Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Gömör
10 tétel
1999. január 5.
A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti stratégiai programjában a Kisebbségkutató Műhely által irányított kutatások részeként magyarországi és szomszéd országbeli kutatók vizsgálják a Kárpát-medence magyar, illetve a magyarországi nem magyar kisebbségek nyelvhasználatát, kétnyelvűségét, az asszimilációs folyamatot. Külön elemzik a kisebbségpolitikai modelleket, az identitásformák kialakulását. Az 1990-1991-es hivatalos népszámlálási adatok szerint a Magyarországgal szomszédos hét országban 2703 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2 774 ezer fő jelölte meg anyanyelveként a magyart. Visszafogott becslések szerint 2,8-3,2 millió kisebbségi magyar él a Kárpát-medencében. Kocsis Károly és felesége, Kocsisné Hodosi Eszter Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin címmel jelentette meg Magyarok a határainkon túl - a Kárpát-medencében című könyvük legutolsó népszámlálási adatok alapján átdolgozott és bővített angol nyelvű változatát. Kocsis a világban élő magyarok számát 14.1 millióra becsüli: 10,1 millió él Magyarországon, 2 840 ezer a szomszédos országokban /Erdélyben 1 640 ezer, Szlovákiában 608 ezer, Szerbiában 350, Kárpátalján 180, Horvátországban 20, Szlovéniában 9, Ausztriában 33 ezer/, a többi európai országban 320 ezer, a tengeren túl mintegy 740 ezer. A magyar kisebbségek fennmaradása szempontjából fontos, hogy a szlovákiai, kárpátaljai és szlovéniai magyarok 70-77 %-a, az erdélyi és vajdasági magyarok 56,9, illetve 56 %-a lakóhelyén többségben él. Magyarország határain kívül 1990/91-ben 1410 magyar többségű település létezett. A kisebbségi magyarok 27,3 %-a államhatárokhoz tapadó kompakt magyar tömbterületeken él, mint pl. a csallóközi-mátyusföldi, a barsi, honti, gömöri vagy a bodrogközi és Ung-vidéki. Székelyföld a legnépesebb kisebbségi magyar tömbterület 723 ezer fős magyar közösséggel, ami a kárpát-medencei kisebbségi magyarság 27 %-át teszi ki. - Minden harmadik kisebbségi magyar /858 ezer/ nyelvszigetekhez vagy szórványokhoz tartozik. A katasztrofális magyarországi mutatók szintjét kezdi megközelíteni a kisebbségi magyarok halálozási aránya. /Szarka László: A kisebbségi magyarság társadalomföldrajza. = Új Szó (Pozsony), jan. 5./
2002. november 21.
"A magyarság ma egyféle "szigettengeren" él, írta tanulmányában Pomogáts Béla. A szigettenger kontinentális központja a jelen Magyarországa, illetve azok a kisebb területek, amelyek a trianoni ország határai mentén /Biharban és Szatmárban, Beregszász környékén, Csallóközben, Mátyusföldön és Gömörben, végül Vajdaság északi felében és a Tisza mentén/ etnikai tekintetben az anyaországgal összefüggésben helyezkednek el. Vannak azután nagyobb magyar többségű területek, de más népek által lakott vidékekbe ékelve: ilyen a Székelyföld területe, amelyen vagy nyolcszázezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar falvak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége. Minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Ungvár vagy Kassa magyarsága is valójában szórványban él, Természetesen diaszpórában élnek a nyugati világban szétszóródott magyarok. A jelenleg érvényesnek tekinthető statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, az egész Kárpát-medencében /Szlovákiában, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Burgenlandban/ nagyjából további négyszázezer, a nyugati világban pedig körülbelül 1,2 vagy 1,3 millió magyar él szórványban. Ez együtt közel 2,5 millió ember, vagyis minden hatodik magyarnak idegen nyelvű népesség között kell leélnie életét. Ez a szórványmagyarság folyamatosan ki van szolgáltatva az asszimiláció hatásának, csak töredékesen vannak magyar intézményei, a kétnyelvűség körülményei között él. A magyarság közép-európai tévesztésében nagy szerepet játszott a máig folyamatos népszaporulatbeli deficit. Vagy másfélszáz esztendővel ezelőtt nagyjából egyforma nagyságú nép élt, úgy nyolcmilliós lélekszám körüli: a magyarság a maga országterületén és a románság több államban /a két román fejedelemségben, Magyarországon, az Ausztriához tartozó Bukovinában és a cári Oroszország tartományát alkotó Besszarábiában/. Azóta a Kárpát-medencei magyarság