Magyar könyvekkel gyarapodott a Gerhardinum Líceum könyvtára
„Vigyük a könyveket olyan helyre, ahol jó szolgálatot tesznek”
Június 14-én, szerdán érkezett meg Temesvárra a Kolozsvári Rádió és a kolozsvári Szabadság napilap által összegyűjtött könyvek egy mikrobusznyi szállítmánya. A könyvgyűjtést a kommandói iskola az év elején leégett könyvtára számára indították el a kolozsváriak idén februárban, de azóta jutott könyv Zsobokra, Magyarlapádra, Nagyenyedre és a bánsági szórványba, a Gerhardinum Római Katolikus Líceumnak is.
„Februárban arra kértük a kolozsváriakat, hogy hozzanak könyveket kisiskolásoknak – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió munkatársa, aki Kovács Péter rádiós kollégájával hozta el Temesvárra a könyvszállítmányt –, hoztak könyveket kicsiknek és nagyoknak egyaránt, voltak olyanok, akik egész könyvtárukat ideadták, azzal, hogy vigyük olyan helyre, ahol olvasnak az emberek, ahol jó szolgálatot tesznek a könyvek. Nemcsak  Kommandóra jutott könyv, hanem Magyarlapádra a Szórványkollégiumnak és az Általános iskolának, Zsobokra a Gyerekotthonnak, Nagyenyedre a Bethlen Gábor Kollégiumnak, ahol a régi, rongyosra olvasott könyveket is helyettesítik ezekkel a könyvekkel.
Közben a bánsági szórvány, Temesvár is eszünkbe jutott, ahol tavaly a MÚRE riporttáborát tartottuk. Akkoriban felhívott egy hallgató, hogy fel akarja ajánlani a könyvtárát bárhová, ahol szükség van könyvre. Mivel éppen Temesváron jártunk, felajánlottuk a szórványmagyarság gyerekei számára a könyveket, és Marossy Zoltán a Geml József Társaság nevében köszönettel elfogadta az adományt. Most újból megkérdeztük a temesváriakat, és megtudtuk, hogy a Gerhardinum Római Katolikus Líceum könyvtárának jelentős része román nyelvű könyv. Annyi könyvet hoztunk most el, amennyit a mikrobusz elbírt, és abban egyeztünk meg az iskola vezetőségével, hogy küldenek ők egy mikrobuszt Kolozsvárra a könyvadomány másik feléért. Vannak könyvek kicsiknek és nagyoknak, hazai irodalom a 90-es évekből, régi Kriterion-könyvek és Magyarországról a rendszerváltás előtt becsempészett könyvek, a Világirodalom Remekei sorozat kötetei. Jakab Ilona iskolaigazgató megköszönte az adományt, és Isten áldását kérte az adakozókra, ami nagyon megható volt”.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

A helybeliek hálásak a vizsgálatokért (Szolnoki orvosok Olt menti háromszéki falvakban)
Az elmúlt huszonhét évben hatalmon levő kormányok elűzték az orvosokat, asszisztenseket, a családorvosok közül sokan hamarosan nyugdíjba vonulnak, ezért is különösen nagy a jelentősége annak, hogy ötödik alkalommal végeznek kecskeméti és szolnoki orvosok ingyenes szűrővizsgálatokat Háromszéken – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke pénteken Mikóújfaluban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház szakembereinek ötnapos háromszéki munkálkodását lezáró sajtótájékoztatón.
