emeleten gyermekeinek, Rékának, Csabának és Ildikónak volt a székely ihletésű szobája. Nem felejthetem ki a Kusza névre hallgató házőrzőt sem a felsorolásból. A székely kapu hiányzik, fenyédi vagy kadicsfalvi faragómesterre várt az elkészítése, de a háború sok mindent elsodort.
Nyirő virtusból lett író, hasonlóképpen volt éveken keresztül molnár, mert a székely ember életében mindennél fontosabb a virtus. Ő tetőtől talpig székely volt. Tagja volt a Székely Dalegyletnek, a színjátszó csoportnak, ő maga volt rendezője a Júlia szép leány balladajátéknak, a díszleteket lelki jó barátja, Haáz F. Rezső tervezte, festette. Előfordult, hogy együtt játszott Ildikó leányával az udvarhelyi színpadon, akit Tündérkének becézett.
Uz Bence
Eredeti modellje Varságon született, fent a havasokban, Pál Sári Dénes, aki a Bagzos nevű tanyán élt. Az Uz Bence, az utászból havasi pásztorrá lett, furfangos észjárású székelyről szóló könyv először  1933-ban a szerző kiadásában jelent meg Haáz F. Rezső címlaprajzával. Magánál az írónál volt megvásárolható. Film is készült a regényből, Jávor Pálnak jutott a főszerep, Nyirő ajánlására a kézdivásárhelyi születésű Tompa Sándort (Pufit) is szerződtetik. A film  a székely ember furfangosságát,  az élethez, a nagyvilághoz való viszonyulását mutatja be, a siker nem marad el. A magyar filmgyártás remekbe szabott mesterműveként emlegetik, a világhírű góbé humor, a küzdő és mosolygó székely nép filmje az Uz Bence, hirdetik a korabeli lapok. Hargitafürdőn menedékházat neveznek el a főhősről. Az Uz Bence menedékház 1345 m tengerszint feletti magasságban található. Építését 1940-ben határozta el az Erdélyi Kárpát Egyesület csíkszéki osztálya, terveit Schmidt József építészmérnök készítette. Az adományokkal és kétkezi munkával támogatott turistaszállót 1942-ben avatták fel. Uz Bence a székely megmaradás jelképe.
Ilona asszony, donna Helena
Bedő Ilona tanítónő a marosvásárhelyi református temetőben alussza örök álmát. Nyirő József halálos ágyán is aggódik feleségéért, ezért utolsó írásában arra kéri a túlélőket: „Ha azonban mégis úgy fordulna, hogy elesem a harcban, kérlek téged, népem, hogy ne feledkezzél el szegény, öreg, árva, elhagyott donna Helenáról, aki infinitívusban beszéli a spanyol nyelvet, és utánam is küldjetek egy kurta, futó Miatyánkot!” Nyirő, ha tréfálkozott feleségével, nem felejtette el megjegyezni: „Ilus lelkem három nyelven tud: magyarul, székelyül s perfektül.”
Az író kérése meghallgatásra talált. Ilona asszony egy esztendeig élt Madridban egyedül, majd magyar emigránsok segítségével a hollandiai Dreibergenbe, egy református szeretetotthonba került. A román hatóságok hazatérési engedélyt adnak, az út Marosvásárhelyre vezet, ez a kijelölt hely. Bár kérelmezte 1948-ban, és meg is ígérték, az udvarhelyi lakás visszaadása elmaradt. Szerény anyagi körülmények között élt, kevéske nyugdíjból és román írószövetségi segélyből tengette napjait. Tasnádon halt meg, Csaba fiánál, úgy hozták haza koporsóban. A család kérésére Csiha Kálmán temette el 1984 áprilisában a húsvéti ünnepeken. (Közismert: a székelység egyik legnagyobb íróját a román hatalom nem engedte hazai földben megpihenni – szerk. megj.)
BALÁZS  ÁRPÁD 
(Eloszekelyfold.wordpress.com) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Maelbeek/Maalbeek
Farkas András Brüsszelben tartózkodott a merényletek idején, saját bőrén tapasztalta meg a város lebénulását.
Ez a  két neve (francia/flamand) az európai negyed közepén levő metrómegállónak, amelyet így senki nem írt le, mert a részletek egy nagy esemény tükrében elenyésznek, de amely mindenki számára ismertté vált a brüsszeli terrortámadásokkor. 
Brüsszel mélyebb nyomokat hagyhat, mint akár Párizs, Madrid vagy London, mert bár méreteiben kisebb, a hely, ahol történt, sokkal jobban kötődik sok más területhez. A brüsszeli támadás halottjai talán nemzetközileg a legdiverzifikáltabbak. A két hely, ahol támadás volt, az európai intézményrendszer két gócpontja. A reptér, mert az Brüsszel kapuja, a Maelbeek/Maalbeek azért, mert az meg az európai negyed egyik kapuja, a metrómegálló (nem tartom kizártnak, hogy még kiderül, a Schuman megállóban is robbantani akartak, az a másik metrómegálló).
Ami sajátos, és a médiában nem látszik, az az első nap megélése a helyi emberek szempontjából. A média a történetekről csak a második-harmadik nap után kezd írni, egyedül a közösségi média és a személyes élmény az, amely az akkor lezajló mellékhatásokat érzékeli. 
Számomra a reptéri robbantás elég messze volt, hogy ne érezzem közvetlen hatását. Más is így gondolta, a találkozóink még mindig aktuálisak voltak, rövid levélváltások történtek ez irányban. Annyi tudatosult bennem, hogy aznap metróba szállni nem fogok (mert mi van, ha a reptéri esettel nincs vége igazából a támadásoknak, minden más esetben is 3-5 helyszín volt), de számomra csak annyi kérdőjeleződött meg, hogy másnap talán nem fogunk onnan repülni, ahogy eredetileg terveztük).
Az igazi ütés azonban a metrórobbantás volt, mert az már a város szívében és az európai intézmények szívében történt. Számomra akkor tudatosult, hogy várhatóan minden leáll, a találkozók lefújódnak, és a város maga is le fog állni, vagyis a megszokott menet, a megszokott környezet hirtelen teljesen átíródik. Megjegyzem, mintegy tíz perccel az európai negyedbe való indulásunk előtt vált bizonyossá, hogy amit elterveztünk, az nem történik meg, és saját megítélés alapján is, de a számos külső, közvetlen jelzés alapján is nem mozdulunk el a szállodától. 
A folyamatot valahogy így láttam, és akár így általánosítható bármilyen hasonló eseményre: megtörténik az első zavar a rendszerben (a robbantás), a rendszer pedig újra kell helyezkedjen, meg kell védje magát. Az első kérdés, hogy a zavar lejárt-e. Egyrészt a reptér utáni hatvan percben nem lehetett tudni, hogy még van folytatás, vagy nincs (egy zajló vagy lejárt támadásról van szó). Ezért mint hatóság, mit tehetsz? Lezárod a várost és mindenkit ott tartasz, ahol van, lehetőleg távol a tömeges helyektől. Ezért lezárod a közszállítást, villamost, metrót, buszt, vonatokat. Emellett azt javaslod mindenkinek, maradjon ott, ahol van. Ez azt jelenti, hogy az ösztönös emberi cselekedet, ami a család összegyűjtését, az otthon biztonságába való menekvést jelenti, nem történhet meg. Te a munkahelyen, gyereked az oviban, iskolában, párod egy másik munkahelyen. És mind vártok. És nézitek a tévét, követitek a Twittert, és igen feszült helyzetben várjátok, hogy mikor lehet mozdulni, mi van. És szívjátok magatokba a helyzetet. 
A legsajátosabb élmény számomra a belga krízisközpont, a reptér és aközszállítás Twitter-folyamának a követése volt. Pontosan azért, mert nem egy lejárt, hanem egy zajló eseményben voltam magam is benne. És azok az apróságok, amik nagyon is számítottak. Például a telefonhálózat túlterheltté vált. Csak magamból kiindulva, az aznapi Facebook-jelenlétem tízszerese volt a megszokottnak. Úgy, hogy nekem semmi helyi közvetlen sürgősségem nem volt. Ezt ragozva ötmillió emberre elhihetitek, milyen ugrást okoztak az események az információáramlásban. A krízisközpont folyamatosan jelezte, „ne telefonálj, hanem SMS-ezz és chatet használj a közösségi médián”. Eközben az az apró részlet, hogy a majdnem mindenütt jelen levő, amúgy fizetős Telenet szolgáltató WiFi-jét már mintegy fél órával a Maelbeek/Maalbeek támadás után teljesen ingyenessé tették, talán kritikus elem volt abban, hogy ne legyen káosz. Brüsszelben folyamatosan lehetett kommunikálni a keddi nap folyamán. 
