Az Arad megyei Körösbökény és a Hajdú-Bihar megyei Darvas között jól működik a testvértelepülési kapcsolat, amelynek eredményeként az elmúlt nyáron a gyermekeknek közös táborozást szerveztek Körösbökényben. /Körösi K. Sándor, Körösbökény: Darvas és Körösbökény példás kapcsolata. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./

Kovács Sándor engedéllyel rendelkező magyar tolmács a családjával 12 éve él Körösbökényben (Buteni), felesége szülőfalujában. Aradon született, mesterként az esztergapadgyár borossebesi részlegén 18 évet dolgozott, onnan költöztek Körösbökénybe. Azóta erősítik a helybeli magyarság kicsiny csapatát. Nyugdíjas, a határon átnyúló kapcsolatok során gyakran felkértek a tolmácsolásra, hivatalos iratok fordítására, ezért kiváltotta a fordítói, okirat-hitelesítői engedélyt. Általában a régi telekkönyvi kivonatokat, legtöbbet a magyarországi vásárlások nyugtáit fordítja románra. Magyarra a határon átnyúló projekteket szerződéses alapon fordítja és rendszeresen tolmácsol a találkozók alkalmával. Valamivel több, mint 20 magyar család él Körösbökényben, többségük idős ember. Egyedüli találkozóhelyük a katolikus templom, ahol ő végzi a gondnoki teendőket. Körösbökényben a kevés magyar, ha találkozik, sokszor nem beszél magyarul, mert a többségiek nem állják a magyar szó. /Balta János: A magyar tolmács. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

Templombúcsú, könyvbemutató Borossebesen
Együtt a melengető, megtartó kultúránkban
Vasárnap a Szent Péter és Pál apostolokra felszentelt borossebesi katolikus templomban 12 órakor kezdődött búcsúi szentmisén ft. Petar Stojanovic seléndi plébános magyarul és románul köszöntötte a településről, illetve a környékről érkezett nagy számú híveket, nt. Prém Imre Csaba helybeli református lelkipásztort, az aradi vendégeket és nem utolsó sorban Gheorghe Feieş polgármestert.
Külön köszöntötte az olasz, a szlovák és a cseh híveket, kiemelve: a borossebesi egyházközség egy olyan színes kert, amelyikben számos nemzetiség él egymás mellett békében, Isten-szeretetben. A továbbiakban felkérte kollégáját, nt. Prém Imre Csaba lelkipásztort a magyar nyelvű igehirdetés megtartására, amiben Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levele 4. részének 5. és 6. verseiből kiindulva, a már Jézus által is kiemelt, sokszínűségben megvalósuló egység fontosságát ecsetelte. A hitben való egységet legjobban a helybeli hívek példázták, hiszen a borossebesiek mellett borosjenői, körösbökényi, dezsőházi, seléndi katolikusok is szép számmal voltak az ünnepélyes szertartáson. Jézus a hitbeli egységet Péter által látta megvalósulni, ezért rá, a kősziklára építette egyházát, míg a keresztényüldöző Pált egyházának a legnagyobb szószólójává változtatta azáltal, hogy megjelent neki. A magyarul elhangzottakhoz hasonlóan, ft. Petar Stojanovic románul ismertette Péter és Pál apostolok küldetését, Krisztus egyházának a megtartásában, a gyarapításában betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.
Tekintve, hogy a programban könyvbemutató is szerepelt, a plébános még a szentmise vége előtt felkérte a borossebesi gyökerekkel rendelkező Kiss László budapesti lakost, a Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című kötetének az ismertetésére. A szerző meghatódva beszélt a településen született, majd innen elszármazott nagyapjáról, a városkában eltöltött gyermekéveiről, az itt élő rokonairól, az őt ide kötő emlékeiről. A továbbiakban a könyv kiadója, az Aradi Kölcsey Egyesület elnöke, Jankó András ismertette a kötet megjelenésének a körülményeit, kiemelve: az Egyesület azért karolta fel a kiadvány megjelentetését, mert helytörténettel, a borossebesi magyar kultúra emlékeinek a feltárásával foglalkozik, ezért igen szilárd fogódzót képezhet a helybeli magyarság gyökereinek a megismerésében, nemzeti azonosságtudatának a megőrzésében, az itt- és megmaradásában. Éppen a templomhoz kötődő egyik részt elevenítette fel, ami az 1880-ban a település környékén szervezett 3 hónapos hadgyakorlathoz kötődik, amikor is a 3 napig itt-tartózkodó I. Ferenc József király és császár, miközben a Wenckhein udvarházból naponta átsétált a katolikus templomba, eléje futószőnyeget terítettek. A történet kiegészítéseként ft. Petar Stojanovic plébános megjegyezte: Ferenc József itt-tartózkodásakor azon a díszes faragású karosszéken ült, amelyiken most a kolléga, Prém Imre Csaba lelkipásztor foglal helyet. Az érintett megilletődve állt fel, alaposan