"Okt. 10-én ért Kolozsvárra a "Béke-vonat", amely Krakkóból indult, a Cseh Köztársaságot, Szlovákiát, Magyarországot érintve érkezett a kincses városba. A vonattal a kisebbségi kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek képviselői utaztak, keresve a megoldásokat az etnikai konfliktusok elsimítására. Kolozsváron Emil Constantinescu vezette a megbeszélést, aki szerint a városban az etnikai konfliktusokat a szélsőséges erők provokálják, köztük az RMDSZ szélsőségesei is. Buchwald Péter szenátor felvázolta a romániai magyarság helyzetét, Bálint Kelemen Attila tanár, városi tanácsos pedig a Bolyai Egyetem újraindításával kapcsolatban ismertette az RMDSZ álláspontját, Ioan Teodor Stan, az Avram Iancu Társaság elnöke pedig a románság évszázados elnyomásáról szólt és felháborodott azért, mert románok idegeneknek panaszkodnak. /Székely Kriszta: Kolozsváron is megállat a Béke-vonat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12, Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Élesen bírálták Funar feszültségkeltő intézkedéseit a Béke-vonattal érkezett szervezetek. /Expresszkonferencia Kolozsvárt. = Magyar Hírlap, okt. 12./"

"A román sajtóban több támadó cikk jelent meg a Vasvári Pál-emlékmű felállítása miatt. Eugen Goia szohodoli ortodox pópa a gyulafehérvári Unirea lapban "A Mócföldön, Kőrösön a magyar politikusok által felállított emlékművet nem tűri el a föld" címmel égig magasztalta a mócok vezéreinek tetteit, Horea. Closca, Crisan, Avram Iancu érdemeit, majd Vasvári Pált és hadseregét ócsárolta. Szerinte az emlékmű merénylet a román nép valódi történelme ellen. Valójában 1848-ban ezen a vidéken Abrudbánya, Zalatna, Magyarigen, Boroskrakkó, Verespatak, Sárd nagyszámú magyarságát halomra gyilkolták - nem Vasvári csapatai. Egyetlen éjszakán, 1849 januárjában Nagyenyed 700 védtelen magyar lakosát ölte meg Axente Sever csapatával, Avram Inacu katonái a védtelen Felvincet felperzselték, magyar lakossága földönfutó lett. Axente Severről városnegyedet, iskolát neveztek el, majd 1993-ban szobrot emeltek Nagyenyeden, gaztettei színhelyén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./ A Vasvári Pál-emlékművet júl. 9-én állították fel Kőrösfőn: 1412. sz. jegyzet."

"Bethlen Könyvtár /Nagyenyed/ jún. 6-7-én tudományos rendezvénysorozattal emlékezett a könyvtár létrejöttének 375. évfordulójára. Az erdélyi könyvtárak a tudomány szolgálatában című szimpóziumon Ambrus Hedvig, dr. Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály /Teleki Könyvtár munkatársai/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Újvári Mária /Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár/, Sipos Ibolya /Batthyaneum, Gyulafehérvár/ és Roth András Lajos /Dokumentációs Könyvtár, Székelyudvarhely/ tartott előadást. A részvevők megismerkedtek ezzel a vidékkel, Gyulafehérváron a Batthyaneum kincseivel, értékes könyveivel, majd a székesegyházzal, Alvincen felidézték a történelmet, Marosilyén Bethlen Gábor ma is álló szülőházán koszorút helyeztek el. Visszajövet Ompolyosgyepűn az 1848. okt. 24-én a románok által meggyilkolt, Zalatnáról menekülő 700 ártatlan magyar tömegsírjánál megálltak, az obeliszk előtt, Sárdon, Boroskrakkón, Marosszentimrén a református lelkek nélkül maradt, málladozó templomok előtt, Magyarigenben Bod Péter síremléke előtt, az ezer férőhelyes, de ma már csak hat református lelket befogadó templom előtt és mellette az állandó Bod Péter-kiállítást tekintették meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./"

"Horn Gyula miniszterelnök aug. 14-én telefonbeszélgetést folytatott Victor Ciorbea kormányfővel. Horn Gyula elismeréssel szólt a román reformtörekvésekről. A magyar kormány minden lehetséges eszközzel támogatja Romániát az euroatlantai csatlakozás feltételeinek teljesítésében. Ez napirenden szerepel az aug. 22-én Krakkóban sorra kerülő magyar, cseh és lengyel kormányfő közötti találkozón. Horn Gyula kifejezte elismerését azért, hogy a román kormány következetesen érvényt akar szerezni a romániai magyarság jogos igényeinek. Megállapodtak abban, hogy Horn Gyula októberi bukaresti látogatása során folytatják megbeszéléseiket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16-17./"

