Fókuszban a hagyományápolás, valamint nemzeti és népi értékeink
A Szent László Napok egyik fontos célkitűzése a hagyományápolás, valamint a népi és nemzeti értékeink széles körű népszerűsítése. Ennek jegyében több programot is szervezünk a rendezvény négy napja során.
A Hagyományok kézről kézre jelszóval meghirdetett kézművesvásár keretében az érdeklődőket színes kínálat várja: megismerkedhetnek a csuhéfonás fortélyaival, találkozhatnak karikás ostorkészítő mesterrel és kipróbálhatják az üvegfújást is. Több mint húsz kézműves kínálja majd portékáit, köztük iparművész, fazekasmester, keramikus, szarufaragó, bútorfestő, gyékényfonó, bőrdíszműves, valamint ékszerkészítő is. A szombaton 12 órától kezdődő néptánctalálkozón fellép a Jászság Népi Együttes (a Fölszállott a páva elnevezésű tehetségkutató verseny győztese tánc kategóriában), a Csillagocska néptáncegyüttes (Nagyvárad), a Galagonya néptáncegyüttes (Bors), az Egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes (Szatmár megye), az Aranyosszék Hagyományörző Néptánccsoport (Kolozs megye), az Ombodi Néptánccsoport (Szatmár megye), valamint a Regős Néptáncegyüttes (Győr). A néptánctalálkozóval párhuzamosan Magyar ízek kóstolója címmel örömfőzést szerveznek, amelynek során többek között honfoglaláskori ételeket lehet majd megkóstolni. Közben fellépnek a Köröstárkányi Gyermekzenekar és Bertalan Attila citeramuzsikus. A szervezők a gyermekprogramokat is úgy állították össze, hogy minél nagyobb hagngsúlyt kapjanak a népi játékok. Többek között lesz jurtabemutató, nemezelés, kosárfonás, üvegfújás, csuhézás, agyagozás, rovásírás-oktatás, karikásostor csattogtató, baranta, ugyanakkor jelen lesz a Székelyföldi Legendárium csapata is. A hungarikumokról péntek délután Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke fog előadást tartani, Az érték a mérték címmel. Továbbá a hungarikumnak minősülő solymászattal június 28-án, 12 órától a Rhédey-kertben ismerkedhetnek meg testközelből a résztvevők.
Szent László Egyesület
erdon.ro

Vár legyen a Cetății sétány!
A kétnyelvű utcanév-táblák kihelyezéséért szervezett villámcsődületet szerdán délelőtt egy kezdeményező csoport Marosvásárhelyen, sokatmondóan éppen a „B-dul Cetății sétány” feliratú tábla alatt. Üzenetük: valós kétnyelvűséget kérnek, hiszen ez csak szándék kérdése, a törvényes keret adott.
Marosvásárhelyi magyar ajkú lakosok, a Kétnyelvű utcanév-táblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő ügy kezdeményezői szerveztek villámcsődületet, azaz flashmobot szerda délelőtt a Vár sétány alsó részén, a Rákóczi szobornál. Nyakukban a Plătitor de taxe, Protecția minorităților és Votant UDMR, illetve Adófizető, Kisebbségvédelem és RMDSZ-szavazó feliratú táblákkal elmondták: adófizetők, de csak ennyit kapnak a pénzükért; anyanyelvükön nem szerepel az utcanév; itt nem alkalmazzák a romániai példaértékű kisebbségvédelmet. Ezután molinón hirdették az RMDSZ Minden magyar számít szlogenjét, illetve Dorin Florea polgármester Marosvásárhely, a harmónia városa jelmondatát.
A csoport szóvivője, Barabás Miklós a Székelyhon.ro-nak elmondta, az 1989-es politikai fordulat óta, vagyis huszonöt éve még mindig nincs valós kétnyelvűség Marosvásárhelyen, ráadásul az elmúlt egy hónapban – amióta a kezdeményező csoport létrejött – sem történt előrelépés az ügyben. „Az érintett politikusok hárítanak, a sajtón keresztül üzengetnek, de semmi változás nem történt. Az ügynek két vetülete van: a magyar érdekvédelmi szervezet marosvásárhelyi vezetője azt nyilatkozta, hogy a probléma meg van oldva, holott mindenki láthatja a szomorú valóságot, ebből azt következtetjük, hogy ez számukra nem prioritás. Másrészt a polgármester úgy állítja be magát a nyilvánosság előtt, hogy a magyar közösséget is képviseli, de a kétnyelvű utcanévtáblák esetében arra hivatkozik, hogy kihelyezésükre nincs törvényes lehetőség, márpedig van. A közigazgatási törvény és a Románia által ratifikált, 2008. május elsejétől kötelező Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája is szabályozza ezt a kérdést” – ismertette Barabás Miklós.
A csoport álláspontja szerint Marosvásárhelyen egyfajta „ál-kétnyelvűséget” ültettek gyakorlatba, amelyben az utca, a tér, a sétány felirat ugyan megjelenik magyar nyelven, a köztér neve viszont nincs lefordítva. Marosvásárhely környékén is több településen megoldották ezt a kérdést a hatóságok, Marosszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Marosszentannán, Nyárádszeredában, Bihar megyében Élesden, Kolozs megyében Bánffyhunyadon és Kisbácson, de még Hunyad megyében is Csernakeresztúron.
Megkerestük az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökét, Marosvásárhely alpolgármesterét, Peti Andrást is, aki elmondta: amikor azt mondta, hogy a kétnyelvűség el van intézve, arra célzott, hogy a helyi önkormányzat minden törvényes lépést megtett ezért. „A kétnyelvűségre megvan a törvényes keret. Mai napig érvényes a 2001-es határozat, és 2007-ben hivatalosan is elfogadta a testület a kétnyelvű utcanév-jegyzéket. Azóta mintegy 45 utcának adtunk nevet, és a helyi tanácsi határozatokba mindenik románul és magyarul is bekerült. A kivitelezés az más kérdés, de azon leszek, hogy jövő héttől kikerüljenek a valós kétnyelvű utcanév-táblák” – mondta a Székelyhon.ronak Peti András. Hozzátette, alpolgármesterként ez a kérdés is kiemelten fontos, és az anyanyelvhasználat terén több siker is született: tanulmányi oklevelek, víkendtelepi rádió, tanintézmények kétnyelvű táblái, a 7. és 8. osztályosok felmérése magyar nyelvű kérdőíven, vagy a biztonságos és civilizált közlekedés ismertetői magyar nyelven.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro

Borboly Csaba: ÓRIÁSI HIBA. Ideje van a közéleti önvizsgálatnak

Románból buktak a legtöbben (Képességvizsga)
Nehéz volt az idei felmérő a nyolcadik osztályt végzettek számára, különösen a magyar tagozaton rontotta le a jegyeket a románból kapott minősítés.
A tegnap délután közzétett ideiglenes eredmények szerint az 1527 vizsgázó diák közül mindössze 1095 érte el az átmenő átlagot (72%), de ennél kevesebb, szám szerint 855 tanuló ment át románból is (56%). A legjobb eredményt magyarból érte el a megye diáksága, anyanyelvén 1127-ből 1015 (92%) tudott legalább ötösre, matematikából pedig összesen 1095 diák (73%). A számok különösen a tavalyi eredményekkel összehasonlítva érdekesek: 2013 júniusában románból 64, magyarból 90, matematikából pedig 70 százalékos volt az átjutás, azaz a magyar- és a matekteljesítmény 2–3 százalékot javult, a román pedig 8 százalékot romlott Háromszéken. Ez a fellebbezések után változhat még, a végleges eredményeket július 1-jén, kedden teszik közzé. Országos átlagot lapzártáig nem közöltek, az egyes megyéket összehasonlítva úgy tűnik, hogy nagyjából a középmezőnyben helyezkedünk el: Kolozs megyében 82, Vaslui-ban pedig 61 százalékos az átmenő jegyet szerző diákok aránya.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisérettségi: Kolozs megye hajszálnyival lekörözte Bukarestet
Kétezer videokamera „vigyáz” jövő héten az érettségizőkre
Országszerte tegnap kora délután tették közzé a nyolcadikosok szakaszzáró vizsgáinak eredményét. Valentin Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő látható elégedettséggel közölte a sajtóval, hogy Kolozs megye 0,2 százalékkal jobb eredményt ért el, mint Bukarest, és elképzelhető, hogy az erdélyi megyék között is dobogós helyezést ért el. Kolozs megyében a nyolcadikosok 82,79 százaléka írta meg az átmenő 5-öst, míg Bukarestben ez az arány 82,77%.
Cuibus arról biztosított: eredménytől függetlenül minden nyolcadik osztályt végzett tanulónak helyet biztosítanak a kilencedik osztályban. A megyében 20 színtízes átlag „született”, egyikük sem magyar nemzetiségű. A magyar tannyelvű iskolák hozták a korábbi évekbeli formát, magyar nyelvből négy tízes született. Cuibus a hétfőn kezdődő írásbeli érettségiről elmondta: több mint 2000 videokamera ügyel az érettségi tisztaságára, de 200 tartalék-videokamerával is rendelkeznek. Szabadság (Kolozsvár)

Sikeresen érettségizett a diákok hatvan százaléka
Az érettségi eredmények 99 százalékos feldolgozottsága alapján idén a diákok 59,15 százaléka kapott átmenő jegyet – közölték tegnap hírportálok. Ez az arány hasonló feldolgozottságnál tavaly 55,2 százalék volt.
A legtöbb érettségi jegyátlag 8-as és 8,99 között van. Az összesítések szerint románból a diákok 79%, anyanyelvből 94%, kötelező szaktantárgyból 77%, míg választott szaktantárgyból 80% kapott átmenő jegyet. Az idei érettségire 161 682 diák iratkozott be, de csak 146 781-en jelentek meg a vizsgákon. Összesen 273 diákot zártak ki csalás vagy csalási kísérlet miatt. Az eredményeket hétfőn függesztik ki és délután 4 óráig lehet óvást benyújtani. A végleges eredményeket július 11-én függesztik ki.
Néhány magyarok által jelentős mértékben lakott megye sikerességi aránya, ami hétfőn reggel nyilvános volt: Hargita 51.93%; Kolozs 73,96%; Arad 50,66%%; Temes 57%.
marosvasarhelyiradio.ro / digi24 / maszol.ro/ Erdély.ma

Van okunk örömre
Nem tartozom a vészmadarak közé, ezért őszinte örömmel töltött el a hír az idei érettségi eredményekről. Országos szinten a maturandusok 59 százalékának sikerült az érettségije, míg Kolozs megye a második legjobb eredményt produkálta 73,91 százalékos sikeraránnyal.
Még eggyel több ok az örömre: a János Zsigmond Kollégium (amely évek óta a megyében az élbolyban áll tanulmányi eredményeit tekintve) 100 százalékos sikerarányt ért el, mégpedig úgy, hogy idén minden maturandusuk érettségizett. (Tehát nem ismétlődött meg a tavalyi procedúra, amikor a végzősök közel felét elvágták, hogy azok ne jelentkezhessenek a nyári érettségin, és teljesítményükkel rontsák az iskola átlagát.) Tavalyi eredményéhez képest idén kimagasló teljesítményt ért el a Brassai-líceum is: míg 2013-ban a sikerarány 76,6 százalék volt, most 97,37 százalékot értek el: a 40 maturandusból 38 érettségizett, és közülük csak 1 tanulónak nem sikerült az érettségije. A tordai Jósika-líceum a tavalyi 23,81 százalékról 68,18 százalékra „tornázta fel magát”, ez is nagyon szép eredmény. Igaz, hogy a tanfelügyelőség nem szokta kiszámítani, hogy az iskolák átlageredménye mennyi, ami különben szintén nem mellékes szempont, ennek ellenére úgy gondolom: van okunk az örömre.
Szabadság (Kolozsvár)

Érettségi: Erdély jobban teljesít, de mi van Biharban?
A székelyföldi diákokhoz hasonlóan a többi magyarok lakta megye érettségizői is a tavalyinál jobb eredményeket értek el az idei vizsgákon. Az országos átlag 59,25 százalék, 3 százalékponttal jobb a tavalyi teljesítménynél.
Maros megyében 58,44 százalékos az átmenési arány az óvások elbírálása előtt, ez négy százalékponttal jobb a múlt évi adatnál. Idén két színtiszta tízes vizsgázó is akadt, mindkettő a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium végzőse. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban a diákok 95,15 százaléka jogosult diplomára.
Kolozs megyében 73,96 százalékos az átmenési arány, 3 százalékponttal nagyobb a tavalyinál. Három iskolában értek el 100 százalékos sikerarányt az érettségizők, az egyik a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. A Brassai Sámuel Líceumban a diákok 98 százalékának sikerült az érettségije. Tíz diáknak sikerült színtiszta tízesre vizsgáznia.
Szatmár megyében a diákok 63,8 százaléka szerzett érettségi diplomát, közel 6 százalékponttal többen, mint tavaly. A megyében két érettségiző vizsgázott tízesre. A legjobban a német tannyelvű Johann Ettinger Elméleti Líceum végzősei teljesítettek, 97,5 százalékos arányban sikerült a vizsgájuk.
A román nyelv valóban problémát okoz a diákoknak, de néhány éven belül jó eséllyel változik a rendszer – nyilatkozta a maszol.ro-nak Király András. Az oktatási államtitkárt azzal szembesítettük, hogy az idei érettségin is a román nyelv és irodalom vizsga osztályzata húzta le a székelyföldi magyar diákok átlagát.
Bihar megye meglepetést hozott Erdély többi régiójához képest: az átmenési arány 57,85 százalék az óvások elbírálása előtt, ez pedig 11 százalékponttal kisebb a tavalyi eredménynél. Idén a megyében 39 diákot zártak ki a vizsgákról csalási kísérlet miatt, és senkinek sem sikerült tiszta tízesre vizsgáznia.
Így alakultak az országos adatok
Országosan az átmenési arány 59,25 százalék az óvások elbírálása előtt. Tavaly a végleges átmenési arány 56,44 százalék volt. Brăila megyében teljesítettek a legjobban a diákok, 77,82 százalékuknak sikerült idén az érettségije. A másik pólus Ilfov megye, ahol a vizsgázóknak mindössze 27 százaléka szerzett diplomát.
maszol.ro

125 éve született Nyirő József
Százhuszonöt éve, 1889. július 18-án született Nyirő József, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legnépszerűbb szerzője.
Az Udvarhely megyei Székelyzsomborban látta meg a napvilágot, ahol édesapja a helyi elemi iskola igazgató- tanítója volt – olvashatjuk az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portrésorozatában. A gyulafehérvári papnevelő intézetben tanult, majd a bécsi egyetemen teológiai doktori oklevelet szerzett, 1912-ben pappá szentelték. Ezt követően Nagyszebenben, majd Besztercén hittant tanított, lapokat szerkesztett, 1915-ben a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben kilépett az egyházi rendből, megnősült és Kide molnárjaként dolgozott tovább.
1920-tól, miután Haldoklik a székely című novellájával elnyerte a Zord Idők című irodalmi lap pályázatának első díját, írásból élt. 1923-ban többekkel együtt megalapította a Kaláka kiadóvállalatot, majd az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, és részt vett az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat létrehozásában is.
Első novelláskötete, az 1924-ben megjelent és országos sikert arató Jézusfaragó ember elbeszéléseiben tragikus emberi sorsokat ábrázolt mély együttérzéssel. 1926-os Havasok könyve című kötetéből készítette el 1941- ben Szőts István az Emberek a havason című filmjét, amely a velencei filmfesztiválon díjat kapott. Nyirő 1931 és 1933 között alsórákosi kisbirtokán gazdálkodott. Ekkoriban jelent meg Tamási Áron Ábel a rengetegben című műve, ennek sikerén felbuzdulva írta meg Uz Bence című regényét, amelynek tréfacsináló főhőse ugyanúgy a székely életrevalóságának és leleményességének képviselője, mint Tamási Ábele.
1933-tól Székelyudvarhelyen élt, majd Kolozsvárott a Keleti Újság felelős szerkesztője lett. Ebben az időszakban jelent meg a balladák tragikus világát idéző Kopjafák című novelláskötete, a Júlia szép leány című színműve és a Madéfalvi veszedelem című történelmi regénye. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki, 1941-ben – miután az 1940. augusztusi második bécsi döntés Észak-Erdélyt visszaadta Magyarországnak – Nyirő behívott erdélyi képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött.
1942 és 1944 között a jobboldali Magyar Erő című lapot szerkesztette, 1944-ben és 1945-ben a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagja volt. 1944 őszétől részt vett a soproni nyilas parlament tevékenységében, 1945 márciusában Németországba menekült. Az akkori magyar hatóságok 1947-ben eredménytelenül kérték ki mint háborús bűnöst a szövetséges hatalmaktól. 1950-től Spanyolországban, a Madrid melletti Escorialban élt, emigrációjában írta meg az Íme, az emberek és A zöld csillag című regényét, a Mi az igazság Erdély esetében című tanulmányt. Madridban hunyt el 1953. október 16-án. 2002 decemberében a "székelységhez hű írói munkásságát" posztumusz Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.
Nyirő elbeszélői világképét két alaptényező határozta meg: az egyik a trianoni döntés, Erdély elcsatolása, a székelység kisebbségbe szorulása, a másik pedig az író- publicista Szabó Dezső hatása. Műveiben a székely nép lelkét kívánta megidézni és bemutatni, ehhez – ahogy Pomogáts Béla írta róla – "természetes módon használta fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait".
A politikai tevékenysége miatt ellentmondásos megítélésű író hamvai hazahozatalának gondolata 2004-ben vetődött fel először, amikor a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában felavatták első köztéri szobrát, de az elképzelések meghiúsultak. A 2012 pünkösdjére tervezett újratemetés, amely politikai feszültség forrása lett Magyarország és Románia között, végül elmaradt, Székelyudvarhelyen csak megemlékezést rendeztek.
Népújság (Marosvásárhely)