megnézte a széket, majd újra helyet foglalt rajta. A továbbiakban Gheorghe Feieş borossebesi polgármester a helybeli általános értékek megbecsülésének, a jelenlegi, illetve a jövőbeli generációknak való továbbítás fontosságát ecsetelve kijelentette: a magyar változatból is vásárolnak a városháza számára, de szeretnék román nyelvre is lefordíttatni, esetleg kétnyelvű kötetet kiadni Borossebes történetéről. Mielőtt sor került volna a templombúcsú alkalmából szokásos körmenetre, a plébános minden vendégnek egy-egy borítékba helyezett olvasót ajándékozott. Ezt követően elővette az Oltáriszentséget, amelyikkel a felkoszorúzott feszület, illetve a templomi lobogók nyomában, a nagy tömeg kíséretében énekelve, imádkozva megkerülték a templom előtti körforgalmat, majd visszavonultak a templomba az elbocsátó áldásra, illetve nemzeti imánk megszólaltatására. A Búcsúi szentmise a templomkertben adott agapével zárult, ahol a borossebesi asszonyok az általuk készített finom süteményekkel, üdítővel, kávéval vendégelték meg a településről, illetve a környékről érkezett nagyszámú híveket. Ugyanakkor, a templom előtti hűvösben egy asztalnál Kiss László dedikálta az előtte sorban álló embereknek a városról, annak egykori lakóiról szóló kötetét, amit hamar elkapkodtak, további tízet még rendeltek is. Mert az embereket legalább annyira érdeklik a gyökereik, a múltjuk, mint a jövőjük. A dedikáció után a szerző meghatódva nyilatkozta: nem mindennapi élményben volt része, amikor végre a borossebesieknek személyesen adhatta át több mint egyéves munkájának a gyümölcsét, a róluk szóló könyvet. Örömmel nyugtázta a kapósságukat, amiért annak a reményének adott hangot, hogy a szeptember 6-ára, a református templom megáldásának a 200. évfordulójára tervezett ünnepségre újra eljöhet és még sok borossebesinek dedikálhatja a róluk, az értük írt, szerkesztett könyvet. Elégtétellel nyugtázta, hogy megérte az anyaggyűjtésre, a megírásra fordított munka.
Úgy érezzük, vasárnap valóban egy bensőséges, örömteli eseménynek lehettünk részesei, mivel egy városka magyarsága kézzelfogható bizonyítékát kaphatta az eddig elferdített, mellőzött, feledésbe kényszerített múltjának, ami valóban szilárd fogódzóvá válhat számára a jövőépítésben, a megmaradásban. Ehhez partnerekre is találhatnak, az egész környékből odasereglett magyarokban, akikkel szeretetben együtt lehettek, közösen tervezhették a megmaradásért vívott mindennapos küzdelmeiket a legtávolabbi szórvány-magyar bástyákon, Borossebesen, Borosjenőn, Selénden, Dezsőházán, Körösbökényben vagy éppen Menyházán.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Szeretnék megjavítani a templomtetőt
Körösbökényen 5 magyar maradt
A körösbökényi Kovács Sándorral a borossebesi templombúcsún találkoztam. Tolmácsként és fordítóként dolgozik, többek között a Wenckheim-kastély örököseinek a visszaigénylési ügyéhez szükséges fordításokat is maga végzi.
Ehhez eredeti térképekkel, dokumentumokkal rendelkezik. Ami a körösbökényi magyarságot illeti, az ottani, szebb napokat is megért, 1710-ben épült, jókora katolikus templomba 5 személy jár manapság. Az 1910-es népszámláláskor a településen mintegy 200 magyar élt, de Szentmártonról származó német, sőt szlovák katolikusok is voltak akkoriban Körösbökényben.
Mivel csak 5-en járnak templomba, Kovács Sándor egy személyben harangozó, sőt gondnok is. Szeretné megjavíttatni a becsorgó tetőt, ami miatt az oltárt állandóan költöztetni kell. Oda viszik, ahol nem csorog be az eső. Maga abban reménykedik, hogy ha a helybeli polgármesteri hivatal nem is segít, a magyarországi kapcsolatait kamatoztatni tudja majd a templomtető megjavításához. Múlt héten járt nála egy pusztaföldvári delegáció, de a héten is érkeznek hozzá a Menyházára történő utazásuk közben, hogy a fürdőhely múltjáról tartson számukra előadást, illetve bemutassa nekik a mai települést. Ugyancsak a közelmúltban egy körösbökényi delegáció tagjaként járt magyarországi tapasztalatcserén, aminek egyik állomásaként egy napot a gyulai termálstrandon töltöttek.
A körösbökényi 5 magyar és katolikus minden vasárnap találkozik a templomban megtartandó szentmisén – mondta el rövid beszélgetésünk alkalmával Kovács Sándor, aki a mostoha feltételek között is építgetni próbálja kapcsolatait az anyaországgal, a Menyházára látogató magyarokkal abban a reményben, hogy a támogatásukkal megjavíthatják a katolikus templom csorgó tetejét.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)