Funar polgármester 1996-ban bronztáblát állíttatott fel Kolozsváron a Petőfi Sándor ottjártát megörökítő emléktábla mellé, rávésetve azt a hazugságot, hogy az 1848-as szabadságharcnak 40 ezer román áldozata volt. A Magyar Közéletben Csetri Elek történész nyilatkozott az áldozatok valódi számáról. Ennek a valótlan adatnak Avram Incu a kiötlője, aki a császárhoz írt beadványában szerepeltette ezt a légből kapott lélekszámot. A magyar történészek közül Egyed Ákos számította ki a meglévő dokumentumok alapján, hogy Erdélyben 1848-49-ben körülbelül 18 ezer ember halt meg, közülük 10 ezer magyar volt. A románok kegyetlenkedéseiről viszont vannak adatok. Kisenyeden egy udvarházban a románok 200 magyar gyilkoltak meg, a Zalatnáról menekülő magyarok közül 650-et. A Fehér megyei Krakkó katolikus templomába menekült 297 magyart halomra ölték a románok. /Szilágyi Aladár: hazudik a bronztábla. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 18./ A hivatkozott interjú: Horváth Arany: Százötven esztendős ellenségkép. Emléktáblák és történelem. = Magyar Közélet (Kolozsvár), márc.

"Júl. 22-én Kézdivásárhelyen felavatták Bem tábornok mellszobrát, Vetró András alkotását. A szobrot Németh Zsolt magyar külügyminisztériumi államtitkára, a Fidesz alelnöke és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, a város szülötte leplezte le. Németh Zsolt Orbán Viktor miniszterelnök meleg üdvözletét tolmácsolta, aki elfoglaltsága miatt nem jelenthetett meg az ünnepségen, s méltatta a 150 évvel ezelőtti események jelentőségét, "a magyar szabadságharcok legszebb ágának" tekintve az önfeláldozó 48-49-es harcot. Markó Béla a pesszimizmus helyett az örökös talpon állni tudás képességét, a túlélést biztosító akaratot, a helytállást emelte ki. Kovács István író, krakkói magyar főkonzul, Bem-kötet szerző a nagy hadvezér személyiségét rajzolta föl. Jelen volt Komlóssy József, a FUEV alelnöke és Tamás Sándor háromszéki képviselő is, nem szólva az RMDSZ Kovászna megyei, illetve kézdivásárhelyi és kézdiszéki szervezetének vezetőiről. /Szoborállítással hódolva Bemnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24-25./"

Július 25-én, vasárnap Bereckben, a katolikus templom közelében leleplezték a sepsiszentgyörgyi Petrovits István szobrászművész alkotta Petőfi és Bem arcképét megörökítő bronz domborműves emléktáblát, jelt állítva a forradalom két nagy hőse, Petőfi és Bem apó találkozásának. Az avatóünnepségen beszédet mondott Kovács István író, a Magyar Köztársaság krakkói főkonzulja, a Bem és Petőfi életmű nagy szakértője. Az emlékhelyet Máthé Ferenc plébános áldotta meg. A változatos kulturális műsor után a jelenlévők megtekintették a művelődési központban szervezett, az eseményhez és a településhez kapcsolódó kiállítást. /Ahol Petőfi és Bem találkozott Berecken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Dec. 28-án munkaülést tartott a szatmárnémeti Szent István Kör tagsága. Thoroczkay Sándor elnök röviden elemezte az elmúlt évi tevékenységet. Balogh Géza történelemtanár, a Kölcsey Kollégium aligazgatója szerint a 2000. év fő munkatervi követelménye kétségkívül a magyar államalapítás 1000 éves évfordulójának méltó megünneplése. A jövő évben tartandó nemzetközi Bem-szimpóziumot háromtagú helybéli szervezőbizottság készíti elő: Sipos Miklós református esperes, Danku Pál mérnök és Kónya László tanfelügyelő, a szamoskrassói Bem-emlékszoba főgondnoka. A további szervezők között van Kovács István, krakkói magyar főkonzul és Egyed Ákos akadémikus. A Szent István Kör lépéseket tesz egy helyi históriai műhely kialakítására is. /A Szent István Kör tervei 2000?re. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 29./

Az 1993-ban, László Bakk Anikó vezetésével létrejött Amaryllis reneszánsz zene- és táncegyüttes /Kolozsvár/, idén augusztusban, a Régizene Krakkója című XXV. nemzetközi fesztivál vendége volt. Az Amaryllis virágzó együttessé nőtte ki magát. Zenészeinek java része főiskolai szinten tanulja a régizenét, táncosai között, sok más egyetemről idesereglett diák mellett, találni zeneakadémiai hallgatót is. Nov. 18-i bemutatójuk volt ez az első olyan önálló műsoruk, amelyben a zene és tánc találkozott. /(kulcsár) [Kulcsár Gabriella]: Virágzó Amaryllis. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

"1992-ben indult Kolozsváron az Amaryllis régizene- és táncklub, László Bakk Anikó szellemi irányításával. Ebben az évben, 1992-ben a Szabadságban hirdetés jelent meg: antik tánctanfolyam indul Kovács Gábor szombathelyi koreográfus vezetésével. A klubba újonnan érkezők oktatását a két alapítótag, Szabó Anikó és Szilágyi N. Zsuzsa vállalta. - Jelenleg az Amaryllisnek tizenkét tagja van, az utánpótlást főleg a fiúhiány nehezíti. Alig győznek eleget tenni meghívásoknak Erdélyben (Mátyás-napok, Szent György-napok, diáktáborok, gólyabálok, multikulturális fesztiválok stb.), sőt, tavaly Krakkóba is eljutottak. Az Amaryllis tagjai saját kezűleg varrják korhű ruhakölteményeiket. /Ördög I. Béla: Akik táncolva tanulnak, tanulva oktatnak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./"

