Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kak (ROU)
1 tétel
2015. március 2.
Négy szatmári szellemfalu, ahonnan eltűnt az élet
Szellemfalvak, fantomtelepülések – olyan kifejezések, amelyekkel kapcsolatban érdeklődve olvasgatunk néha az interneten bóklászva. Egyesült Államok, Ausztrália vagy akár Csernobil – azt hihetnék, csak ott vannak ilyen települések. Tévedés! Romániában 126, Szatmár megyében négy szellemfalu is van. Melyek ezek és mi a történetük?
A 2011-es népszámlálási adatok és egyéb hasonló statisztikák alapján független romániai szakértők megvizsgálták, hány olyan település létezik az országban, amelynek hivatalosan megvan a települési státusa, szerepel a romániai települések nomenklatúrájában, ám tulajdonképpen nem is létezik. Magyarán: senki sem lakik benne.
Nos, bármennyire is hihetetlen, a westernfilmekből ismert száraznövény-gomolyagot Romániában 126 településen fújhatná a szél békésen: ennyi település áll ugyanis üresen. Ez az ország összes településének az 1%-a! Közülük pedig négy Szatmár megyében van: Etény, Kak, Gánáspuszta és Vágástanya. Bár megvan rá a történelmi magyarázat, mégis érdekes, hogy két település Szatmárnémeti közvetlen közelében, Szatmárudvari községben található: Etény és Kak. Kovács József alpolgármester érdeklődésünkre elmondta: bizarr módon mindkét településen már csak a temető jelzi, hogy ott valaha két virágzó település volt. Ami éltette őket, az jelentette a vég kezdetét is: a Szamos. Amikor a folyó 1970 május 14-én kilépett medréből, elmosta a partja mentén húzódó két falut. Amivel a természet nem bírt, azzal végzett egy beteg elme és a modern technológia: a falu megmaradt lakosait Szatmárudvariba költöztették, majd a kommunista rendszer „szisztematizálási terveként" kisminkelt falurombolási program keretein belül a buldózerek tették földdel egyenlővé a két falut.
Érdekesség, hogy Szatmárudvari községben van még egy kvázi szellemfalu: Vadászlakon télen alig 2-3 család lakik. Számuk nyáron sem haladja meg a tizen-egynéhányat. Szatmár megyében utolsóként ebbe a faluba vezették be a villanyt – 2004-ben.
„A szatmárudvariak kollektív emlékezetében Kak úgy él, mint ahol szép gyümölcsfák voltak mindenütt. Az öregek elmondása szerint a falut ruszinok lakták, akik inkább kereskedelemmel foglalkoztak", meséli Kovács. A település temploma a 2000-es évek közepére veszélyessé vált, ezért lebontották.
„A 2000-es évek közepén Boros Gerzson RMDSZ-es tanácsos kezdeményezésére mindkét település visszakapta a nevét és települési jogait, ám ott nem lakik senki. Kakon épült ugyan egy ház az elmúlt években, de tudomásom szerint az is üresen áll. Utakra, közművesítésre lenne szükség ahhoz, hogy a két település vonzóvá váljon és újra élet költözzön bele", mondja az alpolgármester.
Addig is az elköltözöttek, kilakoltattak ápolta néhány sír állít emléket a két egykori virágzó falunak, Eténynek és Kaknak. Utóbbinak a feljegyzések szerint 1910-ben még 406 lakosa volt...
Gánáspusztán kis kápolna (fotó) hirdeti még az egykori leírásokban „tündérkertként" szereplő kis település helyét. A jelenleg Ákos községhez tartozó területre az 1800-1900-as évek fordulóján költözött néhány család Heves megyéből. A dolgozni vágyó telepesek gyorsan csinos, rendezett települést alakítottak ki a lakatlan területen. Gánáspuszta lakosainak száma 1960-ban 74 volt. Jött aztán a már említett „szisztematizálási terv", amelynek áldozatai a legkisebb települések voltak. Az utolsó család Gánáspusztáról 1989-ben költözött ki. A buldózerek pedig semmit nem kíméltek, csak a kis kápolnát. Azzal szemben a Gánáspusztáról elszármazottak a rendszerváltást követően egy házat építettek és minden év Mária-napján ott találkoznak, magyarázza Geréb Miklós ákosi polgármester. A negyedik település a nyalábi hegyek között található Vágástanya. A Nagytarna községhez tartozó egykori településen a feljegyzések szerint a XIX. században beköltöző ukrán favágók lakták. Az elmúlt évtizedekben néptelenedett el, akárcsak a Nagytarnához tartozó fürdő.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro

Erdély.ma