Vissza az intenzitásra. Délután 4 órakor jelezte a krízisközpont, hogy lehet menni a gyerekek után, a közszállítás részlegesen beindul, (többnyire az éjszakai járatok, és azok a villamosok, amelyek nem mennek föld alá), a munkahelyeket el lehet hagyni. Vagyis az az elrendezés, ami ösztönösen azonnal megtörténne, ekkor zajlott le. És úgy gondolom, a reggel beállt feszültség csak délután 4 után hagyott alább. És amikor nyolc órán keresztül pattanásig feszült állapotban vagy, akkor utána az alábbhagyás annál mélyebb, és a feszültséget átváltja egy üresség, amiben az egész nap eseményei, hírei a saját élményeiddel keverve vannak jelen. 
Kétszer jártam kint aznap. Egyszer délelőtt 11 óra körül, amikor Ágnes kolléganőmmel, akivel együtt mentünk végig ezen az egészen, elmentünk a királyi park sarkáig (ez mintegy 800 méterre és két állomásnyira van a Maelbeek/Maalbeek megállótól), egyszer pedig este, amikor elmentünk vacsorázni vendéglőbe (amiatt is, mert bent ülni a szállodában és egész nap szirénákat hallgatni őrületbe tud kergetni). Délelőtt még viszonylag sok ember volt az utcán, fokozott rendőri és alkalomadtán katonai jelenlét volt. Estére viszont (mikor az emberek visszarendeződtek családi módra) teljesen kiürült, zárt vagy vendégek nélküli vendéglőket lehetett látni, és viszonylag csendben haladó katonai teherautókból álló konvojt. 
(Megjegyzem, a város azóta sem állt vissza a normál kerékvágásba, a reptér hat nappal a robbantás után is messze áll attól, hogy ismét működjön, az emberek csak hétvégétől kezdhették el a reptéren maradt csomagjaikat visszaszerezni. Az alagútban is járó villamosok is csak szombaton kezdtek el járni.)  Az európai intézmények alkalmazottai közvetlenül voltak kitéve a helyzetnek. Már nem parlamenti alkalmazottak, számos követség és képviselet munkatársai voltak. Hanem anyák, apák, ismerősök, akik mintegy hét órán keresztül nem juthattak el a gyerekekhez. Ők azok, akik a legerősebb üzenethordozói lesznek a terror által keltett átmeneti brüsszeli valóságnak. A támadás utózöngéje majd tökéletesen ábrázolhatja, hogy miként működik a „New Power”, most viszont a félelem és bizonytalanság terjesztésében érezhető. Alulról építkező, ösztönös információs kampány ez most a terror hatásairól, és senkinek nem kellett politikai döntéseket hoznia ehhez, senkinek nem kellett egy cent reklámpénzt fizetnie. És most először minket is elért, mert a közülünk levő emberek is ott helyben élték át a keddi napot. Már úgy tevődött fel a kérdés, hogy Gyuszi vagy Csaba ott voltak-e, vagy stábjukból Margó, István, Gyöngyi jól vannak-e. Corina hívott fel, hogy rendben vagyunk-e, és maradjunk a helyünkön, míg Davidről, akivel intézményes kapcsolatunk van öt éve az ifjúsági fővárosos történetek miatt, csak annyit tudtam meg, hogy a Zaventem Departures zónájában volt, telefon és minden nélkül maradt, de valahogy annyit tudott posztolni, hogy leszámítva a szédülést, semmi baja nem esett. Emberek történeteivé vált, funkciók nélkül. 
Ez a szöveg is élő példája annak, hogy elért minket, hiszen jómagam benne voltam, hazajöttem, és íme, a médiát használva eljuttatom hozzátok az élményt. Terjesszétek ki ezt az összes brüsszeli bürokratára, aki (talán) ezekkel a friss élményekkel hazaért Húsvétot ünnepelni Európa minden egyes sarkába, és a hatás európai léptékű lesz, csakis emberi interakciók révén. 
Most már látom, egyszerűen nincs, ahogy átérezze valaki azt, ami olyankor ott helyben adott, ha nincs vagy nem volt már benne egyszer. Visszatekintve rá, úgy érzem, itthon mindenekelőtt nagyon hálásak kellene legyünk annak, hogy itt annyira békés a hangulat. Ugyanakkor éppen azért, mert nem vagyunk igazán benne, megfelelő mérlegeléssel, visszafogottsággal kellene értelmezzünk. Számomra elszomorító volt az, amiket olvastam a közösségi médián itthon élő emberektől alig néhány órával az események után (akkor, amikor Brüsszelben még teljes leállásban, „shutdown”-ban voltunk. Az, hogy megmondjuk a „tutit”, egyre sarkalatosabb véleményeket formálunk, csakis radikalizálódáshoz vezet, és az egymástól való elidegenedéshez. Unfollowokhoz és unfriendekhez Facebookon, kevesebb objektív, szemközti beszélgetéshez és civilizált egyet-nem-értéshez, és ha elérjük a kritikus pontot, akkor egy teljes társadalmi letargiához. 
Lehet, hogy most, ha Húsvétkor írom le mindezt, akkor – az otthon és család melegében – kicsit másként reflektálunk majd rá. Persze lehet, hogy tévedek. Azonban azért éreztem, hogy így le kell írnom, mert én magam gőzt kell kiengedjek egy olyan hét után, amit én nincs hogy elfelejtsek, mert (ironikus módon) az erdélyi kastélyok helyzete miatt alkalmam volt átélni a brüsszeli terrortámadásokat. Majd a jövő mondja meg, hogy inkább jó volt így átélni, vagy jobb lett volna, ha nem élem át. 
Farkas András. Transindex.ro

Töredékek a kommunizmusról
Csütörtökön este 7-től a kolozsvári ZUG.zone kortárs művészeti térben (Árpád/Traian u. 40–42 sz.) adja elő az Egy távoli emlék töredékei című előadását a Shoshin Színházi Egyesület.
A kolozsvári színművészek által alapított színházi egyesület ebben az évadban utoljára játssza a Köllő Csongor rendezte előadást. Az Egy távoli emlék töredékei bemutatója 2015 augusztusában volt az egyesület által szervezett KaravanAct utazó színházi fesztiválon – amely Kolozsvárt, Kidét, Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt érintette –, ezt követően lelt játszóhelyre a Váróterem Projekt működtette független színházi térben, a Zugban.
A produkció a kommunizmus idején játszódó történetfoszlányokból megpróbál egyfajta átfogó képet bemutatni a rendszerváltás előtti időszakról. A produkció ajánlója szerint a Szilágyi Domokos, Cs. Gyimesi Éva, Jorge Luis Borges és Jerzy Grotowski egyes szövegeit, illetve a színészek által írt szövegeket felhasználva, a szó, tánc és zene organikus ötvözete tárul a nézők elé, a töredékek pedig az előadás folyamán egységes történetté állnak össze.
„Amik most vagyunk, az a múlt egyenes következménye. Viselkedésünk, tetteink, reakcióink, gesztusaink, szavaink múltunkból táplálkoznak. Ebből kifolyólag a múltat dialektikus módon kell vizsgálnunk – szorosan összekapcsolva a jelenidejűségünkkel. A színház önmagában képes megfejteni és megválaszolni ezeket a kérdéseket. Hogy ezt az akarva-akaratlanul testünkbe-lelkünkbe ivódott örökséget feldolgozzuk, olyan »halott szavakhoz« nyúltunk, mint például: Szekuritáté, kommunizmus, diktatúra vagy Ceauşescu” – írta az előadásról a rendező, Köllő Csongor. A június 9-ei előadásra helyeket a shoshin.mail@gmail.com e-mail címen lehet foglalni.
A Shoshin Színházi Egyesület lapunkhoz eljuttatott közleménye kitér arra is, hogy bár a színházi évad a csütörtöki előadással hivatalosan lezárul, a nyár folyamán is számos programjuk lesz. Június utolsó hetében a szervezet két fiatal küldöttje vesz részt Madridban egy nemzetközi képzésen, ahol a művészet és a társadalmi beavatkozás összefonásának lehetőségeit vizsgálják. Az egyesület következő itthoni fellépése a Kolozsvári Magyar Napok alatt lesz, amelynek keretében több Shoshin-produkciót is láthatnak majd az érdeklődők.