"A dél-lengyelországi Tarnówban máj. 26-án felavatták a Bem-Petőfi emlékkaput és a lengyel-magyar történelmi emlékparkot. A városban áll Petőfi Sándornak, Bem segédtisztjének a mellszobra, amelyet Kecskemét városa 1985-ben ajándékozott Tarnównak. A szobor előterében felavatták fel a sepsiszentgyörgyi székely mesterek által faragott kopjafákat, rajtuk Bem tábornok erdélyi csatáinak dátumaival. A park bejáratánál emelkedik a szintén sepsiszentgyörgyi mesterek által faragott, 5 méter magas székelykapu, a kétnyelvű felirat tanúsága szerint Bem és Petőfi emlékkapuja. Rajta Petőfi egyik Bemről írott verse - Az erdélyi hadsereg - két versszaka olvasható magyar és lengyel fordításban. Az ünnepségen jelen volt Kovács István krakkói főkonzul (az esemény főszervezője) is. Mintegy 100 tagú magyar csoport érkezett az avatásra, megjelent a település két testvérvárosának, Sepsiszentgyörgynek és Kiskőrösnek a polgármestere. Az ünnepségeken korhű öltözékben, lovon részt vettek több hagyományőrző magyarországi huszárezred tagjai és a 15. székely határőr gyalogezred gelencei szakasza. A tarnówi székelykapu a második ilyen emlékmű Dél-Lengyelországban. 1999 júniusában, II. János Pál pápa legutóbbi lengyelországi zarándoklata alkalmával állították fel Stary Saczban (Ószandecen) a gelencei székely mesterek által faragott, a tarnówinál is nagyobb székelykaput abból az alkalomból, hogy a pápa szentté avatta a városka kolostorában élt Árpád-házi Kingát. /Székelykapu Bem apónak. Lengyel-magyar emlékpark Tarnówban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./"

"Török Viola Szent Kinga gyűrűje című zenés misztériumjátékának mutatta be okt. 6-án, Kolozsváron a sepsiszentgyörgyi együttes. Sipos Zoltán karmester és Kerezsi János kórustag, a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum igazgatója elmondta, az ősbemutató 2000 pünkösdjén szólalt meg a csíksomlyói búcsún. Idén augusztusban 12 napos turnén hat magyarországi településen, illetve a vajdasági Magyarkanizsán mutatták be a darabot. A jelenleg 86 személyből álló társulat egyetlen színésze, a fiatal Márdirosz Ágnes, a Csíki Játékszín művésznője sikeresen játszotta Kingának, IV. Béla Árpád-házi király elsőszülött gyermekének a szerepét. Kinga életéből több legenda is fennmaradt. Kinga Boleszláv krakkói fejedelem feleségeként - akivel örök szüzességet fogadtak és Szent Ferenc eszméinek kötelezték el magukat - a lengyel népért nagy áldozatokat hozott, a szegényeket segítette, a betegeket oltalmazta, erős hitével és imával megvédte a lakosságot a tatárok újabb betörései ellen. Vagyonát az ószandeci kolostor építésére fordította. Egyik szülőföldi látogatása alkalmával édesapjától az egyik máramarosi sóbányát kapta ajándékba, a saját kérésére, mivel Lengyelország sóhiányban szenvedett. Szokás szerint a tárnába dobta gyűrűjét. Amikor visszatért hazájába, Krakkó környékén ásatni kezdett, és megtalálta a Máramarosból az angyalok által elköltöztetett sóbányát, és benne a gyűrűt. Ez a legendája Lengyelország legnagyobb sóbányájának, a Wieliczkának. /Gyenge Ágnes: Szent Kinga gyűrűje. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./"

"Nov. 3-án Szatmárnémetiben a kültelki parókián immár második alkalommal került sor arra a Krakkó Rudolf által kezdeményezett széles körű tanácskozásra, amely kisebbségi problémák feltárását célozta, és ezek kezelésére igyekezett megoldásokat találni. Az első találkozóra egy hónappal korábban került sor. Az első tanácskozáson az RMDSZ részéről Kereskényi Sándor szenátor és Varga Attila képviselő jelent meg. Az egyházak mellett a tanfelügyelőség is képviseltette magát. A mostani találkozó témái: a szülő-pedagógus-tanfelügyelőség közötti kommunikáció hiánya, az óvónők segédeszközökkel való ellátottságának, s egy hiányzó szakmai érdekvédelmi szervezetnek a problémája, az anyanyelvi oktatás elsorvasztását célzó burkolt törekvésekkel szembeni közönyös magatartás a tanfelügyelőség részéről. A problémák megoldására széles társadalmi összefogással létrehozandó alapítvány nyújthatna megnyugtató megoldást. /(bódi): Megoldáskeresés kisebbségi problémáinkra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./"