Az öt orvosból és tizenkét asszisztensből álló szolnoki csapat harmadszor rendezkedett be néhány napra háromszéki településeken, korábban kecskeméti szakemberek is végeztek szűrést falvainkban. A Hetényi Géza-kórház orvosai és asszisztensei hétfőtől több mint háromezer vizsgálatot végeztek el az Olt menti települések lakóinak körében, egyesek több szakorvosnál is megfordultak, összesen közel ezren éltek az ingyenes szűrés lehetőségével. Sepsibükszád, Mikóújfalu és Málnás felnőtt lakosságán kívül a szakemberek az óvodások és iskolások egészségi állapotát is felmérték. A gyermekeknél gyakori a lúdtalp, a száraz bőr és a rossz fog, a felnőtteknél a szív- és érrendszeri betegségek fordulnak elő a legnagyobb arányban, s bár ezeket kezelik, többen őszintén elmondták, hogy nem szedik rendszeresen a felírt gyógyszert.  Dr. Lőrincz Ambrus nyugdíjas szolnoki kardiológus úgy értékelte, két előbbi háromszéki terepútjuk alkalmával Kommandón és Erdővidéken azt tapasztalták, sok az elhanyagolt eset, ehhez képest az Olt mentiek jobb állapotban vannak. Szerinte az egyén hozzáállásán is múlik, hogy milyen az egészségi állapota, Kommandón például találkoztak olyan emberrel, aki több év után csak az általuk végzett szűrőprogramra jött le a hegyről a faluba. A vizsgálatokról kiállított leletet eljuttatják a helyi családorvoshoz, a további analízisek, kezelések szükségességéről ő dönt – mondta Lőrincz doktor. Lehoczky Ildikó szak­asszisztens, a erdélyi tereputak szervezője elmondta, a Béres Gyógyszergyár ötmillió forint értékű Béres-terméket adományozott a háromszéki szűrőprogramban résztvevőknek, de a szolnokiak játékokat, könyveket, fertőtlenítő- és kötszereket is hoztak magukkal. Demeter Ferenc mikóújfalusi és Szotyori Angéla málnási polgármester megköszönte a háromszéki és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat közbenjárásával, a Hetényi Géza-kórház orvosai által végzett szűrővizsgálatokat, amelyek Málnás esetében azért is jelentősek, mert a tavaly elhunyt helyi családorvos helyére még nem sikerült szakembert találni.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zabolán támadt a medve
Nem szűnnek a medvetámadások Háromszéken egyre több eset kerül napvilágra, de a valós szám még sokkal nagyobb lehet, hiszen a gazdák nem tartják érdemesnek jelenteni a vadtámadásokat, nem bíznak abban, hogy az illetékesek betartják az előírásokat, és megtérítik az elszenvedett károkat. A hét elején Zabolán ment be újból egy gazdaságba a medve, s nemcsak egy kétszáz kilós disznót pusztított el, a gazda életére is tört.
A Bajka család gazdasági épületei alig húsz méterre esnek a 121-es jelzésű úttól. Hétfő éjszaka a gazda, Attila arra lett figyelmes, nagy a mozgolódás a disznópajtában. Arra gondolt, az állatok verekednek. Kiment az ólhoz – ahol világítás nem volt –, s rúgni kezdte a vasrudakból készült ajtót, hadd nyugodjanak a jószágok. Nagy volt a meglepetése, amikor az ól belsejéből, az ajtó túloldaláról egy jókora medve vicsorított rá. A vad nekiugrott az ajtónak, mancsával is próbálta elkapni a gazdát. Sikerült elfutnia, begyújtotta a traktort, azzal próbálta elűzni a vérszomjas állatot. A medve kiugrott az ól ablakán – ott is ment be –, s a traktort semmibe véve nézett farkasszemet a gazdával, végül távozott, de az éj folyamán több alkalommal újból megjelent a kert végében a jó nagy állat – elevenítette fel a történéseket Bajka Katalin. Az elkapott disznót nem ölte meg azonnal – ugyanakkora társa most is sokkhatás alatt áll –, de lehúzta hátáról a bőrt, a szalonnát, így aztán a jószág másnap belehalt sérüléseibe. Másnap újból megjelent az állat, de akkor felkészülten várták – a szomszédok is készültségben voltak –, lámpákkal, zajjal riasztották el. Szeretik az állatokat, még a csirke