Romsics Ignác magyarországi történész a 20. század magyar politikatörténetével foglalkozik. A 20. századdal az a probléma, hogy olyan irtózatos mennyiségű forrásanyag áll rendelkezésre, amit lehetetlen áttekinteni. Romsics kifejtette, hogy a történelemben abszolút objektivizmus nem létezik, mégis törekednek rá. Az ő szubjektivitása elsősorban abban áll, hogy magyar, második forrása a szocializációja, paraszti közegből indulva vált értelmiségivé. Egészen biztos, hogy a trianoni békeszerződésről egy magyar történész másképp ír, mint egy román. Ugyanakkor, ha a szakmáját komolyan veszi a magyar, a román vagy a szlovák történész, ha ugyanazokat a dokumentumokat tanulmányozza, akkor nagyjából ugyanazokat kell megállapítania. Tudomásul kell venni, hogy 1918. december 1-jén Gyulafehérváron volt egy román nemzetgyűlés, ahol határozatot hoztak Románia és Erdély egyesüléséről. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy Erdély Romániához kerüljön. Ehhez a nagyhatalmak akarata és az Erdélybe bevonuló román hadsereg is kellett. Itt jön be a szubjektivizmus: a román történész ezt történelmi igazságtételként és pozitív fejleményként értékeli, míg a magyar tragikus eseményként értelmezi. Romsics munkáiban cáfolja, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések a nagyhatalmak tájékozatlanságának következményei lennének. A nagyhatalmak a magyar statisztikák alapján dolgoztak. Nem azért hoztak etnikai szempontból igazságtalan döntéseket, mert nem tudták, hogy a Székelyföldön vagy a Csallóközben magyarok laknak, hanem mert az etnikai szempontokat mindig másokkal is társították. Például közlekedési, gazdasági és stratégiai szempontokkal, sőt bevallottan azzal, hogy ki a győztes és ki a vesztes. –A két háború között jobb feltételek között működtek a magyarság kisebbségi szervezetei, mint az államszocializmus időszaka alatt. Az 1920-as és 30-as években voltak gazdasági szervezeteik, nem koboztak el minden földbirtokot, ingatlant, az egyházi autonómia nem csorbult, és ez bizonyos fajta védettséget, biztonságot nyújtott a magyar kisebbségnek. Az államszocializmus korában az egyén teljesen kiszolgáltatottá vált, az egyházak működését is korlátozták, a magánvagyon megszűnt. Ez volt a legrosszabb időszak a magyar kisebbség szempontjából. A rendszerváltás utáni évek ismét sokkal több lehetőséget biztosítanak a nemzeti identitás megőrzése, fejlesztése. Romsics Ignác /sz. Homokmégy, 1951/. 1977–1985 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986–1991 között a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyettese. 1991 óta az ELTE-n tanít, 1996 óta a történettudomány habilitált doktora, 1998 óta az Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora. 1993–2003 között megszakításokkal az Indiana University (USA) Magyar Tanszékén volt vendégtanár. Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra (Trianon, Horthy-korszak). /Bíró Blanka: A történelem nem újrajátszható. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./