A Fehér megyei kormánypárti vezetőség is meghajolt a megyei RMDSZ által előterjesztett protokollum tervezete előtt. Ahol a magyarság részaránya eléri a 20 %-ot, a magyar nyelvet ismerő rendőrök alkalmazására is sort kerítenek. Az oktatás terén: további magyar nyelvű óvodák, elemi, gimnáziumi, líceumi osztályok, szak- és inasiskolai, posztliceális osztályok létesülnek. Iskolaigazgatók, aligazgatók és kisebbségi tanfelügyelők kinevezése az RMDSZ hozzájárulásával eszközölhető. A gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Szeminárium és a nagyenyedi Református Szeminárium ezután is a jelentkezők létszámának függvényében fejti ki tevékenységét. A megyei és helyi költségvetésből, a lehetőségek arányában, pénzt utalnak a Bethlen Gábor Kollégium épületeinek általános felújítására. Anyagilag támogatják a magyarlapádi népi együttest, valamint a Nagyenyeden évente megrendezésre kerülő nemzetközi festőtábort. Megfelelő pénzalapokat utalnak ki a római katolikus, református és unitárius templomok, a hatókörükbe tarozó magyar történelmi műemlékek restaurálására, karbantartására, különös tekintettel a nagyenyedi középkori vár, az alvinci Martinuzzi kastély és református templom, valamint a marosszentimrei, boroskrakkói, magyarigeni református templomok megóvására, karbantartására, tiszteletére. A tulajdonjog visszaállítása keretében a Batthyaneum sorsát a központi hatóságokra bízzák. A megyei közigazgatási hatóság viszont intézkedik, hogy a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek visszaszolgáltatott épületből mielőbb máshová költözhessen a benne székelő Fehér megyei Képzőművészek Szövetsége. /Győrfi Dénes: Fehér megyei kézfogás. A kormánypárt végre fejet hajtott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

"Rigába, Lettország fővárosába indult júl. 6-án az Apáczai Csere János Líceum /Kolozsvár/ Szarkaláb Néptáncegyüttese, ahol a Submalinas Néptáncfesztiválon vesz részt. A kolozsvári néptáncosok útközben a felvidéki Zselíz és Királyhelmec, valamint Krakkó vendégei is lesznek. Az együttes útját a Heltai Alapítvány szervezi. /Erdélyi magyar néptánc a Baltikumban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

"Három helyen /Ószandecen a Szent Kinga által 1280-ban alapított kolostor udvarán, Tarnówban és Krakkóban a főtéren/, több mint háromezer néző előtt rendkívüli sikerrel mutatta be Lengyelországban a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum meghívott művészekkel együtt a Szent Kinga gyűrűje zenés misztériumjátékot. Az ezeréves magyar-lengyel közös történelem legbeszédesebb helyszínein a szentgyörgyiek nyolcvanfőnyi csapata érezte, hogy a mindennapokba is beépült a lengyel és a magyar nép barátsága, ami a szandeci földön a lengyel nép anyjaként is tisztelt Kinga-kultusszal társul. A turnéban segített Magyarország varsói nagykövetsége, dr. Molnár Imre kultúrattasé, valamint dr. Kovács István krakkói főkonzul. /(fekete): Szent Kinga követei Lengyelországban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./"

"Szatmárra látogatott a magát Kárpát-medencei szervezetként definiáló Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetősége a múlt hét végén. A mozgalom vezetői Krakkó Rudolf, szatmári koordinátor szervezésében számos közéleti személyiséggel találkoztak. A mozgalom vezetői Lázáriban elmondták, hogy a lázári lakosság pozitív népszaporulatának okairól tanulmányt fognak készíteni, amelyet példaként kívánnak állítani az egész Kárpát-medencei magyarság elé. Toroczkai László, a mozgalom elnöke jelezte, hogy csíkszeredai tagjaikat - minden ok nélkül - rendőri atrocitás érte, melynek során csíki vezetőjüket, Tankó Györgyöt súlyosan bántalmazták. A HVIM vezetői az esetről tájékoztatni fogják a romániai magyarság képviselőit, a magyarországi kormányt és a közvéleményt, valamint a nemzetközi emberi jogi szervezeteket. /A "hatvannégyesek" Szatmáron. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./"

