Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Hidegvölgy (ROU)
11 tétel
1997. július 2.
"P. Bakó B. Pál /Marosvásárhely/ ferences szerzetest a cigányok papjaként emlegetik. Régen szeretett volna szerzetes lenni, erre 1990-ben nyílt végre alkalom, akkor már régen világi pap volt. A marosvásárhelyi Hidegvölgyben már a hatvanas években Léstyán Ferenc kialakított egy kápolnát. Bakónak már sikerült a cigányok közül katekétát és hitoktatót nevelni. A cigányok családosan gyűlnek össze, közéjük megy a szerzetes. Különfélék a pasztorációs módszerek, a legjobban bevált a családpasztoráció. Bakó Pál cigány nyelvű kis katekizmust is készített, amelyet a Szent István Erdélyi Ferences Rendtartomány kiadott. A képekkel illusztrált könyvből tanulják a hittant. A ferences atya börtönpasztorációt is végez, sokan éppen a Hidegvölgyből kerültek ide. - Az Oázis Alapítványban az egyházak felvállalták a cigányok anyagi segítését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2, 3./"
2003. augusztus 19.
"Aug. 15-én elfoglalta helyét Bakó Béla Pál OFM, a csíksomlyói ferences rendház új vezetője. Pál atyát Marosvásárhelyről helyezték át, ahol 13 éven keresztül tevékenykedett, és ahol - többek között - gyermekotthont alapított. Elmesélte, hogy a vásárhelyi tevékenység lélekben is összehozta az ottani emberekkel, gyermekekkel. 1994-től működik egy szegénykonyha, ahol naponta 50-80-100 porciót szoktak kiadni. A gyermekotthon 8 gyerekkel indult 98-ban, számuk mára 30-ra emelkedett. Négy ház működik elhagyott, árva és félárva gyerekekkel, akiknek 70-80 százaléka cigány származású, de vannak románok és magyarok is. Ezenkívül ott volt a cigánypasztoráció, különösen a Hidegvölgy nevű negyednek a lelki gondozása maradt ott, valamint a börtönpasztoráció, amit kilenc éve végzett. Bakó Béla sokszor tapasztalta az isteni gondviselés jelenlétét munkájában. Elöljárói megengedték, hogy tevékenységének része maradjon a vásárhelyi. Bakó Bélát köti szerzetesi fogadalma, az engedelmesség. Nem volt könnyű, eljönnie. /Takács Éva: Új házfőnök Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./"
2004. december 22.
Karácsonyi énekekkel és szavalatokkal, magyar, román és angol nyelvű üdvözletekkel köszöntötték a téli ünnepeket a Szivárvány Alapítvány gyermekei. Ötéves a Szivárvány Alapítvány, mely 2000 januárjában alakult a hidegvölgyi hátrányos helyzetben élő romák segítésére. Az intézmény közel száz gyerek taníttatását vállalta fel. A nyári programok során napi három órát foglalkoztak velük, a szórakoztató és oktató tevékenységek mellett kirándultak velük. A központ napi egy étkeztetést is biztosít. Az egyesült államokbeli Béke Hadtest már a kezdetek óta adományaival segíti az alapítvány munkáját. /(mészely): A hidegvölgyi gyerekek beilleszkedéséért. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2006. július 26.
Tíz évvel ezelőtt jött létre az Unitárcoop Alapítvány, amelyet a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség és három magánszemély alapított azzal céllal, bekapcsolódjanak a fogyatkozó és öregedő közösségek támogatásába. Az elmúlt években támogatást nyújtottak tanuló fiataloknak, sokgyermekes családoknak, rendezvényeknek stb. Többek között: helyi és országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Szabédi Napok, fehéregyházi millenniumi templom, unitárius kórustalálkozó, a szentgericei egyházközség Tiboldi Alapítványa, lokodi öregek háza, hidegvölgyi tűzkárosult cigány családok, marosszentkirályi Szent István-szobor, Szeret-Klézse Csángó Alapítvány stb. A keresztelői betétkönyv-adományozás a Maros Egyházkör keretében ma már hagyományos segélyezésnek számít. 2000. szeptember 18. nevezetes dátum az alapítvány életében: létrejött az Unitárius Gondozó Szolgálat, amely mint autonóm részleg fejti ki tevékenységét, különös tekintettel a többnyire magára maradt, kisnyugdíjból élő, otthonát ritkán elhagyó, önmagát nehezen vagy egyáltalán ellátni nem tudó idős emberek otthoni gondozására illetve segélyezésére. /Szabó László: Tízéves az UNITÁRCOOP Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./
2008. augusztus 1.
El Pelé Ceferina Giménez Mallára, az egyetlen boldoggá avatott roma nemzetiségű szentre emlékeznek augusztus 1-jén mise keretében a marosvásárhelyi Hidegvölgyben. György Tibor plébános elmondta, hogy dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek jóváhagyásával a hidegvölgyi roma plébániaközösséget El Peléről nevezték el, arról a boldoggá avatott roma személyről, aki életét adta Jézus Krisztusért. El Pelét 1936. augusztus 2-án végezték ki egy katolikus pappal összebilincselve, akit védelmezni akart. II. János Pál pápa 1997-ben vértanúságáért Rómában sok ezer roma jelenlétében avatta boldoggá. A Hidegvölgyben 1964-től Léstyán Ferenc foglalkozott a romákkal, munkásságát tizennégy éven keresztül Pál atya folytatta, György Tibor pedig két éve tart szombatonként katekézist ebben a lakónegyedben. /(berekméri): A boldoggá avatott romára emlékeznek a hidegvölgyiek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2008. október 3.
Nem tudja folytatni tevékenységét a marosvásárhelyi romanegyedben működő iskola és óvoda, mivel az önkormányzat a szereződésben vállaltak ellenére három hónapja nem utalta ki számára a beígért támogatást, mondta el Magyari Erzsébet nyugalmazott tanárnő, a Szivárvány Alapítvány által létrehozott és működtetett roma iskola és óvoda vezetője. A Hidegvölgyben élő több száz kiskorúnak csak nagyon kis hányada jut be városi óvodákba, iskolákba. Jó néhány éve külföldi támogatással jött létre a Szivárvány óvoda és iskola. /Máthé Éva: Nem kaptak pénzt. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./
2008. október 21.
Szegregációra és az épületben uralkodó rossz állapotokra hivatkozva meg akarják szüntetni a hidegvölgyi iskolában az első- második osztályokat és Marosvásárhely négy másik iskolájába osztanák el az ide járó kicsiket. A döntést a Tanügyminisztérium illetékesei anélkül hozták, hogy megkérdezték volna a roma szülőket, akik elháborodva jelentették ki, nem fogják más iskolákba engedni gyerekeiket. Továbbá a szóban forgó iskolákba járó gyerekek szülei azzal fenyegetőznek, hogy amint a roma gyerekek odakerülnek, kiveszik az elsősöket és másodikosokat a tanintézetekből. Az intézkedést tehát mindkét érintett fél ellenzi. A pünkösdista egyház által létrehozott hidegvölgyi iskolába 119 óvodás, illetve I-IV. osztályos gyerek jár, és hat – a megyei tanfelügyelőség által alkalmazott – pedagógus foglalkozik velük. – Demokrácia van, a szülőknek jogukban áll eldönteni, hogy melyik iskolába szeretnék járatni gyereküket – mondta Koszta Tibor, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal romafelelőse. Ion Tusnea főtanfelügyelő viszont kijelentette, vannak, akik ellenzik ezt, de nekik az előírásokat be kell tartaniuk. /Menyhárt Borbála: Szétszórják a hidegvölgyi gyerekeket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./
2010. április 1.
Elűzné a romákat Marosvásárhelyről Dorin Florea
Elűzné a városból a hidegvölgyi romákat Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, amennyiben ezek nem takarítanak a házuk táján. Az elöljáró kifejtette: miközben az önkormányzat civilizált körülményeket teremt számukra, a romák széthányják a szemetet.
A köztisztasági vállalat szerint Hidegvölgyben másfélszer annyi hulladék jut egy személyre, mint bármely más marosvásárhelyi lakosra. Kifejtette, az önkormányzat házakat, vezetékes vizet, mosodát, tanintézeteket biztosított a roma közösség számára, és cserében annyit kért, hogy tartsanak rendet, és járassák iskolába gyerekeiket.
Florea szerint a cigányok nem állták a szavukat, ezért egy utolsó felhívással fordult hozzájuk. „Vagy takarítanak, vagy különleges intézkedéseket foganatosítok, és egyetlen cigány sem fog dolgozni Marosvásárhelyen” – mondta az elöljáró. Krónika (Kolozsvár)
2015. február 4.
Égetővé válik a romakérdés rendezése
Nem elég stratégiákban gondolkodni
Nemrég az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) arról döntött, hogy kétszázezer euró értékű kártérítést kell adjon a román állam annak a 27 szászrégeni (abafáji) romának, akikkel szemben a bíróság szerint atrocitásokat követtek el a hatóságok képviselői. Az történt ugyanis, hogy 2006.szeptember 7- én egy kocsmai összeszólalkozást követően tettlegességre került sor. Kivonult a rohamrendőrség és a csendőrség. A rend helyreállításakor 15 polgári személy és két rendőr sérült meg. 27-en beperelték az államot hivatali túlkapás miatt. Túl az eset jogi vetületein, a határozat ismét a közvélemény fókuszába állította a romák helyzetét, amelynek háttere nem annyira etnikai, mint inkább szociális, gazdasági és oktatási jellegű. Románia kormánya kidolgozott egy beilleszkedési stratégiát, ennek első lépéseként a Maros megyei prefektúra romaügyekkel foglalkozó irodája kimutatást készített a valós helyzetről. Az alábbiakban ezt ismertetjük. A felvetettekről Nagy Zsigmond alprefektussal beszélgettünk.
A megye közel fele roma
A kormány kidolgozta a romák társadalmi beilleszkedésének stratégiáját a 2012–2020-as időszakra, annak érdekében, hogy a konkrét programokra akár uniós pályázatok révén támogatást nyerjenek. Ennek első lépéseként a prefektúrákon létrehozták a romák kérdésével foglalkozó irodát (1221/2011-es kormányrendelet). Maros megyében 2013-ban jött létre ez az iroda, ahol három alkalmazott dolgozik, köztük a szaktanácsadó, Românu Ioan roma nemzetiségű jogász. Az említett osztály kormánystratégiai alkalmazásának első lépéseként tavaly augusztus 19. és szeptember 12. között felmérést készített a megyénkbeli romák helyzetéről. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Maros megyében 46.947-en vallották magukat romának, azaz az összlakosság (550.380) 8,52%-a. A prefektúra munkatársainak becslése szerint azonban jóval többen, mintegy 80-85.000-en vannak, ami a lakosság 47%-át is elérheti, ez derült ki az iroda alternatív felméréséből is. A felmérést készítők az említett időszakban 36, többségükben romák által lakott helységet látogattak meg. Ezek között hat város volt (Segesvár, Dicsőszentmárton, Marosludas, Nyárádtő, Szováta, Sármás). A következő községekbe jutottak el: Apold, Dános, Nádas, Nagyernye, Petele, Mikefalva, Marosugra, Kerelőszentpál, Maroskece, Sárpatak, Vajdaszentivány, Gernyeszeg, Déda, Mezőbánd, Mezősályi, Mezőpagocsa, Bonyha, Zágor, Csatófalva, Fehéregyháza, Ádámos, Vámosgálfalva, Bogács, Jedd, Csíkfalva, Mezőtóhát, Mezőzáh és Mezőméhes.
A látogatások során találkoztak a romák helyi képviselőivel, az önkormányzati képviselőkkel, és a cigánytelepeket is felkeresték. A tapasztalatokat tavaly év végén összesítették. Több nagyobb témakört vizsgáltak, mint az oktatás, egészségügy, lakhatósági feltételek, személyazonossági- ügyintézés.
Nincsenek iskolai közvetítők
Többek között megállapították, hogy ahol nincsen iskolai közvetítő, ott nagyobb az iskolakerülés, kevesebben íratják be gyerekeiket az alsóbb osztályokba. A roma hagyományok miatt leginkább a lányok kerülnek ki az iskolából, hiszen őket igen korán férjhez adják. Hogy némiképpen növeljék az iskolázottságot, szükség lenne bevezetni, kiterjeszteni az ún. "Második esély" oktatási programot, amelynek keretében sajátos körülmények között lehetővé tennék, hogy a tanterv szerinti oktatás mellett alapképzésben, vagy adott esetben akár szakmai képzésben részesítsék a romákat. Az iroda jelezte a főtanfelügyelőségnek, hogy a koordinálásával több helyen is szerveznének ilyen "tan-folyamokat". A szakhatóságtól azonban azt a választ kapták, hogy nincsen erre állami keret, így a programot csak pályázat alapján, uniós finanszírozással lehet fenntartani. Jelenleg ugyanis van már erre példa. Nyolc iskolában (Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Segesváron, Mezőbándon, Bonyhán, Sáromberkén, Dédán és Mezőzáhon) beindult ez a fajta oktatás, ehhez még társul az iskola utáni foglalkozás négy marosvásárhelyi és egy-egy szászrégeni, dicsőszentmártoni és gernyeszegi iskolában, ahol az órák után tanárok, tanítók felügyelete alatt végzik el házi feladataikat a roma diákok. Pozitív példaként említi a felmérés azokat a helységeket (Marosvásárhely, Szászrégen, Dicsőszentmárton, Marosludas, Mezőbánd, Héjjasfalva és Zágor), ahol hét iskolai mediátor dolgozik, akik elsősorban a romatelepeken keresik fel az iskolaköteles gyerekeket, szüleiket, és meggyőzik őket az oktatás fontosságáról. Még 14 településen kellene ilyen alkalmazottakat foglalkoztatni – vonták le a felmérés egyik következtetését. Erre azonban sem személyzet, sem pénz. Összesen 22 roma nemzetiségű tanügyi alkalmazott dolgozik a megyében, tevékenységük megkönnyíti a kapcsolattartást a közösséggel. Az említett iskolai közvetítők is a szászrégeni FAER Alapítvány által működtetett program révén fejthetik ki tevékenységeiket. Annál a 14 iskolánál, amelynek körzetében dolgoznak a mediátorok, érezhetően megnőtt a romák iskolalátogatottsága.
Ugyancsak uniós támogatással három településen (Szászrégen, Marosludas és Nagyernye) sikerült beindítani olyan oktatási központokat, ahova elsősorban a városban kolduló gyerekeket gyűjtik be. Itt étkezést biztosítanak és oktatási tevékenységeket is szerveznek.
Szerencsésnek mondható, hogy ahol a romák neoprotestáns vallásokat (adventisták, baptisták, pünkösdisták) gyakorolnak, ott csökkent a bűnözés, jobban együttműködnek a helyhatóságokkal, és a gyerekeket is járatják iskolába.
Az oktatási közvetítők mellett a megyénkbeli roma közösségeket 38 egészségügyi alkalmazott is látogatja, a lakosságot elsősorban az alapvető higiéniai szabályok betartására ösztönzik. Ugyanakkor nemkormányzati szervezetek támogatásával sikerült például Bonyhán a gyerekeket védőoltásban részesíteni, Dánoson és Nádason a nőknek különböző fogamzásgátló módszereket ismertettek a nem kívánt gyarapodás csökkentése érdekében.
Lakáshelyzet, személyi nyilvántartás
Lakáshelyzetük rendezésével is gondok vannak, ugyanis a különböző romatelepeken törvénytelenül felhúzott viskókban túlzsúfolva élnek a cigányok. Vannak olyan telepek – mint a marosvásárhelyi Hidegvölgyben, vagy Ludason, Gernyeszegen, Mezőzáhon, Petelén, Sárpatakon –, ahol két, három helyiségből álló épületben 20-25-en is meghúzódnak. Azok a polgármesteri hivatalok, ahova a romák személyazonossági igazolvány kibocsátásáért fordulnak, operatívan, a megyei lakosság-nyilvántartó hivatallal közösen, a romák irodájának segítségével igyekeznek segíteni a kérvényezőkön. Több településen (pl. Dicső-szentmárton, Nyárádszereda, Szászrégen), ahol működnek a kirendeltségek, jelentősen nőtt a személyazonossági igazolvánnyal rendelkező romák száma.
A prefektúra romairodája beindított egy programot, amelyet hazai kormányprogram támogat, s ezáltal Dédán és Mezőzáhon 150 romának telekeltetik a házát és az udvarát. Előkészület alatt áll a telekelésre vonatkozó törvénytervezet, amely a 2015–2020-as időszakban lehetővé teszi majd az ingatlanok rendezését. Vannak olyan települések, mint Apold, Kerelőszentpál, Bogács és Mezősármás, ahol a polgármesteri hivatalok telkeket bocsátottak a romák rendelkezésére, ahova rendezett körülmények között házat építhettek maguknak. Nagy gondot jelent azonban a közművek használati díjának a törlesztése. Ugyanis nagyon sok cigánynak óriási állami adósságai vannak. Ezek elsősorban a bírságokból (tűzifa, mezőgazdasági termények lopása és közlekedési kihágások) gyűltek össze.
Több településen a polgármesteri hivatalok állják a villany- és gázfogyasztási költségeket, illetve a vízhasználati díjat (Dicsőszentmárton, Radnót, Szászrégen). Van ahol nemkormányzati szervezetek is bekapcsolódtak a szociális támogatásba, mint a dicsőszentmártoni Buckner, a marosvásárhelyi Alpha Transilvana, vagy akár a már említett szászrégeni FAER Alapítvány. Vannak szociális és kifejezetten a romák helyzetén javító uniós pályázatok, azonban a polgármesteri hivatalokban nincsenek pályázatíró szakértők.
Fokozottabb társadalmi felelősségvállalást!
A felmérést követően a prefektúra romákkal foglalkozó irodája tárgyalásokat folytatott a főtanfelügyelőséggel az iskolai közvetítők ügyében, a közegészségügyi hatósággal egyes oktató-nevelő programok kezdeményezéséért, kivitelezéséért, felvették a kapcsolatot több, romákkal foglalkozó civil szervezettel, a hatóságokat pedig arra kérték, hogy alakítsák meg a romák problémáit kezelő helyi akciócsoportokat, s ahol lehetőség van, ott alkalmazzanak egy romaszakértőt, aki követi a kormány stratégiájának a gyakorlatba ültetését.
Nagy Zsigmond alprefektus kifejtette, a romakérdések megoldására nem elég stratégiákban gondolkodni, hanem olyan konkrét programokat kell kidolgozni, amelyeket akár uniós támogatással kivitelezhetnek. Erre van már példa, hiszen ezeket is felsorolta a kimutatás, de jóval többet tehet a társadalom ezen a téren. Még a kormány meghirdetett stratégiája előtt tettek lépéseket a Maros megyei önkormányzatok. Nyárádszeredában és Jedden is rendezték egyes romák tulajdonjogi viszonyát, személyazonossági iratait, és ez elindított egy folyamatot. Zágorban kifejezetten jó a polgármesteri hivatal és a roma közösség közötti kapcsolat, mert sikerült elintézni, hogy sokan közülük Németországba járjanak idénymunkára. És ezt meg is hálálják azáltal, hogy igyekeznek beilleszkedni. Marosbogáton és Apoldon is az egyházak és nemkormányzati szervezetek közösen vesznek részt a szociális-oktatási gondok rendezésében. Vannak olyan önkormányzatok (Mezőbánd, Szászbogács, Alsóbölkény, Görgényszentimre, Szásznádas és Marosfelfalu), ahol romani (cigány) nyelven lehet a helyhatósághoz fordulni.
Nagy Zsigmond a Marosi Unitárius Egyházkör felügyelő gondnokaként, zsinati tagként, illetve a jogügyi bizottság elnökeként kifejtette, hogy nemcsak a neoprotestáns egyházak kellene befogadják a romákat, hanem, főleg vidéken, a szórványtelepüléseken a történelmi erdélyi egyházaknak is nyitniuk kell. Konkrétan: elmehetnének a lelkészek a roma közösségekbe, és bevonhatnák őket az egyházi programokba. Nem etnikai megközelítésből kellene kezelni a romakérdést, hanem elsősorban szociális, oktatási és egészségügyi-nevelési jelleggel, irányból. Akár a lelkészek is személyes példájukkal kínálhatnának megoldást az egész közösségnek. S ez nem is annyira anyagiaktól függ, hanem hozzáállás kérdése. Mert a roma közösség részéről megvan ez az igény, de az egyházak nem minden esetben viszonyulnak hozzájuk pozitívan, sőt elutasítják, elzárkóznak előlük.
A gazdasági okok – megelőzés, nem tűzoltás
Az esetek többségében a romák nem hibásak azért, hogy ilyen helyzetbe kerültek – fejtette ki az alprefektus. Ha az utóbbi 25 év társadalmi, gazdasági változásait elemezzük, megállapíthatjuk, hogy ez a közösség képtelen volt alkalmazkodni. Gondoljuk el, 1989 előtt a romák nagy része építkezéseken, a kollektív gazdaságban dolgozott. A rendszerváltást követően csődbe mentek a nagyvállalatok, megszűntek a kollektív gazdaságok, és így azok is, akik a minimális jövedelmet munkával szerezték meg, állás nélkül maradtak. Mivel alacsonyan képzettek, már nem feleltek meg az új munkapiaci elvárásoknak. Aztán úgy felgyorsult az élet, hogy a társadalomnak egyszerűen nem volt ideje velük foglalkozni. A középiskolát (egyetemet) végzettek is nehezen kaptak munkahelyet, hát még a szakképzetlen kategória! Persze van szociális segély, integrálási programok, de ameddig az önkormányzatok nem ösztönzik őket arra, hogy legalább a nyolc osztályt elvégezzék, és utána olyan szakmát tanuljanak, mint az építői, vagy autószerelő-bádogos, amire volna igény, addig egy helyben topogunk. Aztán meg ott van a nagy népszaporulat, ami szintén növeli a szegénységet, hiszen a gyerekeket gondozni kell, ellátni, mert ugye "sok gyerek szegénység", s ez így is van. Ezen a téren is többet lehetne tenni azokkal a felvilágosító programokkal, amelyekre a kimutatás is utalt.
Sok függ attól is, hogy a roma közösség miként neveli ki saját értelmiségi rétegét, amely az új társadalmi helyzetben elvállalja a vezető szerepet. A rossz tapasztalat az, hogy a "kiemelkedett" roma értelmiségeik többnyire nem akarják vállalni az identitásukat, elhatárolódnak a közösségtől, holott ők kellene legyenek a pozitív példák, a húzóerő. Ezen a mentalitáson is változtatni kellene, mint ahogy a társadalom is érzékenyebben oda kellene figyeljen az említett gondokra, jelenségekre, mert lassan nem csak a roma közösséget érintik. És az abafáji esetből kiindulva, egyik fél részéről sem az erőszakos beavatkozás, a tűzoltás a megoldás, hanem az említett okok feltárása, orvoslása. Ha nem kezdünk ezekkel idejében foglalkozni, oda jutunk, hogy mind az állami, mind a helyi közösségek képességeit meghaladják ezek a kérdések, amelyek a radikalizálódott társadalomban veszélyes precedenst teremthetnek, mint például az említett konfliktus. Mindennél fontosabb a megelőzés! – összegzett az alprefektus.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 20.
Szakaszzárás a „nulladikban”
Lezárult az előkészítő osztályokba való beiratkozás első szakasza. Megyénkben száz, ebből Marosvásárhelyen 20 „nulladik” osztály indul. A százban sajnos benne vannak az összevont osztályok is, hiszen sok vidéki településen csak egy fél- vagy negyedosztálynyi gyermek kezdi az iskolát az új tanévben.
Megyeközpontunkban a kövesdombi Liviu Rebreanu, a Dr. Bernády György, a Nicolae Bălcescu, a meggyesfalvi Serafim Duicu és a Romulus Guga iskolákban, valamint az említett tanintézményekhez csatolt központokban indul két-két osztály. A Bălcescu iskolában a Waldorf-osztállyal egészül ki a keret, a volt 1-esben a Rozmaring központba, a Gugában a hidegvölgyi Szivárvány Házba járó gyermekekből áll a második speciális osztály.
Az érdeklődés a tanintézetek iránt az idén sem egyenletes. Míg a központi iskolákat megrohanták a szülők, és sokan azt is vállalták, hogy a választott iskola körzetébe kérjenek ideiglenes lakhelyet, a városnegyedi iskolákban a beiratkozás első szakasza után maradtak még helyek az újraelosztás időszakára is (április 24–30. között). Néhol az iskola neve, fekvése volt a vonzó, másutt a tanítónőre „utaztak” a szülők – mondhatjuk a szlengből vett kifejezéssel. Ahol az alsó tagozatos pedagógus nagy népszerűségre tett szert, ott méhkaptárrá vált az iskola. Akinek egyszer vagy többször rossz hírét keltették a diákokkal való bánásmód miatt, legyen bármennyire is képzett, igényes tanító, attól menekülnek még azok is, akiknek a szomszédságában van az iskola. Ilyen kellemetlen helyzet alakult ki az idén az egyébként jó hírű Európa Általános Iskolában, amelynek előkészítő osztályába a szakos tanfelügyelőnő tájékoztatása szerint mindössze hat gyermeket írattak be. Hasonló okok miatt nincsen jelenleg ötödik osztály a katolikus iskolában, mert annak idején még az Unireában működő tanítónőről kialakult vélemény riasztotta el a szülőket. Az idén a Dr. Bernády György iskola iránt a legnagyobb az érdeklődés, ahova 80 gyermek dossziéját adták be, de most már eldöntött tény, hogy két osztály indul 60 kisiskolással. A Református Kollégium előkészítő osztályának 28 helyére 47-en iratkoztak fel, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba 39-en, akik közül 37 családnak állítólag az iskola körzetében van a lakhelye. Ezzel szemben várják az előkészítősöket a Dacia, a Coşbuc, a 7-es számú és a Bălcescu iskolákba, valamint egy-két helyre más városnegyedi tanintézménybe is.
A Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét illetően semmi sem változott, az előkészítő osztályokba a beiratkozásra való tiltás továbbra is érvényben van, bár a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár szerint lévén „vokacionális” iskoláról szó, még szeptemberben is lehet iratkozni, ha addig végre elismerik, hogy törvényesen működik az intézmény. Sajnos a 2017–18-as tanévre vonatkozó keretszámokról március 16-án elfogadott kormányhatározatban a miniszteri és kormányfői ígéretek ellenére sem szerepel a katolikus iskola, azzal a megjegyzéssel, hogy utólag is ki lehet egészíteni a keretszámokat. Bár így lenne, de ebben az egyre inkább összeesküvésnek bizonyuló szövevényben, amelyet a marosvásárhelyi magyar oktatás reményteljesen induló egysége ellen szőttek, egyre nehezebb bizakodónak lenni. Az igazunkról, a reményről mégsem mondhatunk le!
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)
2017. november 28.
Szárnyaló szeretet
Még alig-alig deresedtek a fák, s az égen gomolygó felhők mögül még ki-kikandikált a nap, de a gondoskodó szeretet már kopogtat az emberi szívben.
A szegények világnapján, miután gazdákra leltek az ajándékkabátok, a máltaiak karavánja továbblépett, és felkereste városunk legszegényebb negyedét, a Hidegvölgyet.
Palkó Ágoston római katolikus lelkész és máltai lelki vezető számára ismerős ez a hely, hiszen ott tartja a hittanórákat a hidegvölgyi gyermekeknek. Egy tömbház kis garzonja zsúfolásig megtelt gyermekekkel és felnőttekkel, de ott voltak a máltai önkéntesek is, hogy részt vegyenek a közös szentmisén, ahol a rászorulókért imádkoztunk.
Ezen a kis helyen az összezártság mintha az összetartozás megtartó erejét jelképezte volna, így meghitt hangulatot teremtett.
A szentmise után a máltai önkéntesek kis ajándékcsomagokkal ajándékozták meg a gyermekeket és körbekínálgatták az ízletes szendvicseket.
A Máltai Szeretetszolgálat egyik fő feladata a szegények megsegítése, ezt az év minden egyes napján valamiképpen megvalósítja, de ezen a napon különös hangsúlyt kapott Ferenc pápa indítványa alapján, mely bizonyára megmozgatta az egész keresztény világot.
Hálát adunk Istennek, hogy lehetőségünkhöz mérten mi is bekapcsolódhattunk ebbe a szeretetláncba. Radványi Hajnal / Népújság (Marosvásárhely)