Az RMDSZ javaslatára Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök Olosz Gergelyt nevezte ki a Földgáz Szabályozását Felügyelő Országos Hatóság elnöki tisztségébe. Olosz Gergely /sz. Sepsiszentgyörgy, 1976. szept. 30./ korábban az Országos Urán Társaság elnök-vezérigazgatója volt. Közgazdasági oklevelet szerzett 1998-ban a győri Széchenyi István Főiskolán, majd jogi szakokleveles közgazdászdiplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. /RMDSZ-tisztségviselő felügyeli a gázszabályozást. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Jáki Sándor Teodóz csángókutató győri bencés tanár, Domokos Pál Péter tanítványa Futásfalván mondott szentbeszédet. A moldvai csángókról írt könyvének (Csángókról, igaz tudósítások, Győr, 2006) ötödik kiadása alkalmával köszöntötte őt a vidék papsága. Jáki Teodóz hetvennyolcadik évében jár, jelenleg gimnáziumi tanár Győrben. Tizenöt éve minden Mária-ünnepen jelen van Futásfalván. Jáki Teodóz /sz. Győr, 1929/ a Hittudományi Főiskola mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai ének-zenetanári diplomát is szerzett. Egyházi énekek gyűjtése révén a most nyolcvanhatodszor látogatta meg a moldvai csángómagyarokat, ez a százkilencedik erdélyi útja, Futásfalvára, az új Mária-zarándokhelyre, nagy szeretettel látogat el. Futásfalván otthon érzi magát. Bálint Lajos, 1991-től Erdély első érseke futásfalvi plébános korában (1962-1968) a templom tornyában találta meg Szűz Mária 223 cm magas, műkincs értékű szobrát, ami csak négy centiméterrel alacsonyabb, mint a csíksomlyói szobor. 2002 óta évente kiadták Magyarországon Jáki atya könyvét. /Csángókról, igaz tudósítások/. Ő a budapesti Lakatos Demeter Egyesület elnöke. Egy CD-n is megjelent Jáki Sándor Teodóz énekel és tanít című munkája. A ma élő háromszázezer csángóból már csak százezer tud gyönyörű szépen beszélni ősi magyar dialektusban. A román katolikusoknak a húszas-harmincas évekig nem voltak román nyelvű énekeik, akkor lefordították a magyar népi énekeket. /Kisgyörgy Zoltán: A nyolcvanhatodik moldvai út után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./

Jövőre harmadik évtizedébe lép a Békés megyei Gyulán évenként megrendezett Implom József-helyesírási verseny, amely anyanyelvi hungaricumnak számít, akárcsak a többi, országhatárokon átívelő nyelvvédő, beszédművelő rendezvény. Valamennyinek az alapját a Kárpát-medencei magyar iskolák képezik. Erdélyben másfél évtizede az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) szervezi a regionális versenyeket, a selejtezőket. Ugyancsak Sepsiszentgyörgyről küldik szét mindig a tesztlapokat, amelyeket aztán Kolozsvárra kell eljuttatni, ott dől el, hogy ki utazik Gyulára. Mint eddig mindig, 2007 februárjának végén is a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban tartották a döntőt. A megnyitón másodszor adták át a magyarországi nyelvésztársadalom Implom József-díját. Kurunczyné Tarnóczki Katalin tanárnő azért kapta meg, mert az l988-as kezdet óta szívvel-lélekkel vesz részt a szervezésben, a kolozsvári Péntek János professzor pedig azért, mert elévülhetetlen érdemeket szerzett a verseny Kárpát-medenceivé bővítésében. /Tüzes Bálint: Verseny a tavasz küszöbén. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./ Ilyen nagyszabású, Kárpát-medencei döntőn háromszor mérettetnek meg a tanulók, az Implom Józsefen Gyulán, Győrben a Kazinczy Ferenc-versenyen, illetve Sátoraljaújhelyen, az Édes anyanyelvünk anyanyelv-használati versenyen. Erdélyben az AESZ és a kolozsvári Aranka György, vagy ahogy újabban nevezik őket, a Gregorius Aranka Társaság bonyolítja le a szervezést, a kolozsvári Szabó T. Attila Intézet szakmai irányítása mellett. A nyelvi versenyek erősítik a gyermekekben az anyanyelv fontosságának, szépségének tudatát, hangsúlyozta Péntek János professzor. /Miért fontosak az anyanyelvi vetélkedők? = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./

Április 22-én, vasárnap Budapestről, a Szent István-bazilika elől indul 3000 kilométeres kerékpáros zarándokútjára a csángók anyanyelvi miséjéért Ferkó Zoltán. Április 22-én délben a Szent István-bazilikában a csángók anyanyelvi vallásgyakorlásáért mutatják be a szentmisét. Az egyetemes könyörgés elmondására máris több moldvai fiatal jelentkezett. A szentmise után, 13 órától indítják útnak Ferkó Zoltánt, aki először Vác, Esztergom, Győr, Pannonhalma, Szombathely érintésével a Vatikánba, majd onnan a Zágráb, Drávaszabolcs, Pécs, Szeged, Déva, Gyulafehérvár útvonalon Csíksomlyóra és Jászvásárba (Iasi) megy. Az út a tervek szerint 40 napig tart. Csíkszeredába a csíksomlyói búcsú előestéjén érkezik Ferkó Zoltán, részt vesz a búcsún, majd onnan pünkösd vasárnapján indul tovább Pusztina, Bákó, Szabófalva érintésével Jászvásárba. Egy másik zarándoklat húsvét vasárnapján indult el Balatonzamárdiból. A feltámadási menetről van szó, amelyet tavaly is megszerveztek, és amelynek a végén, az egyes állomásokon felszalagozott feltámadási jelvény a pünkösdi búcsú alkalmával érkezik Csíksomlyóra. A feltámadási menetnek 98 stációja és rengeteg közbeeső állomása van a Kárpát-medencében. Az útvonalon érintett közösségek ünnepélyes keretek között fogadják és veszik át a feltámadási jelvényt, majd gyalogosan viszik tovább, stafétaként adva át egymásnak. /Takács Éva: Zarándoklatok anyanyelvű miséért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

A Nox együttes fellépését visszamondó Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda ismét karcsúsíthat az Ars Hungarica – Magyar Hét programján, amelyből várhatóan más magyarországi fellépőket is ki kell iktatnia. „Közel 50 ezer eurónk hiányzik a mintegy 290 ezer eurós költségvetésünkből. Ez pontosan az a rész, amelyre magyarországi intézmények, alapítványok részéről számítottunk” – jelentette ki Serfőző Levente. A magyarországi illetékesek részéről az ígéretek be nem tartása vagy elodázása odavezetett, hogy a magyar jellegű kulturális programok szervezőiként máig nem fizették ki teljesen a márciusi magyar napokra érkezett előadókat, például a Győri Balettnek még mindig tartoznak 5000 euróval. Nagyszebenben augusztus 23-án telt házas stadiont remélnek az István, a király című rockopera bemutatóján. A produkcióban Budapesten élő marosvásárhelyi színészek és a nagyváradi színház Szigligeti Ede Társulatának tagjai is fellépnek. A 120 tagú tánccsoportot az öt erdélyi hivatásos együttesből válogatták. Meg sem kezdték a Petőfi parkba elképzelt erdélyi pavilon ácsolását, máris baj van. Nagyszeben magyar közösségének kezdeményezésére készülő pavilon körüli jogi és adminisztratív jellegű viták miatt Klaus Johannis polgármester csak ideiglenes engedélyt adott ki. A város magyarsága viszont azt szeretné, ha a parkban a pavilon konferenciateremmel és kiállítótérrel rendelkezne. „Műépítészként úgy vélem, a pavilon végleges épületként is megállná a helyét” – fejtette ki a véleményét a város főépítésze, Guttman Szabolcs, akinek csatát kellett vívnia a polgármesterrel. Hasonlóan vélekedett Durbák Eszter miskolci építész is, aki hónapok óta /Szucher Ervin: „Karcsúsodhat” a szebeni magyar hét. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./

Huszonnegyedik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Anyanyelvi Tábort Győrött; a Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, valamint a Rákóczi Szövetség közös rendezvényére négy szomszédos országból, Kárpátaljáról, Erdélyből, a Vajdaságból és a Felvidékről érkeztek határon túli magyar fiatalok Győrbe. /Nemzetközi Anyanyelvi Tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

Almási Tibor (sz. 1952) a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1989 óta a győri Xántus János Múzeum munkatársa, több erdélyi művész (Kósa-Huba Ferenc, Mattis Teutsch János) és a XX. századi magyar művészet történetével foglalkozó könyv szerzője. A Gyárfás Jenő (Sepsiszentgyörgy, 1857. ápr. 6. – Sepsiszentgyörgy, 1925. dec. 17.) életét és munkásságát bemutató monográfiája a festőművész születésének 150. évfordulóján jelent meg (Almási Tibor: Gyárfás Jenő. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2007) Gyárfás Jenő, az alig húszéves festőzseni üstökösként tűnt fel képzőművészetünk egén. Tehetségét Munkácsyéhoz mérték, méltó utódaként tekintettek rá. Hazatért szülőföldjére, és otthon próbált tehetségéhez méltó magas szintű művészetet teremteni. Életútjában törést jelentett hazatelepedése. Sepsiszentgyörgyön, az erdélyi kisvárosban nem kapta meg azt a felhajtóerőt, amely a szakmai fejlődés előfeltétele. Azonban hazatelepedésével otthoni közösségét gyarapította, a helyi képtárat alapozta meg. /B. D. : Egy pompás könyv Gyárfás Jenőről. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Kerékpáros ifjúsági karavánt szervez az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozása érdekében az Országos Magyar Diákszövetség, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A biciklis fiatalok szeptember 25-én indulnak Marosvásárhelyről, hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Budapest, Komárom, Győr, Bécs, München, Zürich és Genf érintésével Strasbourgig jussanak el. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnökét, René van der Lindent szeretnék tájékoztatni a romániai felsőoktatás helyzetéről, s át szeretnék nyújtani neki a magyar nyelvű felsőoktatást igénylő aláírásokat. Az év elején a Babes–Bolyai Tudományegyetem érintett oktatóinak 83 százaléka támogatta kézjegyével azt a követelést, hogy jöjjön létre a BBTE-n magyar tannyelvű természettudományi, illetve bölcsészettudományi kar. Júniusban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatán tanuló diákok több mint 70 százaléka írásban kérte a tagozat helyzetének rendezését, többek között a magyar karok létrehozását. Nem ez az első kerékpáros túra az erdélyi magyar nyelvű oktatásért: a Magyar Ifjúsági Tanács 1995. szeptember 8–18. között szervezte meg az Ifjúsági Karavánt az Anyanyelvű Oktatásért, célállomásuk szintén Strasbourg volt. /Bálint B. Eszter: Kerékpárral a magyar egyetemért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Szeptember 26-án Kovásznán a Szent István római katolikus templomban dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iskolabizottságának elnöke szentmisét celebrált, melyet a háromszéki származású boldog Apor Vilmos, egykori győri püspök emlékére ajánlott fel. Ezt követően felszentelte a Böjte Csaba alapította Dévai Szent Ferenc Alapítvány kovásznai Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központját és az épület pincéjében kialakított kis kápolnát. Az ingatlant 2005-ben vásárolta meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A gyermekvédelmi központot tavaly indították be mintegy tizennégy árva vagy nehéz családi körülmények között élő gyermekkel. A győri római katolikus egyházmegye híveinek adományából megvásárolták a ház melletti telket, és maradt annyi pénz, hogy a nyár folyamán sikerült felújítani az épület emeletét, a pince egyik kis helyiségében pedig kápolnát alakítottak ki. Böjte Csaba elmondta, hogy a boldog Apor Vilmos győri vértanú püspök életét adta a bajba jutott asszonyok és gyermekek védelméért, ezért nevezték el róla a kovásznai gyermekvédelmi központot. Amint a vértanú püspök Győrbe ment, hogy megvédje az ottani asszonyok életét, úgy győri testvéreink Háromszékre jöttek, hogy megvédjék a szegénységtől, nyomortól az itteni gyermekeket. Így hát ez a ház nemcsak a bajba jutott, szegény gyermekek kényelmét, életterét jelenti, hanem szimbólum is. /Bodor János: Kápolnaszentelés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Szeptember 26-án Kovásznán dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök megáldotta a Böjte Csaba alapította dévai Szent Ferenc Alapítvány Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központját. „Ez a ház 10000 ember összefogásából, bizalmából született, mert ennyien adták 2005-ben az adójuk 1 százalékát az alapítványnak. A felújítási, felszerelési költségeket részben a győri szeretetnapok adományából álltuk, ezért is a Háromszéken született, Győrben vértanúhalált halt Boldog Apor Vilmosról neveztük el ezt a gyermekvédelmi otthont. ” – mondta el Böjte Csaba. A Győr és Déva közötti lelki hidat önfeláldozó szeretet építette. /Molnár Melinda: Boldog Apor Vilmos is vigyázza. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./

Tíz évvel azt követően, hogy II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta, a vértanú püspök, Apor Vilmos segesvári szülőházán emléktáblát /Hunyadi László, marosvásárhelyi szobrászművész alkotása/ helyeztek el. A római katolikus templomban megtartott szentmisén november 4-én Jakubinyi György érsek hangsúlyozta: Boldog Apor Vilmos püspök vértanúsága örökké ragyogó példa, amely mindig időszerű. Az 1892-ben Segesváron született báró Apor Vilmost 1915-ben szentelték pappá Nagyváradon, 1941-ben foglalta el a győri püspöki széket. Szembeszállt az erőszakkal, segített az üldözötteknek. Vértanú halálát is az okozta, hogy a város elfoglalása után védte a püspöki vár pincéjébe menekült asszonyokat és lányokat. II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá. A három nyelvű – magyar, román és német – templomi szentmisén Tófalvi Géza plébános hangsúlyozta, egy többnemzetiségű város lakosainak egyetértését, az egymás iránti tiszteletet jelképezi az emléktábla-avató ünnepség is. Jakubinyi György érsek Boldog Apor Vilmos vértanúságát és székelységét emelte ki. A szentmisét követően a polgármesteri hivatal épületének homlokzatán, Boldog Apor Vilmos püspök szülőházán leleplezték le az emléktáblát. /Antalfi Imola: Emléktábla-avatás Segesváron. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

Október végén Kálmándon Scheffler János szatmári püspök születésének 120. évfordulójára emlékeztek és boldoggá avatásáért imádkoztak az egybegyűltek. Scheffler János Kálmándon járt iskolába, s itt érlelődött meg benne a papi hivatás. Rómában kánonjogi doktorátust szerzett, Budapesten a hittudomány „királygyűrűs” doktorává avatták. Volt káplán, plébános, hittanár, székesegyházi szónok, teológiai tanár, s a kolozsvári egyetemen az egyházjogi tanszék tanára. Kimagasló irodalmi és tudományos tevékenységéért Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942-ben az újraegyesített szatmári egyházmegye püspöke lett. XII. Pius pápa győri püspökké nevezte ki, ő azonban nem menekült a rá váró megpróbáltatások elől, kérte a szentatyát, hogy Szatmáron maradhasson. A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezetője legyen a Rómától független romániai katolikus egyháznak. A felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!) A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette, 1950-ben kényszerlakhelyre, Kőrösbányára száműzték. 1952. március 11-én letartóztatták. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását, de ezt nem vállalta. Egy idő múlva a jilavai földalatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett. 1952. december 6-án a börtönben meghalt. Jeltelen sírba temették. /Varga János: Scheffler János püspökre emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 18./

A katolikus értelmiségiek nemzetközi társasága, a Pax Romana az I. világháború befejeztével született meg. A II. világháború után a magyar katolikusok is bekapcsolódtak a mozgalomba, az emigrációban élő magyar értelmiségiek alapították meg a magyar szervezetet 1947-ben – 60 éve. A rendszerváltás után, 1991-ben volt az első magyarországi, győr-pannonhalmi kongresszus. Szintén a rendszerváltás után alakult meg az Erdélyi Pax Romana. Idei kongresszusukon a keresztény értelmiségiek folytatták tavaly elkezdett önvizsgálatukat: az erdélyi identitást próbálták körvonalazni. Horváth István szociológus a vegyes házasságok preferenciákat vizsgálta. Vetési László református szórványügyi előadó a diaszpóra akut helyzetét illusztrálta. Rüsz Fogarasi Enikő történész az erdélyi fejedelemség toleranciaeszményéről beszélt. Nagy György Attila ifjúsági főlelkész a fiatalok katolikus identitástudatát vizsgálta. A Romániai Magyar Pax Romana elnökévé Birtók Józsefet választották. /Pax Romana. Erdélyi identitásainkról. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 6./

A Magyar Távirati Iroda Zrt. (MTI) fotóarchívumának fél évszázados „terméséből” láthatnak válogatást hamarosan az érdeklődők Kolozsváron. Az MTI Fotó – 50 év képei – Híres képek, képes hírek című kiállításnak a kolozsvári Magyar Opera ad otthont. A tárlatot Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Vince Mátyás, az MTI elnöke nyitja meg január 9-én. A vándorkiállítás az elmúlt hónapokban megjárta Magyarország több nagyvárosát, láthatták Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Esztergomban, Győrött és Pécsett, hamarosan pedig Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron várja majd a látogatókat. Az MTI fotóarchívuma a legnagyobbak közé tartozik Európában. A kulturális kormányzat 1993-ban védett, muzeális gyűjteménnyé nyilvánította a csaknem 13 millió eredeti fotónegatívot és közel 5 millió mintaképet őrző páratlan fotómúzeumot. Az interneten is elérhető Fotóbank (http://fotobank.mti.hu) jelenleg már közel 1 millió digitális sajtófotót tartalmaz és kínál felhasználásra. /MTI-fotókiállítás nyílik Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

Vita alakult ki a felekezeti oktatás „létjogosultságáról”. A vitatkozó felek hajlamosak összemosni az egyházi iskolák, illetve az állami iskolákban történő vallásoktatás kérdését. Olyan vélemények hangzottak el, miszerint az egyházak egyre inkább „rátelepednek” az iskolákra, ez a kisajátítás pedig különösen a magyar nyelven folyó tanítás esetében bizonyul károsnak. Erről fejtette ki véleményét Kötő József, volt oktatásügyi államtitkár a vele készült beszélgetésben. Az utolsó alkotmánymódosítás alkalmával – ebben az RMDSZ-nek is oroszlánrésze volt – az oktatás három pillérűvé vált: állami, magán és felekezeti. A történelmi egyházak megkapják az intézményalapítási jogot. Ezeket az iskolákat – az új oktatási törvény szerint – államilag is finanszírozzák majd. A felekezeti iskolák is annyi pénzt kapnak, ahány gyermek számára biztosítanak helyet. Kötő csúsztatásnak érzi az olyan kijelentéseket, miszerint a felekezeti iskola olyan műhely lesz, ahol évszázadokkal elmaradó ismereteket, nevelést, etikát sulykolnak a tanulókba. Valójában az egyházi tanintézetek állami tantervek szerint fognak működni, a tanulók pedig ugyanazokat az ismeretanyagokat fogják elsajátítani, mint a többiek. A vallásórák keretében ismertetik majd a valláselméletet. Téves az az állítás, miszerint a felekezeti iskolák a prozelitizmus műhelyei lesznek. Az egyházi iskolák nyitottak bármilyen vallású gyermek számára. Semmilyen kényszerről nincs szó. Az egyházi iskolába tolonganak a jelentkezők. Valami oka csak lehet ennek. Ezt nem érti meg például Czika Tihamér, aki liberális oldalról ront neki a kérdésnek. Nem kell betiltani az egyházi iskolákat, oda ugyanis azok mennek, akik ezt kívánják. Az európai helyzet eltérő, van olyan ország, ahol az állam száz százalékban finanszírozza a felekezeti oktatást. Franciaország liberálisan kezeli a vallásoktatást az állami iskolákban, de támogatja az egyházi oktatást az átvállalt feladatok függvényében. Ez a helyzet Magyarországon is. Itt van például Győr esete. Túljelentkezés van a bencéseknél, versenyvizsgát is tartanak. Minden bizonnyal azért, mert a szülők tudják, hogy ott minőségi oktatásban részesül gyermekük. Azt állítják, hogy Erdélyben az egyházak a leszakadás, az elszigetelődés, a modernizáció-ellenesség fészke, holott épp ezeknek a felekezeti iskoláknak volt a legnagyobb szerepük az európai kultúrának, a haladó szemléletnek a közvetítésében. Szabédi László unitárius iskolába járt, utána Strasbourgban az unitárius teológiára. De ez nem akadályozta meg abban, hogy szabadgondolkodó emberré váljék. Az egész erdélyi műveltség, az a transzszilván szellem az egyházi iskolákban jött létre, ez nem tűnik el máról holnapra. Éppen a szabadgondolkodók tanúsítanak ilyen agresszivitást, ahelyett hogy a szabad választást és a versenyszellemet népszerűsítenék. A vita során elhangzott: „fennáll a veszély”, hogy az erdélyi oktatás legjava „kerül egyházi kézre”. Nem lehet előítéletekkel megközelíteni ezt a kérdést. A holland oktatáskutatók, pszichológusok azt mondják: a mai állami iskoláknak az a nagy hibája, hogy csak ismereteket közölnek, nem nevelnek, nincs személyiségformáló jellegük. Vajon a felekezeti iskolák nem épp ebben tudnak talán többet nyújtani, mint az államiak? /SZ. K. : Versenyhelyzet, minőségteremtés, a szabad választáshoz való jog. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./ Előzmény: Czika Tihamér: Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás? = Szabadság (Kolozsvár), 2008. febr. 5./

Selyem és gyapjú különös házassága címmel nyílt meg Kolozsváron a Művészeti Múzeumban Major Laura győri iparművész kiállítása. Cseh Szilvia, Cseh Áron főkonzul neje köszöntötte a tárlat közönségét, és megköszönte a múzeumnak, hogy lehetőséget teremtett erre az eseményre; a munkák Bécs, Győr és Budapest után érkeztek Kolozsvárra. /F. I. : Selyem és gyapjú különös házassága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Az erdélyi árvák, illetve a szegény sorsú gyermekek megsegítésére, Böjte Csaba ferences szerzetes missziójának támogatására fordítják a győri püspökség április 25-én kezdődő háromnapos jótékonysági akciójának bevételét. Az elmúlt fél évtized jótékonysági akcióinak nyomán Győr több mint 25 millió forinttal támogatta az erdélyi misszió munkáját. /Segítik az árvákat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

Csángó kisdiákok alkotásaikat hozták el Pusztináról, illetve Frumószáról Sepsiszentgyörgyre, a Míves Házban április 19-én volt a kiállításuk, felléptek dallal, tánccal is. Nyisztor Ilona pusztinai népdalénekes köszönetét fejezte ki azoknak a székelyföldi pedagógusoknak, akik vállalták, hogy Csángóföldre költöznek, és magyarul írni-olvasni tanítják az ottani gyermekeket. Most tizenkilenc falu iskolájában van magyaroktatás. Jelen volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes, aki eddig nyolcvannyolc alkalommal járt néprajzi gyűjtőúton Moldvában. A csángó gyermekek kiállítását a szeptember óta Pusztinán oktató Vajda Éva sepsiszentgyörgyi magyartanár szervezte. /Mózes László: Képeslap Csángóföldről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Székelyudvarhely április 27. -május 3-a között bekapcsolódik a győri Mediawave 2008 elnevezésű, összművészeti fesztivál programjába. Ez időszakban több mint harminc film vetítésére kerül sor, továbbá lesz dzsesszkoncertre, majd táncház, a Tiberius Quartet is koncertezik. A rendezvényt az udvarhelyi G. Egyesület, a Transikon Egyesület, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság, valamint az Udvarhelyszék Jövőjéért Egyesület szervezi. /Szász Emese: Összművészeti fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

Meghalt Győrben Bardocz Barna ötvösművész, aki harminc évvel ezelőtt Székelyföldről indult, hogy a lelkébe tarisznyált útravalót, Erdély, a magyarság ősi kincseit saját ,,szavaival”, fémbe, fába, kőbe álmodott legendáival, míves-csodás alkotásaival, ékszereivel Győrnek, a világnak ajándékozza. Bardocz Barna ötvösművész – Benedek Elek szomszédjában –, Nagybaconban született 1946. október 10-én. Marosvásárhelyen, majd a budapesti iparművészeti főiskolán végezte tanulmányait. Bardocz Barnának a földi pályán 62 esztendő adatott. Haza akart térni a székely hegyek közé, most végleg hazaért... /A míves csodák mestere hazatért (Elhunyt Bardocz Barna). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