"Erdő Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki a pápa az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye élére. A szentszéki közlemény hangsúlyozza, hogy a 75. életévét betöltött Paskai László bíborosnak az egyházjogi szabályozás szerint kötelezően fel kell ajánlania lemondását. Erdő Péter kinevezett bíboros 1977 és 1980 között az Örök Városban végezte teológiai és egyházjogi tanulmányait, 1986-ban a tekintélyes Gregoriana Pápai Egyetem megbízott professzorának nevezték ki. Erdő Pétert 2000. jan. 6-án II. János Pál pápa avatta püspökké a római Szent Péter Bazilikában. /Erdő Péter az új esztergomi bíboros. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ Idén októberben Erdő Pétert a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a Jogi Kar és a Római Katolikus Teológiai Kar javaslatára díszdoktorrá avatták. Az eseményen dr. Csucsuja István professzor, a BBTE Történelem Karának dékán-helyettese mondott laudációt, amelyben kiemelte: Erdő Péter professzor hatalmas műveltsége és tudományos munkássága biztos, alapos képzésre épül. 1952-ben született Budapesten. Teológiai és kánonjogi doktorátust, majd egy második PhD fokozatot szerzett teológiából. További tanulmányokat és kutatásokat végzett a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben. Legfőbb területe az egyházjog és a jogtörténet. Munkásságát több mint 200 tanulmány és 16 monográfia jellegű könyv foglalja össze. Könyvei és monográfiái között van a Bevezetés a kánonjogba, az Egyházi törvénykönyv fordítása és kommentárja. Az egyházjog teológiája intézménytörténeti megközelítésben vagy az Egyházi alkotmányjog című munkai olyan alapművek, amelyek a szakemberek számára nélkülözhetetlenek. Az egyházjog teológiája és a Bevezetés a kánonjogba megjelent magyarul, németül, angolul, olaszul és ukránul, A kánonjogi tudomány története latin, német, magyar, olasz, spanyol, angol nyelven, az Egyházi alkotmányjog magyar, német, ukrán nyelven, Az egyházjog forrásai olaszul, magyarul, németül és angolul. Könyvei Budapesten, Rómában, Vatikánban, Torinóban, Buenos Airesben, Münsterben, Würzburgban, Lvovban, Pisában, Párizsban és Firenzében jelentek meg. Erdő Péter több, nemzetközileg elismert szakfolyóirat és jól ismert tudományos sorozat főszerkesztője; tanulmányait folyamatosan publikálja nemzetközi és magyarországi folyóiratokban, de gyakran közreműködik a Bari-i, Ljubljana-i, krakkói, lublini püspöki és érseki kiadványokban is. Számos kánonjogi és jogtörténeti forrásművet, kéziratot, és kódexet adott ki. Ezek legjelentősebbike Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés, amely 1999-ben jelent meg Budapesten. Több más forrásmunkát és dokumentumot jelentetett meg az "Archív für Katolisches Kirchenrecht"-ben, az "Österreichisches Archív für Kirchenrecht"-ben és másutt. Munkásságának kiemelkedő területe az ökumenizmus, valamint az egyház és állam viszonyának kérdésköre. 1993 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora; itt egymás után tanszékvezető, a hittudományi kar dékánja volt, majd 1998 óta az egyetem rektora. 2000. jan. 6-án, II. János Pál pápa Rómában püspökké szentelte, azóta székesfehérvári segédpüspök. Három szentszéki kongregáció, ill. Tanács: a Katolikus Nevelés és a Megszentelt Élet Intézményei Kongregációja, valamint a Pápai Törvényhozó Tanács tagja. /Erdő Péter - új esztergom-budapesti érsek. Műveltsége, munkássága biztos, alapos képzésre épül. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./"

"Vízumköteles irodalom? címen virtuális konferenciát szervez Balla D. Károly kárpátaljai író. A felkérésére válaszolók között van irodalomtörténész, nyelvész, író, költő, újságíró, Kolozsvártól Krakkón át Torontóig. Balla további félszáz szakmabelit kért fel, hogy bekapcsolódjanak a disputába. Kántor Lajos írta a konferencia nyitó szövegét, megjelent a világhálón a tucatnyi előadás. Balla D. Károly honlapja /www.hhrf.org/ungparty/ egyszemélyes, egymaga készíti. A honlapon belül a Pánsíp viszont szabályos irodalmi folyóiratot képez (ez az 1993-ban alapított nyomtatott lap világhálóra mentett folytatása). /Gergely Tamás: Vízumköteles irodalom? Interjú Balla D. Károllyal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./ "

"Székelyné Incze Réka magyar szakos tanárnőként alkot maradandót. Kezdetben a Mezőségen, a sármási általános iskolában, majd néhány éve a marosludasi magyar tannyelvű intézetben folytatja közösségfejlesztő munkálkodását. Március utolsó vasárnapján Czirmay Levente lelkipásztorral és Czirmay Izabella kántornővel a marosludasi református egyházközösség 40 tagú vegyeskarával kereste fel a Fehér megyei református szórványtelepeket. A tövisi református imaterem után a teljesen elnéptelenedett boroskrakkói református templom következett, majd Magyarigen temploma, Gyulafehérvár református temploma, útban hazafelé Vajasd református magyarsága előtt énekeltek. /Győrfi Dénes: Marosludasi missziós szolgálat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./"

