Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kolozsvár (ROU)
29557 tétel
1990. szeptember 22.
"A kolozsvári Adevarul in Libertate napilap rendszeresen közöl magyarellenes írásokat. A szept. 19-i számban például Marioara Stancu Ene dühödten támadta Pálfalvy Attilát, Demény Lajost és Octavian Buracut. A cikkíró szerint Pálfalvy agyát "mérgeskígyók, buzogányok és szuper-sovinizmus ismeretlen elméletei szállták meg". Hibáztatja azokat a szülőket, akik Magyarországon tanuló gyermeküknek visznek egy kis hazait: "Még egy módszer az úgyis szegény ország leszegényítésére." /Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./"
1990. szeptember 25.
Lukanov bolgár kormányfő szept. 23-i rádióinterjújában aggodalmát fejezte ki a bolgár és román sajtóban elmérgesedő polémia miatt. A vita a környezetvédelem és az üzérkedők miatt robbant ki. Bolgár orvosok tiltakoztak amiatt, hogy a calarasi erőmű szennyezi a levegőt. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./
1990. szeptember 26.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete az Oktatási Minisztériumnál tiltakozott a magyar tanfelügyelők és iskolaigazgatók leváltása miatt. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./
1990. szeptember 26.
Román politikai körökben kevés szövetségesünk van, nyilatkozta Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára. Tartós parlamenti szövetséges sincs. Az RMDSZ keresi a kapcsolatot a román politikai erőkkel. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./
1990. szeptember 27.
"Olivier Lustig nyugalmazott ezredes csak Észak-Erdély zsidóságának tragédiájával foglalkozott, állapította meg Vasas Samu, kimondva, hogy az egész magyar nép fasiszta volt, a román nép ellenben mentes maradt a fasiszta fertőzéstől. Valójában a pártlap, a Scinteia 1945. máj. 24-i és aug. 4-i, a Mantuirea 1944. nov. 20-i és 1945. márc. 26-i számai megírták, mi is a valóság. A cernovici főrabbit megkínozták, majd agyonlőtték. Jegában 14 ezer, Toroinet és Radauti megyékben 15 ezer zsidót gyilkoltak meg. Transznisztriába, két megsemmisítő táborba deportáltak 108 ezer zsidót, ahol közülük 64 556-an meghaltak. Bukovinából 58 ezer zsidót vittek el, akik közül csak 12 ezren tértek vissza, Odesszában 30 ezer, Bagdanoviza táborában 50 ezer, Galacon 70 ezer, Cetatea Alban 10 ezer embert öltek meg, Virjuleni és Marculesti táboraiban 24 ezren haltak éhen. Összesen tehát 323 000 zsidót öltek meg. Lustignak elkerülte a figyelmét az, hogy erről a tragédiáról Romániában háromkötetes Fekete könyvet állítottak össze 1946-ban. Igaz, hogy később zárolták ezt az összefoglalót. - Raoul Sorban a hetvenes években Kós Károly lefasisztázásával keltett feltűnést. Festő volt, művelődéstörténész, most pedig felcsapott történésznek, megjelent művében /Fantasma imperiului Ungar si Casa Europei/ revizionistaként szerepel Szabó T. Attila nyelvtudós, Herepei János, de Németh László, Sütő András és Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Raul Sorban akinek jelleme, viselt dolgai ismertek most egy könyvvel jelentkezett: Fantasma imperului ungar si Casa Europei, Bucuresti, 1990. A szerző munkája függelékében adott egy felsorolást: "Erdélyről és a romániai magyarokról szóló revizionista és hungarista könyvek nem teljes listája". Sorban revizionistának kiáltotta ki Cseh Gusztáv metszeteit erdélyi személyiségekről, Kányádi Sándor verseit az év hónapjairól vagy Szabó T. Attilának a helynevekkel foglalkozó művét. A szerző a hungarizmust az összmagyarság, a mindenkori magyar állam vezéreszméjévé tette: "A Magyar Birodalom fantomja ma áthatja a magyar politika minden munkatervét." Könyvében Klapka György, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Kós Károly és mások egy-egy kijelentésük miatt hungaristrák lettek. /Balázs Sándor: Cérnára fűzött rögeszme. = A Hét (Bukarest), szept. 27./"
1990. szeptember 28.
Az Ady Endre Líceum hetvenöt éve működik Bukarestben, illetve működött volna, ha öt évvel ezelőtt, 1985-ben meg nem szüntetik a magyar oktatást ebben az iskolában, Bukarest egyetlen magyar középiskolájában. 1989 után természetesnek tűnt a magyar iskola visszaállítása, mondta Pufulete Rudolf iskolaigazgató. Ezt először elfogadták, majd az indulatos román tiltakozások hatására a tanfelügyelőségtől átirat érkezett: újra kell indítani román osztályokat a magyar iskolában. A magyar tanárok és a szülők megállapították, nem szabad visszatáncolni, mert az a magyar iskolák ellen harcolókat fölbátorítanák. Beadványt készítettek a miniszternek. Gheorghe Stefan miniszter szept. 26-án fogadta a küldöttséget, melynek tagjai voltak Domokos Géza, az RMDSZ elnöke, Demény Lajos, Pufulete Rudolf iskolaigazgató és Nagy Benedek. Ugyanezen a napon az RMDSZ sajtóértekezletet tartott, melyre több mint hetven újságíró érkezett, a Reuter, a France Presse és a Guardian is képviseltette magát. A sajtóértekezleten elhangzott, hogy a miniszter határozatlan, enged a nyomásnak. Az RMDSZ választ vár beadványára. /L. A.: A bukaresti Ady Endre. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ Ezen a sajtóértekezleten az RMDSZ parlamenti csoportja beszámolt a bukaresti magyar iskola körüli botrányról. Bitay Ödön RMDSZ-szóvivő, Bara Gyula, a bukaresti szervezet elnöke, Demény Lajos szenátor és Rudolf Pufulete iskolaigazgató ismertette az eddigi fejleményeket. A bukaresti magyar iskola helyzete része visszarendeződés jelenségének. Elhangzott egy szekus tiszt neve is, aki egyenruhában megjelenve akart nagyobb tekintélyt adni fellépéséhez. A Romania Mare szerkesztősége szervezi a román tanulók tüntetését. /Nits Áprád: A bukaresti magyar iskola kálváriája. Kik a visszarendeződés tábornokai? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./
1990. szeptember 28.
Románia politikai helyzete és az ország jövője az Európa Tanácsban címmel jelent meg az RMDSZ álláspontja. A teljes nemzeti szabadság megadása minden együttlakó nép számára, kisebbségi törvény kidolgozása, nemzetiségi minisztérium felállítása, önálló magyar televízió- és rádióadás, önálló anyanyelvi oktatás, Bolyai Egyetem visszaállítása, gyulafehérvári püspökség érseki rangra emelése, anyanyelv szabad használata, magyarellenes uszítás megszüntetése, a kolozsvári konzulátus újbóli engedélyezése - ezek a főbb követelések. /Románia politikai helyzete és az ország jövője az Európa Tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./ Az RMDSZ-nek ezt az állásfoglalását magával vitte Bárányi Ferenc képviselő, és átadta az Európa Tanács képviselőinek Strasbourgban, ahol a romániai parlamenti küldöttség tagjaként, az RMDSZ képviselőjeként jelent meg és fölszólalt szept. 27-én. Elmondta, hogy a kétmilliós romániai magyar nemzetiség szükségesnek tartja a magyar nyelvű egyetemi oktatás visszaállítását. Bárányi Ferenc tárgyalt Catherine Lalumiere asszonnyal, az ET főtitkárával is. /Beszéd Strasbourgban. = Csíki Lapok (Csíkszereda), okt. 9./
1990. szeptember folyamán
Napvilágot látott a Cserkészliliom, az Apáczai Csere János cserkészcsapat lapjának első száma. A kiadvány stenciles sokszorosítással készült. /Cserkészliliom (Kolozsvár), szept./
1990. október 3.
Dr. Csiha Kálmán református püspöknek szívügye a kolozsvári Református Kollégium újraindítása. Segítségre talált dr. Gálfy Zoltán professzor, a Protestáns Teológia rektora és Székely József, a szóban forgó kollégium megbízott igazgatója személyében. Az ősi kollégiumot nem kapták vissza. A hatóság és a tanfelügyelőség nem akart helyet biztosítani, végül mégis elérték, hogy az egyik általános iskolában kaptak négy termet, ott működik most a Református Kollégium. /Fodor György: Mosoly ? pótkollégiummal. = Valóság (Bukarest), okt. 3./
1990. október 4.
Akik majd megírják az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetének legújabb fejezetét, azoknak három dátumot kell majd kiemelkedő helyen rögzíteniük: gyászkeretben 1950. febr. 12-ét, amikkor az EME kényszer hatására kimondta feloszlását, 1990. márc. 22-ét, az újraalakuló közgyűlést és 1990. szept. 21-22-ét, amikor a jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakosztály Gyergyószárhegyen tartott értekezletével kezdetét vette a tudományos munka. Gyergyószárhegyen Jakó Zsigmond professzor, az EME ideiglenes elnöke nyitotta meg az értekezletet. Négy előadás hangzott el a romániai magyarság jelenlegi helyzetéről és a belőle következő jogtudományi feladatokról. Pillich László kolozsvári társadalomkutató, parlamenti képviselő: Demográfiai támpontok egy új kisebbségi közgondolkodáshoz, Nagy György kolozsvári egyetemi tanár: A kisebbségi kérdés a nemzetközi jogban, Király Ernő nagyváradi jogász: A romániai magyarság jogvédelmének időszerű kérdéseiről és Magyari Nándor László, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport tagja: Adalékok egy válságjelző társadalmi jelenség [kivándorlás] vizsgálatának problémaköréhez. /Dávid Gyula: Az első lépés ? negyven év után. = A Hét (Bukarest), okt. 4./
1990. október 5.
Tófalvi Zoltán emlékezett a szomorú tényre: sok-sok munkával sem tudták elérni, hogy Marosvásárhelyen legyen rendszeres fóruma a magyar-román párbeszédnek. Elhatározták, hogy Dialog néven román lapot indítanak. Először február elsején volt szerkesztőségi ülés. Akkor még nem tudták, hogy Kolozsváron megjelent a Puntea. Román anyanyelvű munkatársakat kerestek, de hiába kértek fel románokat, különböző ürügyekkel mind elzárkóztak. Egyedül Smaranda Enache és Calin Florin, a Színművészeti Főiskola rektora volt hajlandó a közreműködésre. Rá kellett döbbenniük, hogy Marosvásárhelyen nem alakult ki a párbeszédet igénylő román értelmiség. Összeállították az első számot, akkor kezdődtek a gondok. A nyomda román műhelymestere kijelentette, nem szedi ki a szöveget. Nem olvasta, de tudja, hogy az csak nacionalista írás lehet. Két hétig tartott a harc a nyomdával, végül febr. 19-én megjelent az első szám. Azután jött a véres március, elsodorva a szép kezdeményezést. /Tófalvi Zoltán: Egy lap tündöklése és bukása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
1990. október 5.
Béres András, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola /Marosvásárhely/ dékánja elmondta, végre több hallgatót lehetett felvenni /az előző évben csak három magyar felvételét engedélyezték/, idén a magyar szakra 14 hallgatót vettek fel. Megindulhatott a rendezői szak is /a hetvenes években megszüntették/ négy magyar hallgatóval. A hallgatók számának bővülés a tanári kar gyarapodását is jelentette. Több új tanár Kolozsvárról. Szatmárról ingázik, így Tompa Gábor, Visky András, Parászka Miklós, de jöttek a marosvásárhelyi színháztól is. /Gál Mária: Változások a Színművészeti Főiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./
1990. október 6.
Borbély Ernő parlamenti képviselő a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1978-ban végzett Kolozsváron a filozófia szakon, majd Csíkszeredában tanított. 1982. nov. 23-án tartóztatták le, és 9 hónap vizsgálati fogság után kilenc évre ítélték államellenes összeesküvés és propaganda címen. Ennek való alapja az volt, hogy szerettek volna létrehozni a romániai magyarság érdekvédelmével foglalkozó szervezetet. 1984-ban az amnesztia eltörölte büntetése egyharmadát, így végül 4 év 8 hónapot töltött a bukaresti, majd a nagyenyedi börtönben. Végül a Securitate közölte, szeretnék, ha elhagyná az országot. Borbély 1989 tavaszán távozott az országból. Az 1989-es események után úgy döntött Szőcs Gézával, hogy hazatérnek. Borbély Ernő úgy látja, amíg a magyar kérdés az ország legnagyobb gondja, nem fog gazdaságilag talpraállni. Nem veszik észre, hogy nem a magyarok, hanem a régi szeku és a pártemberek jelentik a legnagyobb gondot. /Lokodi András: Legfontosabbak az emberi viszonyok ? beszélgetés Borbély Ernő parlamenti képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./
1990. október 7.
A Keresztény Szó folytatásokban közölte Márton Áron püspöknek a Securitate parancsnokságához intézett, 1968. januárjában kelt levelét. A püspök a levélben bátran kiállt a félelmetes szeku által kihallgatásra berendelt papnövendékek mellett. Sorra visszautasította a Securitate alaptalan vádaskodásait, jelezve, hogy ezek nem tartoznak a titkosrendőrség hatáskörébe. Nagyon fontos ez a dokumentum, mert a diktatúra idején az emberek nem mertek megszólalni, nem merték bírálni a Securitate törvénytelen módszereit. /Dokumentum, = Keresztény Szó (Kolozsvár), szept. 23., szept. 30., okt. 7./
1990. október 10.
Kolozsvárott az RMDSZ országos választmánya ülésezett. Megszavazták a beterjesztett Az RMDSZ a demokratikus Romániáért - Elvek és elvárások című program-csomagtervet. Meghallgatták a strasbourgi Európa Tanács ülésén részt vett dr. Bárány Ferenc képviselő beszámolóját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
1990. október 11.
Az RMDSZ-képviselők okt. 9-én tiltakozásul kivonultak a parlamenti ülésről, mert a kereskedelmi társaságok törvénytervezete 93. szakasza szerint ezek vezetője román lehet, az RMDSZ ezt román állampolgárságúra javasolta változtatni. Végül a kormány mégis az RMDSZ álláspontjának megfelelően döntött. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./ Az RMDSZ nyilatkozatban indokolta meg döntését, egyben tiltakozott Ioan Gavra, a Románok Nemzeti Egységpártja képviselőjének rágalmazást, nemzeti uszítást tartalmazó felszólalása ellen. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
1990. október 11.
"Az állami támogatású Bolyai Egyetem visszaállítására van szükség, hangsúlyozta Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság titkára. Az Egyesült Államok kongresszusának emberi jogi bizottságában működő tagok /Tom Lantos, Frank Woolf és John Porter/ írták alá az Iliescu elnöknek címzett levelet, ebben szerepelnek a magyar nemzetiséggel való bánásmódra vonatkozó észrevételek. Az oktatással kapcsolatban írják: "Hasonló módon nyilvánvalóvá válik a magyar nemzetiségnek az Ön kormánya által való üldöztetése a kolozsvári Bolyai Egyetem újbóli megindításának megtiltásában", amelyet 1959-ben zártak be. Petre Roman miniszterelnök 521-es számú rendelete "korlátozza az anyanyelvi tannyelvű osztályok számát, megtiltja az anyanyelvi oktatást a technikai és kereskedelmi szakiskolákban." A Bolyai Társaság eddig hat beadványt továbbított az egyetem visszaállítása érdekében, válasz egyikre sem jött. Petre Roman kormányfő kijelentette, hogy a világon seholsem működik nemzetiségi egyetem. Wanek Ferenc cáfolatul felsorolt néhányat: Spanyolországban galego és baszk, Svájcban francia és olasz, Finnországban svéd, Jugoszláviában albán, szlovén egyetem létezik. /Jogunk egy állami magyar egyetem is. = Hídfő (Székelyudvarhely), okt. 11./"
1990. október 11.
Kolozsváron megváltoztatták a Rákóczi és a Petőfi utcát, ezt még a Ceausescu-korban sem tették meg. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
1990. október 11.
Okt. 14-én ünnepi nagygyűlés keretében avatják fel Székelyudvarhelyen az 1848-as emlékművet, amelyen megjelenik Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára, dr. Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök, dr. Tőkés István teológiai professzor és Kedei Mózes unitárius lelkész. Okt. 15-16-án pedig történelemtudományi ülésszakot szerveznek. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
1990. október 13.
"Kolozs megye elöljárósága a 100/1990-es rendelettörvénnyel megváltoztatott több régi magyar utcanevet: a Petőfi utca Avram Iancu lett, a Rákóczi út Grigorescu, a Györgyfalvi út Constantin Brancusi, a Kőmálalja utca Iuliu Hateganu, a Pata utca pedig Nicolae Titulescu. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13.; Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./"
1990. október 14.
Az Országos Magyar Diákszövetség /OMDSZ/ Kolozsváron tanácskozást tartott /okt. 12-14./, ahol a diákszervezetek kapcsolatairól volt szó, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségéről /MISZSZ/. Az OMDSZ felvette a Bolyai János Diákszövetség nevet. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./
1990. október 14.
A román kormányok a négy magyar eredetű egyházmegyét sem kímélték. A román kormány 1927-ben kötötte meg a Vatikánnal a konkordátumot, ekkor a magyar püspökök számát csökkentették azzal, hogy a szatmári és a nagyváradi püspökségeket összevonták, ugyanakkor felállítottak egy új püspökséget, a nagybányai görög katolikus püspökséget. 1948-ban pedig megtagadta az állam a szatmári, temesvári és a váradi egyházmegyék elismerését, mondván, túl kicsi egyházkormányzati egységek. /A bukaresti érsekségnél e diszkriminált püspökségek mindegyike nagyobb./ A három magyar egyházmegye élére tehát 1948 után nem lehetett püspököt kinevezni. Azonban A kommunista diktatúra idején, 1948 és 1951 között voltak titkos püspökszentelések. Ezeket sorolta fel Virt László. Gyulafehérvári egyházmegye: Márton Áron püspököt 1949-bn letartóztatták, életfogytiglani börtönre ítélték, külpolitikai tényezők miatt 1955-ben szabadon engedték, majd 1956 őszétől 1967 decemberéig házi őrizetben tartották. Márton Áron 1980-ban halt meg. Erős Alfréd titkokban felszentelt püspök, akit 1949 elején szentelt fel O?Hara nuncius. 1950-ben meghalt, csak ezért kerülte el a letartóztatást. Macalik Győzőt az elhunyt Erős Alfréd helyett 1951-ben szentelte fel titokban a házi őrizetben levő Cisar bukaresti érsek. Macalik Győzőt letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Fiedler István nyugalmazott szatmári-váradi püspök visszavonultan élt, 1957-ben halt meg. Szatmári és váradi egyházmegyék: Scheffler János megyéspüspököt 1950-ben letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Bogdánffy Szilárd titokban felszentelt püspök, letartóztatták, 1954-ben meghalt a börtönben. Temesvári egyházmegye: Pacha Ágoston megyéspüspököt 1951-ben, 82 éves korában letartóztatták és 18 évre ítélték. 1954-ben, röviddel halála előtt hazaengedték, a püspökségen halt meg. Boros Béla titokban felszentelt püspök, 1951-ben letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. 14 évet töltött börtönben, 1964 végén engedték szabadon. Már csak ő él a titokban felszentelt püspökök közül. /Virt László: Akik Márton Áron mellett álltak. = Keresztény Szó (Kolozsvár), okt. 14./ Virt László /Budapest/ az erdélyi magyar katolikus egyház történetének kiváló kutatója.
1990. október 16.
"A marosvásárhelyi bíróság kihallgatta Nagy Csaba, Ughi István és Bálint György vádlottakat, akik beismerték, hogy fogadásból föl akartak mászni a városban levő Avram Iancu szobor talapzatára. A zászlót egyikük sem akarta eltávolítani, azonban a rendőrségen "puhították" őket, ezért vallották a zászló letépésének tervét. A fiatalokat elfogó kiskatonák tagadták, hogy megverték volna a vádlottakat. Az egyik tanú elmondta, hogy a zászló érintetlen maradt. A védőügyvédek kérték, hogy a közerkölcs és állami jelvények elleni bűncselekményt nyilvánítsák köztörvényes bűncselekménynek és helyezzék szabadlábra őket. A bíróság a kérést elutasította. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./"
1990. október 16.
Kolozsváron a zenei középiskolában a román tagozatra járó magyar diákok 1990. januárjában magyar osztályok létesítését kérték. Az új tanévben egyik 11. osztály magyar tannyelvű lett. A román tannyelvű 10. és 12. osztályból 10-en, illetve 8-an kérték, hogy tanulmányaikat magyarul folytathassák. A törvények szerint 15 fővel indulhat nemzetiségi osztály, ezen létszám alatt minisztériumi engedéllyel indulhat csak osztály. Azóta a 10. osztályosok megkapták az engedélyt, a 12-esek részére pedig kérni fogják az engedélyezést. /Balló Áron: Közmegegyezés a zeneközépiskolában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./
1990. október 17.
A kolozsvári nyomdászok is tiltakoztak a magyar utcanevek sorozatos megváltoztatása ellen. Képmutató módon az egész lakosság javaslataira hivatkoznak, holott a Kolozsvár egyharmadát kitevő magyarságnak joga van a városban az utcanevek egyharmadának megválasztásához. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
1990. október 17.
Asztalos Lajos adatgazdag írásával érvelt a régi magyar kolozsvári utcanevek mellett, melyeket most eltörölnek. Sok adatot hozott egyes utcákra /például: Farkas utca 1466 óta, Monostor utca 1453 óta, Híd utca 1453 óta stb. Asztalos Lajos régóta foglalkozik város utcaneveivel. 1980-ban Kolozsvár 746 utcájából csak 25-nek volt magyar neve, idézett egy régebbi írásából, azóta a helyzet csak rosszabbodott. Most a még meglevőket is megváltoztatták. /Asztalos Lajos: Se Rákóczi, se Petőfi? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
1990. október 21.
Luxemburgban okt. 21-én Petre Roman miniszterelnök írta alá az EGK és Románia közötti együttműködési egyezményt, majd a román kormányfő Párizsba ment, ahol Francois Mitterand elnök fogadta. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Petre Roman találkozott Manfred Wörner NATO-főtitkárral is. /MTI/
1990. október 21.
"A Romániai Magyar Keresztény Egyházak Szövetsége jan. 24-én alakult meg, és a romániai keresztény érdekeket védi. Olyan fórummá szeretne válni, amely megerősíti a keresztény egyházak szerepét a társadalomban, "kovásszá lenni", ahogy azt Sikli László szilágysomlyói plébános, a szervezet szülőatyja mondotta. A szövetség IV. ökumenikus találkozója Székelyudvarhelyen volt, témája: az ifjúság nevelése. Elsődleges feladatunk a hitoktatás megkezdése az iskolákban, hangsúlyozta a házigazda, Kovács Sándor római katolikus esperes. Székelyudvarhelyen március óta végzik az iskolákban a hitoktatást. Sikli László kifejtette, az egyház újabb evangelizációs mozgalom elé néz Romániában, igazi hittérítői munkára van szükség. Ugyanezt támasztotta alá Vetési László református lelkész is, hozzátéve: erős kisközösségekre van szükség, Vetési László kitért a szórvány fiatalságáról való gondoskodásra is. /Márkus Etelka: A Keresztény Egyházak Szövetségének IV. ökumenikus találkozója. = Keresztény Szó (Kolozsvár), okt. 21./"
1990. október 21.
"Szept. 30-án Csíkszentdomokoson ünnepélyesen leleplezték Márton Áron püspök szülőháza falán az emléktáblát a következő felirattal: "Ezen az életen született és itt nőtt fel Márton Áron Erdély püspöke 1896-1980". Az ünnepségen megjelent Bálint Lajos püspök, aki koncelebrációs szentmisét mutatott be a környékbeli papság részvételével, majd a helyi Gábor Áron Iskola és a csíkszeredai Gábor Áron Líceum növendékei szavaltak. /Fodor Sándor: Márton Áron-emléktábla Csíkszentdomokoson. = Keresztény Szó (Kolozsvár), okt. 21./"
1990. október 21.
Okt. 21-én, 80 éves korában elhunyt Kovács György marosvásárhelyi író. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Kovács György /Küsmöd, 1911. ápr. 27. - Marosvásárhely, 1990. okt. 22./ a parasztság életének krónikása a prózában. Novelláit az Erdélyi Helikon, Kelet Népe, Korunk és más lapok közölték. 1945-től a marosvásárhelyi Szabad Szó, majd más lapok munkatársa, a kommunista rendszerben funkciókat vállalt, nemzetgyűlési képviselő, a párt Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési alelnök. 1945 után a diktatúrát kiszolgáló, osztályharcos regényeket írt.