Idén a Csángó Ifjak Középloki Közössége – CSIKK (CSTIT-tagszervezet) az Együtt Egymásért elnevezésű közösségfejlesztő programját a Gyilkostónál szervezte meg. Részt vett a Csángó Gyerekekért Egyesület vezetősége Gyimesbükkből, valamint Rácz Árpád megyei tanácsos is. A programok csapatépítésről, pályázatírás stratégiai tervezéséről, forrásteremtésről és bizalomépítésről szóltak, de voltak játékok és kirándulás a Békás-szorosba. /Ambrus Róbert Imre, Gyimesközéplok: Együtt egymásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Minden városban legalább két római katolikus templom van – jegyezte meg Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes plébános, amikor hírül adta, hogy megkezdődött egy 800 férőhelyes templom építése a Bucsin negyedben. Szükség volt a város mintegy 17 ezer római katolikusa számára még egy templomra. 1993-ban hagyták jóvá először egy templom építését, de a kijelölt területet visszakapta jogos tulajdonosa. E helyett Gyilkostón épült egy olyan kápolna, amelyet messze földről is eljönnek megcsodálni. A kápolna tervezője, Anthony Gall a város számára is tervezett egy gyöngyszemet, egy 250 férőhelyes körtemplomot, de túl drágának és túl kicsinek találták az építést támogató nyugatiak. A mostani terv egy ovális templom terve. Anthony Gall helyi segítője pedig Köllő Miklós műépítész, a város egykori főépítésze. /Bajna György: Római katolikus templom épül Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./

Október 22-én az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Erdészeti Szakosztálya a Gyilkos-tó vendéglő konferenciatermében szervezett tanácskozást. Az Erdőgazdálkodás és természetvédelem témával meghirdetett munkálatokat Varga Szabolcs, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti Karának rektor-helyettese vezette. A romániai szakemberek betekintést nyertek az uniós szabályozásokba és a magyarországi gyakorlatba is. /Bajna György: V. Erdészeti Szakkonferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Gyergyószentmiklós római katolikusai szerencsések, hiszen olyan plébánosok szolgálták csak az elmúlt száz esztendőben is, mint Szabó György apát, László Ignác főesperes, az utóbbi 21 esztendőben pedig Hajdó István főesperes, aki messze földön is megbecsültté tette szolgálati helyét. Augusztus 6-án, a vasárnapi szentmisén, hogy meghatottságán könnyítsen, a távozó főesperes szigorú számadást készített szolgálatáról, s inkább abbéli fájdalmát emelte ki, hogy sok szív fordult el Istentől, bármennyire próbált orvosa is lenni a rábízott lelkeknek. Nem beszélt közösségépítő fáradhatatlan munkájáról, a csaknem romosan kapott plébánia rendbetételéről, a kispapok lakásainak felépítéséről, a régi plébániaépület felújításáról, az egyháznak visszajuttatott Korona újjáépítéséről, a gyilkostói Szent Kristóf-kápolna felépítéséről, a Bucsin negyedi Szent István-templom építésének megkezdéséről, s arról sem, hogy kapcsolatteremtései segítettek számos szociális kezdeményezést. (A szeretetkonyha létrejötte a főesperes érdeme, működtetése a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylettel egyenlően dicséri a plébániahivatalt is.) Hajdó Istvánt az érsek Székelylengyelfalvára helyezte. /Bajna György: Jó pásztorunk volt. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.

Megjelent Beke György: Székelyföld Gyilkos-tó, Szent Anna tava (Barangolások Erdélyben, 8.), a Barangolások Erdélyben-sorozat 8., a Székelyföld-alsorozat 3. kötete. A tízkötetesre tervezett gyűjteményes kiadás egyedülálló vállalkozás a kortárs irodalomban. A szerző ebben a kötetben Gyergyó és Csík régiója történelmi és vallási múltjának, művelődési életének, intézményrendszereinek, kiváló személyiségei munkásságának leírására vállalkozott: Szárhegy, Csíksomlyó, Kájoni János, Vitos Mózes, Márton Áron, Tőzsér-posta, Márton Árpád, Ferenczes István és mások. /Új Könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