Elhasaltak a fiatal pedagógusok
Az előző évekhez hasonlóan gyengén teljesítettek a véglegesítő vizsgára jelentkező háromszéki pedagógusok, s bár a tavalyhoz képest néhány százalékkal jobb az eredmény, többen írták meg a 8-ast (53,97 százalék), ez az arány így is jóval az országos átlag (60,62 százalék) alatt marad. A 126 vizsgázóból 58-an megbuktak, néhányan még a 4-est sem érték el. A leggyengébb eredményeket az angol szakos tanároknál jegyezték, közülük négyen írtak 3-as és 4-es közeli dolgozatot, egy zenetanárnak 2,60-at ért a tudománya, egy földrajz szakos 2,90-et írt. Hogy mégsem volt lehetetlen válaszolni a kérdésekre, és elérni az átjutó jegyet, bizonyítja, hogy 68-an kaptak 8-asnál nagyobb értékelést, egy matematika szakos tanár pedig 9,95-tel a legjobb eredményt érte el. Az oktatási minisztérium tavalytól emelte meg 7-esről 8-asra a mércét, idén már legalább ekkora osztályzat kellett, hogy a fiatal pedagógusok elnyerjék a véglegesített minősítést a tanügyben (ami nem azonos a végleges katedrával), aki ezt a tanítás megkezdése utáni öt esztendőben nem éri el, csak kezdő helyettesítőként oktathat.
Országos szinten 9196 jelentkező állt vizsgázni és 60,62 százalékuk vette sikerrel az akadályt. Az idei arány jelentősen jobb, mint a tavalyi, akkor alig 47,83 százalék érte el az átmenő jegyet. A legjobban a Kolozs megyei pedagógusok teljesítettek –72,57 százalékuk megkapta a 8-as fölötti osztályzatot –, a leggyengébben a Máramaros és Giurgiu megyeiek, 47,62 százalékuk volt csupán eredményes. A fellebbezéseket szombaton és vasárnap lehetett benyújtani, végleges eredményeket július 24-én hirdetnek.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hétköznapok a hátországban (Sepsiszentgyörgy az első világháború idején - 4.)
A román betörés
Románia – közelinek ítélve a központi hatalmak vereségét, s hogy az igényelt területrészeket megszerezze – augusztus 17-én Bukarestben titkos szerződéssel csatlakozott az antanthoz. A hadba lépésért cserébe Romániának ígérték részben Bukovinát és a Bánságot, a történeti Erdélyt s az attól nyugatabbra lévő területeket, nagyjából a Tisza vonaláig, mely térségnek akkor a románság mellett jelentős magyar, német, ukrán, szlovák és szerb lakossága is volt.
E titkos paktumban a román fél kötelezte magát, hogy megszakítja gazdasági kapcsolatait Németországgal, és augusztus végéig támadást intéz addigi szövetségese, a Monarchia ellen. Romániának orosz részről is katonai támogatást ígértek. A románok 1916. augusztus 27-én Bécsben átadták a hadüzenetet a Monarchiának, a három román hadsereg több mint 300 ezer katonával azonnal átkelt a Kárpátok valójában őrizetlenül hagyott hágóin. A támadás az egész határvonalon, minden erre használható szoroson egyszerre történt.
A menekülés
A hatóságok az első napon hozzákezdtek a veszélyeztetett zóna kiürítéséhez, felszólították a lakosságot a Maroson túli területek elhagyására, ez pedig elsősorban a magyar és szász városi népességet és Székelyföldet érintette. Az országutak megteltek szekerekkel és állatcsordákkal, a szülőföldje elhagyására kényszerített lakosság tömegeivel. Az arányaiban szűk területekre vonatkozó megszállás a korabeli társadalmat mélyen megrázta. A sérelmek egyik forrása a vidék lehető legrosszabb módon irányított és lebonyolított kiürítése volt. A kormány nem értett egyet a hadvezetéssel a kiürítés mértékét tekintve. A katonaság minél nagyobb területről, minél több embert kívánt kitelepíttetni, hogy a hadműveleteket ne zavarják a helyben maradt civilek. Közben kompromisszum született arról, hogy csak a hadra fogható lakosságot, illetve a hadianyagot szükséges a megszállás előtt álló területekről kivonni. Csakhogy a támadás hírére az érintett megyék lakosságának nagy többsége pánikszerűen menekülni kezdett, s a hatóságoknak nem sikerült úrrá lenniük a helyzeten. A menekülés torlódást, fennakadást okozott az országutakon, mert a vasutat csak nagyon kevés menekülő és csak az első napokban vehette igénybe. Az emberek szerették volna minél több ingóságukat magukkal vinni, háziállataikat is beleértve. A továbbiakban a jószág ellátása nagy nehézséget okozott, a legtöbben arra kényszerültek, hogy megszabaduljanak tőlük, ezért jóval áron alul eltékozolták takarmány nélkül maradt állataikat. Nehéz kérdés a menekültek számának megbecsülése. Különféle számadatok láttak napvilágot, száz-kétszázezer személytől egészen millióig terjedtek a becslések. Az Est című központi újság beszámolója szerint Sepsiszentgyörgy körülbelül 11 ezer lakosából alig több mint ötszázan maradtak vissza. Ugyanakkor sok település teljes lakossága otthon maradt, vagy rövid menekülés után magát meggondolva hazatért. A Sepsi Református Egyházmegyéhez tartozó, károkat összegző esperesi jelentés szerint az itteni harminckilenc település közül harmincból menekült el a lakosság nagy többsége, hatba a menekülők nagy része még a megszállás előtt visszatért, illetve háromból nem menekültek el nagy számban. A lakosság menekülésével kapcsolatosan két kérdés merül fel: életkörülményeik figyelemmel követése, majd később visszatelepülésükről is szót ejteni, annak ellenére, hogy erre vonatkozó forrásokban nem bővelkedünk. A témával szorosan összefügg a rövid román megszállás és annak hatása a helyben maradt lakosság életének mindennapjaira, valamint a megszállott területeken okozott anyagi károk mértéke. Mindezekről, valamint a menekülés problematikájával kapcsolatosan Bálint Dénes 1916. december 23-i polgármesteri jelentéséből tájékozódhatunk, ennél kevésbé részletes, de néhány érdekes adattal szolgál dr. Király Aladár, Háromszék vármegye alispánja 1917. január 30-án a vármegyei közgyűlésen elhangzott beszámolója is. A háborús viszonyokkal és az 1916-os harctéri kudarcokkal, a várható román megszállással és annak következményeivel a kormány túl keveset és csak felszínesen foglalkozott. Erre utal többek között a menekülők vasúton való kitelepítésének szükségessége és az ezzel kapcsolatos bonyodalmak. A Háromszék vármegyei lakosság részére körülbelül ezer vasúti kocsit ígért a belügyminisztérium, amiből a valóságban semmi sem lett. Így indult meg a népáradat Udvarhely vármegye irányába. Az alispán erről a szomorú eseményről így emlékezett: „Reményvesztett keserű csüggedéssel voltak tele a szívek. Ment a székelység gyalog, kocsin, szekéren a bizonytalan jövő felé, alig-alig mentve meg valamit, s hátrahagyva minden vagyonát, termését, házát, temetőit.” Bálint Dénes állítása szerint Sepsiszentgyörgy lakosságából a kiürítés alkalmával a menházat és a kórházat is beleszámítva körülbelül 150-en maradtak helyben. A menekülés közben viszont sokan meggondolták magukat és visszatértek, így a város lakosságának számát a rövid román uralom alatt 600–700-ra teszi. Ez a számadat jórészt egyezik az Est című újságban közöltekkel.
Homályban a végcél
A kormány felkészületlenségére utal az a fejetlenség is, ami a menekülők végcéljának kijelölését illette. Több kelet-magyarországi vármegyét is megjelöltek befogadó közegként, az útra kelők viszont indulásuk idején még nem ismerték végállomásuk helyét. Az alispáni jelentésből mindez kitűnik. Elmondása szerint ő személy szerint augusztus 28-án délután 6-kor hagyta el a várost. A homoródoklándi járás főszolgabírójától úgy értesült, hogy Hajdú megye a végállomás, Udvarhely vármegye alispáni hivatala pedig Bihar megyét jelölte letelepedésük helyéül. Balavásáron a kormánybiztossággal távbeszélő összeköttetés eredményeként tisztázódott, hogy Békés megyét jelölték ki számukra utazásuk végcéljául. A következő települések fogadták a menekülőket: Gyula, Vésztő, Gyoma, Szarvas, Orosháza és Békés. A háromszéki menekültek közül némelyek úgy határoztak, hogy nem térnek haza, ezek számára az államsegély folyósítását megszüntették. A menekülés idején, de Békés megyébe érkezésük után is a közigazgatási elöljárók elsőrendű kötelességüknek tekintették az emberek érdekeinek képviseletét: segélyeket osztottak szét, útbaigazításokkal látták el a rászorulókat. A Háromszék megyei különítmény őszinte támogatóra lelt Dósa Endre székely származású Kolozs vármegyei alispán személyében, akinek külön érdeme az állatállomány kedvező elhelyezése.
(folytatjuk)
Cserey Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nevelőszülők kerestetnek
Csökkent az elmúlt évben a hivatásos nevelőszülők aránya egyes erdélyi városokban, az illetékesek szerint ez főként a felelősség mértékéhez képest alacsony állami bérezésnek tudható be. Holott az árvák pótszülőknél történő elhelyezéséhez lényegesen egyszerűbb és rövidebb ideig tartó eljárás szükséges, mint az örökbefogadás esetében, a nevelőszülői programon keresztül ugyanakkor közvetlenebb és családiasabb környezetet biztosíthatnak a szüleiket elveszített gyermekeknek, mint a családi típusú árvaházakban.
A gyermekvédelmi igazgatóság által kibocsátott tanúsítvánnyal rendelkező, hivatásos nevelőszülőként tevékenykedő magánszemélyeknek számos követelménynek eleget kell tenniük a kormány által 2001-ben összeállított stratégia, illetve az ennek kapcsán elfogadott határozatok alapján.
Számos követelménynek meg kell felelni
A pótszülőknek jelentkező magánszemélyeknek például olyan társadalmi pozícióval, illetve fizikai és pszichikai erőnléttel kell rendelkezniük, amivel biztosítani tudják, hogy teljes mértékben képesek ellátni a rájuk bízott gyermekek felneveléséhez, gondozásához és tanításához szükséges szülői feladatokat. Emellett egyebek mellett igazolniuk kell, hogy olyan ingatlannal rendelkeznek, amely megfelel a kiskorú mindennemű igényének kielégítésére.
A hatályos jogszabályok szerint nem lehetnek hivatásos pótszülők a büntetett előéletű és a fertőző betegségben szenvedő polgárok. A tanúsítvány megszerzéséhez a jelentkezőknek részt kell venniük az illetékes megyei gyermekvédelmi igazgatóság által szervezett felkészítőkön, a szakképzésen való részvétel ingyenes.
A nevelőszülőknek a kiskorú nevelésén és gondozásán kívül az is feladatuk lehet, hogy felkészítsék a gyermeket a biológiai családjába való visszatérésre, illetve az örökbe fogadó szülők közé történő beilleszkedésre. A pótszülők havi nettó bére 800–900 lejtől indul, emellett az állam többek között az étkezés, az üdülés, az iskolai felszerelések költségének egy részét is megtéríti – a pluszjuttatások arányát a nevelt gyermekek számától és korától függően számítják ki.
Népszerűsítik az állásokat
A szükségesnél kevesebb hivatásos pótszülőt tartanak nyilván Maros megyében, ahol az árva gyermekek száma alapján legalább 320 szakemberre lenne szükség, de a gyermekjogvédelmi igazgatósággal csak 250-en állnak munkaviszonyban.
Mint kiderült, 2007-ben még háromszázan vállalták, hogy hivatásos pótszülőként tevékenykednek, de számuk évről évre csökkent. Schmidt Loránd, az igazgatóság vezetője lapunknak elmondta: nagyon sokféleképpen népszerűsítették ezeket az állásokat, mégis egyre kevesebben jelentkeztek nevelőszülőnek.
Schmidt szerint ez elsősorban annak tudható be, hogy az állam mindössze havi 900 lejes juttatást biztosít a pótszülőknek, ez az összeg ugyan esetenként nőhet, de alig néhány százalékkal, ezért a pénzért pedig egyre kevesebb személynek éri meg elvállalni a munkát. Az intézményvezető hozzátette: emellett az is problémát jelent, hogy nagy a lemorzsolódás aránya a már munkaviszonyban álló pótszülők között is – egyesek nyugdíjba vonulnak, de az is előfordul, hogy valakiről kiderül, nem felel meg a követelményeknek.
„Szerencsére az elmúlt években jelentősen csökkent a kórházakban felejtett újszülöttek száma is. Míg nyolc évvel ezelőtt egy év alatt csaknem száz kisbabáról mondott le az anyja, a tavaly harminc kismama távozott csecsemője nélkül” – fejtette ki Schmidt Loránd. Az igazgató ugyanakkor rámutatott: negatívum, hogy egyre több magyar és román nemzetiségű anya hagyja a kórházban csecsemőjét – az igazgatóság által nyilvántartott 43 örökbe fogadható gyermek közül huszonheten roma származásúak.
Schmidt elmondása szerint nagyjából ugyanekkora az adoptálni kívánó szülők száma is, jelenleg 31-en szeretnének gyermeket örökbe fogadni, probléma viszont, hogy legtöbben néhány hónapos, legfeljebb egy- vagy kétéves kisbabát vinnének otthonukba.
„A legtöbb árva gyermekünk azonban már elmúlt háromesztendős, de akad köztük majdnem tizenkét éves is” – magyarázta az intézményvezető. Az örökbe fogadó szülőkhöz képest egyébként a hivatásos nevelőszülők előnyöket élveznek: esetükben például nem szükséges a három hónapos próbaidő, és amennyiben ugyanazt a gyermeket szeretnék felnevelni, mint az adoptáló pár, elsőbbséget élveznek.
Az örökbefogadás bonyolultabb
Bihar megyében közel négyszáz hivatásos nevelőszülő áll munkaviszonyban az illetékes intézménnyel, az elmúlt öt évben számuk nagyjából csökkent főként a nyugdíjazások, illetve az állami szektorban befagyasztott állások miatt. A Bihar megyében állami gondozásban élő kiskorúak közül 650-en vannak nevelőszülőknél elhelyezve.
Szarka Árpád, a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetője lapunknak kifejtette: az általa vezetett intézménynek az is gondot okoz, hogy az örökbefogadási eljárás ennél jóval nehézkesebb és személytelenebb.
„Miután az érdeklődő családot egy első felmérés után megfelelőnek találják, bekerül az országos adatbázisba, amelyet összevetnek az örökbe fogadható gyermekek listájával. Ilyenkor az elméleti összeférhetőség alapján párosítanak, és ha a szülőjelölt nem lép vissza, akkor törvényszéki határozattal elindíthatják a 90 napos hitelesítési időszakot, amely során a gyakorlati összeférhetőséget elemzik. Az örökbefogadást ismételten törvényszéki határozat véglegesíti, ám ezt követően a gyermekvédelmi szakemberek még két évig figyelemmel követik a családot” – magyarázta Szarka.
Hozzátette: az elméleti összeférhetőség komplex felméréssel jár, és a gyermekek érdekeit szolgálja. Tapasztalata szerint nagyjából egy év szükséges a problémamentes örökbe adásokhoz, előfordul azonban, hogy a törvényszéki határozatokra várni kell, vagy éppen a biológiai szülő előkerülése gátolja a folyamatot.
Kolozs megyében 745 gyermek várja nevelőszüleit, év eleje óta pedig mindössze tizenkét árvát fogadtak örökbe. Daniel Tămaş, a Kolozs megyei gyerekvédelmi igazgatóság vezetője korábban a Monitorul de Cluj napilapnak úgy nyilatkozott: a tényleges örökbefogadások aránya rendkívül alacsony, ennek pedig számtalan oka van.
Egyrészt az örökbefogadási eljárás rendkívül bürokratikus, a jelentkező családoknak sokféle feltételnek kell eleget tenniük. „Érdeklődésben nincs hiány, több család fogadna örökbe gyermeket, mint ahány árva van a megyében, de sokan az eljárás közben feladják” – magyarázta Tămaş.
Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Kőrössy Andrea, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Az Apáczai-díj tíz éve
Éppen évtizede annak, hogy a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) egyik országos elnökségi ülésén elfogadták a Tudományos Tanács felállítására vonatkozó előterjesztést, s pályázatot írtak ki az Apáczai-díj elnyerésére. E lépés megtételének szükségességét és hasznosságát ma már senki meg nem kérdőjelezheti, az azóta eltelt tíz év mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a pedagógusok közül nagyon sokan figyelmet érdemlő tudományos munkát is folytatnak szabad idejükben, iskolai kötelezettségeiken túl.
A kérdés akkor úgy merült fel, hogy a tudományos kutatást végző tanítók, tanárok hajlandóak lesznek-e megméretkezni, érdemesnek tartják-e egy-két éves munkájuk gyümölcsét mással is megízleltetni, elbírálás végett mérlegre tenni verejtékes tevékenységük termékét. Valamikor 2002-ben egy elnökségi ülésen magam vetettem fel az ötletet Szovátán, akkor úgy éreztem, nem sok sikerrel. Később, egy újabb ülés alkalmával, az előzőleg tapasztalt tartózkodás dacára, ott helyben, szállodai szobámban összeállítottam a bennem már régóta érlelődő, tíz pontból álló alapszabály-tervezetnek csak jóindulattal nevezhető vázlatát, és segítségül hívtam az éppen jelen lévő dr. Péntek János egyetemi tanárt, egykori egyetemi társamat, aki nálam jóval jártasabb az ilyen köziratok elkészítésében. Elmondtam neki elképzelésemet. Felette hasznosnak és szükségesnek vélte indítványomat, s némi korrigálás után át is nyújtottam a szöveget az RMPSZ vezetőinek. Nem is gondoltam, hogy kisebb átrendezés után ez lesz a Tudományos Tanács alapító okmánya. És ennek alapján készültek el az Apáczai-díj pályázatának részletei. Ezzel ugyancsak engem bíztak meg, s Burus-Siklodi Botond akkori főtitkár, a mai szövetségi elnök javításaival kiegészítve az országos elnökség el is fogadta javaslatunkat. Ebben szögeztük le, hogy már 2004 őszén kiosztjuk az első Apáczai-díjakat. Létrejött a Tudományos Tanács, amelybe minden megyei RMPSZ-szervezet egy-egy olyan pedagógust jelölt, aki szakterületén kiemelkedő tudással rendelkezik, s e testület feladata kiválasztani a beérkezett pályamunkák közül a díjazásra érdemesülőket. A pályázat meghirdetésével azt a célt követtük, hogy jutalmazzuk azokat a közoktatásban dolgozó vagy onnan nyugdíjba vonult pedagógusokat, akik iskolai teendőik mellett vagy nyugdíjba lépésük után sikeres tudományos kutatást végeztek, végeznek, annak eredményeit könyv formájában, folyóiratban, tanulmánykötetben közkinccsé is tették. Ez a kezdeményezés arra is lehetőséget nyújt, hogy felmérjük az erdélyi magyar pedagógusok magas szintű szakmai munkásságát, nyilvántartásba vegyük és népszerűsítsük kollégáink ilyen téren elért megvalósításait, s másokat is erre ösztönözzünk. A díjat kétévente ítéli oda a Tudományos Tanács, pályázni tehát az előző díjátadás utáni két esztendőben megjelent munkákkal lehet, akár többel is. Ebben az évben az októberi elnökségi ülésen adják át az esedékes díjakat, várjuk a pályamunkákat tehát az Rmpsz.ro honlapon megtalálható felhívásban közölteknek megfelelően szeptember 16-ig. Az érdekeltek bővebb felvilágosításért, a pályamunka közvetítéséért megkereshetik a szervezet megyei elnökét. A felhívásban három szakmai területet jelöltünk meg (természettudomány, humán tudományok, pszichopedagógia), de szívesen fogadunk más, kutatói munkát igénylő alkotást is, iskola- és településmonográfiákat, önvallomásokat, pedagógusi pályafelmérőket, helynév- és személynévgyűjteményeket abból kiindulva, hogy sokfelé nem csupán iskoláinkat számolták fel, hanem eltűnőben neveink, s talán ez az utolsó lehetőség, hogy megmentsük a még menthetőt. Számos esetben, sajnos, ez már szinte lehetetlen. És továbbra is fogadjuk a munkafüzeteket, kisegítő didaktikai anyagokat, ezeket viszont nem díjazzuk, de elismerésben részesítjük. Az előző kiírásokon, az eddigi öt alkalommal összesen 18 Apáczai-díjat nyújtottunk át 19 szerzőnek (volt egy szerzőpáros is). Közülük ketten – a brassói Bencze Mihály és a kolozsvári Gaal György Elemér – elnyerték a díj ezüst- és aranyfokozatát is, mellettük négyen még ezüstfokozatosak: Fazakas István, Muhi Sándor, Olosz Ferenc, József Álmos.
Az eltelt tíz esztendő alatt 124 beérkezett pályamunkáról döntött a Tudományos Tanács, volt olyan év, hogy csak két mű érdemelte ki a legrangosabb elismerést, ezzel szemben legutóbb hat Apáczai-díjat ítéltek oda hét kutatónak (egy szerzőpáros). Örvendetes, hogy egyre több fiatalabb korosztályokhoz tartozó pedagógus igyekszik a tudományos kutatás terén is kiemelkedni. Az eddig kiosztott 18 Apáczai-díj megoszlása megyénként így mutat: Hargita 6 díj (7 díjazott), Kovászna 4, Szatmár 4, Kolozs 2, Maros 1, Brassó 1.
Felfigyelhettünk a beküldött munkák tematikájának rendkívüli változatosságára. Ösztönzésként hadd írjam ide a szerzők sokirányú kalandozását: bölcsészet, lélektan, szociológia, irodalomtörténet, esztétika, nyelvészet, történelem, matematika, fizika, hely- és iskolatörténet, falu- és várostörténet, egyháztörténet, néprajz, oktatástörténet, geoökológia, településföldrajz, ipartörténet, turisztika, állat- és növényvilág, tanári életutak, szakszótárak, népi gyógyászat, híres emberek, sport, környezetvédelem, munkafüzetek, segédkönyvek.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelenleg ez a legrangosabb díj, amit pedagógusok elnyerhetnek tudományos munkásságukért. Ezt alátámaszthatjuk olyan kutatók nevével is, akik nem csupán hazai, de akár nemzetközi szinten is ismertek, elismertek, s akik fontosnak tartották, hogy pályamunkával-munkákkal jelentkezzenek az RMPSZ pályázatán is: dr. Balázs Lajos, dr. Gaal György Elemér, dr. Muhi Sándor, dr. Vofkori László, József Álmos, dr. Szőcs Géza, dr. Borcsa János, Bencze Mihály, Fazakas István, Olosz Ferenc, Szabó K. Attila, Hochbauer Gyula, dr. Bura László. És ami ugyancsak megemlítendő: a díjazás a magyar iskolák legjelesebb tanulóinak jelenlétében, a Mákvirág-díj átnyújtásakor történik.
PÉTER SÁNDOR,
a Tudományos Tanács elnöke
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Templomot építeni jött, nem bezárni
„Magyarkályán? Így, hogy magyar?” – csodálkozik el a középkorú helybéli román atyafi, mint aki soha nem hallotta volna ezt a településnevet, amikor a Nagysármás és Apahida közötti mezőségi útról letérve, a hét évszázados múltra visszatekintő Kolozs megyei faluról érdeklődünk.
Aztán némi gondolkodás meg a szomszéddal való tanakodás után így válaszol: „Nem, a magyarok nem ott élnek, hanem itt, Kiskályánban”.
Ami egyébként – ma már – igaz is. Pedig valamikor, évszázadokkal ezelőtt a patakon túl, az 1300-as években Kályánpatakának emlegetett faluban, a dálnoki Gálék birtokán telepedett meg a tömbmagyarság. Az első világégés után még négyszázan voltak, ma már alig húszan maradtak. A lövedék érte domboldali templomukat sem építették újra, inkább lebontottak és vártak, vártak…
Bő nyolcvan esztendőt, amíg a Fennvaló és földi helytartója, a kolozsvári püspök Páll Zoltán személyében olyan lelkészt küldött a környék gyülekezeteibe, akinek fontos volt Isten házát újraépíteni. Ekkorra viszont a magyarkályáni magyarság csaknem húsz főre apadt. Igaz, a vele összenőtt Kiskályánban a Trianon előtti tizenkét fős közösség mára nyolcvanra duzzadt. Mindez legfőképpen a főút közelségének köszönhetően.
Az ipszilonnal megvan, csak a sorrend más
A Magyarkályánnal teljesen összenőtt Kiskályán egyike azon kevés mezőségi településeknek, ahol, bár rozsdázó, de aránylag érintetlen kétnyelvű helységnévtábla hirdeti, hogy a faluban magyarok is élnek. Igaz, helytelen helyesírással, de nem a román községvezetők rosszindulatából. Amikor a település református lelkésze szólt Vasile Pop polgármesternek, hogy ideje lenne kitenni a kétnyelvű táblát, az gondolkodás nélkül rábólintott. Aztán ugyanúgy rendelte meg a feliratot is.
„Amikor mondtam, Popică, én leírom a falu nevét, a bíró azt mondta, ne aggódjak, mert ő tudja, hogy mit kell papírra vetnie. Ipszilonnal – hangoztatta büszkén, én meg gyanútlanul bólintottam. Valóban ipszilonnal írta, csakhogy felcserélte a sorrendet” – mosolyodik el a lelkész. Így lett az egykori téesz-alkalmazottból polgármesterré avanzsált ügyködése által Kályánból Kálány. Ami mellesleg Kolozs megye magyar elöljáróinak eddig vagy fel sem tűnt, vagy így is a célnak megfelelőnek tartják. Pedig községi szinten a magyarok aránya megközelíti a románokét.
Oda sietett, ahonnan mások menekültek
Páll Zoltán alig két héttel a ’89-es népfelkelés előtt került a faluba. Nagy Gyula akkori egyházfő azzal indította útnak, hogy „fiam, nem tudom, te ott mit fogsz csinálni”. A kihelyezését maga kérő lelkész viszont nagyon jól tudta. Az elején valóban szomorúság töltötte el a Mezőséget és annak szórványvilágát jól ismerő férfit – aki Pusztakamaráson nőtt fel és jó ideig a Beszterce-Naszód megyei Szászzsomboron szolgált –, azonban a kesergését hamarosan felülírta a tenni akarás.
„Magyarkályánban mindössze egy rozoga épület várt, ahol óvoda, iskola és könyvtár működött, és az egyháznak csak egy kis terem maradt. Az államtól egyszerűen visszafoglaltam a valamikor özvegy Makkai Ferencné által az EMKE-nek, a közművelődési egyesület által meg a református egyháznak adományozott ingatlant, és bejelentettem, hogy lebontatom, helyébe meg templomot építek. Az egyik presbiter, Felházy Sándor, Isten nyugtassa, szét is kürtölte: Ennek a papnak nincs esze! Utólag nekem is bevallotta, hogy hülyének nézett” – idézi fel a két, egymással összeolvadt kályáni egyház modernkori újjászületésének első mozzanatait Páll.
A lelkipásztor már az elején megnyugtatta híveit: bízzanak mindent rá, ő majd intézkedik; senkinek nem kell a zsebébe nyúlnia. „Hermann János mezőségi kollégámon keresztül megismerkedtem egy holland házaspárral, Sturingékkal, akik az építőanyagok költségeit magukra vállalták. Én csak annyit kértem a helyi reformátusoktól, hogy naponta húszan jöjjenek el közmunkázni. Ehhez képest volt olyan alkalom, hogy kilencvenen szorgoskodtak a templom felhúzásán” – meséli a pap.
Isten háza 2000-ben készült el. Páll Zoltán viszont nem állt meg itt. Mint mondja, hamarosan ráébredt, hogy a környező települések szórványmagyarsága is igényli a papot és a rendszeres istentiszteletet. Ekkor fogalmazódott meg benne az egyházközség missziósításának a szükségszerűsége.
Misszió a környező szórványtelepüléseken
Felbuzdulva a magyarkályáni templomépítés sikerén, Páll eldöntötte, hogy Romángyéresen is belevág az építkezésbe. Az ottani, körülbelül alig húsz református addig a jó pár kilométerre fekvő Mócsra járt istentiszteletre.
„Annyira meghatott, amikor az egyik hívem, az akkor már betegeskedő Veress Dániel azt kérdezte, hogy vajon ő megéri-e, hogy szülőfalujában református templom is legyen, hogy csakis igennel válaszolhattam. Ennek tudatában cselekedtem. Veress bácsi egy kis telket adományozott a falu közepén, mondván, hogy lássa csak az ortodox pópa, hogy a magyaroknak is futotta templomra” – idézi fel az azóta elhunyt hívének kérését a missziós lelkipásztor.
Akárcsak a kályáni templom esetében, Romángyéresen is lehetett számítani a Sturing családra, de jól jött a Hollandiából érkező és itthon értékesített használtruha meg a püspökségi támogatás. Az építkezést Zoltán István, Páll közgazdász, de rendkívüli kézügyességgel megáldott barátja ingyen vállalta fel, aki egyetlen segítséggel, 2009 áprilisától augusztusáig fel is húzta a kis, kápolnanagyságú épületet.
A kolozsvári jótevő már nem lehetett ott az első istentiszteleten: amint bejelentette, hogy végzett a munkájával, rosszul lett, kórházba került, és harmadnap meghalt. A telekadományozó nagynénje, a 86 esztendős Veress Rubinka, aki a templom harangozója, takarítónője és egyben mindenese, csak azt sajnálja, hogy a falu fiatalok nélkül maradt, s alig gyűlnek össze egy páran Isten házában.
Ahol a harang nem némulhat el
Páll Zoltán nem érte be a két gyülekezettel, mezőszavai szolgálatát is felajánlotta a püspöknek. Wass Albert valamikori vadászterületét gyermekkori, ágy alatt rejtegetett olvasmányaiból és az apja elmeséléseiből ismerte, hisz az öreg Páll személyes kapcsolatban állt a cegei gróffal. Mezőszaván sikerült rendbe tenni a templomot és 2013-ban újraavatni a hét évtizedig üresen álló parókiát, mely gyülekezeti teremként szolgálja a megmaradt húsz lelket. Idén a Diaszpóra Alapítvány láncfűrészekkel, kisbaltákkal és metszőollókkal felszerelkezett önkénteseinek segítségével az elbozótosodott temetőt is kitakarították.
Az egyház harangozója, Salak Sándor immár húsz esztendeje húzza a köteleket. Mint mondja, ő maga 68 éves, de nem talál fiatalabbat, aki vállalná a feladatot. És különben is, állítja, a szavai fiatalok, ha tehetik, kerülik a munkát. Bezzeg amikor ő volt fiatal… – jegyzi meg. Aztán elmondja, hogy az apja már hatévesen kiküldte a marhákkal az erdőbe. Általában csak a második évharmadban járt iskolába, mert a nyári vakáción kívül tavasszal és ősszel is a gazdaságban kellett ténykednie.
Szerencséje volt az akkori, rendkívül megértő tanítójával, Székely Jóska bácsival, akire ma is szeretettel emlékszik. „Azt, hogy ne harangozzunk mi, reformátusok, szégyellném. Ezért inkább húzom, amíg az erőm engedi” – mondja, hozzátéve, hogy nem csupán istentisztelet előtt és temetéskor kongatja, hanem akkor is húzza, amikor közeledik a „nagy idő”. „A harangszó eloszlatja a felhőket” – magyarázza.
Az öregek már csak tudják ezt, hisz szüleiktől sok mindent hallottak az 1902-es, Szent Konstantin és Eléna napján pusztító jégesőről. Azóta szombatonként, május 21-től Nagyboldogasszony napjáig senki nem hajlandó mezei munkát végezni. A téeszek korszakában efölött még az elvtársak is kénytelenek voltak szemet hunyni.
Sándor bácsi igencsak lelkén viseli a harang és annak kongatásának sorsát. Mint meséli, amikor a harang nyelve megkopott, háromszor is képes volt saját költségén Temesvárig utazni, csakhogy öntessen egy új nyelvet. Heccelődtek is a román szomszédok, de a szemükbe mondta, hogy úgy cseng egy félnyelvű harang, mint ahogy az ő beszédük szólna, ha szájukban csak fél nyelv volna. A munkamorálról a Kolozsvárról kiköltözött gondnokházaspárnak, Nagy Sándornak és Erzsébetnek is megvan a véleménye. Az asszony, aki a falu üzletese, a saját bőrén és pénztárcáján tapasztalja, mit jelent hitelben szolgálni (főként) italt, majd veszteségként elkönyvelni a jótettet.
Munkahelyfüggő gyülekezetek
A mezőszavainál a kötelendi gyülekezet is kisebb: itt mindössze öt reformátust tartanak számon. Míg az egyház és Páll Zoltán számára ők is fontosnak számítanak, a színortodox önkormányzati vezetők egyáltalán nem így gondolják. A zsuki polgármesteri hivatal inkább bérbe adta egy vállalkozónak a ’48-ban államosított és gabonaraktárként használt templomot, mintsem hogy visszaszolgáltassa a maroknyi magyarságnak.
A községközpontban pedig szóba sem jöhetett az esetleges templomépítés, pedig a Nokia idejében csaknem negyven lelket tartott nyilván Páll Zoltán. A finn telefongyártó kivonulása után kiürült a gyülekezet, ám a Bosch megjelenésével újból gyarapodni látszik a hívek száma. Hasonlóan munkahelyfüggő gyülekezetnek bizonyult a lárgai is. Amíg működött az állami gazdaság, akár ötvenen is vettek úrvacsorát, mára azonban mindössze hét református maradt a faluban. Apahidán, a gyors léptekben növekvő nagyközségben harminc hívet tart számon a lelkész, s mint mondja, valamennyien a kiskályáni templomot látogatják.
Lakat helyett szobor
Páll Zoltán három évvel ezelőtt szobrot szeretett volna állíttatni Kájoni Jánosnak, azonban miután megtudta, hogy a Beszterce-Naszód megyei Románkályán is azon van, hogy kisajátítsa magának az 1629. március 8-án Kiskályánban született szerzetest, orgonistát és orgonaépítőt, énekszerzőt és fordítót, valamelyest eltántorodott. „Egyesek Ioan Căianu néven emlegetik, de jegenyei, csíksomlyói és gyergyószárhegyi jezsuita szerzetesként aligha lehetett román” – véli a lelkész, aki eldöntötte: nem hagyja magát, és nyugdíjazásáig csak elkészítteti a kódexíró szobrát.
Álmai valóra váltásában Páll tiszteletest a közösség – még ha olykor kétkedéssel is fogadja – nem hagyja magára. Győry Zsigmond, a missziós kurátor a pap jobb kezének számít. „Ő a mindenes – jellemzi Páll Zoltán. – Ő intéz, ő szervez mindent, első sorban a közmunkát meg a betegellátást. Mindenben jártas, mindenki ismeri”. Ismerheti is, hisz három évtizedig buszsofőrként dolgozott Kolozsváron, ennek az időszaknak javarészét a 8-as vonalon, az egykori Széchenyi tér és a röptér között töltötte.
Ha már a Bethlentől tizenegynéhány kilométerre fekvő faluban iskolát neveztek el a Căianunak vélt Kájoniról, a mezőségi Kályánokban most lelkész és kurátor együtt tervezi a szoborállítást. Már csak azért is, mert Páll Zoltán nem hinné, hogy utódja vagy az utódjának az utódja valaha is lakatot kellene hogy tegyen a kis közösségek templomára. „Látom, hogy egyre többen költöznek haza, falura. Hiszem, hogy Isten megsegít” – vallja.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Nyolc ország hagyományőrzői a Szent István-napi Néptánctalálkozón
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a SzINT Kulturális Egyesület és a Szarkaláb Néptáncegyüttes augusztus 20-24. között szervezi meg a 8 ország (Magyarország, Felvidék/Szlovákia, Vajdaság/Szerbia, Kárpátalja/Ukrajna, Lengyelország, Görögország, Horvátország, Erdély) 13 kisebbségi kultúráját képviselő néptáncegyüttesét, és 8 Kolozs, Szilágy és Fehér megyei település mintegy 180 hagyományőrző fiatalját egybegyűjtő 16. Szent István-napi Néptánctalálkozót.
A fesztivál kolozsvári programjai szerves részét képezik az ötödször megszervezendő Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatának is.
„Örömmel tapasztaltuk, hogy a fesztivál Erdélyben egyre fontosabb identitásmegőrző és kisközösségi önszerveződést gerjesztő szerepet játszik és erdélyi magyar közösségünk autonóm nemzetközi kulturális kapcsolatépítésének elvitathatatlan tényezőjévé vált. Ugyanakkor – az iránta megnyilvánuló fokozódó érdeklődésből ítélve – ma már az egyik legrangosabb Kárpát-medencei Szent István-napi rendezvénnyé fejlődött, és az európai kisebbségi és regionális kultúrák számontartott találkozóhelyévé vált” – írták közleményükben a szervezők.
A fesztivált ismét Kolozs, Szilágy és Fehér megyében tartják, Kolozsvár mellett Magyarfenesen, Zsobokon, Mákófalván, Désen, Gyaluban, Kalotaszentkirályon és Miriszlón szervezve ünnepi rendezvényeket.
A rendezvény szerdán délben kezdődik a kolozsvári és Kolozsvár környéki néptáncegyüttesek bemutatkozásával a Farkas utcai színpadon, majd este a nyitógálával. Másnap délelőtt a résztvevők Emil Boc kolozsvári polgármesterre és más hivatalosságokkal találkoznak a sétatéri Kaszinóban, majd a meghívott néptáncegyüttesek táncos bemutatkozása következik előbb a Farkas utcában, majd a Főtéren.
Délután gasztronómiai bemutatóra kerül sor. Pénteken a meghívottak és a házigazdák Mákófalvára, Zsobokra, Gyaluba és Désre, szombaton Magyarfenesre, vasárnap pedig Miriszlóra és Kalotaszentkirályra látogatnak ki. Vasárnap délben ugyanakkor Kolozsváron kerül sor a látványos népviseleti felvonulásra és tánckavalkádra. A résztvevők a Farkas utcai Szent György-szobor elől vonulnak ki a főtérre, ahol látványos táncos bemutató veszi kezdetét.
Krónika (Kolozsvár)

A DNA őrizetbe vette Kolozs megye főtanfelügyelő-helyettesét, Péter Tündét
Hétfőn a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) házkutatást tartott Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes irodájában, majd 24 órára őrizetbe vette őt. A hivatalnokot azzal gyanúsítják, hogy 9600 euró értékben kért és kapott pénzösszegeket öt személytől azért, hogy közbenjárjon egyes tanároknál, akik tagjai voltak a júliusi és az augusztusi érettségi-vizsgák javítóbizottságainak, annak érdekében, hogy bizonyos diákok jobb minősítést kapjanak, mint amit megérdemeltek. Az ügyészség közleménye szerint Péter Tünde egy személytől 2200 eurót kért, amelyből 1000 eurót hétfőn akkor kapott meg az illetőtől, amikor tetten érték.
Remus Pricopie tanügyminiszter felmentette tisztségéből Péter Tündét.
Erdély.ma

Magyarsága miatt verte meg a pópa a fiatalembert a Kolozs megyei Bálványosváralján
Vasárnap este egy bálványosváraljai ortodox pópa megvert egy 19 éves fiatalembert, csak azért, mert magyar – írja a Stiridecluj.ro-ra hivatkozva a Maszol.ro.
Az incidens este 11 körül történt a Kolozs megyei faluban, amikor a fiú hazafelé tartott egy helyi kocsmából. Út közben szembetalálkozott a pópával, aki egy keresztelőről támolygott ki ittas állapotban, és a „Noi suntem români” (Mi románok vagyunk) című hazafias dalt énekelte – írja az erdélyi portál.
Amikor a pópa meglátta és felismerte a fiatalembert, azonnal rátámadt, ököllel ütlegelte, rugdosta, közben pedig azt kiabálta, azért teszi ezt, mert áldozata „nem román és nem elég hazafi” – számolt be a fiú az oldalnak.
A magyar fiatalembernek az volt a szerencséje, hogy az úton megjelent egy mentő és egy rendőrautó, amelyek egy helyszínelésen voltak a közelben. A rendőrök megálltak, szétválasztották a dulakodókat, ám a pópa annyira ki volt kelve magából, hogy meg kellett bilincselni.
A tettes nem ismerte el, hogy bántalmazta a fiatalembert, csak azt, hogy többet ivott a kelleténél. Amikor az egyenruhások az autójukba akarták tuszkolni, „feketemisével” fenyegette őket az egyházi személy. A fiatalembert a dési sürgősségre szállították, a pópa ellen pedig bűnvádi vizsgálatot indított a rendőrség – olvasható a Maszol.ro-n.
mno.hu, Erdély.ma

Előzetes letartóztatásban Péter Tünde
Közel tízezer euró csúcsópénzt fogadott el az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szerint Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelő. A nyomozó hatóság által hétfőn este huszonnégy órás vizsgálati fogságba helyezett, tisztségéből pedig a tanügyminiszter által felfüggesztett szakpolitikust – akinek előzetes letartóztatását kedden elrendelte a kolozsvári törvényszék – a gyanú szerint öt személy vesztegette meg érettségiző diákok kedvező előmenetele fejében.
Kenőpénz elfogadása közben érték tetten az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) munkatársai Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelőt. Az intézmény magas rangú magyar tisztségviselőjére hétfőn csaptak le a nyomozók, akik házkutatást folytattak Péter Tünde irodájában, majd huszonnégy órás vizsgálati fogságba helyezték a gyanúsítottat.
A DNA által hétfőn este kibocsátott közlemény szerint Péter Tündét folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedéssel gyanúsítják a júniusban lezajlott érettségi, valamint az augusztus végi pótérettségi kapcsán. Az ügyészség tájékoztatása szerint az említett időszakban a főtanfelügyelő-helyettes 9600 euró csúszópénzt kért és kapott öt személytől.
Ennek fejében azt ígérte a megvesztegetőknek, hogy az érettségin és a pótérettségin tevékenykedő vizsgáztató bizottságok tagjainál meglévő befolyását latba vetve kijárja, hogy több végzős diák magasabb osztályzatot kapjon, ezáltal pedig sikeresen leérettségizzen. A DNA közölte, a hétfői tetten érés idején Péter Tünde ezer eurót vett át az egyik megvesztegetőtől, akitől összesen 2200 eurót kért az átmenőjegyekért.
A helyettes főtanfelügyelőt hétfőn több órán keresztül kihallgatták a nyomozó hatóság munkatársai, majd őrizetbe vétele után kezdeményezték harminc napos előzetes letartóztatását, amit a kolozsvári törvényszék kedden jóváhagyott.
A pihenőszabadságát töltő Valentin Cuibus főtanfelügyelő úgy nyilatkozott, hogy nem tudott a helyettese ellen zajló nyomozásról és Péter Tündének a vizsgáztató bizottságok tagjainak megkörnyékezését célzó szándékáról sem. Remus Pricopie oktatási miniszter a DNA ankétja és a gyanúsított őrizetbe vétele nyomán, már hétfőn este felmentette tisztségéből a főtanfelügyelő-helyettesi tisztséget 2006 óta betöltő Péter Tündét, akit annak idején az RMDSZ támogatásával neveztek ki.
Egyébként az intézmény honlapján közzétett, idén júniusban frissített vagyonbevallása szerint Péter Tünde a férjével közösen a Kolozsvár közeli Feleken 1800, míg a kincses városban 149 négyzetméteres telekkel rendelkezik. Kolozsváron egy 115 és egy 93 négyzetméteres lakást, valamint egy 108 négyzetméteres magánházat, továbbá egy 2003-as gyártmányú Mitsubishi személygépkocsit birtokolnak. A korrupciós botrányba keveredett tanfelügyelő két, összesen 89 366 ezer eurós bankhitelt is törleszt, amelyből a nagyobbik, 80 ezer eurós kölcsönt 2029-ig.
Péter Tünde tavaly 44 087 lej – havi fizetése 3673 lej – javadalmazást kapott munkaadójától. Fia, Péter Pál hosszú ideje a kolozsvári városháza alkalmazottja Emil Boc polgármester tanácsadójaként; ezt a tisztséget Boc kormányfői mandátuma idején is ellátta Bukarestben.
A Ziardecluj hírportál kedden arra hívta fel a figyelmet, hogy Péter Tünde férje, a jelenleg a kolozsvári repülőtér alkalmazásában álló Péter Pál korábban a Gladiator Guard őrző-védő cég részvényese volt. A társaság 2008 és 2010 között Kolozs megye számos iskolájának és más, a tanfelügyelőség alárendeltségében működő intézménynek nyújtott őrző-védő szolgáltatást, a tanfelügyelőség beruházásairól pedig történetesen Péter Tünde felelt abban az időszakban is.
Krónika (Kolozsvár)

Harmincnapos előzetes letartóztatásban Péter Tünde
Még nem nevesítette új főtanfelügyelő-helyettesét az RMDSZ
Törvényszékre kísérték Péter Tünde volt Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest, ahol a bírók döntése nyomán 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték.
Ha a vádak igaznak bizonyulnak, öt évnél hosszabb börtönbüntetést is kaphat a tisztségviselő, vélik a jogászok. Péter Tündét azzal vádolják, hogy 2014 júniusától szeptember 1-jéig 9600 euró csúszópénzt fogadott el öt személytől, hogy majd befolyását latba vetve elérje: a csúszópénzt adó vizsgázók a pótérettségin átmenő vagy a megérdemeltnél nagyobb jegyet kapjanak. Remus Pricopie tanügyminiszter már hétfő este rendeletben menesztette tisztségéből a Kolozs megyei magyar főtanfelügyelő-helyettest. Ha nem ítélik el, visszatérhet tanári állásába. Az RMDSZ még nem döntött arról, hogy kit javasol Péter Tünde helyébe a tanfelügyelőségre. Az idei érettségi alkalmával további csúszópénz-ügyekre is fény derült.
Az ügyészek szerint tetten érték Péter Tündét.
Szabadság (Kolozsvár)

Közös fellépés az anyanyelvhasználatért (Jogérvényesítést szorgalmaz a néppárt)
Jogbővítés helyett akár jogszűkítésre kerülhet sor, ezért nem mindegy, mit tartalmaz az RMDSZ által a jelkép- és anyanyelvhasználat ügyében kezdeményezett törvénymódosítás – erre Soós Sándor figyelmeztetett tegnap. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke közleményében néhány javaslatot fogalmazott meg az ügyben, azok jogszabályokba emeléséről az RMDSZ illetékeseivel egyeztetne.
A néppárti közlemény előzménye, hogy Máté András, az RMDSZ frakcióvezetője az előző napokban kifejtette, a szövetség azon lesz, hogy mielőbb napirendre kerüljön az egészségügyben biztosított anyanyelvhasználatról szóló törvénytervezet a képviselőházban. Ennek lényege, hogy azokon a településeken, ahol egy kisebbség a közösség 20 százalék fölötti arányát tesz ki, a kórházban legyen olyan orvos, aki anyanyelvén tud beszélni a beteggel – idézte fel a néppárti elöljáró. Soós emlékeztetett, az Erdélyi Magyar Ifjak 2008-ban Traian Băsescu államelnöknek címzett levélben a nyelvi jogok kiszélesítése mellett foglaltak állást. Ugyanakkor Székely Ervin Zoltán egészségügyi államtitkártól azt kérték, kötelezzék az erdélyi egészségügyi intézményeket, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást. A nagy visszhangot kiváltó levél nyomán a diszkriminációellenes tanács tanulmánykészítésre kérte a szaktárcát, hogy kiderüljön, milyen mértékben biztosított az anyanyelv használatának joga a romániai egészségügyi intézményekben. A néppárt Kolozs megyei elöljárója ennek kapcsán jelezte, a páciens jogairól rendelkező 2003/46-os törvény 8. cikkelye szerint a románul nem tudó betegnek joga anyanyelvén beszélni, függetlenül attól, hogy az adott településen milyen arányú a kisebbségben élő közösség. Soós Sándor elsőként azt indítványozza, a közigazgatási törvényben a hivatalos nyelvhasználathoz szükséges küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentsék, továbbá a nyelvhasználati küszöböt ne csak az egyes településen élők arányához, hanem létszámához is kössék – javasolja a tízezer fős korlát bevezetését. Szorgalmazza továbbá: az erdélyi egészségügyi intézményeket kötelezzék arra, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást, továbbá azt is, hogy Erdélyben a magyar nyelv kötelezően oktatandó idegen nyelv legyen a román tanintézményekben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Törölnék a Napocát Kolozsvár román nevéből
Kolozsvári polgárok egy csoportja civil kezdeményezéssel szeretné elérni, hogy töröljék Kolozsvár hivatalos nevéből a Napoca szót.
A város hivatalos román nevét negyven évvel ezelőtt Nicolae Ceausescu kommunista diktátor kezdeményezésére elnöki rendelettel módosították Cluj-ról Cluj-Napocára. A névmódosítással a kommunista rezsim a románok kolozsvári őshonosságának a tudatát kívánta erősíteni. Erre az adott lehetőséget, hogy a város helyén a római korban Napoca nevű település állt, amelyet 124-ben Hadrianus császár nyilvánított municípiummá, és a Dacia Porolissensis provincia fővárosává. A névmódosítást rögzítő, 1974 október 16-án keltezett elnöki rendelet az esemény 1850. évfordulóján született. A kommunista diktatúra éveiben a város neve az erdélyi magyar sajtóban is Kolozsvár-Napocaként, majd az 1980-as évek második felében Cluj-Napocaként jelenhetett meg.
Kolozsváron ez év tavaszán indult mozgalom azzal a céllal, hogy iktassák ki a város hivatalos nevéből a Nicolae Ceausescu elnöki rendeletével bevitt Napoca szót. Györke Zoltán, Kolozs megye korábbi alprefektusa, a kezdeményezés elindítója az MTI-nek kedden elmondta, kétszer keresték meg írásban Emil Bocot, Kolozsvár polgármesterét azzal a kérdéssel, hogy fontosnak tartja-e a névmódosítást, és hajlandó lenne-e helyi népszavazást kiírni erről. Választ egyik levelükre sem kaptak.
A város elöljárójának és önkormányzatának a véleménynyilvánítása azért fontos, mert a román törvények értelmében csak a polgármester írhat ki helyi népszavazást. A kezdeményező hozzátette, megoszlik a jogászok véleménye abban a kérdésben, hogy van-e egyáltalán szükség helyi népszavazásra a névmódosítás kérdésében. A parlament ugyanis népszavazás nélkül is hatálytalaníthatja Nicolae Ceausescu 1974-es elnöki rendeletét.
Györke Zoltán hozzátette, a névmódosítás kezdeményezői akkor sem mondanak le céljukról, ha a város vezetése nem hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Ez esetben állampolgári kezdeményezéssel terjesztenék a parlament elé a névmódosítás törvénytervezetét. Ehhez közjegyző előtt kell létrehozni egy legkevesebb tíz személyből álló kezdeményező bizottságot, melynek a javasolt törvénykezdeményezés publikálásától hat hónap alatt kell százezer támogató aláírást gyűjtenie.
A kezdeményező bizottság hivatalosan még nem alakult meg, de 15 olyan kolozsvári személyiséget számolnak a sorába, akik máris a kezdeményezés élére álltak. Ezek között több közismert egyetemi tanár, újságíró szerepel. Györke Zoltán elmondta, az egyelőre csak informális találkozókat tartó csoport 2/3-át román személyiségek alkotják.
Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere az MTI-nek elmondta, az önkormányzat keretében még informálisan sem tárgyaltak a kezdeményezésről. Hozzátette, ha akadna olyan román párt, amelyik a kezdeményezés mellé áll, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) helyi képviselői örömmel segítenék azt a többség kialakításában.
Az alpolgármester hozzátette, a névmódosítás csak a város román nevét érintené. Romániában 2001-ben fogadták el ugyanis azt a helyi közigazgatási törvényt, amely az anyanyelvhasználat jogát és a kétnyelvűséget is előírja azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. A törvény mellékletébe – az 1992-es népszámlálási adatok alapján – Kolozsvár is bekerült, és a város magyar neve hagyományoknak megfelelően, Napoca nélkül szerepel. Azóta azonban húsz százalék alá csökkent a kolozsvári magyarság számaránya, így a kétnyelvűségre vonatkozó törvényi előírásokat nem alkalmazták a városban.
MTI, Székelyhon.ro

Szégyen
Az utóbbi hetek, hónapok számomra talán legkellemetlenebb híre, hogy előzetes letartóztatásba helyezték a Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest, Péter Tündét. Az RMDSZ által jelölt hölgyeményt folytatólagosan elkövetett befolyással való üzérkedéssel vádolják.
Igaz, hatályos ítélet nélkül az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Ami a lényegen, hogy a vád egyáltalán felmerülhetett, mit sem változtat! Egyébként a bűntettet maga az érintett is elismerte.
Nem tudom, más hogy van, volt ezzel, de a hasonló esetek hallatán – amolyan tudatalatti védekezésként – mindig azt hittem, illetve abban a hitben ringattam magam, hogy ilyenre magyar ember nem képes. Lehet, sőt biztos, hogy én voltam a naiv. Ezentúl úgy kell élnem, hogy most már bebizonyosodott: igenis képes!
Tévedés ne essék, tudom, hallottam, olvastam róla, naponta tapasztalhatom jeleit annak, hogy az európai társadalmak mély szellemi, lelki, erkölcsi válságba sodródtak, illetve sodorták őket tudatosan. A politika, közélet, gazdaság napi történései arról árulkodnak, hogy korunk tömegmédián felnövekedett tömegembere nem ismeri, mi az érték, mi a mérték, általános arányvesztésben és iránytévesztésben éli mindennapjait.
Ennek ellenére úgy voltam én is vele, mint az elmúlással általában lenni szoktunk: amíg közelebbről, valamely családtagunk, hozzátartozónk elhalálozása által közvetlenül nem érint, úgy viszonyulunk hozzá, mintha csak mással történhetne meg...
Ha a velejeéig romlott hivatalnoki réteg egy-egy tagját kapják rajta – hogy a politikusokról most szót ejtsek –, azon már meg sem ütközünk, az szinte szokványosnak számít. Ne legyek igazságtalan: bizonyára vannak megvesztegethetetlen közhivatalnokok is. Most nehogy azt kérjék tőlem, hogy neveket soroljak... Bár megérdemelnék.
Annál inkább felháborító, ha egy pedagógus vetemedik ilyesmire. Mi, az idősebb generációkhoz tartozók még fel tudjuk idézni egy-egy tekintélyes, tartásos pedagógus alakját, akik valódi példaképek, követendő minták voltak. Akikről el sem tudtuk képzelni, hogy esetleg megvesztegethetők lennének. Nem is voltak. Ellentétben a mostaniakkal.
Azért, hogy ilyen mélyre süllyedt a romániai oktatás, az általánosnak mondható okok mellett, elsősorban az utóbbi huszonöt esztendő oktatáspolitikája a felelős. Kíváncsi lennék, fel tudná-e sorolni valaki a rendszerváltás óta eltelt közel negyedszázad oktatásért felelős minisztereit? Akik rendre abban a hiszemben vették kezükbe a gyeplőt, hogy velük kezdődik a világ, hogy az elődök egytől-egyik tök hülyék voltak ahhoz, amit rájuk bíztak, de ők majd megmutatják. Hát meg is mutatták… Bevallom: eddig abban a hitben éltem, úgy gondoltam, hogy a papi, a pedagógusi, az orvosi hivatás képviselői iránt magasabb elvárásaim lehetnek. Most úgy érzem: Péter Tünde lerombolta ezt a hitemet. Az, hogy most éppen a nevezett személy bukott le, teljesen véletlen, lehetett volna bárki azok közül, akikről hasonló sejtéseink vannak. Merthogy pétertündékkel gyakran találkozhatunk.
És még valami: ilyen szégyent, tehetetlenséggel vegyes dühöt rég éreztem. Utoljára akkor, amikor a 2004. december 5-ei referendum másnapján a román sajtós kolléga együttérzően, szinte sajnálattal mondta: most már valóban bozgorokká váltatok.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma

Játékkonzolok, internet, alkotóműhely csalogat könyvtárba
Sokak számára a harmadik otthont jelenti a bibliotéka
Bár az elmúlt 25 évben Kolozs megyében 10 százalékkal csökkent a közkönyvtárak száma, az intézményeknek sikerült „újra felfedezniük magukat”: több olyan szolgáltatást vezettek be, amelyek segítségével elsősorban a fiatalokat vonzzák.
Ilyen például az ingyenes wi-fi és vezetékes internet, az on-line beiratkozás, a PlayStation és az XBox, Nintendo Wii játékkonzol, plazmatévék, táblagépek, a referenciák elektronikus postán történő továbbítása, on-line könyvtáros igénybevétele, számítógép-kezelési tanfolyamok fiataloknak és időseknek, film-, zene- és számítástechnikai, valamint alkotóműhely, nyugdíjasklub. Tudják: be kell vonzani a fiatalokat, aztán ott ismerik a módját, hogyan fedeztessék fel velük az olvasás varázsát. Innovatív ötletekben nem szűkölködnek: Moldova Köztársaságban például úgynevezett trolleybook-ot (könyveket kínáló régi trolibuszt) hoztak létre az olvasás népszerűsítése érdekében.
KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár)

Sírva járnak a román diákok magyar iskolába”
A Kolozs megyei tanfelügyelőségtől kért kétségbeesetten segítséget a Ziua de cluj szerint több györgyfalvi román szülő, aki kénytelen magyar osztályba járatni gyerekét, mert a Kolozsvár melletti faluban az elemi osztályokban nincs román oktatás.
A portál szerint összesen hét román kisdiák tanul a két összevont, első-második, illetve harmadik-negyedik magyar osztályba. Szüleik pedig arra panaszkodnak, hogy gyerekei sírva jönnek haza az iskolából, mert nem értenek semmi az órákon. „A magyar gyerekeknek megtartják az órát, a román diákokat pedig a sarokba küldik játszani” – mesélte állítólag az egyik román elemista nagymamája.
A szülők a tanfelügyelőségtől román osztály indítását vagy pedig egy iskolabuszt kértek, amellyel a gyerekeket kolozsvári iskolába lehet szállítani. A főtanfelügyelő végül megígérte: román pedagógust küldenek a faluba, az erről szóló döntést pénteken hagyják jóvá. „Úgy tudom, hogy jövőre már kilenc román gyerek lesz iskoláskorú, így két román osztályt lehet indítani” – magyarázta a portálnak Valentin Cuibus.
Erdőfelek alpolgármestere: felfújt történet
A györgyfalvi iskola Erdőfelek iskolájához tartozik. A községközpont alpolgármestere a maszol.ro-nak „felfújt történetnek nevezte” a kolozsvári portál cikkét. Jakabffy Samu szerint nem hét, hanem öt vagy hat kisdiákról van szó, akiknek egy része vegyes családban él.
Az alpolgármester azt nem érti, hogy az érintett szülők miért nem járatják Kolozsvárra gyerekeiket. Emlékeztetett arra, hogy Erdőfelek önkormányzatának korábbi döntése értelmében a község állja a diákok utaztatását a megyeszékhelyre, ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak.
„Napi 12 buszjárat van Kolozsvárra. Ha diáknak nincs sok hiányzása és jó a magaviselete, akkor az önkormányzat fizeti a bérletét. Nem értem, miért lett hirtelen ez olyan nagy probléma” – mondta Jakabffy Samu. Emlékeztetett arra is, hogy jelenleg Györgyfalván két „kiváló tanítónő” oktat, és az ottani iskola a legjobb eredményeket érte el a megyében a nyolcadikosok kisérettségijén.
Az alpolgármesternek semmi kifogása nincs, ha a tanfelügyelőség román pedagógust küld a faluba. „Csak azt nem tudom, hogyan lehet majd egy osztályban megoldani az különböző életkorú gyerekek oktatását” – jelentette ki.
Cs. P. T.

Testvérmegyei együttműködés Kolozs és Hajdú-Bihar megye között
Testvérmegyei együttműködési megállapodást írt alá pénteken Debrecenben Bodó Sándor, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlésének elnöke és Vákár István, Kolozs Megye Tanácsának ügyvezető elnöki feladatokat ellátó alelnöke.
Az MTI szerint felek célja a két regionális repülőtér együttműködésének elősegítése, közös vállalatok létrehozásának ösztönzése a határ két oldalán, közös pályázatok benyújtása, a vállalkozások piacra jutásának elősegítése az érintett megyékben, illetve harmadik piacokon.
A két megye vezetője kormányzati lépéseket szorgalmaz az észak-erdélyi autópálya megépítése érdekében.
maszol/MTI

A kormánynak és a parlamentnek is elküldik az autonómiáról szóló petíciót
A román kormánynak, Románia parlamentjének és az Európai Unió intézményeinek is elküldenék a kezdeményezők azt a petíciót, amellyel Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiáját szorgalmazzák. Mint ahogy Fancsali Ernő, az Erdély autonómiájáért indított aláírásgyűjtés kezdeményezője szerdán közölte az MTI-vel, Kolozs megye prefektusa mindeddig válasz nélkül hagyta a fél éve benyújtott, több mint tízezer aláíró által is támogatott petíciójukat. A kormány Kolozs megyei képviselője többszöri megkeresés után sem kívánt reagálni a kérésre. A petíció aláíróinak a száma időközben 13 ezer 200-ra emelkedett.
A petíció kezdeményezői kilátásba helyezték, hogy ha október végéig nem érkezik válasz a prefektustól, Románia parlamentjének és kormányának is elküldik a dokumentumot, ha pedig 2015 januárjáig sem válaszolnak rá, az Európai Unió intézményei is megkapják a szöveget. „Demokratikus kezdeményezésünket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Románia történelmi régióinak joguk van az önrendelkezésre, 2016-ban dönteni akarunk a történelmi régiók autonómiájáról és Románia föderalizálásáról" – közölték a kezdeményezők. Az aláírásgyűjtés a világhálón zajlott, és a petíciót körülbelül ugyanannyi magyar írta alá, mint amennyi román.
A petíció többek között Erdély önállóságának, az erdélyi népek és felekezetek jó egyetértésének a történelmi hagyományaira hivatkozik, önrendelkezést és kolozsvári regionális kormányzást kér a történelmi Erdély, valamint a Bánság, Partium és Máramaros részére. Utal rá, hogy Erdély sokkal fejlettebb az ország más régióinál, a bukaresti kormányok azonban gyarmatként kezelik. „Nekik nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk. A régiónk képes lenne az önfenntartásra. (…) Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!" – áll a petícióban. MTI
Erdély.ma

Petíció Erdély autonómiájáért
A román kormánynak, a parlamentnek és az Európai Unió intézményeinek is elküldenék a kezdeményezők azt a petíciót, amellyel Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiáját szorgalmazzák. Fancsali Ernő, az Erdély autonómiájáért indított aláírásgyűjtés kezdeményezője szerdán szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében ismertette: Kolozs megye prefektusa mindeddig válasz nélkül hagyta a fél éve benyújtott, több mint tízezer aláíró által támogatott petíciójukat. A kormány Kolozs megyei képviselője többszöri megkeresés után sem kívánt reagálni a kérésre, holott a petíció aláíróinak száma 13 200-ra emelkedett. A kezdeményezők kilátásba helyezték, ha október végéig nem érkezik válasz a prefektustól, a parlamentnek és a kormánynak is elküldik a dokumentumot, ha pedig 2015 januárjáig sem válaszolnak rá, az Európai Unió intézményei is megkapják a szöveget. „Románia történelmi régióinak joguk van az önrendelkezésre, 2016-ban dönteni akarunk a történelmi régiók autonómiájáról és Románia föderalizálásáról" – közölte Fancsali.
Krónika (Kolozsvár)

PERCRŐL PERCRE
Orbán Kolozsváron: ünnep balhézás nélkül, minitüntetéssel
A miniszterelnök felavatta a református szakiskolát, miközben kint tucatnyian tüntettek a kormányfő ellen.
14:00 Orbán Viktort az ünnepség után körbevezették az új épületben.
11:21 "Egy hazát sokféleképpen lehet szolgálni, az embereknek nemcsak az orvosát, hanem a gázszerelőjét is körültekintően kell megválasztaniuk. Nem szívesen élnénk egy olyan városban, ahol nem lelkiismeretes emberek vezetik a buszt, hordják a szemetet vagy vágják a füvet. A diákok legyenek büszkék arra, hogy egy ilyen patinás épületben magyarul tanulhatják a szakmát" - mondta Orbán.
Orbán "az erdélyi autonómia első szószólóját", Kós Károlyt idézte, aki a Kiáltó szó című írásában azt írta, hogy a megcsonkított Magyarország lemondott egyes nemzetrészeiről. Orbán elmondta, egész nemzetben gondolkodik, hiszen "az együvé tartozás érzése természetes érzés". „25 éves építkezés után elmondhatom, egyetlen magyarról sem mondunk le, és minden magyarért kiállunk".
"Dolgozni kell, ha élni akarunk, élni akarunk, tehát dolgozni fogunk” - idézte ismét Kós Károlyt, majd Kató Bélával és Székely Árpáddal közösen elvágta a szalagot. Az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt. A hivatalosságok megtekintik az iskola épületét, majd másoknak is lehetőségük lesz erre.
11:06 Orbán Viktor ezeket a gondolatokat közölte a hallgatósággal: "A kincses város az ötvöseinek, azaz kétkezi munkásainak köszönheti a kincses nevét. A szakiskola üzenet a múltnak, mának és jövőnek. A múltnak azt üzeni: igyekszünk felnőni ahhoz a szellemiséghez, amely tündérkertté varázsolta ezt a vidéket. A mának azt üzeni: van elég erőnk, tudásunk, hogy megmaradjuk, eredményesek, sikeresek, és magabiztosak legyünk." Hozzátette: minden itt élő nemzet azon a néven kellene szólítsa a várost, amelyet magáénak érez.
Orbán kifejtette: "A lehetetlen nem egy tény, hanem egy vélemény. Különleges, ami itt ma történik: a kommunista diktatúra által elkobzott, és visszaszolgáltatott épületben a magyar kormány támogatásával a református egyház szakiskolát indít, a közösség érdekében kamatoztatják ingatlanjukat. A határon túlra irányított összegek zömét oktatásra fordítja a magyar kormány. A régi szeretet házában mától a szakma szeretetére tanítják a diákokat.
Az egyháznak, és intézményeinek mindig készen kell állnia arra, hogy megfeleljenek a ma kihívásainak. Magyar állami támogatású egyetem már van, most itt az idő, hogy a magyar fiataloknak a magyar szakmai oktatás lehetősége is biztosítva legyen."
10:59 Orbán Viktor beszél. Köszönti Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt.
10:57 Reményik Sándor Templom és iskola című versét Oláh Szilárd XII. osztályos tanuló adja elő.
10:55 Kató Béla azt mondta, az elmúlt évezredekben a legjobb oktatás a családban történt, ahol az apa átadta fiának tudását. Most, mikor az egyetemek tucatjai jelennek meg, akkor senki nem akar szakmunkás lenni, mert a társadalom azt tartja, hogy csak az az ember, aki mérnök, orvos, vagy tanár. Így a fiatalok inkább egyetemre mennek, majd elvégeznek még egy egyetemet, majd ha nem találnak munkát, akkor elmennek Spanyolországba epret szedni. Ilyenkor úgy érezhetik, hogy a társadalomban számukra nem méltó helyet foglalnak el. A magyar diákoknak még nehezebb szakmát tanulni, ugyanis alig léteznek magyar nyelvű szakképzések. Ezért indítják be a mai napon is ezt a szakiskolát. Egyúttal arra a kérdésre is választ adnak, hogy miért kellenek az egyházaknak az elkobzott ingatlanok. Elmondta, hogy a magyar kormány, Orbán Viktor segítsége nélkül nem sikerült volna az iskolanyitás. Az eredetileg két osztályra tervezett oktatást a túljelentkezés miatt egy újabb osztállyal kellett kibővíteni.
10:45 Hopka Balázs, az Emerson Kft. igazgatója is szót kapott, aki támogatásáról biztosította az új iskolát. Jelenleg Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszél.
10:42 Horváth Anna egy ajándékot ad át Orbán Viktornak: az iskola névadó püspökének arcképét, akiről elmondta, hogy családi szálak is fűzik hozzá: apai dédapja nevelőapja volt.
10:41 Az ünneplőbe öltözött személyek a miniszterelnök érkezése után félreálltak a tüntetők elől.
10:40 Horváth Anna köszönetet mondott mindazoknak, akiknek köszönhetően az új iskola megnyílhatott: Király Andrásnak, a Kolozs megyei parlamenti képviselőknek, Magdó János volt főkonzulnak, és nem utolsó sorban a magyar kormánynak.
10:33 Az ellentüntetés, úgy tűnik, elmarad - a tüntetők elé beállt, ünneplőbe öltözött személyeken kívül nem látni más mozgolódást.
10:32 Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója után Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere beszél.
10:30 Megkezdődött az ünnepség. A konferanszié köszönti a miniszterelnököt, az államtitkárokat (Potápi Árpád és Wetzel Tamás is elkísérte Orbánt erdélyi látogatására), a főtanfelügyelőt, illetve az egyházi és világi méltóságokat. Elmondta: a szakiskola Szász Domokos egykori református püspök nevét veszi fel. Ne csak az elméleti oktatás szintjén, hanem a szakoktatásban is magyarul tanulhassanak a diákok - indokolja az intézmény létrehozását.
10:25 "Az Orbán-rezsim nagyon rátelepedett a civil társadalomra. Az Ökotárs és a Krétakör elleni fellépés ellen tiltakozunk, velük szolidarizálunk. Rengeteg ok lenne tüntetni, de mi erre szorítkozunk" - nyilatkozta a Transindexnek az egyik tüntető.
10:22 Megérkezett Orbán Viktor.
10:19 Az Orbán-ellenes tüntetésen "Autonómiát a civil társadalomnak" és "Interetnikus feszültség helyett multikulti együttműködést" feliratú bannereket tartanak - jelentette a helyszínen tartózkodó tudósítónk.
10:05 Nem lesz szélsőjobbos tüntetés. Értesüléseink szerint a román szélsőjobb körök nem készülnek utcára vonulni Orbán Viktor kolozsvári látogatása kapcsán.
10:00 Egyelőre nem tűnik tömegrendezvénynek sem az Orbán Viktor politikája ellen, sem az Orbán Viktor mellett szervezett demonstráció. A meghirdetett helyszínen 10 óra előtt 1 perccel 5 tüntető várta, hogy történjen valami, a szimpátiatüntetők pedig még nem is verődtek csoportba. A helyszínen tucatnyi rendfenntartó lézeng, egyelőre nem sok dolguk akad. Orbán még nem érkezett meg. Orbán Viktor az Erdélyi Református Egyházkerület meghívására érkezett Kolozsvárra, ahol felavatja a református kollégium és szakiskola új épületét a Hídelvi református templom mellett (Kálvin/Câmpeni utca 1. szám). Orbán később a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványhoz is ellátogat.
Transindex.ro

A diákokkal együtt ebédelt Orbán Viktor Válaszúton
A válaszúti szórványkollégium kantinjában ebédelt pénteken Orbán Viktor, miután aznap felavatta Kolozsváron a református egyház által működtetett szakiskolát. A miniszterelnök a Kallós Zoltán Alapítványt kereste fel a Kolozs megyei településen. A Blikk szerint miután értesült arról, hogy a szórványkollégium menzáján csorbaleves és töltött káposzta a menü, elhatározta, hogy együtt ebédel a tanintézmény diákjaival.
A nebulók után beállt a sor végére, habozás nélkül benyújtotta tálcáját az ablakon. „Nem tudtam volna kihagyni, imádom az erdélyi kosztot, ritkán van részem benne. Főként ebben a környezetben tényleg igazi feltöltődés volt ez az ebéd” – mondta a Blikknek a miniszterelnök.
maszol/Blikk

A Kolozs Megyei Önkormányzat Vákár Istvánt bízta meg az elnöki teendők ellátásával
A Kolozs megyei önkormányzat csütörtöki ülésén újra Vákár Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott alelnökét bízta meg az elnöki teendők ideiglenes ellátásával.
Az elnöki tisztség azt követően üresedett meg, hogy a korrupció gyanújával letartóztatott, és hónapok óta vizsgálati fogságban levő Horea Uioreanu a múlt héten lemondott az elnöki tisztségről. A tisztség betöltésére időközi választást kell szervezni Kolozs megyében. Addig Vákár István vezetheti a megyei önkormányzatot.
Vákár Istvánnak immár másodszor szavazott bizalmat a testület. Június elején vette át a tisztségéből akkor még csak felfüggesztett Horea Uioreanu elnöki jogköreit.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma