Tompa Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója szerint támogatás hiányában Kolozsváron elmaradhat az Európai Színházi Unió Fesztiválja. Az Európai Színházi Unió (UTE) soros elnöke, a Bulandra igazgatója szerint nincs ok aggodalomra, a novemberi szemlét nemcsak a kormány, hanem magánvállalkozók is támogatják majd. Emil Boc polgármester bejelentette: a helyi büdzséből mindössze 100 ezer eurót különítenek el erre a célra. A kolozsvári önkormányzat ötven éve egyszer sem finanszírozta a magyar színházban folyó programokat. /Rostás-Péter Emese: Pénz, remény, ígéret. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Elégedett az RMDSZ hídelvei szervezetével Makkai László körzeti elnök. A körzet tehetősebb tagjai – többek között Antal Elemér vállalkozó, Boros János alpolgármester, Eckstein-Kovács Péter szenátor, László Attila megyei elnök, Makkai Zsolt vállalkozó, Máté András Levente képviselő – adományaikkal tavaly is hozzájárultak ahhoz, hogy segítsenek a rászorultakon. Buracu Ildikó segítségével pedig 15 segélycsomag jutott Kolozsvárra: németországi magánszemélyek egy alapítvány által elküldték adományaikat. /N. -H. D. : Idén is segíti a rászorultakat a hídelvei RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Fogyatékkal élő gyerekek megsegítésére szervezett jótékonysági hangversenyt Marosvásárhelyen a kolozsvári Classica szimfonikus zenekar. A tagjai között marosvásárhelyi diákokat is számon tartó zenekar újévi koncerttel, közkedvelt klasszikus zeneszerzők műveivel szórakoztatta a közönséget. A Classica szimfonikus zenekart 2006-ban Catinean Adelin, Dániel Zsolt László, Dimén Szabolcs, Makkay János és Moldován Róbert Sándor alapította Horváth József karmester vezetésével. A zenekar fejlesztésében, tevékenységének koordinálásában részt vállalt Csákány Csilla muzikológus, Petre Sbarcea karmester, Angi István professzor, valamint Márkos Albert és Béres Melinda hegedűművész. . /Antal Erika: „Segítettek, hogy segíthessünk” = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Egerben megjelenő új folyóiratot mutattak be Nagyváradon. „Célunk az egyetemes magyar irodalom sokszínűségét bemutatni” – jelentette ki Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, a decemberben megjelent Agria című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője a lap január 8-án Nagyváradon tartott bemutatóján. A negyedévenként Egerben kiadott folyóirat első számában a magyarországiak mellett négy erdélyi szerző, Kolozsvárról Lászlóffy Csaba, a váradiak közül Barabás Zoltán, Dénes László és Lipcsei Márta közöl verseket. A bemutatón a lap főmunkatársai, Anga Mária, Serfőző Simon és Szakolczay Lajos is jelen voltak. A vendégek többször is hangsúlyozták: bár vannak olyan szerzőik, akik nem az általuk preferált nemzeti vonalhoz tartoznak, a válogatásnál az írások minősége volt a döntő szempont. /Fried Noémi Lujza: Erdélyiek az Agriában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke január 9-én Kolozsvárra érkezett, kétnapos erdélyi látogatásának nyitányaként, RMDSZ-es politikusokkal tárgyalt. „A Kárpát-medencei Képviselők Fórumának együttműködéséről tájékoztattam vendéglátóimat” – nyilatkozta Szili Katalin. A megbeszéléseken az EP-választások eredményéi, 2008 várható eseményei és a fejlesztési kérdések kerültek szóba. A politikus elmondta: Magyarország kiegyensúlyozott és egészséges párbeszédet akar folytatni a környező országokkal. „A magyarság nagy része ma már a Kárpát-medencében az EU közösségéhez is tartozik. Úgy gondolom, hogy a 21. században nincs helye az érzelmi alapú politizálásnak” – jelentette ki Szili. Tájékoztatása szerint a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának szeptemberi plenáris ülése után várható, hogy a különböző albizottságok különböző kérdésekben folytatnak párbeszédet. „Az egyik feladat, hogy a stratégiákból olyan nemzetpolitikai irányt dolgozzunk ki, ami az európai elvárásoknak maximálisan megfelel” – mondta. /Pásztor Krisztina: Szili Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./ Románul is szólt néhány szót az egybegyűltekhez Szili Katalin, aki vendége volt Kolozsváron a Magyar Távirati Iroda (MTI) kilencedik, Híres képek, képes hírek című kiállításának. Az MTI kiállítása Sepsiszentgyörgyről érkezett Kolozsvárra. /Pásztor Krisztina: Végállomás Kolozsvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke márciusban ismét többpárti megállapodást szorgalmaz annak érdekében, hogy 2004-hez hasonlóan a magyarországi politikai alakulatok ne szóljanak bele a Romániában idén rendezendő helyhatósági és parlamenti választások kampányába – hangzott el azon a kolozsvári találkozón, amelyen Szili Katalin az RMDSZ megyei szervezetének vezetőivel, önkormányzati képviselőivel folytatott megbeszélést. Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete élesen tiltakozott Szili Katalin, a politikus útja ellen, kifogásolva, hogy Wass Albert születésének 100. évfordulója után két nappal az író szülőfalujába viszi az MSZP „magyarellenes szellemiségét. ” /Rostás Szabolcs: Választási érdeklődés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