létszáma, amely az első világháborúig erősen emelkedett, nagyjából mindössze hatvan százalékkal növekedett, a románságé pedig /Romániát és a Moldvai Köztársaságot tekintve/ nagyjából megháromszorozódott. A népszaporulatban folyamatos deficit, az ugyancsak folyamatos szórvány magyar beolvadás, /és az állandósult kivándorlás és emigráció/ nélkül a románok lélekszámához hasonlóan ma mintegy huszonnégymillió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. Ehelyett tovább halad a szórványosodás. A szórványmagyarság kérdésének felvetését nem lehet időszerűtlennek tekinteni. A magyarországi politika a magyar kisebbség védelmét célzó stratégiáját szinte kizárólagosan a magyarság etnikai tömbjeinek gondozására alapozták. Nem volt erőteljes érdeklődés a szórványgondozás iránt a kisebbségi magyarok politikai életében sem, kivéve talán a moldvai csángók kulturális gondozását, ahol mindig gyülekezett néhány intézmény és önkéntes még Magyarországon is /például Beke György író, Halász Péter néprajztudós vagy Atzél Endre jogász./ Erdélyben működik Vetési László református lelkész irányításával egy egyházi jellegű szórványalapítvány, melynek a Kárpátoktól délre is vannak eredményei. Azonban a szórványmagyarok helyzetének puszta felmérésre sem történtek kísérletek. Ezért jelentős, hogy az Anyanyelvi Konferencia /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával hozzáfogott egy szórványgondozási program kidolgozásához. A magyar "szigettenger" igen veszélyeztetett. A történelmi erők a szórványmagyarság lassú eltűnését készítik elő. A szórványmagyarság helyzetével, jövőjével foglalkozni kell. A szórványmagyarság kiszolgáltatott az integrációs folyamatoknak. Az integrációból kimaradott országokban minden bizonnyal erősödni fog az etnokratikus gondolat és az idegengyűlölet. Az integrációs folyamat később kiterjedhet Szerbiára, Ukrajnára azonban csak hosszabb idő elteltével. Felvetődik tehát a gondolat, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyar szórványokat miként lehet szülőföldjükön megtartani. Nem lesz könnyű feladat, továbbá számolni kell azzal, hogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáról folyamatos a Magyarországra történő áttelepülés. A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést igényel. Ennek a stratégiának a valós helyzet felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedben nagy társadalomtudományi, demográfiai kutató- és elemzőmunkára került sor, ennek ellenére csak töredékes képünk van a magyar diaszpóráról. A szórványmagyar vidékek nagy részén nincsenek szervezett magyar iskolák, esetleg csak elemi iskolák. Ezeket az iskolákat tankönyvekkel, tanítási eszközökkel kell támogatni, emellett létre kell hozni a hétvégi magyar iskolák átfogó rendszerét. Leghasznosabb volna ezeket egyházközségekben megszervezni. A szórványban volna elsőrendű szerepe a magyar rádiós és televíziós adásoknak, ezen belül a távoktatásnak. A szórványvidéken élő gyermekek számára új tankönyvcsaládokat kellene kidolgozni. A kisközösségek anyanyelvmegtartó ereje mindennél fontosabb lehet. /Pomogáts Béla: Magyarok a szórványban. = A Hét (Bukarest), nov. 21./"
2003. július 1.
"Jún. 28-án a Debreceni Egyetem néprajzi tanszékének kilenc első-, illetve másoddiplomás diákja érkezett Csanálosra. A határon kívüli magyaroknál kutatnak néphagyományt azzal a céllal, hogy amikor az európai uniós csatlakozással felbontják a jelenlegi közigazgatási megyerendszert, a határok ne képezhessék akadályát a közös régió kialakításának. Korábban Gömörben kutattak. Trianon után Gömör vármegyének 21 falva esett Magyarországra, a többi Szlovákia, illetve korábban Csehszlovákia területére. A térségben az általuk végzett, publikációkban közzétett sikeres kutatások nyomán másfél hónappal ezelőtt a két állam köztársasági elnökének Putnokon történt találkozóján megállapodás született arról, hogy az Európai Unióban ott közös régió lesz. Ugyanezzel a szándékkal jöttek most Szatmárba. A történelmi Szatmár megyéből lényegében kis csonka rész tartozik Magyarországhoz, a nagyobb rész Romániába esik, és ők azt szeretnék bizonyítani, hogy történelmileg, kulturálisan egységes régióról van szó. /Boros Ernő: Néprajzkutatók Csanáloson. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 1./"
2003. július 3.
