Csíkszeredán két fiatalt, Bodor István Attila 19 éves hidegségi és Gergely Béla 16 éves gyimasfelsőloki fiút bevitték a rendőrök és gumibottal összeverték őket. A két fiatal rakodás közben talált egy régi Ceuasescu-feliratot és tréfából kimutatták azt az ablakon. Ez volt az oka annak, hogy elvitték a két fiút a rendőrök és a talpukat verték gumibottal. A helyi RMDSZ panaszt tett a rendőrségen. /Brassói M. Pál: Meddig szeghetik meg a törvényt a törvény őrei? = Valóság (Bukarest), okt. 19./

Szept. 29-én országos csángótalálkozót rendeznek Gyimesközéplokon. Nagy Imre polgármester elmondta, hogy előzőleg tatarozták a községközponthoz tartozó hidegségi, borosi és bükkhavasi iskolákat. A csángótalálkozót 1969 óta minden évben megrendezik. Három műkedvelő csoportot várnak a moldvai csángó falvakból, a Brassó megyei tatrangiakat is meghívták. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Csíksomlyón ismét megtartották az Ezer Székely Leány Napját, melyet először Domokos Pál Péter 1931-ben szervezett meg. A rendezvény felvonulással kezdődött. Lovasok és fúvószenekar vezette a népviseleti parádét a Szék útján a somlyói kegytemplomig. A kegyhelyen nagyon sokan vettek részt a segédpüspök által celebrált szentmisén, majd az Ezer Székely Leány Napja résztvevői kivonultak a két Somlyó hegye közti nyeregbe. A műsort a szentegyházasfalviak nyitották. A gyimesi hidegségi táncosok után Vitos Izabella oláhfalvi énekekkel szórakoztatta a közönséget. A sepsiszentgyörgyi Fenyőcske együttes után a csíksomlyói egyházközséghez tartozó falvakból verbuválódott fiatalok zenekara lépett színre, majd a sötétpatakiak és a csíkjenőfalviak mutatták be műsorukat. Felléptek még Vajdaszentivány, Mezőbánd, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Csíkszentimre, Kászonújfalu, Szováta, Gyergyószentmiklós, a gyimesi Sötétpatak, a moldvai Pusztina, Nádas, Külsőrekecsiny, Klézse és Forrófalva hagyományőrző együttesei, valamint a Hargita Székely Népi Együttes. /Ezer Székely Leány Napja Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

Szept. 24-én Gyimesközéplokon tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tatros Forrásánál elnevezésű csángófesztivált. A Megyei Kulturális Központ és a gyimesközéploki kultúrotthon által szervezett találkozó valójában a két nappal korábban kezdődő Középloki Falunapok zárórendezvényeként került sorra. A fesztivál délelőtt szentmisével kezdődött, majd népviseleti parádéval folytatódott. Ezután a meghívott hagyományőrző csoportok előadása következett. Felléptek a moldvai Külsőrekecsin és Pusztina, a Gyimes-völgyi Gyimesfelsőlok, Hidegség, Sötétpatak, Gyimesbükk és a házigazda Gyimesközéplok adatközlő csoportjai. /Csángófesztivál Gyimesközéplokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

"Júl. 1-jén tartották az Ezer Székely Leány Napját. A rendezvényt még ünnepélyesebbé tette az alapító Domokos Pál Péter születésének 100. évfordulója. A tervek szerint a mintegy 700 meghívott táncos a csíksomlyói Hármashalom-oltár színpaddeszkáin kellett volna eljárja saját vidékének, régiójának jellemző táncait, a vasárnap reggeli esőzés azonban a táncvirtust a csíkszeredai Városi Művelődési Ház színpadára kényszerítette. A táncműsort a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes nyitotta meg, majd felléptek a csíksomlyói, hidegségi, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola, a csíkmadarasi, dánfalvi, püspökladányi, balánbányai, csíkrákosi, kilyénfalvi, csíkborzsovai, vajdaszentiványi, szentkirályi, rekecsinyi, széki, pusztinai, kászonújfalvi, vicei, rédicsi (Magyarország) és birjáni (Magyarország) felnőtt, valamint gyermektáncosok. Délután Szőcs János csíkszeredai történész tartott előadást Domokos Pál Péter életéről és munkásságáról, majd újabb néptánc- és népdalelőadás-sorozat következett. - Az Ezer Székely Leány Napja megrendezésére egy, a rendezvény nevét viselő alapítványt hoztak létre, amely minden évben összegyűjti a szükséges támogatásokat, és lebonyolítja a népi hagyományőrzők eme seregszemléjét. /Évről évre több résztvevő. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./"

"Aug. 5-én ért véget az immár 11. alkalommal megszervezett Nemzetközi Tánctábor Gyimesközéplokon. 250 fizetővendég volt jelen: 80% Magyarországról, 15% Erdély különböző városaiból, de jöttek érdeklődők Ausztráliából, Japánból, Francia- és Németországból. A gálaműsorban fellépett a pusztinai hagyományőrző tánccsoport - bizony hatvan fele járnak a hagyományőrzők -, továbbá a rekecsini gyermekek, nem magyar tanító által betanított csángómagyar énekekkel. Bemutatták többek közöttt furulya-, hegedű- és tánctudásukat a hidegségi, középloki gyerekek, a felsőloki hagyományőrzők. Főszponzorok: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram Népművészeti Kollégiuma, Illyés Alapítvány kolozsvári igazgatósága, gyulafehérvári Caritas csíksomlyói kirendeltsége, no meg tehetségéhez mérten a polgármesteri hivatal. Sára Ferenc élettársával, Varga Zsuzsával Magyarországról települtek Gyimesközéplokra már néhány éve azért, hogy e táj népművészeti örökségének istápolói legyenek. No, meg azért vallja be Sára Ferenc, hogy a csángó lakosságtól életfilozófiát és élni tanuljon. - Meglátogatta a tábort dr. Cseh Áron kolozsvári magyar konzul és Veres László, az Illyés Alapítvány igazgatójának társaságában Németh Zsolt államtitkár, aki az egyházi és világi faluvezetéssel együtt elhelyezte a Nemzetközi Csángó Központ alapkövét. A Fidesz-kormány nagyon erős anyagi támogatást nyújt a csángó központ létrehozására; mondhatni, hogy állja költségeinek 99%-át. Így már jövő tavaszra elkészül egy kulturális és szabadidőközpont, amelyben működne egy népművészeti iskola, s amely állandó jelleggel helyet adhatna tanfolyamoknak, konferenciáknak, táboroknak. Egy olyan központja lesz ez a csángóságnak - ahogy Németh Zsolt is fogalmazott -, amelyen keresztül áramlik minden információ a csángóságról és az is, amely a világból őket érdekli. A 2002. évi tábort az államtitkár ebben az új központban nyitná meg. /Inczefi Tibor: Megőrizni a világ számára a Gyimesekben kialakult kultúrkincset. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./"

"Kétnapos, jubileumi csángófesztivált tartottak a hét végén Gyimesfelsőlokon, a "Tatros forrásánál" címmel. A fesztivált első ízben a hatvanas években szervezték meg, de az akkori vezetés betiltotta. 1977-ben tudták újraindítani az elsősorban népi hagyományok ápolására és bemutatására szánt rendezvény. Kötelező módon román résztvevőket is meg kellett hívni, mivel a politikai hatalom hallani sem akart arról, hogy léteznek csángó magyarok. Az idén először a fesztivál két napos lett. Mintegy 250-300 résztvevő volt jelen Külsőrekecsinből, Pusztináról, Gyimesbükkről, Csernakeresztúrról, Tatrangról, Hidegségből, Sötétpatakról, Gyimesközéplokról, Gyimesfelsőlokról. A rendezvény meghívottja volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is. (Daczó Dénes): Jubilemi, 25. Csángó Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./"

A Pro Minoritate Alapítvány Veszélyeztetett kisebbségek Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten febr. 15-én, a Károlyi Palota Kulturális Központban. A konferencia fővédnöke Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előadások hangzottak el az európai szervezetek szerepéről a nemzeti kisebbségek védelmében, esettanulmányok veszélyeztetett kisebbségi kultúrákról (kiemelten az ural- altáji, arománok), a rendezvény második része a csángókkal foglalkozott: kultúrájukról, nyelvükről, történetükről, érdekképviseletükről, jelenükről és jövőjükről. A konferencián Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondott záróbeszédet. A meghívott előadók között volt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének csángó raportőre, Petrusán György szegedi román tanszékvezető, Cselényi László televíziós filmrendező, a Minoritates Mundi szerkesztője, Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem docense, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnöke, Bartha András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Némiképpen a konferenciához kapcsolódik a febr. 16-ra meghirdetett, hagyományos zenés-táncos összejövetel, melyet a Pro Minoritate Alapítvány szervez a moldvai és gyimesi csángó magyarok kultúrája, népszokásai, hagyományai megismertetése szándékával, s amelynek a budapesti Petőfi Csarnok nyújt otthont. A hatodik alkalommal meghirdetett fesztivál fővédnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A hatodik Csángó fesztiválon gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző együttesek lépnek fel Gyimesbükkről, Hidegségpatakáról, Klézséből, Magyarfaluból, Pusztinából, Külsőrekecsinből és Lészpedről. /(Guther M. Ilona): Veszélyeztetett kisebbségek Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

"Júl. 7-én tartották az Ezer Székely Leány Találkozót. A székely népviseletbe öltözött felvonulók Csíkszereda központjából indultak a csíksomlyói Nyeregbe, a Hármashalom-oltárhoz. A város utcáin felvonulókat fúvószenekar vezette, s lóháton vonuló székely legények követték őket. Dr. Csedő Csaba István polgármester beszédében emlékeztetett a népszámlás keserű adataira. A Hármashalom-oltárszínpadon késő délutánig folyt a népzene- és néptáncelőadás, egymást követték a színen a házigazda csíksomlyói, a kilyénfalvi, a balánbányai, a csíkszentdomokosi, a korondi, tordai, baróti, csíkszentkirályi, hidegségi, a magyarországi hajdúszoboszlói, csíkmadarasi, mezőbándi, kászoni, széki, székelykeresztúri, csíkrákosi és vicei műkedvelő előadók, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. /Szüszer-Nagy Róbert, Sarány István: Maratoni népzene- és néptáncelőadás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./"

"Gyimesközéplokon a falunapok keretében meghirdetett, XXVI. csángófesztivál rendezvényeit megzavarta a hideg, esős időjárás. Ambrus Róbert, a középloki kultúrotthon igazgatója mindent elkövetett, hogy a szentmisét követően a résztvevők amolyan lovas, szekeres menettel érkezhessenek meg a rendezvény színhelyére, a kultúrotthon elé. A helybeli hagyományőrző csoportokon (hidegségi, középloki, felsőloki, sötétpataki, na meg a balánbányai Ördögborda) kívül a csernakeresztúri csángók, valamint a felsőlokiak magyarországi testvérközsége, Tiszakécske együttesei mutathattak ízelítőt sajátos népi kultúrájukból. /Kristó Tibor: XXVI. Csángófesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./"

"Ameddig nem volt templomuk, a gyimesiek a csíki plébániákon kereszteltek, a csíkszentmiklósi, csíkrákosi, a somlyói templomokba írták be a született gyermekeket. Ez is mutatja a csángóknak a székelységhez való kötődését. 1782-ben a somlyói Ferenc-rendi szerzetesek plébániát hoztak létre Gyimesbükkön, így jött létre a gyimesi egyházmegye 486 hívővel. 1786-tól a Kápolna-patak "szádában" létezett egy ideiglenes kápolna. Innen a patak elnevezése. 1851-ben Gyimesközéplok elvált Gyimesbükktől. 1853-ban fogtak hozzá egy nagyobb templom építéséhez, egy év alatt be is fejezték. Az 1900-as évek elejéig a felsőlokiak is idejártak templomba, míg 1911-ben felépítették saját templomukat. Gyimesbükkön 1974-ben, a legnehezebb időkben épült a római katolikus templom Dani Gergely plébános idején, 1976-ban felszentelték. A legújabb római katolikus templom Hidegségen épült a Bükkhavas- és a Barackos-patakok találkozásánál, Szilveszter Imre gyimesközéploki plébános szervezésével. A templom helyén egy 1925-ben épült kápolna állt, amelyet beépítettek az új templomba. 1999-ben fogtak hozzá az építéséhez, kalákában. 2001. augusztus 20-án szentelték, a védőszentje Szent István. A templom 300 ülőhelyes, de búcsúkor 1000 hívő is imádkozhat a templomban. /Pomjánek Béla: Gyimesközéplok nyírfája. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./"

A gyimesi települések – köztük természetesen Gyimesközéplok – a Kárpát-medencei magyarság keleti kapujának bástyájává váltak. Az utóbbi években mintha új életerővel telne meg ez a vidék. A több mint 5300 lelket számláló Gyimesközéplok község irigylésre méltó demográfiai mutatókkal büszkélkedhet. 2007-ben megháromszorozódott a házasságkötések száma, és a születések száma is meghaladja az elhalálozásokét. Elvándorlás gyakorlatilag nincs, a fiatalok közül is sokan hazatértek a Tatros völgyébe. A minden esztendő július havának utolsó hetében megrendezett tánctábor a település egyik leghíresebb „márkája”. Ugyancsak népszerű a kétévente megrendezett, a Tatros forrásánál elnevezésű csángófesztivál is. A Hidegségben működő neves Csángó Panzió is bővül. Gyimesközéploknak is voltak peres ügyei a Neamt megyei településekkel, szerencsére azok Gyimesközéplok javára dőltek el. A középloki fiatalok pezsgő ifjúsági életet szerveznek, működik az Ordasok Hagyományőrző Néptáncegyüttes is. Nagy probléma viszont a szakemberhiány, kiváltképp az oktatásban. Gondot jelent a pedagógushiány abban a községben, amely 9 általános (I–IV. osztályos), három felső tagozatos (V–VIII. osztályos) iskolát tart fenn. /Orbán Ferenc: Gyimesközéplok – magyar életkedv keleten. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

A tavalyinál 240-nel kevesebben fognak dolgozni az új tanévtől a megye elemi és középfokú oktatási intézményeiben, mondta el Ianosi Anda Elena, Hargita megye főtanfelügyelője. Ecaterina Andronescu tanügyminiszter arról értesítette a helyi vezetőséget, hogy az új tanévtől 6533 – tehát 240-nel kevesebb – állást fog finanszírozni a központi költségvetésből. A szaktárca vezetője azt is szorgalmazza, hogy az elemi iskolák osztályainak létszáma legalább 20 tagú, az általános osztályoké pedig 25 tagú legyen. „A csíkmindszenti iskolában az elmúlt tanévben csupán 12, a kobátfalviban 11, Hidegségen 13, Kányádon pedig 12 gyerek járt egy-egy osztályba” – példálózott Ianosi. Néhány rendellenességre is felfigyeltek az illetékesek. Kiderült például, hogy bizonyos iskolákban a kisegítő személyzet száma azonos, vagy meghaladja a szakképzett tanárok számát. A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban harminchét személy kisegítőként, harminchat pedig tanárként dolgozik. Ugyanez az eset áll fenn a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban is. Az utóbbi esetek azzal magyarázhatók, hogy ezekben az oktatási intézményekben bentlakás és konyha is működik. /Kozán István: Csökkentik a tanügyben dolgozók számát. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./

Csángó Bál Budapesten
A moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető társadalmi és gazdasági folyamatokra szeretnék felhívni a figyelmet a szombati Csángó Bálon, amelynek díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató lesz.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület által szervezett bállal idén is szeretnének alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori kultúra számos elemét őrző moldvai és gyimesi csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket, táncaikat színpadi produkció keretében.
A szervezők nevében Nagy Bercel az MTI-nek elmondta, hogy az idén a műsor Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató munkásságára épül, aki a vallásos néphagyomány, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és az archaikus apokrif népi szövegek kutatása terén ért el jelentős eredményeket. A Kossuth-díjas kutató kiemelt feladatként tekint a gyűjtőmunkára, ő tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, funkcióját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét, európai összefüggéseit. Magyarországon és külföldön több tízezer szöveget gyűjtött össze.
A Petőfi Csarnokban szombaton tartandó bálon mintegy 8 moldvai és gyimesi településről – így Klézséből, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Hidegségpatakáról, Görbepatakáról, Gyimesbükkről és Áldomáspatakáról – összesen 45 hagyományőrző zenész és táncos lép majd a színpadra.
A színpadi műsort követő, hajnalig tartó táncházban a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítenek a csángómagyar táncok lépéseit megtanulni. A bálhoz kapcsolódva csángó népi építészeti emlékekből és Petrás Mária keramikus alkotásaiból, valamint hagyományos csángó használati tárgyakból és szőttesekből összeállított tárlat hívja a Kárpátokon túli utazásra a vendégeket. A kiállítást Kóka Rozália énekes, mesemondó nyitja meg. Bemutatják még Csoma Gergely Az elhagyott idő – 33 év a moldvai csángók között című könyvét is.
A színpadi műsort megelőzően tartják a Kőketánc Gyermektáncházat, amelynek évről évre hatalmas sikere van a kisgyermekes családok körében.

Csángó bál. Németh Zsolt: Átfogó csángó oktatási stratégiára van szükség
- Átfogó csángó oktatási stratégiát szorgalmazott a moldvai magyarság anyanyelvhasználatának megőrzéséért Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke a XIV. Csángó Bálon szombaton este a fővárosban. A bál díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató volt.
Németh Zsolt köszöntőjében felidézte, hogy 1989-ben Magyarországon és Romániában is összeomlott a diktatúra. Ez a fordulat lehetőséget teremtett a szabadság kivívására, amelyért azonban nap mint nap kemény küzdelmet kellett folytatni az elmúlt húsz esztendőben és ma is. Így volt, s így van Pusztinában, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Beregszászon, Szabadkán, Dunaszerdahelyen és Budapesten is - fogalmazott.
Kiemelte: a szabadság hiánya legnyilvánvalóbban Moldvában mutatkozott meg a rendszerváltozás előtt és utána. Az ott élő csángó magyarok továbbra sem használhatták anyanyelvüket sem az oktatásban, sem pedig a hitéletben. Az ezredforduló hozott áttörést az oktatás területén, amikor is beindult Klézsén, először iskolán kívül, majd egyre több csángó faluban iskolai keretek között is a magyar nyelv oktatása. Ehhez a programhoz a magyar állam hathatós anyagi támogatást nyújtott. Ma már ezer gyermek vesz részt közel húsz településen magyar nyelvű oktatásban, ez azonban csak tizede annak a tízezer moldvai tanulónak, akik valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. A pozitív tendencia fenntartásához átfogó oktatási stratégiára lenne szükség - mondta.
Németh Zsolt úgy fogalmazott, merjünk hinni abban, hogy a csángó magyarok megmaradnak, és a magyar nyelvük kultúrájuk fel fog támadni.
A bizottsági elnök szólt arról is, hogy magyar nyelvet ismerő papokért a XVII. század óta folyamodtak a moldvai csángók és küzdelmüket folytatják napjainkig. Sok helyen a papok ma is tiltják híveiket a magyar nyelvű zsoltározástól, sőt a magyar nyelvű oktatásban való részvételtől.
Mint mondta, 2009. október 18. hozott történelmi fordulatot Csángóföldön, amikor együtt misézett Petru Gherghel moldvai római katolikus megyéspüspök és Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök a Bákó melletti Lábnyikon. Ezt követően 2009 novemberében Erdő Péter érsek vezetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Romániában tárgyalt a Román Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival. A román püspökök kinyilvánították, hogy mindenkinek joga van a saját nyelvén misét hallgatni, ha ezt kívánja. A fideszes politikus üdvözölte a tárgyalásokon kimunkált megállapodást, mely kilátásba helyezi a csángó magyarok anyanyelvi vallásgyakorlását. Várjuk a további előrelépést - mondta, hozzátéve: fontos állomás lehet, hogy vasárnap Budapesten misézik együtt Erdő Péter és Petru Ghergel.
Az ellenzéki politikus köszöntötte a rendezvényen megjelent új amerikai nagykövetet, Eleni Tsakopoulos Kounalakist.
Németh Zsolt méltatta a bál díszvendégének Erdélyi Zsuzsannának is a munkásságát, mint kiemelte: a néprajzkutató összefogást hirdetett, s felhívást tett közzé az archaikus népi imák gyűjtésére. Az apokrif imádság megjelölést a tudományos élet Erdélyi Zsuzsanna javaslatára fogadta el.
A néprajzkutató munkásságáról - amelyre az idei bál is épül - Nagy Bercel, a színpadi műsor szerkesztője az MTI-nek elmondta: elsősorban a vallásos néphagyomány, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és az archaikus apokrif népi szövegek kutatása terén ért el jelentős eredményeket. A Kossuth-díjas kutató tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét. Itthon és külföldön több tízezer szöveget gyűjtött össze.
Az idén is zsúfolásig megtelt Petőfi Csarnokban 8 moldvai és gyimesi településről - Klézséből, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Hidegségpatakáról, Görbepatakáról, Gyimesbükkről és Áldomáspatakáról - összesen 45 hagyományőrző zenész és táncos lépett a színpadra. Vendég volt a Fanfara Complexa, a Kobzos Együttes, a Kőketánc Gyerektáncház, a Cantigas Együttes, a Juhász Családi Zenekar, a Somos és a Szigony, a Zurgó Együttes és Enyedi Ági, valamint a Lippentő és a Szentendre Táncegyüttes.
A színpadi műsor után hajnalig tartó táncházban a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítettek a csángó magyar táncok lépéseit megtanulni. A bálhoz kapcsolódva csángó népi építészeti emlékekből és Petrás Mária keramikus alkotásaiból, valamint hagyományos csángó használati tárgyakból és szőttesekből összeállított tárlat hívta a Kárpátokon túli utazásra a vendégeket. A kiállítást Kóka Rozália énekes, mesemondó nyitotta meg. Bemutatták még Csoma Gergely Az elhagyott idő - 33 év a Moldvai csángók között című könyvét is.
A csaknem 250 ezres moldvai csángómagyarságnak csak töredéke, mintegy 60 ezer ember beszéli a magyar nyelvet, melyet azonban sem a közigazgatásában, sem az oktatásban, sem a moldvai katolikus egyház keretei között nem gyakorolhatnak. Saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció, a modern nacionalizmus és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszió kihívásaival szemben - hívta fel a figyelmet az asszimiláció ellen küzdő népcsoport nehéz helyzetére Nagy Bercel. Hozzátette: a magyarországi értelmiségiek körében egyre többeket érint meg a szórványmagyarság és a Keleti Kárpátokon túli csángók sorsa.
Az esemény fővédnöke idén is Sólyom László köztársasági elnök volt. Forrás: MTI

Visszavonuló honvédek nyomában
Hazai és magyarországi, idősebb és fiatalabb, gyakran túrázó és amatőr kiránduló – színes társaság gyűlt össze tegnap reggel a hidegségi Csángó Panziónál, hogy végigjárja azt az emlékutat, amelyet a második világháborúban a Gyimesi-szorost védő honvédek tiszteletére alakítottak ki.
„A szikra szerepe volt az enyém, ám ahhoz, hogy ebből a szikrából ekkora tűz legyen, már kellettek a lelkes kollégák” – mondta a tegnapi emléktúrát megelőző rövid ünnepségen dr. Papp István, a Kelet-magyarországi Speciális Mentők Egyesületének alelnöke. Mint kiderült, valóban ő volt a szikra, az ötletgazda, hiszen ő volt az, aki a tavaly pünkösdi gyimesi tartózkodása idején megvásárolt Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyvét forgatva, rábukkant a visszavonuló honvédek útvonalát ábrázoló térképre, kitalálta, hogy ezt az útvonalat jelöljék ki, alakítsanak ki ott egy emlékutat, amely, azon túl, hogy emléket állít valamennyi itt visszavonult honvédnek, turisztikai szempontból sem utolsó, hiszen a Hidegségtől Csíkszenttamásig, illetve Csíkszentdomokosig a Gyimesek és Felcsík gyönyörű tájait tárja a túrázók elé.
„Ez az emlékút egy híd Csángóföld és Székelyföld között, de jelképesen összeköti az egész magyarságot, hogy itt ezer év múlva is magyar szóra magyar szó feleljen” – mondta dr. Papp István.
Az ötlethez társult a Hargita Megyei Mentőszolgálat mellett működő ProAmb Egyesület, a csíki hegyimentők, és összefogásuk eredményeként tegnap már felavathatták az emlékutat.
Az avató túrára eljött Illésfalvi Péter magyarországi hadtörténész, aki előadásában részletesen ismertette a jelenlévőkkel az éppen ma 70 éve meghozott második bécsi döntéstől kezdődően a határvédő honvédek 1944 szeptemberében bekövetkezett visszavonulásáig a fontosabb történelmi eseményeket.
„1944. szeptember 10–14. között, valamelyik napnak az esti óráiban kezdték meg a visszavonulást a Kovács-pataka – Kondra-kereszt – Csíkszenttamás – Csíkszentdomokos útvonalon az elcsigázott, esetenként sebesült katonák. Csak találgatni tudjuk, szívükben milyen érzéssel vonultak vissza, de azt biztosan tudták, hogy ez a terület nagyon hosszú időre elveszett” – fogalmazott a hadtörténész, aki szerint nekünk „az a kötelességünk, hogy ezekre a katonákra emlékezzünk, és figyelmeztessük a mai nemzedékeket, hogy amit nem mi szereztünk meg, arról nincs jogunk lemondani.”
Az emlékútavatónak színfoltja volt a csíktaplocai 86 éves Orbán Ferenc, aki maga is ott, a Gyimesi-völgyben védte a magyar határt, és bajtársaival együtt a ma már emlékúttá avatott útvonalon menekült ki az orosz csapatok gyűrűjéből.
Forró-Erős Gyöngyi
Hargita Népe (Csíkszereda)

Sem iskola, sem iskolabusz
A vidéki oktatási intézmények összevonása növelte az ingázó diákok számát
Gyerekek és szülők ezrei szembesültek azzal ezekben a napokban, hogy az idei tanévben a vidéki iskolák felszámolása, összevonása miatt ingázniuk kell, ám a tanfelügyelőségek nem tudnak ehhez elegendő iskolabuszt biztosítani.
Hargita megyében például hat és félezerre nőtt ősztől a naponta ingázó diákok száma. A gyerekeknek átlagosan 10-15 kilométert kell utazniuk, de olyanok is akadnak, akik naponta oda-vissza számolva 60 kilométert tesznek meg azért, hogy tanulhassanak. Jelenleg mintegy négyezer-ötszáz tanuló utaztatásának gondja a szülőkre vagy magára a diákra hárul, mert a megyében található 75 iskolabusz mindössze 1800-2000 diák szállítására elegendő.
„Azokon a településeken, ahol nincs iskolabusz, mert még nem kaptak – például Homoródszentmárton, Gyergyóholló, Tölgyes –, mikrobuszok bérlésével próbáljuk áthidalni a hiányt, a költségeket egy központi program támogatásából állja a tanfelügyelőség. Ugyanebből a forrásból finanszírozzuk azokat az alternatív megoldásokat is, ahol például szülők bevonásával, segítségével oldják meg az utaztatást” – nyilatkozta lapunknak Csukás Levente, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség gazdasági igazgatója.
Beszámolója szerint korábban 22 újabb iskolabuszt kérvényeztek az oktatási tárcától, majd ezt a számot egy „reálisabbra”, hatra csökkentették. „Már akkor is tapsolnánk, ha három-négy buszt kapnánk. Ezek a járművek oda kerülnének, ahol az alacsony diáklétszám miatt kénytelenek voltunk felszámolni az iskolát” – magyarázta az igazgató, aki szerint Székelyvarság, Homoródszentmárton, Kobátfalva, Hidegség, Gyergyóholló és Tölgyes szerepel a prioritási listán.
És a szülők fáradtsága?
„Minden reggel megfogadom, hogy többet nem viszem be a városi iskolába a gyereket” – panaszkodik az egyik Maros megyei faluban élő Kulcsár Ildikó, aki családjával naponta egy órát utazik faluról városra és vissza. „Sokba is kerül, fárasztó is” – mondja a kétgyermekes anya, aki nincs egyedül ezzel a problémával a megyében. Az anyuka olyan településen él, ahová nem jut el a megyében jelenleg közlekedő 76 iskolabusz egyike sem, így a diák utazási támogatást kap. „Jó, hogy legalább az utazást kifizetik. De az én fáradságomat nem fizeti ki senki” – panaszkodott az anyuka.
Az ingázás valóban fáradsággal jár. Erdőszentgyörgyről Marosvásárhelyig például 40–45 perc az út. Oda-vissza megjárni ezt a távot, azt jelenti, hogy a várakozással együtt napi két órát tölt az utazással az, aki az ingázást választja. Egy bérlet ára 170–180 lej, annak függvényében, hogy egy hónapban hány napot utazik a bérlettulajdonos, az iskolások 10 százalékos kedvezményben részesülnek. A Vásárhellyel egybeépült falvakba húszpercenként járnak a buszok, innen könnyebb a bejárás.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk, a minisztérium további négy iskolabuszt ígért. Ennél többre volna szükség, ezért azokat az iskolákat, amelyek közelében nincs más tanintézmény, még a annak ellenére sem zárták be, hogy nagyon kevés a gyerek.
Illés Ildikó elmondta, a minőségi tanításhoz erős iskolaközpontokra volna szükség, ami csak az összevonásokkal, az ingáztatásokkal lenne megvalósítható, de ezt a szülői közösségek nem látják be, és ragaszkodnak településük iskolájához. Példának a községközpontnak számító Küküllőszéplakot hozta fel a főtanfelügyelő-helyettes.
Újabb 170 busz érkezik
Az oktatási minisztérium tud az iskolabuszhiányról, a tárca éppen tegnap írt ki versenytárgyalást 170 jármű beszerzésére – tudtuk meg Király András oktatási államtitkártól. Tájékoztatása szerint jelenleg 2370 iskolabusz van forgalomban, és az intézmény-összevonások miatti új helyzetben további 900 jármű van forgalomban.
„Ismerjük az ingázó gyerekek gondjait. Hosszú távon az iskolabuszok jelentik az olcsóbb és kényelmesebb megoldást számukra, de beszerzésük sok pénzbe kerül. Addig is az állam valamennyi diáknak biztosítja az utazási költséget ott, ahová nem jut el iskolabusz” – magyarázta az államtitkár. Egyébként Király András volt még képviselőként a kezdeményezője annak a négy éve érvényben lévő törvénynek, amely szerint az állam állja a diákok ingázási költségeit. A jogszabály szerint megtérítik a napi utazás árát, ha a távolság nem haladja meg az 50 kilométert. Antal Erika, Baloga-Tamás Erika
Antal Erika, Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Csángó hagyományőrzés Gyimeslokon
Népdalaikban, táncaikban nemzeti kultúránk értékeit őrzik a gyimesiek. Ezeket tenné közkinccsé a gyimesközéploki Csángó Hagyományőrző Ház, melyet a Tatros forrásánál, a csángófesztiválon avattak fel.
- Vetett ágy szőtt lepedőből. Ez meg kenderes lepedő, kenderes ágyterítő. Mind kézzel fonott anyagból készült… – sorolja Tankó Mária Hidegségról. Majd a régi népi mesterségek ismerői meg is mutatják, hogy készültek. A kendőszegen ujjas bunda, hímzett ingek, szőtt lepedők, terítők, cifra kendők. Régen így tárolták a házilag szőtt-varrt ruhákat, hogy ne kezdje ki a moly. A csángó gyermekek nemcsak népviseletüket, de mint kiderült, népdalaikat, táncaikat is ismerik.
Mihók György kezdeményezte a Csángó Hagyományőrző Ház létesítését az 1934-ben községházának épített ingatlanban. Tervének megvalósítását magyarországi és helyi támogatók is segítették. A hagyomány érték – vallja a Budapestről Gyimesbe költöző néprajzkutató.
Naponta tudatosítani kell az emberekben, hogy ez egy olyan érték, ami nélkül nem lehet teljes emberi életet élni, nem lehet teljesen megélni a magyarságot. És hogyha ez a gyimesi hagyományőrző tájház tudatosítja azt az itteni emberekben, hogy milyen értékeik vannak, akkor már betölti a hivatását – vélekedett Halász Péter néprajzkutató.
A csángó kultúra őrzésére hivatott ház a népi mesterségek bemutatói mellett néprajzi konferenciák szervezésére is alkalmas. A közösségi termet a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményének archív képei és Ádám Gyula gyimesi zenészekről készült fotói díszítik. Csúcs Mária
Duna Televízió. Erdély.ma

Téli mese Háromkútról a Csángó Rádióban
Háromkút a Keleti Kárpátok belsejében, az 1800 méteres Nagy- hagymástól mintegy 4 kilométerre keletre egy kis patak völgyében, a Gyilkos-tótól körülbelül 12 kilométerre délre, míg a Gyimes völgyéből, a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen keresztül pedig 32 kilométerre található.
A település határtelepülése Hargita és Neamt megyének, ugyanis a két megyét a települést átszelő kis patakocska választja el egymástól. Közigazgatásilag a település Gyimesközéplokhoz tartozik.
A néprajzozók a gyimesieket is csángóknak nevezték el, akik a csángó szó egyik értelmezése szerint „elkóboroltak”, vagyis „elcsángáltak”. Viccesen azt is szokták mondani, hogy Háromkúton laknak a „legcsángóbb” csángók, hiszen a háromkútiak kétszer is elcsángáltak: először a Gyimes-völgyébe majd másodszor Háromkútra. Háromkútra először csak ideiglenes szálláshelyeket, úgynevezett kalibákat készítettek, és ott töltötték a nyarat állataikkal együtt, majd ősszel Szent Mihály táján leköltöztek a gyimesi falvakba.
A gazdák egy idő után rájöttek, hogy Háromkúton megvannak a megfelelő feltételek ahhoz, hogy állattartásból meg tudjanak élni és elkezdték kialakítani, építeni az állandó élettereiket. Viszont, ez nagyon hosszú folyamat volt, mert 1929-ben is csupán három család élt állandó jelleggel a településen. Rá 10 évre már 15 család élt a településen állandó jelleggel, és 70 család ideiglenesen. Ezek után már a település faluként szerepelt. Iskolája, temploma és kultúrterme is lett.
A megélhetést nagyrészt a famegmunkálás, az állattartás és a mészégetés biztosítja.
Nagyon gazdag hagyományvilággal rendelkezik, magába foglalja a régi gyökereket. Sokszínűség jellemzi a helyi népi kultúrát, amely annak tudható be, hogy nagyon sokáig elszigetelt település volt, ahonnan a lakók alig mozdultak ki.
A csángó falvakba nagyon fontos a hitélet. Amíg nem lett a településnek temploma, addig a hívők minden év június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén hallgathattak búcsús szentmisét egy haranglábnál, amely a mostani temető helyén állt. Mivel idős volt a lelkiatya, és messziről kellett bemenjen a faluba lóháton vagy szekéren, a település lakói egy évben csak egyszer hallgathattak misét, ezért többször átmentek a hegyeken a légvonalban körülbelül 15 kilométerre található a Neamt megyei Gyergyódamucra misét hallgatni. A gazdák egy idő után rájöttek, hogy Háromkúton megvannak a megfelelő feltételek ahhoz, hogy állattartásból meg tudjanak élni és elkezdték kialakítani, építeni az állandó élettereiket. Viszont, ez nagyon hosszú folyamat volt, mert 1929-ben is csupán három család élt állandó jelleggel a településen. Rá 10 évre már 15 család élt a településen állandó jelleggel, és 70 család ideiglenesen. Ezek után már a település faluként szerepelt. Iskolája, temploma és kultúrterme is lett.
Végül 1951-’52-ben a falu lakói a mostani templom helyén lévő romokban heverő bárói házból templomot építettek, ahová az akkor Gyergyószentmiklóson szolgálatot teljesítő pap kijárt minden hónapban egy alkalommal misézni. Mostanra már havonta két alkalommal tartanak szentmisét a településen. 2010-ben a település temploma egy Szűzanya-szoborral is gazdagodott, ugyanakkor a kis templomot nagyrészt újjávarázsolták, nagyon sok mindent felújítottak többségben a Dobai Sándor atya pénzadományain keresztül.
Végezetül az iskoláról is néhány információ: a 2011/2012-es tanévben 8 iskolás gyerek van szimultán oktatásban: 5 első osztályos, 1 második osztályos, 1 harmadik osztályos és 1 negyedik osztályos. Az óvodában 18-an vannak. Ezek a számok évről évre nőnek, ezért is merült fel egy közösségi ház építése, amely helyet adna az iskolának is. Egyelőre ez még elképzelés, mert nagyon sok probléma felmerült az engedélyek megszerzésénél, de a pénz folyamatosan gyűl, és remélhetőleg tavasszal elkezdődhet az építkezés.
A jelenlegi téli időjárás nem jobb mint az ország más területein, körülbelül 60-70 centiméteres hó van, –30 fokos hidegek. A közlekedés kicsit nehézkesebb, mert az utat nem takarítják, így vagy szánnal, vagy gyalog tudnak bemenni Gyergyószentmiklósra.
csangoradio.ro
Erdély.ma

Csángó Túrós Puliszka Fesztivál Hidegségben
Nyolcadik alkalommal szervezik meg a hagyományos Csángó Túrós Puliszka Fesztivált a Hargita megyei Hidegségen a Fatányéros és Csángó Panzió udvarán, augusztus 24–25. között.
A szombati nap a jól bevált szokás szerint továbbra is a sport jegyében zajlik: esztenalátogatással egybekötött autós hegyi kalandtúra, hegyi bicikliverseny (MTB verseny) és különféle ügyességi versenyek várják az érdeklődőket. A gyerekek szórakoztatását kézműves műhelyek és izgalmas gyerekjátékok biztosítják. A délutáni programkínálatban több koncert is szerepel, színpadra lép Kusztura Sándor, dj. Studio Project, a Szimpla Kárpáci, a Hangyaboy zenekar, az esti órákban pedig a magyarországi harmonikás, Márió.
Vasárnap reggel a csíkszentkirályi fúvószenekar tagjai ébresztik Hidegség völgyének lakóit. A főzőverseny tíz órakor veszi kezdetét. A négy–hat fős csapatok a verseny kezdetéig jelentkezhetnek akár a helyszínen, akár előzetesen az info@csangopanzio.ro levelezési címen, vagy a 0266/339-744–es telefonszámon. Önkormányzatok részéről, cégektől, különféle intézményektől és vendéglátó egységektől egyaránt várnak résztvevőket. A felhasznált puliszkalisztet a szervezők biztosítják, a többi hozzávalót, a főzőeszközöket és a tálaláshoz szükséges kellékeket a csapatok szerzik be. Az elkészített ínyencségeket háromtagú zsűri díjazza majd, a tőlük kapott pontszámok alapján dől el, hogy melyik csapat nyeri az idei fődíjat: max. hat személyre szóló, teljes ellátást biztosító pihentető hétvégét a hidegségi Fatányéros és Csángó Panzióban.
A főzőversenyt népzenei programok követik, gyimesi és moldvai csángó népdalokat és táncokat láthatnak a résztvevők. Fellépnek a Zsigora tánccsoport, a felsőloki tánccsoport, Ordasok tánccsoport, csíkszentkirályi és a csíkcsobotfalvi tánccsoport, a hidegségi hagyományőrző tánccsoport tagjai és az Ördögborda tánccsoport is. De ide várják a Székelylend együttest is. Éjfél után az utcabált tűzijáték követi és egyben zárja is a Csángó Turós Puliszka Fesztivált.
Krónika (Kolozsvár)

Székely–moldvai együttműködés született
Együttműködési szerződést kötött hétfőn a Hargita és a Neamţ megyei önkormányzat a két megye közötti szociális és gazdasági kapcsolatok erősítéséről.
Az együttműködés keretében valósítanának meg például a Gyimesközéplok községhez tartozó Hidegség települést Gyergyódamukkal összekötő, 127A jelzésű útszakasz leaszfaltozását, illetve egy közösségi fejlesztési társulást is létrehoznának a közös tervek megvalósítására.
Az ünnepi eseményen jelen volt Borboly Csaba Hargita és Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök, Mihók Péter, Gyimesközéplok, illetve Anton Covasan, Damok község polgármestere, illetve a térség több elöljárója, valamint Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor. Utóbbi az együttműködés szorgalmazójaként a sajátos helyzetű régiók gondjainak speciális kezelésére hívta fel a figyelmet, amire szerinte a megyék közötti együttműködés is jó lehetőséget teremt.
Borboly Csaba elmondta, bízik abban, hogy a megállapodás eredményeit a térség lakói is érezni fogják a mindennapjaikban, és azon reményének is hangot adott, hogy uniós forrásokkal közös projekteket valósíthatnak meg a térség turisztikai-gazdasági fejlődésére.
A Hargita megyei tanácselnök a két megye közötti tulajdonjogi vitákra is kitért, hangsúlyozva, hogy ezekre közös megoldást keresni, hiszen sok ezer hektár erdő és legelő sorsa rendezetlen. A székelyföldi elöljáró az etnikumközi kapcsolatokról szólva elmondta, reméli, munka nélkül maradnak azok a nacionalista politikusok, akik az etnikai feszültségekből élnek.
Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök arról beszélt, hogy Brüsszelből is jó szemmel nézik a közös pályázatokat, így az együttműködés révén nagyobb esély van pénzt lehívni elképzeléseik megvalósítására.
A moldvai elöljáró, aki maga is állattenyésztő, a vidék állattartóinak együttműködését is szorgalmazta, de a tulajdonjogi viták kapcsán is nyitottnak mutatkozott a párbeszédre. Mindkét tanácselnök hangsúlyozta, hogy a jogi viták nem zárják ki a más területeken való közös munkát.
A Hargita megyei önkormányzat küldöttsége tavaly szeptemberben Piatra Neamţon találkozott a szomszédos moldvai megye elöljáróival, ahol a közös problémákra kerestek megoldást. Többek között terítékre került a Békás-szoros népszerűbbé tétele a turisták körében, illetve a kétnyelvű turisztikai táblák kihelyezése.
Rámutattak, a Hidegség és Damuk község közötti útszakasz korszerűsítése az idegenforgalom fellendülését eredményezheti a térségben. A Gyimesekben ugyanis évről évre egyre több turista fordul meg, azonban amennyiben más látványosságokat is meg szeretnének nézni, elszigeteltsége miatt nem választják állandó szálláshelyül. Jelenleg ugyanis csaknem 180 kilométert kell utazniuk, ha például a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz vagy a békási tóhoz akarnak eljutni.
Az aszfaltút megépítésével ez a távolság mintegy 150 kilométert rövidülne, hangsúlyozták, így a turisták fontolóra vehetnék, hogy a Gyimesekben foglaljanak szállást, és fellendülhetne a térség turizmusa. Krónika (Kolozsvár)

Háromnapos túrával emlékeznek az ezeréves határt védő katonákra
Idén az első világháború kitörésének 100. és a gyimesi kitörés 70. évfordulója alkalmából három napos rendezvénnyé bővítették a 32-es határvadász zászlóalj emléktúrát. Az ezeréves határt védő katonáknak emléket állító túra résztvevői péntektől vasárnapig 20 kilométert tesznek meg a Gyimesekben – mondta az egyik szervező, Vincellér Tibor, a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület elnöke az MTI-nek.
A 32-es határvadász emléktúrát ötödik alkalommal szervezi meg a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület. Idén viszont az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából összefogtak azzal a két másik szervezettel, amelyek szintén az ezeréves magyar határ keleti végeire- jelenleg erdélyi területekre – szoktak megemlékezéseket szervezni: a Budakeszi Kultúra Alapítvánnyal és a Maglódi Sebő Ödön társasággal. A három szervezet által szervezett három napos, 20 kilométeres túra lebonyolítását segíti még több helyi önkormányzat, az erdélyi speciális mentőcsoport helyi egyesülete, valamint a Honvédelmi Minisztérium is – fejtette ki Vincellér Tibor.
A túra résztvevői péntek reggel Gyimesfelsőlokon, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumnál gyülekeznek, s onnan indulnak az ezeréves határra, a Rákóczi-várhoz. Másnap, az első világháborúra emlékezve, első világháborús sírokat, valamint a kontumáci temetőt látogatják meg, ahol egy szentmisét is tartanak az elhunyt katonák emlékére. Majd Gyimesbükkről körtúrára indulnak. A harmadik nap, vasárnap lesz a hagyományőrző 32-es határvadász emléktúra. Ezzel azoknak a katonáknak állítanak emléket, akik 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között hősiesen védekeztek, s a „román árulás” után sikerült kitörniük a bekerítésből. Ennek történetét Sebő János, a gyimesbükki határvédelem egykori parancsnokának leírásából lehet ismerni. Ennek köszönhetően a Hidegségről Csíkszentdomokosra tartó túrán csaknem ugyanazon az útvonalon mennek végig, ahol egykor a harminckettesek.
Vincellér Tibor azt mondta, amikor az emléktúrát először megszervezték, céljuk az volt, hogy összekovácsolják a csángókat, a székelyeket és az anyaországban élő magyarokat. Továbbá hogy emlékezzenek azokra a hős katonákra, akik védték az országot, s hogy minél többen megismerjék a 32-es határvadász zászlóalj történetét, és ehhez olyasmit adjanak, amely nincs benne a történelemkönyvekben. A túra szervezője elmondta: az elmúlt években egyre többen csatlakoztak, kezd ”népünnepéllyé” alakulni az emléktúra.
Idén az első világháború kitörésének századik, és a gyimesi kitörés hetvenedik évfordulója alkalmából szervezett összesen 20 kilométeres túra mindegyik napjára nagyjából száz embert várnak. Az egyik szervező Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület elnöke Vincellér Tibor elmondta: a túra több pontján lesznek helyi megemlékezések, s ezen felül mindhárom nap történészek is tartanak majd előadásokat, például az ezeréves határ kialakulásáról, a Rákóczi-várról, katonasírok történetéről is.
MTI, Székelyhon.ro

Negyvenötödik évforduló csángókkal a főszerepben
Nem tortát, hanem puliszkát készített 45. éves fennállásának évfordulójára a Román Televízió bukaresti magyar nyelvű adásának stábja, ugyanis részt vettek a Hidegségen szombaton és vasárnap lezajlott Csángó Túros Puliszka Fesztiválon.
Az ünnepeltek sem érkeztek üres kézzel. Olyan felvételeket hoztak el, amelyeken a csángók voltak a főszereplők. Szombat délután nemcsak pusztán levetítették a stúdiójuk által az idők során a gyimesiekről készített felvételeket, hanem ezeket arra használták fel, hogy megszólaltassák a filmkockákon szereplőket.
„Célunk az volt, hogy a régi felvételeket a mába helyezzük. A Román Televízió magyar adása már 1973-ban, az első csángófesztivál idején itt volt a Gyimesekben, megpróbáljuk azóta nyomon követni az itteni emberek életét. A mai napra meghívtuk a filmek még élő szereplőit. Nemcsak ezeknek a gyönyörű völgyeknek a lakóit szólítottuk meg, hanem más vidékekről is hívtunk meg olyan személyeket, akik a gyimesi csángó kultúrát megpróbálják egy kicsit sajátos módon átvenni és népszerűsíteni a világban” – tudtuk meg Sz. Gödri Ildikó szerkesztőtől, aki az ünnepi alkalomra csángó népviseletet vett fel.
Kalákaműsor
Egyik vetített film a Kaláka-filmsorozat Csíkszeredában, a hetvenes években forgatott része volt. Simonffy Katalintól, a műsor egyik szerkesztőjétől honlapunk megtudta, arra törekedtek, hogy diákokkal ismertessék meg az élő néphagyományt. Gyakorlatilag bejárták azt a vidéket, amelyről a műsor készült, és gyűjtötték a népi kultúrát. A széki mintából indultak ki, ahol még hagyományos formában működött a táncház.
Csíkszeredában csángó táncházat tartottak, ahogy aláhúzta, ennek fő jellegzetessége az volt, hogy első alkalommal sikerült összegyűjteni a Romániában élő, négy csángó népcsoport képviselőit: a gyimesieket, a moldvaiakat, a hétfalusiakat és a dévaiakat. A moldvaiakat úgy lehetett Erdélybe „átcsempészni”, hogy azt füllentették, hogy a Megéneklünk Románia műsorhoz van rájuk szükség – mesélte mosolyogva.
Érdekes volt a különböző csángó nyelvjárásokat hallani, ugyanis az említett műsorban a meghívottak mutatták be a népviseleteiket. A film közös tánccal zárult, érdekes volt azonosítani a régi felvételen a trapézfarmerben táncoló fiatal legényeket, akik azóta elismert zenekutatóvá váltak, mint például Pávai Istvánt vagy Szalay Zoltánt. A vetítést követően szóba is elegyedtek velük, illetve a többi meghívottal (László Csaba, András Mihály, a Zakariás testvérek, Papp István, Tankó Eszter, Kicsi Kótáék), hogy mit beszéltek nem áruljuk el, mert a tévéstáb nemcsak ünnepelt, hanem forgatott is, a tervek szerint a szeptember 8-ai magyar adásban láthatjuk a Hidegségen készült filmet.
Gyimes egyik jellegzetessége a puliszka
Különben a születésnapi puliszkával a tévé csapata vasárnap a harmadik helyezést érte el a több mint tíz jelentkezőből. Második a Harmopan csapata lett, míg a legjobbaknak a hidegségi hagyományőrző néptánccsoport szakácsai bizonyultak.
Csilip Árpád, a fesztivál szervezője a Fatálas és Csángó panziók tulajdonosa úgy vélte, hogy illeszkedik a völgy életéhez ez a fesztivál. Az állattartó gyimesiek sokat dolgoztak kalibákban, esztenákon, ahol egyik főeledelük volt a túros puliszka, a málélisztet ugyanis könnyen lehetett tárolni. Amint hangoztatta, innen származik az ötlete, hogy ezt a jellegzetes ételt meg kell kóstoltatni turistákkal, vendégekkel. Egyre többen jönnek a környező falvakból, hogy puliszkafőzési tudásukról tanúságot adjanak – összegzett.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro

Kosteleki keskeny palló... (Magyarok a határon)
Amíg a település Csík vármegyéhez tartozott, Kostelek csupán annyiban különbözött bármelyik csíki, gyimesi falutól, hogy lakossága egyrészt a madéfalvi veszedelemkor menekült ide a kötelező katonai szolgálat elől, másrészt Moldva felől is érkeztek görög katolikus román szökevények, aminek hatására szinte a teljes lakosság görög katolikus vallású volt egészen addig, amíg a kommunista hatalom azt beszüntette.
Helyét a római katolikus és ortodox vallás vette át, s bár a falu szinte teljes egészében magyar, a két egyház között majdnem fele-fele arányban oszlik meg a lakosság, még családon belül is előfordul, hogy egyik testvér római katolikus, másik ortodox. A katolikus templomot 1946-ban szentelték fel Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére, oltárán ma is látható a csíksomlyói Szűz Mária-szobor kicsinyített mása, az öregek pedig arra is emlékeznek, hogy 1949-ben itt bérmált Márton Áron püspök. Erőltetés nélkül
A magyar nyelv ötvenéves száműzetés után tért vissza az iskolába, akkor is csupán heti három órára a moldvai magyar oktatási program részeként. Korábban az 1978-tól Kosteleken szolgált, idén februárban elhunyt Salamon Antal atya tanította a gyermekeket magyarul írni-olvasni a plébánián tartott hittanórákon. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2005-ben alkalmazott két magyar tanárt a faluban, a sepsiszentgyörgyi Imreh Évát és a szárhegyi Ferencz Andrást, akik úgy tartják, erőltetés nélkül fogtak hozzá a kostelekiek magyar identitásuk megerősítéséhez. Imreh Éva: Szerintem sokkal gyorsabban történt itt változás, s ezen mi csodálkoztunk a legjobban. Mi sosem erőltettük, hogy ki román, ki magyar. A gyermekek például addig a román manele-zenét hallgatták, és amikor kezdtük tanulni a néptáncokat, nagyon rövid idő alatt rákaptak, szerették, megérezték, hogy ez az övék. A bulikban aztán ezeket az újromán zenéket saját maguktól teljesen kizárták. A felnőttek pedig beszélgetéseink révén és azáltal, amit mi képviseltünk, szintén visszatértek gyökereikhez. Látták, hogy a kettő nem zárja ki egymást, tehát a román is megfér, de attól még lehetnek magyarok. Persze, azért a román nyelv presztízse megmaradt, de már nem tartották kizáró jellegűnek. Az identitás egyik része a kérdésnek, de úgy érzem, hogy maga a közösség is alakult, hogy tegyen magáért valamit.
Az indulásban nagyon sokat segített Salamon Antal plébános. Az elején a magyar oktatás is jelen volt a plébánián a kicsi kápolnában a templom mellett. Mindent elmondott a faluról,  miként kell hozzáállni, hogy nem szabad erőltetni dolgokat, vagy hogy milyen a mentalitás. Emberileg is sokat kaptunk tőle, az az igazság, hogy hiányzik. 
Ferencz Andrást fiatal kora ellenére tanító bácsiként emlegetik a faluban, többen úgy tartják, ha ők ketten Imreh Évával nem lettek volna, Kostelek még nem tért volna magához a fél évszázados magárahagyottságból. – Sok mindent kaptunk tőlük, megismertettek a népi hagyományokkal, s szerintem, ha nem jöttek volna a tanár bácsiék, nem tudtuk volna, hogyan táncoljunk, énekeljünk – mondta ottjártunkkor Szőcs Beáta, akinek véleményét Antal Renáta is megerősítette, mondván: „az iskolában a magyar a kedvencem, a tanár bácsiék nélkül ez nem jött volna létre”.
Közösségépítés A tanító házaspár elment a faluból, de kapcsolatuk nem szakadt meg sem Kostelekkel, sem a moldvai magyar oktatási programmal. Ferencz András az időközben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége gondozására bízott oktatási program szakmai felügyeletét látja el, kosteleki munkájában pedig azt tartja a legnagyobb elégtételének, hogy „sikerült közösséggé kovácsolni a falut, a gyermekekből és a fiatalokból baráti társaság vált, ami addig nem nagyon volt jellemző, főleg a hetvenes évektől errefelé. Azelőtt a kalákaszellem, a közösség összetartása megvolt, utána szétbomlott. Köszönhetően valószínűleg annak is, hogy az emberek kezdtek máshol dolgozni, kezdett nőni az anyagi különbség a falusiak között, és ide is eljutottak olyan civilizációs eszközök, mint a televízió, internet, ami nem igazán tesz jót ezeknek a zárt közösségeknek. De úgy tűnik, csak egy szikra kellett, hogy e munka folytatódjék. A befogadás, amivel itt találkoztam, régebb a nagycsaládnak volt csak sajátossága, s a mai világban egyre ritkább.”
A két tanító öt évig lakott különböző szolgálati lakásokban, heti három magyarórát tartottak csoportonként az iskolában és délutáni foglalkozásokat egy-egy szobácskában. 2009-ben felépült a kényelmes tanári lakás, majd az ugyanazon az udvaron lévő csűrből a kostelekiek magyar háza is elkészült. Imreh Éva így emlékszik az építkezésre:
– Nagy szerencsénk volt, mert olyan támogatóra találtunk, aki hozta a barátait is, és a falunak és nekünk is szoros kapcsolatunk alakult ki velük. Juhász Jánosra gondolok, a szegedi ügyvédre, akinek a szegedi és a kézdivásárhelyi Rotary Klub támogatását köszönhetjük, de segített a soproni Lions Klub is. Említett szervezetek és sok magánszemély adományából gyűlt össze az összeg, amivel megvásároltuk a telket és a házat a csűrrel. A házat felújítottuk, lett egy jó szolgálati lakás, a csűrt átépítettük közösségi teremmé, és hozzátoldottunk egy osztálytermet, fent pedig hálószobák vannak. A stafétabotot a kézdivásárhelyi Bardocz Noémi és a kosteleki Vaszi Levente, valamint felesége, Vaszi Médea vette át a Ferencz házaspártól. Az iskolában Noémi korosztályonként négy csoportban tartja a magyarórákat összesen negyvenhét gyermeknek. „Ez  a kihívás jó dolog. Nagyon szeretek tanítani, tanítóképzőbe jártam négy éven keresztül, most végzem Kolozsváron az egyetemet, és szeretném folytatni továbbra is. Kosteleken tanítva tanulok. Rengeteg szeretetet kapok a gyermekektől, törődést, megbecsülést, tiszteletet, s ami a legfontosabb, itthon érzem magam.” Az óvodában Vrencsán Adél tizenkét magyar gyermeket tanít, itt nincsenek magyarórák, az oktatás nyelve kötelezően román. A Vrencsán család hamar felismerte, kisfiuk különösen érdeklődik a népzene iránt, az édesanya meséli, hogy elsőáldozó volt, harmadikos, kérte  a hegedűt, s akkor megvették neki a hangszert.
– Timár Viktor bácsinál kezdte meg a tanulást, másfél évet jártak a Hidegségbe, s aztán Antal Zoltánnál (Vak Zoli) is tanult – ezt már Vrencsán Jenő, Dávid édesapja mondja, a nagymama pedig közbeszól, hogy „régebb senki még igénybe sem vette a magyar nyelvet, most, hál’ istennek, mind beszélik, s táncolnak is, a gyermekek a csűrben, a nagyobbak a Szellő Néptáncegyüttesben. Fekete Mária énekes asszony hírében áll a faluban, ő még emlékszik a régi kosteleki muzsikusokra, Vrencsán Gergelyre, Almási Demeterre, Vrencsán Tódorra, a gyepecei Gyisza Lászlóra, jelenleg pedig unokája, a tizennégy éves Vrencsán Dávid, a vele egykorú Váta Gábor és a még kisebb Kiss Árpád alkotják a kosteleki zenekart.
Élet a csűrben
Vaszi Levente nevét sokan megismerték a Fölszállott a páva tehetségkutató versenyből, idén ő nyerte a közönség díját, de azt kevesebben tudják, hogy a kosteleki gyermekek tanító bácsija kitől tanulta a szép énekeket.
– Nálunk bodega volt örökké, most es az van édesanyáméknak, s oda jártak az emberek, s énekeltek, s az unokatestvéremvel, Attilával még pénzt es csináltunk abból, hogy az emberek énekeltettek münköt. Most, ahogy hazakerültem, eljárok az öregekhez és tanulok. Tankó Anna néni, dédnagymamám testvére, Vrencsán Ilonka nagymamám és Fekete Márika néni nagy énekesek, tőlük tanultam többek között. Nagyon szívesen adják, sokszor nem kell menjek, hogy faggassam őköt, megkérdik, hogy ezt az éneket tudod-e, s szívesen adják. Gyúrják reám szinte, hogy tessék, vigyétek, tanuljátok meg, mert ki tudja, mi van hátra, s ne vesszenek el – meséli énekestudománya forrásvidékét Vaszi Levente. A magyar oktatási programról úgy tartja, Kosteleknek erre volt szüksége, hogy felébredjenek a hagyományok, „hogy az anyanyelvünköt és a második anyanyelvünköt, a népzenét, a népdalt  megtarthassuk. Amíg Andrásék nem jöttek, addig is megvoltak, de nem éltek vélük annyira.”
Most viszont élnek, sőt, annyira él a tánc, a zene Kosteleken, hogy Vaszi Levente tanítványai és a Ferencz Andrásék által elindított Szellő Néptáncegyüttes (2012-ben a Fölszállott a páva legjobb határon túli produkciója díját nyerte) szinte az egész falut megmozgatja. És nem csak, hisz nemrég itt tartották a XI. Szeret menti népdalvetélkedőt, amelyre huszonnyolc moldvai csángó faluból érkeztek dalos pacsirták.
A hatvannál is több kicsi és nagyobbacska énekest látván, a pusztinai Nyisztor Ilona lapunknak azt mondta, „ha ők ismerik ezeket az énekeket, akkor nem veszünk el, van jövőnk”. Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész, a Szeret menti népdalvetélkedő zsűrijének elnöke, aki a hetvenes évek végén egy kétéves kislánytól hallotta először Gyimesközéplokon a Kosteleki keskeny palló, ott rúgott meg a csángó ló kezdetű dalt, ami meghatározó volt számára a gyimesi dalok szeretetében, a Háromszéknek úgy vélekedett, hogy „joggal féltették és mentették ezeket a csodálatos dalokat Bartókék, és negyven évig joggal féltettük mi a kommunista időkben. Sokak munkája kellett ahhoz, hogy most örömmel tapasztaljuk, itt van ez a sok-sok csillogó szemű gyermek, akiknek ez természetes, és örömmel, boldogan vállalják, büszkék rá.” Hamar Dánielt, a Muzsikás együttes Kossuth-díjas népzenészét, a vetélkedő zsűritagját is megkérdeztük Kosteleken átélt érzéseiről. „Kérdezgetik tőlünk, amikor a világot járjuk, hogy miért Erdélyből, Gyimesből, Moldvából hoztok zenét, és mondjuk, hogy ott több maradt meg, mint az egész Magyarországon. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ezt megtanulhattuk, és hiszem, hogy ma alternatív életmódot jelent a népi kultúrában élni, lehetőség arra, hogy így éljünk teljes életet, méghozzá, valószínű, egészségesebb életet.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több napon át gyógyítanak az önkéntes orvosok
Újra elkezdi munkáját a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvos-csoportja Hargita megyében szombattól. A megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvos-csoportja az intézményeket gyógyszerekkel, gyógyászati segédeszközökkel, illetve szakmai továbbképzéssel is segíti.
Ezúttal 31 orvos és egészségügyi szakember vesz részt a gyógyító körúton, akik Székelyudvarhelyre, Bánkfalvára, Zetelakára, Gyimesbükkre, Hidegségbe, Csíkmenaságba, Székelyvarságba, Oklándra, Csíkszentmártonba és Csíkszeredába látogatnak el – jelezte a szervezet. Az orvos-csoportban csecsemő- és gyermekgyógyászok, gyermekneurológus, gyermek fül-orr-gégészek, gyermek szemész, fogorvosok, gyógypedagógus, szülész-nőgyógyász, gyermek urológus, ortopéd műszerész mester, mentőápolók és szakorvosjelöltek vesznek részt.
Az orvosok csíki programja
A csoport tervezett csíki programja: május 11: gyermekneurológiai vizsgálatok a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központban, betelt az előjegyzés; szemészeti szűrés Bánkfalván, kizárólag a bánkfalvi általános iskola tanulói számára; gyermekgyógyászati szűrés Gyimesbükkön, kizárólag a Dani Gergely Általános Iskola tanulói számára; fül-orr-gégészeti szűrés Gyimesbükkön, kizárólag a Dani Gergely Általános Iskola tanulói számára; nőgyógyászati szűrés a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionjában Csíkszentmártonban, a Korai Fejlesztő Központ területén; a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat mozgó fogászati rendelője szűrővizsgálatokat és kezeléseket végez Csíkmenaságon, kizárólag a Gál Sándor Iskola tanulói számára.
A keddi nap
Május 12.: egész nap gyermekneurológiai vizsgálatok a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központban, betelt az előjegyzés; egész nap szemészeti szűrés Bánkfalván, kizárólag a bánkfalvi általános iskola tanulói számára; 9–13 óra között gyermekgyógyászati szűrés Gyimesbükkön, kizárólag a kisiskola tanulói számára; 14 órától gyermekgyógyászati vizsgálatok Gyimesbükkön, kizárólag a moldvai csángó gyerekek részére a plébánián; egész nap fül-orr-gégészeti szűrővizsgálatok Gyimesbükkön, kizárólag a Dani Gergely Általános Iskola tanulói számára; egész nap nőgyógyászati szűrés a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionjában Csíkszentmártonban, a Korai Fejlesztő Központ területén; egész nap a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat mozgó fogászati rendelője szűrővizsgálatokat és kezeléseket végez Csíkmenaságon, kizárólag a Gál Sándor Iskola tanulói számára
Szerdán is gyógyítanak
Május 13.: egész nap gyermekneurológiai vizsgálatok a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központban, betelt az előjegyzés; egész nap szemészeti vizsgálat Bánkfalván, kizárólag a bánkfalvi általános iskola gyermekei számára; egész nap gyermekgyógyászati szűrés Gyimesbükkön, kizárólag a bükki és a buhai iskolások részére; egész nap gyermekgyógyászati szűrés Tarhavason, kizárólag a tarhavasi és terkuczai iskolások részére; egész nap: fül-orr-gégészeti szűrővizsgálatok Gyimesbükkön, kizárólag a Dani Gergely Általános Iskola tanulói számára; egész nap nőgyógyászati szűrés a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionjában Csíkszentmártonban, a Korai Fejlesztő Központ területén; egész nap a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat mozgó fogászati rendelője szűrővizsgálatokat és kezeléseket végez Csíkmenaságon, kizárólag a Gál Sándor Iskola tanulói számára.
A csütörtöki programról
Május 14.: egész nap gyermekneurológiai vizsgálatok a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központban, betelt az előjegyzés; egész nap szemészeti vizsgálat Bánkfalván, kizárólag a bánkfalvi általános iskola gyermekei számára; egész nap gyermekgyógyászati szűrés, kizárólag a hidegségi iskolások részre; egész nap fül-orr-gégészeti szűrővizsgálatok Gyimesbükkön, kizárólag a bükki és a buhai iskolások részére; egész nap nőgyógyászati szűrés a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionjában Csíkszentmártonban, a Korai Fejlesztő Központ területén; egész nap a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat mozgó fogászati rendelője szűrővizsgálatokat és kezeléseket végez Csíkmenaságon, kizárólag a Gál Sándor Iskola tanulói számára.
Az utolsó nap programja
Május 15.: 9–14 óra között gyermekneurológiai és gyermekgyógyászati vizsgálatok a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház gyermekosztályán; 9–14 óra között fül-orr-gégészeti vizsgálatok gyermekek részére a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fül-orr-gégészeti osztályán; 9–13 óra között gyermekgyógyászati szűrés Bükkhavason, kizárólag a bükkhavasi és barackosi tanulók számára; 9–13 óra között fül-orr-gégészeti vizsgálatok Gyimesbükkön kizárólag a bükki és a buhai iskolások részére; 9–13 óra között nőgyógyászati szűrés a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nőgyógyászati szűrőkamionjában Csíkszentmártonban, a Korai Fejlesztő Központ területén; 9–13 óra között a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat mozgó fogászati rendelője szűrővizsgálatokat és kezeléseket végez Csíkmenaságon; egész nap Buzánszky Jenő Erdélyi Focikupa, eredményhirdetés 13 órakor.
A csíkszentmártoniakat várják
A csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központ udvarán a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei ingyenes nőgyógyászati rákszűrésre és tanácsadásra várják azokat a csíkszentmártoni hölgyeket, akik egy évnél régebben vettek részt nőgyógyászati szűrésen, akiknek nőgyógyászati jellegű panaszuk van, továbbá azokat, akiket az októberi szűrővizsgálat után levélben értesítettek arról, hogy májusban jelenjenek meg kontrollvizsgálat céljából.
A szűrővizsgálat időpontja: május 11-től 14-ig 9–13 és 14–18 óra között, május 15-én, pénteken pedig 9–13 óra között. Előjegyzés nincs, a szűrővizsgálatra az érkezés sorrendjében kerül sor.
Székelyhon.ro

Szent István-napi ünnepek Csíkszéken
Szent István napja alkalmából búcsús szentmiséken vehetnek részt a hívek a napokban Hargitafürdőn, Hidegségen és Csíkszentkirályon. Ajnádon faluünnepet tartanak.
Székelyföldön számos templom védőszentje Szent István király, Csíkban négy római katolikus templomban tartanak Szent István-napi búcsút. A Gyimesközéplokhoz tartozó, de egyházilag külön plébániával rendelkező Hidegségen csütörtökön 11 órától kezdődik az ünnepi szentmise, amelyet Lukács Imre Róbert gyulafehérvári teológiai tanár celebrál. A hargitafürdői Szent István fakápolnához vasárnap fél egyre várják a híveket búcsús szentmisére, a főcelebráns Tamás József püspök lesz, szentbeszédet mond Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke.
Csíkszentkirályon a korábbi évek gyakorlatával ellentétben idén nem szerveznek falunapi programokat, csak az egyházi ünnepet tartják meg. A Szent István király tiszteletére felszentelt templomban a búcsús szentmise vasárnap lesz. Mint kiderült, idén azért marad el a falunap, mert jövő évben húszéves lesz a Szent Király Szövetség, és az alapító okiratban foglaltak szerint minden 10. évben a szülőföldjére, Csíkszentkirályra tér vissza a szövetség ünnepelni, találkozni. Mivel ez alkalommal több száz vendéget kell elszállásolni, ellátni – ahogyan történt 2006-ban is a 10. évfordulón –, a helyi önkormányzat a szűkös anyagi kerete miatt kénytelen a jövő évi találkozóra fordítani az idei programokra szánt összegeket is.
Ajnádon a négynapos faluünnep ma 11 órakor, a falu védőszentjének ünnepén búcsús szentmisével kezdődik, amelynek főcelebránsa és szónoka Tamás József püspök. Pénteken és szombaton ifjúsági és sportrendezvényekkel várja az érdeklődőket a szervező helyi ifjúsági csoport. Pénteken este tíz órától kezdődik a második Dj-fesztivál. A szombat délelőtt kezdődő minifoci-bajnokság után este hét órától a kultúrotthonban a helyi Szivárvány Színjátszó Csoport két előadását tekintheti meg a nagyérdemű, amelyet a hagyományossá vált Szent István-bál követ. Szintén szombaton tartják a második Orbán-találkozót, amelyre az Orbán család csíkajnádi ágához tartozó családtagokat várják: délelőtt kilenc órakor gyülekező és regisztráció, tíz órától szentmise, azt követően pedig családi program lesz a helyi kultúrotthonban.
Vasárnap a kilenc órától tartandó szentmise után a Szent István Szervezet átadja az 5. Csíkajnádi Szent István-díjat két nyolcgyermekes édesanyának, valamint köszöntik a 80 éven felüli szépkorúakat. Ezt követően néptáncelőadást tartanak. Ugyancsak vasárnap rendezik meg a csíkajnádi önkéntes tűzoltónapot, melynek keretében délelőtt tíz órakor átadják a pályázati úton nyert tűzoltóruhákat a kultúrotthonban, illetve délután három órától a sportpályán tűzoltó-bemutatót tartanak, valamint díjazzák a veterán önkéntes tűzoltókat.
Szent István napján este nyolc órától a csíkcsicsói kultúrotthonban színpadra lépnek a moldvai Trunk és Buda, a magyarországi Újszász, valamint Csicsó néptáncegyüttesei. Az Összetartozás elnevezésű közös kulturális esten az érdeklődők felcsíki moldvai táncokat láthatnak, illetve moldvai és jászsági népdalokat hallhatnak. A programra a belépés díjtalan.
A magyar államalapítás ünnepén a csíkszeredai Szabadság téren 17 órakor rövid köszöntők után felvonják a székely zászlót – jelezte a szervező Abacus Egyesület, a Minta ifjúsági egyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. Ezt követően felsétálnak a Csíki Székely Múzeum belső udvarára, ahol egyházi áldás után fellép a Zsigora néptánccsoport, a Csíktaplocai Néptáncegyüttes, valamint a Csíkszentkirályi Vadrózsa Néptáncegyüttes.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Tankó Gyula és a gyimesi szokásvilág
A gyimesfelsőloki Tankó Gyula nyugalmazott tanár, iskolaigazgató, néprajzi író egész életútját meghatározta a gyimesi csángók sajátos kultúrája. Beleszületett abba a szokásvilágba, amelyből később avatott ismerőként igyekezett minél többet meríteni, és megismertetni írásai, könyvei segítségével.
1939-ben született Gyimesfelsőlokon, édesapja kisbíró, apja bíró volt a „kis magyar világban”. „Az oroszok bevonulása után apám volt az első bíró, amíg néptanács alakult, akkor kitették, és elment erdésznek” – elevenítette fel. Alig két éves korában gyermektelen nagynénje és nagybátyja vette örökbe, ez volt a szokás, ha „gyakran jöttek a gyermekek” a családban, de a földet sem akarták idegen kézre juttatni.
„Nevelőapám arra is gondolt, hogy lesz mellette valaki, aki őt felváltja. Vakációimban segítettem nekik a mezőgazdaságban, de a tanítóim arra ösztökélték őket is, hogy adjanak tovább iskolába. Saját gyermeküknek tekintettek, és egész egyetemig iskoláztattak. A nevelőanyám, aki csak négy osztályt végzett, gyönyörűen olvasott fel, emlékszem most is a versekre. Akkor kezdtem én is olvasni, megszeretni a verseket, és ez elkísért mostanig” – emlékezett.
Mint elmondta, Gyimesközéplokon a háború után olyan tantestület volt, akik közül sokakat büntetésből helyezett oda a rendszer. Nevelőanyját – aki nem engedte, hogy pionír legyen, mert akkor, a koreai háború idején valahonnan úgy értesültek, hogy a koreai gyermekeket a nyakkendőjüknél fogva akasztják fel – egy alkalommal elhívták a pedagógiai tanács elé. „Győzködték, hogy engedje meg, legyek pionír. Anyám tiltakozott. Az igazgató azt mondta, ha nem egyezik bele, akkor megállapítjuk, hogy maga egy reakciós. Anyám összehúzta a szemöldökét, s azt válaszolta, az lehet, de én nem tudom, az mi. Mint később megtudtam, alig bírták ki nevetés nélkül, s mikor kiment, az egyik jelenlévő megjegyezte, na, igazgató kartárs, jól megijesztette” – mondta el.
A középiskola elvégzése után az első felvételi vizsgája nem sikerült, most azt mondja, „hála Istennek”, mert akkor a jogra készült. Következett a katonai szolgálat, és a szocializmusból való kiábrándulás. „Elvittek Bukarestbe, majd a Duna-deltába. Akkor láttam meg én, hogy mit jelent a proletárdiktatúra” – emlékezett a politikai foglyokkal való találkozásra, akik több kényszermunka-táborban vágták a nádat.
Hazajött, elhelyezkedett, Csíkszentmihályon kultúrigazgató lett, és közben tanított. „Így jutottam el a tanügybe, mert a régi tanáraim is biztattak. Elvégeztem a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola magyar-román szakát, majd Kolozsváron, a Babes-Bolyai egyetemen szereztem diplomát. Amikor államvizsgáztunk, jött az itteni főtanfelügyelő, Becze Antal, megkérdezte, a csíkiak közül ki szeretne haza menni tanítani – akkor még nem volt kényszerű elhelyezés. Azt monda nekem: fiúka, te jössz haza, én elintézem” – emlékezett. Legelőször a gyimesközéploki központi iskolában tanított, Hidegségre kinevezték iskolaigazgatónak, két év múlva pedig a központi iskola igazgatója lett. „Iskolát építettünk, és úgy kezdtük az építkezést, hogy senki sem tudott róla, az iskolánál mindenki segített, gyűjtöttek egy bizonyos összeget, egy építésztechnikus elkészítette a rajzot, és a tanácsot kész tények elé állítottuk, a pénzt is átadtuk. Akkor építették a középloki nagy bútorgyárat, onnan is kaptunk építkezési anyagot, a fát a szülők hozták, elkészült az iskola és hozzá a műhely. Utána megfenyegették az néptanácselnököt és engem is, hogy bezárnak, de 1975-ben ezt csak így lehetett megvalósítani” – elevenítette fel. Több mint negyven évet tanított, és közel harminc évig volt iskolaigazgató.
Tankó Gyula életét meghatározta a gyimesi szokásvilág, a tánc és az ének. „Én ebbe beleszülettem, mert úgy szervezték a közösséget, hogy mindene volt a tánc és a népdal. A szórakozás is erről szólt, ez megmaradt, és beleivódott a gyermekekbe. Nekünk külön mulatságot rendeztek, akár gyermeklakodalom, akár serketánc, minden olyan természetes volt, hogy nem kellett tanítani. Egy-két ember megmutatta, a lakodalomba is elvittek, a táncban is ott lehettünk. Ha jó szeme és ritmusérzéke volt valakinek, elsajátította azt, ha nem, a nagyobb testvérek tanították, még az istállóban is gyakorolták. Természetes volt, mint a népdalok éneklése is. Én közben szerelmese lettem a keserveseknek. Jött Kallós Zoltán bácsi, énekeltem neki, a táncokat végigfilmezték” – emlékezett.
Tankó Gyula szerint a több mint ötven keservesből fel lehet építeni az emberek sorsát. Néprajzi gyűjtéseinek alapját a megélt hagyományok jelentik. Írásaiban, köteteiben ez az egykor virágkorát élő szokásvilágot igyekezett felvillantani, amely, mint mondja, időközben lassan megváltozott, a táncok, énekek a mindennapokból felkerültek a színpadra. „Az én gyermekkoromban a tánc úgy kezdődött, hogy a zenész felült az őt megillető helyre, húzni kezdte a lassú magyarost, vagy ő vagy a felesége elkezdte az éneket, s akkor mindenki énekelt, és mindenki a saját sorsára gondolt azzal a keservessel, s ez egy közösséget összeölelt” – emlékezett.
Számos dolgozata, tanulmánya jelent meg különböző kiadványokban, könyveiben a gyimesi csángók életvitelét, szokásai örökítette meg, de gyűjtött népi humort, és társszerzője Gyimesközéplok monográfiájának is. Több alkalommal díjat nyert a Kriza János Néprajzi Társaság és a Budapesti Néprajzi Múzeum, valamint intézmények néprajzi gyűjtő pályázatain.
A Kriza János Néprajzi Társaságnál került kapcsolatba Nagy Olga folklórkutatóval, aki – miután elolvasta első könyvét – azt írta róla, hogy látszik az, hogy nem idegen jött gyűjteni a vidékre, hanem a szerző magától kérdezi azt, amit leír. Legújabb, megjelenés előtt levő könyvében azt igyekszik bemutatni, hogy a régi táncok, énekek, szokások által meghatározott csángó életforma miképpen változott, alakult át. „Nagyon szerencsés korban születtem, akkor amikor még a csúcson volt mindez. Azt éltem meg, ahogy minden lassan kimarad, megváltozik, és a színpadra kerülnek a táncok, énekek. Ott is gyönyörűek, a világ csodálja, de tanítani kell. S nekünk nem kellett, mert belénk ivódott” – zárta a beszélgetést Tankó Gyula.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Két napig szólt a muzsika a TatrospArt Feszten
Második alkalommal szervezték meg a hidegségi Fatányéros és Csángó Panziónál a TatrospArt Fesztet a hétvégén. A kétnapos rendezvénnyé bővült eseményen többek között kerekasztal-beszélgetést, gyermekprogramokat és népviseleti bemutatót tartottak. A fesztivál szerves részét képezte a gyimesi zenészek találkozója.
A tavalyihoz képest, az idei TatrospArt Feszten annyi változás történt, hogy most két napossá bővült a rendezvény. Az első nap a gyermekekről és a barátkozásról szólt. A vajdasági, felvidéki és magyarországi barátainkkal kerekasztal-beszélgetést tartottunk a fiatalok elvándorlásáról. Ennek a beszélgetésnek nagy sikere volt, sokan részt vettek ezen, olyanok is eljöttek, akik kint dolgoznak külföldön. Ők elmondták, pénzt lehet kint keresni, de nem találtak új hazára, aki innen elment, visszavágyik” – osztotta meg a fesztivál első napjának részleteit Antal Tibor gyimesi zenetanár, a fesztivál egyik szervezője.
Antal Tibor szerint idén többen jöttek el a gyimesi zenészek találkozójára, mint a tavaly. „Azt akartuk, hogy akik valamikor itt mulatatták a csángó embereket, azok kapjanak lehetőséget, hogy megint megcsillogtathassák, mit tudnak” – ismertette a találkozó megrendezésének szándékát a szervező. Blága Andor gyimesfelsőloki zenész sokat harmonikázott fiatalkorában. „Régóta nem muzsikáltam, de a vérből nem megy ki” – fogalmazott, majd hozzátette, jó együtt lenni a barátokkal, a zenészkollégákkal, felidézni a múltat, zenélni, mulatni és énekelni.
A gyimesi zenészek vasárnapi műsorát megelőzően a színpadon a jászberényi, a vajdasági és felvidéki népviseleteket mutatták be a közönségnek, majd a muzsikálásé lett a főszerep. Az esti programban szerepelt továbbá a Budapesti Válaszút táncegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadása, valamint Szalonna és bandája koncertje.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Léleknek való a díszkivilágítás (Karácsony)
Jóformán nincs, de lehetne – ez a betlehemezés jelenlegi helyzete Háromszéken, a több évszázados múlttal rendelkező karácsonyi pásztorjátékot csupán Kézdiszentléleken mutatják be. A betlehemezés kiváló ismerője, Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi néprajzos, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott munkatársa évtizedeken át gyűjtötte Gyimesben e népszokás adatait, fényképezte, hanganyagot rögzített, filmezett. 1989 után több kézdiszéki településen szorgalmazta az újrakezdést, felkarolva a betlehemezőket. Nem rajta múlott, hogy térségünkben mára alig maradt, aki folytatná eme értékes hagyományt, ellentétben a gyimesiekkel, ahol megszakítás nélkül, még a pártállami diktatúra idején is rendszeresen betlehemeztek. Az idén hetvenöt esztendős Kakas Zoltánt nem csupán etnográfusként, hanem természetvédőként, az egykori Nemere Természetjáró Kör vezetőjeként, a Bao-Bao honismereti túrasorozatok kezdeményezőjeként, kiváló fotósként ismerik.
Régi maksai karácsonyok Kakas Zoltán gyermekkori karácsonyai szegényesek, ám mégis feledhetetlenek. Meghitten, szűk családi körben és templomban ünnepelték, hiszen az ötvenes években, a kollektivizálás idején – Kakas Zoltán cseperedése pont erre az időszakra esik, ugyanis 1942. augusztus 2-án született – szülőfalujában, Maksán is nehéz esztendők jártak. Jézus születésének napja tiltott éppen nem volt, csupán megtűrt, titokban tartott, akkoriban a kommunisták az egyházat is üldözték. A tanítóknak még a karácsonyfa öltöztetésével is óvatosaknak kellett lenniük, nehogy szemet szúrjon, és „kibeszélje” a szomszéd gyermek. Akinek nem volt vezető beosztása, emelt fővel mehetett a helybeli református templomba, a pedagógusoknak már óvatosabbaknak kellett lenniük, hiszen „főbenjáró bűnnek” számított, ha istentiszteleten vettek részt, akik pedig valamilyen tisztséget töltöttek be, azok kétszer is meggondolták, vállalják-e, hogy felkeresik az istenházát. Megtörtént, hogy a tanács elé kiállt valamelyik felpöckölt orrú vezető, s harsányan odakiáltott a templomba igyekvőknek: miért mentek, ugyan mit kaptok ott? Ezt az akkori agitátorok feladatként is kapták az ateista államban, sokan hitték, ez a jövő. Mégis, a kollektivizálás idején karácsonykor békesség honolt Maksán, bármekkora nyomás nehezedett az emberekre. A faluban a mezőgazdasági szövetkezet 1950-ben alakult, és olyan elnökre is emlékeznek, aki még írni sem tudott, épp hogy kínnal-bajjal begyakorolta odakaparintott aláírását, ugyanis sűrűn kellett okmányokat kézjegyével ellátnia. Karácsonyi emlékei közül Kakas Zoltán egy rendhagyót idéz fel: tizenöt-tizenhat évesen már Kézdivásárhelyen járt szakiskolába, következett a téli vakáció, s a szenteste éppen szombatra esett, haza kellett menniük. Diáktársaival hiába álldogáltak az út szélén, senki sem vette fel őket, forgalom is alig volt az akkori köves úton, így hát télvíz idején – azokban az esztendőkben karácsony tájékán mindig leesett a pompás hó – gyalogosan indultak haza, ki-ki a saját falujába. „Embertelen” volt ez a húsz kilométeres gyaloglás Kézdivásárhelyről Maksára az országúton, ő maga estére, sötétben toppant be a családi házba édesanyja, nagymamája örömére, megnyugvására. Nehezen, de hazaért, ezt a karácsonyestét azóta sem feledte. Ma is őriz olyan becsomagolt kockacukrot, amely gyermekkorában a hiányzó ünnepi szaloncukrot helyettesítette, s bizony az akkori nincstelenségben szerencsésnek számított, aki bár ezüst, arany papírba burkolt fehér cukortömböt aggathatott a fára a nélkülözhetetlen piros alma, sütemény és bronzfestékkel színezett dió mellé. „Nagy luxusnak számított, ha kockacukrot lehetett felöltöztetni”, az ajándékozás is nagyon szerény volt, a gyermekeket kis ruhadarabokkal lepték meg, általában ennyire futotta a családoknak. „És ettől függetlenül azok a karácsonyok mégis szépek voltak, hatalmas havazásokkal, lehetett szánkózni, játszani a hóban, hóembert építeni. Gyermekek voltunk, fiatalok voltunk, erre a korra mindenki örömmel emlékezik, a nehézségeket elfelejtettük.” Betlehemezők alkonya Kézdivásárhelyi diákként előbb a régészet keltette fel érdeklődését, több megyei ásatáson is részt vett, majd a néprajzi gyűjtés, az etnográfia felé fordult. Kakas Zoltán autodidakta módon, ismert etnográfusokkal kapcsolatot tartva, a húsvéti néphagyományoktól, tojásírási szokások tanulmányozásától jutott el a betlehemezésig. Balázs Márton Adatok Háromszék vármegye néprajzához című kötetében öt betlehemes játék leírásáról olvasott, e leírás arra is utalt, ennek jó hagyománya volt Háromszéken is. Erre vonatkozóan több emléket, köztük lemhényi feljegyzést ő maga is talált 1974-ben Paizs Dénes bácsinál. A fiatal betlehemezők álarcosan, szerepek szerint beöltözve, házról házra járva, illetve templomban (ilyenkor kevesebb vicces elszólással) adták elő pásztorjátékukat, amely Szállást keres a szent család néven is ismert. A népi forgatókönyv szerint a várandós Mária Szent Józseffel elindul Betlehem felé, pihenőt keresnek, ám a király városon kívüli istállóba utasítja őket, ahol aztán megszületik a kis Jézus. A játékot szenteste adták elő a templomban, majd december 25-étől kezdődően házról házra jártak 9–13 fős csapatban, s a lakók megtiszteltetésnek érezték, hogy bekopogtak hozzájuk a betlehemezők. Háromszéken 1990 előtt már nem volt betlehemezés, a pártállam hatóságai „kiirtották” azt, mert veszélyesnek, bűnnek tartották, hiszen több évszázados néphagyomány, közösségi érték. Viszont megmaradt Gyimesben, ott megszakítás nélkül betlehemeztek, egy-egy településen akár tíz csoport is. Nagypatakon, Hidegség szomszédságában Kakas Zoltán találkozott olyan adatközlővel, aki legalább tízszer járt az elvtársaknál Csíkszeredában, amíg azok jóváhagyták a pásztorjáték bemutatását. S ha nem bólintottak volna rá, vélhetően az sem tántorította volna el őket. Ráadásul a gyimesi vezetés is volt annyira „rugalmas”, hogy nem szaladtak azonnal jelenteni a megyei pártbizottságnál, ha valakik például Jávárdiban megtanulták és előadták a betlehemest. S hogy még a diktatúra idején láthatta az autentikus, gyimesi betlehemezőket, meghatározó élménye, ma is meghatódik, amikor erre gondol. Gyönyörű hangokat hallhatott, meg is hurcolták az egyik csoportot miatta – emlékezik vissza Kakas Zoltán. Besúgták őket, majd behívták a szereplőket a rendőrségre, ám Gyimesközéplok párttitkára ismerte a sepsiszentgyörgyi néprajzost, s közölte a rendőrökkel, „nem magyarországi, tőle nem kaphatnak kávét”, s kérte őket, ne zaklassák a betlehemező csángó fiatalokat.
A rendszerváltás előtt Kakas Zoltán gyimesi betlehemezőket fotózott, filmezett, hanganyagot gyűjtött, majd 1990 után keresni kezdte Háromszéken is azt, amiről Balázs Márton is írt, feljegyzések, énekek, szövegek, adatközlők után kutatva. Berecki adatokat talált, de gyűjtött Kovásznán, s még baróti anyagra is bukkant (ott érdekes módon dupla szereposztásban adták elő), a kottázásban Török Csorja Viola segítette. A legrégebbi háromszéki pásztorjátéknak a kézdiszentlélekit tartják, az 1600-as években jegyezték le, szövege meg is jelent a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben még az ötvenes években. Kézdikőváron is ismerték a betlehemes játékot, az ottaniak is emlékeztek szövegrészekre, fénykép került elő az 1930-as évekből. A betlehemezők egyébként szerették fényképeztetni magukat, gyakran a Kézdivásárhely körüli falvakból beöltözve gyalogoltak be a városi fényképészhez. Érdekes színfolt, hogy 1990 után betlehemező kőröspatakiak beöltözve, álarcosan utaztak busszal Kézdivásárhelyig, onnan pedig Torjára indultak gyalogosan, hogy ott is előadják játékukat. A betlehemezést Kakas Zoltán kezdeményezésére felújították Bereckben, Kézdiszárazpatakon, Kézdikőváron – itt közel száz háznál mutatták be egyetlen karácsony alkalmával, a pásztorok szerepét lányok játszották, mert fiú nem jelentkezett – és Kézdiszentléleken (napjainkban ez az egyedüli hely, ahol még előadják). Tud Kőröspatakon előadott pásztorjátékról, illetve Gelencéről is kapott erre utaló jelzéseket. E néphagyomány nem csak római katolikus vidékek jellemzője, Háromszéken kézdimárkosfalvi református fiatalok is beálltak a betlehemezők körébe, szép sikerrel. Ezt más közösségekben is megtehetnék, bizonyosan örömmel fogadnák az ott élők – teszi hozzá Kakas Zoltán.
Az 1990 utáni felélesztési próbálkozások után újra kiveszni látszik a betlehemezés, annak ellenére, hogy mind a játékot próbáló fiataloknak, mind a falvak lakóinak közösségi élményt jelenthetne. Régebb szenteste előtt legalább egy hónappal elkezdték tanulni, a fiatalok összejártak, énekeltek, ruhákat, jelmezeket készítettek. A pásztorjáték „kényeskedés” miatt bukott el, lényegtelen kifogások okán, akadtak, akik azt mondták, nem összefüggő a szöveg, nem érthető, nem tudják, mit keresnek ott a román szavak, és maguk az érintett katolikus papok sem értettek egyet abban, szükséges-e vagy sem a betlehemezés. A pásztorjáték mindenki részéről áldozatot kíván, a szereplőkéről is, ám őket lehet ösztönözni – teszi hozzá. Hatalmas érték, három-négy évszázados múlttal, ezt minden szinten támogatni kellene.
Távol a tárgyaktól
Kakas Zoltán most a Beszélő kövek című anyagát gondozza, szerkeszti, illetve rájött, számos sziklát újra kell fotóznia, Putnától Vaskapuig, illetve Szaploncától Hârșováig, s ez nem egyszerű feladat. Válogatásának egy korábbi változata a kétezres évek elején digitális formában már megjelent. A „beszélő kövek” egyébként olyan sziklák, kövek, kavicsok, amelyekhez népi mondák, legendák, hiedelmek és mindenféle rítusok fűződnek, ez utóbbiakat összegyűjtve korábbi kiadványában százat mutatott be, de azóta már százötvennél tart, fényképes néprajzi gyűjtésének újabb változatát most készíti, bővített anyagából pedig fotókiállítást, kötetet tervez. Mostani karácsonyát ugyanott tölti – miként az előző esztendőkben is –, mint a hetven évvel ezelőttieket: a maksai szülői házban 94 esztendős édesanyjával. Ma már az ajándékozás is nagyon egyszerű, jelképes. „Ebben a korban már nem kívánunk tárgyakat magunk köré, még könyvet sem, tele vagyok azokkal” – mondja Kakas Zoltán otthoni, kötetek százaiból épített bástyájából. „Hálát adok az Úrnak, hogy édesanyám létezik, és őt szolgálni nagy dolog. Én is örvendek, hogy létezem, elmehetek a templomba.” A gyermekkori és a mostani karácsonyok között óriási a különbség, nagyon rányomja a bélyegét a fogyasztói társadalom, „a gyermekeknek annyi kocsit vesznek s akkorákat, hogy már az sincs, ahová tenni, legalább tudnák továbbadni azokat”. Megjegyzi, újabban kifogásolják a díszkivilágítást is, „amely olyan sincs, mint volt, hát én nem is kérnék belőle, a lelkünkben kellenének az ünnepi fények. Mert a lélek díszkivilágítása nem fényszennyezés, és ott fenn is sokkal jobban látszik...” Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)