Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Kézdimartonfalva (ROU)
16 tétel
2001. január 29.
"Az eltelt tíz esztendő alatt "hazaérkezett″ szülőfalujába a felsőháromszéki Szentkatolna két jeles szülötte: a nyelvtudós Bálint Gábor, valamint öccse, az iparművész és grafikus Bálint Benedek. Előbbinek a szülőházán, utóbbinak a templom bejáratánál van emléktáblája. Emlékük őrzői és fenntartói a helybeli tanár és irodalomtörténész, dr. Borcsa János, valamint Bakk Pál nyugalmazott tanár, helytörténész. A Szentkatolnához tartozó Kézdimartonfalván állami alapokból kijavították a helybeli református műemléktemplom tetőzetét. /Mezőföld is hallat magáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./"
2001. november 23.
"Bakk Pálnak helytörténész /sz. Szentkatolna, 1926. aug. 22./ nyugdíjazásáig szülőfalujában tanított. Írásai jelentek meg Barabás Miklósról, Bálint Gáborról, Szentkatolna helyneveiről (1990), Háromszék (Imecsfalva, Hatolyka, Martonfalva, Márkosfalva) helyneveiről (1992), s november 8-án bemutatták Kézdivásárhelyen, a Vigadóban Szentkatolnai krónika /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/ című könyvét. Bakk Pál a helyi Bálint Gábor Közművelődési Egyesület alapítója. 1996-ban, az 1000 éves a Magyar Iskola millenniumi évben munkásságáért az RMPSZ országos díjával tüntették ki. Bakk Pál szívéhez legközelebb Bálint Gábor, a 31 nyelvet beszélő nyelvész áll. /Kocsis Cecília: Emberközelben Bakk Pál. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 23./"
2004. május 24.
Máj. 23-án Kézdimartonfalván a kazettás mennyezetű műemlék templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Szőcs László kézdiorbai-széki református esperes Megyaszai László helybeli lelkésszel és Farkas Árpád szentkatolnai római katolikus plébánossal együtt megáldotta a második világháború helybeli áldozatainak emléket állító márványtáblát, a kézdivásárhelyi Jancsó József kőfaragómunkáját. Az ünneplő tömeg a templomkertbe vonult, ahol az öt esztendővel ezelőtt felállított 1848/49-es kopjafánál folytatódott a megemlékezés. /Iochom István: Emléktáblát avattak (Kézdimartonfalva). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./
2005. január 5.
Szentkatolna község önkormányzata az Illyés Közalapítvány támogatásával a múlt esztendő végén színes, fényképes községismertetőt jelentetett meg. A kiadványt összeállította és szerkesztette dr. Borcsa János magyartanár, irodalomkritikus. Az igényes kivitelezésű füzet a nagyközséget alkotó Szentkatolna, Hatolyka, Kézdimartonfalva, Kézdimárkosfalva és Imecsfalva legfontosabb történelmi-földrajzi adatait, látnivalóit tartalmazza, s bemutatja a község legnevesebb szülötteit: Bakk Endrét, Bálint Benedeket, Bálint Gábort, Barabás Miklóst, Bodola Lajost, Csereiné Zathureczky Emíliát, Mágori Varga Bélát, Tóth Györgyöt és Pál Istvánt. A füzet a sepsiszentgyörgyi Cova-print nyomdában készült. /(Iochom): Községismertető Szentkatolnáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./
2005. március 15.
Kézdimartonfalva iskolásai a református templomkertben lévő ’48/’49-es kopjafánál koszorúztak, Kézdialmáson az általános iskolában tartott ünnepi műsor keretében idézték fel a történelmi pillanatokat. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanulói a Nyergestetőn felállított emlékműnél helyezték el koszorúikat. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző főiskola diákjai kopjafát állítottak Nyergestetőn, majd a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság a szegedi hagyományőrzőkkel közösen koszorúzott. Március indusán Székelytamásfalván felavatják a turulmadaras emlékművet, Cófalván a községi RMDSZ kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. /(Flóra Gábor): Turulmadár Székelytamásfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2005. április 14.
Dr. Borcsa János Szentkatolna község képes falufüzetében az öt faluból egy adminisztratív egységgé vált településhalmazt mutatta be. A borítólapon a település névadójának, Szent Katalinnak szentelt római katolikus templom látható a község címerével, a belső oldalakon a szerkesztő bemutatja a községet alkotó falvakat, Szentkatolnát, Hatolykát, Kézdimartonfalvát, Kézdimárkosfalvát és Imecsfalvát. Megismerhetjük az első oskolamesterek nevét, neves emberek jeles cselekedeteit, a szerkesztő kiemeli a felkelések, forradalmak és szabadságharcok szerepvállalóit is. A képes falufüzetet a jeles emberek arcképcsarnoka zárja. /Sylvester Lajos: Szentkatolna képes falufüzete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./
2005. május 17.
A 659 lelket számláló Kézdimartonfalva református település, de az utóbbi évtizedekben megnövekedett a katolikus filia is. A Szentkatolnához tartozó faluközösség ragaszkodik részlegesen megmaradt önállóságához, mezejéhez, kaszálóihoz, legelőihez, állatállományához, általános iskolájához, egyházához, éredekszervezetéhez. A falvak ragaszkodnak ősi iskoláikhoz. Megszűnt a mátisfalvi elemi iskola, Márkosfalván és Hatolykán rég nincs V–VIII. osztály, s kérdéses az imecsfalvi elemi fennmaradása is. Aggódnak a helyiek: vagy megszűnik a martonfalvi V–VIII. osztály, s vele együtt egy-két falusi elemi, vagy a szentkatolnai községvezetés vállalja, hogy pótolja a költségeket. Martonfalván nem ismeretlen a jó közösségi szellem, készséggel részt vesznek a közmunkákban. Évek óta javítgatják a helybeli kultúrotthont. A tetőzete beázik. Korszerű fedőanyaggal akarják lefedni. Az RMDSZ-nek lesz majd a feladata, hogy ebben az épületben magyar közművelődés is legyen. Ez egyelőre ismeretlen a faluban. /Kisgyörgy Zoltán: Martonfalvi koordináták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./
2006. május 25.
Kiterjedt a szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola hálózata. Ide tartoznak Imecsfalva, Hatolyka és Kézdimárkosfalva elemi iskolái, valamint Kézdimartonfalvia I–VIII. osztályos iskolája. Fenntartásuk és működtetésük napi gondja a koordináló iskolának is, mondta a központi intézmény igazgatója, Szőcs Kölcze Ervin. Enyhén létszám fölötti a martonfalvi iskola, mert oda járnak a közvetlen szomszéd falvak felsősei. A gondokat a közeli Kézdivásárhely iskolái növelik, csábítólag hatnak a szülőkre. Az országos népességcsökkenés itt is mutatkozik. Szentkatolnán még nem, de Hatolykán és Imecsfalván már összevont osztályok vannak. Az imecsfalvi iskola a volt Cserei-udvarházban működik. Itt egy új osztálytermet kellett elkészíteniük, mert a kúria nagy szobáját át kell adniuk Cserei-emlékszobának, ugyanis itt élt és dolgozott Cserei Jánosné Zathureczky Emília, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum alapító asszonya. Visszaigényelték a szentkatolnai óvoda épületét is. Ez szintén gond – még akkor is, ha a törvény értelmében öt évig még használhatja az intézmény. Hasonló gondok vannak a hatolykai iskola épületével. Az iskolavezetés idejében intézkedett, hogy Katolnán óvoda, Hatolykán új iskola építését foglalják bele a tanfelügyelőség uniós fejlesztési tervébe. Ugyanakkor a központi, a márkosfalvi és a martonfalvi iskolák épületei szerepelnek a rehabilitációs programban. Már több mint tízéves kapcsolatot ápolnak a Pécs környéki Bükkösd iskolájával. Nemrég hoztak ajándékba két használt, de kiváló számítógépet, és évek óta kölcsönösen nyaralnak a tanulók egymásnál. A hagyományápolásról sem feledkeznek meg. Dr. Borcsa János rendezett az iskolában egy állandó kiállítást. Itt a dokumentumok alapján nemcsak a névadó, a nyelvészprofesszor és kutató Bálint Gábor, hanem testvérének, a székely iparművész Bálint Benedeknek a tevékenységével is megismerkedhetnek tanulók. Tavalytól működik már a Bálint Gábor nevét viselő alapítványuk azzal a céllal, hogy a tanulókat tudják jutalmazni. /Kisgyörgy Zoltán: Iskolagondok a Mezőföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./
2008. június 17.
