Munkanélküliség Székelyföldön
Hatszázan maradhatnak munka nélkül Hargita megyében. A Munkaerő Ügynökség szerint főleg az építkezésben dolgozókról van szó, akiknek többségét tavasszal újra alkalmazzák.
Eddig 11 cég jelezte, hogy munkásait a téli időszakra elbocsájtja. Ezek többnyire az építkezésben tevékenykednek, de akad közöttük turisztikai cég is. Hargita megyében jelenleg 8.550 munkanélkülit tartanak nyilván, a munkanélküliségi ráta 5 egész század 89 század százalék. Az érték meghaladja az országos átlagot.
radiocluj.ro
Erdély.ma

Eckstein: az RMDSZ csak most tarthatja a pisztolyt a PDL halántékának
Eckstein-Kovács Péter volt államfői tanácsadó szerint az RMDSZ-nek nem kellene halogatnia az ország közigazgatási átszervezéséről szóló tárgyalásokat, mert „jó helyzetben van a parlamentben”, és csak most „szegezheti a pisztolyt a PDL halántékának”.
„Hogy mi lesz a választások után, hogy az RMDSZ kormányon lesz-e, hogy leendő partnerei hajlandók-e a Szövetség kedvére tenni valamit, azt nem lehet tudni” – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter pénteki, sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján.
Mint mondta, az RMDSZ-nek most vannak „érvei, szavazatai, hatalma”, és csak most „szegezheti a pisztolyt a Demokrata Liberális Párt (PDL) halántékának”, éppen ezért nem kellene halogatni az ország közigazgatási átszervezéséről szóló tárgyalásokat.
Eckstein-Kovács Péter szerint az RMDSZ nem csak azért lobbizik, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye ugyanabba a régióba tartozzék, hanem azért is, hogy Bihar, Szatmár és Szilágy megye ugyanahhoz a közigazgatási egységhez tartozzék.
„Nem csak Hargita és Kovászna megyéről van szó, hanem a Szatmár, Bihar és Szilágy megyéből álló lehetséges fejlesztési régióról is. Ehhez a kívánsághoz alacsonyabb az elfogadási hajlam” – mondta.
Eckstein-Kovács Péter pénteken, Sepsiszentgyörgyön részt vett a Babeş-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi közigazgatási tanszéke által a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kovászna megyei szervezet kezdeményezésére szervezett, Románia területi-közigazgatási átszervezése a politikai akarat és a társadalmi-gazdasági feltételek között című szimpóziumon.
A közigazgatási átszervezés kérdésében eddig nem született döntés. Az RMDSZ képviselői szerint az átszervezésre nem kerül sor 2012-ig, „ha sor kerül, akkor az az RMDSZ nélkül történik”, mert a Szövetség nem fogadja el az eddigi javaslatokat, és azt szorgalmazza, hogy csak a következő választási ciklus elején hozzanak döntést. A PDL képviselői szerint ugyanakkor a területi-közigazgatási átszervezés továbbra is az alakulat prioritásai között szerepel.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke nemrég azt mondta, a területi-közigazgatási átszervezést azért halasztják, mert a koalícióban nincs konszenzus erről.
Nyugati Jelen (Arad)

Csíkszereda: román nemzeti ünnep HVIM-mel és Új Jobboldallal
Izgalmasnak ígérkezett csütörtökön kora délután a december 1-jei romániai nemzeti ünnep csíkszeredai rendezvénye, hiszen az eseményen részt vett az Új Jobboldal és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) több tagja is. A csendőrség, a prefektúra utasítására, az esetleges incidensektől tartva az ünneplés helyszínének két különböző oldalára csoportosította a két szervezet tagjait, majd körülállták őket. A csendőrség tizenöt magyar fiatalt kísért be és igazoltatott, mivel az ünnephez nem illő feliratokkal jelentek meg.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a szervezet magyarországi vezetőjét, Toroczkai Lászlót is meghívta a rendezvényre.
„Ha a székelyeknek van gondjuk mi jövünk, ha pedig nekünk, akkor ők jönnek. Nem a románság ellen akarok tüntetni, hanem egy olyan soviniszta szervezet ellen akarok fellépni, mint a Új Jobboldal. Én nem megyek Bukarestbe, Iaşi-ba, vagy más román többségű városba az ottani románságot provokálni, nem mentem március 15-én sem kokárdával tüntetni” – mondta a szervezet vezetője.
Szőcs Csongor, a csíkszeredai HVIM vezetője leszögezte, a székelyföldi románok nem élnek elnyomásban, ezért tartják igazságtalannak a szélsőséges román szervezet fellépését. „Ez a mi szülővárosunk, nem szeretnénk, ha lennének olyan emberek, akik megmondanák, hogyan ünnepeljünk. Szeretnénk éreztetni velük, hogy a szélsőjobbra nincs szükség, láthattuk, mi volt tavaly Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen. Nincs szó arról, hogy a nemzeti ünnepet befolyásoljuk, itt sem lennénk, ha nem azt hallanánk, hogy »Kifele a magyarokkal!« és hogy a románok itt elnyomásban élnek” – magyarázta jelenlétük célját Szőcs.
Egy órával az ünnepség kezdete előtt a csendőrök 15 fiatalt kísértek be a főtérről az őrsre, hogy igazoltassák őket. Amint Gheorghe Suciu, a csendőrség sajtószóvivője kifejtette, a fiatalok megszegték a 60/1991-es törvény 14. cikkelyét. „Különböző plakátokkal jelentek meg, olyan feliratokkal, mint »Itthun vagyunk!« és »Mindenki menjen vissza a dédnagyszülei sírjához!«, emellett kék-arany és piros-fekete székely zászlókat lobogtattak” – fejtette ki a szóvivő, aki az események után elmondta, csupán leigazoltatták a fiatalokat, akik egyetlen szervezetnek sem voltak tagjai, majd hazaengedték őket.
A Új Jobboldal mintegy 200 tagja vonult fel Csíkszeredában, kezükben a nemzeti lobogóval, illetve egy hatalmas bannerrel: „Románia egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam!”, és azt skandáltak: „Hargita és Kovászna román föld”, „A román nyelv az egyetlen úr” illetve, hogy az Új Jobboldal a nemzet büszkesége.
Tudor Ionescu, a csoport vezetője úgy vélekedett, hogy demonstrációjuk nem provokáló. „Az a provokáció, amikor valaki felakasztja Avram Iancut vagy meggyújtja a román zászlót. Az alkotmány első mondatát addig fogjuk mondani, amíg mindenki megérti” – szögezte le a szervezet vezetője.
Ladányi László Zsolt prefektus, aki az ünnepségen Emil Boc miniszterelnök szavait tolmácsolta, elmondta, nem kellett senkinek engedélyt kérnie a prefektúráról a nemzeti ünnepen való részvételért.
„Mi azt szeretnénk, hogy Hargita megye ugyanolyan csendes legyen ezután is, mint volt, és reméljük, hogy ezután a felvonulás után hazamennek” – fogalmazott újságírói kérdésre a prefektus.
Románia volt kulturális minisztere, Theodor Paleologu is jelen volt az ünnepségen és megelégedésének adott hangot, hiszen mint mondta, a nemzeti ünnepen nincs keresnivalója más zászlónak, csupán a román lobogónak.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Székely hazát akarunk
Székely hazát akarunk a címe Kádár Gyula legújabb könyvének, mely a napokban került ki a nyomdából.* A sepsiszentgyörgyi történész, a Történelmi Magazin főszerkesztője, a Háromszék állandó külső munkatársa egy évvel ezelőtt megjelent, Székelyföld határán című kötetéhez hasonlóan ez is a székelyföldi autonómia kivívására buzdít. Míg azt az autonómiaharc bibliájának neveztük, a szentírási párhuzamnál maradva, emezt méltán jellemezhetjük az autonómiaharc újszövetségeként.
A kötet első átlapozásra egységesnek tűnik, de beleolvasva kiderül, két – a tördelésben nem jelzett – részből áll. Az első, a könyv több mint felét kitevő részben történelmi publicisztikai írásokat olvashatunk, a második rész népesedéstörténeti tanulmányokat tartalmaz. A felületesen átlapozó számára úgy tűnhet, a két műfaj nem összeegyeztethető, ám a könyvbe belemélyedve kiderül, a részek igenis kiegészítik egymást, a tanulmányok alátámasztják a politikai síkra is terelt történelmi jegyzetek jogosságát. A Székelyföld határán című, szintén történelmi publicisztikai írások gyűjteménye ismeretében fogalmazhatunk úgy is, hogy e kötetben Kádár Gyula bekeményít, hisz jegyzeteiben arra ösztönzi az erdélyi magyarságot, hogy határozottabban folytassa küzdelmét az autonómiáért, következetesebben törekedjék az önazonosság megőrzésére. A szerző közérthetően, olvasmányosan, gyakran az irónia és a paródia eszközéhez nyúlva igyekszik felrázni a székelyeket, arra szólítva őket, ne törődjenek bele a másodrangú állampolgári státuszba, hanem küzdjenek közösségi jogaikért. Az autonómiaharc megvívásának halaszthatatlanságára, szükségességére igyekszik rámutatni írásaiban.
Az első fejezet a kisebbségi sorsba nyújt betekintést. A publicisztikai írások arra keresik a választ, a székelyeknek van-e hazájuk? Hol van? Mit értünk a székely haza fogalmán? Mit jelent Székelyföld? Tudja-e a székely, hogy népként megilleti az önrendelkezés joga?
A román nacionalizmus 1918 előtt
Amikor 1918-ban Románia megszerezte Erdélyt, a nemzetiségek felszámolásában már óriási tapasztalatra tett szert. Az 1877-ben bekebelezett Dobrudzsában a román népesség nemzetiségi arányait huszonhárom év alatt 19 százalékról 48,2 százalékra emelte. Egy 1900-ban megjelent román kiadvány azt állítja, hogy Dobrudzsában még mindig 51,8 százalékban élnek „idegenek". Több módszert alkalmaztak. Nem adtak politikai jogokat a nem román lakosságnak, tagjai hivatalt sem viselhettek, tehát érdekeltté váltak abban, hogy a nyilvántartásokban románként szerepeljenek. Ugyanakkor nagyfokú telepítés folyt az etnikai arányok megváltoztatására. Legfontosabb eszközük az iskolai oktatásnak a román nacionalizmus szolgálatába állítása. 1897-ben Spiru Haret közoktatási miniszter körrendeletében nacionalista szellemű oktatásra buzdít: „Legyenek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét (...), higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzet között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek, sőt, minél tovább mennek, annál jobb lesz."
Nem az ördög nyelve
A szerző a nyelvi egyenlőtlenség felszámolására javasolja: vezessék be a magyar nyelv tantervszerű oktatását a székelyföldi román osztályokba. Tegyék lehetővé, hogy a két és fél, átlagosan nyolcvan százalékban magyar megye területén a magyarokat ne érje nyelvi diszkrimináció. Az egyenlőséget csak úgy lehet megvalósítani, ha mindkét nép gyermeke kölcsönösen tanulja egymás nyelvét – figyelmeztet. Az őshonos székelység magyar nyelvéről tudni kell, hogy az nem a ló és nem is az ördög nyelve! Ha a székelyföldi románok és magyarok nyelvi egyenlősége megvalósul, akkor az valóban elősegíti a kölcsönös tisztelet és egyenlőség érzését.
Napirenden a régiósítás
Háromszék – amelynek délnyugati határain az elmúlt huszonegy év alatt erőteljesen módosultak az etnikai arányok – Brassó régióhoz csatolva ki lesz téve a gyors elrománosításnak. Ezzel párhuzamosan a megcsonkított székely régió, a javasolt Hargita és Maros megye – a történelmi Marosszékhez csatolt román többségű tájegységekkel – valójában csak enyhe magyar többségű övezetet alkotna, amely szintén előbb vagy utóbb román többségűvé válna. Kétségtelenül kilóg a lóláb! A román politikai elit nem akar magyar többségű régiót, mert ez akadályozná a magyar tömb felszámolásában. Ezeréves a székely autonómia
Ebben a témában a szerző rámutat, hogy: az oklevelek szerint Székelyföld nemcsak hosszabb ideig volt külön igazgatott tartomány, de időben is megelőzte a két román vajdaságot. A magyar krónikák arról beszélnek – írja Kádár Gyula –, hogy a magyarok második bejövetele idején (895) a székelyek eléjük mentek, és közösen hódították meg Pannóniát. A Képes Krónikában olvashatjuk azt, hogy a magyarokkal „együtt hódították meg" Pannóniát. Kézai Simon ugyanezt állítja, a székelyek a magyarokkal „együtt meghódítván" Pannóniát, ezért abból „részt nyertek". A székelység a magyarral rokon, azonos nyelvű, a magyarsághoz csatlakozott nép. Már a magyar törzsszövetség korában biztosították számára a társnemzeti státuszt, önrendelkezést.
Székelyföld veszélyben
A szerző dióhéjban bemutatja az elmúlt kilencvenhárom év történelmét, fő hangsúlyt a nemzetiségi elnyomásra, az asszimilációs politikára helyezve. Miért fontos ennek ismerete? Mert sokan még mindig nem hiszik el, hogy Székelyföld veszélyben forog, ha nem vívjuk ki a belső önrendelkezés jogát, ha nem harcoljuk ki Székelyföld területi autonómiáját. Nem hiszik el azt sem, hogy nemcsak gyermekeink, unokáink, hanem mi magunk is megtapasztalhatjuk az erdélyi szórványsors szomorú valóságát. Nem szabad ámítanunk magunkat, tudni kell, hogy az erdélyi színmagyar városokat néhány évtized alatt tették román többségűvé – írja a szerző.
A székelység, mivel nem jövevény, hanem őshonos nép, képes olyan autonómiát teremteni, ahol a városokba betelepített románság, valamint a korábbi évszázadokban a Székelyföld peremvidékén letelepedett román közösségek is otthon érezhetik magukat. Székelyföld önkormányzatát, társnemzeti státusát mind a történeti jog, mind a népességarány indokolja.
Székelyföld autonómiája Romániában azért is jogos követelés, mert a hivatalos népszámlálás adatai szerint a tervezett székely autonóm területen a székely népesség 76 százalékarányt képvisel, a 809 000 fős népességből 613 000 főt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a székely önkormányzat jogossága történelmi alapokon nyugszik. A székely nép 997 éven keresztül autonómiával rendelkezett.
Kádár Gyula a magyar államalapítás nagyszerű művének ismertetésében is arra világít rá, hogy ha a magyarság és a székelység összefog, akkor e nép erős, képes ellenállni a beolvasztásra törő, elnemzettelenítést szolgáló hatásoknak. A nacionalistáknak meg kell érteniük, a székelység egyenlő jogú közösségként akar és fog élni szülőhazájában, Székelyföldön. Területi autonómia márpedig lesz, akár akarják, akár nem, mert mi Szent István földjén nem jövevények vagyunk. Ne feledjük: Székelyföld a népesség aránya, a történeti jog alapján a székelyeké és mindazoké, akik itt élnek – szögezi le.
Ha kell, tüntetni fogunk
Uraim! Hiába spekulálnak, Székelyföld egységes és az is marad! Az, hogy Önök 1920-ban igazságtalan diktátummal megszerezték Székelyföldet (is), nem jogosít fel senkit arra – írja a szerző –, hogy a ma is 80 százalékban magyarok által lakott Székelyföldet kényükre-kedvükre felszabdalják az etnikai arányok megváltoztatásáért, a románosítás megkönnyítéséért. Ha a román hatalom Székelyföld szétforgácsolásával népünk felszámolására tör, akkor mi erőt tudunk meríteni történelmünkből, mert vannak gyökereink! Nincs szükség kitalált történelemre! Ha a szükség úgy hozza, tömegtüntetések sorával fordítjuk Európa figyelmét a székelységre, az erdélyi magyarság kollektív jogoktól való megfosztottságára – figyelmeztet a szerző.
A székelység és a magyarság lélekszáma a honfoglalás után
A kötet második fele két szakdolgozatot tartalmaz. Ezek megismertetnek a magyar államalapítás előtti és utáni századok népesedési helyzetével. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy az Árpád vezette magyarság létszáma meghaladta az egymillió főt. A szerző a magyarság lélekszámának alakulását az 1300-as évekig vezeti. Ha a honfoglalás idején (895 táján) csekély létszámú magyarság telepedett volna le, akkor a 9–10. században képtelen lett volna arra, hogy adóztassa egész Európát a Fekete-tengertől az Atlanti-óceánig. A magyarság nem játszhatott volna nagyhatalmi szerepet a honfoglalás utáni hat évszázadban, ha nem rendelkezik kellő számú népességgel.
A honfoglalás kori székelység aránya a honfoglaló magyarság négy-öt százalékára tehető. Az 1330-as és az 1500-as évekre számolt népességi adatok és arányok azt mutatják, hogy a székelység lélekszáma 895-től 1614-ig összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint amennyit a korábbi szakirodalom emleget. Kádár Gyula egyértelművé teszi, hogy a székelyek száma évszázadokon át nem volt olyan jelentéktelen, mint ahogy a szakirodalom zömében olvasható. A különböző analógiák, történelmi források és logikai érvek alapján teljesen új képet nyerünk a székelység lélekszámáról. Ezek a demográfiai tanulmányok már igazi szakdolgozatok forráshivatkozással, lábjegyzetekkel, mégis olvasmányosak, érdekfeszítőek. A szerző elképzelhetőnek tartja, hogy az újabb kutatások árnyalni fogják az általa számolt népességi arányokat, de vallja, a szakirodalomban eddig közölt adatok elfogadhatatlanok. Kádár Gyula meggyőződéssel állítja, hogy a történeti-demográfiai dolgozatok úttörő jellegük ellenére hozzájárulnak a székelység lélekszámának jobb megismeréséhez.
Tenni kell az autonómiáért
Kádár szilárd hite, hogy könyve hozzájárul nemzeti önismeretünk gyarapításához. Meggyőződése, hogy a székely nép belátható időn belül – saját történelmi gyökereire építve – képes lesz kiharcolni a területi autonómiát úgy, hogy a Székelyföldre telepedett, telepített román kisebbség is otthon érezheti magát. Kádár Gyula bízik abban, hogy a régiók Európájában megvalósulhat Székelyföld széles körű önrendelkezése, amely lehetővé teszi a székelység számára nyelvének, kultúrájának megőrzését. Jogainkért folytatott harcunkban – írja – szükségünk van a történelmünk, a kultúránk ismeretére, az önismeretre. Ha gyökértelenek vagyunk, akkor a hatalom úgy fog elbánni velünk, mint idegenekkel, bevándorlókkal.
Karácsonyi ajándék
A kötetet téli olvasmányként ajánljuk. Az ünnepek közeledtével karácsonyi ajándékra is lehet már gondolni, a Székely hazát akarunk kötet mellett a Székelyföld határán címűt is. A kötetek kaphatóak a H–Press lapterjesztő standjain, a sepsiszentgyörgyi Diákboltban és az Ex libris könyvesboltban. Megrendelhetőek a 0740 026 450-es telefonszámon, illetve a gyula.kadar@gmail.com e-mail címen.
* Kádár Gyula: Székely hazát akarunk, Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2011
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

II. Székelyföldi Akadémia – Lehetőségek a Hargita megyei termelőknek
Második alkalommal rendezte meg a Székelyföldi Akadémiát december 5-én Hargita Megye Tanácsa Kászonaltízen, ezúttal az előadások az európai uniós pályázati lehetőségekről, valamint a biogazdálkodásról szóltak. A megyei tanács a vidéken élő értelmiség számára szervezte meg rendezvénysorozatát, amely immár második köréhez érkezett.
Az egybegyűlteket András Zoltán polgármester köszöntötte, aki szerint ezek az alkalmak adnak lehetőséget a párbeszédre; mint fogalmazott, a Székelyföldi Akadémia a tanulságos információk és közös megoldások színtere. Hargita Megye Tanácsa részéről, az előadókon kívül, jelen volt Becze István tanácsos is. Szép Róbert, a megyei tanács fejlesztési igazgatója az európai uniós pályázati lehetőségekről tartott előadást, különös figyelmet fordítva a gazdáknak szóló pályázatokra.
– Az uniós pályázatok nem normatív támogatást jelentenek, hanem lehetőséget azok számára, akik élni tudnak vele ilyen válságos időkben is – hívta fel a figyelmet az igazgató, majd bemutatta a nemzetközi együttműködési programot, a közösségi programokat, a cégeknek szóló pályázati lehetőségeket, valamint a vidékfejlesztési és agrárpályázatokat. Szép Róbert ismertette a megyei tanács uniós projektjeit, amelyek terén Hargita megye jó eredményeket ért el országos viszonylatban.
Máthé Emma, a Hargita Megyei Agrárkamara igazgatója a Székelyföldi Biotermelők Egyesülete nevében is köszöntötte a megjelenteket, és az ökogazdálkodásról, valamint a Hargita megyei termelők lehetőségeiről tartott előadást. Bemutatta az ökológiai terméket mint fogalmat, valamint a biotermékek táplálkozásbeli előnyeit és a szemléletváltozás szükségességét Székelyföldön. Hangsúlyozta: fontos odafigyelni arra, mit eszünk, és táplálékunk milyen forrásból származik. 
Elkezdődött a természettudatos, egészségesebb életmód irányában való „visszarendeződés”, melynek egyik leglényegesebb eleme mind a növényi, mind pedig az állati eredetű élelmiszer-alapanyagok ökológiai körülmények között történő megtermelése, a vegyszer- és gyógyszermaradványoktól mentes élelmiszerek előállítása. Máthé Emma részletesen ismertette azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az ökológiai gazdálkodáshoz. Azok a termelők, akik termékeiket ökológiai jelöléssel szeretnék forgalmazni, be kell jelentkezniük az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszerébe. 
A bejelentést, valamint a szerződés aláírását követően elkezdődik az átállási időszak, melynek leteltével a termelők megszerezhetik az ökotanúsítványt. Hargita Megye Tanácsa segítségével a megyei agrárkamara létre szeretne hozni egy elismertetőcéget, amely segítené a biogazdalkodásra való áttérést.
Erdély.ma

2060-ra a magyarság már nem lesz tényező”
Mind Romániában, Szerbiában és Horvátországban csökkent az ország népessége, és ez alól vélhetően a magyarság sem képez kivételt, bár a részletes nemzetiségi adatok egyelőre nem ismertek. Ami biztos, egyre kisebb a magyarság részaránya Nagyváradon és Kolozsváron, míg Sepsiszentgyörgyön egyre nagyobb.
A 2011-es év nemcsak hazánkban, hanem a velünk szomszédos országokban is részben a népszámlálás jegyében telt. Túl sok adatot egyelőre nem ismerünk, azonban néhány apróbb információ révén képet kaphatunk a velünk határos országokban élő magyarság demográfiai viszonyairól. A legelső adatok Romániából érkeztek, amely szerint az ország lakossága 20 millió fő alá csökkent, és egyes vélemények szerint a teljes feldolgozottság után 19 millió alá is mehet ez a szám. Ami számunkra kedvező hír, hogy kisebb arányban fogy a székelyföldi magyarság, mint Románia lakossága általában. Országos szinten egyedül Ilfov megyében nőtt a lakosság száma. Kovászna megyében 5,03 százalékkal, Hargita megyében 6,57 százalékkal élnek kevesebben, mint 2002-ben.
Megfordult egy közel százéves trend
A két székelyföldi megyében kisebb arányban csökkent a magyarok aránya, mint a románoké. Háromszéken a román 12,4 százalékkal, a magyar közösség 7,6 százalékkal fogyatkozott. Hargita megyében a magyarok 6,4 százalékkal, a románok 14,7 százalékkal vannak kevesebben. Úgy tűnik, sikerült megfordítani azt a trendet, ami 1910-től 2002-ig jellemezte a román–magyar arányt ebben a két megyében: az a tendencia, hogy a románok aránya folyamatosan nőtt egyik népszámlálástól a másikig, most változott.
A városok közül Sepsiszentgyörgyön 41 898 fő (76,7 százalék) vallotta magát magyarnak, 12 142-en (22,2) románnak és 417-en (0,8) cigánynak. Az adatok azt mutatják, hogy a 2002-es népszámláláshoz viszonyítva a háromszéki megyeszékhelyen 1,78 százalékkal nőtt a magyarok aránya. Eközben a román közösség aránya 0,83 százalékkal csökkent, illetve 0,71 százalékkal apadt a cigányok aránya, mivel sok magyar anyanyelvű roma magyarnak vallotta magát.
Nagyváradon és Kolozsváron nem rózsás a helyzet
Ezekkel az eredményekkel szemben bő három százalékkal, 27-ről 23,81 százalékra csökkent a magyar lakosság aránya Nagyváradon, Nagyszalontán azonban 57-ről 58,3 százalékra nőtt. A Bihar megyei városok lakosságának száma általában csökkent, a megyét pedig 40–50 ezerrel kevesebben lakják, mint tíz évvel ezelőtt. A magyarok részaránya több vidéki településen nőtt, a csökkenés főleg a kis- és szórványtelepüléseken figyelhető meg.
Kolozsváron tizenhét százalékra csökkent a magyar lakosság aránya, amelyben több tényező együttes hatása játszott közre. Egyrészt a magyar közösségnek kedvezőtlen a korfája, vagyis elöregedett, másrészt továbbra is létezik kivándorlás, s ehhez járul még a jelentős mértékű külföldi munkavállalás. Újra kétmillió alatt a Vajdaság
Több mint 377 000-rel van kevesebb lakosa Szerbiának, mint a kilenc évvel ezelőtti népszámlálás alkalmával, ami a teljes populációt tekintve ötszázalékos csökkenés. Az országnak 7 120 666 lakosa van, az előző összeírás alkalmával regisztrált 7 498 001 lakossal szemben. Vajdaság népessége 2002 óta újra kétmillió alá csúszott (1 916 889 fő). Az elmúlt tíz évben közel 100 ezerrel csökkent a tartományban a népességszám. A betelepülők nagy száma ellenére negatív a migrációs mérleg, mintegy 15 ezer fővel többen költöznek el, mint ahányan jönnek a Vajdaságba.
A Vajdaságban született gyermekek 12 százaléka, az elhunytaknak pedig 17 százaléka magyar nemzetiségű. Ez a tendencia előrevetíti a népességen belüli arány erőteljes csökkenését. 2002-ben Vajdaság népességének 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű, és ez az arány 2011-re valószínűleg lecsökkent 13 százalék körülire. A magyar népesség száma és aránya a jövőben vélhetően továbbra is lineárisan fog csökkenni.
Mi lesz 2060-ra?
Horvátországban is fogy a lakosság, hiszen a népszámlálás előzetes eredményei szerint a felmérés időszakában Horvátországnak 4 290 612 lakosa volt, ezzel szemben a legutóbbi népszámlálás alkalmával az ország lakossága 4 millió 300 ezret tett ki. Bár a nemzetiségi adatok nem ismertek, a horvátországi magyarok csak remélni tudják, hogy létszámuk nem csökkent számottevően.
Egyesek a tendenciát követve nem túl bizalomgerjesztő következtetéseket vontak le: Horvátországban a magukat magyarnak vallók száma Trianon idején 120 ezer, 1948-ban ötvenegyezer volt, ’53-ban 48 ezer, ’61-ben 42 ezer, ’71-ben 35 ezer, ’81-ben 25 ezer, ’91-ben 22-ezer, 2001-ben pedig 16 585. Szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy 2060-ra az itt élő magyarság már nem lesz demográfiai tényező.
Kovács András
MNO

Időközi választásokon mérkőzhetnek meg az erdélyi magyar pártok
Romániában három olyan képviselői, illetve szenátori körzetben várható, hogy a jövő év első felében időközi választásokat írnak ki, amelyet a közelmúltig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusai töltöttek be. Kolozs megyében az augusztusban elhunyt Pálffy Zoltán képviselő helye üresedett meg, Bihar megyében Lakatos Péter képviselői helye, miután szeptemberben a politikust a Számvevőszék vezető tanácsába választották, és lemondott a mandátumáról, Hargita megyében Gyerkó László mondott le az elmúlt napokban a szenátori mandátumról, miután a Versenytanács tagjává nevezték ki. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke az MTI-nek elmondta, mind Hargita megyében, mind Bihar megyében arra készülnek, hogy jelöltet állítsanak a megüresedett hely betöltésére, a Kolozs megyei időközi választással kapcsolatban egyelőre nem döntöttek. Toró elmondta, a Hargita megyei magyar-magyar verseny nem jár annak a veszélyével, hogy a magyarság elveszítse a tisztséget, hiszen a választókerületben jelentős a magyar többség. A bihari választókerületben az EMNP ideiglenes elnöke szerint 53 százalékos a magyar többség, úgyhogy ott azt javasolták, hogy állítsanak közös jelöltet a magyar pártok, javaslatukat azonban az RMDSZ elutasította. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azzal számol, hogy az elvesztett háromból két mandátumot az időközi választásokon is megszerez” – nyilatkozta az MTI-nek Kovács Péter, a szövetség főtitkára. Hozzátette, Biharban is, Hargita megyében is választási győzelemre számítanak. Kolozs megyében belátják, nincs esély a mandátum újbóli megszerzésére, hiszen Pálfi Zoltán a romániai választási rendszer sajátossága következtében a nem hasznosult szavazatok visszaosztása során szerzett mandátumot a megyének egy olyan körzetében, ahol alig van magyar lakosság. A főtitkár Kelemen Hunor elnök szavait idézte, amelyek szerint „a szövetség ajtaja nyitva áll. Ezen be lehet jönni, lehet tárgyalni”. Kérdésre nyomatékosította azonban, hogy csakis az RMDSZ színeiben induló jelöltről tárgyalnak. Nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy közösen állítsanak egy formailag függetlenként benevezett jelöltet. „A romániai magyarság 22 éve valamennyi választáson bizonyította, hogy bízik az RMDSZ-ben, semmilyen más elképzelés nem működőképes” - jelentette ki az RMDSZ főtitkára. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kérdésre elmondta, az MPP mind a bihari, mind a székelyföldi választáson egy formailag független jelölt állításában gondolkodik amelyet az MPP mellett az EMNP is támogathatna. „Ha sikerül egy jobboldali alternatívát felmutatni az RMDSZ-szel szemben, ez afféle főpróbája lehetne a jövő év végi parlamenti választásoknak” - jelentette ki az MPP elnöke. Szász törvényértelmezése szerint azért kell független jelöltet indítani, mert időközi választásokon nem lehet átlépni a választási törvényben megszabott parlamenti küszöböt. A nem parlamenti pártok jelöltjei tehát semmiképpen nem szerezhetnek mandátumot. A romániai választójogi törvény értelmében egy-egy parlamenti hely hivatalosan is elismert megüresedését követő 90 napban kell a kormánynak kiírnia a választásokat, amelyeket a kiírást követő 45 napon belül kell megrendezni. Az MTI parlamenti forrásokból arról értesült, hogy a mandátum megüresedésének a hivatalos megállapítása a gyakorlatban hónapokig elodázható. Az sem biztos tehát, hogy tartanak időközi választásokat, hiszen a rendes választások előtti hat hónapban erre már nem nyújt lehetőséget a választási törvény.
MTI

Függetlenekkel az RMDSZ ellen
Jelölteket kíván állítani az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) azokban a választási körzetekben, amelyekből korábban RMDSZ-es honatyák kerültek be a parlamentbe, és amelyekben jövőre időközi választásokat írnak ki.
Szándékukat azonban nehezíti, hogy időközi választásokon parlamenten kívüli pártok nem, legfennebb független jelöltek vehetnek részt. Indulásukat feltételekhez kötik: legkevesebb 2500 támogató aláírást kell összegyűjteniük, és öthavi bruttó átlagbér „óvadékot” kell benyújtaniuk.
Kolozs megyében az augusztusban elhunyt Pálfi Zoltán képviselő helye üresedett meg, Bihar megyében Lakatos Péter képviselői helye, miután szeptemberben a politikust a Számvevőszék vezető tanácsába választották, és lemondott a mandátumáról, Hargita megyében Gyerkó László mondott le az elmúlt napokban a szenátori mandátumról, miután a Versenytanács tagjává nevezték ki. Toró T. Tibor: Bihar és Hargita biztos
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke az MTI-nek elmondta, mind Hargita megyében, mind Bihar megyében arra készülnek, hogy jelöltet állítsanak a megüresedett hely betöltésére, a Kolozs megyei időközi választással kapcsolatban egyelőre nem döntöttek. Toró elmondta, a Hargita megyei magyar–magyar verseny nem jár annak a veszélyével, hogy a magyarság elveszítse a tisztséget, hiszen a választókerületben jelentős a magyar többség. A bihari választókerületben az EMNP ideiglenes elnöke szerint 53 százalékos a magyar többség, úgyhogy ott azt javasolták, hogy állítsanak közös jelöltet a magyar pártok, javaslatukat azonban az RMDSZ elutasította. Kovács: az RMDSZ győzelemre számít
„Az RMDSZ azzal számol, hogy az elvesztett háromból két mandátumot az időközi választásokon is megszerez” – nyilatkozta az MTI-nek Kovács Péter, a szövetség főtitkára. Hozzátette, Biharban is, Hargita megyében is választási győzelemre számítanak. Kolozs megyében belátják, nincs esély a mandátum újbóli megszerzésére, hiszen Pálfi Zoltán a választási rendszer sajátossága következtében a nem hasznosult szavazatok visszaosztása során szerzett mandátumot a megyének egy olyan körzetében, ahol alig van magyar lakosság. A főtitkár Kelemen Hunor elnök szavait idézte, amelyek szerint „a szövetség ajtaja nyitva áll. Ezen be lehet jönni, lehet tárgyalni”. Kérdésre nyomatékosította azonban, hogy csakis az RMDSZ színeiben induló jelöltről tárgyalnak. Nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy közösen állítsanak egy formailag függetlenként benevezett jelöltet. „A romániai magyarság 22 éve valamennyi választáson bizonyította, hogy bízik az RMDSZ-ben, semmilyen más elképzelés nem működőképes” – jelentette ki az RMDSZ főtitkára. 
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kérdésre elmondta, az MPP mind a bihari, mind a székelyföldi választáson egy formailag független jelölt állításában gondolkodik, amelyet az MPP mellett az EMNP is támogathatna. „Ha sikerül egy jobboldali alternatívát felmutatni az RMDSZ-szel szemben, ez afféle főpróbája lehetne a jövő év végi parlamenti választásoknak” – jelentette ki az MPP elnöke.
A Cernea-precedens
Szász törvényértelmezése ahhoz kapcsolódik, hogy a nem parlamenti pártok jelöltjei nem szerezhetnek mandátumot. Tavaly a Zöld Párt volt elnöke, Remus Cernea alkotmányjogi kifogással élve elérte, hogy az Alkotmánybíróság kimondja: bizonyos feltételek mellett függetlenek indulhatnak az időközi választásokon.
A törvény értelmében egy-egy parlamenti hely hivatalosan is elismert megüresedését követő 90 napban kell a kormánynak kiírnia a választásokat, amelyeket a kiírást követő 45 napon belül kell megrendezni. Fekete Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője az ÚMSZ-nek korábban azt mondta: a kormány várhatóan március elejére írja ki az időközi választások megszervezését a szóban forgó választási körzetekben. Lapunknak korábban az RMDSZ politikusai elismerték, Pálfi Mózes mandátuma megüresedettnek nyilvánítását is azért odázták el a parlamentben, mert körzetében a koalíció jelöltjeinek nincs esélye megnyerni a választásokat.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Törvénytelen Székelyföld?
A közigazgatási bíróságon támadta meg a Kovászna megyei prefektúra azt a népszavazást, amelyet a magyarok által többségben lakott megye önkormányzata a Székelyföld nevű közigazgatási egység létrehozásáról írt ki.
György Ervin, a román kormányt képviselő Kovászna megyei prefektus kedden bejelentette egy sajtótájékoztatón, hogy a Kovászna megyei tanács határozata több formai hibát tartalmaz, így a közigazgatási bírósághoz fordultak. A határozatot az önkormányzati képviselők kevesebb mint egyharmada kezdeményezte – tette hozzá a prefektus -, és az elfogadását nem előzte meg közvita.
Korábban felszólította a prefektúra az önkormányzatot a határozat visszavonására, de ez utóbbi kitartott az októberben meghozott döntés mellett.
Eszerint március 11-én Kovászna megye lakosságának két kérdésre kell válaszolnia. Az elsőben a lakosságtól azt kérdezik: egyetért-e Kovászna megye jelenlegi területének módosításával úgy, hogy az öt Bodza-vidéki település (amely lakosainak többsége román) ne legyen része a megyének. A második kérdésben a lakosságnak arra kell válaszolnia: egyetért-e azzal, hogy ez a módosított terület Székelyföld nevű létrehozandó közigazgatási egység része legyen.
A román közigazgatásban ugyanis csak külön-külön létezik a három székelyföldi megye (Kovászna, Hargita és Maros), Székelyföld hivatalosan nem létezik.
A népszavazás ötlete azt követően merült fel, hogy a nyáron Traian Basescu román államfő és az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) javaslatot tett Románia közigazgatási reformjára úgy, hogy egyötödére csökkentették volna a jelenlegi megyék számát. Az így létrejövő új közigazgatási egységekben a magyarság számaránya jelentős mértékben csökkenne.
MTI 
Erdély.ma

Indul az EMNP is az időközi választásokon
Megeshet, hogy Hargita, Kolozs és Bihar megyében időközi választásokat tartanak, mert Kolozs megyében az augusztusban elhunyt Pálfi Zoltán képviselő helye üresedett meg, míg Bihar megyében Lakatos Pétert, Hargita megyében pedig Gyerkó Lászlót felfelé buktatták. Ha lesznek időközi választások, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) arra készül, hogy mind Hargita megyében, mind Bihar megyében jelöltet állítson, Kolozs megyével kapcsolatban még nem döntöttek. Igaz, olyan mendemonda is járja, hogy elodázzák a választást, nincs kedvük a kormányzó pártoknak a megmérettetésre, s már idő sincs túl sok, a rendes választások előtt hat hónappal törvény tiltja időközi választások megszervezését.
MTI
Erdély.ma

Február 25-én tartja alakuló kongresszusát az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt alakuló kongresszusát február 25-én, Csíkszeredában tartják – jelentette be Toró T. Tibor megbízott elnök csütörtökön, Kolozsváron. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökével, Sándor Krisztinával közösen tartott sajtótájékoztatójukon a felek kijelentették: sikeres volt az EMNT 2011-es tevékenysége, a Néppárt megalapítása révén idén együttműködve, a politikum és a civil szféra eszközeit is kihasználva folytatják tevékenységüket.
Az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnökségének döntése szerint az alakuló kongresszust február 25-én, Csíkszeredában tartják – jelentette be Toró T. Tibor elnök. Itt fogadják majd el a szervezeti és működési szabályzatot, a bővített programot, valamint a választási esztendő prioritásait is. Mint elmondta, januárban folytatódnak a helyi szervezetek megalakulásai, melyeket februárban a megyei szervezetek létrehozása követ. Az alapító elnök hozzátette: a párttörvény értelmében a helyi szervezetek székházait az önkormányzatok kellene biztosítsák, a Néppárt igénylései eddig azonban jobbára válasz nélkül maradtak.
Toró közölte: a Néppárt az időközi választásokra is készül. A Hargita megyei választókerületben önálló jelöltet álítanak. „Az etnikai arányoknak köszönhetően nincs veszélyben a magyar képviselet, sőt, a verseny serkent és munkára késztet” – jelentette ki Toró. Mint fogalmazott, kusza a jogszabályi háttér, de a Néppárt értelmezése szerint törvényesen indíthatnak önálló jelöltet. „Semmiképp sem a megfonnyadt tulipán jele alatt indulunk” – tette hozzá a megbízott elnök. A Néppárt Bihar megyében ugyanakkor már tavaly jelezte az RMDSZ-nek, hogy konszenzusos döntést, és pártoktól független jelölt állítását javasolják. „Most majd kiderül, hogy az RMDSZ együttműködési szándéka csak retorikai fogás, vagy komolyan vehető. Egyelőre a támogatásukra szólítanak fel, de még jelöltjük sincs. Nem akarjuk, hogy megint előhúzzanak egy kétes közéleti szereplők a kalapból” – fogalmazott Toró. Kijelentette: korrupciós vádaktól mentes, a helyi közösségbe kellőképpen beágyazott, kreatív, a pártpolitikától független jelöltre van szükség. A Bihar megyében megüresedett képviselői szék esetében a kiírásra a törvény által előírt 90 nap január 17-én jár le, de volt már arra precedens, hogy a hatóságok megkerülték a törvényt és elodázták a kiírást.
Az EMNT leköszönt ügyvezető elnöke eredményesnek nevezte a szervezet 2011-es tevékenységét. A húsz területi szervezet olyan közösségépítő rendezvények sokaságát koordinálta, mint a Kolozsvári Magyar Napok vagy a Brassói Magyar Napok. Sikeres évet zárt a magyar állampolgárság megszerzéséért segítséget nyújtó Demokrácia Központ-hálózat is. A honosítás közszolgálati munkáját 30 iroda vállalta, ahol 143 ezer személy kapott tájékoztatást és 74 ezer személynek állítóttoák össze az iratcsomóját. Az EMNT a népszámlálás alatt nagyméretű kampányt folytatott a magyar identitás vállalásáért. „Az eddigi hírek nem túl biztatóak, de reménykedve várjuk a hivatalos eredményeket” – mondta a népszámlálás sikeréről Toró T. Tibor. A két szervezet viszonyáról elmondta: közös, nemzeti értékrendben gondolkodó csapat áll mögöttük, akik két különböző szervezeti keretben bár, de azonos célokért küzdenek. „Az érdekérvényesítés egy új eszköze az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyet a közösség kezébe adunk” – jelentette ki.
Toró elmondta: kíváncsian várják, hogy a román kormány a magyar miniszterein keresztül milyen döntést hoz a verespataki bányaberuházás ügyében, amely egyben politikai és erkölcsi kérdés is a Néppárt számára. Az esetleges bányanyitás „nemzetbiztonsági veszélyforrás” lenne – mutatott rá az elnök. Az új magyar Alaptörvény elfogadása kapcsán úgy fogalmazott, hogy „egy új korszak kezdődik a magyar nemzet történetében.” Mint mondta, büszkék rá, hogy az EMNT javaslatainak egy része szövegszerűen is helyet kapott az Alaptörvényben. „Aktív nemzetpolitikára sarkall és számos elem jelzi, hogy nem csak a 10 millió magyarországi Alaptörvénye, de az egész Kárpát-medencei magyar nemzeté is” – mutatot rá Toró T. Tibor. A Magyar Szocialista Párt tiltakozó akcióiról kifejtette: nevetséges, hogy azok, akik az elmúlt nyolc évben a nemzetpolitikát „lebutították”, a 2004. decemberi sikertelen népszavazás felelősei, így tiltakoznak a nemzetpolitikai fordulat ellen. „Határozottan szolidaritást vállalunk az új alaptörvény kidolgozóival, és örülünk annak, hogy érvénybe lépett” – jelentette ki a politikus.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács új ügyvezető elnöke elmondta: sikeres, kiépített hálózatot tartanak fent az EMNT-szervezetek, amelyeket nagymértékben a tavalyi évben sikerült megerősíteni. Hozzátette: a társadalomszervező munkát folytatják, arra törekednek, hogy a már létező helyi rendezvények közös szervezése mellett a párhuzamosan dolgozó civil szervezetek munkáját is összehangolják, valamint a már elkezdett országos terveket folytassák. Az EMNT jelenléte 2012-ben is meghatározó lesz a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Az ügyvezető elnök véleménye szerint a magyar honosítás igénylése a továbbiakban is az eddigi mértékben alakul, így szeretnék megismételni a tavalyi számokat.
Az új tervekről kifejtette: az EMNT és a Néppárt szakmai hátterét a Bálványos Intézet keretein belül működő szakbizottságok fogják biztosítani. „Ebből is látszik, hogy a két szervezet együtt halad tovább” – mutatott rá Sándor Krisztina. Az EMNT idén hozza létre a Közszolgálati Szabadegyetemet is, amely jelölteknek, a közéletben aktív, köszolgálatot vállaló szereplőknek nyújt majd szakmai képzést.
Az EMNT új országos elnöksége január folyamán megtartja első ülését, valamint a Választmány is ülésezik, amelynek tagjai az országos elnökség mellett a területi elnökök és a szakbizottságok elnökei is – ismertette az ügyvezető elnök. Decemberben a Közép-erdélyi régió vezetésében is megtörtént a „staféta” átadása, és megalakult a területi egyeztető tanács is. Ennek mintájára a partiumi és a székelyföldi régióban is hasonló egyeztető tanácsok megalakítása van folyamatban – tette hozzá.
Újságírói kérdésre felmerült a fiatalok nagyobb arányú bekapcsolódása, melyet mindkét fél egyaránt örvendetesnek és ígéretesnek tartott. „Az elmúlt időszakban a MIT házatájáról valóban több fiatal döntött úgy, hogy az ifjúsági szférában szerzett tapasztalatait, tudását a továbbiakban a civil-politikai erőtérben kamatoztatja, s ezt egy szerencsés és természetes folyamatnak tartom” – értékelt Sándor Krisztina.
EMNP-közlemény 
Erdély.ma

