Hagyományos ünneppé vált Csíkszentgyörgyön a Szent György-napok rendezvénysorozata, amelyet idén hatodik alkalommal szervezett meg a helyi Gátkötők Ifjúsági Egyesület. Sportvetélkedők és előadás mellett kézműves foglalkozás is lesz, de nem hiányzik a Szent György misztériumjáték bemutatása sem. /Szent György-napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ 23/ Lőrincz György székelyudvarhelyi író hatvanéves /sz. Kápolnásfalu, 1946. ápr. 21./. Írói munkássága a kommunista diktatúra sötét éveiben kezdődött, amikor a sorskérdéseket, a kisebbségi helyzetet bemutató/elemző írásokhoz bátorságra is szükség volt. A kritika minden eddig megjelent – szám szerint tizenegy – művéről elismerően szólt. Legutóbbi, tavaly megjelent alkotása, a Pusztulás című, műfaját tekintve: regény. A jeles irodalomtörténész Pomogáts Béla egyebek mellett ezt írta a könyv utószavában: „Én Köblös Orsolya alakjának megformálását tartom a regény legnagyobb epikai, egyszersmind erkölcsi értékének. (...) Örvendetes lenne, ha Erdély magyar leányifjúsága bennük találná meg a maga hőseit és példaképeit.” Lőrincz György a művészi ábrázolás mellett kedvenc területének tarja az esszét és a szociográfiai publicisztikát is. Ez utóbbi műfajban kiemelkedő munkásságáért 2002 júniusában a Magyar Írószövetség Budapesten Szabó Zoltán-díjjal tüntette ki. Tanulmányait kötetbe foglalta (Imázskészítők, Pallas–Akadémiai Kiadó Csíkszereda, 2004). A magyarságtudat őrzése, az anyanyelvhez való hűség Lőrincz György kiemelt fontosságú témái közé tartozik. A Hargita Megyei Művelődési Tanács udvarhelyszéki szakirányítójaként szerepet vállalt köztéri szobrok felállításában, létrehozta az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt, annak elnökeként rendszeresen szervez író-olvasó találkozókat, évfordulós köszöntőket, segítette az udvarhelyi színház és néptáncműhely megalakulását, tagja a román és a magyar írószövetségnek, állandó munkatársa a Székelyföld című kulturális folyóiratnak. /Komoróczy György: Amíg csak él az ember. Lőrincz György író köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Nemrég jelent meg az Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. kötete a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal gondozásában. Talán a szűkülő érdeklődés az oka, hogy a szerkesztők nem érzik ünnepnek az ötödik évkönyv megjelenését. A kötetben Róth András Lajos és Róth Edit Aranyosszék történetének csaknem két századát, Pakot Levente a házasságon kívüli születéseket vizsgálta Kápolnásfaluban, Szentegyházasfaluban, Lövétén és Homoródalmáson, Hermann Gusztáv Mihály Zsombori Józsefről, Forró Albert a reformátusok templomi ülésrendjéről, Tóth Levente az udvarhelyszéki reformátusok oktatásáról, Kolumbán Zsuzsánna az egyházmegyéket érintő megújulásról, Mihály János Kirulyfürdő történetéről, Novák István Károly az Udvarhely környéki fürdőkről közöl tanulmányt, Kápolnási Zsolt az egykori Udvarhelyi Híradót, Gidó Csaba a székelyföldi vasútépítést, Nagy Róbert Székelyudvarhely, az anyaváros közelmúltbeli gazdasági fejlődését választotta témául. /P. Buzogány Árpád: Ötödik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

Mintegy ötven községi könyvtárat tart számon a Hargita Megyei Könyvtár, amelyeknek fenntartói a helyi önkormányzatok. Az ötven községi könyvtárból huszonnyolcat számítógéppel szereltek fel. A megyei könyvtár szívügyének tekinti a községi könyvtárak fejlődését: módszertani osztályuk segítséget nyújt a Biblis nevű számítógépes program használatához. A helyi könyvtárak korszerűsítésére pozitív példaként említhető a Kápolnási Községi Könyvtár, melyet újrafestett, hőszigetelő ablakokkal és korszerű kályhával ellátott a helyi polgármesteri hivatal. Kápolnáson a közel tízezres könyvállomány háromszáztíz felhasználója többnyire kisiskolásokból és gimnazistákból tevődik össze. /Antal Ildikó: Meleg fogadtatás a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./

Fél évvel ezelőtt indították el a székelyudvarhelyi főesperesi hivatal sajtószolgálatát. Azóta fokozatosan kiépült hír- és kapcsolatrendszerük. A zetelaki 22. Szent Imre cserkészcsapat mikulásozásáról kaptak például beszámolót. A csapat 1990 őszén alakult. Minden évben szoktak táborozni. Jelenleg a 43 cserkész mellett 17 újoncuk van. A főesperesség minden plébániáján készülnek a betlehemes csoportok karácsonyi előadásai. Kápolnásfaluban minden reggel negyven ministráns vette körül az oltárt a rorátén, Vágásról két betlehemes csoport adventi evangelizációs szolgálatáról jött hír. Boldogfalván már nagyon várják, hogy épülő templomukban ünnepelhessenek. Székelyudvarhelyen szeretetkosárba, angyal-szatyrokba kerültek az egyházközségek tagjai által felajánlott adományok. Pár száz család karácsonyát gazdagítja az önzetlen szeretet. Mindhárom székelyudvarhelyi plébánia egyházközségi értesítőt készített karácsonyra. /Molnár Melinda: Karácsonyváró reménysugarak/

Kilencedik alkalommal szervezték meg az elmúlt hét végén a Homoród menti népdalok vetélkedőjét Szentegyházán. Az egyre népszerűbb – 1999-ben debütált – eseményre a kisvárosból, Kápolnásfaluból, Lövétéről, Homoródalmásról, Homoródszentpálról, Homoródszentmártonról, Csíkszeredából és Zetelakáról összesen száz amatőr énekes jelentkezett. A három kategóriában – gyerek, fiatal és idős – színpadra lépett versenyzők közül a gyerekek esetében két első, két második és két harmadik, valamint egy különdíjat osztottak ki. Az idősek estében azt a 82 éves Lőrincz Györgyöt részesítették különdíjban, aki már évek óta résztvevője a rendezvénynek. A vetélkedőt a Szentegyházi Huszárok által elénekelt népdalcsokor zárta. /Kozán István: Száz szájból csendült fel a nóta. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./

A barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet és a helyi önkormányzat szervezésében július 8-án tartották Barátoson a 36. fúvóstalálkozót, amelyen a házigazdák mellett részt vettek a székelykeresztúri, a kápolnásfalui, a rétyi, a kovásznai és kézdivásárhelyi zenekarok. A rendezvény a hagyományos felvonulással kezdődött. /Bodor János: Harsogott Barátos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

Második alkalommal tartottak őszi hadjáratot az elmúlt hét végén a Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület tagjai. A háromnapos eseménysorozat alatt a nyolcvan helyi és vendég lovas huszár korhű jelmezekbe öltözve verbuvált katonákat Homoród mente lakói közül. Lázár Zoltán, Lövéte polgármestere egy, a Szentegyházi Városi Tanáccsal folytatott vita következtében nem engedte belépni a huszárokat az általa irányított Homoród menti falu közigazgatási területére. Ezért a hadjárat szervezői új útvonalat jelöltek ki. A helyi huszárok mellett a Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Lövétéről, Kápolnásfaluból, Gyergyószentmiklósról, Marossárpatakról, Pécsről, Miskolcról és Debrecenből érkező lovasok, valamint a húszszekérnyi utazó kelt útra, mondta el Mihály József, a szentegyházi huszár egyesület kapitánya. Az idei hadjárat egyik fénypontját az új huszárruhák bemutatása és megáldása jelentette. A két település közti nézeteltérés akkor kezdődött, amikor a szentegyházi Nárciszrét visszakerült a lövéteiek birtokába. Lázár kezdeményezésére a lövéteiek felajánlották, hogy ők is besegítenének az idei nárciszfesztivál szervezésébe. Szentegyháza azonban magyarázat nélkül elutasította a kezdeményezést. /Kozán István: Lövétementes verbuválás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./