25. születésnapját ünnepelte a Rákóczi Szövetség és a Radnóti Társaság anyanyelvi tábora Győrben. Negyed évszázad alatt, a Kárpát-medence minden részéből, több mint ezer középiskolás érkezett, akik közül sokan azóta hazájuk meghatározó kulturális, közéleti szereplőjévé váltak. Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, és a Vajdaságból minden évben 50 középiskolás érkezik az anyaország anyanyelvi táborába. Történelmi, művészeti és vallástudományi előadásokon szembesülnek a nemzet összetartozásával, megismerve egymást és Magyarország tájait. A fiatalok közül sokan itt találkoztak először egy másik határon túli magyarral, és életre szóló barátságok is szövődtek. A nemzethez tartozás tudatának erősítését nem elég az egyetemen elkezdeni, mert a táborok bizonyították, a középiskolások már fogékonyak erre – mondta a Rákóczi szövetség elnöke. /Negyed évszázados a Rákóczi Szövetség. = Erdely. ma, aug. 2./

Díszpolgáravató, turulmadaras emlékmű állítása tette emlékezetessé a hét végén zajló Érmelléki Ősz városnapok fesztivált, melyet tizennegyedik alkalommal szerveztek Székelyhídon. A háromnapos rendezvény iránt már az országhatáron túl is érdeklődnek. Díszpolgárrá avatták Szabó József – becenevén Ódzsa – színházi rendezőt, a város szülöttét, aki nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A nyugdíjas rendező kolozsvári, nagyváradi, majd győri és veszprémi színházakban dolgozott. Szabó József részletet olvasott fel most készülő, székelyhídi gyermekéveit megörökítő életrajzi regényéből. A városnapokon a kiállítások, és sportvetélkedők mellett, szépségverseny, divatbemutató, főzőverseny is szerepelt, a zárónapon a Beatrice koncertezett. /D. Mészáros Elek: Érmelléki Ősz. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Július 2-án Futásfalván a kegyhelyen Sarlós Boldogasszony napján fogadalmi nagy búcsút tartottak. Sok településről, több moldvai csángómagyar faluból, valamint a határon túlról érkeztek zarándokok. A népviseletbe öltözött csángómagyarok szokás szerint egy nappal a búcsús szentmise előtt dr. Jáki Teodóz Sándor győri bencés paptanár vezetésével érkeztek Futásfalvára. Az ünnepi szentmise a kegytemplom kertjében, szabadtéri oltárnál kezdődött. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek a környékbeli papság részvételével celebrálta. Tizenhetedik alkalommal működött közre a Kelemen Antal által vezényelt rétyi Kováts András Egyesület fúvószenekara. Az ünnepi szentmise után a több száz fős tömeg Mária-énekeket zengve elindult a tizennégy stációs, egy kilométer hosszú útszakaszon a Golgota felé. A futásfalvi székely ruhás fiatalok a fatimai kegyszobor hű mását vitték magukkal. Az idei fogadalmi búcsú a pusztinai Nyisztor Ilona által előadott, Ó, Szent István dicsértessék kezdetű ősi csángó énekkel ért véget. /Iochom István: Tizenhetedszer a kegyhelyen (Sarlós Boldogasszony-napi fogadalmi nagy búcsú Futásfalván). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

Augusztus 29-30-án zajlottak a Kolozsvár melletti Szucságon a Györffy György Közösségi Napok. Az immár harmadik alkalommal megszervezett találkozót a falu híres szülöttjéről, Györffy György történészről nevezték el; a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1917-ben született Szucságon, és 2000-ben hunyt el. A Zúgóberek Kulturális Egyesület színvonalas programmal várta az érdeklődőket. Augusztus 29-én dr. Csetri Elek akadémikus Kelemen Benjaminról, a szucsági mintagazdáról tartott előadást. Az erdélyi mintagazda Wesselényi Miklós gazdatisztje és barátja volt. Megnyitották Kiss Ernő helyi képzőművész emlékkiállítását. Festményeit, szobrait és grafikáit Felházi Zsuzsanna képzőművész méltatta. A művész tanítói állást kapott Szucságon, majd iskolaigazgató lett. A kolozsvári Kalapos Jazz Band, a zenelíceumi diákokból álló együttes először lépett fel, megzenésített magyar verseket adtak elő. A Győri Rába Néptáncegyüttes szucsági, andrásházi, abaúji, rábaközi és küküllőmenti táncokat adott elő a Tarisznyás együttes közreműködésével. A közösségi napok augusztus 30-án istentisztelettel zárultak. /Jakab Judit: Közösségi napok Szucságon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

Az ezeréves évfordulóhoz méltón, több napon keresztül zajlott a Gyulafehérvári Főegyházmegye millenniumi évét záró ünnepségsorozat, amelyre a szeptember 29-én tartott hálaadó szentmisével befejeződött. A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyházban a Franc Rodé bíboros, XVI. Benedek pápa különleges küldötte által – nagyrészt magyar nyelven – celebrált misét a zsúfolásig megtelt székesegyház előtti kivetítőn is több ezren követték. Az ünnepi szentmisén képviseltette magát az Esztergom-Budapest Római Katolikus Érsekség (Erdő Péter bíboros révén), a győri, a pécsi, a debreceni, a szegedi, a munkácsi, a szabadkai, a bukaresti, a jászvásári, a nagyváradi, a szatmári, a székesfehérvári, a temesvári egyházmegye, a München-Freisingi Érsekség, a görög katolikus nagyérsekség, az Erdélyi Unitárius Egyház, az Erdélyi Evangélikus Egyház és az Erdélyi Református Egyházkerület. Dr. Jakubinyi György ünnepi beszédében kifejtette: „kettős kihívás előtt állunk, de ez nemcsak a gyulafehérvári főegyházmegyét, hanem az egész társadalmat érinti: ezek pedig a lélekszám-csökkenés és a megélhetés biztosítása a szülőföldön. ” Majd folytatta: „… látva az ezeréves feladatot, a hűséget, a kitartást, azt, hogy olyan mostoha körülmények között, amikor még püspök sem volt az országban, mégis megmaradt a katolikus egyház – ez buzdít minket…” Valamivel több mint egy év telt el azóta, hogy a csíksomlyói zarándoklat helyszínén tartott szabadtéri szentmisével 2008. szeptember 13-án elkezdődött az Erdélyi Egyházmegye millenniumi rendezvénysorozata. Ebben voltak többek között teológiai napok Gyulafehérváron, az új könyvtár felavatásával, Márton Áron ünnepség a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a Lázói Kápolna és a déli torony felújításának az ünnepe, a millenniumi kiállítás megnyitója … Az ezeréves évforduló elsősorban a katolikus közösség, de az egész erdélyi magyarság ünnepe is volt. /Bakó Botond: Felemelő millenniumi záróünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Október 31-én ünnepélyes szentmisén hirdették ki Meszlényi Zoltán egykori segédpüspök boldoggá avatását az esztergomi bazilikában. Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök az első, akit a sztálinista egyházüldözés magyarországi áldozatai közül az egyház a boldogok sorába emel – mondta a szertartást vezető Erdő Péter bíboros. A bíboros emlékeztetett arra, hogy Meszlényi Zoltán, Mindszenty bíboros segédpüspöke 1950-ben olyan időpontban vállalta el a főegyházmegye vezetését, amikor a bíboros börtönben volt, meghalt a korábbi érseki helynök és az állami hatóságok más jelöltet szerettek volna vezetőként látni. Meszlényi püspök miséin arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek bebörtönzött főpásztorukhoz. Az államvédelem kereste a lehetőségeket, hogyan lehetne rábírni a püspököt az állami hatalomnak tett engedményekre, azonban az ügynök azt jelentette róla: Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek „nem kenyere a megalkuvás” – idézte fel a püspök alakját Erdő Péter. Meszlényit lakásáról elhurcolták és a kistarcsai internálótáborban halálra kínozták. Halálát három év múlva jelentették be, majd újabb 12 év múlva engedték meg, hogy hamvait a nyilvánosság kizárásával az esztergomi bazilikában helyezzék örök nyugalomra. Meszlényi Zoltán boldoggá avatási eljárását Erdő Péter bíboros kezdeményezte. XVI. Benedek pápa július 3-án hagyta jóvá azt a dekrétumot, amely elismerte Meszlényi Zoltán vértanúságát. Meszlényi Zoltán a 28. magyar boldog. Az 1989/90-es fordulat után II. János Pál pápa négy magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyés püspököt (1997), Romzsa Teodor vértanú ungvári görög katolikus püspököt (2001), Batthyány-Strattmann László orvost (2003) és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt (2004). 2006. szeptember 17-én XVI. Benedek pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilika előtt boldoggá avatta Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociális nővért. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József (1892–1975) bíboros, Márton Áron (1896–1980) erdélyi püspök, Kaszap István (1916–1935) jezsuita novícius, Scheffler János (1887–1952) és Bogdánffy Szilárd (1911–1953) partiumi vértanú püspökök, Bogner Mária Margit (1905–1933) vizitációs nővér, Kelemen Didák (1683–1744) minorita szerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár (1887–1966) karmelita atya, továbbá Bódi Mária Magdolna (1921–1945), Brenner János (1931–1957), Csepellényi György (1626–1674), Dr. Kucsera Ferenc (1892–1919) és Torma János (1914–1937). /Kihirdették Meszlényi Zoltán egykori segédpüspök boldoggá avatását. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Már-már etnikai konfliktus alakult ki december 1-jén, amikor az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja székely szakaszának mintegy tíz képviselője tartott volna megemlékezést a Székely Hadosztályról Kolozsváron. A résztvevők koszorút akartak elhelyezni Mátyás-király szobránál. Mivel a kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem engedélyezte a megmozdulást, a rendőrök bekísérték a résztvevőket a rendőrségre, igazoltatták őket. A Noua Dreapta /Új Jobboldal/ szélsőséges román szervezet mintegy száz ellentüntetője ugyanis alig néhány méteres távolságra volt a Magyarország zászlaját illetve Árpád-sávos zászlót tartó Székely Gárda fiataljaitól. „Trianon, Trianon!” és „Ki a magyarokkal az országból”, skandálták a román nemzeti színű kokárdát viselő ellentüntetők, ugyanakkor trágár, obszcén szavakat kiabáltak a gárdások irányába. Baricz László, az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselője elmondta: „Mi engedélyt kértünk a polgármesteri hivataltól a Székely hadosztály létrehozása 90. évfordulójának megemlékezésére. Hangsúlyozom, megemlékezésről lett volna szó: nem provokatív szándékkal jöttünk ide, békés, nyugodt megemlékezést szerettünk volna a Mátyás-szobornál. Erre nem kaptunk engedélyt. A törvények szerint a megemlékezésre nem kell engedély, ezért mi eljöttünk egy koszorúval, és ha lehetséges, megkoszorúzzuk a szobrot. ” A rendőrség bekísérte a Székely Gárda akciójának résztvevőit a rendőrségre, ugyanakkor igazoltatott és megbüntetett több személyt az ellentüntetők közül. László Attila alpolgármester elmondta: az akció előtt az illetékes szervek folyamatosan tájékoztatták a fejleményekről. „Nem tartom normális dolognak, hogy Kolozsvár ilyen akciók színtere legyen. Szerintem az illetékes szervek szakszerű módon jártak el” – nyilatkozta. A magyar s fiatalok megmozdulása mintegy válasz volt arra, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreapta) nevű szervezet Sepsiszentgyörgyön ünnepelte Románia nemzeti ünnepét. A sepsiszentgyörgyi események komolyabb incidens nélkül zajlottak: a mintegy 150 román szélsőséges fiatal ünneplését közel félszáz 64 vármegyés magyar „követte” alig 50 méterről – a feleket csendőrök választották el. A sajtónak nyilatkozva a román szervezet képviselői kifejtették: azért mentek Sepsiszentgyörgyre, hogy kihangsúlyozzák: Székelyföld román föld, és az is marad mindörökre, menetelésük során ezt többször skandálták. A 64 Vármegye nevű szervezet fiataljai éppen a fenti „szlogen” miatti nemtetszésüket kívánták kifejteni. „Nem keresünk konfliktusokat, de jelenlétünkkel jelezni kívánjuk, hogy mi is létezünk. Éppen az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi jelenléte a provokáció” – nyilatkozta egyikük. /K. O. : Feszült hangulat a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ Sepsiszentgyörgyön hamis szórólapok jelentek meg, amelyek a Székely Nemzeti Tanács nevében arra szólították fel a város magyar lakosságát, védjék meg a román szélsőjobbtól Székelyföldet. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke leszögezte: nem szerveznek ellentüntetést, és nem szoktak nyilvánvaló provokációkra válaszolni. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester december 1-jére virradó éjszaka kiutasított a városból egy autóbusznyi, román zászlóba burkolózó fiatalt. Az érintettek a Mihai Viteazul kollégiumhoz érkeztek, de a polgármester megtiltotta, hogy oda bemenjenek. Az üvöltöző, szitkozódó román fiatalokat a helyszínre érkező rendőrök a buszba terelték, és kivezették a városból. /Oborocea Mónika, Kovács Zsolt: Szélsőségesek párbaja. A Magyar Gárda és a Noua Dreapta is felvonult december 1-jén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Sólyom László: az anyaországok felelőssége, hogy fellépjenek kisebbségeik jogai védelmében
- Az anyaországok joga és felelőssége, hogy fellépjenek határaikon túli kisebbségeik jogai védelmében, s ha szükséges, a kisebbségek sérelmeit nemzetközi fórumok elé vigyék - mondta Sólyom László köztársasági elnök kedden Budapesten, a IV. magyar-lengyel barátság napján mondott köszöntő beszédében.
Az államfő megemlítette: már korábban is felvetette, hogy az Európai Uniónak a kisebbségi jogokkal foglalkoznia kell, sőt egy külön biztosi pozíció létrehozása is indokolt lenne. Az uniós polgárok közösségeinek a régiók és a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia - hangsúlyozta Sólyom László.
Sólyom László emlékeztetett arra, hogy Lengyelország az Európai Unió szervei elé kívánja vinni a fehéroroszországi lengyel kisebbséget ért atrocitásokat. Ebben számíthat segítségünkre, hiszen a kisebbségvédelemnek nemcsak az unión belül, de az Európai Unió szomszédságpolitikájában is meg kell jelennie - fogalmazott.
A köztársasági elnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel-magyar barátság "mindig megújul, mindig meg fogja hozni a maga gyümölcseit". Utalt arra: Magyarország hálával tartozik azért, hogy a lengyelek napirenden tartják a százezernyi lengyel menekült második világháború kezdetén Magyarországra történő befogadását és a katonák továbbjuttatását a szövetséges erőkhöz. Az akkori lengyelek id. Antall Józsefet - a későbbi rendszerváltó miniszterelnök édesapját - nevezték "a lengyelek apójának" a menekítésekért.
Sólyom László Magyarország 1939-es segítségnyújtása kapcsán kifejezésre juttatta, hogy 1939-ben a két országnak ellentétes külpolitikai érdekei voltak. A lengyel-magyar barátság és az emberiesség mégis minden ellenkező érdek, politikai kötelezettségvállalás és nyomásgyakorlás ellenére, és azokkal szemben is érvényesülni tudott - emelte ki.
Szólt még arról is, hogy Lengyelország befogadta II. Rákóczi Ferenc fejedelmet az általa vezetett szabadságharc leverése után, továbbá a lengyelek légiójukkal segítették az 1848-1849-es magyar szabadságharcot. Felhívta a figyelmet arra is, hogy 1956-ban a tüntetők "Poznan, Varsó, Budapest" jelszóval indultak tüntetni, a forradalom és szabadságharc bukása után pedig a lengyel társadalom nyíltan kiállt a magyarok mellett, és segélyeket, illetve vért küldött az országnak.
Az államfő kiemelte: a lengyel-magyar kapcsolatok Lengyelországban annak délkeleti részén a legerősebbek, mert "itt voltunk és itt vagyunk fizikailag a legközelebb egymáshoz", ezért is ellenezte, hogy - ha csak átmenetileg is, de - bezárták Magyarország krakkói főkonzulátusát. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy az intézmény mihamarabb újra megnyitja kapuit.
Sólyom László közölte: a két ország parlamentjei 2007-ben határoztak arról, hogy március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává nyilvánítják. Azóta közösen ünnepeltek Varsóban és Przemysl-ben, Krosnón, illetve Debrecenben, Győrött, és most Budapesten tartanak ennek jegyében rendezvényeket.
Lech Kaczynsky lengyel államfő nevében - aki családi okok miatt nem tudott Magyarországra jönni - Mariusz Hanzlik helyettes államtitkár mondott beszédet, amelyben felhívta a figyelmet arra: "a magyar-lengyel határ mindig a béke határa volt", a barátság pedig a gyakorlati életben nyilvánult meg. A két ország önkormányzatai kiemelkedő szerepet visznek a barátság ápolásában, s az Európai Unió és a NATO politikájában is mindkét állam részt vesz.
A helyettes államtitkár megjegyezte: a gazdasági kapcsolatok fejlesztése nem lenne lehetséges a magyarországi lengyelek nélkül, ehhez kapcsolódóan megköszönte Magyarországnak, hogy az itteni iskolákban van lehetőség lengyelül tanulni, ami a kisebbségi lengyelek identitását növeli.
A lengyel politikus elmondta: jövőre Poznanban rendezik a magyar-lengyel barátság napját.
A plenáris ülés után Sólyom László és Hanzlyk Mariusz megkoszorúzta Óbudán a katyni mártírok parkjának emléktábláját. A hivatalos program szerint a nap során a Wysocki légió és más hagyományőrző egyesületek korhű öltözékben felelevenítik, hogyan zajlott egy középkori vadászat, illetve hogyan harcoltak a katonák az 1848-1849-es szabadságharcban.
A rendezvény eseményei között szerepel ezen kívül többek között a Téka, a Kincső, a Lazurki és a Duna Művész Együttes műsora, valamint egy történelmi konferencia a lengyel hercegnőről és magyar királynéról, Piast Erzsébetről, aki Károly Róbert magyar király felesége és Nagy Lajos király édesanyja volt. A műsort irodalmi teadélután, filmklub és Chopin-est is színesíti. Forrás: MTI

Magyarságismereti mozgótábor immár 17. alkalommal
A kanadai II. Rákóczi Ferenc Alapítvány jóvoltából megszervezett idei magyarságismereti mozgótáborban 135 kárpát-medencei fiatal ismerhetett meg néhány anyaországi történelmi emlékhelyet június 26. és július 11. között.
A márciusban kiírt pályázat iránt az idén fokozott érdeklődés mutatkozott, hiszen ötszörös túljelentkezéssel küszködtek a régiók (Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja) referensei. Ugyanakkor a szervezők elmondása szerint ez a kulcsa annak, hogy a legrátermettebbek vegyenek részt a nemzetközi elismeréssel rendelkező kárpát-medencei ifjúsági találkozón.
Az Európai Ifjúsági Károly-díjjal is kitüntetett program az idén Gyomaendrődön vette kezdetét, ahol a főszervező kanadai magyar Aykler házaspár röviden ismertette a fontosabb tudnivalókat. Ugyancsak ekkor került sor a csapatok elosztására (ugyanis a tábor forgószínpad-szerűen járja körül Magyarországot): a Rákóczi-csapatban három, a Zrínyi és Bethlen nevét viselő csoportokban egy-egy Bihar megyei középiskolás került.
A rákóczisok számára az első megállót Miskolc képezte, az ottani programban ismerkedős Ki mit tud?, környékbeli túrák (Aggteleki-cseppkőbarlang, diósgyőri vár, Tokaj-hegyvidéki borkóstolás és táncház, vizsolyi Biblia megtekintése) és egy kassai meglepetésútra szerepelt. A kassai történelmi séta után a dómban eltemetett II. Rákóczi Ferencre emlékezett a csoport.
Miskolc után Győrbe indultak a fiatalok, útba ejtve a világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot, illetve Eger városát. A várbéli kiállítás megtekintését, a könyvtári és templomi látogatást követően a győri kollégiumban tartottak rövid ismerkedős programot, és tudatták a következő nap menetrendjét. Délelőtt az UNESCO Világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot látogatták meg, majd délután a Szigetköz élővilágával nemcsak elméleti síkon ismerkedhetett meg a lelkes csapat, hanem egy izgalmakat ígérő, kétórás kenuzás során fizikai kapcsolatba is léphetett a lápos vidék növény- és állatvilágával. Este Pottyondi Ákos helyi vezető tartott előadást hazáról, hitről, emberről.
Másnap reggel a soproni Storno-ház fogadta a fiatalokat, akik szabadidejükben felfedezhették a hűség városának nevezettességeit, majd pedig a nagycenki Széchenyi-kriptában, illetőleg a fertődi Esterházy-kastélyban tettek látogatást.
Július harmadikán Székesfehérvár következett, majd a veszprémi érseki palota és az érsek úr vendégeiként ismerhették meg a rákóczisok a helység történelmét. Ezt követte a tihanyi séta és a balatoni fürdőzés, amely a Pécsig tartó hosszú utat előzte meg. Az első pécsi vacsora után szabadidős tevékenység keretein belül vegyültünk el a város kultúraszerető lakosai között, másnap felfedeztük az európai kulturális főváros ereklyéit, mint például az ókeresztény sírkamrákat, a székesegyházat, a Zsolnay-, illetve Csontváry-gyűjteményt, valamint Munkácsy híres Krisztus-trilógiáját. A mohácsi és szigetvári csata egykori helyszínein tett sétában a csoport mind a 44 tagja részt vehetett, majd pedig a borkóstoló túrán kerültünk közelebb a borkultúrához a világhírű Tiffán-család jóvoltából.
Felejthetetlen három nap után Kecskemét lett a következő úti cél, de a túrából nem maradhatott ki a szegedi dóm, illetőleg az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark sem. Utóbbi helyen a Feszty-körkép és a skanzen ejtette ámulatba a külhoni magyar ifjakat. Kecskeméti városnéző túránk csúcspontja a Máltai Szeretetszolgálat bemutatását célzó előadás volt, amit közös palacsintázás zárt. A jó hangulatú együttlét után az utolsó helyszínre, a fővárosba sietett immár mind a három csapat útba ejtve az esztergomi katedrálist és a visegrádi várat.
A Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor Kollégiumának vendégeiként négy napot tölthettünk a székesfővárosban. Első esténken a Nemzeti Színház környékét, az Andrássy utat, a Hősök terét, illetve a Citadellát csodálhattuk meg esti kivilágításban. A péntek a közjogi méltóságok és a szponzorok fogadónapja volt. Délelőtt az Országgyűlés elnöke, Schmitt Pál fogadott minket a parlamentben, délután pedig dunai hajókázásra invitálták mind a résztvevőket, mind pedig az adományozókat, akik nélkül nem jöhetett volna létre a mozgótábor. Az est záróakkordjaként egy budai vendéglőben tartott vacsora adott alkalmat a csapatok tehetségeinek bemutatkozására (ki énekelt, ki szavalt, ki citerázott), majd felcsendültek a tábor ideje alatt megírt csapatindulók is. Az est folyamán ünnepélyes keretek között nyújtotta át Ayklerné Papp Zsuzsának (minden „rákóczis” Zsuzsa nénijének) özv. Antall Józsefné a férjéről, a rendszerváltás utáni első magyar demokrata miniszterelnökről elnevezett díjat.
Szombaton budai várséta és a Szent István-bazilikában mise várta a kirándulókat. Ugyancsak aznap tekinthették meg Zsuzsa néni nagysikerű, Megtagadva című dokumentumfilmjét, amely a férje valós családtörténetére alapozva készült el. A könyvváltozatból minden egyes résztvevő és szervező kapott egy-egy példányt a szombat esti záróünnepségen, amelyen mindenkinek átadták a táborban való részvételt elismerő bizonyítványt, melynek alapján az elmúlt évek táborozóival együtt tagjai lettünk a Rákóczi Családi Körnek, vagyis a volt táborosok hálózatának. A Rákóczi Családi Kör felvállalja a volt táborosok támogatását, illetve további rákóczis találkozók megszervezését, illetve segíti a kapcsolattartást.
Vasárnap reggel könnyesre sikeredett a búcsú annak az ígéretnek a fényében is, miszerint tartjuk a kapcsolatot. Köszönjük a szervezőknek, a szponzoroknak, illetve Zsuzsa néninek és Berci bácsinak, akik lehetővé tették az életre szóló élmények megélését.
Biró Árpád Levente. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kulturális (pár)bajok – Beszélgetés Szőcs Gézával
Versírásról, bizalomról és bizalmatlanságról, politikáról, pornó- és giccsadóról, a Julianus-, és a Márai-programról, az NKA sorsáról, vidék és Budapest viszonyáról, és a jövőről alkotott képéről beszélgettünk Szőcs Gézával a Tokaji Írótáborból Budapest felé autózva.
Írsz-e még verset mostanában, vagy már csak népdalokat – ahogy ezt a városi legenda tartja Budapesten? – Nem írtam mostanában verset, de ez nincs feltétlenül kapcsolatban a mintegy három hónapja tartó megbízásommal, aminek a lényege, hogy a kulturális intézményrendszer ügyes-bajos dolgaival foglalkozom. Volt már rá példa az életemben, hogy nagyon stresszes, leterhelt hónapokban is tudtam verset írni, de arra is, hogy hosszabb nyaralás, pihenés nem hozta meg az inspirációt. Ihlet kérdése minden. Ha az emberben épségben megőrződik a lírai-én, akkor bármikor megszólalhat.
Az utóbbi időben több, veled készített interjút is közöltek, illetve a megbízatásod elején a Nagyításban jelent meg egy összeállítás. Én két beszélgetésre utalnék most: a szinte hírhedtté lett Indexes megjelenésre, illetve legutóbb a Magyar Narancsban olvasható interjúra. Két dolog volt bennük közös: hogy nem ismerték a Nagyítás-beli összeállítást, illetve a támadó hangnemük. Te miben látod az okát?
A bizalmatlanság, a barátságtalan hang, az ellenségesség a mai helyzetben Magyarországon szinte természetes. A társadalmat, ideértve az írástudói réteget is, törésvonalak osztják meg, de legalább egy nagy törésvonal, amelyet fontosnak tartok megszüntetni, áthidalni. Ilyen körülmények között nem is képzelhető el, hogy a művészvilágnak legalább egy része ne legyen ellenséges azzal a kormányzattal szemben, amelyet nem az ő preferált pártjai alkotnak.
A te esetedben ez konkrétan mit jelent?
Esetemben összetalálkoznak a Fidesszel, mint párttal, és a Fidesz-kormánnyal mint közép-jobb vagy polgári párttal szembeni előítéletek, sértettségek, ellenérzések. Azután jelen vannak a velem, mint magánszeméllyel szembeni ellenséges érzületek. Ez utóbbiak részben politikai hátterűek, hiszen azok, akik a – nevezzük így – politikai-szellemi ellentáborba tartoznak, eleve gyanakodva figyelik, amit csinálok, mondok, gondolok; de nem felelne meg az igazságnak, ha azt mondanám, hogy csakis ilyen ideológiai-politikai szekértábor-reflexek működnek velem szemben. „Alanyi jogon” is sok ellenséget szereztem az életben, és ezek olykor összeadódnak, mint például most. Ettől úgy tűnhet, mintha nagyon komoly erők állnának szemben akár velem, akár az általam megvalósított kultúrpolitikával szemben. Számottevő ellenállást nem érzékeltem, bár erről természetesen mást is olvashatunk egy-két lapban vagy internetes fórumon. De nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy a munkámat akadályozná egy megkerülhetetlen, agresszívan fellépő erő. Talán egyetlen dolog van, amelyet magamban is átgondolva meghátráltam, legalábbis elnapoltam a kérdését. Konkrétan a pornóadó és a giccsadó megvalósítását. Nemrég épp’ az Origón válaszoltam arra a kérdésre, hogyan látom ezeket a dolgokat három hónap elteltével. A pornónál, ugye, ismerjük a klasszikus meghatározást, miszerint nem határozható meg szabatosan, hogy mi a pornó. A giccsről meg nem csikarható ki általános konszenzus…
Csak a tisztánlátás kedvéért: itt arról az elképzelésről van szó, hogy adózni kellene a pornó és a giccs után. – Amikor ezt felvetettem, nem tudtam, hogy ilyen erős és mély beágyazottságú Magyarországon a pornóipari lobbi. Azóta szembesülnöm kellett vele, hogy a pornóiparban igenis nagyhatalomnak számítunk. Ami a giccset illeti, rá kellett jönnöm, hogy a magyar társadalomban mély és komoly igény van a giccs iránt, amitől nem lehet megfosztani egyik napról a másikra. Ha így van, tudomásul veszem, és anélkül, hogy okafogyottnak tekinteném a kezdeményezést, inkább úgy tekintem, mint aminek még nem jött el az ideje.
A másik nagy port kavart kezdeményezésed a Julianus-program.
– Itt nem akarok meghátrálni, bár igen kemény és ostoba ellenérvek születtek. Egész odáig merészkedtek, hogy meggyanúsítottak: hogy fajelméleti megfontolásokból tartom a programot helyesnek, meg különbséget akarok tenni magyar és magyar között. Ezek a vádak képtelenségek. Azt gondolom, a történelemtudomány lényegéhez tartozik, hogy primer ismeretekhez jusson a megelőző korokkal kapcsolatban. Az én hitvallásom változatlan az emberben munkáló kíváncsiságról, érdeklődésről, tudásról. Ha úgy tetszik, hiszek az ész-vallásban, és ebben a dologban egy tapodtat sem kívánok meghátrálni. Örülök annak, hogy olyan országban lehetek kormánytisztviselő, ahol következmények nélkül elhangozhat, hogy „az államtitkár úr ostoba és veszélyes játékot játszik”. De ha én tiszteletben tartom mindenki véleményét, azt várom el, hogy mások is így tegyenek. Mindenekelőtt pedig várjuk meg a kutatási eredményeket.
– Összefoglalnád röviden, mi a Julianus-program célja?
– Hogy tiszta vizet öntsünk abba a pohárba, amelybe a magyarság származásával kapcsolatos legkülönösebb elméletek kerültek az elmúlt évszázadok során, különösen felgyorsult tempóban az elmúlt évtizedekben. A dolog természetéből fakadóan ezek az elméletek egyrészt spekulatívak vagy bizonyíthatatlanok, másfelől alkalmasak arra, hogy az önképünkkel kapcsolatos alapokat aláássák. Úgy gondoltam, hogy a mai magyar népességet alkotó komponensek megnevezése, azonosítása semmiképpen nem ellentétes a tudomány, a közerkölcs lényegével. Az egyik válasz, ellenérv ezzel kapcsolatban úgy hangozhat, hogy ez egy rendkívül kevert népesség. Senki nem állítja azonban, hogy létezik egy úgymond érintetlen, senkivel nem keveredett magyar népesség. Azt meg főleg nem, hogy ha mégis van egy ilyen, akkor azt igazibb vagy mélyebb magyarnak kell tekinteni. Elég csak Petőfire gondolni. A magyarságnak hallatlan asszimiláló ereje van. A legnagyobb bűnt a magyarság ellen mindig azok követték el, akik megpróbálták osztályozni, illetve kiszorítani a magyarság kebeléből azokat, akik úgymond idegenek, jöttmentek, máshova valók. Erre ma is szigorúan oda kell figyelni. De mindennek tudomásul vétele, szem előtt tartása nem jelentheti azt, hogy ne volna szabad kíváncsinak lenni arra, hogy a mai magyar népességnek mennyi a finnugor, a szláv, a germán, a türk vagy iráni eleme. Olyan tudományos programot kell elindítani, amely minden olyan népességet, amely a magyarsággal evidens kapcsolatban állt, feltérképez. – A Könyvhéten sokan fehér szalagot viseltek a Márai-program elhalálozása miatt. Várható-e a folytatása, vagy valami hasonló program?
– Mint a Parlament Kulturális Bizottsága előtt bejelentettem: szeptember elsejére feldolgozzuk és összegezzük a Márai-programmal kapcsolatos szakmai javaslatokat, kialakítva a Márai-program egy átdolgozott változatát, amely összhangban áll a kultúrpolitikai elképzelések egészével. Ez nem jelent drámai felfordulást, a program célkitűzéseinek lecserélését, hanem inkább hangsúlykorrekciókat. – Meg lehet akadályozni, hogy a program ne nagy könyvkiadók lobbija legyen? – Jobban oda kellene figyelnünk a kortárs magyar írók érdekeire. Ez egy szellemi tápláléklánc, amelynek egyik végén ott áll a szerző, aztán a könyvkiadó, a kereskedő, a könyvtár és az olvasó következik. Azt lehet megakadályozni, hogy a nagy pénzeket a nagy cápák nyeljék el. A cél, hogy a támogatás haszonélvezői ne a közvetítők, hanem a szerzők és az olvasók legyenek. Ezt persze lehet vitatni, mondván: a kereskedő megteremti az érdekegység megvalósulásának feltételeit. De a fordítottja is igaz: a kereskedőnek sem érdeke, hogy az írók kivérezzenek. – Sokakat megrémített a hír, hogy 2 milliárdot zároltak az NKA pénzéből, mondják, a szervezet működésképtelen lesz, kivonják a pénzt a kultúrából. – Akik most jajveszékelnek, nem fognak ekkora hangerővel ünnepelni, amikor kiderül, hogy még sincs igazuk. Lehet, hogy egy-két film nem fog megszületni, vagy bizonyos produkciókra, célokra kevesebb pénz fog jutni. Ha ez így lesz, akkor ezért nem a mostani kormányzat a felelős, hanem azok a kormányzatok, akik az elmúlt években az országot ebbe a helyzetbe juttatták. Részben túlzottnak, részben igazságtalannak érzem ezt a mutogatást annak kapcsán, hogy egy új kormány, amely épphogy csak szembesült a katasztrofális pénzügyi helyzettel, meghoz olyan intézkedéseket, amelyeknek nyilvánvaló célja: a működőképességet biztosítani. Ha ezekből a megszorításokból a kulturális területnek is ki kell venni a részét, érthető, hogy berzenkedést szül. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez így nem mehet tovább, bízunk a gazdaság erejében, amely majd elő tudja teremteni a forrásokat. Az elosztás persze rögtön felveti a disztribúció alapelveinek kérdését, illetve hogy ezeket kik és hogyan valósítják meg. A művészvilágban nyilvánvalóan él az autonómia igénye, a művészek maguk tudják, hogy a pénz hogyan használható fel a legértelmesebben. Csakhogy a művészvilág sem egységes, más-más megfontolások ütköznek benne. Például a filmes támogatások esetében láttuk, hogy a legdemokratikusabban választott filmes testületre bízva az elosztást, mégis sok művész érezte úgy, hogy kiszorították. Kiszorult vagy bele sem került abba a körbe, ahol helye lett volna. Remekművek sem születtek olyan számban, ami várható lett volna a támogatások értékét tekintve, és el is tűnt jó néhány milliárd. Ez csak illusztráció ahhoz a dilemmához, hogy a művészekre kell bízni az elosztást, vagy az adminisztrátorokra. Ez utóbbi ellen is számos argumentum hozható fel. A kormányzati cél, hogy több pénz jusson a magyar művészeknek. A zárolás szó eleve azt jelenti, hogy a pénzt nem vonták el, nem költötték el egyébre, csak éppen hozzáférhetetlenné tették. De annak a pénznek előbb utóbb ugyanott meg kell jelennie. – Két fiatal költővel készítettem idefelé jövet interjút. Mindketten arról a már-már közhelyes problémáról beszéltek, hogy értelmiségiként, művészként szinte csak Budapesten lehet bármit is tenni, lehetőségekhez jutni, de írásból még ott sem lehet megélni. A vidék–Budapest ellentétre van-e olyan terv, ami ezt a helyzetet egy kicsit árnyalná? – Budapest relatív súlyának növekedése folyamatosan súlyosbodó probléma, amely előrevetíti egy Budapest-ország utópia képét. Ez ellen decentralizálással lehet védekezni. Jelentős kulturális központokat kell létrehozni, ezek lehetnek nagyvárosok, például Debrecen, vagy kisebbek, mint mondjuk Kecskemét, vagy fürdővárosok, mint például Balatonfüred – azokat említem, amelyek már viszonylagos sikertörténetekké lettek az elmúlt években. A nagy egyetemi központokban a kulturális kínálatot kell színesebbé tenni. Lecserélődött lassan egy modell, amely a művelődési házak Magyarországát jelentette. A népművelők helyett ma kulturális menedzserek ténykednek, és a művelődési házak kulturális eseményeinek (amelyek sokszor esküvők vagy szüreti bálok voltak) modelljét felváltotta egy másik, amely fesztiválokban jeleníti meg az egyes régiók művészeti potenciálját. Ha jól szétnézünk az országban, alig van olyan területe Magyarországnak, amelyhez valamilyen többé-kevésbé sikeres fesztivál ne kapcsolódna. Egyeseknek ez már sok is, azt vallják, hogy a fesztiválok országa lettünk, ennyi jó fesztivált képtelenség rendezni, de ha lehetne, az sem lenne jó, mert az ember nem tud mindenhová eljutni. Ez jellegzetesen fővárosi szemlélet. A Miskolci Operafesztivált vagy a Kaposvári Zenei Fesztivált, vagy a veszprémit, a szombathelyit nem feltétlenül úgy kell tervezni, hogy a fővárosból mindenki mindenhová el tudjon jutni. Sokkal inkább arról van szó, hogy Budapesttől független kulturális centrumok jönnek létre, amelyek egyfajta értékcserét is megvalósítanak: új stílus, szemléletmód, hangnem, teljesítmény jelenik meg. A kulturális energiákat hordozó szellemi csatornarendszer révén ez eljut mindenhová, az egész Kárpát-medencébe. Vagyis nem félek attól, hogy Budapest túldagadása miatt eljutnánk addig, hogy Pécs, Debrecen, Győr, Kolozsvár vagy Kassa kiürülnének és érdektelenné válnának. Gondoljunk csak a Győri Balettre: egy táncosnak legalább akkora rang, mint az Állami Operaház tagja lenni. Nem félek a „túl sok fesztivál, túl sok folyóirat, túl sok egyetem” rémképektől. – És mit gondolsz a múltról? Hogyan látod: jogos-e a bűnök felszínre kerülése, érdemes-e a múlttal szembesülni, vagy az egészet felejtsük el, lépjünk tovább? Nemrég kérdeztük Sára Sándort többek között a Biszku Béla-filmről is. Sára amellett érvelt, hogy a filmet be kellett mutatni, sőt Biszkut el is kellett volna számoltatni.
– A közelmúlt mindig a legkritikusabb a történészek és a köztudat számára is. A rendszerváltás idején nagytakarításról beszélt az ország, aztán az érdeklődés alábbhagyott, miután olyan emberekről derült ki, hogy együttműködtek az államhatalom antidemokratikus szerveivel, akikről senki nem feltételezte volna, még a legjobb barátaik sem. Így a közvélemény egy kicsit meg is csömörlött, a múlt tisztázásának jogi eszközrendszere is nagyon komótos, körülményes lett. A bürokrácia és az érdektelenség kölcsönösen gerjesztették egymást. Ez a kontextus magyarázza, hogy a film alkotói jogállamban aggályosnak számító módon készítették el a filmjüket. Jelzem, ha be akartak volna tartani minden jogszabályilag meghatározott és kötelezővé tett lépést, ez a film nem született volna meg. Itt most a jogi alapú szemlélet és egy önismeretet szolgálni kívánó akció közötti konfliktus eredményének egy egész társadalom örülhet, még akkor is, ha a jogkövető érzékenység sérült. Hasonló dolog mindig elő fog fordulni ott, ahol a szabályozás, a bürokrácia lemarad a valós igényekkel szemben. Ez esetben lemaradt. A tanulság nem az, hogy nincs többé a magánéletnek szentsége és bele lehet tiporni bárki személyiségébe. Ott nem fognak ilyen dolgok történni, ahol jól működik a társadalom önismeretét, önreflexióját szolgáló eszközrendszer. Ha valamivel baj van, akkor ezzel. Ezen kell javítani, nem arról huhogni, hogy mi lesz majd ebből. Ezek a jogvédő hangok megkerülik a kérdést, hogy hány millió ember sorsába avatkozott bele a legbrutálisabban az a hatalom, aminek a működéséről szerezhettünk ismeretet egyik meghatározó figurájának személyiségébe belepillantva.
– A kérdés költői, bizonyos értelemben: lehetséges-e adómentessé tenni az költők számára a versek publikálását? – Ha ez csak a kulturális minisztériumtól függene, akkor nyilvánvalóan igen lenne a válaszom, de a kérdés alapvetően pénzügyi. Romániában például jóval kedvezőbbek a művészek adózási viszonyai. De nem lehet kiemelni és átvenni egy másik adórendszer egyetlen elemét, legfeljebb példaként hivatkozni rá.
– Milyennek szeretnéd látni a magyar kulturális életet négy év múlva? – Amelyben új Ady Endrék, Bartók Bélák, Csontváryk, Kosztolányi Dezsők, Krúdy Gyulák, Weöres Sándorok tudják kibontakoztatni tehetségüket, fantasztikus remekművek sorozatával gazdagítva a magyar és egyben európai kultúrát. Mindezt abban az egységes szellemi térben képzelem el, amely a Kárpát-medencét jelenti, benne erdélyi, felvidéki és minden utódállam-beli magyar művésszel, Kiskolozsvártól nagy-Kolozsvárig. Nem tudom, tudsz-e róla, de Dél-Burgenlandban a Németújvári járásban van egy nagyon pici falu, mai nevén Glasing, amely hajdanában a Kis-Kolozsvár nevet viselte. Ha én ezt tudtam volna, amikor emigrálnom kellett Kolozsvárról Nyugatra, akkor biztosan ezt a helyet választottam volna. Már csak azért is, hogy ha bárki feltette volna azt a kérdést, hová való vagyok, mondhassam azt, hogy kolozsvári. Weiner Sennyey Tibor. Erdély.ma