Kelemen Hunor szerint kivitelezhetetlen az etnikai arányosság elve
Kivitelezhetetlennek nevezte Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke kedden azt a javaslatot, hogy építsék be a romániai választási rendszerbe az etnikai arányosság elvét, és töröljék el valamennyi nemzeti kisebbség szervezetei számára a parlamenti küszöböt.
Az etnikai arányosság elvét először november végén Toró T. Tibor, az újonnan létrehozott Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke vetette fel, a múlt héten pedig Tőkés László nyílt levélben fordult Traian Basescu államfőhöz, hogy járuljon hozzá érdemi vita elkezdéséhez az etnikai arányosság elvéről.
Az EMNP és Tőkés László azt szeretné, ha a romániai nemzeti kisebbségek szervezetei számára eltörölnék az ötszázalékos parlamenti küszöböt, így a romániai magyar politikai szervezetek a magyarság mintegy 6,5 százalékos számarányának megfelelő számú mandátumért küzdhetnének meg egymással anélkül, hogy veszélyeztetnék ezáltal a magyarság parlamenti képviseletét.
Kelemen az MTI kérdésére Tőkés kezdeményezése kapcsán elmondta: nem veszi komolyan sem javaslatát, sem saját magát az, aki meg akar oldani egy problémát és nyílt levélben fordul az államfőhöz. Az RMDSZ elnöke szerint az EMNP és Tőkés javaslata „a tudományos-fantasztikus irodalom kategóriájába tartozik, nem a komolyan vehető, megvalósítható felvetések közé”.
A politikus kitért arra is, hogy az RMDSZ azt szeretné: március második felében kerüljön sor a romániai időközi választásokra. Az RMDSZ jelöltjei által 2008-ban elnyert törvényhozói mandátumok közül ugyanis három időközben megüresedett. Így egy-egy Kolozs, Hargita és Bihar megyei egyéni választókerületben kell kiírnia időközi választást a kormánynak.
Kelemen Hunor meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ jelöltjei nyernek majd Hargita és Bihar megyében. Ebben a két kerületben az EMNP és az MPP is akar indítani jelölteket. Kelemen szerint kialakulhat magyar-magyar küzdelem, de csak akkor, ha a nem RMDSZ-es magyar jelöltek román párt listáján vagy függetlenként szállnak versenybe. Az RMDSZ elnöke szerint ugyanis a román választási törvény csak parlamenti pártok részvételét teszi lehetővé az időközi választásokon. MTI
Erdély.ma

2012-ben is a a magyar közösség akarata a legfontosabb az RMDSZ számára
A 2012-es esztendő törvényhozási és kormányzati prioritásairól számolt be január 10-én, kedden, bukaresti sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki tájékoztatott továbbá az egészségügyi törvényről illetve az idén sorra kerülő választásokról is.
A Szövetség idei prioritásairól szólva Kelemen Hunor leszögezte: „ebben az évben is, úgy, mint eddig, számunkra a legfontosabb a magyar közösség akarata, ezt tartjuk szem előtt akkor, amikor döntéseket hozunk. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2012-ben is elkerüli a populista, jól hangzó szólamokat, csak arról beszélünk, aminek valós alapja van. Az elmúlt két évben megteremtett gazdasági stabilitás minden állampolgár közös erőfeszítésének is köszönhető, a Szövetség ezt a stabilitást kívánja megőrizni. Ehhez szükséges a koalíció zökkenőmentes működése. Törvényhozási szempontból prioritás az RMDSZ számára a kisebbségi törvény, de olyan formában, amely a kulturális autonómiát hozza létre, és annak jogköröket és hatásköröket biztosít, mert egy kiüresített kisebbségi törvényre nincsen szükség. Mi nem mondunk le erről a törvényről, újrakezdjük annyiszor, ahányszor kell, addig, amíg megszavazza a Parlament” – mondta el az RMDSZ elnöke.
A Szövetség kiemelt figyelmet szentel a szociális problémák megoldásának, ennek érdekében egy olyan törvénycsomagot készül letenni a Parlament elé, amely elsősorban a családok segítségére lenne. „Úgy, ahogy a Szövetségi Képviselők Tanácsán eldöntöttük, 2012-re prioritás marad annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a kismamák szülés után hamarabb visszatérhessenek dolgozni, amennyiben óhajtják, de egy olyan jogszabályban is gondolkodunk, amely pénzügyi vonzata által a gyerekvállalási kedvet ösztönzi és lehetőséget teremt a jövő tervezésére, itthon, a szülőföldön” – ismertette az RMDSZ terveit Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök kijelentette, az RMDSZ sürgeti az időközi választások mihamarabbi kiírását, erről már egyeztetett Emil Boc kormányfővel. „Mi azt javasoltuk, hogy március második felében tartsuk meg az időközi választásokat, mint ismert, az RMDSZ parlamenti frakcióiban két képviselői és egy szenátori mandátum maradt üresen. Nekem az a véleményem, hogy Hargita megyében a szenátori hely és Bihar megyében a képviselői hely az időközi választások után továbbra is az RMDSZ-é marad” – nyilatkozta Kelemen Hunor. Ami az ősszel esedékes önkormányzati és parlamenti választásokat illeti, az RMDSZ elnöke szerint márciusban és áprilisban nevezi meg a Szövetség az önkormányzati jelöltjeit, és késő nyáron a képviselő- és szenátorjelölteket.
Raed Arafat egészségügyi államtitkár lemondásával kapcsolatosan Kelemen Hunor kijelentette, ezt sajnálatosnak tartja. „Mi Raed Arafatot egy nagyon jó szakembernek tartjuk, és próbáltuk meggyőzni, hogy ne adja be lemondását, de természetesen tiszteletben tartjuk a döntését. Én személyesen nagyon sajnálom a távozását az egészségügyi tárcától és abban reménykedem, hogy a továbbiakban is fontos szereplője lesz a romániai egészségügyi rendszernek” – szögezte le az RMDSZ elnöke. Hozzátette, az egészségügyi törvénytervezetről ezen a héten, csütörtökön egyeztetnek az RMDSZ Elnökségi Ülésén, Kolozsvárott.
Kelemen Hunor megismételte, hogy az egészségügyi törvénytervezettel van néhány alapvető probléma, ami körültekintő elemzésre szorul. A tervezet ugyanis privatizálná az egészségbiztosítási rendszert, a jelenlegi állami pénztár szerepét nyolc regionális magánbiztosító venné át. Ez a rendszer az Egyesült Államokban és Svájcban jól működik, de jelentős állami költségvetési támogatás segítségével. Az RMDSZ elnöke szerint a magánbiztosítók elsősorban a saját profitjukat tartják szem előtt, ami nem az adófizetők érdekeit szolgálja, ugyanakkor a biztosítók monopolhelyzetet alakíthatnak ki családi orvosok, gyógyszer gyártók hálózata révén. Aggályokat vet fel az is, hogy a tervezet lehetővé teszi, hogy az állami tulajdonban lévő kórházakat magáncégek működtessék, de nem tisztázza megfelelően, mi történik ezekkel a létesítményekkel, ha csődbe jut a működtető cég – érvelt Kelemen Hunor szövetségi elnök.
erdon.ro

Etnikai arányosság: pró és kontra
Merev elutasításba ütközött a román pártok részéről Tőkés László európai parlamenti képviselőnek az a javaslata, hogy építsék be a romániai választási rendszerbe az etnikai arányosság  elvét.
Merev elutasításba ütközött a román pártok részéről Tőkés László európai parlamenti képviselőnek az a javaslata, hogy építsék be a romániai választási rendszerbe az etnikai arányosság  elvét. Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, Tőkés pénteken tett közzé egy Traian Băsescu államfőnek címzett nyílt levelet, amelyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Băsescu támogatását kéri ahhoz, hogy érdemi vita kezdődjön Romániában az etnikai arányosság elvéről és annak a választási rendszerbe való beépítéséről.  Ez az elv azt jelentené, hogy a nemzeti kisebbségek szervezetei számára, így a magyar politikai erőknek is, eltörlik az ötszázalékos parlamenti küszöböt, és a kisebbségi közösség számarányának megfelelő mandátumot különítenek el a parlamentben. Ezekért a helyekért kizárólag a nemzeti kisebbségek szervezetei – így a magyar politikai szervezetek is – egymással küzdenének meg.
Kománypártok: vicces, egzotikus, döbbenetes
Tőkés javaslatát Sever Voinescu, a román kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (PDL) alelnöke és szóvivője „megdöbbentőnek és viccesnek” nevezte. Voinescu úgy vélte: amennyiben törvénymódosítási javaslatról van szó, az EMNT elnökének nem Románia elnökéhez, hanem a parlamenthez kell fordulnia. Voinescu szerint az etnikai arányosság elve sehol nem létezik. Cristian Diaconescu, a kormánykoalíciót támogató, független honatyákat tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) nevű párt elnöke „egzotikusnak” nevezte a felvetést. Szerinte az európai törvénykezésben régóta nincs helye sem a pozitív, sem a negatív diszkriminációnak, hiszen a pártoknak egyforma eséllyel kell megmérkőzniük egymással a választási küzdelemben. Szerinte elfogadhatatlan, hogy már a választások előtt ismert legyen egy nemzeti kisebbség számára a parlamentben fenntartott helyek száma.
Román ellenzék: ez aberráció!
Puiu Haşotti, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátusi frakcióvezetője „antidemokratikus aberrációnak” nevezte az ötletet, amit szerinte nem lehet beépíteni a román választási rendszerbe. Cătălin Ivan, a szintén ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) európai parlamenti képviselője szerint az arányosság elvét nem csak a nemzeti kisebbségek számára kell biztosítani, hanem Románia valamennyi lakosa számára. A képviselő nem ért egyet az etnikai arányosság elvének bevezetésével, mivel a romániai magyarságot nem érinti hátrányosan a jelenlegi választási rendszer. Daniel Constantin, a szintén ellenzéki Konzervatív Párt (PC) elnöke szerint Tőkés kezdeményezése nem más, mint egy „kétségbeesett kísérlet” arra, hogy a romániai magyarság megőrizze parlamenti képviseletét a 2012-es választások után is. Constantin szerint ezt a javaslatot sem a felelős román pártok, sem Băsescu nem veheti figyelembe.
RMDSZ: a javaslat kivitelezhetetlen
Az etnikai arányosság elvét tavaly november végén Toró T. Tibor, az EMNT által életre hívott Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke ajánlotta korábban az RMDSZ figyelmébe, hogy érvényesítse az etnikai arányosság elvét a romániai kormánykoalícióban a választási rendszer módosításáról folytatott tárgyalásokon. Toró szerint a román többség számára is előnyös lenne a módosítás, hiszen így a kisebbségek garantáltan parlamenti keretek között folytathatják érdekérvényesítési munkájukat, és nem áll fenn annak veszélye, hogy a viták az utcára kerülnek. Toró közölte, hogy módosító javaslatukat átadják az RMDSZ parlamenti frakciójának.
Akkor lapunk megkérdezte Márton Árpád parlamenti képviselőt, az RMDSZ választási szakértőjét a felvetésről. Márton Árpád  az ÚMSZ-nek elmondta: elemezte és „az elképzelt formában” kivitelezhetetlennek tartja Toró T. Tibornak, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnökének azt a javaslatát, hogy a jövő évi parlamenti választásokon a magyar szervezetek előre meghatározott számú parlamenti mandátumért versenyezhessenek egymással. A képviselő szerint a koalícióban jelenleg kialkudott választási rendszer erre semmiképp nem alkalmas. „Tegyük fel, hogy a képviselőházban a 6,5 százaléknak megfelelő húsz helyet különítenek el a magyar kisebbség számára egy kompenzációs listán. Akkor Hargita és Kovászna megyében nem lesznek egyéni választókerületek, vagy ezekben a megyékben csak román pártok jelöltjei indulnak?” – sorolta ellenvetéseit az RMDSZ választási szakértője. Márton szerint ugyanez a helyzet állna fenn a listás választási rendszer esetében is. „A listás választásokon is bizonyos számú mandátumért versengtek megyénként a jelöltek” – magyarázta lapunknak a képviselő.
Mégis megfontolják?
A politikus mindazonáltal megfontolandónak tartja a Toróék által javasolt elvet. Mint mondta, elképzelhető az a rendszer, hogy a népszámlálási adatok alapján számolják ki, hány mandátum jár a kisebbségeknek, szervezeteik jelöltjei pedig egyéni kerületekben induljanak a választásokon. Az a szervezet pedig, amelyik túllépi a küszöböt, annyi mandátumot kapjon, amennyi az adott nemzetiség lakossági aránya szerint megilleti. „Ha a lakosság nemzetiségi megoszlását figyelembe vesszük, 300 fős képviselőház esetében 19,5 mandátum jutna a magyar kisebbségnek. Ha mondjuk a magyar szervezet túllépte a küszöböt és tíz jelöltje nyert az egyéni választókerületben, megkapná a neki járó további 9 mandátumot, s a megmaradt helyekre kezdenék el a többi pártnak járó szavazatok visszaosztását. Ha tehát a kompenzációs listáról elérhető helyek száma mondjuk száz, akkor ebből levonják a magyar szervezetnek járó 9 helyet, és a maradék 91-re kezdenék a visszaosztást” – magyarázta. Márton javaslatát megfogalmazta a koalíciós tárgyalásokon is, ám a román partnerek „nem fogadták kitörő örömmel”.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az államfő segítségét kéri a római katolikus egyház
Az egyházak több mint 20 éve szeretnék visszakapni a kommunista diktatúra idején elkobzott levéltári dokumentumaikat.
Traian Basescu segítségét kérik a romániai római katolikus és görög katolikus püspökök, hogy visszakaphassák a diktatúra idején államosított levéltári dokumentumaikat. Az egyházi levéltárak visszaszolgáltatásáról szóló törvényt tavaly novemberben fogadta el a Képviselőház, de a Szociáldemokrata Párt azt az Alkotmánybíróságon támadta meg.
A dokumentumok között több évszázados iratok is vannak, amelyekről azt sem lehet tudni, hogy megvannak-e még – mondta a Duna TV Híradójának Tamás József római katolikus püspök.
A csíkszeredai levéltárban mintegy 900 Hargita megyében államosított egyházi anyakönyvet őriznek. Egyelőre ezeket sem tudják visszaszolgáltatni, mert a Képviselőház által elfogadott jogszabályt a Szociáldemokrata Párt Alkotmánybíróságon támadta meg.
A romániai katolikus püspökök nyílt levelükben arra kérik Traian Basescu államelnököt: írja alá a jogszabályt, hogy az érvénybe léphessen.
hirado.hu 
Erdély.ma

Kelemen Hunor: Tőkés javaslata sci-fi
Tőkés László javaslata, amelyben az etnikai arányosság választási törvényben való rögzítését kéri, nem a reálpolitika, hanem a tudományos fantasztikum területéhez tartozik – jelentette ki kedden Bukarestben Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
„Ha valaki egy törvényi problémát kíván megoldani, nem az államfőnek ír nyílt levelet. Ha valaki nyílt levelet ír az elnöknek, az azt jelenti, hogy nem kívánja megoldani a problémát, csupán jó vagy nagyon jó, esetleg rossz vagy nagyon rossz benyomást akar kelteni. Én nem vehetek figyelembe az elnöknek írt nyílt leveleket” – jelentette ki Kelemen.
Az RMDSZ elnöke  szerint ráadásul az ötlet nem is valósítható meg.
„Meggyőződésünk, hogy szavazótáborunk, a magyar közösség elég erős ahhoz, hogy elérje a parlamenti küszöböt, és állandó, erős jelenlétet biztosítson a román parlamentben. Ehhez nincs szükség mesterséges megoldásokra. Ráadásul fölmerül egy csomó gyakorlati kérdés: mi lesz a Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Bihar vagy Szilágy megyei választókerületekkel: ott nem lesznek képviselők, vagy hogyan osztják ki a mandátumokat? Szerintem Tőkés László javaslata a tudományos fantasztikum, nem pedig a reálpolitika területéhez tartozik” – szögezte le Kelemen.
Mint arról beszámoltunk, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke pénteken tett közzé egy Traian Băsescu államfőnek címzett nyílt levelet, amelyben Băsescu támogatását kéri ahhoz, hogy érdemi vita kezdődjön Romániában az etnikai arányosság elvéről és annak a választási rendszerbe való beépítéséről
Krónika (Kolozsvár)

Baljós csend a cenzus körül
Rosszat sugall, hogy a nagyobb erdélyi városok magyar elöljárói óvakodnak nyilvánosságra hozni a már rendelkezésükre álló népszámlálási adatokat. Míg a „jól álló” Székelyföldön alig pár nappal a cenzus lezárása után bejelentették, hogy „van magyar jövő”, a Partiumban és Közép-Erdélyben viszont titkolóznak az illetékesek.
Kolozsvár 17 százalék alatt
Kolozsvár magyar lakosságának aránya és abszolút számban kifejezett lélekszáma is az erdélyi magyar lakosság arányának csökkenő képét mutatja – tudtuk meg Csoma Botond RMDSZ-es városi tanácsostól. Amint azt az ÚMSZ-nek elmondta, a tavalyi népszámlálás kolozsvári eredményeinek összesítése során kiderült, hogy a városban már csak 16,4 százalékot tesz ki a magyar lakosság, ami abszolút számokban kifejezve ötvenezer alatti lélekszámot jelent. „Az erdélyi és a kolozsvári magyarság elöregedőben van. Igaz ugyan, hogy négy-öt éve a gyerekvállalás emelkedő pályára állt, az elmúlt években megnőtt a magyar anyanyelvű elsőosztályosok száma, ám ez nem tudja ellensúlyozni a rendkívül magas elhalálozási arányt” – mondta el lapunk kérdésére Csoma Botond.
Maradt a status quo Marosvásárhelyen ?
Marosvásárhelyen még nem történt meg a teljes adatfeldolgozás, ezért nincsenek még számadatok – mondta el lapunknak Csegzi Sándor. Az RMDSZ-es alpolgármestertől megtudtuk, hogy a polgármesteri hivatal nem készített párhuzamos adatbázist, a kitöltött űrlapokat átadta a statisztikai hivatalnak, onnan várja az eredményeket. „Jelzések voltak, hogy nem mentek el mindenhová a számlálóbiztosok, vagy nem szerepelt mindenki a listán, ahogy én sem. Ahol jelezték a rendellenességeket, ott természetesen intézkedtünk” – mondta Csegzi, aki megerősítette korábbi véleményét, miszerint Marosvásárhely lélekszáma hozzávetőlegesen húszezerrel csökkent, a nemzetiségi arányok viszont nem változtak.
38 százalékos magyarság Szatmárnémetiben
Ugyancsak jelentősen visszaesett Szatmárnémeti lakossága, a tíz évvel ezelőtti 112 ezerről 96 ezerre apadt a Szamos-parti település népessége. Ilyés Gyula RMDSZ-es polgármester lapunknak elmondta, az előzetes, nem hivatalos adatok szerint a magyar közösség többnyire a teljes lakossággal arányosan csökkent, így a településen 38 százalékra tehető a magyarság aránya.
Apadás Nagyváradon
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke csak jövő hónapra ígért előzetes adatokat Nagyváradot illetően, de annyit elárult az ÚMSZ-nek, hogy a Körös-parti városban csökkent a magyar lakosság aránya. Egy korábban közzétett számítás szerint a tíz évvel ezelőtti 27 százalékról 23,81 százalékra esett vissza a város magyarságának aránya. A csökkenés a külföldre telepedéssel, a Nagyvárad környéki településekre való kiköltözéssel magyarázható, de – Kolozsvárhoz hasonlóan – a magyar közösség kedvezőtlen korfája is rontott a magyarság statisztikai adatain.
Székelyföldön a románok fogytak
A partiumi és közép-erdélyi régióval ellentétben Székelyföldön kisebb arányban csökkent a magyarok száma, mint a románoké. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere korábban azzal magyarázta az 1910 óta fennálló trend megfordulását, hogy a magyarság korstruktúrája sokkal kedvezőbben alakult a románságénál. „Háromszéken a románok 12,4 százalékkal, a magyar közösség 7,6 százalékkal fogyatkozott. Hargita megyében a magyarok 6,4 százalékkal, a románok 14,7 százalékkal vannak kevesebben” – mondta Antal Árpád.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kongresszusra készülődik az Erdélyi Magyar Néppárt
Váltás és folytonosság egyidejűleg jellemezte 2011-ben a nemzeti oldalt
Kolozsváron tartott sajtótájékoztatót Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke, aki többek között kijelentette: február 25-én rendezik meg Csíkszeredában az EMNP kongresszusát.
Elfogadják majd a párt szervezeti és működési szabályzatát, a bővített programot, ugyanakkor a választási esztendő prioritásait is meghatározzák. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács új ügyvezető elnökének, Sándor Krisztinának a részvételével megtartott sajtótájékoztatón szóba került a nemzedékváltás, az elmúlt év eseményeinek kiértékelése, és körvonalat nyertek a jövőbeli tervek is. „A váltás és a folytonosság jellemezte az EMNT tevékenységét” – hangsúlyozta Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke, utalva arra, hogy 2011-ben elnökváltás történt az Erdélyi Magyar Néppárt élén, ugyanakkor a 2012-es esztendőben folytatják az elmúlt évben meghatározott feladatok végrehajtását. Toró a tavalyi év végén adta át az EMNT ügyvezető elnöki tisztségének stafétabotját Sándor Krisztinának, a Magyar Ifjúsági Tanács volt elnökének. A leköszönt elnök emlékeztette a sajtó képviselőit, hogy 2011 eseményekben és eredményekben gazdag év volt az EMNT szempontjából: többek között húsz területi szervezet konszolidációját jelentette, az általa kiépített Demokrácia Központ-hálózat 30 irodája mintegy 140 000 személynek nyújtott tájékoztatót a honosítással kapcsolatban, ugyanakkor közel 75 000 érdeklődőnek segítettek a dossziék összeállításában. Jelentős szerepet vállaltak a népszámlálás előkészítésében és lebonyolításában, kidolgozták a Mikó Imre Tervet, és hangsúlyosan foglalkoztak Verespatak ügyével. Ismét részt vállaltak a Kolozsvári Magyar Napok, illetve a Brassói Magyar Napok megszervezésben, de sok más helységben is sor került jelentős kulturális rendezvényekre az EMNT égisze alatt. „2011 a konszolidáció éve volt” – vonta le a következtetést Toró T. Tibor.
Közös érdekek, közös célok
Az év legfontosabb eseményének az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése bizonyult. A 2010. decemberében Székelyudvarhelyen megalakított Néppártot, minden akadályoztatás ellenére, tavaly nyáron sikerült beíratni a bukaresti táblabíróságon. „A két alakulatot közös érdekek vezérlik, és közös célok mentén lépnek fel” – jellemezte az EMNT és az EMNP viszonyát Toró T. Tibor. Hozzátette, immár a politikum és a civil szféra eszközeit egyaránt kihasználva, közös értékrend mentén folytathatják tevékenységüket, hiszen nemzeti értékrendben gondolkodó csapat áll a két alakulat mögött, akik két különböző szervezeti keretben bár, de azonos célokért küzdenek. „Az érdekérvényesítés egy új eszköze az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyet a közösség kezébe adunk” – jelentette ki.
Üdvözlik az új magyar alkotmányt
A magyarországi helyzetről szólva a Néppárt megbízott elnöke kifejtette: a maguk részéről üdvözlik a január elején életbe lépett új magyar alkotmány, hiszen ezzel új korszak nyílik a magyar nemzet történetében. Örvendetes, hogy a magyar kormány felelősséggel viseltetik a határon túli magyarság iránt, és támogatja az autonómia-törekvéseket. Mint mondta, büszkék rá, hogy az EMNT javaslatainak egy része szövegszerűen is helyet kapott az Alaptörvényben. „Aktív nemzetpolitikára sarkall, és számos elem jelzi, hogy nem csak a 10 millió magyarországi Alaptörvénye, de az egész Kárpát-medencei magyar nemzeté is” – mutatott rá Toró T. Tibor. A Magyar Szocialista Párt tiltakozó akcióiról kifejtette: nevetséges, hogy azok, akik az elmúlt nyolc évben a nemzetpolitikát „lebutították”, a 2004. decemberi sikertelen népszavazás felelősei így tiltakoznak a nemzetpolitikai fordulat ellen. „Határozottan szolidaritást vállalunk az új Alaptörvény kidolgozóival” – jelentette ki a politikus.
Februárban alakuló kongresszus
Az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnökségének döntése szerint az alakuló kongresszust február 25-én Csíkszeredában tartják – jelentette be Toró T. Tibor elnök. Itt fogadják majd el a szervezeti és működési szabályzatot, a bővített programot, valamint a választási esztendő prioritásait is. Mint elmondta, januárban folytatódnak a helyi szervezetek megalakulásai, melyeket februárban a megyei szervezetek létrehozása követ. Az alapító elnök hozzátette: a párttörvény értelmében a helyi szervezetek székházait az önkormányzatok kellene biztosítsák, a Néppárt igénylései eddig azonban jobbára válasz nélkül maradtak. Kiemelt figyelmet szentel továbbra is a Néppárt a verespataki bánya megnyitásának problémájának. Toró elmondta: kíváncsian várják, hogy a román kormány a magyar miniszterein keresztül milyen döntést hoz a verespataki bányaberuházás ügyében, amely egyben politikai és erkölcsi kérdés is a Néppárt számára. Az esetleges bányanyitás „nemzetbiztonsági veszélyforrás” lenne – mutatott rá az elnök. Készülődés a választásokra
Toró közölte: a Néppárt az időközi választásokra is készül. A Hargita megyei választókerületben önálló jelöltet állítanak. „Az etnikai arányoknak köszönhetően nincs veszélyben a magyar képviselet, sőt a verseny serkent és munkára késztet” – jelentette ki a megbízott elnök. Mint fogalmazott, kusza a jogszabályi háttér, de a Néppárt értelmezése szerint törvényesen indíthatnak önálló jelöltet. „Semmiképp sem a megfonnyadt tulipán jele alatt indulunk” – tette hozzá Toró. A Néppárt Bihar megyében ugyanakkor már tavaly jelezte az RMDSZ-nek, hogy konszenzusos döntést, és pártoktól független jelölt állítását javasolják. „Most majd kiderül, hogy az RMDSZ együttműködési szándéka csak retorikai fogás, vagy komolyan vehető. Egyelőre a támogatásukra szólítanak fel, de még jelöltjük sincs. Nem akarjuk, hogy megint előhúzzanak egy kétes közéleti szereplőt a kalapból” – fogalmazott Toró. Kijelentette: korrupciós vádaktól mentes, a helyi közösségbe kellőképpen beágyazott, kreatív, a pártpolitikától független jelöltre van szükség. A Bihar megyében megüresedett képviselői szék esetében a kiírásra a törvény által előírt 90 nap január 17-én jár le, de volt már arra precedens, hogy a hatóságok megkerülték a törvényt, és elodázták a kiírást.
Bemutatkozott az EMNT új ügyvezető elnöke
Sándor Krisztina, a Tanács tavaly év végén megválasztott ügyvezető elnöke először vett részt sajtótájékoztatón Kolozsvárott. Erősödést, erősítést és fejlesztést ígért a Tanács keretében, ugyanakkor elmondta, konszolidált szervezetet vehetett át elődjétől, Toró T. Tibortól. Sándor Krisztina kijelentette: a társadalomszervező munkát folytatják, arra törekednek, hogy a már létező helyi rendezvények közös szervezése mellett a párhuzamosan dolgozó civil szervezetek munkáját is összehangolják, valamint a már elkezdett országos terveket folytassák. Az EMNT jelenléte 2012-ben is meghatározó lesz a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Az ügyvezető elnök véleménye szerint a magyar honosítás igénylése a továbbiakban is az eddigi mértékben alakul, így szeretnék megismételni a tavalyi számokat.
Januárban országos elnökségi ülés
Az EMNT új országos elnöksége január folyamán megtartja első ülését, valamint a Választmány is ülésezik, amelynek tagjai az országos elnökség mellett a területi elnökök és a szakbizottságok elnökei is – ismertette az ügyvezető elnök. Decemberben a közép-erdélyi régió vezetésében is megtörtént a „staféta” átadása, és megalakult a területi egyeztetőtanács is. Ennek mintájára a partiumi és a székelyföldi régióban is hasonló egyeztetőtanácsok megalakítása van folyamatban – tette hozzá.
Az idei tervekről szólva az ügyvezető elnök kifejtette: az EMNT és a Néppárt szakmai hátterét a Bálványos Intézet keretein belül működő szakbizottságok fogják biztosítani. „Ebből is látszik, hogy a két szervezet együtt halad tovább” – mutatott rá Sándor Krisztina. Az EMNT idén hozza létre a Közszolgálati Szabadegyetemet is, amely jelölteknek, a közéletben aktív, közszolgálatot vállaló szereplőknek nyújt majd szakmai képzést.
Az EMNT háza táján történt stafétaváltásról az ügyvezető elnök kijelentette: „Az elmúlt időszakban a Magyar Ifjúsági Tanácsban tevékenykedő több fiatal is úgy döntött, hogy az ifjúsági szférában szerzett tapasztalatait, tudását a továbbiakban a civil politikai erőtérben kamatoztatja, s ezt egy szerencsés és természetes folyamatnak tartom”.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Antipátiára szimpátia
Az utóbbi időben Magyarországot érő megsokasodott bírálatra reagálva szombaton Békemenet Magyarországért címmel szimpátiatüntetést szerveztek a magyar fővárosban.
A békemenet a Hősök teréről indult Közép európai idő szerint délután négy órakor, de már órákkal a kezdés előtt a magyar fővárosban sok helyen lehetett látni a tüntetésre igyekvő, ünneplőbe öltözött, kokárdát viselő embereket. Sokan buszokkal jöttek vidékről, és Romániából is. A menet elején a Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor, valamint a lap főszerkesztője, Stefka István, munkatársa, Bayer Zsolt, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Bencsik András, Pataki Attila popzenész és mások haladtak egy piros-fehér-zöld zászló mögött, amire ez volt írva magyar, valamint angol nyelven: „Nem leszünk gyarmat” Amikor a menet elérte a Parlament főbejárata előtti teret, a már ott korábban összegyűltek tapssal köszöntötték az érkezőket. Bayer Zsolt közíró, a Fidesz alapító tagja a Kossuth téren arról beszélt, hogy tüntetésük azt üzeni: “ez a kormány nincs egyedül”. Széles Gábor nagyvállalkozó szerint ez az évtized legnagyobb megmozdulása, és lehet, hogy 1956 óta nem volt ekkora tüntetés Magyarországon. A civil demonstrációt követően a Magyar Szocialista Párt (MSZP) közleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, a költségvetés hiányát növelő igazságtalan adórendszerét, az árakat növelő és a forintot értéktelenítő szabadságharc károkozásait nem semlegesíti “pár tízezer ember” demonstrációja.
Románia
Több mint ezren vettek részt Erdély városaiban a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett szimpátiatüntetéseken, amelyeket a budapesti Hősök teréről indult megmozdulással egy időben szerveztek. Az MPP szombati közleménye szerint Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovászánán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete, amit a budapesti megmozduláson is felolvastak. Az Agerpres román hírügynökség szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint ezren vettek részt a megmozdulásokon. Az MPP szerint növekvő aggodalommal figyelik Erdélyből és Székelyföldről, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miként teremtettek olyan hangulatot, amely “méltatlan és igazságtalan” színben tünteti fel Magyarországot. Úgy vélik, hogy a keresztény hagyományokra és a Szent Koronára hivatkozó új alaptörvény egyben a nemzet egységének okmánya, a választójog kiterjesztése pedig a kölcsönös bizalom és a közös felelősségérzet garanciája.
Lengyelország
Ugyancsak Magyarországot támogató szimpátiatüntetéseket tartottak szombaton a varsói magyar nagykövetség és más lengyel nagyvárosok külképviseletei előtt is több száz ember részvételével. A varsói tüntetésben a jobboldali és nemzeti radikális pártok képviselői vettek részt. A “Szabad Lengyelország, szabad Magyarország” és unióellenes felkiáltások mellett elhangzott a magyar és a lengyel himnusz is. A felszólalók “a nemzetközi baloldal támadásai ellen” tiltakoztak, és szolidaritásukat fejezték ki “a nemzetek Európájának eszméjét támogató Magyarországgal”. Felolvasták a “drága magyar barátoknak” címzett levelet, amelyet egyebek közt Marek Jurek, a szejm volt elnöke, a Lengyel Köztársaság Jobboldala párt elnöke és Zbigniew Ziobro EP-képviselő, a Szolidáris Lengyelország frakció vezetője írt alá. Ebben elismerésüket fejezték ki a magyaroknak “a haza újjászületéséért tett kezdeményezéseiért” és hangsúlyozták, hogy az új alaptörvény “mindenki számára fontos alapelvekre hívja fel a figyelmet”.
erdon.ro

A lakosságot arra kérik, aki teheti, ne utazzon el otthonról
Már halálos áldozata is van a havazásnak Romániában. Hóvihar bénítja a közúti, a vasúti és a légi forgalmat is az ország déli és dél-keleti részén. Több mint száz településen áramszünet van, és 700 iskolában szünetel az oktatás. Több száz autó tegnap óta vesztegel a hó fogságában. A hófúvásban rekedtek mentését már katonák, csendőrök és tűzoltók is segítik – számolt be a Duna Televízió Híradója. Árokba csúszott, felborult autók Dél-Romániában. Összesen 26 főutat kellett részben lezárni. 45 elszigetelt település került a hó fogságába. Giurgiu, Calaras, Ilfov és Buzau megyében van a legnagyobb baj. Ott az elakadt kamionok miatt már tegnap estétől áll a közúti forgalom. A lezárt vagy nehezen járható főutakon több száz jármű vesztegelt a hó fogságában. Egy ember az autójában fagyott meg. A román-bolgár határhoz vezető ötös országúton ma több mint 400 kamion vesztegelt.
A hóviharban Bukarest és Konstanca között kisiklott egy gyorsvonat. Késnek a vonatok is, több mint negyven járat indulását törölték. Ma 28 Bukarestből induló repülőjáratot is töröltek. Több Bukarestbe tartó gépet pedig a temesvári vagy a konstancai repülőtérre irányítottak. Székelyföldön is két napja folyamatosan takarítják az utakat. Hargita megyében 16 hókotró dolgozik. A meteorológusok szerint enyhül a havazás, ma estétől viszont országszerte jelentős lehűlés várható. A lakosságot arra kérik, aki teheti, ne utazzon el otthonról. hirado.hu 
Erdély.ma

Egyre több orvos távozik külföldre Hargita megyéből
Duplájára nőtt Hargita megyében a külföldön munkát vállaló egészségügyi alkalmazottak száma. A megyei Egészségügyi Igazgatóság adatai szerint 2011-ben 30 személy jelezte, hogy külföldön szeretne munkát vállalni, ez a szám 2010-ben mindössze 17 volt.
Tar Gyöngyi igazgató sajnálatosnak tartja, hogy többnyire a fiatal orvosok távoznak külföldre, mivel kicsi az esély, hogy még visszajöjjenek Romániába dolgozni.
„Egyesek már a rezidensvizsga után mennek is külföldre. Ez nem is volna baj, ha utóbb hazajönnének. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy 65 százalékuk többé nem jön vissza, hanem külföldön telepedik le” – mondta az Egészségügyi Igazgatóság vezetője.
Demeter Ferenc, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere azt állítja: a múlt évben a legtöbben a sürgősségi osztályról vállaltak külföldön munkát, azonban többségüknek szándékában áll hazatérni. Mint mondta, többnyire olyan ápolókról van szó, akik egy-két évre szakították meg munkaviszonyukat, jelenleg pedig Olaszországban vagy Németországban tevékenykednek.
Demeter megjegyezte: a kórháznak jelenleg is tíz orvosra van szüksége.
Krónika (Kolozsvár)

Ismerjük őket? (A romániai roma-magyar kötődésűek 1992. és 2002. évi népszámlálási adatok tükrében)

Huszárakadémia Bálványosfürdőn
Először került sor Háromszéken, pontosabban Bálványosfürdőn a Huszárakadémiára, miután az előző négyet Hargita megyében tartották. Szombaton és vasárnap százhúsz huszár, gyalogos és huszárjelölt, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége vett részt a nemzetközi rendezvényen.
Annak, hogy a rendezvény átkerült Háromszékre, három oka is van: a múlt évtől Altorján szolgál Hatos Mihály plébános, a huszárakadémia tábori lelkésze, a főszervezője Miholcsa József hagyományőrző őrnagy, aki pár évig Torján élt, és több köztéri szobra is van a község és a megye területén, Daragus Attila, Torja polgármestere, magánvállalkozó felajánlotta, ingyen szállásolja el a résztvevőket. Szombaton szakmai előadások hangzottak el Bem apó erdélyi hadjáratáról, a huszárok hétköznapjairól, a Székely Hadosztályról és a székely betyárokról. Este a talpalávalót Ábri Béla és zenekara biztosította, közreműködött Kátay István színművész. Miholcsa József főszervező tegnap délelőtt elmondta: az ötödik Huszárakadémián Háromszéket a gidófalvi huszárok, valamint a 15. székely határőrezred gelencei és kézdivásárhelyi ütege képviselte, Hargita és Maros megyéből több huszárcsapat is jelen volt, Magyarországról Debrecenből, Somogyból és Szegedről érkeztek előadók, illetve huszárok. Tegnap reggel, a három újabb szakmai előadást követően a huszárok Altorjára mentek, ahol felvonulás után a zsúfolásig telt templomban a Hatos Mihály plébános által celebrált ünnepi szentmisén vettek részt.
Daragus Attila polgármester bejelentette, hogy március 15-re elkészül nyolc huszárruha, amit torjai hagyományőrző huszárok lóháton Kézdivásárhely főterén mutatnak majd be első alkalommal. Ezt követően Daragus emléklapot és emléktárgyat nyújtott át Tamás Sándor megyeitanács-elnöknek és Olosz Gergely parlamenti képviselőnek. Tamás Sándor címeres megyezászlót (az 52.-et – szerk. megj.) adott át Hatos Mihály plébánosnak. Himnuszaink közös eléneklése után a templomkertben a huszárok együtt énekelték el a Gábor Áron rézágyúja című negyvennyolcas dalt, majd visszamentek Bálványosra, ahol Kádár Gyula történész bemutatta a Székelyföld határán és Székely hazát akarunk című könyvét, majd Székely Tibor hagyományőrző dandártábornok a vezérkari gyűlést követően bezárta az ötödik Huszárakadémiát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiss Tamás
ÚJ HÍVÓ SZÓ?
Kolozsvár, mint központ: lehetőség, vagy illúzió?
Kolozsvár esélyei arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi szerepet kapjon.
Írásomban megpróbálom röviden körbejárni, hogy milyen esélyei vannak Kolozsvárnak arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi (vagy legalább jelentős) szerepet kapjon. Kolozsvár hagyományosan Erdély centruma, a XIX.-XX. század fordulóján a magyar polgárosodás motorja, a két világháború között pedig a kisebbségi helyzetbe került közösség egyértelmű szellemi és politikai központja volt. A XX. század második felétől azonban egy sor olyan folyamat indult be, amelyek vezető szerepét gyengítették.
Új Hívó Szó
Központi tézisem, hogy a demográfiai, társadalomszerkezeti, majd az utóbbi két évtizedben a magyar közösségen belüli politikai folyamatok mára nagymértékben erodálták Kolozsvár (illetve a kolozsvári értelmiség) vezető szerepét a (tágan, nem pusztán pártpolitikai értelemben vett) erdélyi magyar nemzeti mozgalmon belül. Ezt az eróziót mi, a kolozsvári értelmiségiek jó ideje érezzük, de nyilvánosan nem vetettünk őszintén számot vele.
Írásom egyik apropója, hogy volt szerencsém részt venni a Kolozsvár Társaság 2012. január 27.-i megbeszélésén, ahol Kántor Lajos felolvasta a – később sajtóban is közzétett – Új Hívó Szót. Magát a tanácskozást, illetve a közlemény kibocsátását részben a központ-szerep eróziójának az érzete motiválta, amit a 2011-es népszámlálás Kolozsvárt érintő eredményeinek a nyilvánosságra kerülése fokozott. A közleményben és a tanácskozás során a magyar nemzeti mozgalom egysége feletti aggodalmak jutottak szóhoz. Magam úgy vélem, hogy ez a két dolog – vagyis Kolozsvár szerepe és a nemzeti mozgalom egysége – valóban összefügg. A józan gondolkodáshoz azonban túl kell lépnünk azokon a megközelítéseken, amelyek a kolozsvári értelmiség a priori vezető szerepéből indulnak ki. A következőkben azokat a tényezőket veszem sorra, amelyek Kolozsvár, illetve a kolozsvári értelmiségi perspektíva marginalizálódásához vezettek. Ezt követően azt próbálom vázlatosan végiggondolni, hogy – a vázolt folyamatokkal számot vetve – mi lehet egy új felállásban a kolozsvári értelmiség szerepe, megvillantva azt is, hogy a teljes marginalizálódással mit veszíthet a teljes erdélyi magyar nemzeti közösség.
Demográfiai háttér
A 2011-es népszámlálás nyilvánosságra szivárogtatott eredményei – miszerint az elmúlt kilenc évben Kolozsváron a magyarok száma 60 ezerről 49 ezerre, arányuk pedig 19 százalékról 16 százalékra csökkent – társadalomtörténetileg nem hoztak új fejleményt, hanem az évtizedes trendek folytatódását jelzik.
Részben új fejlemény viszont, hogy az erdélyi magyar népességfejlődésben az eddiginél sokkal élesebbé, kontrasztosabbá váltak a regionális különbségek. A Székelyföldön (Hargita és Kovászna megyét értve ez alatt) összességében nőtt a magyarok aránya, és igaz ez a regionális stratégia szempontjából kulcsfontosságú városok esetében is, mint Sepsiszentgyörgy, vagy Csíkszereda. Ez utóbbiak esetében ráadásul az előrejelzések nem voltak kedvezőek, hisz az 1980-as években betelepedett románság fiatal korszerkezete – masszív elvándorlás nélkül – aránycsökkenést vetített előre. Hasonlóan kedvezőek (az országos trendekhez, illetve az ottani románsághoz viszonyítva) a Nagyváradtól északra fekvő partiumi területek (Észak-Bihar, Szatmár, Szilágy) népesedési adatai. Az országosnál, vagy az erdélyinél ezeken a területeken is mérsékeltebb a népességfogyás és elképzelhető, hogy az adatok a magyar népesség arányának növekedését fogják mutatni. A kolozsvári fejlemények ezzel összevetve nagyon kontrasztosak, hisz míg 2002-ben a magyarok (aránybeli) térvesztése egyetemes volt, most a közösség népességfejlődését tekintve élesen kettéválik. A kolozsvári adatok pedig inkább a szórványterületek, mint a partiumi, vagy a székelyföldi tömb népesedési helyzetéhez állnak közelebb.
Ameddig az intézményes keretfeltételek (egyetemi tanszékek, egyéb állások stb.) adottak, a kolozsvári értelmiség képes arra, hogy – a Székelyföldről és Partiumból betelepülők által – bővítetten termelje magát újra. A probléma, hogy közben úgy tűnik, hogy az értelmiség alól elfogyóban a „nép”, ami által a kolozsvári értelmiség fokozatosan egy légüres térbe került. Ezzel a problémával a székelyföldi, vagy a partiumi értelmiségiek nem, vagy sokkal kisebb mértékben kell szembesüljenek. Eltérő társadalomszerkezet, eltérő tapasztalatok
A magyarok társadalmi státusa szintén erősen meghatározza Kolozsvár helyzetét. A két világháború között Kolozsvár (de hasonlóképpen Nagyvárad vagy Arad) magyarsága szociológiai értelemben nem volt kisebbségi helyzetben. A kisebbségi helyzetet ugyanis nem a számbeli csekélység, hanem az alávett pozíció hozza el. A két világháború között a románok adminisztráción és az állami intézményrendszeren belüli dominanciája ellenére a gazdasági/üzleti szférán belül megmaradt a magyarok (és tegyük hozzá, közöttük a magyar érzelmű és kultúrájú zsidók) dominanciája.
A tényleges kisebbségi helyzetet a második világháborút követő kommunista modernizáció hozta el a kolozsvári magyarok számára. Nem csupán azért, mert az erőltetett urbanizáció miatt számbeli fölénybe kerültek a románok, hanem mert az addigi etnikai rétegszerkezet is a visszájára fordult. Immár társadalmi értelemben is a románok kerültek felülre, ami megkönnyítette például a nyilvános nyelvhasználati normák átalakulását. A társadalmilag is alávetett magyarok nyelve a románok számára nem hordoz annyi presztízst, hogy (akár azok, akik vegyes házasságban élnek) megtanulják. A nyilvános nyelvhasználatban pedig mindenki számára természetes, hogy a román az alapértelmezett nyelv. Gyakran kapjuk magunkat azon, hogy egy ismeretlennel románul beszélünk, azt követően is, hogy kiderült: az illető magyar.
A székelyföldi, illetve a partiumi területeken az arányok mellett a nemzetiségek közötti társadalmi és gazdasági viszonyok is sokkal kiegyenlítettebbek. Szatmárnémetiben vagy Nagykárolyban a magyarok például nincsenek alulreprezentálva a magasabb státusú rétegeken belül, ami az erdélyitől eltérő nyelvhasználati normákban (kiegyenlítettebb kétnyelvűség), vagy a magyar politikai elit viszonylagos dominanciájában is megnyilvánul. Székelyföldön a román népesség elsősorban a városokban összpontosul és (a magyar elit önkormányzatokon belüli megerősödése ellenére) erősen kötődik az állami szférához (a dekoncentrált intézményekhez, illetve az igazságszolgáltatáshoz, rendőrséghez). Számbeli helyzetükből és a magyar elit erős pozícióiból fakadóan azonban a románok ebből a helyzetből sem tudják a mindennapokban megkérdőjelezni a magyar dominanciát.
A kiegyenlítettebb társadalmi-gazdasági viszonyok, a nyilvános nyelvhasználat, illetve a másként szerveződő etnikai viszonyok azt hozzák magukkal, hogy Székelyföldön, vagy akár a Partiumban mást jelent magyarnak lenni, mint Kolozsváron. Míg ott a kisebbségi helyzet sokkal inkább egy elvi besorolás, addig Kolozsvárott mindennapi tapasztalat.
Hangsúlyeltolódások az erdélyi magyar politikai és nemzeti mozgalmon belül
A fent vázolt demográfiai és társadalomszerkezeti háttér vezetett oda, hogy az erdélyi magyar társadalom-projekt Kolozsvár- és tegyük hozzá Marosvásárhely-centrikus víziója meghaladottá vált. A Kolozsvár Társaság tanácskozásán Eckstein-Kovács Péter nagyon helyesen állapította meg, hogy a jelenlegi helyzetben Kolozsvár természetes szövetségese Marosvásárhely. Időbeli eltolódással ugyanis Marosvásárhelyen is hasonló társadalomszerkezeti folyamatok játszódtak le, mint Kolozsváron. Ezek oda vezettek hogy (reálisan nézve) Vásárhely elvesztette az esélyét arra, hogy a Székelyföld központja legyen. A Kolozsvár-Marosvásárhely szövetség azonban az erdélyi magyar nemzeti mozgalmon belül feszülő látens és látható ellentétek feloldására már nem elégséges. Ez az érdekközösség és szövetség adta ugyanis az 1990-ben megszülető erdélyi magyar nemzeti mozgalom alaphangját és szabta meg a rendszerváltást követően kialakuló intézményes szerkezetet.
A Kisebbségi Társadalom koncepciója már a két világháború között kialakult. Lényege (például Sulyok Istvánnál) az volt, hogy a kisebbségi közösséget olymódon kell megszervezni, hogy a magyarok a lehető legtöbb élethelyzetet az etnikai közösségen belül tudjanak megélni, igényeiket lehetőleg ezen belül tudják kielégíteni. A kilencvenes években ugyanezt a koncepciót fogalmazták újra és változtatták több szempontból sikeresen intézményes gyakorlattá. Az újrafogalmazás nem jelentett mechanikus átvételt. Hamar beigazolódott például, hogy a gazdasági önállóság, ami a harmincas években fontos törekvés volt, az új körülmények között nem reális elképzelés. Más tekintetben azonban jelentős volt az előrelépés. Kiépült a magyar oktatási szerkezet, így a mai húszas, vagy harmincas generáción belül – a korábbiakhoz képest – többen vannak azok, akik a teljes oktatási vertikumot (illetve mobilitási pályájukat) egy magyar világon belül futották be. Hasonlóképpen a magyarok médiafogyasztási szokásai is fokozatosan a magyar-nyelvűség irányába tolódtak el, még ha nem is beszélhetünk egységes erdélyi magyar médiaszerkezetről. Az egyik legjelentősebb teljesítmény pedig talán az volt, hogy az erdélyi magyarokat politikai közösségként sikerült egyben tartani, egyetlen politikai pillérként betagolni a kialakuló román parlamentáris demokráciába. Az egységes politikai pilléren és a Kisebbségi Társadalom koncepcióján azonban repedések mutatkoznak, aminek oka nem is annyira az RMDSZ-szel konkurens politikai alakulatok megjelenése, hanem a kisebbségi lét teljesen eltérő tapasztalataiból adódó regionális szétfejlődés. Székelyföldnek és a Partiumnak jelenleg mások a természetes prioritásai mint Kolozsvárnak és Marosvásárhelynek (illetve a demográfiai értelemben olvadó szórványnak). (Megj: Ezen a ponton részben egyeznek az elképzeléseim Bakk Miklóssal, akinek így az írás sokat köszönhet.) A Partium, illetve a Székelyföld közösségen belüli politikai súlya pedig az eltérő népesedési pályák miatt elkerülhetetlenül növekedni fog.
A Székelyföld számára nem a Kisebbségi Társadalom (vagyis egy nagyobb/többségi társadalmon belüli etnikai intézményrendszer fenntartása, megerősítése) a kézenfekvő program. Itt a cél – ahogy ezt a székelyföldi magyar elit helyesen fel is ismerte – a régiószervezés: pontosabban a Székelyföld régió magyar dominancia alatti megszervezése. Ezen alap-elképzelés egy sokrétegű közpolitikai programon keresztül valósítható meg, aminek legfőbb pillére a gazdaságfejlesztés (hisz gazdasági értelemben leszakadó régióról van szó). E mellett hangsúlyos az egységes (széki ellentétek fölötti) regionális identitás megteremtése, de szerepet kell(ene) kapjon például a roma közösségek magyar intézményrendszeren keresztül történő integrációja is. Az autonómia valamilyen formája meglátásom szerint ezeknek a közpolitikáknak a jogi „megkoronázása” lehetne. A leírtak egyáltalán nem jelentenek újdonságot, hisz a székelyföldi elitek láthatóan ebbe az irányba mozdultak el.
A Partiumban az irányváltás az identitás-politikák, vagy explicit programok szintjén kevésbé látható, de egyfajta „külön-utasság” a politikai szerkezetet ismerők számára már jó ideje egyértelmű. Itt a helyi románsággal kötött többé-kevésbé paritásos alapú alkuknak lehet döntő szerepe abban, hogy egy, ha nem is magyar dominanciájú, de meghatározó magyar jelenléttel jellemezhető szerkezet kialakítható legyen. A fejlesztéspolitikában és a forrásszerzésben a határmentiségnek is kiemelt szerepe lehet.
Merre tovább kolozsvári értelmiség?
A demográfiai tények, illetve a magyar nemzeti mozgalmon (és itt elsősorban az RMDSZ-en belüli) csendes folyamatok olyan helyzetet teremtettek, amit a kolozsvári értelmiség (illetve a Kolozsvár-Marosvásárhely hátterű politikai elit) nem tud megkerülni. A Kolozsvár Istentől adott felsőbbségét és természetes központ-szerepét hangsúlyozó értelmiségi diskurzusok a nemzeti mozgalmon belüli fokozódó marginalizálódáshoz, majd intézményes leépüléshez fognak vezetni. Egy ilyen kimenetet azonban nem pusztán a kolozsvári értelmiségiek, hanem az erdélyi magyar nemzeti mozgalom szempontjából elkerülendőnek tartok. Kolozsvárnak továbbra is van legalább három olyan „aduja”, ami – ha nem is megkerülhetetlenné – felettébb hasznossá teheti a nemzeti mozgalom szempontjából. Az első a gazdasági centrum-szerepe. A Trianont követő demográfiai folyamatok sajnos a Temesvár-Arad-Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó félkörben voltak a legkedvezőtlenebbek a magyar közösség szempontjából, ami egyben a régió gazdasági fejlődésének a motorja volt. Az ezen kívül eső partiumi, illetve székelyföldi területsáv a periférikus régiók közé tartozik (a román többségű Máramarossal, Hunyaddal és Krassó-Szörénnyel, illetve Beszterce-Naszóddal együtt). A gazdasági különbségek a belső migráció irányát is megszabják, így Kolozsvár az a város, ahova mind Partiumból, mind Székelyföldről jelentős számban érkeznek magyar fiatalok. Ez a migrációs irány minden bizonnyal megmaradna akkor is, ha a kolozsvári magyar intézményrendszer leépülne. Emellett megerősödne Bukarest, Budapest, illetve a Kolozsvárnál románabb városok vonzereje. Így megszűnne annak a lehetősége, hogy a Székelyföldről és Partiumból elköltöző mobil fiatalok jelentős része egy magyar intézményi hálón belül éljen és nevelje fel a gyermekeit.
A második szempont ezzel összefügg. Összerdélyi, a Partiumot a Székelyfölddel összekapcsoló integráció nehezen képzelhető el máshonnan. Az egyetemisták és a mobilitási pályák találkozási pontjaként Kolozsvár az elmúlt húsz évben az erdélyi magyar identitások „melting pot”-jaként (olvasztótégelyeként) működött. Ha ilyenként kiesik, az a regionálisan továbbszerveződő nemzeti mozgalom teljes szétfejlődéséhez vezethet. De amennyiben nem egységes nemzeti mozgalomban, hanem a helyi szerveződések laza konföderációjában gondolkodunk (amire a román politikai rendszerben minimálisan szükség van), akkor is nehezen oldhatók meg máshonnan bizonyos logisztikai feladatok.
Végül Kolozsvár mégiscsak egy regionális és országos jelentőségű egyetemi központ. Ha nem számoljuk azt, hogy nincs olyan politikai szereplő, aki az egyetemi struktúrát uralná, vagy akár az önjáró fejlődési pályákat módosítani tudná, akkor sem tűnik jelentős veszteségek nélkül szétszervezhetőnek (mondjuk Szatmárra, Nagyváradra, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredába) a magyar felsőoktatási rendszer. Ennek köszönhetően Kolozsváron továbbra is olyan mennyiségű szellemi tőke fog összpontosulni, amit a magyar nemzeti mozgalom nem hagyhat parlagon.
Ez alapján tehát a magyar nemzeti mozgalom számára létfontosságú egy Székelyföld-Kolozsvár (és Marosvásárhely)-Partium szövetség megkötése. Ebben a magam részéről nem tartom reálisnak azt, hogy a kolozsvári (és marosvásárhelyi) értelmiség 1990-hez hasonlóan „Belső-Erdély, Partium, Bánság mellett hangsúlyosan a Székelyföld magyarságát” (Új Hívó Szó 2012 január 27.) programadóként szólítsa meg. Sokkal reálisabbnak tartok egy újfajta szolgáltatói, illetve regionális közvetítői szerepet. A szolgáltatói szerep azt jelenthetné, hogy (amennyiben erre igény van) a kolozsvári értelmiségiek aktív részesei lehetnének a Székelyföld régió „kitalálásának”, az ezzel kapcsolatos közpolitikák megtervezésének és kivitelezésének. Hasonlóképpen a partiumiak számára is segítséget jelenthetnek a kolozsvári értelmiségiek (már ha mondjuk debreceni kollegáikkal fel tudják venni a versenyt). Ez a szerep éltethetné a kolozsvári magyar intézményrendszert azután is, hogy a helyi demográfiai alapja megcsappant, és annál is természetesebb lenne, mert a székelyföldi, vagy a partiumi régióba sokan nem idegenként érkeznek, hanem haza mennek. A közvetítői szerep pedig (bár nem hangzik olyan jól, mint az egységes program kidolgozása) mégiscsak segíthet fenntartani a nemzeti mozgalmon belüli egység szükséges minimumát.
Transindex.ro

Romániában 1 millió 238 ezer magyar él
A román országos statisztikai intézet közölte: 1 millió 238 ezer magyar él Romániában, a kisebbség a lakosság 6,5 százalékát teszi ki.
A tavalyi népszámlálás most közzétett első részleges eredményei szerint Romániában a magyarság képezi továbbra is a legnagyobb nemzeti kisebbségi közösséget.
Abszolút értékben a romániai magyarok száma csaknem 194 ezer fővel csökkent a 2001-es népszámláláshoz képest, számarányuk azonban lényegesen nem változott, hiszen akkor 6,6 százalék volt a magyarság aránya.
Románia lakossága a korábbi 21,6 millió főhöz képest most már alig éri el a 19 milliót; tíz év alatt 2,6 millió fővel fogyott a népesség.
A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 84,8 százalékát, Kovászna megyében pedig 73,6 százalékát teszik ki a magyarok. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy (23,2 százalék) megye.
Abszolút értékben Hargita megyében él a legtöbb magyar (258 615 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 989), a harmadik Kovászna (151 787). Ezek után következik Bihar (138 441), Szatmár (113 541), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 659).
A magyar kisebbség után a második legnépesebb közösséget a romák alkotják, akik a lakosság 3,2 százalékát teszik ki. Számuk 619 ezer, ami növekedést jelent a tíz évvel ezelőtti 535 140 főhöz képest. A tavalyi népszámláláson lényegesen magasabb volt azok száma, akik nem nyilatkoztak etnikai hovatartozásukról. A statisztikai intézet által közölt adatok szerint csaknem 60 ezer ilyen személy van. MTI
Erdély.ma

Demográfiai dráma: a magyarok száma közel 200 ezerrel, az összlakosságé több mint kétmillióval csökkent
Románia lakossága tíz év alatt 12,1 százalékkal csökkent. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) csütörtökön ismertette a tavalyi népszámlálás nem végleges adatait, amelyek szerint az ország állandó lakossága 19 042 936 fő, ez 2 638 038 fővel kevesebb, mint 2002-ben, amikor összesen 21 680 974 személyt írtak össze. Az előzetes eredmények szerint a romániai magyarság létszáma 1 238 000 fő, 193 807-tel kevesebb, mint 2002-ben – ez 13,6 százalékos csökkenést jelent. Szakértők meglepőnek tartják a magyarság lélekszámának az összlakosságéhoz képest nagyobb mértékű apadását.
A lakosság 88,6 százaléka (16,87 millió) románnak vallotta magát, a magyarok száma 1 238 000, ez az összlakosság 6,5 százalékát jelenti. Cigánynak vallotta magát 619 ezer személy (3,2 százalék). Ukránnak 51 700 személy, németnek pedig 36 900 ember vallotta magát.
A 2002-es adatokhoz képest a romániai magyarok számaránya 13,6 százalékkal csökkent, akkor 1 431 807 személy (az összlakosság 6,6 százaléka) vallotta magát magyarnak. A mostani előzetes adatok szerint a magyarság számaránya az összlakosságon belül 6,5 százalék.
A cigány lakosság létszáma nőtt 2002-höz képest, amikor 535.140 személy (2,45 százalék) vallotta magát e nemzeti közösséghez tartozónak.
A romániai németek esetében csökkenés tapasztalható, 2002-ben 59 764 személy vallotta magát németnek.
A megszámlált lakosság 0,3 százaléka (59 200 ember) nem közölte nemzetiségét, vagy nem volt jelen.
A legmagasabb a magyarság aránya Hargita megyében (84,8 százalék), majd következik Kovászna (73,6 százalék), Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy megye (23,2 százalék).
A romániai cigányok aránya Maros megyében a legmagasabb (8,8 százalék), ezt követi Călăraşi (8,1 százalék), Szilágy (6,9 százalék) és Bihar megye (6,1 százalék).
Az előzetes adatok szerint Románia állandó lakossága 7,1 millió háztartásban él. A 2011 októberi népszámlálás során 8,5 millió lakást írtak össze, az épületek száma 5,1 millió, ebből mintegy 15 ezer társasház vagy tömbház.
A stabil lakosság 52,8 százaléka városon él, 47,2 százaléka vidéken.
Megyei bontásban a legtöbben Prahova megyében élnek (735, 9 ezer személy), következik Iaşi (723,6 ezer), Kolozs (659,4 ezer), Temes (649,8 ezer), Konstanca (630,7 ezer), Dolj (618,3 ezer), Suceava (614,5 ezer).
A legkisebb a lakossága Tulcea megyének, ahol 201,5 ezer ember él, majd következik Kovászna (206,3 ezer), Szilágy (217,9 ezer), Mehedinţi (254,6 ezer), Ialomiţa (258,7 ezer), Giurgiu (265,5 ezer), Krassó-Szörény (274,3 ezer) és Beszterce-Naszód (277,9 ezer).
Horváth István szociológus: meghökkentőek az adatok
„Meghökkentőek az adatok, azonban nem meglepőek” – szögezte le a Krónika kérdésére Horváth István kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, amikor arról faggattuk, lehetett-e számítani a romániai népesség ilyen arányú fogyására. Mint részletezte, előre látható volt, hogy 19 millióra csökken a lakosság száma, s a magyarság részaránya terén is hasonló számadatra számítottak. Kérdésünkre, mivel magyarázható az a tény, hogy a magyarok száma 1,5 százalékkal nagyobb arányban csökkent, mint a lakosság egésze, Horváth elmondta, ez a számadat valóban meglepetést okozott.
„Azt hittük, hogy a migráció nagyobb a románok esetében” – indokolta a meglepetés okát a szociológus. Ugyanakkor szerinte ezeket a számadatokat fenntartással kell kezelni, mivel míg a befogadó államok által regisztrált migrációs adatok szerint az egyévesnél hosszabb tartózkodási engedéllyel ott élő romániaiak száma decemberben elérte a 2,8 milliót, addig a nem végleges népszámlálási adatok szerint 910 ezer román állampolgár él tartósan, míg mintegy 659 ezer ideiglenesen külföldön, a különbség pedig több mint egymillió fő. „Feltehetően tehát jobban áll a magyarság, mint a népszámlálás során regisztrált adat” – vallja a szakember, aki szerint azonban hosszú távon nem lehet megmondani, hányan térnek haza, és hogyan alakul a későbbiekben a lakosság száma, összetétele.
Horváth ugyanakkor arra is kitért, hogy a Trianon utáni első, 1930-as népszámlálás óta először fordult elő, hogy a kisebbségek részaránya nem csökkent az előző cenzushoz képest – 2002-ben 10,5 százalékot tettek ki a kisebbségek, most pedig számarányuk elérte a 11,4 százalékot. Főként a romák száma gyarapodásának tudható be a mutató alakulása, de nőtt a tatárok, illetve az ukránok számaránya is.
Krónika (Kolozsvár)

Veres Valér: RÉSZLEGES ERDÉLYI EREDMÉNYEK MEGYÉNKÉNT

Vegyes eredmények az erdélyi magyarság szempontjából
A Székelyföldön és a Partium északi részén viszonylag kedvezőek magyar szempontból a 2011-es romániai népszámlálás most nyilvánosságra hozott adatai, Közép- és Dél-Erdélyben ugyanakkor kedvezőtlenek – mondta Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára az MTI-nek.
Összehasonlítva a 2002-es népszámlálási adatokat a 2011-es eredményekkel, Hargita és Kovászna megyében a magyarok számaránya stabil, miközben a románok száma jelentősen csökkent, a magukat cigány nemzetiségűnek vallók száma enyhén nőtt – mondta el Kapitány Balázs.
Az Észak-Partiumban Bihar, Szatmár és Szilágy megyékről is elmondható, hogy „nincs gond” a romániai magyarság szempontjából. Összességében a magyarság aránya minimálisan csökkent ebben a régióban, miközben a románságé jelentős csökkenést mutat, a cigányoké pedig jelentősen nőtt.
A székelyföldi megyékben a cigányok többsége nemcsak magyar anyanyelvűnek, hanem magyar nemzetiségűnek is vallotta magát, míg az Észak-Partiumban a magyar nyelvű cigányság nagyrészt magyar anyanyelvűnek, de cigány nemzetiségűnek tartja magát a népszámlálási adatok szerint – tette hozzá a demográfus, emlékeztetve arra, hogy ebben a két régióban él az erdélyi magyarok nagyjából fele.
Egészen más képet mutat Közép- és Dél-Erdély, ahol kedvezőtlenek vagy nagyon kedvezőtlenek az adatok.
Közép-Erdélyben, Maros, Kolozs és Fehér megye többségében románok lakta városaiban, településein általában gyors az asszimiláció. Ez tapasztalható Kolozsváron is, annak ellenére, hogy a város magyar kulturális és oktatási központnak számít.
Dél-Erdélyben még rosszabb a helyzet. Ott a városokban a két népszámlálás között eltelt kilenc év alatt jelentős mértékben, 30-35 százalékkal is csökkent a magyarok száma. Kapitány Balázs felhívta a figyelmet arra: egész Dél-Erdélyre jellemző, hogy magyar szempontból „nincs utánpótlás” a vegyes, magyar-román házasságok nagy aránya miatt. Emellett az elvándorlás is jelentős ebből a régióból.
Romániában 194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képes a magyarok száma. Míg 2002-ben 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt Romániában a román országos statisztikai intézet csütörtökön közzétett adatai szerint. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék. Ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
MTI/Erdély.ma

Meghökkentő népszámlálási adatok
Szakértők szerint meghökkentőek ugyan, de nem váratlanok a romániai népszámlálás első hivatalos, részleges eredményei, hiszen az előrejelzések számoltak a magyarság fogyásával.
A statisztikai intézet szerint Románia lakossága 2,6 millióval csökkent az elmúlt tíz évben, a romániai magyarságé pedig csaknem 194 ezerrel, hiszen most mintegy 1 millió 238 ezer magyart rögzítettek. A magyarság számaránya 6,5 százalék a korábbi 6,6 százalékhoz képest.
Székely István politológus, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) népszámlálási szakértőcsoportját vezette, az MTI-nek pénteken elmondta: egy 2007-es számítás szerint 2011-ben 1 millió 288 ezer magyarnak kellett volna lennie Romániában, ehhez képest a népszámlálás 50 ezer magyarral kevesebbet rögzített. Ennek ellenére Székely szerint a népszámlálás lényegében visszaigazolta a 2007-es számítás eredményét, hiszen több olyan elem van, ami azt mutatja, hogy a romániai magyarok száma nem csökkent éppen 194 ezerrel.
Példaként említette, hogy a népszámlálás szerint 910 ezer személy tartózkodik külföldön, akiknek az etnikai hovatartozásáról semmit nem tudunk. Emellett a statisztikai adatok szerint csaknem 60 ezren nem nyilvánították ki etnikai hovatartozásukat. Székely szerint ezeknek jelentős része magyar lehet, hiszen például Kolozsváron csaknem 5 ezren nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Ez utóbbiak az országos 60 ezernek mintegy 8 százalékát alkotják, ami azt jelenti, hogy Kolozsváron legalább ötször többen nem nyilatkoztak nemzetiségükről az országos átlaghoz képest.
Ezenkívül a tavalyi népszámláláson nem sikerült megszámolni körülbelül 700 ezer-1,2 millió főt, akiknek többsége valószínűleg külföldön tartózkodik. Székely szerint ezek között is vannak magyarok annak ellenére, hogy a románok körében magasabb arányú a külföldi migráció.
A statisztikai adatok azt mutatják – folytatta a politológus –, hogy országosan 12,17 százalékkal csökkent a lakosság száma, a magyarságé pedig 13,55 százalékkal. Mint mondta, beigazolódtak azok a feltételezések, miszerint a romániai magyarok fogyása lényegesen magasabb az úgynevezett etnikai peremmegyékben.
Megfigyelhető, hogy a magyarság fogyása annál nagyobb méretű, minél távolabb esik egy megye ettől a tömbvidéktől – mondta.
Székely szerint a romániai magyarság fogyásának belső szerkezetét vizsgálva három megyetípus különböztethető meg. Az egyikbe a dél-erdélyi megyék, valamint azok tartoznak, amelyek távol esnek az említett hét megyét magában foglaló etnikai sávtól. Ide tartozik Krassó-Szörény, ahol 43 százalékkal fogyott a magyarság, Szeben megyében 39 százalékkal, Hunyad megyében 36 százalékkal, Temes megyében pedig 30 százalékkal fogytak a magyarok. Ez többszöröse a magyar lakosság országos fogyási átlagának – mutatott rá a szakértő.
Ez után következnek azok a megyék, amelyek közelebb vannak az etnikai sávhoz, de ezekben is az országos átlag feletti a fogyás. Például Máramaros és Arad (24 százalék), Fehér (23 százalék), Brassó (22 százalék), Beszterce-Naszód (19 százalék) megyék.
A már említett hét megye alkotta úgynevezett tömbvidéken belül a legjobb eredmények Székelyföldön vannak, ott a fogyás mélyen az országos átlag alatti, hiszen Hargitában 6,3 százalékkal, Kovásznában 7,5 százalékkal, Maros megyében 11 százalékkal csökkent a magyarok száma. Ennél valamivel rosszabb, de egyértelműen az országos átlag alatti fogyást tapasztaltak a partiumi tömbben (Bihar megye 11 százalék, Szilágy megye 11,3 százalék, Szatmár megye 12 százalék). A partiumi és a székelyföldi tömb között helyezkedik el Kolozs megye, amely átmenetet képez a 15 százalékos fogyásával.
Székely szerint a magyarok szempontjából igen fontos lehet a belső migráció folyamatának részletes elemzése, hiszen kirajzolódik már most egy olyan irányú népességmozgási irány Erdélyben, ami azt mutatja, hogy a peremmegyékből az etnikai szempontból tömbvidéknek számító megyékbe költöznek a magyarok. Vélhetően ez a belső átcsoportosulás is hozzájárult a hét megye viszonylag jó eredményéhez.
Székely szerint a romániai magyarság fogyásának két legfőbb oka a kedvezőtlen korstruktúra, valamint a nagyarányú külföldi migráció
Népújság (Marosvásárhely)

Csökken a magyarság lélekszáma
A tavalyi romániai népszámláláson 1.238.000 fő vallotta magát magyarnak, ez 193.807-tel kevesebb, mint 2002-ben, volt. Ez a romániai magyar közösség 13,6 százalékos csökkenését jelenti.
Románia lakossága mintegy tizenkét százalékkal csökkent az elmúlt tíz évben. Ez a tény látszik kitűnni a tavaly novemberi népszámlálási adatok előzetes összesítése alapján. A legfrissebb összesítés szerint az ország huszonkét megyéjében a lakosságszám nem érte el a 400 ezret, tizenhét megyében a lakosságszám 400-700 ezer közötti, és csak két megyének a lakossága haladja meg a hétszázezret. Az ország népességének 8,8 százaléka (1.678.000 személy) Bukarestben él. A legnépesebb megyék: Prahova (735.900), Iasi (723.600), Kolozs (659.400), Temes (649.800), Konstanca (630.700), Dolj (618.300), Suceava (614.500). A legkevesebb a népesség Tulcea (201.500), Kovászna (206.300), Szilágy (217.300), Mehedinti (254.600), Ialomita (258.700), Giurgiu (265.500), Krassó-Szörény (274.300) és Beszterce-Nazód (277.900) megyékben. A nem végleges adatok szerint Bihar megyében 558 ezer ember él, míg Nagyvárad lakossága 184 ezer. Hargita megye lakossága mintegy 300 ezer, Maros megyében 540 ezer lakost számláltak meg. Szatmár megye lakossága 336 ezer. Az előzetes adatok értelmében Romániában a magyarok és a romák képezik a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségeket. A magyarok az összlakosság 6,5, míg a romák a lakosság 3,2 százalékát teszik ki a romániai népszámlálás ideiglenes adatai szerint. Összesen 1.238 ezer személy vallotta magát magyarnak, miközben 619 ezer ember romának vallotta magát.
Kevesebben
Az Országos Statisztikai Hivatal múlt héten kiadott közleményében ismertette előzetes, nem végleges eredményeit. Ebből az ország nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok is kiviláglanak.
A népszámlálás eredményei szerint az ország stabil lakosságának 88,6 százaléka, azaz 16.870.000 személy vallotta magát románnak. Magyarnak vallotta magát 1.238.000 személy, míg roma identitású 619.000 ember. Húszezernél nagyobb lélekszámú Romániában az ukrán (51.700 személy), a német (36.900), a török (28.000), lipován (23.000) és a tatár közösség (20.500). A fővárosban és az ország huszonhat megyéjében a román nemzetiségű lakosság meghaladja a kilencven százalékot, míg további tizenhárom megyében a román lakosság az összlakosságnak minimum az 52 százalékát teszi ki. Egyedül csak Hargita és Kovászna megyében nem a románok képezik a többséget. A két említett megyében a magyarok aránya 84,4, illetve 73,6 százalék. Jelentős magyar közösség él Maros megyében (37,8 százalék), Szatmár (34,5), Bihar (25,2) és Szilágy megyében (23,2). A legtöbb roma a népszámlálási adatok szerint Maros megyében él (8,8 százalék). Ugyancsak jelentősebb nagyságú roma közösség él Calarasi (8,1 százalék), Szilágy (6,9) és Bihar megyében (6,1 százalék). A német nemzetiségű lakosság háromnegyede Temes, Szatmár, Szeben, Brassó, Krassó-Szörény és Arad megyékben él. A nemzetiségre vonatkozó adatok rögzítése a megszámlált személyek szabad nyilatkozata alapján történt, szögezte le a közleményben az Országos Statisztikai Hivatal közleménye.
erdon.ro