Az elmúlt hét végén az agyagfalvi emlékműhöz vonultak a huszárok, ahol a helybéliekkel ünnepi műsor keretében az 1848-as októberi eseményeket idézték fel. Székelyudvarhelyen a szombatfalvi kultúrotthonban Miholcsa József, a marossárpataki huszáregylet kapitánya tartott előadást a székely ló sajátosságairól. Az előadás után a székelyudvarhelyi huszárok 2003-tól napjainkig kifejtett tevékenységét mutatták be képekben. Agyagfalva irányába október 14-én, vasárnap reggel indultak, jelen voltak a gyergyószentmiklósi, marossárpataki, szovátai, szentegyházi, kápolnásfalusi, valamint székelyudvarhelyi csoportok. Az útvonalat 42 huszár és az őket kísérő szekerek járták be. Agyagfalván a délelőtti istentiszteletet követően az emlékműnél folytatódott a program. Kulturális műsor keretében az agyagfalvi iskolások énekeltek, majd a helyi fúvószenekar műsora következett. Végül lovasbemutatót tartottak a huszárok, akik este vacsorával és huszárbállal zárták az ünnepnapot. A székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred 2003 januárja óta hivatalosan bejegyeztetett egyesületként működik, amely immár negyedik éve van jelen az agyagfalvi megemlékezésen. Az egyenruhát történelmi leírások alapján készítették, és a legapróbb részletekre is odafigyeltek. /Bálint István: Huszárbemutatós emlékünnep. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

A Marossárpatakért Egyesület a múlt október 27-én huszártalálkozót szervezett. A falu központjában levő Huszárszobornál hét csapat gyülekezett, miközben a helybéli lovas huszárok felvonultak a faluban. A Mátyás-huszárok első századát a marossárpataki, a másodikat a szovátai, a harmadikat a kápolnásfelfalusi csapat képviselte, a XI. székely határőr huszárezredet pedig a gyergyószentmiklósi, a székelyudvarhelyi és a szentegyházi hagyományőrző csapat. A találkozóra eljöttek a torboszlói lófők is. Miután a központi parkban felsorakoztak a csapatok, sor került Kemény János szobrának (a helybéli Miholcsa József alkotása) felavatására – beszédet mondott Simon Zsolt történész. Kemény János, egykori fogarasi főkapitány, majd I. Rákóczi György sikeres hadvezérének szobrát az Erdőcsinádon szolgáló Lukácsy Szilamér tábori pap áldotta meg. A 159 éve, október végén vívott győztes marossárpataki csatáról Miholcsa József elmondta, hogy azért nevezetes, mert az volt az erdélyi 1848-as szabadságharc első ütközete. A székely huszárcsapatok legyőzték Urbanékat. Mihály József, a szentegyházi hagyományőrző huszárcsapat kapitánya elmesélte, hogy 1996-ban alakultak. Hajdanában Szentegyházáról sokan vonultak be a XI. székely határőr huszárezredbe, ők ennek a hagyományát őrzik. /Kilyén Attila: Huszártalálkozó Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Mihály János, az Örökségünk /Székelyudvarhely/ folyóirat második számában hangsúlyozta, hogy hagyományaink, szokásaink több ezer évre tekintenek vissza. A közös gyökeret táplálni, öntözni kell, „az erdélyi magyar társadalom csak úgy tudja folytonosságát megőrizni, identitását megtartani, ha időnként van lehetősége hagyományaihoz ‘visszakanyarodni’, abból építkezni. ” A folyóiratban beszélgetés olvasható Dávid Lászlóval, aki 1981-ben jelentette meg A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című kötetét. Ebben a számban a Bányai János szerkesztette Székelység című, 1931 és 1944 között megjelent folyóirat néprajzi tárgyú cikkeinek jegyzékét közölte Róth András Lajos, dr. Vofkori László pedig Székelyudvarhely fekvését és városi funkcióit méltatta. Bálint Mihályné Kápolnásfalut és tájházát ismertette. Tájház lesz a Kárpát-medence legöregebb házából, adta hírül Mihály János: a homoródalmási épület gerendáján az 1645-öv évszám olvasható. /b. d. : Erdélyi fa gyökerei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

A (Madártej) HumorTerápia kabarétársulat november 24. én ismét új darabbal /Basszus, rendőr lettem/ című zenés kabaré-előadással lép a marosvásárhelyi közönség elé. A zenét pedig az LKL zenekar szolgáltatja. A társulat ötödik születésnapja alkalmából összeállított előadást elsőként november 3-án a Kovászna megyei Nagyajtán mutatta be a csapat, majd Baróton, Zágonban, Szentegyházán és Kápolnásfaluban nevettették meg a közönséget, Gyergyószentmiklóson a Műszit (Műkedvelő Színjátszók Találkozója) sztárvendégeiként léptek fel. /(menyhárt): A Madártej utolsó két előadása. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

A Felső-Homoródmente Kistérség Egyesület szervezésében december 21-én regionális kórustalálkozót tartanak. A szentegyházasfalvi római katolikus templomban szentmisével kezdődő seregszemlén a lövétei, kápolnásfalusi egyházi kórus, a Canticum Novum helybéli egyházi énekkar, valamint a Vox Montana, Szentegyháza városi kórusa és a szentegyházi fúvószenekar részvételére számítanak. A rendezvény mottója Kodály Zoltán gondolata: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. ” A Gábor Áron Művelődési Házban emléklapok kiosztásával, szeretetvendégséggel, közös énekléssel folytatódik a karácsonyváró, kistérségi kórushagyományt ápoló dalos találkozó. /Molnár Melinda: Szentegyháza – Vannak a léleknek zenével világoló régiói. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./

Január 25–27-e között először rendeznek Erdélyben katonai hagyományőrző elméleti képzést Homoródfürdőn. Huszárakadémiát rendeznek Homoródfürdőn, melyre nyolc-kilenc huszárcsapatot várnak, a térségben több huszárcsapat van: a kápolnási, a szentegyházasfalvi, az udvarhelyi és a csíki hagyományőrző csapatok, tájékoztatott Miholcsa József szervező. Somogyi Győző (Salföld, Magyarország) az erdélyi fejedelemség hadseregéről tart előadást, majd dr. Filep Csaba (Gernyeszeg) a székely lovakat és lófőket mutatja be. Az 1848-as ezredekről és azok fegyverzetéről beszél a szegedi dr. Vass László, majd a történelmi Magyarországot megkerülő lovas útjáról számol be Csepin Péter (Várpalota, Magyarország). Bemutatják a Fehértollasok (Harmadik Honvédzászlóalj) történetét, végül napjaink katonai hagyományőrzését. /B. I.: Akadémiára hívják a huszárokat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./

Az RMDSZ plakátjait tépdeste, és helyükre a Magyar Polgári Párt plakátjait ragasztotta fel a kápolnásfalusi kerítésekre Szász Jenő, az MPP elnöke, megyei tanácselnökjelölt és kampányfőnöke, Balázs Árpád, állítja a Miért sajtóközleményében Grünstein Szabolcs, az Itthon Fiatalon mozgalom elnöke. Szász Jenő tagadta, hogy plakátokat tépett volna Kápolnásfaluban, hozzátéve, kérni fogja a kápolnásfalusi rendőrséget, hogy vizsgálja ki, melyik párt plakátjai találhatók meg a faluban, és melyikét távolították el. Szász elmondta, Csíkszereda és Székelyudvarhely között utazva megállapította, az RMDSZ plakátjai mindenütt megtalálhatók, az MPP plakátjait viszont eltávolították. Borboly Csaba, az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltje három feljelentést is tett. Az egyiket a Hargita Népe megyei napilap ellen nyújtotta be, mivel véleménye szerint hamis, módosított fényképet tettek közzé a lapban, mely őt a magyar miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel együtt ábrázolja. A Magyar Polgári Pártot egyik választási hirdetése miatt jelentette fel, amelyben az RMDSZ emblémáját használta fel engedély nélkül, valamint ismeretlen tettes ellen a YouTube videómegosztón közzétett felvétel miatt, melyen álarcos személyek szalmabábura helyezett fotóját égették el. Plakáttépőket értek tetten Gyergyóalfaluban és Gyergyóremetén a kampánycsend idején. Gyergyóremetén tinédzserek tépdesték a Magyar Polgári Párt plakátjait, Gyergyóalfaluban szemtanú állítása szerint Borboly István, Borboly Csaba megyei tanácselnökjelölt bátyja és társasága „takarította” a kerítésekről a plakátokat. Mindezt látta Baricz Attila Károly, az MPP gyergyóalfalvi polgármesterjelöltje. A helyszínen nem sikerült elcsípniük a tetteseket, ezért autóval üldözőbe vették, egészen Gyergyócsomafalváig üldözték Borboly István autóját. Az esetet jelentették a helyi rendőrségen. Borboly Csaba hallott az esetről, de ő úgy tudja, hogy a Magyarországról éppen hazatérő bátyját Gyergyóalfaluban üldözőbe vették. Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő szerint magánszemély kerítéséről történő plakáttépés nem minősül bűntettnek. /Jánossy Alíz, Székely Zita: Plakáttépéssel vádolja egymást az MPP és az RMDSZ kampánystábja. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

„Gyergyószentmiklós a hűség városa” – jelentette ki Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke az MPP gyergyószentmiklósi székházában. A pártelnök elismerő szavakkal illette a párt gyergyószentmiklósi szimpatizánsait, amiért Mezei János polgármester-jelöltet „esélyes induló helyzetbe” hozták a helyhatósági választások második fordulójára. Szász Jenő elítélte Markó Béla RMDSZ-elnök azon kijelentését, miszerint az MPP „elorozta” a szavazókat a szövetségtől. „Ne tolvajozza le azt a százezer embert, aki a június elsejei választásokon élt a demokrácia biztosította szabadságával és a választás lehetőségével” – hangoztatta Szász. Szász Jenő szerint elérhető, hogy a többségében magyarok lakta településeken az RMDSZ-es polgármesterek mellett MPP-s alpolgármesterek tevékenykedjenek, illetve fordítva. /Jánossy Alíz: Szász Jenő: Markó ne tolvajozzon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./ Thamó Csaba Hargita megyei MPP elnök elmondta, valamennyi olyan Hargita megyei településen, ahol listát állított az MPP, sikerült bejuttatni képviselőit a helyi önkormányzatokba. A Magyar Polgári Párt öt községben nyerte el a polgármesteri széket: Derzsben, Bögözben, Szentábrahámon, Farkaslakán, illetve Kápolnásfaluban. A helyhatósági választások második fordulójában az MPP jelöltje versenyben van Gyergyószentmiklóson, Tusnádfürdőn, Gyergyóújfaluban, Kányádon és Fenyéden. /Szász Emese, Balázs Katalin: Együttműködést ajánl az MPP. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./

Szeptember 19-én a hideg ellenére a hagyományőrzés jegyében ünnepeltek a marossárpatakiak. A főszerep ismét a huszároknak jutott, akik Miholcsa József őrnaggyal, szobrászművésszel az élen már évek óta a község egyik büszkeségévé váltak. Huszárokkal népesült be a pálya, a huszárok lovasbemutatókkal, huszárnótákkal és verbunkkal örvendeztették meg a közönséget. Huszárbálokat már évek óta szerveznek Marossárpatakon, azonban huszárfesztiválra most került először sor. Miholcsa József, a sárpataki Mátyás huszárezred vezetője elmondta, a meghívásnak több huszárcsapat is eleget tett, így gyergyószentmiklósi, szentegyházi, kápolnásfalui, udvarhelyi, szovátai és torboszlói csapatok is ellátogattak Sárpatakra. A kultúrotthonban Sajgó Ilona textilművész hagyományőrző munkáiból álló kiállítást nyitották meg. Délután a huszárfelvonulást követően a vajdaszentiványi, gernyeszegi, holtmarosi és marossárpataki néptánccsoportok léptek színpadra, majd felavatták Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem mellszobrát, Miholcsa József szobrászművész alkotását. A kultúrotthonnal szembeni "szoborpark" újabb alkotással gazdagodott. Az a cél, hogy mindegyik erdélyi fejedelem szobrát felállítsák a faluban, jelezte Berekméri Edmond szervező. /Menyhárt Borbála: Mert a huszár a nyeregbe… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Igazi népünnepély volt Szentegyházán: százat meghaladó lovashuszár és több mint kéttucat szekér – mindegyiken legalább nyolc személy – vett részt a III. Őszi Hadjáraton. A két évvel ezelőtti kezdeményezés a Kis-Homoród mente talán legnagyobb eseményévé nőtte ki magát. Az októberi hősök tiszteletére rendezett eseménysor október 4-én a Gyermekfilharmónia és a helyi huszárok közös hangversenyével kezdődött. – A határon túli huszáregyesületek közül Budapestről, Pécsről, Tápióbicskéről, Nagykátáról, Szarvasról és Hódmezővásárhelyről érkeztek, a környékről pedig a kápolnásiak, a csíkszeredaiak, a székelyudvarhelyiek, a szovátaiak, a gyergyószentmiklósiak, a sárpatakiak és a szentjobbiak is jelen voltak – sorolta Mihály József kapitány, a huszonkét tagú szentegyházi bandérium vezetője. Idén is Szentegyházáról indult a lovas- és szekeresoszlop, végigvonultak Lövétén és Almáson, ahol tízórai szünetet tartottak, majd visszafordultak. Két évvel ezelőtt a most vendégül látott egyleteknek fele sem létezett, az akkor még csak civilben érkező személyek mára egyletekbe szerveződtek és huszárruhákat varrattak. /Évről évre nő a rendezvény népszerűsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

Traian Basescu államfő november 10-én a B1 TV műsorában kijelentette, kizárt, hogy a referendumot a Székelyföld autonómiájáért meg lehessen törvényesen szervezni, és megemlítette, a kormánynak ki kell adnia egy határozatot, amellyel megtiltja az eljárást. A kormánynak közbe kell lépnie, mivel a lakosságot arra kérik, hogy egy "alkotmányba ütköző cselekedettel" kapcsolatban fejtse ki véleményét. A Hargita megyei prefektusi hivatal felkért öt helyi tanácsot, hogy vonja vissza a határozatot az autonómia-referendum kiírásáról. Adrian Panescu, a Hargita megyei prefektus kancelláriaigazgatója szerint Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Kápolnásfalu és Szentábrahám tanácsi határozatáról van szó. Ezek törvénytelenek, alkotmányba ütköznek, nem felelnek meg a referendumtörvénynek és a közigazgatási törvény előírásainak sem – mondta Adrian Panescu. Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki szervezetének elnöke szerint a Székelyföld autonómiája kapcsán kiírandó népszavazás célja a területi autonómia megszerzése. /Basescu: kizárt, hogy törvényesen meg lehessen szervezni az autonómia- referendumot. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