"V. Lármafa-Találkozón, a Szent László király emlékét őrző zarándoklaton Cegőtelkén, az alig 500 lakosú Beszterce-Naszód megyei faluban jártak a résztvevők, itt volt a cserhalmi ütközet. Győztes csatáink egyik színhelye. A 102 főből álló Szent László sereg Beder Tibor irányításával érkezett Cegőtelkére, ahol megcsodálták a Kolozsi Tibor alkotta, több mint tíz méter magas szoborkompozíciót, amely egy kettétört kardmarkolatot és egy pajzsot szimbolizál, rajta egy kereszt, illetve a pogány által elrabolt magyar lány két hajfonatával. A következő stáció Nagyvárad volt, amelynek püspökségét 1093-ban Szent László király alapította. Folytatták útjukat Felvidék felé. Rozsnyón az a szakavatott idegenvezető fogadta őket, Thököly Gábor, akinek nemrég jelent meg Kastélyok, kúriák, várkastélyok Gömörben című könyve. A kisebb településeket is felkeresték, ahol valamilyen Szent Lászlóval kapcsolatos legenda vagy templom létezik. Voltak Betlér, Hárskút, Szádelő, Debrőd, Lucska falukban, ahol a magyarság ugyan csökkenő számban van jelen, de közösségtudatuk és nemzetiségi öntudatuk magas. Lenyűgöző volt Krasznahorka büszke vára, a betléri Andrássy-kastély meg az emberek közvetlensége, barátsága. Kassa volt a zarándoklat utolsó stációja, ahol bejárták az óvárost, szentmisén vettek részt a Szent Erzsébet-székesegyházban, felkeresték a Rákóczi-emlékmúzeumot. /Farkas Aladár: V. Lármafa-Találkozó. Szent László emlékét őrző zarándoklat. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./"
2003. július 29.
"Tizenkét év alatt tizenkét szlovákiai településen szűnt meg a magyarok hivatalos érintkezésben érvényesíthető anyanyelvhasználati joga. A Szlovákiában hatályos törvény értelmében a nemzetiségek minden olyan településen érintkezhetnek anyanyelvükön a helyi hivatalokkal, ahol a lélekszámuk eléri a húsz százalékot. Szlovákiában 1991-ben 512 olyan települést tartottak számon, ahol a kisebbségek nyelvhasználati joga ennek értelmében érvényesíthető. A statisztikai hivatal adatai alapján most "felfrissítették" az ide sorolható települések jegyzékét. Ebből kiderült: a magyar nyelvhasználatra jogosító népességstatisztikai arányok tizenkét községben húsz százalék alá estek vissza, ezen túl már csak kereken félezer helységben érvényesíthetők. Ilyen település például a Léva melletti Garamkálna (Kalná nad/Hronom) és Tild (Telince), a Gömörben fekvő Bellény (Belín), a közvetlenül Párkány melletti Ebed (Obid) és a honti kisközség, Leszenye (Lesenice) is. Ezzel szemben 68-ról 91-re emelkedett azon községek száma, ahol ugyanennyi idő alatt az ott élő ruszin kisebbség nyelvhasználati jogot szerzett. /(Keszeli Ferenc / MTI): Szlovákiai magyar nyelvhasználat tizenkét községgel kevesebben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./"
2004. június 18.
Júl. 4-11-e között tartják meg Szilágycsehben a harmadik Zsibói Nemzetközi Népzene- és Tánctábort. A szervezők: a házigazda Berekenye Ifjúsági Társaság mellett idén a budapesti Zene-Tánc- Mozgás Kulturális Egyesület, a csehországi Brünnből a Kazinczy Ferenc Diákklub, a szlovákiai Rozsnyóból a Gömöri Ifjúsági Társaság együttműködésben a Zilahi Hagyományőrző Művelődési Központtal. A szilágysági népdalok, néptáncok tanulása mellett elhangzanak majd más erdélyi tájegységek dalai, táncai is. /Fejér László: Nemzetközi népzene- és tánctábor Zsibón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2005. október 17.
Sepsiszentgyörgyön telt ház előtt zajlott a felvidékiek bemutatkozó programja a Székely Nemzeti Múzeumban. A szétesett országot kell valahogyan összerakni, a Háromszéki Napok Felvidéken és annak viszonzása, a Felvidéki Napok Háromszéken nemes lázadások a 2004. december 5-i népszavazás ellen. Fehér Csaba, a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma igazgatója jelentette be a felvidékiek másik adományát: a Nyitra megyei közgyűlés 15 ezer eurónyi árvízsegélye mellett egy október 6-i előadáson a Komárom melletti Izsa község lakói is spontán gyűjtést szerveztek, az összegyűlt 6000 szlovák koronát – mintegy 160 eurót – a háromszéki Vöröskeresztnek hozták el. Táncosok járták a gömöri, mátyusfalvi, bodrogközi táncokat, majd a gímesi hagyományőrző csoport adott ízelítőt a zoboralji népszokásokból. /(vop): Nemes lázadás a nemzetegyesítésért (Felvidéki napok Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./
2006. szeptember 6.
Szlovákiában ismeretlen elkövetők letépték a Gömör központjának számító Rimaszombat magyar nyelvű helységnévtábláit. Ladislav Hladovec, a régió közútjait karbantartó felügyelet vezetője elképzelhetőnek tartja, hogy a bűncselekmény összefügghet a Szlovákiában kialakult kisebbségellenes közhangulattal, mert korábban ilyen jellegű bűncselekmények csak elvétve fordultak elő, most azonban egyre gyakoribbak. /Magyar helységnévtáblákat téptek le. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./
2007. október 11.
A Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara ebben a hónapban két külföldi fellépésen is részt vesz. Az első fellépés október 11 és 13. között a Gömöri Kulturális Napokon lesz, amit a Csemadok Járási Elnöksége szervez Felvidéken, Szlovákiában. Október 27-én pedig Siófokon a Balatoni Vándordíjas Férfikari Dalosversenyen vesznek részt. /Rancz Enikő: Két külföldi fellépése lesz a férfikórusnak. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 11. – 41. sz. /
2007. október 22.
Október 21-én, vasárnap Aradon, az arad-belvárosi református templomban Tőkés László püspökön kívül megjelent a 70. életévét nemrég ünnepelt szlovákiai dr. Erdélyi Géza püspök, a Református Egyházak Egyetemes Zsinatának elnöke. A Partiumban vasárnap több gyülekezetben is szlovákiai magyar lelkész hirdetett igét, akik október 19-én a Nagyváradon tartott zsinaton vettek részt, amely újra elnökévé választotta dr. Erdélyi Gézát. A királyhágómelléki és a szlovákiai református egyházkerület között több éve testvérkapcsolat áll fenn. Erdélyi Géza igehirdetésében elítélte a mellébeszélést, félrevezetést és hangsúlyozta: hiteles és tiszta emberekre van szükségünk. A teljesen megtelt imateremben Tőkés László püspök, az Európai Parlament független képviselőjelöltje a közte és az RMDSZ közötti ellentétek kapcsán kijelentette: az RMDSZ vezetői “konokul, arrogáns módon, cinikusan” bántak vele, és “mindenkit kilóra megvásárolnak”. “Megrökönyödve olvasom, hallom azokat, akik egységről papolnak”, folytatta, és személy szerint Markó Bélát, valamint október 6-i aradi beszéde kapcsán Dávid Ibolyát említette. Kikérte magának, hogy Tempfli József nagyváradi katolikus püspököt, valamint Sógor Csabát, “az én egyházkerületem alkalmazottját, az én papomat, az én előadó-tanácsosomat ellenem fordítsák”. Ellenjelöltjével kapcsolatban még hozzátette: Sógornak „kell elszámolnia lelkiismeretével”. /J. Gy. : Református püspökök Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./ A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2000-ben kötöttek egymással testvéregyházi szövetséget. Együttműködésük keretében, 2006. július 8–9-én, Dunaszerdahelyen rendezték meg az I. Felvidéki-Partiumi Találkozót. A megegyezés szerint évenként váltakozó helyszínen sorra kerülő, idei találkozó házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt. A 2007. október 20–21-i II. Partiumi–Felvidéki Találkozó alkalmából rendezett tanácskozáson a két egyház, illetve egyházkerület népes küldöttségei vettek részt. Közös nyilatkozatot fogadtak el: 1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Felvidéki Református Keresztyén Egyház megerősíti a testvéregyházi kapcsolatok továbbépítésére és a testvéri együttműködés elmélyítésére irányuló kölcsönös szándékát. Két országhatár által elválasztva, a közel kilencven éve tartó elszakítottság hátrányos következményeinek leküzdése és szétfejlődésük ellensúlyozása végett, együttes erővel munkálják a Magyar Református Egyház eredeti egységének a helyreállítását. Kisebbségi sorsközösségükben közös felelősség- és szolgálatvállalással végzik missziói munkájukat és teljesítik evangéliumi hivatásukat. 2. Testvéregyházaink Istennek adnak hálát azért, hogy országaik európai uniós tagságával az őket elválasztó határok átjárhatóvá váltak, és ennek köszönhetően híveik, illetve magyarságunk érdekeinek közös szolgálatára és képviseletére kedvező lehetőség nyílik. Megegyeznek az együttes érdekképviselet megszervezésében – mind egyházi-ökumenikus, mind polgári-politikai téren. 3. Megállapítják, hogy az idén szeptemberben, Nagyszebenben megrendezett III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés előrelépést jelentett ugyan az egyesült Európa kialakulása irányába – mindazonáltal a megosztott és szekularizált Európa régi jegyeit is magán hordozta. Remélik és tenni kívánnak azért, hogy a múltból örökölt látszatökuménia helyét a krisztusi szereteten alapuló, hiteles ökumenikus kapcsolatok foglalják el, és az Unió országainak érdekközössége Európa régióinak és közösségeinek értékszövetségévé fejlődjön. 4. Mindezekkel összhangban a II. Partiumi–Felvidéki Találkozó résztvevői támogatásukról biztosítják Tőkés László püspök európai parlamenti képviselővé való megválasztatását, és Kárpát-medencei magyarságunk, valamint keresztyén egyházunk és értékeink képviseletére irányuló vállalását. Elszakított magyar közösségeinknek alapvető érdekük, hogy Erdély és Felvidék, Partium és Csallóköz, Bihar- és Gömörország visszatérjen Európába. 5. A néhai csehszlovákiai kitelepítések és deportálások 60. évfordulóján, másfelől a Benes-dekrétumoknak a szlovákiai parlament általi szégyenletes megerősítése alkalmával a Királyhágómelléki Református Egyházkerület testvéri együttérzéséről biztosítja a Felvidéki Református Egyházat. Testvéregyházaink együttesen emelnek szót a híveiket, illetve magyar közösségeinket érő, bármiféle jogfosztás és hátrányos megkülönböztetés ellen. Hitük szellemében és az Európai Unió jogrendjének megfelelően visszautasítják a magyarság háttérbe szorításának tovább tartó gyakorlatát (betelepítések, gazdasági diszkrimináció, elkobzott közösségi és egyházi tulajdonok visszatartása stb.), valamint az egyházainkat és a magyar nyelvű oktatást sújtó, nacionalista politikát. 6. Egyházaink hasonlóképpen szót emelnek nemcsak a jogfosztás ellen, hanem az ennek teljes felszámolását lehetővé tévő és a magyarságunk felemelkedését szolgáló közösségi önrendelkezés biztosítása érdekében. A régiók és közösségek Európájában az önigazgatás joga erdélyi és felvidéki magyar közösségeinket is megilleti. 7. A romániai és a szlovákiai magyarság vészes fogyatkozása, beolvadása és elvándorlása láttán, másfelől református egyházunk történelmi nemzetmegtartó szerepének tudatában – testvéregyházaink ezúton is elkötelezik magukat féltve szeretett népünk védelmére és szolgálatára. Az egyházi misszió terén, valamint az Áldás, Népesség Mozgalom keretében összefognak és szorosan együttműködnek magyarságunk megmaradása és közösségi megépülése érdekében. 8. Ebben a szolgálatukban természetes szövetségesüknek tartják a Magyar Református Világszövetségben és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatában szerveződő testvéregyházaikat. A hatékony együttműködés érdekében magyar református egyházaink megromlott kapcsolatainak mihamarabbi rendezését szorgalmazzák, beleértve az ún. Generális Konvent előbbiekhez fűződő viszonyának a tisztázását. A II. Partiumi–Felvidéki Találkozó második napján, vasárnap délelőtt a vendég-lelkipásztorok Nagyvárad, illetve Királyhágómellék tíz gyülekezetében hirdették Isten Igéjét, és foglalták imádságaikba egyházaink közös szolgálatát és célkitűzéseit. Nagyvárad – Rimaszombat. Tőkés László püspök. Erdélyi Géza püspök. Kovács Zoltán főgondnok. Fekete Vince főgondnok/A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közös nyilatkozata. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./