Több mint hat hete történt, a szülők mégis csak a napokban döntöttek úgy, hogy a nyilvánosság elé tárják az ügyet, amikor az iskola nevelőtanácsa meghozta a döntést: Lavinia Dantis Kézdimartonfalván tanító szakképzetlen helyettesítőt írásbeli figyelmeztetésben részesítették testi sértés miatt, mert egyik tanítványa szemét megkárosította egy golyóstollal. A hetedikes diákot a baleset után azonnal megműtötték, a hónap végén újabb beavatkozásra kerül sor. Április 22-én a kézdimartonfalvi általános iskolában a román szakos tanárnő arra kérte sport szakos kollégáját, hogy románórán fát rakasson a gyerekekkel. A tanárnő kérését visszautasította Király László tanuló, mert a megelőző órán is ezt tették. Erre a tanárnő büntetésből 1-est írt be románból. Az ellenőrzőbe még külön beírta, hogy a szülők másnap jelenjenek meg az iskolában. A tanítónő a kezében levő golyóstollat úgy dobta gyermekhez, hogy súlyosan megsebesítette bal szemét. Mindezért a tanárnő adminisztratív figyelmeztetésben részesült. A szentkatolnai iskolaközponthoz tartozó martonfalvi iskola tanári szobájában Szörcsey Ibolya tanárnő elmondta, sajnálatos balesetről van szó. Szerinte a szülőknek nem a Háromszék szerkesztőségébe kellett volna menniük. Lavinia Dantis szerint szó sem volt farakásról, ellenben a hetedikes diák bejött a tanáriba, szemtelenül beszélt, amiért a tanárnő figyelmeztette, „erre ő obszcénül mutogatott egy kiflivel”. Az 1-est nem bosszúból adta, hanem amiatt, mert feleltette, és nem tudott semmit. „Megint mutogatott, ekkor dobtam feléje a golyóstollat, ami az asztalról pattant vissza a szemébe. ” – Farkas Csaba tanfelügyelő szerint a tanárnőnek többet nincs, mit keresnie a tanügyben. /Fekete Réka: Megsebezte tanítványa szemét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./
2010. augusztus 3.
Közszemlén a faágyú
Az öt településből álló nagyközségben Szentkatolna és Kézdimárkosfalva után a múlt hét végén Kézdimartonfalván tartottak harmadik alkalommal falunapokat. A helyszín változott, a sok esőzés miatt a faluünnepet visszaköltöztették az iskola előtti térre, a patak partján vizenyős volt a talaj.
A téren mindenki megcsodálhatta a két héttel ezelőtt Mikola Rezső és Czell Attila által készített Gábor Áron-faágyút. Szombaton Tusa Levente polgármester megnyitója után az esztelneki, majd a helybeli iskolások léptek fel, az iskola kertjében a helyi és vendégpedagógusok irányításával kézműves-foglalkozásokat tartottak. Ezt követően a hatolykai Bardocz testvérek szórakoztatták az egyre nagyobb számú érdeklődőt, majd az ugyancsak hatolykai Fejér Lilla és táncoslányai léptek színpadra, valósággal elbűvölve a több százra gyarapodott közönséget. Az első nap éjszakába nyúló utcabállal ért véget. A talpalávalót Baksa Barna és zenekara biztosította. Vasárnap délután a mikóújfalusi fúvószenekar fellépésével folytatódott a dínomdánom, majd a jelenlevők búzazsákcipelésben mérték össze erejüket. Az esti rendezvényeket az eső elmosta.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az öt településből álló nagyközségben Szentkatolna és Kézdimárkosfalva után a múlt hét végén Kézdimartonfalván tartottak harmadik alkalommal falunapokat. A helyszín változott, a sok esőzés miatt a faluünnepet visszaköltöztették az iskola előtti térre, a patak partján vizenyős volt a talaj.
A téren mindenki megcsodálhatta a két héttel ezelőtt Mikola Rezső és Czell Attila által készített Gábor Áron-faágyút. Szombaton Tusa Levente polgármester megnyitója után az esztelneki, majd a helybeli iskolások léptek fel, az iskola kertjében a helyi és vendégpedagógusok irányításával kézműves-foglalkozásokat tartottak. Ezt követően a hatolykai Bardocz testvérek szórakoztatták az egyre nagyobb számú érdeklődőt, majd az ugyancsak hatolykai Fejér Lilla és táncoslányai léptek színpadra, valósággal elbűvölve a több százra gyarapodott közönséget. Az első nap éjszakába nyúló utcabállal ért véget. A talpalávalót Baksa Barna és zenekara biztosította. Vasárnap délután a mikóújfalusi fúvószenekar fellépésével folytatódott a dínomdánom, majd a jelenlevők búzazsákcipelésben mérték össze erejüket. Az esti rendezvényeket az eső elmosta.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 15.
Száz éve mentik a székely kapukat (Székely Nemzeti Múzeum)
A Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi székhelyének megépítésétől, 1913-tól kezdte el gyűjteni a székely kapukat. Akkor állították fel a múzeum kerítésébe illesztett két nagy kaput Kós Károly tervei szerint. A legutóbbi szerzeményt, a futásfalvi Tusa-telek 1833-ban készült kapuját nemrég állította helyre Demeter István székelykeresztúri restaurátor munkatársaival. Szőcsné Gazda Enikő, a néprajzi részleg vezetője úgy véli, a székely kapukat eredeti helyeiken kellene megőriznünk.
A futásfalvi kaput Tusa Csaba adományozta a múzeumnak 2011-ben. Ugyanis Tusa Elek telektulajdonos elhunytával a kapu végveszélybe került, korhadó ráklábai miatt dőlni kezdett, kaputükre károsodott, nyílói elkorhadtak. Az idén májusban indított helyreállítás után a kaput a múzeumkert skanzenrészén, sorban a csíkmenasági (1761), szemerjai (1828) és kézdimartonfalvi (1778) után állították fel.
A futásfalvi székely kapu Kézdiszék puritánabb kaputípusaihoz tartozik. Lábai faragatlanok, díszét a tornácmellvédekhez hasonló deszkakivágásos kaputükör, az egyedi ívű nyílók, valamint a szép, arányos szerkezet adja. Ez a hatodik, a múzeum tulajdonában levő székely kapu, melyet az utóbbi két évben restauráltak. A kerítésbe illesztett, Szemerja felőli kapu Dálnokról való 1733-ból, a belváros felőli 1875-ból származik, Zetelakáról került 1913-ban a múzeum tulajdonába. Utóbbi a híres Dávid Mózes kapufaragó mester munkája. Ugyanabban az időszakban került a múzeumba egy székelykeresztúri nagy kapu, amelynek csak darabjai maradtak fenn, az első világháború alatt kapulábai megsemmisültek. Jelenleg a csíki ház hátsó eresze védi az esőtől. Az 1930-as években, az első magyar skanzenalapítási kísérlet részeként a Pottyondról származó csíki ház elé 1761-es kaput állítottak. Az 1970-es években fokozottan kezdtek figyelni a Háromszéken rettenetesen megtizedelődött kapukra, ekkor sikerült a múzeumba menteni a csíki ház mögött látható szemerjai Vajna-kúria 1829-es kapuját, a kézdimartonfalvi 1778-as, dúsan faragott kaput, amely az egyetlen fennmaradt emberábrázolásos székely kapu, és ekkor került a múzeum gyűjteményébe egy 1751-es dálnoki kapu, amely jelenleg még szétbontott állapotban várja faanyaga megerősítését – meséli Szőcsné Gazda Enikő, aki sajnálattal állapította meg, hogy napjainkra drasztikusan eltűntek Háromszékről a régi székely kapuk.
A muzeológus néprajzosként úgy érzi, legfontosabb feladatunk nem a székely kapuk múzeumba mentése lenne, hanem falvainkban, eredeti helyeiken fennmaradt kapuk helyszínen való megőrzését kellene valahogyan megoldanunk. Csupán néhány 19. századi faragott nagy kapunk maradt még eredeti helyén, ezekre és a kissé mindenki által mellőzött gyalogkapukra fokozottan kell vigyáznunk – mindannyiunknak, teszi hozzá, és leszögezi: a székely kapu a falukép része, amely az ereszes vagy tornácos házakkal, kopjafás vagy faragott sírköves temetőinkkel együtt nagyon jelentős eleme kulturális örökségünknek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi székhelyének megépítésétől, 1913-tól kezdte el gyűjteni a székely kapukat. Akkor állították fel a múzeum kerítésébe illesztett két nagy kaput Kós Károly tervei szerint. A legutóbbi szerzeményt, a futásfalvi Tusa-telek 1833-ban készült kapuját nemrég állította helyre Demeter István székelykeresztúri restaurátor munkatársaival. Szőcsné Gazda Enikő, a néprajzi részleg vezetője úgy véli, a székely kapukat eredeti helyeiken kellene megőriznünk.
A futásfalvi kaput Tusa Csaba adományozta a múzeumnak 2011-ben. Ugyanis Tusa Elek telektulajdonos elhunytával a kapu végveszélybe került, korhadó ráklábai miatt dőlni kezdett, kaputükre károsodott, nyílói elkorhadtak. Az idén májusban indított helyreállítás után a kaput a múzeumkert skanzenrészén, sorban a csíkmenasági (1761), szemerjai (1828) és kézdimartonfalvi (1778) után állították fel.
A futásfalvi székely kapu Kézdiszék puritánabb kaputípusaihoz tartozik. Lábai faragatlanok, díszét a tornácmellvédekhez hasonló deszkakivágásos kaputükör, az egyedi ívű nyílók, valamint a szép, arányos szerkezet adja. Ez a hatodik, a múzeum tulajdonában levő székely kapu, melyet az utóbbi két évben restauráltak. A kerítésbe illesztett, Szemerja felőli kapu Dálnokról való 1733-ból, a belváros felőli 1875-ból származik, Zetelakáról került 1913-ban a múzeum tulajdonába. Utóbbi a híres Dávid Mózes kapufaragó mester munkája. Ugyanabban az időszakban került a múzeumba egy székelykeresztúri nagy kapu, amelynek csak darabjai maradtak fenn, az első világháború alatt kapulábai megsemmisültek. Jelenleg a csíki ház hátsó eresze védi az esőtől. Az 1930-as években, az első magyar skanzenalapítási kísérlet részeként a Pottyondról származó csíki ház elé 1761-es kaput állítottak. Az 1970-es években fokozottan kezdtek figyelni a Háromszéken rettenetesen megtizedelődött kapukra, ekkor sikerült a múzeumba menteni a csíki ház mögött látható szemerjai Vajna-kúria 1829-es kapuját, a kézdimartonfalvi 1778-as, dúsan faragott kaput, amely az egyetlen fennmaradt emberábrázolásos székely kapu, és ekkor került a múzeum gyűjteményébe egy 1751-es dálnoki kapu, amely jelenleg még szétbontott állapotban várja faanyaga megerősítését – meséli Szőcsné Gazda Enikő, aki sajnálattal állapította meg, hogy napjainkra drasztikusan eltűntek Háromszékről a régi székely kapuk.
A muzeológus néprajzosként úgy érzi, legfontosabb feladatunk nem a székely kapuk múzeumba mentése lenne, hanem falvainkban, eredeti helyeiken fennmaradt kapuk helyszínen való megőrzését kellene valahogyan megoldanunk. Csupán néhány 19. századi faragott nagy kapunk maradt még eredeti helyén, ezekre és a kissé mindenki által mellőzött gyalogkapukra fokozottan kell vigyáznunk – mindannyiunknak, teszi hozzá, és leszögezi: a székely kapu a falukép része, amely az ereszes vagy tornácos házakkal, kopjafás vagy faragott sírköves temetőinkkel együtt nagyon jelentős eleme kulturális örökségünknek.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 28.
Voksolás Háromszéken
Orbán Viktor is megköszönte
„Büszkék lehetünk arra is, hogy a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bejutott az EP-be, így minden eddiginél erőteljesebben lesz képviselhető Brüsszelben a magyar nemzet” – jelentette ki Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnap este. A szövetség sikeréből természetesen Kovászna megye is kivette a részét – de lássuk, mely települések vitték a prímet.
A megye szavazati joggal rendelkező lakosságának 30 százaléka vett részt az EP-választáson, ami valamivel elmarad az országos átlag (32%) mögött, de a képet némileg árnyalja, hogy a bodzavidéki románoknak csak 21 százaléka (3285 érvényes szavazat) járult a szavazóurnákhoz, ez pedig nem az RMDSZ mozgósításán múlott. A székek közül Kézdiszék és Orbaiszék áll az élen 33-33 százalékkal (14 857, illetve 6925), a sorban Erdővidék (31%, 5734) és Sepsiszék következik (27%, 21 339). A városok rangsora: Kovászna (32%, 2950), Barót (28%, 2078), Sepsiszentgyörgy (25%, 13 120), Kézdivásárhely (23%, 3899) és Bodzaforduló (21%, 1413).
Ami a községeket illeti, Szacsva és Sepsimagyarós áll az élen 81-81 százalékos részvétellel, ám az egyikből 81-en, a másikból 61-en szavaztak. További, 50 százalék fölött „teljesítő” falvak: Futásfalva (76), Kurtapatak (72), Uzonfüves (67), Oltszem (65), Hatolyka (60), Zalánpatak (58), Esztelnek (54), Hilib (53), Kézdimartonfalva (51), Málnásfalu (50).
A részvételnél is lényegesebb viszont, hogy hol hány százalékot kapott az RMDSZ. A városoknál itt Barót vezet 91,4 százalékkal, megelőzve Kézdivásárhelyt (89), Sepsiszentgyörgyöt (74) és Kovásznát (60). A falvak közül Kálnok, Bardoc, Csernáton, Kézdialmás, Kézdikővár és Alsólemhény lakosságának több mint 95 százaléka támogatta a szövetséget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Orbán Viktor is megköszönte
„Büszkék lehetünk arra is, hogy a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is bejutott az EP-be, így minden eddiginél erőteljesebben lesz képviselhető Brüsszelben a magyar nemzet” – jelentette ki Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnap este. A szövetség sikeréből természetesen Kovászna megye is kivette a részét – de lássuk, mely települések vitték a prímet.
A megye szavazati joggal rendelkező lakosságának 30 százaléka vett részt az EP-választáson, ami valamivel elmarad az országos átlag (32%) mögött, de a képet némileg árnyalja, hogy a bodzavidéki románoknak csak 21 százaléka (3285 érvényes szavazat) járult a szavazóurnákhoz, ez pedig nem az RMDSZ mozgósításán múlott. A székek közül Kézdiszék és Orbaiszék áll az élen 33-33 százalékkal (14 857, illetve 6925), a sorban Erdővidék (31%, 5734) és Sepsiszék következik (27%, 21 339). A városok rangsora: Kovászna (32%, 2950), Barót (28%, 2078), Sepsiszentgyörgy (25%, 13 120), Kézdivásárhely (23%, 3899) és Bodzaforduló (21%, 1413).
Ami a községeket illeti, Szacsva és Sepsimagyarós áll az élen 81-81 százalékos részvétellel, ám az egyikből 81-en, a másikból 61-en szavaztak. További, 50 százalék fölött „teljesítő” falvak: Futásfalva (76), Kurtapatak (72), Uzonfüves (67), Oltszem (65), Hatolyka (60), Zalánpatak (58), Esztelnek (54), Hilib (53), Kézdimartonfalva (51), Málnásfalu (50).
A részvételnél is lényegesebb viszont, hogy hol hány százalékot kapott az RMDSZ. A városoknál itt Barót vezet 91,4 százalékkal, megelőzve Kézdivásárhelyt (89), Sepsiszentgyörgyöt (74) és Kovásznát (60). A falvak közül Kálnok, Bardoc, Csernáton, Kézdialmás, Kézdikővár és Alsólemhény lakosságának több mint 95 százaléka támogatta a szövetséget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. május 19.
Szent László alakja volt a téma
Nagyvárad- Kedd délután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében díjazták azokat a diákokat, akik alkotásokat küldtek be a lovagkirály alakját központba helyező pályázatra.
A beküldött, különböző technikával készült alkotások arról tanúskodtak, hogy a gyermekek milyen ügyesek és tehetségesek. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum amúgy immár hatodik alkalommal hirdette meg idén februárban 0-IX. osztályos diákok számára azt a Bihar Megyei Tanfelügyelőség által láttamozott pályázatot, melynek központi témája a névadó király alakja, cselekedetei és legendás személyisége volt. Nem csupán Nagyváradról, vagy a közeli Nagyszalontáról, hanem még a távoli Gyergyóból, illetve Bákóból is érkeztek pályaművek, összesen közel 500, melyeknek körülbelül háromnegyedét alsó tagozatos diákok készítették.
Díjazottak
A díjátadó ünnepséget kedd délután tartották a tanintézmény dísztermében. Először a Rázmán Enikő és Kovács Márta tanárnők által felkészített kilencedikesek mutatták be Arany János A bajusz című költeményét egy ötletes színpadi előadás formájában, majd a verseny főszervezői, Tankó Zita és Kiss Csilla tanítónők értékelték röviden a képeket.
Külön kiválósági díjban részesült a negyedikes Rázmán Botond és az ötödikes Trubács Vivien, mindketten a váradi Szacsvay Imre Általános Iskola növendékei. Első helyen végzett az előkészítő osztályos Gáll Attila (gyergyóalfalui Sövér Elek Iskola) és Baricz Lukács (gyergyóalfalui Sövér Elek Iskola), az elsős Janota Hanna (Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum) és Văduva-Kémenes Eszter (gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Iskola), a másodikos Bölöni Edina (Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium) és Berszán Andrea (kézdimártonfalvi iskola), a harmadikos Ardelea Beatrix (Dimitrie Cantemir Iskola) és Farkas Klaudia (Dimitrie Cantemir Iskola), a negyedikes Cziprián-Kovács Kinga (temesvári Bartók Béla Iskola), az ötödikes Kovács Janka Ágnes (berettyószéplaki 1-es iskola) és Szallós Csenge Zsófia (szalontai Arany János Iskola), valamint a hatodikos Török Boglárka (kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola). A másik három évfolyam esetében valamennyi jelentkező elismerő oklevelet kapott, rangsorolás nélkül: a hetedikes Adam Claudia (gyímesbükki Dani Gergely Iskola), Pál Ferenc (gyergyószentmiklósi Vaskertes Iskola) és Péter-Jani Bianka (kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola), a nyolcadikos Miklós Sándor (fenyédi Márton Áron Iskola), és a kilencedikes Bencsik Alexandra (érmihályfalvi Zelk Zoltán Iskola).
Az ajándékba kapott játékokért és a szeretetvendégségért a mallersdorfi ferences nővéreket illeti köszönet és hála.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad- Kedd délután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében díjazták azokat a diákokat, akik alkotásokat küldtek be a lovagkirály alakját központba helyező pályázatra.
A beküldött, különböző technikával készült alkotások arról tanúskodtak, hogy a gyermekek milyen ügyesek és tehetségesek. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum amúgy immár hatodik alkalommal hirdette meg idén februárban 0-IX. osztályos diákok számára azt a Bihar Megyei Tanfelügyelőség által láttamozott pályázatot, melynek központi témája a névadó király alakja, cselekedetei és legendás személyisége volt. Nem csupán Nagyváradról, vagy a közeli Nagyszalontáról, hanem még a távoli Gyergyóból, illetve Bákóból is érkeztek pályaművek, összesen közel 500, melyeknek körülbelül háromnegyedét alsó tagozatos diákok készítették.
Díjazottak
A díjátadó ünnepséget kedd délután tartották a tanintézmény dísztermében. Először a Rázmán Enikő és Kovács Márta tanárnők által felkészített kilencedikesek mutatták be Arany János A bajusz című költeményét egy ötletes színpadi előadás formájában, majd a verseny főszervezői, Tankó Zita és Kiss Csilla tanítónők értékelték röviden a képeket.
Külön kiválósági díjban részesült a negyedikes Rázmán Botond és az ötödikes Trubács Vivien, mindketten a váradi Szacsvay Imre Általános Iskola növendékei. Első helyen végzett az előkészítő osztályos Gáll Attila (gyergyóalfalui Sövér Elek Iskola) és Baricz Lukács (gyergyóalfalui Sövér Elek Iskola), az elsős Janota Hanna (Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum) és Văduva-Kémenes Eszter (gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Iskola), a másodikos Bölöni Edina (Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium) és Berszán Andrea (kézdimártonfalvi iskola), a harmadikos Ardelea Beatrix (Dimitrie Cantemir Iskola) és Farkas Klaudia (Dimitrie Cantemir Iskola), a negyedikes Cziprián-Kovács Kinga (temesvári Bartók Béla Iskola), az ötödikes Kovács Janka Ágnes (berettyószéplaki 1-es iskola) és Szallós Csenge Zsófia (szalontai Arany János Iskola), valamint a hatodikos Török Boglárka (kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola). A másik három évfolyam esetében valamennyi jelentkező elismerő oklevelet kapott, rangsorolás nélkül: a hetedikes Adam Claudia (gyímesbükki Dani Gergely Iskola), Pál Ferenc (gyergyószentmiklósi Vaskertes Iskola) és Péter-Jani Bianka (kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola), a nyolcadikos Miklós Sándor (fenyédi Márton Áron Iskola), és a kilencedikes Bencsik Alexandra (érmihályfalvi Zelk Zoltán Iskola).
Az ajándékba kapott játékokért és a szeretetvendégségért a mallersdorfi ferences nővéreket illeti köszönet és hála.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2015. december 24.
Irgalmasság karácsonya
Az egyházközségünkhöz tartozó három faluban – Szentkatolnán, Hatolykán, Kézdimartonfalván –, ahol a szokáshoz híven mindenütt lesz pásztorjáték, különböző módon is készülnek Jézus születésének a megünneplésére.
Szentkatolnán az Irgalmasság Szentévének jegyében a plébániai hitoktatásban résztvevő gyermekek meglátogatják azokat az időseket, akik házhoz kötöttek, és egyedül élnek. Erre éneket és verset tanultak, de általuk készített süteményeket is ajándékoznak. Az előre bejelentett látogatást a három csoportra osztott gyerekek december 24-én ejtik meg. A program lebonyolítását Lőrincz Lenke vezeti.
Hatolykán az idén is várja a templomba látogatókat a Bardocz Piroska sekrestyés által az ember nagyságú, rongybábukból alkotott betlehem a haranglábban. Az idén is felállítják a falu karácsonyfáját. Ezt a hívek saját díszeikkel azért fogják minél szebbé tenni, hogy azoknak is legyen karácsonyfája, akiknek erre nincs lehetőségük. Mindezek vízkereszt ünnepéig lesznek láthatók.
Kézdimartonfalván a tervek szerint az idén is meglesz az „élő betlehem” a kápolna udvarán ma délután 3 és 7 óra között. Itt ebben az egyházi évben Szent Márton-évet tartanak, a templom védőszentje születésének 1700. évfordulója alkalmával. Az év mottója: „Közösségünket erősíteni”. Az idei pásztorjátékba az ifjúságot is belekapcsolják a gyermekek mellett, amelynek előadása – jó idő esetén – szabadtéren, az élő betlehemes díszletében történik. Az ilyenkor szokásos „angyali csomagot” az idei karácsonyon, az esti szentmise után nem a gyerekek, hanem a családok kapják a kápolna udvarán, ezzel is jelezve és erősítve az együvé tartozást. A programok előkészítésében és megszervezésében fontos szerepet vállalt Molnár Dalma, Elekes Judit, valamint Molnár Zoltán.
Opra István plébános
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
Az egyházközségünkhöz tartozó három faluban – Szentkatolnán, Hatolykán, Kézdimartonfalván –, ahol a szokáshoz híven mindenütt lesz pásztorjáték, különböző módon is készülnek Jézus születésének a megünneplésére.
Szentkatolnán az Irgalmasság Szentévének jegyében a plébániai hitoktatásban résztvevő gyermekek meglátogatják azokat az időseket, akik házhoz kötöttek, és egyedül élnek. Erre éneket és verset tanultak, de általuk készített süteményeket is ajándékoznak. Az előre bejelentett látogatást a három csoportra osztott gyerekek december 24-én ejtik meg. A program lebonyolítását Lőrincz Lenke vezeti.
Hatolykán az idén is várja a templomba látogatókat a Bardocz Piroska sekrestyés által az ember nagyságú, rongybábukból alkotott betlehem a haranglábban. Az idén is felállítják a falu karácsonyfáját. Ezt a hívek saját díszeikkel azért fogják minél szebbé tenni, hogy azoknak is legyen karácsonyfája, akiknek erre nincs lehetőségük. Mindezek vízkereszt ünnepéig lesznek láthatók.
Kézdimartonfalván a tervek szerint az idén is meglesz az „élő betlehem” a kápolna udvarán ma délután 3 és 7 óra között. Itt ebben az egyházi évben Szent Márton-évet tartanak, a templom védőszentje születésének 1700. évfordulója alkalmával. Az év mottója: „Közösségünket erősíteni”. Az idei pásztorjátékba az ifjúságot is belekapcsolják a gyermekek mellett, amelynek előadása – jó idő esetén – szabadtéren, az élő betlehemes díszletében történik. Az ilyenkor szokásos „angyali csomagot” az idei karácsonyon, az esti szentmise után nem a gyerekek, hanem a családok kapják a kápolna udvarán, ezzel is jelezve és erősítve az együvé tartozást. A programok előkészítésében és megszervezésében fontos szerepet vállalt Molnár Dalma, Elekes Judit, valamint Molnár Zoltán.
Opra István plébános
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2016. április 27.
Csernátfalu, a városközpont (A barcasági csángóföldön)
Ez Négyfalu városközpontja, itt található a polgármesteri hivatal, a városi tanács székhelye. Így volt ez régen is, mert Csernátfalu központjában építették fel a hétfalusi magyarok szabadságharcos áldozataik legszentebb emlékét, amelyet mindenki csángó szobor néven emleget. Csernátfalunak 1427-ben Szent Mihály falva volt a neve, miként az Mátyás király 1460-ban kelt adományleveléből is kitűnik.
Az írott szó
Szent Mihály oltalmában a címe annak a 240 oldalas könyvnek, amelyet 2004-ben adott ki a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság a Hétfalu Könyvek sorozat részeként. Szerzői készséges négyfalusi kalauzaink, Hochbauer Gyula és Kovács Lehel István, készült a Csernátfaluban működő Disz Tipo nyomdában. A szerzők összefoglalják a reformáció előtti időszak dokumentált katolikus egyháztörténetét. Ebből tudjuk, hogy 1542 és 1544 között Hétfalu – s így Csernátfalu – magyarsága is áttért az evangélikus-lutheránus vallásra. A Fennvaló gondoskodott arról a lepergett évszázadok során, hogy a barcasági Tízfalunak mindig legyenek krónikásai, helytörténeti írói és történészei, tehetséges tollforgatói, tanítói-tanárai, legújabban a matematikát és informatikát magas szinten művelő értelmiségijei, akik felvállalták s felvállalják ma is a mindennapok történéseinek rögzítését az eljövendő emberöltők számára is. Apáczai Csere Jánost, a lelkész Szeli Józsefet és a nehezen összeszámlálható többi értelmiségit olyan személyek-személyiségek követték, követik, mint dr. Bencze Mihály, Csernátfalu szülöttje, jeles matematikus, tanár és költő, a bukaresti Ady Endre-líceum igazgató-tanára, aki szülőhelyének és csángó népének átfogó képét is adta a Jászvásárban 2013-ban megjelent Visszapillantó tükör című vaskos kötetében. A brassói Fulgur Kiadó alapítójaként gondozta Kalabér László földink Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában című könyvét (1997). Bencze Mihályt – aki két éve a Brassói Lapok havi mellékleteként megjelenő Bukaresti Magyar Élet szerkesztője – csak telefonon tudtuk elérni Zilahon, ahol egy országos matematikai vetélkedő zsűrijében áldozta amúgy is szűköcske szabadidejét. A melléklet háromszékiek számára elsősorban a bukaresti magyarság múltjáról, de jelenéről is szóló tudósítások-írások nélkülözhetetlen forrása. Köztudott, hogy csángó testvéreink régen s odaszakadt rokonaik révén most is erősebb szálakkal kötődtek, kötődnek Bukaresthez, mint mi. Bár Hosszúfaluban található családi háza, e sorba tartozik Hochbauer Gyula magyartanár, helytörténész, közíró is, aki Kommandón kezdte pályafutását, s egyike Hétfalu kiváló ismerőinek. Miként ővele, találkoztunk Kovács Lehel István informatikus egyetemi adjunktussal, helytörténész-szerkesztővel is, mindketten önálló, olykor külön kiadványokban rögzítették, rögzítik Hétfalu hely- és kortárstörténetét (Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban, Hétfalusi csángó tájszógyűjtemény, A hosszúfalusi faragászati iskola története Sipos-Gaudi Enikővel stb.). Nevükhöz kötődik többek között a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság működése, a Hétfalu független művelődési és helytörténeti havilap szerkesztése és kiadása.
Ahol Hunyadi János is megfordult
Tiszteletes Török László csernátfalusi evangélikus lelkész vendégeként még mindig a hely múltja felől érdeklődtünk. Készséggel állt rendelkezésünkre. Elmondta, hogy valóban Csernátfaluban volt a Szent Mihály eklézsia központja, amely a maga idejében a hét csángó település egyetlen istentiszteleti helye volt. Múltja visszanyúlik a Szent István által kiadott „minden tíz falunak egy templom” rendeletig. Ennek az egyházközségnek Hunyadi János akkori kormányzó 1442-ben egy díszes, aranyozott ezüstből készült áldozókelyhet adományozott a hétfalusi csángók a törökök elleni harcban tanúsított hősiessége elismeréseként. A brassói ötvösség e remekművét egyházközségünk őrzi – jegyezte meg. A ma álló templom szentélye XVI. századi építmény, a hagyomány szerint a második templom maradványa. Ehhez építették hozzá 1779-ben a jelenlegi templomhajót. Mostani formáját azonban csak 1895-ben nyerte el. Csernátfalu magyarságának lelki gondozását mind máig huszonegy lelkész végezte. A sepsiszentkirályi származású Kiss Árpád – egykori mikós diák –, unokája, dr. Kiss Béla és hitvese, Kiss Béláné Füzessy Irén hárman együttvéve 99 éven keresztül vezették a gyülekezetet és folytatták magas szinten a népművelést. Török tiszteletes ezt a lelkészöltőt követte-folytatta egyparókiás papként. Féléves barcaújfalusi esperesi segédlelkészi szolgálat után foglalta el a csernátfalusi parókiát 1985-ben. Munkája mellett felette hasznos szolgálatként vállalta a két világháború között is megjelenő Csángó Naptárak anyagának összegyűjtését és egy új sorozat számítógépes szerkesztését. A felette hasznos és értékes kiadvány tükre majdnem az egész Hétfalu kortárs történéseinek.
Volt egyszer egy csángó szobor
Nem kerülhetjük ki ennek a szomorú múltú és emlékezetű obeliszknek a történetét. E témában Nagy János nyugalmazott történelemtanárt kerestük meg, aki megírta a szoborállítás körülményeit, de késői mentésének is részese volt.
– A XIX. század utolsó negyedében vetődött fel a gondolat – mondta –, hogy Hétfaluban szobrot állítsanak az 1848–49-es szabadságharc vértanúi emlékére, amikor Brassó parancsára 51 hétfalusit végeztek ki borzasztó kínok között. Így például Szász György 77 éves hosszúfalusi evangélikus lelkészt rátették egy izzó vaskályhára, és addig perzselték, míg kiadta lelkét, sokakat agyonlőttek, másokat leszúrtak, a tatrangi Csere Pétert a Malomárkában fojtották meg. Az emlékobeliszkre a gyűjtési akciót Koós Ferenc királyi tanácsos tanfelügyelő indította, akit több lelkes hétfalusi támogatott. A szobor (így nevezik a hétfalusiak az obeliszket) kivitelezését az apácai Bosin Antal és a brassói Gabrielli Ferenc kőfaragók vállalták. Alapját a csernátfalusi piactéren rakták le 1891 márciusában, és szeptember 27-én leplezték le. 1926 januárjában a helybeli szélsőjobboldali román türelmetlenség a szobrot ledöntötte. A négyfalusiak sokáig szétrombolva hagyták, hogy váljék az ügy a négyfalusi románság szégyenére. A két világháború közötti feszült politikai viszonyok között a szobor felső részét a hosszúfalusi alszegi evangélikus temetőbe szállították. Mivel azt az idő vasfoga kikezdte, az 1970-es évek derekán Kocsis Andrásné kezdeményezésére gyűjtést indítottak az emlékmű kijavítására, amit Elekes Mihály kőfaragó és Sipos Gaudi István végzett el. A márványlapokat az eredeti feliratokkal 1981. november elsején helyeztük fel – fejezte be Nagy János. A temetőben hajtottunk fejet mi is a zöld cserjék övezte obeliszk előtt, itt emlékeznek minden év március 15-én a helybeliek, s papi segédlettel idézik meg a csángó vértanúk hősiességét. A csángó szobor egykori talapzatára helyezte el a helybeli Astra Egyesület 1931. július 23-án a nemzet egyesítéséért 1916–1919-ben hősi halált halt román katonák emlékművét. Hétfalut, de főleg Négyfalut nemcsak ismerni, hanem bemutatni is tudni kell azoknak a messzi földről idejövőknek, akik a ma élő Csángófölddel szeretnének ismerkedni, a festői tájjal, a még megjeleníthető és látható csángó hagyományokkal, az épített örökséggel, népviselettel, népszokással, a jellegzetes borica-tánccal, szedettesekkel, varrottasokkal, tojásfestéssel, élő képzőművészettel. Az elvárások szintjén fogadja az ideérkezőket Simon Attila, a helybeli Renáta panzió tulajdonosa, idegenforgalmi menedzser, idegenvezető.
Kisgyörgy Zoltán
Bencze Mihály: Visszapillantó tükör, 2013 (magánkiadás)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ez Négyfalu városközpontja, itt található a polgármesteri hivatal, a városi tanács székhelye. Így volt ez régen is, mert Csernátfalu központjában építették fel a hétfalusi magyarok szabadságharcos áldozataik legszentebb emlékét, amelyet mindenki csángó szobor néven emleget. Csernátfalunak 1427-ben Szent Mihály falva volt a neve, miként az Mátyás király 1460-ban kelt adományleveléből is kitűnik.
Az írott szó
Szent Mihály oltalmában a címe annak a 240 oldalas könyvnek, amelyet 2004-ben adott ki a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság a Hétfalu Könyvek sorozat részeként. Szerzői készséges négyfalusi kalauzaink, Hochbauer Gyula és Kovács Lehel István, készült a Csernátfaluban működő Disz Tipo nyomdában. A szerzők összefoglalják a reformáció előtti időszak dokumentált katolikus egyháztörténetét. Ebből tudjuk, hogy 1542 és 1544 között Hétfalu – s így Csernátfalu – magyarsága is áttért az evangélikus-lutheránus vallásra. A Fennvaló gondoskodott arról a lepergett évszázadok során, hogy a barcasági Tízfalunak mindig legyenek krónikásai, helytörténeti írói és történészei, tehetséges tollforgatói, tanítói-tanárai, legújabban a matematikát és informatikát magas szinten művelő értelmiségijei, akik felvállalták s felvállalják ma is a mindennapok történéseinek rögzítését az eljövendő emberöltők számára is. Apáczai Csere Jánost, a lelkész Szeli Józsefet és a nehezen összeszámlálható többi értelmiségit olyan személyek-személyiségek követték, követik, mint dr. Bencze Mihály, Csernátfalu szülöttje, jeles matematikus, tanár és költő, a bukaresti Ady Endre-líceum igazgató-tanára, aki szülőhelyének és csángó népének átfogó képét is adta a Jászvásárban 2013-ban megjelent Visszapillantó tükör című vaskos kötetében. A brassói Fulgur Kiadó alapítójaként gondozta Kalabér László földink Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában című könyvét (1997). Bencze Mihályt – aki két éve a Brassói Lapok havi mellékleteként megjelenő Bukaresti Magyar Élet szerkesztője – csak telefonon tudtuk elérni Zilahon, ahol egy országos matematikai vetélkedő zsűrijében áldozta amúgy is szűköcske szabadidejét. A melléklet háromszékiek számára elsősorban a bukaresti magyarság múltjáról, de jelenéről is szóló tudósítások-írások nélkülözhetetlen forrása. Köztudott, hogy csángó testvéreink régen s odaszakadt rokonaik révén most is erősebb szálakkal kötődtek, kötődnek Bukaresthez, mint mi. Bár Hosszúfaluban található családi háza, e sorba tartozik Hochbauer Gyula magyartanár, helytörténész, közíró is, aki Kommandón kezdte pályafutását, s egyike Hétfalu kiváló ismerőinek. Miként ővele, találkoztunk Kovács Lehel István informatikus egyetemi adjunktussal, helytörténész-szerkesztővel is, mindketten önálló, olykor külön kiadványokban rögzítették, rögzítik Hétfalu hely- és kortárstörténetét (Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban, Hétfalusi csángó tájszógyűjtemény, A hosszúfalusi faragászati iskola története Sipos-Gaudi Enikővel stb.). Nevükhöz kötődik többek között a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság működése, a Hétfalu független művelődési és helytörténeti havilap szerkesztése és kiadása.
Ahol Hunyadi János is megfordult
Tiszteletes Török László csernátfalusi evangélikus lelkész vendégeként még mindig a hely múltja felől érdeklődtünk. Készséggel állt rendelkezésünkre. Elmondta, hogy valóban Csernátfaluban volt a Szent Mihály eklézsia központja, amely a maga idejében a hét csángó település egyetlen istentiszteleti helye volt. Múltja visszanyúlik a Szent István által kiadott „minden tíz falunak egy templom” rendeletig. Ennek az egyházközségnek Hunyadi János akkori kormányzó 1442-ben egy díszes, aranyozott ezüstből készült áldozókelyhet adományozott a hétfalusi csángók a törökök elleni harcban tanúsított hősiessége elismeréseként. A brassói ötvösség e remekművét egyházközségünk őrzi – jegyezte meg. A ma álló templom szentélye XVI. századi építmény, a hagyomány szerint a második templom maradványa. Ehhez építették hozzá 1779-ben a jelenlegi templomhajót. Mostani formáját azonban csak 1895-ben nyerte el. Csernátfalu magyarságának lelki gondozását mind máig huszonegy lelkész végezte. A sepsiszentkirályi származású Kiss Árpád – egykori mikós diák –, unokája, dr. Kiss Béla és hitvese, Kiss Béláné Füzessy Irén hárman együttvéve 99 éven keresztül vezették a gyülekezetet és folytatták magas szinten a népművelést. Török tiszteletes ezt a lelkészöltőt követte-folytatta egyparókiás papként. Féléves barcaújfalusi esperesi segédlelkészi szolgálat után foglalta el a csernátfalusi parókiát 1985-ben. Munkája mellett felette hasznos szolgálatként vállalta a két világháború között is megjelenő Csángó Naptárak anyagának összegyűjtését és egy új sorozat számítógépes szerkesztését. A felette hasznos és értékes kiadvány tükre majdnem az egész Hétfalu kortárs történéseinek.
Volt egyszer egy csángó szobor
Nem kerülhetjük ki ennek a szomorú múltú és emlékezetű obeliszknek a történetét. E témában Nagy János nyugalmazott történelemtanárt kerestük meg, aki megírta a szoborállítás körülményeit, de késői mentésének is részese volt.
– A XIX. század utolsó negyedében vetődött fel a gondolat – mondta –, hogy Hétfaluban szobrot állítsanak az 1848–49-es szabadságharc vértanúi emlékére, amikor Brassó parancsára 51 hétfalusit végeztek ki borzasztó kínok között. Így például Szász György 77 éves hosszúfalusi evangélikus lelkészt rátették egy izzó vaskályhára, és addig perzselték, míg kiadta lelkét, sokakat agyonlőttek, másokat leszúrtak, a tatrangi Csere Pétert a Malomárkában fojtották meg. Az emlékobeliszkre a gyűjtési akciót Koós Ferenc királyi tanácsos tanfelügyelő indította, akit több lelkes hétfalusi támogatott. A szobor (így nevezik a hétfalusiak az obeliszket) kivitelezését az apácai Bosin Antal és a brassói Gabrielli Ferenc kőfaragók vállalták. Alapját a csernátfalusi piactéren rakták le 1891 márciusában, és szeptember 27-én leplezték le. 1926 januárjában a helybeli szélsőjobboldali román türelmetlenség a szobrot ledöntötte. A négyfalusiak sokáig szétrombolva hagyták, hogy váljék az ügy a négyfalusi románság szégyenére. A két világháború közötti feszült politikai viszonyok között a szobor felső részét a hosszúfalusi alszegi evangélikus temetőbe szállították. Mivel azt az idő vasfoga kikezdte, az 1970-es évek derekán Kocsis Andrásné kezdeményezésére gyűjtést indítottak az emlékmű kijavítására, amit Elekes Mihály kőfaragó és Sipos Gaudi István végzett el. A márványlapokat az eredeti feliratokkal 1981. november elsején helyeztük fel – fejezte be Nagy János. A temetőben hajtottunk fejet mi is a zöld cserjék övezte obeliszk előtt, itt emlékeznek minden év március 15-én a helybeliek, s papi segédlettel idézik meg a csángó vértanúk hősiességét. A csángó szobor egykori talapzatára helyezte el a helybeli Astra Egyesület 1931. július 23-án a nemzet egyesítéséért 1916–1919-ben hősi halált halt román katonák emlékművét. Hétfalut, de főleg Négyfalut nemcsak ismerni, hanem bemutatni is tudni kell azoknak a messzi földről idejövőknek, akik a ma élő Csángófölddel szeretnének ismerkedni, a festői tájjal, a még megjeleníthető és látható csángó hagyományokkal, az épített örökséggel, népviselettel, népszokással, a jellegzetes borica-tánccal, szedettesekkel, varrottasokkal, tojásfestéssel, élő képzőművészettel. Az elvárások szintjén fogadja az ideérkezőket Simon Attila, a helybeli Renáta panzió tulajdonosa, idegenforgalmi menedzser, idegenvezető.
Kisgyörgy Zoltán
Bencze Mihály: Visszapillantó tükör, 2013 (magánkiadás)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. szeptember 12.
Torjai Szeptemberfeszt
Tizenharmadik alkalommal szerveztek falunapokat – amelyeket három esztendővel ezelőtt Szeptemberfesztre kereszteltek át – az elmúlt hétvégén az Aporok 709 éves falujában. A rendezvényen hídmérleget, ravatalozóházat, új hidat és napközi otthont adtak át, hatvanméteres puliszkát készítettek, nemzetközi főzőversenyt tartottak, és tegnap a Mária-kápolna kertjében ünnepi szentmisét celebráltak. A torjai volt Felső-Háromszék idei utolsó előtti faluünnepe, az utolsót Bélafalván tartják. A falunapok résztvevőinek egészségügyi ellátásáról a Salvatore Egyesület önkéntesei gondoskodtak. A községháza folyosóján mindkét napon mezőgazdasági terménykiállítást lehetett megtekinteni. A falunapokon Torja négy magyarországi testvértelepülése is képviseltette magát.
Négy avatóünnepség
A falunapok szombat délelőtt Altorja határában, a homokbányánál kezdődtek, ahol átadták a községközpont korszerű, 18 méter hosszú, hatvan tonnáig mérő hídmérlegét, amivel a torjai mezőgazdászok régi vágya teljesült, már nem kell a céhes városba menniük lemérni az eladott zöldséget. A húszezer eurós digitális mérleget az Agrosic Egyesület vásárolta meg, a mérlegház felépítését pedig a torjai községháza vállalta. Az új mérleget Tímár Zoltán feltorjai római katolikus plébános és Egyed László Levente feltorjai református lelkipásztor szentelte fel, illetve áldotta meg. Ezt követően a Karatna falurészen, a temetőkertben átadták a község ötödik és egyben utolsó, európai uniós elvárások szerint megépített ravatalozóházát, amelyet Beke Boróka karatnai református lelkész és Tímár Zoltán római katolikus plébános áldott meg, illetve szentelt fel. A temetőből az ünneplők a karatnai új, tizennyolc méter hosszú és hat méter széles hídhoz vonultak, amely határidő előtt készült el. Torja legdrágább és legforgalmasabb hídja mintegy 500 ezer lejbe került, amiből 166 ezer lejt a megyei önkormányzat állt. Az avatószalagot többek között Kovács Ödön megyemenedzser vágta el. Az egyház képviselőinek áldását követően a Kicsi Antal-iskola udvarán lévő 1-es számú óvoda épületében az új napközi otthont avatták fel. Egy régi épületet javítottak ki, korszerű napközit létesítettek. A felújítás eddig 250 ezer lejbe került, és a teljes összeget a helyi költségvetésből fedezték.
Díjak, kitüntetések
Szombat délelőtt az eddigi hagyományokhoz híven a községháza előtt felállított életfánál (amelyre felkerült a múlt esztendő szeptembere óta a községben született harmincnyolc újszülött nevét és születési időpontját tartalmazó réztábla) közös fénykép készült. Ezt követően a művelődési otthon nagytermében megtartották a nagykorúsítási ünnepséget, az 1998-ban született fiataloknak Kerekes Tibor jegyző gratulált. Daragus Attila polgármester meglepetésként bejelentette: a falunapokra elkészült az öt évvel ezelőtt megjelent Torja képes albumának második, bővített kiadása, majd a színpadra hívta a testvértelepülések képviselőit, akiknek elsőként adott át egy-egy példányt az albumból. Idén a Torjáért-díjat Kovács Ödön megyemenedzser vehette át, aki bejelentette, hogy a megyei tanács idei kézdiszéki prioritása a hilibi és a futásfalvi út leaszfaltozása. Ez évben egyetlen személy, Sólyom István matematikatanár kapott díszpolgári kitüntetést. A község vezetői emléklapot, bekeretezett életfás képet, képes albumot és egy-egy szál virágot nyújtottak át az ünnepségen jelen levő édesanyáknak.
Nemzetközi főzőverseny tizenegy csapattal
Délután hatvan torjai asszony és lány, valamint tizenöt férfi elkészítette a 2008-ban világrekordként jegyzett, 150,32 méteres feltűrt túrós puliszka hatvanméteres „kistestvérét”, amely négy perc alatt fogyott el. A szombati nap leglátványosabb eseményét a nemzetközi főzőverseny jelentette, amelyen tizenegy hazai és határon túli csapat mérte össze tudását. megyénket a torjai Hagyományőrzők, a Gazdaasszonyok, a Juhászok, a 142-es Szent Miklós Cserkészcsapat, valamint a kézdimartonfalvi Molnár Ede, a Katrosa Vadászegyesület és Mikóújfalu képviselte. A csapatok a rendelkezésükre álló három óra alatt rendkívül változatos ételeket állítottak elő. A torjai Gazdaaszonyok hatvankét kürtőskalácsot sütöttek. A zsűri elnöke vitéz Komlósi Mihály volt. A szervezők minden részt vevő csapatot díjaztak, nem történt különösebb rangsorolás, és több különdíjat osztott ki v. Komlósi Mihály, a Budapesti Vitézi Rend kulturális székkapitánya.
Mária-búcsús szentmise
Tegnap délelőtt az altorjai plébániánál gyülekeztek huszárok, cserkészek, népviseletbe öltözött helybeliek és csokonavisontaiak, majd indultak lóháton és feldíszített szekereken a Mária-kápolnához. A menet élén a Kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki huszárjai, valamint a Szent Miklós Cserkészcsapat tagjai haladtak. A délben kezdődő Mária-napi búcsús szentmisét a Mária-kápolna kertjében Diósi Dávid tiszteletbeli kanonok, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektorhelyettese celebrálta. A szentmise végén Daragus Attila polgármester örömét fejezte ki, hogy hosszú évtizedek után hamarosan torjai római katolikus lelkészt is felszentelnek Mike Ervin papnövendék személyében. Ugyanakkor Torjáért-díjat nyújtott át a szentmise főcelebránsának, Diósi Dávid kanonoknak. Egy szép Mária-éneket latin és magyar nyelven Dobai Júlia negyedik osztályos tanuló énekelt el. A szentmise a magyar és a székely himnusz, valamint Vörösmarty Mihály Szózatának az eléneklésével ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tizenharmadik alkalommal szerveztek falunapokat – amelyeket három esztendővel ezelőtt Szeptemberfesztre kereszteltek át – az elmúlt hétvégén az Aporok 709 éves falujában. A rendezvényen hídmérleget, ravatalozóházat, új hidat és napközi otthont adtak át, hatvanméteres puliszkát készítettek, nemzetközi főzőversenyt tartottak, és tegnap a Mária-kápolna kertjében ünnepi szentmisét celebráltak. A torjai volt Felső-Háromszék idei utolsó előtti faluünnepe, az utolsót Bélafalván tartják. A falunapok résztvevőinek egészségügyi ellátásáról a Salvatore Egyesület önkéntesei gondoskodtak. A községháza folyosóján mindkét napon mezőgazdasági terménykiállítást lehetett megtekinteni. A falunapokon Torja négy magyarországi testvértelepülése is képviseltette magát.
Négy avatóünnepség
A falunapok szombat délelőtt Altorja határában, a homokbányánál kezdődtek, ahol átadták a községközpont korszerű, 18 méter hosszú, hatvan tonnáig mérő hídmérlegét, amivel a torjai mezőgazdászok régi vágya teljesült, már nem kell a céhes városba menniük lemérni az eladott zöldséget. A húszezer eurós digitális mérleget az Agrosic Egyesület vásárolta meg, a mérlegház felépítését pedig a torjai községháza vállalta. Az új mérleget Tímár Zoltán feltorjai római katolikus plébános és Egyed László Levente feltorjai református lelkipásztor szentelte fel, illetve áldotta meg. Ezt követően a Karatna falurészen, a temetőkertben átadták a község ötödik és egyben utolsó, európai uniós elvárások szerint megépített ravatalozóházát, amelyet Beke Boróka karatnai református lelkész és Tímár Zoltán római katolikus plébános áldott meg, illetve szentelt fel. A temetőből az ünneplők a karatnai új, tizennyolc méter hosszú és hat méter széles hídhoz vonultak, amely határidő előtt készült el. Torja legdrágább és legforgalmasabb hídja mintegy 500 ezer lejbe került, amiből 166 ezer lejt a megyei önkormányzat állt. Az avatószalagot többek között Kovács Ödön megyemenedzser vágta el. Az egyház képviselőinek áldását követően a Kicsi Antal-iskola udvarán lévő 1-es számú óvoda épületében az új napközi otthont avatták fel. Egy régi épületet javítottak ki, korszerű napközit létesítettek. A felújítás eddig 250 ezer lejbe került, és a teljes összeget a helyi költségvetésből fedezték.
Díjak, kitüntetések
Szombat délelőtt az eddigi hagyományokhoz híven a községháza előtt felállított életfánál (amelyre felkerült a múlt esztendő szeptembere óta a községben született harmincnyolc újszülött nevét és születési időpontját tartalmazó réztábla) közös fénykép készült. Ezt követően a művelődési otthon nagytermében megtartották a nagykorúsítási ünnepséget, az 1998-ban született fiataloknak Kerekes Tibor jegyző gratulált. Daragus Attila polgármester meglepetésként bejelentette: a falunapokra elkészült az öt évvel ezelőtt megjelent Torja képes albumának második, bővített kiadása, majd a színpadra hívta a testvértelepülések képviselőit, akiknek elsőként adott át egy-egy példányt az albumból. Idén a Torjáért-díjat Kovács Ödön megyemenedzser vehette át, aki bejelentette, hogy a megyei tanács idei kézdiszéki prioritása a hilibi és a futásfalvi út leaszfaltozása. Ez évben egyetlen személy, Sólyom István matematikatanár kapott díszpolgári kitüntetést. A község vezetői emléklapot, bekeretezett életfás képet, képes albumot és egy-egy szál virágot nyújtottak át az ünnepségen jelen levő édesanyáknak.
Nemzetközi főzőverseny tizenegy csapattal
Délután hatvan torjai asszony és lány, valamint tizenöt férfi elkészítette a 2008-ban világrekordként jegyzett, 150,32 méteres feltűrt túrós puliszka hatvanméteres „kistestvérét”, amely négy perc alatt fogyott el. A szombati nap leglátványosabb eseményét a nemzetközi főzőverseny jelentette, amelyen tizenegy hazai és határon túli csapat mérte össze tudását. megyénket a torjai Hagyományőrzők, a Gazdaasszonyok, a Juhászok, a 142-es Szent Miklós Cserkészcsapat, valamint a kézdimartonfalvi Molnár Ede, a Katrosa Vadászegyesület és Mikóújfalu képviselte. A csapatok a rendelkezésükre álló három óra alatt rendkívül változatos ételeket állítottak elő. A torjai Gazdaaszonyok hatvankét kürtőskalácsot sütöttek. A zsűri elnöke vitéz Komlósi Mihály volt. A szervezők minden részt vevő csapatot díjaztak, nem történt különösebb rangsorolás, és több különdíjat osztott ki v. Komlósi Mihály, a Budapesti Vitézi Rend kulturális székkapitánya.
Mária-búcsús szentmise
Tegnap délelőtt az altorjai plébániánál gyülekeztek huszárok, cserkészek, népviseletbe öltözött helybeliek és csokonavisontaiak, majd indultak lóháton és feldíszített szekereken a Mária-kápolnához. A menet élén a Kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki huszárjai, valamint a Szent Miklós Cserkészcsapat tagjai haladtak. A délben kezdődő Mária-napi búcsús szentmisét a Mária-kápolna kertjében Diósi Dávid tiszteletbeli kanonok, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektorhelyettese celebrálta. A szentmise végén Daragus Attila polgármester örömét fejezte ki, hogy hosszú évtizedek után hamarosan torjai római katolikus lelkészt is felszentelnek Mike Ervin papnövendék személyében. Ugyanakkor Torjáért-díjat nyújtott át a szentmise főcelebránsának, Diósi Dávid kanonoknak. Egy szép Mária-éneket latin és magyar nyelven Dobai Júlia negyedik osztályos tanuló énekelt el. A szentmise a magyar és a székely himnusz, valamint Vörösmarty Mihály Szózatának az eléneklésével ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)