Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kara (ROU)
2 tétel
2004. június 23.
A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./
2006. május 30.
Kolozspatán május 28-án, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát Istennek a megújult református templomért és a felújított orgonáért. Zsúfolásig megtelt a kicsiny templom, nem csak a faluból elszármazottak jöttek vissza e jeles eseményre, hanem a szomszédos Bodrogból, Karából is. A gyülekezet alig száz lelket számlál, valójában sokkal kevesebben vannak – magyarázza Szabados József lelkész.– Többen már régen Kolozsváron élnek, csak éppen ide vannak bejegyezve. A gyülekezet lélekszáma így alig nyolcvan körül mozog, nagy része idős emberek. Az elrománosodás oly mértékű, hogy két magyar család gyermekei a román iskola hatására már egymás között is románul beszélnek az utcán. Az istentiszteleten dr. Pap Géza püspöke hirdetett igét. A felújítási munkálatokban sokat jelentett egy hollandiai gyülekezet segítsége. /Somogyi Botond: Megújult a templom Kolozspatán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./