Két értékes könyv jelent meg a budapesti Európa és a bukaresti Kriterion gondozásában, Imreh István-Pataki József: Kászonszéki krónika /1650-1750/ és Antal Imre: Gyimesi krónika. Ahol a kászoni krónika végetér, valójában ott kezdődik a gyimesiek története /1764/. A kászoni öt település /Feltíz, Altíz, Impér, Jakabfalva, Újfalu/ katonáskodó székelysége igyekezett megtartani kialkult rendjét. Katonákból, bujdosókból, menekülőkből verbuválódott a Gyimes vidékének népe. Innen szóródtak tovább ki vissza Csíkba, vagy miként a hétfalusiak, Brassó mellé. Az erdélyi magyarság számára ma is ugyanaz a kihívás, mint sokszor a múltban. A kászoni székelyek önmegőrzése avagy a gyimesiek választotta vándorlás, csángó sors. /M. Á.: Maradó székelyek, elmenő csángók. Krónika Kászonból, Gyimesből. = Pesti Hírlap, márc. 23./

Két értékes könyv jelent meg a budapesti Európa és a bukaresti Kriterion gondozásában, Antal Imre: Gyímesi krónika, Imreh István-Pataki József: Kászonszéki krónika /1650-1750/. Ezeknek a sokszor elővett könyvek között lenne a helye és hónapok múltán még mindig kaphatók. /Éltes Enikő: Krónikáink. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

Negyedik alkalommal kerül sor népismereti táborozásra. A Kászonok, Homoródmente és a Gyimesek után idén Gyergyóorotva ad otthont júl. 20-28-a között az eddig kilencven jelentkezőnek, akik között budapesti gimnazisták és dunaújvárosi egyetemisták is vannak. Néprajzi előadásokat hallgatnak a megjelentek, népdalokat és néptáncot, fafaragást tanulnak, gyűjtőmunka is lesz. /Kristó Tibor: Ma nyílik a népismereti tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 20./

Pataki József /Jakabfalva, 1908. dec. 6.-Kolozsvár, 1993. szept. 17./ történész, nyugalmazott egyetemi tanár munkássága előtt tisztelgett Demény Lajos. Pataki József a Bolyai Tudományegyetem tanára volt, részt vett a Román Tudományos Akadémia Erdély középkori oklevéltárát szerkesztő munkabizottságában, Imreh Istvánnal együtt feldolgozta az 1614-es székely katonai összeírás adatait és kiadta /ugyancsak Imreh Istvánnal együtt/ Kászonszék krónikáját: Kászonszéki krónika 1650-1750, Budapest-Bukarest, 1992/. A Székely Oklevéltár köteteit Demény Lajossal együtt készítette: 1971-ben kezdték a munkát, a Székely Oklevéltár I. kötete 1983-ban, a II. 1985-ben látott napvilágot. Hatalmas munkabírással, szinte éjt nappallá téve dolgozott. Pataki József válogatásában látott napvilágot a Kolozsvári emlékírók 1603-1720 /Kriterion, Bukarest, 1990/ című kötet. Ebbe olyan forrásokat közölt, melyet eddig még senki sem dolgozott fel. Pataki József fiatal munkatársai, tanítványai pályafutását készséggel egyengette. Haláláig dolgozott. /Demény Lajos: A történész Pataki József emlékére. = A Hét (Bukarest), nov. 26./

Nagy forgalmat bonyolít le az 1993. októberében Csíkszeredában megnyílt Pallas-Akadémia Könyvesbolt, a Pallas-Akadémia román-magyar vegyesvállalat lassan országossá váló hálózata részeként. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó célja az erdélyi kortárs írók közlése mellett az erdélyi múltról szóló munkák eredeti és reprint megjelentetése. Így jelent meg eddig Sütő András Az élet és halál kapujában esszékötete, Páll Lajos: Partraszállás verseskötete. A következők között vannak: Boros Fortunát Csíksomlyó a kegyhely, Endres Miklós Csík, Gyergyó és Kászonszék története, továbbá az Erdély öröksége /emlékiratírók sorozata/ 4, 5. és 6. kötete. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

