Iaşi vérgőzös napjai
A modern korszakban Románia területén elkövetett legnagyobb mészárlásként tartják számon a iaşi-i zsidópogromot, amely kereken hetven esztendővel ezelőtt, 1941 júniusának végén és júliusának elején tizedelte meg a moldvai nagyváros százezerre tehető zsidó lakosságát.
A Romániában a háború éveiben elkövetetett zsidóellenes pogromok, deportálások hosszú ideig amolyan tabutémának számítottak az országban. Bukarest ugyanis 2002-ig tagadta a romániai holokauszt tényét, és csak az utóbbi időben volt hajlandó elismerni felelősségét, a népirtást Romániában elrendelő fasiszta Ion Antonescu marsall háborús bűnösségét is igyekezett eltitkolni.
Mi több, nem is olyan rég még maga Traian Băsescu államfő is megpróbálta a felelősséget az ország akkori, tulajdonképpeni uráról, Antonescuról, áthárítani a báb szerepére kárhoztatott Mihály királyra.
Halálvonatok
Márpedig az tény, hogy Antonescu rendszere idején Romániában is módszeresen pusztították a zsidó lakosságot. A hetven évvel ezelőtti iaşi-i pogromnak például 14 ezer halálos áldozata volt. A mészárlást maga a marsall rendelte el, Iaşi „zsidóktól történő megtisztítására” utasítva a város katonai parancsnokát, Constantin Lupu ezredest.
A bukaresti zsidópogromot alig hat hónappal követő moldovai tömeggyilkosságban egyaránt részt vettek román katonák, rendőrök, csendőrök, titkosszolgálatiak, vasgárdisták, német katonák, de civilek – így például diákok – is.
1941. június 29-én mintegy 3500 zsidót tereltek a helyi rendőrkapitányság udvarára, ahol gépfegyverrel lőttek közéjük. Mintegy 4500 zsidót marhavagonokba zsúfoltak, az ily módon összeállított szerelvényeket – a hírhedett halálvonatokat – napokon át zötyögtették, víz és élelem nélkül, a tűző napon, miközben – túlélők elmondása szerint – a vagonokat harminc centiméteres magasságban borító istállótrágyára szórt oltatlan mész legalább hatvan fokos hőséget gerjesztett. A kínszenvedés után a halottakat egyszerűen tömegsírba dobták le és meszet öntöttek rájuk.
Román modell alapján
Jóllehet a román hatóságok azt bizonygatták, hogy az ország területén elkövetett pogromokat a náci modell alapján rendezték meg, a holokauszttal kapcsolatos igazság felderítésével megbízott, Elie Wiesel által vezetett intézet kimutatta: azok forgatókönyvét – így a iaşi-i mészárlásét is – az 1940 nyarán, Dorohoiban sorra került zsidóirtás képezte.
Mi több: a iaşi-i pogrom bizonyíthatóan amolyan előjátéka volt a nácik által a későbbiekben Európa-szerte elkövetett mészárlásoknak, bár az is igaz, hogy a német csapatok romániai jelenléte nélkül Antonescuék nem mertek volna belevágni nagyszabású zsidótlanítási programjukba. A iaşi-i pogrom egyébként része volt a „nagy terv” fedőnevet viselő programnak, amelynek a zsidók Moldvából történő eltávolítása volt a célja – ideértve a besszarábiai és bukovinai zsidóság fizikai megsemmisítését is.
Amint maga Antonescu fogalmazott: „szándékom megtisztítani a román nemzetet az idegenektől, és teljesen homogén román népet létrehozni Besszarábiában és Moldvában”. (A gondolatot később Nicolae Ceauşescu is felvetette, amikor meghirdette a román nép homogenizálásának programját – ő azonban elsősorban az akkoriban még kétmilliós magyar közösséget találta „nemzetidegennek”).
Cinizmus, kétszínűség
Az akciót Ion Antonescu és cinkosai gondosan előkészítették. Már néhány héttel korábban összeírták a moldovai zsidóságot, a falvakban élő zsidók java részét a Târgu Jiu-i lágerbe zárták, mindenfelé falragaszokon kiáltották ki a zsidóságot az ellenséggel összejátszó, fegyvereket rejtegető veszélyes elemnek, de a zsidókat tették felelőssé Iaşi június 26-i, szövetségesek általi megbombázásáért is.
Már június 25-én felszólították a keresztény lakosságot: helyezzen keresztet háza ablakába, a hatóságok maguk is mésszel felfestett kereszttel jelölték meg számos „keresztény házat”, míg a „zsidó házak” megjelöletlenül maradtak.
A korabeli hatóságok megpróbálták eltitkolni a halálos áldozatok tényleges számát. Antonescuék közleményükben 500 halottat említenek, később, a rendőr-főkapitányság már csak 300 halottról beszélt, míg a Iaşi megyei prefektúra csupán 234 halottról tudott. A Iaşi tartományi sziguranca parancsnoka, Emil Goiseanu szerint azért nem lehet pontosan megállapítani az áldozatok számát, mert nem bizonyították be elhalálozásukat.
Mihai Antonescu belügyminiszter pedig – aki oroszlánrészt vállalt nemcsak a iaşi-i pogromban, de a besszarábiai és bukovinai mészárlásokban is, sőt, beosztottjai „a sikeres akció” végén a pogromról készült fotóalbummal ajándékozták meg – a Wiesel intézet szerint: „a román kétszínűség klasszikus példájaként” azzal mentegetőzött, hogy nem tudta megakadályozni a vérengzést, mivel arról őt senki nem tájékoztatta.
Szomorú számok
A zsidók üldözése csak fokozódott Románia Németország melletti hadba lépésével. Ion Antonescu felszólította a hatóságokat, „álljanak készen a megfelelő pillanatban kiadandó parancsának teljesítésére”. Romániában a háború kezdetekor mintegy 800 ezer zsidó élt.
Az Elie Wiesel Intézet 280 ezer körülire teszi a romániai zsidó áldozatok számát, bár az intézeten belül vannak, akik 380-410 ezer halottról beszélnek. Az biztosra vehető, hogy a mai Románia területén több mint 400 ezer zsidó vesztette életét, közülük 130 ezerre tehető a magyar hatóságok által haláltáborokba deportáltak száma.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Késleltetik a Sapientia-egyetem akkreditálását
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)