Megtámadta a Székelyföld területi autonómiájáról szóló referendumot a Hargita megyei prefektusi hivatal, ezért öt településen elmarad a november utolsó – egyben a választások – napjára tervezett népszavazás. Az öt település: Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Kápolnásfalu és Szentábrahám. Folyamatosan támadja a székely zászlónak a polgármesteri hivatalokra való kitűzését is Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa. /Barabás Cs. Márti: Csúszik Hargita megyében az autonómia-népszavazás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

A Hargita megyei Kápolnásfalu első falunapja keretében tartották a Magyar Polgári Párt gyergyószentmiklósi kongresszusán létrehozott Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának alakuló ülését, melyen részt vett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. Az elkövetkező negyedévben a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának soros elnöke Thamó Csaba, a Magyar Polgári Párt Hargita megyei szervezetének elnöke lesz. A Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának elnöksége a következő ülésre kidolgozza a fórum belső működési szabályzatát, illetve minden megyei szervezet egy olyan ütemtervet készít, amely tartalmazni fogja az elkövetkező időszak pártépítésre vonatkozó legfontosabb feladatait. /Megalakult az MSZEP. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Évente egyre több huszárcsapat vesz részt a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület által elgondolt rendezvényen, az Őszi Hadjáraton. Az elmúlt hét végi, immáron negyedik hadjárat látogatottsági rekordot döntött. Az 1848–49-es szabadságharc és a tizenhárom aradi vértanú tiszteletére rendezett Őszi Hadjárat október 2-án hagyományosan a Szentegyházi Gyermekfilharmónia és a helyi huszárok közös hangversenyével kezdődött. Másnap a nyolcvanhét lovas huszár és a mintegy harminc szekeret számláló konvoj az elmúlt évekhez képest rövidebb távot tett meg. „Meg kell említenünk azt a Vargyas-lázán felavatott emlékművet, amely a néhai Nagy-Magyarország határát jelképezi” – mondta Mihály József kapitány, a huszonnégy tagúra bővült szentegyházi bandérium vezetője, aki úgy tudja, további kilencvenkilenc ilyen kisméretű domborművet fognak felállítani a Kárpát-medence különböző pontjain. A szelterszi gyakorlótéren október 4-én tizenöt csapat nevezett be a főzésre. Az idei hadjáraton a szentegyházi huszárok mellett jelen voltak Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Tusnád, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kápolnásfalu, Szentjobb, Sárpatak, Szováta, Budapest, Pécs, Tápióbicske és Budakeszi huszárai. /Kozán István: Őszi Hadjárat Szentegyházán. „Felébreszteni a magyarságtudatot, ez a cél”. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

Csíkszentmárton: nemcsak a gyönyörű központra érdemes figyelni
Szentmárton és Csekefalva épített örökségét mutatta be Fekete Márta sepsiszentgyörgyi építész a helybélieknek június 29-én, kedden este a csíkszentmártoni sportközpontban rendezett falufórumon, Hargita Megye Tanácsa faluképvédelmi programjának keretében.
Ezzel újabb állomásához érkezett az az előadás-sorozat, amely egy tavalyi felmérés eredményeit ismerteti az érintett települések lakóival. A tanulmány a megyei önkormányzat felkérésére készült, a hazai Országépítő Kós Károly Egyesület építészei a hagyományos székely építményeket vették számba 14 Hargita megyei településen.
Elhangzott, hogy kevés község büszkélkedhet olyan központtal, mint Csíkszentmárton, ám azon kívül is számos értékes építmény található a településen. Az építész Szentmártonban 17 objektumot és 2 gazdaságot, a községhez tartozó Csekefalván pedig 25 épületet javasolt helyi védelemre. Ritkaságként említette a kétvedres kutat, amely fennmaradt, így még helyreállítható.
A községben számos hagyományos építményt megőriztek, például a polgárias, vakolatdíszes vagy a középen kiugró részes, hosszú tornácos házakat. Hasonlóképpen, számos székely kapu is fennmaradt. Nagyon sok a díszes ablak is, ezek és a tornácok díszítései is mutatják, hogy hajdanán presztízskérdés volt jó mesteremberrel végeztetni a munkát, míg manapság sokan a minták egyszerűségére törekszenek, mert sajnos a könnyű és gyors pénzszerzés a cél, mutatott rá Fekete Márta, aki szerint nem elég törvénnyel védeni az épített örökséget, ehhez a közösség akarata is szükséges. Az önkormányzatok adókedvezményekkel ösztönözhetik az építkezőket arra, hogy tájba illő házakat építsenek. Gergely András polgármester angliai példát hozott fel: az ott lakók nagyon büszkék regionális sajátosságaikra, és megbecsülik saját építészeti stílusukat. Fekete Márta javaslatokat tett építészeti szabályozásokra, ezeket a polgármester a tanács elé terjeszti, hogy belefoglalják a község következő általános rendezési tervébe.
Végül Fülöp Otília, a megyei tanács főépítésze átadta Gergely Andrásnak a Székely ház című kiadványt, amelyet az Országépítő Kós Károly Egyesület és a Kós Károly Egyesülés adott ki, és terjesztését felkarolta a megyei önkormányzat – eszerint minden Hargita megyei polgármester kap egy-egy példányt, hogy aki építkezni akar az illető településen, az ötletet meríthessen belőle.
Eddig Csíkszentimrén és Csíkszentmártonban tartottak előadást építészek, hogy felhívják a lakosság figyelmét épített örökségünkre. A szakemberek képekkel szemléltetik közlendőjüket, a munkaanyag minden helyszínen az előadás idején és utána két hétig tekinthető meg. Kéthetente újabb településen mutatnak be tanulmányt az illető községről. A következő állomás Kápolnásfalu, majd Gyergyóremetén, Kászonjakabfalván, Tusnádon, Székelykeresztúron, Csíkdánfalván, Csíkszentléleken, Gyergyótölgyesen, Gyergyóditróban, Lövétén, Siménfalván és Farkaslakán tartanak előadást.
erdon.ro

Ingyenes internet a Mikó-várban is
Tizenkét új számítógépet kapott a Kájoni János Megyei Könyvtár a Biblionet-program idei fordulójában, így az iskolai év kezdetére sikerült ingyenes internetes hozzáférést biztosítani a könyvtárhasználók számára a Mikó-vár épületében működő dokumentációs részlegen is. Az ősz folyamán a könyvtár történelmi-művészeti részlegén is elérhetővé válik majd az új szolgáltatás.
Már tavaly bekapcsolódott a megyei könyvtár a Biblionet – A világ a könyvtáram nevű országos könyvtárfejlesztési programba, amelynek keretében a lakosság számára ingyenes hozzáférést biztosítanak az internettel ellátott számítógépekhez. A program második fordulójában, 2010-ben is pályázott a megyei könyvtár. Idén a tavalyi 19 könyvtár mellett Hargita megye 14 könyvtára részesült modern számítógépes felszerelésben. Szeptember első napjaiban már mindegyik könyvtárba megérkezett az új számítógépes felszerelés: összesen hatvannégy, webkamerával és fülhallgatókkal felszerelt számítógép a hozzájuk tartozó szoftverekkel, valamint könyvtáranként egy-egy, összesen tizennégy nyomtató, szkenner és videoprojektor.
„Az igények függvényében a dokumentációs részlegen kisebb csoportok számára akár különböző tanfolyamok, képzések lebonyolítása megoldható, kihasználva a technikai berendezéseket. Lehetőség van például vetítésre vagy rendhagyó tanítási órák megtartására, ugyanakkor könyvtári foglalkozásokra is szívesen fogadunk iskolai csoportokat, osztályokat” – tudtuk meg Kelemen Katalintól, a Kájoni János Megyei Könyvtár osztályvezetőjétől.
Számítógépek vidékre is
A Biblionet-program 2010-es fordulójában internetes számítógépekkel ellátott több Hargita megyei település: Gyergyószárhegy, Csíkdánfalva, Zetelaka, Gyergyóújfalu, Korond, Siménfalva, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Gyergyóholló, Madéfalva, Csíkszentkirály, Tusnádfürdő és Etéd. Mindegyik települési könyvtárban igyekeznek megfelelő körülményeket teremteni a használók fogadására, felújításokat végezni, ahol szükséges: a gyergyóújfalvi könyvtárat például új bútorzattal rendezték be, a dánfalvi könyvtárban megoldották a fűtésproblémákat, Etéden pedig frissen meszelt, felújított teremben várják a használókat. A felsorolt könyvtárak munkatársai képzésben részesültek a megyei könyvtárban, amelynek során az információs, technológiai ismeretek fejlesztésére, valamint a Biblionet szolgáltatásainak, működtetésének elsajátítására fektettek hangsúlyt.
* A Biblionet-program célja minél több érdeklődő számára utat nyitni a tudás, az informálódás és az esélyegyenlőség felé, azzal a feltétellel, hogy a helyi önkormányzatok biztosítják az internet-hozzáférést, az internetes közösségi termek kialakítását és biztonságát, a könyvtárosok részvételét és munkájuk megfelelő körülményeit, illetve a program hosszú távú fenntarthatóságát. Az ötéves országos program összértéke 26,9 millió dollár, a Bill & Melinda Gates Alapítvány támogatja.
Kozán István. Hargita Népe (Csíkszereda)

A magyar kultúra szolgálatában – Interjú Lakatos Mihállyal az MKKKK új vezetőjével
Szeptember 15-től új igazgatója van a megyeszékhelyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának (MKKKK). A székelyudvarhelyi származású Lakatos Mihály kiemelt figyelmet szeretne fordítani a magyar történelem- és társadalomtudomány, illetve a magyar sport eredményeinek bemutatására.
– Honnan indult, és hogyan került a sepsiszentgyörgyi kulturális központhoz?
– 1964-ben Székelyudvarhelyen születtem, a helyi Tanítóképzőben érettségiztem, majd tanítóként dolgoztam 1989-ig, ebből hat évet Kápolnásfaluban, ahol nagyon szerettem tevékenykedni. 1989-ben felvételiztem a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakára, végül tanulmányaimat a szegedi József Attila Tudományegyetemen fejeztem be, ugyanott részt vettem egy hároméves PhD-képzésen is. Tanulmányaim alatt Nyírő József írásművészetével foglalkoztam alaposabban, szakdolgozatomat is Nyírő Isten igájában című művéből írtam. Az egyetem befejeztével előbb kollégiumi tanára, majd 2001-től igazgatója lettem a Szegedi Tudományegyetem Károlyi Mihály Kollégiumának, aztán 2003 januárjától a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában folytattam a munkámat, mint a határon túli magyar kultúra ügyeivel foglalkozó főosztály vezetője, onnan kerültem nemrég a sepsiszentgyörgyi kulturális központ élére.
– Milyen változások várhatók az intézmény működését illetően?
– A kulturális intézmények működését törvények és kormányrendeletek szabályozzák, amelyek konkrét célkitűzéseket tartalmaznak, így az alapfeladatok adottak. A külföldi magyar kulturális intézeteket felügyelő Balassi Intézet új stratégiája azt az igényt fogalmazza meg az intézetek felé, hogy a hagyományos kultúra-közvetítő szerepükön túllépve (nyilván azt nem mellőzve) a társadalmi élet más területein is érzékeltessék jelenlétüket, ezzel is szolgálva az új Magyarország-kép kialakítását, a magyar nép által teremtett értékek közkincscsé tételét. Azaz a kultúrát tágabb értelemben kell felfogni, hogy ne csupán a magas kultúra, hanem az olyan, eddig kissé árnyékban maradt területek is fényt kapjanak mint a sport, gasztronómia, turizmus, környezetvédelem stb. Ez a kultúra-meghatározás már inkább közelít ahhoz, amit a franciák „civilisation”-nak neveznek.
– Milyen tervei vannak, milyen kulturális eseményekre számíthatunk?
– A fentiek fényében alakítottam ki a koncepciómat, de a konkrét eseményekről majd a maguk idejében szeretnék beszélni. Mindenesetre, kiemelt figyelmet kívánok fordítani a történelemtudomány, illetve a magyar társadalomtudomány eredményeinek bemutatására, továbbá mivel jövőre egy újabb nyári olimpia elé nézünk, talán nem lenne haszontalan a reflektorfényt a magyar sport és sportolók kiemelkedő eredményeire irányítani. Nagyon örülnék, ha ebből az alkalomból sikerülne neves magyar olimpikonokat a Székelyföldre csábítani egy-egy fellépés erejéig. 
Talán az újdonságok közé lehetne sorolni azt is, hogy a magyar–román irodalmi kapcsolatok fejlesztésére is szeretnék a korábbinál nagyobb figyelmet fordítani. Ehhez partnerként a bukaresti Román Kulturális Intézettel számolok, amellyel az utóbbi években igen jó és gyümölcsöző kapcsolatokat építettem ki.
Lévai Barna
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Botrány a megyeházán: székestül vitték ki Árus Zsoltot a Hargita Megyei Tanács üléséről
A biztonsági őrökkel vitette ki Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke Árus Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei tanácsosát az ülésteremből pénteken. Árust a székével együtt vitték ki a biztonságiak, miután hazudozással vádolta Borbolyt.
A botrányos jelenet a Hargita megyei önkormányzat pénteki rendkívüli ülésén történt, amelynek egyetlen napirendi pontja az volt, hogy a megyei vezetés támogatást biztosítson Balánbánya polgármesteri hivatalának az oktatási intézmények fűtésgondjainak megoldására – írta a Székelyhon hírportál.
Mint ismeretes, Balánbányán több iskolát és óvodát ideiglenesen be kellett zárni, mivel a városvezetés nem tudta finanszírozni az oktatási intézmények fűtését.
A megyei tanács ülésén Árus Zsolt felszólalásában nehezményezte, hogy egy korábbi ülésen Borboly Csaba (RMDSZ) elutasította azt a javaslatot, hogy a megyei önkormányzat nyújtson támogatást a korábban árvíz-sújtotta Kápolnásfalunak a helyreállítási munkálatok kifizetésére, mivel szerinte ez törvényellenes. Árus azt kifogásolta, hogy a korábbi hasonló javaslat elutasítása ellenére Balánbánya most mégis kaphat támogatást a megyei költségvetésből, majd azt javasolta Borbolynak, hogy „hagyja abba a hazudozást”.
A Székelyhon szerint ezt követően Borboly Csaba felszólította Árust, hogy távozzon az ülésteremből, majd miután a tanácsos ezt jogaira hivatkozva megtagadta, a biztonsági őrökkel távolíttatta el a teremből. Az őrök székestül vitték ki Árus Zsoltot. Az MPP tanácsosai tiltakozásképpen távoztak az ülésről.
Árus utólag azt nyilatkozta: feljelentést tesz Borboly Csaba ellen, miután összegyűjti a tanácselnök „gazemberségeit”.
Borboly elfogadhatatlannak nevezte az MPP-s tanácsos kijelentését, és hozzátette: különbizottságot hoz létre, hogy kivizsgálják Árus „kártékony viselkedését”.
Krónika (Kolozsvár)

Új könyv a két Homoród mentéről
Mihály János: Gyalogosan a két Homoród mentén. Útirajz 2009–2010. Kiadó: Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. Székelyudvarhely, 2010 (208. oldal, kb. 215 színes képpel)
Mihály János történész 2009 nyarának elején indult Homoród menti túrájára, amellyel Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) unitárius lelkésznek, szónoknak illetve Székelyhoni utazás a két Homoród mellett című ismert munkájának kívánt emléket állítani. A tervezett útvonal magába foglalta mindazokat a Hargita megyei településeket (Lókod, Bágy, Ége, Székely-dálya, Városfalva, Homoródszentpéter, Homoródszentpál, Recsenyéd, Homoródszentmárton, Abásfalva, Homoródkeményfalva, Gyepes, Homoródremete, Kénos, Homoródfürdő, Kápolnásfalu, Szentegyháza, Lövéte, Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Oklánd, Homoródújfalu és Jánosfalva), amelyekről leírást találunk Jánosfalvi feljegyzéseiben. Mihály János gyaloglata során elkészítette a maga látleleteit, a saját útirajzát, amely az előző években, folytatásban az Udvarhelyi Híradó hasábjain volt olvasható. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont jóvoltából a nagy sikerű útirajz 2010 végén könyv formájában is megjelent. Első bemutatójára a II. székelyföldi napok keretében került sor 2011. június 5-én, a szerző szülőfalujában, Lövétén. Azóta több helyszínen (Homoródalmás, Homoródszentmárton, Szentegyháza, Városfalva, Brassó) is bemutatták a kötetet, legutóbb a magyar kultúra napja rendezvénysorozat keretében Székelyudvarhelyen. A könyvet többek közt Oláh Sándor, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának alapító tagja és munkatársa, a két Homoród mentének kiváló kutatója is méltatta, aki így ír a szerzőről és művéről a könyv előszavában: “Amikor Mihály János a Jánosfalvi Sándor István nyomdokain bejárt tájon a múltra vonatkozó, folytonosságot, állandóságot sugalló bizonyítékokat elénk tárja, amikor az emlékezet változatos kellékeit – templomok, harangok, sírkövek, világháborús emlékművek feliratait, katonai összeírások, kéziratos könyvek adatait, régészeti leletek tárgyait, vagy a táj természeti értékeit – leltározza, akkor a múlt megőrzésének eszközeit teszi elénk. Könyvét elolvasva úgy vélem, hogy hosszú évek szívós, kitartó munkájával nekünk – akik a két Homoród mentéhez akár múltunkkal kötődünk, akár mint saját mindennapi világunkat éljük és lakjuk e tájat – Mihály János különleges, pótolhatatlan emlékezet-emberünk, akire nagy szükségünk van, ha tudni akarjuk, mit nem szabad elfelejtenünk. Nemcsak emlékezetünk elevenen tartásában, a jövőnket illető várakozásainkban is. A sokat hivatkozott Pierre Nora szavaival: “mivel a jövő mindig izgat bennünket, szükségünk van az emlékezetre: az emlékekben keressük a jövőre utaló jeleket.”
Mihály János történész könyvét Hargita Megye Tanácsa, a Bolyai téri unitárius egyházközség valamint a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében Marosvásárhelyen is bemutatják február 2-án délután 5 órától a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében. A kötetet és a szerzőt Simó Sándor, a székelyudvarhelyi unitárius egyházkör esperese ismerteti az érdeklődő közönséggel.
P. Buzogány Árpád, Székelyudvarhely
Népújság (Marosvásárhely)

Több mint háromszáz hektár erdő veszett oda
Idén eddig több mint háromszáz hektár erdő vált a lángok martalékává Hargita megyében. A leégett erdők nagy része magántulajdonban van, oltásukban a hivatásos és önkéntes tűzoltókon kívül a helyiek is folyamatosan besegítettek, volt, ahol katonai alakulatok közbelépésére is szükség volt.
Hargita megye fenyőerdeiben jelenleg is több helyen őrzik a füstölgő, de immár kopár hegyoldalakat. A tűzoltók, erdészek, néhol pedig a települések lakói felváltva strázsálnak, ugyanis megfelelő mennyiségű eső hiányában lehetetlennek tűnik azokat teljesen kioltani.
A hivatalos adatok szerint július elsejéig összesen 250 hektár erdő égett le Hargita megyében. „Jelenleg folynak az összesítések a szentegyházi-kápolnási, csíkszentsimoni, galócási és a Martonka-tetői károkról, melyek mind ebben a hónapban történtek” – mondta el kérdésünkre Ovidiu Dudu főhadnagy, a megyei tűzoltóság munkatársa, hozzátéve: tudomása szerint júliusban Galócáson 40 hektár erdő pusztult el a lángokban.
Mint arról korábban már írtunk, ebben a hónapban a Hargita-hegység Szentegyházához és Kápolnásfaluhoz tartozó erdőrészein közel 25 hektár erdő vált a lángok martalékává. Ezeken kívül az elmúlt hetekben Büdösfürdőn, a Gyilkos-hegyen, Csíkcsicsó és Csatószeg határában is sorra gyúltak ki az erdők.
A főhadnagy szerint a szerencsétlenségek leggyakoribb oka az erdő közelében rakott tüzek, melyeket nem oltanak ki. „Sokan kimennek piknikezni vagy erdei gyümölcsöt gyűjteni, tüzet raknak, szalonnát sütnek, de távozásuk előtt nem oltják ki megfelelően a tüzet” – magyarázta a főhadnagy.
Legtöbb esetben a tüzek a településektől távol ütnek ki, a helyszíneket kizárólag erdei úton lehet megközelíteni, ezért a nagyobb erdőtüzek oltásában a román hadsereg helikopterei is segédkeztek, az északi régiókban, a Martonka-tetőn és Galócáson pedig kisebb esőzések is voltak már – avatott be a részletekbe a tűzoltóság munkatársa. Arra a kérdésünkre, hogy volt-e emberáldozatuk a Hargita megyei erdőtüzeknek, nemleges választ kaptunk.
Simon Eszter
Székelyhon.ro

