Maros megyében a múlt heti esőzések miatt Gyulakután és környékén 320 családi házat, háztájit öntött el a víz, a kutak megfertőződtek. A további felhőszakadás sújtotta települések: Cserged, Kiscserged, Hidegkút, Nagyadorján, Szentháromság, Vámosgálfalva, Nyárádgálfalva, Kerelőszentpál, Búzásbesenyő, Csittszentiván, Bergenye, Mikefalva, Désfalva. A károk felmérése folyamatban van. /Megint a víz volt az úr! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

Kerüljön előtérbe a háttér címmel szervezte meg szórványpasztorációs konferenciáját Csíkszeredában az erdélyi főegyházmegye szórványbizottsága. A tanácskozáson az egyházmegye szórványtelepülésein szolgáló plébánosok, az érsekség főtanfelügyelője, gazdasági igazgatója és érseki helynöke vett részt. A főegyházmegye 80 szórványplébániájának helyzetjelentését Darvas Kozma József csíkszeredai esperes-plébános, a szórványbizottság titkára ismertette. Míg a székelyföldi megyékben az egyházközségek az önkormányzatoktól is kapnak segítséget, addig a szórványplébániák kevésbé számíthatnak helyi költségvetési támogatásra. A szórványközösségekben a legtöbb gondot az anyagiak hiánya okozza. Sok közösségnél hiányzik a helyben lakó lelkipásztor, hitoktató, a megfelelő hittanterem. Az egyházi épületek állaga is egyre romlik. Az erdélyi főegyházmegyében a papok több mint 10 százaléka dolgozik szórványban. Tófalvi Géza segesvári lelkész elmondta, hogy egyházközsége többszörösen is szórványban van: nyelvi és felekezeti szempontból is. Az anyaegyházközségben, Segesváron, a hívek többsége kétnyelvű. Az egyházközség másik problémája a hívek egyre fogyatkozó száma. A segesvári anyaegyházközséghez tartozó településeken: Erzsébetvároson, Héjjasfalván, Fehéregyházán, Sárpatakán, Hidegkúton azzal kell szembesülni, hogy belátható időn belül kihalhatnak ezek a magyar katolikus közösségek. A felsorolt problémákkal küzdenek a protestáns gyülekezetek is, derült ki Vetési László református lelkész előadásából. A konferencián Bakó Béla ferences szerzetes a liturgia fontosságáról, Böjte Csaba a szórványiskolákról, Horváth István marosújvári plébános a szórványban zajló hitoktatásról tartott előadást. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet szórványban ilyen eredményeket elérni, Böjte Csaba dévai ferences hangsúlyozta: „Amit teszünk, vidáman kell tegyük!” „Azt hiszem, nem számolgatni kell az embereket, hanem szeretni! Jézus Krisztus nem azért küldött, hogy én leltározzak, hányan vagyunk és hányan nem, hanem szeretettel öleljük át, akikkel közösségben vagyunk. ” Böjte Csaba olyan karácsonyi misét is mondott már, hogy senki nem volt a templomban. Árpád-kori templom volt ez Kackón, helyben lakó hívő már nincs abban a közösségben. /Csúcs Mária: Kerüljön előtérbe a háttér. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 21./

Egyesületben értékesítenék a termést
Szakmai képzésekkel, egyesületalapítással kívánja fejleszteni a Keresztúr térségi vidéki közösségeket a székelyudvarhelyi Humán Reform Alapítvány és a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete.
Az interetnikus közösségek életminőségének javítása céljából indult el tavaly nyáron az a projekt, amelyet a Humán Reform Alapítvány és a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete kezdeményezett. A szociális gazdálkodásra alapuló közösségfejlesztő rendszer tizenegy település lakosságát célozta meg, így jövő év februárjáig Hidegkúton, Csekefalván, Szentábrahámon, Gagyban, Rugonfalván, Siménfalván, Boldogfalván, Újszékelyen, Szenterzsébeten, Székelyderzsben és Muzsnában zajlanak programok. A projekt közel 70 ezer eurós költségvetését mintegy 90 százalékban az Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott EEA Grants finanszírozta.
A projekt közösségfejlesztő szakaszában különböző képzéseket szerveztek, melyeken a települések roma lakói, az állásnélküliek, illetve a csekély bevételű, hátrányos helyzetű családokból származó személyek különböző szakmákat sajátíthattak el. Hidegkúton a sajtkészítéssel ismerkedtek, Székelyszenterzsébeten kereskedelmi, valamint virágkötő tanfolyamon vehettek részt az érdeklődők. Újszékelyen kereskedelmimunkás-, valamint ácsképzés zajlott, Székelymuzsnában szakácsképzés, Székelyderzsben pedig tejfeldolgozó és virágkötő tanfolyamot tartottak a település lakóinak – tudtuk meg Balla Zoltán projektmenedzsertől. Mint kiderült, a tervezettnél többen, százötvenen jelentkeztek a képzésekre, melyek sikeres befejezése után mindenki diplomát kapott.
Jelenleg a Konyhakert Egyesület bejegyzésén dolgoznak. Noha eredetileg egy szociális gazdasági szövetkezetben gondolkodtak, utólag mégis az egyesületforma mellett döntöttek, amellyel újabb megélhetést biztosítanának az interetnikus közösségeknek. Balla Zoltán szerint a létrehozandó egyesület tevékenysége hasonlítana a Székelygyümölcs Egyesületéhez, a közösségi alapú gazdasági modell mintájára. Célja, hogy a háztáji konyhakertekben termesztett zöldségeket – de akár gyümölcsöket is – helyi receptek szerint dolgozzák fel és árusítsák a helyiek, ezzel segítve a családoknak, családi vállalkozásoknak.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Adománygyűjtés: a másnál lecserélt bútorok is jók lennének ezekben az iskolákban
Ötven-hatvan éves vagy régebbi bútorzat is van a kissolymosi, nagysolymosi, hidegkúti és székelyandrásfalvi iskolákban, ezeket szeretnék újabbakra cserélni. Az intézmények és a helyi önkormányzat szűkös költségvetéséből nem futotta erre, ezért Kardos Ibolya igazgató adománygyűjtést szervezett.
Nagyon rossz állapotban van a bútorzat, már nem alkalmas a felszerelések és tanszerek tárolására. A székelyandrásfalvi iskolában annyira „leharcoltak” a szekrények, hogy már mozdítani sem lehet őket, mert széthullnak – mondta el Karos Ibolya, az iskola igazgatója. A Kis- és Nagysolymosban, illetve Hidegkúton és Székelyandrásfalván található négy épületet néhány éve kalákával újították fel.
„Nekünk erre sajnos nincs anyagi forrásunk. A helyi önkormányzat sem a leggazdagabb, nem tud pénzügyileg támogatni. Elszegényedett község vagyunk, nincsenek vállalkozások, nincsenek munkahelyek, segítene az önkormányzat, ha lenne miből, de így csak a fenntartásra jut” – tette hozzá. Az intézményvezető a megyei tanács segítségét kérte, valamint azokat az iskolákat szólította meg, amelyekben bútorzatot cseréltek. Az igazgató szerint évekig a törvény sem engedte, hogy padokat és szekrényeket vásároljanak a költségvetésből, most már lehetne, de nincs rá fedezetük.
„Nagysolymos kiöregedett, de Kissolymosban van élet. Hat éve vagyok igazgató, akkor 186 diákja volt az iskolának, idén már 203 van, tehát növekvőben a létszám” – büszkélkedett az igazgató. Azt is elmondta, hogy már érkezett adomány a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskolától, ahol nemrég székeket cseréltek, a Zeyk Domokos Iskolaközponttól pedig nyolc jó állapotú padot is kaptak. A napokban a siménfalvi általános iskolától kaptak hasonló felajánlást. Ennek köszönhetően a székelyandrásfalvi iskolának most már csak korszerűbb polcrendszerekre és szekrényekre lenne szüksége.
„Nincs karbantartónk, és ez a rendszer hibája. A nagy leépítési hullám után megszűnt az állás, így négy falu maradt karbantartó nélkül” – panaszolta az igazgatónő. Ha szükséges, az óvó bácsi és a tanárok segítenek be a javításba, de a szülők is csatlakoznak.
Veres Réka
Székelyhon.ro