Abban reménykedett, fejtette ki Garda Dezső, hogy 1989. december 24-én, mikor a városi RMDSZ programját kidolgozta, új időszak következik be Gyergyószentmiklósnak és környékének mindennapi életében. Sajnos már akkor érzékelhették egy korrupciós folyamat kezdeteit, amely napjainkban szinte lehetetlenné teszi az egyszerű emberek életét. Országos szinten is óriási károkat okozott a magánosítás, de sajnos, Gyergyószentmiklós is szenvedő alanyává vált az egyéni célokat szolgáló privatizációnak. Törvénytelen magánosítás ment végbe Gyergyószentmiklóson is. A parlamentben másodszor megbukott a privatizációval kapcsolatos dokumentumoknak nyilvánossá tételével kapcsolatos törvénytervezet. Garda törvénytelenségek sorozatát tapasztalta az erdők visszaadása terén is. Sajnos, soha senki nem segítette abban, hogy miután azonosította a tetteseket, akik a fát ellopták, ezeket felelősségre vonják. Egy nagyon jól szervezett csapat alakult ki ezek védelmére. Garda egyik parlamenti felszólalása után Valeriu Tabara beismerte: a magyaroktól elvették a Békás-szorost. A Gyilkostó üdülőtelep sorsa is elszomorító. Szép lassan eladogatták a hegyen túliaknak. A város megyei jogú várossá nyilvánításával kapcsolatban Garda törvénytervezetet készített. A korabeli városvezetésben lévő döntéshozó személyek mindent elkövettek a kezdeményezés megbuktatására. Ezek a személyek jelenleg is mindent elkövetnek a város tönkretétele érdekében. Az emberek a rosszal szemben nem mernek lépni, nem merik a jogaikat követelni. Jelenleg a „százéves a várost” ünneplik, Garda ezt történészként nem találja helyesnek. Számtalan feljegyzéssel találkozott az okiratokban, melyekben Gyergyószentmiklóst már a XVII–XVIII. századokban városnak tüntették fel. A jogi státus kiharcolása részben Orel Dezsőnek, az első választott polgármesternek, de főleg Puskás Adolfnak, a település akkori jegyzőjének köszönhető. Gyergyószentmiklós városként való működését a XVII. századtól kezdődően nem lehet megkérdőjelezni. A város visszafejlődése 1920 után következett be, amikor Gyergyószentmiklós, mint határ menti település, elvesztette a Moldva és Erdély közötti átmenő kereskedelemben betöltött szerepét. További gyengüléshez az 1946–1955. közötti események járulnak hozzá: a magánbankok felszámolása, és ezzel együtt a kereskedők és iparosok vállalkozásainak megszüntetése. – Gyergyószentmiklóst nagyon nehéz különválasztani a környező településektől, melyekkel gazdaságilag és demográfiailag is összefonódott. 2000-től kezdődően a város iparában lassú fejlődés mutatható ki. A fafeldolgozó vállalatoknak sikerült modern technológiát kialakítani. A közbirtokosságok is megkezdték a tevékenységüket ezen a vidéken. Garda úgy érzi, hogy rendkívül erős tendencia van arra, hogy Gyergyószentmiklós életéből, mint közéletben résztvevő személyt, mint képviselőt, mint tudományos tevékenységet folytató történészt, kiiktassák. /Baricz-Tamás Imola: Dr. Garda Dezső parlamenti képviselőt kérdeztük, hogyan látja a mai Gyergyószentmiklóst = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 5. – 14. sz. /

A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, társzervezésben a gyergyószentmiklósi városi könyvtárral, a Gyilkos-tónál tartotta a Könyvtárosok Napját, ahol az év könyvtárosának Szabó Károlyt választották. Közel harminc erdélyi, környékbeli magyar könyvtár képviseltette magát az eseményen. Szabó az elismerés elsősorban a Látvány- és hangzóanyagtár létrehozásáért, a filmklub működtetéséért kapta. /B. B. : Az év könyvtárosa: Szabó Károly. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

A gyergyószentmiklósi önkormányzat százhetven éves története teljesen átalakította a Gyilkos-tó és környékének vadregényes arculatát, az emberi beavatkozás pedig veszélybe sodorta Erdély egyik leglátványosabb turisztikai nevezetességét. A környezetvédők régóta kongatják a vészharangot, Csíki Károly Gyilkos-tó-kutató geológus szerint pedig jelen pillanatban „a tó életének 24. órájában vagyunk”. A gyergyószentmiklósi önkormányzat éveken át mellőzte a Gyilkos-tó problémáját, most viszont pályázati pénzekből mentené meg a turisztikai látványosságot. A Gyilkos-tó rehabilitációjára is a környezetvédelmi tárcánál pályáznak. /Jánossy Alíz: Haldoklik a Gyilkos-tó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

A huszárbandérium volt a hétvégi gyilkostói ünnepség fő attrakciója. Tucatnyi gyergyószentmiklósi fiatal dacolt a hőséggel, és végigkerekezte a 25 kilométernyi utat a 170 éves Gyilkos-tó megmentésére a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács szervezte rendezvényen. A július 20–21-én tartott 13. Gyilkostói Népművészeti Sokadalom. Sikere volt a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület vitézeinek. A Portéka Egyesület kézművesei kínálták szebbnél szebb áruikat. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter szerint jelentős összegekre pályázhat Gyergyószentmiklós önkormányzata is, amennyiben benyújtanak egy jól átgondolt tervet. Romfeld Ákos fotóművész A Gyilkos-tó arcai című fotókiállítását tekinthették meg az érdeklődők, fellépett a Fábián Ferenc Amatőr Színtársulat, a kolozsvári Tarisznyás együttes, Cserey Csaba ütőhangszerművész és a Triora. Másnap a gyergyószárhegyi Cika, a gyergyószentmiklósi Hóvirág és Romavirág néptáncegyüttes, illetve a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület táncosai, valamint a Budai Babszem budapesti és a vajdaszentiványi néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget. Délután a Csabafiak és Barantások kápráztatták el a közönséget fegyverbemutatójukkal, a huszárvirtusból pedig a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjai nyújtottak ízelítőt. /Jánossy Alíz: Sokadalom hagyományőrzőkkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