Augusztus végén immár harmadik alkalommal szervezik meg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nemzetközi színházi tábort Kidében. A Csomópontok, időpontok: a Csónak című tábor színészek, rendezők, koreográfusok, diákok, de a nem szakmabeliek számára is nyitott képzést nyújt, „emellett a természet közelsége és a különleges helyszín révén feltöltődést, ihletet biztosít” – írják a közleményben. A tábor szervezésében a Shoshin fő partnere a Kidei Alkotótér.
Az egyesület idén szeptember 26-a és október 5-e között szervezi meg a KaravanAct utazó színházi fesztivál második kiadását, amelynek keretében – akárcsak tavaly – a meghívott előadások mellett látható lesz a Shoshin új bemutatója, amely ezúttal a Házikó a halottaknak munkacímet kapta. Az új előadáson kívül a nemrégiben felújított Mindenke és a varázsdoboz című Shoshin-produkció is részt vesz a turnén, ám ezt az előadást a kolozsvári érdeklődők már korábban, a Kolozsvári Magyar Napokon is láthatják. Az utazó fesztiválon egy lengyelországi és egy magyarországi társulat lesz jelen vendégként, de meghívást kaptak a kolozsvári Színház és Televízió Kar diákjai is. A Shoshin tevékenységéről az egyesület hivatalos oldalán (facebook.com/shoshin.theatre) lehet tájékozódni.
Krónika (Kolozsvár)

Évadzáró előadás és nyári tervek a Shoshinnál
Utolsó alkalommal játssza ebben az évadban az Egy távoli emlék töredékei című előadását a Shoshin Színházi Egyesület, olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
A június 9-én, este 7-től a Zugban (Árpád/Traian út 40–42 sz.) látható produkcióra a shoshin.mail@gmail.com e-mail-címen lehet helyet foglalni, illetve a helyszínen. „Bár a színházi évad lezárul, a Shoshin Színházi Egyesület a nyár folyamán is gőzerővel dolgozik tovább. Június utolsó hetében a szervezet két fiatal küldöttje vesz részt Madridban egy nemzetközi tréningen, ahol a művészet és a társadalmi beavatkozás összefonásának lehetőségeit vizsgálják.
Az Egyesület következő itthoni nyilvánosság előtti megjelenése a Kolozsvári Magyar Napok alatt lesz, a város kedvenc nagyszabású rendezvényén több Shoshin-produkció is látható majd”, áll a közleményben.
Szabadság (Kolozsvár)

Bizonytalansági tényezők
Az utcán heverő témába tudatosan „belebotló” szemfüles újságírókhoz hasonlóan a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőinek sem kellett ötletbörzét meghirdetniük, miről szóljon a Tusványos idei kiadása.
Akárcsak a korábbi alkalmakkor, a rendezvény számára ebben az évben is a Kárpát-medenceében és a nagyvilágban zajló folyamatok, a mindennapok valósága szolgáltatja a tematikát, ami ezúttal az európai identitás- és otthonosságtudat köré épül. Hiszen nem vitás, az elmúlt időszak eseményei nyomán számtalanszor megfordul az európai polgár fejében a kérdés, hogy otthon, és – ami ugyanolyan lényeges – biztonságban érzi, érezheti-e magát a kontinensen.
Márpedig bármilyen szemszögből is vizsgáljuk az európai politikai és társadalmi folyamatokat, a polgárok komfortérzete szinte sehol sem lehet magas. A 2004-ben Madridban, majd tavaly Párizsban, idén pedig Brüsszelben végrehajtott terrortámadások új háború előszelét jelentik, amelynek egyelőre nemhogy a végét, de a kimenetelét sem lehet megjósolni. Már csak azért sem, mert miközben az említett merényleteket egy többé-kevésbé „látható” ellenség, valamely szélsőséges dzsihadista csoport – elsősorban az Iszlám Állam – követte el, a múlt heti nizzai kamionos mészárlás elkövetőjével a terroristák új prototípusa jelent meg Európában. Azoké, akiknél semmilyen előjele nincs a szélsőségességnek, muszlimként disznóhúst esznek, drogoznak és nőznek, hogy aztán a következő pillanatban kamikazévá váljanak.
Az állandósuló terrorfenyegetettség közepette nemcsak a nyugat-európai országok polgárainak veszélyérzete emelkedik riasztóan, hanem kelet-európai társaiké is, akiknek manapság kétszer is meg kell gondolniuk, hogy az egzisztenciális szempontból ígéretes, ám egyre kockázatosabb Nyugaton vállalnak-e munkát vagy töltik nyári pihenőszabadságukat. Ugyanilyen okokból, a napokban lezajlott puccskísérlet okán vált óriási bizonytalansági tényezővé Törökország is, ahol hatalma konszolidálása nyomán Erdogan elnök és kormánya a gátlástalan tisztogatáson, az önkényuralom kiépítésén túlmenően attól sem riad vissza, hogy NATO-tagságánál fogva az Oroszországgal történt kibékülése miatt Washingtont, a menekültek visszatartásáról szóló megállapodással pedig Brüsszelt zsarolja. És akkor Nagy-Britanniának az EU-ból való kilépése okozta, ma is nehezen megjósolható következményekről nem is beszéltünk.
Egyértelmű tehát, hogy ezek a fejlemények és tényezők egyaránt súlyosan veszélyeztetik Európa biztonságát. Ami az utódállamokban kisebbségben élő magyarok esetében azzal párosul, hogy a többségi hatalom hagyományosan nem segíti eme közösségek otthonosságtudatának megerősítését.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Puskás-kiállítással nyílt meg a Magyar Olimpiai Udvar Kolozsváron
Elképesztő futballereklyék láthatóak a Kolozsváron pénteken megnyílt Puskás-kiállítás gyűjteményében. A tárlat a Kolozsvári Magyar Napok szervezőinek és a Puskás Intézetnek köszönhetően egészen a Rio de Janeiró-i ötkarikás játékok végéig látogatható lesz a Magyar Olimpiai Udvarként működő Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatti helyszínen.
Az egyik leglenyűgözőbb relikvia Puskás Ferenc idegenbeli Real Madrid-meze. Szemben a ma látott idegenbeli lila mezzel, akkoriban a Real kékben játszott, és hogy azt a madridiak klubikonja nem csupán egyszer viselte, arról a 10-es dressz hátán látható varrás tanúskodik. „Akkoriban még nem egymeccses mezeket készítettek" – jegyezte meg Szőllősi György, Puskás Ferenc életrajzírója, aki az olimpiai udvar pénteki megnyitójakor Boros Miklós sportújságíróval beszélgetett a legendás labdarúgó életéről.
Mravik Gusztáv, a Puskás Intézet igazgatója, a tárlat kurátora elmondta: a mez a Real Madrid Alapítványé, amely egy évre adta kölcsön a Puskás Intézetnek. A Puskás-kiállítást először három éve Madridban mutatták be, a királyi gárda által szervezett Puskás-hetek alkalmával, majd Görögországban, Athénba vitték el. A legnagyobb látogatottságot azonban az angliai Manchesterben érték el, ahol a futballmúzeumban fél év alatt 300 ezren tekintették meg a relikviákat. „Ez a leggazdagabb anyag, amely Puskás-kiállításként valaha megjelent" – fűzte hozzá Mravik.
És valóban, szinte lehetetlen felsorolni valamennyi ereklyét. Kiállították többek között azt a Puskás-díjat, amelyet 2009 óta az Aranylabda-gálán az idény legszebb gólját szerző játékosnak ad a világszövetség (FIFA). Egész pontosan azt a példányát, amelyet Joseph Blatter korábbi FIFA-elnök adományozott Puskás Ferenc egy éve elhunyt özvegyének.
Szintén megcsodálhatjuk a valaha élt legjobb magyar labdarúgó Budapesti Honvédhoz és az Aranycsapathoz köthető különböző emléktárgyait. Így például látható az az angol csapatkapitányi zászló, amelyet Billy Wright adott át Puskásnak a legendás 6-3-as magyar győzelemkor.
A rengeteg felülbecsülhetetlen értékű emléktárgy között szinte alig észrevehetően bújik meg az 1952-es helsinki olimpia aranyérme is, de elképesztően kicsi az 1954-es világbajnoki ezüstérem is. A különleges tárgyak között találjuk a Bernabeu-stadion ezüstből készült miniatűr makettjét, amelyet a „száguldó őrnagy" a 75. születésnapjára kapott. A spanyol szurkolók ágyúcskának becézték Puskást, ezért aztán egy gyűjteményre való kis ágyút is kapott ajándékba rajongóitól, amelyek közül most jó néhányat láthatunk az olimpiai udvarban, ahol végig lehet szurkolni a brazíliai ötkarikás játékok versenyeit.
A helyszínen szombaton napközben már mintegy 20-30 sportszerető szurkoló szorított a magyar versenyzőknek, de még vasárnap hajnalban is tucatnyian örültek együtt Hosszú Katinka világraszóló sikerének.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)

Egy szál virág Nyirő Józsefnek
Hatvanhárom éve, 1953. október 16-án távozott az élők sorából Nyirő József, a székely apostol, a Corvin-koszorús író. A madridi Almudena temetőben helyezték nyugalomra. Nem örökre, hiszen a szülőföld azóta is visszavárja.
És bár 2012-ben Székelyudvarhelyen sor került az „újratemetési ünnepségére”, hamvai mégsem kerültek haza. Politikai okokból. De ami késik, nem múlik. Híveinek és bírálóinak, a nemzeti érzésűeknek és az azokat tompítani igyekvőknek egyaránt szánom az alábbi igaz történetet. Egyet a sokból, amely Nyirő József emberségéről nemcsak tanúbizonyságot tesz, hanem örök példát nyújt mindannyiunknak.
A negyvenes években, a „kicsi magyar időben” történt, hogy az elismert író és közéleti személyiség, Nyirő József Lövétén járt, és az ottani elöljárókkal való találkozás során tudomást szerzett egy rendkívül tehetséges, ugyanakkor nagyon szegény gyermekről. Bizonyos lévén affelől, hogy a nemzet értéke, hatalma a „kiművelt emberfők sokasága” (Széchenyi István), Nyirő rögtön a zsebébe nyúlt, és hosszú évekre biztosította a legény taníttatását. Nemes cselekedetének köszönhető, hogy Lázár Lászlónak sikerült a híres iskolavárosban, Székelyudvarhelyen érettségiznie, majd a marosvásárhelyi orvosegyetemre bejutnia.
A sors, a II. világháború fejleményei úgy hozták, hogy Nyirőnek el kellett hagynia szeretett szülőföldjét, és korán bekövetkező halála után földi maradványai az egyik madridi temetőbe kerültek. Örök nyugalom helyett arra a lehetőségre várva, hogy visszakerüljenek az anyaföldbe. Eközben Lázár László elvégezte az orvosi egyetemet, és sikerült állást szereznie az anatómiai tanszéken. Az egykori lövétei kisfiúból az adományozó ismeretlenségébe burkolózó Nyirő Józsefnek köszönhetően egyetemi oktató lett.
Lázár László hosszú évekig, évtizedekig hordozta a hála terhét. Bár a kommunizmus idején Nyirő irredentának számított, a harmincas-negyvenes években kiadott és lakások rejtett zugaiban őrizgetett műveinek az olvasója és szellemiségének az ápolója maradt. Származását, elveit, a Nyirő iránti jelképes köszönetét sohasem tagadta meg. Vállalta a „fekete pontot” a hatalom előtt, és szerényen meghúzta magát abban a korban, amikor egyesek még apjukat-anyjukat is megtagadták egy nagyobb szelet kenyérért és holmi pozíciókért. Sőt. Lázár László alig várta azt a pillanatot, amikor a számára csupán műveiből ismert mecénásnak megköszönheti az életre szóló támogatást. És bár lelkében számtalanszor megköszönte már, a legelső adandó alkalommal megtervezte az utat Madridba, hogy a hála virágcsokrát elhelyezhesse Nyirő József sírhantján.
Nehéz idők jártak. A kommunizmus szorítása, a hatalmas távolság, a mozgáskorlátozottság, sőt akár anyagi megfontolások is nehezítették a „nagy utat”. De végül is sikerült kézhez venni az útlevelet, jól megpakolni – az akár éjjeli nyughelyül is szolgáló – Dacia személyautót, és feleségestől nekivágni a nagyvilágnak. Átszelni a fél kontinenst és elzarándokolni a keresztyén világ által jól ismert Santiago del Compostela Szent Jakab-temploma helyett a magyar zarándokok által is kevésbé fontosnak tartott Madridba, egy ismeretlen temetőbe, egy elfeledett sírhoz. Többnapi utat követően dr. Lázár László tanár úr megérkezett az Ibériai-félsziget szívébe, Madridba. Spanyolnyelv-tudás nélkül, idegenként, autójában hervadozni kezdő lövétei virágcsokorral. Csak a temető nevét tudta, ahol mecénása, a székelyek apostola, Nyirő József nyugszik.
A temetőt valahogy sikerült megtalálnia, ki tudja, hányadik érdeklődésére valaki mégiscsak útba igazította. Nyirő József sírhantját viszont nem lelte meg. Senki sem tudott róla, a temetőgondnok sem. Feleségével együtt kereste, keresgélte abban a nagy madridi temetőben, aztán látszólag sikertelenül feladott a próbálkozással. A virágokat máshol helyezte el, talán valahol a temető bejáratánál, miközben néhány méterre, tíz- vagy százméteres távolságra Nyirő meg nem talált sírjától elmondta a hálaadás imáját.
Lázár László lelke megkönnyebbült. Talán elszállt egy galamb a környéken...
Sem idejövet, sem a visszaúton egy percig sem gondolt arra, hogy ne térjen haza a szülőföldre, hogy esetleges disszidálása miatt ne láthassa többé Marosvásárhelyt vagy Lövétét. Csak egy feladatot, egy szolgálatot, egy küldetést teljesített. A maga nevében, de voltaképpen az egész erdélyi magyarság részéről. Hiszen sokan voltak még olyanok, akik a hálaadás virágcsokrával a sírjához zarándokolhattak volna el.
Madridból Lázár tanár hazajött, Nyirő maradt.
Közben az évek teltek. Végre valahára megbukott a kommunizmus. A nagy várakozások ellenére a szabadság ígérete gyakorta fanyarrá sikeredett. Például 1991-ben többedmagával együtt kényszernyugdíjaztatták dr. Lázár László egyetemi előadótanárt. Mindennél bizonyára keserűbben élte meg, hogy 2009-ben bekövetkezett haláláig nem adódott alkalma, hogy az egykor Madridig elcipelt virágcsokor hasonmását az immár hazahozott és újratemetett Nyirő József majdani székelyudvarhelyi sírjára helyezhesse el.
A mai napig sokan vagyunk, akik a köszönet, a hálaadás, a tisztelet, a szeretet virágcsokrát, ékes koszorút vagy egyszerű mezei virágokat szeretnénk elhelyezni arra a kijelölt, ám a mai napig kihantolatlan sírra.
Én is várom már azt a percet, amikor marosvásárhelyi és lövétei virágokat hozhatok a magyarságból és emberségből egyaránt példát mutató Nyirő József sírjára. Amikor egykori tanárom, néhai dr. Lázár László nevében a madridi temető bejáratánál hagyott virágcsokor helyett egy másikat helyezhetek el az örök érvényű, mégis személyes sorsokban megtestesült hálaadás és köszönet jeleként.
Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár kronika.ro

Rózsák, könyvek és mosolyforradalom
Katalónia bemutatkozik Európa kisebbségeinek
Som una nació! Vagyis nemzet vagyunk, több mint nemzeti kisebbség, hirdetik büszkén a katalánok. Reményeik szerint hamarosan független országuk is lesz, népszavazást terveznek a Spanyolországtól való elszakadás ügyében, annak ellenére, hogy a madridi hatalom ellenzi azt. A katalánok jelentős része azonban elszántan kitart hazája függetlensége mellett, s ennek nyomatékosítása véget amolyan mosolyoffenzívát indítottak Európa-szerte. Melynek keretében a Diplocat (Katalónia közdiplomáciai tanácsa) meghívására a katalán autonóm tartomány meseszép fővárosában, Barcelonában tartotta meg éves közgyűlését a MIDAS (európai kisebbségi napilapok egyesülete), amelyen a kolozsvári Szabadság és a nagyváradi Bihari Napló mellett a Nyugati Jelen is képviseltette magát, számos egyéb európai kisebbségi napilap mellett. Magyarul azonban nemcsak mi, erdélyiek beszélhettünk egymás között, az újvidéki Magyar Szó és a pozsonyi Új Szó szintén MIDAS-tag, sőt, utóbbi lapigazgatóját, Szlezákné Kovács Edithet újraválasztották MIDAS elnöknek.
Nemzetépítés katalán módra
Katalónia jóformán ismeretlen Spanyolország határain túl. Még a többi európai nemzeti kisebbség körében is, a többségiekről nem is beszélve. Holott nem ártana jobban megismerni, függetlenségi küzdelmük nyomán a következő időkben minden bizonnyal címlapsztori lesz a sajtóban Európa-szerte, hangsúlyozzák egyhangúlag a katalán hatóságok és a – még – MIDAS tag katalán újságok képviselői. Az utóbbi években ugyanis több katalán napilap kilépett a MIDAS-ból, abból a megfontolásból, hogy a katalán nem nemzeti kisebbség, hanem önálló nemzet.
A nyomtatott sajtó sorsa nagyszerűen tükrözi a spanyolországi katalán nemzet sorsát, az elnyomástól a jelentős megerősödésig. Az első katalán nyelvű újságok 1977–78 táján jelentek meg, a Franco diktátor 1975-ös halála utáni liberalizációs időkben, közel 40 év szünet után. Azelőtt szó sem lehetett erről, 1939-től Spanyolország szigorúan egynyelvű spanyol állam volt, ahol még a katalán – és baszk – kisebbségek/társnemzetek létét is tagadták, nemzeti jogaikat durván elnyomták. Semmilyen anyanyelvű oktatás sem volt (még elemi iskola sem!), anyanyelvű sajtóról, közfeliratokról, kultúráról pedig álmodni sem lehetett. A negyvenes-ötvenes években még nyilvánosan égették a katalán (és baszk) könyveket. Az Otto von Habsburg-díjjal kitüntetett Josep Maria Espinas katalán írót például még üldözték fiatal korában, mert katalánul írta műveit. Az idős író mára nemzeti ikonná vált, nemcsak azért, mert ő írta az FC Barcelona himnuszának szövegét, hanem azért is, mert 90 éves korára pont 90 könyvet publikált, s előrehaladott kora ellenére még mindig napi rendszerességgel ír publicisztikát a katalán újságoknak.
Franco idején a katalánt csak otthon, a családban örökítették át egyik nemzedékről a másikra, amolyan „konyhanyelvként”, intézményes formában azonban nem tanulhattak meg írni és olvasni. Ezért a katalán sajtó kezdete roppant nehéz volt, a hetvenes évek végén 4-500-as példányszámmal jelentek meg az újságok, emlékszik vissza Jordi Molet, az El 9nou főszerkesztője. Az akkori kb. 4,5 millió katalán közül csupán pár tízezren (főleg idősek) tudtak anyanyelvükön olvasni. Zárójelben: a kb. 1,5 milliós baszkok nyelvi helyzete még rosszabb volt, náluk hasonló okok miatt az első anyanyelvű napilap csak 1990-ben indulhatott be, s a nyelvismeret máig rosszabb, mint a katalánoknál, magyarázza el Martxelo Otamendi, a baszk Berria főszerkesztője.
Azóta a helyzet lényegesen javult, a katalán nyelvű oktatás beindítása nyomán folyamatosan bővült az anyanyelvet írásban is ismerők száma, olyannyira, hogy manapság a nagyobb katalán napilapok példányszáma jócskán meghaladja a 100 000-ret. Ráadásul manapság a demográfiai folyamat révén a katalán írott sajtó fogyasztói főleg fiatalok és középkorúak, miközben Európa más nemzeti kisebbségeinél az idősebb nemzedékek körében jobb az anyanyelvismeret.
Catalunya dióhéjban
A nemzeti felvirágzást azonban a politika is befolyásolta, Katalónia 1979 óta autonóm tartomány Spanyolországon belül, a katalán és a spanyol egyaránt hivatalos nyelv, melyeket a közigazgatásban, oktatásban, kultúrában és az élet minden területén alkalmazhatják. Sőt, a katalán jelentős fölényre tett szert, ami a tartományi fővárosban igencsak meglepő. Barcelona 1,6 milliós lakossága (külvárosokkal együtt olyan 4 millió) körülbelül fele-fele arányban katalán és spanyol. A közfeliratok nagy része azonban egynyelvű katalán, s csak a fontosabb intézményekre, turisztikai látványosságokra jellemző a háromnyelvűség, vagyis a katalán mellé a spanyol és angol nyelvű felirat. Egynyelvű spanyol felirat nem is létezik, legfeljebb elvétve itt-ott spanyolok tulajdonában lévő kis bolt vagy kocsma esetén fordulhat elő, miközben a katalán egynyelvűség igen elterjedt a magánszférában. Ami a külföldiek számára meglehetősen furcsa képet vázol fel, Katalónia mondhatni a Székelyföld ellentéte: míg utóbbiban a román nyelv köztéri súlya meghaladja a románság ottani arányát, Katalóniában a katalán nyelv köztéri súlya jócskán meghaladja a katalánok népességi arányát, a spanyolé pedig igencsak a népességi arány alá esett.
Manapság Katalónia mintegy 7,5 milliós lakosságából (a tágabb értelemben vett Erdélynek kb. 7 millió a népessége) olyan 5 millió katalán nemzetiségű, 1,5 millió spanyol és 1 millió külföldi. Utóbbiak az ezredforduló után vándoroltak be, mindenekelőtt Marokkóból, Romániából és Dél-Amerikából. A spanyolok aránya a városokban jelentősebb, különösképpen a fővárosban, Barcelonában, vidéken viszont kevesen vannak, s ez ugyanúgy érvényes a külföldi bevándorlókra is. A falvak gyakran színtiszta katalánok.
Mindezek ellenére spanyolul mindenki tud, katalán egynyelvűséggel csupán az óvodáskorú gyerekek körében találkozni. Katalónia lakosságának 94%-a érti a katalán nyelvet, 80%-a beszéli is, de csak 60%-a tud írni katalánul, derült ki Miquel Strubell szociológus és nyelvész előadásából. A katalán nyelv ismerete azonban folyamatosan terjed, mivel a Generalitat de Catalunya (a katalán autonóm tartomány kormánya) ingyenes nyelvtanfolyamokat szervez felnőtteknek, melyekre jelentős túljelentkezés jellemző még manapság is. A nyolcvanas években főleg katalánok vettek részt ezeken, hogy megtanuljanak írni és olvasni az addig csak szóban használt anyanyelvükön, manapság viszont elsősorban a spanyoloknak és a bevándorlóknak szól, a nyelv ismerete ugyanis alapvető követelmény, nemcsak a közigazgatásban, hanem egyre inkább az üzleti szférában is. A spanyolok ráadásul könnyen megtanulják az újlatin rokonnyelvet: némileg sarkítva a katalán amolyan félúton áll a francia és a spanyol között, noha utóbbihoz a portugál közelebb áll, mint a katalán.
Katalán büszkeség betűkkel, virágokkal és nemzeti zászlókkal
Sant Jordi (ejtsd: Szánt Dzsordi) fontos nap a katalánok számára, védőszentjüket, Szent Györgyöt ünneplik. A MIDAS közgyűlését is akkorra időzítették, hadd lássák a többi kisebbség képviselői a katalán nemzeti büszkeség kivirágzását. Kivirágzás a szó szoros értelmében, Sant Jordi amolyan népi ünnep, könyvnap, Bálint-nap és majális egybevéve. A hagyomány szerint ekkor (és nem február 14-én) a férfiak vörös rózsával ajándékozták meg szerelmüket, a nők pedig könyv ajándékozásával viszonozták. Manapság az egyirányúság már csak a rózsákra vonatkozik, a férfiak inkább könyvet és rózsát ajándékoznak a nőknek, utóbbiak viszont csak könyvet a férfiaknak. Ráadásul az ajándékozás már nemcsak a szerelmesekre vonatkozik, hanem családtagokra, munkatársakra, barátokra is, valahogy úgy, mint mifelénk a márciuska. Aligha meglepő ezek után, hogy Barcelona két kilométer hosszú impozáns sétálóútja, a La Rambla szuvenírek mellett ezen a napon könyvstandokkal és a virágárusokkal telik meg. Az óriási tömeg valósággal hömpölyög a vérvörös rózsák és a könyvek között, néhol hangos felolvasást tartanak, helyenként pedig írók dedikálnak – sokan erre a napra időzítik új könyveik bemutatóját. De nem csak a La Rambla van tele könyvekkel és rózsákkal, a nagy köztereken, sugárutakon hasonló a helyzet, virágárussal pedig szinte minden utcasarkon találkozni. Az ünnepi hangulat általános, katalán nemzeti zászlóval mindenütt találkozni. Még a rózsák csomagolására használt celofánon is!
Barcelonára amúgy is a zászlómánia jellemző. A városban járva mindenütt találkozni a sárga-piros vékony csíkos katalán nemzeti lobogóval. Szinte nincs olyan bérpalota, hogy néhány erkélyen ne lógna a katalán zászló. Messziről látszanak, főleg ha magasabb emeleteken tűzik ki. És rengeteg van belőlük, senki se lenne képes megszámolni őket egy akkora metropoliszban, mint Barcelona. Akkora a zászlómánia, hogy talán nem túlzás azt állítani, hogy néhány órás belvárosi séta alatt az ember több katalán zászlóval találkozik, mint ahányat látni egész Romániában, románt, EU-s-t, székelyt vagy egyéb zászlót összesen! Csakis katalán zászlók, spanyol lobogót csak közintézményeken látni, de ott is kizárólag a katalán (és EU-s) mellett, magánlakásokban, autókon, boltok kirakatában viszont sehol. A katalán nemzeti lobogó azonban így sem egyeduralkodó a városban, a híres focicsapat, az FC Barcelona zászlaja szintén állandó látvány. A katalánok szenvedélyesen ragaszkodnak nemzeti ikonjuknak tartott focicsapatukhoz, Franco diktatúrája idején jóformán az volt a nemzeti megnyilvánulás egyetlen lehetősége, a katalanizmus megtestesítője.
A sors ráadásul úgy hozta, hogy éppen látogatásunk idejére esett a nagy rangadó, a Real Madrid és a FC Barcelona összecsapása, melyet utóbbi nyert meg 3-2-re. A mérkőzésre a spanyol fővárosban került sor, így hát csak a tévében nézhettük meg egy sör mellett az egyik – szenvedélyes Barcelona szurkolókkal teli helyi – kiskocsmában. A hangulat így is lenyűgöző volt, a helyiek örömmámorban úsztak minden Barcelona gólnál, nem hiába tartja a hivatalos mottó, hogy Barcelona „mes que un club”, vagyis több, mint egy klub.
Göröngyös, de mosolygós út a függetlenséghez
Házigazdáink megerősítik a nyilvánvalót: a zászlókat kitűzők minden bizonnyal a katalán függetlenség elkötelezett hívei. A függetlenség bonyolult kérdés, a mediterrán vérmérsékletű katalánok körében heves passziót vált ki.
A függetlenség támogatottsága az utóbbi 7 évben erősödött fel, egyrészt a Spanyolországot roppant érzékenyen érintő gazdasági világválság, másrészt a madridi hatóságok ügyetlenkedése miatt. 2010-ben ugyanis a katalán parlament módosította az autonóm tartomány alkotmányát, melyben Katalóniát a katalán nemzet hazájának, államnak minősítette, az ott élő spanyolságot pedig nemzeti kisebbségnek. A lakosság népszavazáson jóvá is hagyta a módosítást, a madridi országos alkotmánybíróság viszont érvénytelenítette.
Ki is csapta a biztosítékot ezzel a katalánok körében, akik felháborítónak tartják, hogy a megválasztatlan fővárosi testület önkényesen megsemmisíti a demokratikusan megválasztott katalán parlament döntését, melyet ráadásul a nép az urnáknál meg is erősített, fokozott legitimitást biztosítva ezáltal. Akkor több mint másfél millió katalán tüntetett Barcelona utcáin az alkotmánybírósági önkény ellen, s elindította a teljes függetlenség iránti – addig jelentéktelen – vágyat. Katalónia ráadásul Spanyolország leggazdagabb tartománya, amely lényegesen többet fizet be a madridi államkasszába, mint amennyit visszakap onnan. Az elhúzódó gazdasági világválság érzékenyebbé tette a pénzelszívás kérdését, egyre többen ellenzik, hogy Katalónia szubvencionálja adóeuróiból az ország többi részeit.
A kettő együtt veszélyes kombináció, egyre több katalánt taszít az elszakadás felé, amolyan „durván sárba tiporják alapvető demokratikus akaratunkat és bónuszként még el is veszik a pénzünket” címen, magyarázza Marc Marcé, a Regio7 katalán napilap főszerkesztője. Azóta több, milliós nagyságrendű tüntetésre került már sor Barcelonában, melyben immár függetlenségi népszavazást követelnek, s a mindenütt jelenlévő katalán zászlók is ennek nyomán szaporodtak el.
Madrid azonban hallani se akar katalán népszavazásról, jogi hercehurcákhoz folyamodva eleve alkotmányellenesnek minősíti azt, illetve bűnügyi eljárást helyez kilátásba a népszavazás potenciális szervezői ellen. Madrid csökönyössége azonban bumerángként üthet vissza, hangsúlyozzák házigazdáink, a demokrácia alapjainak ilyen durva semmibevétele csak hergeli a katalánokat, egyre többen támogatják a függetlenséget. Sőt, akár a Katalóniában élő spanyolokat is Madrid ellen fordítja: már körükben is erősödik a függetlenségpártiság, noha néhány évvel ezelőtt még testületileg, monolitikusan függetlenség-ellenesek voltak.
Főleg, hogy ott van a skót ellenpélda: hasonló helyzetben London a demokráciát választotta az ország területi egységével szembe és jóváhagyta, sőt, hozzájárult a 2014-es függetlenségi népszavazáshoz. Melyen Skócia demokratikusan kinyilvánította véleményét, de nem vált ki Nagy-Britanniából.
Madrid azonban nem mer kockáztatni, s ezáltal csak saját kilátásait kockáztatja. Népszavazáson nem biztos, hogy Katalónia a függetlenségre szavazna, később viszont annál inkább. A legutóbbi (2015-ös) katalán választáson a függetlenségpárti erők 48%-ot szereztek, míg a Spanyolország-pártiak 41%-t, a maradék 11%-et pedig az ingadozó álláspontúak vagy semlegesek gyűjtötték be.
A MIDAS közgyűlés házigazdái – az autonóm katalán kormány képviselői, a Diplocat munkatársai és a katalán sajtó főszerkesztői – illetve a közgyűlésre meghívott civilszervezetek képviselői és művészek többnyire függetlenségpártiak. Nem is titkolják, nyíltan és büszkén hangoztatják véleményüket.
A mosoly forradalmát nem lehet megállítani, bármennyire is próbálja elgáncsolni a madridi vagy – kisebb részben barcelonai – politikum, véli Liz Castro írónő. A függetlenség iránti vágy alulról szerveződik, demokratikusan, a nép köréből: a milliós nagyságú tüntetéseken egyszerű polgárok vesznek részt, fiatalok, kisgyermekes családok, középkorúak és idősebbek is. Valamennyien békések, demokratikus elkötelezettségűek és mindnyájuk arcán mosoly. Lenyűgöző látvány milliós nagyságú derűs, jókedvű embertömeget látni az utcákon, akik mosollyal fejezik ki optimizmusukat. Éppen ezért nevezik mosolyforradalomnak a függetlenségi küzdelmet.
Liz Castro szerint eleinte a barcelonai katalán politikusok sem lelkesedtek a függetlenségért, a hatalmas lakossági nyomásra azonban kénytelenek voltak felkarolni azt. Hasonlóképpen a mosolyforradalom előbb vagy utóbb legyőzi a madridi spanyol politikusok ellenállását és Katalónia kivívja függetlenségét az urnáknál.
Ellenben a katalán sajtó képviselői kevésbé optimisták, szerintük Madrid minden eszközt bevet a függetlenség megakadályozására a katonai beavatkozáson kívül. Spanyolország egyszerűen nem mondhat le leggazdagabb tartományáról.
Madridban annyira tartanának a gazdasági összeomlástól? Vagy miért ellenzik annyira a népszavazást, érdeklődtünk katalán kollégáinknál. Katalónia kiválása kétségtelenül jelentősen fokozná Spanyolország amúgy is komoly gazdasági válságát, de azért a legmélyebb gazdasági válságból ki lehet lábalni előbb vagy utóbb. Katalónia elvesztése azonban akkora morális válságba sodorná Spanyolországot, amilyet csak hatalmas gyarmatbirodalma tizenkilencedik századi elvesztése idején élt át, s amelyet évtizedekig képtelen volt kiheverni, véli Marc Marcé.
Ráadásul Katalónia kiválása alighanem fokozná a szeparatizmust, például az utóbbi években meglepően csendes és visszafogott baszkok körében borítékolhatóan újraindítaná a hagyományosan erős függetlenségi vágyat, vélik egyöntetűen házigazdáink. Akikkel amúgy mindig jó viszonyt ápoltak, a katalánok és a baszkok mindig is egymással rokonszenveztek a spanyolokkal szemben, a baszkok most is erősen szimpatizálnak a katalán függetlenségi erőfeszítésekkel és fordítva is. Egymással azonban spanyolul beszélnek!
Barcelona, Európa
Barcelona kétszer is bajnokok ligás, nemcsak a híres focicsapata tartozik Európa élvonalába, hanem maga a gyönyörűséges város is. A tenger partján, festői környezetben fekvő katalán metropolisz egyértelműen Európa legszebb nagyvárosai közé tartozik, egy súlycsoportba Párizzsal, Béccsel, Budapesttel, Prágával, Londonnal és a nagy olasz városokkal. A város arculatára rányomta a bélyeget Antoni Gaudí, a híres építész, aki egyedi stílusban értelmezte a szecessziót, jellegzetes, mondhatni lenyűgöző arculatot adván ezáltal a városnak.
Barcelona jómódú nagyváros, európai nagyváros. Színes bőrű és muzulmán bevándorlók többen vannak, mint Kelet-Európában, a helyzet viszont távolról sem fajult el odáig, mint Párizs, London, Stockholm vagy Brüsszel esetében, ahol az ember gyakran azt sem tudja, hogy Európában van-e vagy valamilyen arab vagy afrikai országban. A mindennapi békés élet pezsgése s a turisták áradata sokkal erősebb, mint a politikai feszültségek. Utóbbiakra csupán a rengeteg katalán zászló látványa emlékeztet. Amivel a szenvedélyesen EU-párti katalánok nemcsak erős nemzeti önazonosságukat nyilvánítják ki, hanem jelzik is Európa számára, hogy teljesen érett, spanyoloktól önálló nemzetet képeznek, amely függetlenségre törekszik. Végül is jóformán már csak ez hiányzik nekik: Katalónia népesebb, mint jó néhány EU-s tagország, gazdasági teljesítménye meghaladja néhány nála jóval nagyobb országét is, nyelve és kultúrája magabiztosan erősödik, hagyományai egyre népszerűbbek, gasztronómiáját egyre többen értékelik, a lenyűgözően szép Barcelona pedig sárga irigységbe kergetné a legtöbb EU-s tagállam fővárosát. Barcelona és Katalónia katalánként mutatkozik be Európában.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)

128 éve született Nyírő József
128 évvel ezelőtt, 1889. július 28-án, Székelyzsomboron látta meg a napvilágot Nyirő József neves erdélyi magyar író.
Nyirő művei elsősorban erdélyi témákkal foglalkoznak, kiadásukat a román és magyar kommunista rendszerek betiltották. Nyirőt - akárcsak Wass Albertet - , a román kultúrpolitika több évtizede háborús bűnösnek, antiszemitának nevezi.
Nyirő József erdélyi író, közíró, katolikus pap Székelyzsomboron született 1889-ben. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa volt, a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoport egyik tagja. Székelyudvarhelyen épített otthont családjának, 1939-42 között a Keleti Újság felelős szerkesztője volt. 1941-ben - behívott képviselőként - a Magyar Országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő főszerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt, majd nyugati emigrációba vonult. Egy ideig Németország nyugati megszállási övezetében élt, majd 1950-ben Madridba települt át, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa volt. Madridban hunyt el 1953-ban.
Főbb művei a Jézusfaragó ember (novellák 1924), Az Isten igájában (regény 1926), A Kopjafák (novellák 1933), Uz Bence (regény 1933), Az én népem (regény 1935), A Havasok könyve (novellák 1936), Madéfalvi veszedelem (regény 1939), és a Néma küzdelem (regény 1944) voltak.
Művei publikálását a román és magyar kommunista rendszer betiltotta, az írót a korabeli kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte. Az 1989-es fordulat után könyvei újra megjelentek Magyarországon, az Uz Bencét pedig 1992-ben a kolozsvári Dacia Kiadó is kiadta. itthon.ma/kult

Anyagi nehézségek a jubiláló kolozsvári magyar színháznál
Fennállásának 225. évfordulóját ünnepli decemberben a Kolozsvári Állami Magyar Színház, amely a 2017-2018-as évad első felében – azaz az év végiéig – anyagi nehézségek miatt csak egy új produkciót mutat be.
A 2017-2018-as évad első felében – azaz az év végiéig – anyagi nehézségek miatt csak egy új produkció bemutatójára van módja a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, kárpótlásként azonban a korábbi évadok 16 előadása is műsoron marad – jelentette be Tompa Gábor, a teátrum igazgatója csütörtöki évadbeharangozó sajtótájékoztatóján.
A színház decemberben a legjobb előadásaiból válogatott miniévaddal ünnepli fennállásának 225. évfordulóját.
Ennek keretében kerül sor az idei egyetlen bemutatóra is: Tony Kushner Angyalok Amerikában című darabját Victor Ioan Frunză rendezésében láthatja a kolozsvári közönség.
„Ez az egy bemutató is borotvaélen táncol, mert egyelőre semmi hír a költségvetés kiegészítésről” – magyarázta Tompa Gábor. Az évad többi bemutatójára 2018-ban kerül sor. Elsőként Francisco Alfonsín spanyol színész – aki idéntől hivatalosan is a kolozsvári magyar társulat tagja – Regény nagybőgővel címmel Csehov szövegei alapján készít vadonatúj előadást.
Ezt követően Adrian Sitaru román rendező Illegitim című filmjének színházi változatát mutatják be, a „filmrendezők sorozatban”, amely keretében további 3-4 filmes alkotó vállalta, hogy a későbbiekben együttműködik a kincses városbeli teátrummal. Márciusban Tompa Gábor rendezi meg a Los Putrefactos (A rohadtak) című előadást, amely a Salvador Dalí, Federico García Lorca és Luis Bunuel által Madridban alapított folyóirat szövegeire épül.
Májusban stúdiószínházi premierre készül a társulat Mark Ravenhill Pool (no water)-magyarul száraz medence – című drámáját mutatják be Radu-Alexandru Nica rendezésében. Tompa Gábor elmondta, Molière Úrhatnám polgár című komédiája újra aktuális, ezért a darabot Mihai Mănuțiu rendező állítja színpadra szintén valamikor májusban.
Az évad utolsó előadása Frank Wedekind Lulu című nagyszínpadi produkciója lesz, amelynek rendezésére Eszenyi Enikőt kérték fel.
A kincses városbeli társulat ugyanis folytatja együttműködését az érdemes művész által vezetett budapesti Vígszínházzal, a társulat a Pál utcai fiúk előadásával érkezik a kincses városba, ugyanakkor a kolozsvári színház Budapesten lép fel. Tompa Gábor azt is kifejtette, terveik szerint az évad utolsó bemutatója előtt lehetőséget adnak a színház fiatal rendezők számára kiírt pályázatára beérkezett színházi projekteknek.
Mint részletezte, összesen 31 előadástervet nyújtottak be, amelyek közül négynek a színpadra vitelét vállalja a színház az elkövetkező évadokban, és további négy esetleges megvalósításáról még párbeszédet folytatnak a rendezőkkel.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

A voksoló katalánok többsége a függetlenségre szavazott
Az előzetes eredmények szerint a voksoló katalánok mintegy 90 százaléka szavazott a függetlenségre a spanyol kormány által illegálisnak mondott vasárnapi referendumon – jelentette be Jordi Turull katalán kormányszóvivő tegnap. A katalán nép jogot szerzett egy független állam létrehozására – jelentette ki Carles Puigdemont katalán elnök Barcelonában. A katalán parlament rendkívüli ülését követően – amelyen a vasárnapi eseményeket értékelték – Puigdemont a népszavazás miatt Katalóniába vezényelt spanyol rendőrök és csendőrök kivonását követelte.
„A reménynek és a szenvedésnek ezen a napján Katalónia polgárai megszerezték a jogot az önálló államiságra köztársaság formájában” – hangoztatta Carles Puigdemont. A katalánoknak joguk van arra, hogy szabad, békés és demokratikus államuk legyen – mondta. Mariano Rajoy spanyol kormányfő vasárnap este Madridban kijelentette: nem volt önrendelkezési népszavazás Katalóniában. Kétmillióan a függetlenség mellett Katalónia 5,34 millió voksolásra jogosult polgárából mintegy 2,26 millióan járultak az urnákhoz, ami 42,3 százalékos részvételt jelent. Közülük mintegy 2,02 millióan voksoltak az autonóm régió függetlenségére, hozzávetőleg 8 százalék nem támogatta a függetlenséget, a többiek érvénytelen vagy üres szavazólapot dobtak az urnába – ismertette Jordi Turull katalán kormányszóvivő. Hozzátette: 15 ezer szavazat számlálása még folyamatban van, a spanyol rendőrség által lefoglalt szavazólapok tartalmát pedig nem ismerhetik. A La Vanguardia lap internetes kiadása szerint a katalán szavazók 6,8 százaléka nem támogatta a régió kiválását Spanyolországból. A katalán függetlenségi népszavazás után az első nap a rendőri erőszak elleni tiltakozásról szólt; a hatóságok és szavazók közötti összecsapásokban a katalán kormány szerint 893 civil sérült meg, míg a spanyol belügyminisztérium az eddigi 33-ról 431-re módosította a sérülést szenvedett rendőrök számát. Katalónia-szerte több ezren vonultak utcára a nap folyamán, hogy elítéljék az erőszakos cselekményeket, Ada Colau, Barcelona polgármestere pedig bejelentette: a városi önkormányzat feljelentést tesz az állampolgárok elleni rendőri intézkedések miatt. Brutálisnak minősítette a rendőri fellépést az a 33 külföldi politikai megfigyelőből álló csoport is, amely a katalán kormány felkérésére érkezett az eseményre 17 különböző országból.
Juncker: jogszerűtlen a népszavazás
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke állásfoglalásában úgy fogalmazott: a spanyol alkotmány alapján a katalán népszavazás jogszerűtlen volt. Amennyiben a referendum az ország alkotmánya szerint zajlott volna, akkor az azt jelentené, hogy a terület az Európai Unión kívülre kerülne. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az erőszak újbóli alkalmazásának elkerülésére szólította fel Mariano Rajoy spanyol kormányfőt. Az uniós tagországok állam- és kormányfőit tömörítő tanács vezetője Twitter-üzenetében közölte, hogy telefonbeszélgetést folytatott a spanyol miniszterelnökkel, akit arra kért, mielőbb előzze meg, hogy a jelenlegi helyzet elmérgesedjen. A katalán népszavazás spanyol belügy, ezért Magyarország nem nyilvánít véleményt a témában – nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök Nagyváradon a közmédia kérdésére. A katalóniai népszavazás nyomán kialakult feszült helyzetre reagálva Teodor Meleşcanu külügyminiszter a spanyol alkotmányt tiszteletben tartó tárgyalásos megoldást szorgalmazott. Az RMDSZ elítélte a katalán függetlenségi népszavazás napján tapasztalt erőszakot. Állásfoglalásában leszögezte: sem az aránytalan rendőri túlkapás, sem más erőszakos cselekedet soha nem vezethet semmi jóra. „Egy ország állampolgárainak, de közösségeinek is joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. Amennyiben ez az igény több millió állampolgár részéről fogalmazódik meg, annak semmiképpen sem szabad elkerülnie az ország vezetőinek figyelmét. Tapasztalatból tudjuk: a többség erejének sosem szabad a kisebbségek elnyomására irányulnia egy demokráciában, a többségnek minden körülmény között felelősnek kell lennie az ország területén élő kisebbségekért” – olvasható az RMDSZ állásfoglalásában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kortárs kultúra mint közös nyelv – Magyar Örökség díj erdélyi művészeknek
A gyergyói származású Molnár Levente világhírű operaénekest és Márton Árpád csíkszeredai festőművészt is Magyar Örökség díjjal tüntették ki a hét végén Budapesten.
Magyar Örökség díjjal ismerték el a gyergyói származású Molnár Levente világhírű operaénekes és a csíkszeredai Márton Árpád festőművész munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a hét végén. A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság döntése értelmében azokat díjazták, akiknek nevéhez köthetőek korunk, valamint a második világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményei.
Bekapcsolni Erdélyt a világ komolyzenei vérkeringésébe
Molnár Levente művészetét, munkásságát Bocskor Lóránt színművész, a Virtuózok rendezvényigazgatója méltatta a díjátadón. „Művész és ember– ez a kettősség válik jelentőssé Molnár Levente életművében, aki fiatal kora ellenére olyan teljesítményeket tudhat maga mögött, amelyek bárkinek egy egész életre elegendőek lennének.
Mint mindig mondja, szeretne olyan világban élni, ahol a kortárs kultúra az a nyelv, amit minden ember beszél. Hiteles, meggyőző erővel tudja képviselni ezt az egész világban, munkássága bizonyíték arra, hogy az igaz tehetség utat törhet magának" – méltatta Bocskor Lóránt a gyergyóremetei származású Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekest, baritont, aki rengeteg felkérést kap a világ első kategóriás operaházaiból. A méltatásban elhangzott, az énekes folyamatosan azon munkálkodik, hogy Erdélyt rácsatlakoztassa a világ komolyzenei vérkeringésére.
Molnár Levente Gyergyóremetén született 1983-ban, érettségi után, 18 évesen debütált az aradi Nemzeti Színházban, 21 évesen pedig Budapesten, a Magyar Állami Operaházban játszott főszerepeket. Nemzetközi bemutatkozására 2007-ben a Cardiffi Énekversenyen került sor, ahol döntősként Carlo Rizzi vezényletével mutatkozott be. Egy évvel később már a londoni Covent Gardenben énekelt.
Az elmúlt években Berlinben, Bécsben, Bordeaux-ban, Münchenben, Londonban, Tokióban és Madridban is fellépett, dolgozott például Juan Diego Florez-szel és Rost Andreával, valamint Marco Armiliato, Ascher Fisch, Zubin Mehta és Kent Nagano világhírű karmesterekkel.
„Ha újrakezdhetném, akkor is tanár lennék”
Márton Árpád csíkszeredai festőművész munkásságát Banner Zoltán művészettörténész, költő méltatta a díjátadón.
Úgy érzem, erre az elismerésre nem is vagyok érdemes, én csak végeztem a dolgomat. A tanári munkában, a nevelésben is nagy elégtételem van. Ha még egyszer újrakezdhetném, csak a tanári állást vállalnám. Sokat segített nekem az, hogy ifjúság között élhettem, vagy hogy gyerekek között voltam” – nyilatkozott a művész a héten a Liget.ro-nak az elismerésről.
Márton Árpád középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban végezte (1958), a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Kádár Tibor és Miklóssy Gábor tanítványaként szerzett diplomát (1964). Kompozíciókat, tájképeket, portrékat és portrékompozíciókat fest, melyeken drámai megjelenítő erővel fejezi ki a székelység ragaszkodását a szülőföldhöz.
Kiállításokon többször bemutatott festményei: Vihar; Kenyérszelő; Földanya; Parasztbánat; Kenyér; Madárijesztők; Asszony; Mindennapi kenyerünk; Ikarusz; Napraforgó; Féltés. Olajban és olajtemperában készült festményein, valamint akvarelljein a dekoratívan kezelt és fölfokozott színek kifejező erejére épít, s a téma rajzos, kemény, szűkszavú megjelenítésére törekszik.
A csíki művészközösség összetartó, markáns egyénisége. Számos egyéni kiállítást szervezett Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson. Részt vett külföldi csoportkiállításokon: New York (1974), Barcelona (1976), Krakkó (1977), Nürnberg (1980), Washington (1988).
Magyar Örökség elismerésben részesült még Bakó Annamária irodalomközvetítő és könyves szolgálata; Kovács Szilvia és az általa életre hívott „A legszebb konyhakertek" mozgalom, Bogdán József vajdasági magyar papköltő szolgáló élete; Hubay Jenő zeneszerző iskolateremtő hegedűművészete; Gyóni Géza költészete és patriotizmusa. Krónika (Kolozsvár)