„Tizenkét éve soha semmilyen problémám nem volt, újabban úgy látszik már terroristának néznek, amiért egy erdélyi magyar nyelvű történelmi folyóiratot szerkesztek és terjesztek” – fakadt ki Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történész azt követően, hogy az utóbbi két hónapban már kétszer találta Történelmi Magazin példányait tartalmazó csomagokon a terroristaelhárító szolgálat bélyegzőjét. Nem először fordult elő, hogy a Sepsiszentgyörgyön postázott folyóiratcsomagok feltépve érkeznek meg a címzetthez, annak egyik sarkán pedig a „SC G4S Security Services SRL Controlat Antitero 10” feliratot tartalmazó pecsét szerepelt. Egy hónap múlva, december 5-én Kádár újabb folyóiratcsomagot küldött, ezúttal Kolozsvárra, azonban ezt a küldeményt is felbontották, és erre is ráütötték a terroristaelhárító szolgálat bélyegzőjét. Elmondta, az is előfordult, hogy a Dicsőszentmártonba küldött csomagját huszonöt nap múlva kapta vissza, teljesen újracsomagolva. Kádár Gyula történész gyanúsnak tartja, hogy az általa kiadott és terjesztett Történelmi Magazin című folyóiratot tartalmazó csomagokon az utóbbi időben terroristaelhárító cég bélyegzője díszeleg. Szerinte csak az lehet erre a magyarázat, hogy az általa 1996-ban alapított Történelmi Magazinban, valamint más lapok hasábjain nyíltan foglalkozik a romániai magyarság kérdéseivel, ezek között felvállalja és népszerűsíti az autonómia gondolatát. „Vajon nem zaklatással, a Történelmi Magazin olvasóinak megfélemlítésével állunk szemben? Mert elképzelni sem tudom, hogy én valamilyen módon gyanús terrorista lehetnék” – foglalta össze Kádár. A történész „a helyes magyarságtudat erősítését szolgáló független erdélyi folyóiratként” határozza meg lapját. Nem a csomag tartalmát, hanem az esetleges veszélyforrásokat, netán robbanóanyagok, mérgező anyagok létét vizsgálja a Román Posta által szerződéses alapon megbízott SC G4S Security Services Kft. – tudta meg a Krónika a kolozsvári területi postaigazgatóságtól. „A csomagokat nem bontják fel. Kizárólag biztonsági okokból történő, teljesen törvényes eljárásról van szó” – magyarázta a szakember. Hozzátette: a küldemények csomagolásának megrongálását csak akkor kérhetik számon bárkitől, miután az ügyfél kérésére kivizsgálják annak panaszát. A posta Kovászna megyei igazgatója, Vajda András elmondta: a nagy elosztókban bizony gyakran dobálják a csomagokat, nem ritka, hogy az egy-egy autónyi rakomány aljára kerülő küldemények a hatalmas teher alatt megrongálódnak. Ilyenkor újracsomagolják azokat. A G4S Security Services Kft. bélyegzőjének feltűnése azonban Vajda Andrást is meglepte. A G4S Security Services Románia-szerte integrált biztonsági feladatokat lát el több mint tíz éve. /Benkő Levente: Gáncs vagy óvatosság? = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Wass Albert születésének századik évfordulójára emlékezett az EMI kolozsvári szervezete az író szülőfalujában, Válaszúton. A küldöttség megkoszorúzta a Bánffy-kúria épületét, melyben a hagyomány szerint az író meglátta a világot; a koszorú szalagján a következő szöveg áll: Helyetted mondjuk, 100 év után, sok 100-an, 100-szor: Adjátok vissza a hegyeimet! A megemlékezés ugyanakkor a Wass Albert-év Erdélyi Magyar Ifjak általi megnyitását is jelentette, a szervezet ugyanis több rendezvénnyel kívánja megünnepelni az írófejedelem századik születésnapját. Első és nagyobb szabású rendezvénysorozatuk a Wass Albert életét bemutató film erdélyi körútja lesz Koltay Gábor rendező részvételével, melyre februárban kerül sor. Az EMI éles hangú közleményben tiltakozott Szili Katalin magyar országgyűlési elnök kolozsvári és válaszúti látogatása ellen. A Soós Sándor elnök és Bagoly Zsolt alelnök által aláírt nyilatkozatban nemkívánatos személynek, sőt, hazaárulónak neveznek minden Erdélyt megtagadó, a román hatalmat kiszolgáló RMDSZ-vezetőkkel cimboráló politikust, és a december 5-i népszavazásra emlékeztetve kijelentik: mi sem megyünk oda húszmillió románként – itthon vagyunk –, ők se jöjjenek mihozzánk. /Wass Albert-évforduló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Az erdélyi magyar irodalom legtalányosabb és legzaklatottabb sorsú írója, gróf Wass Albert január 8-án lett volna százesztendős, ha megérte volna. Wass Albert mindörökre erdélyi patrióta maradt, a hegyei, az Istenszéke, a Kelemen-havasok, a zúgó Maros után vágyakozó nagy nosztalgiázó. A második világháború után a Kolozsvárott felállított szedett-vedett román népbíróság halálra és teljes vagyonfosztásra ítélte az írót, s az ítéletből talán az elkobzás volt a fontosabb, hogy vagyonokhoz juthassanak a másodszor is ,,honfoglalót” játszók. Az Egyesült Államokban a hivatalosságok alapos vizsgálat után tisztázták a vádak alól, állampolgárságot nyert. De itthon nem volt bocsánat a nagy román demokráciában. Ma alighanem a legolvasottabb erdélyi magyar író, életműve sorozatban jelenik meg. Írásainak humánus üzenete indokolja népszerűségét. /Magyari Lajos: Wass Albert föltámadásai (Száz éve született Wass Albert). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Kalevala címmel nyílt ex libris-kiállítás január 9-én Kolozsváron a Művészeti Múzeumban, a munkák 15 nemzet képzőművészeinek alkotásai, és a finn eposz, a Kalevala ihlette mindegyiket. A gyűjtemény a finn Pekka Heikkilä tulajdonát képezte, jelenleg Takács Gábor birtokában van, aki megosztotta ezeket az érdeklődő közönséggel is. A kiállítás megnyitó zenei hátterét Terényi Ede Kalevala c. műve adta. /Farkas Imola: Kiállításon a grafika ékkövei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Bochidán tudta meg Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, hogy az ott képzett kőfaragók is részt vesznek a budapesti parlament épületének felújítási munkájában. Az egynapos erdélyi látogatáson tartózkodó Szili Katalin január 10-én Bonchidán és Válaszúton tett látogatása, a kolozsvári főtéri sétája után kolozsvári magyar értelmiségiekkel folytatott megbeszélést, majd interjút adott a lapnak. Mostani látogatásának alapvető célja a Magyar Távirati Iroda /MTI/ fél évszázados fotótevékenységét bemutató kiállítás megnyitója volt. Ez a vándorkiállítás a kolozsvári Magyar Operába tulajdonképpen a kilencedik helyszínre érkezett: hét magyarországi város után, Erdélyben korábban Sepsiszentgyörgyön és most itt, Kolozsváron került a közönség elé. Szili az RMDSZ vezető politikusaival találkozott, aktuálpolitikai témák kerültek terítékre. Tájékoztatták őt a 2008–as romániai helyhatósági és parlamenti választások előkészületeiről, illetve a most alakuló román választójogi törvényről. Áttekintették a magyar kulturális és nyelvi hagyományok megőrzésének kérdéseit is. Bonchidán a munkát irányító alapítvány vezetői elmondták, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alap folyamatosan biztosítja egyfelől a szakmai támogatást, másfelől azokat az összegeket, amelyekre az önerő biztosításához van szükségük, amikor különböző európai uniós forrásokra pályáznak. Ismertették a torockói idegenforgalom gondjait és eredményeit. Közösséget összefogó, kulturális–természeti értékeket megőrző, de gazdasági szempontokat is figyelembe vevő fejlesztésekről, felújításokról van szó. – Válaszúton Kallós Zoltán és munkatársai fogadták őt. Szili elismeréssel szólt arról a munkáról, amelyet az alapítvány végez, szórványban élő magyar gyermekek oktatását vállalta magára. Magyar gyermekekről van szó, akik enélkül a lehetőség nélkül bizonyára elvesznének. Szili Katalin a kolozsvári magyar értelmiségiekkel való megbeszélésén az erdélyi, a kolozsvári egyetemi oktatás és az itteni magyar kulturális intézmények helyzetéről tájékozódhatott. Szili azt szeretné, ha a magyar–magyar kapcsolattartás intézményrendszere is törvényben kerülne rögzítésre. Például a KMKF, de más jellegű együttműködések is, amelyek működését pontosan azért kell szabályozni, hogy azok ne váljanak az aktuális kormányzat szájaízétől függő kérdésekké. Az újságíró megkérdezte Szilit, mi a véleménye az erdélyi magyar–magyar szembenállásról. Szili Katalin két hívó szót mondott: „párbeszéd” és „együttműködés”. Szükséges, hogy az anyaország saját feszültségeit ne exportálja. Azokkal az autonómiamintákkal kell foglalkozni, amelyek Európában már léteznek. /Tibori Szabó Zoltán: Két hívó szót mondhatnék: párbeszéd és együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

A magyarországi egyetemek képviselői január 11-én találkoztak a BBTE magyar tagozatának vezetőivel, tanáraival és diákjaival Kolozsváron. Szóba került az együttműködés lehetősége a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, amely azért érdeklődik a BBTE iránt, mivel a kolozsvári tanintézmény román és magyar tagozata egyaránt nagy hangsúlyt fektet mostanában a műszaki vonal fejlesztésére, több karon a mérnöki képzést is beindítják. Ennek érdekében a két felsőoktatási intézmény együttműködési keretszerződést írt alá. A tanácskozáson a magyar tagozat képviseletében a kari és tanszéki képviselők vettek részt, mintegy harminc oktató – mondta el Magyari Tivadar rektor-helyettes, aki ismertette a vendégekkel az egyetem magyar tagozatának helyzetét és az utóbbi évek megvalósításait, de nem hallgatta el a még létező problémákat sem. A kolozsvári diákok és tanáraik nevében megköszönte annak a többszáz magyarországi vendégtanárnak a munkáját, aki Kolozsvárra is eljár tanítani, szakdolgozatot vagy szakmai gyakorlatot irányítani. Magyari Tivadar elmondta: jelentős eltérések észlelhetők a két ország doktori képzésének szabályzatában és előírásaiban, ezeket szeretnék közelíteni egymáshoz. A doktoranduszok körében ugyanis már hosszú ideje bevett szokás, hogy egyszerre két helyen folytatják doktori tanulmányaikat, ezt szeretnék intézményessé tenni. A BBTE szerződést kötött a budapesti Műszaki Egyetemmel, és megújította keretszerződését az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel. /S. B. Á. : Újabb együttműködési szerződést írt alá a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Az európai újságírás, azon belül az erdélyi zsurnalisztika legjobb hagyományaira építve, neves elődök műveivel állandó pár- és perbeszédben állva építette fel Cseke Péter a legújabb kötetét (Cseke Péter: A magyar szociográfia erdélyi műhelyei. Presa Universitara Clujeana/Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar újságírószakos diákjai számára készült egyetemi jegyzet összegezés Cseke Péter tudatosan épített gondolatvilágnak. A szerző meggyőződése, hogy a mai erdélyi magyar sajtónak kötelező módon vissza kellene térnie kiváló hagyományaihoz, és abból merítve kellene tovább építkeznie. Cseke Péter a kizárólag tájékoztató újságírással szemben a korszerű szociográfiai sajtóvizsgálatot részesíti előnyben. A magyar újságírói szak intézményépítését már a kilencvenes évek derekán magára vállaló oktató igen magasra helyezte a mércét. Cseke Péter 1995-ben még románul kényszerült megvédeni doktori disszertációját a BBTE Bölcsészkarán. Abban az évben hozta létre Vasile Puscassal együtt az egyetem Politikatudományi Karát. Négy szakon (újságírás, politológia, közigazgatás és kommunikáció) indította be a magyar nyelvű oktatást, és az utóbbi években a mesteri és a doktori képzést is. Az ott folytatott tudományos munka megismertetése végett alapította Cseke Péter 2006-ban a [ME.doc] című média- és kommunikációtudományi szakfolyóiratot, amelynek II. évfolyamának 3–4. száma is nemsokára napvilágot lát. Magyar doktorandusai számára ugyancsak 2006-ban külön tudományos fórumot teremtett, a Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciáját, és annak 2006-os és 2007-es értekezéseit külön kötetekben jelentette meg (Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciája. Kolozsvár, 2006. december 9. : Elméleti alapvetések, fogalomtisztázó törekvések. [ME. doc Könyvtár 1. ] Témavezető: dr. Cseke Péter, Szerkesztette: Botházi Mária, MEDEA Egyesület-Művelődés, Kolozsvár, 2007; Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciája. Kolozsvár, 2007. május 11. A médiakutatás módszertani követelményei. [ME. doc Könyvtár 2. ] Témavezető: dr. Cseke Péter, Szerkesztette: Botházi Mária, MEDEA Egyesület-Művelődés, Kolozsvár, 2007.) Cseke Péter a semmiből, ideget és egészséget felőrlő aprómunkával évtized leforgása alatt olyan egyetemi struktúrát teremtett, amelyre építve ma már létrehozható a szintén általa megálmodott Médiatudományi Kutatóintézet. Nem kevés ez, figyelembe véve, hogy Magyarország határain kívül egyetemi szintű újságíróképzés napjainkban csak Kolozsváron zajlik. A szerző most megjelent kötete olyan jövőbe mutató érték, amely az említett majdani médiaintézmény számára (is) mértéket jelent. /Tibori Szabó Zoltán: Tudomány-egyetem. Cseke Péter oktatói krédója és intézményépítése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Lászlóffy Aladár, az ismert Kossuth-díjas költő „Tamás” fedőnév alatt jelentett a Szekuritáténak – tájékoztatott január 11-én a Transindex internetes hírportál. A költőt inkrimináló mondat Könczei Ádám megfigyelési dossziéjában szerepel, amit a néprajzkutató lánya, Könczei Csilla tett közzé blogján. „LASZLOFI ALADAR szerveink volt ügynöke „Tamas” fedőnévvel (LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ „Tamas”)” – ez a mondat szerepel Könczei Ádám személyi megfigyelési dossziéjában. Az átirat 1965. szeptember 25-én kelt. A sorok írója, Cretu Ioan, a Szekuritáté kapitánya arra figyelmeztette kollégáit, hogy néhány személyt – köztük a Tóth Rudi néven jelentő Márkos Albertet és más, ismeretlen személyeket – ilyen-olyan okok miatt már nem lehet kihallgatni az akkoriban éppen korrektorként dolgozó Könczei Ádámmal kapcsolatban. A Transindex szerint mivel a név ritka, és nem valószínű, hogy a hatvanas évekbeli Kolozsváron, Könczei Ádám környezetében több ilyen nevű személy élt volna, nem fér kétség hozzá, hogy Laszlofi Aladar nem más, mint Lászlóffy Aladár költő. A dokumentumot nyilvánosságra hozók nem tudtak részletekkel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy pontosan miben is állt „Tamas” ügynöki tevékenysége 1965. szeptember 25-e előtt, az sem világos, hogy milyen indokkal lépett ki Lászlóffy Aladár az ügynöki hálózatból. A jelenleg Budapesten élő költőt a Transindex telefonon kereste meg, Lászlóffy csupán annyit mondott: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekből, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el. „ A beszélgetést ezzel lezártnak tekinti. /Lászlóffy Aladár a Szekuritáténak jelentett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

A kolozsvári Dreddstudio 2006 októberében jött létre két fiatal zenész, László „Csuti” Zsolt (Sepsiszentgyörgy) és Radu Moldovan (Beszterce) ötletéből. László Zsolt elmondta, Kolozsvárra jött egyetemre, megismerkedett Radu Moldovannal, aki felkérte, hogy zenéljenek közösen. Honlapjukon /www.dreddstudio.ro/ bővebb leírást lehet találni stúdiójukról, magyar nyelven is. /Bende Attila: Valóra vált álom: saját stúdió. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Karácsony előtt mutatta be Martin János Sorsvállalás című, kortörténeti életrajzi kötetét Fodor György piarista konfráter Kolozsváron, majd a kolozsvári Verbum Kiadó tevékenységét Simon Ferenc ismertette. Martin János Sorsvállalás. Egy megtért erdélyi magyar emlékiratai címmel írt könyvében élettörténetét mondja el. Megjárta Auschwitzot is. A láger felszabadulása után a szerző hazatért Kolozsvárra. A Bolyai Tudományegyetemen a biológia szakot kezdte, majd lehetőséget kapott a Szovjetunióban továbbtanulni. Hazakerülve a Mezőgazdasági Minisztérium keretében fontos megbízatásokat kapott. 1974-ben családjával együtt kivándorolt Izraelbe. Egy idő után úgy érezte, el kell hagynia ezt az országot. Egy katolikus segélyszervezet segítségével 1977-ben Kanadában ment, letelepedett, a magyar közösség befogadta, felkarolta. Katolikus lett, névváltoztatást is kért, néhány hónap múlva Martin Jánost megkeresztelték. Könyvében megírta: „Részemről a zsidóságom ügyét lezárt múltbeli élményemnek tekintem. Római katolikus magyar vagyok. Azzal is tisztában vagyok, hogy zsidó származásomat nem tehetem nem létezővé. Gyermekkori és ifjúkori élményeim is hozzájárultak személyiségem kialakulásához. Annak is tudatában vagyok, hogy egyes született keresztények szemében én csak rizskeresztény vagyok. Nincs semmi kétségem afelől sem, hogy zsidó részről ellenszenvre vagy éppen gyűlöletre számíthatok. Ez a sorsom, és ezt vállalom. ” /Csomafáy Ferenc: Római katolikus magyar vagyok. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

„Laszlofi Aladar Tamas fedőnevű volt ügynökünk” – ennek a mondattöredéknek az alapján keveredett a Kossuth-díjas kolozsvári költő, Lászlóffy Aladár abba a gyanúba, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján hozta nyilvánosságra a Transindex című internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság című napilap. Lászlóffy Aladár öccse, a Kolozsváron élő Lászlóffy Csaba költő a Krónika érdeklődésére annyit mondott: meglepte őket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínűséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekből ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását” – jelentette ki. Egyelőre nem derült ki, hogy a Tamas fedőnevű ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költő Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra. Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetből távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közzétevő Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket. Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz. A kolozsvári származású, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezte, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredett, de hozzátette, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette. ” Tamás Gáspár Miklós leszögezte: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. ”Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett: „az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit”, de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné”. Tabacu hozzátette, hogy amikor 1980-ban Szőcs Gézával aláírásokat gyűjtöttek Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című, nyíltan sovén, gyűlölködő könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik előbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye”. /Benkő Levente: Meggyanúsított költő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Január 11-e óta a világhálón elérhető a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) gyűjtőmunkája nyomán született, több mint 15 ezer fényképet tartalmazó fotótár – az 1910-től napjainkig készült felvételek népi hagyományokat örökítenek meg. A Transindex portfólió jóvoltából az online fotóarchívum megtalálható az Erdélyi Magyar Adatbankon (www.adatbank.ro) és a www.kjnt.ro honlapon. /Ördög I. Béla: Világhálón a Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

A tanügyitörvény-tervezetről és restitúciós kérdésekről tárgyaltak január 14-én Bukarestben, a romániai magyar történelmi egyházak képviselői az RMDSZ oktatási és művelődési területen tevékenykedő kormányzati tisztségviselőivel. Markó Béla RMDSZ-elnök mellett a tanácskozáson jelen volt Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Horváth Anna államtitkár, Szász Attila államtanácsos, valamint több kormányzati szakértő is. A múlt héten a minisztérium megbeszélést folytatott a történelmi egyházak tanügyi tanácsosaival, a felekezeti iskolák igazgatóival, korábban pedig az egyházak püspökeivel. A mostani tárgyaláson a felek elsősorban az oktatási törvény-tervezetről folytattak megbeszélést: a minisztérium kisebbségi oktatással foglalkozó képviselete kérte az egyházak és a felekezeti iskolák képviselőit, tegyék meg javaslataikat a tárcának. Január 15-én Kolozsváron a történelmi egyházak püspökei folytatják a felekezeti oktatásról megkezdett vitát. /Lokodi Imre: Egyházi javaslatokat várnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

Három szekusügynök fedőnevét hozta nyilvánosságra nemrég Tőkés László: a Bibliotecarul fedőnév alatt jelentő Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzort, a Farkas, majd Petrescu fedőnevű Bányai Ferenc temesvári lelkészt, illetve saját húga férjét, a Stelian fedőnéven jelentő dr. Barta Tibor volt kolozsvári, jelenleg Budapesten élő orvost, orgonaművészt vélte felismerni. A jelentések tanúsága szerint dr. Barta Tibor nem csak őt, édesapját, dr. Tőkés István teológiai professzort és püspök-helyettest, hanem saját feleségét, Tőkés Eszter fogorvost is rendszeresen besúgta. Tőkés László dossziéjának iratanyagából – amelynek egyes részeit a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület honlapján is közzétettek – kiderül, hogy Stelian többek között a következő témakörökben jelentett Oprea Florian szekusezredesnek:1. Adatgyűjtés és memorandum készítése az 1985 novemberében Budapesten megrendezett Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezletre, valamint az értekezletre készített írásbeli anyag határon túlra csempészése. A dokumentumból kiderül, hogy Tőkés László az adatgyűjtés tekintetében a forrás („sursa”), azaz Stelian segítségét is kikérte. Az Oprea Florian által jegyzett kiegészítésből pedig megtudható: Tőkés Eszter fivérének, Lászlónak bizonyos anyagait őrizte, hogy azokat kicsempéssze külföldre; 2. Tájékoztatás arról, hogy a Tőkés-család a Szabad Európa Rádiót hallgatja, és hogy Tőkés István Kanadába szeretne utazni. (1985. IX. 25.); 3. Jelentés Haraszti Miklós magyarországi író, Király Károly, Tőkés István és Tőkés András találkozásairól; 4. Tőkés László „rendszerellenes” írásai, amelyeket külföldre próbált csempészni, illetve azok átadása Stelian által a Szekuritáténak, tanulmányozás végett (1985. X. 26.) 5. Tőkés István, Tőkés Eszter és Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), illetve Doina Cornea és Cseke Éva kapcsolatai; 6. Dátum nélküli dokumentum arról, hogy „stimulálás” végett az illetékes államvédelmi hatóság 5000 lejt irányoz elő Steliannak; 7. Tőkés László kézzel írott, a Szekuritáté kezébe került, 1986. április 28-án keltezett levele, amelyet – Tőkés Eszter állítása szerint – Barta Tibor sógorához intéz, és a püspök szekusdossziéjából került elő. Tőkés Eszter: soha nem hittem volna, hogy egy olyan nagy magyar, mint ő, képes ilyesmit tenni – jelentette ki dr. Barta Tibor volt felesége. Alapos a gyanú, hogy férje azonos a Stelian fedőnevű ügynökkel. Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor mély megdöbbenésének adott hangot. Gyimesi Éva szerint a Stelian név fedheti a lehallgatást magát. A Stelian, mint „sursa” egyszerűen lehet a lehallgatás fedőneve, aminek alapján a magyar szöveget valaki a kazettáról lefordította románra, és vagy szó szerint, vagy kivonattal csatolta. Cs. Gyimesi nem gyanúsítja Barta Tibort, sőt, kizárja, hogy ő lenne ez a személy. Barta Tibor a Szabadságnak telefonon határozottan kijelentette: Az a személy, akit a püspök úr említ, nem én vagyok. „Engem soha az életben sem civil, sem katonai, sem más hírszerzői szervezet nem keresett meg, titkosszolgálati emberrel semmilyen kapcsolatban nem voltam, és nem is óhajtok lenni. ” Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnöke a Szabadságnak megerősítette: Tőkés László hivatalosan is kérte a dossziéjában előforduló besúgok fedőnévének a leleplezését. – Az ügy folyamatban van. /Papp Annamária: Ember vagy lehallgatókészülék volt-e Stelian? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Öt óra leforgása alatt öt, különböző nehézségi fokozattal rendelkező számítógépes programot kellett megírniuk azoknak a tanulóknak, akik a hét végén részt vettek a magyarországi Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) által szervezett Nemes Tihamér számítástechnika verseny erdélyi döntőjén. A megmérettetésre évente kerül sor. Az erdélyi döntőre idén a kolozsvári Báthory István Líceumban került sor. Erdély legjobb diákjai mérték össze tudásukat. A verseny első fordulóján, amely a bejelentkezett iskolákban zajlott 2007. november 8-án, több mint ezer, Erdély különböző régiójából származó diák vett részt. Közülük került ki az a legjobb 51 tanuló, aki az erdélyi döntőre érkezett a múlt hét végén 14 magyar tannyelvű iskolából. A legjobb eredményt elért diákok a verseny Budapesten megszervezett döntőjén 2008. március 8-án vesznek majd részt. A verseny különdíját Hevele István kapta, aki 14 ponttal megelőzte az összes többi résztvevőt. /Matekovics Hajnalka: Több mint ezer diák az EMT számítástechnikai versenyén. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Árpád-házi Szent Erzsébet – Elisabeth von Thüringen – Magyar-német Kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát az Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára emlékező jubileumi év lezárásaként a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke, illetve Nyelv és Irodalom Tanszéke, valamint a Gyulafehérvári Caritas Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban. A cél: időszerűvé tenni a szentté lett magyar királylány életpéldáját a ma embere számára. Gábor Csilla egyetemi tanár, a BBTE Bölcsészettudományi Karának dékán-helyettese kiemelte, hogy amikor Szent Erzsébet „életét és hatását a legkülönfélébb szempontok szerint megvizsgáljuk, igazából az Isten művét, az Isten szépségét csodáljuk meg”. Márton András, a Caritas egészségügyi programjainak felelőse szerint a teljes életet élő Szent Erzsébet példája ma is követendő indíttatásokat adhat. Bemutatták Prokopp Mária Árpád-házi Szent Erzsébet című könyvét, amely 21 ország 100 festőjének a szentről készült templomi műveit ismerteti a XIII. századtól napjainkig. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi docens felvázolta a társadalmi védőháló szerepét betöltő kolozsvári Szent Erzsébet ispotály történetét. /Veress Elza-Emőke: Szent Erzsébet korszerűsége. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

A kolozsvári Diaszpóra Alapítvány és a Szatmárnémeti Egyházközség szervezésében, halálának negyvenedik évfordulóján hálaadó istentisztelettel emlékeztek Földes Károly /Méra, 1891. nov. 14. - 1968. jan. 9./ mezőségi lévita lelkész életére és munkásságára, majd a családdal és a gyülekezettel való beszélgetés és vetítettképes előadás után megkoszorúzták szatmárnémeti sírját. Példaértékű munkája összegzéseként 1934-ben megírta a Szórványmisszió. Jajszó a pusztuló szórványokból c. kisfüzetét, amely nagy sajtóvitát indított el, és többek között ez ihlette Nyírő Józsefet a Néma küzdelem és Makkai Sándort a Holttenger című regények megírására. Többek között ennek hatására indultak el a kolozsvári egyetemista fiatalok a mezőségi falumunkára. A Szórványmissziót több nyelvre lefordították, és ennek jövedelme mezőségi templomok és parókiák építésére, renoválására szolgált. Mezőségi szolgálata után az 1940-es változások után Kolozsváron lett tanár, később az EMKE miniszteri megbízottja volt, és papi szolgálatokat is végzett. 1943-ban Szatmárra helyezték, majd itt tanárkodott haláláig. /Földes Károlyra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

A román nyelv nem anyanyelvként történő tanítását kéri a kisebbségi oktatásban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, valamint a diákszervezetek és a pedagógusok. Lászlófy Pál, a RMPSZ elnöke szerint az új tanügyi törvény sok részét csak formailag módosították, tartalmilag nem. Balázs Lajos, a Sapientia Egyetem tanára elmondta, tanszéke kidolgozott egy alternatív tantervet is, a román nyelv mint nem anyanyelv oktatására az V–VIII. és IX–XII. osztályok számára. A Hargita Megyei Egyeztető Tanács ülésén elfogadták azt a dokumentumot, amely tartalmazza a tanügyi törvényre vonatkozó észrevételeket. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatónője, Szabó Zsuzsa elmondása szerint a református gimnáziumok tavaly decemberi találkozóján kidolgoztak egy javaslatcsomagot, amelynek legfontosabb eleme, hogy a tanügyi törvény garantálja az egyházi iskolák állami finanszírozását, mert a mostani jogszabály csak a tanárok fizetését biztosítja. A Kovászna Megyei Diákönkormányzat és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete is megfogalmazta az új közoktatási törvényre vonatkozó javaslatait. A tanügyi törvényhez kapcsolódó, a felekezeti oktatást érintő javaslataikról egyeztettek január 15-én Kolozsváron a magyar történelmi egyházak képviselői. /Garanciaigény az anyanyelvű oktatásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Az RMPSZ tiltakozásul a magyarlakta területeken aláírásokat gyűjt a szülőktől február 10-éig. „Ha az aláírásgyűjtésnek sem lesz hatása, más eszközökhöz folyamodunk, európai szervekhez fordulunk segítségért” – mondta Lászlófy. /Babos Krisztina, Székely Zita: Legyen idegen nyelv a román! = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

„Hazaárulók akadtak minden időben. Előbb vagy utóbb ítélt fölöttük a nemzet, s ítélete ellen nem volt fellebbezés. ” Így kezdte Wass Albert Modern hazaárulók című írását 1942-ben. Hazaárulók ma is vannak, itthon és otthon egyaránt. A román hatalmat kiszolgáló RMDSZ-vezetéssel és a Babes–Bolyai magyar díszpintyeivel találkozik Szili Katalin, aki párttagsága révén Gyurcsány Ferenc meghosszabbított keze, olvasható az Erdélyi Magyar Ifjak közleményében. Az EMI tiltakozik Kolozsvár és Wass Albert emlékének meggyalázása ellen, ugyanakkor megkéri Szili Katalint, adja át üzenetüket főnökének: továbbra is persona non grata Erdélyben a kormánypártok valamennyi tagja. /EMI-tiltakozás Szili Katalin erdélyi látogatása ellen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./

Újabb dokumentumok kerültek napvilágra Lászlóffy Aladár költőnek a Szekuritátéval való feltételezett együttműködéséről. Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató Transindex interenetes portálon szekusblogján ismertette a „Tamás” fedőnevű ügynök jelentéseit. A dokumentumok szerint 1963–1965 között „Tamás” kilencszer jelentett a kommunista titkosszolgálatnak az akkoriban nyomdai munkásként dolgozó Könczei Ádámról. „Both Pál” ügynöktől származó, 1965. június 9-én keltezett jelentés utóiratában Florian Oprea szekus főhadnagy megjegyzi: „Lászlóffy Aladár a mi Tamás ügynökünk”. (Több információ is arra utal, hogy Florian Oprea 1976-ban kiadott Jogos önvédelem című regényét éppen Lászlóffy fordította le). Tartótisztjei azt a feladatot bízták a „Tamás” fedőnevű ügynökre, hogy kövesse és értékelje az „ellenséges nacionalista megnyilvánulásokért” megfigyelt Könczei Ádám folklorisztikai tevékenységét. „Tamást” különösen érdekelte Könczei előkészületben lévő, Ősz János székely mesegyűjtő hagyatékát feldolgozó könyve, amelynek kapcsán jelentéseiben elismerően nyilatkozott Könczei munkastílusáról, szakmai lelkiismeretességéről. „Tamásnak” a tartótisztjével 1965. május 20-án megejtett találkozóján N. Dumitrascu ezredes utasítást adott az ügynöknek a hálózatból való eltávolítására, mivel nem volt becsületes a szervekkel folytatott együttműködés során. Ezután „Tamás” már nem is kapott újabb feladatot. Könczei Csilla szerint édesapja megfigyelési dossziéjában az általa eddig közzétett dokumentumokban tűnik fel a „Tamás” névre keresztelt besúgó, akinek kilétére akkor derül fény bizonyosan, amikor a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság megnevezi az iratokban szereplő ügynököket. Az átvilágító testület 2007. novemberi átirata értelmében eddig Marosi Péterről, az Utunk irodalmi hetilap egykori vezető szerkesztőjéről (fedőneve „Szabó Tibi”) és Márkos Albert hegedűművész-zenetanárról (fedőneve „Tóth Rudi”) bizonyosodott be, hogy rendszeresen jelentett Könczei Ádám néprajzkutatóról a titkosszolgálatnak. /Rostás Szabolcs: Nem tekintette megbízható ügynöknek „Tamást” a szeku. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Január 19-én nagyszabású rendezvényre kerül sor a kolozsvári Román Opera termében. Szomszédnéni XL címmel, az ismert humortársulat a Mosaic Communications céggel közösen 2008-ban a négy évszaknak megfelelően négy rendezvényt szervez, három különböző helyszínen, az indító eseményre most lesz. Szerepel a Gáspárik Attila–Nagy István páros, majd a Hot Jazz Band koronázza meg az estét, fellép az M Stúdió is. A négy előadásból kettőt Kolozsváron tartanak majd, egyet Marosvásárhelyen, egyet pedig Csíkszeredában. /Köllő Katalin: XL-es méretre bővültek Szomszédnéniék. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

„Bár a bábszínház munkaközössége nem kívánja vissza, mégis kénytelenek vagyunk rendezőként visszafogadni Savinescu urat, mivel a táblabíróság a munkatörvénykönyv előírásainak be nem tartására hivatkozott, annak ellenére, hogy első fokon elismerte: jogos volt elődöm menesztése” – nyilatkozta Mona Chirila, a kolozsvári Puck Bábszínház igazgatónője. Traian Savinescut, a Puck Bábszínház korábbi igazgatóját és rendezőjét másfél évvel ezelőtt menesztették tisztségéből. /Zsigmond Orsolya: Elhúzódó bábviszály. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

1996-ban létesült a sepsiszentgyörgyi Társ Könyvkiadó és -forgalmazó Kft. Tulajdonosa Csikós Barnabás és felesége, Júlia. Nincs saját üzlethelyiségük, a tömbházlakásukkal szomszédos lakrész a raktár és az ,,eladási pont”. Alkalmazottjuk sincs, a Csikós házaspár végez minden teendőt. Júlia a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, Barnabás a Brassói Műegyetemen végzett, az elektromérnöki karon. Ismert, hogy csak Magyarországon kb. kétezer, könyvkiadással és -forgalmazással foglalkozó cég van bejegyezve. Ezeknek csak egynegyede aktív, de az is nagy szám, olyan ötszáz körüli, s óriási konkurenciát jelent. Csikósék első kiadott könyve Benedek Elek Honszerző Árpád című ifjúsági történelmi regénye volt. Szerencsére még a kiadást követő első fél évben háromezer példányt tudtak belőle eladni. Ezután kiadtak egy Méhes György-kötetet és egy Benedek Elek-meseválogatást. Elkezdték a magyarországi szépirodalmi és történelmi vonatkozású könyvek importját és terjesztését. A hét szűk esztendő véget ért, bekövetkezett a javulás. Az elmúlt két évben kiadtak tizenhárom könyvet, meseválogatásokat és ifjúsági regényeket. Svédországban elérték Veress Zoltán írót, akinek az engedélyével kiadták a Tóbiás és Kelemen című, valamint a többi kedves verses meséjét. 2005-ben Csikós Júlia megszerkesztette a Gróf Mikó Imre, 1805–2005 című emlékkönyvet. Az első könyveiket a csíkszeredai Alutus nyomdában nyomtatták, a többi mesekönyvet és ifjúsági regényt Magyarországon, ugyanis ott olcsóbb volt. Az utóbbi időben megjelent helybeli tanítónők által szerkesztett öt könyvcímük is közmondásokkal, mondókákkal. /Czompó János: Kétszemélyes könyvkiadó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./