nyakát sem vágják el, elnézik, hogy a veteményest őzek, szarvasok látogatják, de az tűrhetetlen, hogy lassan az állatait védő tulajdonos élete sincs biztonságban – mondta a házi­asszony, hozzátéve: öt évvel ezelőtt a porta tyúkjait pusztította el a medve. A környékbeliek félnek, esténként szabadon engedik a kutyákat, őrséget állnak, próbálják megelőzni a támadásokat. Tegnap a környezetvédelmi hivatal szakemberei mérték fel a medve által okozott kárt, Demes Botond alpolgármester – aki maga is vadász – vezette körbe a hivatalosságokat. Jegyzőkönyvbe vették a történéseket, megállapítva, hogy az elpusztult disznó húsának fele nem veszett el, ennek függvényében állapítják meg a kárt. Nem felejtették el jó tanácsokkal ellátni a károsultat: a kert erdő felőli részén villanypásztort kell telepíteni, rádiót, villanyfényt beüzemelni, ez hatásos a medve behatolása ellen. Felvetették: a környéken gazdálkodó vadászegyesületnek is tennie kell, hogy ne történjenek hasonló esetek, például riasztólövések leadásával. A vadászoknak ajánlották, kérjék a kárt okozó medve kilövésének engedélyezését.  Demes Botond sötétebb jövőt is jósolt: a környéken öthektárnyi „buzli” (sűrű, bokros, fiatal erdő) áll, ott tanyáznak a vadak. Csakhogy rövid időn belül a Zabola környéki erdőkben – Kommandó, Lakóca, Jakabhavas, Gelence gerincen – megkezdik az áfonya begyűjtését. Zajt keltenek, mert félnek, s mivel több százan zavarják a vadakat, ezek le fognak vonulni a falu környékére, a mezőkre – kongatta meg a vészharangot. Péterfy László, a Zabola környéki erdőkben is vadgazdálkodást folytató kézdivásárhelyi magánerdészet vezetője érdeklődésünkre elmondta: ismerik a zabolai esetet, a helyszínen is jártak. A támadás a település belterületén történt, itt nem tudnak közbelépni, nem használhatják fegyvereiket. Idén ez az első jegyzett (!) medvetámadás, kérni fogják a kárt okozó állat kilövésének engedélyezését. A maguk részéről próbálkoznak a riasztással, bűzárasztó készülékeket is kihelyeztek korábban. A vadállatok sok kárt okoznak a gazdák állatállományában, de sok esetben nem jelentik, félnek a bürokráciától, nem bíznak a kártérítés kifizetésében. Ha minden kárt jelentenek, remény mutatkozna megtérítésére, még ha hosszabb időn belül is – ösztönözte a gazdákat Péterfi.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gidófalván szűrnek a kecskeméti orvosok
Szeptember 4-én indul Gidófalva községben az az ingyenes egészségügyi szűrőprogram, amely Kovászna megyei és Bács-Kiskun megyei együttműködés keretében jött létre.
„Kovászna Megye Tanácsa azzal a céllal indította ingyenes szűrőprogramjait, hogy a romániai rossz egészségügyi rendszer hiányosságát valamelyest pótolja, az elmúlt évek tapasztalata pedig egyértelműen megmutatta, milyen nagy szükség van az ilyen programokra. A hazai egészségügyi ellátás nagy gondokkal küszködik, a háziorvosi rendszer akadozik, megelőzésre alig van keret, holott életmentő lehet, mint az többször kiderült a szűréseken. Jász-Nagykun-Szolnok testvérmegyével és Bács-Kiskun partnermegyével közösen indítottuk a szűrőprogramokat, nyáron a szolnokiak voltak, most a kecskemétieket várjuk” – tájékoztatott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Szeptember 4–8. között, naponta 9-16 óra között a gidófalvi Czetz János Általános Iskolában belgyógyászati, bőrgyógyászati, EKG, fül-orr-gégészeti, gasztroenterológiai, gyerekgyógyászati, ideggyógyászati, kardiológiai, nőgyógyászati, sebészeti, tüdőgyógyászati, laborvizsgálatokat, valamint EKG- és ultrahang vizsgálatot végeznek a Bács-Kiskun Megyei Kórház szakorvosai és asszisztensei Gidófalva, Étfalvazoltán, Angyalos és Fotosmartonos lakói számára. A program szakmai partnere a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház.
A 2013-ban indult programnak köszönhetően a Szolnok Megyei Kórház szakorvosai és asszisztensei Kommandón és Barátoson, Vargyason, Köpecen, Felsőrákoson, Mikóújfaluban, Málnásfaluban, Málnásfürdőn, Zalánpatakon és Sepsibükszádon végeztek egészségügyi szűrést, míg a kecskeméti megyei kórház szakemberei Sepsibodok, Oltszem, Zalán, Bereck, Ojtoz és Kézdimartonos lakóit mérték fel.
Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája; Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ösztöndíj a háromszéki turizmusról írt szakdolgozatokért
Országos szinten nincs összehangolt koncepció a turizmus fejlesztésére – állapította meg Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke kedden, amikor átadta három, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán végző fiatalnak a Háromszék turizmusáról írt szakdolgozatáért megítélt ösztöndíjat.
Márciusban a Turizmus Éve nyitókonferencián Tamás Sándor és Fosztó Mónika a BBTE Közgazdaságtudományi Kara Üzletigazgatási Tanszékének sepsiszentgyörgyi vezetője partnerszerződést írt alá. Az együttműködés részeként a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület ösztöndíjalapot hozott létre, egyenként 1500 lejes ösztöndíjat hirdetett meg az egyetemistáknak, akik szakdolgozatukat Háromszék turizmusáról írják.
Tamás Sándor kiemelte, azt szeretnék, hogy a turizmusban érdekelt fiatalok aktívan bekapcsolódjanak a térség idegenforgalmi körforgásába, ezért folytatják a programot. Rámutatott, Háromszék turizmusának fejlesztési rendszerét több olyan tényező alkotja, amelyeket az elmúlt években a megyei tanács felvállalt: az alárendeltségükbe tartozó sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola báros, szakács és pincér.- képzéseket szervez, infrastrukturális beruházásokat eszközölnek, építik a kommandói ifjúsági tábort, próbálják erősíteni és tartalommal feltölteni a magánszektort.
A három díjazott közül Nagy Enikő az URIK (Uzon, Réty, Illyefalva és Kökös) kistérség turisztikai és gazdasági fenntartható fejlődését tanulmányozta, Réti Szende Borbála a Kovászna városi turisztikai információs központ tevékenységét vizsgálta, javasolta a Kovászna és Kommandó közötti keskeny nyomtávú gőzmozdony felújítását, dokumentumfilm készítését, vadaspark létrehozását a Tündérvölgyben, valamint wellness központ kialakítását. A miklósvári Demeter Norbert Miklósvár falusi turizmusának turisztikai lehetőségeit tárta fel.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

„Felejthetetlen, egyetlen, drága kicsi lányom, Erikám”
Talán Márai Sándor verssora – Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” – fejezi ki legtömörebben az 1956-os forradalom és szabadságharc lényegét. Megdöbbentő adat, hogy a forradalomban elesettek 44 százaléka fiatalabb volt 25 évnél. Ismerjük-e őket eléggé?
A forradalom áldozatai és résztvevői között több marosvásárhelyi vagy erdélyi is volt. Dudás József marosvásárhelyi, Szabó János (Szabó bácsi) Krassó-Szörény vármegyei származású, a legendás hírű magyar-örmény Pongrácz Gergely szamosújvári. Történészek állapították meg: a Magyar Autonóm Tartomány területén 1956 és 1965 között az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért 826 személyt állítottak hadbíróság elé és ítéltek el.
Közülük 620 magyar, 184 román, 18 német, 2 zsidó, 2 cigány volt. A hírhedt Szoboszlay-perben az eljárás során 57 személyt állítottak bíróság elé, akik közül tízet kivégeztek, Szoboszlay Aladárt, báró Huszár Józsefet, Alexandru Fîntînarut, Lukács Istvánt, Orbán Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Kónya István Bélát, Ábrahám Árpádot, Orbán Károlyt. Az erdélyi városok közül Marosvásárhely fizette a legnagyobb véráldozatot: Budapesten Dudás Józsefet és Preisz Zoltánt, Temesváron Orbán Károly földbirtokost, Kónya István Béla ügyvédet és báró Huszár Józsefet végezték ki.
Egy jellegzetes kép
Évről évre, amikor a magyar forradalomra emlékezünk, felbukkan egy jellegzetes kép – pufajkás (vattával bélelt kabát, szerk. megj.) fiatal lány néz a fotósra, a fekete-fehér képről nem derül ki, hogy vörös hajú, vállán dobtáras orosz géppisztoly, tekintete nyugodt, se nem hősieskedő, se közömbös, egyszerűen csak néz a lencsébe azzal a tudattal, hogy neki most dolga van a világban. A kép 1956 november 13-án jelent meg a Billed Bladet című dán folyóirat címlapján.
Sem az olvasók, sem a fotós nem tudta: a kislány akkor már halott volt.
A kép bejárta a világot. Jó esetben annyit tudtak róla, hogy Erikának hívják, 15 éves, és a – megjelenésekor már elfojtott – forradalom ügye mellé állt. Abban az időben sok hasonló kép járta be a világot, utcai harcokról, forradalmárokról, halottakról, orosz tankokról és a csodálatos pesti srácokról.
A híressé vált képet dán újságírók készítették. Paul Raae és fotósa, Vagn Hansen 1956 őszén mindenféle engedély nélkül, hatalmas szerencsével jutottak be Magyarországra. Kis Volkswagenükkel egy vöröskeresztes konvojhoz csatlakoztak, így szinte az elsők között értek Budapestre. A dánokat megdöbbentette, amit láttak. Fotóztak áldozatokat, forradalmárokat, fiatalokat és öregeket is. Ott voltak az Üllői úton, a Kilián laktanya környékén és a Köztársaság téren. Eközben találkoztak Erikával is.
„Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla” – mondta el később a fotós, Vagn Hansen. Valamelyest beszélgetni is tudtak, mert Erika egy kicsit tudott dánul. A 40-es évek végén három hónapot Dániában töltött. A Red Barnet nevű egyesület segítségével jutott el a messzi országba, amely szegény sorsú gyerekeket karolt fel a háború után.
Henning Schultz szintén 15 éves volt, amikor Erika képe a Billed Bladet címlapján megjelent. Mély hatást gyakorolt rá a dán magazin. Gyakran eljátszott a gondolattal, hogy Magyarországra jön és megkeresi a lányt, akinek akkor még senki sem tudta a nevét, és akit maguk közt csak úgy hívtak: a címlaplány. Ötven év telt el így, de végül csakugyan nekiállt a kutatásnak az ekkor már nyugdíjas földrajztudós. És akkor sok minden kiderült.
Kommunista anya, halott apa
A mártírlány 1941-ben született Budapesten. Édesanyja Blumenfeld Noémi (1911–1990), édesapja Szeles (Schlesinger) Sándor (1898–1944) volt, aki vagy koncentrációs táborban, vagy a gettóban halt meg. Érdekes, hogy gépírónő édesanya Romániában, az olténiai Brezoi (Vâlcea megye) településen született. Hogy miként került Magyarországra, arról ma már nem tudni. Egy idősebb testvére, Endre viszont már Gyulafalván, a mai Kommandó település részén, Háromszéken, a mai Kovászna megyében született.
Az anya szinte betegesen kommunista volt, Sztálin halálhíréről értesülve zokogásban tört ki, hisztériás rohamot kapott és elájult.
Mindezek ellenére a 15 éves lány, Szeles Erika Kornélia a forradalom kitörésekor a felkelők oldalára állt. Meggyőződése és egy idősebb barátja vitte a felkelők közé. 1956. november 1. környékén készíthette róla a híres képet a dán fotóriporter. November 1. után a barátok, akik tudtak az orosz egységek Magyarországra való betöréséről, aggódtak Erika biztonságáért, és meggyőzték, hogy még túl fiatal a harchoz. Beleegyezett, hogy letegye a fegyvert, és november 4-e után önkéntes ápolónővérként csatlakozott a Vöröskereszthez.
Egy orosz katona embertelensége
Egy volt szomszéd később, már a nyolcvanas években elmesélte: november 7-én megjelent Erika egy fiúval a budapesti VIII. kerületi, Bezerédi utca 11. szám alatti, II. emeleti 2-es számú lakásban. Akkor is egy dobtáras géppisztoly volt nála. Ott táraztak, pakolták bele a lőszert. Mesélte, hogy ő vöröskeresztes, és a sérülteket, a forradalmárok között megsebesülteket menti. Az anyukája ordított, sírt és könyörgött neki, hogy ne menjen el, mintha tudta, érezte volna, hogy meg fogják ölni. A Blaha Lujza tér környékén egy utcai felkelő csapat tagjaként egy megsebesült társához rohant segítséget nyújtani, amikor egy szovjet géppisztolyból halálos lövés érte.
A már említett szomszéd mesélte el a dán földrajztudósnak: majdnem egy egész tár lőszer volt benne, a nyaka környékén érte a sorozat. Keresztbe sorozták, pedig még a vöröskeresztes ruha is rajta volt. Lehet, hogy az orosz kiskatonát még ki is tüntették azért, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának napján, november 7-én megölt egy magyar „ellenforradalmárt”. Aki mellesleg 15 éves volt...
Édesanyja a forradalom után néhány évvel beleőrült a férje és lánya elvesztése miatt érzett fájdalomba.
Henning Schultz a Vagn Hansen által készített tizenkét 56-os fényképének szignált papírkópiáját a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A kutatás nem volt eredménytelen. Schultz talált egy 1981-es dán cikket, amelyben egy ott élő 56-os menekült, Árki József elmondta, hogy a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába. Henning Schultz visszaemlékezései alapján egy portál újságírója végül kiderítette Erika vezetéknevét. Majd a temetőben megtalálta a 15 évesen hős lány sírját is.
Hansenen kívül több külföldi fotós is készített képet a kislányról valószínűleg ugyanazon a napon, mint Hansen, Erika ugyanis ugyanazt a ruhát viseli azokon a fényképeken is.
Az azonosítás megtörténte után sokan okoskodtak: szabad volt-e egy 15 éves lányt a felkelők közé fogadni, szabad volt-e fegyvert adni a kezébe, szabad volt-e a harcok közelébe engedni. Mindez csak okoskodás. Különleges idők voltak, különleges emberekkel. Amikor mindenki a lelkiismerete szerint cselekedett. Erika is.
Bakó Zoltán
[A cikk mellett fényképek láthatók, az egyiken Szeles Erika sírfelirata:
„Felejthetetlen, egyetlen, drága kicsi lányom, Erikám – 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.] liget.ro

Csúcsra törnek a centenáriumkor
Román emlékmű a Lakócán?
A jövő évi centenárium alkalmából a románok egységét jelképező emlékművet emeltetne több Kovászna és Hargita megyei román szervezet is Kovászna megye legmagasabb pontján, a Lakócán. Mint azt Ioan Lăcătuşu, a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója az Agerpres hírügynökségnek elmondta: az alkotás A nemzeti lét és a románság egységének emlékműve címet viselné, és felállításának ötlete a tavaly elhunyt Gheorghe Vrabie képzőművésztől származik, aki a Moldovai Köztársaság és Chişinău címerét is tervezte.
– Ennek az érzelmi jelentősége abban áll, hogy ez a csúcs köti össze Moldvát Erdéllyel és Havasalfölddel. A művész lánya, a Kisinyovban élő Georgeta Vrabie rendelkezésünkre bocsátotta apja indoklását azzal a kéréssel, ismertessük az illetékes intézményekkel, hogy ezt a projektet is foglalják bele az 1918. december 1-jei nagy egyesülés centenáriuma alkalmából előkészített programba – mondta Lăcătușu.
Szerinte a Lakócán helyet kapó emlékmű, a Bucsecs-hegység Caraiman-csúcsán lévő kereszthez hasonlóan, akár turisztikai látványossággá is válhat. Az igazgató hozzátette, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumához tartozó mindegyik szervezet felkarolta és támogatja a projektet.
Mivel több háromszéki önkormányzatnak van adminisztratív területe Lakócán, utánanéztünk, melyik háromszéki település polgármesteri hivatalát érintheti az akció.
– Kommandó községnek a településtől legmesszebb 9 kilométerig, a Ménes-bércig van területe, míg a Lakóca jóval messzebb esik. Így minket önkormányzatilag nem érint, ha ők a Lakócán szeretnének valamit – mondta Kocsis Béla kommandói polgármester.
Kovászna városnak is van területe a Lakócán, azonban egyelőre nem kaptak értesítést semmilyen építkezési tervről – tájékoztatott Rákosi Áron. A kovásznai városháza urbanisztikai osztályának vezetője hozzátette, hogy a Lakócán Vráncsa megyének is van területe.
A másik érintett Zabola község lenne. Fejér Levente polgármester elmondta: a Lakócán található meteorológiai állomás alatti terület Zabolához tartozik, azonban ők sem kaptak még semmiféle értesítést vagy kérést a szóban forgó emlékmű felállításáról.
– Ha az emlékművet netán önkormányzati területre tervezik, akkor hangsúlyozom: mi nem akarunk oda semmit építeni. És ha esetleg bérbe akarnák venni tőlünk, vagy meg akarnák vásárolni a területet, hogy majd arra építsenek, előre leszögezem: mi nem adunk el és bérbe sem adunk területet – tájékoztatott az elöljáró.
A terület „erkölcsi tulajdonosai”, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) vezetői szintén nem örvendnek a kezdeményezésnek.
– Egyáltalán nem tűnik szerencsés ötletnek. Messze van, nehezen megközelíthető (a medvékről most ne is beszéljünk), tehát turisztikai szempontból nincs semmi jelentősége. Egy ilyen emlékmű egyetlen célt szolgálhat: hogy újabb feszültséget keltsen az itt élő lakosság körében – fogalmazta meg Kovács Lehel egyetemi adjunktus, az EKE országos elnöke. Nagy Sz. Attila, Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Emléktáblát állítottak a háromszéki EKE fennállásának 125. évfordulójára
Emléktáblát avattak csütörtökön az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki szakosztályának 125 éves évfordulója alkalmából a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár előterében.
Az emléktáblát a kerek évforduló tiszteletére helyezték el, hiszen 1892-ben a Vármegyeházán, amely most a könyvtárnak ad otthont, Potsa József Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére megtartották az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszékmegyei Osztályának alakuló közgyűlését.
Az ünnepségen Grüman Róbert Kovászna Megye Tanácsának alelnöke elmondta, idén a Turizmus éve van, ennek keretében kiemelten támogatták a az Erdélyi Kárpát Egyesületet, a huszonhatodik vándortáboruk megszervezését Rétyen. Az emléktáblát már akkor fel akarták avatni, ám az a bürokratikus akadályok miatt elhúzódott, így a gesztus csak most történhetett meg. Az alelnök rámutatott, támogatják a bakancsos turizmust, a megyei tanács fennhatósága alá tartozó Természetvédelmi és Hegyimentő Központ kijelölte a Bodoki- havasok teljes turistaútvonalát, ami 17 turistaösvényt jelent, 170 kilométeren, ezt 80 kétnyelvű tájékoztató tábla szegélyezi.
A munkát folytatják, a jövőben a Barót hegység útvonalai kerülnek sorra, Kommandótól Tusnádfürdőig. Hozzátette, egy budapesti aukción megvásárolták az Erdélyi Honismereti Lap 33 évfolyamát, a gyűjteménynek az EKE képviselőivel közösen keresnek majd megfelelő helyet. Bíró Blanka
Megjelent: Tóth Szabolcs Barnabás Az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Osztályának története 1982-1945 között. Székelyhon.ro