Huszárakadémia Bálványosfürdőn
Az előző négy, Hargita megyében megtartott Huszárakadémia után a hét végén második alkalommal került sor az erdélyi katonai hagyományőrzők elméleti képzésére Háromszéken, Bálványosfürdőn. Szombaton és vasárnap mintegy százötven huszár, gyalogos és huszárjelölt, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége vett részt a sorrendben immár hatodik találkozón.
Az idei Huszárakadémiára Budapestről, Szegedről, Debrecenből, Kaposvárról, Marosvásárhelyről, Gyulafehérvárról, Biharból, Gyergyóból, Csíkból, a Kászonokból, Erdőszentgyörgyről, Havadról, Székelyudvarhelyről, Székelyderzsről, Szentegyházáról, Uzonból, Gidófalváról, Árkosról és Kőröspatakról érkeztek hagyományőrző huszárok és előadók. Az utóbbi három települést a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület képviselte, és természetesen jelen voltak a torjai huszárok is. Szombaton a Vár Panzióban a huszársággal és a lóval kapcsolatos szakmai előadásokat tartottak zömében magyarországi történészek és hadtörténészek. Tegnap reggel a Bethlen Gergely Mátyás-huszárezredes életéről szóló előadást követően a résztvevők Altorjára utaztak, ahol a felvonulás után zsúfolásig telt templomban a Hatos Mihály plébános által celebrált ünnepi szentmisén vettek részt. A szentmiseáldozat bemutatása után Daragus Attila, a község polgármestere elmondta: jövőre emlékjelt állítanak az itt megtartott Huszárakadémiák tiszteletére. Himnuszaink közös eléneklése után a templomkertben a huszárok együtt dalolták el a Gábor Áron rézágyúja című negyvennyolcas dalt, majd az Árpád-szoborhoz vonultak, ahol Vass László szegedi hagyományőrző alezredes felolvasta a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség előléptetési parancsát. Többek között őrnaggyá léptették elő Kádár Lászlót, alezredessé Miholcsa Józsefet, főhadnaggyá Hatos Mihály tábori lelkészt, századossá Jakab Kevendet és Kövér Györgyöt, hadnaggyá Bodoki Bélát. Erdély egyetlen Árpád-szobra előtt a résztvevők alapi kiképzést is kaptak, a huszárok imádságos szertartását sajátították el. Altorjáról a hagyományőrzők visszamentek Bálványosra, ahol Csontos János hagyományőrző huszár főhadnagy, a debreceni II. Honvéd Huszárezred vezetője Bem apóról és a tervezett Bem-emléktúráról tartott előadást. Székely Tibor hagyományőrző dandártábornok a vezérkari gyűlést követően bezárta a hatodik Huszárakadémiát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Lefedik Erdély magyarlakta részeit
Észre kell venni továbbá, hogy a civil szervezetek területi szempontból „lefedik” egész Erdélyt. A Civil Kurázsi Udvarhelyszéken, az Identitas Egyesület Csíkszéken, a 16 Patak Egyesület pedig Gyergyószéken aktivál.
A Kézdiszékért Egyesület Kézdiszéken, a Mikó Imre Egyesület pedig Sepsiszéken működik. A Pro Partium Egyesület a Partiumban (Bihar megye), míg a Reconstructio Egyesület Közép-Erdélyben (Kolozs megye) aktivál. De mit lehet tudni róluk?
Civil Kurázsi Egyesület
Az Igazságügyi Minisztérium honlapján található civil kataszter szerint a Civil Kurázsi Egyesületet (Asociația Curaj Civic) 2011 novemberében jegyezte be Nagy Pál (az EMNT udvarhelyszéki szervezetének elnöke, tanácsosjelölt, a székelyudvarhelyi Demokrácia Központ vezetője), Balázs Attila (a kézdiszéki EMNT elnökségi tagja, egyben az EMNP kézdiszéki szervezetének elnöke) valamint Jakab Attila (az EMNP udvarhelyi tanácsos-jelöltje, 2012 márciusától az EMNP székelyudvarhelyi szervezetének elnöke.
Az egyesületnek nincsen honlapja, és a Google is csak egyetlen releváns találatot ad rá: egy, az EMNT-vel közösen szervezett, Magyarul csak helyesen, szépen elnevezésű akciósorozatot, mely révén Székelyudvarhelyen cégeket, intézményeket igyekszenek a magyar nyelv tudatos használatára ösztönözni.
Amikor a szervezet eddigi tevékenységeiről érdeklődtünk Nagy Pálnál, az a Magyarul csak helyesen, szépen akciósorozat mellett honosítással kapcsolatos tevékenységeket, illetve a Magyar állampolgárok klubját említette (mindkét tevékenységre a Bethlen Gábor Alaptól kaptak finanszírozást.) A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány: 100 ezer euró A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Magyar Villamos Művek Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatás: 34 ezer euró Összesen: 202 ezer euró Az Identitas Egyesület Az Identitas Egyesületet (Asociația Identitas) 2012 márciusában jegyezték be Hargita megyében. Az alapítók: Tiboldi László (az EMNT csíkszéki elnöke, az EMNT csíkszeredai Demokrácia Központjának az irodavezetője), Sorbán Attila (az EMNP Hargita megyei tanácselnökjelöltje, az EMNP felcsíki képviselőjelöltje) valamint Fekete Gyula. Az Identitas Egyesületnek nincsen honlapja, és a Google-keresés egyetlen, nevükhöz kapcsolódó kezdeményezést ad, ahol az egyesület társzervező volt: egy Nemzeti Értékeink Akadémiája elnevezésű, havi rendszerességgel sorra kerülő nemzetépítő előadássorozatot, ahol legalábbis egy ízben „hiánypótlónak számító, tabudöntögető, színvonalas és érdekfeszítő előadásra” került sor. Idén március 15. alkalmából Folkográfia koncertet szerveztek Csíkzsögödön, a csíkszéki EMNT-vel közösen. A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány összege: 135 ezer euró Összesen: 135 ezer euró

Tüntetéssel és export-tiltással a székelyföldi erdőkért!
Tíz székelyföldi településen tüntetnek a Schweighofer-beruházás ellen. Gyújts gyertyát a székelyföldi erdőkért! jelszóval tüntetést hirdettek meg a Facebookon a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó óriáscég rétyi beruházását ellenző személyek. Az közösségi oldalon az eseményt létrehozók között Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta elnöke, és Nemes Előd, az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke is szerepel – írja a transindex.ro.
„Helyszínenként ezer gyertyával tiltakozunk a Rétyre tervezett megafűrésztelep megépítése ellen. A beruházás megvalósulása esetén ezrek munkahelye kerül veszélybe, nem beszélve a környezetrombolásról" – írják a felhívás szerzői. Az összehangolt eseményre május 7-én, kedden este 8 órakor kerül sor, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban, Kézdivásárhely főterén, Baróton a központi parkolóban, Kovásznán a központi parkolóban, Ozsdola központjában, Rétyen a községháza előtt, Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkjában, Csíkszeredában a Szabadság téren, Szentegyházán a korcsolyapályán, Gyergyószentmiklóson pedig a művelődési ház előtt.
A szervezők az újabb települések csatlakozását várják. A Holzindustrie Schweighofer vállalat évente 800 000 köbméter rönkfát dolgozna fel a Rétyre tervezett 70 hektáros fűrésztelepén, amelyet 2014-ben indítana be. A tervezett beruházás összértéke 150 millió euróra rúg. Az osztrák cég szerint a beruházás nyomán 650 új munkahely jöhetne létre Kovászna megyében.
A háromszéki vállalkozók szövetsége export-adót szorgalmaz
A hazai bútoriparnak valós segítséget nyújthatna a kormány terve, hogy időszakosan leállítaná a deszka- és rönkexportot, nyilatkozta Bagoly Miklós. A háromszéki kis és középvállalkozók egyesülete, az Asimcov elnöke, sepsiszentgyörgyi faipari vállalkozó a Sláger Rádiónak kifejtette: nem lehet politikai eszközökkel beleszólni a piacgazdaság alakításába. Bagoly Miklós (fotó) szerint egy új adónem bevezetésével lehetne a deszka és rönkexportot szabályozni.
Mint arról beszámoltunk Liviu Dragnea kormányfő-helyettes bejelentette, hogy a hazai fafeldolgozó ipar támogatásának céljával állítanák le időszakosan a romániai deszka és rönkexportot. Ezzel az intézkedéssel egyetértett Lucia Varga erdészeti miniszter is, aki azonban felhívta a figyelmet, hogy az export időszakos leállításáért az unió kötelezettségszegési eljárást indítana Románia ellen, viszont amíg a per tartana, legalább visszaesne a fakivágás mértéke”.
A román kormány támogatja az intézkedést, hiszen az ország óriási mennyiségű faanyagot exportál, a hazai kereskedők pedig nem tudnak versenybe szállni a külföldi vállalkozókkal a magas árak miatt. „Rendkívül fontos, hogy úgy módosítsuk a jogszabályokat, hogy megvédhessük az erdőket, ezzel egyidőben pedig a hazai fa- és bútoripart is segítsük” – érvelt Liviu Dragnea.
„A famaffia egy munkanapja”
Famaffiának nevezi a székelyföldi erdőirtások felelőseit a Gândul hírportál újságírója, aki Gyergyószéken készített helyszíni riportot. A cikkben nevüket nem vállaló nyilatkozók ugyanis arra panaszkodtak, hogy lopják az erdőikből a fát, a visszaigényelt erdők helyett már csak a letarolt területet kapták vissza, miközben a saját erdőikből nem mernek kivágni fát, „mert azonnal akcióba lendül a famaffia”. Adrian Popescu megvert, megfélemlített vagy éppen becsületsértésért beperelt és elítélt gyergyóiakkal beszélgetett „A famaffia egy munkanapja” című írásában.
A cikk emlékeztet, hogy a Számvevőszék jelentése szerint az 1990 és 2011 közötti időszakban Romániában több mint 366 ezer hektárnyi erdőt döntöttek le, több mint 80 millió köbméter fát törvénytelenül vágtak ki. A famaffia tulajdonképpen érinthetetlen, minden szinten cinkosaik és védelmezőik vannak: a helyi önkormányzatok képviselői, a dekoncentrált hivatalok ellenőrző szervei, ügyészek, bírók, politikusok, miniszterek.
Adrian Popescu szerint Hargita és Kovászna megye a törvénytelen fakitermelés bajnokai, ahol tízezer hektárokon vágták tarra az erdőket, s a famaffiát „a helyi RMDSZ vezetők is patronálták, akik nagyon gyorsan dollár, majd euró- multimilliomosok lettek”. A riporter által megszólaltatott gyergyóiak úgy vélik, jobb nem tetten érni a fatolvajokat, mert képesek „láncfűrésszel elvágni az akadékoskodók torkát”.
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Mondvacsinált Székelyföld?
A Sepsiszentgyörgyön élő Rodica Pârvan szociáldemokrata tanácstag azért nem szavazta meg a június 27-i sepsiszentgyörgyi tanácsülésen az Európa kulturális fővárosa címre vonatkozó pályázati határozatot, mert úgy véli, hogy a kezdeményezők ezzel egy mondvacsinált, nem létező Székelyföld megnevezést akarnak belopni a köztudatba. Mindezek mellett még e név használatát is sértőnek tartja.
Kérdem: minket, a székely magyarságot nem sért az, hogy a román állam minimális közösségi jogoktól is megfoszt? Még az önrendelkezés korlátozott formáját, Székelyföld területi autonómiáját sem biztosítja! Teszik mindezt akkor, amikor a honfoglalástól eltelt 981 éven át (1876-ig) a székelység kisebb-nagyobb megszakításokkal, szerényebb-bővebb hatáskörrel, de területi önkormányzattal bírt. Sőt, még a kommunista román állam is autonóm tartományi státust biztosított 1952 és 1968 között.
A székelyek már a magyarokhoz való csatalakozástól kezdve önálló népcsoportként szerveződve éltek, középkori krónikások külön népként emlegették. Aki nem tudná, Székelyföld első ispánjáról már 1235-ből okleveles említésünk van: „comes Siculorum” megnevezéssel. Mindez azt is jelenti, hogy e területet külön kormányozták. Az említett okmányt 778 éve keltezték, akkor, amikor még nem létezett a Moldva (1359) és a Havaselve (1330) néven ismert vajdaság. Székelyföldet még a román tankönyvek sem nyilvánítják nem létezőnek. Amikor az 1437-es bábolnai felkelést tanítják, a székelyeket ott is emlegetik, mint a három nemzet egyikét. Verbőczi István Hármas könyve a székelyek különállását, sajátos jogállását a hun eredettel magyarázza. Törvénykönyve három évszázadon át (1848-ig) Magyarország és Erdély alaptörvénye, alkotmánya. A nem létező, a mondvacsinált Székelyföld székely népe a székely székek keretében gyakorolta az önkormányzatot, az önrendelkezés jogát. Az oklevelekben már a 14. századtól említik Sepsi, Kézdi, Orbai, Csík, Udvarhely, Maros, Aranyos, Gyergyó, Kászon, Keresztúr, Nyárádszereda széket, amelyet a hadnagy és a székbíró vezet. Székelyföld külön igazgatására, saját törvényei szerinti megszervezésére csak egy példát említek: a székelyt le lehetett fejezni, de birtokától nem lehetett megfosztani, míg a főnemes a birtokát is elveszthette. A különálló igazgatás, a kollektív katonai kötelezettség eredményeképp a székelyek általános adófizetésére (is) csak a 16. század közepétől került sor.
Ne feledje senki, idézem Szamosközy Istvánt (1570–1612): „a székelyek lelkületéből adódik”, hogy vágynak a szabadságra és csökönyösek. Bízom abban, hogy épp ezért a területi autonómiát is ki fogjuk harcolni, mert létezett és létezik Székelyföld. Egy történelmileg kialakult nép sokáig nem tűrheti, hogy szülőföldjét nem létezőnek nevezik. Székelyföld nevét a több száz éves oklevelek százaival bizonyíthatjuk, de ez fölösleges. Bárki, aki ismeri e régió történelmét, tudja, hogy létezik Székelyföld.
Nicolae Iorga a román föld fogalmát – egy középiskolai tankönyvben – így határozta meg: „A román föld nem áll csupán Romániából… Román föld minden olyan hely, melyen a mai napig nemzetünk többségben lakik… román föld… Maramureş, Timişiana...”.
A Székelyföld nevet tehát nemcsak azért használhatjuk jogosan, mert történelmileg is létezett mint különálló, külön igazgatott tartomány, hanem azért is, mert a mai napig többségében székelyek lakják. Nem véletlenül akarja a román nacionalista politikai elit betagolni egy nagyobb román többségű régióba. Ők jól tudják, hogy e népet kisebbséggé degradálva könnyebben be lehet olvasztani, szórvánnyá tenni.
A régiósítással tényleg fel akarják számolni szülőföldünket, szülőhazánkat! Márpedig mi, székelyek ezt minden törvényes eszközzel meg fogjuk akadályozni. Lehet mondvacsináltnak nevezni Székelyföldet, de attól még létezik és létezni fog. A három megyében élő őshonos 750 ezer székely magyar ember tudja, hogy az önrendelkezéshez, a területi autonómiához joga van. Minket sértegetni lehet, de ezzel segítenek öntudatra ébreszteni még azokat a székelyeket is, akik eddig közömbösek voltak népük jövőjével kapcsolatban.
Ne feledje senki: autonóm Székelyföld volt és lesz, mert ez bennünket mind az etnikai, mind a történelmi jog alapján megillet!
Kádár Gyula
Háromszék
Erdély.ma

Máig megkerülhetetlen Endes Miklós könyve
Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig címmel jelent meg Endes Miklós könyve utánnyomásban, melyet hétfőn este a csíkszeredai városházán ismertettek.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Csökken a gyergyószéki települések lélekszáma is

„Székelyföld a székelyeké!”
Több mint háromszáz személy gyűlt össze Székelyudvarhelyen az Emlékezés Parkjában tiltakozni a román kormány régiósítási terve ellen.
Erdély-szerte 119 településen hívta a térre, utcára az embereket az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Udvarhelyszéken hat településen szerveztek tüntetést az autonómiáért, és tiltakoztak a román kormány régiósítási tervei ellen: Székelyudvarhelyen, Szentegyházán, Parajdon, Bögözben, Homoródszentpálon és Kissolymosban.
Udvarhelyen körülbelül háromszáz személy gyűlt össze az Emlékezés Parkjában. A rendezvény alatt a részvevők aláírhatták azt a petíciót, melyet a kormánynak készítenek a néppártosok és az EMNT. Politikusok, civil szervezetek, motorosok, és sétálók is végigkövették a tiltakozást.
Elsőként a Szózatot énekelte el a tömeg, majd Zakariás Zoltán, az EMNP országos alelnöke fejtette ki, miért is tiltakoznak. Hangsúlyozta, mihamarabb figyelmeztetni kell az ország vezetőit, hogy nem tudják ily módon szétrombolni a történelmi régiókat. Közölte továbbá azt is, nem szabad hagyni, hogy olyan döntéseket hozzanak, ami során akár Brassóban vagy Nagyszebenbe kell utazzunk ügyintézés miatt. „Székelyföld azé, akik lakják, akik építik. Székelyföld a székelyeké” – kiáltott fel beszéde végén Zakariás Zoltán.
Nagy Pál, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki szervezetének vezetője felolvasta az EMNT erdélyi kiáltványát, melyben a történelmi régiók feldarabolása ellen tiltakozik a civil szervezet: Ki kell mondanunk: a Kárpát-medence „tündérkertje”, Erdély nem Bukarest gyarmata! – hangoztatta.
„Azt akarjuk, hogy megkérdezésünk nélkül soha többé senki ne dönthessen azokról a különböző határokról, amelyek között élünk és élni fogunk. Autonómiát akarunk! Azt akarjuk, hogy a saját sorsunkról mi dönthessünk. Azt akarjuk, hogy természeti kincseinkkel, adólejeinkkel és emberi erőforrásainkkal mi gazdálkodhassunk. Erdély nemzeti közösségeinek és természetes régióinak belső önrendelkezését akarjuk! Túlközpontosított homogén nemzetállam helyett modern föderális Romániát akarunk! Benne legyen Erdély igazi európai nagyrégió! Legyenek nagyvárosai sajátos jogállású többnyelvű metropoliszok! Legyen hivatalosan is Kolozsvár Erdély fővárosa! Legyen Székelyföld egységes autonóm közigazgatási régió! Legyen a Partium egységes, sajátos jogállású többnyelvű közigazgatási régió! Céljaink európai célok és elérésükért készek vagyunk valamennyi demokratikus eszközt igénybe venni” – áll a kiáltványban. „Erdély az erdélyieké” – fejezte be Nagy Pál.
Nyolc galambot is útjára engedtek Udvarhelyen, melyek a nyolc székelyföldi szék szabadságát jelképezték (Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kászonszék, Sepsiszék, Kézdiszék és Orbaiszék).
Miután Gajevszki Klára elszavalt Petőfi Sándor költeményét, A szájhősök című verset, a Balázs Ferec Vegyeskar kíséretében Trianon Himnuszát énekelték el az összegyűltek, végül pedig a székely és a magyar himnuszok eléneklésével zárult a tiltakozó megmozdulás, de a szervezők megígérték, hogy nem ez lesz az utolsó tüntetés.
Pál Gábor
Székelyhon.ro

Izsák Balázs Székelyföld autonómiájának sérthetetlen alapelveiről
Tudomásul vettük és üdvözöljük az RMDSZ bejelentett szándékát, hogy saját törvénytervezetet készít Székelyföld autonómiá- jára vonatkozóan. Üdvözlendő és örvendetes, hogy a szövetség érdemben akar foglalkozni a kérdéssel. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezet a működő európai autonómiák mintájára készült, de figyelembe vette a székely hagyományokat, a székelység igényeit és a Romániában hatályos jogszabályokat, beleértve Románia alkotmányát is. Mögötte tudhatjuk az érintett közösség alkotó hozzájárulását, és népszavazáson kifejezett akaratát is.
Ez a tervezet olyan alapelvekre épül, amelyekről meggyőződésem szerint a Székely Nemzeti Tanács nem mondhat le, és amelyek nem is képezhetik vita tárgyát. Ismerve több RMDSZ vezető politikusnak e tárgyban tett megnyilvánulásait, bízom abban, hogy az RMDSZ készülő tervezete hasonló módon ezekre az alapelvekre épül:
1. A székelység fennmaradásához nem elegendő a kulturális autonómia. Ennek megfelelően a régiónak jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kell kapnia a művelődésen és az oktatáson túl legkevesebb az alábbiakban felsorolt területeken: közigazgatás, a közrend fenntartása, regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelése, egészségügy, társadalombiztosítás, vagyonbiztosítás, szociális kérdések, műemlékvédelem, helyi adók és illetékek, regionális költségvetés, környezetvédelem, területrendezés, regionális érdekeltségű beruházások, kereskedelem, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, vízgazdálkodás, bányászat, ipar, energiagazdálkodás, pénzgazdálkodás, regionális érdekű személyforgalom és áruszállítás, mezőgazdaság, tömegtájékoztatás, tűzvédelem, a régióra vonatkozó nemzetközi szerződések, régiók közti együttműködés, a régió hivatalaira és azok személyzetére vonatkozó rendtartás. Ezen felül a regionális kormány létrehozhat és fenntarthat saját televízió- és rádióállomásokat és minden tömegtájékoztatási eszközt, amely céljainak elérésében segíti, létrehozhat és fenntarthat közintézményeket, gazdasági társaságokat.
2. Nem képezhetik vita tárgyát Székelyföld határai sem. A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia. Székelyföld határai nem azonosak a tévesen székely megyékként emlegetett Maros, Hargita és Kovászna megyék jelenlegi közigazgatási határaival. Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazás véglegesíti. Az így meghatározott Székelyföld egyben az EU NUTS II régiója, önálló fejlesztési régió.
3. Nem képezheti vita tárgyát a magyar nyelv jogállása sem. Az autonóm Székelyföldön a magyar nyelv hivatalos nyelv, jogállása azonos az állam nyelvével, a román nyelvvel. Székelyföld minden polgára azonos feltételek mellett, szabadon használhatja mindkét nyelvet.
4. Nem képezheti vita tárgyat a székelységnek hagyományaiban máig megőrzött, nagy múltú értékeinek, a székely székeknek hivatalos elismertetése és működtetése. Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Bardoc-Miklósvárszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék egyenrangú közigazgatási alegységei Székelyföldnek és egyben az Európai Unió NUTS III statisztikai régiói.
5. Az autonómia intézményei a demokrácia alapvető értékeinek és szabályainak tiszteletben tartásával jönnek létre, ennek megfelelően Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással kell megválasztani.
Készek vagyunk részt venni nemcsak egy javító szándékú vitában, de együttműködni a tervezet népszerűsítésében és társadalmi elfogadtatásában, de akár az elkészítésében is.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

Amit az RMDSZ sem hagyhat ki (Autonómiatervezet)
Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a parlamentben. A szervezet elnöke által jegyzett nyilatkozatban Izsák Balázs üdvözli az RMDSZ szándékát, hogy saját törvénytervezetet készít Székelyföld autonómiájára vonatkozóan, ugyanakkor bízik abban, hogy a készülő törvénytervezet az SZNT által vallott, vita tárgyát nem képező alapelvekre épül.
Izsák Balázs szerint nem képezhetik vita tárgyát Székelyföld határai. Figyelmeztet: a történelmi Székelyföld nem a jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megye határával egyező, az autonóm terület határait a hozzá tartozó városokban és községekben, illetve a szomszédos magyar többségű településeken megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek (Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Bardoc-Miklósvárszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék) megőrzését, egyenrangú közigazgatási alegységekként való kezelését is sérthetetlen alapelvnek tekinti.
Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti, hogy Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT ugyanakkor közölte: kész részt venni „egy javító szándékú vitában, a tervezet népszerűsítésében és társadalmi elfogadtatásában, de akár az elkészítésében is”. Ezt Izsák Balázs arra utalva jelentette ki, hogy korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról: az SZNT szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben őket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld fürdői
Három csíkszeredai szerző köteteként tavaly decemberben jelent meg a Székelyföld fürdői című könyv, mely átfogó szemlélete okán egyszerre hasznos és hiánypótló, hiszen nem lehet eleget beszélni erről a témáról. Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva tartalmas, igényes kivitelezésű kiadványt nyújt át az olvasónak, mintegy biztatásként is: keljen útra, s keressen fel minél többet a bemutatott aprócska csodák közül.
A szerzők 94 település 172 fürdőjét ismertetik – az országos érdekeltségűektől a lábmosókig –, azokat pedig a történelmi székely székek – Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Kászonszék és Háromszék (Sepsiszék, Kézdiszék és Orbaiszék) – s azon belül települések szerint írják le. Könyvüket 2013-ban adta ki a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület. Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva geológusként nyúl a témához, nem először, nevükhöz már több hasonló könyv, illetve szakdolgozat kötődik. Így a kötet egészére jellemző a földtani háttér alapos, precíz bemutatása, ugyanakkor a történeti hátteret is lényegre törően kezelik. Előszavukban rögzítik, hogy ha a székelyföldi fürdőket szemlézzük, „valóságos időutazást teszünk”: „A legegyszerűbb földbe mélyített »kecskeferedőtől«, büdösgödörtől a modern élményfürdőig mindenféle fürdő megtalálható ezen a kis területen. Olyan hagyományok élnek a székelyek körében, amelyek szorosan kapcsolódnak a korábban itt élt népek szokásaihoz. Feljegyezték, hogy nemrég még a hideg borvízfürdőkbe (tusnádi Nádasfürdő, csíkszentsimoni Aladári fürdő) vagy a gyógyforrások vizével megtöltött kádakba vasvillával tűzben felhevített köveket dobáltak, hogy elviselhetőbbé tegyék a víz hőmérsékletét, vagy hogy gőzével gyógyítsanak. Hasonlóan gyógyítottak a szkíták sámánjai is.” Rávilágítanak a nagyobb, ismertebb fürdőink tündöklésére és bukására (Borszék, Előpatak, Tusnád stb.), de a „parasztfürdők” sorsa sem sokkal szerencsésebb, mert a kommunizmusban, majd 1989 után Borszéken, Tusnádon, Szovátán, Előpatakon, Málnásfürdőn, Bálványosfürdőn nagy értékű villák, fürdőházak tűntek el örökre. Kiemelik, a rendszerváltás után tíz évig nem történt változás, fellendülés csak a 2000-es évek elején indult, egyrészt uniós pályázatokkal. A borvíz útja programmal lehetőség nyílt a nagy múltú, ám romos fürdők felújítására, a 2001-ben Csíklázárfalván kitalált székelyföldi fürdőépítő kaláka pedig „receptszerű” lehetőséget teremtett kis népi fürdők, gyógyhelyek újjáépítéséhez. Kalákában újították fel 2001-ben a csíklázárfalvi Nyírfürdőt, 2002-ben a tusnádi Nádasfürdőt, 2003-ban a csíkkozmási Sószékfürdőt, 2004-ben a kászonújfalvi Sóskútfürdőt, 2005-ben a csíkszentkirályi Borsárost, 2006-ban a csíksomlyói Barátok feredejét és a csobotfalvi Kerekeger fürdőt, 2007-ben a csíkszenttamási Szent Anna fürdőt és a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdőt, 2008-ban a gyergyócsomafalvi Felsőnyírkerti fürdőt, 2009-ben a borszéki Tündérkert fürdőt. 2011-ben Háromszéken is elkezdődött a kalákázás, felújították az oltszemi Sütei feredőt, 2012-ben a csernátoni Csókást és Malomferedőt, 2013-ban pedig a kisbaconi feredőt. A fotókkal jól illusztrált könyv erőssége egységes jellege, szerzői belefoglalták az összes székelyföldi fürdőt, pontos kép rajzolódik így ki az olvasóban – a lehetséges turistában – erről a ritka hagyatékról. A leírásokat böngészve szembetűnő, hogy a közel kétszáz fürdő neve önmagában is igazi nyelvi csemege, már az olvasás is szavatolja a kalandozás élményét a feredők világában. Legjobb persze, ha látjuk ezeket a helyi különlegességeket, környezetükkel együtt.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Koncertekre invitáló kápolnaavató Borszéken
A Lourdes-i Szűzanya tiszteletére építettek és koncerteznek Közadakozásból, téglajegyekkel, de önkormányzat és testvérvárosi összefogással is épült fel Borszék Lourdes-i Szűzanya tiszteletére ajánlott új kápolnája, melyben négy napos ünneppel, kulturális programmal ünnepli a közösség és a római katolikus egyház a létesítményt. Az új imahelyen koncertek csendülnek fel az ünnep minden napján, ahová mindenkit szeretettel vár a közösség.
Borszéken már hétvégén megkezdődtek az ünnepi szentmisék – egyelőre a városi kultúrházban, míg az Alsó Borszék új kápolnájában az utolsó simításokkal is végeznek az ünnephez, és a közösség felekezettől függetlenül teljes odaadással várja a kápolnaavató különleges koncertsorozatát – noha a felszentelt harangok (a nagy harang egy mázsás, a kicsi 15,5 kg súlyú) már hónapok óta szólnak a városban. A munkálatok vezetője, Balázs Tibor kántor és önkormányzati képviselő, már novemberben előjelezte: közel 4 milliárd régi lejt költöttek az építkezésre és berendezésre (csak a padok 20 ezer lejbe kerültek). A bő esztendő alatt felemelt kápolnát e hétvégén már fel is szentelik számos támogató adománya és munkája eredményeképpen.
Az építkezés az elengedhetetlen bővítési igényre hozott megoldást: a korábbi 100 hellyel szemben most 260 ülőhely van a padokban. Az építkezés fő támogatói a Polgármesteri Hivatal, Hargita Megye Tanácsa, Kurkó Gyárfás, Romaqua Rt és helyi vállalkozók voltak. A kibocsátott téglajegyekből több mint 23 ezer lej adomány gyűlt össze magánszemélyektől. Az Alsó Borszék központjából a fürdőtelepre felkanyarodó elő jobb bekötőút végén, a temető mellett épült kápolnában minden berendezés új: nyersanyagként kápolna belterében a fa uralkodik. A templomi ereklye Jakab Antal püspök kézírásos pecsétje, mely a Gyulafehérvári Érsekségről érkezett Borszékre. Ebben a kápolnában kap tehát helyet a rangos egyházi képviselettel és egész Gyergyószék papjai részvételével a kápolnaavató ünnep, melyre természetesen a borszéki, pappá szentelése után Szovátán szolgáló Bajkó Norbert atya máris hazatért paptársai kíséretében. A létesítményben szolgálatot teljesítők köszönik a borszéki híveknek az anyagi hozzájárulást, az önkéntes munkát, és köszönetet mondva minden támogatónak szeretettel meghívnak mindenkit az ünnepre. A kápolnaépítés előzményeiről és adományozókról részletes leírás található Farkas Aladár helytörténész Vasárnapban közölt cikkében.
Erdély.ma,

Autonómia (14.) – Székely önrendelkezés
Nemzeti múltunk meghamisítása 1821-re vezethető vissza, amikor a bécsi kancellária írásban ad utasítást egy olyan őstörténet megírására, amellyel a magyarok tartása és büszkesége megtörhető.
Ennek folyamodványaként születik meg később két német ajkú nyelvész, Budenz József és Paul Hunsdorfer tollából a finnugor elmélet. Magyarországon ezt azóta sem vonták vissza, bár napjainkban a nyelvi, régészeti és történelmi kutatások eredményein kívül már örökléstani (genetikai) vizsgálatok is igazolják a krónikáinkban rögzített igazságot, miszerint a Kárpát-medencét mindig magyarok lakták, Árpád ide hazatérő népét pedig székelyek fogadták.
A magyarság többi részétől eltérően a székelyek nem vármegyékbe, hanem önálló közigazgatási egységekbe, úgynevezett székekbe szerveződtek. Az általuk napjainkban is belakott területet hét fő szék, vagyis Aranyos-, Csík-, a Háromszék néven egyesült Sepsi-, Kézdi- és Orbai-, valamint Maros- és Udvarhelyszéken kívül öt fiúszék (Gyergyó- és Kászon-, Miklósvár-, végül Bardoc- és Keresztúrszék) alkotta. A székeknek gazdasági, katonai és igazságszolgáltatási hatáskörük volt, élükön a tisztségét választás útján elnyerő bíró és katonai parancsnok, a hadnagy (kapitány) állt. Munkájukat az előkelő székelyekből álló tanácsadó testület, később pedig a mellette felállított esküdtszék segítette. Az egyetlen kinevezett vezető a székely haderő parancsnoki tisztjét ellátó székely ispán, akinek beiktatásakor esküt kellett tegyen a székely szabadság és Székelyföld oltalmazására.
A nemesi joggal felruházott székelység belső életét saját nemzetgyűlése szabályozta, adót nem kellett fizetniük, csupán új király trónra lépésekor tartoztak ajándékkal, viszont az országot fenyegető veszély esetén, saját költségükön történő hadba vonulásra vállaltak kötelezettséget. A legkisebb közigazgatási egységük a tízes bíró által vezetett, 10 katona előállítására képes település volt. A földet és erdőt közösen birtokolták, így együtt gazdálkodtak és tenyésztették az állatokat is, ezért magszakadás esetén a vagyon nem a kincstárra, hanem a közösségre szállt.
A történelem folyamán a székelyek önrendelkezési jogait többször próbálták megnyirbálni, azonban ha óriási véráldozatokkal járó lázadások árán is, de mindig sikerült azokat visszaállíttatni. A székek önállósága az 1876-ban véghezvitt megyésítéssel szűnt meg végérvényesen.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

Új kiadvánnyal népszerűsítik a Székelyföldet
Új turisztikai katalógussal népszerűsítik az idegenforgalmi szakvásárokon a Székelyföldet. Első alkalommal Magyarország legnagyobb turisztikai seregszemléjén, a most hétvégén Budapesten megtartott Utazás kiállításon használták.
A Kovászna Megyei Tanács keretein belül működő Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület háromezer példányban jelentette meg a magyar, román és angol nyelvű információkat tartalmazó 48 oldalas színes kiadványt.
„Időről időre újítani kell, hiszen elavulnak az információk, új létesítmények jöttek létre, ezért pályáztunk a Bethlen Gábor Alapnál, hogy felfrissítsük a korábbi katalógust. Az ingyenesen terjesztett kiadvány a Tourinfo irodák elérhetőségei mellett székelyföldi eseménynaptárt is tartalmaz, a közepén pedig A3-as méretű Székelyföld térképet” – számolt be a kiadványról Albert Zoltán, az egyesület munkatársa.
Mint ecsetelte, lépésről lépésre ismerhetjük meg a katalógusból az egész Székelyföldet: Háromszékkel kezdődik, majd Erdővidéken, Csíkszéken, Gyergyószéken, Udvarhelyszéken keresztül egész Marosszékig találunk leírást a kulturális és természeti kincsekről, idegenforgalmi érdekességekről.
A Székelyföld katalógus megjelentetését 900 ezer forinttal támogatta a Bethlen Gábor Alap, ez a költségek hetven százalékára volt elegendő. Az ingyenes kiadványt turisztikai vásárokon, rendezvényeken terjesztik, de megtalálható lesz majd a székelyföldi Tourinfo irodákban is.
Gy. Turoczki Emese
Krónika (Kolozsvár),

Törvény Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról – EMNP-TERVEZET
– Tekintettel Székelyföld települési és megyei önkormányzatainak a székelyföldi társadalom nevében megfogalmazott, a Székelyföld régió megalakítására vonatkozó igényére, – annak érdekében, hogy Székelyföld megőrizhesse kulturális jellemzőit, hogy továbbfejleszthesse sajátos földrajzi helyzetéből adódó hagyományos gazdálkodási kereteit és – ezzel egy időben – felzárkózhasson az európai integráció által elindított gazdasági és társadalmi átalakulási folyamatokhoz, – figyelembe véve Románia EU-integrációs folyamatban, valamint a regionális politikában és a közigazgatás decentralizálásában elért eredményeit, – figyelembe véve az európai régiók pozitív tapasztalatait, – különös tekintettel a Regionális Önkormányzat Európai Chartájában, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott 1334 (2003) számú, Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint konfliktusmegoldást segítő ihletforrás Európában címmel elfogadott határozatban foglalt elvekre és előírásokra,
Románia parlamentje az alábbi törvényt alkotja a Székelyföld különleges jogállású régió létesítéséről.
Székelyföld régió létrehozása
1. cikkely
Székelyföld régió létrehozása, területe
(1) A régiókról szóló kerettörvény 2. és 3. cikkelyének rendelkezéseivel összhangban létrejön a Székelyföld különleges jogállású régió.
(2) A Székelyföld régió a következő területet foglalja magában: Kovászna megye jelenlegi területét, Hargita megye jelenlegi területét, valamint Maros megye azon részét, amely hagyományosan a Székelyföldhöz tartozott, azaz a következő jelenlegi községeket: Ákosfalva, Backamadaras, Csíkfalva, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta, Havad, Lukafalva-Dózsa György, Marosszentgyörgy, Nagyernye, Nyárádgálfalva, Nyárádkarácson, Nyárádmagyarós, Nyárádremete, Székelyhódos, Székelyvécke a hozzájuk tartozó falvakkal, és a következő városokat: Marosvásárhely municípium, Szováta és Nyárádszereda a hozzájuk tartozó településekkel.
2. cikkely
Székelyföld régió területi-közigazgatási felosztása, székhelye
(1) Székelyföld régiót a következő – a megyék jogállásával és hatáskörével rendelkező – területi közigazgatási egységek alkotják: 1) Kézdi-Orbai szék, amelynek területe a történelmileg hozzá tartozó közületi helységeket foglalja magában; székhelye Kézdivásárhely;
2) Sepsi-Bardóc szék, amelynek területe a történelmileg hozzá tartozó közületi helységeket foglalja magában; székhelye Sepsiszentgyörgy;
3) Csík-Gyergyó szék, amelynek területe a történelmileg hozzá tartozó közületi helységeket foglalja magában; székhelye Csíkszereda;
4) Udvarhelyszék, amelynek területe a történelmileg hozzá tartozó közületi helységeket foglalja magában; székhelye Székelyudvarhely;
5) Marosszék, amelynek területe a hozzá tartozó közületi helységeket foglalja magában; székhelye Szováta; 6) Bodzavidék/Întorsura Buzãului különleges körzet, amelynek székhelye: Bodzaforduló/Întorsura Buzãului; (2) Marosvásárhely municípium nem tartozik egyik területi-közigazgatási egységhez sem, a régión belül sajátos státussal rendelkezik, melyet külön regionális jogszabály állapít meg.
(3) Székelyföld székhelye: Csíkszereda. A régió megalakulását követő ötödik évben a regionális tanács új székhelyet jelölhet ki.
(4) Öt évvel Székelyföld régió megalakulását követően a régió határa mentén levő, azon kívül vagy belül elterülő települések és kistérségek népszavazás útján határozhatnak arról, hogy ki-, illetve bekerüljenek a régióba. A népszavazás eredménye nyomán a parlament hagyja jóvá Székelyföld régió határainak módosítását.
Székelyföld régió hatásköre, jogosítványai
3. cikkely
Székelyföld régió hatásköre, jogosítványai
(1) Székelyföld különleges jogállású régió rendelkezik mindazon hatáskörökkel és jogosítványokkal, amelyekről a régiókról szóló kerettörvény 6. és 7. cikkelye rendelkezik. (2) Székelyföld különleges jogállású régió az előző bekezdés által szabályozott hatáskörök és jogosítványok mellett, a régiókról szóló kerettörvény 2. cikkelyével összhangban, jelen törvény alapján a következő – további – hatásköröket kapja meg: a) Székelyföld saját nyelvtörvényének kidolgozása, mellyel Székelyföld régió területén a magyar nyelv egyenrangúvá válik az állam hivatalos nyelvével az állam és az önkormányzat összes intézményeiben, a régió nyilvánosságában; b) Székelyföld regionális választási törvényének elfogadása.
4. cikkely
Sajátos megosztott hatáskörök
(1) Székelyföld régió a román kormánnyal és a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű önkormányzatával egyeztetve közhatóságokat létesíthet az oktatás és művelődés terén, melyek a magyar kultúra és oktatás terén kormányzati felügyeleti hatás- és feladatköröket látnak el. (2) Az (1)-es bekezdés szerint megállapított feladatkörökhöz szükséges költségvetési alapokat a kormány biztosítja
III. Zárórendelkezések
5. cikkely
Székelyföld régió vagyonának kialakítása
(1) Székelyföld régió köz- és magánvagyona Hargita és Kovászna megyék köz- és magánvagyonából, valamint Maros megye vagyonának egy részéből jön létre. A Maros megyei vagyonrész az egykori Marosszék területét megillető vagyonrész.
(2) Az állam átadja Székelyföld régiónak azokat az állami tulajdonban levő köz- és magán-vagyontárgyakat, amelyek a régiókról szóló kerettörvény 17. és 18. cikkelye alapján e régiót is megilletik. (3) A székek és különleges körzetek, mint székelyföldi területi-közigazgatási egységek köz- és magánvagyonát a regionális választásokat és a székek, valamint különleges körzetek köztestületeinek megalakulását követően a régió adja át ezen testületeknek. 6. cikkely
Zárórendelkezések (1) Jelen törvény a régiókról szóló kerettörvény 3. cikkelye alapján lép életbe.
(2) Az első székelyföldi regionális választásokat a helyi választásokról szóló 70/1991-es számú – módosított – törvény alapján a kormány írja ki a jelen törvény hatályba lépését követő 60 napon belül. (3) A választásokig Székelyföld régió ideiglenes tanácsa delegált képviselőkből jön létre a következő módon:
a) 22 képviselőt Kovászna megye tanácsa delegál saját kebeléből; b) 32 képviselőt Hargita megye tanácsa delegál saját kebeléből; c) 23 képviselőt azon Maros megyei helyi önkormányzati képviselők választanak, akik a régióhoz tartozó településeken választattak meg a legutolsó helyhatósági választásokon. E helyi képviselők közösen egyetlen ideiglenes választótestületet alkotnak, mely saját kebeléből választja meg a delegált képviselőket.
(4) A Székelyföld régió tanácsának választások utáni megalakulását követően a regionális tanács külön jogszabályt alkot a jelen törvény 2. cikkelyének (1) bekezdésében felsorolt székek és különleges körzetek határainak pontos kijelöléséről.
(5) A székek és különleges körzetek határainak kijelölését követően e területi-közigazgatási egységek ideiglenes tanácsokat választanak. Az ideiglenes tanácsot a székhez vagy különleges körzethez tartozó települések helyi képviselőinek közös ideiglenes választótestülete választja meg saját kebeléből.
(6) A Székelyföld régió köztestületeinek megalakulását követően a kormány és a régiók választott szervei intézkedési tervben rögzítik a hatáskörök átadásának menetrendjét.
Erdély.ma,

Itthon járt A Fejedelem
„Hazaérkezett A Fejedelem” – jelentette ki Moravetz Levente, a rockmusical rendezője, producere, szövegírója a gyergyószentmiklósi bemutató kapcsán. Az egri Gárdonyi Géza Színtársulat és az Agria Játékok Közhasznú Nonprofit Kft. közös produkciója a 2011-es magyarországi bemutató után már számos előadást megért, Magyarország határai túl azonban szombaton este Gyergyószentmiklóson játszották először. A „Kárpátok közötti” helyszín anyaországi nézőket is vonzott az előadásra
„Amikor elkezdtem a darab írását, két ponton, a két finálénál voltam megakadva, nem tudtam, hogy miről szóljanak. Felidézve székelyföldi emlékeim között azt, hogy minden ház falán a feszület mellett ott láttam II. Rákóczi Ferenc képét, jött az ötlet: jobb helyre nem lehetne írni a finálék szövegét, mint a Kárpátok közé. Ezen az estén hazaérkezett az előadás, teljesült a szívem vágya ” – közölte az erdélyi ősbemutatóra összesereglett nézőkkel Moravetz Levene. Neve nem egy történelmi tárgyú előadást fémjelez, ennek tükrében vallja, az ilyen tematikájú darabok iránt fogékony a közönség. „Szigetvárról érkező autóbuszokat értünk tetten, utasai azért jöttek, hogy Gyergyószentmiklóson nézhessék meg A Fejedelmet. A társulat számára is külön élmény az erdélyi helyszín, az ideút során látva azokat a havasokat, amikről énekelnek, könnyeket csalt mindenki szemébe” - mondta el portálunknak Moravetz.
A darab kapcsán kifejtette, II. Rákóczi Ferenc szellemiségének, személyiségének üzenete örök érvényű, ám amit ma különösen komolyan kellene vennünk, az az egység, az egymás szeretete, az egymásért élni és halni képesség, a közös célért való küzdés. „Lesz még idő, amikor a világ elmondja, hogy élnek még magyarok, de ez a nemzet vagy most lesz független és szabad, vagy a történelme során mindig behódolni kényszerül valakinek. Ez eredeti mondat Rákóczitól, elhangzik a darabban, és ez a mai napig torokszorítóan szólal meg, nagyon komolyan kellene venni” – véli a darab írója, rendezője.
„A szeretetet szeretnénk felújítani”
Az egység újraformálásának, az egymás iránti szeretet felélesztésének fontosságát emelte ki megkérdezésünkre a főszerepet játszó Kelemen Csaba színművész is. „Kibújva” II. Rákóczi Ferenc „bőréből”, magánemberként fejtette ki gondolatait: „Borzalmasan fáj a szívünk amiatt, hogy elkeseredettnek látjuk az ittenieket, hogy 2004. december 5. miatt úgy érzik, messze kerültek az anyaországiaktól. Mi a szeretetet szeretnénk felújítani, sugallni, hogy fogadják el, hogy a trianoni határokon belül lévő nemzet nem fordított hátat egyetlen léleknek sem, testvéreknek érezzük őket, fontos a sorsuk, talán a legfontosabb nekünk. Nagyon szépen kérjük, hogy fogadják el a szeretetünket, a kéznyújtásunkat, és fogadják el Rákóczi Ferenc üzenetét: egy a zászló, egy a nemzet, egy a magyar és tenni kell érte. Nem hallgatni, véleményezni, tévét nézni kell, hanem fontos, hogyha újból feláll a zászló – márpedig ez meg fog történni –, akkor alája kell sorakozni magyarnak, nem magyarnak, a Kárpát-medencében élő minden nemzetiségnek. Mert a gondjaink, a bajaink közösek, s ezeket csak úgy tudjuk megoldani, ha megfogjuk egymás kezét” – fogalmazott Kelemen Csaba.
„Egyedi” érzelmek megéléséért vállalta a gyergyószentmiklósi kiszállással járó hosszú utat az egyébként várandós kismama, Fésűs Nelly. A darabban Rákóczi fiatalkori szerelmét, Eleonórát játszó színésznő elmondta, korábban sosem járt Erdélyben, kihagyhatatlan alkalomnak tartotta a szombati bemutatót. „Jelenlegi állapotomban egy 700 kilométeres út nem egyszerű, de vállaltam. Egy vérbeli színész, egy magyar ember nem hagyhatja ki annak lehetőségét, hogy Erdélyben játssza el a II. Rákóczi Ferencről szóló darabot. Azt gondolom, hogy az itteni előadás nem csak nekünk, színészeknek jelent többet az eddigi előadásokhoz képest, hanem azoknak is,akik megnézik” – nyilatkozta a bemutató előtt.
A közel száz főt felvonultató stábnak nem kellett csalódnia, a közönség vastapssal fejezte ki tetszését. Voltak, akiket könnyekig meghatott az előadás, és sokan, akik elmondták, mélyrehatóbb ismereteket kívánnak szerezni, a bemutatott korszak iránt történelemkönyvekben fognak utánaolvasni.
Kulturális támogatás
A Fejedelem kulturális adományként érkezett Gyergyószentmiklósra, a produkció itteni bemutatását Gyergyószék Képviseleti Iroda (GYERKI) 25 ezer euróval támogatta. Hogy miért éppen ez a darab került az „ajándékcsomagba”, Eötvös György társtulajdonos elmondta: „Minden nemzetnek szüksége van olyan eseményekre, amelyekre büszke tud lenni. Talán a határon túli magyaroknak még inkább szükségük van a nemzet hőseire, a nemzeti szimbólumokra. II Rákóczi Ferenc életének a darabban bemutatott szakasza olyan esemény, amiről úgy gondoljuk, megfelelő fogadtatásra talál a gyergyóiak körében”.
Mezei János a város nevében köszönte meg a GYERKI-nek, kiemelten Balogh Sándor társtulajdonosnak, Gyergyószentmiklós tiszteletbeli nagykövetének az ajándékot. „A kulturális adománnyal egy olyan lehetőséget teremtettek, ami igényes szórakozást nyújt, történelmi tartalma egy jel, példa lehet Gyergyószentmiklós számára” – fogalmazott a polgármester.
Pethő Melánia, Székelyhon.ro

Gyergyószéken is fellobbannak a nemzeti összetartozás lángjai
A Magyar Szolidaritás Tüze idén is fellángol Gyergyószéken, akárcsak a világ más magyarlakta területein. Augusztus 20-án, szerdán 21 órakor gyújtják meg a nemzeti összetartozást jelképező lángokat egyszerre a Pricske-tetőn és a ditrói cengelléri utászháznál. A láng körbeutazza a világ magyarlakta pontjait, jelezve a magyar összetartozást.
Az első ilyen kezdeményezésre 1933-ban került sor a Magyar Cserkészszövetség szervezésében. Ekkor a Magyar Szolidaritás Napján egyszerre gyújtottak tábortüzet Magyarországon és az elcsatolt területeken. 2003-ban a Külföldi Magyar Cserkészszövetség felelevenítette a kezdeményezést. Azóta a Föld minden magyarlakta településén, kelettől nyugatig, mindenhol helyi időszámítás szerint 21 órakor fellángolnak a tábortüzek. Az összetartozás lángja Honoluluban alszik ki.
A szentmiklósiak a Pricske-tetőn gyújtják meg a tüzet
Gyergyószentmiklóson az érdeklődők szerdán 16 órakor az örmény templomtól indulhatnak az EKE-sek és cserkészek társaságában, akikkel hozzávetőleg négy órás gyalogtúra után 21 órakor gyújtják meg az összetartozás lángját a Pricske-tetőn. A tervek szerint éjfélig fog égni a tábortűz. Bárki csatlakozhat, akinek fontos az összetartozás és a magyar sors. A szervezők besegítenek a gyalogosoknak,a sátrakat és a nehezebb csomagokat autóval szállítják. Nem árt vinni sátrat, hálózsákot, elegendő elemózsiát – tudtuk meg, hiszen „kintalvósra” kell készülni, mivel nem ajánlatos éjszaka lejönni a tetőről.
A ditróiakat a cengelléri utászház mellett várják
Gyergyóditróban szerdán 14 órakor a kőhídi iskolánál gyülekeznek és a cengelléri utászház közelében gyújtják meg a tüzet pontban 21 órakor, és mint mindenhol, a tábortűz körül ismertetik a Magyar Szolidaritás Tüzének történetét.
Akik nem tudnak elmenni egyik helyszínre sem, de szeretnének csatlakozni, gyújtsanak meg otthon egy gyertyát, és gondoljanak az összetartozásra – ajánlják a szervezők. A sötétben megjelenő világító pontok jelzik a világban szétszórt magyarságot, akik távol vannak egymástól, mégis összetartoznak.
Baricz Tamás Imola, Székelyhon.ro

Az első ötven teljesítménye (Székelyföldi cégek)
Érdekes és a maga nemében úttörő elemzést, illetve adatsort tett közzé honlapján az Omnibus. A székelyföldi cégkatalógus már évek óta a történelmi székek cégadatait igyekszik a közvélemény elé tárni, ezúttal az ötven legnagyobb árbevételt megvalósító vállalat listáját, illetve rövid elemzést tett közzé.
Ugyanakkor a székek vonatkozásában is közlik az árbevétel és a munkahelyek száma szerinti első ötven cég névsorát. A megközelítés azért újszerű, mert először jelenik meg olyan adatsor, amely nem megyei, hanem székelyföldi, illetve széki lebontásban sorolja be a legnagyobb forgalmat lebonyolító cégeket (igaz, amint az eddig kiadott katalógusoknál is, gyakorlati okokból az adatsorban, illetve az elemzésben Sepsi- és Kézdiszék, Alsó- és Felső-Háromszék néven kiegészül Erdővidékkel, illetve Orbaiszékkel). A továbbiakban az adatsorok segítségével nem csupán a különböző kisrégiók közötti összefüggéseket, hanem ágazati bontásban, illetve a nyereségességi adatokat is figyelembe véve igyekszünk elemezni Székelyföld 2013-as gazdasági helyzetét. (Hangsúlyozzuk, hogy az elemzés az első ötven, a legtöbb árbevételt megvalósító vállalat adataira alapoz, amelyeket a közpénzügyi minisztérium adatbázisából állítottak össze saját szempontok szerint.)
Székelyföld nagyjai
A toplistán szereplő, legnagyobb árbevételű ötven vállalat tavaly összesen valamivel több, mint 14,17 milliárd lejt valósított meg, vagyis átlagosan 283 millió lejt. A nagyvállalatok kimagasló eredményeit az is jelzi, hogy már a lista tizenötödik helyezettje az átlag alatti forgalmat hozott, félmilliárd lej fölött pedig csupán hat vállalat teljesített, ők egyébként az első ötven összárbevételének a hatvan százalékát adták. Mindez jelzi, hogy Székelyföldön néhány mamutvállalat viszi a prímet, legalábbis az üzleti forgalom vonatkozásában. Ágazati szempontból az első hatból három vállalat energiával kereskedik, egy vegyipari cég, egy ásványvizet és egyéb, nem alkoholos italokat gyárt, egy pedig elektronikai cikkek kereskedelmével foglalkozik. Az első tizenötben továbbá megjelenik a gyógyszer- és élelmiszeripar és -kereskedelem, az optikaikábel-gyártás, a közúti áruszállítás, a dohánykereskedelem, na meg a nyomdaipar. Összességében egyébként az első ötven cég árbevétele 2012 és 2013 között enyhén csökkent, gyakorlatilag stagnál. Nyereség tekintetében más sorrendet lehet felállítani, sőt, az ötvenes lista közel egyötöde, kilenc vállalkozás hiányt termelt, nem is keveset, hiszen a tavaly elkönyvelt bruttó veszteség meghaladja a 180 millió lejt. Összességében az elemzett vállalatok „mérlege” természetesen pozitív, meghaladja a 137 millió lejt. Ebből a szempontból az is érdekes, hogy az egy évvel korábbihoz képest az össznyereség két és félszer kisebb.
Székek versenye
A székek „versenyében” az árbevétel szempontjából egyértelműen és toronymagasan Marosszék vezet, hiszen az első három helyet itt bejegyzett vállalatok foglalják el. A méreteiket jelzi, hogy az első ötven székelyföldi vállalat összárbevételének közel felét ez a három vállalat adja. Két nagy energiaszolgáltatóról, illetve egy vegyipari óriásról van szó, a villany- és gázszolgáltató természetesen regionális szereplő, magyarán nem csak Székelyföldön szolgáltat, ám székhelye Marosvásárhelyen van. A negyedik helyen egy gyergyószéki ásványvíz-palackozó üzem áll, az „első” felső-háromszéki cég üzleti forgalom szempontjából pedig az elektronikai termékeket forgalmazó üzletlánc. Udvarhelyszékről szintén egy energiaszolgáltató, Csíkszékről közúti áruszállító, Alsó-Háromszékről pedig tejgyár áll az élen. Az Omnibus külön listákat állított össze minden vizsgált szék első ötven vállalatáról. Itt is Marosszék vezet, az árbevétel szerinti első ötven cég összforgalma megközelíti a 11 milliárd lejt, Udvarhelyszék nagyvállalatainak árbevétele meghaladja a 2,5 milliárd lejt, a további sorrend: Alsó-Háromszék (1,8 milliárd), Felső-Háromszék (1,4 milliárd), Csíkszék (1,3 milliárd), Gyergyószék (1,2 milliárd).
Munkaerő A munkaerő-foglalkoztatás szempontjából is meglehetősen nagyok a székek közötti különbségek. Itt is az első ötven cég adatait foglalták táblázatba székenként és csökkenő sorrendben (ezek egyébként megtalálhatóak az Omnibus honlapján). Marosszék itt is toronymagasan vezet, hiszen az első helyen álló vegyipari cég közel 2,5 ezer alkalmazottal dolgozik, további hat cég 500-nál több alkalmazottat foglalkoztat (itt is fontos szempont, hogy az energetikai cégek például regionális szolgáltatók, így alkalmazottaik nem csak székelyföldiek). Beszédes összehasonlítás, hogy míg az ötvenedik marosszéki vállalat alkalmazottainak száma 165, addig Felső-Háromszéken már a 26 munkavállalót foglalkoztató cég is felkerülhetett az ötvenes listára. A sorrend egyébként itt is hasonló az árbevétel szerintihez, Marosszék után Udvarhelyszéken a munkahelyek számát tekintve az első ötven vállalat összesen közel tízezer alkalmazottal szerepel, Alsó-Háromszék valamivel több, mint nyolcezerrel, Felső-Háromszék közel hétezerrel, Csíkszék valamivel több, mint hatezerrel, Gyergyószék pedig közel hatezerrel. A két háromszéki kisrégió árbevétel szerinti első ötven vállalata összesen 3231 millió lejt valósított meg, Alsó-Háromszék cégei mintegy 400 millióval többet, mint a felső-háromszékiek.
Összegzés helyett
Az adatokból természetesen aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni Székelyföld gazdasági tevékenységéről. Az viszont tény, hogy az árbevétel szempontjából kevés az igazán nagy vállalat, alig valamivel több, mint harminc cég forgalma haladja meg a százmillió lejt évente, az első ötvenbe már 14 millió eurós „teljesítménnyel” is be lehetett kerülni. Ugyanakkor a székek között nem túl nagyok a különbségek, kivételt képez Marosszék, ám a teljesítmény ott is elsősorban a regionális energiaszolgáltatóknak köszönhető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Esszék gyöngyfüzére (Hazanéző könyvek bemutatója)
Serdült Benke Éva Sepsiszentgyörgyön
Irodalmi és történelmi esszék gyöngyfűzére – így jellemezte dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi orvos a székelyföldi származású, Pakson élő Serdült Benke Éva Erdélyi bárka című kötetét, Gutai István paksi író, nyugalmazott könyvtárigazgató pedig a szerző legfrissebb, Életem, Erdély /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2014/ című könyvéről beszélve felhívta a figyelmet: a székelyföldi származású írónő őrzi a szót, ébren tartja a történelmi emlékezetet. 
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében tartott könyvbemutató egyfajta kultúrtörténeti időutazássá alakult: erdélyi városok – Nagyvárad, Nagyenyed, Marosvásárhely –, híres családok – a Telekiek, a Hallerek stb. – történetét, patinás műemlékek képét elevenítették fel, a jelenbe minduntalan beszüremkedtek a múlt emlékei, a család történetét, az egyén életútját alakító történelmi események.
Dr. Nagy Lajos az írónő életútját ismertetve elmondta: Sepsiszentgyörgyön született, gyermekkora első éveiben Szent­ivánlaborfalván nevelkedett, majd Marosvásárhelyre költöztek, jelenleg a magyarországi Pakson él. A szerző az esszék születéséről beszélt: folyamatosan igyekszik megismerni a múltat, ellátogatni a történelmi helyekre, felkutatni a forrásokat. Miután Gutai Júlia részleteket olvasott fel a könyvből, Gutai István közölte: az Életem, Erdély című kötet a szerző negyedik műve – A meg sem ismert Palágyi, az Elindultam szép hazámba és az Erdélyi bárka után –, az írásokban szó esik többek között az erdélyi orvoslás kezdeteiről, a marosvásárhelyi orvosi egyetem történetéről, elrománosításáról, a szoborállító Háromszékről, de műemlékek történetéről is. A közönség soraiból akadt, aki máris olvasta a bemutatott könyveket, szépnek és hasznosnak minősítette az írásokat, majd példaként a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobor históriájának analógiájaként a csomafalvi Kossuth-szobor történetét elevenítette fel, amely eredetileg Marosvásárhelyen állt, majd 1921-ben lerombolták, az elmúlt időszakban pedig a gyergyószéki településen állították fel újra, ha már Marosvásárhelyen nem lehetett.
Történelem költői szavakkal – zárszó gyanánt Gutai István így jellemezte Serdült Benke Éva esszéit, melyeket Sepsiszentgyörgyön kívül a héten bemutattak még Szentivánlaborfalván és Kézdivásárhelyen is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közkinccsé teszik a hagyományt
A hangszerek, néptánc és zene változásáról, a népdalok időtállóságáról tartott előadást szerda este Gyergyószárhegyen Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza főigazgatója.
A Hagyományok Házában őrzik a magyar népi kultúra összegyűjtött értékeit, évszázados hang- és mozgókép-felvételeken. Csak nótából közel 3oo ezer van, a felvételek összesen 13 ezer órát tesznek ki, a főigazgató pedig történetesen gyergyóditrói származású.
Székely humorral szólt komoly dolgokról, sokszor hangsúlyozva: az intézmény célja, hogy minél több érdeklődőhöz eljussanak a tulajdonukban lévő gyűjtések. A digitalizált anyagok ingyen letölthetőek, és igyekeznek a még szalagon, filmtekercsen lévő régiségeket is közkinccsé tenni.
Az est folyamán szó esett a hangszerek elterjedéséről, az érdeklődők láthattak antiknak számító ditrói gardont, de újonnan készítettet is. A régi népi hangszereket a Gyergyói-medence különböző településeiről érkezett muzsikusok meg is szólaltatták, a Hóvirág Néptánccsoport tagjai pedig ízelítőt adtak a gyergyói táncokból. Kelemen László tekintélyes gyűjtést is hazahozott, rávilágítva, hogy míg a néptáncra nagy hatással voltak a divatok, a népdalok szinte változatlanul maradtak meg évszázadokon át.
Újra felfedezett örökség
Az erdélyi táncházmozgalomnak immár harmincöt éves múltja van, a gyergyói néptánccal azonban csak mostanában kezdenek foglalkozni, újra megismerni a régió lakói. A szakember szerint erre az lehet a magyarázat, hogy a táncházmozgalom a nagyobb diákcentrumokban tudott igazán erőre kapni, Gyergyóban nem volt elég fiatal ehhez, így az itteniek gyakran elmentek Csíkba, Vásárhelyre tanulni, és ott ismerkedtek a népi kultúrával. Ha volt Gyergyóban táncház, akkor is felcsíkit, mezőségit táncoltak, mégpedig azért, mert nem ismerték a gyergyói táncokat.
„El kellett teljen egy jó néhány évtized, hogy ráébredjünk, az utolsó pillanatban, hogy számunkra, gyergyóiaknak mégiscsak a saját hagyományaink a legfontosabbak. Szépek a felcsíki, mezőségi, kalotaszegi táncok, de nekünk elsősorban a sajátunkkal érdemes foglalkozni. Kötelességünk is: ha mi nem foglalkozunk vele, elpusztul, kivész, és hiába kérdezi meg az unokánk, ti hogy táncoltatok régen” – mutatott rá Kelemen László.
Munkatársunk kérdésére a szakember elmondta, hogy történelmi okai vannak annak, hogy a Hagyományok Házában is nagyon kevés gyergyói felvétel van. Ugyanis a két ország között az idegenforgalom az ’50-es évek elején indulhatott meg, de jött 56, így ismét nehezen tudtak a magyar kutatók eljutni Erdélybe. Amikor el is jutottak, elsősorban a közelebbi területekre mentek, így Kalotaszegre, Mezőségre.
Kelemen szerint Dél-Erdélybe vagy akár a Székelyföldre akkoriban nem jutottak el a gyűjtők. Kelemen László hozzátette, hogy Budajenőn ugyanakkor az '50-es években gyűjtöttek anyagot Gyergyószékről kitelepedett székelyektől, ezek a felvételek megvannak az általa vezetett intézmény archívumában.
A szakember beszélt a digitalizálás nehézségeiről, mint mondta sokféle típusú hordozón vannak a régi felvételek, amelyeket nem elég digitalizálni, olyan méretűre kell konvertálni, hogy a világhálóról könnyen le tudják tölteni az érdeklődők. Az intézmény összefogással tavaly jó minőségű digitalizáló gépet tudott vásárolni 1oo millió forintért, ez jelentősen megkönnyíti a munkájukat.
Arcok és tükrök
Kérdésünkre, mit szól ahhoz, hogy a Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó Hazakísérlek című, gyergyói népzenét közlő lemeze anyagát sokan nem tartják hitelesnek, Kelemen László elmondta, a kétkedőkben érez némi „sandaságot”, bizalmatlanságot a „messziről jött ember” iránt.
„Ugyanakkor a kérdést érdemben megválaszolni nem könnyű. Kérdés, hogy az ember milyen távolságról nézi. Olyan ez, mint egy táj. Ha az ember repülőből nézi, az egész mintázata egyszerű és szabályos. Amikor lemegy a legelő bárány szintjére, már rögtön meglátja a füveket, virágokat is. Hát ez a különbség. Amit Berecz András elénk tett az ünnepi asztalra egy 191o-es gyűjtésen alapuló rekonstrukció, és ennek az érvényessége nyilvánvalóan az 191o-es évekre nyúlik vissza. Az, hogy mi, mai gyergyóiak ebben a tükörben nem ismerjük fel tökéletesen az arcvonásainkat, az nem az arcunk hibája, hanem a tükör régisége” – magyarázta Kelemen.
Mint mondta, amit a mai gyergyóiak őriznek a régi kultúrából, az éppen olyan érvényes, mint amit Berecz András és kollégái megmutattak, hiszen a népzene „ma is él és változik”. „A hangszereket, a táncfigurákat ugyan alakították a divatok, de a zenénél érdemes rádöbbenni, nem ment át nagy változáson. Az 1910-ben gyűjtött gyergyói Ludaim, ludaim című nótát össze lehet hasonlítani az én nagyanyám 7o-es években gyűjtött énekével, és a napokban Újfaluban gyűjtöttel is. Alig van különbség. Ezek az énekek ma is megvannak, szinte változatlanul. Itt vannak közöttünk, csak le kell hajolni, meg kell nézni a virágot közelről” – tette hozzá.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Tudományban gazdagabban
Nem szakadhat meg a hagyomány, a Magyar Tudomány Ünnepének megszervezésére idén is méltó módon került sor Gyergyószentmiklóson.
Dr. Garda Dezső tudományos konferenciára hívott neves előadókat a Karancsi-terembe. Aki ott volt, megállapíthatta: nem feltétlenül van szükség arra, hogy más vidékekről, egyetemi központokból vagy akár a határon túlról jöjjenek ide tudósok, különböző tudományos területek tudorai, hogy kutatásaik eredményeit megismertessék. Megvannak a magunk elismert szakemberei, akiknek munkájuk éppolyan értékes, mint másoké.
A konferencia megnyitóján Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai vezető konzulja is beszédet mondott, melyben elhangzott: „A mai tudományos kutatások sikerétől függ, tudunk-e válaszolni a jövő környezeti kihívásaira, megértjük-e a társadalmi változásokat. Kijelenthetjük: abban, hogy a mai világ olyan vívmányokat tudhat magáénak, amelyek könnyebbé, elviselhetőbbé tették az emberek életét, és hatékonyabbá a társadalom működését, nem csekély szerepet játszottak a magyar tudósok”. Nagy Zoltán alpolgármester a gyergyószentmiklósi tudományos konferenciák fontosságát emelte ki.
Gyergyói ismeretek Gyergyóról
Ez a konferencia igazi gyergyói tudományos ismeretterjesztő esemény volt. Darvas Kozma József pápai prelátus, egyháztörténész Csíkszeredából érkezett, de előadásának tárgya nagyban kötődött Gyergyószentmiklóshoz, Gyergyószékhez. A pálos szerzetesekről kevesen tudják, hogy ezen a vidéken is tevékenykedtek, kolostorokat alapítottak. Például a mai szárhegyi ferences kolostor elődjét pálosok hozták létre, Gyergyóremete névadó remetéje is a fehér barátok közül való volt – derült ki az előadásból.
András Szabolcs gyergyószentmiklósi tanár a Fogarassi leánynevelő intézet jelentőségéről beszélt. A felemlített adatokból megállapítható volt: a múlt század több időszakában is kiemelkedően fontos volt a magyarságtudat megőrzésében az intézmény, oktatói, vezetői főként a két világháború között sokszor kockázatokat vállalva küzdöttek azért, hogy az iskola, az oktatás, az intézmény szelleme bármilyen nehézségek között magyar maradjon.
Civil szervezetekről, az Ethnográphia Gyergyóiensis Alapítvány és a Gránátalma Egyesület értékmegtartó munkájáról Kisné Portik Irén néprajzkutató beszélt, ismertetve a két szervezet  elfeledettnek hitt vagy feledésre ítéltetett, ősi hagyományok felkutatására és ezek megőrzésére fordított munkáját. Széles a paletta a tojásfestés-minták népszerűsítésétől, a farsangolás szokásának feltámasztásán át az úri hímzés újramegtalálásáig és továbbörökítéséig.
Az előadások sorát Garda Dezső egyetemi előadótanár, történész zárta Székelyföld önrendelkezésének évszázadai című bemutatójával. Elhangzott: Háromszéknek vagy Udvarhelynek a székelység történetében játszott fontos szerepéről sokan beszéltek, több adat ismert azokról a vidékekről. De tény: Gyergyószék jelentősége elvitathatatlan. Elődeink a székely történelem alakításából ugyanúgy kivették a részüket, mint mások, vagy esetenként magasabb szinten is. Például az első falutörvények közül kettő éppen Gyergyószentmiklóson és Újfaluban született.
Az esemény zárásaként a Garda Dezső szerkesztésében napvilágot látott A gyergyószentmiklósi örmények és az erdélyi magyar-örmény identitástudat című konferenciakötetet mutatta be Bákai Magdolna.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Kisvárosi forradalom (Visszaemlékezés-töredékek)
A rendszerváltás Gyergyószentmiklóson ért. 1989. szeptember 1-jén foglaltam el munkahelyemet az ottani, faipari gépeket és tartozékokat gyártó gép- és pótalkatrészgyárban (IUPS) a kolozsvári műegyetem gépészmérnöki szakának elvégzése után. Nem résztvevője, csak szemlélője voltam az eseményeknek.
December 22. Gyergyószentmiklóson
November végén vagy december elején, a Román Kommunista Párt utolsó kongresszusa környékén a Gyergyószárhegy felé vezető út betonburkolatára egy éjjel zöld olajfestékkel nagyméretű betűkkel ráírták: Jos Ceauşescu! (Le Ceauşescuval) – suttogták az emberek. Mondták, a gyárban is ellenőrizték a festéktartalékot, hisz ott zöld festékkel kenték le a gépeket. Aztán nagyobb lett a suttogás december közepe után, amikor terjedni kezdett a hír: lőttek Temesváron. Elhangzott Tőkés László neve. Különböző mendemondák keringtek, biztosat nem tudtunk, legalábbis környezetemben. Reggelente összedugtuk fejünket, tud-e valaki valami újdonságot, mi történt Temesváron. Aztán Ceauşescu hirtelen visszatért iráni látogatásáról, és népgyűlést tartott Bukarestben. Az nem zajlott rendben, kitűnt a rádiós közvetítésből. De hogy tulajdonképpen mi történt, nem tudtuk. Ekkor már feszülten figyeltünk. Egymástól vártuk a híreket.
December 22-én délben az irodaépület kihalt folyosóján bolyongtam, s egyszer csak meghallottam Erőss Manyi sikolyát: menjetek a rádióhoz! Érdekes módon különböző irodákból emberek kerültek elő, s ki-ki futott valamerre. Csak néhány irodában volt rádió. Én is rohanni kezdtem a másodikra, a tervezőirodába. Ott tévé is volt, mégpedig színes. Valamilyen kezdetleges számítógépes tervezőprogramhoz szerezték be, de csak játszani láttam azon a kollégákat. Mintegy húszan gyűltünk össze. Néhányan a rádión babráltak, úgy rémlik, valaki elkiáltotta: győztünk!, s aztán bejelentették, hogy elfoglalták a tévét, hamarosan kezdődik az adás. Bekapcsolták a készüléket, s vártunk. Elkaptuk a közvetítést elejétől. Ion Caramitru és Mircea Dinescu kéttucatnyi forradalmár körében bejelentette, hogy a diktátor elmenekült, győztünk! Va­lamikor Ion Iliescu is megjelent, s szövegelt. Már nem emlékszem arra, pontosan mit, de akkor nagyon szimpatikus volt, bíztunk benne. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy László Pali kolléga leakasztotta a falról Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár portréját, és valamilyen bútordarab – szekrény vagy íróasztal – mögé dugta a fal mellé. A tévén csüngtünk, mindent látni, minden szót hallani akartunk. A délután folyamán valamikor Ion Iliescu bejelentette, hogy a tévéadást megszakítják, mert a rendszer nem bírja a folyamatos közvetítést, de addig is, amíg visszaadják, menjünk, foglaljuk el a néptanácsokat. Szedelőzködtünk, felöltöztünk, s a Kossuth Lajos utcán igyekeztünk felfelé a központba. Már nem tudom, kivel voltam, mert nagyon igyekeztem elfoglalni a középületet. Aztán vegyes érzelmekkel tapasztaltam, hogy megelőztek, mások már elfoglalták a mai bíróság helyén akkor működő városházát. Olyannyira, hogy már fel is dúlták, az ablakokat betörték, azokon kiszórtak egy csomó iratot, s az épület előtt, az utcán máglyán égették el nemcsak Ceauşescu portréját, az őt és a pártot dicsőítő könyveket, hanem sajnálatos módon hivatalos iratokat, anyakönyveket is. Az emeleti ablakokból valakik szónokoltak vagy inkább kiabáltak. Új voltam még a városban, nem ismertem őket. Aztán látva, hogy itt már nincs mit tenni, feljebb igyekeztem. A központi könyvesbolt előtt újabb máglya, az üzletből kihordott piros táblás könyveket égették ott. Menjünk a milíciára! – adta meg valaki az irányt. S magam is arra siettem. Egyre nehezebb volt oda jutni, egyre többen voltak a környéken, s az épületet meg sem közelíthettem, annyira nagy volt a tömeg. Innen is elkéstem, állapítottam meg. A rendőrség épületében a bútorzatot összetörték, iratokat semmisítettek meg. Utóbb elterjedt, hogy elsősorban a besúgók keresték saját iratcsomójukat, jelentéseiket, hogy eltüntessék. A „meseautót” összetörték, felgyújtották. Az volt a híres ARO gépkocsi, amellyel sok mindenkit beszállítottak a milíciára, és sokakat meg is vertek ott. A rendőrök elmenekültek. Nos, itt sem volt már tennivaló. Valaki mondta, menjünk a paphoz, lássuk, mit mond. Megfordultunk, jöttünk lefelé. Nem sokat, a közelben van a templom. Jó nagy tömeg gyűlt össze. Hamarosan megjelent Hajdó István plébános, mondott valamit, de nem értettük. Akkor felemelték a templom kőkerítésére. Remegett a lába, alulról támasztották. Igyekezett lecsillapítani a népet, röviden beszélt, valami olyasmit mondott, hogy mindenki egyenlő, magyarok, románok, cigányok, a közelgő ünnepre való tekintettel áldott karácsonyt kívánt, majd az Úr imájának közös elmondására szólított fel. Többen elégedetlenek voltunk a szónoklattal. Különben a központ tele volt felszabadult, boldog emberekkel. Nem lévén már, amit elfoglalni, akit elüldözni, a főtéren összeverődött társaságommal igyekeztünk a tévé elé – egyikükhöz –, hogy lássuk, mi történik az országban.
Gyergyószéki körút
Ilyen előzmények, no meg a késő estig tartó tévézés, a tévés forradalom követése után másnap nem siettem a gyárba, de a délelőtt folyamán mégis bementem, kíváncsian, kit találok ott, mit mondanak a kollégák. Nagy lendületű munkát tapasztaltam. No, nem a csarnokban, ott a gépeket nem indították el. A gyár teteje tele volt munkásokkal, szorgoskodtak: az Éljen a Román Kommunista Párt meg Éljen Románia Szocialista Köztársaság szlogenek méteres fémbetűit szerelték le, s dobták alá, a földre. Akik bent voltak, a történteket tárgyalták, elemezték.
Gyergyócsomafalvi kollégám mondta, kimegy falura, nézze meg, mi a helyzet a szüleivel. Kíváncsi voltam, mi történt a környező falvakban, hát vele mentem. A busz tele volt, ott is mindenki beszélt. És szidták a kommunistákat, a sajátjaikat. Azaz a faluban levő vezetőket. Átmentünk Alfalun, leszálltunk Csomafalván, aztán Újfalun, Kilyénfalván és Tekerőpatakon keresztül tértünk vissza Szentmiklósra. Útközben legalább két feldúlt milíciaépületet láttunk, előttük máglyák nyoma füstölgött. Egyik helyen két kiégett géppisztoly is hevert a hamuban. A buszon fiatalemberekből álló csoport hangoskodott: „Ezt es mü csináltuk!” – dicsekedett az egyik.
Emlékszilánkok Huszonöt év távlatából, az első nap történései kivételével, már csak emlékszilánkok jutnak eszembe. Kevesebb, mint négy hónapja lévén a városban, nem sok mindenkit ismertem. Amikor megalakult az ideiglenes városi vezetőség, mintha Nemzeti Megmentési Frontnak nevezték volna, tagjai közül egyetlenegyet, Bocsárdi Lászlót ismertem, a Figura színjátszó csoport megszervezőjét, vezetőjét. Társaságom, mely velem egykorú fiatalokból állt, csak benne bízott, a többi, idősebb vezetőségi tagról nem volt jó véleményük.
Nagyon gyakran hangzott el Dézsi Zoltán, a Salamon Ernő Líceum igazgatójának neve. Sőt, hangját is gyakran hallottuk: a tűzoltóság hangszórós kocsijával járta a várost, s közvetítette az információkat, felhívásokat magyarul és románul egyaránt. Egyszer azt kürtölte szét, hogy jönnek a terroristák Marosfő felől. A város bejáratához vezényelték az akkor már „a nép oldalára átállt” hadsereget, azaz a helyi alakulat legénységét. De felhívták a férfilakosságot is, menjen segíteni a tekerőpataki bejárathoz. Voltak, akik mentek, magam baromságnak tartottam az egészet. Dézsi Zoltán kürtölte, szervezzük meg a lépcsőházi őrséget, éjjel felváltva álljon valaki a tömbházak bejáratánál. Sokan így tettek. Nálunk nem volt őrség, sőt, egyfajta magántiltakozásként aznap nem zártam kulcsra a lakásom ajtaját. Aztán kiderült, nem voltak terroristák.
Dézsi Zoltánt krokodilkönnyeket hullatva ismertem meg. A forradalom következményeit kihasználva, a második oktatási évharmadtól átmentem a Salamon Ernő Líceumba tanítani. Épp akkor csöppentem be, amikor a teljes tanári kar gyűlésezett, s a téma Dézsi kérdőre vonása volt. Határozottan állították, hogy korábban igazgatóként végigjárta a magyar szülőket, és arra biztatta őket, román osztályba írassák gyerekeiket. Dézsi könnyes szemmel, elcsukló hanggal tagadott, de úgy tűnt, senki nem hisz neki. Az igazgatóságról leváltották, de tanárként az iskolában maradhatott. Erről jut eszembe, hogy korábban Lipcsei Sándor gyárigazgatóval nem bántak ily kesztyűs kézzel. Egy munkásokból álló csoport felment az irodájába, kezébe nyomtak egy műanyag zsákot, s adtak neki tíz percet, pakolja össze holmiját, majd kivezették a gyárkapun, hogy oda a lábát többé be ne tegye.
Hol a besúgólista?
A városban találgatták, kik voltak a besúgók. Ideje megismerni, megtudni az igazat. Felelősségre vonni a becstelen embereket. Besúgólistáról beszéltek. De a lajstrom nem találtatott. A gyárban terjedtek a hírek, hogy ekkor és ekkor függesztik ki. De hogy kik, arról nem szólt a fáma. Konkrét időpontokról szálltak a hírek: kedden 12-kor. Nem történt semmi. Csütörtökön 14 órakor. Akkor sem jutottunk előbbre.
Az egyik besúgólista-kitűzési időpont után visszatért az irodába egyik kolléganő, aki jóval korábban felment a harmadik emeletre a metrológiai laboratóriumba. „Képzeljétek, mi történt! Egy laboros kolléga berobbant a metrológia ajtaján: kifüggesztették a besúgólistát, s a munkások vasdorongokkal megindultak megbüntetni a besúgókat!” – lihegte. Erre a laborfőnök odament az ajtóhoz, kétszer ráfordította a kulcsot, és holtsápadtan a beosztottjaihoz fordult: „Figyeljetek ide, engem megszorongattak, beszerveztek, kényszerítettek, hogy súgjak be, de rólatok soha semmi rosszat nem jelentettem.” Aztán vártak és vártak, teltek a nehéz percek, nem jött senki, nem hallatszott semmi. A főnök is rájött, tőrbe csalták. Átverője, hogy hitelesebbnek tűnjék, megiramodott a földszintről, felrohant a harmadik emeltre, s kipirultan, lihegve érkezett.
És lőn gázpalack
Gyergyóban nincs földgáz. A konyhában gázpalackkal főztek. De nagy gond volt. Hiánycikk. Pénteken cserélték a palackot, de már szerda estétől megkezdődött a sorban állás, hogy jusson. A családtagok egymást váltották a sorban, listákat vezettek, ki ki után következik. Álltak az emberek fagyban, hóban. Nehéz volt, kínos, fárasztó, idegölő. Aztán a forradalom után – nem emlékszem, mennyi időre – egyszer csak érkezett elég palack, sőt, több is. Az emberek szerdától sorban álltak. Péntek délben érkezett a teherkocsi, mindenki kicserélhette a palackot, s még maradt néhány a raklapon. Az autó ott maradt, hátha kell még valakinek. Aztán érkezett egy Mercedes személygépkocsi. Kiszállt belőle G. bácsi. Hátrament, kinyitotta a csomagtartót, kivette a palackolt, s komótosan kicserélte. Az ott ácsorgók nekiszöktek: mit gondol, nem is állt sorban, csak ide jön, s kicseréli a butéliát! Miféle dolog ez?! Autóval jön a butéliáért? Hogy képzeli? Teszi a nagyot? Hozzáteszem, a tősgyökeres gyergyói ember vagy gyalog cipelte, vagy méretre készített, ún. butéliás szekérrel hordozta a palackot, de semmiképpen autóval.
Nem kell túlzásba esni
Gyergyószentmiklóson elméletileg heti kétszer volt melegvíz-szolgáltatás, a Bucsin negyedben kedden és csütörtökön, egyszer délelőtt, másszor délután néhány órát. Ez is papíron. Amikor odakerültem, igen ritkán kaptam el. A forradalom után – nem tudnám megmondani, mennyi időre rá – egyszer csak megindult a meleg víz. Éjszakára leállították, de minden egyes napon folyt a csapból a meleg víz. Nem telt el két hét, még nem lehetett tudni, mennyibe is kerül a szolgáltatás, az emberek elkezdtek tiltakozni, hogy nem kell annyi meleg víz. Beadványokkal fordultak a közüzemekhez. A szolgáltató kérdőívet készített, s emberei táblázatokkal jártak közvéleményt kutatni. Hozzám is bekopogtak: hányszor óhajtok meleg vizet? Milyen kérdés ez? Hát természetesen hétszer. Ilyen „rubrika” nincs – jött a válasz. Hát milyen van? – így én. Egyszer, kétszer vagy háromszor. Végül a többség az egyszeri meleg vízre szavazott…
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érettségifelkészítőt indított Székelyföldön a Nemzetstratégiai Kutatóintézet
Elsősorban román nyelv és irodalomból készíti fel érettségire a székelyföldi magyar fiatalokat az a program. A program keretében, amelyet a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet és partnerei indítottak útjára hétfőn Székelyudvarhelyen, 850 székelyföldi magyar végzős diák vehet részt ingyenesen a tanév végéig a felkészítőkön. Mintegy kétharmaduk román nyelvből és irodalomból, harmadrészük pedig matematikából igényelte a segítséget. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a hétfői sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta, Székelyföldön évek óta csak 50 százalék körüli a sikeres érettségizők aránya, és a legtöbben a román nyelv és irodalom vizsgán buknak meg. „Az általunk támogatott program éppen a legnagyobb nehézséget okozó akadályok leküzdését segíti" – fogalmazott.
Szász Jenő szerint a rossz érettségi eredmények azt is jelzik, hogy a román állam „olyannyira erőlteti a román nyelv és irodalom megismerését, és olyan tárgyi tudást követel", amelyet a kisebbségben élő fiatalok csak nehezen szerezhetnek meg. Hozzátette, a kialakult helyzet minden bizonnyal a fiatalok és a szülők kifogásolható hozzáállásán és a pedagógusok nem mindig lelkiismeretes munkáján is múlik. Az elnök azért tartotta a Nemzetstratégiai Kutatóintézet illetékességi körébe tartozónak a diákok felkészítését, mert az intézet a humánerőforrás-gazdálkodást tekinti legfontosabb küldetésének. „Valamennyi gazdasági és természeti erőforrásnál nagyobb kincs a magyar kultúrkörhöz tartozó ember" – jelentette ki Szász Jenő.
Az MTI kérdésére elmondta, a programot hozzávetőleg 24 millió forinttal támogatja a kutatóintézet. A képzés során szerzett információkból a kutatóintézet olyan tudományos alapon nyugvó következtetéseket akar levonni, amelyek később az oktatásban hasznosíthatók, miközben gyakorlati segítséget nyújt a székelyföldi fiatal végzősöknek.
A programot Udvarhelyszéken a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) oktatási központja, Csíkszéken és Gyergyószéken a csíkszeredai Fidelitas Egyesület, Háromszéken pedig a sepsiszentgyörgyi Amőba Alapítvány bonyolítja le. Amint a tájékoztatón elhangzott, a programot az MÜTF indította el két évvel ezelőtt 50 diákkal. Az elmúlt tanévben már 400 diák vett részt benne, és több mint 80 százalékuk tett sikeres érettségi vizsgát.
MTI
Erdély.ma

Mi történik Székelyföld autonómiatervezetével?
Két autonómiatervezete is van immár a székelyföldi magyarságnak, ám a patthelyzetet nem sikerül feloldani, nincs olyan jogszabály, melyet minden szervezet, párt hajlandó lenne felvállalni, támogatni. A székelyföldi autonómia kivívásáért létrejött Székely Nemzeti Tanács tizenegy évvel ezelőtt, 2004. január 17-én fogadta el a Csapó József által kidolgozott statútumot, és azóta is azt tartják alapdokumentumuknak, az egyetlen hiteles tervezetnek, mely megfelelő autonóm státust biztosíthatna Székelyföldnek.
Több ízben próbálták a román parlament elé terjeszteni, 2004 tavaszán az RMDSZ színeiben megválasztott képviselők megtették a szükséges lépéseket, ám előbb a képviselőház, majd a szenátus is vita nélkül leszavazta a törvénytervezetet. Egy év múlva Sógor Csaba szenátor és Garda-Becsek Dezső képviselő az RMDSZ elutasítása dacára vállalta az SZNT statútumának újbóli, változatlan formában történő parlamenti beterjesztését, ám a végeredmény nem változott. Ezt követően RMDSZ-esek többé nem vállalták fel a statútumot, és 2013 tavaszán kongresszusukon Kelemen Hunor elnök bejelentette, hogy kidolgozzák saját tervezetüket. Majd másfél éves késéssel 2014 szeptemberére készült el az RMDSZ statútuma – a munkába bevonták a Magyar Polgári Pártot is –, melynek alapjául az alkotók szerint a dél-tiroli autonómiatervezet szolgált. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs élesen bírálta az RMDSZ tervezetét, amely végül a szövetség vezetőinek ígérete ellenére mindmostanáig nem került valós közvitára, és az elnökválasztási kampány múltával feledésbe merült parlamenti beterjesztésének ígérete is. Ugyanakkor csak fokozza az ellentéteket Kelemen Hunor január eleji nyilatkozata: „Székelyföldön mi vagyunk a Székely Nemzeti Tanács, nem más.”
Az SZNT tavaly november 8-ai ülésén ismét nyitással próbálkozott, határozatot fogadtak el, melyben leszögezték, ragaszkodnak saját tervezetükhöz, de hajlandóak a vitára. Levélben fordultak az RMDSZ képviselőihez, szenátoraihoz, hogy ha már elutasították az SZNT statútumának újabb parlamenti beterjesztését, február végéig tegyék meg azokat a módosító javaslatokat, melyek számukra is elfogadhatóvá tennék a tervezetet. „Annak érdekében, hogy a székely autonómiamozgalom egysége megmaradjon, a Székely Nemzeti Tanács készen áll rendkívüli ülésen megvitatni az esetleges módosító indítványokat” – állt levelükben. Bő két hónap teltével egyetlen képviselő méltatta válaszra az SZNT kezdeményezését, Márton Árpád. Az alábbiakban levelét és Izsák Balázs feleletét közöljük, melyekből kitetszik az egyetlen találkozási pont: mindketten tisztában vannak azzal, hogy szükséges egy mindenki által elfogadott és támogatott autonómiastatútum. De melyik legyen az? Melyik a jobb? Melyik szolgálja Székelyföld érdekeit? – erről továbbra is élesen különbözőek nézeteik. (-kas)
Márton Árpád levele Izsák Balázsnak
Tisztelt Izsák Balázs!
Kérésüknek több okból nem tudok eleget tenni. Az egyik az, hogy az RMDSZ-nek is van egy közvitára bocsátott tervezete, amely, véleményem szerint, lényegesen jobb, mint az Önök által támogatott. A másik az, hogy a történelmi Székelyföldről beszélnek, de tervezetük nem a történelmi Székelyföld területi szerkezete szerinti. A harmadik az, hogy abban a tervezetben, amelyről szavaztak, 126 közigazgatási egység szerepel, melyek közül néhány soha nem tartozott a történelmi Székelyföldhöz, legutóbbi határozattervezetükben, melyet néhány tanács elfogadott, a közigazgatási egységek számát 153-ban jelölik meg.
A harmadik az, hogy az önök által bejelölt székek mindegyikének lakossági száma alatta van a NUTS III. számára a vonatkozó uniós normában előírt minimális lakossági számnak. Egyebek között ezért is jobb a mi változatunk, mely az uniós szabályzatnak megfelelően a székeket a NUTS IV.-előírásnak felelteti meg, mint a NUTS III. alegységei, melyek közigazgatási hatáskörrel rendelkeznek. Ami a történelmi központokat illeti, az is a mi változatunkban áll közelebb a történelmi múlthoz. Ugyanis a ma Székelyföldnek tartott területen (Aranyosszék nélkül, ami azért a történelmi hűség tiszteletben tartása szerint szintén oda tartozna) négy közigazgatási központ, azaz főkirálybíróság működött Udvarhelyen, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön (lásd a székely székek létének kortársa, Benkő József leírását), efölött volt a hat szék kapitánya. Ennek megfelelően az RMDSZ-változatban a régió testületeinek székhelye e négy város között oszlik meg, és nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy akárcsak a történelmi múltban, a székek közigazgatási hatásköreit azok központjában lássák el, és ennek mibenlétéről már csak a székelyek dönthetnek. Ezért javasolom, hogy inkább konstruktívan szóljanak hozzá a mi változatunkhoz, hátha sikerül egy olyan szöveget létrehozni, ami minden követelménynek és elvárásnak megfelelő és szervezetünk által benyújtható.
Maradok tisztelettel,
Márton Árpád
Izsák Balázs válasza Márton Árpádnak
Tisztelt Képviselő Úr!
Bevallom, hogy levelére az első reakcióm az öröm volt: akad legalább egy magyar képviselő a román parlamentben, aki az RMDSZ ígéretét be is akarja tartani, és hajlandó is, képes is a vitára. A harmadik mondat után ért a csalódás. Az nem lenne baj, sőt, természetes is, hogy eleve jobbnak tartja „az RMDSZ sajátjaként” aposztrofált törvénytervezetet, mint azt, amely egy évtizede általánosan elfogadott, vagy ahogyan Ön fogalmaz: az általunk támogatottat. Az viszont már nem természetes, hogy már a harmadik mondatából kitűnik, a rosszabbnak tartott tervezetet Ön eleve olvasatlanul utasítja el. Azt írja ugyanis, hogy mi „történelmi Székelyföldről” beszélünk, viszont ezzel szemben az igazság az, hogy ez a szóösszetétel a Székely Nemzeti Tanács tervezetében egyáltalán nem szerepel.
A második kifogása így egyből kútba is esett. Harmadik ellenvetésként azt hozza fel, hogy a tervezetben, amelyről szavaztunk, 126 közigazgatási egység szerepel, míg legutóbbi határozattervezetünkben, „melyet néhány tanács elfogadott, a közigazgatási egységek számát 153-ban jelölik meg”. A képviselő úr bizonyára tud róla, hogy 2004 után számos új község jött létre. Azon közigazgatási egységeknek a száma, amelyeknek a tételes felsorolása 2004-ben kijelölte Székelyföld határait, időközben 153-ra emelkedett, anélkül azonban, hogy a korábban kijelölt határ változott volna. Ön azt is hibaként rója fel nekünk, hogy olyan községeket is az autonóm régión belül képzelünk el, amelyek nem tartoztak a „történelmi Székelyföldhöz”. Ez igaz, és természetes. Egyetlen példával élek. Orbán Balázs Székelyföld határát megvonva leírja a kulturális különbséget Balavásár „vármegyei magyarsága” és a Székelyföldhöz tartozó Kelementelke székely lakói között, némi megbocsátható elfogultsággal az utóbbiak javára. Mára ezek a különbségek elmosódtak, a két település lakossága a Székely Nemzeti Tanács által megszervezett népszavazáson egyformán kifejezte akaratát, hogy a majdani autonóm Székelyföldhöz akar tartozni. Mi több, a Székelyföld autonómiájáért kezdeményezett népszavazást Balavásár elsőként szavazta meg Marosszéken. Székelyföld határa itt és még sok helyen – a mi megközelítésünkben – a nyelvi, kulturális határ. Hiszen ezt a kérdést a ma élő embereknek kell eldönteniük, és mi sem természetesebb annál, hogy az egynyelvű, egykultúrájú közösség egy közigazgatási egységbe akar tartozni. Természetellenes viszont az, hogy ezt éppen egy magyar képviselő nem tudja elfogadni! Képviselő Úrnak egy újabb, „harmadik” kifogása szerint az általunk „bejelölt székek mindegyikének lakossági száma alatta van a NUTS III. számára a vonatkozó uniós normában előírt minimális lakossági számnak”. Ön megint téved, Képviselő Úr. A mi tervezetünk nem szól egyáltalán a NUTS statisztikai régiókról – különben az Önöké sem –, mi a székely székeket Székelyföld közigazgatási alegységeiként képzeljük el. Ám ha szóba hozta már a statisztikai régiók népességi korlátait, hadd hívjam fel Képviselő Úr szíves figyelmét az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK számú, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozására vonatkozó rendeletére, amely kimondja: „ha egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban – a (2) bekezdésben említett ismérvnek megfelelően – nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, e NUTS-szintet megfelelő számú, egymással határos, meglévő kisebb közigazgatási egység összevonásával kell képezni”. Következésképp ez a kifogás sem megalapozott. A továbbiakban az Önök tervezetének erényeként felhozza, hogy a majdani autonóm Székelyföldre vonatkozó koncepciójukat a négy „főkirálybíróságra” (Udvarhely, Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy) építik, nyitva hagyva annak lehetőségét, „hogy akárcsak a történelmi múltban, a székek közigazgatási hatásköreit azok központjában lássák el, és ennek mibenlétéről már csak a székelyek dönthetnek”. Nyitva hagyják a lehetőséget? Miféle új kodifikációs találmány ez, Képviselő Úr? Nyilván, ha valamit a jogalkotó nem foglal bele a jogszabályba, az előtt még mindig nyitva maradhat a lehetőség. Ebbe a tengermélytől a csillagos égig minden belefér. Valójában Ön arról akarja elterelni a figyelmet, hogy az Önök tervezete a Nicolae Ceausescu megyésítése során létrehozott három megyére épül. Kényelmességből, konformizmusból Maros, Kovászna és Hargita megye együttesét nevezik Önök Székelyföldnek, amelyen belül a magyarság részaránya ma alig lépi túl az 50 százalékot, míg ez az arány az Ön által rosszabbnak ítélt tervezetben megjelölt közigazgatási határok között közel 75 százalék.
Tudomásul veszem, Képviselő Úr, hogy Ön négy „királybíróságra” hivatkozva, a majdani autonóm Székelyföld térképén látni sem akar Gyergyószéket, Kézdiszéket, Bardoc-Miklósvárszéket. Arra kérem viszont, hogy menjünk el együtt Gyergyóalfaluba, Ditróba, Vargyasra, Barótra, Kézdivásárhelyre, és ütköztessük ott az érveinket lakossági fórumokon, hadd legyen valóságos a közvita, és abban az érintettek is aktív szerepet tudjanak vállalni! Egy gondolatot fogok megosztani Önnel arról az Önök által sokat hangoztatott érvről, hogy azért jobb az Önök tervezete, mert egy „működő autonómia” statútumát másolták. Többen elmondták, beszéltem magam is részletekbe menően, hogy miért nem jó tájékozottság nélkül, ismeretek nélkül másolni. Most azt mondom el, ami ennél is fontosabb: Székelyföld autonómiáját a székely hagyományokra, a székelyek akaratára és az itteni valóságra kell építeni. Az a fajta outsider szemlélet, amely éppen ezt hagyja figyelmen kívül, s a messziről ideszakadtak értetlenségével mellőzi az itteni valóságot, és csak azért tart jobbnak valamilyen megoldást, mert az idegen, soha nem lesz győztes a székelyek körében.
Végezetül hadd mondjam el, találtam pozitívumot is a válaszában. Levelének záró soraiból az derül ki, hogy Ön is úgy gondolja, egyetlenegy, általánosan elfogadott autonómiastatútumra van szükség. Dolgozzunk ezen, hogy azt minél hamarabb a Székely Nemzeti Tanács elé, majd Románia parlamentje elé lehessen terjeszteni.
Üdvözlettel, Izsák Balázs
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyergyószék is bemutatkozott a Székely Fesztiválon
A budapesti Millenáris Parkban május 1–3. között kulturális programok, köztük táncház, bál és bábszínház, valamint gasztronómiai bemutatók és vásár fogadta az érdeklődőket. A gasztrokulturális majálison száz kiállító mintegy ezer termékét sorakoztatta fel.
A Székely Fesztiválon bemutatkozott Hargita, Kovászna, Maros megye, valamint olyan magyarországi szervezetek, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat. A Székely Szeretetszolgálat Alapítvány azzal a céllal álmodta meg a rendezvényt, hogy az anyaországban élők számára minden értékével együtt sikerüljön bemutatni a tömbmagyar régiót.
A három nap alatt a kilátogatók megcsodálhatták a székelyek kultúráját és gasztronómiáját, énekelhettek, táncolhatnak velük, megkóstolhatták ételeiket és italaikat, ugyanakkor megismerhették a székely asszony talpraesettségét, a székely ember virtusát, leleményességét, furfangos észjárását. Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke elmondta, örül, hogy a hat éve elkezdett székelytermék-mozgalom odáig jutott, hogy most már Székely Fesztivált tartanak Budapesten. Az első alkalommal megszervezett budapesti Székely Fesztiválon több gyergyószéki, szentmiklósi is jelen volt. A Millenárisban kiemelt programnak számított a gyergyóiak közreműködésével készült töltött káposzta megkóstolása. „Ennyi ember egy sorban sohasem állt töltött káposztáért” – mondta Bajkó László.
Az önkormányzati képviselő elmondta, a Gyergyószentmiklós és környéke kikapcsolódási lehetőségeit bemutató turisztikai hívogató is az érdeklődők kezébe került, a stand hátterében a Gyilkos-tó látképe állt kedvcsinálóként. „A felhívásra tizenhét turisztikai egység jelentkezett, így az önkormányzat turisztikai irodájával közösen összegyűjtött szórólapokat, reklámanyagokat tudtunk a fesztiválra vinni, és mind egy szálig ki is szórtuk azokat. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a fesztivált azoknak szervezték, akik érdeklődnek Székelyföld iránt. Sikeresnek véljük a részvételt, hiszen azok az információk, melyeket asztalra tettünk, értő emberek kezébe kerültek. Alig telt el pár nap, és már vannak visszajelzések, érdeklődnek a fesztiválon kapott szórólapok alapján a turisztikai egységek ajánlatai iránt” – közölte Bajkó László. Hozzátette: „Nagyon fontos a turisztikában gondolkodóknak az ilyen fesztiválokon, rendezvényeken való részvétel, az eredményt tekintve a szórólapok előállítására fordított anyagiak eltörpülnek, megéri a befektetés, hiszen ez a jövő. A közeljövőben egy kimutatást szeretnénk készíteni, felmérni a Székely Fesztiválon való szereplés hozadékát. Ugyanakkor a turisztikában érdekeltek szakirányú képzését, felvilágosítását is nagyon fontosnak tartom.”
A háromnapos rendezvény- és vásári forgatagban termelők és kézművesek egyaránt kínálták portékájukat eladásra, kóstolásra, székely termékek, helyi sajátosságok és népi kincsek, értékek kapcsán is hangzottak el előadások, beszélgetések. Többek között a gyergyószentmiklósi Székelyfalat, Páll Etelka gyapjúfestékesei, Gáll Erzsébet termékei, a tekerőpataki Bálint-sajtosok iránt is nagy érdeklődés mutatkozott.
A főszervezők elmondása szerint folytatás mindenképpen lesz. Remélhetőleg a Székely Fesztivál is hozzájárul ahhoz, hogy helyi szinten nagyobb együttműködésre sarkallja a különböző turisztikai szolgáltatókat, ötleteket ad a hathatós kínálati csomagok összeállításához.
Baricz Tamás Imola |
Székelyhon.ro

Megyenapok: tartalmas kínálat hétvégére
Nyílt napok, kulturális és sportrendezvények szerepelnek a XI. Hargitai Megyenapok hétvégi, gyergyószéki programjában.
Kicsiknek, nagyoknak egyaránt kínálnak kikapcsolódási lehetőséget a szervezők, Gyergyószentmiklóson és a szomszédos településeken is különböző programokra várják az érdeklődőket.
A remetei művelődési házban kétnapos találkozót tartanak a Gyergyói-medence iskolás és ifjúsági színjátszóinak – pénteken és szombaton a délutáni órákban előadásaikra várják a közönséget. Szárhegyen fotókiállítás nyílik pénteken délután 6 órakor. A székelyudvarhelyi Balázs Ödön Hegyvidéktől emberbarázdákig című tárlatát a kultúrház Cika-termében mutatják be. A kiállítást P. Buzogány Árpád művelődésszervező nyitja meg. Közreműködik a Cika zenekar.
A kortárs táncszínházi fesztivál pénteki előadása este 7 órakor kezdődik a Figura nagytermében. Your body – my landscape címmel magyar-holland koprodukciót követhetnek végig a nézők Roos van Berkel és Berger Gyula előadásában.
Szombati programok
A szombati programok a kora reggeli órákban indulnak: a 6 óra 45 perctől esedékes koszorúzás, rendezvénymegnyitás és eligazítás után 7 órakor rajtol az Erős Zsolt Teljesítménytúra 50 kilométeres szakaszának versenye. Egy órával később a 20, illetve a 30 kilométeres távokon megméretkezőket indítják a Salamon Ernő Gimnázium elől.
Maroshévízen szintén a természetjárókat szólítja meg a 9 órakor induló programszám – tájékozódási versenyt tartanak a város területén. A tekerőpataki Súgó-barlangban nyílt napot tartanak a hegyi- és barlangi mentők, 11 órától várják az érdeklődőket. A szombat eset ismét a kultúráé: a kortárs táncszínházi fesztivál keretében a magyarországi Közép-Európa Táncszínház mutatja be Horda című produkcióját.
Vasárnapi kínálat
Az Erős Zsolt Teljesítménytúra levezetéseként május 17-én lazító túrára hívják a résztvevőket és minden érdeklődőt. Az üdülőtelepről reggel fél tízkor indulnak a kirándulók a Gyilkos-csúcsra. A Súgó- barlangnál vasárnap is nyílt napot tartanak. Akárcsak szombaton, ezúttal is 11 órától várják az érdeklődőket. Este 7-től a dance.movement.theater fesztivál záróprodukcióját tekintheti meg a nagyérdemű. A Vándornaplók című előadást a magyarországi Közép-Európa Táncszínház mutatja be.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Gyergyószéki táborkínálat gyerekeknek
Gazdag a kínálat a gyergyói táborok palettáján – a feltaláló, régész, színjátszó, táncos, lovas palánták egyaránt találhatnak kedvükre valót. Azok a gyerekek sem kell messzire menjenek, akik csupán jó társaságra, esetleg kalandra vágynak. Az alábbiakban a művelődési központ hírlevelében megjelent táborozási lehetőségeket összesítjük.
A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum két korosztálynak szervez táborokat idén. Az elemi iskolások tematikus napok keretében ismerkedhetnek a természettudományokkal: július 6-10. között, naponta 9-től 16 óráig fénnyel, hanggal, levegővel, mozgással és időméréssel kapcsolatos kísérleteket végeznek, mindeközben megpróbálnak kapcsolódási pontot találni a megfigyelt jelenség és a hétköznapok között. Megtudhatják azt is, hogy a különböző tudományos megállapításokat hogyan használják a muzeológusok. A tanulás mellett sok-sok játék és kézműves foglalkozás segíti az együtt táborozás élménnyé válását. A zárónapon – immár hagyományosan – megírják a tábor krónikáját, és a tábori újság sok fotóval illusztrált, újabb lapszámát emlékül hazaviheti minden résztvevő.
Régésztábor a nagyobbaknak
Az öt-nyolcadik osztályos gyerekeket július 13–19. között a Pricske-tetőn zajló régészeti feltárás helyszínére hívja a múzeum. A táborozók betekintést nyerhetnek a régész munkájába, ki is próbálhatják magukat ebben a szerepben, és gyarapíthatják helytörténeti és történelmi tudásukat. Játékok és vetélkedők is szerves részei a programnak. A tábor egyik különlegessége a naponta továbbfejlődő drámapedagógiai foglalkozás lesz, amelyben megelevenítik a feltárás alatt álló egykori pricskei vesztegintézet életét, elképzelik, hogy a 18. század közepén kik dolgoztak ott, kik voltak azok az utazók, akik útjukat megszakítva kénytelenek voltak akár több hónapot ott tölteni. A zárónapon megjelentetik a tábori krónikát: a sok fotóval illusztrált lapot magával viheti minden résztvevő. A táborokba július 3-ig lehet jelentkezni a múzeum titkárságán vagy a 0266–365229-es telefonszámon naponta 9 és 17 óra között.
Kaland, alkotás Várbükkben
A Fenyőmag Gyerekfoglalkoztató Központ július 20. és 25. között Várbükkbe (5-ös km) várja a 8-12 éves gyereket egy tartalmas hétre, jó társaságra, kalandra és alkotásra. Jelentkezni július 5-ig lehet Eperjessy Kinga óvónőnél a 0744–882302-es telefonszámon. A tábor részletes programja megtekinthető a Fenyőmag Facebook-oldalán.
Csalamádé-tábor színjátszóknak
A Csalamádé színjátszó táborba a hetedikeseket és nagyobbakat várja a szervező Szín-kron diákszínjátszó csoport és a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ. Mozgást, agytornát, közös és egyéni munkát, ugyanakkor sok-sok szórakozást ígérnek a résztvevőknek. Mindezt a július 3-23. között zajló táborban, aminek első hetében Güdücön műhelymunkákat tartanak, a második hétben a gyergyószentmiklósi színháznál intenzív próbafolyamat zajlik, a zárónapokon pedig az elkészült előadást mutatják be a környező településeken. A táborban a helyek száma korlátozott, a még néhány betöltetlen helyre a 0740–517174-es telefonszámon lehet jelentkezni július 2-ig.
Angol nyelvtábor két korosztálynak
Kids Camp névvel intenzív angol nyelvtábort hirdetnek 7-14 éves gyerekeknek Borzonton, a Dorka Panzióban. A 7–9 évesek július 15–19. között, a 10–14 évesek július 13–19. között táboroznak. A programban beszéd- és memóriafejlesztő, szerep-, illetve társasjátékok szerepelnek, ugyanakkor kreatív és szórakoztató foglalkozásokat is kínálnak a szervezők. Érdeklődni, jelentkezni a 0741–081604, illetve a 0748–124003-as telefonszámokon lehet.
Lovastábor „góbésan”
A Góbé Lovasudvar két időpontban is hirdet tábort: július 27.–augusztus 1-je, illetve augusztus 31.–szeptember 5. között. A kínálatban lovaglási, lóápolási ismeretek elsajátítása, lovasoktatás szerepel, vannak kedvcsináló programok és vetélkedők.
Érdeklődni, jelentkezni a 0740–085619-es telefonszámon lehet.
Tánctábor kezdőknek, haladóknak
Szintén augusztusi program a Gyergyói Néptánc- és Zenetábor, amelyet idén is Gyergyóremetén szerveznek 3-8. között. A táborban a néptáncoktatás három csoportban, három helyszínen fog zajlani. Oktatók: Farkas Tamás és Gál Nóra Magyarországról, Ivácson László, a Háromszék Együttes művészeti vezetője és Tekeres Gizella Sepsiszentgyörgyről, illetve Sándor Csaba, a balánbányai Ördögborda Táncegyüttes vezetője és Laczkó-Benedek Tünde, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosa.
A táncon kívül gyergyói népzenét és népdalokat is elsajátíthatnak a táborozók, idén a Magyarországról érkező Vizeli Balázs hegedű- és Dsupin Pál furulyaoktató foglalkozik a zene iránt érdeklődőkkel. Népdaloktató: Erőssné Sándor Judit. Jelentkezni július 26-ig lehet a 0752–241873-as telefonszámon vagy a bakai77@yahoo.com e-mail címen.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Színes székely forgatag
Idén is ezreket vonzott a Csíkszereda Megye Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az Ezer Székely Leány Alapítvány által szervezett Ezer Székely Leány Napja a csíksomlyói nyeregbe.
2255 népviseletbe öltözött székely leányt és 1064 székely legényt számláltak a szervezők az idei Ezer Székely Leány Napján. Ennyien jelentkeztek be, de feltehetően még többen jelentek meg népviseletben az eseményen. Ez mindenképp több, mint a tavalyi regisztráltak száma, akkor ugyanis 2135 lányt és 939 legényt jegyeztek.
A jövő évi rendezvényen a házigazda Csíkszentimre lesz, ugyanis a lakosság arányához viszonyítva ők jelentek meg legtöbben népviseletben a találkozón.
A nap folyamán 27 néptánccsoport mutatta meg tánctudását, gyönyörködtette a szemeket, fokozta a jó hangulatot, közel 1100 fellépővel Csíkszékről, Udvarhelyszékről, Gyergyószékről, Háromszékről és Marosszékről. A helyszínen több mint hatvan kézműves volt jelen, számos mesterségbemutatón lehetett részt venni. Idén is tartottak viseletmustrát, volt népviseletsátor, az András Alapítvány szervezésében zajló népviseletvarró kör résztvevőinek munkáit, valamint a csíkdánfalvi Nőszervezet által összeállított viseletbemutatót lehetett megtekinteni.
A legkisebbek gyerekjátékokba és foglalkozásokba kapcsolódhattak be, a Csíksomlyó Egyesület és a dánfalvi viseletvarró kör által felállított szövőszéken a szövés technikáit lehetett kipróbálni.
A rendezvény a hagyományoknak megfelelően a Szabadság téri gyülekezővel kezdődött, majd a kegytemplomnál szentmisén vehettek részt a székely ruhások. A megnyitót és a további programot a Hármashalom oltárnál, a csíksomlyói nyeregben tartották.
Székelyhon.ro

Újratanulják a hagyományt
Nem lehet „befejezni” a gyergyói táncok tanítását, hiszen a fiatal táncoktatók az idősektől mindig tanulnak újat, és a táborba is mindig jönnek újak, egyre fiatalabb, mindössze pár éves gyergyóiak, akiknek a lépéseket szinte kötelező megtanulni – vallják a tegnap kezdődött és szombat estig tartó Gyergyói Tánc- és Zenetábor oktatói.
Ezúttal népesebb a táborozók csapata, a létszám megközelítheti a kétszázat. Számos néptáncos adatközlő érkezik Gyergyószék majd minden településéről, hogy bemutassa tudását. A „hazahozott” gyergyói táncok fogadására egyre többen jönnek a térségből, szeretnék elsajátítani nagyszüleik elfelejtett tudását.
A remetei születésű Ivácson László és párja, Tekeres Gizella mellett táncot oktat a negyedik táborban a szintén remetei Laczkó-Benedek Tünde és a csíkszentdomokosi Bara Szabolcs, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai. Legjobban azonban a Békéscsabáról érkezett oktatók, Farkas Tamás és Gál Nóra részvételének örülnek a táborszervezők és a táborlakók. Farkas Tamás nevéhez fűződik ugyanis a gyergyói tánc hazahozatala.
„Egy műsorom kapcsán kezdtem el érdeklődni a Maros forrásvidékének tánchagyománya iránt. Így jutottam el 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémiára, és onnan hoztam ki az első gyergyói gyűjtéseket. Akkor szembesültem azzal, hogy igenis, Gyergyó vidékének is van saját tánca” – elevenítette fel lapunknak a táncos.
A táncok így kerültek haza vándorútjukról, és egyre bővülnek, hiszen a gyűjtőmunka nem fejeződött be. Magyarországról és Erdélyből is számos fiatal érkezett idén, hogy megtanulják ezeket a táncokat. A gyergyószentmiklósi Hóvirág Néptáncegyüttes huszonöt táncosa például először vesz részt a táborban. Vezetőjük, Szász Ferenc szerint az eddigi években egyéb elfoglaltságaik miatt kimaradtak a táborból, most viszont prioritássá vált a részvétel, itt az ideje a gyergyói tánctudás elmélyítésének. Bár a táncoktatók közül idén hiányzik Sándor Csaba, ő állította össze testvérével, Erőssné Sándor Judittal a 39 gyergyói népdalból álló, kottával ellátott gyűjteményt egy kötetbe, melyhez hangzóanyag-melléklet is tartozik. Ebből fog népdalokat tanítani Erőssné Sándor Judit a tábor folyamán, és talán néhány dalt még hegedülni is megtanulnak a Vizeli Balázshoz beiratkozó növendékek. Jó hír az is, hogy a kiadvány bárki számára hozzáférhető, megvásárolható lesz Remetén a tábor végén.
Az augusztus 3–8. között zajló tábor programja nemcsak a táncot, zenét tanulóknak ad lehetőséget a részvételre. Számos előadás a nagyközönség számára is nyitott. Ilyen például az adatközlő táncosok bemutatkozása. A tábor első napjára a szárhegyi és güdüci táncosok érkeztek, ma este az újfalviak, holnap a csomafalviak és orotvaiak mutatják meg tudásukat. A csütörtöki programban szokásos módon 18 órától a remeteiek, pénteken a ditróiak adják át tudásukat.
Nagy József, a tábor egyik szervezője külön hangsúlyozta: minden új adatközlőt szeretettel látnak, különösképpen tekerőpataki és szentmiklósi idősek jelentkezését várják, e két településen ugyanis még nem bukkantak adatközlőkre. Szintén nyitott a néptánckedvelők számára a táncház, amely vacsora után, a közösségi házban 20.30-tól szerepel minden tábornap programjában. Nagy érdeklődésre tarthat számot Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész előadása pénteken 12 órától a művelődési házban, valamint a szombat délutáni program, melynek része 15 órától a népdal- és verbunkvetélkedő, 18 órától a táborzáró gála, 21 órától pedig táncház, de ezúttal a szokásostól eltérő helyszínen, a csutakfalvi közösségi házban.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Lovas staféta két megyén át
A székelyföldi közösség összetartozásának jelképeként pattan nyeregbe számos lovas augusztus 14–16-án, bejárva Hargita és Kovászna megyét. Stafétájuk egy székely zászló és egy tarisznya, melybe minden településen egy marék föld kerül. Ezt is felhasználják a közösség fájának elültetésekor. Gyergyószéket 14-én reggel 8 és este 8 óra között járják be a lovasok. Hozzájuk csatlakozni, velük ünnepelni mindenkinek ajánlott.
A Székely lovasok Székelyföldért nevet viseli Lutz Levente és csapata, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület kezdeményezése. Az ő elképzelésük válik valóra idén második alkalommal. Akárcsak tavaly, most is több mint 550 kilométernyi lovaglással járják be Székelyföldet 48 óra alatt a lovasok. A gyergyószéki rész programjának részleteit sajtótájékoztatón osztotta meg Bajkó Tibor, aki Domokos Árpáddal és még számos segítővel szervezi ezen szakaszon a stafétát közel harminc lovas bevonásával.
A Csíkcsicsóból kora hajnalban induló lovasok Csíkkarcfalvát érintve Marosfőn adják át reggel nyolc órakor a stafétát a gyergyóiaknak. Innen Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós-templomhoz érkezik az első váltó. A stafétát átvevők érintik Szárhegyet, Ditrót, Remetét. Visszakanyarodva, Alfalut érintve és Csomafalván áthaladva jutnak Újfaluba, innen pedig Domokos Árpád tanyájára, a Somlyó völgyébe. Friss erőben lévő lovasok veszik át itt a stafétát, és indulnak Sikaszóba, hogy este 8 órakor ott az udvarhelyszékiekkel találkozzanak. Miután a váltók áthaladnak Udvarhelyszéken, Kovászna megyében folytatódik a lovaglás, majd vasárnap tartják a befejező ünnepséget ott, ahonnan elindultak, Csíkcsicsóban.
„Büszke vagyok, hogy tavaly is a Gyergyói-medence minden településének elöljárói fogadták a székely lovasokat, és ez reményeink szerint idén is így lesz. Biztatunk mindenkit, hogy csatlakozzanak a fogadókhoz” – mondta Bajkó Tibor, jelezve, a tervek szerint 11 órakor érnek Gyergyószentmiklósra és óránként egy-egy újabb településre. A lovasokat, lovas gazdákat is kérik, a településük határában fogadják, kísérjék a váltót akár egy kilométeren át, akár hosszabb szakaszon. Az autósoknak pedig felhívják a figyelmüket, hogy bár az útvonal kevés helyen vezet főúton, ha a lovasokat látják, hajtsanak lassabban, legyenek tekintettel lóra, lovasra és a képviselt ügyre egyaránt.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Bemutatják ismeretlen értékeinket
Gyergyó térségének hatalmas tudományos, értelmiségi potenciálja van. Csak nem látjuk, és ezért nem tudunk róla – hangzott el a Gyergyói Szemle tudományos, ismeretterjesztő folyóirat első számának bemutatóján.
Az új kiadvány éppen ezen kíván változtatni. Eddig a világ számos rangos egyetemén végzett vagy akár ott tanító Gyergyószékről származó kutatók, neves tudományos szakemberek nem volt, ahol munkájukat ismertessék az itthoniakkal, nem volt lehetőség, hogy egy helyen dolgozzanak, együtt gondolkodjanak, együtt írjanak a saját itthoni közösségük számára. A Gyergyói Szemle ezt az űrt tölti be mostantól.
Amint azt Nagy József, a kiadvány megálmodója és vezető szerkesztője elmondta, másfél év próbálkozás kellett ahhoz, hogy az első lapszám az olvasók kezébe kerüljön. És nem az volt a gond, hogy nem volt, aki írjon, nem volt híján a Szemle értékes írásoknak. Közel negyven Gyergyóban élő, illetve innen elszármazott, magasan képzett értelmiségieket kerestek meg, hogy szerzőként szerepeljenek a kiadványban. Mindannyian igennel válaszoltak. Ők is fontosnak látták, legyen Gyergyószéknek egy tudományos, ismeretterjesztő kiadványa, ami nem szaklap, nem csak egy-egy tudományágat ölel fel, hanem a térség számos problémáját, a térséggel kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz, tudományos színnel, értekező jelleggel megírva.
Amint Nagy József elmondta, rangos szaklapokban Kolozsváron, Budapesten és máshol komoly tudományos művek olvashatók, olyanok, amelyek szorosan kötődnek Gyergyóhoz. gyergyói emberek, vagy éppen Gyergyóról szóló szóló munkák ezek. De éppen Gyergyóban senki nem látja, így nem is olvassa senki itt ezeket. Csak abból évekig meg lehetne szerkeszteni a Gyergyói Szemlét, ha ezeket egybegyűjtenék – mondta. Azonban az új kiadvány gerincét éppen olyan művek alkotják, amelyek pontosan a gyergyói olvasókhoz szólnak.
Egy másik célkitűzése a Gyergyói Szemlének, hogy utat mutasson a hazatéréshez a rengeteg egyetemistának. Rábírni őket, hogy vizsgadolgozataikhoz, doktori disszertációikhoz gyergyói témát válasszanak. Ahhoz itthon kell kutatómunkát folytatni, így ezáltal szorosabb kapcsolat alakulhat ki az otthoni közösséggel. A Gyergyói Szemle első száma, 116 oldalon közöl tanulmányokat. A kiadvány központi témája az első világháború, annak százéves évfordulója kapcsán.
Az anyagiak hiányoztak. Az elképzelés az volt, hogy a gyergyói térségről szóló, annak problémáit tudományos szinten, értekező jelleggel taglaló folyóiratot a közösség önerőből hozza létre. Úgy gondolták, a gyergyószéki önkormányzatok hozzájárulásából kerül ki a nyomdaköltséghez és egyéb kiadásokhoz a forrás. Ígéreteket kaptak. Tényleges hozzájárulást azonban egyelőre a remetei önkormányzat nyújtott, és habár nem szerettek volna „idegenhez” folyamodni, a Bethlen Gábor Alap támogatása is kellett a lapkiadáshoz. A kiadványt csütörtökön Szárhegyen is bemutatták, de hamarosan a többi gyergyószéki településen is ismertetik majd a Gyergyói Szemlét.
Ha lenne anyagi háttér, akár négyszer is megjelenhetne évente. A szerkesztők a második számot tervezik, ennek megjelenése szeptemberre várható, témája sajnos időszerű: az elvándorlás.
Gergely Imre. Székelyhon.ro