"A 18 kötetes Britannica Hungarica Világenciklopédiából 171 sorozatot ajánlott fel a határon túli magyarság számára a Britannica Hungarica Alapítvány, melynek kuratóriumi elnöke Pungor Ernő professzor. A köteteket a Határon Túli Magyarok Hivatala juttatja el a szomszédos országok magyar közösségeihez. A megajándékozottak jegyzéke már elészült. Elsősorban olyan intézmények kapnak egy-egy sorozatot a Britannica Hungarica Enciklopédiából, ahol a legtöbben - főként fiatalabb generációk - tudják haszonnal forgatni. A felajánlott sorozatok közel fele Erdélybe kerül, Felvidékre 38, Kárpátaljára 20, Vajdaságba 12, Horvátországba 5, Szlovéniába 3, Burgenlandba 2 és a Szarajevóban élő magyarsághoz is eljut majd a közeljövőben egy sorozat. Az ajándékozók szándékának megfelelően túlnyomórészt oktatási intézmények kapják, kisebb részben oktatási- művelődési szervezetek, könyvtárak, tudományos szervezetek, illetve egyházi intézmények. Erdélyben összesen 83 intézménynél lesz forgatható a Britannica Hungarica 32 magyar tannyelvű középiskola (állami és felekezeti) kapja meg, ezen kívül tucatnyi egyházi intézmény, püspökség (katolikus, református, evangélikus és unitárius), továbbá a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalom Tanszéke, a Partiumi Keresztyén Egyetem, a Sapientia, mindhárom tanítóképző, főiskolák, könyvtárak, tanulmányi központok, múzeumok, négy magyar könyvkiadó, hét lap szerkesztősége és több mint tíz országos civil szervezet (egyesületek, alapítványok, tudományos társaságok). Azon helységeks, ahol az érdeklődők hozzáférhetnek a világenciklopédiához: Arad, Barót, Brassó, Bukarest, Csíkszerda, Dicsőszentmárton, Gyergyószentmiklós, Gyulafehérvár, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Kovászna, Marosvásárhely, Nagyenyed, Nagykároly, Nagyvárad, Nyárádszereda, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Szilágysomlyó, Szováta, Temesvár és Zilah. A Britannica Hungarica az angol nyelvű Encyclopaedia Britannica magyar változata. Ma már 32 kötetből áll az angol nyelvű sorozat, amely 130 ország több mint 4000 szerzőjének munkája. A magyar kiadást magyar vonatkozású szócikkekkel, illetve a nagyobb összefoglalásokat magyar áttekintéssel egészítették ki. /(Guther M. Ilona): A fele Erdélybe kerül. Britannica Hungarica Enciklopédia ajándékba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./"

"Fejlesztési terveket dolgoznak ki a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a hazai Szatmár megye és az ukrajnai Kárpátalja közötti, határ menti együttműködésre, jelentette be Helmeczy László, a Szabolcs megyei önkormányzat elnöke dec. 12-én Nyíregyházán, nemzetközi konferencián. Az együttműködők az Európai Unió fejlesztési forrásaira is pályázatot nyújtnak be. Az érintettek pályázhatnak a PHARE, a Sapard, az ISPA, a TACIS és az Interreg alapokra. Ezek a források 2006-ig biztosítanak pénzügyi lehetőséget a közös tervek valóra váltásához. /Magyar-román-ukrán határ menti együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./"

"Mádl Ferenc köztársasági elnök a közelgő ünnepek alkalmából határon túli magyar egyházi vezetőket fogadott dec. 20-án a Parlamentben. A több mint másfél órás találkozón megjelent Semjén Zsolt, a kulturális tárca egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Balog Zoltán, a miniszterelnök egyházi főtanácsadója is. A megbeszélésen erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi vezetők vettek részt, akik tájékoztatást adtak az egyes területek és az egyes egyházak sajátos helyzetéről, egyházpolitikai és nemzetpolitikai szempontból. Semjén Zsolt a találkozó után elmondta: az egyházi vezetők történelmi tettként értékelték a kedvezménytörvényt és hangsúlyozták, hogy a maguk részéről mindent megtesznek annak végrehajtása érdekében. Köszönetet mondtak azért a komoly anyagi segítségért is, amelyet Magyarországtól kaptak, főként egyháztámogatási forrásokból, mintegy 10 százalékos arányban részesülve e támogatásból. Az erdélyi püspökök főként a romániai ingatlan visszaadás nehézségeiről beszéltek, a kárpátaljaiak pedig beszámoltak arról, hogy a súlyos anyagi nehézségek ellenére nagy a jelentkezés a magyar oktatási intézményekbe. Ugyancsak a hitoktatás erősödéséről adtak tájékoztatást a délvidékiek, a felvidéki egyházi vezetők pedig fontosnak nevezték, hogy az ottani magyarság számára megvalósuljon az anyanyelvi pasztorációs ellátás. A megbeszélésen külön szóba került a csángók ügye. /Mádl Ferenc határon túli püspököket fogadott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ "

"Bánffy Miklós, Babits Mihály, Fülep Lajos és Fülöp Viktor nevét is bejegyezték a Magyar Örökség Aranykönyvébe, a Magyarországért Alapítvány immár 25. díjkiosztó ünnepségét dec. 22-én tartották az Országos Széchényi Könyvtárban. Fekete Gyula író felelősségtudata és jövőépítő közírói tevékenysége alapján minősíttetett a Magyar Örökség-díjra. Bánffy Miklós (1874-1950) író-politikus irodalmi és társadalomszervező munkássága; Babits Mihály (1883-1941) költő istenközpontú európai lírája; Fülep Lajos (1885-1970) művészettörténész, református lelkész művészetelméleti alkotó tevékenysége; Fülöp Viktor (1929-1997) balett-táncos iskolateremtő, ihletett balettművészete elismeréseként érdemesült a kitüntető címre. A Magyar Örökség Aranykönyvébe bekerült a Kárpátaljai Ferences Misszió hűségéért és áldozatvállalásáért, illetve a budapesti Szent Rókus Kórház két évszázados gyógyító szolgálatáért. /Magyar Örökség-díj - huszonötödször ítélték oda A PER romániai tíz éve. Mesterségük címere: a konfliktuskezelés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./ "

"Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a határon túli magyarság önhibáján kívül nem tudja teljes mértékben kialakítani és fenntartani jövője zálogát képező intézményrendszerét. Dr. Veress László, erdélyi származású fiatal jogász az Illyés Közalapítvány igazgatója. A kezdeti fellángolás után, a kilencvenes évek derekán a magyarországi közhangulat nem igazán kedvelte a határon túli magyart, állapította meg Veress László. 1990 után ugyanis a régió minden országában csökkent a társadalmi szolidaritás, a gazdasági folyamatok által okozott bizonytalanság miatt minden társadalmi réteget egzisztenciális kérdések foglalkoztatták, ez így volt Magyarországon is. 1998 után következett be érezhető változás, amikor olyan kormány került hatalomra, amelynek a határon túli magyarság nem idegenrendészeti kérdés. Lassan reális kép alakult ki az éppen jelenvaló helyzetről határon innen és túl. Az ezredfordulóra fordulat következett be Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatában is. Hosszú évtizedek során csak a sokszor szomorú tényekkel való szembenézés történt. A változás az, hogy most Magyarország rendelkezik a cselekvés erejével is. A magyarországi politika elsöprő többséggel támogatja a határon túli magyarság ügyét, a magyarországi társadalom, a polgárok többsége minden ellenkező híresztelés dacára támogatja és egyetért ezzel a politikával. A magyar gazdaság már rendelkezik a fenti törekvések megvalósításához szükséges erővel. Az elmúlt három esztendőben a kuratórium több pályázatot bírált el, több pályázatot támogatott, és összegszerűen is több támogatást nyújtott, mint az előző nyolc évben összesen. Egyszer és mindenkorra fel kell ismerni, a határon túli támogatások alapfeladat jellegűek. A természeti és politikai katasztrófákkal sújtott térségben - lásd kárpátaljai árvizek, délszláv válság stb. - az egyre romló gazdasági feltételek között a magyarországi támogatás intézményi létszükséglet. Az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma - mely társadalmi munkában végzi tevékenységét - havi nyolcórás kuratóriumi ülésekkel számolva statisztikailag nem egészen két percet szánhat egy pályázat elbírálására. A döntéshozatal során óriási segítséget nyújt a támogatott közösségek képviselői által megfogalmazott javaslat, véleményezés. Közel háromszáz Kárpát-medencei magyar értelmiségi dolgozik a valamennyi szomszédos országban működő alkuratóriumi tanácsadó testületekben. Javaslattételeikkel nincsenek könnyű helyzetben, mert egy maroknyi pénzből tíz maroknyi támogatást kellene biztosítani. Az 1998-as évet követően jelentősen megnövekedett költségvetési támogatásnak köszönhetően - 1999- 2002-es időszak 4,56 milliárd forintjával szemben az 1990 és 1998 közötti időszakban csupán 2,93 milliárd forint állt rendelkezéskre - az Illyés Közalapítvány az elmúlt két és fél évben több pályázatot bírált el (12 728 db), mint a korábbi nyolc évben (10 661 db) összesen. Az 1990-1998-as időszakban összesen 5938 pályázatra megítélt 3,077 milliárd forinthoz képest az elmúlt két és fél évben 6032 pályázatra 3,088 milliárd forint támogatást ítélt meg. Ebben az évben rendkívül jelentős összeggel támogaták a Kárpát-medencei magyar közszolgálati televíziós együttműködést. A magyar Országgyűlés által rendelkezésre bocsátott kilencszázmillió forintból biztosítani tudják tizenkilenc határon túli televíziós műhely korszerű, egymással kompatibilis digitális technikával való felszerelését. Erdélyben ez az esztendő az építkezések éve volt. A teljesség igénye nélkül említhető, hogy Nagybányán Magyar Ház létesült, a felsővisói kis magyar közösség ingatlanhoz jutott, a kolozsvári diákszövetség tanulmányi házat vásárolhatott. Kolozsváron és Székelyudvarhelyen televíziós stúdiók alakulnak, Marosvásárhelyen folytatódik a Bernády-ház építkezése, Szovátán létrejött a Pedagógus Szövetség korszerű konferenciaközpontja, a fehéregyházi magyarság is közösségi házzal rendelkezik, Székelyudvarhelyen modern főiskolai épület nyitotta meg a kapuit, de jutott támogatás például Kőhalomra, Besztercére és Csángóföldre is. Számtalan rendezvény és kiadvány létrejöttéhez járult hozzá az alapítvány. /Zilahi Imre: A világ szebb velünk, mint nélkülünk. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./"

Nyolc magyar ajkú községet leválasztottak a Beregszász központú, magyar többségű választókerületről, minden előzetes tiltakozás és a KMKSZ sikeres aláírásgyűjtési akciója ellenére . Így az eredetileg tervezett hat falu helyett nyolc települést szakítanak le arról a kerületről, amelyből a magyar szavazók többségének köszönhetően két korábbi választási ciklusban sikerült egy-egy magyar képviselőt bejuttatni az ukrán parlamentbe. A kárpátaljai tömbmagyarságot magába foglaló választókerülettől hat község a munkácsi, kettő pedig az ungvári körzethez kerül át együttesen közel 10 ezer választásra jogosult lakossal. Egyúttal a magyar többségű körzethez csatolták a mintegy 90 százalékban ukrán Királyháza nagyközséget. Hozzávetőleges számítások szerint a nem egészen három hónap múlva sorra kerülő ukrajnai parlamenti választások előtt végrehajtott átszervezés ellenére marad némi magyar túlsúly a Beregszász központú választókerületben. /Kárpátalján megbontották a magyar többségű választókerületet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

A Magyar Szocialista Párt – miután megszavazta a törvényt – a munkavállalói jog kiterjesztésének úgymond beláthatatlan veszélyeire hivatkozva zúdít össztüzet az Orbán-kabinetre. Nekilátott a hazai közvélemény riogatásának, mondván, hogy jönnek a "románok", és elveszik előletek a munkát, a kenyeret. A szocialisták odáig mentek, hogy felszólították a kormányt: vonja vissza a Bukarestnek adott engedményt. Nem tudjuk megjósolni, hogy ezzel a választási kampányfogással hány voksot szerez az MSZP az anyaország, esetleg ellenünk, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki magyarok ellen hergelhető rétegei körében, írta Szilágyi Aladár. Teszik ezt Hornék, Kovácsék, Medgyessyék, miközben tudván tudják, hogy a külhoni magyarok és nem magyarok legális munkavállalása törvény szabta, ellenőrizhető folyamat. De mitévők lennének a magyar szocialisták, ha áprilisban megnyernék a választásokat? Hatalomra kerülve – miközben addigra tíz- és tízezrek a magyar igazolvány birtokába jutnának – felvállalná-e az MSZP annak ódiumát, hogy a magyar nemzet határokon kívül rekedt részétől elvegye azt a történelmi esélyt, amelyet az Orbán-kormány teremtett meg elsőként Trianon óta? /Szilágyi Aladár: De mitévő lesz, ha győzni fog? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