"Az Európai Unió és a NATO bővítéséről, az iraki helyzetről és az ENSZ reformjának szükségességéről tárgyaltak szept. 3-án Krakkóban Lengyelország, Horvátország, Macedónia és Románia államfői. A házigazda, Aleksander Kwasniewski úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint "a megfelelő időben" mind a négy ország részévé válik az EU-nak. Stipe Mesic horvát, Borisz Trajkovszki macedón és Ion Iliescu román elnök megtekintették a krakkói Jagelló Egyetem Collegium Maius épületét. Az államfők szept. 4-én részt vettek a XIII. Gazdasági Fórumon Krynicában, amely a kelet-közép- és kelet-európai országok politikusainak, üzletembereinek és újságíróinak egyik legfontosabb találkozója. Idén 35 országból 1300-an jelezték részvételüket a fórumon. Ion Iliescu Krynicában, a román esten bemutatta Integráció és globalizáció. A román elképzelés című kötetének lengyel fordítását. /Iliescu négyes államfői találkozón Krakkóban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./"

"Zsombori Vilmos, a megyei önkormányzat elnöke elmondta, hogy 2000-ben megszületett a Szövetség Hargita megyéért programtervezet melyben minden település leírta, mi a fontos a lakosságnak, s minek a megvalósítására van lehetőség saját vagy más forrásokból. Az összegzésekor kitűnt, hogy a 60 önkormányzat legtöbbje a gáz bevezetését szorgalmazza. Mára a fővezeték már megvan Csíkszeredán túl, a jövőben eljut Gyergyón át Maroshévízig, a Hargita Gaz Rt. pedig 167 településen építi ki a hálózatot, ennek köszönhetően közelebbről 80 000 családhoz jut el a vezetékes gáz. A gázhálózat kiépülése volt az elmúlt évek egyik legnagyobb megvalósításának. A másik nagy eredmény a vezetékesvíz-program kivitelezése. Mostanáig 90 százalékban megvalósult a 10,8 millió dolláros program, ennek folytán Hargita megye 58 települése jut vezetékes vízhez. A sikerek között van a gyermekotthoni hálózat megszüntetése, 800 000 eurós pályázatot nyertek, házakat vásároltak, családi környezetben helyeztek el 1200 gyermeket. A Caritasszal együttműködve szociális programunk keretében közel a megye 40 településén kidolgozták az idős emberek otthoni gondozásának rendszerét. Példa nélküli akció ez Romániában. A pénztelenség aggasztó. Sok helyen ott a gáz- és vízvezeték az utcában, mégsem jut el minden házba, mert költséges a bevezetése. Nagy probléma az úthálózat korszerűsítésének lassú üteme. A speciális útalapból kevés pénz jut a megyének, ezen a helyzeten a Megyei Tanácsok Szövetségének alelnökeként próbált változtatni, javasolt egy általánosan elfogadott szabály kidolgozását a pénzek leosztására. Hargita megyének 70 millió euróra lenne szüksége az utak rendbetételéhez, ezzel szemben évente 2 millió euróból gazdálkodnak. Százéves hídjaink vannak, amelyeket még a Monarchia idején építettek, bármikor betörhetnek. Hargita megye tagja az Európai Régiók ülésének, a Helyi és Regionális Hatóságok kongresszusának, a Kárpátok Eurorégiónak, testvérmegyei kapcsolatokat is ápolnak több magyarországi megyével, együttműködési megállapodást írtak alá a németországi Brandenburggal, a lengyelországi Krakkóval. Ezek a kapcsolatok anyagilag is fontosak. Amikor pénzhiány miatt elakadt a csíkszeredai Millenniumi templom építése, közbenjárásukra a magyarországi testvérmegyék 4,5 millió forinttal segítették ki őket. A személyes kapcsolatoknak köszönhetően a finanszírozott programok jóval több pénzt hoznak a megyének, mint a külföldi utak egész évi költségei. /Borbély László: Csapatmunkának köszönhető minden eredményünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./"

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma nov. 2-án adta át a Bethlen Gábor- és a Tamási Áron-díjat, illetve a Márton Áron-emlékérmet Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében tartott ünnepségen. Teleki Pál-emlékérmet is adományoztak. Idén Bethlen Gábor-díjban részesült az Amerikai Egyesült Államokban élő Nagy Károly egyetemi tanár, az Anyanyelvi Konferencia „megálmodója”, Zvonimír Mrkonjic horvát költő, műfordító és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola. Tamási Áron-díjat az Olaszországban élő Lőrinczi László író, műfordító kapta. Márton Áron-emlékéremben részesült az Ausztriában élő Wurst Erzsébet oktatásszervező, a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központ, valamint a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma emlékéremben részesítette az MTA-t is. Teleki Pál 1913-tól az MTA levelező, majd 1925-től tiszteletbeli tagja volt – emlékeztetett a kuratórium elnöke, Bakos István. Az ünnepségen az alapítvány létrehozójára, Illyés Gyulára is emlékeztek. /Díjátadás a Magyar Tudományos Akadémián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Az aradi kulturális szemle, a Szövétnek augusztusi számának vezércikkében Ujj János a magyar nyelvű iskolák diákjainak létszámcsökkenése miatt aggódik, Pávai Gyula Történelmi helyeken című rovatában Magyar szentek, királyok s egy költő című írásában Krakkóba kalauzolja az olvasót. Regéczy Szabina Perle Eszteró István legújabb kötetéről ír. /(nagyálmos): A Szövétnek legújabb számának tartalmából. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./