Szept. 17-én volt az anyakönyvezési iratokra vonatkozó törvénytervezet szenátusi vitája. Hajdú Gábor módosító javaslatot nyújtott be, amely biztosította volna a házasságkötés szóbeli eljárását anyanyelven. A többi RMDSZ-szenátor is emellett érvelt, de a többség nem fogadta el a javaslatot. Ezzel szemben elfogadták Seres Dénes javaslatát, hogy a születési anyakönyvi kivonatba a család- és keresztneveket az anyanyelvi helyesírási szabályoknak megfelelően jegyzik be. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 17., 867. sz./ 4/ Szept. 14-én kísérték Kolozsváron utolsó útjára Nagy Jenő néprajztudóst /sz. Kolozsvár, 1916/. Nagy Jenő 1945 után rövid ideig a Bolyai Tudományegyetem néprajzi tanszékének tanára volt, majd a német tanszék adjunktusa, majd a tanszék megszüntetése után középiskolai tanár. 1949 és 1955 között összegyűjtötte a kalotaszegi, székely, moldvai csángó, szilágysági, torockói és Kis-Küküllő vidéki magyarság népviseleti anyagát. Ezek feldolgozását több kötetben adta ki, társszerzőként: A kászoni székely népművészet /1972/, Szilágysági magyar népművészet /1974/, Kalotaszegi magyar népviselet /1977/, Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet /1978/. 1984-ben napvilágot látott válogatott írásainak gyűjteménye: Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok címen. Élete utolsó évtizedében az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkatársa, címszavainak német értelmezője és a szótár tevékeny társszerzője, olvasható Murádin László nekrológjában. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Csűrös István /Székástóhát, 1914. máj. 3. - Kolozsvár, 1998. aug. 2./ nekrológját olvashatjuk a napilapban. Csűrös István az erdélyi magyar botanikusok nesztora doktori disszertációját Székelyföld kiváló botanikusának, Soó Rezsőnek az irányításával készítette el. A jelenleg működő erdélyi botanikusok mind Csűrös tanítványok. Csűrös István a Bolyai Tudományegyetem dékánjaként is igazi tanárember volt. Korán, 1976-ban visszavonult. Botanikus munkássága a Kelemen havasok, a Fogarasi havasok, a Retyezát, a Nyugati Szigethegység, az Erdélyi medence, a Mezőség, Kászon és a Csíki havasok növényvilága kutatásához fűződik. Könyvei az erdélyi élővilág valóságos tárházai. Dr. Csűrös István a New York-i Tudományos Akadémia tagja /1974/, az MTA külső tagja /1994/ és az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagja volt. /Pálfalvi Pál /Székelyudvarhely/ : In memoriam. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./ 1946-tól volt a Bolyai Tudományegyetem tanára, 1976-ban az egyetemtől ment nyugdíjba, de az egyetem konzultáns professzora maradt. Önéletrajza: Olvadó hópelyhek /NIS Kiadó, Kolozsvár, 1994/

Megjelent a békéscsabai Typografika Kft. képes-szöveges útikönyvsorozata második kötetének első része. Ez a Csíkszék egyik felét - Közép- és Felcsíkot, valamint a Gyimes-völgyet - mutatja be, a várhatóan őszire elkészülő második része pedig Alcsíkkal, Kászon-székkel és a Tölgyesi-szorossal foglalkozik. A Typo-Go útikönyvek című sorozat közelmúltban napvilágot látott első darabja Segesvár történeti, építészeti, városképi értékeit ismerteti meg az érdeklődőkkel. A kötet Máthé Andrásnak, Segesvár időközben elhunyt RMDSZ-titkárának írása és Barabás Ferenc 53 fényképe mellett két térképet is tartalmaz. - A békéscsabai útikönyvsorozat a tervek szerint sorra veszi mind a hat székely széket, ám programjában a legjellegzetesebb magyarországi városok és tájak bemutatása is szerepel. /Pünkösdi útikönyv. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

"Az 1848-49-es forradalom egyik utolsó ütközete közé volt Nyergestetőn, ahol Tuzsony őrmester vezetésével harcoltak az osztrák és a muszka csapatok ellen elődeink. 1999. aug. 1-jén, 150 év távlatából emlékeztek az idei ünnepségen a résztvevők, közöttük az Ausztriából és a Felvidékről érkezettek is. Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője keserű szájízzel jegyezte meg, hogy a fehéregyházi ünnepségek alatt nem a nép, hanem a politikusok voltak a középpontban. "Az akkori helyzetünknek legbeszédesebb emléke a nyergestetői emlékmű, amelyet a múlt század végén Bukarestben élő, szolgáló kászoni, alcsíki cselédlányok és napszámos legények, iparosok adakozásából építettek meg." /(Daczó Dénes): Nyergestető kötelez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./"

"Az idei március 15-i ünnepi rendezvények helyszíne és időpontja a következő: Arad: március 14-én. 16.30 órától a szabadságszobor elemeinek megkoszorúzása a minorita rendház udvarán. 17 órától zenés- irodalmi előadás a Minorita Kultúrházban, március 15-én 17 órától koszorúzás és emlékezés a vesztőhelynél. Beszterce-Naszód: március 12- én 17 órakor a besztercei kultúrházban lesz ünnepi megemlékezés. Brassó: március 12- én 15 órától koszorúzási ünnepség az alsó-tömösi hősök emlékművénél, március 15-e 17 órától koszorúzási ünnepség a hosszúfalusi temető 1848-as emlékművénél, amit ökumenikus istentisztelet követ a türkösi katolikus templomban. Csík: március 15-én Csíkszeredában 10-kor ünnepi rendezvény, majd a területi szervezet a kászoni szervezettel közösen szervezi meg a 15 órai Nyerges- tetői ünnepséget. Fehér: március 15-én a központi ünnepség helyszíne az enyedi Vártemplom, mely ünnepi istentisztelettel kezdődik, majd ünnepi beszédekkel és fogadással folytatódik. Az előadást Gúdor Botond magyarigeni református lelkész előadása zárja az Erdély-hegyaljai 48-49-es eseményekről. Felső-Háromszék: március 15-én Kézdivásárhelyen 11 órától hagyományos lovas felvonulás, a környékbeli hagyományőrző csoportok bevonásával, az ünnepség díszvendége Markó Béla. Háromszék - Sepsiszentgyörgy: március 15-én 10 órától koszorúzási ünnepség, ezt követően 16.45 órától emlékünnepség a Szemerja negyedi Kisstadionban. 18.30 órától ünnepi előadás a Szakszervezetek Művelődési Házában, majd 19 órától hangverseny a Tamási Áron Állami Színházban. Kolozs: március 14-én 16 órától Hídelvén ökumenikus istentisztelet és ünnepi műsor, majd honvédsír koszorúzás a kismezői temetőben, 19 órától ünnepi gálaműsor az Állami Magyar Operában; március 15-én 12 órától ökumenikus istentisztelet a Szent Mihály templomban, 14.30 órától koszorúzás a Biasini szállónál, 19-kor emlékműsor az Állami Magyar Színházban, március 16-án 18 órától a Pro Iuventute székházban az RMDSZ belmonostori kerületének emlékműsora. Krassó-Szörény: március 15-én 17 órai kezdettel koszorúzás a Kereszthegyen a Hergoltz féle 1848-as emlékműnél. Maros: március 15-én Marosvásárhelyen de. 11 órakor a területi szervezet vezetősége a Nicolae Balcescu szobornál koszorúzik. Az eseményre meghívták a román pártok képviselőit is. 15 órakor a Székely Vértanúk emlékművénél tartanak megemlékező ünnepséget, március 19-én: 19 órától a Nemzeti Színház nagytermében megemlékező ünnepség a Fekete Márciusról. Történelmi Máramaros: március 15-én 10 órától ünnepi megemlékezés a református templomban, majd 11.30-kor koszorúzási ünnepség az emlékműnél, valamint a református és katolikus temetőben. 17 órától koszorúzási ünnepség a hosszúmezői emlékműnél. Nagybánya: március 15-én délelőtt koszorúzás a római-katolikus, a református temetők 1848-as honvédsírjainál, valamint a Petőfi emléktáblánál, cserkész-zarándoklat a város 1848-as emlékműveinél, majd este 18 órakor a Városi Színház termében megemlékező kulturális műsort tartanak. Szilágy: március 15-én 10 órától ökumenikus istentisztelet a belvárosi református templomban, 11 órától az 1848-49-es emlékmű koszorúzása, amit 11.30 órától megemlékező ünnepség követ a Wesselényi szobor előtti téren. 12.30 órától a református temetőben lévő honvédsírok megkoszorúzása. 18.30 órától előadás a szakszervezetek művelődési házában. Udvarhelyszék: március 15-én a megemlékezést a polgármesteri hivatal szervezi. Ezzel egyidőben Magyar Ifjúsági Konferenciát is tartanak, melynek meghívottja Deutch Tamás. Bukarest: március 15-én du. 17-kor a Zalomit utca 6. szám alatti Petőfi Házban ünnepi megemlékezést rendez a bukaresti Petőfi Művelődési Társaság, amelyen előadások és művészi megnyilvánulások hangzanak el. /A tizedik szabad romániai március 15-e "menetrendje" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./ Az RMDSZ Temes megyei szervezete a helyi magyar ifjúsági szervezeteket kérte fel a 2000. évi március 15-ei ünnepi rendezvények megszervezésére. A Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) által összehangolt megemlékezésen az ünnepi beszédeket is az ifjúsági szervezetek (TEMISZ, TMD) és a Bartók Béla Líceum diákjai tartják. A felkérés azért is jogosnak tűnik, mert a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) - a Városháza mellett - jelentős mértékben hozzájárult a szabadfalui Petőfi-emlékmű felújításához. Az ünnepség március 15-én, 16 órakor a Szabadfalui emlékműnél lesz. Koszorúzások lesznek 14 órakor a Girodai úti 48-as obeliszknél, 15,30-kor az Eftimie Murgu szobornál, 17 órakor a józsefvárosi temető honvédsírjainál, 18 órakor az újszentesi Petőfi-emlékműnél. A megemlékezések sorát vasárnap, március 12-én a Millenniumi templomban a Szabó Dénes esperes-plébános által celebrált szentmise nyitja meg, amelynek keretében Mátray László színművész szaval és Toró T. Tibor helyi RMDSZ-elnök mond emlékbeszédet. /Pataki Zoltán: Rendhagyó március 15-ei ünnepség Temesváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./ Gyergyószentmiklós rendezvények sorával köszönti a magyar szabadságharc napját: a X. Sífutó Emlékverseny az ünnepnap jegyében zajlik a Bucsin tetőn. Március 13-án a Salamon Ernő Líceum V-VIII osztályosai immár tizedik éve szavalóversennyel ünnepelnek. Március 14-én a Salamon Ernő Gimnáziumban a Széchenyi Kör, majd a Fogarassy Mihály Általános Iskola emlékezik meg a magyar szabadságharcról. 14 órakor gyermekrajz-kiállítás nyílik a Figura Galériában, 15,30-tól pedig diákok történelmi vetélkedője a Salamon Ernő Líceumban. Este 18 órákor a Korona nagytermében, az ünnepi megemlékezésen előadást tart dr. Garda Dezső történész, és fellép az Ipartestület Férfidalárdája, a Domokos Pál Péter női kórus, a Szent Miklós kamaraegyüttes, a Dalocska gyermekkar, valamint a verseket tolmácsoló Laczkó Attila. 19 órától Papp Kincses Emese Virrassz velem című naplóregénye bemutatójának ad otthont a Korona tükörterme. Március 15-én 15 órától ünnepi szentmise a város templomaiban, 16 órától ünnepi megemlékezés és koszorúzási szertartás a Petőfi-szobornál. Ezt követően a hagyomány szerint gyertyás körmenet indul a temetőbe, ahol koszorúzási szertartással és közös imádkozással emlékeznek a város elhunyt hőseire. /Március 15. Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./"

"Burus János, a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola és Szakmunkásképző tanára hosszabb ideje vezet már néprajzi szakkört, ápr. 11-én tudományos ülésszakon mutathatták be tanítványai helytörténeti, helyismereti, néprajzi kutatásaik eredményeit. A rendezvényre 25 kisdolgozatot állítottak össze, a legtöbben helynévi, személy-, gúny- és ragadványnév-gyűjtést végeztek el, de nem hiányoztak a helytörténeti, -történelmi írások sem. A dolgozatok a diákok szülőhelyeiről, Csíkról, Kászonról és a Gyimesekről szólnak. Az ülésszakkal egy időben és helyszínen "Ne menjen feledésbe!" jelszóval kiállítást is rendeztek a tanulók által hozott néprajzi anyagokból. /Diákok tudományos ülésszaka. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./"

Idén júl. 29-e és aug. 5-e között ötödik alkalommal rendezi meg a Kászonokban a kolozsvári Minimum Party Társaság az összművészeti alkotótábort. Az előző években a jakabfalvi Salutaris-borvíz környéke adott otthont, jelenleg a Kászonfeltíztől 5 km-re eső Tiszásfőn táborozik a népes társaság: 120 egyetemista, köztük budapesti zenészek, győri filmesek, bukaresti fotóművészek, képzőművészek, építészek, színészek vesznek részt a műhelytevékenységekben, melyeket közismert művészek vezetnek - tájékoztatott a tábor főszervezője, Korodi Szabolcs. Gáspárik Attila színész és Szabó Attila rendező a színházi műhelyeket, Starmüller Géza, a képzőművészeket, Radu Igazság a fotósokat, Hartyándi Jenő a filmeseket irányítja- Tábori újság és rádió tudósítanak a nap eseményeiről. /Kristó Tibor: Minimum Party a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

"Romániában 1990 óta csökken a lakosság lélekszáma. 1990-ben és 1991-ben a születések száma még nagyobb volt, mint a halálozásoké, de a kitelepedési hullám következtében már ekkor csökkent a lakosságszám. 1992-től a halálozások száma is meghaladta a születések számát. A folyamatok eredményeképpen 2000. január elsején, becsült adatok szerint az országnak 22.445.500 lakosa volt, ez 345.500-al kevesebb, mint amit az 1992-es népszámlálás mutatott. Ez az ország lakosságának 1,6 %-os fogyását jelenti. A legnagyobb a román népesség csökkenése: 240.300 fő. A magyarok száma 97.300-zal, a németeké 34.500- zal csökkent; a romáké 25.100-zal nőtt (becsült adatok szerint). A teljes nemzetiségszámhoz viszonyítva, százalékban kifejezve, míg a románok esetében ez 1,2 %, a magyaroknál ez 6 %. Gagyi József a jelenlegi helyzetet a Kászoni-medence bemutatásával érzékeltette. Öt településről van szó /Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva, Kászonújfalu/. A huszadik század közepétől egyre csökkent a születések száma is. 1956-1966 között 11,92 %-kal, 1966-1977 között (19,10 %-kal, 1977-1992 között 16,20 %-kal, majd 1992-1998 között 0,96%-kal csökkent a község lakossága; 1996-ban 3120 lélek élt az öt településen. Sok fiatal is elment a Kászonokból a kilencvenes években: Magyarországra, de Svájcba, Franciaországba is. A község testvérkapcsolatai, más településekhez viszonyítva, jól működtek, és láthatóan hasznára vannak a közösségnek. Saját telefonközpontot vásárolt a község, svájci támogatással. Kászonaltízen a katolikus egyház működteti a kultúrházat. Szociális problémákat kezelő civil szervezet működik szintén Kászonaltízen. Az öt települést magába foglaló kisrégiót alakítottak, ennek már saját menedzsere, költségvetése, számítógépe és adatbázisa, távlati tervei vannak. A Kászonokban most már megállt a népesség- és a képességcsökkenés. Gagyi végkövetkeztetése: ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség, a képesség-fenntartást kell megcélozni. A vita itt kezdődhet: ki végezze ezt, milyen eszközökkel, és milyen módszertannal. /Gagyi József: Népességcsökkenés - képességcsökkenés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27., folytatás: okt. 28./"

"Megjelent a Barangolás a Székelyföldön útikönyvsorozat harmadik kötete: Kisgyörgy Zoltán: Kovászna megye (Második bővített kiadás, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda). A szerző bemutatja Kovászna megye tájait: Alsó- és Felsőháromszék, Kászon-völgye, Szentföld, Kovászna és környéke, Bodzavidék, Erdővidék és Székföldje. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./"

"A november végén tartott Kászoni Napok fontos része az a kerekasztal, amelyet dr. Vincze Mária kolozsvári egyetemi tanár és szociológus diákcsoportja tartott Kászonban. Ez év nyarán ez a munkacsoport átfogó szociológiai felmérést végzett a kászoni falvakban, és most, a falunapok alkalmával ismertették a kászoniakkal a kutatás eredményeit. Az elvégzett munka valószínűleg kötetben fog megjelenni. Megállapítható, hogy a gyengeségek listája sokkal hosszabb, mint az erősségeké: a Kászonokban igen gyenge a vállalkozási kedv, nincs üzleti szellem, nincs megfelelő értéke a tudásnak és tanulásnak. Kevés az iskolázott kászoni fiatal. Sok az alkoholizáló. A kászoni társadalom másik jellemzője a szervezetlenség. - A Kászoni-napok egyik fénypontja a Teleház felavatása volt november 24-én. A munka oroszlánrészét a Kászoni Kistérségi Egyesület és annak menedzsere, Becze István végezte. /Sztojka Tamás, Kászon: Kászoni-napok Teleházzal. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./"

Napvilágot látott Sebestyén Dobó Klára nyugalmazott zenetanárnő Én élmények kicsi búval /Kriterion/ című, kászoni népzenei gyűjtését tartalmazó kötete. A másik Kriterion-újdonság Borcsa János monográfiája Méliusz Józsefről. (Kriterion Közelképek sorozat). A Kriterion a Marosvásárhelyi Rádióval közösen kiadott két CD-lemezt. Az egyiken írók, költők hangját hallható, a másikon - címe: Szivárgásban - erdélyi költők versei hangzanak fel. /H. Szabó Gyula: Kriterion-újdonságok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

"Júl. 7-én tartották az Ezer Székely Leány Találkozót. A székely népviseletbe öltözött felvonulók Csíkszereda központjából indultak a csíksomlyói Nyeregbe, a Hármashalom-oltárhoz. A város utcáin felvonulókat fúvószenekar vezette, s lóháton vonuló székely legények követték őket. Dr. Csedő Csaba István polgármester beszédében emlékeztetett a népszámlás keserű adataira. A Hármashalom-oltárszínpadon késő délutánig folyt a népzene- és néptáncelőadás, egymást követték a színen a házigazda csíksomlyói, a kilyénfalvi, a balánbányai, a csíkszentdomokosi, a korondi, tordai, baróti, csíkszentkirályi, hidegségi, a magyarországi hajdúszoboszlói, csíkmadarasi, mezőbándi, kászoni, széki, székelykeresztúri, csíkrákosi és vicei műkedvelő előadók, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. /Szüszer-Nagy Róbert, Sarány István: Maratoni népzene- és néptáncelőadás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./"

"Júl. 7-én, vasárnap került sor a Kászonokban a sokadalmi ünnepségre, amely régi hagyományokat elevenített fel. A kirakóvásár, a népi mesterségek mellett Kászonjakabfalva iskolája névadó ünnepségét tartották meg: az iskolát a kászonjakabfalvi származású Pataki József történészről nevezték el, az óvoda Kovács Irén szerzetes nővér nevét vette fel, aki a falu szülöttjeként került később Amerikába. /Kászoni sokadalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./"

"Önkormányzati vezetők, az RMDSZ színeiben megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok részére tartottak képzését Sarmaságon szeptember első hétvégén. Seres Dénes szenátor ismertette a jogszabályokat és azok módosításait. Nagy Máté András, a Bihar megyei Határmenti Vállalkozásfejlesztési Információs Iroda (HVII) ügyvezető igazgatója az Új Kézfogás alapítványi támogatásait ismertette. Vida Gyula parlamenti képviselő figyelmeztette az önkormányzati vezetőket az októberrel kezdődő új gondjaikra, feladataikra: az egészségügyi intézmények felügyeletét, finanszírozását a helyi tanácsok hatáskörébe utalják. Péter Pál, Székelyudvarhely megyei jogú város alpolgármestere a pályázás módszertana és a vidékfejlesztés összekapcsolásáról értekezett. Ismertette a székelyföldi, pontosabban az udvarhely- és csíkszéki 15 kistérséget, azok kialakulásának történetét. A képzés idején bemutatták Vincze Mária Vidéki helyzetelemzés - kászoni esettanulmány /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját. /Fejér László: Pályázás és vidékfejlesztés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./ "

"Elhunyt Imreh István professzor /Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12. - Kolozsvár, 2003. jan. 31./, kiváló történész és szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 1948-ban a Bolyai Tudományegyetem előadó tanárává nevezték ki. Előbb a jog- és közgazdaságtudományi karon fejtette ki tevékenységét, majd 1950-től a történelem szakon tanított. A két kolozsvári egyetem 1959. évi egyesítése után a Babes-Bolyai Egyetemen az egyetemes legújabb kori történelem előadó tanára volt nyugalomba vonulásáig (1983). Közben a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, az Erdélyi Múzeum-Egyesület történeti levéltárának megbízott igazgatója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság 1977-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben vette fel külső tagjai sorába. Gazdag tudományos munkássága középpontjában Erdély, s azon belül a székelység, különösen a rendtartó és a törvényhozó székely falu története állott. Temetésére február 4-én lesz Kolozsváron, a Házsongárdon. (RMSZ) /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./ Imreh István a legmagasabb szinten művelte nemcsak a történelemtudományt, hanem szociográfusként és a történelmi statisztika terén is a legjobbak között emlegetik. Mindenekelőtt Székelyföld kutatója volt. Érdeklődésének középpontjában a székely faluközösség értékmegtartó és értékteremtő életének feltárása állt. Ennek eredményeként jelennek meg korszak-meghatározó művei: 1973-ban A rendtartó székely falu, a falujegyzőkönyvek világából rekonstruált székely történet. 1983-ban megszületett A törvényhozó székely falu című munkája. Kimondottan székely vonatkozású könyvei a felsoroltakon kívül: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején (1956), Székelyek a múló időben (1987), Kászonszéki krónika, 1650-1750 (1992), Látom az életem, nemigen gyönyörű - 1764 (1994). Ezenkívül még legalább tucatnyi könyvet írt, több mint háromszáz közleménye jelent meg. 1999-ben kiemelkedő történetírói és közéleti munkássága elismeréseként az Erdélyi Múzeum-Egyesület emlékkönyvet jelentetett meg tiszteletére. Imreh István egész életét a tudományos munka mellett az egyetemi oktatásnak szentelte. Kutatók generációit nevelte nagy szakmai igényességgel és hozzáértéssel. Kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett, színes, magával ragadó előadásait mindig telt házas hallgatóság előtt tartotta. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./"

"Tüdős S. Kinga /sz. Sepsiszentgyörgy, 1948/ Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen párhuzamosan végezte a pszichológia és a művészettörténet szakot. A pszichológia szakra vették fel, azután Budapesten jelentkezett a művészettörténet szakra is. A két szakot nem lehetett társítani, így párhuzamosan végezte a két szakot. Bejutott az Eötvös Kollégiumba, megismerkedett olyan értelmiségiekkel, mint Csoóri Sándor, Utassy József, a két Kósa, Borsi Kálmán Béla. A diploma megszerzése után Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria alkalmazta kutatónak. 1878-ban férjhez ment Tüdős István bukaresti pszichológus egyetemi tanárhoz. Csucsuja István a Iorga Intézetből hazament Kolozsvárra egyetemi tanárnak - ott van most is -, megürült a posztja. Demény Lajos, a nemzetiségi osztály vezetője hívta Tüdős S. Kingát, jöjjön az intézetbe, Csucsuja helyére. Sokat tanult Demény Lajostól és Vekov Károlytól, aki később Kolozsvárra távozott, jelenleg parlamenti képviselő. Demény Lajos tanácsára fordult a forráskutatás felé. Anyagot gyűjtött a Székely Oklevéltár következő kötetéhez. Tüdős S. Kinga 1995-ben szerezte meg a doktori címet, az 1935. évi székelyföldi katonai összeírásokat dolgozta fel, ez könyvalakban is megjelent: Erdélyi hétköznapok, Osiris Kiadó Budapest, 2001. Tüdős S. Kinga fontosabb tanulmányai és könyvei: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. Században /Osiris, Budapest, 1995/, ennek bővített változata a Háromszéki templomvárak /Mentor, Marosvásárhely, 2002/, Egy székely nemesasszony élete és személyisége Apafi korában /Tanulmány Lázár Erzsébet gyergyószárhegyi grófnőről, Sárospatak, 2000./, Székely főnemesi életmód a XVIII. század alkonyán /Kriterion, 1998/. Társszerzője volt a Scripta manent címmel 2001-ben Demény Lajos akadémikus 75. születésnapjára megjelent kötetnek. Legújabban a Duna Televízióban mutatja be Erdély műemléktemplomait. Tüdős S. Kinga elmondta, hogy nem fogadják tárt karokkal a levéltárakban, de amikor látják, hogy jegyzetel az asztalnál, beletörődnek. Munkássága, érdeklődési köre sokirányú. Tíz éve gyűjti az erdélyi iskolamesterek, deákok, papok, prédikátorok adatait. Hasonlóan gyűjti a végrendeleteket, az eddig összegyűlt anyagból elindítja az Erdélyi testamentumok sorozatot. A háromszéki anyag már összeállt: 1958-tól 1711-ig 140 ember végrendeletét teszi közzé forrásanyagként. A következő kötet lesz: Erdélyi főnemesek és nemesek testamentumai. A legizgalmasabbnak tartja az egyik következő kötetet: Erdélyi fejedelmek testamentumai. Nagy segítség számára, hogy a Mentor Kiadó vállalja munkái közzétételét. Tüdős Simon Kinga kitért arra, hogy a román szakkiadványok recenziókban közlik a magyar történészek munkáit, így a román történészek nagy vonalakban ismerik munkásságukat. A székely katonai összeírások, vagyis a lustrák, továbbá az általa közölt forrásmunkákban ezer és ezer személy adatai fordulnak elő, ezek mind magyar nevek. Hogyan lehet ezután hangoztatni, hogy Székelyföldön román őslakók éltek, akiket azután elmagyarosítottak. Ha egész vidékek /Kászon, Gyergyószék, Orbaiszék stb. - nem mutat ki egyetlen idegen hangzású nevet, akkor ezen nincs mit vitatkozni. Ahol elvétve előfordul román név, ott megjegyzik, hogy Havasalföldről vagy Moldvából jött ide. Demény Lajos a Székely Oklevéltár hatodik kötetében közli Marosszék, Aranyosszék, Csík, Gyergyó, Kászon és Udvarhelyszék 1635 és 1653 közötti összes hadköteles férfiainak névsorát. Ez elég bizonyíték. Rengeteg feltárni való anyag várja még a kutatókat a levéltárakban. Megírta Jobbágyélet a fejedelemkori Erdélyben című könyvét a következő alcímmel: Jövevényjobbágyok Háromszéken 1616-1698. Ez a munkája is igazolja, hogy nem igaz az a vád, hogy a magyar nemesek elnyomták a románokat. Az általa közölt szerződésekből más kép tárul elénk. Kiderült, hogy a román jobbágy még előnyöket is élvezett. / Tüdős Simon Kingával beszélget Barabás István. = A Hét (Bukarest), febr. 13., folyt.: febr. 20. /"

"Orbán Balázs kutatásai óta nem készült olyan felmérés, amilyenre Sepsiszéki Nagy Balázs vállalkozott. Két kötet már megjelent a Nap Kiadó gondozásában: Háromszék, illetve Csík-, Kászon- és Gyergyószék ismertetése. Nagy Balázs Budapesten szerzett néprajz szakos diplomát. Nagy Balázs elmondta, hogy 1989-ben ment Magyarországra. Azzal a tudattal végezte az egyetemet, hogy tanulmányai befejezése után hazatér a szülőföldre. Elhatározta, hogy bejárja az egész Székelyföldet, a falvak jelenlegi állapotát rögzíti. Ez a terve lassan valóra válik, és lassan befejeződik. 1995 szeptemberében kezdte meg Székelyföld bejárását. 1998 decemberében jelent meg a Székelyföld falvait bemutató könyvsorozatának első kötete: Székelyföld falvai a huszadik század végén. Háromszék, Kovászna megye, I. kötet. Minden falu jelenlegi helyzetét mutatja be, kezdve népességi adatokkal, az 1992-es népszámlálás alapján. 2003 tavaszára várható Székelyföld falvai a huszadik század végén, Udvarhelyszék című kötetének megjelenése. /Bán Péter: Sepsiszéki Nagy Balázs - Orbán Balázs nyomában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 21./"

"Venczel József születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából szervezett kétnapos konferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi, valamint Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztálya. A Venczel József öröksége - múlt, jelen és jövő a falukutatásban című rendezvénysorozatnak május 16-án volt a megnyitása Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ székházában. Keszegh Vilmos, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztály elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a konferenciának, amelynek megszervezésében Szász Alpár Zoltán, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi szakosztály elnöke oroszlánrészt vállalt, kettős célja van: emlékezni Venczel Józsefre, ugyanakkor alkalom arra, hogy beszéljenek a falukutatás jelenéről és jövőjéről is. Elsőnek Soó Tamás emlékezett a kitűnő falukutatóra, aki 62 év távlatából visszaemlékezett arra az időre, amit együtt töltött Venczel Józseffel. A jelenlévők meghallgathatták Neményi Ágnes Venczel József és a falukutatás időszerűsége Erdélyben, valamint Balázs Sándor Mikó Imre és a falukutatás című előadásait. /Köllő Katalin: A falukutatás múltja, jelene és jövője. Emlékezés Venczel Józsefre. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./ A konferencián Benkő Samu művelődéstörténész és Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője Venczel József pályáját ismertette. Rostás Zoltán szociológus Venczel és a Dimitrie Gusti-féle iskola kapcsolatáról beszélt, Cseke Péter pedig a venczeli szerepről az erdélyi fiatalok falukutatásaiban. Vincze Mária közgazdász a Kászonok vidékének kistérségi fejlesztési stratégiáját vázolta és Gagyi József antropológus a "varázstalanított székely falu" generációváltással kapcsolatos értékváltásairól beszélt. /Rostás-Péter Emese: Konferencia Venczel József születésének kilencvenedik évfordulóján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./ "

Február 14-én immár nyolcadik alkalommal rendezték meg Kászonújfaluban az Alcsík– Kászon főesperesi kerület katolikus kórusainak találkozóját. Nyolc énekkar /Csíkmenaság, Csíkszentimre, Kászonaltíz, Csíkszentkirály, Csíkszentmárton, Csíkszentsimon, Csíkszentgyörgy és a házigazda Kászonújfalu/ mutatkozott be. A mintegy 250 kórustagot, a vendégeket a találkozó után a helyi művelődési otthonban látta vendégül a helyi közbirtokosság. /Ferencz Imre: Kórustalálkozó Kászonújfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16

 Sepsiszéki Nagy Balázs: elindult Orbán Balázs nyomdokain, s bejárta, illetve járja Székelyföld falvait, s jegyzi szorgalmasan a települések jelenéről szóló adatokat, tényeket. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című monográfiájának három kötete már megjelent, a negyediken most dolgozik a fiatal szerző.   A Székelyföld falvai a huszadik század végén első kötete, a Háromszék 1998-ban jelent meg, a második, Csík-, Kászon- és Gyergyószék 2000-ben, míg harmadikként az Udvarhelyszék látott napvilágot 2003-ban. A negyedik, Maros- és Aranyosszékről szóló befejező kötet kiadását ez év végére vagy 2005 elejére tervezi a monográfia budapesti megjelentetője, a Nap Kiadó. A sepsiszentgyörgyi szerző Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, néprajz szakon diplomázott, majd hazatért, és 1995-ben elkezdte a szülőföld leltározását. „Harmadéves koromban fogalmazódott meg bennem – mesélte -, hogy amikor hazajövök, felvállalom, hogy bejárjam egész Székelyföldet, és leltárt készítek a jelenkori helyzetről, nem csak a népesség száma és etnikai megoszlása, vallásfelekezeti tagolódása szerint, hanem érdekelt a faluközösségek gazdasági helyzete, elöregedettségi szintje, hagyományőrző jellege, műemlékek, kulturális tevékenység, iskolák, gyermeklétszám.”    Második kötetét szociográfiai műfajban a Magyar Írószövetség 2000-ben Az év könyve díjjal jutalmazta. Nagy Balázs Győrfi István-i szellemben érzi magát néprajzosnak, akinek a megfogalmazása szerint a néprajz nemzetfenntartó tudomány.  Sepsiszéki Nagy Balázs a nemzeti stratégia kialakítása szempontjából is fontosnak tartja a munkáját. Vannak olyan kisrégiók a Székelyföldön, mint a Homoród mente vagy Marosszék és Felső-Nyárád mente falvai, ahol nagyon elöregedett a lakosság, olyan településekkel, ahol az átlagéletkor 60 év fölötti, vagy ahol több mint tíz éve nem kereszteltek. Szerinte azon kellene töprengeni, meg lehet-e valamilyen módon őrizni ezeket a tizenkettedik-tizenharmadik századi településeket, hogy ne csak földrajzi névként éljenek tovább, hanem létező faluközösségként maradjanak meg több száz évig. A falvak bejárása után egy dolgozatot tervez, amiben összefoglalja, melyik faluba milyen ipart kellene telepíteni, ugyanis az a véleménye, hogy csak a mezőgazdaság nem menti meg a székely falvakat. Sepsiszéki Nagy Balázs amerikai és anyaországi magyarok támogatása révén végezheti felvállalt munkáját, de számos itthoni pártfogója is van. ,,Könyvem a gyökerekről szól, hiszen a falvak népe jelenti a nemzet gyökérzetét. A kommunista diktatúra idején nem véletlenül akarták elpusztítani a falvakat. Tudták, hogy a hagyományos faluközösségek szétzúzásával egy nemzet sírját ássák meg. A XXI. század hajnalán a falvak különös figyelmet érdemelnek, hiszen jövőjüktől függ a nemzet sorsa” – vallja a szociográfus. /Mózes László: Leltárkészítő Orbán Balázs nyomdokain (Székelyföld az ezredfordulón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Kászonújfaluban nyolcadik alkalommal rendezték meg Alcsík-Kászon egyházi kórusainak találkozóját. Nyolc énekkar (mintegy 250 kórustag) mutatkozott be: Csíkmenaság, Csíkszentimre, Kászonaltíz, Csíkszentkirály, Csíkszentmárton, Csíkszentsimon, Csíkszentgyörgy és a házigazda Kászonújfalu énekara. /Koszti István: Kórustalálkozó Kászonújfaluban. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 14./

Annak idején a Jóbarát gyermeklap meghirdette a Varrj ruhát Zsuzsi babának népviseletvarró versenyt. A verseny lázba hozta a falvakat, iskolákat, 160 népviseletbe öltözött baba gyűlt össze. A kollekció azóta is szaporodik, főleg, hogy utána az Andris babákat is felöltöztették, újabb kiírás keretében, emlékezett Szentimrei Judit /Kolozsvár/ 83 esztendős nyugalmazott néprajzkutató, főiskolai tanár. Szentimrei Judit Budapestre ment tanulni, a Néprajzi Tanszékre. A tanszékvezető, Györffy István mondta: akit ennyire érdekel a néprajz, az menjen Finnországba. Szentimrei Judit el is ment. Délelőttönként szőtt, délután a múzeumban dolgozott. 1939-ben haza kellett jönnie. Négy gyermeke volt, amikor tanítani hívták a Képzőművészeti Főiskola textil szakára. Azután 1952-ben megalakult a Népművészeti Kutatócsoport, Szentimrei Judit velük járt Kászonban, majd Moldvában a csángóknál, Szilágyságban és a Kis-Küküllő mentén. Később Szentimrei Juditot a román kutatócsoportba hívták. Meghívták előadást tartani: 1980-ban bejárta Nyugat-Európát. /Sándor Boglárka Ágnes: "Megfutamodtam a székely festékes nyomán…" Életéről mesél Szentimrei Judit néprajzkutató. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Tavaszköszöntő rítusokból készült összeállítással kezdődött ápr. 2-án a VII. Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó Csíkszeredában. Fellépett a csíkszeredai Tanulók Háza gyermektánccsoportja, továbbá a csíkszentimrei, a csíkszentdomokosi és balánbányai, a csíkmindszenti, kászoni, csíkdánfalvi, csíkszeredai, kápolnásfalusi, csíkmadarasi, tusnádi és csíkrákosi együttesek. Volt kézműves foglalkozás is. A közel 450 gyermeket megmozgató nagyszabású rendezvény szervezője az András Alapítvány, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint a Romániai Magyar Táncszövetség volt. /Sarány István: Tavaszköszöntő Csűrdöngölő néptánctalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

Megtartó szülőföld címmel nyílt fotókiállítás Baróton Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi néprajzos munkáiból. A képeken megelevenedik a gyimesi és kézdiszentléleki betlehemezés, az apácai kakaslövés és a kászoni bikaütés. Kakas Zoltán fotóival a kivándorlásra gondolókat akarja maradásra bírni. /(hecser): Megtartó szülőföld (Barót). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

Ápr. 29-én a Kazun Közéleti és Közművelődési Egyesület szavalóversenyt szervezett Kászonaltíz kultúrotthonában. A versenyen részt vehettek a Kászonokban tanuló gyerekek. 115-en neveztek be. Az Erdélyi Magyar Könyvklub értékes könyvajándékokkal kedveskedett a kis versenyzőknek. Sokan hozzájárultak ahhoz, hogy a rendezvény sikerülhessen. /Antal Teréz: Szavalóverseny Kászonban. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./