Kolozsváron tartotta országos ülését a hat éve megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Megújítást, szervezeti átalakítást tűzött ki célul az EMNT. Mozgalmi hátteret akarnak szervezni a testület mögé, továbbá bevonni azokat az aktív polgárokat – pártállástól függetlenül – akiknek fontos az erdélyi magyarok ügye. Gergely Balázs Kolozs megyei EMNT-elnök nyitotta meg a plenáris ülés. A testület döntött az EMNT jogi bejegyzéséről, az alapvető célokról. A tisztújítás során egy ellenszavazat, egy tartózkodás és 149 igen szavazat mellett megválasztották Tőkés Lászlót az elnöki tisztségébe. Ügyvezető elnök Toró T. Tibor lett. Régióelnökök: Orbán Mihály (Partium), Gergely Balázs (Belső Erdély), László János (Székelyföld). Az EMNT alapvető célja a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómia-program képviselete. Orbán Viktor, a kormányzásra készülő Fidesz elnöke üdvözlő beszédének bejátszásával kezdődött az EMNT országos ülése. Az erdélyi magyar politika zsákutcába került, megújításra szorul. Bár Budapest – az Antall József kormányzása óta érvényben lévő szabály szerint – nem mondhatja meg, hogy a határon túli magyar közösségek melyik ösvényt válasszák, a Fidesz reméli, hogy Erdélyben olyan feddhetetlen, megkérdőjelezhetetlen, széles támogatottságnak örvendő szerveződés, szerveződések jönnek létre, amelyek képesek lesznek becsülettel képviselni az Erdélyben élő magyar nemzeti közösség legfontosabb életigényeit, hangoztatta Orbán Viktor. „Ígérem, a következő magyar kormány azért fog harcolni, hogy Európában ne érvényesülhessen a kettős mérce, vagyis váljék természetessé, hogy amit lehet a Spanyolországban élő katalánoknak, vagy a Finnországban élő svédeknek, vagy éppen a Belgiumban élő német közösségnek, az legyen természetes a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösség számára is”, hangzott az üzenet. A tanácskozáson jelen volt Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának elnöke. Elmondta: ha a Fidesz kormányra kerül, az EMNT-re, és az általa kezdeményezett és megalakított Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsra kiemelkedő szerep vár a határon túli magyar nemzetrészekkel való együttműködésben. Úgy vélekedett: jó esély kínálkozik arra is, hogy a küszöbön álló magyar kormányváltást követően teljesen új minőségű viszony alakuljon ki Magyarország és Románia között, ami az egymás jogos érdekei iránti szolidaritáson alapulna. Az újjáalakuló ülésen jelen volt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. Felszólalásában kifejtette: a viták ellenére az EMNT az egyik legfontosabb szövetségese az SZNT-nek. Az ülésen az RMDSZ is képviseltette magát Kovács Péter ügyvezető alelnök személyében, aki felszólalásában az összefogás, együttgondolkodás fontosságát, sikerességét hangsúlyozta. Szász Jenő, az MPP elnöke nem kapott meghívást, a polgári pártot alelnöke, Farkas Csaba képviselte. Beszédében úgy vélekedett: lehet még tíz-húsz évig a memorandumok útján való tiltakozást választani, Európától várni a megoldást, de a felvidéki példa bizonyítja, mennyire nem célravezető ez. Más utat kell választani, le kell ülni egymással őszintén beszélni, intézményes együttműködést létesíteni. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Sándor Krisztina elnök biztosította a szervezet támogatásáról az EMNT-t. A meghívottak közt jelen volt Solomon Adrian, a Csángószövetség elnöke is, aki a moldvai magyar közösség nevében remél támogatást az EMNT-től. Tőkés László, az EMNT elnöke az újjáalakulás okairól beszélt. A helyzetet az SZNT lehetetlenítette el, amelyik tavasszal kivonta magát a testületből. „Ekkor tevődött fel a kérdés, hogyan tovább? Vagy hagyjuk szétzülleni a szervezetet, vagy pedig meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet az együttműködést folytatni”, magyarázta Tőkés László. A tanács az újjászervezéstől reméli a megoldást. Tőkés László figyelmeztetett: Romániában nem szűnt meg a vértelen etnikai tisztogatás, demokratikus külszín alatt folytatódik a Trianon óta tartó homogenizáció, asszimiláció, Bukarest gyarmatosító politikája, a magyarság felőrlése. „Mi nem akarunk kétféle magyar állampolgárságot, nem támogatjuk a szocialisták külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzelését, mi magyar állampolgárságot indítványoztunk a nem Magyarországon élő magyaroknak”, nyilatkozta a Szabadságnak Németh Zsolt, aki egyike volt a magyar állampolgárság megadásának könnyítését célzó törvénymódosítás kezdeményezőinek. A módosításnak az volt a lényege, hogy ne legyen feltétel az állampolgárság megszerzéséhez magyarországi lakóhely. „A szocialisták azonban azt mondták, ebben a formában nem tudják támogatni a kezdeményezést, mert különféle javaslataik lennének választójogi és szociális jogok területén. Úgy gondoltuk, nem lenne jó, hogy ha választások előtt a 2004. december 5-ét megelőző kampánynak tennénk ki ezt a magyar ügyet. A magunk részéről a jövőben ezt az indítványt próbáljuk elfogadtatni, ehhez szükséges lesz a kétharmados parlamenti támogatottság”, nyilatkozta Németh Zsolt. /Sz. K. : Szélesíteni az összefogást Erdélyben és a Kárpát-medencében. Kolozsváron tartotta országos ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./ Az EMNT legfontosabb döntéshozó szerve a 300 tagú országos gyűlés lesz, mely évente egyszer ülésezik, az operatív vezetést a 15 tagú elnökség látja el. Ebben az elnök és az ügyvezető elnök mellett a három régióelnök (László János – Székelyföld, Gergely Balázs – Közép-Erdély és Orbán Mihály – Partium), öt alelnök (Szilágyi Zsolt, Nagy Pál, Pap Előd, Boros Zoltán és Sándor Krisztina) és öt jegyző (Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila, Fekete Réka, Püsök Csaba és Szabó László) vesz részt. Az új struktúrában félévente ülésező választmány is szerepel. /Gazda Árpád: „Kisebbségpolitikai rendszerváltást” sürget az újraalakított EMNT. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban címen számolt be az EMNT tanácskozásáról a bukaresti napilap. /Sipos M. Zoltán EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

A köztudatban élő négy magyar néprajzi tájegység mellett egy ötödiket is bemutatnak, mint új tudományos felfedezést a Regionális néprajzi kutatások a Kárpát- medencében című tudományos ülésen, amelyet az MTA Nyelv- és Irodalomtudo- mányok Osztálya közösen rendez az MTA Debreceni Egyetemen működő Néprajzi Kutatócsoportjával november 10-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Borsos Balázs, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese a Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében című előadásában 16 év kutatási eredményét összegzi. A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjainak új szempontú, statisztikai feldolgozását végezte el számítógép segítségével. Az elemzésből kiderült, hogy a négy tájegységen (Dunántúl, Észak /Felföld/, Alföld és Erdély-Moldva) kívül kimutatható egy ötödik is, mégpedig a Lippa-Nagyvárad-Debrecen-Miskolc vonal, a nyelvhatár és Erdély nyugati határa által bezárt területen. A kulturális régiók meghatározása segíthet abban, hogy az Európai Unió régiókat előtérbe helyező irányelveire figyelve, a döntéshozók a régiós határokat a kulturális tagolódás figyelembevételével húzzák meg. Borsos Balázs csak a magyar etnikumot vizsgálta, megjegyezte, hogy a szomszédos országok közül csak a magyarok készítettek néprajzi atlasz alapján statisztikai és csoportelemzést a kulturális régiókról. Néprajzi atlaszok ugyanakkor készülnek a szomszédos országokban is, az ötkötetesre tervezett román kiadványból eddig három kötet jelent meg, és Szlovákiában is elkészült egy sokoldalú és gazdag anyagú atlasz. Az ülésen többek között Bartha Elek a vallási régiók néprajzi értelmezéséről, míg Fejős Zoltán a Hagyományos tájak és régiók néprajzi átértékelődéről értekezik. /Öt magyar néprajzi tájegység. Tudományos ülés a Kárpát-medence néprajzi kutatásairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Közel száz, a Kárpát-medence valamennyi részéből érkezett magyar régész, és mintegy ötven régészhallgató vett részt az elmúlt hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban rendezett 7. Magyar Régészeti Konferencián. A Pósta Béla Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a házigazda intézmény közös szervezésében tartott tanácskozást Sztáncsuj Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum régésze vitathatatlan sikernek nevezte. Bemutatták a Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica című évkönyvét, az intézmény Székelyek. A kereszténység védelmezői elnevezésű kiállítás katalógusát, illetve a Gáll Erwin és Gergely Balázs szerzőpáros Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város X–XIII. századi történetéhez című könyvét. A rendezők idén is négy szakosztályba – őskor, ókor, népvándorláskor, középkor – tagolták az 54 előadást. /CS. S. : Lendületet adó régészhétvége. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Kalotaszegi önépítkezés, kolozsvári ódon házak, a tudomány szolgálatába állított élet, második világháborús fogolytábor, a magyar és a lengyel nemzet sorsközössége – egyebek mellett ilyen témákban kínál olvasnivalót a kolozsvári Művelődés folyóirat októberi száma. A lap az 1989-es rendszerváltozás utáni erdélyi újraépítés egyik példájaként a magyarvistai református gyülekezet kulturális központját, a Kalotavárat építő igyekezetét mutatja be, Gáspár Attila a szeptemberben Budapesten lezajlott XIV. Kárpát-medencei napokról számol be. Bakó Botond a 70. életévét betöltött Tóthfalussyné dr. Veress Éva biológus, kutató, feltaláló, egyetemi tanár, Takács Gábor pedig Barcsay Jenő tanár és festőművész életpályáját mutatja be. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Uzonban november 15-én a község szülöttére, Beke Györgyre emlékeztek a központi parkban felavatott kopjafánál. Beke György hatalmas életműve – több mint húsz könyvet írt, több mint húszat fordított, több ezer publicisztikai írást közölt –a nagy elődök, elsősorban Orbán Balázs hatalmas művének, a Székelyföld leírásának továbbépítése, kiterjesztetve Erdély egészére, át-átruccant Moldvába is az ottani magyarok közé, emellett Bukarest egykori magyar világát rekonstruálta. Boltív-ember volt, és holtában is az marad: a Kárpát-medence egészében érzett és gondolkodott, híd-ember volt, aki szétszóródott magyar nemzetrészek között kapcsolatot épített, írta róla Sylvester Lajos. Az uzoni kopjaavatás a kétnapos rendezvénysorozat záró mozzanata volt. A kopjafa avatásán jelen volt és koszorút helyezett el Beke Mihály András, Beke György Budapesten élő fia. Uzon község vezetőségét dr. Ráduly István polgármester, a 15. évfordulóját ünneplő Jókai Mór Közművelődési Egyesületet Kőmíves István elnök, az ugyancsak 15 éves Szivárvány Női Kart Keresztes Enikő karnagy képviselte. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Programot hirdet Pelczné Gáll Ildikó, az Országgyűlés fideszes alelnöke annak érdekében, hogy a középiskolák helyi tantervének része legyen a határon túli, magyarlakta települések, tájegységek felkeresése. Az Irány a Kárpát-medence! elnevezésű program célja az: ne történhessen meg Magyarországon, hogy valaki úgy érettségizzen le, hogy nem jutott el a történelmi Magyarország területeire. A középiskolások négy tanév alatt ellátogathatnának a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe és a Délvidékre is. /Kirándulások a nemzettudatért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

A Szervátiusz Jenő-díjat a szobrász születésének századik évfordulóján alapította fia, a Kossuth-díjas Szervátiusz Tibor szobrászművész azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a Kárpát-medencében születő magyar művészetre, művészekre. Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész kapott Szervátiusz Jenő-díjat a magyar művészet bemutatásáért, értékeléséért. /(vop): Jánó Mihály Szervátiusz Jenő-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémetiben működő Kölcsey Kör szervezésében idén huszadik alkalommal emlékeztek Ady Endrére. November 22-én a Szatmár Megyei Múzeumban kezdődött a megemlékezés Ady Endre öröksége és az irodalom felelőssége című szimpózium keretén belül. Az előadók között neves szakemberek értekeztek Ady munkásságáról, irodalomban betöltött szerepéről. Az előadók között volt Kozma Dezső egyetemi tanár Kolozsvárról, a nagykárolyi Balla Lóránt helytörténész, valamint a pozsonyi Duray Miklós. A megemlékezés Érmindszenten – Adyfalván, a költő szülőfalujában folytatódik. /Emlékezés Ady Endrére. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 22./ November 19-én Nagykárolyban, Ady egykori iskolájában, 20-án Szatmárnémetiben, 21-en pedig Érmindszenten, a szülőfalujában ünnepeltek. Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör egész napos irodalmi tanácskozást szervezett Ady Endre öröksége és az irodalom felelőssége címen. Megrendezték az immár hagyományossá vált Ifjú szívekben élek című Kárpát-medencei pódiumbemutatót. Érmindszenten felszentelték a református templomot. Az ünnepségen jelen volt Tőkés László europarlamenti képviselő is. Nagyváradon több helyszínen is megemlékeztek Ady Endréről. /Végh Balázs: Háromnapos rendezvénnyel emlékeztek Adyra Szatmár megyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./

A magyar hálaadás napjának megünnepléséhez szeretne hagyományt teremteni Pákh Imre amerikai magyar üzletember, aki Kárpátalján magyar emlékhelyeket keresett fel és koszorúzott meg kezdeményezésének támogatóival. Kárpátaljai útjának első állomásán, a Sztálinizmus Áldozatainak Szolyvai Emlékparkjában a munkácsi születésű Pákh Imre elmondta: célja az, hogy minden év novemberének harmadik hétfője a magyar hálaadás napjává váljon, s ezen a napon a magyarok, éljenek bárhol is a világon, felkeressenek egy-egy nemzeti emlékhelyet, és fejet hajtsanak a hősök emléke előtt. Hálát adjanak azért, hogy a történelem viszontagságai ellenére a magyarság több mint ezer évig fennmaradt a Kárpát-medencében. Az emlékparkban Pákh és a kezdeményezését felkaroló Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök ökumenikus szertartás és ima keretében megkoszorúzta a sztálini terror sok ezer kárpátaljai magyar áldozatának emlékművét. A koszorúzás és megemlékezés a vereckei honfoglalási emlékműnél folytatódott, és a munkácsi várban, a Pákh család jóvoltából tavaly visszahelyezett turulmadaras emlékoszlopnál ért véget. /Magyar hálaadásnapi kezdeményezés Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

Gazdag kép- és térképillusztrációval ellátott, szöveges háttéranyaggal bővített internetes országismereti játék indul a Kárpát-medencei magyar diákoknak december 1-jétől. A Vándor Magyar nevű játék célja, hogy bővítse a Kárpát-medencei magyar diákok művelődés- és kultúrtörténeti ismereteit – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a játékot bemutató sajtótájékoztatón. A vandormagyar.hu címen elérhető játékban a gyerekeknek kultúrával, történelemmel, művészetekkel, élővilággal, földrajzzal kapcsolatos kérdésekre kell választ adniuk minél rövidebb idő alatt. A helyes válaszokkal – amelyek megtalálásához keresőprogramokat is használhatnak – petákokat, garasokat és dénárokat gyűjthetnek, amelyekből koronaelemek vásárolhatók. A játék végső célja egy saját korona elkészítése – ismertette a vetélkedő részleteit Borsódi Donát, a játék egyik kifejlesztője. /Vándor Magyar című online országismeret. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

Dr. Csíky Csaba zenetanár, karnagy, orgonaművész, zeneszerző zenészcsaládban született, édesapja zenetanár, karnagy, orgonaművész. Csíky huszonkét évig a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház zenei vezetője. Az 1989-es változások után hazaköltözött Marosvásárhelyre, ahol hat éven át a református Vártemplom karnagya-orgonistája volt, bekapcsolódott Erdély újjászülető kórusmozgalmába. Férfikart alapított, majd felkérték a Vártemplom Musica Humana női kamarakórusának vezetésére, melynek mai napig karnagya. Marosvásárhelyen 1998 és 2002 között a Nemzeti Színház zenei vezetője volt. 2005-ben megszerezte zeneakadémia doktorátust /megvédte az Orgonaépítészet a mai Románia területén a XIX. században. Kolonics István (1826-1892) című dolgozatát/. 2002-től a Színművészeti Egyetem adjunktusa, zenei ismereteket, éneket tanított, 2005-től az egyetem zenetanári tagozatán előadótanár. Zeneszerzőként főleg színpadi zenét, filmzenéket, kórusműveket és kísérőzenét alkotott. Orgonaművészként több országban hangversenyezett. Zenei tárgyú írásait, kritikáit, esszéit erdélyi lapokban közölte. Ezek egy része könyv formájában is megjelent Opus 100 címmel. 1997-től szerkeszti a Seprődi János Kórusszövetség szakmai és hírközlő folyóiratát Erdélyi Kórus, majd Kórus a Kárpát- medencében címmel. Több mint tíz éve kamarazenei hangversenysorozatot indított fiatal muzsikusok számára Zenés esték a Vártemplomban címmel. Mindemellett Csíky Csaba a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Marosvásárhelyen működő Kántor-Tanítóképző Főiskolájának zenei tanszékvezetője és karvezetéstanára. Elnyerte az idei Márkos Albert-díjat. /Kovács András: /Csíky Csaba laudációja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Közös nyilatkozatot fogadtak el Brüsszelben a magyar kisebbségi szervezetek a lisszaboni szerződés hatályba lépésének napján. A magyar nemzeti kisebbségek képviselői a lisszaboni szerződés által megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek. Ez hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. A nyilatkozatot az RMDSZ nevében Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő írták alá. További aláírók: Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Bauer Edit és Mészáros Alajos a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselői, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Kőszeghy Elemér, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke, Dévavári Zoltán, Vajdasági Magyar Szövetség, Sepsei Gábor, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke. A nyilatkozat elfogadásának házigazdája a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) brüsszeli irodája volt. /A magyar kisebbségi szervezetek üdvözlik a Lisszaboni Szerződést. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./

A Tudományos Diákkörök VIII. Erdélyi Konferenciáját november 20-21-én tartották két színhelyen: a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumban, valamint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. A mozgalom 1996-ban, dr. Csermely Péter kezdeményezésére indult, és azóta sikeresen működik az egész Kárpát-medencében. A TUDEK célja erősíteni az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és diákjai között a kapcsolatteremtést. /(m. s.): Négy első és egy különdíj a TUDEK-en. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./

A mezőgazdasági együttműködési koncepció megvalósításának perspektívái, a 2011-es magyar uniós elnökség kulturális vonatkozásai, valamint a KMKF kultúr- és nyelvpolitikai koncepciójának megalkotása voltak a fő napirendi pontok december 3-án Budapesten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Kulturális, Oktatási és Tudományos Albizottsága, valamint Gazdasági Albizottsága együttes ülésén. Az albizottságok záró állásfoglalásukban felkérték a KMKF elnökét, Katona Bélát, kezdeményezze a kormánynál a tudományos felmérés elindítását, a határon túli gazdálkodók támogatása lehetséges módozatainak kidolgozását, különös tekintettel a felsőoktatásra, szakképzésre, valamint a KMKF Állandó Bizottságát, hogy vizsgálja meg a KMKF keretein belül a megvalósításban való részvétel lehetőségét. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Segítik a magyar gazdákat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

Magyarországon, Földesen hatodik alkalommal szervezte meg az ott működő Karácsony Sándor Általános Művelődési Központ a Kárpát-medencei magyar vőfélyek találkozóját. Háromszék színeit az albisi Kicsid Tibor és a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal vőfély képviselte. /(Kgy. Z.): Háromszékiek a Kárpát-medencei magyar vőfélyek találkozóján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

A szlovákiai kisebbségek jogait sértő nyelvtörvény visszavonására szólított fel Németh Zsolt, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma jogi, valamint külügyi- és Európa-ügyi albizottságainak együttes ülése utáni sajtótájékoztatón. Németh szerint rossz törvényt nem lehet jól végrehajtani. A nyelvtörvény végrehajtási rendeletéről nyilvánosságra hozott elvek szerinte egy harmadik nyelvtörvényt jelentenek. Németh kifogásolta, hogy a szlovákiai magyarság nem mondhatta el véleményét a végrehajtási rendelet tervezetéről, és a szlovák fél lépései a két ország vitás ügyeit rendezni hivatott cselekvési terv semmibevételét is jelentik. Szerinte addig ne alkalmazza a szlovák kormány a vitatott nyelvtörvényt, amíg nem sikerül a felvidéki magyarság támogatását megnyernie, és a Velencei Bizottság állásfoglalása meg nem születik. /Vonják vissza a nyelvtörvényt! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

Trianon-emlékévet hirdetett a 2010-es esztendőre Tőkés László az Egy a nemzet című december 5-én tartott nagyváradi eseményen, amelyen a 2004. december 5-i magyarországi népszavazásra emlékeztek. „Az öt évvel ezelőtti advent este második Trianon volt, amely nem fizikailag, hanem lelki értelemben szakította szét a Kárpát-medence magyarságát, olyan sebeket ejtve, amelyeket nagyon nehéz begyógyítani” – jelentette ki Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében számos erdélyi és magyarországi politikus és közéleti személyiség jelent meg. „A nemzeti tragédiákat nem elsősorban idegen erőkkel kell magyarázni, hiszen azokhoz mindig a politikai elit nemzetidegensége vezetett” – jelentette ki az eseményen Szűrös Mátyás, aki 1989. október 23-ától 1990 májusáig Magyarország megbízott köztársasági elnöke volt. A politikus úgy látja, a magyar alkotmányba bele kellene foglalni a konferencia címére rímelő nemzeti egységet, illetve a magyarok hazafias kötelességeit, amelyek távolról sem egyenlőek a nacionalizmussal. „Nem szélsőségekre van szükség, hanem nemzeti radikalizmusra. A magyarság önfeladásának véget kell vetni” – jelentette ki Szűrös Mátyás. Tőkés László a megemlékezésen jelentette be, hogy 2010. Trianon-emlékév lesz, „hogy a berlini fal leomlása után húsz évvel a magyar nemzetet többfelé osztó falak is eltűnjenek”. Az EP-képviselő rövid beszédében kifejtette: a széthúzás gyökere, hogy az anyaországi magyaroknak szinte semmilyen ismeretük nincs a határon túliakról. Tőkés úgy vélte, éppen ezért hasznos lenne mindnyájuknak legalább életükben egyszer ellátogatni valamelyik elszakított vidékre, „hogy eltűnjenek a tévképzeteik, amelyeket velünk kapcsolatban táplálnak”. Az esten bemutatták Tőkés László Egy kifejezés, és ami mögötte van – második, bővített kiadás címet viselő tanulmánykötetét. Az eredeti 1993-ban jelent meg, és az akkori népszámlálási adatokat tartalmazta, átfogó képet nyújtva az erdélyi magyarság ellen folytatott vértelen etnikai tisztogatás mértékéről. „Az új kiadás, amely aktuális helyzetképet közöl, vészharang: Trianon sebeit be kell végre gyógyítani” – emelte ki méltatásában Antal János. /Nagy Orsolya: Az állampolgársági népszavazásra emlékeztek Váradon: „A második Trianon” tanulságai. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./ Az öt esztendővel ezelőtt Magyarországon megtartott népszavazásra azzal a céllal emlékeztek, hogy közösen megtalálják azt a megoldást, amely a trianoni, soha nem gyógyuló és 2004-ben felszakított sebeket begyógyítsa. Az est moderátora Nagy József Barna, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja volt. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke kifejtette, hogy a magyarországi politikában tapasztalható erkölcsi hanyatlás kihat a határokon kívül rekedt magyar közösségekre is, és ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítani. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke rámutatott, hogy a szerbiai magyarok hivatalos érdekképviselete nem igazán áll a helyzet magaslatán olyan esetekben, amikor közönséges háborús bűnösöktől kellene megvédenie a felvidéki magyarokat. Antal János, az EMNT figyelőszolgálatának vezetője bemutatta az Egy kifejezés – és ami mögötte van című kiadványt. Tőkés kezdeményezte, hogy hirdessenek meg egy olyan össznépi zarándoklatot, amelynek során minden magyarországinak legalább egyszer el kellene jönnie Erdélybe, hiszen az egymás életének, múltjának, jelenének megismerése az egyetlen lehetőség arra, hogy közös jövője lehessen a Kárpát-medencei magyarságnak. /Szőke Mária: „Ahogy szavaztál, úgy bánjanak veled!” – Megemlékezés a „lelki Trianonról” Nagyváradon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 7./

December 5-én két helyszínen zajlott a média- és kommunikációtudományi szakemberek hetedik konferenciája Kolozsváron. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán mesteri és doktori képzésben részesülők több mint húsz dolgozatot mutattak be. Cseke Péter professzor a Média- és kommunikációtudományi kutatásaink a Magyar Nyelv Évében című előadásában a karon belül működő, általa vezetett doktori és mesteri iskolák 2003 óta elért eredményeiről számolt be. A Kárpát-medencei magyar sajtó az identitásválság korában című előadásában Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke megjegyezte: az erdélyi magyar elit nem olvassa az erdélyi magyar sajtót, nem követi a magyar televíziós adásokat, és talán magyar rádióadásokat sem hallgat. Ennek ellenére azonban az itteni sajtó szerepe igen fontos. Botházi Mária és Péter Árpád egyetemi oktatók az idei májusi konferencia előadásait tartalmazó kötetet és a Me.dok című médiatudományi folyóirat 2009-es évi 4. számát ismertették. Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke a szervezet érdemokleveleit adta át Győrffy Gábor, Kádár Magor és Tibori Szabó Zoltán egyetemi oktatóknak, majd a hallgatók mutatták be dolgozataikat. Előadások hangzottak el többek között a zenei szakírások szerepéről (Kulcsár Gabriella), a politikai viták szerepéről a választási kampányokban (Zörgő Noémi), Felméri Cecília révén az animációs dokumentumfilmmel ismerkedhettek, Kozma Csaba pedig a kommunizmus utolsó időszakának romániai magyar írott sajtóbeli politikai kommunikációjáról értekezett. /F. Zs. : Mester- és doktorképzősök konferenciája, hetedszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Nemrég még egyértelműnek láttuk Magyarország helyét a térségben: Európa egyik mintadiákja, akire hallgattak Brüsszelben is. Az erdélyi magyaroknak fontos volt Magyarország megbízható, higgadt, racionális politikája, írta Markó Béla. Azután Magyarország politikai tekintélye megingott Európában, ez a határon túli magyaroknak különösen nagy baj. Az unióba való belépés után Szlovákia, látván Brüsszel gyengeségét és kihasználva Magyarország befelé fordulását, nyelvtörvényt fogadott el, és nekilátott az integráció előtti pozitív megoldások lebontásának. A hasonló helyzetben levő Románia tétovázik, egyelőre még habozik, hogy kellenek-e további korlátozó intézkedések. Az integrációban reménykedő Szerbia elfogadott egy jó törvényt a kulturális autonómiáról. Ukrajna pedig olyan intézkedéseket hozott, aminek áldozatául eshet többek közt a magyar nyelvű oktatás is, összegezte a helyzetet Markó Béla. Markó szerint ott, ahol erős önkormányzati, parlamenti és kormányzati szerepet tudott vállalni a magyar közösség politikai szervezete, ez hatékonyabb eszköze volt a regionális és etnikai reformtörekvések érvényesítésének. Markó kiemelte, az elmúlt két évtizedben sokszor kellett magyarországi pártpolitikusokkal leülni és tisztázni, hogy egy határon túli magyar érdekképviselet nem lehet pártpolitikai elkötelezettségű. Markó szerint Magyarország úgy tudja stratégiai vezető szerepét visszaszerezni a Kárpát-medencében, ha erősíti a szomszédos országok magyar érdekvédelmi szervezeteinek önállóságát, segíti önkormányzati, parlamenti és kormányzati szerepvállalásukat, és ha maga is önálló véleménnyel tud élni az EU-ban. (Forrás: Népszabadság) /Markó Béla: Nekünk van a legnagyobb bajunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

79 éves korában, december 21-én elhunyt Khell Ödön (1931-2009), Bereck és környékének szellemi mindenese. Végezte nemzeti közösséget építő munkáját. Élete végéig vezette az általa kezdeményezett és segítőtársai által működtetett Gábor Áron Alapítványt. A semmiből teremtett új világot: a székely ezermester emlékének ápolására berecki múzeumot rendezett be, ahová összegyűjtötte a Kárpát-medence egészéből a számára elérhető muzeális értékű anyagot, a berecki Gábor Áron-szobor egyik kezdeményezője volt, honismereti túráinak híresek voltak. /Sylvester Lajos: Egy néma ágyú díszlövése (Khell Ödön halálára). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

Magyar műemlék nem műemlék
Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész
Csütörtök délután a nagyvárad-rogériuszi református templomban Épített örökségünk Bihar megyében címmel nyílt fotókiállítás Dukrét Géza műemlékvédő felvételeiből.
A nagyvárad-rogériuszi református templom előcsarnokában kiállított felvételeket illetve azok készítőjének, Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész. Péter I. Zoltán elmondta, hogy tavaly jelent meg az Épített örökségünk Bihar megyében című könyv második kiadása és a templomban kiállított fotók ebből a tudományos munkából valók. A helytörténész a dokumentumfotók fontosságáról beszélt, elmondva, hogy bár a Dukrét Géza által megörökített épületek zömében több száz éves épületek, de mivel minden kor rajtuk hagyja maga nyomát, ezért ötven-száz év múlva tanulságos lesz látni, hogy néztek ki a mi korunkban ezek az építmények. Péter I. Zoltán kiemelte, hogy a fotók dokumentumértékén kívül nagyra értékelendő Dukrét Géza munkája, aki végigjárta az egész megyét, összegyűjtötte az épületekhez kapcsolódó információkat, megadva ezen ingatlanok pontos topográfiáját is.
Az államnak nem érték
 Ezt követően a felvételek szerzője, Dukrét Géza Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke részletezte a Bihar megyei műemlékek összeírásnak előzményeit. Megtudtuk, hogy az összeírás projektje 1991-ig nyúlik vissza, amikor Dukrét Géza Péter I. Zoltánnal közösen megkezdte a megye műemlékeinek felmérését és tanulmányozását. A 90-es évek második felében Budapesten létrejött a Kárpát-medencei Műemlékvédelmi Koordinációs Bizottság, amelynek Dukrét Géza is tagja lett. Ez a testület elhatározta, hogy elvégzi a műemlékek leltározását az egész Kárpát medencében. A második lépés az volt, amikor a 2000-es évek elején az RMDSZ országos vezetése elrendelte azt, hogy minden megyében írják össze a műemlékeket, illetve azokat az épületeket is, amelyek műemlékek ugyan, de nincsenek rajta a műemlék listán. Bihar megyében Dukrét Géza irányította ezt a munkát, amellyel azóta szinte teljes mértékben elkészült. A leltározás eredménye döbbenetes: Bihar megyében a műemlékek kilencven százaléka nincs rajta a műemléklistán, a síteri Árpád kori templomot említette kirívó példaként Dukrét Géza, mely épület egyedülálló az egész Kárpát-medencében. Ezt követően az általa készített kiadványról beszélt, mely 103 Bihar megyei magyar település műemlékeinek leírását tartalmazza. Hozzátette: több település az idők folyamán színrománná vált, de az ott található értékes ingatlanok magyar műemlékek. Több mint háromszáz építmény leírása szerepel a kötetben, de ez a lista nem teljes. Dukrét Géza elmondta, hogy a Bihar megyei műemlékeket négy kategóriába csoportosította: templomok, kastélyok, kúriák, valamint a népi építkezés ingatlanaira (lakóházak, pincesorok), majd a templomban kiállított felvételeken ábrázolt épületeket mutatta be részletesen. A csütörtökön megnyílt kiállítás a tervek szerint augusztusig lesz látható a rogériuszi templomban.
Pap István
erdon.ro

Főhajtás egy kitüntetett előtt
Anyanyelvem legszebb szavait keresgélem a szívet melengető hír hallatán-olvastán. Tenyérizzasztó munka e jegyzet indítása, különösképpen, mert ezt a nem mindennapi közhírré tételt egykori tanítványa veszi és adná tovább egykori tanító nénijéről, aki tanítás és "menet közben" 34 esztendősen a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar nyelv és irodalomból megszerzi a szakképesítést. S ha kezébe kerül e jegyzetem, nem szeretnék gyenge jegyet kapni tőle fogalmazásból...
1951-ben helyezték Szentegyházasfaluba a máréfalvi szép, szőke tanító nénit, Lukács Domokos ács és faragómester lányát. 1952–55 között lehettünk tanítványai az akkori I–VII. osztályos központi elemi iskolában. Fenyédi kitérővel (szülőfalujának községközpontja) Máréfalvára helyezik magyar szakos tanárként. Két év teltével igazgatónak is kinevezik, és dolgozik az iskola biztos kezű vezetőjeként tizenkét évig. 1987-ben nyugdíjba vonul, 36 évi pedagógusi hivatását mindenkoron hűségesen teljesítve. És Kovács Piroska néninek az ezt követő két és fél évtized hozza meg néprajzosi, kultúrmunka-szervező, -irányító "közmunkájának" eredményeit, sikereit. Iskola és falumonográfiát jelentet meg, hátára veszi szülőfaluja művelődési életének legnehezebb részét, leltározza, rothadástól, emberi közömbösségtől menti székely kapuit. Tanítványaival gazdag tárgyi, néprajzi anyagot gyűjt, s ha kell, szerepet vállal az általa betanított színdarabokban. Negyedszázada nem csak Székelyföldön, Kárpát-medencei szinten válik ismertté neve, közmegbecsülésnek hagyományvédő, -mentő, néprajzi tevékenysége.
Január 2-án kelt válaszlevelében írja többek közt "...személyemet illetően két díj átadásáról írsz; nem volnék őszinte, ha nem vallanám be, jólesik az embernek, ha látják, elismerik munkáját. Az én esetemben ez már az öregséget is jelenti. De hát ez van! Ebben az évben 80 éves leszek, ha a Fennvaló is így akarja. Ez utóbbi, az Orbán Balázs-díj azért jelentős számomra, mert általa az önkéntes munkát jutalmazták. 19 éve alapítottam a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A két évtized alatt sok-sok hagyományőrző kulturális tevékenységre került sor. Ez nevet, elismerést adott egyesületünknek. A töretlen munka általában meg szokta hozni a gyümölcsét... Helytörténeti kutatásaim eredményeként 2009 karácsonyán megjelent egy vaskos kiadványom Orczád verítékével címmel, Máréfalva a történelem sodrában alcímmel. Ezt hagyatéknak szánom szülőfalum számára. Bár ennyit, ha már családdal, utóddal nem gyarapíthattuk székely társadalmunkat..."
Szép, megrendítő vallomás egy székely magyar asszonytól, Kovács Piroskától. Akire igazi lámpásként néztünk fel mi, egykori tanítványai azokban a hazugságra épülő, ködösítő, nehéz évtizedekben. S akinek közéleti, nemzetféltő, -mentő munkássága meghozta gyümölcsét: az Europa Nostra Díjat a Kiemelkedő hozzájárulás kategóriában, amelyet június 1-jén adnak át a lisszaboni Jeronimos-kolostorban szervezett ünnepségen.
Freenczy L. Tibor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feltámasztani az elfeledett nagyságokat – beszélgetés Csirák Csaba helytörténésszel
1942. március 20-án született Nagykárolyban. Helytörténész, művelődésszervező, számos helytörténeti témájú kötet szerzője, több hagyományos kulturális rendezvénysorozat elindítója és főszervezője, a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaság alapítója és társelnöke. 1963-tól 2002-ig gyógyszerészként tevékenykedik Nagykolcson, valamint a szatmárnémeti székhelyű megyeközi gyógyszerészeti hivatalnál, majd nyugdíjazásáig a szatmárnémeti magyarigazolvány-kibocsátó iroda munkatársa.
– Mikor és hogyan kezdte közművelődési tevékenységét?
– Nagy fordulatot jelentett számomra, amikor 1963-ban megnősültem, és elkezdtem dolgozni a nagykolcsi gyógyszertárban. Reggel 8-tól délután 4-ig fehér köpenyben vártam az ügyfeleket, majd a gyógyszertár átalakult művelődési otthonná. Itt próbáltunk többek között a helyi szavalócsoporttal az irányításommal. Legsikeresebb produkciónk az a versmondó sorozat volt, melynek keretében több mint 30 szatmári származású, illetve erdélyi költőt mutattunk be.
Ezek között két megismételhetetlen előadást tartok számon, a Gellért Sándort és a Kányádit. Ezek nagyon népszerűek voltak a környéken, a sajtó is szerette őket. Arra is volt példa, hogy a környező falvakból szekérrel jöttek az emberek a fellépéseinkre. Szamoskrassón megesett, hogy nyitva kellett hagynunk a helyi kultúrház ajtaját, hogy azok is hallják az előadást, akik nem fértek be az egyébként eléggé tágas terembe. A sikerhez az is hozzájárult, hogy például Kányádi Sándor is megjelent időnként a színpadon, aki közvetlenségével elbűvölte a közönséget.
– Mindez a kommunista időkben zajlott. Nem voltak problémái a hatóságokkal?
– A hatalommal állandóan gondjaim voltak, sokszor rendeltek be, hogy a közéleti tevékenységemről faggassanak. A Szekuritátéra egyszer sem citáltak be, az viszont előfordult, hogy a gyógyszerészeti hivatal párttitkára vasárnap reggel szalasztotta értem a nagykolcsi tanács futárát, hogy beszélgessünk Ceauşescu elvtársról és a pártról. Ilyenkor elég jól kivágtam magam, tájékozott voltam az aktuálpolitikai kérdésekben, hiszen minden elérhető magyar lapra előfizettem, mert kötelességemnek éreztem a magyar nyelvű sajtó támogatását.
A sajtógyűjteményemet egyébként nemrég a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskolaközpontnak adományoztam, a korábban a pincémben tartott lapok elszállításához kétszer kellett fordulnia a kiküldött autónak. Pár év közéleti tevékenység után azonban kemény hatósági zaklatásoknak lettem kitéve.
– Miként viszonyultak tevékenységéhez a falusi emberek?
– Az emberek körében elfogadott voltam. Egyre többen és többen jelentkeztek, nagyon sokan kaptak kedvet az ilyesmihez. Volt olyan időszak, hogy három amatőr csoportom is volt. Az egyik kisiskolásokból állt, a másik volt az aranycsapat, azaz a középiskolások, akik járták a megyét, és volt egy munkás-szavalócsoportom is. Ez főleg kőművesekből állt, de tagja volt például a berencei Kovács család volt libériás inasa is, Imre Miklós, aki négy osztálya ellenére hihetetlenül széles körű műveltséggel rendelkezett, többek között tangóharmonikázott és hegedült is. Volt még egy eseménysorozat egyébként, ami megmozgatta a környéket. Miután bemutattuk a költőket, három alkalommal szerveztünk diákok számára vetélkedőt a szatmári költők kapcsán, melyek keretében a versmondáson kívül a szerzők életútjával kapcsolatos ismereteiket is díjaztuk.
– Hogyan végződött a vidéki pályafutása? Szerepük volt ebben a zaklatásoknak?
– Miután a hatalom megállapította, hogy felforgattam a községet, a korszak gyakorlatának megfelelően fölfelé buktattak – állást ajánlottak a szatmárnémeti megyeközi gyógyszerészeti hivatalban. Azonban ott is nyughatatlan voltam – mivel csoportom nem volt, előléptem előadóművésszé. Emlékezetes számomra, amikor Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszékötetét dramatizáltam, és Csilla lányommal előadtam a színház stúdiótermében, majd számos más helyen. Ez nem keltett politikai felháborodást, Sütővel nem mertek kikezdeni, mert ő is magas rangú pártaktivista volt.
– Ezek szerint a további fellépések nem maradtak következmények nélkül…
– Valóban nem. A Hiszek a szóban című előadásunk miatt, mely lényegében irodalmi összeállítás volt az anyanyelvről, már gondjaink adódtak. Felléptünk vele Szászrégentől Nagyváradig és Nagybányáig. Lényegében ez lett az utolsó pódiumműsorom, amit nyíltan megtarthattam, a marosvásárhelyi előadást ugyanis magnóra vették és meghallgatták a pártnál. Még haza sem értünk, a rendezőt, Gyöngyösi Mártont behívatták a Szekuritátéra, majd addig zaklatták és üldözték, amíg el nem hagyta az országot.
Az előadásokat egyébként még az első fellépés előtt be kellett mutatnunk egy úgynevezett vizionálóbizottságnak, tartottunk egy kritikai főpróbát. Így ment ez egyébként a színházban is – először az elvtársaknak kellett mindent eljátszani ahhoz, hogy színpadra kerülhessen. Itt persze csak azokat a verseket mondtuk el, amelyek nem bántották a fülüket, a vásárhelyi felvétel segítségével viszont azokat is hallották, amelyeket a közönségnek szántunk.
– Ezzel véget ért nyilvános ténykedése a kommunista rendszer alatt?
– Ekkor úgy volt, hogy abbahagyom, és hivatalosan abba is hagytam. Az Arany-évfordulóra azonban 1982-ben mégiscsak készítettem egy balladaműsort, mellyel az akkori 5-ös számú ipari líceum magyartanárai meghívtak. Az egyik előadás 16, a másik pedig 18 órától lett volna, azonban délután háromkor, amikor odaértem, a két meghívóm sírva fogadott a bejáratnál azzal, hogy valaki a tanári karból besúgta a szekunak, hogy mi készül, onnan pedig érkezett a telefon, hogy a fellépésnek el kell maradnia. Aztán még készítettem egy Bartók-emlékműsort, amit egyszer előadtunk Nagykárolyban, majd minden ajtó bezárult előttem Szatmár megyében.
– A rendszerváltás után ismét belevetette magát a munkába…
– Igen, 1990-ben indítottam útjára a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt, 1991-ben a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt, majd 1993-ban az Itthon helyismereti vetélkedőt. Ezek a rendezvények Kárpát-medencei kitekintésűek, és mind a mai napig élnek, sok minden más mellett a kapcsolattartásra is kitűnő lehetőséget biztosítottak. A szerbiai háborús események idején például megszakítottuk a vetélkedőt, és felkérettük a színpadra az egyik vezető tanárt, ő számolt be nekünk arról, hogy ott tulajdonképpen mi is történik.
Megdöbbentő volt a beszámoló, akkor jöttünk rá, hogy a média távolról sem tükrözi az ottani valóságot. Az Itthon verseny pedig azért született, mert rá kellett jönnünk, senki nem tud a településéről szinte semmit. A vetélkedő indításakor jelent meg az Otthonom, Szatmár megye sorozat első kötete, melyet nagyrészt történelemtanárok állítottak össze a rendelkezésükre álló forrásokra támaszkodva. Kiderült, nagy igény van erre, így 1993-tól mostanáig 39 könyv látott napvilágot a sorozatból.
– Úgy tudom, nemcsak kulturális és történelmi feltárótevékenységet folytatott?
– Nem, 1990 februárjában jegyeztettük be a Szent-Györgyi Albert Társaságot, mely – tudomásom szerint – a rendszerváltás utáni első romániai magyar civil szervezetnek számít. A nyughatatlanságomat itt igazán jól kiélhettem. Telefonos lelkisegély-szolgálatot hoztunk létre, mely a római katolikus püspökségen működött. Itt önkéntes munkában – előzetes képzés alapján – elsősorban lelkészek és orvosok vállaltak feladatot. A szolgáltatás hét évig élt, minden péntek estétől vasárnap estig fogadtuk a hívásokat. Igénylők voltak bőven, bár fizetéses volt a beszélgetés – aki szolgálatban volt, az nem alhatott. Fordultak hozzánk idősek, fiatalok, öngyilkosjelöltek, szerelmesek, munkanélküliek…
Miután a munkanélküliek száma megszaporodott, hetente szerveztünk tanácsadást is, ahol az érdeklődők gyakran egymásnak segítettek állást találni. Egy idő után viszont egyre drágább lett a telefonálás, így elkezdtek ritkulni a hívások, majd le is állt a szolgáltatás. Volt ezenkívül kórház-látogatási programunk is. Akkor még megvolt az öregek kórháza, oda minden hétvégén ellátogatott egy tagunk két tepsi süteménnyel, könyvekkel, újságokkal, és eltöltött ott néhány órát, elsősorban a magányos idősekkel beszélgetve.
– Több kötetet is kiadott az évek során, foglalkozott például színháztörténettel és a szatmári zsidóság történetével…
– Ezek is nagyon érdekes dolgok voltak, Szatmáron színháztörténettel tudomásom szerint előttem senki sem foglalkozott.
– Jelenleg min dolgozik?
– Lényegében kész egy kötetem, melynek címe A szatmári magyar színjátszás a két világháború között. Ez óriási feltáró munkát igényelt, különösképpen hogy a korabeli sajtó jelentős részéhez nem sikerült hozzáférnem, mert a kommunisták hatalomra jutásuk után eltüntették azokat az újsággyűjteményeket, melyekben a viselt dolgaikról írtak. Be szeretném fejezni a 19. századra vonatkozó színháztörténeti kutatásaimat is, és akkor teljes lenne a kép e téren. Megkezdtem a szatmári zenei élet feldolgozását, melyben egy műfajt közelebbről is megvizsgálok. A cigányprímásokat akarom feltérképezni, hogy megtudjuk, mi lett a magyar nóta sorsa, amit a kommunisták igyekeztek a köztudatból kitörölni, pedig régen fontos szerepet töltött be. Bartókra és Kodályra hivatkoztak, holott például Kodály is megmondta, hogy ez a műfaj is a mienk, és ebben is vannak mind remekművek, mind selejtmunkák. Ez nagy feladat egyébként, valószínűleg éveket vesz majd igénybe.
– Mit szól ahhoz, hogy manapság az emberek nagy része nem érdeklődik a közélet, a kultúra iránt?
– Egyfajta öngyilkosság, ha leszűkítem a területem bármely téren. A műveltségi szintemtől függően a világom tágul vagy szűkülhet. A közöny, főleg a könyvek iránti csekély érdeklődés sajnos meglátszik az emberek viselkedésén is.
– Gondolkodott már azon, hogy tulajdonképpen miért vállal ennyi közéleti feladatot?
– Erre soha nem kért meg senki, ez belső parancs. Lényegében egyfajta önismeret, önkeresés.
– És elégedett?
– Nem. Ha valami kicsit jobban sikerül, borzasztóan kiüresedettnek érzem magam. Engem nem dob fel a siker, de a kudarc sem keserít el. A munkát szeretem, a kutatást nagyon élvezem, hihetetlenül izgalmas dolog. Amikor az ember megtudja, hogy Szatmáron élt egy Bunkó Vince nevű cigányprímás, aki az angol királyi udvarban muzsikált hónapokig, és Bismarcknak meg Rudolf trónörökösnek is játszott…
A hideg kiráz az izgalomtól, amikor olyasmit fedezek fel, hogy Liszt Ferenc keresztapa volt Szatmáron, azazhogy volt itt egy keresztgyereke – ez fel tud dobni. Vagy hogy Arányi Dezső, az első jól képzett, világhírű magyar tenor szatmári volt. Egyikről sincs például utca elnevezve Szatmárnémetiben. Miért felejtjük el őket? Egyfajta krisztusi munkát végzek – igyekszem feltámasztani ezeket a nagyságokat. Az ilyesfajta munka meg a színház számomra mindig felfedezés volt.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

Répás: a szórvány megmaradása része az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint a szórványmagyarság megmaradása része az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának.
Répás Zsuzsanna a témában pénteken a fővárosban rendezett konferencián azt nevezte az igazán nagy feladatnak, hogy a teljesen eltérő élethelyzetű, és hátterű szórványközösségeknek megtalálják azt az utat, amely magyar identitásuk megtartásához, erősödéséhez vezet.
A szórványmagyarság közösségei ugyanúgy elemi alkotói az összmagyarságnak, mint bármelyik magyar közösség. Életmódjuk, tradícióik alkotóelemei nemzeti kultúránknak, megmaradásuk része az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának - emelte ki.
Répás Zsuzsanna szerint igaz, hogy a szórványterületeken kevés az iskola, a pedagógus, és a szórványcentrumokban is pozícióvesztés a jellemző. A kiindulópont mégis az, hogy ezekben a közösségekben van még annyi erő és lendület, amelyre alapozva "felfrissíthetők" ezek a szórványterületek - mondta, hangsúlyozva: ebben a folyamatban kulcstényező a magyar nyelvű oktatás, a magyarságtudatot átörökítő iskola intézménye.
Felidézte, hogy a tavaly novemberi Magyar Állandó Értekezleten a tagszervezetek teljes egyetértésben fogadták el azt a dokumentumot, amely a külhoni magyarságot érintő területekre komplex cselekvési terveket vázol fel. A nemzetpolitikai stratégia kiemelten taglalja a szórványközösségek helyzetét, és megoldási irányokat mutat.
A szórvány megerősítése ugyanakkor nem jelenti azt - folytatta -, hogy kizárólag a szórványközösségeknél van feladat: a tömbben, a Magyarországon élő magyarok körében is van teendő, hiszen nem mindenki van tisztában azzal, mit jelent a szórvány fogalma, nem ismerik a szórványmagyar közösségek életét.
Szavai szerint az ismeretek bővítésének szükségessége mind a tömbmagyarság, mind a magyarországi magyarság esetében fennáll, ezért oda kell figyelni a civil szervezetek és egyházak munkájára. Fontos, hogy felhívják az egész magyarság figyelmét, mi szórvány és milyen értéket képvisel a magyar kultúrkincs egészében, a magyar nemzet megmaradásáért vívott harcban - emelte ki.
Utalva arra, hogy a konferenciát a Magyar Nyelvoktatás és nyelvápolás a Kárpát-medence szórványvidékein címmel rendezték meg, úgy fogalmazott: minden ember számára a saját anyanyelve jelenti a kulcsot, múltja gyökerei és ezáltal saját maga megismeréséhez. Erre mindenkinek azon a helyen van esélye, ahol született, felnevelkedett, amelyet otthonának tekint a világon - mondta Répás Zsuzsanna.
Diószegi László, a tanácskozást szervező Teleki László Alapítvány vezetője arról beszélt, hogy nagyon nagy különbségek vannak az egyes szórványterületek között.
Példaként említette, hogy Moldvában, Csángóföldön iskolán kívüli oktatás van, míg Szlovéniában már megvalósult a kétnyelvű oktatás. Ami ma tömb, az ugyanakkor holnap szórvány lehet - figyelmeztetett, és kiemelten fontosnak tartotta a szórványterületeken jellemző problémák felmérését.
Diószegi László a szórványosodás kiváltó okai között a természetes asszimiláció mellett egyfajta magyarellenes politikát is említett, példaként hozva a megyehatárok átrendezését egyes helyeken.
Balázs-Bécsi Attila a szamosújvári Téka Alapítvány képviseletében az erdélyi mezőségi területeken megvalósuló oktatási programot mutatta be. Alapítványuk mellett ismertetve a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységét elmondta: az elmúlt 12 évben két korszerű kollégiumot építettek, és több mint 300 gyermeket "emeltek ki" a szórványlétből. Számukra komplex felzárkóztató programot biztosítanak, és a térség kultúrája, hagyományai szellemében nevelik a gyermekeket.
Különös gondot fordítanak a szociális hátrányok kiegyenlítésére - tette hozzá, kiemelve: ha ezek a programok nem lennének, Kolozs megye 28-30 településén élő magyar gyermekek kimaradhatnának a magyar nyelvű oktatásból. Megjegyezte: a náluk tanuló gyermekek 22 százaléka vegyes családból származik.
Terveikről szólva beszámolt a Kemény Zsigmond oktatási központ építéséről, amelynek alapkövét 2010-ben helyezték el. Célcsoportként mintegy 650 szamosújvári, mezőségi gyermeket említett, hangsúlyozva: a központ létrehozása egyetlen magyar osztály vagy iskola megszűnését sem eredményezi majd. MTI

Külhoni magyarok jogvédelme
Negyedmillióan nyújtották be eddig magyar állampolgársági kérelmüket kisebbségben vagy diaszpórában élő nemzettársaink közül. Az évtized kétségtelen sikertörténete a könnyített honosításé.
Bízvást elmondható, hogy milliós tömegek igényét, titkos vágyát, áhított célját teljesítette a magyar Országgyűlés, amikor e jogszabályban elébe ment az idegenbe szakadt nemzetrészek és egyének óhajának, és meghozta ama törtvényt, mely százezrekben ébresztette fel a reményét annak: egyenjogúságra törekvésük támaszra lel az anyaországban. A könnyített honosítás révén megszerezhető állampolgári minőség ugyanis új nemzetpolitikai kurzus beindításának reményével kecsegtet, ez kiemelkedő elvi és gyakorlati nóvuma a rendszerváltás utáni két évtizednek.
De vajon valóban az-e? Az állampolgárság elnyerése ugyanis olyan dokumentumok birtokába juttatja az újdonsült polgárt, melyek megkezdték a maguk külön életét. Rengeteg külön joggal és előnnyel jár letelepedésben, utazási kedvezményekben, oktatásban, orvosi ellátásban, kikapcsolódásban és "bekapcsolódásban". Ha a szükséges okmányokat beszerezte az ember, olyan új világ és lehetőségek tárulnak fel előtte, hogy nem csoda, ha sokan már csak azzal törődnek, figyelmüket az köti le – és nyilván jól teszik, hiszen több nemzedék száz éve szenved hiányuk miatt. E jogokból őket a történelem mostohasága forgatta ki, s íme, most rájuk mosolygott végre a jóvátétel.
E nagy felbuzdulásban mindazonáltal ne feledjük: a könnyített honosítás megszavazásának első hírére érzett elégtételünk nem az új útlevélnek, nem az akadálytalan tanulási és tulajdonszerzési lehetőségnek stb. szólt, hanem annak a hatósági védelemnek, melynek hiányát az utódállamok nemegyszer lefokozó viszonyai közt mi is, felmenőink is untig megismerhették. A kisebbségi kiszolgáltatottság, a másodrendűség ellenszerét reméltük megtalálni az anyaországi befogadásban, illetve pontosan azáltal, hogy kivándorlás nélkül, szülőföldünkön is megkaphatjuk e védelmet.
Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat felállítását jelentette be az illetékes államtitkár a minap. Ez egyelőre egyéneknek szól, de nyilvánvalóan a védhatalmi státus kiépítéséhez vezethet. A leválasztott nemzetrészek alighanem valami ilyesmire vártak az első pillanattól fogva.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ülésezett a Máért gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága – napirenden a Kárpát régió üzleti hálózat létrehozása
A Kárpát régió üzleti hálózat létrehozása szerepelt többek között a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottságának szerdai budapesti ülésén.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a testület Magyarság Házában tartott ülésén Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára, a szakbizottság elnöke beszámolt a Kárpát régió üzleti hálózat létrehozásáról, amelynek keretén belül Kolozsvárott május 4-én meg is nyílt az első iroda.
A hálózat létrehozása rendkívül fontos az egységes Kárpát-medencei gazdasági térség megvalósítása szempontjából; működésében integráltan jelenik meg a kamaráknál fellelhető szakmai tudás, valamint a Nemzeti Külgazdasági Hivatal által képviselt kormányzati szándék és eszközrendszer - olvasható a kommünikében.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a közlés szerint ismertette a Határtalanul! program kibővítését, amelynek értelmében immár a gimnazisták is részt vehetnek az osztálykirándulásokon. A helyettes államtitkár az ülésen bejelentette, hogy a külhoni magyar óvodák éve program részeként szerdán, a horvátországi Kopácson elindult az a Kárpát-medencei körút, amelyen külhoni magyar településeken a magyarországi jó óvodapedagógiai gyakorlatokat mutatják be.
A helyettes államtitkár tájékoztatta a Máért szakbizottsági tagokat a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat közeljövőben történő elindulásáról, amelynek létrehozására az Országgyűlés tavaly decemberben 50 millió forintot szavazott meg.

Ez legyen jelképe a magyar ember erejének!
Árpád-szobrot avattak Székelyberében
A nyárádszentlászlói Szent László szobor és a deményházi Krisztus-szobor után újabb alkotással gazdagodott Nyárádmente kulturális térképe. Székelyberében május 12-én, szombaton avatták fel a neves marosvásárhelyi szobrászművész, Gyarmathy János Árpád fejedelemről készült köztéri alkotását. A bronzból készült mellszobor az RMDSZ és a helyi önkormányzat támogatásával készült.
Délelőtt, a ragyogó napsütésben ünneplőbe öltözött emberek gyűlekeztek Székelybere központjában, a leleplezésre váró Árpád-szobor körül. Az ünnepi rendezvényen Markó Béla szenátor, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Majláth Károly, Székelybere polgármestere, Benedekfi Csaba, az RMDSZ székelyberei polgármesterjelöltje és Nagy Miklós Kund művészeti író mondott beszédet. Felvonultak a havadi lovashuszárok, fellépett Albert Orsolya és Barabási Tivadar, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója.
"Szerény lehetőségekkel is hatalmas megvalósításokra vagyunk képesek"
Majláth Károly hangsúlyozta: "szerény lehetőségekkel is hatalmas megvalósításokra vagyunk képesek". Köszönte, hogy összefogással, bizalommal mellette és az RMDSZ mellett voltak, ennek az eredménye, hogy egy ilyen csodálatos esemény szervezői lehettek. "A ma leleplezett honfoglaló hadvezérünk Árpád fejedelmünk mellszobra szimbólum, neki köszönhetjük, hogy magyarrá lett a Kárpát-medence. Ez legyen jelképe a magyar ember erejének. Legyünk és maradjunk együtt, szükségünk van egymásra. Mindennapjainkban, ha csak egy pillanatra is erre a szoborra tekintünk, gondoljunk elődeink kitartó, erős, szándékától el nem téríthető egybetartó, hatalmas erejére. Ez adjon nekünk továbbra is erőt, kitartást, közös világunk megépítéséhez, céljaink megvalósításához, közérzetünk, magyarságtudatunk méltó megéléséhez. Isten áldjon bennünket!", zárta köszöntőjét a polgármester.
Vigyázzanak erre a szoborra!
Lokodi Edit meghatónak nevezte a pillanatot, hogy a gyönyörű szobor egy erdélyi község terét díszíti. "Árpád fejedelem hozott minket ide, a Kárpát-medencébe. Ő mutatta meg a magyarok erejét, ő mutatta meg, miként kell céljainkért kiállni. Árpád fejedelem "azt üzeni nekünk, hogy a munkát folytatni kell, meg kell maradni itt, a Kárpát-medencében, meg kell maradni a Nyárád mentén. Hiszen bizonyítottuk az elmúlt időben, hogy az a csapat, amely az RMDSZ köré tömörült, jól dolgozik. Itt vannak a polgármesterek, akik mandátumról mandátumra azt bizonyítják, hogy jól dolgoznak azért, hogy a közösségük fejlődjön".
Legyünk minél erősebbek az elkövetkezendőkben
Markó Béla mindenekelőtt azt a közös célt hangsúlyozta, hogy "minél erősebbek legyünk az elkövetkezendőkben". Gratulált a művésznek, aki egy szinte lehetetlen feladatnak tett eleget, mert Árpád fejedelemnek nem ismerjük semmiféle ábrázolását szemben más jeles eleinkkel, Szent Istvánnal, Szent Lászlóval, Mátyás királlyal.
A szobrászművész "jól tudta milyen volt Árpád, az a magyar fejedelem, aki tulajdonképpen Magyarországot alapította" mondta hozzátéve, hogy bár nem maradtak képek, rajzok, de még vázlatok sem Árpád fejedelemről, "pontosan tudjuk, milyennek kellett lennie annak az embernek, aki a hatalmas történelmi művet végigvitte, és megalkotta Magyarországot.
Véleménye szerint a honfoglalás korát nem tekinthetjük valamiféle romantikus kornak, "mert el kellett jönni Etelközből és kellett keresni egy új hazát". Ehhez nemcsak erőre volt szükség, de kiváló szervezőképességre, tudásra, taktikai és stratégiai, vezéri és hadvezéri képességekre is. "Ha ezeket így egymás mellé tesszük, akkor anélkül, hogy láttunk volna valamiféle rajzot, vázlatot arról, hogy Árpád fejedelem hogyan nézett ki, tudjuk, milyen embernek kellett lennie annak a vezetőnek, aki ezek nélkül a képességek nélkül nem tudott volna helyt állni és nem tudott volna egy két évtizedes életművet Etelköztől egészen haláláig létrehozni, megalkotni Magyarországot"
"Ellenfeleink stratégiája az árulás"
Benedekfi Csaba polgármesterjelölt arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ a mostani kampányban a román pártokon kívül még két magyar párttal is meg kell méretkezzen. "Ellenfeleink stratégiája ismét ugyanaz: az árulás, a hiszékeny emberek elvakítása", jelentette ki. Sajnálja, tette hozzá, mert "ha nem is egyeznek a vélemények, egy csapatban kellene játszanunk, főleg, hogy a pályán startból kevesebb játékossal indulunk. Kérdem én, így hogyan érvényesítsük érdekeinket, a magyar emberek érdekeit Romániában, ha ahányan vagyunk, annyifelé húzunk? Az RMDSZ bizonyított, rendezzük sorainkat és megfontoltan, felelősségtudattal, gyermekeink jövőjére gondolva döntsünk", mondta, majd arra kérte az erdélyi magyarokat Székelyberétől Nagyváradig, hogy szavazzanak az egységre, vagyis az RMDSZ-re.
Ismét diadalt ülhet a művészet
Nagy Miklós Kund művészeti író örült, hogy "ismét diadalt ülhet a művészet". Rámutatott: Árpád fejedelem az írók, költők, művészek számára mindig is ihlető erejű volt, majd emlékeztetett, hogy Árpád monumentális lovas szobrát pontosan ezelőtt 100 évvel állították fel Budapesten, a Hősök terén. "És Budapest után 100 évvel itt, Székelyberében, ebben a kis nyárádmenti községben ismét testet ölt. Ez a mellszobor tulajdonképpen mindent elmond a fejedelemről. Úgy hiszem, ez az esemény újra megerősíti az egész Nyárád mente felértékelődését". Örömmel állapította meg, hogy a térségben korábban nem voltak szobrok, ám az utóbbi években a köztereken legjobb szobrászaink – Hunyadi László, Bocskai Vince és Gyarmathy János – alkotásai ott vannak sokfelé a Felső-Nyárád mentétől az Alsó-Nyárád mentéig.
A szoboravatási ünnepség végén Majláth Károly polgármester plaketteket adott át azoknak, akik hozzájárultak, hogy Árpád fejedelem mellszobrát felállíthassák Székelybere főterén. A rendezvény a himnusszal ért véget, majd a polgármester mindenkit meghívott egy gulyáspartira.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Egyesül az erdélyi és az anyaországi unitárius egyház
Egyesül az erdélyi és az anyaországi unitárius egyház: az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselőtanácsa és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselőtanácsa június 28-án tartja a két egyházrészt újraegyesítő és a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényét megalkotó zsinati ülését.
A kolozsvári belvárosi unitárius templomban tartandó ülés tárgysorozata: az egyesülési határozat elfogadása, a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényének megalkotása, valamint néhány, hatályba léptetési határozat és a szükséges átmeneti rendelkezések meghozatala.
Helyreáll a történelmi egység
Mint arról beszámoltunk, az erdélyi és anyaországi unitárius egyházak egyesülését református mintára magyarországi lelkészek javasolták, az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége pedig üdvözölte a kezdeményezést. A kezdeményezők érvelése szerint az új egyház létrehozásával helyreáll a Kárpát-medencei unitáriusoknak a hívek döntő többsége által óhajtott történelmi egysége, melynek több évszázados hagyományát a trianoni békediktátum és a kommunista diktatúrák hatalomra jutása szakította meg.
Az elképzelés szerint – akárcsak Trianon előtt – a Magyar Unitárius Egyház székhelye Kolozsváron lenne, és azt az Erdélyi Unitárius Egyház jelenlegi püspöke, Bálint-Benczédi Ferenc vezetné. „Az egyesülés gondolata, vágya minden jóérzésű erdélyi és magyarországi unitárius hívőben elsősorban az együvé tartozást és a testvéri összefogás érzését jelenti, tehát érzelmi jellegű” – vélik a kezdeményezők. Szerintük az is az egyesítés mellett szól, hogy csupán Erdélyben van unitárius lelkészképzés, ugyanakkor a magyarországi unitáriusok kétharmada erdélyi származású.
Újjáéledt kapcsolatok
Mint ismeretes, az unitárius egyház kezdetét 1568-tól, a lelkiismereti szabadságot első ízben kimondó tordai országgyűléstől számítják. Az új hit hamarosan elterjedt Erdélyen kívül is, főleg Magyarország különböző részein. 1902-ben a Királyhágón túli egyházközségekből alakult meg az unitárius egyház kilencedik, Duna–Tisza Menti Egyházköre, mely szerves része lett az Erdélyben levő, kolozsvári központtal működő, akkori nevén Magyarországi Unitárius Egyháznak. 1940-ben az augusztus 30-i bécsi döntés Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz.
Ez alkalmat nyújtott a kilencedik egyházkör önállóságának megszüntetésére és közigazgatásilag a kolozsvári püspökséghez való visszacsatolására. A második világháború után visszaálló határok miatt a mai Magyarország területén élő unitáriusok ismét kénytelenek voltak önálló egyházi életet gyakorolni. Az erdélyi unitárius egyház 1949-ben elfogadott szervezeti szabályzatában már nem szerepelt a Duna–Tisza Menti Egyházkör, politikai okokból ekkorra minden hivatalos kapcsolat megszakadt a magyarországi és az erdélyi unitárius egyház között. Az 1968. augusztus 21-i zsinat engedélyezte az egyházkör egyházzá alakulását, ennek eredményeként alakult ki 1971-re a Magyarországon maradottak mai státusa.
Az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház kapcsolatai az 1989-es rendszerváltást követően hivatalosan is újraéledtek. A két egyházban létező egyházközségek között testvérgyülekezeti kapcsolatok jöttek létre, a két egyház vezetősége között pedig felmerült az egyesítés kérdésköre. Krónika (Kolozsvár)

OGY - nemzeti összetartozás bizottság autonómia albizottság: a területi autonómia az etnikai konfliktusok megoldásának eszköze
A területi autonómia az etnikai konfliktusok megoldásának és feloldásának leghatékonyabb eszköze - emelte ki Kocsis Károly akadémikus, az MTA Földrajztudományi Intézet igazgatója az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának keddi ülésén.
A professzor a területi autonómiák múltja és jelene a Kárpát-medencében címmel tartott előadásában rámutatott: a legutóbbi népszámlálási adatokat is figyelembe véve területi autonómiát Felvidéken, Kárpátalján, Partiumban, Székelyföldön, valamint a Tisza mentén, Szabadka környékén lehetne létrehozni.
A területi autonómia létrehozásának feltételei közé sorolta az összefüggő településterület mellett, hogy az adott kisebbség azon a területen demográfiai többséggel bírjon.
Kiemelte: a konfliktusok mögött sok esetben az adott kisebbségek autonómia törekvésének elutasítása áll.
Kocsis Károly kitért arra, hogy a Kárpát-medence országaiban a politika - függetlenül attól, hogy jobb-, vagy baloldali - szívesen nyúlt a nacionalizmus fegyveréhez, és adott államok kormányai és a nacionalista erők gyakran provokálják az egy tömbben élő, főleg magyar kisebbségeket.
A kormányok napjainkban inkább törekednek a központosításra, és az autonómiának még a gondolatától is irtóznak - jegyezte meg.
Hozzátette: az etnikai konfliktusok legbékésebb, leghatékonyabb megoldásának eszköze a területi autonómia megvalósítása, ezt nagyon sok példa mutatja.
Körmendy Zsuzsanna
MTI

Vállalkozáskutatásról vállalkozóknak
Az Erdélyben elvégzett vállalkozáskutatás eredményeiről számolt be Csata Zsombor csütörtökön délután az udvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem pincetermében. A Wekerle Vállalkozói Kör által helyi vállalkozóknak szervezett találkozón az udvarhelyi származású Ilyés Ferenc kézilabdázó is részt vett, továbbá volt borkóstolás és kulturális műsor is.
Az eseményt Orosz-Pál Levente nyitotta meg, beszédében elmondva: a Kárpát Régió Üzleti Hálózat által támogatott esemény célja az, hogy a régiónkban található, társadalmi tevékenységet és szerepvállalást felvállaló üzletembereknek lehetőséget nyújtson a találkozásra. „2002-ben fogadták el Magyarországon a Wekerle-tervet, amely a magyar gazdaság Kárpát-medence szintű gazdasági-fejlesztési terve. Célja, hogy iránytűként tudjuk használni az európai uniós források felhasználásában” – fogalmazott Orosz-Pál.
Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere sajnálatát fejezte ki, amiért nem lehetett jelen a kör alakulásánál. Véleménye szerint ahol hosszú, fehér terített asztalok mellé ennyi ember leül, az annak a jele, hogy fejlődés lesz. „Örömmel tölt el az is, hogy rengeteg fiatalt látok itt, olyanokat, akik itthon keresik az útjukat, helyüket” – tette hozzá a polgármester.
Az est folyamán Csata Zsombor, a magyar szociológia és szociális munkás kar adjunktusa A vállalkozói aktivitás egyes sajátosságai és tényezői Erdélyben címmel tartott előadást. Ezután Ilyés Ferenccel, a Pick Szeged kézilabdacsapat játékosával beszélgettek, majd a magyarországi Bogdán pincészet borát kóstolták meg a jelenlévők, végül pedig az Alla Breve Vegyeskar műsorát hallgatták meg. Az est állófogadással zárult.
Simon Eszter
Székelyhon.ro |