„Tőlünk függ minden, csak akarjunk!” jelmondattal szervezi meg harmadik táborát az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) augusztus 8 és 12. között a Gyergyószentmiklós és a Gyilkos-tó közötti Négyes Motelben. Az előadások témáinak sorában szerepel többek között a román kommunizmust elítélő Tismaneanu-jelentés, a magyar népesedési helyzet, a baszkföldi autonómia, az 1945 utáni erdélyi magyar politizálás, az erdélyi magyar ifjúságpolitika elmúlt tizenhét éve, illetve a tavaly őszi magyarországi utcai tüntetések és rendőrségi jogsértések. A rendezvényre Tőkés László királyhágómelléki református püspököt, Gergely István csíksomlyói plébánost és Böjte Csaba ferences szerzetest is várják. /Politikamentes tábor. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

A Gyergyói Fiatal Fórum ifjainak összefogása, közmunkája és néhány jóindulatú vállalkozó segítsége eredményeként kitisztították a dancurási hősi halottak emlékművének környékét, újradeszkázták az emlékműhöz vezető hidat és felújították a járdát, lépcsőket. Augusztus 18-án a Gyergyói Fiatal Fórum (GYFF) történelmi megemlékezést szervez a Gyergyószentmiklóstól mintegy 20 kilométerre, a gyilkostói út mellett lévő emlékműnél. Dr. Becsek-Garda Dezső történész előadást tart. Az emlékmű mai, tisztázott helyzetért sokat tett a Hargita Népe is, amelynek hasábjain éveken át írások jelentek meg annak érdekében, hogy ne változtassák román hősi emlékművé. Ugyanis a ‘80-as évek végén az RKP propagandaosztályának aktivistái, eltüntették a kis katonai temető tölgyfakeresztjeit, földgyaluval lemaratták az oldalt, és olyan emléktáblát helyeztek el, hogy az román katonák temetője. A táblát az 1989. decemberi események alatt leszerelték a gyergyóiak. 1990-ben új tábla került a helyére, immár semleges, csak a hősi halottakra emlékező. A gyergyószentmiklósi csendőralakulat még néhány évig koszorúzott október 25-én, a román hadsereg napján, amikor megismerték a valóságot, hogy ott az Osztrák–Magyar Monarchia katonái nyugszanak, abbahagyták az ünnepléseket. Az emlékoszlopon ma az egri Segít a Város Közhasznú Alapítvány jóvoltából olvashatók a polgármesteri hivatalban megtalálható okmányokban szereplő nevek. A kidöntött tölgyfa-sírkereszteket Tinka Kálmán akkori alpolgármester szedette össze és vitette a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumba. /Bajna György: Aggódó örömmel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./

Augusztus 20-a alkalmából a Gyegyói Fiatal Fórum tagjai megemlékezést tartottak az 1916-ban elesett hősi halottak tiszteletére állított emlékműnél. A Gyergyói Fiatal Fórum kezdeményezésére sikerült kitisztítani a Gyilkos-tóhoz vezető út mentén, a Dancurás-hegy lábánál az első világháborúban elesett katonák emlékművének környékét. Így az 1942-ben a gyergyói emberek által állíttatott emlékmű látogatható lesz. A megemlékezésen dr. Garda Dezső történész tartott előadást, aki kiemelte az 1916-os eseményeket, szólt a rengeteg emberi áldozatot, illetve anyagi károkat is követelő, okozó eseményekről. A a fiatalokhoz fordulva megköszönte, hogy tettek azért, hogy tisztelettel adózhassanak a hősöknek, és megszervezték a megemlékezést. A bejáratnál elhelyezett négy nyelven is feliratozott táblán ez áll: „Itt nyugszanak azok a hősi halottak, akik 1916-ban Gyergyószentmiklóson és környékén estek el. Ezt az emlékművet 1942-ben állították őseink. Az emlékmű környékét megtisztította, a hidat újrafedve járhatóvá tette és ezt a táblát elhelyezte a Gyergyói Fiatal Fórum. 2007. augusztus 18. ” /Baricz-Tamás Imola: Az ősök, a hősök tiszteletére. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 23. – 34. sz. /

A Gyilkostó üdülőtelep fejlesztésére egy 2,16 millió eurós projekt 85 százalékát, 1,81 millió eurót a Környezetvédelmi Minisztérium adja. A szerződést október 16-án vette át Korodi Attila környezetvédelmi minisztertől Pap József gyergyószentmiklósi polgármester. „Itt az ideje, hogy ötven év hanyatlás után végre fejlődésnek induljon a település” – mondta. Ezzel végre fejlődni fog a turizmus Gyergyószentmiklóson. A Maros megyei Erdőszentgyörgy, Makfalva, Mezőbánd, Nyárádtő és Ratosnya települések is támogatásban részesülnek ivóvíz- és csatornahálózat-fejlesztésre, illetve -kiépítésre. Székelykeresztúr és Lövéte is támogatásban részesül. /B. M., P. K. : Kormánytámogatások Erdély számára= Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A székelyföldi régió katonai hagyományőrzői találkoztak december 8-9-én. Gyergyószárhegyen, a Kulturális és Művészeti Központ székhelyén gyűléseztek, másnap, vasárnap pedig lóra pattanva barangolták be a gyergyói hegyeket. – Tíz évre tekint vissza a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, ez a tapasztalat hozta a felismerést: látva, hogy Székelyföldön is gombamód szaporodnak a katonai hagyományőrző szerveződések, ezen tevékenységeket össze kell hangolni – mondta Parászka Géza, az egyesület vezetője, aki kezdeményezte a székelyföldi hagyományőrzők összefogását. Tavaly februárban Gyilkostónál tartották a székelyföldi régió katonai hagyományőrzőit összefogó első gyűlést, most, újra összegyűltek, hogy összegezzék a munkát, felújítsák a címlistát, az eseménynaptárt. A nyolc meghívott csapatból öt tudott eleget tenni a meghívásnak, őket egészítette ki a balatonfelvidéki hadtörténészek csapata. A találkozón új, csíkszeredai csapatot avattak, melynek tagjai több rendezvényjavaslattal álltak elő, így valószínű, hogy jövőre elindítják a huszárakadémiát. Gyergyószentmiklóson szinte nincs ünnep, ahová ne hívnák meg a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjait. /Balázs Katalin: Huszártalálkozó Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10 . /

Portik Csaba gyergyószentmiklósi önkormányzati képviselő és gyilkostói vendéglátók kezdeményezésére megalakult a Gyilkostói Vendéglátók és Turisztikai Egységek Egyesülete. Az egyesületnek nagy tervei vannak, a vállalkozók, vendéglátók összefogásán túl együttműködést szeretnének kialakítani kulturális és sport terén tevékenykedő szervezetekkel. /Balázs Katalin: Szövetkeznek a gyergyói vendéglátók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./

Hat vitás megyehatára van jelen pillanatban is Hargita megyének, közölte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, hangsúlyozva: ez sokkal inkább az érintett községek határvitája. A legismertebb határvita az Úz-völgyi, ahol a két település közötti határ, Csíkszentmárton és Dormánfalva (Darmanesti), illetve Bákó és Hargita megye határai képezik a vita tárgyát. Egy másik cifra helyzetű település Gyimesközéplok, ahol közel ötszáz ember közigazgatási hovatartozása felemás. A szóban forgó félezer embernek a személyi igazolványa Középlokra szól ugyan, de az adót már a Neamt megyei Danuc községbe fizetik. A Gyilkostó üdülőteleptől a Békási-szoros irányában fekvő terület tulajdonjoga mai napig kérdéses a gyergyószentmiklósi önkormányzat számára. Garda Dezső RMDSZ-es parlamenti képviselő több éve igyekszik tisztázni a helyzetet. A hivatalos román térképek szerint az egész Békási-sziklaszoros Neamt megyéhez tartozik. A gyergyószentmiklósi önkormányzat egy korábbi katonai térképpel tudja bizonyítani, hogy a terület megyésítés előtt a mai Hargita megye területéhez tartozott – ezt a kataszteri hivatal viszont nem fogadja el bizonyítéknak. A Gyilkostó-övezet mellett Hargita megyében a Gyimesek vidékén Csíkszék, Keresztúr mellett Háromszék folytat határvitákat. Tamás Sándor parlamenti képviselő nemrégiben jelezte, több ezer ozsdolai, gelencei, berecki, zabolai közbirtokosság, magánszemély, egyház, önkormányzat károsult az 1968-as megyésítések során. A Vrancea megyéhez csatolt területek visszaszerzésére irányuló követeléseket Tulnici település földosztó bizottsága eddig folyamatosan visszadobta. Az ozsdolai közbirtokosság ügye már Strasbourgba került jogorvoslásra. /Gergely Edit, Horváth István, Illyés Judit: Forró megyehatárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Történelemkönyv, szociológiai és pszichológiai tanulmány, retorikai szakkönyv, világismertető, erőt adó, gyökérerősítésre ösztönző, öröklét ígéretét hordozó imádságoskönyv – így jellemezhető Hajdó István főesperes Uram, jó nekünk itt lenni /Mark House Kiadó, Gyergyószentmiklós/ ünnepi beszédeinek gyűjteményes kötete. Hajdó Istvánt /sz. Bogárfalva, 1942. dec. 18./ Márton Áron püspök szentelte pappá 1968-ban. Gyergyószentmiklóson volt plébános 1985-től 2006-ig, azóta a székelylengyelfalvi plébánián végzi lelkipásztori feladatait. Hajdó István a Gyilkostónál Szent Kristóf kápolnát álmodott, a gyergyószentmiklósi öregotthon alapkövét áldotta meg, a Pricske tetején keresztet szentelt. 2005 májusában, a csíksomlyói pünkösdi búcsún mondott prédikációja az év beszéde lett. /Balázs Katalin: Uram, jó nekünk itt lenni. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./

Rangos tudományos konferenciának adott otthont a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság szervezésében. Az Enelko-SzámOkt 2008 néven megrendezett konferencia egyik témája volt a régió megújuló, potenciális energiaforrásainak azonosítása, felhasználási módszerek, a zöldenergia előállításának közeli és távlati lehetőségei Erdélyben. Magyarország és Erdély rangos egyetemei, a szakminisztériumok, valamint a vállalkozói réteg egybegyűlt képviselői október 10-én közös tanulmányúton vettek részt a Csíkszereda – Gyergyószentmiklós – Gyilkostó – Békási-szoros útvonalon. Október 11-12-én a résztvevők plenáris üléseken hallhattak előadásokat. /Hompoth Lóránd: Tudósok a jövőért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13.

