Riadalmat okozott Bukarestben, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésén a múlt héten Frunda György kezdeményezésére elfogadott 1735. számú ajánlás, amely a nemzet fogalmának meghatározásáról szól. Kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt árulással vádolták az RMDSZ-t. „Mérgezett ajánlás”, „Frunda cselszövése”, „Románia elleni magyar támadás”, „A román államot ért sértés” címek olvashatók a Ziua című bukaresti lap február 2-i számában. Az „RMDSZ-nek sikerült kikényszerítenie az Európa Tanácsban” a romániai kisebbségi törvénytervezet támogatását. A lap szerint emiatt a román alkotmány „első szakaszából el kell tűnnie a ’nemzetállam’ kitételnek”, továbbá „Románia köteles elfogadni a kisebbségi statútumot az oly vitatott kulturális autonómia tételével együtt”, a román jogszabályrendszert pedig úgy kell módosítani, hogy „lehetővé tegye autonóm közigazgatási struktúrák megteremtését”. A Ziua felemelte szavát az Európai Parlamentben néhány nap múlva bemutatásra kerülő, a csángó gyerekekről szóló magyar dokumentumfilm ellen. A két Bákó megyei faluban, Pusztinán és Klézsén 2004 folyamán forgatott film a román többségiek által elnyomott csángó gyermekek drámáját mutatja be az Európai Parlament képviselőinek. Adrian Cioroianu NLP-s szenátor a lapban „propaganda-filmnek” nevezte a Strasbourgban bemutatásra kerülő magyar dokumentumfilmet, az ellenzéki szociáldemokrata párti Titus Corlateanu europarlamenti megfigyelő azt nyilatkozta, hogy „a magyar lobbi ilyen fajta akciói sértik a román államot”. Varujan Vosganian liberális párti strasbourgi képviselő szerint Frunda „túllépte” jelentése témájának határát és azt „a kulturális autonómia irányába tolta el”. Daniel Ionescu konzervatív párti képviselő „zsiványságnak” bélyegezte a Frunda-jelentést és kijelentette: „Frunda nem Románia érdekeit képviseli az ET-ben”. Ioan Rus, az SZDP alelnöke a párt Országos Tanácsának ülésén mondott beszédében bírálta, hogy az RMDSZ kormánypártként a helyi autonómiát erőlteti. Daniel Buda, a Demokrata Párt Kolozs megyei képviselője azzal vádolta Frundát, hogy az RMDSZ és nem Románia érdekeit védte. /Támadások célpontjában az RMDSZ. Bukarestben riadalmat okozott Frunda jelentése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

A közelmúltban negyven csángó gyerek érkezett Kovásznára. Három faluból valók: Pusztináról, Frumószáról és Klézséből. Nyisztor Ilona, akinek gyönyörű éneklését már New-Yorkban és Los Angelesben is megcsodálták, valamint a költő Duma András és sültüs (furulyás) Legedi-László István készítették fel a gyerekeket. Esemény volt az is, hogy Kovásznán ritkán tapasztalható lelkesedéssel fogadták a Szeret mente küldötteit. Megmozdultak a kisiskolá­sok, az általános iskolások, a cserkészek, s gazdag ajándékcsomagokkal halmozták el a kedves vendégeket. A csángó csoport meglátogatta Ignácz Rózsa emlékszobáját Kovásznán, a Kőrösi Csoma Sándor-emlékházat Csomakőrösön, a Mikes-kastélyt Zágonban és a Csángó Múzeumot Zabolán. A csángók meghívója és a rendezvény fő szervezője az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub volt. /(G-f): Csángók jártak Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programfelelőse a vele készült interjúban kifejtette, jelenleg 730 gyermek tanul az állami oktatási intézményekben magyar nyelvet, és ez egy fontos küszöb. A 700 gyerek igen szép szám, de a 9 ezerhez képest még tíz százalékot sem jelent. Jelenleg tizenhárom településen vesz részt a csángómagyarság állami oktatásban magyar nyelvórán. Idén az eddigi 730 mellett még újabb 300 kérvényt iktattak. Hegyeli Attila nem tudja, hogy meddig futja a magyar államkasszából a támogatásra. Harmincegy ember dolgozik jelenleg a szövetségnél, munkakönyves állással. Ennek az anyagi hátterét valamilyen formában biztosítani kell. Megvolt az alapkőletétele a rekecsini iskolaközpontnak. Jelenleg az engedélyek beszerzése folyik. A telek a legjobb helyen van. A külsőrekecsini, a Dumbráva-Belindesti vonal oda jön be, a Szeret túlsó oldaláról szintén ide vezet az út, ami összeköti Magyarfalut és Lábnikot, illetve észak felé ott van közvetlen közelében Dózsa, Klézse, Somoska, Buda és a Bákó környéki falvak. Böjte Csaba személye garancia arra, hogy a központ hamar felépül. /Gazda Zoltán: Újra megtanulják a magyar betűvetést. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 28./

Csángóföldről 41 gyermek érkezett nyaralni Nagybányáról, legtöbben a Klézse, Somoska és Buda falvakat magába foglaló Klézse községből, de jöttek Magyarfaluból, Póstelekről és Csíkfaluból is. A gyermekeket szatmárnémeti családoknál szállásolták el. A kirándulások és a programok főszervezője Kánya László, a szatmárnémeti MADISZ képviselője elmondta, az Illyés Közalapítványtól kaptak támogatást, de segített az OTP Bank bukaresti központja és a római katolikus püspökség is. Ők tartják a hittanórákat, nagyon sok játékkal és énekléssel fűszerezve. Tavalyelőtt az egyik csángó faluban a pap annyira agitált a tábor ellen, hogy sokan nem is mertek jönni. A fellázított családok köveket és farönköket gördítettek az útra, hogy az autóbusz ne tudjon indulni. Idén szerencsére ilyen probléma nem volt. Elviszik a gyerekeket a bábszínházba, a Harag György Társulat „Brighella” bábcsoportja, Szilágyi Regina vezetésével tart előadást. Gábri Elek avasújvárosi vállalkozó minden gyereknek ajándékozott egy-egy pár cipőt és egy-egy pár szandált. A katolikus egyháztól kapnak egy-egy színes képekkel illusztrált Bibliát, a Máltai Szeretetszolgálattól pedig tizenegy doboznyi ruhaneműt, amit majd az oktatók osztanak szét. Az egész csángóföldi tevékenységnek az úgynevezett keresztapa program a lényege. Ez abból áll, hogy hirdetik az interneten: magyarországi emberek vállalhatnak keresztapaságot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a keresztapa állja a kiválasztott gyermek vagy gyermekek iskoláztatását, ami – iskolától függően – 130 ezer, vagy 70 ezer forintnak megfelelő összeg befizetését feltételezi. Néha csomagot is küldenek, leveleznek. /Tamási Attila: Csángó gyermekek Nagybányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 7./

A moldvai csángók önálló kisebbségként való elismertetését szorgalmazta Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság (APADOR CH) elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem csángóvitájában. Andreescu szerint ezt elsősorban a csángóknak kell akarniuk. Javaslatára kurtán reagált Duma András költő, a Bákó megyében bejegyzett Szeret Klézse Alapítvány elnöke. „Nekünk a magyarságunk kell” – jelentette ki határozottan. Duma azt is sérelmezte, hogy sokan a csángó nyelvet önálló nyelvnek tekintik, holott az legfeljebb nyelvjárás. Varga Andrea Bukarestben élő budapesti történész arról beszélt, hogy ideje lenne nyíltan szembenézni a csángók asszimilációjának valós folyamatával. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről Kolozsváry Tibor közölte, elkészült már a Rekecsinbe tervezett Béke Királynője iskola terve. /Gazda Árpád: Asszimilációra ítélve? = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Tíz évvel ezelőtt jött létre az Unitárcoop Alapítvány, amelyet a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség és három magánszemély alapított azzal céllal, bekapcsolódjanak a fogyatkozó és öregedő közösségek támogatásába. Az elmúlt években támogatást nyújtottak tanuló fiataloknak, sokgyermekes családoknak, rendezvényeknek stb. Többek között: helyi és országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Szabédi Napok, fehéregyházi millenniumi templom, unitárius kórustalálkozó, a szentgericei egyházközség Tiboldi Alapítványa, lokodi öregek háza, hidegvölgyi tűzkárosult cigány családok, marosszentkirályi Szent István-szobor, Szeret-Klézse Csángó Alapítvány stb. A keresztelői betétkönyv-adományozás a Maros Egyházkör keretében ma már hagyományos segélyezésnek számít. 2000. szeptember 18. nevezetes dátum az alapítvány életében: létrejött az Unitárius Gondozó Szolgálat, amely mint autonóm részleg fejti ki tevékenységét, különös tekintettel a többnyire magára maradt, kisnyugdíjból élő, otthonát ritkán elhagyó, önmagát nehezen vagy egyáltalán ellátni nem tudó idős emberek otthoni gondozására illetve segélyezésére. /Szabó László: Tízéves az UNITÁRCOOP Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

A Szeret-Klézse Alapítvány klézsei székházában a hét végén nyílt meg Petrás Ince János emlékszobája. A moldvai csángómagyarok között a tizenkilencedik században szolgáló pap halálának 120. évfordulóján az egybegyűltek a balladagyűjtőre, nyelvjáráskutatóra emlékeztek. Az alapítvány kertjében felavatták Csoma Gergely magyarországi szobrászművész emlékoszlopát. Petrás Ince János munkásságát Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke méltatta, beszédet mondott Sántha Attila, a Moldvai Magyarság főszerkesztője és Salamon Ferenc, a kézdivásárhelyi Vigadó igazgatója. A kétnyelvű szentmisét Gergely István csíksom-lyói esperes celebrálta, felléptek a klézsei, frumószai, külsőrekecsini és pusztinai, valamint a kézdivásárhelyi és a csernátoni táncosok. /(Fer-): Petrás Ince János-emlékszoba Klézsén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Klézsén a Szeret-Klézse Alapítvány udvarán augusztus 26-án megnyílt az első csángó múzeum, és ezzel egyidejűleg kopjafát avattak Petrás Incze János emlékére. A múzeumot a Szeret-Klézse Alapítvány épületének két szobájában adták át a közönségnek. A kiállított tárgyak a csángók viseletét, és néhány helybéli mesterség sajátos eszközeit szemléltetik. A múzeum létrehozását a Szeret-Klézse Alapítvány kezdeményezte, a megnyitón Duma András elnök hosszan sorolta azok neveit, akik munkával vagy pénzzel segítették a múzeum létrejöttét. Az alapítvány székházának udvarán felállított kopjafa felszentelését Gergely István csíksomlyói plébános végezte. A magyar nyelvű szentmisét eredetileg a római katolikus templomban tervezték megtartani, de erre a helyi plébános nem mert engedélyt adni. Klézsén szabadtéren került sor a szentmisére. A mise után a klézsei gyermekek, majd a felnőttek kórusa énekelt. Ezt követően Gergely István egy fokossal jelölte meg a klézsei temetőben azt a helyet, ahol Petrás Incze János sírja lehetett. Az 1813-ban a moldvai Forrófalván született Petrás János Kézdivásárhelyen tanult, minorita szerzetessé Egerben képezték, fogadalmat 1834-ben tett, két év múlva ugyanott szentelték pappá. Misszionáriusként visszatért szülőföldjére, ahol élete végéig dolgozott. Egyházi tevékenysége mellett nagyon jelentős segítséget nyújtott a Magyar Tudományos Akadémia ez időben megkezdett néphagyományok megőrzését célzó nagyszabású gyűjtőmunkájában. Idős korában, 1886-ban ismeretlenek rátörtek szobájában, félholtra verték. Feltételezhető, hogy magyarságát nyíltan vállaló, a csángó magyarok érdekében kifejtett állhatatos tevékenysége okozta vesztét. A klézsei temető kis fakápolnájának oltára alatt helyezték örök nyugalomra. A kápolnát röviddel ezután felgyújtották, és annak helyére mára egy jellegtelen modern kápolna épült. A kápolnában semmi nem utal az egykori sírhelyre. A bezárt kápolna külső oldalán, az oltárhoz közeli részre helyezték el a fokost, amely emléket állít Petrás Incze Jánosnak. A temetőtől nem messze Gergely István megszentelte azt a 2001-ben felállított útszéli fakeresztet, amely Klézse egyetlen magyar nyelvű felirattal ellátott vallásos emléke, emlékeztetője: „Jézusom, őrizd meg a csángó magyar nemzetet.” A keresztet Csicsó Antal klézsei tanár és felesége állíttatta, de felszentelését a helyi pap nem vállalta, mostanáig kellett várniuk e fontos eseményre. Ezután Gergely István meglátogatott néhány olyan rekecsini családot, ahol a sok gyermek eltartása immár megoldhatatlan, és szükséges a gyermekek bentlakásban való elhelyezése. Ebben kíván segíteni a plébános nevéhez fűződő, Csíksomlyón működő Csibész Alapítvány, amely idén ősztől újabb öt-tíz moldvai csángó gyermek befogadását vállalja. /Rodics Gergely: Moldvai Csángó Múzeum nyílt Klézsén. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

Megfelelő körülmények között beindulhat a magyar oktatás Bákó megyében. Pásztor Gabriella tanügyi államtitkár látogatása hatására beadták a derekukat a csángóföldi iskolaigazgatók. Az államtitkár személyes jelenlétének hatására a Bákó megyei tanfelügyelőség megvizsgálta a Csángómagyar Szervezet által jelzett problémákat. A szövetség sérelmezte, hogy a magyar oktatókat nem véglegesítik beosztásukban, míg az ugyanolyan helyzetben lévő, románul oktató tanárokat igen. Kifogásolták azt is, hogy az iskolaigazgatók nem egyeztek bele a szülői kérvényeknek megfelelő számú magyar osztály indításába. Hegyeli Attila, a Csángómagyar Szervezet oktatási felelőse szerint nem helyénvaló, hogy a csángóföldi magyar oktatás problémái csak államtitkári közbelépésre oldódnak meg. Pásztor Gabriella államtitkár Lészpedre, Klézsére és Rekecsinbe látogatott el, a három községben öt iskola működik. /Isán István Csongor: Központi nyomásra megoldás született. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2000. november 4–5-én Klézsén, a Szeret–Klézse Alapítvány székházában ültek össze tanácskozásra azok, akik szívügyüknek érezték a moldvai csángók ügyét. Jelen voltak a minisztérium, az RMDSZ, az EMKE, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Székelyföld, a Moldvai Magyarság folyóiratok, a Domokos Pál Péter Alapítvány, valamint a Csángó Szövetség képviselői. Ezen a tanácskozáson fogalmazták meg a „szerény felkérést egy csángó nap szervezésére”. A jelenlévők célja az volt, hogy a csángó napok révén megismertessék a moldvai magyarok ügyét. A kezdeti lelkesedés következtében sok városban, településen szerveztek csángó napokat: Kolozsváron, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószárhegyen, Csomafalván. Azonban annyira következetesen, mint Csíkszeredában sehol nem folytatták a kezdeményezést. Itt önerőből, az önkormányzat és a helyi intézmények önzetlen támogatása segítségével szervezik minden évben a Csángó Napot – mondta el a főszervező, Borbáth Erzsébet. A december 3-án kezdődő Csángó Napon megnyitják Ignát Mónika kiállítását, találkozót szerveznek a Moldvai Magyarság szerkesztőivel, majd a pusztinai Szent István Egyesület Rómában járt tagjaival. /Takács Éva: VII. Csángó Nap Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./

Egy gödi tanárember, Czadró József, csángó évet hirdetett saját magának. Elhatározta, hogy 2006-ban a lehető legtöbbet próbál összegyűjteni arról, amit a moldvai csángó magya­rokról tudni kell. Megvásárolt minden elérhető irodalmat, és kéthavonta helyszínel. Minden alkalommal színültig tölti személygépkocsija csomagtartóját, mert a Gyimesektől a Szeret partjáig mindenütt megsokasodtak a barátok, és egy kis apróság, figyelmesség nagy öröm lehet odaát. Pusztinára betért, mert november 24–26. között itt rendezték meg a III. Szeret Menti Népdalvetélkedőt a Pusztinai Magyar Házban. Klézsén is járt, ahol épül a Sze­ret–Klézse Közösségi Ház, magyarul oktatnak benne. /Balázs Árpád: Csángó év. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 7./

A 2006/2007-es tanévtől kezdődően Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző XI-es diákjai fakultatív tantárgy keretében tanulják a néprajzot. Március 2–4. között gyűjtőúton vettek részt, elkísérte őket a Haáz Rezső Múzeum néprajzosa, Miklós Zoltán. A végállomás a Bákó megyei Magyarfalu (Arini) volt. Először Klézsére utaztak, ahol a Szeret–Klézse Alapítvány vezetőjével, Duma Andrással találkoztak. Magyarfaluban a helyi magyar oktatásban részt vevő diákok segítségével felkeresték az adatközlőket. Változatos témájú beszélgetéseket rögzítettek a diákok, pl. : különböző ünnepkörökhöz kapcsolódó szokások, udvarlás, guzsalyas, jóslás, világháborús élmények, tánc-ének, vendégmunkások, szülés, temetkezés stb. /Gyűjtőúton a moldvai csángókról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 20./

Április 21-én lesz a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége /MCSMSZ/ közgyűlése, amikor a tagoknak új elnököt is kell választaniuk, ugyanis Róka Szilvia, a jelenlegi elnök bejelentette lemondását. Róka Szilvia február elsején jelentette be lemondási szándékát a vezetőségnek. Elsősorban személyes okok miatt, mert ilyen munkaritmusban hamarosan kórházba kerül, mondta. Szüksége van egy-két év pihenésre, hogy a tanulmányaira is jobban tudjon összpontosítani. Elnöksége alatt sikerült csapatban dolgozni, és nem egyéni teljesítményre, hanem közösségi eredményre koncentráltak. Minden második hónapban vezetőségi gyűlést tartottak. Jelenleg 1170 tagja van az MCSMSZ-nek. Nagy eredmény, hogy sikerült két közösségi házat megvásárolni és felépíteni Csíkfaluban és Lábnyikon, méghozzá állami segítség nélkül, magánszemélyek támogatásával. Még mindig nincs a Bákó megyei tanfelügyelőségen magyar szakreferens, noha a diákok száma mindenképpen szükségessé tenné ezt. Elnöksége idején sem sikerült a szervezet bizonyos fokú anyagi biztonságát megteremteni. Minden évben pályázatoktól függenek, bár az oktatást nem egy évre vállalták Az idei évtől kezdve eltűnt a Csángó Alap, mely a magyarországi támogatásokat eddig kezelte, és nem tudják, hogy mi lesz helyette. Nem tudták élővé tenni a kapcsolatot az iroda és a települések között, két-három falun kívül nem sikerült igazi helyi vezetőket találni. Most Pusztinán, Klézsén, Somoskán, Magyarfaluban, Külsőrekecsinben vannak működő helyi szervezetek, de nincs például Lábnyikon, Frumószán stb., ahol a magyar nyelvet tanuló diákok száma alapján joggal várnák el, hogy erős MCSMSZ-szervezet is legyen. (Sántha Attila, Moldvai Magyarság) /Lemondott a Moldvai Csángómagyarok elnöke. = Erdély. ma, ápr. 13./

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tudományos dolgozat írására meghirdetett idei pályázatára leadott munkákat április 25-én tudományos ülésszak keretében mutatták be a diákok. Az ülésszakon 149 tanuló kilenc különböző szakosztályon – teológia, magyar irodalom/néprajz, vegytan/fizika, német nyelv, matematika, biológia/népi gyógyászat, román irodalom, történelem/földrajz és közgazdaságtan/filozófia – mutatta be dolgozatait. Az ülésszak szervezését a kezdetektől felvállaló Mirk László magyartanár elmondta, az iskola tanárai a tehetséggondozásra kellő hangsúlyt fektetnek. Erdély Mónika XII. osztályos tanuló Csíkmenasági népdalok című dolgozatához menasági népdalokat és balladát rögzítő hangfelvételt is mellékelt. A diákok érdeklődését a néprajz és a névtan iránt az is indokolja, hogy Mirk László magyartanárnak már a 90-es évek közepétől sikerült megértetnie az igazgatósággal, választott tantárgyként a filológia–teológia osztályokban heti egy órában néprajzzal és névtannal is jó lenne foglalkozni. A diákok maguk is népszokásokat, ragadványnév- és helységnév-magyarázatokat gyűjtenek. A klézsei Duma András István fia, Duma Dániel is ezeknek az óráknak köszönhetően kedvelte meg a gyermekjátékok és helyi népszokások gyűjtését. Ma már néprajz szakosként több gyűjtőmunkát, tanulmányt publikált. Az iskola diákjai 1995-től a budapesti Néprajzi Múzeum adattárának gyűjtőpályázatán is részt vesznek, szintúgy a magyarországi Honismereti Szövetség szervezte Honismereti Akadémián is. Legközelebb az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének dévai rangos rendezvényén, A magyar nyelv napjain lesznek jelen. /Antal Ildikó: A tehetséggondozás jegyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

Duma András, a moldvai magyarok egyik szellemi mindenese, archaikus csángó nyelvjárásában fogalmazó népköltő internetes felhívást tett közzé (aduma@xnet. ro), amelyben klézsei múzeumi sarok berendezéséhez kér tárgyi és szellemi emlékeztető anyagot az ötvenes évek magyar nyelvű oktatásáról Moldvában. Kérdései: 1. Vannak-e dokumentumok a moldvai magyar nyelvű oktatásról az 50-es években? 2. Hány faluban volt magyar iskola? 3. Hány diák vett részt vett a magyar nyelvű iskolában? 4. Hány faluban építettek iskolákat abban az időben? 5. Lehet-e tudni a tanárok nevéről? Duma András Klézsén él, az Alexandrina nevű falurészben, postai irányítószáma: Cleja, Alexandrina, 607 105. Duma András internetes levelére Halász Péter, a moldvai magyarság egyik legkiválóbb szakkutatója és ismerője válaszolt. Levelében említette, hogy Sylvester Lajos Csupa csapás az élet – Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve című munkája (Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) ,,szinte kizárólag az 1948–1959 közötti moldvai magyar nyelvű oktatásról egykori tanárokkal készített interjúkat tartalmaz”. A Csupa csapás az élet megjelenése óta eltelt majdnem egész évtized lényeges változásokat eredményezett. A legfrissebb tudósítás a Nyugati Magyarság 2007. májusi számában olvasható K. Debreczeni Mihály tollából, Tanárok kerestetnek címmel. A Hegyeli Attilával folytatott beszélgetés – Hegyeli Attila a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse – fontos, eligazító adatokat tartalmaz, és moldvai magyar jövőképet is felvázol. Megjegyzi, hogy a Kárpátoktól keletre eső részeken körülbelül háromszázezer katolikus él.,,Ebből a tömegből ma már csak hatvanezer beszéli a nyelvet, ezek között pedig kilencezer iskoláskorú gyermek van, aki valamilyen szinten tud beszélni magyarul. Ebből a számból pedig ezerkétszázat sikerült az oktatási programunkba bevonni. (...) A hatvan településből, ahol magyar szót lehet hallani az utcán, mi csak tizenhatban vagyunk jelen. A többihez nem volt pénzünk és emberünk. ”Moldvában jelenleg harminckét magyar pedagógus teljesít missziós szolgálatot, Bákó megyében szétszórva. Hegyeli szerint legalább kétszáz településen lenne magyar pedagógusokra szükség ahhoz, hogy meg tudják oldani a magyar nyelv oktatásának ügyét ott, ahol még anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet. A támogatásokról szólva elmondja, hogy ez mintegy tíz százaléka annak, amire szükség lenne. Válaszai szemrehányásokkal és keserűséggel terheltek.,,Én, ha valamibe belerokkanok, az a közöny, amivel találkozom, az, hogy gyakran érzem: magunkra hagynak. Ott vagyunk a Kárpátoktól keletre egy nagy román tenger kellős közepén. Magyar nyelvet oktatunk több száz gyereknek, és nagyon ritkán kérdezik meg tőlünk, miben segíthetünk. Ez a misszió pedig nem egy gittegyletnek a feladata, hanem a teljes magyar értelmiségnek és politikának az érdeke lenne. ”Duma András múzeumi kezdeményezése kiváló ötlet, mert azt a korszakot sok szempontból (iskolaszervezés, építkezések, tanszerbiztosítás, internátusok szervezése stb.) példaként lehet felidézni. Jó ötlet ez az iskolamúzeum-alapítás Klézsén. /Sylvester Lajos: Szívtuk be szívünkkel a magyar beszédet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Csángóföldön minden évben kisebb harcokat kell vívni a magyar oktatással kapcsolatos jogszerűségért. A Bákó megyei tanfelügyelőségen szeptember 6-án tizennégyen versenyvizsgáztak sikeresen a magyar nyelven oktató helyettes tanári állások betöltéséért. Gajdárba és Lujzi-Kalagorba látogatott el szeptember 3-án Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár Hegyeli Attilával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelősével és Anghel Nastase roma és magyar oktatásért felelős Bákó megyei tanfelügyelővel, mivel értesüléseik szerint ezen a két helyszínen az iskolaigazgatók próbálják megakadályozni a magyar nyelv oktatását. A látogatók bemutatták a törvény értelmében összeállított, a szülők aláírásával ellátott igénylistákat, majd a megyei tanfelügyelőségen a főtanfelügyelő, Ovidiu Cojocaru aláírását kérték az anyanyelvi óraszámok jóváhagyására. Tavaly ugyanezzel az eljárással Klézse, Rekecsin és Lészped gyermekei kaptak magyar tanítót. Pásztor Gabriella államtitkár elmondta, az ősz folyamán pedagógusokból, minisztériumi képviselőkből álló közös találkozót szerveznek, amelynek témája egy magyar iskola, de legalább egy tagozat létrehozása lesz. „Otthon gyakorta románul beszélnek ezek a gyerekek, tehát a magyar tannyelvű iskola beindítása óriási lépés lenne a jelenlegi, heti 3-4 órás anyanyelvi oktatással szemben” – mondta Pásztor. A jelenleg 16 magyar pedagógusból álló csoport nem csupán az iskolai órákat látja el, hanem délutáni foglalkozásokba is bevonják a gyerekeket. /Pásztor Krisztina: Bákói visszaéléstérkép. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Az első moldvai magyar prózaíró, Demse Márton újabb könyvét, a Somoskai tél című önéletrajzi fogantatású kötetét ismerhette meg nemrégiben a csíkszeredai, majd a székelyudvarhelyi közönség. A Bákó megyei Somoskán (Klézse község) született Demse Márton miután elvégezte a tanítóképzőt, otthon tanított, azonban az akkori hatóságoknak szemet szúrt, hogy a román történelmet túlságosan magyar szellemben tanítja, eltessékelték a tanügytől. Ezt követően mozdonyvezetőként kereste meg kenyerét, majd Csíkszeredába költözött, jelenleg Magyarországon él. Erről mondta, „én úgy készültem oda, mint a Kánaánba, s bizony csalatkoztam”. A 70-es évektől 89-ig ha Csíkba, Kézdire vagy Brassóba indult, be-bevitték a Szekuritáté emberei. Vallatták, kérdezgették. A sok megaláztatással és kiszolgáltatottsággal járó sérelmét pedig papírra vetette, szót fogadva Kányádi Sándornak, aki azt tanácsolta, „Marci fiam, meg kell írni mindent, ami fáj”. A 2005-ben napvilágot látott Csángó küzdelem című kötetét követi a Zelegor Kiadó gondozásában most megjelent Somoskai tél, az író pedig állítja, több zsáknyi feljegyzése lenne még. „Nem volt nekem más fegyverem, csak a saját bodzafapuskám” – mondja képletesen. A bodzafapuskának nevezett népi játék pedig találó hasonlat, hisz úgy törnek fel belőle a vallomások, mint a kézzel gyártott szerkezetből a levegő – pukkanva. A könyvbemutatón, melyet a kötet szerkesztője, Sántha Attila nyitott meg, Demse szavait a jelen levő klézseiek is meg- megerősítették, majd elmondták, örülnek, hogy immár írva vagyon a sok sérelmük egy-egy szeletkéje. 1986-ban fogalmazott így Demse: „Könnyhulláson járok. A jégverések számát nem róttam lajstrom-lécre. Számtalan volt. Feljegyzésükre nem elég egy élet. Lassan magunkra esteledünk”, – de a moldvai magyarság helyzete ma is szomorú. /Antal Ildikó: Bodzafapuska. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

„Azonnal fejezzék be a magyar propagandát!” – jött a telefonos utasítás Benke Pálhoz, az RMDSZ Bákó megyei fiókjának vezetőjéhez október 3-án a Bákó megyei Klézse polgármesterétől, Zsóka Jánostól, amint tudomására jutott, hogy a somoskai iskolában helyi lakosokkal találkozik Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Benke röviden ismertette Klézse helyzetét a miniszterrel: „Itt csak románul zajlanak a misék, vendég papok sem jönnek el soha magyar miséket tartani. ” Az összejövetelen szó esett környezetvédelmi kérdésről, de oktatási témákat is felvetettek az egybegyűlt lakók. Korodi Attila nagy vonalakban ismertette a brüsszeli munka fontosságát a magyarok számára, amit a szövetség helyi vezetője „csángóul” tolmácsolt tovább: „Nálunk a pópa és a primár dirigál, de a törvényeket közben Jeurópában szabják. Huszonhét ország szeme oda figyel. ”Korodi Attila a moldvai csángók földjén még nem járt, ezért örömmel jött el a bákói lomtalanítási akcióról Somoskára. A Csík Területi RMDSZ, valamint Csík Terület Ifjúsági Tanácsa meséskönyveket gyűjt össze, amelyekkel Mikuláskor ajándékozzák meg a magyar csángó gyerekeket. /B. M. : Csángóul Jeurópában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

“Csudálatos a’ gyermek”… – olvasható Kájoni Cantionale Catholicum 57-ik számú, Régi ének című dallamának Magyar fordítása az 1600-as évek közepéről, a csíksomlyói kolostorból. Egy rendkívüli ember itt a 20. század vége felé újraélte Kájoni gyűjteményét, dallamokkal virágoztatta fel régi kódexek elsárgult lapjairól vagy a csángólakta világból hozta el számunkra ezt a nagyszerű zenét, írta Terényi Ede zeneszerző, méltatva Domokos Pál Péter teljesítményét. Kájoni csak nótajelzéssel látta el szövegeit, akkoriban még mindenki tudta a dallamokat. Azonban évszázadok során ez a tudás elveszett. Domokos Pál Péter sokéves felfedező munkája révén válik számunkra ismét élővé, közelivé ez „a zenéjében is oly sokszínű lelki birodalom. ” Domokos Pál Péter óriási munkájának egyik legcsodálatosabb eredménye éppen a népi dallamváltozatok megtalálása és beillesztése a gyűjteménybe. /Terényi Ede: Műhelyjegyzeteim – Puer Admirabilis. = Helikon (Kolozsvár), dec. 25./ Emlékeztető:Domokos Pál Péter említett könyve„... édes Hazámnak akartam szolgálni... ” /Szent István Társulat, Budapest, 1979/ Domokos Pál Péter ebben a könyvében Kájoni Jánosnak /1629-1687/ Csíksomlyón, 1676-ban kiadott Cantionale Catholicum című, katolikus népénekeket tartalmazó énekeinek mindegyikéhez hozzátette a kutatásai alapján megtalált dallamok kottázott anyagát. /Több mint nyolcszáz énekről van szó/. Domokos Pál Péter könyvében emléket állított Petrás Incze Jánosnak /1813-1886/ is, aki a moldvai csángók egyik falujában, Klézsén volt pap. Megismerkedett Döbrentei Jánossal, akinek kérésére beszámolt a moldvai csángókról. Petrás Incze János ismertetését közölte a Tudománytár 1842-es évfolyama. Petrás Incze János összes tudósítását, levelét közölte Domokos Pál Péter.

Gyimesi és moldvai dallamok, népi hangszerek sokasága, rengeteg tánc, valamint Hodorog András klézsei furulyás meglepetés-produkciói tették változatossá a hét végén Budapesten, a Fonó Budai Zeneházban megrendezett Csángó Farsangot. „Annyi felfedezetlen területe van még a csángó kultúrának, amit mi szeretnénk a magyar közönségnek bemutatni, s szerencsére mindig nagy az érdeklődés” – nyilatkozta Demeter László, a Zurgó együttes tagja. Az estét a Kerényi Róbert által alapított Szigony együttes kezdte. Hodorog András moldvai furulyás a magyarság legősibb dallamkincséhez tartozó tánc- és énekes hagyományt is jól ismeri. A hatvanas éveiben járó muzsikus hagyományőrzésében édesanyja, Hodorog Luca példáját követi, aki Klézsének híres nótafája, mesemondója és régi szokások tudója volt. A Fonó Budai Zeneház évente megrendezi a Csángó Farsangot, a magyar, illetve a Magyarország határain túl élő magyar zenészek és előadók megszólaltatásával. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: „Fonós” Csángó Farsang. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Sólyom László köztársasági elnök a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel való együttlétről beszélt a hagyományos budapesti Csángó Bálon, melynek védnöke is volt. A hét végén rendezték Budapesten XII. Csángó Bált. Már délután kígyóztak a sorok a Petőfi Csarnok bejárata előtt. Aprócska fiúk és lányok igyekeztek szüleikkel a Kökény Gyermektáncházba. Este egyre többen próbáltak meg bejutni, az ülőjegyeket elkapkodták, így a kétórás színpadi műsor alatt a falak mellett több száz fő állva tapsolt. „Ez az együttlét azt is jelenti, hogy nemcsak ezen a bálon, hanem mindig együtt vagyunk a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel” – fogalmazott Sólyom László. Elmondása szerint a csángó kultúra a magyar kultúrának egy szépséges darabja, de a legveszélyeztetettebb is, „hiszen a moldvai csángóknak a magyar mivoltát vonták és vonják kétségbe, a magyar katolikus egyház sem áll mellettük”. Sólyom szerint köszönetet kell mondani mindenkinek, aki segíti a csángókat magyar identitásuk megtartásában, de mindenekelőtt magukat a csángókat illeti köszönet, mert nehéz körülmények között is kitartanak. A csángó bálozók a párhuzamosan zajló Magyar Filmszemle keretében megtekinthették Fekete Ibolya Csángók című dokumentumfilmjét is. A moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró film a versenyen kívüli programban, az információs vetítések között kapott helyet. Egy másik csángó témájú alkotást, Orbán Ágnes Merre tekereggyünk immá’ című tudományos ismeretterjesztő filmjét is megtekinthették: itt egy rendhagyó „érettségi találkozó” révén kirajzolódnak a néző előtt egy hagyományos társadalmi szerkezetet őrző falu utolsó negyven évében történt változások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók, csavaros mesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./ Sólyom László rámutatott: nem csak a csángók, hanem a Magyarországon kívüli összes nemzetrész is egy gyökeres és nagyon gyors változás folyamatában van. A tömb- és szórványmagyarság s itthon a magyar társadalom is változik. Ha közös jövőt tervezünk magunknak, ezekből a változásokból kell kiindulni, feltéve, ha megvan a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk, amit a magyar nemzettől örökségbe kaptunk – fogalmazott az államfő. Sólyom László megtekintette a Petrás Mária csángó keramikus alkotásaiból összeállított kiállítást, majd szót váltott a színpadi műsorban fellépő csángó hagyományőrzőkkel is. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes kínált bepillantást a rendkívül gazdag csángó zene- és tánckultúrába. A Kisebbségekért ― Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület által szervezett rendezvényen a csángómagyarok bemutathatták viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat – mondta a szervezők nevében Nagy Bercel. Felidézte, hogy 2001. május 23-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondta, hogy a moldvai csángók ,,a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára". 2001. június 6-án a testület ismételten aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt. Felemelte szavát a csángómagyarokért vatikáni látogatásakor Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök, aki 2002-ben a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat a csángómagyaroknak. 2002 szeptemberében ― közel fél évszázados várakozás után ― két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2006 szeptemberétől tizennégy faluban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Csángóföldön jelenleg tizenöt településen hivatalosan, három faluban pedig iskolán kívül folyik a magyaroktatás közel 1400 diák számára, 32 tanár felügyeletével. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15-én helyezték el az első moldvai magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsin községben. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a MCSMSZ a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermeknek a magyar nyelv tanulását. Sólyom László köztársasági elnök 2006 novemberében vatikáni látogatása során a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésén jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángómagyarok magyar nyelven misézhessenek. /(MTI―L.): Együtt a határon túli nemzetrészekkel (Sólyom László a csángókról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Február 16-án ötödik alkalommal szervezte meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) Bákó megye tanfelügyelőségével közösen a magyar nyelvi tantárgyversenyt. Minden olyan csángó településről, ahol létezik iskolai vagy iskolán kívüli magyar oktatás, három gyermek jött Bákóba. A falvakban korábban megtartott felmérők alapján azok a gyermekek indulhattak a megyei megmérettetésen, akik otthon a legjobbnak bizonyultak. Dolgozataikból néhány szemelvény: „Egy szép napon a fejembe kezdtek jönni a kérdések: miért szeretem én a magyar nyelvet, és hogy miért lehet azt szeretni, miért tűnik nekem a magyar nyelv könnyűnek, és mások nem tudnak kiszólni egy árva szót sem. Én ezekre a kérdésekre és még másokra, amelyek eszembe jutottak, tudtam választ adni. Azért szeretem én a magyar nyelvet, mert a véremben van, és nem lehet egy más nyelvet jobban szeretni, ahogy nem lehet egy más asszonyt szeretni anyád helyett... " (Botezatu Izabella, VIII. osztály, Buda, Klézse község) „A faluban a nyelv nem magyar. Amit beszélünk mi, az csángó nyelv, egy öreg magyar nyelv. A csángó nyelv nem különbözik a magyartól, csak a csángó nyelv régibb... " (Simon Lőrinc, VII. osztály, Lészped) /Fülei Mária tanítónő, Buda, Klézse község: Egy öreg magyar nyelv. Megyei tantárgyverseny magyar nyelvből Bákóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

Ezerötszáz csángó gyerek látogatja Moldvában a magyarórákat – nyilatkozta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási programjának felelőse. Az állami tanintézményekben nem kötelező tantárgyként megtartott magyarórákon 992 gyermek vesz részt, iskolán kívüli magyarnyelvoktatásban pedig további 500 gyerek részesül. Jelenleg tizenkilenc faluban nyílik lehetőség a magyar nyelv tanulására, ebből 15 faluban állami iskolában is tartanak órákat. A csángómagyar oktatási program nyolc éve indult Klézsén, az első pedagógusok egyike Hegyeli Attila és felesége volt. Ma már 36 pedagógus tanítja a magyar nyelvet Moldvában. /1500 csángó gyermek tanul magyarul Moldvában. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 2./

Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Újabb csángóföldi településen derült fény arra, hogy a helyi román pedagógusok és a polgármester megfélemlíti az iskolán kívüli magyaroktatásban részesülő diákokat és szüleiket. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) tájékoztatása szerint Klézséhez hasonlóan Lujzikalagorban is nyomás nehezedik a csángó szülőkre annak érdekében, hogy ne járassák magyar nyelvű magánórákra a gyermekeiket. Lujzikalagorban tavaly 40 kisdiák kezdett magyarórára járni iskolán kívül, az MCSMSZ által bérelt házban. Idén 15 szülő terjesztette be anyanyelvoktatás biztosítását célzó kérvényét a román állami iskolában, a tanintézet igazgatójának és tanárainak nyomására azonban négyen már visszavonták a kérelmet. Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási programfelelőse elmondta, volt olyan másodikos kislány, akit tanárai hazaküldtek az iskolából, és azt mondták neki: az édesanyja és egy visszavonó kérvény nélkül ne is jöjjön többé. „Pellengérre állítják, állandóan gúnyolják a magyarórára járó gyerekeket” – számolt be a lujzikalagori állapotokról Hegyeli Attila. A csángószövetség Pásztor Gabriella oktatási államtitkár segítségét kérte az ügyben, aki kabinetfőnökét küldte bákói terepszemlére. Látogatása során Murvai László államtitkár elképedve vette tudomásul, hogy a lujzikalagori iskola tanárai megfenyegették: értesítik a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), mivel nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik, hogy a gyermekek ne tanuljanak magyarul. Az MCSMSZ panaszt tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál amiatt, hogy Augustin Pascariu, a szintén Bákó megyei Klézse katolikus plébánosa azzal fenyegette a helyi diákokat, nem engedi őket bérmálkozni, ha magyarórára járnak. /Veszély a nemzetbiztonságra? = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége kérte a Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki a katolikus egyház intézkedéseit, ugyanis a helyi papság kijelentette: aki iskolai magyarórákra jár, az nem vehet részt az idén nyáron esedékes bérmálkozáson. Június 11-én a tanács két munkatársa Klézsére látogatott, ahol az iskola vezetőségével, a vallástanárral, a papsággal, Istók Angela magyartanárral és féltucatnyi szülővel találkozott. Látogatásuk időszerű volt, a két klézsei pap nem gondolta meg magát, és a legutóbbi vasárnapi miséiken a prédikáció fő témája ismét a ,,magyarveszély” volt, név szerint is emlegetve a magyartanárt, negatívan beszélve a magyar nyelvről, kultúráról, és biztatták a szülőket, vegyék ki gyerekeiket a magyarórákról. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./

„Csángóföld még mindig egy harcterep, ahol Bukarest és Budapest méri össze erejét. Feszült a hangulat, a magyarok és románok közti rivalizálásnak is tulajdonítható valahol, hogy például Klézsén óriási a szegénység, a csángók identitástudata pedig közel sem mondható ideálisnak” – összegezte Marius Cosmeanu szociológus legfrissebb tanulmányának eredményeit. A „4x4: a többnemzetiségű közösségek menedzsmentmodelljei” címet viselő tanulmány négy többnemzetiségű faluban próbálta felmérni, van-e összefüggés az identitástudat és a gazdasági, közigazgatási fejlettség között. Egyetlen megoldást lát a csángók identitástudatának megőrzésére, ha kis közösségeket alkotnak, és így próbálnak boldogulni. A Máramaros megyei romák, románok és magyarok lakta Koltón sokkal jobb a helyzet. „Itt a magyar lakosság felkarolta a roma közösséget, munkahelyeket biztosítottak a számukra” – magyarázta. A PER (Project on Ethnic Relations) felkérésére született tanulmány bemutatóján Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke elmondta, azért volt szükség a projektre, hogy felhívják az önkormányzatok figyelmét, már nem lehet megoldani egy többnemzetiségű község hosszú távú fejlesztését hagyományőrző programok, fesztiválok rendezésével. /O. M. : Útmutató többnemzetiségű romániai közösségeknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

A Klézse melletti Somoska csángó faluban egy hónapja, volt a IX. Somoskai Faluhét. Tiszteld múltad, őrizd a hagyományt, hogy tudd ki vagy! – ez volt a rendezvény mottója. Somoskán kiprédikálják a templomban, ha magyar órára jár a gyerek. Zajlottak a gyerekfoglalkozások, agyagozás, gyöngyfűzés, gyertyaöntés, bábjátékozás, ezt a cikkíró vezette, azért jött a csángó faluba, volt tánc- és ének tanítás is. A szomszédos falvak táncos bemutatót tartottak. A rendezvényekhez mindenféle engedély kellett, illetékkel, néhánynál kijelentették: nem lehet. /Demeter Ferenc: Somoskai csodahét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Ebben az évben keresztszülői felelősségeit gyakorolva a romániai magyar nagykövetség egy klézsei kislányt és egy tonki fiút bukaresti, Fekete-tenger parti, brassói, és sepsiszentgyörgyi kirándulásban részesített, ahol hasonló korú magyar gyerekek társaságát élvezhették. A magyarul is tanuló gyerekek számára kiírt keresztszülő-program célja, hogy magyar családok időlegesen csángómagyar gyermekeket fogadjanak be, magyar nyelvű könyveket ajándékozzanak nekik, és a magyar oktatás pluszköltségeit is felvállalják. (Csángó. ro) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

A Szeret-Klézse Alapítvány május 8–10-e között rendezte meg a Petrás Incze János Klézsei Napok elnevezésű fesztivált. A rendezvény záróműsorán fellépett a külsőrekecsini, a pusztinai és a Csík falusi néptánccsoport. A rendezvényt Duma András nyitotta meg, majd felavatták Csoma Gergely szobrász Álmos vezérről készült alkotását. A fesztiválon legtöbben saját falujuk táncait és énekeit mutatták be. Végül pedig Klézse minden falurésze bemutatkozott. A pusztinai táccsoport tagjai népviseletbe öltözve szerettek volna részt venni a délelőtti szentmisén. A helyi pap, miután kikérdezte a templom udvarán várakozókat, hogy kifélék, mifélék, cinikus megjegyzéseket tett a Magyar Házzal kapcsolatosan, ahol az ünnepi rendezvények zajlottak. Később több helybeli személy jött ki a templomból, akik gúnyos megjegyzésekkel illették a pusztinaiakat. Azzal érveltek, hogy a templomot a klézseieik építették, tehát csak nekik van joguk ott misét hallgatni. Azt mondták, Klézsén csak püspöki engedéllyel léphet idegen ember az Isten házába. Végül a vendégek jobbnak látták elhagyni a templomot. /Divald Borbála, Külsőrekecsin, Nyisztor Tinka, Pusztina: Petrás Incze János napok Klézsén – Elüldözték a vendégeket a templom elől. = Erdély. ma, máj. 12./