Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kisháza (ROU)
2 tétel
2001. június 14.
"Jún. 12-én Tőkés László püspök, Borsi Zsigmond esperes és a Bihari Református Egyházmegye lelkészeinek jelenlétében felavatták Kisháza újjáépített templomát. A helybeli 12 fős református közösségből mindössze négyen vettek részt az istentiszteleten, nagyobb számban jelentek meg a helyi ortodoxok. Az eseményre meghívták Florin Marian Bondre görögkeleti papot is, aki örömét fejezte ki a templom újraépítése kapcsán, mondván: nem egy magánházról, hanem Isten házáról van szó. Tőkés László püspök a kisebbségi sorsban élők már-már genetikailag beidegződött félelmeiről beszélt. A kisebbségi sors önmagában véve is félelmetes. Az elmúlt 80 év alatt összezsugorodott bennük a hit. A nyáj kiszolgáltatott, sérülékeny, ezért fontos e kicsiny, de takaros templom jelképes üzenete: ez a néhány kisházi református a Bihari Egyházmegye, Krisztus testének tagja - mondta a püspök. Berkes Sándor tenkei lelkipásztor, ismertette a település és a templom történetét. Kisháza lakosságának fele még 1920-ban is magyar volt. Mivel itt nem volt református egyház, 50 év múlva a lakosságnak csak 7 százaléka vallotta magát magyarnak. A gyülekezet sorvad, manapság mindössze 12 tagja maradt. A vályogból épített régi fatornyos templomnak az 1999-es esőzések után a közelben folyó patak eláztatta a hátsó falát, és kidőlt. "Templomra szükség van, mert ha a végeket feladjuk, a központ lesz a vég," mondta Berkes Sándor. /"Ha a végeket feladjuk, a központ lesz a vég" = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 14./"
2008. április 11.
Gyanta elöregedő falu, mégis folyamatos építkezés jellemzi. Az egyháznak sikerült visszaszereznie a kommunizmus éveiben elkobzott iskola és óvoda épületét, amelyek felújításához az elmúlt években hozzáláttak. A tanintézetekben egy Gyantáról elszármazott, Németországban élő óvónő segítségének köszönhetően végeztek belső felújítást, bevezették a vizet, fürdőszobát, illemhelyet készíttettek. Az iskolában csak 1–4. osztályos kisdiákok tanulnak. A helyi gyermekek oktatásába, nevelésébe a közeli, magyarországi Békéscsaba tanárai is besegítenek: havonta kétszer látogatnak el Gyantára, ahol magyar népdalt, néptáncot tanítanak, kézműves-foglalkozásokat tartanak a kicsiknek. Soós József Tamás tiszteletes a gyantai gyülekezet mellett két leányegyházközségben is szolgál. Kisházán heten várják a havonta istentiszteletet tartó lelkipásztort, Tenkeszépeden pedig egyetlenegy református híve van. /Fried Noémi Lujza: Elöregedő, ám építkező közösség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./