Bajban a Sapientia
Többéves hátrányt és jelentős kárt okozhat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára a felsőoktatási intézmények jelenleg zajló rangsorolása, hiszen a magánegyetem akkreditáció hiányában a legalsó kategóriába kerül. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. A szaktárca célja, hogy az osztályozással kiszűrje a „diplomagyárakat”, és a minőségi oktatást támogassa; az egyetemek vezetői szerint szükség van a minősítésre.
Elsősorban a diplomagyárak kiszűrését célozza az oktatási minisztérium azon terve, hogy osztályozza a romániai egyetemeket – jelentette ki lapunknak Király András oktatási államtitkár. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. Az állam oda fektet be, ahol megvannak a szakmaiság alapjai, hangsúlyozta a tárcavezető, aki szerint az állam megbünteti azokat az egyetemeket, amelyek az osztályozáskor hamis adatokat közölnek.
Az oktatási miniszter elképzelése az, hogy az egyetemeket pontos kritériumok alapján kategorizálják, ez ugyanis szerinte segítene felvenni a harcot az úgynevezett diplomagyárakkal – magyarázta el a terv lényegét a Krónikának Király András. Az oktatási államtitkár úgy véli, azokkal az egyetemekkel, amelyekben korrekt színvonalú alapképzés folyik, nem lesz probléma a besorolásnál, így a támogatások elosztásában sem. Mint mondta, becslések szerint az ország 60 egyeteme közül egy tucat kapja majd meg a legmagasabb besorolást, elsősorban persze azok, amelyek doktori képzést is szerveznek. Az is elképzelhető egyébként, hogy a kategóriákon belül is lesznek még alkategóriák, hiszen a minisztérium még dolgozik a rendszeren, de a lényeg az lesz, hogy végre elmozduljon a romániai felsőoktatás a minőség felé, részletezte Király András. Arról, hogy mikorra várható végleges döntés az egyetemek besorolására vonatkozóan, még nincs információ.
Jó elbírálásra számít a BBTE
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) számára előnyös a minisztérium terve, amennyiben azt jól hajtják végre – jelentette ki a Krónikának Magyari Tivadar rektorhelyettes. Emlékeztetett, az egyetemek közti rangsor eddig is létezett, az újdonság mindössze annyi, hogy ezúttal a minisztérium is különbséget kíván tenni a felsőoktatási intézmények között. „Már régóta azt szerettük volna, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá mindenféle csip-csup, idén indult egyetemmel, mert bárhogyan számoljuk is, egyike vagyunk az ország öt legjobb egyetemének” – magyarázta érdeklődésünkre Magyari Tivadar. Hangsúlyozta, a rangsorolásra szükség van, azonban az a fontos, hogy valós érdemeik alapján osztályozzák az egyetemeket. Mint részletezte, a létező európai rangsorolások kritériumrendszerébe az egyetemi kiadványok, publikációk, kutatási eredmények számítanak bele elsősorban. A kutatás területén a BBTE országos szinten a második helyen áll, míg az egyetem néhány kara már az első helyet is kivívta magának. Magyari úgy véli, a minisztérium nem tud olyan kritériumrendszert összeállítani, amely alapján a BBTE ne végezne az első ötben.
Bajban a magyar magánegyetemek
Az egyetlen akkreditált magyar felsőoktatási intézmény, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) esetében bajos az állami támogatások kérdése, hiszen ez egyszerre magán- és egyházi felsőoktatási intézmény, így a közpénzeket illetően nem számíthat bőkezűségre az állam részéről, véli Király András. Az államtitkár szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vonatkozásában ennél is nagyobb gondok vannak, ott ugyanis még az akkreditációt sem sikerült megoldani, ami az RMDSZ-es politikus szerint az idő múlásával egyre bosszantóbbá válik. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora szerint akkreditáció híján a Sapientia lemarad a jelenleg zajló rangsorolási folyamatról. Mint mondta, ez rendkívül kellemetlenül érinti a tanintézetet, hisz a késlekedő akkreditálás nem mindössze egy-két éves hátrányt, hanem annál sokkal nagyobb kárt okoz.
„Ez magyarán azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézet nem a jelenlegi állapotunk szerint sorolnak be valamelyik kategóriába, hanem a legalsó szinten kell kezdenünk. Ez újabb, akár hároméves csúszást is eredményezhet. Másrészt az akkreditáció hiányának komoly anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett államvizsgát, végzős diákjainknak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşi-ba kellett utazniuk. Az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes útiköltséget. Ezt a pénzt egyébre is lehetett volna fordítani, például a küszöbönálló beruházásokra” – sorolta az akkreditáció késlekedésének hátrányait Dávid László. Egy korábbi nyilatkozatában a Sapientia rektora a Krónikának úgy vélekedett, hogy a politikum tehetetlensége vagy egyenesen rosszindulata miatt az egyetem akkreditálásának ügye nemhogy haladna, hanem inkább a lejtőn tart.
Cél a középső szint
A már akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem a középső besorolást, az oktatói-kutatóit kérte – tudtuk meg János-Szatmári Szabolcs rektortól, aki szerint a legfölső szint az elitkutatói volna. Király András államtitkár úgy véli, a nagyváradi magánegyetemnek jó esélyei vannak a lehető legmagasabb besorolás megszerzésére, ami a rektor szerint a minisztériumhoz benyújtott pályázatok esetében jelenthet jobb esélyt. Azzal kapcsolatban, hogy az egyetem a jó besorolásnak köszönhetően inkább részesül majd a közpénzekből, János-Szatmári Szabolcsnak kételyei vannak, azonban reméli, hogy nőnek az esélyek.
Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Intés a MOGYE-rektornak
„A MOGYE működése lehetetlenülhet el, ha az egyetemi szenátus nem tartja be az oktatási minisztérium 16 pontos átiratában foglaltakat, és nem teszi lehetővé a magyar intézetek létrehozását” – nyilatkozta lapunknak Veres Valér.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes felsőoktatásért felelős tanácsosát annak kapcsán kérdeztük, hogy Constantin Copotoiu, az egyetem rektora hétfőn úgy nyilatkozott az Agerpres hírügynökségnek: biztos benne, hogy a szenátus nem fog hozzájárulni a felsőoktatási intézet működését meghatározó charta módosításához olyan módon, ahogyan azt az oktatási tárca legutóbb kérte.
Mint ismert, a tanügyminisztérium múlt héten szólította fel a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem szenátusát, járuljon hozzá az egyetemi reformnak megfelelően a magyar intézetek létrehozásához.
Az egyetem magyar oktatói, diákjai és civil szervezetek hónapok óta követelik a kisebbségi jogokat tiszteletben tartó intézményi reformot. Az Agerpres hírügynökségnek adott interjúban Copotoiu is elismerte, hogy az egyetem multikulturális besorolására való hivatkozással kérhető a magyar intézetek létrehozása, de a MOGYE rektora szerint a felsőoktatási törvény 135-ös számú paragrafusa, amelynek alapján a magyar érdekképviselet és a tanügyminisztérium is megfogalmazta elvárásait, „alkotmányellenes és sérti az egyetemi autonómiát”.
Veres Valér a rektor állásfoglalásával kapcsolatban elmondta: ha a szenátus nem tesz eleget az oktatási minisztérium előírásainak, akkor a szaktárca nem ellenjegyzi az egyetemi Chartát, és így előbb-utóbb az egyetem működése lehetetlenülhet el: zárolhatják például a számláit vagy eleshet az állami támogatásoktól. Copotoiu azonban úgy véli: a chartát – a legutóbb jelzett módosítások kivételével – már elfogadta a minisztérium, tehát már jogerőre lépett.
„A szaktárca elvárásairól ettől függetlenül természetesen hajlandóak vagyunk tovább tárgyalni” – tette hozzá a rektor. A MOGYE vezetője kifejtette: az utóbbi években jelentősen romlott a magyar diákok felvételi eredménye, és a magyar oktatók tudományos teljesítménye is elmarad a román kollégákétól.
Marius Paşcan Maros megyei prefektusnak a marosvásárhelyi felsőoktatási intézmények (a MOGYE, a Művészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem) összevonásával kapcsolatos felvetését Copotoiu az interjúban tévesnek nevezte. A rektor szerint a fúzió nem egyeztethető össze a bolognai folyamat alapelveivel. A MOGYE azonban már megkezdte a tárgyalásokat a Kolozsváron, illetve Iaşi-ban működő orvosképző intézetekkel: szakmailag csak ezekkel az egyetemekkel képzelhető el bármilyen együttműködés.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A vadezüst haj és a tekintet… (Beszélgetés Vargha Mihállyal)
Tegnap délután, halálának tizedik évfordulóján avatták fel városában, Kovásznán Fábián Ernő mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. Megkérdeztük a szobrászművészt, körülbelül hányadik köztéri szobra ez, s miben tér el, ha egyáltalán eltér az eddigiektől.
– Legutóbbi, ugyancsak a Háromszékben megjelenő hosszabb beszélgetésünkben elmondtam, a nyolcvankilences változások után mindenképpen örömteli esemény volt, hogy az erdélyi magyarság nagy történelmi személyiségeiről és művészeiről is készülhettek köztéri szobrok. A Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében ez már teljesen elképzelhetetlen volt. Engem, aki addig ebben a műfajban nem dolgozhattam, meglepően sok felkérés ért. Az elmúlt két évtizedben mintegy 25–30 szobrot készíthettem történelmünk és kultúránk nagyjairól. Egy idő után, amikor már szabad kezet kaptam a megrendelőktől – nem szóltak bele az elképzeléseimbe, az elején ez sajnos még nem így történt, ezért sok szobromat, ha lehetne, újra megcsinálnám! –, megpróbáltam újítani, készítettem nonfiguratív szobrokat is, például az ötvenhatos emlékművet, ahol nem egy megkötözött vagy kivégzését váró rab szerepel, ahogyan az egyesek szerint elvárható lett volna, hanem egy bronz entitás feszíti szét a vörös tömböt. És nonfiguratív a kivégzett magyar mártírok emlékezete előtt tisztelgő szárazajtai kompozíció is. Az utóbbi időben figuratív szobraimnál is megpróbáltam újítani. A Benedek Eleké egy ülő alak, Gyárfás Jenő ecsettel, palettával kezében, festőköpenyében áll a képtár bejáratánál. Nem mondhatnám, hogy mindenkinek tetszettek ezek, de a többség elfogadta, öröm volt látni, hogy a gyerekek felmásztak Elek apóra, az ölébe, a térdére ültek, a nyakába csimpaszkodtak. Az utóbbi időben készülő Potsa József- vagy Fábián Ernő-szobrom már csak azért is más, mert ezek nem egész alakosak, hanem mellszobrok. Fábián Ernő esetében tehát értelemszerűen az arcra kellett összpontosítani. – Ismerted személyesen is Ernő bácsit? – Kézdivásárhelyen láttam egy író-olvasó találkozón, valamikor kamasz koromban. Impozáns ember volt, a vadezüst hajával. Azt hiszem, Nagy Lászlóról mondta valaki, hogy vadezüst haja van. Nos, neki is ilyen volt. Nagy segítséget kaptam Márta nénitől, az özvegyétől is, fényképeket, a naplójegyzeteit. Ez óriási élményem volt, azonnal, természetszerűleg jöttek a visszacsatolások, hogy én hol is voltam, Iaşi-ban vagy a katonaságnál akkor, amikor ő a dátum szerint ezt és ezt gondolta a katasztrofálisan romló közállapotainkról. A fotók alapján próbáltam rekonstruálni az arcát, hamar rádöbbentem, hogy a látszólag puha és finom formák alatt van valami nagyon kemény!... Aztán a szeme... Az arcán mintha mindig is halvány, kis mosoly lebegett volna, a szemében viszont volt egy határozottság, a meg nem alkuvó, igazáért a végsőkig elmenő ember tekintete. Ez a kettősség: a mosoly és a szemvillanás, valamint az a mozdulat, ahogyan időnkét hátrasimította lobogó, vadezüst haját, nagyon megragadott. Láthattam az első, 1990-es március 15-i ünnepségen is, ahol megindító beszédet mondott, azok után, hogy egy nappal korábban ismeretlen tettesek beverték az ablakát!... Mindez azonban láthatólag nem rendítette meg, nem riasztotta el, mondta a magáét, dacosan, vonzón, felejthetetlenül... Egy éve kaptam a felkérést, volt időm, megpróbáltam mindent összeszedni, próbáltam mindennek utánamenni, hogy milyen sikerrel, azt a szobor nézői dönthetik el, akik közül sokan nálam közelebbről, bensőségesebben is ismerhették Őt; rengeteg tanítványa, tisztelője van... – Újabb köztéri szoborra van megrendelésed? – Igen, egy Márton Áron mellszoborra, mostanában a püspök úr személyisége foglalkoztat, hiszen, akár a Fábián Ernő-szobor esetében, itt is mindent az arc dönthet el. – Van-e kölcsönhatás saját, rendkívül érdekes kompozícióid – gondolok itt elsősorban a sámánjaidra – és a köztéri szobrok között? – Igen. De úgy gondolom, ez elkerülhetetlen és bizonyos fokig természetes is. Bizonyos műhelypraktikákra gondolok, bizonyos rejtett geometriára. Szeretem a textúrázást, oldottabban mintázok, impresszionisztikusabban, miután megszerkesztem a figurát s szárad, sokat oldok, belenyúlok kézháttal, fröcskölöm rá a híg agyagot, belenyúlok esetleges tárgyakkal is, amikor a gyerekeim kicsik voltak, a játéktraktor kerekének recés gumijával is, vagy a feleségem tésztaszaggatójával... Egyszerűen nem tudom elviselni a sima felületeket. – Mitől függ az, hogy sikerül-e egy szobor? – Sok mindentől, a körülményektől is nyilván, de leginkább attól, hogy milyen lelkiállapotban van az ember, sikerül-e helyzetbe hoznia önmagát, ha valamit unottan csinál, azt a nézők azonnal meg fogják érezni...
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csíkszereda: román nemzeti ünnep HVIM-mel és Új Jobboldallal
Izgalmasnak ígérkezett csütörtökön kora délután a december 1-jei romániai nemzeti ünnep csíkszeredai rendezvénye, hiszen az eseményen részt vett az Új Jobboldal és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) több tagja is. A csendőrség, a prefektúra utasítására, az esetleges incidensektől tartva az ünneplés helyszínének két különböző oldalára csoportosította a két szervezet tagjait, majd körülállták őket. A csendőrség tizenöt magyar fiatalt kísért be és igazoltatott, mivel az ünnephez nem illő feliratokkal jelentek meg.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a szervezet magyarországi vezetőjét, Toroczkai Lászlót is meghívta a rendezvényre.
„Ha a székelyeknek van gondjuk mi jövünk, ha pedig nekünk, akkor ők jönnek. Nem a románság ellen akarok tüntetni, hanem egy olyan soviniszta szervezet ellen akarok fellépni, mint a Új Jobboldal. Én nem megyek Bukarestbe, Iaşi-ba, vagy más román többségű városba az ottani románságot provokálni, nem mentem március 15-én sem kokárdával tüntetni” – mondta a szervezet vezetője.
Szőcs Csongor, a csíkszeredai HVIM vezetője leszögezte, a székelyföldi románok nem élnek elnyomásban, ezért tartják igazságtalannak a szélsőséges román szervezet fellépését. „Ez a mi szülővárosunk, nem szeretnénk, ha lennének olyan emberek, akik megmondanák, hogyan ünnepeljünk. Szeretnénk éreztetni velük, hogy a szélsőjobbra nincs szükség, láthattuk, mi volt tavaly Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen. Nincs szó arról, hogy a nemzeti ünnepet befolyásoljuk, itt sem lennénk, ha nem azt hallanánk, hogy »Kifele a magyarokkal!« és hogy a románok itt elnyomásban élnek” – magyarázta jelenlétük célját Szőcs.
Egy órával az ünnepség kezdete előtt a csendőrök 15 fiatalt kísértek be a főtérről az őrsre, hogy igazoltassák őket. Amint Gheorghe Suciu, a csendőrség sajtószóvivője kifejtette, a fiatalok megszegték a 60/1991-es törvény 14. cikkelyét. „Különböző plakátokkal jelentek meg, olyan feliratokkal, mint »Itthun vagyunk!« és »Mindenki menjen vissza a dédnagyszülei sírjához!«, emellett kék-arany és piros-fekete székely zászlókat lobogtattak” – fejtette ki a szóvivő, aki az események után elmondta, csupán leigazoltatták a fiatalokat, akik egyetlen szervezetnek sem voltak tagjai, majd hazaengedték őket.
A Új Jobboldal mintegy 200 tagja vonult fel Csíkszeredában, kezükben a nemzeti lobogóval, illetve egy hatalmas bannerrel: „Románia egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam!”, és azt skandáltak: „Hargita és Kovászna román föld”, „A román nyelv az egyetlen úr” illetve, hogy az Új Jobboldal a nemzet büszkesége.
Tudor Ionescu, a csoport vezetője úgy vélekedett, hogy demonstrációjuk nem provokáló. „Az a provokáció, amikor valaki felakasztja Avram Iancut vagy meggyújtja a román zászlót. Az alkotmány első mondatát addig fogjuk mondani, amíg mindenki megérti” – szögezte le a szervezet vezetője.
Ladányi László Zsolt prefektus, aki az ünnepségen Emil Boc miniszterelnök szavait tolmácsolta, elmondta, nem kellett senkinek engedélyt kérnie a prefektúráról a nemzeti ünnepen való részvételért.
„Mi azt szeretnénk, hogy Hargita megye ugyanolyan csendes legyen ezután is, mint volt, és reméljük, hogy ezután a felvonulás után hazamennek” – fogalmazott újságírói kérdésre a prefektus.
Románia volt kulturális minisztere, Theodor Paleologu is jelen volt az ünnepségen és megelégedésének adott hangot, hiszen mint mondta, a nemzeti ünnepen nincs keresnivalója más zászlónak, csupán a román lobogónak.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti színű ferdítések
Gabriel Catalan
A szerző két, 1990 után kiadott történelemkönyvet elemez, amelyben hemzsegnek a bizonyítékok arra, hogy a tankönyvírók továbbra is a nemzeti-kommunista szemlélet szerint tálalják a románok történetét, és tovább folytatják a történelemhamisító manipulációkat, kárt okozva vele a végre lehetővé váló román–magyar megbékélésnek.
Azokat a hűbéri szerződéseket, amelyeket az erdélyi fejedelem Ştefan Răzvannal, valamint a  Mihai által küldött munténiai bojárok küldöttségével kötött, a tankönyvírók „Báthori Zsigmond által készítettek”-nek minősítik, és  „megalázó kikötéseket” tartalmaznak. Mi több, Havasalföld esetében „a bojárok összeesküvéséről” van szó, azokéról, akik az szerették volna elérni, hogy a Mihai hatalma csökkenjen, és hogy újabb „jogokat és kiváltságokat” szerezzenek (helyeket az országgyűlésben, egyházi gyarapodást az Ungrovalahiai [Havasalföldi] Érsekségnek, gazdasági és politikai előjogokat), és e tekintetben Mihai szavaira hivatkoznak, arra, amit egyik lengyelországi vendégének mondott: „Orcátlanul becsaptak”, a bojárok „saját akaratuk szerint cselekedtek”. Tekintetbe véve Mihai vendégének kilétét, valamint azt, hogy híre sincs a megtorlásnak Eftimie érsekkel, a püspökökkel, illetve „az áruló” bojárokkal szemben, vagy annak, hogy a sértett uralkodó felmondta volna az említett szerződést, mindössze arra következtethetünk, hogy Mihai amolyan diplomáciai nyilatkozatott tett azért, hogy Lengyelország gyanakvását csökkentse, a lengyelek ugyanis időközben, 1995 augusztusában, Moldvában Ştefan Răzvan helyett Ieremia Movilát ültették trónra, a törökellenes politika ellenzőjét és a lengyel érdekek hűséges kiszolgálóját.
A létrehozott hűbéri viszony működőképességének legfőbb bizonyítéka az, hogy a szerződő felek 1594 és 1599 között kölcsönös katonai támogatásban részesítették egymást a törökök elleni harcban. A tankönyvek részletesen foglalkoznak vele, bár nem minősítik ezt a tényt valóságos értékének és jelentőségének megfelelően. Így Báthori Zsigmond már a Mihai törökellenes fellépésének kezdetén (1594. november 13-án Bukarestben) „2000 katonát küldött”, segítségként. Velük találkozhatunk – „Király Albert parancsnoksága alatt” – az 1595-ös harcokról, beleértve a călugăreni-i csatáról (1595. aug. 23.) szóló leírásokban is. Azt viszont a szerzők nem tisztázzák kétséget kizáróan, hogy Mihai (akárcsak számos elődje) magyar hűbérura segítségével szerzi vissza a törökök által elvett országát és trónját, annak ellenére, hogy megemlítik: „Mihai 1595. szeptember 12-én Bran mellett, a Dâmboviţa menti Stoeneşti-en várta a segítség érkezését szövetségeseitől”, valamint azt, hogy „Zsigmond átkelt a hegyeken mintegy 23 000 katonával, közöttük 13 000 zsoldossal, a székely csapatokkal, Ştefan Răzvan kis hadával és a toscanai segédcsapattal (a Silvio Piccolomini vezénylete alatt álló 300 katonával)”. A katonai együttműködés további példái: Mihai és Zsigmond 1596-ban és 1598-ban összehangolta a támadó és a védelmi hadműveleteket [jóllehet a havasalföldi vajda időközben, 1598 márciusában békét kötött a törökökkel], vagy „a Habsburg Rudolffal (1598-ban a Dealu kolostorban) megkötött barátsági és katonai szövetségi szerződés, amely által, miközben Zsigmond első ízben lemondott a trónról, Mihai egykori hűbérura hűbérurának a vazallusa lett, vagyis II. Rudolf német császáré, aki egyben a magyar királyi címet is birtokolta. Erről az alárendeltségi viszonyról hallgat a tankönyv, csupán azt említi, hogy a Báthori Zsigmonddal szembeni „kierőszakolt vazallusság ettől kezdve végképp megszűnt”.
Ezután Mihai „személyes kezdeményezésének” eszméjét bizonygatják, amely már az 1596–1597 közötti időszakkal kapcsolatban is felmerült, miszerint Mihai „a hegyeken túli hadjárat mellett döntött, amelynek tökéletes megszervezése arra vall, hogy e hadjárat gondolata őt régóta foglalkoztatta”. Csakis azért, veszi fel Mihai „a császári tanácsos és helytartó címet (…) valamint a császári hadak főparancsnoka” címet, hogy a II. Rudolf császár gyanúját eloszlassa.
Ugyanezt a nézetet vallják Moldva meghódítása esetében is, amely ugyancsak alkalmat adott Mihainak, hogy a függetlenségét éreztesse: „Egyrészt az, hogy állandóan megtagadta azoknak a területeknek az átadását, amelyeket a császár kardjával szerzett, valamint az, hogy Erdélyben teljesen független politikát folytatott, újabb merész lépésre kötelezte őt.”
Annak ellenére, hogy Mihai Târgoviştébe és Iaşi-ba helytartókat iktatott be (fejedelmi helytartókat; uralkodót nevezett ki Moldvába, akárcsak korábban Havasalföldre), váltig bizonygatják, hogy „1600-ban politikai egyesülés történt” (ami mindössze öt hónapig, májustól szeptemberig tatott). A szerzők szerint a politikai egyesülést bizonyítja  Mihai rangcíme (amelyet az 1600. május 27-én kibocsátott okirat szerint használt) és a „jól ismert pecsét, amelyen megjelenik a három román testvérállam”. „Hosszas tárgyalások nyomán sikerült kicsikarnia azt, hogy a Habsburg Birodalom elismerje őt Havasalföld és Moldva uralkodójának, valamint Erdély fejedelem rangú kormányzójának.”
Ennél súlyosabb ferdítés az, hogy Mihai tetteihez nemzeti célokat társítanak, a nemzeti egység és öntudat eszméjének meglétét mind a fejedelem, mind pedig a román népesség esetében. Néhány kivételt (A.D. Xenopolt, P.P. Panaitescut) leszámítva, a nemzeti motiváció állandó jellemzőként jelenik meg a román történetírásban. A tankönyvek lemondanak az egyik hamis beállításról, miszerint „Havasalföld, Moldva és Erdély – együtt, amire úgy vágytunk”, de kitartanak a másik, a „dák eszme” mellett: „A dák terv – minden román egyesítése egy energikus hatalom révén – az egyetlen út számunkra a függetlenség felé a minket leigázni kívánó hatalmi érdekekkel szemben, az Ottomán Birodalomtól kezdve Lengyelországig és a Habsburg Birodalomig”, más szóval „a Román Országok egyesítésének a szükségszerűsége”. „Tudva azt, hogy az ottománellenes koalíció széthullik, Mihai rájött arra, hogy ilyen veszedelmes politikai körülmények között csakis a Román Országok egyetlen vezetés alatt történő egyesülése mentheti meg az olyan nagy áldozatok árán elnyert függetlenséget.”
A szerzők e felfogásnak megfelelően eltúlozzák azokat a proromán intézkedéseket, amelyeket Mihai Viteazul vezetett be Erdély kormányzása idején: havasalföldi bojárokat ültetett be a fejedelmi tanácsba (a munténiai főurak nagyrésze nem is volt román származású, hanem görög vagy levantei); az erdélyi várakba bizalmi emberei közül nevezett ki várkapitányokat (akik közül sokan balkáni származásúak voltak); bevezette a román nyelv használatát egyes kancelláriai iratok készítésekor (kevés ilyen irat készült, s azok is cirill betűs írással); adományokat nyújtott román nemeseknek (amellett hogy e nemesek etnikai hovatartozása meglehetősen vitatható, a szerzők megfeledkeznek arról, hogy Mihai Viteazul adományban részesített magyar és székely nemeseket is); a jobbágy parasztoknak kisebb engedményeket kaptak tőle: legeltetési jogot, megtiltotta a kínzásukat, felmentetette őket az ortodox papok javára való robot végzésétől (az erdélyi parasztmegmozdulások miatt volt kénytelen ilyen engedményeket tenni; ezzel szemben Havasalföldön egészen más intézkedéseket hozott: törvényerőre emelte például a parasztok földhöz kötését, 1595-ben és 1596-ban megtiltotta a munténiai jobbágyok számára a költözködést).
A tankönyvírók különösképpen eltúlozták Mihai Viteazul vallási politikáját. Mihai, ortodox lévén, görögkeleti templomot alapított Gyulafehérváron. De ne feledjük, hogy a tismanai rendházfőnöknek, Serghiének a  kinevezését máramarosi püspökké, vagy a Neagoslav papét Brassóban a bolgárszegi ortodox templom élére, akárcsak egyes Kárpátokon túli szerzetesek áttelepítését a gyulafehérvári kolostorba Eftimie érsek határozta el, az egyházi hatóságokkal együtt – ők a fejedelemmel szemben autonómiával rendelkeztek minden egyházi kérdésben. Különben Eftimie érsek 1595 óta rendelkezett a fent említett jogokkal, attól kezdve, hogy május 20-án Gyulafehérváron a havasalföldi küldöttség vezetőjeként aláírta a Báthori Zsigmonddal, az akkori erdélyi fejedelemmel szembeni vazallusi szerződést (lehetséges, hogy Báthori András uralkodása alatt visszavont egyet-mást e szerződés előírásaiból).
Alaptalan az az állítás, miszerint Erdélyben: „az ortodox vallás hivatalosan elfogadott vallássá vált, és [Mihai]  Gyulafehérváron megalapította  az Erdélyi Ortodox Érsekséget”, ugyanis ő nem alapított ilyen érsekséget, hanem abban az időben Eftimie havasalföldi érsek ellátta az erdélyi ortodox püspök szerepét is (ami különben a tankönyvből is kiderül, amikor a gyulafehérvári püspöki székről ír, amely a Mihai Viteazul által 1597-ben alapított templomban található).
Tehát egyáltalán nem nyilvánvaló Mihai Viteazul politikájának „a központosító és egyesítő jellege” sem általános külpolitikai aspektusát tekintve, sem pedig annak alapján, ahogyan Erdélyt kormányozta, jóllehet mindkét tankönyvben azt állítják, hogy „Mihai Viteazul megpróbált uralkodásához társadalmi alapot, különösképpen román társadalmi alapot teremteni. Mihai Viteazulnak az a próbálkozása, hogy román közigazgatást vezessen be, akárcsak általában az ő politikája, elégedetlenséget váltott ki a nemesek körében, s megrontotta a császárral való kapcsolatot”; „Bár szándékainak véghezviteléhez nem volt elég idő, Mihai Viteazul az egyesülés legfőbb szavatolójaként tevékenykedett, ő volt a legfontosabb politikai és katonai döntéseket hozó tényező a Kárpátok, a Duna és a Fekete-tenger közötti egész térségben.”
Ezzel szemben viszont a tankönyvek elismerik: „Mihai Viteazul kötelezettséget vállalt arra, hogy érintetlenül hagyja az erdélyi kiváltságosok érdekeit”;  „megerősítette a székelyek régi szabadságjogait, mint olyanokét, »akik a keresztény közösség javáért harcoltak«, vagyis a törökök ellen”. Továbbá tényként állapítják meg, hogy 1600 szeptemberében a tordai országgyűlésen „az erdélyi kiváltságos rendek (...) fellázadtak Mihai ellen »a rájuk rótt szokatlan terhek«, valamint »az erejüket gyengítő« kötelezettségek miatt”, nem pedig etnikai megfontolásokból (Székely Mózes székelyei kitartottak Mihai Viteazul mellett, hálából a régi kiváltságaik visszaállításáért), illetve a románok feltételezett előnyben részesítése miatti elégedetlenségből.
(Folytatjuk)
Új Magyar Szó (Bukarest)

Demográfiai dráma: a magyarok száma közel 200 ezerrel, az összlakosságé több mint kétmillióval csökkent
Románia lakossága tíz év alatt 12,1 százalékkal csökkent. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) csütörtökön ismertette a tavalyi népszámlálás nem végleges adatait, amelyek szerint az ország állandó lakossága 19 042 936 fő, ez 2 638 038 fővel kevesebb, mint 2002-ben, amikor összesen 21 680 974 személyt írtak össze. Az előzetes eredmények szerint a romániai magyarság létszáma 1 238 000 fő, 193 807-tel kevesebb, mint 2002-ben – ez 13,6 százalékos csökkenést jelent. Szakértők meglepőnek tartják a magyarság lélekszámának az összlakosságéhoz képest nagyobb mértékű apadását.
A lakosság 88,6 százaléka (16,87 millió) románnak vallotta magát, a magyarok száma 1 238 000, ez az összlakosság 6,5 százalékát jelenti. Cigánynak vallotta magát 619 ezer személy (3,2 százalék). Ukránnak 51 700 személy, németnek pedig 36 900 ember vallotta magát.
A 2002-es adatokhoz képest a romániai magyarok számaránya 13,6 százalékkal csökkent, akkor 1 431 807 személy (az összlakosság 6,6 százaléka) vallotta magát magyarnak. A mostani előzetes adatok szerint a magyarság számaránya az összlakosságon belül 6,5 százalék.
A cigány lakosság létszáma nőtt 2002-höz képest, amikor 535.140 személy (2,45 százalék) vallotta magát e nemzeti közösséghez tartozónak.
A romániai németek esetében csökkenés tapasztalható, 2002-ben 59 764 személy vallotta magát németnek.
A megszámlált lakosság 0,3 százaléka (59 200 ember) nem közölte nemzetiségét, vagy nem volt jelen.
A legmagasabb a magyarság aránya Hargita megyében (84,8 százalék), majd következik Kovászna (73,6 százalék), Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy megye (23,2 százalék).
A romániai cigányok aránya Maros megyében a legmagasabb (8,8 százalék), ezt követi Călăraşi (8,1 százalék), Szilágy (6,9 százalék) és Bihar megye (6,1 százalék).
Az előzetes adatok szerint Románia állandó lakossága 7,1 millió háztartásban él. A 2011 októberi népszámlálás során 8,5 millió lakást írtak össze, az épületek száma 5,1 millió, ebből mintegy 15 ezer társasház vagy tömbház.
A stabil lakosság 52,8 százaléka városon él, 47,2 százaléka vidéken.
Megyei bontásban a legtöbben Prahova megyében élnek (735, 9 ezer személy), következik Iaşi (723,6 ezer), Kolozs (659,4 ezer), Temes (649,8 ezer), Konstanca (630,7 ezer), Dolj (618,3 ezer), Suceava (614,5 ezer).
A legkisebb a lakossága Tulcea megyének, ahol 201,5 ezer ember él, majd következik Kovászna (206,3 ezer), Szilágy (217,9 ezer), Mehedinţi (254,6 ezer), Ialomiţa (258,7 ezer), Giurgiu (265,5 ezer), Krassó-Szörény (274,3 ezer) és Beszterce-Naszód (277,9 ezer).
Horváth István szociológus: meghökkentőek az adatok
„Meghökkentőek az adatok, azonban nem meglepőek” – szögezte le a Krónika kérdésére Horváth István kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, amikor arról faggattuk, lehetett-e számítani a romániai népesség ilyen arányú fogyására. Mint részletezte, előre látható volt, hogy 19 millióra csökken a lakosság száma, s a magyarság részaránya terén is hasonló számadatra számítottak. Kérdésünkre, mivel magyarázható az a tény, hogy a magyarok száma 1,5 százalékkal nagyobb arányban csökkent, mint a lakosság egésze, Horváth elmondta, ez a számadat valóban meglepetést okozott.
„Azt hittük, hogy a migráció nagyobb a románok esetében” – indokolta a meglepetés okát a szociológus. Ugyanakkor szerinte ezeket a számadatokat fenntartással kell kezelni, mivel míg a befogadó államok által regisztrált migrációs adatok szerint az egyévesnél hosszabb tartózkodási engedéllyel ott élő romániaiak száma decemberben elérte a 2,8 milliót, addig a nem végleges népszámlálási adatok szerint 910 ezer román állampolgár él tartósan, míg mintegy 659 ezer ideiglenesen külföldön, a különbség pedig több mint egymillió fő. „Feltehetően tehát jobban áll a magyarság, mint a népszámlálás során regisztrált adat” – vallja a szakember, aki szerint azonban hosszú távon nem lehet megmondani, hányan térnek haza, és hogyan alakul a későbbiekben a lakosság száma, összetétele.
Horváth ugyanakkor arra is kitért, hogy a Trianon utáni első, 1930-as népszámlálás óta először fordult elő, hogy a kisebbségek részaránya nem csökkent az előző cenzushoz képest – 2002-ben 10,5 százalékot tettek ki a kisebbségek, most pedig számarányuk elérte a 11,4 százalékot. Főként a romák száma gyarapodásának tudható be a mutató alakulása, de nőtt a tatárok, illetve az ukránok számaránya is.
Krónika (Kolozsvár)

Csökken a magyarság lélekszáma
A tavalyi romániai népszámláláson 1.238.000 fő vallotta magát magyarnak, ez 193.807-tel kevesebb, mint 2002-ben, volt. Ez a romániai magyar közösség 13,6 százalékos csökkenését jelenti.
Románia lakossága mintegy tizenkét százalékkal csökkent az elmúlt tíz évben. Ez a tény látszik kitűnni a tavaly novemberi népszámlálási adatok előzetes összesítése alapján. A legfrissebb összesítés szerint az ország huszonkét megyéjében a lakosságszám nem érte el a 400 ezret, tizenhét megyében a lakosságszám 400-700 ezer közötti, és csak két megyének a lakossága haladja meg a hétszázezret. Az ország népességének 8,8 százaléka (1.678.000 személy) Bukarestben él. A legnépesebb megyék: Prahova (735.900), Iasi (723.600), Kolozs (659.400), Temes (649.800), Konstanca (630.700), Dolj (618.300), Suceava (614.500). A legkevesebb a népesség Tulcea (201.500), Kovászna (206.300), Szilágy (217.300), Mehedinti (254.600), Ialomita (258.700), Giurgiu (265.500), Krassó-Szörény (274.300) és Beszterce-Nazód (277.900) megyékben. A nem végleges adatok szerint Bihar megyében 558 ezer ember él, míg Nagyvárad lakossága 184 ezer. Hargita megye lakossága mintegy 300 ezer, Maros megyében 540 ezer lakost számláltak meg. Szatmár megye lakossága 336 ezer. Az előzetes adatok értelmében Romániában a magyarok és a romák képezik a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségeket. A magyarok az összlakosság 6,5, míg a romák a lakosság 3,2 százalékát teszik ki a romániai népszámlálás ideiglenes adatai szerint. Összesen 1.238 ezer személy vallotta magát magyarnak, miközben 619 ezer ember romának vallotta magát.
Kevesebben
Az Országos Statisztikai Hivatal múlt héten kiadott közleményében ismertette előzetes, nem végleges eredményeit. Ebből az ország nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok is kiviláglanak.
A népszámlálás eredményei szerint az ország stabil lakosságának 88,6 százaléka, azaz 16.870.000 személy vallotta magát románnak. Magyarnak vallotta magát 1.238.000 személy, míg roma identitású 619.000 ember. Húszezernél nagyobb lélekszámú Romániában az ukrán (51.700 személy), a német (36.900), a török (28.000), lipován (23.000) és a tatár közösség (20.500). A fővárosban és az ország huszonhat megyéjében a román nemzetiségű lakosság meghaladja a kilencven százalékot, míg további tizenhárom megyében a román lakosság az összlakosságnak minimum az 52 százalékát teszi ki. Egyedül csak Hargita és Kovászna megyében nem a románok képezik a többséget. A két említett megyében a magyarok aránya 84,4, illetve 73,6 százalék. Jelentős magyar közösség él Maros megyében (37,8 százalék), Szatmár (34,5), Bihar (25,2) és Szilágy megyében (23,2). A legtöbb roma a népszámlálási adatok szerint Maros megyében él (8,8 százalék). Ugyancsak jelentősebb nagyságú roma közösség él Calarasi (8,1 százalék), Szilágy (6,9) és Bihar megyében (6,1 százalék). A német nemzetiségű lakosság háromnegyede Temes, Szatmár, Szeben, Brassó, Krassó-Szörény és Arad megyékben él. A nemzetiségre vonatkozó adatok rögzítése a megszámlált személyek szabad nyilatkozata alapján történt, szögezte le a közleményben az Országos Statisztikai Hivatal közleménye.
erdon.ro

Tőkés: fennáll annak a veszélye, hogy a kommunisták utódai visszatérjenek
Marosvásárhelyre látogatott 2012. február 24-én Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő, ahol a helyi December 21. Mártírváros Egyesület tagjaival együtt a kom- munizmus áldozataira emlékezett, illetve felkérésükre a forradal- már-státusz érdekében közbenjárt. „Sajnos Romániában még nem jelöltek ki emléknapot a kommunizmus áldozatainak tiszteletére, mert a forradalmárok nem tudtak megegyezni a dátumban. Magyarországon viszont néhány éve február 25-én megtartják A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját”– mondotta elöljáróban Tőkés László. Az Európai Parlamentben augusztus 24-ét jelölték ki a Totalitárius Rendszerek Áldozatainak Emléknapjává, amelyet az Európai Unió tagállamai opcionális megtarthatnak. Magyarországon az 1946-os parlamenti választásokon a Független Kisgazdapárt nyert, ezért 1947. február 25-én a párt főtitkárát, Kovács Bélát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.
„Látogatásom másik apropója, hogy a December 21. Egyesület felkért, járjak közben a forradalmári státusz elismeréséért, hiszen tavaly novemberben a román kormány eltörölte a kedvezményeket, mintegy megszüntette a forradalmári státuszt. Ebből is látszik, hogy a romániai posztkommunista rendszer kettős játékot űz: előbb kedvezményeket adtak, hogy elhallgattassák a rendszer ellenzőit, majd felhígították a forradalmári státuszt azzal, hogy mindenféle beépített szekuristának igazolványt adtak és összemosták az áldozatot és a tettest, most pedig egyszerűen mindent eltörölnek, mert azt mondják, hogy túl sok a csaló. Néhány PDL-s tavaly azzal próbálkozott, hogy Temesvár helyett Iaşi-t ismerjék el forradalmi városnak, korábban pedig a CNSAS-ból kizárták Marius Opreát. Így lepleződik le a rendszer.
Az idei választásokon fennáll annak a veszélye, hogy a kommunisták utódai, élükön Victor Pontával, visszatérjenek. A volt kommunista, jelenleg uniós országokban Románia lenne az egyetlen, ahol ez megtörténhet”– fogalmazott Tőkés László. Hozzátette: a 2008-as prágai konferencián közös európai állásfoglalást kezdeményeztek a kommunizmus rémtetteinek elítéléséért. Erdélyi képviselőnk az ügyet azóta is nemzetközivé akarja tenni, mivel a nyugati EP-képviselőknek nincs személyes tapasztalata erről. „Meg kell velük ismertetni, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi történt a kommunizmus alatt, hogy 100 millió áldozatot követelt a rendszer. A nürnbergihez hasonló pert akarunk a kommunista vétkesek ellen” – mondotta az EMNT elnöke.
Konkrét javaslatként elhangzott, hogy a volt szekusok és nomenklaturisták vagyonát, érdemtelenül magas fizetését és nyugdíját kell megvonni, és szétosztani a valódi forradalmárok között, azok között, akik megérdemlik. Azt pedig, hogy ki a valódi forradalmár és ki a csaló, szakembereknek kellene eldönteniük.
Kincses Előd ügyvéd szerint azokat mindenképpen megilletnék a kedvezmények, akik balesetet vagy sérülést szenvedtek, illetve az elhunytak leszármazottait. „Huszonkét éve harcolunk ezért, és egyre nehezebb ezt eldönteni, de Dan Voinea tábornok szerint 70-80%-ban tudják, hogy kik a vétkesek, a dossziékat pedig titkosan őrzik”– mondta Kincses Előd, aki felsorolta annak a 10 személynek a nevét, akit az 1956-os szabadságharc kapcsán 1958 szemptemberében kommunizmusellenes tevékenység miatt Kolozsváron elítéltek és kivégeztek: Szoboszlay Aladár, Huszár József, Alexandru Fântânaru, Tamás Imre, Tamás Dezső, Orbán István, Orbán Károly, Lukács István, Kónya István és Ábrahám Árpád. „Elértem, hogy őket és további 47 elítéltet felmentették, tehát örököseiknek joguk van a kártérítéshez”– mondotta Kincses.
A December 21. Mártírváros Egyesület vezetői, Hamar Alpár Benjámin elnök és Emil Târnăvean alelnök szerint nagyjából 2600-3000 álforradalmárnak van igazolványa, mindez úgy, hogy 2004-től kezdve ügyészek feladata volt átvizsgálni és leleplezni a csalókat.
Erdély.ma

Román egyetemista-egyesületek a MOGYE magyar főtagozata ellen
A Romániai Orvostanhallgatók Egyesületei Szövetségének közgyűlését a hét végén tartották meg Marosvásárhelyen, párhuzamosan a TDK-val. A diákok nem szerveztek tüntetést a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar főtagozatának létesítése ellen, de kifejezték támogatásukat az “etnikai szeparatizmus” ellen fellépő marosvásárhelyi diákliga mellett.
Miközben a Kultúrpalotában a magyar orvostanhallgatók által szervezett TDK értekezései zajlottak, a Grand Szállóban a Romániai Orvostanhallgatók Egyesületei Szövetségének (FASMR) XXVI. közgyűlését tartották. Dan Zolog, a marosvásárhelyi diákliga elnöke kérdésünkre elmondta, nem “rászervezésről” van szó, hiszen már január elején eldöntötték a helyszínt, időpontot. A FASMR kilenc megyei (Temes, Bihar, Craiova, Kolozs, Iasi, Maros, Beszterce, Szeben és Bukarest) szervezetének küldöttei vettek részt a háromnapos programon, amelyen vezetőségi tagokat, projektmenedzsereket választottak, működési szabályzattal kapcsolatos kérdéseket és módosító javaslatokat vitattak meg, illetve fogadtak el. A péntek esti megnyitóünnepségen a prezídiumban ott volt Ionut Cobec, a FASMR elnöke, Ali Shawki Iulian alelnök, Andrei Ivan, a szervezet kincstárnoka, Dan Zolog, a marosvásárhelyi diákliga elnöke és dr. Leonard Azamfirei, a MOGYE törvénytelenül megválasztott, a szaktárca jóváhagyásával nem rendelkező rektora. A FASMR elnöke az egyetemista-egyesületek közötti együttműködés fontosságáról beszélt, arról, hogy az oktatási folyamatban elsősorban a szakmai előadások minőségére kell a hangsúlyt fektetni. Dr. Leonard Azamfirei beszédében elmondta, egy pillanatra “félretéve a problémákat”, megpróbál felhőtlenül örülni az eseménynek, és arra kérte a résztvevőket, hogy ezúttal ne tegyenek fel a MOGYE-val kapcsolatos kérdéseket. Mindazonáltal kifejtésében visszatérő motívum volt az egyetem ügye. Elmondta, meg kell érteni, hogy az orvosi egyetemek különböznek az egyéb felsőoktatási intézményektől, úgymint a színművészeti, jogi, testnevelési egyetemek, az orvosis hallgatókat pedig leginkább a rezidensvizsgák foglalkoztatják. Hozzátette: a román diákegyesületek szolidárisak voltak mindvégig a marosvásárhelyi román diákligával, ami jó érzéssel tölti el, hiszen bebizonyosodott, hogy “nincsenek egyedül akkor, amikor egy komoly probléma merül fel”, majd megköszönte kiállásukat (a magyar főtagozat létrehozása ellen – szerk megj.). Reményét fejezte ki, hogy a “zavaros helyzet” rövidesen megoldódik, és a következő összejövetel alkalmával a résztvevők egy olyan Marosvásárhelyre érkeznek, ahol jó egyetértésben élnek az emberek, és ahol a valós multikulturalitásnak sikerül érvényt szerezni. Visszatérve az egyetemi ügyekre, kifejtette, hogy az Alumni rendszert meg kell honosítani, adatbázist kell létrehozni a MOGYE volt hallgatóiból, ehhez kérte a diákszervezetek segítségét.
A szombati nap a plenáris ülések mellett szakmai megbeszélésekkel folytatódott. Elmaradt a délutánra tervezett, Tömegtiltakozás címmel meghirdetett tréning, utcai demonstrációt sem szerveztek. A programban válságmenedzsment, team-menedzsment, önkéntesség és vezetői készségek témakörökben szerveztek tréningeket, az est plenáris üléssel, vasárnap pedig városnézéssel zárult. Több résztvevő, valamint a diákliga vezetője kérdésünkre elmondta, a FASMR továbbra is az egyetem szétválasztása ellen van, a magyar főtagozat létrehozására vonatkozó kormányhatározattal kapcsolatban várják a döntést, álláspontjukról – várhatóan a mai nap folyamán – hivatalos közleményt adnak ki.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Beismerte tévedését a romániai holokausztot tagadó volt PSD-szóvivő
Beismerte tévedését Dan Sova, PSD-s politikus, akit holokauszttagadó kijelentése miatt váltott le Victor Ponta pártelnök márciusban a szóvivői tisztségéből. Sova március elején egy televíziós műsorban kijelentette, hogy a történelmi adatok szerint 1941-ben 24 zsidót mészároltak le Iaşi-ban a német katonák, a bűncselekmény elkövetésében pedig román katonák nem vettek részt. Sova szerint a iaşi-i pogromért kizárólag a német hadsereg tehető felelőssé, és hozzátette, hogy Romániában a zsidóknak soha nem kellett szenvedniük. A politikus nyilatkozatától Victor Ponta elhatárolódott, kollégáját felmentette a szóvivői tisztségből, és elküldte a washingtoni holokausztmúzeumba, hogy ott győződjön meg a romániai zsidóság szenvedéseiről. Sova internetes blogján most elismerte, hogy tévedett, hiszen - mint írja - a washingtoni múzeumban mintegy 5 millió dokumentum és mikrofilm bizonyítja a romániai holokausztot. "Ezeket tanulmányozva most teljes bizonyossággal elmondhatom, hogy a romániai zsidóságnak óriási tragédiát kellett elszenvednie, ami gyilkosságokban, deportálásokban, vagyonelkobzásokban és zsidóellenes törvényekben nyilvánult meg" - írta balogján Dan Sova szenátor. A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási rendszerben, de a közbeszédben sem ismertetik meg a fiatal nemzedékekkel a romániai holokausztot. Szerinte a román népnek nem tesz jót a második világháború idején történt tragédia "elhallgatása". Sova szerint a tanárok és a történészek nagy hibát követtek el azáltal, hogy megpróbálták bagatellizálni a történelemnek azt az időszakát. Mint írta, a román népnek önmagával való megbékélését segítené elő az akkori román kormányok hibás politikájának elismerése és elfogadása. Sova szerint a "civilizált országokban" elismerik a múltat éppen azért, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló tragédiák. A politikus Izrael bukaresti nagykövetének címzett levelében jelezte, hogy visszavonja a televíziós műsorban tett kijelentéseit, amelyek sértették a zsidó népet és a holokauszt áldozatainak emlékét. 1941 júniusában Ion Antonescu tábornok, Románia akkori teljhatalmú ura parancsot adott arra, hogy Iaşi-t "tisztítsák meg" a zsidóktól. A június 28-án kezdődött pogromnak összesen több mint tizenkétezer zsidó áldozata volt.
(mti) Transindex.ro

A rektor: a MOGYE magyar tagozatával kapcsolatos vita lezárult
Nem engedjük meg, hogy a politikum játékszerévé váljanak a felsőoktatási intézmények, s különösen az orvosi egyetemek, amelyek a romániai értelmiségi elit csúcsát képezik. Szolidaritást vállalunk a MOGYE-val, hisz a marosvásárhelyi egyetem bebizonyította, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a saját álláspontunkat érvényre juttassuk. A fenyegető hangú végkövetkeztetés tegnap azon a sajtótájékoztatón hangzott el, amelyet a romániai orvosi és gyógyszerészeti egyetemek rektorai és dékánjai országos egyesületének tanácskozása után tartott Vasile Cepoi egészségügyi miniszter jelenlétében Leonard Azamfirei, a vendéglátó marosvásárhelyi, Vasile Astărăstoaie, a iaşi-i és Ioanel Sinescu, a bukaresti Carol Davila egyetem rektora.
Az egyetemi autonómia nem képezheti alku tárgyát, a MOGYE-n a magyar tagozattal kapcsolatos vita lezárult, mivel azt a táblabíróság döntése is szentesítette, s ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania – jelentette ki Leonard Azamfirei rektor, majd kérdésre válaszolva hozzátette: nem tud több perről, amely a vásárhelyi egyetem helyzetét érinthetné. Következésképpen az ezzel kapcsolatos kérdésekre nem hajlandó többé válaszolni. Szavait a iaşi-i rektor azzal egészítette ki, hogy a kormány csak a vonatkozó jogszabályok szigorú betartásával hozhat létre egyetemi karokat.
A résztvevők hasznosnak ítélték a tanácskozást, mivel a rektorok és dékánok mellett az egyetemek gazdasági vezetői is külön-külön megvitatták az orvosi és gyógyszerészeti felsőoktatási intézményeket érintő problémákat. Közös nyilatkozatukban a tanügyi törvény felsőoktatásra vonatkozó fejezetének az egyetemi autonómiára, a minőség biztosítására s a menedzseri és pénzügyi hatékonyságra, az oktatószemélyzet kiválasztására és a teljesítmények méltányos elismerésére vonatkozó előírásait bírálták, és azok kiigazítását kérik. Az egyetemi oktatók előrelépésére vonatkozó nyugati követelmények átvétele súlyos válságba sodorhatja a romániai felsőoktatást, ezért javaslatokat tettek azok módosítására.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az orvosi egyetemeknek joguk van önálló egyetemi klinikákat működtetni, s Iaşi-ban készen állnak a klinika átvételére, Marosvásárhelyen elemezni fogják a lehetőséget, Bukarestben nehezebben megvalósítható, mert sok kórházzal működnek együtt az oktatás terén.
A iaşi-i rektor, aki egyben a romániai Orvosi Kamara elnöke, kijelentette, hogy bár jó az egyetértés a jelenlegi minisztériumi vezetéssel, az őszig el szeretnék érni az orvosok, s először is a pályakezdő rezidensek fizetésének az emelését, ez utóbbit a jelenlegi minimálbérnek a háromszorosára. A béremelés érdekében a romániai orvosok felkészültek arra, hogy közösen beadják a lemondásukat. Ha a 43.000 orvosból 6.000, vagy a 634 altatóorvos megteszi, ezzel megbénítják a romániai egészségügyi ellátást – ígérte a kamara elnöke.
Kérdésre válaszolva elhangzott, hogy június elsejétől beindult ugyan az elektronikus receptírás, ami valójában ketyegő bombát jelent az egészségügyi tárca számára, mivel azt az Egészségbiztosítási Pénztár korábbi vezetői dolgozták ki. Az Orvosi Kamara elnöke az orvosok kifogásait tolmácsolta: nem volt kellőképpen előkészítve, nem lehet tudni, hogy mit tartalmaz a sebtében elfogadott kormányhatározat, nem képezték ki az orvosokat, homály fedi, hogy mit tartalmaz a program. Ha olyan hiányosságokkal fog működni, mint a családorvosok jelentéstevő programja, akkor január elsejétől nem szabad és nem is lehet kötelezővé tenni – hangsúlyozta. A kifogásokra Vasile Cepoi egészségügyi miniszter azzal válaszolt, hogy elemezni fogják a program működését, és ha szükséges, átértékelik az alkalmazását.
Annyira jól érezték magukat a vásárhelyi egyetemen, hogy ezután itt fognak összegyűlni – jelezték a résztvevők, majd a iaşi-i rektor hozzátette: ha szükséges, meg fogják alakítani az Észak-dáciai Egyetemet az erdélyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemek szövetségéből.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro. Erdély.ma

A kalapács nyele – határon túli paradigmák
„Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet.” Markó Béla írása az Erdélyi Riport 2012/24. számából.
Az idén március 3-án Iaşi-ban (Jászvásáron, ahogy archaikusabb szájtartású kollégáim nyilvánosan emlegetni szokták) sor került az első román–moldáv kormányülésre, amelyen miniszterelnök-helyettesként én is részt vettem. Őszintén szólva, rendkívül kíváncsi voltam, hogy milyen külsőségekkel, milyen retorikával zajlik majd ez a tanácskozás. Ráadásul olyan pikáns tények is fűszerezték az együttlétet, mint az például, hogy mindkét miniszterelnök, Mihai-Răzvan Ungureanu és Vlad Filat is nagyjából egy időben, a kilencvenes években azon a nagy múltú egyetemen végzett, amely ennek az eseménynek helyet adott. Semmiképpen sem mindennapi dolog egy ilyen román–román találkozó. Viharos érzelmekre, sőt, érzelgősségre számíthat az ember, és bár mint mondottam, természetesen nagyon érdekelt, ugyanakkor tartottam is attól, hogy folyik majd mindenütt a ragacsos nemzeti szirup, és előkelő „idegenként”, faarccal kell majd végigszlalomoznom egy szappanopera díszletei között, amíg a végére érünk. Nos, meg fognak lepődni: semmi! Mármint semmi fölösleges szimbolika, semmi könnyes-romantikus egymásra borulás, amit mi, rafinált közép-európai szerepében tetszelgő magyarok olyan könnyedén elhiszünk balkáninak tartott szomszédainkról. Ellenkezőleg, racionális, precíz, célratörő tárgyalásokon vettem részt, ahol nem érzelmekről, hanem közös programokról, nem a véres-verejtékes múltról, hanem a közeljövő stratégiai együttmunkálkodásáról volt szó. Mint akik tudják, mit kell tenniük, ismerik a célt, és biztosak benne, hogy meg fogják valósítani. Ha akadályok merülnek fel, lassabban, hogyha nem, gyorsabban. Óhatatlanul eszembe jutott egy közkeletű román szólásmondás, amelynek talán nem véletlenül nincsen magyar megfelelője: tace şi face. Hevenyészett fordításban: hallgat és csinálja, vagy némileg átigazítva: nem mondja, hanem teszi. Sallangmentesen, a kötelező minimális ceremóniára szorítkozva ment minden. Mintha nem is az a politikai élet lenne, amit a televíziókból ismer a köznapi ember. Csak legutóbb is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli irtózatos hangzavart, az egyik legnagyobb román író, Ion Luca Caragiale vitriolos tollára méltó televíziós vitákat figyelve, egészen más benyomásunk lehet a román politika természetéről. Pedig amit látunk, csak a színház, a cirkusz, amely talán éppen arra jó, hogy elfedje a lényeget. Azt is kénytelen voltam ott Iaşi-ban elképzelni, hogy hasonló helyzetben hogyan viselkednénk mi, és általában is hogyan nézünk ki különböző magyar–magyar találkozókon. Tele vitézkötéssel, pitykével, rovásírással, néha valóságosan is, nem csak képletesen, és közben szentistvánozva, kossuthozva lépten-nyomon. Vérmérséklet kérdése? Dehogy. Mondtam már: céltudatosságé! Ki a jelennek illegeti-billegeti magát, ki a jövőnek él. És attól tartok, ebben az összehasonlításban mi vagyunk az illegetők-billegetők, nálunk a csinnadratta, nálunk az égigérő piros-fehér-zöld zászlók, nálunk van fenn az ernyő, nálunk nincs alatta kas. A románok is bevezették a kettős állampolgárságot, de milyen csendben, mindenféle felhajtás nélkül zajlott és zajlik mindez, és talán: mennyire más okból és célból! Tudom, nem mindenkinek tetszik, amit mondok, de lassan itt lenne az ideje, hogy a lényegében végignosztalgiázott és elhepciáskodott huszadik századi történelmünkből kigyógyuljunk, és tanuljunk valamit a szomszédoktól. Igen, a románoktól és a szlovákoktól is. Amit mi elvesztettünk, ők nyerték meg, hát akkor nem győzöm ismételgetni, hogy meg kellene nézni, miképpen sikerült ez nekik. Nem akarom én most az említett román–moldáv kormányülést rózsaszínűvé édesíteni, hiszen ez a viszony nem volt végig felhőtlen az elmúlt két évtizedben, elég, ha Tiraszpolra és a háttérben dörmögő orosz medvére gondolunk, de mégsem hagyhatok ki még legalább egy fontos, általunk is megszívlelendő konklúziót. Ezúttal a viszony természetéről. Úgy tűnt nekem, és azt hiszem, nem tévedek, hogy a mindenképpen sokkal nagyobb és egyébként is uniós tag Románia képviselői kényesen ügyeltek arra, nehogy éreztessék vélt vagy valós fölényüket Moldáviával szemben. Egyenlő partnerek tárgyaltak egymással a közös asztalnál. És ez a lényeg. Két közelmúltbéli – látszólag nem egyforma súlyú – eseménnyel szeretném érzékeltetni, hogy magyar–magyar viszonylatban ez mennyire nem így van, és hogy éppen ez a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyarországi kormánypolitika legfőbb nyavalyája. Nemcsak ma egyébként, hanem változó erővel ugyan, de az 1989 óta eltelt majdnem két és fél évtizedben mindig is jelen volt ez a koncepciós hiba, amely mostanára viszont teljesen általánossá vált, hibából bűnné terebélyesedett. Az egyenlő partnerségre gondolok, illetve az egyenlő partnerség hiányára, más szóval az önállóság kérdésére, és ez jól meglátszott abban, ahogyan a felvidéki magyarság sorsába beleszóltak Magyarországról az utóbbi években, és abban is, ahogyan nagy hirtelen zavarossá, már-már áttekinthetetlenné vált a csángókkal kapcsolatos kormányálláspont. (Apropó: Moldva és Moldávia, ami történelmileg ugyanaz: íme, nekünk is van moldvai – ha nem is moldáviai – gondunk!) Vegyük talán először az utóbbit, a csángó ügyet. Amennyit megértettem a vitákból, ezek arról szólnak, hogy a romániai Moldvában, tehát a csángók szülőföldjén működő, ottani székhellyel bejegyzett Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a pénzügyi támogatást folyósító magyarországi hivatal szerint nem megfelelően bánt a pénzzel, és ez a vád egy adott pillanatban nem is nagyon burkolt tolvajozássá fajult. Sem csángó, sem más hasonló támogatási kérdésekkel már rég nem foglalkozom, nincs módom erről véleményt mondani, de a vehemenciából, ahogyan a csángó gyermekek magyar nyelvtudásának ügyét egy budapesti grémiumra akarják bízni, azt sejtem, hogy itt elsősorban nem hanyag pénzkezelésről lehet szó, mert ha volt ilyen, annak minden bizonnyal másképpen is véget lehetett volna vetni, hanem arról, hogy ki a dudás a csárdában. Megjegyzem, hogy aki a pénzt adja, annak joga van természetesen feltételeket szabni, csakhogy a határon túli magyar ügyekben ez sokkal bonyolultabb: önálló közösségeket akarunk építeni, vagy távirányítóval véljük megoldani a helyzetüket? Azt hiszem, mindenki tudja, mi az én válaszom erre. De úgy látom, a csángóké is ugyanaz. Egyébként szintén nagy tévedés lenne azt hinni, hogy velük Budapesten valakinek azért volt baja, mert túl közel álltak az RMDSZ-hez. Szó sincs erről. Egy időben mi is elkövettük ugyanazt a hibát – bizony a politikusok esze járása eléggé hasonló tud lenni –, irányítgatni próbáltuk őket, amit elég irritáltan utasítottak vissza. A különbség az, hogy nekünk volt annyi eszünk – tapasztalatunk, félelmünk, bölcsességünk? –, hogy rögtön hátrébb léptünk, és partneri viszonyt építettünk ki velük. Az RMDSZ még a kétezres évek első felében elérte, hogy a Csángóföldön számos állami iskolában, állami pénzből magyar nyelvet oktatnak az azt igénylő gyermekeknek. Viszont a csángó vezetőkön múlott, hogy meggyőzzék a szülőket, igényeljék a magyar nyelv tanítását, és míg 2003-ban végül is 19 gyerekkel indult ez a folyamat, ma több mint ezren vannak. Miközben az MCSMSZ ezzel egyidejűleg tovább folytatta magyarországi támogatással az iskolán kívüli magyartanítást számos gyermeknek, és sokszor ugyanaz a tanár mindkét oktatási folyamatban részt vett. De ez csak úgy működött, hogy nekünk magunknak is meg kellett tanulni: a csángók önállóságát, saját döntéseiket tiszteletben kell tartani. Én úgy látom, az egész drámai szembefeszülés Bákó és Budapest között most ugyanerről szól, csak jóval kevesebb empátiával, mint a mi esetünkben. Mintha a mai Budapest nem viselné el maga körül az önállóságot, és mintha ma már azt is jobban tudnák a Duna bal partján, valahol a Margit-híd és Erzsébet-híd között, hogy Külsőrekecsinben, Lészpeden vagy Pusztinán kinek mi fáj. Végül is ez a konfliktus fő oka, emellett persze lehettek és lehetnek mindenféle működtetési anomáliák, de akkor azokat meg kellett volna oldani, nem pedig szétverni a csángók önálló – és mi tagadás, elég törékeny – döntési mechanizmusait. De mit beszélek? Hiszen ez volt a baj az RMDSZ-szel is (és ma is ez). Persze, megkérdezhetné valaki: miért nem jó, ha Budapesten döntenek arról, hogy mi legyen egyik vagy másik határon túli közösséggel? A mindenfajta „érintettség” okán én most egy pillanatra eltekintenék a jelen időtől, és arra biztatnám magunkat, nézzünk vissza a legutóbbi száz esztendő magyar külpolitikájára, amely koronként addig ágaskodott, amíg lerántotta az egész berendezést: néhányszor már ránk dőlt a Kárpát-medence és fél Európa. Mellesleg, ahogy értettem, most már visszatérve a jelen időhöz, a mai magyar külpolitika lényege éppenséggel az önállóság. Akkor viszont mi a gond a határon túli szervezetek önállóságával? Ők sem renitensebbek Budapesttel szemben, mint amilyen renitens éppen Budapest Brüsszel irányában. Quod licet Jovi, non licet bovi? Hagyjuk az analógiákat! S hagyjuk az iróniát is, mert nekünk bizony keserves dolog, hogy Magyarország folyamatosan veszít az 1989–1990 környékén megszerzett presztízséből, hiszen nagy szükségünk lenne erre a tekintélyre. Nem örülhetünk a „segíts magadon, s az Isten is megsegít” sovány vigaszának. Kellene Magyarország segítsége Brüsszelben is, másutt is. Például a kétoldalú kapcsolatokban. Hiszen a szlovákiai példa jól mutatja, hogyan válik szinte kezelhetetlenné a probléma, hogyan lesz egy hatalmas horderejű kérdésre egyedüli válasz az eddig azért ritkán tapasztalt magyar „sumák”. Vagyis: vegyétek fel a magyar állampolgárságot, és tagadjátok le, hogy ne fosszanak meg titeket a szlovák állampolgárságotoktól. Én azt most nem minősítem, hogy milyen súlyos jogsértés, mennyire nem európai eljárás valakit megfosztani az állampolgárságától, ha közben felvesz egy másikat, de ugyancsak nem európai eljárás azzal intézni el az ügyet, hogy: vegyétek fel, és hallgassatok! Nem akarok illetéktelenül belekotyogni egy másik magyar közösség dolgaiba, de úgy gondolom, ez is visszaütött a szlovákiai választásokon. És még valamit fontosnak tartanék hangsúlyozni. Divatos ma liberális oldalról azt bizonygatni, amiben én nem nagyon hiszek, hogy tulajdonképpen a párton belüli magyar–szlovák együttműködés vitte be a Hidat a parlamentbe, és hogy ez a jövő. Jobboldalról egyelőre még nincsen egy hasonlóan egységes és sommás magyarázat, de ott meg részvételi arányokkal, ilyen-olyan százalékokkal dobálóznak, illetve szidják a kettős állampolgársággal megajándékozott választók hálátlanságát. Ezelőtt két évvel magam is őszintén kampányoltam Csáky Páléknak, több kampányrendezvényen is felszólaltam (látható, mekkora eredménnyel), most viszont azt kell mondanom, ebből a történetből senki sem okult igazán. Mert ahogy én látom, nem az a lényeg, hogy etnikailag vegyes pártra adta a magyarok nagyobb része a szavazatát, hanem hogy ezáltal olyan szervezetre voksoltak, amely (kénytelen-kelletlen) önálló maradt, saját politikát folytatott, míg az MKP a parlamenten kívül rekedvén, kétségbeesetten kapaszkodott, amibe tudott, és így kiszolgáltatottá vált. A végeredmény viszont nem egy győzelem (Híd) és vereség (MKP), hanem végül is egy hatalmas közös veszteség: nagyjából feleannyi képviselő, mint amennyi lehetett volna, és minden, ami még ezzel jár. Készséggel elismerem, hogy nem önzetlenül elmélkedem mindezekről a dolgokról. Ősszel Romániában is parlamenti választások lesznek, és itt is gőzerővel folyik a megosztás, működik éjjel-nappal a távirányító. Természetesen csak eddig tart az analógia, minden egyéb másképpen van, az ideológiai különbségek, a szervezetek múltja, jelene, és hátha a jövője is. De ebben az esetben itt is ugyanaz az alapvető dilemma: egyenlő partnerség vagy alárendeltség? És nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez csak a politikusok szánalmas tipródása. Már Kós Károly fölismerte: önálló politika nélkül nincs önálló közösség. Önállóság nélkül viszont éppen az a cél nem fog megvalósulni, amely amúgy ki nem fogy egyesek szájából: a szülőföldjükön megmaradó, a kettős állampolgárságot kivándorlásra fel nem használó erős, távlatos magyar közösségek. Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet. Ennek az első jelei máris tapasztalhatók egyébként, ha a magyarországi vastüdővel életben tartott határon túli műpártok egyre hangosabb és kétségbeesettebb lélegzetvételét hallgatjuk. Mire jó mindez? Mire volt jó a régebb egyetlen célravezető eszköznek kikiáltott brüsszeli kalapács nyelét rendszeresen és szertartásosan (majdnem azt mondtam, rituálisan, csakhogy ez a kifejezés már foglalt) összemaszatolni? Mint ahogy romániai viszonylatban is egyetlen kalapácsunk van ebben a pillanatban: az RMDSZ. Arról aztán már nem is beszélek, hogy ennek a régebb még Borson túl is jól kézügyben levő nyele hogyan néz ki az utóbbi időben. Moldáv példával kezdtem, azzal fejezem be. Háromévi huzavona után – ott sem fenékig tejfel minden – végre államelnököt választottak a kisinyovi parlamentben. Az új államfő, Nicolae Timofti mondott egy olyasmit, azt sem tudom, az ő leleménye-e, de fontos üzenet: „a nagy országok nagypolitikát csinálnak, a kis országok arra vannak ítélve, hogy okos politikát műveljenek.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

A romániai zsidó közösség tiltakozik Dan Şova miniszteri kinevezése miatt
A romániai zsidó közösség elnöke, Erwin Simsensohn hétfőn tiltakozását fejezte ki Dan Şova szenátor parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszteri kinevezése miatt, mert a politikus „cinikus megjegyzésekkel” illette márciusban a hazai zsidó közösséget. „Csakis Romániában fordulhat elő, hogy egy holokauszttagadót neveznek ki miniszterré, ez számunkra elfogadhatatlan” - fogalmazott Simsensholn.
Hozzátette, a zsidó közösség tagjai lojálisak Romániához és minden kormánnyal készek az együttműködésre. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy támogassuk azokat a projekteket, amelyekből az országnak előnye származik. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, amikor egy ilyen személyt neveznek ki miniszternek” - mondta Simsensohn.
Dan Şovát márciusban nevezték ki a PSD szóvivőjévé, és rögtön a kinevezése után sokkolta a közvéleményt azzal a kijelentésével, hogy „egyetlen zsidó sem szenvedett Románia területén. Şova szerint 1941-ben 24 zsidót mészároltak le Iaşiban a német katonák, a bűncselekmény elkövetésében pedig román katonák nem vettek részt. A pogromért kizárólag a német hadsereg tette felelőssé az újonnan kinevezett miniszter.
A kijelentés után a PSD visszahívta tisztségéből a szóvivőt és javasolták neki, hogy tegyen látogatást a washingtoni holokauszt múzeumba. (mediafax)
Transindex.ro

ORBÁN VIKTORRAL ÜNNEPEL A SAPIENTIA. Először ünnepli meg az Egyetem Napját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az immár akkreditált tanintézmény a legelső tanévnyitó dátumát, vagyis október 3-át nevezte ki az Egyetem Napjának. A szerdai központi ünnepségre Magyarország miniszterelnökét is várják Marosvásárhelyre. Tervek szerint a Sapientia Napján Orbán Viktor miniszterelnök átveszi az egyetem Bocskai-díját. (Székelyhon)
NEMZETKÖZI NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ. Több száz résztvevője volt az idén debütáló rendezvénysorozatnak Székelyudvarhelyen. Az I. Székelyudvarhelyi Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitóját a városháza Szent István Termében tartották péntek délután, majd a táncosok és a zenekarok bemutatkoztak a város közönségének az új Bethlen negyedi parkban. Két nap alatt többezres tömeget vonzott a színpompás felvonulás és az élő környezetben megmutatkozó hagyományápolás. (Székelyhon)
LEFELÉ A LEJTŐN. Ötven százalék alá csökkent a Szociál-Liberális Szövetség támogatottsága a CSOP felmérése szerint. A szeptember 20-a és 23-a között a Demokrata Liberális Párt megrendelésére készült közvélemény-kutatás nyomán kiderült, az SZLSZ a szavazatok 48 százalékát szerezheti meg a december 9-ei választásokon. A jobboldali alakulatokat tömörítő, nemrégiben létrejött Igaz Románia Szövetség mindeközben a voksok 24 százalékára számíthat. A harmadik legnépszerűbb párt a Dan Diaconescu-féle Néppárt marad, amely jelenleg 12 százalékon áll. Az RMDSZ a szavazatok 5 százalékára, a Nagyrománia Párt 4 százalékára, az Új Generáció Párt 2 százalékára számíthat. A felmérést 1021 személy megkérdezésével végezték, a hibaküszöb 3,1 százalék. (Mediatica.ro)
SOK AZ ALKOHOLISTA ÉS A DOHÁNYOS. Általános egészségfelmérő programot végeztek az Európai Unió országaiban 40 000 személy bevonásával. Romániában három városban, Craiován, Besztercén és Iaşi-ban vizsgálták meg az ott lakók állapotát, s az összesítéskor kiderült, a hazai minta az unió legbetegebb szegletének bizonyult. Az itt élő emberek egészségének romlását a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás okozza. Craiován az ital és a dohányzás, Besztercén az italozás, Iaşi-ban a cigaretta és a mozgásszegény életmód váltja ki a betegségeket. Aggodalomra ad okot, hogy sok fiatalkorú hódol eme szenvedélyeknek. (Adevărul)
MEGSZILÁRDÍTÁS HELYETT TÚLÉLŐCSOMAG. Tudományos tény, hogy Romániát minden évszázadban két erős földrengés rázza meg, mely egyebek közt súlyosan érinti Bukarest lakosságát. A gyenge lábon álló, főként a második világháború előtt épített házaknak igen kis hányadát, 372-ből 15-öt sikerült csak megerősíteni, ezért a város vezetése túlélési csomagot osztogat földrengés esetére. A csomagokat azon épületek lakóinak juttatják el, amelyek nem bírnak ki egy újabb nagy erejű földrengést. A túlélési csomagban kézi feltöltésű (áramfejlesztős) zseblámpa, fény- és hangjelző készülék, zsebrádió, háromféle mobiltelefon-töltő, vízhatlan hőszigetelő fólia, gázmaszk, elsősegélydoboz, három palack ivóvíz, vízfertőtlenítő tabletta, három napra elegendő száraz élelmiszer és fluoreszkáló jelzőfény található. (România liberă)
Hírsaláta, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közigazgatási reform: ahány párt, annyi szokás
Maradjanak meg a megyék és a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási hatáskört – javasolta Victor Ponta kormányfő, akinek elképzelései megosztják az RMDSZ politikusait. Az elmúlt öt évben a pártok összesen három régióátalakítási tervezetet bocsátottak közvitára. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
Ismét felmelegítette Románia területi-közigazgatási átszervezésének témáját a miniszterelnök. Victor Ponta a Tulcea megyei Murighiolban, a Megyei Tanácsok Szövetségének éves közgyűlésén vázolta a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elképzeléseit az ország „újrafelosztásáról”. E szerint a jelenlegi megyék megmaradnának, de a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régiónak közigazgatási hatáskört kell biztosítani. A régiók – akárcsak a megyék – választott régiótanáccsal és régióelnökkel rendelkeznének, a jelenlegi regionális fejlesztési ügynökségek pedig a régiótanácsok műszaki apparátusául szolgálnának. Ponta szerint ez nem járna a bürokrácia növelésével. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ország területi-közigazgatási újrafelosztása a jövőre tervezett alkotmányjogi reform részét képezné. Hangsúlyozta: ez egyelőre csak az USL javaslata, de valamennyi pártnak kötelessége, hogy tárgyaljon erről, és a jövő év folyamán jussanak megállapodásra a régiósításról, amely Ponta szerint a „túlságosan központosított” államigazgatást hivatott decentralizálni.
Borboly Csaba: számunkra nem hátrányos
Victor Ponta a bejelentését megelőzően felvázolta régiósítási elképzeléseit a Megyei Tanácsok Szövetsége vezetőségének, amelynek alelnökként tagja Borboly Csaba is. Hargita Megye Tanácsának elnöke nem tartja butaságnak a kormányfő javaslatait. „A miniszterelnök szándékát én úgy fogalmaznám meg: Victor Ponta lebontaná a kormányt régiók szintjére” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak. Elmondta: ha a kormányfő elképzelései megvalósulnak, akkor a megyei önkormányzatok megőriznék a jelenlegi hatáskörüket, sőt plusz hatásköreik lennének. Borbély tájékoztatása szerint a Ponta-féle közigazgatási reform a jelenlegi fejlesztési minisztérium megszűntetését eredményezné, mert a fejlesztési pénzeket térségi alapon jobban lehet kezelni. „Számos szakterületen, például az oktatás és az egészségügy területén a döntéseket le lehetne hozni a régiók szintjére” – magyarázta. A tanácselnök szerint ez a változás az erdélyi magyar közösség hasznára válhatna. „Ez számunkra nem hátrányos. Főleg akkor, ha nem arról a nyolc régióról beszélgetnénk, amelyről most szó van” – jelentette ki. Hangsúlyozta azonban, hogy az RMDSZ továbbra is azt szeretné, ha nem nyolc, hanem tizenhárom régióra osztanák fel az országot és a székelyföldi megyék azonos régiókba kerülnének. Mint mondta, az RMDSZ politikusaira hárul majd az a feladat, hogy elképzeléseikről meggyőzzék a kormányt.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László szerint az USL elképzelése közelebb áll ugyan a Szövetség által már évekkel ezelőtt benyújtott régióátszervezési tervezethez, ám a jelenlegi fejlesztési régiókat nem lenne szabad megtartani. A Krónika napilapnak elmondta, egyetért Pontának azzal a javaslatával, hogy a jelenlegi megyéket nem szabad bolygatni, mert az szerinte káoszhoz vezetne. Úgy vélekedett: a megyék átcsoportosítását közigazgatási hatáskörökkel felruházott régiókban úgy kell megrajzolni, hogy az jó legyen a magyarságnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a régiók megrajzolása még nyitott kérdés, megvitatása a parlamenti választások után várható.
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyelőre csak politikai nyilatkozatnak tartja a kormányfő javaslatait. Szerinte erről akkor lehet érdemben tárgyalni, ha az USL felvázolja a konkrét elképzeléseit az új régiókról. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ álláspontja ebben a kérdésben mindvégig egyértelmű volt: a közigazgatási reformról akkor lehet szó, ha a megyék hatásköre nem csorbul, a három székelyföldi megye és Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs megye egy régióba kerül, tehát régiók létrehozásával nem módosul az etnikai arány. „Minél több hatáskört Bukarestből át kell ruházni a települési, megyei és régiós szintre” – hangsúlyozta a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Csutak István: a hatalom bebetonozását szolgálja
A regionális politikák RMDSZ-es szakértője, Csutak István szerint akárcsak a Demokrata Liberális Párt (PDL) által tavaly meglebegtetett elképzelés, az USL területi-közigazgatási átszervezési javaslata is „a kormányon lévők hatalmának bebetonozását” szolgálják. Szerinte Pontáék terve már ott hibádzik, hogy 2014-re a jelenlegi fejlesztési régiók némelyike túlnépesedik a többiekhez képest. „Elég lesz majd rápillantani a térképre, s látni lehet, hogy egyes régiók túlduzzadtak, és akkor majd megyéket kell átragasztani az egyik régióból a másikba” – mondta az Erdélyi Riportnak. A szakember emlékeztetett arra, hogy ha közigazgatási hatáskört kapnak a régiók, akkor az Európai Bizottságnak nincs beleszólása a regionális átszervezésbe, ugyanis a közigazgatási hatáskör megállapítása a tagállamokra tartozik. Az uniós rendelet szerint fejlesztési régiók létrehozása egy tagállamban akkor kötelező, ha az adott tagállamban nincs régió nagyságú közigazgatási egység, ugyanakkor az EU nem kéri azt, hogy az így létrehozott régiók közigazgatási hatáskört kapjanak. „Ám ha közigazgatási hatáskört kapnak ezek a régiók, akkor nehéz lesz megakadályozni Pontáékat abban, hogy ha megnyerik a választásokat, végrehajtsák elképzeléseiket” – magyarázta. Arra a felvetésünkre, hogy egyes RMDSZ-es politikusoknak – például Borboly Csabának – elnyerte a tetszését ez az elképzelés, Csutak úgy reagált: Hargita Megye Tanácsa elnökének „látóköre Gyergyóalfalutól Tusnádfaluig terjed”. Értésünkre adta: Borbolyt a kormányfőnek úgy sikerült „levennie a lábáról”, hogy nagyobb hatásköröket ígért a tanácselnököknek. Egy neve elhallgatását kérő partiumi RMDSZ-es politikus sem hisz Ponta verziójában, szerinte porhintés az az ígéret, hogy nem a megyéktől vonnak el kompetenciákat, hanem a központi hatáskörök egy részét vinnék le megyei szintekre. Forrásunk szerint esetleges decemberi győzelme után az USL tetszése szerint alakítja majd az ország adminisztratív felosztását, különösen akkor, ha ehhez kétharmados többséget is szerez a törvényhozásban.
Bãsescu nyolc megyét akar
Az ország területi-közigazgatási átszervezésre hangsúlyosan tavaly júniusban merült fel először, amikor Traian Bãsescu államfő arra kérte az akkor még Emil Boc vezetette kormányt, hogy rövid időn belül dolgozzon ki olyan jogszabálytervezetet, amely az ország eddigi 41 megyéjét nyolcra csökkentené. Bãsescu ezzel a javaslatával idén is előhozakodott. Szerinte az 1968-ban létrehozott megyerendszer reformját a több szempont is indokolja. Elmondta, az új „szupermegyék” létrehozása csökkentheti a bürokráciát, kevesebb megyében kevesebb intézményre lenne szükség, hiszen jelenleg 41 megyei rendőr-főkapitányság, 41 mezőgazdasági igazgatóság, 41 közegészségügyi hatóság, 41 területi adóhatóság van, ezek helyett pedig csak hét vagy nyolc maradna. Emellett – érvelt az államfő – a nagyobb megyék sokkal hatékonyabb és koherensebb területfejlesztést tennének lehetővé. Így orvosolható lenne az ország Európai Uniós források lehívásával kapcsolatos fogyatékossága.
A Boc-kormány teljesítette Bãsescu utasítását, és be is mutatta tervezetét. Eszerint Romániát nyolc megyére osztanák, ebből hét hatalmas lenne, négy-hat jelenlegi egységet tömörítene magába, a nyolcadikat pedig a főváros, Bukarest és annak környéke (a jelenlegi Ilfov megye) alkotná. A projekt – akárcsak az USL elképzelése – a jelenlegi EU-s fejlesztési régiókat veszi alapul, azokat változtatná át közigazgatási egységekké.
Ioan Oltean, a PDL főtitkára röviddel ezután azt is jelentette, hogy a kormány gyorsított eljárással, azaz a parlamenti vitát megkerülő felelősségvállalással fogadná el a törvényt.
Majdnem belebukott a kormány
A gond csupán az volt, hogy a PDL szinte egyáltalán nem konzultált akkori koalíciós partnerével, a RMDSZ-szel, amely legfontosabb vezetőin keresztül kategorikusan elutasította a javaslatot. A szövetség vezető politikusai kijelentették, elfogadhatatlan a PDL koncepciója, legfőképpen azért, mert a három székelyföldi megyét (Hargita, Kovászna és Maros) egy olyan régióba olvasztaná, amelyben a magyarság részaránya nem érné el a 30 százalékot sem. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kormányból való kilépés lehetőségét is felvetette, ha koalíciós partnereik ragaszkodnak a nyolc megyéről szóló elképzelésükhöz. „Ezt a közigazgatási reformot az RMDSZ nem tudja felvállalni, ha a koalíciós partnereink ehhez ragaszkodnak, akkor nekünk újra kell gondolnunk a közös kormányzás jövőjét. Mi csak olyan felosztást látunk elképzelhetőnek, amelyben Kovászna, Hargita és Maros megye, valamint a Partium és a Szilágyság megyéi egységet alkotnak” – fogalmazott a szövetségi elnök.
Az RMDSZ ellenállását látva a PDL lemondott az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának erőltetésétől.
Az RMDSZ a fejlesztési régiókhoz nyúlna
Az RMDSZ a közigazgatási határokat nem bolygatná, de a jelenlegi fejlesztési régiók határait módosítaná. Igaz, vezető politikusai nem tartották kizártnak, hogy a szövetség által javasolt régiókat utóbb közigazgatási hatáskörökkel is felruházzák.
A fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát 2007. október 13-án, Marosvásárhelyen mutatta be az RMDSZ. A tervezetben Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. Az új felépítést indokló hatástanulmányában a szövetség a jelenlegi hét plusz egy, jóval nagyobb fejlesztési régió helyett 16 fejlesztési régiót ajánl.
A javasolt felosztás a központi Székelyföldi régiótól kiindulva a következő sémát követi: Maros-Hargita-Kovászna, Szeben-Brassó, Kolozs-Beszterce-Naszód-Máramaros, Szatmár-Szilágy-Bihar-Arad, Fehér-Hunyad, Temes-Krassó-Szörény, Gorj-Vâlcea, Mehedinti-Olt-Dolj, Argeş-Dâmbovita-Prahova, Teleorman-Giurgiu, Ilfov-Bukarest, Ialomita-Cãlãraşi, Tulcea-Konstanca, Buzãu-Brãila-Vrancea-Galac, Bákó-Vaslui-Iaşi-Neamt, Suceava-Botoşani megyetársítást.
Az RMDSZ tervében a régióhatárokat a megyék közös kulturális, történelmi hagyományaik, valamint közös gazdasági érdekeik mentén jelölte ki, ez egyrészt jelentősen szűkítené az eddigi öt-hat megyés felosztást. A fejlesztési régiók átrajzolását tartalmazó háttértanulmány rámutat: az érvényben lévő regionális felosztás a szegényebb megyék gazdasági visszaesését és gazdagabb megyék gazdasági növekedését szolgálta.
Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók felosztása éppen ellenkező hatást váltott ki, mint ami célja lett volna, a gyengébben fejlettebb megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek – mondta a szakértő. Rámutatott: a fejlesztési régiók méretei a franciaországi struktúrákéhoz hasonlóak – eltekintve attól, hogy a két ország területnagyságban különbözik.
A régióhatárok átrajzolásának apropóján Markó Béla akkori RMDSZ-elnök a tervezet bemutatásakor hangsúlyozta: téves szemlélet, hogy a gazdasági társulásokat nem befolyásolják a közös kulturális és etnikai érdekek – ez egy természetes folyamat, amely a történelem során is érvényesült, akár államalakítások során is – érvelt a politikus.
A szenátus hallgatólagosan elfogadta
Régióátalakítási elképzeléseit az RMDSZ törvénytervezet formájában a parlamentbe is benyújtotta. Kisebb politikai botrány keletkezett akkor, amikor a jogszabályt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Ez úgy történhetett meg, hogy a házszabály előírása szerint egy törvénytervezetről a benyújtásától számított 60 napon belül kell döntenie a felsőháznak, és a honatyák kifutottak a határidőből. A román politikusok hevesen ellenezték az RMDSZ tervezetét, s gondoskodtak arról, hogy a jogszabály a képviselőházban már ne is kerüljön megvitatásra. „Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét” – jelentette ki a tervezet hallgatólagos elfogadása után – akkor még ellenzékből – Victor Ponta PSD-elnök.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Halállal fenyegették Tamás Sándor tanácselnököt
Tamás Sándor háromszéki tanácselnök a Kovászna megyei ügyészségen tett feljelentést ismeretlen személy ellen, aki nemrégiben egy Facebook üzenetben halálosan megfenyegette őt. A politikus kedden a sajtónak bemutatta a közösségi oldalon lévő profiljára érkezett fenyegető üzenetet, amelyet a vélhetően Iaşi-ban élő Catalin Bălău küldött.
„Ai grija pe viitor cum pui problema autonomiei ... din „greseala se pot intimpla si „accidente de circulaţie" ... asta daca nu te potolesti ... si sa nu crezi ca e o simpla glumita", ez áll az üzenetben, amely Tamás Sándor szerint kimeríti a büntető törvénykönyv 210-es cikkelyébe foglalt fenyegetés tényét, ezért azt kéri az ügyészségtől, hogy azonosítsák és vonják felelősségre az illetőt.
A háromszéki tanácselnök szerint a prefektus uszítása is felerősíti a magyarellenes hangulatot, hiszen elképzelhető, hogy a iaşi-i fenyegető nem látott még élő magyart.
Maszol.ro,

Regáti ünnepség Erdélyben
Egyesülési ünnepségeket tartottak csütörtökön Erdély számos városában Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése évfordulóján. Mire ez a nagy felhajtás, hiszen nem is rólunk, erdélyiekről szól, hallani egy román fiataltól Déván.
Tényleg, mi köze Erdélynek a régátiak ünnepségéhez? Hiszen az 1859-es egyesülés idején Erdély a Habsburg monarchia része volt, a Kárpáton túli események nem érintették. Érthető, hogy Bukarestben, Foksányban és Jászvásáron ünnepelnek, de Erdélyben? 1859-ben Moldva fővárosa, Iaşi egyébként jóval fejlettebb, magasabb kultúrájú város volt, mint a havasalföldi Bukarest, az akkor bevezetett – és 1918 után Erdélyre is kiterjesztett – centralizmus nyomán viszont jócskán elmaradt a főváros mögött, mondhatni, Jászvásár volt a „kis-egyesülés” nagy vesztese.
Erdélynek azonban az égvilágon semmi köze az 1918 előtti regáti eseményekhez, történelmük csak azóta közös. Mégis itt is ünneplik a „kis egyesülést”, szinte nincs város Erdélyben, ahol ne lenne Ştefan cel Mare, Cuza, Kogălniceanu, Griviţei, Plevnei és hasonló nevű utca, gyakran főutca. Bethlen, Báthory vagy Rákóczi utcanévvel viszont véletlenül sem találkozni Erdély városaiban, talán néhány székely kivétellel. Holott ők – és számos más magyar, német vagy Habsburg személyiség – valóban befolyásolták Erdély sorsát, a Regátnál összehasonlíthatatlanul jelentősebb fejlődését, tetteik hatása gyakran évszázadokra volt meghatározó az egész erdélyi társadalom számára. A várost a török alól felszabadító és a Habsburg birodalom révén a civilizált Európához csatoló Savoyai Jenő, például, Temesvár első számú történelmi hőse lehetne, köztéri emlékművekkel, róla elnevezett főutcával, kulturális intézményekkel stb.
A más nemzetiségű nagy történelmi személyiségek neve azonban még most, a huszonegyedik századi, EU- és NATO-tag Romániában is kényes téma. Emléküket csak a kisebbségek őrzik meg, hivatalosan viszont nem, legfeljebb itt-ott egy kis róluk elnevezett mellékutca, és ennyi. Eközben a regáti események és személyiségek körül jelentős a felhajtás, noha semmi közük sem volt Erdélyhez.
Nem ártana néhány történelemóra a hatóságok és a lakosság számára. De valós történelem, nem a román kommunizmus nacionalista mítoszai.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),

Életképtelen Székelyföld? – Akik bizonytalan számokkal vagdalkoznak
Életképtelen lenne Székelyföld, ha „önállósulna”: erre a következtetésre jutott az Adevărul román napilap, amely hétfői számában Hargita, Kovászna és Maros megye néhány gazdasági mutatóját elemezte. A lap azt vizsgálta, milyen gazdasági kilátásai lennének egy „etnikai alapú” székelyföldi autonóm területnek, de a forrásaira, no meg hazug állításaira való tekintettel utánanéztünk az adatoknak, mielőtt itt bemutattuk volna.
Egyrészt az Országos Gazdasági Előrejelzési Bizottság (Comisia Naţională de Prognoză) adataira támaszkodtak, amely a maga során a statisztikai hivatalt idézte, amiben nem lenne semmi kivetnivaló. Másrészt ez a hivatal valamilyen ok miatt nem képes még azt sem közölni Románia lakosságával, hogy a 2011-es népszámlálás alapján hányan vagyunk, pedig 2013 februárját írjuk, így az adatok hitelességét gyanakodva szemléljük.
Másrészt az Adevărul (Igazság) című román napilap múlt év végén olyan fotót közölt Kovászna Megye Tanácsa felirattal, ami Jász-Nagykun-Szolnok megye székházát ábrázolta, tehát a fiúk csúsztatásban nem kezdők. De megnéztük a számokat, és ugyanabból a forrásból összevetettük egy lényegesen nagyobb régió, az északkeleti (Bacău, Botoşani, Iaşi, Neamţ, Suceava, Vaslui), no meg Románia adataival.
Az Adevărul szerint a három megye, vagyis Hargita, Kovászna és Maros összterméke tavaly körülbelül hatmilliárd eurót tett ki, ami az 1,12 millió lakosra vetítve ötezer euró körüli egy főre eső GDP-t jelentene. Erről azt írták, „csak a világ legszegényebb országaiban ilyen alacsony.”
Megnéztük pontosan, miről beszélnek, és leírjuk, miből indultunk ki.
Hargita, Kovászna és Maros megyék összlakossága 1,2 millió, írja az Adevărul, míg a tavaly közzétett előzetes népszámlálási adatok szerint 1 042 610 lakossal számolhatunk.
Bacău, Botoşani, Iaşi, Neamţ, Suceava, Vaslui lakossága 3 148 578 az idézett forrás szerint, míg Romániának 19 042 966 lakosa volt a népszámláláskor.
A lap által leírt kb. hatmilliárd euró 4,4 lejes árfolyammal számolva 5,82 milliárd, ami visszaosztva a lakosságra 5582 euró egy főre eső GDP-t jelentene. A román egy főre eső GDP 7250 euró volt, az északkeleti régióban pedig 4649 euró, amit tovább nem kommentálnánk.
A nettó fizetések tekintetében az északkeleti régió vezet, ott 1334 lej, a „székelyföldi” 1221-el szemben, míg az országos átlag nettóbér ugyanabban az időszakban 1572 lej volt.
Azt írják, „alacsony” az alkalmazottak aránya, a három megyében 216 ezer alkalmazott van, ami a lakosságnak csupán 19,1%-a. Ismét számolunk, és kiderül, hogy az arány 20,7 nálunk, míg az északkeleti régió hat megyéjében összesen 501 800 alkalmazott volt, több mint 3 milliós lakosság mellett, ami 15,93%-os arányt jelent. Nos, az valóban veszélyesen alacsony. A romániai átlag a lakosság számához képest 23,26 százalék alkalmazott. 43,2 százalék országosan a foglalkoztatottak aránya, 40,7% Hargita, Kovászna és Maros megyében, 37% az északkeleti régióban.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Székelyföld gazdaságilag életképes lenne, ahhoz komoly gazdasági elemzésre lenne szükség, amit két évtizede senki nem hajlandó megrendelni: sem a székelyföldi gazdasági szereplők, sem a székelyföldi autonómiával házaló politikum. Pedig lenne néhány előnye, a legelső, hogy netán befektetői tőkét lehetne idevonzani, másrészt a létező adatok birtokában visszakézből lehetne visszaverni az ehhez hasonló médiatámadásokat, amit itt néhány mondatban megvilágítottunk. Csak meg kellene mérni, mekkora a potenciális felvevőpiac itt, a vásárlóerő, az infrastruktúra állapota, melyik területen miféle beszállítókkal lehet számolni, mennyi és milyen minőségű szakképzett munkaerő áll rendelkezésre és hasonlókat, nem ördöngösség.
Részben ugyanazokat a forrásokat használtuk: Comisia Naţională de Prognoză, Proiecţia principalilor indicatori economico – sociali în PROFIL TERITORIAL, până în 2015, valamint COMUNICAT DE PRESĂ, 2 februarie 2012, privind rezultatele provizorii ale Recensământului Populaţiei şi Locuinţelor – 2011.
Willmann Walter
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Székelyföld életképes (A háromszéki RMDSZ régiósítási javaslata)
Napirenden Románia regionális és közigazgatási átszervezése, napról napra hallani újabb ötleteket, elképzeléseket arról, mily módon kellene átalakítani az ország államigazgatását. Hivatalos kormányzati álláspont még nem látott napvilágot, de a bukaresti ötletelések egyáltalán nem kedvezőek az erdélyi, a székelyföldi magyarság számára.
Szakmai érveket eddig csak az RMDSZ sorakoztatott fel, és egyre több elképzelést ismertetnek a szövetség színeiben megválasztott politikusok. Mostanáig elsősorban a kompromisszumos lehetőségeket vázolták, tegnapelőtt azonban a háromszékiek egy újszerű és ésszerű tervet ismertettek, számokra, törvényekre, statisztikákra alapozva. Erdélyi történelmi régiót regionális kormánnyal és autonóm státust Székelyföldnek – ezt javasolta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök és Klárik László szenátor.
Székelyföld az átlag felett
Az elmúlt években nem juthattak hozzá olyan adatokhoz, amelyekkel konkrétan bemutathatták volna, mennyivel járulnak hozzá a magyar megyék a központi költségvetéshez – kezdte a bemutatót Antal Árpád, aki szerint csak szakmai érvekkel érdemes vitatkozni azokkal, akik úgy próbálták autonómiatörekvéseink lendületét letörni, hogy azt állították: megyéink a legszegényebbek közé tartoznak, és gazdasági értelemben nem életképes Székelyföld. Antal Árpád egy sokatmondó táblázatot mutatott be, melyből kiderült, 2012-ben a megyei pénzügyi igazgatóságok által begyűjtött és Bukarestnek továbbított, egy főre eső összegek rangsorolásában Kovászna megye a 13. helyen, az átlag fölött helyezkedik el, tizenegyedik Hargita megye, tizedik Maros. Hozzátette: Kovászna megye 4,4 százalékkal, Hargita megye 10,1 százalékkal és Maros megye 13,4 százalékkal teljesít jobban, mint az országos átlag. Érdekes az is, hogy az első tizenhárom megyéből kilenc erdélyi, az utolsó tíz között pedig csak Kárpátokon túliak vannak. Sokatmondó lehet, hogy a sereghajtó éppen Tulcea, a regionálizációt fújó Liviu Dragnea megyéje, amelynek szenátora Crin Antonescu, rögtön előtte található Olt, melyet Victor Ponta terepének tartanak. „Azt mondják nekünk, hogy Székelyföld nem életképes, pedig a számok egyértelműen azt igazolják, hogy az itteni megyék az országos átlag fölött teljesítenek. Világosan el lehet mondani, hogy Erdély viszi ezt az országot a hátán, és ezen belül a székelyföldiek is a húzómegyék közé tartoznak” – fejtette ki Antal Árpád, aki szerint magunknak is fontos ezt újra és újra igazolnunk, hogy ne legyen kisebbrendűségi komplexusunk, végre higgyük el, hogy Bukarest pénzei nélkül sem halnánk éhen.
Mi a régiók célja?
Klárik László az európai régiósítás feltételrendszereit és a romániai valóságot ismertette. „Elindult egy lavina a közigazgatási átszervezéssel, Románia regionális politikájának újragondolásával kapcsolatosan, és nagyon sok hamis, torz információ terjed, s ezek egy részét pont a kormány hangoztatja” – mondta el felvezetőjében.
Az EU-ban a régiókat és a NUTS-rendszert a 2003/1059-es rendelet szabályozza, melynek értelmében minden tagállamnak létre kellett hoznia egy háromszintű statisztikai felosztást, a NUTS I-es, NUTS II-es és NUTS III-as méretű régiókat, ennek a célja az volt elsősorban, hogy nagyjából azonos méretű területekről szolgáltassanak statisztikai adatokat. Romániában most a vita a NUTS II-es régiókról folyik, ezek lakossága 800 ezer és 3 millió között lehet, és az EU szabályozása szerint ezek a régiók elláthatnak bizonyos alapkezelő feladatokat is, de csak azok, amelyekben az egy főre eső GDP kisebb, mint az uniós átlag 75 százaléka. Bukarest kivételével Romániában ez a helyzet, az összes régióban lehívhatóak a Regionális Fejlesztési Alap pénzei – mondta el Klárik László. A nyugat-európai országokban, ahol magasabb a GDP, csak az adatgyűjtési, -továbbítási feladat hárul e régiókra, néhány esetben – Belgium, Olaszország, Spanyolország, illetve Franciaország és Lengyelország – közigazgatási hatáskörökkel is felruházták e térségeket, ami azonban egyáltalán nem kötelező, minden állam szuverén joga – szögezte le. Utalt arra is, hogy a már említett, 2003/1059-es rendelet előírása szerint NUTS II-es régiót kell létrehozni azokban az államokban, amelyekben nincs ilyen méretű közigazgatási egység, az új régiók kialakításánál azonban úgy kell kisebb közigazgatási egységeket csoportosítani, hogy figyelembe veszik a földrajzi, társadalmi-szociális, történelmi, kulturális és környezeti adottságokat.
Kudarcos regionális politika
Románia 1998-ban megalakította a fejlesztési régiókat, eltelt tizenöt év, s ezalatt végrehajtották a rájuk bízott feladatot: előbb a Phare-alapokat kezelték, majd a Regionális Fejlesztési Alapokat. „Nyugodtan állíthatjuk, a nyolc régió kialakításával gyakorlatilag szőnyeg alá söpörtük a problémáinkat. Románia úgy alakította ki önmagáról az aránylag egységesen fejlett ország képét, hogy egy régióba sorolt gazdaságilag nagyon fejlett és kevésbé fejlett megyéket. Így elrejtették a nagy különbségeket” – magyarázta Klárik. Tizenöt év elteltével az tapasztalható, hogy a régiók makrogazdasági mutatói nemhogy közeledtek volna egymáshoz, még jobban eltávolodtak. 1995-ben a legszegényebb és a leggazdagabb régió közötti különbség 20 százalék volt. Az európai uniós átlagot alapul véve, akkor a legfejlettebb Bukarest 53 százalékkal állt ez alatt, a legszegényebb Északkeleti Régió pedig 73 százalékkal. Ma Bukarest 11 százalékkal az EU-s átlag fölötti, a leggyengébb pedig 75 százalékkal alatta, a különbség 82 százalékra növekedett – derül ki az adatokból. Nem sokkal jobb a helyzet a régiókon belül. 1995-ben az Északkeleti Régióban Iaşi megye 14 százalékkal állt az átlag fölött, Vaslui pedig 22 százalékkal az átlag alatt, mára ez a 36 százalékos különbség 60 százalékra nőtt, Iaşi 36 százalékkal áll az átlag fölött, Vaslui 29-cel az átlag alatt. Minden régióban tetten érhető ez. Vrancea és Konstanca megye között például 26 százalékról 72 százalékra nőtt a különbség. Temes és Hunyad megye között pedig 36 százalékról 63 százalékra emelkedett. Antal Árpád szerint egyértelmű: megbukott az az elv, amely szerint felzárkóztatáshoz vezet, ha gazdagabb megyéket szegényebbekkel csoportosítanak. Rontották így a szegények esélyeit, mert az uniós támogatásokat az egy főre eső GDP szerint osztják, azaz akinek nagyobb az egy főre eső jövedelme, az kevesebbet kap, akinek kisebb, az többet, s tovább gyengítette helyzetüket a régión belüli politika, amely erős gazdasági pólusok kialakítására törekedve a fejlettebb megyéknek, megyeközpontoknak sokkal több pénzt juttatott, mint az elmaradottabbaknak. A Kovászna megyét is befogadó Közép-Régióban például Brassó, Szeben és Marosvásárhely osztozott az integrált városfejlesztési tervekre szánt pénzek 80 százalékán, ezt pályázat nélkül megkapták, míg a másik négy megyeközpont a maradék 20 százalékra pályázhatott.
Tévhitek és félrevezetés
Klárik László adatokkal cáfolt az utóbbi időben gyakorta hangoztatott másik kormányzati álláspontot is, azaz hogy Románia gazdasági gondjainak oka az uniós pénzek kis arányú lehívása, és ez jelentős mértékben növelhető lenne a régiók működésének serkentésével. Az ország GDP-jének alig 2,85 százalékát teszik ki az EU-s alapok, a régiók ezek közül csak a Regionális Fejlesztési Alapokat kezelik, ezek értéke nem több, mint a GDP 0,6 százaléka. „Ilyen körülmények között, erre hivatkozva gyökeresen átszervezni egy ország közigazgatását nem megfelelő lépés, többe fog kerülni egy negyedik szintű adminisztráció kialakítása, mint amit esetleg nyerhetnek az átszervezéssel” – magyarázta Klárik László, aki szerint az uniós pénzek lehívása okán fölösleges közigazgatási hatásköröket adni a régióknak, ugyanakkor nagy kérdés az is, miért működne jobban a román államigazgatás, ha közigazgatási feladatokat bíz olyan régiókra, amelyek az elmúlt 15 évben jóval egyszerűbb feladatokat is képtelenek voltak ellátni. Ez akár államcsődhöz vezethet. Ugyanakkor az sem igaz, hogy a decentralizáció miatt kell közigazgatási hatásköröket átadni ezeknek, hiszen a központosítás felszámolása másképp is megoldható, van rá törvényes keret, csak politikai akarat kell, ez bebizonyosodott például az egészségügyben a kórházak önkormányzatoknak történő átadásával – fejtette ki Antal Árpád, és újra ismertette álláspontjukat: a jelenlegi dekoncentrált intézmények ellenőrző része maradjon a prefektúráknál, minden egyéb kerüljön a megyei önkormányzatokhoz.
Klárik szerint egyébként az uniós pénzek kis arányú lehívása csak kisebb probléma, a regionális fejlettségbeli különbségek elsősorban abból adódnak, hogy nincs regionális identitásuk, nem létezik a területi kohézió, az alkotó megyék nem tudnak együttműködni. Egyrészt azért, mert a romániai viszonyokhoz képest túl nagyok a régiók, a rossz infrastruktúra miatt nehéz a közlekedés. Az unió pont a fejlettségbeli különbségek miatt adott meg ilyen tág határt (800 000 és 3 000 000 fő között), és a romániai régiók mégis a felső határhoz közelítenek, a franciához és spanyolhoz hasonlóan, de jóval nagyobbak, mint a német vagy az olasz régiók. „Sokkal ésszerűbb lenne 800 000–1 000 000 fős régiókat kialakítani, akkor elérhető távolságba kerülnének a régióközpontok” – véli Klárik László.
A háromszéki javaslat
Mivel jelen pillanatban a bukaresti agyonközpontosított közigazgatás fuldoklik a rábízott feladatok alatt, szükség lenne ezek megosztására. Ha valóban államigazgatási reformot akarnak, akkor a fő cél az lenne, hogy átadják a hatáskörök egy részét, azaz decentralizáljanak. Az állam szuverenitását biztosító hatáskörökön (külügy, hadügy, titkosszolgálatok, egységes törvénykezés stb.) kívül mindent át kellene ruházni a megfelelő szintre. S ha már mindenképpen szeretnének egy negyedik közigazgatási szintet behozni, akkor megtehetnék ezt a NUTS I-es szintű, azaz a történelmi régióknál. Létrehozhatnának tehát közigazgatási régiókat Erdély, Havasalföld, Moldva szintjén, ezek el tudnák látni a közszolgáltatásokat – felsőoktatást, egészségügyet stb. –, a szállítási infrastruktúra fejlesztéseit – ekkora területen lehet autópályákban, utakban, repülőtérben gondolkodni –, megvan a kellő méretük, át tudnak venni az államigazgatástól hatásköröket, ugyanakkor közelebb viszik a döntéseket a lakossághoz, hatékonyabban működhetnek. A fejlesztési politikák szempontjából sokkal előnyösebb lenne kisebb régiók kialakítása olyan térségekben, ahol területi, gazdasági kohézió van, akár regionális identitás is, mint Székelyföld esetében, ezek lehetnének a NUTS II-es régiók, közigazgatási hatáskörök nélkül. Tehát: Erdély legyen közigazgatási hatáskörökkel, regionális kormánnyal rendelkező régió, ezen belül Székelyföld váljék autonóm státuszú fejlesztési régióvá – hangsúlyozta Klárik László.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Egyelőre nem építik tovább az észak-erdélyi autópályát
A következő években sem épül meg az észak-erdélyi autópálya Torda–Brassó szakasza, helyette az Európai Unió által finanszírozott dél-erdélyi sztrádával létesítenének gyorsforgalmi összeköttetést Torda és Szászsebes között – derül ki Dan Şova miniszter nyilatkozatából.
Az országos jelentőségű infrastrukturális beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter a Realitatea TV műsorában beszélt a Ponta-kormány autópálya-építési terveiről. Kifejtette: április 30-ig megállapodnak az amerikai Bechtel vállalattal az észak-erdélyi autópálya építésére vonatkozó szerződés felbontásáról, majd a pálya első, Kolozsvár és a magyar határ közti szakaszát, amelynek egyes részein a munkálatok mintegy 40%-a elkészült, koncessziós partnerek bevonásával próbálják befejezni.
Şova szerint a Torda–Brassó szakaszon „semmi nem történt, még a kisajátításokat sem kezdték el”, ugyanakkor közölte: „találtak egy pénzügyi megoldást” arra, hogy a Torda–Szászsebes útvonalon összekössék az észak- és dél-erdélyi autópályát. A miniszter szerint a 78 kilométeres szakasz mintegy 800-900 millió euróba kerülne, és ennek 85%-át uniós forrásokból a 2007–2013-as költségvetési keretből finanszírozzák. A miniszter szerint ezt a sztrádaszakaszt 2015-ben adnák át a forgalomnak.
A Marosvásárhelyt a Gyergyói-medencén keresztül Iaşi-sal összekötő autópálya tervéről Dan Şova annyit mondott, hogy az a Közlekedési Minisztérium hatáskörébe tartozik, és a magánszféra bevonásával, PPP konstrukcióban épülhet meg – a határidőt illetően azonban nem bocsátkozott becslésekbe.
Románia 2003-ban kötötte meg az amerikai Bechtellel a Bors–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó nyomvonalon haladó, 415 kilométer hosszú észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést. A pályából mindössze a Kolozsvárt elkerülő 52 kilométeres szakaszt adták át a forgalomnak. Az eredetileg 2,2 milliárd euróra becsült szerződés alapján Románia 1,35 milliárd eurót fizetett ki az amerikai óriásvállalatnak, de a szerződés felbontásáért Bukarestnek kártérítést is kell fizetnie, amelynek mértéke egyelőre nem ismeretes.
(Transindex/MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

„A legkisebb segítség is számít” – Pákozdi Judit a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke
Az olvasók többsége valószínűleg a Magyar Konyha című magazin főszerkesztőjeként emlékszik Pákozdi Juditra. Szeretnénk „új” oldaláról bemutatni a neves gasztronómiai újságírót, aki több civil szervezet munkáját is segíti, három éve pedig a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke.
Rendszeresen vigyáz az unokáira, de nagymamakorát meghazudtolva olyan sokat és akkora lelkesedéssel dolgozik, mint egy pályakezdő fiatal.
– Nemrég tudósítottunk arról, hogy Láng Zsolt polgármester a csángó gyerekeknek küldött könyvadományt, az átadáskor Ön is jelen volt. Két évtizede dolgozik a csángókért, családilag kötődik hozzájuk?
– Nincsen határon túli rokonom, szinte mindenkim Budapesten született. Mégis úgy gondolok a csángó magyarokra, mint a családomra. És előfordul az is, hogy a keresztgyerekemre többet költök, mint az unokáimra. 2006 óta vagyok keresztszülő. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen támogatom a keresztgyerekem tanulmányait, magyarul levelezünk, és évente találkozunk. Az egyesülettel azért dolgozunk, hogy minél több csángó gyerek tanulhasson magyarul.
– Miért fontos ez?
– A csángók a történelem során magukra maradtak, és mára eljutottak oda, hogy kilátástalan a helyzetük. Sem magyar iskolájuk, sem magyar papjuk nem volt soha. A román oktatás nagyon gyenge, az emberek nagy része képzetlen. A férfiak és fiatalok többsége Spanyolországban és Olaszországban keres munkát, a nők pedig Európa-szerte idősekre vigyáznak. Tíz éve maroknyi lelkes magyarországi és erdélyi tanár elkezdte házaknál magyarul tanítani a gyerekeket, 2004-ben pedig elindult a „Legyen ön is keresztapa, keresztanya!” elnevezésű mozgalom.
– Mit értek el?
– Ma már közel 700 jelképes keresztszülő van, akik anyagilag és emberileg is támogatják a csángó gyerekeket. 2200 gyerek tanul magyarul, s már néhány helyen a román iskolákban is oktatatják idegen nyelvként a magyart. Jó pár gyerek tovább tanul erdélyi középiskolákban, és közülük néhányan magyar egyetemre is felvételt nyernek. Ma már tudjuk, hogy ez óriási siker. Fontos számunkra az is, hogy a magyar kultúrának az a szelete, amelyet a csángók őriznek, ne tűnjön el. Erre kicsi ugyan az esély, mert nagy az asszimiláció, de talán lassíthatunk a folyamaton.
– Az egyetemisták között vannak olyanok, akik visszatérnek a szülőföldjükre? – Sajnos, nagyon kevesen. Érthető ez: a kényelmesebb élet, a jobb boldogulási körülmények nagy vonzerőt jelentenek. Ha sikerülne elérnünk, hogy az állami iskolákban magyar nyelvű oktatás legyen Csángóföldön, akkor valószínűleg több gyerek tanulna tovább, és többen is maradnának otthon.
– Sokan támogatják az egyesületet?
– Szép számmal. Egész évben gyűjtjük az adományokat. Ünnepekre, iskolakezdésre csomagokat küldünk, nyáron táborokba hívjuk a gyerekeket. Természetesen nem akar minden adományozónk keresztszülővé válni, de ez nem is célunk, nekünk a legkisebb segítség is számít. Mecénásainkkal, társainkkal rendszeresen találkozunk, klubnapokat rendezünk, amelyekre az oktatási programban felnőtt csángó értelmiségieket, művészeket, tudósokat hívunk. Ismert csángó például Iankó Laura költőnő, a Magyar Írószövetség elnökségének tagja, vagy Diósi Felícia, a Csángó vagyok című könyv szerzője – ők mindketten a keresztszülőprogramban nőttek fel. Ugyanígy Petrás Mária keramikus és népdalénekes, vagy az Egerben énekszakon tanuló Mátyás Mónika, aki nagy örömünkre, vissza akar térni szülőföldjére. Kovács Krisztián a Zeneakadémia hallgatója, és már most népszerű előadó.
– Hogyan került kapcsolatba az egyesülettel?
– Amikor az ember befejezi aktív életének egy részét, és visszavonul a munkahelyéről, hirtelen nagyon sok szabadideje lesz. Ha valaki szívesen dolgozott egy életen keresztül, az nehezen hagyja abba. Erre jó a civil mozgalom, nagyon sok terület van, ahol lehet munkálkodni, és ahol igazán szükség van az emberre.
– A családja hogyan viszonyul a hobbijához?
– Egyedül neveltem fel a gyerekeimet, korán elváltam. Kevesen tolerálták volna, hogy fogom magam, és beülök a kocsiba, hogy elutazzam ezer kilométerre. A gyerekeim meglepően könnyen alkalmazkodtak, belenőttek ebbe a világba, a csángók élete nálunk napi téma. Az unokáim gyűjtik a játékokat és ruhákat, amiket elküldenek a csángóknak, részt vesznek a programjainkon, és találkoztak már a keresztgyerekemmel is.
– Másik szerelme a főzés, ami a csángókkal is összekapcsolódott…
– Bizony, évekkel ezelőtt megírtam a Csángó galuska című könyvet. A könyv elején egy néprajzi tanulmány olvasható arról, hogy hogyan élnek, étkeznek a csángók, utána következnek a receptek, amelyeket évek alatt gyűjtöttem össze a csángó asszonyoktól, akik csak meséltek – soha nem írtak le semmit. Kiváltságosnak érzem magam, amiért a sors engem ajándékozott meg azzal, hogy összegyűjthettem ezeket a csángó ételeket. Az idő múlásával ez az óriási kincs biztosan mind veszendőbe ment volna.
– Jut ideje a gasztronómiára nagymamaként?
– Egyrészt mindennap főzök. Másrészt rendszeresen foglalkozom gasztronómiával. Legutóbb 24 kezdő háziasszonynak tartottam háztartási tanfolyamot a Magyar Asszonyok Érdekszövetségében. Több fontos témával foglalkoztunk: gazdálkodás, készletezés, egészségmegőrzés, környezetvédelem – és persze főztünk is. Nagy volt a siker.
– Honnan van Önben ez a fiatalokra jellemző kifogyhatatlan energia?
– Egyetlen egy titka van: ha az ember valamit nagyon szeret, akkor azt könnyedén meg tudja csinálni. Akárcsak a főzésnél, ha szereti valaki, pillanatok alatt elkészíti az ételt, és az finom lesz, ha nem, akkor órákig tart, és nem lesz az igazi. Ezért lenne jó, ha mindenki azzal foglalkozhatna, amit szeret. Ezt mondom a gyerekeimnek is: elsősorban nem azt kell nézni, hogy mi az, amivel pénzt lehet keresni, hanem azt, hogy mi az, amit igazán szeretsz csinálni. Ettől lesz szép és örömteli az élet.
Novák Zsófi Aliz
***
A II. kerület márciusban kétezer kötetnyi könyvvel támogatta a csángók magyar nyelvi oktatását.
Kik azok a csángók?
A csángó több, Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. A csángóknak három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók. A moldvai csángók a magyar szóhasználat szerint a Romániában, Moldva tartományban élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. A román szóhasználatban a ceangău (’csángó’) népnevet a román nyelvű moldvai katolikusokra is alkalmazzák. Az ő hagyományos kultúrájuk szintén különbözik az ortodox vallású románokétól, és sok hasonlóságot mutat a magyar nyelvű csángókéval, tekintve, hogy elsöprő többségük elrománosodott magyar. A moldvai csángók Bákó (Bacău), Neamţ, Iaşi és Vrancea megyékben alkotnak számottevő közösségeket. A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy az egynegyede (25,8%-a). A moldvai román anyanyelvű katolikusok jó részének ősei azonban szintén az egykori magyar lakosság között keresendők. budaipolgar.hu
Erdély.ma

Sikeres székelyföldi jelenlét Brüsszelben – Nyílt napok a Régiók Bizottságánál
A közelgő Európa-nap alkalmából az uniós intézmények Brüsszelben és Strasbourgban megnyitják kapuikat az érdeklődők előtt, idén az uniós nyílt napokat szombaton, május 4-én tartották meg Brüsszelben. Ez alkalommal el lehetett látogatni az európai régióknak helyet adó épületbe is.
A Régiók Bizottságánál Hargita és Kovászna megye egy-egy standdal képviselte Székelyföldet, a küldöttségek Fejér László Ödön, Kovászna megyei parlamenti képviselő és Barti Tihamér, Hargita megyei tanácsos részvételével mutatták be az érdeklődőknek a térség gazdasági és turisztikai potenciálját, természeti adottságait. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője is felkereste szombaton a Régiók Bizottságánál a székelyföldi standokat.
„Székelyföld megismertetése, népszerűsítése szempontjából fontosnak tartom a két székely megyei önkormányzat jelenlétét a Régiók Bizottsága által megszervezett nyílt napokon. Az Európai Unió a nyitottságról, a kezdeményezőkészségről szól, meg kell ismertetnünk szülőföldünket, közösségünket, hogy a jövőről szóló törekvéseinkhez európai támogatást tudjunk szerezni. Nagy mértékben erről szól a mi munkánk is az Európai Parlamentben, és erről szól most Hargita Megye Tanácsának és Kovászna Megye Tanácsának brüsszeli jelenléte. Remélem, hogy a jövőben európai képviseleti tevékenységünk egyre sokrétűbb, tartalmasabb, sokszínűbb lesz, mert Székelyföldnek, Erdélynek, a romániai magyar közösségnek minden olyan európai rendezvényen jelen kell lennie, ahol törekvéseinknek támogatást tudunk szerezni” – értékelte a székelyföldi jelenlét súlyát az uniós nyílt napokon Winkler Gyula.
A székelyföldi standok kínálatát nagy érdeklődés övezte, az Európa minden részéről érkező látogatókat nemcsak a két megye turisztikai kínálata érdekelte, hanem a székely jellegzetességekre is kíváncsiak voltak, szívesen megkóstolták a gasztronómiai ínyencségeket, jól fogyott a házi kenyér, a sajt, a kolbász, amelyet köményes és áfonyapálinkával öblítettek le. A Hargita és Kovászna megyei tanács küldöttsége a helyszínen angol és francia nyelven tájékoztatta az érdeklődőket, de tartalmas és minőségi, a térséget bemutató, népszerűsítő szóróanyaggal is ellátták a látogatókat.
A szombati rendezvényen 41 régió és város mutatkozott be 34 standon, Romániából Hargita és Kovászna megye, valamint az Észak-Keleti Régió Fejlesztési Ügynöksége (Suceava, Bacau, Vaslui, Botosani, Neamt, Iasi megye) volt jelen Brüsszelben. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton részt vett az EP-ben szervezett nyílt napon is, ahol „A Polgárok Európai Éve – hogyan tehetjük jobbá a Polgárok Európáját” című vitafórumon vett részt. Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Erdély.ma

Hétezer magyar érettségiző
Közel hétezer diák számára kezdődött el szerdán a magyar nyelv és irodalom szóbeli vizsga az idei nyári érettségin. Az oktatási minisztérium adatai szerint a kisebbségek számára megrendezett anyanyelvi megmérettetésre összesen 7585 végzős iratkozott be, közülük 6691 magyar nemzetiségű.
Rajtuk kívül német, szerb, horvát, szlovák, török és ukrán nemzetiségű diákok jelentkeztek az anyanyelvi vizsgára. A tételek irodalmi és nem irodalmi szövegeket tartalmaznak, a diákoknak 10–15 percük van egy-egynek a bemutatására, elemzésére.
Bármilyen típusú segédeszköz használata tilos, a termekbe névsor szerint belépő diákoknak nemcsak a tankönyveket, szótárakat, jegyzeteket kell a folyosón hagyniuk, hanem a maroktelefonjaikat és más elektronikus eszközeiket is, azokat, akiknél mégis ott a készülék, akkor is kizárják a vizsgáról, ha nem használták azokat. A szaktárca jelentése szerint az érettségi első két napján öt diákot kellett kizárni – kettőt Bukarestben, kettőt Bákó megyében és egyet Iaşi megyében, mivel a szóbeli vizsga alatt náluk volt a maroktelefonjuk.
Az idei érettségi első szakaszának megszervezését bonyolítja, hogy kevés pedagógus jelentkezett felügyelőnek az írásbeli vizsgák idejére, így a vizsgabizottságok továbbra is várják az érdeklődőket. Aura Danielescu Temes megyei tanfelügyelő szerint egész héten lehet még jelentkezni, pénteken, pár nappal az érettségi kezdete előtt még felügyelőhiánnyal küzdöttek. Tanfelügyelőségi források szerint a pedagógusok ódzkodásának anyagi oka van, ugyanakkor egy tavaly történt incidens is elbátortalanította őket. Több felügyelőnek megvonták a bérét, amikor a Romulus Paraschivoiu Iskolacsoport beadott dolgozatai között 98 megegyező irományt találtak. A bánsági megyében egyébként az írásbeli vizsgák idejére a táblákra irányított videokamerákat szerelnek fel a tantermekben, így próbálva megakadályozni, hogy a felügyelők felírják a tételek megoldását a táblára. Cornel Petroman főtanfelügyelő szerint „most jön el az igazság pillanata", ugyanis mint rámutatott, a korábbi években számos csalás történt az érettségin, amelyekről az illetékesek tudni sem akartak, a megmérettetés csupán az elmúlt két évben zajlott az előírások szerint. Elmondta, az elmúlt években a biztonsági berendezéseket a diákokra irányították, megakadályozandó a másolást, arra azonban senki sem volt kíváncsi, hogy mi történik a táblánál.
Mint arról beszámoltunk, az idei érettségi első szakaszára 187 898 diák iratkozott be, jóval kevesebb, mint ahány végzős volt, ugyanis sokan megbuktak különböző tantárgyakból, míg mások felkészületlenségükre hivatkozva nem mertek jelentkezni a megmérettetésre. Országszerte 585 vizsgaközpont van, a hétfő–keddi román szóbeli után péntekig anyanyelvből szóbeliznek a vizsgázók, majd az idegennyelv-tudást és a számítógépes ismereteket felmérő vizsga következik. Az írásbeli vizsgák július elsején kezdődnek, a román nyelv és irodalom, illetve anyanyelvvizsga mellett a végzősöknek egy kötelező és egy választott szaktantárgyból is számot kell adniuk ismereteikről. Az írásbeli vizsgákon azok is részt vehetnek, akik a szóbeliken nem jelentek meg, azonban nem minősülnek leérettségizetteknek.
Az elmúlt években, amióta szigorították az érettségi megszervezését, jóval kevesebb a sikeresen vizsgázók aránya, mint korábban. 2011-ben, amikor a másolás megfékezése érdekében bevezették a biztonsági kamerákat, a fellebbezések megoldása előtt csupán a vizsgázók 44,47 százaléka vette sikeresen az akadályt, tavaly ez a szám 43,04 százalékra csökkent.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

A magyarok számaránya 6,5 százalék
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzítik a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Míg ugyanis a tavaly februárban közzé tett részeredmény szerint az ország lakossága 19 042 936 fő, a most közzé tett végeredmény szerint Romániában 20 121 641 fő él, ami 1 559 300 fővel kevesebb, mint a 2002-es népszámlálás során mért adat. Az INS szerint a népességfogyás oka a kivándorlásban keresendő.
Az INS szerint a magyarság lélekszáma 1 227 600 fő, ami annyit jelent, hogy a magyar közösség az ország összlakosságának 6,5 százalékát teszi ki. A 2002-es népszámláláson még 1 432 000 magyart vettek nyilvántartásba. A magyart a válaszadók 6,7 százaléka vallotta anyanyelvének. Jelentős számú polgár ugyanakkor nem nyilatkozott a nemzetiségéről: csupán 18,8 millióan árulták el a kérdezőbiztosnak, milyen nemzetiségűek, vagyis 1 millió 237 ezer polgár nemzetisége nem ismert.
A magyar után a harmadik legnépesebb etnikai csoport a romáké: 621 600 személy vallotta magát roma nemzetiségűnek, ami 3,3 százalékos arányt jelent.Ez növekedést jelent a 2002-es adatokhoz képest, akkor ugyanis a romák aránya még 2,5 százalékos volt. Ukránnak 50 900, németnek 36 000, töröknek 27 ezer, lipovánnak 23 500, tatárnak pedig 20 300 személy vallotta magát.
A vallásáról 18 861 900 személy nyilatkozott. Eszerint 86,5 százalék ortodox, 4,6 százalék római katolikus, 3,2 százalék református, 1,9 százalék pedig pünkösdista. A görög katolikusok számaránya 0,8 százalék, a baptistáké 0,6, a hetednapi adventistáké 0,4. A lakosság 0,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallástalan vagy ateista.
Az INS által közzétett adatok szerint csupán 727,5 főre tehető azok száma, akik egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodnak – ugyanakkor például a madridi hatóságok által a közelmúltban közzé tett adatok csak Spanyolországban él hivatalosan ennyi román állampolgár. A román népszámlálási adatok vonatkozó része már csak azért is gyanús, mert az Olaszországban élő románok számát is egymillió körülire teszik, a Franciaországban élőkét pedig több százezresre.
Az ország lakosai közöl 10 333 064 nő, ez 51,4 százalékot jelent. Az adatok szerint a lakosság 54 százaléka városon, 46 százaléka pedig vidéken lakik, ez tíz év alatt 1,3 százalékos növekedés a városlakók javára.
A legnépesebb település Bukarest, ahol 1 883 400 főt számoltak meg 2011 októberében. A legnépesebb megye Iaşi, ahol 772 300 ember él. A további sorrend: Prahova – 762 900 fő, Kolozs – 691 100 fő, Konstanca – 684 100 fő, Temes – 683 500 fő, Dolj – 660 500 fő. A legkevesebb lakossal rendelkező megye Kovászna 210 200 fővel. A további sorrend: Tulcea – 213 100, Szilágy – 224 400, Mehedinţi – 265 400, Ialomiţa – 274 100 és Giurgiu – 281 400 fő.
A stabil lakosság 15,9 százalékát a 0 és 14 év közötti gyerekek teszik ki. A 15 és 24 év közötti fiatalok aránya 12,3 százalék, a 25 és 64 közötti felnőtteké 55,7 százalék, a 65 év fölötti személyeké pedig 16,1 százalék. A lakosság 85 év fölötti részének aránya 1,3 százalékos. Házasságban 4 818 400 férfi és 4 868 800 nő él az adatok szerint.
A lakosság 44,2 százaléka alacsony végzettségű, tehát nem végzett középiskolát, a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 41,4 százalék, míg felsőfokú diplomával a lakosság 14,4 százaléka rendelkezik. 2011 október 20-án 245 400 fő vallotta magát analfabétának
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Emigrációs térkép
Honnan hová vándorolnak Romániából?
Az Országos statisztikai hivatal által összesített népszámlálási adatok alapján, térképet is készítettek arról, hogy melyik romániai megyékből vándoroltak ki a legtöbben az elmúlt években, és milyen célországot választottak leginkább az emigránsok. Egy évnél hosszabb ideje 727 ezer román állampolgár tartózkodik külföldön, ellenben a hivatal is elismeri, hogy az adatok a valóság alatt maradnak, mivel lehetetlenség pontosan összeírni azokat a családokat, ahol mindenki kint tartózkodik.
A legtöbben a moldvai megyékből mentek el, egy tízes lista szerint az első öt helyet foglalják el moldvai megyék. A kivándoroltak többsége Olaszországot választotta célországnak, ide több mint 341 ezer romániai érkezett (nem hivatalos adatok szerint az egymilliót is meghaladja az itt tartózkodó románok száma). Izrael ellenben, ahová egy évtizeddel ezelőtt nagyon sokan kivándoroltak, ezúttal hiányzik arról a húszas toplistáról is, amely a leginkább választott országokat tartalmazza a kivándorlás céljából.
A legtöbben a következő romániai megyéket hagyták el (zárójelben a kitelepedett lakosok száma): Bákó ( 57 340), Neamţ (52 919), Suceava (49 160), Iaşi (34 938), Galaţi (32 586), Brassó (26 472), Bukarest (26 045), Kolozs (23 808), Vrancea (23 657), Prahova (23 112).
A satisztikai hivatal adataiból az is kiderül, milyen országba vándoroltak ki a legtöbben Romániából (zárójelben az adott országban tartózkodó romániaiak száma): Olaszország (341 296), Spanyolország (171 163), Nagy-Britannia (40 378), Németország (33 089), Franciaország (23 205), Görögország (15 851), Egyesült Államok (13 941), Belgium (11 611), Magyarország (10 291), Ausztria (9 075).
Szabadság (Kolozsvár)

Érettségi jegyek: javult a diákok teljesítménye
Látványosan javult az elmúlt két évhez képest a diákok teljesítménye az idei érettségin: a vasárnap este közzétett eredmények szerint 55,52 százalékuknak sikerült megszerezniük az oklevelet. A legjobban a Brăila (74,17), leggyengébben az Ilfov megyeiek (27,91) szerepeltek a vizsgákon. Tavaly a diákok 44,3, tavalyelőtt 45,72 százalékának sikerült az érettségije.
Az eredményeket egy-két százalékkal befolyásolják majd az óvások. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint a sikeresen érettségizők 62,37 százaléka végezte idén a középiskolát, a többiek korábbi évek végzősei.
Az erdélyi megyék közül kiugró teljesítményt értek el a Kolozs megyei diákok (70,99 százalékos átmenési arány), az országos átlagon aluli eredményeket értek el a Kovászna (42,47) és a Hargita (42,49) megyeiek. A székelyföldiek esetében azonban így is látványos a javulás, hiszen tavaly a két megyében 30 százalékos volt az átmenési arány.
Az eredmények megyei lebontásban: Fehér: 62,22, Argeș: 57,60, Arad: 52,62, Bukarest: 50,82, Bákó: 59,36, Bihar: 63,21, Beszterce-Naszód: 58,31, Brăila: 74,17, Botoșani: 56,15, Brassó: 61,72, Buzău: 63,99, Kolozs: 70,99, Călărasi: 48,32, Krassó-Szörény: 43,02, Konstanca: 54,28, Kovászna: 42,74, Dămbovița: 46,79, Dolj: 47,10, Gorj: 56,99, Galac: 59,39, Giurgiu = nincs adat, Hunyad: 53,25, Hargita: 42,49, Ilfov: 27,91, Ialomița: 55,28, Iași: 67,55, Mehedinți: 46,94, Máramaros: 60,52, Maros: 54,69, Neamț: 57,61, Olt: 43,44, Prahova: 60,56, Szeben: 63,70, Szilágy: 57,93, Szatmár: 57,81, Suceava: 64,48, Tulcea: 57,85, Temes: 54,41, Teleorman: 35,22, Vâlcea: 56,60, Vrancea: 54,63, Vaslui: 61,20.
Pap Melinda
Maszol.ro

Kolozsváron a népességcsökkenés jelentős része a természetes veszteségnek köszönhető
Kolozsváron enyhe lakosságnövekedésre utalnak a nemrég közzétett végleges népszámlálási adatok, ezáltal Románia második legnépesebb városává lépett elő. A kolozsvári metropolis-övezetben még látványosabb a pozitív változás, a térségben mintegy 27 ezer fővel nőtt az állandó lakosság. A magyarság szempontjából is a második városnak tekinthető Kolozsvár – Marosvásárhely után –, bár a magyar lakosság fogyása 2002 és 2011 között 11,5 százalékos volt, ami valamivel rosszabb, mint az országos szintű 10,4 százalékos csökkenés. A kolozsvári magyar lakosság jelentős természetes veszteséget regisztrált az utóbbi évtizedben – tudtuk meg Barna Gergő szociológustól.
– Kolozs megye lakosságának száma csökkent mind a teljes népesség, mint pedig a magukat magyarnak vallók körében, ez utóbbiak számaránya sokkal nagyobb mértékben. Ez a népességcsökkenés csak Kolozs megye esetében ennyire hangsúlyos, vagy más térségekben is hasonló jelenségek tapasztalhatók?
– Érdemes az elején leszögezni, hogy a romániai népszámlálás adatai megbízhatatlanok. A 2011-es, számlálóbiztosokkal történő összeírás is kaotikus volt. Az előzetesen publikált adatokhoz képest az eredményeket időközben kiegészítették, egy teljesen más, követhetetlen módszertan szerint. Míg az előzetes adatok szerint 19 042 936 volt Románia állandó lakossága, akiket összeírtak a biztosok, ez a végleges, letisztított adatok szerint 18 884 831 lakosra csökkent, viszont megjelent 1 236 810 fő, akit különböző regiszterekből adtak hozzá a valóban felkeresett személyekhez. Így lett Románia állandó lakossága 20 121 641 fős, holott köztudott, hogy a külföldön tartózkodó román állampolgárok száma 3 millió fő körül van, illetve 2002 és 2011 között egy 440 ezres természetes fogyás is bekövetkezett. Realista becslések szerint Románia állandó lakossága 18-18,5 millió között lehet.
Amennyiben elfogadjuk az új népszámlálás eredményeit, a lakosság csökkenése az erdélyi megyékben kisebb, mint a Regátban, elsősorban az ország keleti és déli megyéiben volt jelentősebb mértékű a népességfogyás. Kolozs megye Erdélyen belül is jól áll, a lakosság mintegy 11 ezer fővel, vagyis 1,7 százalékkal csökkent. Ennél jobb helyzetben csupán Ilfov, illetve Temes megye van, ahol nőtt az állandó lakosság 2002 és 2011 között.
Kolozsváron a végleges adatok szerint enyhén nőtt a lakosság, 318 ezer főről 324 ezer főre. Kolozsvár így a második legnépesebb városa Romániának, maga mögött hagyva Temesvárt és Iaşi-t. Valamivel látványosabb a változás, ha a kolozsvári metropolis-övezet egészét vesszük figyelembe (Kolozsvár, Szászfenes, Kisbács, Erdőfelek, Gyalu, Kajántó, Apahida, Csürülye), a térségben mintegy 27 ezer fővel nőtt az állandó lakosság.
A magyarság szempontjából is a második városnak tekinthető Kolozsvár, Marosvásárhely után itt él a legtöbb magyar nemzetiségű személy. A népszámlálási eredmények regiszter alapú kiegészítése etnikai szempontból is nehezen értelmezhetővé teszi az adatokat. Az egyetlen elfogadható megoldás, ha az etnikai arányokat a nemzetiségükről nyilatkozók körében számítjuk. Így Kolozsváron 16,4 százalékosra becsülhető a magyarság aránya. A magyarság fogyása 2002 és 2011 között így 11,5 százalékos volt, ami valamivel rosszabb, mint az országos szintű 10,4 százalékos csökkenés, de kedvezőbb, mint a nem székelyföldi nagyvárosok magyar fogyása. Jobb a helyzet tehát, mint Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Szatmárnémetiben. A metropolis-övezetben a magyar lakosság számbeli csökkenése kisebb méretű, itt mintegy 7,7 százalékos fogyás tapasztalható.
– Milyen tényezők befolyásolták Kolozsváron a népességváltozást?
– A népességváltozásnak két fő oka van. A természetes népmozgalmi egyenleg a teljes lakosság körében enyhén pozitív volt Kolozsváron, a születések és az elhalálozások száma kiegyenlített volt. Így a teljes népesség esetében a gyarapodást a migrációs nyereség magyarázza, mind a város, mind pedig a metropolis-övezetben. Egy erőteljes szuburbanizációs folyamat is nyomon követhető, a Kolozsvár vonzáskörébe tartozó községek népessége mintegy 20 000 fővel nőtt az elmúlt tíz évben.
A magyar lakosság körében viszont jelentős természetes veszteség volt megfigyelhető az utóbbi évtizedben. 2001–2010 között a születések 10 százalékát, az elhalálozásoknak pedig 25 százalékát regisztrálták magyar nemzetiségűnek. Így Kolozsváron a 7000 fős magyar népességcsökkenés jelentős része, mintegy 4000 fő a természetes veszteségnek köszönhető. Ez a mutató magába foglalja az intergenerációs asszimilációs veszteséget is, azaz a vegyes házasságokban születő, románként regisztrált csecsemők száma is növeli a magyarok természetes fogyását.
A magyarok arányának csökkenésének további magyarázata a migrációban keresendő. Míg a teljes (román) lakosság esetében migrációs nyereségnek köszönhető a város népességének enyhe növekedése, a magyarok esetében a migrációs veszteség is jelentős szerepet játszott a népesség csökkenésében, és következésképpen az arányvesztésben is.
– Milyen okok állnak e jelenség hátterében? Melyik korosztályra jellemző az elvándorlás? Milyen irányú ez a migráció – külföldre, vagy vidékre költöznek el/vissza a kolozsvári magyarok? Mennyire jelent vonzerőt Magyarország, különösen a könnyített állampolgárság bevezetését követően?
– Nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy a kolozsvári lakhelyüket feladó magyarok, milyen korosztályt, társadalmi réteget képviselnek. Erre sem a népszámlálás, sem más felmérés nem tér ki. Feltételezhető, hogy elsősorban fiatalokról van szó. Amiről viszont bővebb információkkal rendelkezünk, az a migráció iránya. Az adatok arra utalnak, hogy az utóbbi időben jelentős változások következtek be: amíg a ’90-es években elsősorban Magyarország felé irányultak az erdélyi magyarok, most a célországok tekintetében Magyarország a második, harmadik, átadva a vezető helyet az olyan nyugat-európai országoknak, mint Németország, Nagy-Britannia. A magyar állampolgárság a nyugat-európai munkavállalásban jelentős előnyt biztosít az erdélyi magyaroknak, például a csak román állampolgárokkal szemben.
Mint említettem, Kolozsvár környékén jelentős szuburbanizációs folyamat zajlott az utóbbi tíz évben, elég csak arra gondolni, hogy Szászfenesnek, Kisbácsnak mennyire megnőtt a lakossága (Szászfenes községben 2002-ben 7470 lakost regisztráltak, 2011-ben pedig 22 813-at; Kisbács községben 2002-ben a lakosságszám 8139 volt, 2011-ben pedig 10 317 – szerk. megj.) Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a környező falvakba való migrációban a magyarok alulreprezentáltak, az említett községekben is csökkent a magyarok aránya, a 2002–2011 közötti időszakban tehát nagyobb számú román telepedett ki, mint magyar. (Szászfenesen 27 százalékról 14 százalékra, Kisbácsban pedig 34 százalékról 29 százalékra csökkent a magyarok aránya – szerk. megj.)
– Kolozsváron is nagy a nemzetiségükről nem vallók száma – ez a „felduzzasztást” követően ugyancsak megugrott. Véleménye szerint miért ilyen magas ez az arány?
– Amikor 2011-ben az összeírás zajlott, Kolozsvár volt egyike azon városoknak, ahol nagyon sokan nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Kell tudni, hogy a felkészítés során a kérdezőbiztosok olyan információkat kaptak (ez nem csak Kolozsváron, hanem Marosvásárhelyen és Nagyváradon is gondot okozott), miszerint azoknak, akik nem tartózkodnak otthon, tehát akikkel nem sikerül személyes kapcsolatot felvenni, a nemzetiségét nem szabad regisztrálni. Ezt a félreértést sikerült végül valamilyen mértékben korrigálni, de ennek köszönhető, hogy Kolozsváron 6000 lakos nem nyilatkozott a nemzetiségéről. Ezeknek száma a kiegészítés során lényegesen megnőtt, hiszen olyan regiszterekből duzzasztották fel a népszámlálási adatokat, amelyekben nem jegyzik a nemzetiséget.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Összehangoltan tiltakoznak szeptember 1-jén országszerte a verespataki bányanyitás ellen
Szeptember 1-jén délután 5 órától országszerte összehangolt tüntetést szerveznek a Mentsétek meg Verespatakot aktivistái. A tiltakozási akció a verespataki bánya megnyitása és a palagáz-kitermelés ellen zajlik. Az aktivisták szerint az ország „megszállás alatt áll", ezért szolidaritásra szólítják fel az embereket és arra kérik, akár a palagáz-kitermelés, akár a bányanyitás ellen tiltakoznak, de minél nagyobb számban vonuljanak utcára.
A tiltakozási akciók többek között Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Gyulafehérváron, Marosvásárhelyen, Iaşiban, Brüsszelben és Bécsben lesznek.
prima-radio.ro
Erdély.ma