Dezső László gyergyószentmiklósi természetfotós fényképezőgépével rendszeresen felkeresi a Gyergyószentmiklós melletti Gyilkostó–Békás-szoros természeti rezervátumot, a Gyilkos-tó környékét. Fotóin jól látható: a 171 éve keletkezett Gyilkos-tó, az ország legszebb torlasztava kipusztulóban van. /Barabás Cs. Márti: Gyilkolják a Gyilkostót. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Végleges bírósági döntés született arról, hogy a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ két vezetőjét, Kolcsár Béla művészeti igazgatót és Barti Tihamér gazdasági igazgatót eltávolítják tisztségéből. A döntés felháborította a hétvégére tervezett Gyilkostói Népművészeti Sokadalom Magyarországról érkezett fellépőit is: több mint százötvenen vonultak a Polgármesteri Hivatal elé, hogy kifejezzék sérelmüket a városvezetés előtt. A gyergyószentmiklósi Művelődési Központ körül irányítását Barti Tihamér és Kolcsár Béla látja el már négy és fél éve, az incidensek az új városvezetés beiktatása után kezdődtek Az ellentét politikai indíttatású, Mezei János polgármester a Magyar Polgári Párt országos alelnöke, Barti Tihamér pedig a helyi RMDSZ elnöke. Barti beperelte a városvezetést, majd megnyerte a pert, és újra elfoglalhatta az igazgatói széket. A polgármester újra beperelte a prefektúrát. Mezei János polgármester közölte, hogy megszületett a döntés az intézményvezetők leváltására, így hamarosan versenyvizsgát hirdetnek egy igazgatói munkakör betöltésére. A Népművészeti Sokadalom szereplői testületileg vonultak a Polgármesteri Hivatal elé, hogy tiltakozzanak az igazgatók leváltása ellen. /Hideg Bernadette: A kultúra húzza a rövidebbet. Politikai csatározás áldozata a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Folytatódik a határvita Hargita és Neamţ megye között
Miközben a Hargita Megyei Törvényszéken tárgyalták a Hargita és Neamţ megye között zajló határvitát, Gyilkostón a Nagyhagymás–Békás-szoros Nemzeti Parkőrség szervezett természetvédelmi meghallgatást a gyergyószentmiklósi önkormányzat által építendő sípályakomplexum, illetve a Neamţ megyei Békás falu (Bicaz Chei) azon igényéről, hogy a Mária-forrás vizét be szeretnék fogni közhasznú célokra. A két megye közötti pert június 8-ra halasztották, a természetvédelmi meghallgatáson még nem született végső döntés.
Nem ismernek határt. Évek óta vitatják a két megye közti határ helyét. Mint ismeretes, a Hargita és Neamţ megye közötti határvita évek óta húzódó probléma, melyre máig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A vita tárgyát az a több tízhektáros terület képezi, amelyet mindkét megye magáénak akar tudni.
A két megye önkormányzati vezetői többször is tárgyalóasztalhoz ültek, 2005-ben közös bizottságot is létrehoztak, amely a határvitaügyben kellett volna döntsön. Legutóbb tavaly augusztusban zajlott egy tárgyalás Gyilkostó üdülőtelepen, ahol a felek abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott közös bizottság döntse el, hol van a tényleges határ a két megye között. Míg Hargita megye és Gyergyószentmiklós elöljárói ragaszkodnak az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt határokhoz, addig Neamţ megye önkormányzatának képviselői és Békás település elöljárói az 1987-ben kiigazított, és 1998-ban gyergyószentmiklósi elöljárók által aláírással is elismert határokat tekintik érvényesnek.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás- és a Békás-patak találkozását ismerik el határnak. Hargita megye tanácsa azt követően perelte be Neamţ megye önkormányzatát és prefektúráját, miután többször is felszólította a szomszédos megye elöljáróit, hogy a múlt év augusztusi tárgyalások értelmében nevezze ki a szakembereit a közös szakbizottságba. Hargita megye elöljárói sérelmezik, hogy Mihai Archip Neamţ megyei prefektus megtagadta a szakemberek delegálását a közös szakbizottságba.
Archip szükségtelennek tartja a szakbizottságot, ugyanis szerinte kataszteri dokumentumok és az 1998-ban a gyergyószentmiklósi önkormányzat által aláírt dokumentum bizonyítja, hogy a kérdéses terület az övék. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke szerint azonban az 1998-ban kiállított dokumentum nem érvényes, mert nem törvény szerint állították ki, a kérdéses dokumentum semmissé nyilvánításáért egyébként a gyergyószentmiklósi önkormányzat és a kataszteri hivatal is pert kezdeményezett.
Neamţ megye azonban más módszerekkel is erősíteni próbálja helyzetét a Békás-szorosban, ugyanis Békás község tegnapi természetvédelmi meghallgatásra előterjesztett projektje értelmében éppen a vitás területen lévő Mária-forrás vizét akarják ivóvízként hasznosítani. A Gheorghe Oniga polgármester által bemutatott tervek szerint első fázisban Békás községet szeretnék ellátni ivóvízzel, majd a későbbiek során juttatnának Damok és Magyarbékás községeknek is a Mária-forrás vizéből.
Elmondta: a Natura 2000 természetvédelmi övezetben lévő területen nem okoznának semmilyen környezetromboló tevékenységet a forrás környékén. Cosmin Butnar, a Nagyhagymás– Békás-szoros Nemzeti Parkőrség vezetője kifejtette, a természetvédelmi engedélyt csak úgy adhatják meg, ha módosítják a terület rendeltetését, vagyis megszüntetik szigorúan védett területnek tekinteni. Hasonlóan vélekedett a gyergyószentmiklósi önkormányzat által benyújtott sípályakomplexum terveiről is, amelyet Mezei János polgármester mutatott be a jelenlévőknek. Döntés még nem született egyik tervet illetően sem.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Törvénytelen határmódosítás Hargita és Neamţ megye között?
Törvénybe ütköző az a ’98-ban kiállított dokumentum, melyet a Neamţ megyei és a gyergyószentmiklósi önkormányzat írt alá a Hargita és Neamţ megye közötti határ módosítására vonatkozóan – hívja fel a figyelmet a székelyföldi megye tanácsa a csíkszeredai törvényszékhez címzett beadványában.
A két megye közötti határvita évek óta húzódó probléma, melyre máig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A vita tárgyát az a több tízhektáros terület képezi, amelyet mindkét megye magáénak vall. A két megye önkormányzati vezetői többször is tárgyalóasztalhoz ültek, 2005-ben közös bizottságot is létrehoztak, amely a határvitában kellett volna döntsön.
Legutóbb tavaly augusztusban zajlott tárgyalás Gyilkostó üdülőtelepen, ahol a felek abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott közös bizottság döntse el, hol van a tényleges határ a két megye között. Míg Hargita megye és Gyergyószentmiklós elöljárói ragaszkodnak az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt határokhoz, addig Neamţ megye önkormányzatának képviselői és Békás település elöljárói az 1987-ben kiigazított, és 1998-ban gyergyószentmiklósi elöljárók által aláírással is elismert határokat tekintik érvényesnek.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás- és a Békás-patak találkozását ismerik el határnak. A Hargita Megyei Tanács törvényszékhez címzett beadványa szerint a 1998/7-es törvény világosan kimondja: a települések adminisztratív határainak megállapítása annak a bizottságnak a hatásköre, amelyet a prefektus rendeletére hoztak létre. Mivel Gyergyószentmiklós és Békás község adminisztratív határa megegyezik a két megye határával, a bizottságban benne kell lennie mindkét megyei önkormányzat illetékeseinek is – olvasható a beadványban.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Gyergyószentmiklós is apadt
Csökkent Gyergyószentmiklós lakossága, és változott az összetétele – közölte az október végén lezajlott népszámlálás adatainak 99 százalékos feldolgozottságára hivatkozva Nagy István jegyző, aki szerint tíz évvel ezelőtt több magyar és több román élt a városkában, és kevesebb roma.
A 2002-es népszámlálási adatokhoz viszonyítva 2210 fővel kevesebben élnek Gyergyószentmiklóson. A mostani adatok szerint a 17 808 lakosból 15 508 magyar, 1854 román, 445 roma, egy pedig német nemzetiségű. Gyilkostó 77 állandó lakosából 33 magyar és 44 román nemzetiségű.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Gyilkos-tónál ülésezett a Székelyföldi Önkormányzati Tanács
Az RMDSZ székelyföldi önkormányzati tisztségviselői és parlamenti képviselői találkoztak október 10-én a Gyergyószentmiklóshoz tartozó Gyilkostó üdülőtelepen, ahol aktuális közéleti problémákat vitattak meg. A résztvevőket Bende Sándor, az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezetének elnöke köszöntötte házigazdaként, aki a helyszínválasztást nemcsak a Gyilkos-tó turisztikai fontosságával indokolta, hanem a Hargita és Neamț megye közti tisztázatlan közigazgatási határok helyzetével is, hiszen Gyilkostó ebből a szempontból is jelentős település.
Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettese elmondta, hogy fontosnak tartja a regionális önkormányzati tanácsok időszakos találkozóit, hiszen számos olyan együttműködési témakör és kapcsolódási pont van az RMDSZ önkormányzati és kormányzati tisztségviselői között, amelyek megvitathatók a találkozón. A megbeszélésen jelen volt Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is, aki a tárca által finanszírozott aktuális székelyföldi beruházások helyzetéről tájékoztatta a résztvevőket. Felszólalt Borbély László politikai alelnök is, aki hozzászólásában hangsúlyozta: az RMDSZ büszke a teljesítményére, az elért eredményekre: a 2014-es év során is jelentős megvalósítások születtek a Szövetség közbenjárására: többek között a pénzügyi amnesztiáról szóló jogszabály, a zászlótörvény elfogadása vagy akár a Székelyföldön különös jelentőséggel bíró Gábor Áron-ágyú hazahozatala, iskolabuszok biztosítása. Kelemen Hunor szövetségi elnök az államelnöki kampány helyzetéről számolt be, és elmondta, meggyőződése, hogy a romániai magyar szavazatok ismét a mérleg nyelvét képezhetik a választásokon, ahogy az már sok esetben előfordult.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a fiatalok elvándorlása, a történelmi egyházakkal való együttműködés, a Sapientia egyetem finanszírozása és az RMDSZ jogszabály-alkotási konzultációs rendszere ügyében foglalt állást. Mint kifejtette, a jogszabályalkotás és -módosítás konzultációs rendszerében nagyobb feladatot kellene kapniuk és vállalniuk a helyi és megyei önkormányzati vezetőknek, tisztségviselőknek, ennek érdekében érdemes lenne az önkormányzati hírlevélhez hasonlóan egy bejáratott rendszert kialakítani, amelyhez a SZÖT tagjai is aktívan hozzájárulnak.
A SZÖT jelen levő tagjai állásfoglalásban összegezték a történelmi egyházakkal való együttműködés fontosságát: a résztvevők úgy látják, meg kell osztani a közösségszervezést, a politikum feladatait történelmi egyházainkkal, a civil szférával, szakmai és egyéb szervezetekkel, ezért az egyházak nagyobb szerepvállalására van szükség az oktatási, szociális, egészségügyi szférában, illetve ezt lehetővé tevő jogszabály-módosításokra, amelyek kidolgozásában az RMDSZ önkormányzati és kormányzati tisztségviselői egyaránt szerepet vállalnak.
Állásfoglalásban fogalmazták meg a résztvevők a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásának szükségességét is. Az előterjesztő, Borboly Csaba megyeelnök szerint ez tipikusan olyan kérdés, amely egyfelől nagyon fontos nemzeti közösségünk megmaradása szempontjából, másfelől pedig fenntarthatatlan az az állapot, hogy felsőfokú képzésen részt vevő romániai magyar adófizetők gyerekei felének/harmadának oktatási költségeihez a román állam egy lej támogatást sem ad, és a magyar állam vállalja a száz százalékot. „Ha a jelenlegi magyarországi támogatás mellett a Sapientia megkaphatná a román költségvetési támogatást is mint közhasznú intézmény, akkor nem kétséges számunkra, hogy a Sapientia egyetem Románia egyik legütőképesebb, legnagyobb presztízzsel rendelkező egyetemévé válhatna” – fejtette ki Borboly Csaba, és azt javasolta, hogy már a 2014–2015-ös tanévben rendezzék a közös finanszírozás kérdését, mert az visszafordíthatatlan és nagy segítség lenne a közösség megmaradásának. „Elvárásunkat az idevonatkozó román–magyar államközi egyezmények is alátámasztják” – hangsúlyozta. Ennek kapcsán Bokor Sándor, Parajd polgármestere szintén fontosnak nevezte a Sapientia egyetem támogatását, amely a magyarságé, így közösségi ügy.
Egy másik fontos kérdéskör a fiatalok elvándorlása, erre vonatkozóan Borboly Csaba egy RMDSZ-programcsomag létrehozásának igényét fogalmazta meg, amelyhez az önkormányzatok és civilszervezetek is tudnak társulni, hogy amit nem engednek meg a jogszabályok, azt szövetségi szinten tudják kezelni. A megyeelnök ismertette a Hargita megyei kezdeményezéseket ezen a téren: gyakornokprogram, ösztöndíjprogramok, tehetséggondozás, pályaorientációs tevékenység támogatása, pályaválasztási börzék szervezése tapasztalattal rendelkező magyarországi testvérmegyékkel együttműködve, a megyei tanács ifjúsági pályázati kiírásai vagy akár a diákhitelprogramra vonatkozó előterjesztés. Közlemény
Erdély.ma

Nehéz Borboly Csaba és az RMDSZ együttélése
A Krónika értesülései szerint alaposan elhidegült az elmúlt időszakban az RMDSZ központi vezetőségének és Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács elnökének viszonya.
A szövetségben már korábban sem nézték jó szemmel, hogy az RMDSZ Csíki Területi Szervezetét irányító politikus jó kapcsolat kiépítését szorgalmazta a Fidesszel, nyitottságot mutat a Hargita megyei román közösség, többek között Ioan Selejan ortodox püspök irányában, és többször úgy vélekedett, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyett az RMDSZ-nek a román jobboldali alakulatokkal kellene együttműködnie Bukarestben.
Borboly belső megítélésének az sem tett jót, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) különböző útfelújítási munkálatok kapcsán tavaly hivatali visszaélés és okirat-hamisításra való felbujtás miatt vádat emelt ellene.
A Krónika úgy tudja, az RMDSZ-en belül újabban kifejezetten rossz szemmel nézik Borbolynak egy román–magyar együttélési kódex kidolgozását és elfogadtatását célzó kezdeményezését. A tanácselnök másfél évvel ezelőtt rukkolt elő a javaslattal, amely szerint a közgyűlés által elfogadandó dokumentum a megyeszabályzat mellékleteként épülne be a megye jogrendjébe, sőt Borboly azt is szorgalmazta, hogy a kódexet a települési önkormányzatok és a megyében működő közintézmények is elfogadják.
A dokumentum olyan jogosítványokat kér a magyarság részére, amelyeket a magyarok vezette önkormányzatok, intézmények is biztosítani tudnának a megyében élő román lakosságnak, a román és a magyar fél érzékenységeire is figyelve próbálná segíteni a két közösség békés együttélését a 85 százalékban magyarok lakta Hargita megyében, ahol a politikus szerint a feleknek kölcsönösen le kellene mondaniuk „a másik fél ingerléséről”.
Például a helyi hatóságok közti megegyezés tárgya lehetne Borboly szerint, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a 20 százalékot, mégis biztosítsák a nemzeti kisebbségek tagjai számára a közigazgatási törvényben biztosított jogokat.
Csakhogy az RMDSZ-ben sokan úgy látják, hogy az együttélési kódex éppenséggel a nemrég közvitára bocsátott autonómia-statútum aláásására alkalmas. A szövetség vezetői szerint ugyanis egy ilyen egyezmény megkötése esetén a román politikum olyan engedményként mutathatná fel az etnikumközi megállapodást, amely nyomán még erőteljesebben érvelhetne a területi autonómia szükségtelensége mellett.
Ez a belső ellentét az alakulat Székelyföldi Önkormányzati Tanácsának (SZÖT) egy héttel ezelőtti ülésén is kimutatkozott. A Gyilkostó-üdülőtelepen rendezett tanácskozáson a székelyföldi önkormányzati tisztségviselők alkotta testület Borboly kezdeményezésére elfogadott több, például a Sapientia–EMTE román állami finanszírozását sürgető vagy a történelmi egyházakkal való együttműködés fontosságát hangsúlyozó állásfoglalást.
Elutasították azonban a SZÖT tagjai a megyei tanácselnök ama indítványát, miszerint a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala vállalja fel az együttélési kódex kísérleti jelleggel történő lebonyolítását a Székelyföld mindhárom megyéjében. Vagyis az RMDSZ nemcsak a dokumentumban foglaltak gyakorlatba ültetésétől, hanem a javaslatoknak a teljes régióban történő alkalmazásától is keményen elhatárolódott.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Borboly sajtókampányt sejt a Krónika cikke mögött
Kampánymegfontolásból folytatott sajtóhadjáratnak tartja Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke múlt heti, a közte és az RMDSZ felső vezetősége között felmerült nézeteltérésekről szóló cikkünket.
A Krónika október 17-ei számában arról cikkeztünk, hogy elhidegült a szövetség központi vezetőségének és a csíki területi elnöki tisztséget is betöltő politikus viszonya, és hogy az alakulaton belül helytelenítik Borbolynak egy román–magyar együttélési kódex kidolgozását és elfogadtatását célzó kezdeményezését.
Írásunk burkoltan szóba került Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, az alakulat államfőjelöltjének szombati, a csíkszeredai Mikó-várban rendezett pódiumbeszélgetésén is. Az RMDSZ hírleveléből kiderül, a rendezvényen Borboly közölte, nem járt sikerrel „az a sajtóhadjárat, amely különböző spekulációkkal, kampánymegfontolásból éket próbál verni az RMDSZ országos és területi vezetője közé”.
„Nincs helye a megosztásnak, a szétdaraboltságnak akkor, amikor a magyar közösség fontos választás előtt áll, és azt a jelöltet kell támogatnia, aki az erős közösség hangja a hazai államelnök-választásokon” – idézte a megyei tanácselnököt a hírlevél.
Különben Borboly Csaba pénteken a blogján is reagált a cikkünkre, felhívva a figyelmet, miszerint kampányban fokozottan kell vigyáznia minden újságírónak, politikusnak a „jól értesültekkel”. A politikus leszögezte: téves lapunk ama állítása, miszerint a Székelyföldi Önkormányzati Tanács (SZÖT) október 10-én Gyilkostón rendezett ülésén elutasították azt az indítványát, hogy a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala vállalja fel az együttélési kódex kísérleti jelleggel történő lebonyolítását a Székelyföld mindhárom megyéjében.
„Halkan jegyzem meg, hogy öt javaslatom volt ezen az ülésen, és mind az öt elfogadást nyert, persze a kollégáktól érkező pontosító, kiegészítési javaslatokkal, sőt egyhangúlag” – közölte Borboly Csaba, aki a továbbiakban – minden bizonnyal az RMDSZ elnöke iránti elkötelezettségét bizonyítandó – arra kéri a Hargita megyei választópolgárokat, szavazzanak Kelemen Hunorra az államfőválasztás első fordulójában.
Érdekes egyébként, hogy a SZÖT üléséről a Hargita Megyei Tanács által kibocsátott közlemény Borboly négy állásfoglalás-előterjesztéséről tesz említést, részletesen ismertetve ezek témáját is, az együttélési kódex megvitatására, elfogadására azonban semmilyen formában nem tér ki a beszámoló.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro