Négy szomszédos ország tizennyolc társulatának részvételével június 2-án megkezdődött Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak 17. Fesztiválja. A június 11-ig tartó rendezvényen Romániában, Szerbia és Montenegróban, Szlovákiában, valamint Ukrajnában működő magyar társulatok lépnek közönség elé. A nyitó előadás: a Révkomáromi Jókai Mór Színház társulata Szomory Dezső II. József című színművét mutatta be. A fesztivál tíz napján összesen 27 előadást láthatnak a nézők és a zsűri tagjai. Emellett tizenegy bábelőadást is rendeznek három erdélyi bábszínház művészeinek közreműködésével, továbbá három könnyűzenei koncert várja az érdeklődőket. /Határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Szlovákiában június 5-én országszerte megemlékeztek a szláv ábécét megalkotó bizánci szerzetes fivérekről, Cirillről és Metódról, a szláv kereszténység jelentős alakjairól, akiknek ünnepén két szélsőjobboldali szlovák szervezet fasiszta egyenruhába öltözött tagjai Révkomáromban magyarellenes demonstrációt rendeztek. Ennek előre beharangozott hírére mintegy harminc magyar ellentüntető érkezett a városba, akik Ria-Ria Hungária jelszavakat kiabáltak közbe, minek következtében gyorsan szópárbaj alakult ki a csoportok között. A két csoportot a rohamrendőrség tagjai elkülönítették egymástól. Két magyar tüntetőt őrizetbe vettek. A szlovák fasiszta fiatalokat nem tartóztatták le. A Hitler csatlósállamaként fennállt első szlovák állam félkatonai szervezete, a Hlinka-gárda jelképes egyenruháit viselő szlovák szélsőjobboldaliak a közelmúltban Rozsnyón vonultak fel, ahol leköpdösték a két éve újra felállított Kossuth-szobrot és annak eltávolítását követelték. /Szlovák és magyar tüntetők szópárbaja Révkomáromban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

A kisebbségi körülmények között végzendő tehetséggondozás volt a fő témája annak a tanácskozásnak, amelyet július 4-5-én tartott Kárpátalján a Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottsága. A tudományos összejövetelen bemutatkoztak a helybeli magyar tudományos intézmények, szervezetek, előadásokat tartottak hazai és a környező országokbeli magyar tehetséggondozó kollégiumok képviselői, majd kerekasztal-beszélgetéseken vitatták meg a tannyelvválasztás kérdéseit. Az elnöki bizottság 1996 óta képviseli a Magyar Tudományos Akadémián a határon túli magyar tudományosság ügyeit. A bizottság évente kihelyezett ülésekkel kívánja előmozdítani a környező régiók jobb megismerését. Volt már kihelyezett ülés Nagyváradon, Csíkszeredában, Felsőőrön-Bécsben, Somorján-Komáromban. Az idei Beregszászon és Ungváron tartott tanácskozás után jövőre a szlovéniai Lendván jönnek össze. (MTI) /Magyar Tudományosság Külföldön. Kárpátalján ülésezett az elnöki bizottság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Vétlennek minősítette a révkomáromi járási rendőrkapitány azokat az egykori fasiszta egyenruhára emlékeztető öltözetben Révkomáromban felsorakozott szlovák szélsőjobboldaliakat, akik a helyszínre érkezett magyarországi jobboldaliak ellentüntető csoportjával június 5-én szócsatába keveredtek, és csak a közéjük állt rendőri erők akadályozták meg a tettlegességet. Ezzel szemben a magyar csoport néhány tagja ellen vádat emelnek – közölte Ján Stark. A Szlovák Testvéri Közösség (SP) nevű párt emberei a Hitler csatlósállamaként létrejött második világháború alatt fennállt szlovák fasiszta állam félkatonai szervezete, a Hlinka-gárda egyenruháit utánzó öltözetben korábban már több vegyes lakosú szlovákiai városban, így Révkomáromban is felvonultak. Stark hangsúlyozta, hogy az SP egyenruhásai az ünnepség során nem követtek el törvénysértést, ellenben a helyszínre érkezett magyarországiak közül néhányan kimondták a náci „Heil” köszöntést. Révkomáromban azóta is élesen bírálják, hogy a szélsőjobboldali egyenruhásokat beengedték a városba. A helyi zsidó hitközség tiltakozott, amiért a szélsőjobboldaliak olyan fajgyűlölő indulatokat demonstrálnak, melynek nyomán annak idején hetvenezer szlovákiai zsidót, köztük 2500 révkomáromit hurcoltak haláltáborokba. A helyi önkormányzat több képviselője is hasonló felháborodással tiltakozott a „csendes provokáció” ellen. Ugyanezek a fekete egyenruhások néhány hete leköpdösték Kossuth Lajos rozsnyói szobrát és annak eltávolítását követelték. /A rendőrség révkomáromi incidensről: Vétlenek a szlovák szélsőjobboldaliak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

Székelyföldön tájékozódtak nemrég a Félúton nevet viselő, interregionális együttműködést segítő program résztvevői. A Lépések – együtt! székelyföldi tanulmányút a Félúton Program harmadik rendezvénye. Az egy évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön megszületett ötlet alapján létrejött program egymástól földrajzilag távol eső régiók, a magyarországi Közép-Dunántúl, a felvidéki Komárom, Pozsony és Nyitra megye, valamint a székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megye 42 ifjúsági és ifjúsági szolgáltató civil szervezeteinek együttműködését hivatott segíteni, az EU-tagállammá vált magyarországi és szlovákiai szervezetek előcsatlakozási, szervezési tapasztalataikat osztják meg a székelyföldi érdeklődőkkel. A tanulmányútra ezúttal magyarországi fiatalok érkeztek, házigazdáik Székelyföldet mutatták meg nekik. A Félúton Programhoz eddig 25 székelyföldi civil szervezet csatlakozott, a legtöbben, 15-en Háromszékről. /(-kas): Félúton – együtt! (Civil szervezetek segítik egymást). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

Testvérmegyei kapcsolat létesítését ajánlotta fel a szlovákiai Nyitra megye Háromszéknek. Az első találkozásra október 14-én került sor, amikor a Nyitrai Kerületi Önkormányzat alelnöke, Fehér Miklós vezette felvidéki küldöttség Sepsiszentgyörgyön találkozott a Vajda Lajos alelnök vezette Háromszék megyei tárgyalóbizottsággal. A szálak korábbi eredetűek, hisz a Székely Nemzeti Múzeum és a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma jó éve testvéri kapcsolatban áll, közös rendezvényeket is szerveztek már, például a Komáromban tartott Székely Napok a Felvidéken, valamint a most, hét végén Sepsiszentgyörgyön zajló Felvidéki Napok Háromszéken. A Nyitra megyei közgyűlés tizenötezer eurót ajánlott fel a háromszéki árvízkárok enyhítésére. Ugyanakkor folyik a gyűjtés az erdélyi árvízkárosultaknak. /(sz.): Szlovákiában is lesz testvérmegyénk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Kevesen hallgatták meg Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma szakembereinek előadásait. A magyar honfoglalás fegyver- és viselettörténetéről, valamint a komáromi intézmény múzeumpedagógiájáról Kovács Csomor Endre tartott vetített képes beszámolót, Jókairól és szülővárosáról, Komáromról Mácza Mihály beszélt, a Zobor-vidék népviseletét Tóth Imre ismertette, és végül a felvidéki magyar történelem legsötétebb korszakáról, az 1945–1948 közötti deportálások és kitelepítések kálváriájáról, annak előtörténetéről Trianontól a kassai kormányprogramig és a Benes-dekrétumokig Fehér Csaba, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának igazgatója tartott előadást, megelőlegezve a korszakról készült dokumentumfilmben az események átélőinek vallomásait. Az előadások október 15-én Kézdivásárhelyen hangzanak el újra, a Céhtörténeti Múzeumban. /(vop): Felvidék bemutatkozása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Sepsiszentgyörgyön telt ház előtt zajlott a felvidékiek bemutatkozó programja a Székely Nemzeti Múzeumban. A szétesett országot kell valahogyan összerakni, a Háromszéki Napok Felvidéken és annak viszonzása, a Felvidéki Napok Háromszéken nemes lázadások a 2004. december 5-i népszavazás ellen. Fehér Csaba, a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma igazgatója jelentette be a felvidékiek másik adományát: a Nyitra megyei közgyűlés 15 ezer eurónyi árvízsegélye mellett egy október 6-i előadáson a Komárom melletti Izsa község lakói is spontán gyűjtést szerveztek, az összegyűlt 6000 szlovák koronát – mintegy 160 eurót – a háromszéki Vöröskeresztnek hozták el. Táncosok járták a gömöri, mátyusfalvi, bodrogközi táncokat, majd a gímesi hagyományőrző csoport adott ízelítőt a zoboralji népszokásokból. /(vop): Nemes lázadás a nemzetegyesítésért (Felvidéki napok Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

A kisebbségi oktatás továbbfejlesztéséről döntöttek a magyar- szlovák kisebbségi vegyes bizottság ülésén, amelyet november 15-én tartottak a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatalában. Tárgyaltak a Révkomáromban tavaly indult, Selye János nevét viselő szlovákiai magyar egyetem továbbfejlesztéséről. Tótkomlóson és Szarvason a magyar állam biztosítja, hogy a szlovák kisebbség magasabb színvonalon tanulhasson szlovákul. Ennek érdekében általános iskolát, óvodát és kollégiumot korszerűsítenek több száz millió forintból. Két éve volt az utolsó magyar-szlovák vegyes bizottsági értekezlet. /Magyar–szlovák döntés a kisebbségi oktatás továbbfejlesztéséről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

November 24–26. között emlékeztek meg Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem alapításának 15. évfordulójáról. November 24-én a kolozsvári Bolyai Társaságot látták vendégül, majd Gaal György, Csetri Elek, Gábor Zoltán, Kerekes Jenő, Balázs Sándor és Horváth Andor professzorok tartották meg a kolozsvári egyetemi és tudományos élettel kapcsolatos előadásaikat. November 25-én nemzeti kisebbségi felsőoktatási konferenciára került sor, amelynek keretében délelőtt az Erdélyben működő magyar és vegyes tannyelvű felsőoktatási intézetek képviselői tartottak ismertető előadást tanintézetük helyzetéről és eredményeiről, délután a komáromi, valamint néhány magyarországi egyetem küldöttje vázolta a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás előtt álló feladatokat. November 26-án zajlott az ünnepség, a Partiumi Keresztény Egyetem vezető tanácsa nyilvános jubileumi ülést tartott a díszteremben. Ezen Tőkés László református és Tempfli József római katolikus püspökök mellett Eszenyei Mária, Tolnay István és Szűcs István idézték fel az elmúlt 15 év eredményeit, azt az utat, ahogy a Sulyok István Református Főiskola egyetemmé nőtte ki magát. Átadták a „Pro Universitate Partium”-díjakat és az Egyetemi Tanács díszokleveleit. Könyvbemutatókra is sor került. Többek közt Geréb Zsolt tanulmánykötetét, a Partiumi Egyetemi Szemle III. évfolyamának összevont kötetét és a Partiumi Keresztény Egyetem Jubileumi Évkönyvét ismertették. Ez utóbbiból kiderül, hogy a jelenlegi tanévben 1056 hallgatója és 183 oktatója (közülük 78 főállású, 23 külföldi) van az egyetemnek. Eddig három szakot sikerült akkreditáltatni. Jelenleg két kar (Bölcsészettudományi, Alkalmazott tudományok és művészetek) keretében tizennégy szakon nyújtanak képzést. Magyarország tizenhárom, Hollandia és Németország egy-egy egyetemével alakítottak ki cserekapcsolatokat. /G. Gy.: Partiumi Egyetemi Napok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

A magyarországi kisebbségi törvényhez hasonló változat lenne elfogadható Románia számára is – vélekedett január 28-án Marosvásárhelyen Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettessel tartott közös sajtótájékoztatóján. Mindketten a hét végén, Marosvásárhelyen rendezett keresztény-demokrata konferencián vettek részt előadóként. Markó a romániai kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásának nehézségeiről tájékoztatta felvidéki kollégáját, Csáky pedig a készülő szlovák nemzeti fejlesztési tervről és az Európai Unióban szerzett tapasztalatairól számolt be. Markó a sajtóértekezleten kifejtette, hogy a romániai kisebbségi kérdés gondjainak megoldásában nem segítettek az olyan nyilatkozatok, mint amilyet például Traian Basescu tett az Európa Tanács előtt. A román államfő ugyanis azt állította, hogy Romániában az etnikumközi kérdés megoldódott, sőt szerinte Európában ez „mintapéldaként” szolgál. Markó sérelmezte, hogy a román államfő a nyilatkozat megtétele előtt nem kérdezte meg az RMDSZ-t, amely immár több mint egy évtizede a kisebbségi politika kérdésével foglalkozik. Szerinte ha megvizsgálnák a magyarországi kisebbségi törvényt, akkor kiderülne, hogy ez a jogszabály számos olyan kérdést rendezett már magyar földön, amelyre Romániában most a parlament előtt lévő kisebbségi törvénytervezetben igyekeznek megoldást találni. Csáky Pál: Európában egy ország felkészültségét nem a nyilatkozatok, hanem a valós helyzet alapján ítélik meg. Csáky az Európai Unióban a felvidéki magyarságnak kisebbségként szerzett tapasztalatairól beszámolva elmondta: hogy a csatlakozás óta nőtt a Szlovákiában magyar nyelven tanuló egyetemisták száma, ami annak tulajdonítható, hogy törölték a fejkvótarendszert, vagyis most már a magyarországi diákok is ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a szlovákiai fiatalok. Ezért sok magyarországi fiatal tanul a komáromi Selye János Egyetemen. Míg korábban az egyetemi oktatásban részt vevő magyar diákok száma az országos átlaghoz képest csak 65–70 százalék volt, most ez az érték eléri a 87–88 százalékot. Csály kitért arra, hogy a csatlakozás után nem érezhető kivándorlási tendencia. Ennek ellenére gondot jelent a munkanélküliség, ami miatt naponta 32 ezer munkavállaló kénytelenek Magyarországra ingázni. Csáky Pál az RMDSZ elnökét pozsonyi látogatásra hívta. /Markó: a magyarországi kisebbségi törvény jó példa. Szlovákiában egyelőre nem terjesztenek elő hasonló jogszabályt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

Szlovákiában két nagyvárosban is magyarellenes esemény történt a hét végén. Révkomárom belvárosában három tizenéves fiatal megvert egy 43 éves férfit, miután az magyarul szólt hozzájuk. Érsekújváron egy bérházban két magyar család ajtajára írtak második világháborús szlovák fasiszta uralom alatt született felszólítást, hogy költözzenek át a Duna másik oldalára. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke szerint az esetek azt mutatják, hogy a szlovák-magyar viszonyban megjelent az agresszív, szélsőséges magatartás, és elvárja a szlovák kormánytól, hogy ítélje el a magyarokat ért intoleráns megnyilvánulásokat. /Magyarellenesség Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

Bugár Béla, Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke felszólította Robert Fico szlovák kormányfőt és kabinetjét, hogy haladéktalanul határolódjon el a Szlovákiában nyugtalanító módon erősödő magyarellenességtől, mert ma még megteheti, de félő, hogy holnap már késő lesz. Bugár Béla számba vette azokat a nyugtalanító jelenségeket, amelyek egyértelműen összefüggenek azzal a körülménnyel, hogy a Fico vezette szociáldemokrata Smer (Smer-SD) a nyáron lezajlott idő előtti választás óta együtt kormányoz a szenvedélyes magyarellenességéről ismert Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával (SNS). Az elmúlt napokban Somorján, Révkomáromban, Párkányban és másutt több magyar nemzetiségű szlovák állampolgárt tettlegesen bántalmaztak azért, mert magyarul beszéltek, de a következményektől való félelmében egyikük sem fordult orvoshoz, és nem tett feljelentést a rendőrségen. A szlovákiai magyarság nemcsak lélekben, a saját bőrén is kénytelen megtapasztalni, hogy az országban olyan veszélyes nacionalista közhangulat van kialakulóban. A kormánykoalícióhoz tartozó Slota kormányzati pozícióban sem türtőzteti magyarellenes indulatait. Bugár szerint az ilyen szélsőséges megnyilvánulásokat csírájában kell elfojtani, mert később riasztó méreteket ölthetnek. Az MKP elnöke javasolta, hogy a szlovák parlament pártjai közös nyilatkozatban ítéljék el a Szlovákiában megnyilvánuló magyarellenességet. /Bugár elhatárolódásra szólította fel Ficót. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

A magyar állam támogatását kérte Albert Sándor, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora, aki szerint súlyos anyagi gondokkal küzd az egyetlen szlovákiai magyar felsőoktatási intézmény. Az egyetemnek az állami támogatáson kívül fejkvóta – a hallgatók létszámától függő pénz – is jár, de az induló intézménynek ez a fejkvóta kevés. /Rostás Szabolcs: Bajban a szlovákiai magyar egyetem. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

Csáky Pál eddigi alelnököt választotta a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) új elnökévé március 31-én révkomáromi tisztújító közgyűlésén. A szlovákiai magyar politikai párt eddigi elnöke, Bugár Béla, a jövőben nem vállal politikai tisztséget, de parlamenti képviselői mandátumát megtartja. Csáky kezdetektől a három magyar párt egyesülése nyomán 1998-ban létrejött MKP alelnöke, a párt nyolcéves kormányzati szerepe alatt miniszterelnök-helyettes volt. Ugyanezen idő alatt, az MKP megalakulása óta Bugár volt az MKP elnöke. Tíz nappal a tisztújítás előtt Bugárnak még nem volt kihívója, akkor Csáky váratlanul bejelentette, hogy ő is indul. A tisztújítást megelőző héten a két jelölt között éles, eldurvult sajtóvita volt. Csáky azt állította, hogy Bugárt egy gazdasági lobbi irányítja a hátországból, amelynek megszemélyesítője a leggazdagabb szlovákiai magyar, Világi Oszkár, a Mol tulajdonában levő pozsonyi olajfinomító, a Slovnaft vezérigazgatója. Csáky átláthatóságot, stílusváltást, változást ígért. Csáky 14 szavazattal kapott többet Bugárnál, és pártelnöki megbízatása négy évre szól. A párt alapszabályának módosítása alapján megszűnt az ügyvezető alelnöki poszt, amelyet eddig Duray Miklós töltött be. Kérdéses volt, hogy mi lesz a sokak szemében radikálisnak számító, a lapok szerint Csákyt támogató Duray további sorsa a pártban. Székfoglalójában Csáky stratégiai alelnöknek javasolta Duray Miklóst, és emlékeztette a küldötteket arra, hogy „ő köztünk az egyetlen ember, aki a szocializmus legkeményebb éveiben aláírta az akkori rendszerrel ellenszegülő Charta 77-et, s ő az egyetlen, aki a szlovákiai magyar iskolák megmaradásáért folytatott küzdelme miatt kétszer ült börtönben”. A közgyűlés megválasztotta az MKP tíz új alelnökét, akik között Duray Miklós is ott van, s Csáky indítványának megfelelően ő lett a magyar párt stratégiai alelnöke. – Bugár Béla az egyik tévécsatornán kijelentette: a magyar párt új elnöke, Csáky Pál győzelmével „győzött a hazugság”. /Csáky Pál nyert Felvidéken. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Révkomáromban, a Magyar Koalíció Pártjának tisztújító közgyűlésén megjelent a kisebbség politikai képviseletének dilemmája, mi a célszerűbb: az együttműködés, amely az MKP két koalíciós kormányban való részvétele mellett 1998 és 2006 között sem bizonyította egyértelműen a hasznosságát, vagy a feszültségkeltő autonómiaterv kinyilvánítása. Olyan kérdések ezek, amelyek a Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségi pártjai előtt álló dilemmák azonosságára utalnak. A három felvidéki magyar párt fúziójából létrejövő MKP jobb eséllyel állítja át stratégiáját és őrzi meg egységét, mint tehetné azt például az RMDSZ. Csáky Pál megválasztása a kiváró, jellegtelen centrum győzelmének tűnik, a nyolcévi kormányzás után kialakuló, párton belüli elégedetlenség kiaknázásának. Közben az MKP nem válik Csáky szalmájává, mert a párton belüli csoportok őrzik az MKP-t létrehozó koalíció eredeti erőegyensúlyát. Bugár visszavonulása, Duray megerősödése, a szlovák közvélemény autonómiafélelmének élesztgetése nem annak a jele, amely az MKP-nak felbomlását eredményezné. /Bakk Miklós: Csáky szalmája. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Csökkent a magyarországi odafigyelés a határon túli magyar közösségekre. A viták a magyar pártok és intézmények energiáját oly mértékben lekötik, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonyságának csökkenését eredményezi – hangzott el Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) vezetője és Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 8-án Bukarestben tartott találkozója után. A felvidéki és az erdélyi vezető politikus bejelentette, hogy a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) következő ülésére, az úgynevezett kis MÁÉRT-ra szeptember 1-jén, Révkomáromban kerül sor. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) vezetője elmondta: a kis MÁÉRT-on megtárgyalják a határon túli magyar közösségeket befogadó egyes országok európai uniós tagsága és a Schengen-övezethez való hamaros csatlakozása által előidézett új helyzetet. Szóba kerül a találkozón a határon túli magyaroknak nyújtott anyagi és politikai támogatás is. Csáky közölte: a határon túli magyar szervezetek korábban megegyeztek a magyar kormányfővel abban, hogy szeptemberig bemutatják és írásban is eljuttatják az új támogatási rendszerrel kapcsolatos véleményüket. Konkrétan – tette hozzá az MKP elnöke – a Szülőföld Alap működéséről, valamint általában a politikai támogatásról és együttműködésről fejtik ki nézeteiket. Markó Béla egyetértett az MKP elnökével abban, hogy csökkent „a magyar politika és kormány figyelme” a határon túli magyar szervezetek helyzetét illetően. Erre az a magyarázat – véli az RMDSZ elnöke –, hogy a magyar belpolitikában a viták lekötik a pártok és az intézmények energiáját, emiatt pedig befelé fordulnak. Markó hangsúlyozta: ez csupán magyarázatot jelenthet, de nem mentséget. A Szülőföld Alap kapcsán a romániai magyar politikus kijelentette: bíznak abban, hogy befolyással lehetnek az intézmény működésére, és megfelelő támogatást kínál majd a határon túli magyarok számára. Markó szerint a támogatás kérdése még nincs megnyugtatóan rendezve. A HTMSZF legutóbbi ülését 2005. októberében szervezték Marosvásárhelyen. A révkomáromi találkozó a negyedik kis Máért lesz. Az RMDSZ és az MKP küldöttsége tavaly novemberben egyeztetett arról, hogy már januárban megszervezik Pozsonyban a találkozót, de az eredeti tervek ellenére akkor ez elmaradt. /B. T. : Csökkent Magyarország odafigyelése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ „Nekünk továbbra is nagy szükségünk lenne arra, hogy Magyarország figyeljen arra, mi történik a határon túli magyar politikában, és egyáltalán, hogy Magyarország minél erősebb és hatékonyabb külpolitikai tényező legyen ebben a térségben” – hangsúlyozta Markó Béla. / Szeptemberben kis-MÁÉRT Felvidéken. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

Több mint 281 millió forint támogatást kapnak a Kárpát-medencei magyar pályázók oktatási célokra a Szülőföld Alap forrásaiból. A támogatásból romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai, horvátországi, szlovéniai, ausztriai és magyarországi pályázók részesülnek. A Szülőföld Alap több mint 18 millió forinttal támogatja például a Babes–Bolyai Tudományegyetem háttérintézményének, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet pályázatát, amelynek célja az elitképzést biztosító szakkollégiumi hálózatok bővítése, a tanár-diák együttműködési formák hatékony megszervezése. Az intézet egyben célul tűzte ki a magiszteri képzésben résztvevők támogatását, a vendégtanár-program keretében pedig a magyar nyelvű oktatási kínálatot kívánja bővíteni. A révkomáromi Selye János Egyetem lehetőséget biztosít az anyanyelvi felsőfokú oktatásra Szlovákiában. A Szülőföld Alap 16,3 millió forinttal támogatja az egyetemer. Az Újvidéki Tudományegyetem keretén belül működő Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar nagyszabású célt tűzött maga elé: a vajdasági magyar pedagógusképzés színvonalának megerősítését oly mértékben, hogy az intézmény eleget tegyen az akkreditáció megszerzéséhez szükséges feltételeknek. Ennek érdekében az intézmény felújítási, bővítési munkálatokba kezd a közeljövőben, ezt a célt a Szülőföld Alap 21 millió forinttal támogatja. A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Jótékonysági Alapítvány évek óta küzd azért, hogy anyagi hátteret teremtsen a kárpátaljai magyar felsőoktatás fejlesztésére. Az alapítvány a régió magyarságát a felsőfokú diploma megszerzésére ösztönzi, és egyben szerepet vállal a magasan kvalifikált szakemberek kiképzésében. A Szülőföld Alap a programot 15 millió forinttal támogatja. /Támogatás a határon túli magyarok oktatására. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Megszűnhet a komáromi egyetem – írta a pozsonyi Pravda, ugyanis a szlovák oktatási tárca az egyetlen szlovákiai állami magyar felsőoktatási intézmény, a révkomáromi székhelyű Selye János Egyetem lefokozására készül. A magyarok jelenleg saját egyetemükre járhatnak Szlovákiában – hangsúlyozza a Pravda. Egy új jogszabály szerint azonban, amelyet a Ján Slota pártjához, az SNS-hez tartozó oktatásügyi miniszter, Ján Mikolaj készít elő, a révkomáromi Selye János Egyetemet szakiskolává degradálnák. Így sem magiszteri, sem doktori címeket nem adhatna ki az oktatási intézmény. Albert Sándor, a komáromi egyetem rektora a tervezett besorolással nem ért egyet. A rektor emlékeztetett arra, hogy az új komáromi intézménynek már doktoranduszai is vannak, ami már olyan kritériumnak számít, ami elvileg megakadályozná a szakiskolává való leminősítésüket. /Veszélyben a komáromi magyar egyetem működése. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Vezető pozsonyi politikusok az utóbbi napokban meglehetősen sokat tettek azért, hogy a magyar–szlovák viszony a továbbiakban se közeledjék a normalitás felé. A kormány egyértelmű elutasítása arra a megbékélési tervezetre, amelyet a Magyar Koalíció Pártja nyújtott be, várható volt. Az elutasítás hangneme mutatja, hogy a Robert Fico vezette kabinet nem szakít azzal a hagyománnyal, amely minden rosszért kizárólag a magyarokat teszi felelőssé, Árpád vezérig visszamenően. A miniszterelnök arcátlan pimaszságnak nevezte ugyanis azt a felvetést, hogy Szlovákiának bármiért is bocsánatot kell kérnie a magyaroktól – a magyar bocsánatkérést viszont igencsak indokoltnak vélte. Egy másik jogszabály-kezdeményezés benyújtását is indokoltnak tartják, azét, amely révén a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kimondaná a második világháború után a magyarok kollektív bűnösségét kimondó Benes-dekrétumok sérthetetlenségét. Ilyen közegben látott napvilágot a szlovák oktatási miniszter javaslata, amelynek nyomán a révkomáromi Selye János Egyetem gyakorlatilag elveszítheti egyetemi státusát. A helyzet további mérgesedése ellen a magyar kormánynak kellene határozottan kiállnia. /Balogh Levente: Abnormalitás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Az Európa Tanács számos vezetőjével találkoztak október 3-án Strasbourgban annak az ifjúsági karavánnak a résztvevői, amely több mint egy héttel ezelőtt indult el Marosvásárhelyről, hogy felhívja a figyelmet a romániai felsőoktatási rendszerben a magyarokat érő hátrányos megkülönböztetésre. Kovács Lehel, a karaván vezetője, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke elmondta, fogadta őket többek közt Mateo Sorinas, a parlamenti közgyűlés főtitkára, Göran Lindblad svéd néppárti képviselő, illetve Luc van der Brande, az európai néppárti frakció vezetője. A Strasbourgban szintén megjelent Hantz Péter, a BKB másik alelnöke hozzátette: a parlamenti közgyűlés főtitkára megígérte, hogy a panaszokat összegző dokumentumokat eljuttatja a közgyűlés elnökének és az oktatási szakbizottságnak is. A karaván Romániából Magyarországon, Szlovákián, Ausztrián és Svájcon keresztül érkezett Strasbourgba. Útközben egyetemi városokban – így a szlovákiai kitérő során Révkomáromban – osztották szét szórólapjaikat, Genfben pedig fogadta őket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nemzeti kisebbségekkel foglalkozó illetékese. Kovács Lehel hangsúlyozta, hogy Románia nem tartja be saját törvényeit. Az állam az egyetemi autonómiára hivatkozik, az egyetem viszont az államra mutogat. Szerinte nagy igény van az önálló, magyar oktatási nyelvű egyetemre. /Strasbourgban az ifjúsági karaván. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Rendkívül megalázó és súlyos aktusnak nevezte Sólyom László államfő Révkomáromban azt, hogy a szlovák parlament a közelmúltban megerősítette a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumokat. Október 2-án egy civil szervezet, a Palatinus Polgári Társulás meghívására a szlovákiai Révkomáromba látogatott a magyar államfő, a szlovákiai magyarok önálló felsőoktatási intézményében, a Selye János Egyetemen járt, ahol több mint félezer hallgatóval folytatott beszélgetése során – egy kérdésre válaszolva – szólt a Benes-dekrétumokat megerősítő szlovák határozatról. „Nem fogok mellette szó nélkül elmenni” – mondta Sólyom. A magyar fél „nyitott, biztos és szolidáris” kapcsolatokat szeretne látni a magyar–szlovák viszonyban, mert a politikai nyilatkozatoknál mindig sokkal fontosabb a tényleges jogi helyzet – közölte. /Sólyom László: megalázó a Benes-dekrétumok szentesítése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

A pozitív diszkrimináció megvonásával riogatja a szlovákiai magyar iskolákat Ján Mikolaj oktatási miniszter, aki a nem szlovák nyelven tanuló diákok után kijáró 8 százaléknyi többletpénz megvonásán és az úgynevezett alternatív oktatás bevezetésén mesterkedik, egyszersmind a Magyarországon kiadott tankönyvek használatát is betiltaná. A miniszter szerint a magyar iskolák azért kapnak pluszpénzt, mert szlovák nyelven is oktatnak (szlovák nyelvet és irodalmat). Mikolaj szerint a magasabb fejpénz csak akkor lenne indokolt, ha a magyar iskolákban más tantárgyakat is szlovákul oktatnának. A Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS) tartozó miniszter valójában ugyanazt szeretné elérni, mint elődje, az ugyancsak SNS-es Eva Slavkovská. Ő annak idején küzdött az alternatív oktatásért, ráadásul betiltotta a kétnyelvű bizonyítványokat, kiváltva ezzel a magyar szülők, pedagógusok és diákok tiltakozási hullámát. Mikolaj elődje, az előző kormány Magyar Koalíció Pártja (MKP) által delegált oktatási miniszter, Szigeti László szerint Mikolaj csúsztat. A többletpénz ugyanis nem a szlovák nyelv és irodalom oktatásáért jár, hanem azért, mert a szlovák iskolákkal szemben a magyar iskolákban a magyar nyelvet és irodalmat plusz óraszámban oktatják. Ez azt jelenti, hogy a magyar iskolák heti óraszáma kettővel magasabb, mint a szlovákoké. Mikolaj miniszter törvénytervezete szerint a jövőben, „összhangban a szlovák tantervvel”, a magyarul tanulók csakis Szlovákiában jóváhagyott, magyarra fordított tankönyvekből tanulhatnának. Mikolaj korábban már az egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézmény, a révkomáromi Selye János Egyetem „lefokozását” is előrevetítette, az egyetem működését anyagi természetű korlátozásokkal is nehezíteni próbálja. Megfigyelők szerint a Slota vezette koalíciós erő, amely kieszközölte a magyarok 1945 utáni meghurcolásához, jogfosztásához és vagyonelkobzásához a kollektív bűnösség elve szerint jogalapot teremtő Benes-dekrétumok parlamenti megerősítését, nem mond le agresszív asszimilációs törekvéseiről. Ezekhez a kormányfő, Robert Fico személyében és a kormány másik koalíciós pártjában, a Vladimír Meciar vezette Néppárt–HZDS-ben „eszményi partnerekre” talált. /Szlovák megszorítások a magyar diákok ellen? = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

Megváltoztatta a révkomáromi székhelyű Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeum nevét a Nyitra megyei önkormányzat: a nagy hagyományokkal bíró intézmény elnevezéséből törölte a ,,magyar kultúra” szavakat. Az igazgatót, Fehér Csaba történészt is leváltják. A történész igazgatónak a hatóságok nem bevallottan azt róják fel, hogy Never again (Soha többé) című, Brüsszelben is látható ― vándorkiállítása hiteles dokumentumokban mutatta be a Benes-dekrétumok és a kollektív bűnösség elve alapján jogfosztott szlovákiai magyarok kitelepítésének történetét. /Szlovák bosszú. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

„Európa régiók közössége lesz, és mi egy régióba tartozunk, egy értékrendet vallunk” – mondta Tonk Márton, a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Karának dékánja azt követően, hogy hosszú távú együttműködési megállapodást írt alá november 5-én a szlovákiai Selye János Egyetem képviselőivel. Miután megalakult a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, minden adott, hogy létrejöjjön a Pozsonyi Akadémiai Bizottság is, és a most aláírt szerződés alapja lehet akár az akadémiák egyesítésének is. Albert Sándor, a révkomáromi egyetem rektora örvendetesnek tartja, hogy magyar nyelven írhatták alá a szerződést, és reményét fejezte ki, hogy a dokumentumot a közeljövőben sikerül majd tartalommal is megtölteni. Az új együttműködési megállapodás immár a kilencedik partnerségi kapcsolatot jelenti az Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára. A korábbi években hasonló megállapodás született többek között a Pécsi Tudományegyetemmel, a Debreceni Egyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, valamint az egri és a kecskeméti főiskolákkal. /Nánó Csaba: Sapientia–Selye János: közös EU-álmok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A Határon Túli Magyarok Zenéje (HTMZ) elnevezésű jótékonysági koncertsorozat előadására kerül sor november 27-én Budapesten. A program lényege, hogy évről évre magyarországi és határon túli zenészek játsszanak együtt a magyar fővárosban és határon túli helyszíneken. A koncerthez CD adományozási akció is kapcsolódik, amely keretében határon túli városok könyvtárainak adományoznak lemezeket. Böszörményi Gergely főszervező szerint akciójuk lényege az, hogy a határon túli városokban is elérhetővé tegyék az anyaországban kiadott magyar zenei értékeket – amelyek nem egy esetben éppen határon túli magyar művészektől származnak. Böszörményi elmondta, 2001 óta szerveznek HTMZ-koncerteket. Az első, 450 darabos cédé adományból színvonalas zenei tékákat alapítottak erdélyi és más határon túli könyvtárakban. A jótékonysági koncertsorozathoz a tavalyi évben 75 lemezkiadó csatlakozott, s így 6 millió forint (84 372 lej) értékben adományoztak CD-t révkomáromi, beregszászi, szabadkai és kolozsvári könyvtáraknak, az utolsó helyszínen többek között a Sapientia-EMTE könyvtárának. /Jótékony zenei összefogás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Belviszályokat hozott a 2007-es év a határon túli magyar szervezetek között. Erdélyben az EP-be való bekerülést is veszélybe sodorta a széthúzás, Felvidéken személyi fordulat történt, Kárpátalján folytatódik az ellenségeskedés. Egyedül a Vajdaságban kezdődött párbeszéd, ott is olyan fenyegető külső tényezők nyomására, mint a Koszovó elszakadásával járó menekülthullám. Vajdaságban a magyar politikai szervezetnek a közös magyar elnökjelölt személyében való megegyezése előrevetíti: jó eséllyel indul be a vajdasági magyarok politikai egységesülése. A délvidéki együttes fellépés nemcsak a szűkebb közösségnek tud és akar üzenni, hanem – amint azt Ágoston András VMDP-elnök külön is hangsúlyozta – bevallottan a többi egymással vetélkedő Kárpát-medencei testvérközösségnek is. Erdélyben a megosztottság eddig nem látott mértéket öltött. Az áprilisi, Basescu államfő elleni bizalmatlansági népszavazáson az RMDSZ az elnök ellen kampányolt, a referendumon résztvevő magyarok többsége ennek ellenére megszavazta a bizalmat a politikusnak. Miután mind Tőkés László, mind az RMDSZ két jelöltje is bejutott az Európai Parlamentbe, többen felvetették: itt lenne az ideje a párbeszéd újrakezdésének. Markó fél éve nem miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt lemondásra kényszerített miniszter pedig kénytelen volt hátat fordítani a politikának. Felvidéken pengeváltás volt a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kongresszusán megerősödött Duray Miklós és a leváltott pártelnök, Bugár Béla között. A Révkomáromban március 31-én megtartott MKP-kongresszuson Csáky Pál minimális szavazatkülönbséggel legyőzte Bugárt. A Benes-dekrétumok napirendre kerülése, a megoldatlan Malina Hedvig-ügy és a minden korábbinál hűvösebb magyar-szlovák viszony hiteltelenítik az MKP elmúlt nyolc évének eredményeit. Kárpátalján a vetélkedő két magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közötti viszony barátságtalan maradt 2007-ben is. (FigyeloNet. hu) /Domokos B. András: Budapesti szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./