Pálosok székelyföldi „terepszemlén”
Megtelepednének Hargitafürdőn, ha akadna helybéli követőjük
Megtelepedésük lehetőségeit próbálják feltérképezni Hargitafürdőn az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok képviselői. Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke és Balla Barnabás tartományi gondnok egyelőre húsvétig tartózkodik a Hargitán, ahol elmondásuk szerint el tudnák képzelni a szerzetesi életet.
Január derekától tartózkodnak Hargitafürdőn. Tiszteletükre a hegy is ünnepi arcát mutatja: hófehérben tündököl, a vastag hóréteg jótékonyan takarja el az egykori bánya környezet- és illúzióromboló maradványait, mintha szebbik énje kidomborításával maga a hely is maradásra szeretné bírni a terepszemléző pálos szerzeteseket. Úgy tűnik, a „próbálkozás” nem hatástalan: Bátor Botond atya (képünkön) lelkesen mesél arról, hogy bár többször járt már erre, télen még sosem volt Hargitafürdőn. Most viszont gyönyörködik a tájban, és bár a korcsolyapályát egyelőre nem próbálta, a síelésen már túl van.
A Magyarországról érkezett két pálos szerzetes itt-tartózkodásának első két hete a befészkelődés, a hellyel való ismerkedés ideje volt. „Az itt élők humora igen megkapó. Mikor megjöttünk, megkérdeztem az atyákat, hogy lehet itt megélni. Azt válaszolták: nagyon jól, mert nyáron az erdőben sok szedhető bogyó van, szamóca, áfonya, sőt, eső után gomba is” – mondja mosolyogva, majd komolyra fordítva a szót, hozzáteszi: élhető hely ez, mert az emberekben hihetetlenül nagy a vágy Isten után. „A Hargitafürdőn élő alig több mint 200 ember nagy szeretettel fogadott. Csíkszereda és Szentegyházasfalu közelsége is sokat számít, mert ha lelki gyakorlatot, vagy más programokat szervezünk, a két említett település között fekvő Hargitafürdő a lelki felüdülés helye is lehet. Bár ha tényleg úgy adódna, hogy ittlétünknek lenne bizonyos gyümölcse, azaz valaki, aki eleve pap vagy szerzetes szeretne lenni, általunk szerez tudomást a pálos rendről, és eljönne hozzánk, igazolná, hogy itt kellene letelepednünk” – mondja a tartományfőnök.
A megszületett gondolat
A pálos szerzetesek székelyföldi megtelepedésének gondolata nem újkeletű. Maga a rend jelenléte sem, ha számításba vesszük, hogy már az 1200-as évek végén jelen voltak Erdélyben a fehér csuhás szerzetesek. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján című, tavaly megjelent kötetében az áll, hogy „1352-ben Csíksomlyó területén megtelepedett pálosok hozták létre a Natalitia Sanctissimi Salvatoris kápolna melletti remeteséget, amelyről a Salvator-hegy a nevét kapta.” Ugyanez a forrás szól a pálosok egykori jelenlétéről is a Hargita hegyén, azt állítva, hogy „a Hargitán ma is láthatók az egykori kolostorerőd három épületének romjai, közvetlenül a rádióantennák mellett.” Bátor Botond azt mondja, ezekről a dolgokról ő maga is most, Darvas-Kozma József könyvében olvasott először. Az újra megtelepedés gondolata a Székelyföldön már 2007-ben megszületett: akkor járt itt Botond atya az akkori tartományfőnökkel. Több helyen is szétnéztek: Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, a csíkdelnei Szent János templom már akkor nagyon a szívükhöz nőtt. Akkor még úgy gondolták, Botond atya költözik Székelyföldre egyedül vagy egy szerzetes társával, ám időközben kinevezték tartományfőnöknek. A szikra azonban kipattant, erre rakott most fát Darvas-Kozma József, ő szemelte ki Hargitafürdőt is a pálosok számára.
Imádkoznak, lelkipásztorkodnak
Az 1250-ben alapított pálos rend alapjában véve kicsi közösség, világszerte mindössze 550 szerzetest számlál. Ázsia és Dél-Amerika kivételével a Föld minden részén megtalálhatók, többségében lengyelek, de vannak köztük horvátok, szlovákok, ukránok, ausztrálok, afrikaiak is. A monasztikus közösségek közé tartoznak, kolostori életet élnek, a szabályzatuk szerint pedig „szemlélődő és lelkipásztorkodó közösség”. A szemlélődés a remeteségből fakad, mert a rend is a remeteségből indult el, abból szerveződött közösséggé. A viseletükön kívül egyéb sajátos vonások is megkülönböztetik a többi szerzetesrendtől. Botond atya szerint a különbségeket mindig a rend alapítójának szellemisége határozza meg. „A szerzetes közösségeket az emberek általában a külső tevékenységek alapján kategorizálják. Az egyik beteget ápol, másik tanít, harmadik szociális munkát végez, lelkipásztori szolgálatot tart, mint az egyházmegyés papok, csak más ruhában, a negyedik meg »gubbaszt« a kolostorban és egész nap csak imádkozik. Többnyire így látják az emberek. Az ilyen kategorizálás szerint mi a »gubbasztók« és az »egyházmegyés papok« kategóriájába tartozunk” – magyarázza.
A belső értékeket nézve a pálos rendet a lelkisége különbözteti meg a többi szerzetesi rendtől: Remete Szent Pálnak és Boldog Özsébnek a lelkiségét hordozzák, akik gyakorlatilag remeték voltak – Remete Szent Pál kifejezetten, ő nem is szervezett közösséget, Boldog Özséb pedig remete akart lenni, de közösséget kellett formálnia, mert egy égi látomásból ezt az utasítást kapta. „A szerzetesek alapvető feladata az Isten dicsőítése, és ez a mi dolgunk is” – fogalmazza meg Botond atya a lényeget. A nemzet mellé rendelt rend
Ha egy szerzetesközösség elmegy, és megtelepszik egy másik országban, annak természetesen missziós célja is van: azon a helyen, ahol én élek, minél többen megismerjék Istent, közelebb kerüljenek Hozzá. Esetükben Hargitafürdőn a misszió mellé társulna a lelkipásztori szolgálat is. De nem csak ennyi. „Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendnek van bizonyos fajta nemzetmegtartó ereje is. Egy ilyen visszatelepedés talán a múlt újbóli felidézése, a múltból fakadó erő újraélése, a gyökerekhez való visszanyúlás” – véli a tartományfőnök. Amikor egy kolostort alapítanak, a folyamat során nagyon sok olyan dolog van, amit a hétköznapi ember véletlennek nevez. De a véletlen az isteni gondviselés fedőneve. „Sok ilyen véletlen van ebben a történetben is: az, hogy összeakadtunk Darvas-Kozma József atyával, hogy ő elkezdett foglalkozni a pálos rend történetével, hogy én annak idején rengeteget jártam Erdélyben, nekem nagyon sokat jelent Szentegyházasfalu és Kápolnásfalu, és »véletlenül« e két település közelében fekszik Hargitafürdő – ezek mind-mind nem véletlenek. A történelem folyamán végigkövethető, hogy a pálos rend mindig a nemzet mellé rendelt rend volt. De nem csak a magyar nemzet mellé rendelt rend, ugyanúgy említhetjük a lengyel vagy a horvát nemzeti öntudatot is, amelynek a pálosok szintén szerves részei.
Emberként emberek között
„Mindig oda kell figyelni az idők jeleire. A gyökerek megvannak a remeteségben, ezt próbáljuk gyakorolni, de mindig azt követjük, hogy épp mire van szükség, mi az, ami a mi feladatunk” – fogalmaz a tartományfőnök. Hogy most mit tekint a rend feladatának? „Két nagyon fontos dolgot. Az egyik a szerzetesi élet programszerű megélése, az imádság, az istendicsőítés. Ezen kívül a pálosoknak mindig küldetésük volt, hogy segítsék az emberek gondolkodásmódját. Mi most semmi különlegességet nem akarunk felvállalni, egyszerűen normális emberekként akarunk élni az emberek között, és segíteni őket abban, hogy helyesen gondolkodjanak. Ma a fejekben iszonyú nagy a zűrzavar, pedig minden szép dolog ott kezdődik, és nem kívülről jön. Meg kell tudni bocsátani, különbséget kell tudni tenni a gondolataink és az érzéseink között. Az emberek úgy nőnek fel 3-4 diplomával a kezükben, hogy képtelenek normális emberi kapcsolatokat építeni, mert nem tudják kezelni az érzéseiket. Ezért mennek tönkre a házasságok, emberi kapcsolatok. Képtelenek rendezni a gondolataikat, összegabalyodnak.”
A budapesti Sziklatemplomban nagyon sokan járnak hozzájuk beszélgetni – meséli Botond atya. Ezért több pálos szerzetes lelkigondozó vagy mentálhigiénés képzést is végzett, hogy minél avatottabb módon állhassanak a hozzájuk fordulók rendelkezésére. Épp úgy, ahogy annak idején elmentek az emberek a remetékhez, és kérték: „atyám, adj egy szót!” És az atya mondott néhány gondolatot, amivel helyrerakta az őt kérdező gondolatait is. Hargitafürdőn egyelőre üres a határidőnapló, az efféle bizalmi kapcsolat kialakulásához hosszú idő kell. Az előjelek mindenesetre biztatók: ottjártunk napján is favágás volt az plébánia udvarán, helybéli férfiak segédkeztek, együtt ettek, ittak, jól érezték magukat.
Jövőfürkésző Bátor Botond nem kíván ígérgetésekbe bocsátkozni székelyföldi megtelepedésük kapcsán. Hogy min múlik a döntés? „Először is azon, hogy akad-e két-három fiatal, aki érdeklődik a rend iránt. Ha igen, elképzelhető, hogy a pálosok le tudnak itt táborozni. Ma Magyarországon 22-en élnek a rend tagjaként – 22 év alatt 12-ből fejlődtünk így fel, miközben az idősebb atyák közül többen elhunytak. A 22 szerzetes képes ellátni a meglévő négy kolostorunkat, sőt, három személyt ki is lehetne szakítani onnan, és esetleg Hargitafürdőre költöztetni, de 3-4 évnél nem hosszabb időre. A kolostorokban ugyanis többen vannak idős, 70 év fölötti szerzetesek. Ha ők elmennek, hiányuk nem lesz pótolható. Csak akkor tudunk idejönni, ha látjuk, hogy van 3-4 székely fiú, aki már tanul Magyarországon, a képzés után pedig átadható lesz nekik az itteni szolgálat” – magyarázza a tartományfőnök. A másik kérdés, hogy miként is tudnának itt megélni. Mert bár – amint viccesen említi az atya – van bogyó és gomba az erdőkben, a mindennapi élethez azonban több kell. De úgy látja, van itt munka, és ez reményt ad, hogy talán kolostort is lehetne majd ide építeni. Rövid távon sokkal beláthatóbb a jövő: a két pálos atya húsvéthétfőn hazamegy. Nagyhéten, ittlétük utolsó napjain Hargitafürdőn elcsendesedéses lelkigyakorlatot tartanak, hogy a három szent nap mélységét minél jobban átadhassák a hozzájuk látogatóknak. A lelkigyakorlat lezárása után hazamennek, de többször visszajönnek még – ígéri Botond atya. „Nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, két hónapnyi itt-tartózkodás után naponta csengetnek majd fiatalemberek, hogy szeretnének pálos szerzetesek lenni. De ha időközönként megjelenünk, itt imádkozunk, annak meglesz a hozadéka.”
Forró-Erős Gyöngyi
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Áradás Udvarhelyszéken
Hirtelen lezúduló eső okozott áradást az udvarhelyszéki Kápolnásfaluban és Szentegyháza alsó részén.
A megáradt patakok miatt pincékbe és lakóházakba is befolyt a víz szerdán délután. Kápolnásfaluban a helybéliek elmondása szerint szerdán délután 14 óra körül kezdett esni az eső. A rövid idő alatt lezúduló, hatalmas menynyiségű csapadék miatt kiléptek medrükből a településen átfolyó patakok, a Kis- és Nagy-Homoród. Homoródfürdőn nem okozott nagy gondot a patak megáradása, viszont Szentegyháza alsó részén több helyen is kilépett medréből a Nagy-Homoród, és gyárudvarokat öntött el a víz. Főképp Kápolnásfaluban tett sok kárt az áradás. A Hargitáról lefolyó nagy vízmennyiség annyira megduzzasztotta a Csonka-patakot és a Homoródot, hogy 30 családi házba befolyt a víz.
Este 18 óra után kezdtek apadni a patakok, a falu felső részén a házakból elkezdték kiszivattyúzni a vizet. Benedek László polgármester elmondta, körülbelül hat kilométer utat tett járhatatlanná az áradás, továbbá rengeteg kis hidat megrongált, valamint az erdei utak is tönkrementek. Az elöljáró elmondta, megpróbálnak lehívni kormánypénzeket a sürgősségi esetekre elkülönített alapból.
Pál Gábor
Krónika (Kolozsvár)

A szülőföld szeretetére nevelő túrakalauz
Az Erdővidéki Közművelődési Napok keretében öt helyszínen is bemutatták a héten Lőrincz Sándor nyugalmazott biológia tanár Erdővidéki túrautak című könyvét. A Tortoma kiadó kötete hiánypótló, hiszen legalább ötven éve nem jelent meg átfogó túrakalauz a térségről.
Lőrincz Sándor jó negyven éve, mint fiatal biológia tanár került Erdővidékre Udvarhelyszékről. „Az én szülőfalum, Kápolnásfalu határos Erdővidékkel, jó szívvel jöttem ide, s ma már mondhatom, hogy valósággal fiává fogadott Erdővidék és végleg meghonosodtam itt” – mondja el a tanár úr, aki az utóbbi időkben a cserkészekkel járja a vidéket és viszi a gyerekeket megismerni szülőföldjüket. „Sokat jártam a gyermekekkel, a táborok, kirándulások során aprólékoson megismertem a vidéket. Pásztoroktól, mezőn dolgozóktól kérdeztem, ennek a pataknak, annak a forrásnak mi a neve, egyik egyet mondott, másik másat, ezeket mind összegyűjtöttem és most harminc túraút formájában feldolgoztam, elláttam térképekkel, fotókkal” – idézi fel a könyv történetét Lőrincz Sándor.
Az Erdővidéki túrautak című könyv természeti érdekességeket, újonnan felfedezett legendákat, mondákat, történeteket tartalmaz, nem egyszerű turistakalauz, hanem a szülőföld szeretetére való nevelés egyik fogantyúja – tudjuk meg a szerzőtől, aki mosolyogva arra is felhívja a figyelmet, ne csak kirándulásokhoz használjuk, hanem lehet bátran olvasmányként is a könyvhöz nyúlni. Lőrincz Sándor könyvének bemutatóján csütörtökön Bardócon öt órától, Vargyason héttől lehetett részt venni.
Ezen a héten tartják a 21. alkalommal megszervezett Erdővidéki Közművelődési Napokat. A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Erdővidék Múzeuma és a Városi Művelődési Ház rendezvénysorozata tizenegy helyszínen zajlik, a programok kicsiknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt szólnak. A közművelődési napokkal a Gaál Mózes Emlékévet is lezárják, az író, iskolaalapító pedagógus, lapszerkesztő egykori szülőházának telkén emléktáblát avattak a hét elején, a baróti Erdővidék Múzeumában pedig munkásságát, életét bemutató kiállítás is megtekinthető. Csütörtökön Középajtán adták át az Erdővidék Kultúrájáért Díjat, amelyet idén Kubánda Gizella nyugalmazott pedagógus vehet át.
Pénteken a baróti művelődési Házban 18 órától a Dabasi Fotóklub kiállítása nyílik meg, 19 órától Molière: A fösvény című darabját a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásában lehet megtekinteni. Felsőrákoson 19 órától a kultúrotthonban a bibarcfalvi Búzavirág Ifjúsági Egylet Lúdas Matyit adja elő. Szombaton este hét órától Bibarcfalván a Józsa Ferenc Kultúrotthonban Nagytata mesél. Élet az egykori Ürmösön címmel mutatja be előadását az ürmösi unitárius dalárda, az ürmösi diákok közreműködésével. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület a Baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesülettel közösen szervezi meg Baróton szombaton ugyancsak este hét órától az első Erdővidéki Huszárbált.
Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro