Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. április 24.
Nettó átlagbérek Erdélyben: Kolozs megye az élen, Hargita országosan is utolsó
A nettó átlagbér tekintetében Kolozst csak Bukarest és Ilfov előzi meg. Hargita a munkavállalók feleannyit keresnek, mint a fővárosban, és a legkevesebbet keresnek az egész országban.
Felemás képet mutat erdélyi nettó átlagfizetések megyénkénti megoszlása. Bukarest és Ilfov után három erdélyi megyében, Kolozsban, Temesben és Szebenben kerestek legjobban a munkavállalók 2016-ban. Előbbiben 2328, a bánsági megyében 2217, a dél-erdélyiben pedig 2138 lej volt a nettó átlagbér.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az országos rangsor utolsó helyén továbbra is Hargita áll, 1483 lejjel, lévén az egyetlen megye az országban, ahol az átlagkereset az 1500 lejt sem éri el. Ennél már Háromszéken is jobban keresnek az emberek, átlagosan 1548 lejt, Marosról nem is beszélve, ahol az nettó átlagbér 1847 lej.
A tágabb értelemben vett Erdélyben még Brassó és Arad azok a megyék, ahol viszonylag magasak a fizetések: előbbiben 1952, utóbbiban 1872 lej. A Kárpátokon túl a Konstanca, Prahova, Argeș, Iași, Ilfov és Gorj megyei munkavállalók lehetnek elégedettek a fizetésükkel, mely 1912 és 2347 lej között változik. Legjobban a bukarestiek keresnek, átlagban 2857 lejt, ami szinte duplája a hargitai átlagjövedelemnek. Az országos nettó átlagbér 2088 lej.
Hargitában azért alacsonyak a fizetések, mert a szakképzett fiatalok tömegesen vándorolnak el az iskola vagy az egyetem elvégzését követően, véli Bajkó Zelma, a Csíki Vállalkozók Egyesületének ügyvezető elnöke. A Maszolnak elmondta: az elvándorlás fő oka az, hogy az ország nagyobb városaiban vagy külföldön jobban lehet keresni, ami egy ördögi kör. Az előnytelen gazdasági struktúra szintén közrejátszik, ugyanis Hargitában a fa- és bútoripar a hagyományos ágazatok, melyek köztudottan rosszul fizetnek. A megyében egyébként a legtöbb munkavállaló az oktatásban dolgozik, ahol szintén alacsonyak a bérek.
A bérszínvonal tükrözi a fejlettséget
A szakértők szerint a nettó átlagbér hűen tükrözi a régiók gazdasági fejlettségét. A Ziarul Financiar gazdasági napilapnak nyilatkozó Dumitru Sandu, a Bukaresti Egyetem szociológia professzora szerint aszegénységnek, a gazdasági elmaradottságnak idehaza alapvetően két oka van: az elöregedett, nagyrészt a mezőgazdaságban dolgozó lakosság, illetve a földrajzi elszigeteltség.
Hargita megyében inkább az elszigeteltség miatt alacsonyak a bérek, véli a bukaresti szakember, a megye ugyanis viszonylag nehezen megközelíthető, emiatt elkerülik a befektetők, nem telepednek meg a jól fizető iparágak és szolgáltatások. Hargita megye hátrányban van abból a szempontból is, hogy nincs egyetlen nagyvárosa sem, ami a fejlődés motorja lehetne. Egy év leforgása alatt az országos nettó átlagbér 12 százalékkal nőtt. Hargitában ennél kisebb mértékű, 8 százalékos volt a növekedés.
Pengő Zoltán / maszol.ro
A nettó átlagbér tekintetében Kolozst csak Bukarest és Ilfov előzi meg. Hargita a munkavállalók feleannyit keresnek, mint a fővárosban, és a legkevesebbet keresnek az egész országban.
Felemás képet mutat erdélyi nettó átlagfizetések megyénkénti megoszlása. Bukarest és Ilfov után három erdélyi megyében, Kolozsban, Temesben és Szebenben kerestek legjobban a munkavállalók 2016-ban. Előbbiben 2328, a bánsági megyében 2217, a dél-erdélyiben pedig 2138 lej volt a nettó átlagbér.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az országos rangsor utolsó helyén továbbra is Hargita áll, 1483 lejjel, lévén az egyetlen megye az országban, ahol az átlagkereset az 1500 lejt sem éri el. Ennél már Háromszéken is jobban keresnek az emberek, átlagosan 1548 lejt, Marosról nem is beszélve, ahol az nettó átlagbér 1847 lej.
A tágabb értelemben vett Erdélyben még Brassó és Arad azok a megyék, ahol viszonylag magasak a fizetések: előbbiben 1952, utóbbiban 1872 lej. A Kárpátokon túl a Konstanca, Prahova, Argeș, Iași, Ilfov és Gorj megyei munkavállalók lehetnek elégedettek a fizetésükkel, mely 1912 és 2347 lej között változik. Legjobban a bukarestiek keresnek, átlagban 2857 lejt, ami szinte duplája a hargitai átlagjövedelemnek. Az országos nettó átlagbér 2088 lej.
Hargitában azért alacsonyak a fizetések, mert a szakképzett fiatalok tömegesen vándorolnak el az iskola vagy az egyetem elvégzését követően, véli Bajkó Zelma, a Csíki Vállalkozók Egyesületének ügyvezető elnöke. A Maszolnak elmondta: az elvándorlás fő oka az, hogy az ország nagyobb városaiban vagy külföldön jobban lehet keresni, ami egy ördögi kör. Az előnytelen gazdasági struktúra szintén közrejátszik, ugyanis Hargitában a fa- és bútoripar a hagyományos ágazatok, melyek köztudottan rosszul fizetnek. A megyében egyébként a legtöbb munkavállaló az oktatásban dolgozik, ahol szintén alacsonyak a bérek.
A bérszínvonal tükrözi a fejlettséget
A szakértők szerint a nettó átlagbér hűen tükrözi a régiók gazdasági fejlettségét. A Ziarul Financiar gazdasági napilapnak nyilatkozó Dumitru Sandu, a Bukaresti Egyetem szociológia professzora szerint aszegénységnek, a gazdasági elmaradottságnak idehaza alapvetően két oka van: az elöregedett, nagyrészt a mezőgazdaságban dolgozó lakosság, illetve a földrajzi elszigeteltség.
Hargita megyében inkább az elszigeteltség miatt alacsonyak a bérek, véli a bukaresti szakember, a megye ugyanis viszonylag nehezen megközelíthető, emiatt elkerülik a befektetők, nem telepednek meg a jól fizető iparágak és szolgáltatások. Hargita megye hátrányban van abból a szempontból is, hogy nincs egyetlen nagyvárosa sem, ami a fejlődés motorja lehetne. Egy év leforgása alatt az országos nettó átlagbér 12 százalékkal nőtt. Hargitában ennél kisebb mértékű, 8 százalékos volt a növekedés.
Pengő Zoltán / maszol.ro
2017. június 9.
Tíz megyében árasztott el lakásokat a víz
A Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (IGSU) csütörtök reggel arról tájékoztatott, hogy az elmúlt 24 óra leforgása alatt több mint száz tűzoltó dolgozott azon, hogy eltávolítsa a vizet lakásokból, pincékből és udvarokból. összesen tíz megye érintett. „Országos viszonylatban tíz megyében – Bákó, Krassó-Szörény, Kolozs, Dolj, Gorj, Hunyad, Neamț, Prahova, Szilágy, valamint Temes – okozott károkat az időjárás. Közös erővel a tűzoltók öt lakásból, 92 pincéből és 93 elárasztott udvarról távolították el a vizet, és tisztították meg a kisebb átkelők környékét. Az eső a legnagyobb kárt Kolozs megyében – többek között Gyalun és Marótlakán – okozta, ahol több mint nyolcvan pincét árasztott el a víz. Temes megyében eközben egy lakásból, 15 alagsorból és 4 udvarból kellett eltávolítani a vizet” – áll a katasztrófavédelem közleményében. Ami a villanyárammal való ellátást illeti, Dolj, Mehedinți és Vâlcea megyéből jeleztek gondokat, a műszaki csapatok a helyszínen vannak, hogy orvosolják a felmerült problémákat. Nyugati Jelen (Arad)
A Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (IGSU) csütörtök reggel arról tájékoztatott, hogy az elmúlt 24 óra leforgása alatt több mint száz tűzoltó dolgozott azon, hogy eltávolítsa a vizet lakásokból, pincékből és udvarokból. összesen tíz megye érintett. „Országos viszonylatban tíz megyében – Bákó, Krassó-Szörény, Kolozs, Dolj, Gorj, Hunyad, Neamț, Prahova, Szilágy, valamint Temes – okozott károkat az időjárás. Közös erővel a tűzoltók öt lakásból, 92 pincéből és 93 elárasztott udvarról távolították el a vizet, és tisztították meg a kisebb átkelők környékét. Az eső a legnagyobb kárt Kolozs megyében – többek között Gyalun és Marótlakán – okozta, ahol több mint nyolcvan pincét árasztott el a víz. Temes megyében eközben egy lakásból, 15 alagsorból és 4 udvarból kellett eltávolítani a vizet” – áll a katasztrófavédelem közleményében. Ami a villanyárammal való ellátást illeti, Dolj, Mehedinți és Vâlcea megyéből jeleztek gondokat, a műszaki csapatok a helyszínen vannak, hogy orvosolják a felmerült problémákat. Nyugati Jelen (Arad)
2017. július 20.
Budinet és telebudi
Szilágyi Aladár írása arról, hogy Erdélynek Óromániával szembeni szeparatizmusa akár a reterátkultúrában is kimutatható.
Az Országos Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése szerint Románia rendületlenül az Európai Unió tagországainak az „élén áll” a vízöblítésmentes latrinák, az udvaron, jó esetben: a kert végén elhelyezett, hagyományos árnyékszékek használata tekintetében. A legutóbbi, 2015-ös budiösszeírás óta némi változás állt be a hazai életminőségben: az akkori 54 százalékos klotyóhasználati kultúra napjainkra 4 százalékkal szorult vissza. Tehát manapság az ország lakosságának kb. a fele már átvette a vízlehúzós-öblítéses vécéhasználati módit.
Persze, ez az 50-50 százalékos megoszlás nem vetíthető ki egyenletesen Románia teljes területére! Hogy egy időszerű EU-integrációs terminussal éljünk: óriási különbség van ebben a tekintetben a nyolc „fejlesztési régió” között. Nincs szándékomban azzal untatni az olvasót, hogy mind a nyolc régió adatait fölsoroljam, csupán egyetlen érdekességre hívnám fel diszkréten a figyelmet: ha a vizsgálat eredményeit térképre vetítve csíkozással próbáljuk érzékeltetni (kevesebb budihasználat = világosabb csíkozás), akkor a világosabb régiók nagyjából a Kárpátokon inneni területekkel, Erdéllyel, Partiummal, a Bánsággal egyeznek, a sötétebbekből nagyjából-egészéből Moldova és Havasalföld térképe rajzolódik ki, az egy Bukarestet és környékét, illetve a tengerpartot kivéve. A legeslegsötétebb színezetet, a maga mintegy 72 (!) százalékával viszont az úgynevezett Dél-nyugat Olténia Fejlesztési Régió érdemli ki. Hadd ne bontsuk tovább, hogy a régió öt megyéje, Dolj, Gorj, Mehedinţi, Olt és Vâlcea közül, melyik ragaszkodik a legjobban a kinti pottyantók tradíciójához. De, mint a Statisztikai Hivatal adatainak közléséhez csatolt tévériport bemutatta: egy-egy oltyán megyén belül számos olyan, több ezres lélekszámú település létezik, ahol a vezetékes víz-, illetve szennyvízelvezető hálózat még egyáltalán nem épült ki, tehát a vízöblítéses-ülőkés angol WC intézményét is csak hírből ismerik.
Az illusztrációnak szánt tévériport meg is szólaltat néhány érintettet. Az egyik derék helybéli megmutatta, annyira reménykedik a bővizű világ eljöttében, hogy a csűrjébe felhalmozott fürdőkádat, mosdót, vécékagylót, mindent, ami egy ilyen más életformához kelletik. Másik falusfele, egy fiatalasszony, aki már medencét is sikerített az udvarára, a jól tájékozottak szarkazmusával közli: „vizünk ugyan nincs, vécénk sincs, de a lakosság 60 százaléka immár rácsatlakozott az internetre. Elvégre laptoppal az ölünkben, a budin ücsörögve is lehet skype-olni…”
Számomra a csúcsot – ebben a témakörben – egy pusztulásra ítélt hegyi településen készült felvétel jelenti. A fotográfia jobboldalán egy lerobbant, fából összerótt épület látható. A kép baloldalán, a suhángerdő előtt, egy kiérdemesült utcai telefonfülke, közepén fából összeeszkábált ülőkével hirdeti a népi találékonyság kimeríthetetlen voltát. S hogy a közszemérem se csorbuljon, a telefonkabin kékre pingált üvegoldalai hangsúlyozzák annak illemhely-voltát… erport.ro
Szilágyi Aladár írása arról, hogy Erdélynek Óromániával szembeni szeparatizmusa akár a reterátkultúrában is kimutatható.
Az Országos Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése szerint Románia rendületlenül az Európai Unió tagországainak az „élén áll” a vízöblítésmentes latrinák, az udvaron, jó esetben: a kert végén elhelyezett, hagyományos árnyékszékek használata tekintetében. A legutóbbi, 2015-ös budiösszeírás óta némi változás állt be a hazai életminőségben: az akkori 54 százalékos klotyóhasználati kultúra napjainkra 4 százalékkal szorult vissza. Tehát manapság az ország lakosságának kb. a fele már átvette a vízlehúzós-öblítéses vécéhasználati módit.
Persze, ez az 50-50 százalékos megoszlás nem vetíthető ki egyenletesen Románia teljes területére! Hogy egy időszerű EU-integrációs terminussal éljünk: óriási különbség van ebben a tekintetben a nyolc „fejlesztési régió” között. Nincs szándékomban azzal untatni az olvasót, hogy mind a nyolc régió adatait fölsoroljam, csupán egyetlen érdekességre hívnám fel diszkréten a figyelmet: ha a vizsgálat eredményeit térképre vetítve csíkozással próbáljuk érzékeltetni (kevesebb budihasználat = világosabb csíkozás), akkor a világosabb régiók nagyjából a Kárpátokon inneni területekkel, Erdéllyel, Partiummal, a Bánsággal egyeznek, a sötétebbekből nagyjából-egészéből Moldova és Havasalföld térképe rajzolódik ki, az egy Bukarestet és környékét, illetve a tengerpartot kivéve. A legeslegsötétebb színezetet, a maga mintegy 72 (!) százalékával viszont az úgynevezett Dél-nyugat Olténia Fejlesztési Régió érdemli ki. Hadd ne bontsuk tovább, hogy a régió öt megyéje, Dolj, Gorj, Mehedinţi, Olt és Vâlcea közül, melyik ragaszkodik a legjobban a kinti pottyantók tradíciójához. De, mint a Statisztikai Hivatal adatainak közléséhez csatolt tévériport bemutatta: egy-egy oltyán megyén belül számos olyan, több ezres lélekszámú település létezik, ahol a vezetékes víz-, illetve szennyvízelvezető hálózat még egyáltalán nem épült ki, tehát a vízöblítéses-ülőkés angol WC intézményét is csak hírből ismerik.
Az illusztrációnak szánt tévériport meg is szólaltat néhány érintettet. Az egyik derék helybéli megmutatta, annyira reménykedik a bővizű világ eljöttében, hogy a csűrjébe felhalmozott fürdőkádat, mosdót, vécékagylót, mindent, ami egy ilyen más életformához kelletik. Másik falusfele, egy fiatalasszony, aki már medencét is sikerített az udvarára, a jól tájékozottak szarkazmusával közli: „vizünk ugyan nincs, vécénk sincs, de a lakosság 60 százaléka immár rácsatlakozott az internetre. Elvégre laptoppal az ölünkben, a budin ücsörögve is lehet skype-olni…”
Számomra a csúcsot – ebben a témakörben – egy pusztulásra ítélt hegyi településen készült felvétel jelenti. A fotográfia jobboldalán egy lerobbant, fából összerótt épület látható. A kép baloldalán, a suhángerdő előtt, egy kiérdemesült utcai telefonfülke, közepén fából összeeszkábált ülőkével hirdeti a népi találékonyság kimeríthetetlen voltát. S hogy a közszemérem se csorbuljon, a telefonkabin kékre pingált üvegoldalai hangsúlyozzák annak illemhely-voltát… erport.ro
2017. július 24.
Nagy-Romániát a Tiszáig kiterjeszteni szándékozó politikus kap szobrot Nagyváradon
Két évnyi huzavona után kedvező elbírálást kapott a szakhatóságtól a tervezet, hogy szobrot állítsanak I. C. Brătianunak Nagyváradon.
A talapzat nélküli szobor a néhai román miniszterelnök nevét ma viselő park (eredeti nevén Bunyitai liget) szélén, a Continental és Hilton szállók között félúton fog állni. Ezt közösségi oldalán jelentette be Ilie Bolojan polgármester, hozzátéve, hogy az avatót november 24-re tervezik, az államférfi halálának 90. évfordulójára.
Az alkotás elkészítésének lehetőségét még 2015-ben nyerte el a szatmári Radu Ciobanu szobrász. A polgármester szerint a szoborállítással „Nagyvárad városa elismerését fejezi ki a politikusnak a Nagy Románia létrehozásában játszott szerepéért”.
Akinek nem volt elég Trianon
Ion I. C. Brătianu (Ștefănești, 1864. augusztus 20. – Bukarest, 1927. november 24.) román politikus, belügyminiszter és külügyminiszter, összesen öt alkalommal hazája kormányfője, 1923-tól a Román Akadémia tagja. Ion C. Brătianu román miniszterelnök fia, Dinu Brătianu és Vintilă Brătianu miniszterelnök testvére. Románia tanulmányait követően önkéntesként belépett a hadseregbe, majd Franciaországban végzett mérnöki tanulmányokat.
Apjához és testvéreihez hasonlóan a politikai élet részese lett, s 1895-ben megválasztották Gorj megye képviselőjévé. 1907-ben belügyminiszterré nevezték ki, majd 1909-től egy évig miniszterelnök. 1914 elején újra miniszterelnök lett, majd az első világháború kitörését követően határozottan kiállt a Román Királyság fegyveres semlegessége mellett. Ennek ellenére 1916-ban már intenzív tárgyalásokat folytatott az antant képviselőivel, s a kedvező feltételek kicsikarását követően 1916. augusztus 27-én hazája hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának.
Az Erdély ellen offenzívába kezdő román egységeket azonban hamarosan megállították, és a központi hatalmak seregei 1916. december 6-án bevonultak Bukarestbe, ahonnan I. Ferdinánd király és a kormány Jászvásárra menekült. Románia a vereséget követően hamarosan különbéke kötésére kényszerült, s az ezt ellenző Brătianu miniszterelnököt a király 1918-ban leváltotta. A háború befejezését követően újra miniszterelnök, a párizsi béketárgyalásokon a román küldöttség vezetője volt.
A trianoni békeszerződés aláírását követően nemtetszését fejezte ki a szerződésben rögzített magyar–román határral szemben, mivel az eredeti elképzelések szerint a két ország határa a Tisza vonalánál lett volna megállapítva. 1923-ban a Román Akadémia a tagjai közé fogadta. Az 1920-as években további két alkalommal kerül a miniszterelnöki székbe. 1927-ben halt meg Bukarestben.
itthon.ma/kult
Két évnyi huzavona után kedvező elbírálást kapott a szakhatóságtól a tervezet, hogy szobrot állítsanak I. C. Brătianunak Nagyváradon.
A talapzat nélküli szobor a néhai román miniszterelnök nevét ma viselő park (eredeti nevén Bunyitai liget) szélén, a Continental és Hilton szállók között félúton fog állni. Ezt közösségi oldalán jelentette be Ilie Bolojan polgármester, hozzátéve, hogy az avatót november 24-re tervezik, az államférfi halálának 90. évfordulójára.
Az alkotás elkészítésének lehetőségét még 2015-ben nyerte el a szatmári Radu Ciobanu szobrász. A polgármester szerint a szoborállítással „Nagyvárad városa elismerését fejezi ki a politikusnak a Nagy Románia létrehozásában játszott szerepéért”.
Akinek nem volt elég Trianon
Ion I. C. Brătianu (Ștefănești, 1864. augusztus 20. – Bukarest, 1927. november 24.) román politikus, belügyminiszter és külügyminiszter, összesen öt alkalommal hazája kormányfője, 1923-tól a Román Akadémia tagja. Ion C. Brătianu román miniszterelnök fia, Dinu Brătianu és Vintilă Brătianu miniszterelnök testvére. Románia tanulmányait követően önkéntesként belépett a hadseregbe, majd Franciaországban végzett mérnöki tanulmányokat.
Apjához és testvéreihez hasonlóan a politikai élet részese lett, s 1895-ben megválasztották Gorj megye képviselőjévé. 1907-ben belügyminiszterré nevezték ki, majd 1909-től egy évig miniszterelnök. 1914 elején újra miniszterelnök lett, majd az első világháború kitörését követően határozottan kiállt a Román Királyság fegyveres semlegessége mellett. Ennek ellenére 1916-ban már intenzív tárgyalásokat folytatott az antant képviselőivel, s a kedvező feltételek kicsikarását követően 1916. augusztus 27-én hazája hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának.
Az Erdély ellen offenzívába kezdő román egységeket azonban hamarosan megállították, és a központi hatalmak seregei 1916. december 6-án bevonultak Bukarestbe, ahonnan I. Ferdinánd király és a kormány Jászvásárra menekült. Románia a vereséget követően hamarosan különbéke kötésére kényszerült, s az ezt ellenző Brătianu miniszterelnököt a király 1918-ban leváltotta. A háború befejezését követően újra miniszterelnök, a párizsi béketárgyalásokon a román küldöttség vezetője volt.
A trianoni békeszerződés aláírását követően nemtetszését fejezte ki a szerződésben rögzített magyar–román határral szemben, mivel az eredeti elképzelések szerint a két ország határa a Tisza vonalánál lett volna megállapítva. 1923-ban a Román Akadémia a tagjai közé fogadta. Az 1920-as években további két alkalommal kerül a miniszterelnöki székbe. 1927-ben halt meg Bukarestben.
itthon.ma/kult