A kedvezménytörvény végrehajtásának első tapasztalatairól, Orbán Viktor miniszterelnök meghívására január 9-én munkamegbeszélésen találkoztak Budapesten a MÁÉRT-on is képviselt határon túli magyar szervezetek vezetői. A tervek szerint egy hónap múlva újra összegyűlnek kicserélni a tapasztalatokat. A tanácskozást követően – a törvény hatályba lépése alkalmából – a határon túli magyar politikai vezetők közös nyilatkozatot fogadtak el. A megbeszélésen részt vett Martonyi János magyar külügyminiszter és Németh Zsolt politikai államtitkár, továbbá Szemerkényi Réka, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és Szabó Tibor, a HTMH elnöke. Az érintett határon túli magyar közösségeket Markó Béla (RMDSZ), Duka-Zólyomi Árpád és Duray Miklós (Magyar Koalíció Pártja, Szlovákia), Kasza József (Vajdasági Magyarok Szövetsége) és Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt), Kovács Mikós (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség), Pasza Árpád (Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége) és Tomka György (Muravidéki Magyar Önkormányzat) képviselte. A politikai vezetők Országházbeli tanácskozásával párhuzamosan a Határon Túli Magyarok Hivatalában – a szomszédos országokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXXII. törvény végrehajtását segítő – határon túli információs irodák vezető munkatársaival került sor tapasztalatcserére. Erdélyből, a kolozsvári székhelyű Központi Információs Irodától Székely István és Nagy Zsolt volt jelen. Markó Béla elmondta: a tanácskozás során tájékoztatta a magyar kormányt és a határon kívüli magyar közösségek vezetőit arról, hogy a legnagyobb, Magyarország határain kívül élő magyar közösség számára egyértelműen elégtételt jelentett a román-magyar egyetértési nyilatkozat megkötése. Kihangsúlyozta: a megállapodás tényével és tartalmával nemcsak egyetértettek, hanem a maga eszközeivel az RMDSZ is megpróbált hozzájárulni ennek megszületéséhez, hisz érdeke volt mind az erdélyi magyarságnak, mind Magyarországnak, hogy a kedvezménytörvény alkalmazása lehetővé váljék Romániában, és a két ország viszonya ez által ne romoljon, hanem javuljon. Megítélése szerint az egyetértési nyilatkozat nemcsak az erdélyi magyarság körében, hanem a román többség részéről érzékelhető feszültségeket is oldani tudta. Hangot adott annak a meggyőződésének, hogy ez a megállapodás túlmutat a kedvezménytörvényen, mert akár politikai vagy akár gazdasági kapcsolatokat serkentő hatásai is lehetnek. Reményét fejezte ki, hogy a nemzeti, etnikai, kisebbségi kérdés kezelése szempontjából e példának az alapján "egy konfrontációs magatartásformából átléphetünk ebben a térségben mindannyian egy együttműködő magatartásformába". Megjegyezte, örül annak, hogy a megállapodással kapcsolatos magyarországi viták mostanáig nem gyűrűztek be Erdélybe. /(Guther M. Ilona): Kedvezménytörvény, első tapasztalatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./ Jan. 9-én Orbán Viktor miniszterelnök, a Külügyminisztérium vezető tisztségviselői és a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke Budapesten munkatalálkozón beszélték meg a határon túli magyar szervezetek vezetőivel a jan. 1-jén életbe lépett kedvezménytörvény gyakorlati alkalmazásának első tapasztalatait és időszerű kérdéseit. A munkamegbeszélésen valamennyien egyetértettünk abban, hogy a kedvezménytörvény életbe léptetése össznemzeti ügy és a magyar nemzet stratégiai sikere - jelentette ki Martonyi János külügyminiszter a budapesti találkozót követően. Martonyi János elmondta: a kedvezménytörvény tekintetében teljes az egyetértés a határon túli magyar szervezetek és a magyar kormány álláspontja között. Utalt arra, hogy a határon túli magyar szervezetek képviselői különleges karácsonyi ajándéknak tekintették a törvény életbe lépését. - A vezetők nem sérelmezték, hogy a kedvezménytörvényt kiterjesztettük a román állampolgárokra is - mondta a külügyminiszter. Orbán Viktor álláspontja szerint a kedvezménytörvény végrehajtása által minden Kárpát-medencei magyar polgár szabadsága erősödik. - A státustörvény végrehajtásának megkezdése valamennyiünk közös sikere. Ezt a sikert az összefogás tette lehetővé — fogalmazott a miniszterelnök. Emlékeztetett arra, hogy a magyar parlament elsöprő, 92 százalékos többséggel alkotta meg a törvényt, amely magában foglalja a Kárpát-medencei magyarság sok évtizedes akaratát és reményét. Elmondta: néhány parlamenti párt a választási kampányban - előnyt remélve - megváltoztatta a véleményét, kihátrált a nemzeti konszenzusból, de ez a tény nem tántorítja el a kormányt attól, hogy - a határon túli magyarokkal szorosan együttműködve - végrehajtsa a törvényt. A találkozó előtt Orbán Viktor szokásos heti rádióinterjújában azt hangsúlyozta: 80 évet kellett várni arra, hogy a lelki köteléken túl létrejöhessen egy jogi értelemben is létező kötelék a magyar nemzet egymástól elszakított részei között. Nézete szerint most a határon túl élők is úgy érzik, hogy végre 80 év után előállt az a történelmi pillanat, amikor Magyarország olyan hazává vált, amely tud és akar is segíteni rajtuk. Közölte, hogy a köztársasági elnök csütörtökön adja át az első magyar igazolványt a Parlamentben. Duka Zólyomi Árpád, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja általános alelnöke történelmi eseménynek nevezte a kedvezménytörvény elfogadását és utalt arra, hogy ezzel megszűnnek az országhatárok. - Európának tudomásul kell vennie, hogy Magyarország gondoskodik a határon túl élő magyarok sorsáról is — tette hozzá Duka Zólyomi Árpád. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke jelezte, hogy Szerbiában hat információs iroda kezdte meg működését, és várakozáson felüli az ott élő magyarok érdeklődése a magyar igazolvány iránt. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke ismertetése szerint Kárpátalján 110 településen kérhetik az igazolvány kiadásához szükséges nyomtatványokat az érdeklődők. A politikus történelmi sikernek nevezte a kedvezménytörvény életbe léptetését. Pasza Árpád, a Horvátországi Demokratikus Közösség elnöke úgy vélekedett, hogy a horvátországi magyarok elismeréssel vannak a magyar kormány iránt, mert most tapasztalhatták, hogy 80 év után az anyaország ismét kinyújtotta feléjük a kezét. Tomka György, a szlovéniai magyarok vezetője arról beszélt, hogy Szlovéniában rokonszenvvel tekintenek a kedvezménytörvényre és elmondta, hogy január 3-án megkezdte működését az információs iroda. A találkozó után a határon túli magyar szervezetek vezetői közös nyilatkozatot fogadtak el a kedvezménytörvény hatályba lépése alkalmából. Eszerint a törvény jelentősen hozzájárul a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megőrzéséhez, az asszimilációs folyamatok lefékezéséhez és a szülőföldön való maradáshoz. Üdvözölték a magyar és a román kormány között létrejött egyetértési nyilatkozatot, amely előmozdítja a két ország közti együttműködést. A nyilatkozat aláírói szerint nincs veszélyeztetve a magyar munkaerő-piac. A találkozóval egyidőben Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a határon túli információs irodák vezetőivel találkozott. Ezt követően Szabó kifejtette: adottak a feltételek a magyar igazolványok kiadásához, és a kedvezményezettek már márciusban hozzájuthatnak a támogatásokhoz. /Határon túli magyar vezetők Budapesten. Martonyi: Működik a rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Jan. 9-én a határon túli magyar politikai vezetők munkamegbeszélést tartottak Budapesten, a következő szövegű nyilatkozatot fogadták el:A határon túli magyar politikai vezetők nyilatkozata A határon túli magyar szervezetek nevében elégedettségünknek adunk hangot, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, a Magyar Országgyűlésben 92 százalékos elsöprő többséggel - tehát össznemzeti konszenzussal - elfogadott 2001. évi LXII. számú törvény 2002. január 1-jétől elképzeléseinknek megfelelően hatályba lépett. Meg vagyunk győződve arról, hogy a törvény jelentősen hozzá fog járulni a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok nemzeti önazonosságának megőrzéséhez, szülőföldjükön való megmaradásukhoz, boldogulásukhoz és gyarapodásukhoz, az asszimilációs folyamatok lefékeződéséhez. Megerősítjük a Máért 2001. október 26-án kiadott nyilatkozatát, mely szerint a törvény a kisebbségben élő magyar közösségek nyelvi és kulturális identitásának megőrzéséhez és erősítéséhez történő hozzájárulása révén előmozdítja térségünk biztonságát és stabilitását. Külön üdvözöljük a magyar és a román kormány között létrejött egyetértési nyilatkozatot, amely reményeink szerint előmozdítja a két ország között kívánatos együttműködést. A nyilatkozat a kedvezménytörvény zökkenőmentes alkalmazásával biztosítja valamennyi hazai politikai és gazdasági érdek, illetve a romániai és általában a szomszédos államokban élő magyarság érdekeinek együttes és egymást erősítő érvényesülését, a nemzetpolitikai és jószomszédi céloknak, az európai követelményeknek megfelelő egyidejű megvalósítását. Véleményünk szerint a magyar munkaerőpiac stabilitásának veszélyeztetését egyrészt az eddigi tények sem támasztják alá, másrészt a külföldi munkavállalást szabályozó magyar rendeletek a jövőben sem teszik azt lehetővé. A nyilatkozat aláírása megerősít bennünket abbéli, a velencei bizottság jelentése által is alátámasztott meggyőződésünkben, hogy az anyaország legitim módon támogathatja határon túli nemzeti kisebbségeit, a törvény az európai értékekre építve összhangban áll az Európai Unió elvárásaival, valamint a nemzetközi jog alapelveivel. Reméljük, hogy ezen európai értékek és nemzetközi jogi alapelvek mentén sikerül Szlovákiával is megtalálni az összhangot. Fentiekkel együtt alapvető fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a magyar kisebbségek állampolgárság szerinti állama alkotmányos kötelezettségeinek megfelelően maradéktalanul biztosítsa a vonatkozó nemzetközi normák és az adott kisebbségi közösségek szükségletei szerint ezen közösségek valós jog- és esélyegyenlőségét. A törvény akadálymentes hatályba léptét és a magyar-román megegyezést sikerként értékeljük. Véleményünk szerint a továbbiakban is ez a politikai gyakorlat vezethet el az anyaország, a határon túl élő magyarok és a szomszédos államok kiegyensúlyozott viszonyához. Úgy gondoljuk, hogy a törvény végrehajtása olyan pozitív gyakorlatot fog meghonosítani térségünkben, amely hatékonyan szolgálhatja a nemzeti kisebbségek problémáinak általános rendezését. A határon túl éő magyarok számára a törvény szellemisége, az igényelt és megkapott magyar igazolvány erősíti a nemzeti összetartozás tudatát, és bizonyítja, hogy Magyarország igyekszik enyhíteni gondjainkat a rendelkezésére álló eszközökkel. A szomszédos nemzetek pedig meggyőződhetnek arról, hogy a magyar kisebbségnek Magyarország által a nemzetközi jog normáival és elveivel összhangban nyújtott támogatás senkit sem diszkriminál, ellenkezőleg, pótlólagos eszközökkel is hozzájárul a nemzeti identitás ápolása terén szükséges tényleges esélyegyenlőség létrehozásához. Az ily módon nemzeti identitásukban megerősödő nemzeti közösségek elégedett és hasznos polgáraivá válhatnak állampolgárság szerinti államaiknak. Markó Béla - Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós - Magyar Koalíció Pártja, Kovács Miklós - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Kasza József - Vajdasági Magyar Szövetség, Ágoston András - Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Pasza Árpád - Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Tomka György - Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. /A határon túli magyar politikai vezetők nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Munkamegbeszélésre gyűltek össze jan. 9-én Budapesten a határon túli magyarság körében felállított ajánlóirodák munkatársai. - Az a tény, hogy január elsején a kedvezménytörvény olyan módon lépett életbe, ahogy azt a MÁÉRT ülésein, a parlamentben, illetve a szomszédos országok képviselőivel is tárgyaltuk, sikerként könyvelhető el - jelentette ki Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a határon túli magyarság számára sorsfordító lépésként értékelhető a törvény hatályba lépése. Mint ahogy a határon túli vezetők fogalmaztak, sokan úgy érzékelik, hogy évtizedeket vártak erre a jogszabályra. Már az, hogy hozzájutnak a magyar igazolványhoz lelki támaszt jelent számukra, tette hozzá. Kérdésre válaszolva Szabó Tibor cáfolta magyar és a határon túli sajtóban megjelent értesülést, hogy a HTMH-elnöknek egymillió forintos fizetése lenne? Ez összeg ugyanis távozó elődje végkielégítését is tartalmazza. A kárpátaljai helyzetről Gulácsy Gézát, az ottani információs iroda vezetője kifejtette, hogy a kérvények összegyűjtését és közvetítését a magyar hatósági képviseletek felé a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vállalta fel. /Vass Enikő: Évtizedeket vártak a határon túliak a státustörvényre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Az Erdélyi Kórus tavaly decemberi száma beszámolt arról, hogy megalakult a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség. A szövetséghez tartozónak vallja magát 161 erdélyi, 59 magyarországi, 6 szlavóniai, 7 kárpátaljai, 6 szlovákiai, 8 vajdasági kórus és zenekar, tiszteletbeli tagként tartanak nyilván 32 erdélyi, 43 magyarországi, 2 kárpátaljai, 9 szlovákiai, 7 vajdasági, 1 svédországi, 1 németországi, 1 kanadai kórust és zenekart. Mindezekkel együtt 20.000 fölé nőtt a tagok száma. Az Erdélyi Kórus közölte Szabó Csaba, Csíky Boldizsár és Selmeczi György egy-egy kórusművének kottáját is. /b.d. [Bölöni Domokos]: Erdélyi Kórus. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

A Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Közművelődési Intézet, a Kárpátok Alapítvány és a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Önkormányzat az elmúlt héten a bodrogkeresztúri Faluházban szervezett konferenciát Dialógusok 2002 címmel. Riz Gábor, a Közművelődési Intézet igazgatója megnyitó beszédében elmondta, hogy évek óta rendeznek találkozókat a kultúra és az oktatás terén dolgozó felvidéki, kárpátaljai, partiumi és észak–magyarországi szakemberek, illetve e térség polgármestereinek részvételével. C. Tóth János, a Határon Túli Magyarok Hivatalának osztályvezetője a kedvezménytörvényről beszélt. Köles Sándor, a Kárpátok Alapítvány igazgatója A kultúra és a gazdaság egyensúlya a Kárpátok Alapítvány tevékenységében címmel tartott előadást. Simén András, a Mocsáry Lajos Alapítvány irodavezetője Alapítványok a határon túli magyarság megsegítéséért címmel tartott beszámolót. /Elek György: Dialógusok 2002 — Bodrogkeresztúr. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 30./

A Balázs Ferenc Intézet 2001. nov. 5-e és 18-a között végezte legújabb reprezentatív mintán megvalósított szociológiai adatfelvételét a magyarországi felnőtt korú lakosság körében a megkérdezettek határon túli magyarsághoz való viszonyáról. A mostani kutatás során az Intézet kérdezőbiztosai 1006 véletlenszerűen kiválasztott 18 év feletti magyar állampolgárt kerestek fel személyesen otthonukban, az ország 138 vidéki településén és a főváros 23 kerületében (utóbbiakban a kerületekre nézve lélekszámarányosan). Összességében elmondható, hogy a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatos közéleti kérdéseket a magyar választópolgárok többsége továbbra is figyelemmel kíséri. A magyarországi megkérdezettek a felvidékiek, különösen pedig az erdélyiek és kárpátaljaiak helyzetét az egy évvel korábbinál rosszabbnak, vagy lényegesen rosszabbnak tartják, s csupán a háborús időszakot túlélt vajdaságiak körülményeit ítélték relatíve jobbnak a 2000-es állapotokhoz képest. A határon túli vendégmunkások jelenlétével kapcsolatos félelmeket a magyarországi lakosság többsége nem osztja. Az Orbán-kormány kisebbségvédelmi politikájának pozitív megítélése nagyságrendileg (14,8%-kal) megnőtt: azzal részben vagy egészében a megkérdezettek közül minden második egyetért (51,2%), az azt ellenzők részaránya pedig alig haladja meg a 10%-ot. A HTMH kisebbségvédelmi politikájának megítélése: 2001 novemberében a hivatal munkájával elégedettek részaránya már több mint kétszeresen meghaladta az egy évvel korábban regisztrált szintet. A határon túli magyarság érdekeinek felvállalását és képviseletét a magyarországi felnőtt korú lakosság túlnyomó többsége továbbra is támogatja, sőt néhány vonatkozásban az eleve magas támogatottság tovább növekedett. Néhány százalékkal nőtt ugyan azok részaránya, akik a támogatások nagyságát túlzottnak tartják, illetve egyáltalán nem tartják szükségesnek (összesen 45%), hozzájuk képest azonban továbbra is néhány százalékponttal nagyobb részarányt képviselnek azok, akik szerint a támogatások mértéke megfelelő, illetve kevesebb annál, amit Magyarország jelenlegi gazdasági helyzete lehetővé tenne (48,7%). A határon túli magyarok sorsa iránt kevésbé nyitottnak bizonyult választók — az MSZP hívei (29,4%), kiugró mértékben pedig az SZDSZ-re voksolók (34,5%) — találhatók azok között, akik semmilyen kedvezményt nem juttatnának a határon túli magyarságnak. Az egy évvel korábbi elutasító véleményhez képest (32,3%) a legális munkavállalás engedélyezését elutasítók részaránya mintegy 6%-kal csökkent (26,4%), így elmondható, hogy jelenleg csupán minden negyedik megkérdezett ellenzi, hogy a határon túli magyarok a törvényben rögzített feltételek mellett munkát vállaljanak Magyarországon. Míg 2000 nyarán még csupán 13,7%-ot tett ki a magyar állampolgárokéhoz hasonló mértékű utazási kedvezmények mellett voksolók részaránya, mára az ekképpen vélekedők száma megkétszereződött (26%). /Magyarországiak viszonya a határon túli magyarsághoz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Dr. Kalmár László egyetemi docens belgyógyász, a Segítő Jobb Egészségügyi Humanitárius Alapítvány elnöke ismertette az alapítvány munkáját. Az alapítvány célja a határon túli magyar betegek ellátásának támogatása, amely részben arra irányul, hogy javuljon a határon túli betegellátás színvonala, valamint az együttműködés a határon túli és a magyarországi orvosok között. Ha a beteg kezeltetése semmiképpen nem oldható meg a határon túl, akkor megszervezik és anyagilag támogatják a magyarországi kezelést. A 12 év alatt mintegy 60 000 beteget támogattak, ezek több mint 70%-a Erdélyből érkezett, 10–15% Kárpátaljáról, valamint a Vajdaságból, és viszonylag kis létszámban jöttek Szlovákiából és Horvátországból. A javaslatoknak, kérelmeknek körülbelül egy tizedét tudják elfogadni, az elfogadás kizárólag szakmai szempontok szerint történik. Minden területről gyűjtik az adatokat, pontosan tudják, hogy a határon túli betegellátásban milyenek a feltételek. Nincs sem Romániában, sem Kárpátalján olyan gyermekkardiológiai szívsebészeti osztály, amelyen az újszülött szívhibáit operálni tudnák, ezért ezzel a kérdéssel külön foglalkoznak. A magyar költségvetés rendszeresen biztosít egy adott összeget a határon túli magyarok gyógykezelésre, ez jelenleg 290 millió forint. Ez a 290 millió forint több milliárd forint értékű kezelést jelent, mert pontos kivizsgálással jó irányba indítják el az otthoni kezelést. Konzultálva a fogadóintézménnyel, optimális betegutat terveznek. Csak kiegészítő szerepük lehet, amit nem szabad úgy értelmezni, 10 millió magyarországi mellett még vállalkoznának 3 millió ember betegellátására. Inkább kiegészítő, együttműködő, komplementer egészségügyi ellátást biztosítanak. Kiépítették a szakmai kapcsolatokat, ami nemcsak magyar orvosokra vonatkozik: több száz orvossal működnek együtt. Erdélyben kb. 30 helyen van előszűrő állomás, ezeket kell fölkeresni. A Segítő Jobb igénybe veszi az egyházi intézmény Reménység Szigete nevű szolgáltatását. /Gál Éva Emese: "Akkor lépünk közbe, amikor éppen ránk van szükség" Beszélgetés dr. Kalmár László egyetemi docens belgyógyásszal, a Segítő Jobb Egészségügyi Humanitárius Alapítvány elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Kárpátaljai és erdélyi magyar festőművészek tárlata nyílt Pécsett, a Határon Túli Magyarokért Alapítvány által létrehozott Pannon Magyar Házban. A négy Kárpát-medencei művész alkotásainak február végéig látható pécsi kiállításán bemutatják a fiatalon elhunyt erdélyi alkotó, Molnár Dénes munkáit. Fő művei közé tartozik a szászrégeni református templom százhetven festett mennyezeti kazettája, s megörökítette a művész a székelyföld templomait, Erdély várait és jelentős műemlékeit is. A kárpátaljai Tiszaújlakon élő Kolozsvári László a klasszikus realista magyar festészet hagyományainak folytatója. Az Ungváron élő Magyar László festőművész és a kárpátaljai Szürtén élő Tóth Lajos festőművész-grafikus, a Kárpátaljai Magyar Képző-és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke is kiállított. /Kárpát medencei festők tárlata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Az idei lelkipásztori napokat január 28-31. között tartották Esztergomban, a ferences rendházban. A résztvevők (papok és világiak körülbelül fele-fele arányban, Magyarországról, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről összesen 300-an) tanúi és szereplői lehettek a magyar egyház útkeresésének. /Lepedus István: Rend(et is meg)hagyó beszámoló az országos lelkipásztori napokról. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 3./

Márc. 2-án Kolozsváron, az EME-központban megalakult a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet. Péntek János professzor, szakmai vezető elmondta, az intézmény az anyanyelvvel kapcsolatos akadémiai feladatokat igyekszik teljesíteni. Meskó Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese kifejezte reményét, hogy az itteni munkatársak eredményesek lesznek. Hasonló intézmények alakulnak nemsokára Felvidéken és Kárpátalján is. A nyelvi intézet az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a kolozsvári egyetemi tanszék és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének támogatásával jött létre. Intézője dr. Benő Attila adjunktus, további munkatársai: Kolozsváron András Zselyke, Bálint Emese, Demeter Éva, Tamásné Szabó Csilla, a sepsiszentgyörgyi fióknál pedig Erdélyi Judit. Az intézet funkciói: a demográfiai, jogi, szociolingvisztikai és oktatói adattárak kidolgozása (pl. a román törvények feldolgozása 1960-tól napjainkig, a romániai magyar sajtófigyelő szolgálat stb.). A másik funkció az élőnyelv kutatása: a nyelvcsere tényezőinek feltárása a román–magyar együttélés feltételei között, a magyar lakosság különböző rétegeinek nyelvvizsgálata, a szaknyelvek fejlesztése szakszótárakkal (a napokban jelenik meg a román–magyar közigazgatási, és még ebben az évben a hasonló pedagógiai szótár). A harmadik funkció a nyelvi tanácsadó szolgálat az iskola, a sajtó, a kisebbségi intézmények megsegítésére, de ide tartozhat közérdekű szövegek lektorálása is. Év végére elkészül a határon túli magyarok nyelvtörvényeket alapul vevő tanulmánykötete (szerkesztője Szépe György), melyben a Kisebbségi nyelvi jogok Romániában című részt ők írják. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet világhálós elérhetősége: eszanyi@freemail.hu. /Ördög I. Béla: Megalakult a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Az Apáczai Közalapítvány közel kétmilliárd forintot fordított eddigi, hároméves működése során a határon túli magyar nyelvű oktatás, elsősorban a felsőoktatás és szakképzés támogatására - hangzott el a közalapítvány márc. 6-i budapesti sajtótájékoztatóján. Gál András Levente, a magyar oktatási minisztérium közigazgatási államtitkára a határon túli magyar nyelvű oktatásfejlesztési koncepcióról szólva rámutatott: a Kárpát-medencei magyar oktatási intézményhálózat megerősítése és fejlesztése egyik fő feltétele a külhoni magyar nemzetrészek reális jövőképének. Hozzátette: a határon túli magyar oktatás fejlesztésének egyik legfontosabb háttérintézménye az Apáczai Közalapítvány. Berényi Dénes akadémikus, a közalapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: három évvel ezelőtt azt tűzték ki egyik fő irányelvükként, hogy a rendelkezésre álló összegeket ne elaprózva, hanem főleg nagyobb programok támogatására használják fel. Mindegyik magyar kisebbségi régióban sikerült egy-két nagyobb beruházást, fejlesztést támogatni. Jelentős összegekkel támogatták például a komáromi Selye János Kollégium, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, a marosvásárhelyi, illetve az újvidéki egyetemi kollégiumok építését, fejlesztését. Az Apáczai hallgatói ösztöndíjjal az elmúlt két évben összesen több mint háromezer szak- és főiskolai, illetve egyetemi hallgató tanulmányait támogatták, valamint a beiskolázási programot, amely 17 ezer kisdiákot érintett Erdélyben és a Vajdaságban. Csete Örs irodaigazgató beszélt a szórványban élők oktatásának támogatását célzó programról is, melyet Románia és Jugoszlávia után Kárpátaljára és a Felvidékre is kiterjesztenek. /Apáczai Közalapítvány-mérleg. Három év alatt közel kétmilliárd forint határon túlra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7/

Március 15. jegyében rendezte meg Győrben a Nyugat-Magyarország Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kara, a Határon Túli Magyarok Hivatalának közreműködésével a kedvezménytörvényt – mint nemzeti kultúránk megerősítésének eszközét – köszöntő Kárpát- medence szinten meghirdetett pályázat díjkiosztó ünnepségét. Jelen volt a magyar Külügyminisztérium, a HTMH, az Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium képviselője, valamint Győr város polgármestere, alpolgármestere és más közéleti személyiségek. A pályázat kiírói magyarországi és határon túli iskolák, főiskolák, egyetemek diákjait szólították meg: tegyenek javaslatot múltunk olyan kiemelkedő magyar személyiségeinek számbavételére és megmutatására, akik a mai Magyarország határain túl születtek és alkotásaikkal, tevékenységükkel hozzájárultak nemcsak a magyar, hanem az európai és az egész világ kulturális eseményeihez, civilizációs vívmányaihoz. Külön díjazták azokat a javaslatokat, melyek olyan személyiségek teljesítményére mutattak rá, akik munkásságukkal hidat teremtettek a magyar és a környező országok népei, kultúrái között. Közel kétszáz pályázat érkezett be, ebből 88 Felvidékről, 12 Kárpátaljáról, 8 Erdélyből, a többi az anyaországból. A zömmel határon túli díjazottak közül Erdélyből Tóth Szabolcs Barnabás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Európai Tanulmányok) kapta – Csutak Vilmos tanárt, múzeumigazgatót bemutató munkájáért – a négy első díj közül az egyiket. A beérkezett pályázatok alapján a tavasz végéig száz jeles személyiség – tudósok, költők, írók, nagy magyarok – kiemelkedő teljesítményét, munkásságát méltató kötetek jelentetnek meg, kiegészítve a pályamunkák angol és német nyelvű összefoglalójával. A kiadványt elsősorban az iskolák könyvtáraihoz juttatják el. /(Guther M. Ilona): /Nagyjainkról, egykori "státusmagyarokról". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Márc. 16. és 20. között Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium rendezte meg a XI. Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt. A versenyen 6 ország — Magyarország, Horvátország, Délvidék, Erdély, Kárpátalja és Felvidék — magyar tannyelvű középiskoláinak diákjai vettek részt. A Kárpát–medencéből 243 diák és közel 70 matektanár találkozott. /Nemzetközi Magyar Matematikaverseny. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 22./

A Mozaik2001 Magyar Fiatalok a Kárpát-medencében című kutatás szerint a munkanélküliséget és a pénztelenséget nevezték a határon túli magyar fiatalok legkomolyabb problémájuknak. A kutatást a magyar ifjúsági tárca intézménye, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet indított 2001 őszén. A Kárpát-medencei magyar fiatalok körében végzett kérdőíves kutatás során a Felvidéket, Kárpátalját és Vajdaságot egy-egy önálló régiónak tekintették a felmérők, míg Erdélyt két régióra bontották: a Székelyföldre, és a Belső-Erdély, Partium és Bánság területeket magában foglaló régióra. A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinálta felmérést Romániában a BBTE szociológia tanszéke, a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány és a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja munkatársai végezték. Minden régióban a legfontosabbnak az immateriális értékek mutatkoznak (a család biztonsága, az igaz barátság, a szerelem, a békés világ, a belső harmónia). A megkérdezett székelyföldi fiatalok többsége nem szeretne továbbtanulni, akik viszont a továbbtanulást választják, a legnagyobb arányban (37 százalék) egyetemi végzettségre törekednek, egyötödük technikumban, míg 15 százalékuk Magyarországon tanulna. A belső-erdélyi fiatalok csaknem fele szeretne továbbtanulni, "célintézményként" első helyre a romániai magyar, majd a román nyelvű tanintézményeket jelölték meg; magyarországi iskolákban, egyetemeken 15 százalékuk tanulna. A fiatalok önálló lakáshoz jutása minden régióban problémát jelent. A megkérdezett fiatalok közül legtöbben két gyermeket szeretnének. Alkoholt a székelyföldi megkérdezettek majd háromnegyede szokott – akárcsak alkalmanként is – fogyasztani; 23 százalékuk heti rendszerességgel, vagy még ennél is sűrűbben fogyaszt egy vagy több fajta alkoholt. A belső-erdélyi ifjúság közel hetven százaléka fogyasztott már alkoholt; hét százaléka vallotta, hogy életében kipróbált már valamilyen drogot, hangulatjavító szert. Székelyföldön a 15–29 éves korosztály alig három százaléka állította, hogy kipróbált már valamilyen kábítószert. A székelyföldi adatok szerint a 15–29 évesek leggyakrabban diszkóba járnak, a fiatalok egynegyede soha, fele pedig fél évnél régebben volt utoljára színházban. A belső-erdélyi fiatalok a vizsgálat idejétől számított egy hónapon belül legnagyobb arányban könyvesboltban voltak (41 százalék), illetve magas a könyvtárak látogatottsága is (27 százalék).A belső-erdélyi magyar fiatalok átlagosan 11 könyvet olvastak el – a kötelező iskolai irodalmon kívül – a vizsgálatot megelőző egy esztendőben, ugyanakkor közel egynegyedük 2001 folyamán egyáltalán semmiféle irodalmat nem vett a kezébe. Székelyföldön az egy kötetet sem olvasók a minta közel kétötödét teszik ki. A 15–29 éves székelyföldi fiatalok közel háromötöde elsősorban romániai/székelyföldi magyarnak érzi magát, míg egyharmada a magyarokhoz tartozónak. A vizsgált székelyföldi korosztály 90 százaléka büszke arra a csoportra, amelyhez tartozónak érzi magát annak ellenére, hogy a többség számára ez nem egyértelműen előnyös. A belső-erdélyi magyar fiatalok 53 százaléka romániai/erdélyi magyarnak vallotta magát, további egyharmaduk pedig egyszerűen "magyarnak". A vizsgált belső-erdélyi korosztály 90 százaléka büszke arra, hogy magyar, és magyarságtudatát meghatározó elemnek tekinti önidentitása szempontjából. /Rostás Szabolcs: Előtérben a család biztonsága. Vallásos a Kárpát-medencei fiatalok többsége. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Marosvásárhelyen márc. 23-24-én tartották meg - kilencedik alkalommal - Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak Tudományos Diákköri Konferenciáját, a TDK-t. Ez a legnagyobb Kárpát-medencei tudományos diákülésszak, amelyen a belföldi szaktekintélyek mellett az orvos- és gyógyszerészeti tudományok rangos magyarországi és külföldi előadói tartanak évről évre előadást. A több mint 260 dolgozat mellett az idén 43 budapesti, szegedi, debreceni és kárpátaljai hallgató vett rész a TDK-n. A Tudományos Diákköri Konferencia a romániai és nemzetközi tudományos élet szerves részévé vált, amiben szerepe van az egyetem vezetősége részéről kapott támogatásnak is - hangzott el dr. Nagy Örs professzor, a MOGYE rektor-helyettesének köszöntő beszédében. Az ülésszak szervezését a Magyar Diákszövetség vállalta. /(bodolai): TDK a MOGYEN. A legnagyobb Kárpát-medencei tudományos ülésszak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./

Aki a múltját nem ismeri, annak jövője sincs ? mondta dr. Balogh Júlia szerkesztő-rendező Székelyudvarhelyen, a Földvári haláltábor 1944?1945 című dokumentumfilmjének bemutatóján. A film a haláltábor túlélőit szólaltatta meg, akik azokról a szörnyűségekről számoltak be, melyek a haláltáborban történtek. Az embertelen körülmények között fogva tartottak nagy része az éhségtől, a tífusztól, vérhastól elpusztult. Az egyik túlélő fogalmazta meg: hogy miért kerültünk ide, ma sem tudom, talán azért, mert magyarok voltunk. Balogh Júlia elmondta: meg kellene írni könyvbe foglalva az erdélyi magyarság közelmúltban történt szenvedéseit, amit már Kárpátalján, a Vajdaságban is megtettek. /Bágyi Bencze Jakab: Dokumentumfilm a földvári haláltáborról. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

A kedvezménytörvény hatására a határon túli cigányság közel fele szeretne munkát vállalni Magyarországon. A legtöbben Erdélyből jönnének, a legkevesebben pedig a Felvidékről. A felmérést készítő TÁRKI közvélemény-kutató intézet adataiból kiderül, az erdélyi romák 78 százaléka szeretne magyar igazolványt, ezek közül 68 százaléka munkát is vállalna Magyarországon. A magyar igazolvány iránt a legkevésbé érdeklődőknek a felvidéki romák mutatkoznak. A megkérdezettek 60 százaléka váltaná ki az igazolványt, és 40 százaléka az igazolvány által biztosított munkavállalási kedvezményeket is igénybe venné. A legnagyobb érdeklődés a vajdasági cigányság körében tapasztalható: a megkérdezettek 80 százaléka tervezi az igazolvány kiváltását, és 52 százalék szeretne munkát is vállalni az igazolvány segítségével. A kárpátaljai cigányság esetében többen jelezték (71%), hogy munkát akarnak vállalni, mint ahányan az igazolványt szeretnék kiváltani (67%). Az Erdélyben megkérdezettek 78 százaléka szeretne magyar igazolványt, és 68 százaléka vállalna munkát is az igazolvánnyal. A határon túli roma kisebbség elsődlegesen Magyarországon szeretne dolgozni, a második legnépszerűbb ország Németország. /Magyarországon vállalna munkát a határon túli romák zöme. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

A Varadinum-rendezvények sorában, máj. 1-jén a kárpát-medencei politikai kerekasztallal a Bihar megyei RMDSZ legfőbb célja az volt, hogy a határon túli politikába is begyűrűző anyaországi választások után a lakosságot aggasztó kérdésekre alkalmuk legyen válaszolni a politikusoknak. A választásokat megnyerő MSZP nevében Szabó Vilmos képviselő, a külügyi bizottság alelnöke válaszolt a kérdésekre. A résztvevők: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Brezovics László; a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Józsa László alelnök; Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Nagy Zsolt ügyvezető alelnök; Mézes Rudolf, a Magyar Koalíció Pártja országos tanácsának tagja. Azon kérdésre, hogy a határon túli magyaroknak milyen elvárásaik vannak az új magyar kormánnyal szemben, a szervezeteiket képviselők válasza összecsengett. Brezovics László a kedvezménytörvény folytatását kérte, Józsa László kívánta: a következő négy év mentes legyen a hullámzásoktól. Markó Béla hangsúlyozta: a történelem bűne, hogy az a helyzet, amibe kerültünk, kialakult. A felvidéki Mézes Rudolf kérte: rólunk, de ne nélkülünk. Szabó Vilmos válaszát nagy figyelem kísérte: "Magyarok vagyunk, s vállaljuk" - parafrazálta a kerekasztal bevezetőjeként elmondott vers sorait. Felelősséget vállalnak a Kárpát-medencében élő 15 millió magyarért, szándékuk folytatni az elmúlt 4 évben elkezdett együttműködési formát. Az ígért támogatásokat megadják, sőt, lehetőség szerint többet is, ha az anyaország gazdasági fejlődése engedi. Az MSZP a határon túliak által legitimnek tekintett politikai alakulatokkal tárgyalni fog, minden olyan párttal, amelyet elfogadnak a határon túliak. Tárgyalnak a pártvezetőkkel s a határon túliak pártjai is egymás között a MÁÉRT keretében. A szervezetek belső életébe viszont nem szólhatnak bele. A kedvezménytörvényről elmondta, hogy a megalakuló koalíciós kormány egy kormányprogramot hajt végre. Az MSZP és az egyházak kapcsolatáról érdeklődőnek Szabó Vilmos elmondta, hogy bár egyes egyházak bekapcsolódtak a kampányba s a vitába, a korrekt viszony lehetősége adott. Szerződések, megállapodások szavatolják. A határon túli egyházakkal szervezett kapcsolataik nincsenek, lehetőséget adnak az egyházi vezetőknek, hogy találkozzanak a kormánnyal. Az MSZP pártközi kapcsolatai révén "jószolgálati módon közbenjárhat az SZDP-nél a sérelmek orvoslásáért. A vendég a választásokról szólva remélte, lecsillapodnak az indulatok, nincsen minden négy évben rendszerváltás és forradalmaknak sem kell lenniük. Markó Béla zárszavában hangsúlyozta, milyen fontos számunkra a józan és visszafogott politizálás. Nem a magyar pártok közti lövészárkok ásásában, hanem azok betömésében kell segítenünk. /(Balla Tünde): Kárpát-medencei politikai kerekasztal a Varadinumon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében - ezt a címet viseli az a felmérés, amit a határon túli magyar fiatalok helyzetéről készítettek a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetben. A felmérés a 15-19 éves korosztályról készült 4450 fiatal megkérdezése alapján. A kutatók Felvidéket, Kárpátalját és a Vajdaságot egy-egy önálló régiónak tekintették, Erdélyt két régióra osztották - Székelyföldre és Belső Erdélyre. Az oktatási helyzetre négy régióban általánosan jellemző, hogy az alap- és általános iskolák magyar nyelvűek: a Felvidéken a megkérdezettek 85 százaléka, Ukrajnában és Erdély két régiójában a fiatalok háromnegyede járt magyar nyelvű iskolába. A Vajdaságban pedig párhuzamos tannyelvű az általános iskolai képzés, tehát a magyart és a többségi nemzet nyelvét is tanulják a fiatalok. A továbbtanulási szándékról: a vajdasági fiatalok kétötöde szeretne első iskolában továbbtanulni - egyötödük Magyarországon. A kárpátaljai fiatalok fele akar továbbtanulni, a szlovákiai fiatalok háromtizede. A székelyföldiek többsége nem kíván tovább tanulni, akik viszont igen, azok 37 százalékban egyetemre, főiskolára törekszenek, egyhetedük Magyarországon képzeli el továbbtanulását. A belső erdélyieknek csaknem a fele tanulna tovább. A "célintézmények" itt is magyarországiak, vagy otthoni magyar nyelvűek. Az életmódbeli szokások körében elgondolkoztató a vajdasági fiatalok állítása, miszerint 40 százalékuk kipróbált valamilyen drogot és 93 százalékuk már italozott - fiúk-lányok vegyesen. A székelyföldieknek 72 százaléka fogyasztott alkoholt, de a leányok aránya itt jóval kevesebb és közülük is a székelyföldiek ítélik meg legszigorúbban a családon belüli alkoholizmust. Mindössze 1 százalékuk tűrne meg a családban alkoholistát. A fiatalok csaknem minden régióban diszkóban múlatják az időt, ha szórakozni vágynak, csupán a belső erdélyiek járnak nagyobb arányban könyvesboltba, - 41 százalékban - és 27 százalékuk könyvtárba, viszont alig egyötödük volt filmszínházban a vizsgálatot megelőző egy hónapon belül. A belső erdélyi magyar fiatalok átlagosan 11 könyvet olvastak el - a kötelező irodalmon kívül - a felmérést megelőző esztendőben, a partiumiak két kötetet, de egynegyedük 2001-ben egyetlen könyvet sem olvasott el. A kárpátaljai fiatalok egynegyede egyáltalán nem olvas könyvet — egyet sem olvasott el az elmúlt évben. A székelyföldi magyarok pedig - állításuk szerint - csak magyar nyelvű könyveket hajlandók olvasni. A fontossági skálán, - melyen a család, a pénz, a kultúra, a vallás és a barátság is szerepelt, - a vallás és a politika csaknem mindenütt az utolsó helyek egyikén szerepelt, a két legfontosabb értéknek a családot és a saját jövőt jelölték meg a fiatalok. A maguk módján vallásosnak vallotta magát Erdélyben és Kárpátalján a fiatalok egynegyede, a Vajdaságban 10 százaléka. Érdekesség, hogy a többségi nemzetet megillető tolerancia csaknem mindenütt szerepel a fiatalok állásfoglalásában. Általában optimisták a jövőjüket illetően, legkevésbé a felvidékiek. A többségi nemzethez való viszony javulásában nem nagyon bíznak a Székelyföldön és a Szlovákiában élő magyar fiatalok. /(Leopold Györgyi): Magyar fiatalok a Kárpát- medencében. Egy generáció tükörképe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Kolozsvárra a szovjet csapatok 1944. október 11-én hajnalban vonultak be, gyakorlatilag harcok nélkül. Megkezdték a zsákmányolást. Óra, töltőtoll, fényképezőgép, feltört üzletek apró árui mind-mind zsákmánynak számítottak. A fosztogatásban leginkább a kolozsvári lumpenek s a környékbeli falvak lakói jeleskedtek. Szovjet járőrök próbálták akadályozni a fosztogatást, de nem sok eredménnyel. A román hadsereg egységei 12-én vagy 13-án érkeztek meg. Veress Pál mesélte Nagy Istvánnak, hogy valamilyen rejtélyes lista alapján román–szovjet járőrök magyar értelmiségieket tartóztattak le, jogászokat, újságírókat, tanárokat, köztük kommunistákat is. Elhurcolták többek között a Református Kollégium több tanárát is. Egeresen román csendőrök és Maniu-gárdisták megkínozták és kivégezték azt a 12 bányászt és erőművi munkást, akik fegyverrel akadályozták meg, hogy a németek az egeresi villamosművet felrobbantsák. A Monostori úton magyarfenesi Maniu-gárdisták lemészárolták az Óvári családot, amely 44 nyarán részt vett az ellenállási mozgalomban. A gyilkosságot tehát nem szovjet katonák követték el. Következett aztán Szárazajta, Csíkszentdomokos, Belényes és más gyilkosságok, amelyekről Balogh Edgár, Demeter János, Kovács András visszaemlékezéseikben már hírt adtak. Ekkor, valamikor október közepén jelent meg Malinovszkij marsallnak, az Erdélybe bevonult II. ukrán front parancsnokának a rendelete, amelynek értelmében a román adminisztrációnak, a rendfenntartó erőknek, a gárdáknak és a hadseregnek 24 óra alatt el kellett hagynia Észak-Erdély területét, s azon csak a frontra menő alakulatok haladhattak át. – Nagy István megbízta fiát, ezt az emlékezést író Nagy Károlyt, hogy gyűjtsön anyagot önéletrajzi regénye 5. kötetéhez. Nagy Károly 1969 őszén Moszkvába utazott tudományos dokumentáció céljából. Borisz Polevoj 1967-ben egy íróküldöttséggel Kolozsváron járt, és elmondta, hogy 1944 őszén a kolozsvári szovjet parancsokságon dolgozott elhárító tisztként, alezredesi rangban. Nagy István kérte fiát, Hogy beszéljen Polevojjal, hogy megtudjanak részleteket a civil férfilakosság ’44-es elhurcolásáról. Nagy Károly beszélt is Polevojjal. Azt válaszolta, hogy a hadijog értelmében munkára vitték őket, hogy újjáépítsék azt, amit a tengelyhatalmak leromboltak. Polevoj kérte, keresse fel újra, addig előszedi az 1944-es feljegyzéseit. Polevoj a következőket mesélte el: A román hadsereg vezérkari főnöksége úgy tájékoztatta a szovjet hadsereg vezérkarát, hogy a magyar hadsereg helyben mozgósítással sok férfit hagyott hátra Észak-Erdélyben és Kárpátalján azzal a megbízatással, hogy a front átvonulása után folytassanak diverziós és partizán tevékenységet, akadályozva ezzel a szovjet hadsereg előnyomulását. Ugyanakkor átadták nekik a legveszélyesebb fasiszta elemek névsorát is. Ezért a bevonulás után városon a szovjet hadsereg járőrei, falun pedig a román csendőrség megkezdte a férfi lakosság összeszedését. Később fény derült arra, hogy a románoktól kapott lista nem a legveszélyesebb fasiszták nevét és a címét tartalmazta, hanem többségükben haladó szellemű magyar értelmiségiekét, sőt kommunistákét is. Ugyanebben az időben tájékoztatták a szovjet szerveket a román csendőrök kegyetlenségeiről, sőt nagyszámú gyilkosságról is. Ekkor a szovjet vezetés leállította a férfiak összeszedését, s Malinovszkij marsall parancsára a román hatóságoknak, a rendfenntartó erőknek és a Maniu-gárdáknak el kellett hagyniuk Észak-Erdély területét. Az elfogottak közül azokat, akik még a II. ukrán front hadműveleti területén voltak, szabadon bocsátották, de akiket már elszállítottak, azokon nem tudtak segíteni. Visszatekintve ezekre a szomorú eseményekre, nyilvánvaló, hogy a szovjet katonai hatóságok egy súlyos és aljas provokáció alapján jártak el. Ezt tudta meg Borisz Polevojtól. /Nagy Károly: Felszabadulás!? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8., A kulisszák mögött. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Csángó és székely gyermekek 54 fős csoportja táborozott Sopronban a tavaszi vakáció idején, a kísérőkkel együtt 64-en. Budapesten találkoztunk velük máj. 6-án, ahol — útban hazafelé — meglátogatták az Országházat, majd a Várban lévő Magyar Nemzeti Múzeumban olimpikonokkal találkoztak. A csoport vezetője, a gyergyószentmiklósi dr. Gereöffy Ferenc elmondta, hogy barátja, a soproni dr. Szilágyi László egyéni kezdeményezésére és költségén jött létre ez a kirándulás, Fogjuk meg egymás kezét! jelszó alatt. Ezt a kezdeményezést idővel Kárpát-medence szintű mozgalommá szeretnék fejleszteni a soproni vendéglátók, az erdélyi gyerekcsoportok mellett például felvidéki, kárpátaljai gyerekeket is bevonva. /Fogjuk meg egymás kezét! mozgalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

A kormány a határon túli magyarok támogatására szánt költségvetési összegeket évről évre biztosította, és a támogatás idei előirányzata több mint tízmilliárd forint – jelentette ki az MTI-nek a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke. Szabó Tibor jelezte: 1999-ben az állami költségvetés összesen 2,916 milliárd forintot, 2000-ben 4,566 milliárd forintot, 2001-ben 10,488 milliárd forintot folyósított a határon túli magyarság támogatására. A támogatás alapvetően a különböző közalapítványok és alapítványok - Illyés Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány, Teleki László Alapítvány, Mocsáry Alapítvány, Segítő Jobb Alapítvány, Pro Hungaris Alapítvány - közreműködésével történt és történik folyamatosan - közölte az elnök. Szabó Tibor emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett hivatal koordinálásával külön célkereteket különítettek el a délvidéki magyarság talpra állásának támogatására, a kárpátaljai árvízkárosultak segélyezésére, a horvátországi magyar létesítmények újjáépítésének támogatására, valamint a határon túli magyar nyelvű felsőoktatás megszervezésére. A különböző szaktárcák és a Magyar Tudományos Akadémia közvetlenül is támogatják pénzzel a határon túli magyarok oktatását és kulturális életét, s hasonlóképpen juttatnak összegeket a tudományos kutatás segítésére. Szabó Tibor szólt arról, hogy a közalapítványok és alapítványok esetében a támogatások odaítélése nyilvánosan meghirdetett pályázati rendszer keretében történik a kuratóriumok döntései alapján. Szabó Tibor hozzátette: a közalapítványok tevékenységükről éves közhasznúsági jelentést készítenek az alapító számára, amely értelemszerűen kiterjed annak számszaki vonatkozásaira is. Tevékenységüket az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi. A hivatal elnöke utalt arra, hogy a támogatások döntéshozatalába bevonják a határon túli magyar szakmai és érdekvédelmi szervezeteket is. - Az Illyés Közalapítvány kuratóriuma mellett immár kilencedik éve működik az az alkuratóriumi rendszer, amelynek keretében az érintett szomszédos országokban működő magyar szakmai és érdekvédelmi szervezetek képviselőiből álló testületek tesznek javaslatokat a keretösszegek elosztására. Szabó Tibor kijelentette: a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozását és fejlesztését szolgáló támogatások esetében a romániai magyar egyházak alapítványt hoztak létre, és minden esetben az alapítvány kuratóriuma dönt a fejlesztési projektekről, a finanszírozás pedig a döntésnek megfelelően történik. /A határon túli magyarok támogatásáról. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

Várhatóan mintegy 130 magyar professzor vesz részt a Kárpát-medence különböző országaiból azon a háromnapos találkozón, amely máj. 17-én kezdődik a kárpátaljai Munkácson - tájékoztatott Kecskés Mihály professzor, a Magyar Professzorok Világtanácsának (MPV) elnöke. A találkozó célja, hogy áttekintse a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás és felsőoktatás helyzetét, valamint a magyar tudományosság és a nemzetközi kapcsolatok jellemzőit, alakulását. A tanácskozás a megvitatott témákat illetően ajánlásokat dolgoz ki a magyar kormány számára. A rendezvényen szó lesz egyebek mellett az erdélyi magyar egyetem eredményeiről, a távoktatás szerepéről, valamint az ukrajnai hungarológiai kutatásokról. A munkabizottsági üléseken a "Kárpátaljai magyar tudományosság és nemzetközi kapcsolatok" témakörben fejtik ki véleményüket a résztvevők. /Kárpát-medencei magyar professzorok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./