Korlátok nélkül címmel első ízben szerveznek két héten át – május 4-től 19-ig – tartó régiós színházi fesztivált Szatmárnémetiben. A helyi két társulat mellett többek között fellép a nagybányai Városi Színház, a beregszászi Illyés Gyula Színház, a kolozsvári Imposibil Színház, a kassai Thália Színház, a krakkói Bagatela, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a bukaresti Masca Színház, s külön előadásuk lesz a Babes–Bolyai Egyetem színház karán tanuló magyar diákoknak. A korábban csak hazai jellegű színházfesztivált Ilyés Gyula polgármester kezdeményezésére bővítették nemzetközi, régiós találkozóvá, amit ezután EU-s támogatással kívánnak megrendezni. /Sike Lajos: Régiós színházi fesztivál nyit. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Magyarul, románul, angolul, németül, franciául, spanyolul és lengyelül szólalnak meg azok az előadások, amelyeket a november 30-án elkezdődött és december 10-ig tartó Interferenciák – Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében láthat a közönség Kolozsváron. A színház fennállásának 215. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat a kolozsvári Állami Magyar Színház Woyzeck című produkciójával rajtolt, december 1-jén a budapesti Katona József Színház társulatának előadásában Csehov Ivanovját láthatta a közönség, december 2-án, vasárnap pedig a krakkói Stary Teatr társulata lépett színpadra, Molière Tartuffe-jével. Megnyílt Both András díszlettervező kiállítása, beszélgetés zajlott az Ivanov című előadás alkotóival, amelyen jelen volt a produkció rendezője, Ascher Tamás is. A 215 év nem kerek évforduló, mégis nagyon jó alkalom és ürügy arra, hogy olyan színházi találkozót hozzunk létre, mondta Tompa Gábor, a színház, és egyben a fesztivál igazgatója, miután hét nyelven köszöntötte a közönséget. Mint mondta, a multikulturális dialógus európai évének küszöbén állunk, ez a fesztivál pedig kitűnő alkalom a dialógusra. /Köllő Katalin: Hét nyelven beszélő nemzetközi színházi fesztivál Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Varga Andrea történész elmondta, az addig zárolt levéltári anyagok olvasójaként akadt rá az 1956-os magyarországi események romániai történéseinek visszhangjára: a szolidaritást, tiltakozást vállalók meghurcolására, az ítéletekre /24 kivégzés és összesen 14 ezer év kiszabott börtönbüntetés/, a megfigyelésekre, valamint a mindmáig rehabilitálás nélkül „közbűntényesként” vagy rendszerellenesként nyilvántartott több ezer ember adatára. Körükben sokan hívők voltak, nem kevesen lelkipásztorok is, akikre külön vadászott a román titkosszolgálat és a beszervezés gépezete. Szeptember elején egy vándorkiállítás formájában kelt útra Európa országaiba ez a történelmi anyag, a Sor(s)ok között című kiállítás. Már megjárta Románia magyarok lakta nagyvárosait, a magyar és a román fővárost is, és elindult a Poznan, Prága, Párizs, Róma, Brüsszel, Pozsony, Krakkó, Varsó útvonalon. Az emlékezés ereje kell hogy lélekben föltámassza azokat, akik a politikai hatalmak, az embertipró erőszak elszenvedői voltak. Kell a Mindenható áldása is, hogy ne a revansvágy, ne a büntetés fenyegetése legyen az első vagy egyetlen eszköz, mely az emlékezők erkölcsi érzékét fűti, írta Varga Andrea. „Ezek az emberek a hétköznapok hősei, másokért áldozatot vállaló lelkek voltak, hazafiak és megalkuvásra képtelenek, akik mindmáig a morális és nemzeti emlékezet parcelláin kívül kaptak csupán helyet. ” Nem tudnak róluk sem a magyar, sem a román történelemkönyvek. Idén van ugyanakkor Nagy Imre és más politikai elítéltek perbefogásának, a román és romániai magyar hazafiak kivégzésének és bebörtönzésének 50. éve. „Mondjunk imát a névtelen ’56-os hősökért, a cselekvő és szenvedő emberért” – kérte a történész. /Varga Andrea történész, a Sor(s)ok között kiállítás kurátora: Emlékezés 1956 romániai áldozataira. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Művészettörténeti időutazásban lehet része mindazoknak, akik a napokban ellátogatnak a kolozsvári Bánffy-palotába. Az „Aki magát bünteti” címet viselő kiállításon három képzőművész, Bertalan István, Florin Mitroi és Ion Grigorescu munkáin keresztül jelenik meg a ‘80-as és ‘90-es évek képzőművészeti élete. A depresszív hatású munkák Erwin Kessler művészettörténész szerint az ország egy olyan korszakára összpontosulnak, amikor a tanácstalanság a tetőfokára hágott. A tárlat korábban Bukarestben, Temesváron és Szebenben is látható volt. Kolozsvár után Bécsben majd Krakkóban állítják ki a kordokumentum-értékű munkákat. /Sipos M. Zoltán: Rossz emlékek tárlata. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Fékezi Szatmárt a jelenlegi régiós beosztás
Csehi Árpád szerint a romániai régiókat nem a valós érdek, hanem politikai játszmák alapján hozták korábban létre
Túl nagyok a jelenlegi régiók, ezért nem lehetnek hatékonyak – mondta lapunknak Csehi Árpád, a hat megyét magában foglaló Északnyugati Fejlesztési Régió soros elnöke. Csehi szerint – aki Szatmár megye tanácselnöke – más irányban fejlődik Szatmárnémeti és Nagyvárad, így nem indokolt, hogy Kolozsvárral egy régióhoz tartozzék.
A kormányon lévő magyarok egyik javaslata a jelenlegi régiós határok átrajzolása. Miért van szükség erre?
– Ráillik a mostani fejlesztési régiókra az ismert mondás: aki sokat markol, az keveset fog. Túl nagyok a jelenlegi fejlesztési egységek, és már ezért sem lehetnek hatékonyak. Minden ilyen felosztás önmagában azt feltételezi, hogy az egy régióba sorolt területeket azonos gazdasági és egyéb érdekek kötnek össze. De ha ránézünk a térképre, könnyen észrevehetjük, hogy ez messze nincs így.
Azt mondja, hogy nem egyazon érdekek vezérlik Szatmár, Máramaros, Szilágy, Bihar, Beszterce és Kolozs megyéket, amelyek az Északnyugati Fejlesztési Régiót alkotják.
– Nem csak Besztercének, Szilágyságnak, hanem Szatmárnak vagy Máramarosnak sincs túl sok köze Kolozsvárhoz azon túl, hogy sok fiatal megy az ottani egyetemekre, s a kincses város megugrott fejlődésének köszönhetően, tanulmányaik befejeztével mind többen ott is ragadnak. Kolozsvár elhúzott a bolyból, ami természetes is, mert sokkal nagyobb a vonzási körzete, mindig is központi szerepet töltött be Erdélyben. Szatmárnémetinek vagy Nagyváradnak más az erővonala, valamint a fejlődésiránya.
Miben más ez az irány?
– Az északnyugati régióból Szatmárnémeti azért is lóg ki, mert három ország találkozási övezetében fekszik, s a határok légiesedése okán ma már mind szélesebb és intenzívebb gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatokat alakított ki nemcsak a közelebbi Nyíregyházával, Debrecennel és Ungvárral, de például Kassával és Krakkóval is.
A mienknél azonban vannak kirívóbb példák is: ilyen az ország déli részén Ploieşti-nek Giurgiuhoz és Sloboziához való kapcsolata, vagy Konstanca és Buzău viszonya. Ez is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi régiókat nem a valós érdek, hanem politikai játszmák alapján hozták létre.
Hogyan jellemezné az északnyugati régió működését?
– Az adott körülmények között egészen jól működik, az országos adatok szerint a nyolc régió közül a második legeredményesebb. Ám a neheze csak most következik, mivel másak a fejlődési irányok. Szatmár megyének azokat az előnyöket kell kihasználnia, amelyeket a határmenti együttműködés kínál a következő években, amelyekre pályázatok útján könnyűszerrel kap uniós támogatásokat. A mostani keretek viszont inkább fékezik fejlődésünket, ezeken haladéktalanul változtatni kell.
Mennyiben felelne meg Szatmárnak, ha Biharral és a Szilágysággal alkotna egy jóval kisebb régiót az RMDSZ javaslata szerint?
– Másokkal is tárgyaltam már erről, s szinte tökéletesen megfelelne. Úgy látom, ez Szilágyságnak is előnyösebb lenne, mint a jelenlegi rendszer, hisz a megye területének nagyobb része a Meszesen innen helyezkedik el, ami a Biharral és Szatmárral való kommunikálást teszi könnyebbé.
Mi kapcsolja össze ezt a három megyét?
– Sok a közös adottság természeti, gazdasági és turisztikai vonalon, azonos történelmi-kulturális hagyományokról beszélhetünk, s a fejlődési különbség sem eltérő. Gondoljunk csak a mezőgazdaságra, s külön a gyümölcstermesztésre, a bor- és pálinkakultúrára, a termálvizekre, ami önmagában is több együttes pályázat témája lehet. S a három megye már lépett is abba az irányba, hogy jobban összekapcsolódjon.
A bihariak megépítették Szalacsnál a megyehatárig azt az utat, amely egy új kapocs lesz Szilágypéren át Szatmárnak – a magunk részén az idén végezzük el az aszfaltozást. Készül a kivitelezési terve annak az útnak, amely Szilágyság felé, Hadadon át húsz kilométerrel lerövidíti a távolságot Zilah felé. De ugyanígy épülnek azok az utak is, amelyek Magyarország felé a schengeni övezethez kapcsolnak bennünket, velünk a szilágyságiakat is. Szóval mi hisszük, hogy számunkra ez a fejlődés iránya.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)